A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (hetedik tanács)

2018. szeptember 28.(*)

„Megsemmisítés iránti kereset – Állami támogatások – Magyarország által a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató vállalkozások javára végrehajtott támogatás – Előzetes vizsgálati eljárás – A Bizottságnak a támogatási intézkedést a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító feltételezett határozatai – Az érintett fél fogalma – A személyében való érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”

A T‑710/17. sz. ügyben,

a Lux‑Rehab Foglalkoztató Non‑Profit Kft. (Lux‑Rehab Non‑Profit Kft.) (székhelye: Szombathely [Magyarország], képviseli: Szabó L. ügyvéd)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: Bottka V. és C. Georgieva‑Kecsmar, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az SA.29432 ([CP 290/2009] – Magyarország – Diszkriminatív szabályozás miatt vélelmezett jogszerűtlen támogatás a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatban) és az SA.45498 ([FC/2016], az OPS Újpest‑lift Kft. panasza a 2006 és 2012 között megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató vállalkozásoknak nyújtott állami támogatással kapcsolatosan) panaszokkal kapcsolatban állítólag hozott bizottsági határozatok megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),

tagjai: V. Tomljenović elnök, A. Marcoulli és A. Kornezov (előadó) bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

meghozta a következő

Végzést

 A jogvita előzményei

1        A felperes, a Lux‑Rehab Foglalkoztató Non‑Profit Kft. (Lux‑Rehab Non‑Profit Kft.) egy magyar társaság.

2        A felperes az SA.29432 ([CP 290/2009] – Magyarország – Diszkriminatív szabályozás miatt vélelmezett jogszerűtlen támogatás a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatban) és az SA.45498 ([FC/2016], az OPS Újpest‑lift Kft. panasza a 2006 és 2012 között megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató vállalkozásoknak nyújtott állami támogatással kapcsolatosan) panaszokkal kapcsolatban az Európai Bizottság által állítólag hozott határozatok megsemmisítését kéri.

3        A felperes e tekintetben a következő levelekre (a továbbiakban együtt: megtámadott aktusok) hivatkozik:

–        a Bizottságnak a panaszost – egy másik magyar társaságot – az ezen intézmény által tett előzetes megállapításokról tájékoztató 2011. május 18‑i levele (a keresetlevél F 4. melléklete);

–        a Bizottságnak az említett panaszost az ügyirat állásáról tájékoztató 2011. július 20‑i levele (a keresetlevél F 5. melléklete);

–        a Bizottság 2016. november 18‑i levele, amely a panaszos által újból benyújtott panaszra tekintettel megismétli a 2011. május 18‑i levélben foglalt megállapításokat, és arról tájékoztatja a panaszost, hogy a vele folytatott levelezést megszakítja (a keresetlevél F 6. melléklete);

–        a Bizottság 2017. január 25‑i levele, amely ugyanezen panaszost arról tájékoztatja, hogy panaszai olyan különböző hiányosságokban szenvednek, amelyek megakadályozzák a panaszok további vizsgálatát (a keresetlevél F 7. melléklete).

 Az eljárás és a felek kérelmei

4        2017. október 13‑án a felperes a jelen ügyben keresetet nyújtott be.

5        2018. január 22‑én a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék Hivatalához benyújtott külön beadványban elfogadhatatlansági kifogást emelt.

6        2018. március 5‑én a felperes benyújtotta a Törvényszék Hivatalához a elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeit.

7        A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        az elfogadhatatlansági kifogást utasítsa el;

–        a megtámadott aktusokat semmisítse meg.

8        A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

9        Az eljárási szabályzat 130. cikkének (1) és (7) bekezdése értelmében az alperes kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság vagy a hatáskör hiánya tárgyában.

10      A jelen ügyben, mivel a Bizottság kérte, hogy a Törvényszék döntsön az elfogadhatatlanság tárgyában, a Törvényszék – mivel úgy véli, hogy az ügy iratai alapján elegendő információval rendelkezik – e rendelkezések alapján úgy dönt, hogy az eljárás folytatása nélkül, indokolt végzéssel határoz.

11      A Bizottság az elfogadhatatlansági kifogásban négy elfogadhatatlansági okra hivatkozik. Az első ok a kereset elkésettségére vonatkozik.

12      Az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése értelmében a megsemmisítés iránti keresetet, az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.

13      Ezenkívül az EUMSZ 297. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdéséből kitűnik, hogy eltérően azon jogi aktusoktól, amelyeket a Hivatalos Lapban ki kell hirdetni, többek között a címzetti kört tartalmazó határozatokról értesíteni kell a címzettjeiket, és azok az értesítéssel lépnek hatályba.

14      A jelen ügyben nem vitatott, hogy a megtámadott aktusoknak, amelyek nem tartoznak a Hivatalos Lapban kihirdetendő jogi aktusok közé, nem a felperes volt a címzettje. Így, mivel a felperes az említett aktusoknak nem címzettje, az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése rendelkezéseinek megfelelően a keresetindítási határidő a felperest illetően akkor kezdődött meg, amikor a felperes ezen aktusokról tudomást szerzett. A jelen ügyben – anélkül, hogy a Bizottság vitatná – a felperes azt állítja, hogy ezen aktusokról akkor szerzett tudomást, amikor egy nemzeti bírósági eljárás keretében 2017. szeptember 26‑án kelt levelet kapott az ügyvédjétől. E körülmények között, és mivel nem csatoltak az aktához egyetlen olyan iratot sem, amely megkérdőjelezné a tudomásszerzés ezen időpontját, a 2017. szeptember 26‑i időpontra tekintettel kell megvizsgálni, hogy a távolságra tekintettel tíznapos átalányhatáridővel meghosszabbodó két hónapos keresetindítási határidőt betartották‑e. Márpedig, mivel a keresetet 2017. október 13‑án nyújtották be, az nem késett meg. A Bizottság által felhozott első elfogadhatatlansági okot tehát el kell utasítani.

15      A Törvényszék ezt követően célszerűnek tartja a Bizottság által felhozott harmadik elfogadhatatlansági ok vizsgálatát.

16      Az említett, arra vonatkozó elfogadhatatlansági ok keretében, hogy a keresetlevél nem felel meg az eljárási szabályzat 76. cikkében felállított feltételeknek, a Bizottság az elfogadhatatlansági kifogás 20. pontjában kifejti, hogy „[a] jelen esetben az elég szűkszavú Kereset egyáltalán nem fejti ki, hogy a Felperest milyen módon érintik közvetlenül és személyében a megtámadott jogi aktusok”. Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság valójában azt állítja, hogy a felperesnek nincs kereshetőségi joga. Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben a felperes azzal érvel, hogy mivel ő „vállalkozásként a kifogásolt intézkedések kedvezményezettjének versenytársa, vitathatatlanul az […] érintett felek közé tartozik”.

17      A jelen ügyben a felperes négy olyan levél jogszerűségét vitatja, amelynek nem címzettje. Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy hasonló esetben valamely természetes vagy jogi személy csak akkor állíthatja, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében személyében érintett, ha a szóban forgó aktus e személy sajátos jellemzői vagy egy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rá, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őt (2014. július 17‑i Westfälisch‑Lippischer Sparkassen‑ und Giroverband kontra Bizottság ítélet, T‑457/09, EU:T:2014:683, 80. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 1963. július 15‑i Plaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EU:C:1963:17, 197., 223. o.; 2007. november 22‑i Spanyolország kontra Lenzing ítélet, C‑525/04 P, EU:C:2007:698, 30. pont).

18      A Bizottság által állami támogatások tárgyában hozott határozatokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 108. cikkben előírt ellenőrzési eljárás keretében két szakaszt kell megkülönböztetni. Először is a támogatásoknak az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése szerinti előzetes vizsgálati szakaszát, amely lehetővé teszi, hogy a Bizottság kialakítsa előzetes véleményét a szóban forgó támogatás belső piaccal való részleges vagy teljes összeegyeztethetőségéről. Ezt követi az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati szakasz, amely lehetővé teszi, hogy a Bizottság az ügy valamennyi körülményéről teljeskörűen tájékozódjon.

19      Az EUM‑Szerződés csak e második szakaszban, azaz a hivatalos vizsgálati szakaszban írja elő a Bizottság számára azon kötelezettséget, hogy felhívja az érintetteket észrevételeik megtételére (2008. július 17‑i Athinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C‑521/06 P, EU:C:2008:422, 33. pont).

20      Amennyiben e második szakasz megnyitására nem kerül sor, az érintett személyek, akik e szakaszban észrevételeket tehettek volna, nem rendelkeznek e lehetőséggel. Ennek orvoslása érdekében az ítélkezési gyakorlat elismeri számukra azon jogot, hogy az uniós bíróság előtt megtámadják a Bizottságnak a második szakasz megnyitását mellőző határozatát (2008. július 17‑i Athinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C‑521/06 P, EU:C:2008:422, 53. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2016. május 12‑i Hamr – Sport kontra Bizottság ítélet, T‑693/14, nem tették közzé, EU:T:2016:292, 35. pont).

21      Ennélfogva az EUMSZ 108. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 1. cikkének h) pontja értelmében vett érdekelt féli, a kereset különös tárgyához kapcsolódó sajátos minőség elegendő ahhoz, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében egyénítse a kifogást nem emelő hallgatólagos határozatot vitató felperest, amennyiben az említett kereset célja, hogy megvédje az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján őt megillető eljárási jogokat (lásd ebben az értelemben: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 48. pont; 2011. október 27‑i Ausztria kontra Scheucher‑Fleisch és társai ítélet, C‑47/10 P, EU:C:2011:698, 44. pont).

22      A jelen ügyben, feltételezve, hogy a megtámadott aktusok vagy azok közül valamelyik a hivatalos vizsgálati szakasz megnyitását mellőző határozatnak minősül, meg kell állapítani először is, hogy a keresetlevél szövege még csak utalást sem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a felperes az eljárási jogait védi. E hiányt nem orvosolhatja az, hogy a felperes az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeinek 40. pontjában megemlíti az e jogok védelmére való hivatkozást lehetővé tevő ítélkezési gyakorlatot, mivel a keresetlevél e védelemre sem kifejezetten, sem hallgatólagosan nem hivatkozott, és annak az említett észrevételekben való megemlítése tehát nem minősül a keresetlevélben felhozott valamely jogalap kiterjesztésének (lásd ebben az értelemben: 1961. december 15‑i Fives Lille Cail és társai kontra Főhatóság ítélet, 19/60, 21/60, 2/61 és 3/61, EU:C:1961:30, 589. o.; 2006. július 18‑i Rossi kontra OHIM ítélet, C‑214/05 P, EU:C:2006:494, 37. pont). A Törvényszék nem köteles úgy értelmeznie a valamely felperesnek kizárólag a támogatást értékelő határozat megalapozottságát vitató keresetét, mint amely valójában a felperes EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésén alapuló eljárási jogait kívánja megvédeni, amennyiben a felperes nem adott elő kifejezetten erre irányuló jogalapot. Ilyen esetben a jogalap értelmezése a kereset tárgyának átminősítését eredményezné (lásd: 2007. szeptember 20‑i Fachvereinigung Mineralfaserindustrie kontra Bizottság ítélet, T‑375/03, nem tették közzé, EU:T:2007:293, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23      Másodszor, még ha feltételezzük is azt – noha erről nincs szó –, hogy a kereset lényegében e jogok védelmére irányul, a felperesnek bizonyítania kellene, hogy ő az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése és a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érdekelt fél”, emlékeztetve arra, hogy ez utóbbi rendelkezés az „érdekelt felet” úgy határozza meg, hogy az „olyan tagállam vagy személy, vállalkozás vagy vállalkozások társulása, amelyek, illetve akinek érdekeit a támogatás nyújtása érintheti, különösen a támogatás kedvezményezettje, a versenytárs vállalkozások és a szakmai szövetségek”.

24      Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése és a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett érdekelt felek – akik így az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján megsemmisítés iránti keresetet nyújthatnak be – olyan személyek, vállalkozások vagy vállalkozások társulásai, amelyeknek, illetve akiknek érdekeit a támogatás nyújtása érintheti, azaz különösen a támogatás kedvezményezettjeivel versenytárs vállalkozások (lásd: 2016. május 12‑i Hamr – Sport kontra Bizottság ítélet, T‑693/14, nem tették közzé, EU:T:2016:292, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25      Amikor a felperes a kifogásolt intézkedések révén kedvezményezett társasággal versenytárs vállalkozás, a felperes e fogalomnak a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontjában szereplő meghatározására tekintettel az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdés értelmében vett érintett felek közé tartozik (1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 41. pont; 2016. május 12‑i Hamr – Sport kontra Bizottság ítélet, T‑693/14, nem tették közzé, EU:T:2016:292, 41. pont).

26      A felperesnek tehát ahhoz, hogy érintett félnek lehessen minősíteni, bizonyítania kell egyrészt azt, hogy a támogatás kedvezményezettjeivel versenyviszonyban áll, másrészt pedig azt, hogy fennáll annak a veszélye, hogy a támogatás a szóban forgó versenyviszonyt torzítva konkrétan kihat a saját helyzetére (2016. május 12‑i Hamr – Sport kontra Bizottság ítélet, T‑693/14, nem tették közzé, EU:T:2016:292, 42. pont).

27      A jelen ügyben a felperes a keresetlevél 17. pontjában csupán annak megemlítésére szorítkozik, hogy „igazolta, hogy a kedvezményezettek versenytársa”, és az F 28. mellékletre utal, amely a felperes megfogalmazása szerint „versenytársi elemzés[t]” tartalmaz. Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeinek 43. pontjában kifejti, hogy mivel ő „vállalkozásként a kifogásolt intézkedések kedvezményezettjének versenytársa, vitathatatlanul az […] érintett felek közé tartozik”. Az említett észrevételek 5., 75., 76. és 81. pontjában is kijelenti, hogy ő az állítólagos támogatás 21 feltételezett kedvezményezettjének versenytársa.

28      Rá kell mutatni azonban először is arra, hogy itt csupán egy alá nem támasztott állításról van szó, mivel egy mellékletre való egyszerű utalás nem lehet elegendő a hivatkozott érv kifejtéséhez. Így az ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszéknek nem feladata a mellékletekben megkeresnie és azonosítania azon jogalapokat, amelyek meglátása szerint a kereset alapját képezhetik. Hasonló követelmények érvényesülnek a Törvényszék előtt felhozott valamely jogalap alátámasztására hivatkozott érv tekintetében is (2014. szeptember 11‑i MasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, C‑382/12 P, EU:C:2014:2201, 41. pont; 2016. január 21‑i Internationaler Hilfsfonds végzés, C‑103/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:51, 33. pont).

29      Másodszor az F 28. melléklet csak néhány vállalkozás adatait tartalmazza, gazdasági elemzést azonban nem ad. Közelebbről e melléklet nem tartalmazza az érintett piac meghatározását, tehát a felperes említett piacon elfoglalt helyzetét, sem pedig arra való utalást, hogy a felperes milyen versenyviszonyban áll az állítólagos támogatás feltételezett kedvezményezettjeivel. A felperes tehát nem fejtette ki, hogy a szóban forgó intézkedés az általa hivatkozott versenyviszonyt torzítva miért hat ki konkrétan a saját helyzetére, illetve hogy miért áll fenn ennek a veszélye.

30      A fentiek összességéből következik, hogy a felperes nem minősíthető a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett érdekelt félnek, tehát a megtámadott aktusok nem érintik őt személyében.

31      Ebből következik, hogy – anélkül, hogy a felperes közvetlen érintettségét meg kellene vizsgálni – a harmadik elfogadhatatlansági oknak helyt kell adni, amennyiben a Bizottság abban arra hivatkozik, hogy a felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal.

32      Így anélkül, hogy a második és a negyedik elfogadhatatlansági okot meg kellene vizsgálni, a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásnak a felperes kereshetőségi jogának hiányát illetően helyt kell adni.

33      A fentiek összességéből következik, hogy a keresetet mint elfogadhatatlant teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

34      Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

35      Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek, valamint a Bizottság részéről felmerült költségeknek a viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Lux‑Rehab Foglalkoztató Non‑Profit Kft.‑t (Lux‑Rehab Non‑Profit Kft.) kötelezi a költségek viselésére.

Luxembourg, 2018. szeptember 28.

*      Az eljárás nyelve: magyar.