1

Fellebbezésével a Deichmann SE az Európai Unió Törvényszéke 2018. január 17‑i Deichman kontra EUIPO – Munich (Egy sportcipő oldalán látható kereszt ábrázolása) ítéletének (T‑68/16, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2018:7) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék elutasította az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsa által a Deichmann és a Munich SL közötti, megszűnés megállapítása iránti eljárással kapcsolatban 2015. december 4‑én hozott határozat (R 2345/2014‑4. sz. ügy, a továbbiakban: vitatott határozat) hatályon kívül helyezése iránt benyújtott keresetét.

2

Az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendeletet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.) a 2016. március 23‑án hatályba lépett, 2015. december 16‑i (EU) 2015/2424 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 341., 21. o.) módosította. A módosított 207/2009 rendeletet 2017. október 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.). A megszűnés megállapítására irányuló kérelem benyújtásának időpontjára, nevezetesen 2011. január 26‑ára tekintettel, amely az alkalmazandó jog meghatározása szempontjából releváns időpont, ugyanakkor a jelen jogvitára a 207/2009 rendelet rendelkezései irányadók.

3

A 207/2009 rendeletnek „A[z európai uniós] védjegy használata” című 15. cikke az (1) bekezdésének a) pontjában így rendelkezik:

„Ha a jogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg a[z európai uniós] védjegy tényleges használatát a[z Unióban] az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta, a[z európai uniós] védjegyoltalomra alkalmazni kell az e rendeletben meghatározott jogkövetkezményeket, kivéve ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja.

Az első albekezdés alkalmazásában használatnak minősülnek a következők is:

4

E rendeletnek „A védjegyoltalom megszűnésének okai” című 51. cikke az (1) bekezdésének a) pontjában a következőket írja elő:

„A hivatalhoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján a[z európai uniós] védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha:

5

A 207/2009 rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2017. május 18‑i (EU) 2017/1431 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2017. L 205., 39. o.), amelyet a 38. cikke értelmében csak 2017. október 1‑jétől – azaz a vitatott határozat elfogadását követően – kell alkalmazni, „A védjegy megjelenítése” című 3. cikkében a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A védjegyet általánosan rendelkezésre álló technológia felhasználásával kell valamilyen megfelelő formában megjeleníteni, oly módon, hogy az lehetővé tegye a védjegynek a lajstromban való egyértelmű, pontos, önmagában teljes, könnyen hozzáférhető, érthető, tartós és objektív módon történő megjelenítését annak érdekében, hogy a védjegyjogosult számára biztosított oltalom tárgyát az illetékes hatóságok és a nagyközönség egyértelműen és pontosan meg tudják határozni.

(2)   A védjegy megjelenítése határozza meg a lajstromba vétel tárgyát. Amennyiben a megjelenítést a (3) bekezdés d) és e) pontjának, f) pontja ii. alpontjának, h) pontjának vagy a (4) bekezdésnek megfelelően leírás kíséri, annak összhangban kell állnia a megjelenítéssel, és nem bővítheti annak hatókörét.

(3)   Amennyiben a bejelentés az a)–j) pontban felsorolt védjegytípusok valamelyikére vonatkozik, erre külön utalást kell tartalmaznia. Az (1) és a (2) bekezdés sérelme nélkül a védjegy típusának és megjelenítésének összhangban kell állnia egymással a következők szerint:

(4)   Amennyiben a védjegy a (3) bekezdésben felsorolt típusok egyikébe sem tartozik, a megjelenítésnek meg kell felelnie az (1) bekezdésben meghatározott előírásoknak, és leírás csatolható hozzá.

(5)   Az elektronikus formában benyújtott védjegy‑megjelenítések esetében a Hivatal ügyvezető igazgatója határozza meg az elektronikus fájl formátumát és méretét, valamint minden egyéb lényeges műszaki előírást.

(6)   Ha a megjelenítést nem elektronikus formában nyújtják be, magát a védjegyet a bejelentés szöveges részét tartalmazó laptól különálló egyetlen lapon kell ábrázolni. A védjegy ábrázolását tartalmazó egyetlen lapon szerepelnie kell az összes releváns nézetnek vagy képnek, és a lap nem haladhatja meg az A/4‑es méretet (29,7 cm × 21 cm). Körben legalább 2,5 cm‑es szegélyt kell hagyni.

(7)   Ha a védjegy elhelyezkedésének iránya nem nyilvánvaló, azt a »felső rész« szavak szerepeltetésével kell jelezni minden egyes ábrán.

(8)   Az ábrázolásnak olyan minőségűnek kell lennie, hogy:

(9)   Mintadarab benyújtása nem minősül a védjegy megfelelő megjelenítésének.”

6

A jogvitának a megtámadott ítélet 1–14. pontjában ismertetett előzményei a következőképpen foglalhatók össze.

7

2002. november 6‑án a beavatkozó fél, a Munich, a 207/2009 rendelet alapján európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz.

8

A bejelentett ábrás védjegy (a továbbiakban: szóban forgó védjegy) ábrázolása a következő volt:

9

A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 25. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban, „Sportcipők”, leírással tették.

10

A szóban forgó védjegyet 2004. március 24‑én 2923852. számon lajstromozták.

11

A Munich által a Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális bíróság, Németország) előtt a Deichmann ellen indított védjegybitorlási kereset alapján indult eljárásban a Deichmann 2010. június 29‑én viszontkeresetet terjesztett elő a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja, 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 100. cikkének (1) bekezdése alapján. 2010. október 26‑án a Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális bíróság) úgy döntött, hogy a 207/2009 rendelet 100. cikkének (7) bekezdése alapján felfüggeszti a védjegybitorlási kereset alapján indult eljárást, és felhívta a Deichmannt, hogy három hónapon belül terjesszen elő megszűnés megállapítása, illetve törlés iránti kérelmet az EUIPO‑nál.

12

2011. január 26‑án a fellebbező a szóban forgó védjegy oltalma megszűnésének megállapítására irányuló kérelmet terjesztett elő az EUIPO‑nál, a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján, azzal az indokkal, hogy az a lajstromozott árujegyzékében szereplő áruk tekintetében nem képezte tényleges használat tárgyát az Európai Unióban, különösen a viszontkereset benyújtását megelőző öt év során.

13

2014. augusztus 7‑i határozatával az EUIPO törlési osztálya helyt adott a megszűnés megállapítására irányuló kérelemnek, a szóban forgó védjegy oltalmát 2011. január 26‑i hatállyal megszűntnek nyilvánította, és a Munichet kötelezte a költségek viselésére.

14

2014. szeptember 10‑én a Munich fellebbezést nyújtott be a törlési osztály határozatával szemben.

15

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa a vitatott határozattal hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát, és elutasította a törlés iránti kérelmet. Lényegében megállapította, hogy a használatot alátámasztó bizonyítékok igazolták a szóban forgó védjegynek a Nizzai Megállapodás szerinti 25. osztályba tartozó „sportcipők” tekintetében, az érintett időszakban történő használatát, amelyet a viszontkereset benyújtásának időpontját megelőző öt évnek megfelelő időszakként határozott meg.

16

A Törvényszék Hivatalához 2016. február 15‑én benyújtott keresetlevelével a fellebbező keresetet terjesztett elő a vitatott határozat ellen.

17

Keresete alátámasztása érdekében a fellebbező három jogalapra hivatkozott. Az első jogalapot a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a fellebbezési tanács általi megsértésére alapította, azzal az indokkal, hogy e tanács – annak megállapításával, hogy nincs jelentősége azon kérdésnek, hogy a szóban forgó védjegy ábrás védjegy vagy pozícióvédjegy – tévesen értékelte annak tárgyát. A második jogalap e rendelet 51. cikke (1) bekezdésének és 15. cikke (1) bekezdésének megsértésére irányult, mivel annak meghatározásához, hogy a szóban forgó védjegyet a lajstromozott alakban, illetve a megkülönböztető képességét nem érintő formában használták‑e, a fellebbezési tanács kizárólag annak egy részét – nevezetesen a két egymást keresztező sávot – hasonlította össze a beavatkozó fél által állítólagosan forgalmazott sportcipőkön elhelyezett sávokkal. A fellebbező harmadik jogalapjában azt állította, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 51. cikkének (1) bekezdését, ugyanis olyan cipőmodellekre támaszkodott, amelyeknek a beavatkozó fél általi forgalmazását nem bizonyították.

18

A Törvényszék a megtámadott ítéletben elutasította e három jogalapot, következésképpen a keresetet teljes egészében elutasította.

19

Az első jogalapot illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 33. és 34. pontjában megállapította, hogy a „pozícióvédjegyek” az ábrás és térbeli védjegyek kategóriájához állnak közel, hiszen ábrás vagy térbeli elemeknek az áru felületén történő alkalmazására irányulnak. Megállapította, hogy az ítélkezési gyakorlatból következően a védjegyek megkülönböztető képességének értékelése során valamely „pozícióvédjegy” ábrás vagy térbeli védjegynek, illetve meghatározott védjegykategóriának való minősítésének nincs jelentősége. Egyébként az ítélkezési gyakorlat elismeri, hogy az ábrás védjegyek valójában „pozícióvédjegyek” is lehetnek.

20

A Törvényszék szerint önmagából abból a tényből, hogy a szóban forgó bejelentésekor az „ábrás védjegy” rubrikát jelölték be, nem vonható le az a következtetés, hogy azt ne lehetne egyúttal pozícióvédjegynek is tekinteni. A Törvényszék ezzel kapcsolatban a megtámadott ítélet 36. pontjában kifejtette, hogy különösen azt kell figyelembe venni, hogy a védjegy grafikai ábrázolása világosan – folytonos vonallal – jelöli azon elemet, amelynek tekintetében az oltalmat kérik, szaggatott vonallal pedig a szóban forgó áruk körvonalát, amelyeken azt elhelyezték. A Törvényszék pontosította, hogy a szóban forgó védjegy, miközben teljes mértékben „pozícióvédjegy” típusú védjegynek tekinthető, egyúttal ábrás védjegy is.

21

A megtámadott ítélet 40. pontjában a Törvényszék a szóban forgó védjegy grafikai ábrázolásából közvetlenül levonhatónak tartotta azt a következtetést, hogy az oltalmat kizárólag egy, egymást keresztező, két fekete sávból álló, folytonos vonallal jelölt kereszt tekintetében kérték. Ezzel szemben úgy ítélte meg, hogy a „szaggatott” vonalak, amelyekkel a sportcipő körvonalait és a cipőfűzőket ábrázolták, úgy értendők, hogy azok segítségével lehet az említett kereszt elhelyezkedését pontosan bejelölni, mivel a szaggatott vonalat hasonló esetekben általában ebben az értelemben használják.

22

A Törvényszék a megtámadott ítélet 44. pontjában ebből azt a következtetést vonta le, hogy a fellebbezési tanács helyesen állapíthatta meg, hogy „mivel a védjegyet a grafikai ábrázolás [határozta] meg, annak a kérdésnek, hogy pozícióvédjegyről vagy ábrás védjegyről van szó, nincs jelentősége”.

23

A második és a harmadik jogalapot illetően a Törvényszék megállapította, hogy a fellebbezési tanács helyesen tekintette úgy, hogy a törlési osztályhoz benyújtott bizonyítékok elegendőek voltak a szóban forgó védjegy tényleges használatának igazolására.

24

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

25

A Munich és az EUIPO azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést és a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

26

Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező egyetlen, a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 15. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. E jogalap alátámasztása érdekében a fellebbező úgy véli először is, hogy a Törvényszék – annak megállapításával, hogy nincs jelentősége azon kérdésnek, hogy a szóban forgó védjegy ábrás védjegy vagy pozícióvédjegy – tévesen értékelte az érintett védjegytípus meghatározásának jelentőségét és jogkövetkezményeit. Másodszor a Törvényszék helytelenül határozta meg a szóban forgó védjegy tárgyát, hanem a tényleges használatának értékelése során pozícióvédjegynek tekintette és ekként kezelte e védjegyet. Harmadszor a Törvényszék tévesen ismerte el, hogy a Munich igazolta védjegyének tényleges használatát olyan cipők eladásának bizonyításával, amelyek oldalán két egymást keresztező sáv látható.

27

A fellebbező egyetlen jogalapjában legelőször is azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 44. pontjában tévesen állapította meg, hogy „mivel a védjegyet a grafikai ábrázolás [határozta] meg, annak a kérdésnek, hogy pozícióvédjegyről vagy ábrás védjegyről van szó, nincs jelentősége”.

28

E tekintetben kiemeli, hogy annak meghatározása céljából, hogy a szóban forgó védjegy tényleges használat tárgyát képezte‑e vagy sem, jelentősége van annak, hogy pozícióvédjegyként vagy ábrás védjegyként lajstromozták.

29

A különböző típusú védjegyek és használatuk esetén ugyanis különbözőek az oltalom jogi feltételei, annak tárgya és köre. Ha a szóban forgó védjegyet ábrás védjegynek kell tekinteni, akkor az oltalom tárgya a lajstromozott forma szerinti grafikai ábrázolás, vagyis egy olyan fűzős cipő stilizált képe, amelynek talpa nem látható, és amelynek oldalán két egymást keresztező sáv található. Ha viszont a szóban forgó védjegyet pozícióvédjegynek kell tekinteni, a tárgya két egymást keresztező sáv, amelyet az áru meghatározott részén kell elhelyezni.

30

A fellebbező vitatja továbbá a megtámadott ítélet 34. pontját, amelyben a Törvényszék megállapította, hogy az ítélkezési gyakorlat elismeri, hogy az ábrás védjegyek valójában „pozícióvédjegyek” is lehetnek. Azzal érvel, hogy ezen értelmezés ellentétes a 2017/1431 végrehajtási rendelet 3. cikke (3) bekezdésének d) pontjával, amely szerint a pozícióvédjegyek a védjegyek különleges, az ábrás védjegyek csoportjától eltérő csoportját alkotják. Azt állítja továbbá, hogy a jelen ügyben nem alkalmazható a Törvényszék által hivatkozott ítélkezési gyakorlat, nevezetesen a Bíróság 2013. április 18‑iColloseum Holding ítélete (C‑12/12, EU:C:2013:253) és a Törvényszék 2010. szeptember 28‑i, Rosenruist kontra OHIM (Zseben elhelyezett két görbe ábrázolása) ítélete (T‑388/09, nem tették közzé, EU:T:2010:410), mivel a jelen ügy tárgyát képező, ábrás védjegyként megjelölt védjegy lajstromozásában nem szerepelt sem olyan védjegyleírás, amely alapján pozícióvédjegynek lehetne tekinteni, sem pedig lemondási nyilatkozat.

31

A fellebbező továbbá úgy ítéli meg, hogy a Törvényszék ellentmondásba keveredett egyrészt annak megállapításával, hogy nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy pozícióvédjegyről vagy ábrás védjegyről van‑e szó, másfelől azzal, hogy a megtámadott ítélet 26., 28., 35., 40., 49., 65. és azt követő pontjaiban pozícióvédjegyként kezelte a szóban forgó védjegyet.

32

Megítélése szerint mindenképpen téves pozícióvédjegynek tekinteni a szóban forgó védjegyet, mivel a védjegybejelentési formanyomtatványon ábrás védjegyként jelölték meg és ekként lajstromozták. A fellebbező szerint így a Törvényszék hibát követett el a vitatott védjegy tárgyának meghatározásakor, aminek következtében a tényleges használatának értékelése során e védjegyet pozícióvédjegynek tekintette és akként kezelte.

33

Először is, a Törvényszék értékelésével szemben, amely szerint a sportcipő pontos körvonalai tekintetében nem igényeltek védjegyoltalmat, hiszen azok szaggatott vonallal vannak ábrázolva, a szaggatott vagy nem folytonos vonal egyszerű vezetése – más, pozícióvédjegy létére utaló kritériumok hiányában – nem bizonyítja, hogy az ebben a formában jelen lévő elemekről lemondtak. Lemondási nyilatkozat vagy leírás hiányában azt kell feltételezni, hogy e vonalak a szóban forgó védjegy részét képezik.

34

Másodszor, egyetlen jogszabályi rendelkezés sem írja elő, hogy szaggatott vonalak valamely védjegy ábrázolása céljából történő egyszerű használata e védjegy pozícióvédjegynek való minősítését vonja maga után.

35

Harmadszor, a Törvényszék a megtámadott ítélet 38. pontjában tévesen ítélte meg úgy, hogy a vitatott védjegyet pozícióvédjegynek kell tekinteni, mivel a Munich egy olyan, 1992‑ben lajstromozott spanyol védjegy alapján igényelt időbeli elsőbbséget, amelynek grafikus ábrázolása megegyezett a szóban forgó védjegy ábrázolásával, és amely egy leírást is tartalmazott annak pontosításával, hogy a védjegy egy sportcipő oldalán elhelyezkedő kereszt ábrájából áll.

36

Végül a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 15. cikkének (1) bekezdését, mivel annak vizsgálatára szorítkozott, hogy az egymást keresztező sávokat a Munich által értékesített cipők meghatározott részén helyezték‑e el, és nem hasonlította össze az általa használt megjelöléseket és a védjegy lajstromozás szerinti formáját. Ezáltal a Törvényszék helytelenül állapította meg, hogy a Munich igazolta a szóban forgó védjegy tényleges használatát olyan cipők eladásának bizonyításával, amelyek oldalán két egymást keresztező sáv látható.

37

Az EUIPO álláspontja szerint a jogalap megalapozatlan.

38

A Munich, amely elsősorban a jogalap elfogadhatatlanságára hivatkozik, úgy ítéli meg, hogy az mindenképpen megalapozatlan.

39

Ami előzetesen a Munich által felhozott és a Törvényszéknek a szóban forgó védjegy alkotóelemeire – nevezetesen arra, hogy e védjegy kizárólag egy fekete keresztből áll, és nem szaggatott vonalak által alkotott háttérből – vonatkozó értékelésének állítólagosan ténybeli jellegére alapított elfogadhatatlansági kifogást illeti, a fellebbezésből kitűnik, hogy a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy adott esetben nem bírt jelentőséggel annak meghatározása, hogy a szóban forgó védjegy pozícióvédjegy vagy ábrás védjegy. Mivel az elfogadhatatlansági kifogás nem a Törvényszék e jogalapban vitatott értékelésére vonatkozik, azt el kell utasítani.

40

A jogalap érdemét tekintve legelőször is azt kell megállapítani, hogy a jelen ügyben releváns időpontban az alkalmazandó szabályozás nem határozta meg a „pozícióvédjegyek” fogalmát, így a Törvényszék nem volt köteles úgy tekinteni, hogy a szóban forgó védjegy ábrás védjegynek vagy pozícióvédjegynek való minősítése jelentőséggel bír.

41

Ezt követően meg kell állapítani, hogy a Törvényszék nem keveredett ellentmondásba, amikor egyfelől úgy ítélte meg, hogy nincs jelentősége azon kérdésnek, hogy a szóban forgó védjegyet pozícióvédjegynek vagy ábrás védjegynek kell‑e tekinteni, másfelől e védjegyet pozícióvédjegyként kezelte. A megtámadott ítélet 36. pontjából ugyanis kiderül, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó védjegy, miközben teljes mértékben „pozícióvédjegy” típusú védjegynek tekinthető, egyúttal ábrás védjegy is. Egyébként a Törvényszék a tényleges használata fennállásának vagy hiányának értékelése céljából alapvetően a szóban forgó védjegy grafikai ábrázolására támaszkodott, annak minősítésétől függetlenül, amikor ezen ítélet 40. és 42–44. pontjában rámutatott arra, hogy az oltalmat kizárólag két egymást keresztező, folytonos vonalakkal ábrázolt, fekete vonalból álló kereszt tekintetében kérték, és hogy a szaggatott vonalaknak, amelyekkel a sportcipő körvonalait és a cipőfűzőket ábrázolták, kizárólag a cipő oldalsó felén lévő grafikai megjelenítés helyének könnyebb behatárolását kell lehetővé tennie.

42

A Törvényszék helyesen idézte fel a megtámadott ítélet 33. pontjában azt, hogy a „pozícióvédjegyek” az ábrás és térbeli védjegyek kategóriájához állnak közel, hiszen ábrás vagy térbeli elemeknek az áru felületén történő alkalmazására irányulnak, és hogy a védjegyek megkülönböztető képességének értékelése során valamely „pozícióvédjegy” ábrás vagy térbeli védjegynek, illetve meghatározott védjegykategóriának való minősítésének nincs jelentősége (2010. június 15‑iX Technology Swiss kontra OHIM [Zokni orrának narancssárga színezése] ítélet, T‑547/08, EU:T:2010:235).

43

E minősítésnek az ilyen védjegy tényleges használatának értékelése során – mint amelyre a jelen esetben került sor – sincs jelentősége. A Bíróság ugyanis korábban kimondta, hogy valamely védjegy tényleges használatának megítélését illetően alkalmazott követelmények azonosak a valamely megjelölés lajstromozásához szükséges megkülönböztető képesség megszerzését eredményező használat esetén alkalmazottakkal (lásd ebben az értelemben: 2018. július 25‑iSociété des produits Nestlé kontara Mondelez UK Holdings & Services ítélet, C‑84/17 P, C‑85/17 P és C‑95/17 P, EU:C:2018:596, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Egyébként a szóban forgó védjegy tárgyának meghatározását illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kiderül, hogy a védjegy grafikus ábrázolásának egyértelműnek, pontosnak, önmagában teljesnek, könnyen hozzáférhetőnek, érthetőnek, tartósnak és objektívnek kell lennie (2002. december 12‑iSieckmann ítélet, C‑273/00, EU:C:2002:748, 55. pont).

45

A Törvényszék e tekintetben a megtámadott ítélet 40. pontjában megállapította, hogy a szóban forgó védjegy grafikai ábrázolásához két típusú grafikai megjelenítést alkalmaztak, nevezetesen nem folytonos vagy „szaggatott” vonalat, amely az e védjeggyel ellátott áru megjelenítését szolgálta, és két folytonos, kitöltött, ezen elhelyezett keresztet ábrázoló vonalat. A megtámadott ítélet 42. pontjában ebből azt a következtetést vonta le, hogy a „szaggatott” vonalakat, amelyekkel a sportcipő körvonalait és a cipőfűzőket ábrázolták, úgy kell érteni, hogy azok a kereszt elhelyezkedésének pontos meghatározását teszik lehetővé, mivel az ilyen, nem folytonos vonalakat általában a megjelölés azon árun való helyzetének pontos megjelölésére használják, amely tekintetében ugyanezen megjelölést lajstromozták, anélkül hogy az említett áru körvonalaira kiterjedne a védjegyoltalom.

46

E ténybeli értékelés, amelynek felülvizsgálata a fellebbezés keretében nem a Bíróság feladata, a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 40. pontjában szereplő, azon értékelését támasztja alá, hogy a szóban forgó védjegy grafikus ábrázolásából közvetlenül levonható az a következtetés, méghozzá kellő pontossággal, hogy az oltalmat kizárólag egy, egymást keresztező, két fekete sávból álló, folytonos vonallal jelölt kereszt tekintetében kérték.

47

A fellebbező érvelésével szemben az, hogy a szóban forgó védjegyet ábrás védjegyként lajstromozták, a kért oltalom terjedelmének meghatározása szempontjából nem bír jelentőséggel a jelen esetben. A megjelölés jellemzőinek értékelése során ugyanis a grafikai ábrázoláson és a védjegybejelentés benyújtásakor benyújtott esetleges leírásokon kívül figyelembe vehetők más, a megjelölés alapvető jellemzőinek megfelelő beazonosíthatóságához hasznos elemek is (lásd ebben az értelemben: 2014. március 6‑iPi‑Design és társai kontra Yoshida Metal Industry ítélet, C‑337/12, nem tették közzé, EU:C:2014:129, 54. pont).

48

Ami fellebbező azon érvét illeti, amely szerint ha az olyan védjegyet, amely nem folytonos és szaggatott vonalakat is tartalmaz, nem pozícióvédjegyként írnak le, vagy ha a nem folytonos és szaggatott vonalak nem képezik kifejezett lemondási nyilatkozat tárgyát, ebből azt a következtetést kell levonni, hogy e vonalak a védjegy részét képezik, elegendő megállapítani, hogy a védjegyoltalmat kérő személy szabadon pontosíthatja az igényelt oltalom terjedelmét azáltal, hogy csatolja a lajstromozott védjegy tárgyának leírását.

49

Igaz ugyan, hogy – a fellebbező állításának megfelelően – a nem folytonos vonalak védjegybejelentésben való használatát az igényelt oltalom terjedelmének korlátozása céljából gyakran leírás vagy lemondási nyilatkozat kíséri, ugyanakkor sem az időbeli hatálya szerint alkalmazandó szabályozás, sem pedig az ítélkezési gyakorlat nem követeli meg ilyen nyilatkozatok benyújtását. Amennyiben a fellebbező továbbá azzal érvel, hogy az EUIPO iránymutatásai megkövetelik, hogy a pozícióvédjegyet kifejezetten ilyenként kell leírni, emlékeztetni kell arra, hogy ezen iránymutatások nem tekinthetők kötelező erejű jogi aktusoknak az uniós jog rendelkezéseinek értelmezése szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2012. december 19‑iLeno Merken ítélet, C‑149/11, EU:C:2012:816, 48. pont).

50

Végül a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül állapította meg a megtámadott ítélet 64–69. pontjában szereplő részletes vizsgálat végén, hogy a szóban forgó védjegy és a Munich által forgalmazott sportcipőkön használt változatok közötti különbségek elhanyagolhatóak, ami lehetővé tette a Munich számára a szóban forgó védjegy „tényleges használatának” igazolását.

51

Ezért a fellebbező által felhozott egyetlen jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani, és következésképpen a fellebbezést egészében el kell utasítani.

52

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

53

A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, az EUIPO és a Munich kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: