1.

Előzetes döntéshozatal iránti kérelmével a Tribunale amministrativo regionale per il Piemonte (piemonti tartományi közigazgatási bíróság, Olaszország) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/98/EK irányelv ( 2 ) 6. cikkének és a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/28/EK irányelv ( 3 ) 13. cikkének értelmezésére kéri a Bíróságot.

2.

E kérelmet egy, a Prato Nevoso Termo Energy Srl társaság (a továbbiakban: PNTE) és a Provincia di Cuneo (Cuneo megye, Olaszország) között, a PNTE által benyújtott azon kérelem elutasításának tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amellyel engedélyeztetni kívánta egy általa üzemeltetett hő‑ és villamos energiát termelő erőmű tüzelésének megváltoztatását oly módon, hogy az addig használt metángázt a használt növényi olajok vegyi kezeléséből származó tüzelőanyaggal váltja fel.

3.

A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) és (4) bekezdésével és a 2009/28 irányelv 13. cikkének (1) bekezdésével ellentétes‑e az a nemzeti szabályozás, amely szerint az ilyen tüzelőanyag levegőbe kibocsátást termelő létesítményben való felhasználására mindaddig vonatkoznak a hulladékok energia célú hasznosítására alkalmazandó normatív kötelezettségek, ameddig egy miniszteri rendelet – általános hatályú nemzeti jogi aktus – másként nem rendelkezik.

4.

A 2008/98 irányelv 3. cikkének 1. pontja úgy határozza meg a „hulladék” fogalmát, hogy az „olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles”.

5.

Ezen irányelv „A hulladékstátusz megszűnése” című 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Egy adott hulladék megszűnik a 3. cikk 1. pontja értelmében hulladék lenni, amennyiben hasznosítási műveleten, beleértve az újrafeldogozást, esett át, és megfelel az alábbi feltételekkel összhangban kidolgozandó konkrét kritériumoknak:

A kritériumok szükség esetén a szennyező anyagok határértékeit is tartalmazzák, és figyelembe veszik az anyag vagy a tárgy lehetséges káros környezeti hatásait.

(2)   Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló intézkedéseket – amelyek az (1) bekezdésben meghatározott kritériumok elfogadására, és azon hulladékfajta meghatározására vonatkoznak, amelyre az ilyen kritériumok alkalmazandók – a 39. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. A hulladékstátusz megszűnése tekintetében konkrét kritériumok kidolgozását kell megfontolni, legalábbis az adalékanyagok, a papír, az üveg, a fém, a gumiabroncsok és a textilanyagok vonatkozásában.

[…]

(4)   Ha közösségi szinten nem határoztak meg kritériumokat az (1) és (2) bekezdésben foglalt eljárás szerint, a tagállamok eseti alapon határozhatnak arról, hogy egy konkrét hulladék megszűnt‑e hulladéknak lenni az alkalmazandó esetjog figyelembevételével. […]”

6.

A 2009/28 irányelv 2. cikkének h) pontja úgy határozza meg a „folyékony bio‑energiahordozó” fogalmát, hogy az „biomasszából előállított, a közlekedéstől eltérő célokra energiaforrásként használt folyékony üzemanyag, ideértve a villamos energiát, a fűtést és a hűtést is”.

7.

Ezen irányelv „Közigazgatási eljárások, szabályok és törvények” címet viselő 13. cikke (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból villamos energiát, fűtőenergiát vagy hűtőenergiát termelő üzemekre és a kapcsolódó szállítási és elosztási hálózati infrastruktúrára, valamint a biomassza bioüzemanyaggá vagy más energiatermékké való átalakításának folyamatára alkalmazott, jóváhagyással, minősítéssel és engedélyezéssel kapcsolatos nemzeti szabályok arányosak és szükségesek.

A tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket különösen a következők biztosítása érdekében:

8.

A környezetvédelmi rendelkezésekről szóló, 2006. április 3‑i 152. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet ( 4 ) 184 ter cikkének (1) bekezdése ülteti át az olasz jogba a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését.

9.

E rendelet 268. cikkének eee‑bis pontja úgy határozza meg a „tüzelőanyag” fogalmát, hogy az „bármely olyan szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotú anyag, amelynek tekintetében az ötödik részhez tartozó X. melléklet előírja a tüzeléssel előállított energia termeléshez való felhasználását, kivéve a hulladékot”.

10.

Az említett rendelet 293. cikkének (1) bekezdése szerint „[a]z ötödik rész I. és II. részének hatálya alá tartozó létesítményekben – azokat a magáncélú hőenergia‑létesítményeket is ideértve, amelyek teljesítménye nem éri el a küszöbértéket – kizárólag az ötödik részhez tartozó X. mellékletben az e létesítmények vonatkozásában előírt tüzelőanyagok használhatók az ott meghatározott feltételek mellett. A jelen rendelet ötödik részéhez tartozó X. mellékletben felsorolt anyagok nem használhatók a jelen cím értelmében vett tüzelőanyagként, amennyiben a jelen rendelet negyedik része szerinti hulladéknak minősülnek. A hulladékra vonatkozó szabályozás hatálya alá tartozik azon anyagok égetése, amelyek nem felelnek meg a jelen rendelet ötödik részéhez tartozó X. mellékletnek, vagy egyébként […] hulladéknak minősülnek.”

11.

A 152/2006. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet ötödik részéhez tartozó X. melléklete II. részének 4. fejezetében az alábbiak szerint sorolja fel azokat a biomasszából származó tüzelőanyagokat, amelyek energiatermelésben való használatát engedélyezték:

12.

E rendelet 281. cikke (5) és (6) bekezdésének megfelelően az ötödik részhez tartozó mellékleteket „a környezet‑ és tájvédelmi, valamint tengerügyi miniszter (a továbbiakban: környezetvédelmi miniszter) módosítja és egészíti ki rendeletében az egészségügyi miniszter, a gazdaságfejlesztési miniszter és a hatáskörébe tartozó kérdéseket illetően az infrastruktúráért és közlekedésért felelős miniszter egyetértésével, az […] egyesített tanács véleményének kikérését követően […]”.

13.

A 2011. március 3‑i 28. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet ( 5 ) 2. cikke (1) bekezdésének h) pontja ülteti át az olasz jogba a 2009/28 irányelv 2. cikkének h) pontját.

14.

E rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében „a megújuló energiaforrással működő, villamos energiát előállító létesítmények építése és működtetése, a kapcsolódó munkálatok, valamint az erőművek felépítéséhez és működtetéséhez elengedhetetlen infrastruktúra, továbbá a létesítmények lényeges módosítása a 2003. december 29‑i 387. sz. törvényerejű rendelet 12. cikke szerinti egységes engedély hatálya alá tartoznak[ ( 6 )]”.

15.

A PNTE hőenergiát és villamos energiát előállító, metángáz tüzelésű erőművet üzemeltet. 2016. november 8‑án ez a társaság azt kérte Cuneo megyétől, hogy a 387/2003. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 12. cikke alapján engedélyezze számára ezen erőmű tüzelésének módosítását. A PNTE a metángázt az ALSO Srl társaság által előállított, a sütőolajnak, valamint a növényi olaj finomításából és a tárolásukra szolgáló tartály mosásából származó hulladéknak a gyűjtéséből és vegyi kezeléséből származó növényi olajjal (a továbbiakban: növényi olaj) kívánja felváltani.

16.

Az ALSO rendelkezik az olyan növényi olaj forgalmazására vonatkozó engedéllyel, amelynek hulladékstátusza a 152/2006. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 184 ter cikke értelmében megszűnt, feltéve, hogy az rendelkezik az engedélyben megjelölt fizikai és kémiai jellemzőkkel, valamint a kereskedelmi okmányokon szerepel „a hulladék biodízel előállítása érdekében történő kötött célú újrafeldolgozásából származó termék” megjelölés.

17.

A PNTE engedély iránti kérelmét azon az alapon utasították el, hogy a növényi olaj nem tartozik a levegőbe kibocsátást termelő létesítményekben engedélyezett tüzelőanyagok 152/2006. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet ötödik részéhez tartozó X. melléklete II. részének 4. fejezetében felsorolt egyik kategóriájába sem. Ugyanis kizárólag az energiatermelésre irányuló termesztés során, valamint a mechanikai kezelésből létrejött növényi olajok tartoznak e kategóriába. Cuneo megye ez alapján megállapította, hogy e rendelet 293. cikke (1) bekezdésének megfelelően a növényi olajat hulladéknak kell tekinteni.

18.

A PNTE keresetet nyújtott be e határozattal szemben a Tribunale amministrativo regionale per il Piemonte (piemonti tartományi közigazgatási bíróság) előtt. Keresetének alátámasztására a PNTE előadja, hogy a vele közölt elutasítás sérti a 2008/98 irányelv és a 2009/28 irányelv bizonyos rendelkezéseit.

19.

Ebben az összefüggésben e bíróság rámutat, hogy a PNTE által benyújtott, engedély iránti kérelemmel megkeresett hatóságnak a 152/2006. sz. törvényerejű rendelet 293. cikkének az e rendelet ötödik részéhez tartozó X. melléklettel együtt értelmezett (1) bekezdése alapján a növényi olajat hulladékként kellett kezelnie.

20.

Ezt a következtetést e bíróság annak ellenére vonta le, hogy a növényi olaj megfelel a „folyékony bio‑tüzelőanyagra, növényi és állati zsírokra és olajokra, azok köztes termékeire és származékaira vonatkozó – Az energiaforrásként való felhasználás szempontjából való besorolással és az ezzel összefüggő műszaki előírásokkal” kapcsolatos UNI/TS 11163:2009 műszaki szabványnak, amit a hatóság nem vitatott. ( 7 )

21.

Az említett bíróság szerint továbbá a növényi olajnak megvan a saját piaca tüzelőanyagként, amint azt tanúsítja az is, hogy a PNTE azt az erőmű tüzeléséhez meg kívánja szerezni.

22.

Végül a kérdést előterjesztő bíróság szerint úgy tűnik, a metángáznak a növényi olajjal e célból való felváltása általánosságban nem károsíthatja a környezetet. A PNTE az engedélyezési eljárásban benyújtott egy műszaki jelentést, amely rámutat, hogy e csere környezeti mérlege összességében pozitív lenne, amit a szóban forgó hatóság sem vitatott.

23.

Ez a bíróság egyébként megjegyzi, hogy a biomasszából energiát termelő létesítmények engedélyezésére irányuló, a 28/2011. sz. és a 387/2003. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet együttes rendelkezéseivel szabályozott eljárás nincs összehangolva a 152/2006. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet ötödik részéhez tartozó X. mellékletének módosítására irányuló eljárással. E rendelet 281. cikkének (5) és (6) bekezdése szerint a mellékletet csak a környezetvédelmi miniszter más hatáskörrel rendelkező miniszterekkel együttműködésben hozott rendeletével lehet módosítani.

24.

Az említett rendelet 268. cikkének eee‑bis pontja szerinti „tüzelőanyag” fogalma nem teljesen felel meg a 28/2011. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 2. cikkének a 2009/28 irányelv 2. cikkének h) pontját átültető h) pontja szerinti „folyékony bio‑energiahordozó” fogalomnak.

25.

E megfontolásokra tekintettel a Tribunale amministrativo regionale per il Piemonte (piemonti tartományi közigazgatási bíróság, Olaszország) 2018. február 14‑i határozatával – amely a Bírósághoz 2018. március 26‑án érkezett – úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

26.

A PNTE, Cuneo megye, az olasz és a holland kormány, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett a Bíróság elé. A PNTE, az olasz kormány és a Bizottság részt vett a 2019. február 13‑i tárgyaláson.

27.

Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és az ügy Bírósághoz benyújtott irataiból kiderül, a növényi olajat többek között bizonyos használt étolajak észterezéses vegyi kezelésével állítják elő. ( 8 ) Nem vitatott, hogy ezek az olajok kezelésüket megelőzően a 2008/98 irányelv 3. cikkének 1. pontja értelmében vett hulladéknak minősültek.

28.

Az ALSO olyan engedélyt kapott, amely alapján az említett kezelésből származó növényi olajat hulladékstátuszát vesztett termékként biodízel (vagyis dízelmotorokban használt üzemanyag) előállításához kapcsolódó felhasználáshoz forgalmazhatja. ( 9 ) Továbbra is az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő megállapítások szerint a PNTE magának szerezte meg a növényi olajat, és azt egy másik célra kívánja felhasználni, vagyis a levegőbe kibocsátást termelő létesítmények kategóriájába tartozó erőműben tüzelőanyagként.

29.

A 152/2006. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet e rendelet ötödik részéhez tartozó X. mellékletével együtt értelmezett 268. cikke eee‑bis pontjának és 293. cikke (1) bekezdésének (a továbbiakban együtt: az alapeljárásban szóban forgó nemzeti jogszabály) megfelelően a hulladékból vegyi kezeléssel előállított növényi olajoknak az e kategóriába tartozó létesítményekben való elégetése a hulladékok energia célú hasznosítására vonatkozó nemzeti szabályozás hatálya alá tartozik. Ez legalább addig így van, ameddig egy miniszteri rendelet az ilyen típusú olajokkal ki nem egészíti az e mellékletben szereplő listát. Cuneo megye hangsúlyozta, hogy a hulladékok energia célú hasznosításához speciális engedélyre van szükség, és az többek között a levegőbe való kibocsátás korlátozására vonatkozó szigorú szabályok hatálya alá tartozik.

30.

Az, hogy a vegyi kezelésen átesett, használt növényi olajokat lehagyták az ilyen kibocsátásokat termelő létesítményekben használható tüzelőanyag‑kategóriák listájáról, a hulladékok energia célú hasznosítására vonatkozó rendszeren kívül azzal a következménnyel jár, hogy kizár minden, az ezen olajok hulladékstátuszának megszűnésére vonatkozó eseti értékelést a hasonló célú felhasználások tekintetében. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem pontosítja azokat az indokokat, amelyek e kizárást igazolják, jóllehet az említett olajok hulladékstátuszának megszűnését meg lehet állapítani a biodízel előállításához való felhasználáskor végzett egyéni vizsgálat alapján. A kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott magyarázatok arra utalnak, hogy e bíróság úgy véli, ez a választás nem az ilyen típusú olajok levegőbe kibocsátást termelő létesítményben való elégetéséhez kapcsolódó környezeti és egészségügyi kockázatok értékelésén alapul.

31.

Cuneo megye és az olasz kormány ezzel szemben kifogásként környezeti és egészségügyi jellegű indokokra hivatkozik annak alátámasztására, hogy a vegyi kezelésen átesett, használt növényi olajokat miért nem veszik fel a fent említett listára. Cuneo megye és az olasz kormány lényegében előadja, hogy ha ezeket az olajokat az ilyen típusú létesítményekben elégetik, a bennük foglalt kémiai anyagok sokkal nagyobb arányban jutnak a légkörbe, mintha azokat a dízel motorokban használt biodízel összetevőjeként használnák fel. A rendelkezésre álló tudományos munkák nem zárják ki, hogy az észterezett növényi olajok levegőbe kibocsátást eredményező létesítményben való elégetésének a környezetre vagy az emberi egészségre gyakorolt kockázatai lennének. Ezek a kockázatok potenciálisan nagyobbak lehetnek azoknál, amelyek az ilyen típusú olajok biodízel előállításához való felhasználásához kapcsolódnak. A PNTE és a Bizottság vitatja ezen indokolás megalapozottságát.

32.

Ezek a megfontolások alkotják az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre vonatkozó elemzésem alapját.

33.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés azon nemzeti jogszabály 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) és (4) bekezdésével való összhangjára vonatkozik, amely megakadályozza a biomasszából származó hulladékok kezeléséből nyert, a vegyi kezelésen átesett, használt növényi olajhoz hasonló anyag levegőbe kibocsátást termelő létesítményben tüzelőanyagként való használatának engedélyezésére irányuló kérelemmel megkeresett hatóságokat abban, hogy műszaki jellemzői és a környezetre gyakorolt hatásának fényében értékeljék, hogy ez az anyag elveszíti‑e hulladékstátuszát, ha nem tartozik az ilyen típusú létesítményben e jogi szabályozás alapján engedélyezett tüzelőanyagok listáján szereplő egyik kategóriába sem.

34.

E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az a megállapítás, amely szerint a hulladék elveszítette e státuszát, három különböző esetben fordulhat elő. Először, ez a megállapítás alapulhat a hulladékstátusz megszűnésének azokon a kritériumain, amelyek a hulladékok meghatározott kategóriáira vonatkoznak, és amelyeket az Unió szintjén a 2008/98 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése állapít meg. ( 10 )Másodszor, e kritériumok hiányában ez a megállapítás a tagállam által ezen irányelv 6. cikkének (4) bekezdésén alapuló „eseti” határozattal – vagyis egy olyan egyedi döntéssel, amely egy adott létesítményben hasznosított különös hulladékáramokra vonatkozik – is megtehető. Harmadszor, amint az a Tallinna Vesi ítéletből ( 11 ) következik, ez a rendelkezés feljogosítja a tagállamokat arra, hogy az Unió szintjén előírt kritériumok hiányában általános hatályú nemzeti jogi aktussal maguk állapítsák meg azokat a feltételeket, amelyek alapján az adott kategóriába tartozó hulladékok elveszítik e minőségüket. ( 12 )

35.

A jelen ügyben a használt növényi olajok tekintetében sem uniós, sem pedig nemzeti szinten nem határozták meg a hulladékstátusz megszűnésének feltételeit. Az alapügy tárgyát képező nemzeti jogszabályok egyébként kizárnak minden, az ezen olajok hulladékstátuszának megszűnésére vonatkozó eseti mérlegelést arra az esetre, ha ezeket vegyileg kezelik, és tüzelőanyagnak szánják valamely levegőbe kibocsátást termelő létesítményben. ( 13 ) Hulladékstátuszuk megszűnésének előfeltétele ugyanis egy olyan miniszteri rendelet elfogadása, amely a hulladékok elégetésére alkalmazandó rendszeren kívül felveszi e hulladékokat az ilyen célú felhasználásra engedélyezett tüzelőanyagok listájára, adott esetben meghatározva az ennek érdekében teljesítendő feltételeket is.

36.

Ebben az összefüggésben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdéssel az azt előterjesztő bíróság annak megállapítására kéri a Bíróságot, hogy ha bizonyos típusú hulladékok esetén uniós vagy nemzeti szinten nem határozták meg a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumokat, a tagállamnak lehetővé kell‑e tennie – és ha igen, milyen mértékben – az e típusba tartozó hulladékok különös feldolgozása során a hulladékstátusz megszűnésének eseti mérlegelését. Bár a Bíróság már megállapította, hogy a 2008/98 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése több mint egyszerű lehetőséget biztosít a tagállamoknak annak megvizsgálására, hogy bizonyos hulladékok elveszítették‑e ilyen minőségüket, és az alapján adott esetben megállapítsák a hulladékstátusz megszűnését (2. rész), az őket e tekintetben megillető mérlegelési mozgástér terjedelme azonban pontosításra szorul (3. rész) annak lehetővé tétele érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság értékelni tudja az alapügy tárgyát képező nemzeti jogszabályok e rendelkezéssel való összhangját (4. rész).

37.

A 2008/98 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének szövege a „határozhatnak” kifejezés alkalmazásával arra engedhet következtetni, hogy az egyes tagállamoknak diszkrecionális jogköre van azon hulladékok hulladékstátusza megszűnésének elismerésére, amelyek nem tartoznak az uniós szinten meghatározott kritériumok által lefedett kategóriák körébe. Ez az értelmezés azonban nincs összhangban azzal az értelmezéssel, amely a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik. Amint azt a Bíróság legutóbb a Tallinna Vesi ítéletben ( 14 ) kiemelte, ilyen kritériumok hiányában a tagállamok feladata annak elismerése, hogy megállapítsa „a hulladéknak az emberi egészség veszélyeztetése és a környezet károsítása nélküli használhatóvá tételét lehetővé tévő […] hasznosítási műveleten átesett” hulladék hulladékstátuszának megszűnését.

38.

Ez a megközelítés illeszkedik ahhoz a korábbi ítélkezési gyakorlathoz, amely megelőzte a „hulladékstátusz megszűnése” fogalomnak a 2008/98 irányelvvel történő bevezetését. Ez az ítélkezési gyakorlat, amely az ARCO Chemie Nederland és társai ítéletből ( 15 ) ered, már bevezetett egy, a „hulladék” fogalom – amely feltételez egy, a szóban forgó anyagtól való megválásra irányuló cselekményt, szándékot vagy kötelezettséget – értelmezésére alapított kritériumot, ( 16 ) amelynek célja, hogy a hulladékot megkülönböztesse attól az anyagtól, amely hasznosítási műveletek eredményeként elveszítette e minőségét. ( 17 )

39.

Ebben az ítéletben és később a Bíróság megállapította, hogy amennyiben valamely hulladék teljes hasznosításon esik át, amelynek következtében egy olyan anyag jön létre, amely a nyersanyagokra jellemző tulajdonságokat és sajátosságokat kap oly módon, hogy az azonos környezetvédelmi óvintézkedésre vonatkozó feltételek mellett válik használhatóvá, ez a hulladék elveszíti e minőségét. Ez a helyzet ugyanakkor csak akkor áll fenn, ha birtokosa nem válik meg tőle, és nincs sem szándéka, sem kötelezettsége arra, hogy így tegyen. ( 18 ) Több ezt követő ítéletben a Bíróság ezeket az elveket alkalmazta annak meghatározásához, hogy valamely hulladék hasznosítása – mint az újrafeldolgozás ( 19 ) vagy annak tüzelőanyagként való felhasználás érdekében végzett kezelése ( 20 ) – mely időponttól tekinthető teljesnek.

40.

Azt a megközelítést, amely szerint a teljes hasznosítási műveleten átesett hulladék hulladékstátusza megszűnésének elismerése több, mint a tagállamok rendelkezésére álló egyszerű lehetőség, a 2008/98 irányelv célja is igazolja. Amint az különösen 1. cikkéből és (6)–(9) preambulumbekezdéséből következik, az irányelv által követett környezetvédelmi cél két vonatkozásban jelenik meg, vagyis egyrészt a hulladékkeletkezés és ‑gazdálkodás káros hatásainak megelőzésében és csökkentésében, másrészt pedig az erőforrás‑felhasználás hatékonyságának javításában Ebből a szempontból a Bíróság következetesen úgy ítélte meg, hogy a „hulladék” fogalmát széleskörűen kell értelmezni, ( 21 ) a környezet e két vonatkozás közül az elsőre tekintettel való védelmének érdekében. E fogalom hatályát azonban nem szabad olyan mértékben kiterjeszteni, amely már nem ösztönzi a hulladékok hasznosítását, és ezáltal akadályozza a környezetvédelmi cél második vonatkozásban való elérését. Márpedig a hasznosítási műveleten átesett hulladékok státuszát övező bizonytalanság azzal a kockázattal jár, hogy a hulladékbirtokosokat – nem törődve a hulladékok hierarchiájával ( 22 ) – az ilyen hulladékok csökkentésére ösztönzi, azok hasznosítása helyett. ( 23 )

41.

A 2008/98 irányelv 6. cikkének a 2018/851 irányelvvel módosított (1) bekezdése pontosítja immár a tagállamokat terhelő azon kötelezettséget, hogy „megfelelő intézkedések meghozatalával” biztosítsák, hogy az újrafeldolgozáson vagy egyéb hasznosítási műveleten átesett hulladék ne minősüljön hulladéknak, ha megfelel az irányelv által megállapított feltételeknek. ( 24 )

42.

E jogszabályi módosítás véleményem szerint nem a korábbi rendszerrel való szakítást jelzi, sokkal inkább a tagállamokat már terhelő azon kötelezettség megerősítését, hogy elismerjék a teljes hasznosítási műveleten átesett anyagok hulladékstátuszának megszűnését. ( 25 ) Amint az különösen a 2018/851 irányelv (17) preambulumbekezdéséből következik, e megerősítés arra irányul, hogy a másodlagos nyersanyagok piaca szereplőinek érdekében növelje a jogbiztonságot a körforgásos gazdaság felé történő elmozdulás elősegítésének céljából.

43.

Ugyanakkor pontosításra szorul a tagállamokat a 2008/98 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése alapján azzal kapcsolatban megillető mérlegelési mozgástérnek a terjedelme, hogy értékeljék, hogy a hulladékok bizonyos típusa vagy valamely különös árama a hasznosítási műveletek befejezésével alkalmas‑e az emberi egészség veszélyeztetése és a környezet károsítása nélküli használatra.

44.

A 2008/98 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének szövege, amint arra a Bíróság a Lapin ELY‑keskus, liikenne ja infrastruktuuri ítéletben ( 26 ) rámutatott, arra utal, hogy a hulladékstátusz uniós szinten meghatározott kritériumainak hiányában a tagállamoknak egyedül az „esetjogra” tekintettel kell eldönteniük, hogy bizonyos hulladékok elveszítették‑e ilyen minőségüket. ( 27 ) Mindazonáltal a Bíróság a Tallinna Vesi ítéletben ( 28 ) utóbb megállapította, hogy a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumoknak és a tagállamok eseti döntéseinek egyaránt biztosítaniuk kell a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében támasztott feltételek tiszteletben tartását. E tekintetben megjegyzem, hogy bár e cikk (4) bekezdése csak az „esetjogra” utal, a hivatkozott cikk (1) bekezdésében említett feltételekre – amint azt a Bizottság a tárgyaláson megjegyezte – magukra is ösztönzőleg hatottak a Bíróság ítéletei. ( 29 )

45.

Ez az értelmezés megfelel egyébként annak, amit ezen irányelv 6. cikkének a 2018/851 irányelvvel módosított (4) bekezdése immár kifejezetten előír. ( 30 )

46.

E pontosítást követően javaslom annak elismerését, hogy a tagállamokat széles mérlegelési mozgástér illeti meg mind a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében megállapított feltételek tiszteletben tartásának érdemi vizsgálatát, mind a követett módszer és az eljárás megválasztását illetően.

47.

Mindenekelőtt, ami az eljárásokra, a hatáskörrel rendelkező hatóságokra, valamint a 2008/98 irányelvben meghatározott bizonyítékokkal kapcsolatos bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat illeti, az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az irányelvben e tekintetben előírt különös szabályok hiányában e szabályokat a tagállamok nemzeti jogában kell megállapítani az említett irányelv céljának és hatékony érvényesülésének a sérelme nélkül. Különösen, valamely tagállam az e bizonyítékokkal kapcsolatos bizonyítási terhet helyezheti az azokra hivatkozó személyre, amennyiben a bizonyítás ezzel nem válik túlzottan bonyolulttá számára. ( 31 ) Ezek az elvek vezérlik többek között a hulladékstátusz ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételei teljesülésének értékelésére vonatkozó eljárási módoknak a kiválasztását.

48.

Továbbá, a 2008/98 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése nem pontosítja, hogy a tagállamnak uniós szinten meghatározott kritériumok hiányában milyen jellegű intézkedéseket kell előnyben részesítenie annak az időpontnak a meghatározásához, amikor a hulladék elveszíti e minőségét. Ilyen körülmények között úgy tűnik számomra, hogy ezen intézkedések kiválasztása – a szóban forgó hulladéktípusra vonatkozó általános hatályú kritériumok vagy az ilyen típusú hulladékok áramaira vonatkozó egyedi határozatok – szintén a tagállamok autonómiájába tartozik. ( 32 )

49.

Végül, ami a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében megállapított feltételek teljesülésének érdemi értékelését illeti, a Bíróság a Tallinna Vesi ítéletben ( 33 ) megállapította, hogy a tagállam, legalább is bizonyos feltételek mellett, ( 34 ) a hulladékok egy adott típusa tekintetében dönthet úgy, hogy a hulladékstátusz megszűnését megállapító egyedi határozat kritériumait és lehetőségét sem írja elő. Az ilyen döntés feltétele, hogy a szóban forgó tagállam „valamennyi releváns körülményt, valamint a tudományos és műszaki ismeretek legfrissebb állását” figyelembe véve úgy vélje, hogy a hulladékok e típusát nem lehet úgy tekinteni, mint amely olyan hasznosítási műveleten esett át, amely a környezet és az emberi egészség sérelme nélkül tette azt használhatóvá, és ennélfogva, hogy teljesíti a fent hivatkozott feltételeket. ( 35 )

50.

Úgy tűnik számomra, hogy ezen értékelés alapján el kell ismerni, hogy a tagállamok, ha nem is abszolút, de jelentős mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek.

51.

Ezzel kapcsolatban emlékeztetek arra, hogy amint azt már a Bíróság is megállapította, a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében felsorolt feltételek általános kritériumok vagy eseti döntések útján való konkretizálás hiányában önmagukban nem teszik lehetővé annak közvetlen megállapítását, hogy a hulladékok elveszítették e minőségüket. ( 36 ) Még általánosabb megfogalmazására tekintettel az e cikk (4) bekezdésében hivatkozott „esetjogból” származó kritérium, amely e feltételeket is ösztönözte, még kevésbé alkalmas arra, hogy közvetlenül jóváhagyja azt a megállapítást, amely szerint a hulladék megszűnt hulladéknak lenni.

52.

A hivatkozott feltételek tiszteletben tartásának biztosítására tekintettel a hulladékstátusz megszűnésének uniós és tagállami szinten kidolgozott kritériumaival is – hasonlóan az utóbbiak által elfogadott egyedi határozatokhoz – általában együtt jár egy nagyon pontosan meghatározott, többek között a hulladékhasznosítási eljárások módjaira vonatkozó keret.

53.

Ennélfogva a hulladékstátusz megszűnésének kritériumait uniós szinten megállapító szabályok részletes kritériumokat vezetnek be a hasznosítási eljárás körébe tartozó hulladékokra, az ezen eljárás eredményeként előállított nyersanyagokra, a kezelési eljárásokra, valamint az ezen eljárásért felelős személyek által teljesítendő feltételekre vonatkozóan. Hasonló keret jellemzi a Franciaországban ( 37 ) és az Egyesült Királyságban ( 38 ) elfogadott, a használt növényi olajok hulladékstátusza megszűnésének feltételeit rögzítő eszközöket. A 2008/98 irányelv 6. cikkének a 2018/851 irányelvvel módosított (2) és (3) bekezdése mostantól előírja, hogy a hulladékstátusz megszűnésének uniós vagy tagállami szinten meghatározandó feltételei hasonló szerkezetűek. ( 39 )

54.

Az ilyen kritériumok kidolgozása a gyakorlatban technikai feladatnak minősül, amely gyakran megköveteli az iparral és a többi felvevő féllel való konzultációt, valamint olyan tanulmányok elkészítését, amelyek az érintett anyagok hulladékstátuszának megszűnése által a környezeti vagy emberi egészségre gyakorolt hatásnak az értékelésére irányulnak. A valamely meghatározott hulladéktípus tekintetében megállapított kritériumok hiányában annak eseti mérlegelése, hogy tiszteletben tartják‑e a hulladékstátusz megszűnésének ilyen típusú hulladékáramokra vonatkozóan megállapított feltételeit, szükségessé teszi ezen áramok jellemzőinek szigorú ellenőrzését, amely lehetővé teszi e feltételek teljesülésének biztosítását. ( 40 )

55.

Összegezve, a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok elfogadása – hasonlóan az egyedi határozatokhoz – magában foglalja, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok összetett műszaki és tudományos vizsgálatokat végezzenek. ( 41 ) Az ilyen vizsgálatok megalapozhatják a tagállam arra vonatkozó döntését is, hogy meghatározott hulladékok esetén nem ír elő sem kritériumokat, és nem biztosítja a hulladékstátusz megszűnése eseti mérlegelésének lehetőségét sem. Sem a Bíróság, sem pedig a nemzeti bíróságok nem helyettesíthetik ezeket saját ítéleteikkel.

56.

Ebből a szempontból úgy vélem egyrészt, hogy harmonizált kritériumok hiányában a tagállamnak főszabály szerint nem kell a kritériumok elfogadására irányuló eljárást indítania, sem a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó egyedi értékelést előírnia, ha a nemzeti jogalkotó úgy véli, hogy a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek bizonyos hulladéktípusok esetén nem teljesülhetnek. ( 42 ) Véleményem szerint a fortiori hasonló helyzet áll fenn, ha a kritériumok hiánya és az eseti vizsgálat elutasítása az e típusba tartozó hulladékokat csak akkor érinti, ha azok különös kezelésen estek át és azokat különös felhasználásra szánják, azon lehetőség sérelme nélkül, hogy más kezelés és/vagy egyéb felhasználások esetén hulladékstátuszuk megszűnik.

57.

Véleményem szerint azonban azt a döntést, hogy nem írják elő sem a kritériumok kidolgozását, sem pedig a hulladékstátusz megszűnésének eseti mérlegelését, szankcionálni kellene, amennyiben az azt megalapozó és a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében megállapított feltételek nem teljesülésére vonatkozó előfeltevés nyilvánvaló értékelési hibából ered. Úgy tűnik számomra, hogy erre a korlátozott bírósági felülvizsgálatra szükség van a tagállamok mérlegelési mozgásterének, valamint az irányelv által követett, a körforgásos gazdaság elősegítésére vonatkozó célnak az összeegyeztetéséhez. ( 43 ) Ezenkívül ezt a mozgásteret arra a veszélyre tekintettel is körül kell határolni, amellyel az elkerülhetetlenül együtt jár, és amely annak az időpontnak az értékelésére vonatkozó eltérő nemzeti gyakorlatokhoz kapcsolódik, amikor a hulladékok elveszítik e minőségüket, e különbségek ugyanis akadályozhatják a tagállamok közötti kereskedelmet. ( 44 )

58.

Másrészt, továbbra is a nyilvánvaló értékelési hiba felülvizsgálata mellett ( 45 ) valamely tagállam különösen a hulladékok bizonyos típusa esetén vélheti úgy, hogy a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesülése ugyan nem zárható ki észszerűen, azok tiszteletben tartása azonban csak egy egyeztetésekre és megfelelő tanulmányokra épülő eljárás alapján elfogadott általános hatályú nemzeti jogi aktusban megállapított kritériumok útján biztosítható.

59.

Ennélfogva az utóbbi esetben a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok véleményem szerint nem követhetnek az ilyen kritériumok elfogadását vagy legalábbis az érdekelt hulladékbirtokosok által benyújtott bizonyítékok vizsgálatát lehetővé tevő eljárás megindítását akadályozó passzív magatartást. A hulladékhasznosítás elősegítésére vonatkozó cél megköveteli, hogy a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok kidolgozását olyan eljárás keretében tanulmányozhassák, amelynek a nemzeti jogban megállapított szabályai tiszteletben tartják az uniós jog hatékony érvényesülésének elvét. Ez az elv véleményem szerint magában foglalja, hogy az érintett hulladékbirtokosok kezdeményezhessék az ilyen kritériumok elfogadására irányuló eljárás megindítását, rendelkezzenek jogorvoslati joggal kérelmük elutasítása vagy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok hallgatása esetén. A hatékony érvényesülés elve feltételezi azt is, hogy erre az eljárásra észszerű határidők vonatkozzanak. ( 46 )

60.

A releváns tények értékelésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapítása, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti jogszabályok a 2008/98 irányelv 6. cikke (1) és (4) bekezdésének alkalmazása során elkövetett nyilvánvaló értékelési hibából származnak‑e.

61.

Az ilyen hiba megállapítása magában foglalná annak kijelentését e bíróság részéről, hogy a nemzeti jogalkotó nyilvánvalóan tévedett vagy akkor, amikor megállapította, hogy a vegyi kezelésen átesett és a valamely levegőbe kibocsátást termelő intézményben tüzelőanyagként felhasznált, használt növényi olajok tekintetében az e cikk (1) bekezdésében szereplő feltételek közül legalább az egyik nem teljesülhet, vagy pedig akkor, amikor úgy vélte, hogy e feltételek teljesülésének igazolása csak oly módon biztosítható, hogy jogalkotás keretében előzetesen elfogadják az ilyen típusú olajok hulladékstátusza megszűnésének kritériumait.

62.

Az e feltételek terjedelmével kapcsolatban alább kifejtett megfontolások ( 47 ) segítségül szolgálhatnak a bíróság számára ezen értékelés elvégzéséhez. Azok kifejtését megelőzően hasznosnak tartom, hogy két általános jellegű pontosítást fogalmazzak meg.

63.

Először, az a körülmény, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság megállapítja, hogy valamely meghatározott hulladék – bizonyos feltételek teljesülése esetén – egy adott hasznosítás vonatkozásában elveszíti hulladék jellegét, nem jelenti azt, hogy ez a hulladék megszűnik annak lenni más célú felhasználások tekintetében. A 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében felsorolt feltételek teljesülése ugyanis a vizsgált különös használattól függ, és azt ennélfogva az egyes használatok tekintetében elkülönülten kell igazolni. ( 48 )

64.

Ebből a szempontból az a körülmény, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság e cikk (4) bekezdésének alkalmazásával az ALSO részére kiállított engedélyben megállapította, hogy a növényi olaj megszűnik hulladéknak lenni, ha azt biodízel előállításához használják fel, semmilyen módon nem utal arra, hogy az olasz jogalkotó túllépte volna mérlegelési mozgásterét azzal, hogy kizárta ugyanezen olaj hulladékstátusza megszűnésének egyedi értékelését a levegőbe kibocsátást termelő létesítményben való felhasználás tekintetében.

65.

Másodszor, a növényi olajok hulladékstátusza megszűnésének Franciaországban és az Egyesült Királyságban kidolgozott kritériumai ( 49 ) – ha nem tévedek – kizárólag biodízelként, valamint az Egyesült Királyságban otthoni fűtéshez tüzelőanyagként való felhasználás esetén teszik lehetővé a vegyi kezelésen átesett, ilyen típusú olajok hulladékstátuszának megszűnését. ( 50 ) Bár a hulladékstátusz megszűnése feltételeinek tiszteletben tartását tagállamonként, a rendelkezésükre álló mérlegelési mozgástér gyakorlása keretében kell értékelni, a többi tagállamban elfogadott kritériumok és határozatok mindazonáltal hasznos információkkal szolgálhatnak.

66.

A 2008/98 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja a hulladékstátusz megszűnését a szóban forgó hulladékok adott rendeltetéssel való használatának általános jellegéhez, valamint ahhoz köti, hogy e hulladékoknak van piacuk, vagy van rájuk kereslet. Úgy tűnik, hogy ezek a feltételek tükrözik azt az ítélkezési gyakorlatot, amely szerint egy meghatározott anyag hulladék minősége újrafeldolgozása valószínűségének fokától függ, mivel az sokkal magasabb, ha abból gazdasági előny származik. ( 51 )

67.

E tekintetben a Bizottság „Guidance on the Interpretation of Key Provisions of Directive 2008/98/EC on Waste” című dokumentuma ( 52 ) véleményem szerint helyesen utal arra, hogy a hivatkozott, egymáshoz kapcsolódó feltételek teljesülése olyan jelzések segítségével igazolható, mint a kínálatra és a keresletre vonatkozó jól körülhatárolt piaci feltételek, a szóban forgó anyag tekintetében igazolható piaci ár vagy akár kereskedelmi követelmények vagy szabványok fennállása.

68.

Ellentétben azzal, amit a PNTE, a holland kormány és a Bizottság sugalmaz, az, hogy a PNTE azért szerezte meg a növényi olajat, hogy a levegőbe kibocsátást termelő létesítményben tüzelőanyagnak használja, önmagában nem szükségszerűen igazolja azt a következtetést, amely szerint az itt vizsgált feltételek teljesülnek. Egy ilyen következtetés magában foglalná vagy annak megállapítását, hogy terjedelmére tekintettel egyetlen felhasználó kérelme elegendő e feltételek tiszteletben tartásának biztosításához, vagy pedig annak, hogy a vegyi kezelésen átesett, használt növényi olajoknak e felhasználással kapcsolatban van piacuk, vagy van rájuk kiterjedt kereslet.

69.

A 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésének c) pontja szerinti feltétel azt az ítélkezési gyakorlatot tükrözi, amely szerint a hulladék elveszíti e minőségét, ha valamely hasznosítási művelet eredményeként a nyersanyagokkal azonos feltételek mellett válik használhatóvá. E feltétel tiszteletben tartása magában foglalja ugyanis, hogy a hasznosított hulladéknak meg kell felelnie az azonos rendeltetésű tiszta nyersanyagokra alkalmazandó előírásoknak. ( 53 )

70.

Ezzel kapcsolatban az, hogy a növényi olaj megfelel az UNI folyékony bio‑üzemanyagokra alkalmazandó műszaki szabványának, bár e feltétel teljesülésére utaló jel lehet, önmagában nem alapozhatja meg ennek megállapítását.

71.

A 2008/98 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti feltétel teljesülése véleményem szerint jelentős mértékben attól a kérdéstől függ, hogy azok az észterezett növényi olajok, amelyeket nem hulladékokból állítottak elő, a 152/2006. sz. törvényerejű rendelet ötödik részéhez tartozó X. mellékletében felsorolt valamely tüzelőanyag‑kategóriába tartoznak‑e. Az e kérdésre adandó igenlő válasz alátámasztaná azt a megállapítást, amely szerint a növényi olaj a 2008/98 irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmében megfelel a termékekre vonatkozó jogszabályoknak. Ezzel szemben, abban az esetben, ha egyik, vegyi kezelésen átesett növényi olajat sem lehet ilyen célra felhasználni, függetlenül attól, hogy (akár energiatermelésre irányuló termesztésből származó, akár nem) szűz olajok finomításával vagy használt olajok kezelésével állították elő őket, ez a körülmény arra utalhat, hogy az e rendelkezésben megállapított feltétel nem teljesül. ( 54 )

72.

Ezen utóbbi esetben a PNTE állításai a termékekre alkalmazandó szabály – amelynek e tilalom is minősül – vitatását jelentik. Márpedig véleményem szerint a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése nem jelent jogalapot azon jogi szabályozás megválasztásának a vitatására, amely többek között a környezet‑ és egészségvédelem termékek szabályozását átható szintjére vonatkozik.

73.

Egy ilyen előírás uniós joggal való összhangja tehát nem a 2008/98 irányelvre, hanem az áruk EUMSZ 34. cikkben biztosított szabad mozgására tekintettel merül fel. Akadályozhatja ugyanis a vegyi kezelésen átesett növényi olajok szabad mozgását – amint azt a PNTE állítja –, ha azok fent hivatkozott létesítményekben való felhasználását szigorú hulladékjogi előírásokhoz kötik. Az ilyen akadály csak akkor fogadható el, ha az a tagállamok rendelkezésére álló, különösen a hulladékok használatához és a velük való gazdálkodáshoz kapcsolódó kockázatok értékelésére vonatkozó széles körű mérlegelési mozgástérre figyelemmel igazolható. ( 55 )

74.

Álláspontom szerint az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz elegendő információt ahhoz, hogy lehetővé tegye a Bíróság számára, hogy ebben a különösen összetett kérdésben állást foglaljon. Közelebbről az olasz kormány nem fejtette ki, hogy azt, hogy a vegyi kezelésen átesett növényi olajokat nem vették fel a 152/2006. sz. törvényerejű rendelet ötödik részéhez tartozó X. mellékletben szereplő listára, kizárólag a tüzelőanyag által okozott kibocsátáshoz kapcsolódó kockázatok indokolják‑e, vagy az egyéb célokat is követ, mint amilyen a hulladékok hierarchiájának tiszteletben tartása (adott esetben azok újrahasznosítását ösztönözve az energia célú hasznosításukra tekintettel végzett kezelésük helyett ( 56 )), vagy akár a használt növényi olajok biodízelként való használata a tüzelőanyagként való használat helyett. ( 57 ) A Bíróság nem rendelkezik elegendő információval annak meghatározására sem, hogy az alapügy tárgyát képező szabályozás az elérni kívánt egy vagy több célra tekintettel arányos‑e.

75.

A 2008/98 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontja, amennyiben kimondja, hogy valamely hulladék csak akkor szűnhet meg hulladék lenni, ha felhasználása nem idéz elő általános káros környezeti vagy egészségügyi hatásokat, szintén az irányelv elfogadását megelőző ítélkezési gyakorlatot tükrözi. ( 58 )

76.

Véleményem szerint az a körülmény, hogy Cuneo megye nem vitatta a PNTE azon értékelését, amely szerint annak a környezetvédelmi mérlege, hogy a szóban forgó erőműben tüzelőanyagként a metánt növényi olajjal váltják fel, összességében pozitív, önmagában nem tanúsíthatja e feltétel teljesülését.

77.

Vitathatatlan, amint arra a PNTE rámutatott, hogy a használt növényi olajok energia célú hasznosítása ökológiai előnyökkel járhat, amennyiben lehetővé teszi, hogy megszabaduljanak a hulladékoktól a fosszilis tüzelőanyagok vagy az energiatermelésre irányuló termesztésből származó folyékony bio‑energiahordozó felváltásával, amelynek környezeti mérlege a talajra esetlegesen gyakorolt közvetett hatások miatt ellentmondásos. ( 59 )

78.

Mindazonáltal kételkedem abban, hogy mindenképpen elegendő a hulladékokból származó bio‑energiahordozó használatának mérlegét a helyettesített tüzelőanyag mérlegével összehasonlítani az utóbbi elégetéséhez rendszerint kapcsolódó kibocsátásokat illetően. Ez a problémakör a releváns összehasonlító tényező 2008/98 irányelv 6. cikke (1) bekezdése d) pontjának alkalmazása keretében történő azonosítására vonatkozik.

79.

A bizottsági iránymutatás szerint e feltétel akkor teljesül, ha bizonyítást nyer, hogy az anyag hulladékokra vonatkozó rendszeren kívüli használata nem okoz az e rendszeren belüli használatból származónál károsabb környezeti és egészségügyi hatást. ( 60 ) Össze kell tehát hasonlítani azokat a környezeti és egészségügyi kockázatokat, amelyek abból származnak, hogy az anyagot hulladéknak tekintik, és amelyek abból, ha a termék többé már nem rendelkezik hulladék minőséggel.

80.

A jelen ügyben a PNTE és Cuneo megye írásbeli észrevételeihez csatolt dokumentumokból kiderül, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok elismerték, hogy a tüzelőanyag‑váltás környezeti mérlege pozitív volt, mivel ez a váltás csökkentette a metán elégetésével együtt járó kibocsátást. ( 61 ) Mindazonáltal e dokumentumok értelmében – és a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatra is tekintettel – ez a mérleg nem vonatkozik a növényi olaj elégetéséből származó esetleges környezeti hatásokra, ami a hulladékok elégetéséből származó lehetséges károsanyag‑kibocsátást illeti. Az, hogy a növényi olaj tiszteletben tartja az UNI folyékony bio‑energiahordozókra alkalmazandó műszaki szabványát, ugyancsak nem garantálja szükségszerűen, hogy az olaj nem jelent kifejezetten ahhoz kapcsolódó környezeti vagy egészségügyi kockázatot, hogy hulladékok kezelésével állították elő. ( 62 )

81.

Ilyen feltételek mellett Cuneo megye és az olasz kormány az elővigyázatosság elvére hivatkozik. Álláspontjuk szerint a növényi olaj valamely erőműben tüzelőanyagként való használatának a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt, általánosságban káros hatása a jelen indítvány 31. pontjában hivatkozott okokból nem zárható ki észszerű mértékű tudományos bizonyossággal.

82.

Ezzel szemben a PNTE és a Bizottság előadja, hogy az olasz hatóságok nem bizonyították sem azt, hogy az észterezett növényi olajok elégetése a mechanikus kezelésen átesett növényi olaj elégetésénél jobban károsítja a környezetet, sem pedig azt, hogy az észterezett növényi olaj valamely erőműben tüzelőanyagként való használata károsabb a biodízelként való használatánál. Álláspontjuk szerint ez a hiányosság lényegében azt jelenti, hogy a 2008/98 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírt feltételt teljesítettnek kell tekinteni.

83.

Ebben az összefüggésben emlékeztetek arra, hogy álláspontom szerint a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek annak értékelése során, hogy teljesülnek‑e a hulladékstátusz megszűnésének esetei. Közelebbről, uniós szinten meghatározott kritériumok hiányában ez az értékelés az egyes tagállamoknak a környezetvédelem általuk biztosítani kívánt szintjére, ( 63 ) valamint az e cikkel elérni kívánt két cél összeegyeztetésére ( 64 ) vonatkozó választásától függ.

84.

Emellett az ilyen értékelés gyakran olyan összefüggésbe illeszkedik, amelyet az egyes anyagok hulladékstátuszának megszűnéséhez kapcsolódó környezeti kockázatokra vonatkozó bizonyos fokú tudományos bizonytalanság jellemez. Márpedig egy tagállam, véleményem szerint, pontosan az elővigyázatosság elve alapján jogosult ( 65 ) meghatározni azt, hogy milyen fokú bizonyosságot követel meg azzal kapcsolatban, hogy nem áll fenn a környezetre vagy az emberi egészségre gyakorolt jelentős károsodás veszélye, továbbá azt, hogy a kockázat milyen szintjét tekinti elfogadhatónak a hulladékstátusz megszűnésének engedélyezése során. Határozatának azonban a releváns műszaki és tudományos tények vizsgálatán kell alapulnia, tekintettel arra, hogy a tagállamok a hulladékstátusz megszűnése feltételeinek teljesülésére vonatkozó bizonyítási terhet azokra a hulladékbirtokosokra helyezhetik, akik arra hivatkoznak. ( 66 )

85.

A fenti megfontolások annak megállapítására vezetnek, hogy a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) és (4) bekezdésével nem ellentétes az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás abban az esetben, ha a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélné meg, hogy a nemzeti jogalkotó nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül tekinthette úgy, hogy a vegyi kezelésen átesett, használt növényi olajok nem teljesíthetik az e cikk (1) bekezdésében foglalt feltételeket, ha azokat a levegőbe kibocsátást termelő létesítményben tüzelőanyagnak használják.

86.

Ugyanez a helyzet állna fenn abban az esetben, ha ez a bíróság úgy ítélné meg, hogy a nemzeti jogalkotó az e megállapításhoz kapcsolódó nyilvánvaló értékelési hiba nélkül tekinthette úgy, hogy e feltételek teljesülése igazolásának – annak összetett és technikai jellegére tekintettel – előfeltétele, hogy egy általános hatályú nemzeti jogi aktusban megállapítsák az ilyen típusú olajok hulladékstátusza megszűnésének kritériumait, feltéve, hogy az ilyen aktus elfogadására irányuló eljárás biztosítja a 2008/98 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének hatékony érvényesülését.

87.

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 2009/28 irányelv 13. cikkének (1) bekezdésével ellentétes‑e az alapügy tárgyát képező nemzeti jogszabály, mivel azoknak a biomasszából származó és levegőbe kibocsátást termelő létesítményekben felhasználható tüzelőanyag‑kategóriáknak a listája, amelyekre nem terjed ki az energia célú hasznosításra vonatkozó szabályok hatálya, csak miniszteri rendelettel módosítható, amelynek az elfogadására irányuló eljárás nincs összehangolva a valamely biomasszából származó anyag tüzelőanyagként való használatának engedélyezésére irányuló közigazgatási eljárással. ( 67 ) E bíróság kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen miniszteri rendelet elfogadására irányuló eljáráshoz ezenfelül biztos és átlátható ütemezés kapcsolódik.

88.

Az így felmerült problémakör egyrészt a 2008/98 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése szerinti, a hulladékstátusz megszűnésének elismerésére irányuló nemzeti eljárások, másrészt pedig a 2009/28 irányelv 13. cikkének (1) bekezdésére alapított követelmények közötti viszonyra vonatkozik. A Bíróságot ugyanis annak meghatározására kérik, hogy az, hogy az anyag, amelynek birtokosa meg kívánja állapíttatni hulladékstátuszának megszűnését, az ezen irányelv 2. cikkének h) pontja szerinti folyékony bio‑energiahordozónak minősül, érinti‑e – és ha igen, milyen mértékben – a tagállamokat terhelő azon kötelezettségeket, hogy értékeljék a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében megállapított feltételek teljesülését.

89.

E problémakör, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megválaszolásához javasolt elemzés összefüggésébe helyezve, magában foglalja egyrészt annak megállapítását, hogy a 2009/28 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése megkérdőjelezi‑e azt a következtetést, amely szerint a tagállamok a nyilvánvaló értékelési hiba vizsgálatának sérelme nélkül bizonyos típusú hulladékok esetén kizárhatják a hulladékstátusz megszűnésének bármilyen lehetőségét, adott esetben ha azok különös kezelésen estek át, és/vagy azokat bizonyos használatra szánják.

90.

Másrészt pontosítani kell, hogy ha egy tagállam úgy véli, hogy jóllehet e lehetőség észszerűen eleve nem zárható ki, a hulladékstátusz megszűnése feltételeinek teljesülése csak akkor igazolható, ha az ilyen típusú hulladékok tekintetében a kritériumokat meghatározták, a 2009/28 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése további kötelezettségeket ír‑e elő számára ahhoz a kötelezettséghez kapcsolódóan, hogy bevezessen egy, ilyen kritériumok kidolgozását lehetővé tevő, a hatékony érvényesülés elvét tiszteletben tartó eljárást.

91.

Ezekre a kérdésekre véleményem szerint nemleges választ kell adni.

92.

Egyrészt azért, mert a nemzeti jog azon rendelkezéseit, amelyek alapján a biomasszából származó hulladékok bizonyos kategóriái nem szűnnek meg hulladékok lenni, ha tüzelőanyagként való használatuk érdekében meghatározott kezelésen estek át, véleményem szerint a megújuló energia bizonyos fajtáinak felhasználását megalapozó feltételeknek kell tekinteni. Az ilyen rendelkezések nem akadályozzák a szóban forgó hulladékok megújuló energiaforrásként való használatának engedélyezését. Arra szorítkoznak, hogy ezt a használatot a hulladékok energia célú hasznosítására alkalmazandó kötelező előírásoknak vessék alá. Márpedig az alábbiakban kifejtett okokra tekintettel úgy vélem, hogy a megújuló energiaforrások használatára vonatkozó alapvető feltételek nem tartoznak a 2009/28 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének hatálya alá.

93.

Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság kétségei arra vonatkoznak, hogy összeegyeztethető‑e ezzel a rendelkezéssel a biomasszával fűtött létesítmény üzemeltetésének engedélyezésére irányuló eljárás kizárólag abban az esetben, ha az nincs összehangolva az engedélyezni kívánt folyékony bio‑energiahordozó hulladékstátuszának megszűnését lehetővé tevő általános hatályú nemzeti jogi aktus elfogadására irányuló eljárással. Ez a bíróság kételyeket táplál továbbá ezen utóbbi eljárás szükséges és arányos jellegét illetően. Véleményem szerint, szintén az alábbiakban kifejtett okok miatt a 2009/28 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése sem vonatkozik a hulladékstátusz megszűnése kritériumainak elfogadására irányuló jogalkotási eljárásokra.

94.

E tekintetben, mindenekelőtt e rendelkezés első albekezdésének szövegéből az következik, hogy a megújuló energiaforrásokból energiát termelő, azt szállító vagy elosztó üzemekre, valamint a biomassza energiatermékké való átalakításának folyamatára alkalmazott, jóváhagyással, minősítéssel és engedélyezéssel kapcsolatos nemzeti szabályoknak „arányos[n]ak és szükséges[n]ek” kell lenniük. ( 68 ) Második albekezdése arra kötelezi a tagállamokat – nem kimerítő felsorolással –, hogy e követelmény konkretizálását szolgáló intézkedéseket fogadjanak el. Ezeket, az említett rendelkezés első albekezdésének fényében értelmezett különös kötelezettségeket nem lehet úgy tekinteni, hogy azok szélesebb hatállyal rendelkeznek, mint az az általános arányossági és szükségességi követelmény, amelyet megtestesítenek. ( 69 )

95.

Az az olvasat továbbá, amely szerint ez az általános követelmény kizárólag az eljárási jellegű rendelkezésekre alkalmazandó, szintén a 2009/28 irányelv 13. cikke (1) bekezdése elfogadásának folyamatából következik. Az előkészítő munkák ugyanis nyilvánvalóvá teszik, hogy ez a rendelkezés a megújuló forrásból származó energiát hasznosító projektek jóváhagyására és engedélyezésére irányuló eljárások elhúzódásához, adminisztratív költségeihez és bizonytalanságához kapcsolódó közigazgatási akadályok csökkentésére irányul. ( 70 )

96.

Végül, a 2009/28 irányelv céljai és általános rendszere megerősíti ezt az értelmezést.

97.

Amint az az 1. cikkéből következik, ez az irányelv egy közös keret létrehozására szorítkozik a megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatására. Kötelező nemzeti célkitűzéseket állapít meg a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a teljes bruttó villamosenergia‑fogyasztásban képviselt összarányára és a közlekedésben felhasznált részarányára vonatkozóan. E célok megvalósítása maga is hozzájárul annak az általános célnak a megvalósításához, amely abban áll, hogy 2020‑ig legalább 20%‑ra növeljék a megújuló energiaforrásból előállított energia részarányát. ( 71 )

98.

E tekintetben az előkészítő munkák nyilvánvalóvá teszik, hogy az uniós jogalkotó meg kívánta őrizni a tagállamok szabadságát abban, hogy saját helyzetükhöz leginkább igazítva fejlesszék a megújulóenergia‑ágazatot, és a saját prioritásaiknak megfelelően határozzák meg energiahordozó‑összetételüket, ( 72 ) amennyiben a számukra kijelölt kötelező nemzeti célkitűzéseket valósítják meg.

99.

A 2009/28 irányelv céljainak és általános rendszerének e meghatározását az Elecdey Carcelen és társai ítéletben ( 73 ) alkalmazott megközelítés is alátámasztja. A Bíróság abban megállapította, hogy ezen irányelv 13. cikkének (1) bekezdésének e) pontja kizárólag az engedélyezési, tanúsítási és az engedélyek megadására vonatkozó eljárásokhoz kapcsolódó költségek behatárolására irányul, és nem célja a tagállamok azon lehetőségének a korlátozása, hogy a szélgenerátorokat terhelő díjhoz hasonló adót vessenek ki. Kiemelte, hogy bár az utóbbiakat az említett irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján eredménykötelezettség, vagyis a kötelező nemzeti célkitűzések elérésére vonatkozó kötelezettség köti, a tagállamok mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az e cél elérését segítő eszközök megválasztásában. Ebből a szempontból a Bíróság elismerte, hogy nem zárható ki, hogy egy ilyen díj kevésbé vonzóvá teszi vagy akár hátráltatja a szélenergia kifejlesztését. Mindazonáltal a Bíróság szerint, még ha feltételezhető is, hogy a szóban forgó díj megakadályozhatta az érintett tagállamot kötelező nemzeti célkitűzésének elérésében, az legfeljebb ezen eredménykötelezettség megsértését eredményezhette. Ennélfogva a díjat bevezető intézkedést önmagában nem lehet az ezen irányelvet sértő intézkedésnek tekinteni. Ezen intézkedésnek ugyanakkor tiszteletben kell tartania az EUM‑Szerződésben biztosított alapvető szabadságokat. ( 74 )

100.

Úgy tűnik számomra, az ezen ítéletet átható logika megerősíti, hogy a 2009/28 irányelv 13. cikkének (1) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy az korlátozza a tagállamok azon lehetőségét, hogy nem eljárási jellegű szabályozási intézkedésekkel behatárolja a megújuló energiák kifejlesztését.

101.

Véleményem szerint a hivatkozott ítélet megkérdőjelezi azt az Azienda Agro‑Zootecnica Franchini és Eolica di Altamura ítéletben ( 75 ) kialakított megközelítést, amelyre a Bizottság az általam javasolt értelmezéssel ellentétes értelmezés alátámasztása érdekében hivatkozott. A Bíróság ebben az ítéletben egy olyan jogvita keretében, amelynek tényállására a 2009/28 irányelv időbeli hatályánál fogva még nem volt alkalmazható, megállapította, hogy ezen irányelv 13. cikke az arányosság általános elvének kifejezése az uniós jogban. Ennélfogva azt vizsgálta, hogy ezen elvnek megfelel‑e az a nemzeti szabályozás, amely a Natura 2000 területeken tiltja a nem saját fogyasztásra termelő szélgenerátorokat. Noha ez az ítélet azt sugallja, hogy az arányosság e rendelkezésben megjelenő elve azon – akár eljárási, akár anyagi – szabályok összességére vonatkozik, amelyek a megújuló energiaforrásból történő energiatermelést szabályozzák, úgy tűnik számomra, hogy ezt a megközelítést figyelmen kívül hagyták az Elecdey Carcelen és társai ítéletben. ( 76 )

102.

Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a 2009/28 irányelv 13. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a hulladékok elégetésére vonatkozó előírások tiszteletben tartásához köti a vegyi kezelésen átesett, használt növényi olajok levegőbe kibocsátást termelő létesítményben tüzelőanyagként való használatát, hacsak és ameddig egy miniszteri rendelet eltérően nem rendelkezik. Jóllehet egy ilyen szabályozás veszélyezteti Olaszország kötelező nemzeti célkitűzésének elérését (amelyre az előzetese döntéshozatalra utaló határozat semmilyen módon nem hivatkozik), ebből egyedül az Olaszországot terhelő eredménykötelezettség megsértése következne.

103.

Ezt a következtetést nem cáfolja meg az a PNTE által előadott érvelés, amely szerint az alapügy tárgyát képező szabályozás sérti a 2009/28 irányelv 13. cikkének (1) bekezdését, amennyiben az engedélyezett tüzelőanyagok e szabályozásban szereplő listája nincs összhangban a „folyékony bio‑energiahordozó” fogalmának meghatározásával, amelyet a nemzeti jog ezen irányelv 2. cikkének h) pontját átültető rendelkezése tartalmaz.

104.

E következtetést nem vonja kétségbe az a Bizottság által a tárgyaláson előadott érvelés sem, amely szerint a 2009/28 irányelv 17. cikkének (8) bekezdésével ellentétes, ha valamely tagállam a hulladékokra vonatkozó szabályozás alá vonja az olyan folyékony bio‑energiahordozó – amelyek közé a növényi olaj is tartozik – elégetését, amely megfelel az e cikk (1) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak.

105.

E tekintetben megjegyzem, hogy a 2009/28 irányelv 2. cikkének h) pontja csak az irányelv többi rendelkezésében használt „folyékony bio‑energiahordozó” fogalmat határozza meg. Közelebbről az említett irányelv 17. cikkének (1) bekezdése a bioüzemanyagokra és a folyékony bio‑energiahordozókra vonatkozó „fenntarthatósági kritériumokat” állapít meg.

106.

A Bizottság állításával ellentétben a 2009/28 irányelv 17. cikke által megvalósított harmonizáció, amint az (8) bekezdésének megfogalmazásából következik, és amint azt a Bíróság már megállapította, ( 77 ) azoknak a fenntarthatósági kritériumoknak a pontosítására szorítkozik, amelyeket a bioüzemanyagoknak és folyékony bio‑energiahordozóknak teljesíteniük kell „az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra” tekintettel. Ezek a célok előírják egyrészt az azokból előállított energia annak igazolásához való figyelembevételét, hogy a tagállam milyen mértékben teljesíti kötelező nemzeti célkitűzéseit, valamint a megújuló energiák területén fennálló kötelezettségeit, másrészt pedig, egy esetleges nemzeti pénzügyi támogatás bioüzemanyagok fogyasztása érdekében történő nyújtását.

107.

A Bíróság szerint ebből az következik, hogy a 2009/28 irányelv 17. cikke nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy a többi tagállamból származó bioüzemanyagok behozatalát feltétel nélkül engedélyezzék. ( 78 ) Ugyanezt a logikát követve ez a rendelkezés nem követeli meg véleményem szerint azt sem, hogy egy tagállam korlátozás nélkül lehetővé tegye a fenntartható forrásokból származó bioüzemanyagok és folyékony bio‑energiahordozók használatát, függetlenül attól, hogy ezeket saját területén, vagy valamely másik tagállam területén állították elő.

108.

A fent kifejtettek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Tribunale amministrativo regionale per il Piémont (piemonti tartományi közigazgatási bíróság, Olaszország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést a következőképpen válaszolja meg: