1.

A Landgericht Hamburg (hamburgi regionális bíróság, Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. január 15‑i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 16. cikkének értelmezésére vonatkozik. ( 2 ) Az említett 16. cikk valamennyi, a 110/2008 rendelet III. mellékletében lajstromozott földrajzi árujelzőt ( 3 ) oltalomban részesíti azon gyakorlatokkal szemben, amelyek alkalmasak arra, hogy a termék származását illetően megtévesszék a fogyasztókat.

2.

Ezt a kérelmet egy olyan perben terjesztették elő, amelyben egy, a skót whiskyipar érdekeinek előmozdítását célzó egyesült királyságbeli szervezet áll szemben egy német értékesítővel, és amely egy olyan kereset alapján indult, amelynek tárgya, hogy megszüntessék a Németországban előállított „Glen Buchenbach” megnevezésű whisky utóbbi általi forgalmazását. Az alapeljárás felperese előadja, hogy a „Glen” szó használata sérti a „Scotch Whisky” lajstromozott földrajzi árujelzőt, mivel az utóbbi közvetett kereskedelmi használatának és idézésének, valamint hamis vagy megtévesztő megjelölésnek minősül, amelyeket egyenként a 110/2008 rendelet 16. cikkének a), b) és c) pontja tilt.

3.

A kérdést előterjesztő bíróság először annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a rendelet 16. cikkének a) pontja szerinti „közvetett […] használat” feltételezi‑e, hogy az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt azonos, vagy hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból hasonló formában használják, vagy elegendő, ha az érintett fogyasztók számára a vitatott kifejezés a megjelöléssel kapcsolatban bármilyen jellegű gondolati képzettársítást ébreszt. Ezenkívül arra kérdez rá, hogy abban az esetben, ha az egyszerű gondolati képzettársítás elegendő, e rendelkezés alkalmazásához figyelembe kellene‑e venni azt a környezetet, amelybe az érintett termék megjelöléséhez használt kifejezés illeszkedik, és különösen azt, hogy e termék valódi származási helye szintén fel van tüntetve a címkéjén.

4.

Ez a bíróság továbbá azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy az említett rendelet 16. cikkének b) pontjában szereplő „idézés” fogalma magában foglalja‑e, hogy hangzásbeli és/vagy vizuális hasonlóság áll fenn az oltalom alatt álló földrajzi árujelző és a szóban forgó kifejezés között, vagy elegendő, hogy az érintett vásárlóközönség számára ez utóbbi az árujelzővel kapcsolatban bármilyen jellegű gondolati képzettársítást ébreszt. Arra is rákérdez, hogy abban az esetben, ha ilyen képzettársítás elegendő, az említett rendelkezés alkalmazásához figyelembe kell‑e venni azt a környezetet, amelyben ezt a kifejezést használják.

5.

Végül azt kívánja megtudni, hogy annak vizsgálata során, hogy az ugyanezen rendelet 16. cikkének c) pontja szerinti „bármely […] hamis vagy megtévesztő megjelölésről” van‑e szó, figyelembe kell‑e venni a vitatott kifejezést körülvevő környezetet is.

6.

A jelen ügy különbözik azoktól az ügyektől, amelyekben a Bíróság már értelmezte a 110/2008 rendelet 16. cikkének rendelkezéseit, ( 4 ) mivel sajátossága, hogy egy olyan szokatlan helyzetre vonatkozik, amelyben – amint azt az itt feltett kérdések is kiemelik – a vitatott megnevezés sem hangzásbeli, sem pedig vizuális szempontból semmilyen hasonlóságot nem mutat az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel, de vélelmezhetően alkalmas lehet arra, hogy az utóbbival kapcsolatban nem megfelelő képzettársítást ébresszen a fogyasztókban. Ezenkívül a Bíróságot közvetetten arra is felkérik, hogy pontosítsa, hogy az említett 16. cikk a)–c) pontjában meghatározott szabályok az azokban felsorolt esetekre tekintettel milyen kapcsolatban állnak egymással.

7.

A 110/2008 rendelet „A földrajzi árujelzők oltalma” című 16. cikkében előírja, hogy „a III. mellékletben lajstromozott földrajzi árujelzők oltalomban részesülnek a következőkkel szemben:

8.

A 110/2008 rendelet „Földrajzi árujelzők” című III. melléklete megemlíti, hogy a „Scotch Whiskyt” a termékek 2. csoportjába, vagyis a „Whisky/Whiskey” csoportba tartozó földrajzi árujelzőként lajstromozták, és származási országként az „Egyesült Királyság[ot] (Skócia)” jelölték meg.

9.

A Scotch Whisky Association, The Registered Office (a továbbiakban: TSWA) egy skót jog szerint létrejött szervezet, amelynek célja többek között, hogy ügyeljen a skót whiskyvel való kereskedelem skóciai és külföldi védelmére.

10.

M. Klotz egy internetes honlapon keresztül forgalmazza a „Glen Buchenbach” megnevezésű whiskyt, amelyet a Waldhornbrennerei állít elő Svábföldön a buchenbach‑völgyi Berglenben (Baden‑Württemberg, Németország).

11.

A szóban forgó whisky üvegén elhelyezett címke a német termelő teljes címén kívül tartalmaz egy stilizált rajzot egy vadászkürtről (amelyet német nyelven „Waldhornnak” hívnak), valamint a következő információkat: „Waldhornbrennerei [magyar nyelven: Waldhorn főzde], Glen Buchenbach, Swabian Single Malt Whisky [házasítatlan sváb malátawhisky], 500 ml, 40% vol, Deutsches Erzeugnis [német termék], Hergestellt in den Berglen [Származási hely: Berglen]”.

12.

A TSWA keresettel fordult a Landgericht Hamburghoz (hamburgi regionális bíróság), amelyben azt kérte, hogy kötelezzék M. Klotzot a szóban forgó whisky tekintetében a „Glen Buchenbach” megnevezés használatától való tartózkodásra azon oknál fogva, hogy ez a használat ellentétes különösen a 110/2008 rendelet 16. cikkének a)–c) pontjával, ( 5 ) amely oltalomban részesíti az e rendelet III. mellékletében lajstromozott földrajzi árujelzőket, így az ezek között szereplő „Scotch Whisky” árujelzőt is. A TSWA többek között előadta egyrészt, hogy nem csak magának az árujelzőnek a használata tartozik e rendelkezések hatálya alá, hanem minden olyan szöveg is, amely az oltalom alatt álló földrajzi származásra utal, másrészt pedig, hogy a „Glen” megnevezés az érintett vásárlóközönség számára Skóciával és a skót whiskyvel kapcsolatban képzettársítást ébreszt, függetlenül attól, hogy más, a termék német származására utaló szövegeket is feltüntettek mellette. M. Klotz a kereset elutasítását kérte.

13.

Ebben az összefüggésben 2017. január 19‑i, a Bírósághoz 2017. január 27‑én érkezett határozatával a Landgericht Hamburg (hamburgi regionális bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

14.

A TSWA, M. Klotz, a görög, a francia, az olasz és a holland kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket. Az ügyben nem tartottak tárgyalást.

15.

Először is rámutatok, hogy az alapeljárásban részt vevő két fél kifogásokat emel az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szövegével szemben.

16.

Egyrészt M. Klotz előadja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az alapeljárás tényállását rövidített formában és hiányosan mutatta be, és további információkat közöl annak teljessé tétele érdekében. ( 7 )

17.

E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárás keretében a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel sem az alapügy tényállási elemeinek ellenőrzésére, sem azok értékelésére, valamint hogy kizárólag a nemzeti bíróságok feladata a jogvita alapjául szolgáló tényállás megállapítása, és ebből az általa hozandó határozatra vonatkozó következmények levonása. ( 8 ) A Bíróság ugyanakkor az együttműködés jegyében minden olyan támpontot közölhet a kérdést előterjesztő bírósággal, amelyet szükségesnek ítél annak érdekében, hogy hasznos választ adjon e bíróság számára. ( 9 )

18.

Másrészt, a TSWA azt rója fel a kérdést előterjesztő bíróságnak, hogy rosszul fogalmazta meg az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket. ( 10 ) A Bírósághoz benyújtott észrevételeiben ismerteti az általa újrafogalmazott kérdéseket, és meg is válaszolja azokat. ( 11 )

19.

Márpedig kizárólag a jogvitában megkeresett és a meghozandó bírósági határozatért felelősséggel tartozó nemzeti bíróságok feladata, hogy értékeljék azt, hogy az ítéletük meghozatalához szükség van‑e az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre, mind pedig azoknak a kérdéseknek a relevanciáját, amelyeket a Bíróság elé terjesztenek. Ennélfogva nem lehet helyt adni az alapeljárásban részes egyik fél azon kérelmének, hogy az előterjesztett kérdést az általa javasolt módon átfogalmazzák. ( 12 ) Mindazonáltal a Bíróságnak olyan hasznos választ kell adnia e bíróságoknak, amely lehetővé teszi számukra az alapeljárásbeli jogvita eldöntését, a Bíróság jogosult tehát arra, hogy adott esetben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket átfogalmazza. ( 13 )

20.

Ami továbbá a 110/2008 rendelet 16. cikkének különböző pontjai között kialakítandó sorrendet illeti, először is hangsúlyozom, hogy a francia kormányhoz hasonlóan úgy tűnik számomra, hogy e rendelkezések az említett rendelet III. mellékletében lajstromozott földrajzi árujelzőket oltalmazzák azzal, hogy olyan esetek sorozatáról tesznek említést, amelyek egyre közvetettebben utalnak ezekre az árujelzőkre.

21.

Úgy vélem ugyanis, hogy az a) pont arra az esetre vonatkozik, amikor magára a lajstromozott földrajzi árujelzőre történik utalás; a b) pont tiltja ezen árujelző bármilyen visszaélésszerű használatát, utánzását vagy idézését, még akkor is, ha a vitatott megnevezés arra nem utal kifejezetten; a c) pont tilt minden más, a termék származására vonatkozó megtévesztő megjelölést, míg a d) pont minden egyéb olyan kereskedelmi gyakorlatra vonatkozik, amely a termék származására vonatkozóan a fogyasztó megtévesztésére alkalmas. Az említett a)–c) pontokat megkülönböztető sajátosságokra, amelyekre a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem vonatkozik, valamint az ebből véleményem szerint következő értelmezésre az alábbi elemzésben vissza fogok térni. ( 14 )

22.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés annak eldöntésére kéri a Bíróságot, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének a) pontja értelmében mit kell érteni a „földrajzi árujelző alatt nyilvántartott szeszes italok”„közvetett kereskedelmi használatán”.

23.

E kérdés első része lényegében arra vonatkozik, hogy egy ilyen, az említett a) pontba ütköző használat fennállásának megállapíthatóságához szükséges‑e, hogy a vitatott szöveg formáját illetően vagy azonos legyen az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel, vagy ahhoz hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból hasonló legyen, vagy az is elegendő, hogy ez a szöveg az érintett vásárlóközönség számára a lajstromozott földrajzi árujelzővel vagy az ahhoz tartozó földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű gondolati képzettársítást ébresszen.

24.

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikke a) pontjának kétféle értelmezése lehetséges. Az első megközelítés alapján, amelyet a német jogirodalom egy része javasol, ( 15 ) az e rendelkezés értelmében vett „közvetett […] használat” magában foglalja, hogy a lajstromozott földrajzi árujelzőt azonos vagy legalább is hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból hasonló formában használják, nem a terméken vagy annak csomagolásán megjelölve, mint a „közvetlen […] használat” esetén, hanem bármilyen más módon, mint például egy reklámban vagy kísérő dokumentumokban. Ez a bíróság utal arra, hogy egy ilyen értelmezés alapján úgy kellene ítélnie, hogy a hivatkozott a) pont a jelen ügyben nem alkalmazandó, mivel a „Glen” és a „Scotch Whisky” megnevezések nem azonosak, és nem is hasonlóak. Ezzel ellentétben egy másik megközelítés alapján elegendő lenne, hogy a megjelölés vitatott összetevője az érintett vásárlóközönség számára a földrajzi árujelzővel vagy a földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű képzettársítást ébresszen. ( 16 )

25.

A TSWA, valamint a görög és az olasz kormány e második értelmezést támogatják. Ezzel szemben M. Klotz, a francia és a holland kormány, valamint a Bizottság lényegében úgy véli, hogy nem lehet szó az említett 16. cikk a) pontja szerinti „közvetett […] használatról”, ha a szóban forgó lajstromozott földrajzi árujelzőtől teljesen eltérő megnevezést alkalmaznak. ( 17 ) Az alábbi okok miatt ez utóbbi állásponttal értek egyet.

26.

Először is, emlékeztetek arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően egy uniós jogi rendelkezés értelmezésénél nemcsak a rendelkezés szövegét, hanem a szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek a részét képezi. ( 18 )

27.

Először, ami a 110/2008 rendelet 16. cikke a) pontjának szövegét illeti, a TSWA – véleményem szerint tévesen – előadja, hogy ezt a rendelkezést kiterjesztően kell értelmezni, abban az értelemben, hogy valamely lajstromozott földrajzi árujelző „közvetett” kereskedelmi használata nem magának a hivatkozott árujelzőnek egészben vagy részben történő alkalmazását feltételezi, hanem az arra történő magától értetődő utalást, akár „hasonló [termékekre]” vonatkozik ez a használat, akár „kihasználja [a szóban forgó] földrajzi árujelző hírnevét”. ( 19 )

28.

E tekintetben az a véleményem, hogy az említett 16. cikk a) pontjában a „[nyilvántartott] földrajzi árujelzők bármilyen közvetlen vagy közvetett kereskedelmi használata” fordulat ( 20 ) az érintett megjelölés lajstromozott vagy legalábbis olyan formában történő használatát követeli meg, amely annyira szoros kapcsolatban áll vele, hogy a vitatott megjelölés attól nyilvánvalóan nem elválasztható. ( 21 ) Úgy tűnik számomra ugyanis, hogy a „használat” kifejezés meghatározásából eredően megköveteli magának az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőnek az alkalmazását, amelynek a vitatott megjelölésben azonosan vagy legalább is hangzásbeli vagy vizuális szempontból hasonlóan ( 22 ) kell megjelennie. ( 23 )

29.

Rámutatok, hogy a Bíróság az említett 16. cikk a) pontjának értelmében vett „közvetlen” használat fogalmának egyes elemeit már meghatározta, elismerve, hogy az alapeljárásban szóban forgó ábrás védjegyek esetéhez hasonlóan ilyen használatnak minősülhet a földrajzi árujelzőt vagy ezen árujelzőnek megfelelő kifejezést és annak fordítását tartalmazó védjegynek a szükséges előírásoknak nem megfelelő szeszes italokra történő használata. Ezzel szemben a Bíróság még nem állapította meg, hogy mit kell érteni az ugyanezen rendelkezés értelmében vett „közvetett használaton”.

30.

A magam részéről úgy vélem, hogy ez a közvetett jelleg nem azokra az esetekre utal, ahol a vizsgált megnevezés nem hivatkozik kifejezetten valamelyik, a 110/2008 rendelet III. mellékletében lajstromozott földrajzi árujelzőre, amint azt a TSWA állítja, hanem azokra az esetekre, ahol egy valamennyire közvetett eszközt alkalmaznak egy ilyen árujelző használatához. M. Klotzhoz, a holland kormányhoz és a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem ugyanis, hogy a „közvetlen” használattal ellentétben, amely magában foglalja, hogy az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt közvetlenül az érintett terméken, vagy annak saját csomagolásán tüntessék fel, a „közvetett” használat feltételezi, hogy ez az árujelző kiegészítő marketing vagy tájékoztató eszközökön szerepeljen, mint amilyen az e termékre vonatkozó reklám ( 24 ) vagy az arra vonatkozó dokumentumok. ( 25 )

31.

Másodszor, ami azt a szövegkörnyezetet illeti, amelybe a szóban forgó rendelkezés illeszkedik, hangsúlyozom, hogy az említett 16. cikk a) pontjának hatálya szükségszerűen különbözik azon szabályok hatályától, amelyek azt ugyanezen cikken belül követik. Ezt az első rendelkezést különösen a b) ponttól kell megfelelően megkülönböztetni, amely a „visszaélésszerű használat, utánzás vagy idézés” eseteire vonatkozik, vagyis azokra az esetekre, amikor a földrajzi árujelzőt nem önmagában alkalmazzák, hanem azt az a) pontban szereplőnél árnyaltabb utalás sugalmazza az érintett fogyasztók számára.

32.

Márpedig az említett 16. cikk b) pontja elveszítené hatékony érvényesülését, ha az a) pontot kiterjesztően kellene értelmezni, amint azt az előzetes döntéshozatalra utaló első kérdésben fontolóra veszik, amennyiben az pusztán azért alkalmazandó lenne, mert a vitatott megjelölés a lajstromozott földrajzi árujelzővel vagy az ahhoz kapcsolódó földrajzi területtel bármilyen jellegű gondolati képzettársítást ébreszt. E cikk szerkezetéből tehát az következik, amint azt a francia kormány és a Bizottság hangsúlyozzák, hogy az ilyen esetek nem tartozhatnak az említett a) pont értelmében vett „[lajstromozott földrajzi árujelző] közvetlen vagy közvetett kereskedelmi használata” fogalmának hatálya alá.

33.

Úgy tűnik számomra, hogy ezt a következtetést a Bíróság ítélkezési gyakorlata is megerősíti, ( 26 ) amely szerint az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel való kellően közeli kapcsolatot még a 16. cikk b) pontja értelmében vett egyszerű „idézés” fogalmánál is megkövetelik, ( 27 ) amely követelmény álláspontom szerint a fortiori az említett cikk a) pontja értelmében vett „használat” fogalmánál is érvényes.

34.

Harmadszor, a 110/2008 rendelet céljait illetően mindenekelőtt megjegyzem, hogy (4) preambulumbekezdése kinyilvánítja, hogy az európai uniós jogalkotó „a szeszes italokat szabályozó joganyagra vonatkozó szisztematikusabb megközelítés biztosítására” törekedett azzal, hogy „egyértelműen meghatározott kritériumokat” állapított meg többek között „a földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozóan” ( 28 ).

35.

Kételkedem, hogy a jogbiztonságra való e kifejezett törekvéssel összeegyeztethető egy olyan feltétel relevanciájának az elfogadása, mint amelyre a kérdést előterjesztő bíróság utal, vagyis az a feltétel, hogy az „érintett vásárlóközönség számára […] a lajstromozott földrajzi árujelzővel vagy a földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű gondolati képzettársítást ébres[szen]” ( 29 ), megjegyezve, hogy itt egy olyan feltételről van szó, amelyet az uniós jogalkotó egyáltalán nem írt elő, és amelynek határai számomra túl bizonytalannak tűnnek. Nem vitatott, hogy a Bíróság e rendelet 16. cikkének rendelkezéseivel kapcsolatban már utalt „a termék származására vonatkozóan a gondolattársítás [vásárlóközönségben történő] [kiváltásának] kockázatára”, ( 30 ) mindazonáltal úgy tűnik számomra, hogy nem kívánta ezt az általános megfontolást a hivatkozott rendelkezések bármelyikének alkalmazása szempontjából döntő értékelési tényezővé alakítani.

36.

Lényegre törőbben rámutatok továbbá, hogy a 110/2008 rendelet (2) preambulumbekezdése megállapítja, hogy a rendelet által előírt intézkedéseknek „hozzá kell járulniuk a fogyasztóvédelem magas szintje, a megtévesztő gyakorlatok megelőzése, a piac átláthatósága és a tisztességes verseny megvalósításához”. A rendelet (9) preambulumbekezdése hozzáteszi, hogy ezeknek az intézkedéseknek „meg kell akadályozniuk a […] szeszes italok neveinek olyan termékeken való használatát, amelyek nem felelnek meg az e rendeletben szereplő meghatározásoknak”. A rendelet (14) preambulumbekezdése arra a különös oltalomra hivatkozik, amelyben az említett III. mellékletben lajstromozott földrajzi árujelzők részesülnek, „ha a szeszes ital minősége, hírneve vagy más jellemzője lényegében az adott földrajzi eredetnek tulajdonítható”.

37.

Ami különösen a 110/2008 rendelet 16. cikke által követett célkitűzéseket illeti, többek között annak címéből az következik, hogy e cikk célja „[a] földrajzi árujelzők oltal[mának]” lajstromozás útján történő biztosítása, amely egyrészt lehetővé teszi a szeszes italok egy adott területről származóként való azonosítását a hivatkozott (14) preambulumbekezdésében hivatkozott esetekben, másrészt pedig hozzájárul a (2) preambulumbekezdésben megállapított általánosabb célkitűzések megvalósulásához. ( 31 )

38.

Ennélfogva úgy tűnik számomra, hogy a 110/2008 rendelet és különösen 16. cikke rendelkezéseinek célja annak megakadályozása, hogy az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőket visszaélésszerűen használják, nemcsak a vásárlók, hanem azon termelők érdekében is, akik erőfeszítéseket tettek az ilyen árujelzőket jogszerűen viselő termékektől elvárt minőség biztosítása érdekében, amint azt a Bíróság már kifejtette egy olyan uniós jogi rendelkezéssel kapcsolatban, ( 32 ) amelynek megfogalmazása hasonló ( 33 ) e rendelet 16. cikkének rendelkezéséhez. ( 34 ) Ebből a szempontból a hivatkozott 16. cikk a) pontja kifejezett módon különösen azt tiltja meg, hogy más piaci szereplők kereskedelmi célokra használjanak valamely oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt olyan termékeken, amelyek nem felelnek meg valamennyi megkövetelt különös feltételnek, ( 35 ) többek között annak érdekében, hogy jogosulatlanul kihasználják e földrajzi árujelzés hírnevét. ( 36 )

39.

Véleményem szerint a fentiekből az következik, hogy a fogyasztók magas szintű védelme kétségtelenül az értelmezendő rendelkezések egyik célkitűzése, ebből ugyanakkor nem lehet arra következtetni, amint azt a görög és az olasz kormány javasolja, hogy az említett a) pontban szereplő tilalom alkalmazásához elegendő, ha a vitatott megnevezés olyan jellegű, amely a fogyasztót a származást illetően bármilyen módon megtéveszti, és így ugyanolyan hatással jár, mintha a földrajzi árujelzőt olyan vagy ahhoz hasonló formában használták volna, mint ahogyan azt lajstromozták. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy e rendelkezéseknek szintén célkitűzése az ilyen árujelzőt jogszerűen viselő termékek elismert jellemzőinek megőrzése, és ennélfogva azon piaci szereplők gazdasági érdekeinek a védelme, amelyek befektettek e jellemzők megőrzésébe, általánosabban pedig a piacok átláthatóságának az előmozdítása, valamint a tisztességes verseny.

40.

Az első kérdés első részének oly módon történő megválaszolását javasolom tehát, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy egy lajstromozott földrajzi árujelző e rendelkezéssel tiltott „közvetett […] használata” megköveteli, hogy a vitatott megnevezés az érintett árujelzővel azonos vagy ahhoz hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból hasonló legyen. Ennélfogva nem elegendő, ha ez a megnevezés alkalmas arra, hogy az érintett vásárlóközönség számára az árujelzővel vagy az ahhoz tartozó földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű gondolati képzettársítást ébresszen.

41.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés második részét a Bíróságnak kizárólag abban az esetben kell vizsgálnia, ha úgy ítéli meg, hogy a lajstromozott földrajzi árujelzővel vagy a szóban forgó földrajzi területtel kapcsolatos egyszerű képzettársítás elegendő lehet ezen árujelző „közvetlen kereskedelmi használatának” a 110/2008 rendelet 16. cikkének a) pontja értelmében vett fennállásához.

42.

Tekintettel arra, hogy ezzel ellentétes értelmezés elfogadására teszek javaslatot e kérdés első részének megválaszolását illetően, úgy vélem, hogy a Bíróságnak e kérdés második részét nem kell elbírálnia. Mindazonáltal teszek néhány megjegyzést ez utóbbi tárgyában is.

43.

A kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy egy ilyen használat fennállásának megállapításához figyelembe kell‑e venni azt a környezetet, amelybe a vitatott szöveget foglalták, és többek között azt, hogy ezt a megjelölést ellátták a termék valódi származására vonatkozó pontosítással oly módon, hogy az e környezetből származó információk lehetővé teszik azon állítás cáfolatát, amely szerint az említett 16. cikk a) pontjában megállapított követelményeket megsértették. Konkrétabban azt kívánja megtudni, hogy a vitatott „Glen” összetevőt önállóan kell‑e értelmezni, vagy figyelembe kell venni a címkén szereplő különböző egyéb szövegeket is, amelyek arra utalnak, hogy a szóban forgó termék Németországból származik. ( 37 ) Úgy véli, hogy az alapeljárásban csak akkor rendelheti el a TSWA által kért tiszta és egyszerű tilalmat, ha a Bíróság az említett a) pontot úgy értelmezi, hogy az a használat környezetétől függetlenül tiltja a lajstromozott földrajzi árujelzővel kapcsolatos bármely képzettársításból származó kifejezés használatát.

44.

A TSWA és a görög kormány előadja, hogy a címkén szereplő további jelölések, valamint a termék csomagolása ( 38 ) nem relevánsak a 16. cikk a) pontja alkalmazásának mellőzéséhez. Az olasz kormány szerint, még ha az a környezet, amelybe a vitatott elemet foglalták, szerepet is játszhat, az e rendelkezés értelmében vett közvetett használat nem zárható ki, még abban az esetben sem, amikor az említett összetevő a származásra vonatkozó információkat tartalmaz. A holland kormány úgy véli, hogy az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőre történő utalás nélkül nem beszélhetünk ilyen használatról sem, valamint hogy emellett a címke egyértelműen utal arra a helyre, ahol a terméket előállították. ( 39 )

45.

A magam részéről másodlagosan annak kiemelésére szorítkozom, ( 40 ) hogy a 110/2008 rendelet 16. cikke az a) pontjában nem tartalmaz a b) pontjában szereplőhöz hasonló olyan kifejezett előírást, amely szerint valamely lajstromozott földrajzi árujelző „visszaélésszerű használata, utánzása vagy idézése” megállapítható „még abban az esetben is, ha a termék valódi származása fel van tüntetve”.

46.

Véleményem szerint ezt a szövegezési különbséget az a körülmény magyarázza, hogy amennyiben egy oltalom alatt álló földrajzi árujelzőnek a 16. cikk a) pontja értelmében vett esetleges „közvetlen vagy közvetett kereskedelmi használata” kérdéses, ezen eset az feltételezi, hogy magát ezt az árujelzőt, vagy egy ahhoz hasonlót használják, nem pedig egy teljesen más típusú megjelölést. ( 41 ) Következésképpen nem lehet kétértelműségről beszélni azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó helyzet elemzését arra a kérdésre kell összpontosítani, hogy használták‑e az ugyanezen rendelet III. mellékletében lajstromozott földrajzi árujelzőt vagy sem.

47.

Ezzel szemben a 16. cikk b) pontjában szereplő esetben, ahol a „visszaélésszerű használa[t], utánzá[s] vagy idézé[s]” a kérdéses, a helyzet értékelésének nyilvánvalóan meg kell haladnia az ilyen objektív megállapítást, és az egy olyan nézőpontot tesz szükségessé, amely tekintetében az uniós jogalkotó kifejezetten utalt arra, hogy az értékelés bizonyos lehetséges szempontjai, többek között az a tény, hogy „a termék valódi származása” fel van tüntetve, ( 42 ) nem eredményezhetik e három minősítés bármelyikének figyelmen kívül hagyását. ( 43 ) Véleményem szerint a fortiori hasonlóképpen kell eljárni az ugyanezen 16. cikk a) pontjában említett egyszerűbb esetben is, feltéve, hogy a Bíróság úgy véli, hogy e rendelkezés alkalmazásához meg kell vizsgálni azt a környezetet, amelybe a vitatott jelzés illeszkedik.

48.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés a szeszes italra vonatkozó lajstromozott földrajzi árujelző 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontja értelmében vett „idézése” fogalmának értelmezését kéri a Bíróságtól.

49.

E kérdés első részével a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy ahhoz, hogy egy ilyen idézés fennállása megállapítható legyen, és ennélfogva az az említett b) pont szerinti tilalom hatálya alá tartozzon, a vitatott szövegnek az oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel azonos vagy ahhoz hangzásbeli és/vagy vizuális szempontból hasonló formát kell‑e öltenie, vagy elegendő, ha ez a szöveg az érintett fogyasztókban az említett árujelzővel vagy az ahhoz tartozó földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű gondolati képzettársítást ébreszt.

50.

Kérdésének alátámasztására az említett bíróság kifejti, hogy a Bíróság a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontjában szereplő „idézés” fogalmát az azt megelőző, hasonló uniós jogi szabályozásokhoz hasonlóan, állandó módon értelmezte abban az értelemben, hogy az „olyan helyzetet takar, amikor [a] valamely termék megjelölésére használt kifejezés magában foglalja az oltalom alatt álló elnevezés egy részét, oly módon, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán az e [megjelöléssel ellátott] termék képe jut az eszébe referenciaképként”. ( 44 ) Hozzáteszi, hogy tudomása szerint a Bíróság ugyanakkor még nem döntött abban a kérdésben, hogy a szóban forgó megjelölések közötti hangzásbeli és/vagy vizuális hasonlóság ( 45 ) szükséges feltétele‑e annak, hogy a tiltott idézés megállapítható legyen. Úgy véli, hogy az e kérdésre adott válasz a jelen ügyben alapvető jelentőségű, tekintettel arra, hogy ilyen hasonlóság a jelen ügyben nem áll fenn. ( 46 )

51.

A TSWA, a görög, a francia és az olasz kormány a kérdés oly módon történő megválaszolását javasolja, hogy a lajstromozott földrajzi árujelzőnek az említett 16. cikk b) pontjának értelmében vett „idézése” nem követeli meg, hogy a vitatott kifejezés hangzásbeli és/vagy vizuális hasonlóságot mutasson az érintett árujelzővel, valamint hogy elegendő, ha ez a kifejezés az érintett vásárlóközönség számára az árujelzővel vagy a földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű gondolati képzettársítást ébreszt. M. Klotz és a holland kormány ezzel ellentétes állásponton van.

52.

A Bizottság valamennyire köztes álláspontot képvisel, amely szerint az „idézés” említett fogalma nem szükségszerűen a hangzásbeli és/vagy vizuális hasonlóságot vagy egyszerűen a képzettársítást követeli meg, hanem a jelen ügyben inkább „egy olyan fogalmi közelség fennállását a lajstromozott földrajzi árujelző és a vitatott megnevezés között, amelynek keretében a szokásosan tájékozott fogyasztó közvetlen és egyértelmű kapcsolatot létesít a vitatott megjelölés és ezen árujelző között” ( 47 ). Az alábbi indokok miatt hajlok az utóbbi állásponthoz közel álló értelmezésre.

53.

Először megjegyzem, hogy a kérdéses b) pont szövege nem tartalmaz olyan elemet, amely alapján pontosan meg lehetne határozni, hogy mit kell egy oltalom alatt álló földrajzi árujelző „idézése” alatt érteni. Emellett, az e rendelkezésben korábban hivatkozott két másik esetre, vagyis a „visszaélésszerű használatra” és az „utánzásra” tekintettel történő összehasonlítás lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az „idézés” fogalma magában foglal egy bizonyos fokú hasonlóságot az érintett földrajzi árujelzővel, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy a három fogalom közül ez követeli meg a hasonlóság legcsekélyebb mértékét.

54.

Egyebekben, álláspontom szerint bizonyos következtetéseket a Bíróságnak a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontjára vonatkozó ítélkezési gyakorlatából vagy az uniós jog egyéb, e rendelkezéshez hasonló módon megfogalmazott rendelkezéseiből is le kell vonni.

55.

Amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy többek között az említett b) pont értelmében vett „idézésről” van szó, ha a vitatott megnevezés „magában foglalja az oltalom alatt álló elnevezés egy részét” ( 48 ). Ugyanakkor úgy tűnik számomra, hogy az ilyen részleges magában foglalás, ( 49 ) amely a Bíróság szóban forgó ítéleteinek alapjául szolgáló jogvitákban megvalósult, ( 50 ) nem elengedhetetlen feltétele e rendelkezés alkalmazásának.

56.

Amint ugyanis arra a francia kormány utal, a fent hivatkozott fordulatot követő „oly módon” kifejezésből az következik, hogy az „idézés” megvalósulása értékelésének központi és döntő eleme annak igazolása, hogy „a fogyasztónak a termék neve láttán az [ezen oltalom alatt álló] [megjelöléssel megjelölt] termék képe jut‑e az eszébe referenciaképként” ( 51 ). A Bíróság egyébként már kiemelte, hogy „a nemzeti bíróságnak […] lényegében a fogyasztónak a szóban forgó termék megjelölésére használt kifejezéssel szemben tanúsított feltételezett reakciójából kell kiindulnia, mivel alapvető jelentősége annak van, hogy a fogyasztó kapcsolatba hozza egymással az említett kifejezést és az oltalom alatt álló megnevezést” ( 52 ). Ezenkívül pontosította, hogy a nemzeti bíróságnak „a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos európai fogyasztó észlelését kell alapul vennie” ( 53 ). Ennélfogva, még ha a szóban forgó oltalom alatt álló megnevezés a vitatott védjegy szerves részét képezi is, lehetséges, hogy az átlagos fogyasztó, ha az említett védjegyet viselő terméket látja, nem szükségszerűen társítja azt az említett megnevezést viselő termékkel. ( 54 )

57.

A Bíróság több alkalommal mondta ki azt is, hogy „jogosan állapítható meg, hogy egy oltalom alatt álló megnevezés idézésének esete áll fenn, ha hasonló külső megjelenésű termékek értékesítés során használt megnevezései hangzásbeli és vizuális hasonlóságot mutatnak”, amely „nem véletlen körülmények folytán jött létre”, és pontosította, hogy „ez a hasonlóság akkor nyilvánvaló, ha a szóban forgó termék megjelölésére használt kifejezés végén ugyanaz a két szótag található, mint az oltalom alatt álló megnevezés végén, és ugyanannyi szótagot tartalmaz, mint az” ( 55 ).

58.

Mindazonáltal a jelen ügyben észrevételeket előterjesztő felek többségéhez hasonlóan ( 56 ) úgy vélem, hogy a hangzásbeli és/vagy vizuális hasonlóság nem az „idézés” megvalósulása vizsgálatának elengedhetetlen feltétele, hanem inkább egyike azoknak a vizsgálat elvégzését lehetővé tevő teszteknek, amelyekre a Bíróság utal. Úgy tűnik számomra, hogy a hangzásbeli és vizuális „közelséget” vagy „hasonlóságot” a Bíróság azon ügyek saját ténybeli körülményei alapján állapította meg, amelyek azon ítéletek alapjául szolgáltak, amelyekben ez a megállapítás szerepel, ( 57 ) és hogy nem zárható ki, hogy az „idézés” ilyen hasonlóság hiányában is megvalósulhat.

59.

Az oltalom alatt álló megnevezés részleges magában foglalásának fent hivatkozott feltétele mellett ( 58 ) egy másik relevánsnak tekintett értékelési tényező a „különböző nyelvű kifejezés[ek] közötti »fogalmi közelség«”. Pontosítom, hogy a Bíróság ezt a feltételt megkülönböztette a „hangzásbeli és vizuális hasonlóság” feltételétől, valamint hogy a többi feltételhez hasonlóan ez is a fogyasztó észlelésének vizsgálatához kapcsolódott, amely tehát központi és szükséges feltételnek tűnik ahhoz, hogy az „idézés” megvalósulhasson. ( 59 )

60.

Úgy vélem tehát, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontja értelmében vett „idézés” meghatározása érdekében az egyedüli döntő feltétel az, hogy a „fogyasztónak a termék neve láttán az oltalom alatt álló megnevezéssel ellátott termék képe jut‑e az eszébe referenciaképként”, ( 60 ) amit a nemzeti bíróságnak kell értékelnie, figyelembe véve adott esetben vagy az oltalom alatt álló megnevezésnek a vitatott megjelölésbe való részleges belefoglalását, vagy a hangzásbeli és vizuális hasonlóságot, vagy pedig a fogalmi közelséget.

61.

Ezzel szemben, véleményem szerint az itt értelmezett rendelkezések fent hivatkozott céljaival ( 61 ) nem lenne összeegyeztethető egy annyira pontatlan és tág feltétel elfogadása, mint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésben felvetett feltétel, vagyis az, hogy „az érintett vásárlóközönség számára a megjelölés vitatott összetevője a lajstromozott földrajzi árujelzővel vagy a földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű gondolati képzettársítást ébreszt” ( 62 ).

62.

Ezenkívül a 16. cikk szerkezetére tekintettel – amint azt az a) pontjával kapcsolatban is jeleztem ( 63 ) – ügyelni kell a b) pontjának olyan értelmezésére, amely nem eredményezi, hogy ez utóbbi rendelkezés megsértse az azt az említett cikkben követő rendelkezések, vagyis a c) és a d) pont hatályát, amelyek olyan esetekre vonatkoznak, ahol az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőre történő utalás még árnyaltabb, mint annak „idézése” esetében.

63.

Végül azt az általánosabb összefüggést illetően, amelybe a 110/2008 rendelet és különösen annak 16. cikke illeszkedik, M. Klotz helyesen emeli ki, hogy ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy az „idézés” meghatározásához elegendő, hogy bármilyen képzettársítás ébredjen, az a rendelet hatályának előre nem látható módon történő kiterjesztését eredményezné, és komoly kockázatot jelentene az áruk szabad mozgására, elismerve, hogy az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme, amelyet e rendelet nyújt, ( 64 ) az egyik olyan lehetséges indoknak minősül, amely alapján e szabadság korlátozható. ( 65 )

64.

Közelebbről, ha a földrajzi árujelző, jelen esetben a „Scotch Whisky” oltalmát, amelyet az említett 16. cikk b) pontja biztosít, ki kellene terjeszteni az utóbbihoz egyáltalán nem hasonló kifejezések használatára is, azok a termékek vagy védjegyek is, amelyek az említett árujelző szövegére semmilyen módon nem utalnak, az e rendelkezésben megállapított tilalom hatálya alá tartoznának. Ebből az következne, amint arra a holland kormány utal, hogy az „Egyesült Királyságon (Skócia)” ( 66 ) kívüli más országokból származó whisky előállítóinak azon lehetőségei, hogy saját termékeikkel vagy védjegyeikkel kitűnjenek, ennélfogva jelentős mértékben lecsökkennének. ( 67 )

65.

Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés első részének oly módon történő megválaszolását javasolom, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely lajstromozott földrajzi árujelző e rendelkezéssel tiltott „idézése” nem követeli meg, hogy a vitatott megnevezés szükségszerűen hangzásbeli és vizuális hasonlóságot mutasson az érintett árujelzővel, ugyanakkor nem elegendő, ha ez a megnevezés alkalmas arra, hogy az érintett fogyasztó számára az oltalom alatt álló árujelzővel vagy az ahhoz tartozó földrajzi területtel kapcsolatban bármilyen jellegű gondolati képzettársítást ébresszen. Ilyen hasonlóság hiányában adott esetben az érintett árujelző és a vitatott megnevezés közötti fogalmi közelséget kell figyelembe venni, amennyiben ez a közelség olyan jellegű, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán az e megjelöléssel ellátott termék képe jut az eszébe referenciaképként.

66.

Ami e következtetésnek az alapeljárásban történő alkalmazását illeti, emlékeztetek arra, hogy egyedül a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy a jelen ügyben megvalósul‑e az említett 16. cikk b) pontja értelmében vett idézés, ( 68 ) nem pedig a Bíróságé, amely azonban adhat olyan pontosításokat, amelyek célja, hogy iránymutatást nyújtsanak a nemzeti bíróságnak az értékeléséhez. ( 69 )

67.

Ezen az alapon megjegyzem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság, miután emlékeztetett az alapeljárásban résztvevő felek érveire, ( 70 ) arra utal, hogy a glen szó kelta eredetű szó, és azt jelenti, hogy „keskeny völgy”, valamint hogy a 116 „Scotch Whisky” – vagyis Skóciából származó whisky – főzdéből 31 azon glenről kapta elnevezését, amelyben fekszik. Ez a bíróság hangsúlyozza ugyanakkor, hogy léteznek olyan Skócián kívül előállított whiskyk is, amelyek elnevezése tartalmazza a „glen” szót, mint például a Kanadából származó „Glen Breton” whisky, ( 71 ) az Írországból származó „Glendalough” whisky és a Németországból származó „Glen Els” whisky. ( 72 ) Ezenkívül egy olyan fogyasztói felmérésre hivatkozik, amelyet a TSWA mutatott be, M. Klotz azonban vitatott, és amelyből többek között az következik, hogy a megkérdezett német whisky‑fogyasztók 4,5%‑a nyilatkozott úgy, hogy a „glen” szó számukra a skót whiskyre, illetve valami skót dologra utal.

68.

E tényekre tekintettel osztom a Bizottság azon álláspontját, amely szerint nem biztos, hogy az alapeljárásban szereplő körülményekhez hasonló körülmények között megfelelő fogalmi közelség áll fenn az oltalom alatt álló földrajzi árujelző és a vitatott megnevezés között ahhoz, hogy ez utóbbit a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontja értelmében az előbbi „idézésének” lehessen tekinteni. ( 73 ) E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata, és egyedül az övé, hogy igazolja, hogy valamely átlagos európai fogyasztó ( 74 ) egy „Glen” jelzést viselő összehasonlítható termék jelenlétében közvetlenül a „Scotch Whiskyre” gondol, függetlenül attól, hogy ez utóbbi szónak egy whisky elnevezéséhez történő választása kétségtelenül nem puszta véletlen. ( 75 ) Még annak feltételezése mellett is, hogy ez a bíróság úgy véli, hogy a fogyasztók a „Glen” szót rendszerint a whiskyvel társítják, hiányozhat a skót whiskyvel való szükséges szoros kapcsolat, és így a „Scotch Whisky” árujelzővel való elengedhetetlen közelség.

69.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést a Bíróságnak csak abban az esetben kell megvizsgálnia, ha úgy ítéli meg, hogy a hangzásbeli és vizuális hasonlóság nem szükséges feltétel, és a szóban forgó lajstromozott földrajzi árujelzővel vagy földrajzi területtel kapcsolatos bármilyen jellegű, egyszerű gondolati képzettársítás elegendő lehet ezen árujelzőnek a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontja értelmében vett „idézése” fennállásának megállapításához.

70.

Tekintettel arra a válaszra, amelyet e kérdés első részére javasolok adni, ( 76 ) úgy vélem, hogy kérdés második részéről is állást kell foglalni.

71.

A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy annak meghatározásához, hogy valóban az említett 16. cikk b) pontja által tiltott „idézésről” van‑e szó, a megjelölés vitatott összetevőjét önmagában vagy azt a környezetet figyelembe véve kell elemezni, amelybe ezt az összetevőt foglalták, különösen akkor, ha ez a környezet olyan, úgymond „az oltalom alatt álló származási helytől elvonatkoztató” utalásokat is tartalmaz, amelyek pontosítják az érintett termék valódi származását. ( 77 )

72.

Ez a bíróság megjegyzi, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontja kifejezetten megállapítja, hogy „bármilyen […] idézé[s]” tilos „még abban az esetben is, ha a termék valódi származása fel van tüntetve”, amely pontosítás ellentétes lehet a vitatott összetevőt körülvevő környezet figyelembevételével. Álláspontja szerint azonban ez nem szükségszerűen zárja ki az ilyen figyelembevételt „magának az »idézés« fennállásának az igazolására irányuló korábbi vizsgálat során”.

73.

A holland kormány úgy véli, hogy az első részre általa javasolt válaszra tekintettel nem kell megvizsgálni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés második részét. M. Klotz előadja, hogy annak a környezetnek, amelybe a vitatott szöveget foglalták, szerepet kell játszania az említett 16. cikk b) pontjának alkalmazása során. ( 78 ) Az olasz kormány szerint ez lehetséges, azonban az e rendelkezés szerinti jogellenese „idézés” nem zárható ki még akkor sem, ha a szóban forgó termék pontos származását az utóbbin feltüntetik. A TSWA, a görög kormány, a francia kormány, valamint a Bizottság lényegében úgy véli, hogy az „idézés” megvalósulásának értékelésekor a címkén megjelenő kiegészítő információk, valamint az érintett termék csomagolása ( 79 ) – azt is beleértve, amikor a vitatott összetevőt a termék valódi származására vonatkozó információk kísérik –, semmilyen szerepet nem játszhatnak. Ezen utóbbi állásponttal értek egyet az alábbi okok miatt.

74.

Először, a 110/2008 rendelet 16. cikke b) pontjának véleményem szerint egyértelmű szövegéből az következik, hogy az, hogy a „termék valódi származása” az érintett fogyasztók tudomására jut, nem minősül olyan tényezőnek, amely lehetővé teszi a vitatott megnevezés megtévesztő jellegének orvoslását, és így annak kizárását, hogy a vitatott megnevezés az e rendelet értelmében vett „idézésnek” minősüljön.

75.

Az említett b) pontban szereplő egyéb fordulatok, amelyek azokra az esetekre vonatkoznak, amikor az érintett földrajzi árujelzőt lefordított formában használják, vagy ahhoz egy azt finomító kifejezést fűznek, ( 80 ) véleményem szerint azt az értelmezést erősítik, amely szerint e minősítés szempontjából közömbös, hogy az érintett termék megnevezése, kiszerelése, címkéje vagy akár csomagolása útján ( 81 ) a származásra vonatkozó kiegészítő információt nyújtanak.

76.

Másodszor, a TSWA‑hoz, a francia kormányhoz és a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata olyan megállapításokat tartalmaz, amelyek az említett értelmezést erősítik.

77.

A Bíróság ugyanis egyértelműen kijelentette, hogy az említett 16. cikk b) pontjában kifejezetten hivatkozott, többek között a termék valódi származására vonatkozó szövegek esetleges használata „nem tudja megváltoztatni [a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontja értelmében vett] idézésnek minősítést” ( 82 ).

78.

Ezenkívül a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a célzott vásárlóközönség számára az érintett termékek bármilyen jellegű összetéveszthetőségének hiánya nem akadályozhatja meg ezen „idézésnek” való minősítést. ( 83 )

79.

Ennélfogva az említett rendelet III. mellékletében lajstromozott valamely földrajzi árujelző e rendelkezés értelmében vett „idézésének” minősülő megnevezés használata mindazonáltal nem engedélyezhető a jogellenes megnevezést viselő terméket körülvevő különleges körülményekre tekintettel, vagy az olyan termékkel való összetéveszthetőség hiányában, amely jogszerűen viseli az említett földrajzi árujelzőt. ( 84 ) Az eljáró nemzeti bíróság tehát ezen a címen nem rendelkezik a környezetre vonatkozó mérlegelési mozgástérrel. ( 85 )

80.

Pontosabban ezen ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az említett 16. cikk b) pontjának szempontjából közömbös, hogy a vitatott megnevezés megfelel a vállalkozás nevének és/vagy a termék előállítása helyének, ( 86 ) amint arra M. Klotz utal, aki előadja, hogy a „Glen Buchenbach” megnevezés egy szójáték amely az alapeljárásban szóban forgó ital származási helyének nevéből (Berglen) és egy helyi folyó nevéből (Buchenbach) áll össze. ( 87 )

81.

A Bíróság szintén pontosította, hogy az a körülmény, hogy a vitatott megnevezés olyan előállítási helyre utal, amelyet az előállítás helye szerinti tagállam fogyasztói ismerhetnek, nem minősül releváns tényezőnek az említett b) pont értelmében vett „idézés” fogalmának értékelése során, tekintettel arra, hogy ez a rendelkezés a lajstromozott földrajzi árujelzőket az Unió egész területén oltalomban részesíti minden „idézéssel” szemben, valamint arra, hogy annak szükségességére figyelemmel, hogy e területen az említett földrajzi árujelzők tényleges és egységes védelmét kell biztosítani, e terület valamennyi fogyasztója érintett. ( 88 )

82.

A relevancia e hiánya álláspontom szerint azon esetre is érvényes – amely úgy tűnik, hogy a jelen esetben is fennáll –, amikor az érintett termék előállításának helyére történő utalást nemcsak maga a vitatott megnevezés, hanem az utóbbit kiegészítő szövegek is tartalmazzák. ( 89 )

83.

Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés második részének oly módon történő megválaszolását javasolom, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés által tiltott „idézés” megvalósulásának meghatározásához nem kell figyelembe venni az érintett termék megnevezésében, kiszerelésében vagy címkéjén a vitatott szöveg mellett, többek között a termék valódi származására vonatkozóan feltüntetett kiegészítő információkat.

84.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés annak megállapítására kéri fel a Bíróságot, hogy annak meghatározásához, hogy létezik‑e a 110/2008 rendelet 16. cikke c) pontjának értelmében vett olyan „hamis vagy megtévesztő megjelölés […], amely a termék származására vonatkozóan hamis benyomást kelthet”, figyelembe kell‑e venni azt a környezetet, amelyben a vitatott szöveget használják, különösen ha utóbbi az érintett termék valódi származására utaló információt tartalmaz.

85.

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy azt kérdezi, hogy annak megállapítása során, hogy az alapeljárásban a termék származására vonatkozó megtévesztő megjelölésről van‑e szó, egyedül a megjelölés vitatott összetevőjét, vagyis a „Glen”‑t kell figyelembe venni, vagy azt a környezetet is, amelybe ezt az összetevőt foglalták. Ez a környezet a jelen ügyben többek között a vitatott megnevezésben a „Glen” szót követő „Buchenbach” szót, valamint azokat a címkén szereplő egyéb szövegeket jelenti, amelyek elvonatkoztatnak az oltalom alatt álló származási helytől. ( 90 )

86.

E tekintetben M. Klotz és a Bizottság, valamint a holland kormány lényegében úgy véli, ( 91 ) hogy annak értékeléséhez, hogy az e 16. cikk c) pontja értelmében vett „hamis vagy megtévesztő” megjelölésről van‑e szó, figyelembe kell venni a vitatott összetevőt körülvevő környezetet, és különösen el kell végezni a címke egészének elemzését. Az olasz kormány szerint az említett környezet vizsgálata még a termék valódi származására utaló szöveg jelenlétében sem zárhatja ki, hogy megtévesztő megjelölésről lehet szó. A TSWA, valamint a görög és a francia kormány előadja, hogy e rendelkezés alkalmazásához az említett környezet nem releváns, még akkor sem, ha a szóban forgó összetevőhöz a termék valódi származására vonatkozó információk kapcsolódnak. Ez utóbbi állásponttal értek egyet az alábbi indokok miatt.

87.

Először, ami a 110/2008 rendelet 16. cikke c) pontjának szövegét illeti, mindenekelőtt hangsúlyozom, hogy ez a rendelkezés semmilyen utalást nem tartalmaz a vitatott megnevezést körülvevő, annak kiegészítésére vagy akár korrigálására alkalmas elemekre.

88.

A Bizottság véleményem szerint tévesen jegyzi meg továbbá, hogy „mind a »bármely« névmás, mind a »termék megnevezés[ének], kiszerelés[ének] vagy címkézés[ének]« együttes említése egyértelműen arra utal, hogy a származásra vonatkozó összes információt a megnevezéssel, a kiszereléssel és a címkével együtt figyelembe kell venni”, és ily módon az alapeljárásban az értékelésnek a címkén említett összes információra ki kell terjednie.

89.

E tekintetben rámutatok, hogy e 16. cikk német nyelvi változatában ( 92 ) az a) és b) pontot, amelyek a „jede [minden egyes]” kifejezéssel kezdődnek, és egyes számban folytatódnak, vitathatatlanul máshogy fogalmazták meg, mint ugyanezen cikk c) és d) pontját, ahol az „alle [minden]” kifejezést többesszám követi, amely szerkesztés talán az átfogó jelleget sugalmazhatja ez utóbbi két pont tekintetében.

90.

Ugyanakkor a 16. cikkben felsorolt esetek közötti ezen megfogalmazásbeli eltérés nem létezik a többi nyelvi változatban, ahol az a szó, amelynek a jelentése lényegében „minden”, és amelyet az említett cikk c) pontja elején ugyanúgy alkalmaznak, mint a), b) és d) pontja elején, véleményem szerint semmilyen módon nem eredményezi azt, hogy a jelen ügyben a címkén szereplő valamennyi adat vizsgálatát el kell végezni annak értékelése érdekében, hogy egy, az alapeljárásban szereplőhöz hasonló helyzet különösen az e c) pontban megállapított tilalom hatálya alá tartozik‑e. ( 93 )

91.

Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogi rendelkezéseket egységesen kell értelmezni és alkalmazni az Európai Unió valamennyi nyelvén készült változatok figyelembevételével, valamint az uniós jogi szövegek egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi, ( 94 ) amely kritériumok alapján arra hajlok, hogy a Bizottság által javasolt állásponttal ellentétes álláspontot fogadjak el. ( 95 )

92.

Ami a „hamis vagy megtévesztő megjelölés használata a termék megnevezése, kiszerelése vagy címkézése során” fordulatot illeti, azt sem látom, hogy ez utóbbi felsorolás, amelyben egyebek mellett a „vagy” kötőszó szerepel, ( 96 ) amely rendszerint választásra utal, miért vezette arra Bizottságot, hogy abból arra következtessen, hogy egy olyan „együttesnek” minősített értékelést kell elvégezni, amelynek során figyelembe kell venni az érintett termékre vonatkozó, a vitatott megjelölést kísérő információk összességét annak meghatározásához, hogy ez utóbbi megjelölés valóban a 110/2008 rendelet 16. cikkének c) pontja értelmében vett „hamis vagy megtévesztő megjelölésnek” minősül‑e. ( 97 )

93.

M. Klotz egyébként az említett 16. cikk c) pontjának végén alkalmazott „a termék származására vonatkozóan hamis benyomást kelthet” kifejezésre hivatkozik. Azzal érvel, hogy abban az esetben, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy az e cikk b) pontja értelmében vett „idézés” fennállásának meghatározásához a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó konkrét benyomásainak összességére kell utalni, ( 98 ) ez annál inkább érvényes az említett c) pont értelmében vett „hamis vagy megtévesztő megjelölés” fennállásának értékelésénél. Ez az érv azonban álláspontom szerint, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés második részére általam javasolt válaszra figyelemmel, hatástalan. ( 99 )

94.

Személy szerint úgy vélem, hogy ha az Uniós jogalkotó valóban lehetővé kívánta volna tenni, hogy egy önmagában az e rendelet 16. cikkének c) pontja értelmében vett hamis vagy megtévesztő jelleggel rendelkező megjelölés az említett megjelölést körülvevő kiegészítő információk miatt mégis engedélyezhető legyen, e rendelkezés hatályának ilyen korlátozását kifejezetten előírta volna, mindenekelőtt az oltalom által követett célokra tekintettel. ( 100 )

95.

Másodszor, ami azt a környezetet illeti, amelybe az említett 16. cikk c) pontja illeszkedik, a Bizottság által kifejtett álláspontot osztom, amennyiben megjegyzi, hogy az e rendelkezésben megállapított esetet meg kell különböztetni az ugyanezen cikk a) és b) pontjában szabályozott esetektől, ( 101 ) de a magam részéről úgy vélem, hogy a c) pont szerkezetéből nem következik, hogy a címke egészének vizsgálata az e pont szerinti esetben kötelezően felmerül.

96.

Ahhoz hasonlóan, amit Campos Sánchez‑Bordona főtanácsnok egy, a 110/2008 rendelet 16. cikkéhez hasonló uniós jogi rendelkezéssel kapcsolatban hangsúlyozott, ( 102 ) úgy vélem, hogy ez a cikk különböző tiltott cselekmények olyan fokozatos felsorolását tartalmazza, amelyben a c) pont kellően különbözik az azt megelőző másik két rendelkezéstől. Amíg ugyanis az említett 16. cikk a) pontja az oltalom alatt álló földrajzi árujelzők használatára vonatkozó cselekményekre korlátozódik, b) pontja pedig a visszaélésszerű használatra, utánzásra és idézésre vonatkozó cselekményekre, addig a c) pont kiterjeszti az oltalom alatt álló területet azzal, hogy abba bevonja azokat a „megjelöléseket” (azaz a fogyasztóknak nyújtott információkat) is, amelyek az érintett termék megnevezésében, kiszerelésén vagy címkéjén szerepelnek, és amelyek bár nem idézik ténylegesen az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt, annak e termékkel fennálló kapcsolataira tekintettel mégis „hamis[nak] vagy megtévesztő[nek]” minősülnek. ( 103 )

97.

Véleményem szerint ugyanakkor sem a megfogalmazásbeli, sem pedig az említett 16. cikk a), b) és c) pontjának így megállapított hatálya közötti különbségből nem lehet arra következtetni, hogy a c) pontot szükségszerűen úgy kell értelmezni, hogy az összes egyéb információt, különösen pedig azokat, amelyek az érintett termék címkéjén szerepelnek, figyelembe kell venni annak értékeléséhez, hogy a vitatott megnevezés e rendelkezés értelmében „hamis vagy megtévesztő megjelölésnek” minősül‑e. Ellenkezőleg, úgy tűnik számomra, hogy ennek az értékelésnek magára a vitatott megjelölésre kell koncentrálnia, önmagában, anélkül, hogy az annak közelében említett információk megkérdőjelezhetnék e minősítést, mert ha nem így lenne, az azzal a kockázattal járna, hogy az említett c) pont elveszíti hatékony érvényesülését, amelynek álláspontom szerint inkább a széles körű alkalmazás a rendeltetése, amint azt az alábbiakban kifejtem.

98.

Harmadszor, általánosságban a 110/2008 rendelet és különösen az elemzett rendelkezések által követett célok véleményem szerint az általam javasolt értelmezést erősítik meg.

99.

Amint arra már utaltam, ( 104 ) úgy tűnik számomra, hogy a 110/2008 rendelet rendelkezéseinek, többek között pedig 16. cikke rendelkezéseinek az a célja, hogy oltalmazzák az e rendelet III. mellékletében lajstromozott földrajzi árujelzőket a fogyasztók érdekében, akiket tilos nem megfelelő megjelölésekkel megtéveszteni, valamint azon piaci szereplők érdekében, amelyek magasabb költségeket vállalnak azért, hogy garantálják az e megjelölésekkel jogszerűen ellátott termékek minőségét, és amely piaci szereplőket védeni kell a tisztességtelen versenyjogi magatartásoktól.

100.

Ami különösen az említett 16. cikk c) pontját illeti, úgy tűnik számomra, hogy az uniós jogalkotó kellően széles körű hatályt kívánt neki tulajdonítani annak biztosítása érdekében, hogy a fent említett célokat el lehessen érni. A francia kormányhoz hasonlóan úgy vélem ugyanis, hogy az e rendelkezésben alkalmazott „bármely […] megjelölés” kifejezés bármilyen típusú utalást vagy jelzést, nevezetesen szöveget, képet vagy tartalmat magában foglalhat, amely alkalmas arra, hogy a termék jellemzőiről tájékoztatást adjon. Ezenkívül az elhelyezkedésre vonatkozóan a c) pontban szereplő rugalmas megfogalmazás ( 105 )véleményem szerint lehetővé teszi, hogy úgy tekintsük, hogy az ott hivatkozott három lehetőség egyikének bármely eleme, a jelen ügyben az érintett szeszes ital címkéjén szereplő szöveg önmagában, e rendelkezés értelmében véve a „termék származására vonatkozóan hamis benyomást kelthet”. Következésképpen a szóban forgó termék címkéje többi részének tartalma véleményem szerint nem ellensúlyozhatja a vitatott megjelölés esetlegesen hamis vagy megtévesztő jellegét, még akkor sem, ha e megjelölést a termék valódi származására vonatkozó információ kíséri.

101.

Más szavakkal, amint azt a francia kormány kiemeli, az említett célok megvalósulása veszélybe kerülne, ha a földrajzi árujelzők oltalmát azzal a körülménnyel korlátozni lehetne, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének c) pontja értelmében önmagában hamisnak vagy megtévesztőnek minősülő megjelölés mellett további kiegészítő információk szerepelnek, mivel ezen értelmezés elfogadása az ilyen megjelölés használatának engedélyezéséhez vezetne amiatt, hogy olyan pontos információk kísérik, amelyek valamennyire kompenzálni tudják e megjelölés megtévesztő jellegét.

102.

Végül, ami a 1169/2011/EU rendelettel ( 106 ) hatályon kívül helyezett 2000/13/EK irányelvre ( 107 )vonatkozó ítélkezési gyakorlat átvételét illeti, amit úgy tűnik számomra, hogy a Bizottság javasol, ( 108 ) kételkedem abban, hogy ezen átvétel valóban releváns az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés megválaszolásához.

103.

Az itt értelmezni kért 110/2008 rendelet tárgya ugyanis eltér a 2000/13 rendelet tárgyától, mivel az utóbbi általánosan és horizontálisan szabályozza ( 109 )„a végső fogyasztóhoz eljutó élelmiszerek címkézésé[t] […], továbbá bizonyos ismérvek[et] azok kiszerelése és reklámozása kapcsán” ( 110 ), míg az utóbb elfogadott 110/2008 rendelet különösen és vertikálisan „a szeszes italok meghatározására, megnevezésére és kiszerelésére, valamint a szeszes italok földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó általános szabályokat határozza meg” ( 111 ). Ez mind a célokra, mind pedig a két jogi eszköz által biztosított oltalom terjedelmére tekintettel fennálló különbségekből következik, amely különbségeket véleményem szerint figyelembe kell venni annak ellenére, hogy a szeszes italok címkéjén szereplő földrajzi árujelzők egyszerre mindkettő hatálya alá tartozhatnak. ( 112 )

104.

Különösen a 2000/13 irányelv 2. cikke (1) bekezdése a) pontja i) alpontjának szövegére tekintettel, amelyre a Bizottság észrevételeiben hivatkozott ítélkezési gyakorlat vonatkozik, úgy vélem, hogy e rendelkezés tartalma, amely a „tisztességes tájékoztatási gyakorlatokat” érinti, ( 113 ) nem teljesen, csak lényegében egyenértékű az a 110/2008 rendelet 16. cikkének c) pontjával, amely cikk a „földrajzi árujelzők oltalmát” érinti, ( 114 ) amelyre az itt előterjesztett harmadik kérdés vonatkozik.

105.

Ezenkívül rámutatok, hogy ebben az ítélkezési gyakorlatban a Bíróság egyértelműen a vitatott helyzetnek az érintett termék címkéjén szereplő információk összességét, ( 115 ) akár bizonyos külső elemeket is ( 116 ) magába foglaló vizsgálata mellett döntött annak értékeléséhez, hogy a megnevezés alkalmas‑e a fogyasztók megtévesztésére, ( 117 ) ezt azonban kizárólag az uniós szinten oltalom alatt álló eredetmegjelölésként vagy földrajzi árujelzőként nem lajstromozott szövegekre tekintettel állapította meg, ( 118 ) amely eset nem felel meg a jelen ügy körülményeinek, ahol ilyen jellegű oltalom a kérdéses. Számomra úgy tűnik tehát, hogy kevéssé célszerű egy ezen ítélkezési gyakorlattal analóg érvelést alkalmazni ebben az összefüggésben.

106.

Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés oly módon történő megválaszolását javasolom, hogy a 110/2008 rendelet 16. cikkének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezéssel tiltott „hamis vagy megtévesztő megjelölés” fennállásának meghatározásához nem kell figyelembe venni az érintett termék megnevezésében, kiszerelésén vagy címkéjén a vitatott megjelölés mellett szereplő, többek között a termék valódi származására vonatkozó kiegészítő információkat.

107.

Ami a jelen ügyet illeti, a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti hatáskörmegosztás már felidézett elveire tekintettel ( 119 ) egyszerűen arra utalok, hogy ha a Bíróság elfogadná a fent javasolt értelmezést, kételkedem abban, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló körülmények között az említett tilalmat alkalmazni kellene, mivel a vitatott szó, a „Glen” nem áll kellően közvetlen és szoros kapcsolatban a szóban forgó oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel, a „Scotch Whiskyvel”, sem pedig azzal az országgal, vagyis az „Egyesült Királysággal (Skócia)”, amelyre az vonatkozik, ahhoz, hogy ezt a szót olyan „hamis vagy megtévesztő megjelölésnek” lehessen tekinteni, „amely a termék származására vonatkozóan hamis benyomást kelthet” ( 120 ).

108.

Másodlagosan abban az esetben, ha a Bíróság az említett c) pontot úgy értelmezné, hogy a vitatott megjelölést körülvevő információk egészét magában foglaló vizsgálatot kell lefolytatni, úgy vélem, hogy e vizsgálatnak a fortiori logikusan ugyanerre a konkrét eredményre kell vezetnie. Ha ugyanis a jelen ügyben figyelembe kell venni valamennyi, a termék címkéjén szereplő olyan összetevőt, amelyek kifejezett módon megemlítik a szóban forgó termék valódi származását, amint azt a Bizottság javasolja, nehezen tűnik elképzelhetőnek, hogy a „Glen” szó használatát az e rendelkezésben megállapított tilalom hatálya alá tartozónak lehessen tekinteni. ( 121 )

109.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság a Landgericht Hamburg (hamburgi regionális bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: