1. 

A 2017. május 23‑án kelt, a Gerechtshof Arnhem‑Leeuwarden (arnhem‑leeuwardeni fellebbviteli bíróság, Hollandia) által a Bíróság hivatalához 2017. május 29‑én benyújtott jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 2–5. cikkének értelmezése.

2. 

Ezt a kérelmet két élelmiszergyártó vállalkozás, a Levola Hengelo BV (a továbbiakban: Levola) és a Smilde Foods BV (a továbbiakban: Smilde közötti jogvitában terjesztették elő, amely jogvita tárgya, hogy a Smilde állítólag sérti a Levolának a „Heksenkaas” vagy „Heks’nkaas” (a továbbiakban: Heksenkaas) ( 3 ) elnevezésű, zöldfűszeres krémsajt ízén fennálló szerzői jogait.

3. 

A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az elé terjesztett jogvita eldöntéséhez különösen azt kell vizsgálni, hogy ellentétes–e az uniós joggal, közelebbről a 2001/29 irányelvvel egy élelmiszer ízének szerzői jogi védelemben való részesítése.

4.

Az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló, 1886. szeptember 9‑én Bernben aláírt Berni Egyezmény (1971. július 24‑i párizsi szerződés, Magyarországon kihirdette: 1975. évi 4. tvr.) 1979. szeptember 28–án módosított változatának (a továbbiakban: Berni Egyezmény) 2. cikke a következőképpen szól:

„(1)   „Az »irodalmi és művészeti művek« kifejezés felöleli az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotását, tekintet nélkül a mű létrehozatalának módjára vagy alakjára, tehát lehet könyv, szövegkönyv vagy más írásmű; előadás, szónoki beszéd, szentbeszéd vagy ugyanilyen jellegű egyéb mű; színmű vagy zenés színmű; táncmű vagy némajáték; szöveges vagy szöveg nélkül zenemű; film, ideértve azokat a műveket is, amelyeket a filmhez hasonló eljárással hoznak létre; rajz, festmény, építészeti mű, szobor, metszet, kőnyomat; fényképészeti mű, ideértve azokat a műveket is, amelyeket a fényképészeti művekhez hasonló eljárással hoznak létre; az alkalmazott művészet terméke; illusztráció és térkép; földrajzi, tereprajzi, építészeti vagy tudományos vonatkozású tervek, vázlat vagy plasztikai mű.

(2)   Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szerveinek azonban joguk van úgy rendelkezni, hogy az irodalmi és művészeti művek, illetőleg ezek egy vagy több csoportja csak akkor részesül védelemben, ha rögzítve van.

[…]

(5)   Irodalmi vagy művészeti műveknek az anyag kiválasztása vagy elrendezése folytán szellemi alkotásnak minősülő gyűjteményei, mint például enciklopédiák és antológiák, a gyűjtemény részét alkotó egyes művek szerzőit megillető jogok sérelme nélkül e jellegüknél fogva részesülnek védelemben.

(6)   A fent említett művek az Unióhoz tartozó valamennyi országban védelemben részesülnek. Ez a védelem a szerző vagy más jogosult javára áll fenn.

[…]”

5.

A Berni Egyezmény 9. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Az ezen egyezmény alapján védett irodalmi és művészeti művek szerzőit megilleti az a kizárólagos jog, hogy műveikről bármely módon és formában többszörösítés csak az ő engedélyükkel készüljön.”

6.

1996. december 20‑án a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Genfben elfogadta a WIPO Szerzői Jogi Szerződését (a továbbiakban: WIPO Szerzői Jogi Szerződés), amely 2002. március 6‑án lépett hatályba és az Európai Közösség nevében a 2000/278/EK határozat ( 4 ) hagyta jóvá.

7.

A WIPO Szerzői Jogi Szerződésének „A Berni Egyezménnyel való kapcsolat” című 1. cikkének (4) bekezdése értelmében:

„A Szerződő Felek betartják a Berni Egyezmény 1–21. cikkeiben és Függelékében foglalt rendelkezéseket.”

8.

A WIPO Szerzői Jogi Szerződésének „A szerzői jogi védelem terjedelme” című 2. cikkének rendelkezése szerint:

„A szerzői jogi védelem a kifejezési formákra terjed ki, és nem vonatkozik az önmagukban vett ötletekre, eljárásokra, működési módszerekre, illetve a matematikai műveletekre.”

9.

A WIPO Szerzői Jogi Szerződésének „Számítógépi programok” elnevezésű 4. cikke szerint:

„A számítógépi programok a Berni Egyezmény 2. cikke értelmében irodalmi művekként részesülnek védelemben. A védelem kiterjed a számítógépi programokra, függetlenül attól, hogy milyen módon vagy formában kerülnek kifejezésre.”

10.

A WIPO Szerzői Jogi Szerződésének „Adatgyűjtemények (adatbázisok)” című 5. cikke értelmében:

„Adatoknak vagy egyéb alkotóelemeknek a tartalmi elemek kiválasztása vagy elrendezése folytán szellemi alkotásnak minősülő gyűjteményei e jellegüknél fogva részesülnek védelemben. A védelem nem terjed ki magukra az összeállítás tartalmát képező adatokra vagy anyagokra, és nem csorbítja az összeállításba felvett egyes adatokon vagy anyagokon fennálló szerzői jogokat.”

11.

A Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó egyezmény (HL 1994. L 336., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.; kihirdette: az 1998. évi IX. törvény, a továbbiakban: WTO‑egyezmény) 1 C. mellékletét képező, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló 1994. április 15‑i megállapodás (TRIPS) (HL 1994. L 336., 214. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 305. o., a továbbiakban TRIPS‑egyezmény) a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozattal ( 5 ) került jóváhagyásra.

12.

A TRIPS‑egyezmény „A Berni Konvencióval való kapcsolat” című 9. cikke kimondja, hogy:

„(1)   „A [WTO tagjai] betartják a Berni Konvenció (1971) 1–21. Cikkeiben, valamint a Függelékében foglaltakat. […]

(2)   A szerzői jogi védelem a kifejezésre és nem pedig önmagában az ötletekre, eljárásokra, működési módszerekre vagy matematikai elméletekre vonatkozik”.

13.

A TRIPS‑egyezmény „Számítógépes programok és adatállományok” című 10. cikkének rendelkezése szerint:

„(1)   „A számítógépes programok a Berni Egyezmény (1971) szerinti irodalmi művekként akár forráskód, akár tárgyi kód formában védettek.

(2)   Védettek az adatállományok vagy más anyagok akár gép által olvasható akár más formában, amelyek tartalmuk kiválasztása vagy elrendezése folytán szellemi alkotások. Ez a védelem, amely nem terjed ki magára az adatra vagy anyagra, nem károsíthatja a magán az adaton vagy anyagon fennálló semmilyen szerzői jogot.”

14.

A 2001/29 irányelv „Többszörözési jog” című 2. cikke ekként rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:

[…]”.

15.

A 2001/29 irányelvnek „A művek nyilvánossághoz közvetítésének, valamint a védelem alatt álló egyéb teljesítmények nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételének joga” címet viselő 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.

[…]”.

16.

A 2001/29 irányelvnek „A terjesztési jog” című 4. cikke ekként rendelkezik:

„(1)   A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének engedélyezésére, illetve ennek megtiltására.

[…]”.

17.

Az Auteurswet (a szerzői jogról szóló holland törvény, a továbbiakban: szerzői jogi törvény) 1. cikke ekként rendelkezik:

„A szerzői jog az irodalmi, tudományos vagy művészeti mű szerzőjének vagy jogutódainak kizárólagos joga a mű nyilvánosságra hozatalára vagy többszörözésére, a törvény által előírt korlátozásokkal.”

18.

A szerzői jogi törvény 10. cikkének szövege a következő:

„(1)   E törvény alkalmazásában irodalmi, tudományos vagy művészeti művek:

valamint általában bármely irodalmi, tudományos vagy művészeti termék függetlenül attól, hogy milyen módon, illetve formában jut kifejezésre.

[…]”

19.

A Heksenkaas egy zöldfűszeres krémsajt. 2007‑ben egy holland zöldség‑ és frisstermék‑kiskereskedő alkotta meg. Megalkotója egy 2011‑ben kötött megállapodásban, a termék értékesítésének elérendő forgalmához igazodó jogdíj ellenértékeként a terméken fennálló valamennyi szellemi tulajdonjogot a Levolára ruházta át.

20.

2012. július 10‑én a Heksenkaas termék gyártási eljárására megadták a szabadalmat, és a „Heksenkaas” szóvédjegy 2010 közepén bejelentésre került.

21.

2014 januárja óta gyártja a Smilde a „Witte Wievenkaas” terméket egy hollandiai áruházlánc számára.

22.

Arra hivatkozva, hogy a Witte Wievenkaas gyártása és értékesítése sérti a Heksenkaas „ízén” fennálló szerzői jogait, a Levola keresetet indított a Smildével szemben a Rechtbank Gelderland (gelderlandi elsőfokú bíróság, Hollandia) előtt. A Levola az „ízen” fennálló szerzői jogot úgy határozta meg, amelynél az íz „az ízérzékre az élelmiszer elfogyasztása révén tett összbenyomás, beleértve a tapintási érzékkel a szájban érzékelt érzést is”.

23.

A Levola azt kérte a rechtbank Gelderlandtól (gelderlandi elsőfokú bíróság), hogy állapítsa meg egyrészről, hogy a Heksenkaas íze az íz szerzőjének saját szellemi alkotása, és következésképpen, mint „mű” a szerzői jogi törvény 1. cikke értelmében szerzői jogi védelemben részesül, és másrészről, hogy a Smilde által gyártott és forgalmazott termék íze e „mű” többszörözésének minősül. A Levola ugyanettől a bíróságtól azt is kérte, hogy kötelezze a Smildét a Levola szerzői joga bármely megsértésének, ideértve a „Witte Wievenkaas” elnevezésű termék gyártásának, beszerzésének, értékesítésének vagy más forgalmazásának abbahagyására, és tiltsa el szerzői joga jövőbeni megsértésétől.

24.

2015. június 10‑i ítéletében a rechtbank Gelderland (gelderlandi elsőfokú bíróság) megállapította, hogy anélkül, hogy meg kellene válaszolni azt a kérdést, hogy megilleti‑e a szerzői jogi védelem a Heksenkaas termék ízét, a Levola kereseti kérelmeit mindenképpen el kell utasítani, mivel a Levola nem fejtette ki, hogy a Heksenkaas termék ízének mely elemei vagy elemei mely kombinációja alapján kell saját, eredeti karaktert és egyéni jellemzőt megállapítani.

25.

Az ítélet ellen a Levola a kérdést előterjesztő bírósághoz fellebbezést nyújtott be.

26.

A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az ügyben lényegében arról a kérdésről van szó, hogy egy élelmiszer íze részesülhet‑e szerzői jogi oltalomban. Hozzáteszi, hogy az előtte folyamatban lévő ügy felei e kérdésben egymással szöges ellentétben álló álláspontokat képviselnek.

27.

A Levola szerint egy élelmiszer ízét szerzői jogilag védett irodalmi, tudományos vagy művészeti műnek kell tekinteni. A Levola többek között a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) 2006. június 16‑i Lancôme ítéletére hivatkozik (NL:HR:2006:AU8940), amelyben e bíróság főszabály szerint elismerte egy parfüm illatán fennálló szerzői jog lehetőségét.

28.

Ezzel szemben a Smilde szerint az ízek védelme idegen a szerzői jog rendszerétől, amelyet csupán képi és hangzásbeli alkotásokra hoztak létre. Másfelől az élelmiszer romlandósága és az íz megtapasztalásának szubjektív jellege is ellentmond az élelmiszer ízének szerzői jogilag védett műként történő minősítésének. Ráadásul a szellemi tulajdonjoggal érintett mű szerzőjét megillető kizárólagos jogok és e jogok törvényi korlátozásai gyakorlatilag alkalmazhatatlanok az ízekre.

29.

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a Cour de Cassation (semmítőszék, Franciaország) többek között a 2013. december 10‑i ítéletében ( 6 ) határozottan kizárta annak a lehetőségét, hogy egy illatnak szerzői jogi védelmet biztosítsanak. Az Unión belül tehát eltérő a felsőbírósági nemzeti ítélkezési gyakorlat a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügy tárgyát képező kérdésben, vagyis arra vonatkozóan, hogy egy illat részesíthető–e szerzői jogi védelemben.

30.

Ilyen körülmények között a Gerechtshof Arnhem‑Leeuwarden (arnhem‑leeuwardeni fellebbviteli bíróság, Hollandia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

31.

Írásbeli észrevételeket nyújtott be a Levola, a Smilde, a francia és az olasz kormány és az Egyesült Királyság kormánya, valamint az Európai Bizottság. A Levola, a Smilde, a holland és a francia kormány és az Egyesült Királyság kormánya, valamint a Bizottság a 2018. június 4‑én tartott tárgyaláson szóbeli észrevételeket adott elő.

32.

A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével lényegében azt kérdezi, hogy egy élelmiszer íze „műnek” minősül‑e, és a 2001/29 irányelv ( 7 ) által biztosított szerzői jogi védelemben részesíthető‑e.

33.

A Smilde a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlanságára hivatkozik. Véleménye szerint ezt az ügyet, amellett, hogy a Levola az alapügyben nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének, még a Heksenkaas íze eredetiségének hiánya miatt is meg kell szüntetni.

34.

Véleményem szerint a Smilde elfogadhatatlansági kifogása az alábbi okokból nem elfogadható.

35.

Kizárólag az ügyben eljáró és határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – ítélete meghozatalához szükségesnek tartja‑e az előzetes döntéshozatalt, és ha igen, a Bíróságnak feltett kérdései relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni. Ebből eredően az uniós jogra vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson. ( 8 )

36.

Hangsúlyoznom kell, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az uniós jog, közelebbről a 2001/29 irányelv 2–5. cikkének értelmezésére vonatkozik. Mivel nincs semmilyen arra vonatkozó utalás, vagy akár állítás, hogy az uniós jog kért értelmezése nincs összefüggésben az alapügy tényállásával vagy tárgyával, vagy hogy a probléma hipotetikus jellegű, úgy vélem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által ezen irányelv és a „mű” fogalmának értelmezésére vonatkozóan előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések nem tekinthetők elfogadhatatlannak pusztán azon az alapon, hogy az alapügyben szereplő egyik fél szerint az alapügyet más jogalapok vagy érvek alapján kellene elbírálni.

37.

A 2001/29 irányelv nem határozza meg, hogy mit ért a 2. cikkének a) pontjában, 3. cikkének (1) bekezdésében és 4. cikkének (1) bekezdésben szereplő „mű” fogalma alatt. ( 9 ) Emellett ezek a rendelkezések nem tartalmaznak a „mű” fogalmára vonatkozó nemzeti jogra utalást sem. ( 10 )

38.

E körülmények alapján a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az Európai Unió egészében önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a szóban forgó rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját. ( 11 )

39.

Ezen ítélkezési gyakorlatból következően a „mű” kifejezést az uniós jog olyan önálló fogalmának kell tekinteni, amely jelentésének és hatályának azonosnak kell lennie az összes tagállamban. Következésképpen a Bíróság feladata, hogy az uniós jogrendben egységes értelmezést adjon e kifejezésnek. ( 12 )

40.

Ebből eredően a „mű” kifejezés az uniós jog önálló fogalmaként nem teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy ezzel összefüggésben eltérő vagy kiegészítő szabályokat írjanak elő. Következésképpen az uniós joggal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a 2001/29 irányelv ( 13 ) által szabályozott kereten kívül lehetőséget biztosít az élelmiszerek ízének ( 14 ) szerzői jogi védelmére.

41.

A francia kormány úgy véli, hogy annak meghatározásához, hogy egy élelmiszer ízét megilleti‑e a 2001/29 irányelvben biztosított szerzői jogi védelem, azt kell megállapítani, hogy műnek tekinthető‑e, azaz eredetinek abban az értelemben, hogy a szerző saját szellemi alkotása.

42.

A Bíróság a 2009. július 16‑iInfopaq International ítélet (C‑5/08, EU:C:2009:465) 34. pontjában megjegyzi, hogy „a Berni Uniós Egyezmény általános rendszeréből, különösen pedig 2. cikkének (5) és (8) bekezdéséből az következik, hogy valamely teljesítmény irodalmi vagy művészeti műként való védelmének az a feltétele, hogy az szellemi alkotás legyen”. ( 15 ) A Bíróság továbbá megállapította, hogy a 2001/29 irányelv 2. cikke a) pontja szerinti szerzői jog kizárólag olyan teljesítmény vonatkozásában alkalmazható, amely eredeti abban az értelemben, hogy a szerző saját szellemi alkotása. ( 16 )

43.

A 2011. december 1‑jeiPainer ítélet (C‑145/10, EU:C:2011:798) 88. pontjában a Bíróság kimondta, hogy egy szellemi alkotás akkor tekinthető a szerző sajátjának, ha tükrözi az ő személyiségét. A Bíróság 2012. március 1‑jeiFootball Dataco és társai ítéletének (C‑604/10, EU:C:2012:115) 39. pontja szerint az eredetiség követelménye nem teljesül akkor, ha az adatbázis létrehozását olyan műszaki megfontolások, szabályok vagy kötöttségek írják elő, amelyek az alkotási szabadságnak nem engednek teret. Emellett, az említett ítélet 42. pontjában a Bíróság megállapította, hogy az a tény, hogy az adatbázis létrehozása – az abban található adatok létrehozásától függetlenül – a megalkotója részéről jelentős munkaráfordítást és szakértelmet igényelt, nem igazolhatja az adatbázis szerzői jogi védelmét, ha ez a munkaráfordítás vagy szakértelem semmilyen eredetiséget nem fejez ki az említett adatok összeválogatása vagy elrendezése terén.

44.

Ugyanakkor úgy vélem, hogy jóllehet egy teljesítmény eredetisége a szerzői jogi védelem elismerésének szükséges feltétele, ez nem tűnik elegendőnek. A szóban forgó teljesítménynek az eredetiségére vonatkozó követelmény mellett még „műnek” is kell lennie.

45.

A 2009. július 16‑iInfopaq International ítélet (C‑5/08, EU:C:2009:465) 33. pontjában a Bíróság kimondta, hogy „[a] 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontja akként rendelkezik, hogy a szerzők kizárólagos joggal rendelkeznek műveik egészben vagy részben történő többszörözésének engedélyezésére, illetve megtiltására. Következésképpen a többszörözés engedélyezésére vagy megtiltására vonatkozóan a szerzőt megillető jogi védelem tárgya a „mű”. ( 17 )

46.

Ezen ítélkezési gyakorlatból egyértelműen kiderül, hogy a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontja egyfelől egy „mű” meglétét követeli meg, ( 18 ) másrészről azt, hogy ez a mű eredeti legyen. Igen lényeges, hogy ezt a két elkülönült fogalmat nem szabad összekeverni vagy összemosni.

47.

Ennek következtében, a Bizottsággal egyetértésben úgy vélem, hogy azt a tényt azonban, hogy „a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében egy mű csak akkor részesíthető szerzői jogi védelemben, ha eleget tesz ennek az eredetiségi feltételnek, nem lehet ezzel ellentétesen értelmezni úgy, hogy minden olyan teljesítményt, amely e feltételnek megfelel, »automatikusan«, csupán ezen az alapon az említett irányelv értelmében vett, a szerzői jog által védett »műnek« kell tekinteni” ( 19 ).

48.

Mivel a 2001/29 irányelv nem határozza meg a mű fogalmát, úgy vélem, hogy érdemes a Berni Egyezmény rendelkezéseit figyelembe venni. Eltekintve attól a ténytől, hogy az Unió nem részes fél a Berni Egyezményben, „a WIPO szerzői jogi szerződése – amelyben részes fél, amely a jogrendjének része, és amelynek végrehajtására irányul a 2001/29 irányelv –1. cikkének (4) bekezdése alapján köteles betartani a Berni Uniós Egyezmény 1–21. cikkében foglalt rendelkezéseket” ( 20 ).

49.

Következésképpen az Unió köteles betartani többek között a Berni Egyezmény 2. cikkének (1) bekezdését, amely meghatározza a szerzői jogi védelemben részesíthető „irodalmi és a művészeti” művek terjedelmét. E rendelkezés szerint az „irodalmi és művészeti művek” kifejezés „felöleli az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotását, tekintet nélkül a mű létrehozatalának módjára vagy alakjára”. Emellett a Berni Egyezmény 2. cikkének (1) bekezdése tartalmazza a védett „irodalmi és művészeti” művek nem kimerítő ( 21 )jellegű felsorolását. ( 22 )

50.

Ez a lista egyáltalán nem hivatkozik az ízekre, sem az olyan, ízekhez hasonló művekre, mint a szagok vagy az illatok, de nem is zárja ki azokat kifejezetten.

51.

Megjegyzem ugyanakkor, hogy jóllehet a Berni Egyezmény 2. cikkének (1) bekezdése szerint „az »irodalmi és művészeti művek« kifejezés felöleli az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotását, tekintet nélkül a mű létrehozatalának módjára vagy alakjára”, ez a rendelkezés kizárólag az olyan, látás vagy hallás útján érzékelhető művekre hivatkozik, mint a könyvek és a zeneművek, de kivételt képeznek a más érzékek, például az ízlelés, a szaglás vagy a tapintás révén érzékelhető teljesítmények.

52.

Ráadásul, azokban az esetekben, ahol tartósan kétségek álltak fenn egyes teljesítmények szerzői jogi védelmét illetően, a nemzetközi közösség – akár a Berni Egyezmény kodifikációinak módosításával, akár újabb többoldalú nemzetközi megállapodás elfogadásával ( 23 ) – rendszeresen fellépett annak egyértelmű megállapítása érdekében, hogy ezek a „művek” – amennyiben eredetiek – szerzői jogi védelemben részesülnek.

53.

Ily módon a WIPO Szerzői Jogi Szerződés a Berni Egyezmény értelmében vett külön megállapodás, amelyet többek között az olyan, digitális környezetben ( 24 ) született művek védelme érdekében fogadtak el, mint a számítógépi programok és az adatoknak vagy egyéb alkotóelemek gyűjteményei (adatbázisok). ( 25 )

54.

Egy élelmiszer íze nem vethető össze az e szerződéssel védett „művek” egyikével sem, és tudomásom szerint a nemzetközi jog egyetlen más rendelkezése sem védi szerzői jog alapján egy élelmiszer ízét. ( 26 )

55.

Ráadásul, a francia kormány és a Bizottság észrevételeivel egyetértve úgy vélem, hogy noha egy élelmiszer ízének vagy egy parfümnek a kidolgozása munkát igényel, és szakértelemtől függ, védelmét a szerzői jog mégis csak akkor biztosíthatja, ha eredeti teljesítményről van szó. ( 27 ) A szerzői jogi védelem az eredeti kifejezési formákra terjed ki, és nem vonatkozik az önmagukban vett ötletekre, eljárásokra, működési módszerekre, illetve a matematikai műveletekre ( 28 ). Úgy vélem, hogy noha egy receptúra megjelenésének formájára (kifejezési formájára) kiterjedhet a szerzői jogi védelem, amennyiben ez a kifejezési forma eredeti, a szerzői jogi védelem nem illeti meg magát a receptúrát (az ötletet). E megkülönböztetés angol elnevezése: „idea/expression dichotomy”.

56.

Ráadásul ezeket az eredeti kifejezési formákat kellő pontossággal és objektivitással kellene azonosítani. Ennek megfelelően a 2002. december 12‑iSieckmann ítéletben (C‑273/00, EU:C:2002:748, 55. pont), amely arról a kérdésről szól, hogy egy megjelölés, ez esetben egy illat, amely önmagában vizuálisan nem érzékelhető, részesíthető‑e védjegyoltalomban, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ez akkor lehetséges, „ha grafikailag világosan, pontosan, önmagában teljesen, könnyen hozzáférhetően, érthetően, tartósan és objektíven – különösen ábrával, vonalakkal vagy írásjelekkel – ábrázolható” ( 29 ).

57.

Márpedig úgy tűnik, hogy a technológia jelenlegi állása szerint egy illat pontos és objektív azonosítása jelenleg nem lehetséges. Ezzel összefüggésben az olasz kormány megjegyzi, hogy „az élelmiszerek érzékszervi tulajdonságainak minden kétséget kizáró meghatározása érdekében a mai napig tett tudományos erőfeszítések ellenére jelenleg az »íz« lényegében minőségi elem, amely elsősorban az ízlelési tapasztalás szubjektív jellegéhez kapcsolódik. Az élelmiszerek érzékszervi jellemzőinek célja ugyanis, hogy az – elsősorban az ízlelésre és szaglásra, de ugyanígy a tapintásra szolgáló – érzékszervek a bennük az élelmiszer által előidézett szubjektív tapasztalás alapján érzékeljék és értékeljék őket. E tapasztalások objektív jellemzése ma még nem létezik” ( 30 ). Nem tartom kizártnak, hogy a jövőben kidolgozásra kerülnek az ízek és a szagok pontos és objektív azonosítására alkalmas technológiák, amely a jogalkotói beavatkozáshoz, és ezek szerzői jogi vagy más eszközzel történő védelméhez vezet majd.

58.

Véleményem szerint annak lehetősége, hogy egy íz azonosítása egy bíró vagy az általa kijelölt szakértő feladatává válik, amint azt a Levola az írásbeli észrevételeiben sugalmazza, nem változtat azon, hogy ez az azonosítás ( 31 ) jellegéből adódóan szubjektív feladat. ( 32 ) Márpedig a szerzői jog jogosultjának és olyan harmadik személyeknek az érdekében, akikkel szemben a későbbiekben a szerzői jog megsértése miatt jogi, többek között büntetőjogi vagy bitorlási perek indíthatók, ( 33 ) a jogbiztonság elvének tiszteletben tartása megköveteli, hogy egy mű, és ennek következtében az e művet megillető szerzői jogi védelem terjedelme kellő pontossággal és objektivitással azonosítható legyen.

59.

Az, hogy az élelmiszerek esetlegesen romlandóak, önmagában nem meggyőző. Hangsúlyoznom kell ugyanis, hogy azon túl, hogy a 2001/29 irányelv nem kötelez egy mű rögzítésére, ( 34 ) a szerzői jognak nem a művet hordozó anyag a tárgya, hanem maga a mű.

60.

Az a tény azonban, hogy az ízek önmagukban mulandóak, változékonyak és romlandóak, véleményem szerint a pontos és objektív azonosításuk, és ennek következtében szerzői jogi értelemben vett műnek való minősítésük ellen szól.

61.

Ennek következtében úgy vélem, hogy egy élelmiszer íze nem minősül a 2001/29 irányelv értelmében vett „műnek”. Következésképpen az ízeket nem illeti meg a kizárólag a művekre vonatkozó 2001/29 irányelv értelmében vett többszörözés, ( 35 ) a művek nyilvánossághoz közvetítésének, valamint a védelem alatt álló egyéb teljesítmények nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételének ( 36 ) és terjesztésének ( 37 ) a joga. Emellett meg kell jegyeznem, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikkében szabályozott kivételek és korlátozások csak az e jogokkal védett művekre vonatkoznak.

62.

Mindezen megfontolásokból az következik, hogy a 2001/29 irányelvvel ellentétes az élelmiszer ízének szerzői jogi védelemben való részesítése. A második kérdésre nem szükséges válaszolni, mivel csak arra az esetre vonatkozik, ha a 2001/29 irányelvvel nem ellentétes az élelmiszer ízének szerzői jogi védelemben való részesítése, és többek között e védelem feltételeiről és terjedelméről szól.

63.

A fenti megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Gerechtshof Arnhem‑Leeuwarden (arnhem‑leeuwardeni fellebbviteli bíróság, Hollandia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ellentétes az élelmiszer ízének szerzői jogi védelemben való részesítése.