1. 

Az ajánlatkérő szerveknek az általuk közzétett ajánlattételhez szükséges dokumentációban meg kell határozniuk a közbeszerzési eljárás keretében beszerezni kívánt építési beruházás, szolgáltatásnyújtás és árubeszerzés jellemzőit. Ezek között találhatók az adott termékek vagy szolgáltatások „műszaki leírását” alkotó jellemzők.

2. 

Az említett műszaki leírások csúsztatást magában foglaló tartalma jelentős „belépési korlátot” jelenthet legalábbis bizonyos ajánlattevők számára, és szélsőséges esetekben előre meghatározhatja (akár csalással) a nyertes ajánlattevő végső kiválasztását, ha olyan termék‑ vagy szolgáltatásjellemzőket tüntetnek fel, amelyeket csak e nyertes ajánlattevő tud kínálni.

3. 

E szabálytalan gyakorlatok elkerülésére irányuló aggodalom és „a közbeszerzés verseny előtti megnyitásának lehetővé tételére” irányuló cél ( 3 ) következtében az uniós jogalkotó e tekintetben jogszabályi előírásokat vezetett be. Ezek között szerepel a jelen jogvitára alkalmazandó 2004/17/EK irányelv ( 4 ) 34. cikkének (8) bekezdése, amely szerint kivételes esetben hivatkozni lehet „védjegyre, szabadalomra, típusra vagy adott származásra vagy gyártási folyamatra”, feltéve hogy azt a „vagy azzal egyenértékű” kifejezés kíséri.

4. 

A kérdést előterjesztő olasz bíróság által megoldandó jogvitában az ajánlattételhez szükséges dokumentáció e kivételes előírást használta, jelezve, hogy a szerződés tárgyát az „Iveco márkájú autó‑, trolibusz és villamos eredeti és/vagy gyári, és/vagy azzal egyenértékű pótalkatrészei szállítása” képezi.

5. 

A jogvita nem önmagában a műszaki leírás érvényességéről folyik (mivel tiszteletben tartotta az egyenértékű alkatrészek szolgáltatásának lehetőségét), hanem azzal kapcsolatban, hogy az ajánlattevőnek mely időpontban kell benyújtania a pótalkatrészekre vonatkozó egyenértékűségi igazolást.

6. 

Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció szerint az igazolást a szerződés odaítélését követően, „az egyenértékű pótalkatrész első átadása alkalmával” lehetett benyújtani az ajánlatkérő szervhez. A kérdést előterjesztő bíróság azonban kétséget támaszt azzal kapcsolatban, hogy e rendelkezés összhangban van‑e a 2004/17 irányelv 34. cikkével. Ez a helyzet állna fenn, ha e rendelkezés alapján az egyenértékűségi igazolást kötelező jelleggel az ajánlathoz kellene csatolni, vagy mindenesetre a szerződés odaítélése előtt kellene azt benyújtani.

7.

A 34. cikk így rendelkezik:

„(1)   A XXI. melléklet 1. pontjában meghatározott műszaki leírást fel kell tüntetni a szerződési dokumentációban, így az ajánlati felhívásban, az ajánlattételhez szükséges dokumentációban, illetve kiegészítő dokumentumokban. Amennyire lehetséges, ezt a műszaki leírást a fogyatékkal élők számára való hozzáférhetőség szempontjai és a valamennyi felhasználó számára alkalmas kialakítás figyelembevételével kell meghatározni.

(2)   A műszaki leírásnak egyenlő hozzáférést kell lehetővé tennie valamennyi ajánlattevő számára, és nem lehet olyan hatása, amely indokolatlanul akadályozná a közbeszerzés verseny előtti megnyitását.

(3)   A közösségi joggal összeegyeztethető, jogilag kötelező erejű nemzeti műszaki szabályok sérelme nélkül, a műszaki leírást a következőképpen kell kidolgozni:

(4)   Ha az ajánlatkérő él a (3) bekezdés a) pontjában említett leírásokra történő hivatkozás lehetőségével, nem utasíthat el ajánlatot azon az alapon, hogy az ajánlatban szereplő termékek és szolgáltatások nem felelnek meg az általa hivatkozott leírásoknak, amennyiben az ajánlattevő ajánlatában az ajánlatkérő számára megfelelő módon, bármely megfelelő eszközzel bizonyítja, hogy az általa javasolt megoldások egyenértékű módon megfelelnek a műszaki leírásokban meghatározott követelményeknek.

Megfelelő eszköz lehet a gyártótól származó műszaki dokumentáció vagy valamely elismert szervtől származó vizsgálati jelentés.

[…]

(8)   A szerződés tárgya által indokolt esetek kivételével a műszaki leírás nem hivatkozhat olyan adott márkára vagy forrásra, illetve különleges eljárásra, vagy védjegyre, szabadalomra, típusra vagy adott származásra vagy gyártási folyamatra, amely egyes vállalkozások vagy termékek előnyben részesítését vagy kiszorítását eredményezné. Az ilyen hivatkozás kivételes esetekben megengedhető, amennyiben nem lehetséges a szerződés tárgyának (3) és (4) bekezdés szerinti, kellően pontos és érthető leírása; az ilyen hivatkozást a »vagy azzal egyenértékű« kifejezésnek kell kísérnie.”

8.

„A minőségi kiválasztás szempontjai” című 54. cikk így rendelkezik:

„(1)   A nyílt eljáráshoz kiválasztási szempontokat meghatározó ajánlatkérő a szempontok meghatározását […] objektív szabályokkal és szempontokkal összhangban végzi.”

9.

A 163/2006. sz. törvényerejű rendelet 68. cikkének (13) bekezdése szerint: ( 5 )

„A szerződés tárgya által indokolt esetek kivételével, a műszaki leírás nem hivatkozhat olyan adott márkára vagy forrásra, illetve különleges eljárásra, vagy védjegyre, szabadalomra, típusra vagy adott származásra vagy gyártási folyamatra, amely egyes vállalkozások vagy termékek előnyben részesítését vagy kiszorítását eredményezné. Az ilyen hivatkozás kivételes esetekben megengedhető, amennyiben nem lehetséges a szerződés tárgyának (3) és (4) bekezdés szerinti, kellően pontos és érthető leírása; az ilyen hivatkozást a »vagy azzal egyenértékű« kifejezésnek kell kísérnie.”

10.

Az Azienda Trasporti Milanese (a továbbiakban: ATM) nyílt közbeszerzési eljárást indított ( 6 ) az „Iveco márkájú autó‑ és trolibusz eredeti és/vagy gyári, és/vagy azzal egyenértékű pótalkatrészei szállításának” odaítélése tárgyában.

11.

A szerződés összege 3350000,00 euró plusz héa volt, amely 2195 darab IVECO/FIAT márkájú vagy azzal egyenértékű pótalkatrész szállítására vonatkozott. Az odaítélési szempont a legalacsonyabb ár volt, annak lehetőségével, hogy az első ajánlatokat követően az első helyen álló ajánlattevők között újabb ajánlattételre kerülhet sor.

12.

Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció megállapította, hogy:

13.

Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció pontosította, hogy „az egyenértékű pótalkatrész első átadása alkalmával a szállítónak be kell nyújtania az eredetivel való egyenértékűségre vonatkozó igazolást, amely a termék elfogadásához szükséges feltétel”. ( 8 )

14.

A közbeszerzési eljárásban kizárólag a VAR s.r.l. egyenértékű alkatrészekkel és az Iveco Orecchia, s.p.a. eredeti pótalkatrészekkel vett részt. A szerződést a VAR részére ítélték oda.

15.

Az Iveco Orecchia megtámadta a határozatot a Tribunal Amministrativo Regionale della Lombardia – Milano (Lombardia tartományi közigazgatási bírósága, Milánó, Olaszország) előtt, amely a 2016. április 11‑i 679. sz. ítéletével helyt adott a keresetnek.

16.

Az elsőfokú bíróság szerint a 163/2006. sz. törvényerejű rendelet 68. cikke értelmében az ajánlattevőnek kell igazolnia az eljárás során az ajánlatban szereplő alkatrészeknek az eredetivel való egyenértékűségét. Ennélfogva VAR kizárásáról határozott, mivel [a VAR] arról nyilatkozott, hogy az eredetivel egyenértékű pótalkatrészt szolgáltat (ahogyan azt a különös jogi szabályozás lehetővé teszi), de sem az ajánlattal, sem a közbeszerzési eljárás során nem nyújtott be az eredeti termékekkel való egyenértékűségre vonatkozó igazolást vagy más bizonyítékot.

17.

Az ítélet elleni fellebbezésnek a Consiglio di Statóhoz (államtanács, Olaszország) történő benyújtását követően e bíróság kiemeli, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció a szerződés odaítélése előtt nem, csak a pótalkatrészek első átadásával kötelezte az ajánlattevőt az egyenértékűség bizonyítására.

18.

Ugyanezen bíróság megállapítja, hogy mivel a 2004/17 irányelvet átültető olasz szabály ezen irányelv 34. cikkének (8) bekezdését szó szerint átveszi, főszabály szerint kizárható a belső jog és az uniós jog közötti bármilyen súrlódás. Mindazonáltal kétsége merül fel azzal kapcsolatban, hogy helytálló‑e a 2004/17 irányelv azon rendszertani értelmezése, amely szerint az egyenértékűség bizonyítékát az ajánlatban feltétlen igazolni kell.

19.

Mindezek alapján a Consiglio di Stato (államtanács) előzetes döntéshozatal céljából az alábbi két kérdést terjeszti a Bíróság elé:

20.

A VAR és az ATM szerint nemleges választ kell adni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre. Abból kiindulva, hogy az uniós jogi rendelkezések értelmezése során nem csak annak szövegét, hanem a szövegkörnyezetét és az elérni kívánt célt is figyelembe kell venni, azzal érvelnek, hogy:

21.

A második kérdést illetően a VAR és az ATM úgy vélik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott elvek tiszteletben tartásának biztosítására irányuló mechanizmusok a közbeszerzési eljárás dokumentumaiból származnak, ahogy az ajánlatkérő szerv azt meghatározta.

22.

Az Iveco Orecchia, az olasz kormány és a Bizottság fenntartják, hogy a 2004/17 irányelv 34. cikkének (8) bekezdése nem követeli meg az egyenértékűségi igazolás ajánlattal együtt történő benyújtását, de a rendszertani értelmezése e megállapításhoz vezet.

23.

Az Iveco Orecchia és az olasz kormány szerint a benyújtásnak az ajánlattal együtt kell történnie, míg a Bizottság szerint elegendő azt a közbeszerzési eljárás során megtenni, de mindenképpen a szerződés odaítélése előtt. Az érveik a következőképpen foglalhatók össze:

24.

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzést a Bíróság Hivatala 2017. január 11‑én vette nyilvántartásba.

25.

Írásbeli észrevételt a VAR, az Iveco Orecchia, az ATM, az olasz kormány és az Európai Bizottság terjesztett elő. Az olasz kormány kivételével mindannyian részt vettek a 2017. december 6‑án tartott tárgyaláson.

26.

Amint azt már előrebocsátottam, a közbeszerzési eljárást szabályozó rendelkezésekben a műszaki leírás megfogalmazása jelentősen befolyásolhatja (adott esetben negatív irányba) a versenyt, indokolatlan akadályokat állítva a gazdasági szereplők részvételével szemben.

27.

Az uniós jogalkotó e területtel kapcsolatos aggodalma nyilvánvaló, ezért a 2004/17 irányelv 34. cikkének (2) bekezdésébe foglalta azt a szabályt, miszerint „a műszaki leírás[nak] nem lehet olyan hatása, amely indokolatlanul akadályozná a közbeszerzés verseny előtti megnyitását”. ( 10 )

28.

Mivel a jogvita tárgyát képező szerződés a gépjármű pótalkatrész szállításáról szól, a 2004/17 irányelv vizsgálata előtt célszerűnek tartom emlékeztetni arra, hogy ezen ágazatban az uniós jogalkotó a verseny védelmét az 1400/2002/EK rendeletben ( 11 ) szereplő csoportmentesítési rendszerrel ötvözte. E rendelet rendszerében a cél éppen a verseny megőrzése ( 12 ) az eredeti pótalkatrészek és a megfelelő minőségű pótalkatrészek között. ( 13 )

29.

A Bizottság egyetért ezen célkitűzéssel, ami arra vezette, hogy 2010‑ben a 461/2010 rendelethez kapcsolódóan elfogadta a kiegészítő iránymutatást. A (18) bekezdésben hangsúlyozza, hogy az iránymutatás célja, hogy „megvédje a pótalkatrészgyártók hozzáférését a gépjárművek utópiacához, biztosítva ezzel a versengő pótalkatrészmárkák folyamatos elérhetőségét mind a független mind a szerződéses javítóműhelyek, mind pedig az alkatrész‑nagykereskedők számára”.

30.

Ugyanezen iránymutatásokban a Bizottság kiemeli, hogy „az ilyen alkatrészekhez való hozzáférés figyelemreméltó előnyökkel jár a fogyasztók számára, különös tekintettel arra, hogy gyakran nagy különbség van a gyártó által értékesített vagy viszonteladott és az alternatív alkatrészek ára között”. ( 14 ) A verseny korlátozása szintén különösen káros lehet a fogyasztóknak „a termékválaszték korlátozása, a termékminőség csökkentése vagy a termékinnováció szintjének csökkentése révén”. ( 15 )

31.

Kétségtelen, hogy míg a verseny védelme a vertikális megállapodásokkal összefüggésben a gyártók piaci erejére és az ajánlat ellenőrzésére gyakorolt hatásukra összpontosít, a közbeszerzés inkább a kereslet területén bontakozik ki. Azonban az ajánlat ugyanilyen korlátozó hatása a termékeket vagy szolgáltatásokat kereső ajánlatkérő szerv szempontjából is megjelenhet, ha olyan műszaki leírást határoz meg, amely indokolatlanul csökkenti a lehetséges ajánlattevők körét. Ez alapján a verseny magánjogi szerződések területén megnyilvánuló előnyei átültethetők a közbeszerzés területére.

32.

A jogalkotási beavatkozásokból az következhet, hogy a gépjárművek pótalkatrészeire irányuló magánjogi szerződések ágazatában a verseny előtti nyitás elvének irányadó jelleggel elő kell mozdítania, hogy azonos feltételek mellett kínáljanak eredeti és egyenértékű minőségű alkatrészeket. Ezt az irányvonalat még inkább ki kell terjeszteni a közbeszerzési szerződésekre.

33.

A Bíróság a 2004. évi közbeszerzési irányelvek elfogadását megelőzően már vizsgálta a meghatározott márkára hivatkozó műszaki leírásoknak a közbeszerzési ajánlati felhívásba vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációikba történő belefoglalást.

34.

A 77/62/EGK irányelv ( 16 ) hatálya alatt a Bizottság kontra Hollandia ítéletben ( 17 ) a Bíróság a közbeszerzési szerződés azon rendelkezését vizsgálta, amely a „UNIX” operációs rendszert jelölte meg a „vagy azzal egyenértékű” kifejezés belefoglalása nélkül. Véleménye szerint „az a tény, hogy a UNIX szó után nem tették hozzá a »vagy azzal egyenértékű« kifejezést, […] a UNIX rendszerhez hasonló rendszereket használó gazdasági szereplőket visszatarthatja a közbeszerzési eljárásban való részvételtől”.

35.

Ezen ítélkezési irányvonal a 93/37/EGK irányelvvel ( 18 ) folytatódott. A Bizottság kontra Ausztria ítéletben ( 19 ) a Bíróság elfogadta a Bizottság azon kifogását, miszerint a közbeszerzési szerződés ajánlattételhez szükséges dokumentációjában a műszaki leírás tagállami megfogalmazásának „a »Unix‑termékeket« előnyben részesítő hatása volt”, ezzel megsértve a 93/37 irányelv 10. cikkének (6) bekezdését.

36.

Az említett ítéletek alapját képező elgondolás szerint a műszaki leírások meghatározásánál adott márka használata miatt – ha kivételes esetben elfogadják – a „vagy azzal egyenértékű” szófordulattal kell bővíteni a címzettek körét. Ez lehetővé teszi, hogy az eredeti árucikkeket gyártóktól eltérő más ajánlattevők is részt vegyenek a versenyben, ami gátolhatja, hogy indokolatlan akadályokat állítsanak fel a közbeszerzési szerződések verseny előtti megnyitásával szemben.

37.

A 2004/17 irányelv 34. cikkének (8) bekezdése semmilyen jogszabályi előírást nem tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy az ajánlatkérő szerv előtt mely időpontban kell igazolni a pótalkatrészek egyenértékűségét. E hallgatás lehetővé teszi, hogy a tagállamok a kérdést saját szempontjaik szerint szabályozzák a belső jogban, vagy általános érvényű szabály, vagy az ajánlatkérő szerveknek biztosított szabad rendelkezés formájában. Mindazonáltal a közbeszerzési eljárás alapjául szolgáló alapelveket kell irányadónak tekinteni. ( 20 )

38.

A 2004/17 irányelv 34. cikke (8) bekezdésének a (3) és (4) bekezdéssel összefüggésben történő értelmezéséből arra kell következtetni, hogy az egyenértékűségi igazolást szükségszerűen az ajánlattevő ajánlatával együtt kell benyújtani? A megfelelő szerződő fél kiválasztása szempontjából nem lebecsülendők az e megoldást támogatók által használt érvek. ( 21 )

39.

Ezen igazolás ugyanis az egyik, ahhoz szükséges mérlegelendő adat, hogy az ajánlatkérő szerv tisztázza, az ajánlattevő képes‑e a szerződés szerinti kötelezettségek teljesítésére. Ennek tehát meg kell előznie a szerződés odaítélését, mert ha nem, az egyetlen megoldás a szerződés felbontása lenne a vállalkozó nemteljesítése miatt.

40.

Továbbá, tekintettel arra, hogy a 2004/17 irányelv 34. cikkének (8) bekezdése csak arra irányul, hogy megállapítsa a meghatározott márkára utaló műszaki leírások általános tilalmát és meghatározza, hogy milyen kivételes esetekben engedi azt meg, fontos lenne a (3) és (4) bekezdés szempontjait is ugyanúgy alkalmazni. Ezek értelmében úgy tűnik, hogy az igazolást az ajánlattal együtt kell benyújtani.

41.

Ezen érvelés, bár elfogadható, talán nem veszi figyelembe a döntéshozatali eljárás egyéb összetevőit. Konkrétan, a 2004/17 irányelv 34. cikkének (3) és (4) bekezdése jelentős mérlegelési mozgásteret biztosít az ajánlatkérő szerv számára a műszaki leírás megfogalmazása során, hogy funkcionális szempontból elérje a szerződés céljait oly módon, hogy az ajánlattevők a céloknak megfelelő alternatívákat nyújthassanak be, nyilvánvalóan beleértve az ajánlattételhez szükséges dokumentációban előírtakkal egyenértékű megoldásokat. Ebből következően logikus, hogy az említett esetekben az ajánlatkérő szervnek kezdettől fogva rendelkeznie kell a különböző ajánlatok értékeléséhez szükséges adatokkal, beleértve az igazolásokat is.

42.

A nézőpont némileg változik, ha a műszaki leírás közvetlenül adott márkára vagy termékmodellre hivatkozik, ahogy az a jelen esetben történik. A 2004/17 irányelv 34. cikkének (4) bekezdése szerinti azon kötelezettségre vonatkozó általános szabályt, miszerint a műszaki leírást általános jelleggel kell megfogalmazni, a (8) bekezdése is megerősíti az értékelési terület indokolatlan korlátozására vonatkozó tilalommal.

43.

Az adott márkára, szabadalomra vagy hasonló alakzatokra (feltétlen hozzátéve a „vagy ezzel egyenértékű” kifejezést) történő egyedi hivatkozást az magyarázza, hogy ezzel eltűnik a meghatározatlan terület. Ha például csak egyetlen márkának (a jelen esetben az IVECO‑nak) megfelelő járműpótalkatrészek, vagy azzal egyenértékű pótalkatrészek beszerzése lehetséges, az ajánlatkérő szerv már „a szerződés tárgyának […] kellően pontos és érthető leírása” mellett döntött. Ez a lényeges különbség a 2004/17 irányelv 34. cikkének (3) és (4) bekezdéséhez viszonyítva, amelyek elfogadják az egyenértékűségi igazolásokkal szembeni követelmények eltérő kezelését. ( 22 )

44.

Az ajánlatkérő szerv van jobb helyzetben a szükségletei műszaki leírást alkalmazásával való meghatározásához. Az alapjogvitáéhoz hasonló helyzetben, amelyben nincs más lehetőség, mint az adott típusú járműnek megfelelő pótalkatrészek átadása, a konkrét márkára való utalással történő meghatározás megfelelőnek tűnik, és senki nem vitatja.

45.

A Bizottság kiemeli, hogy az egyenértékűség előzetes igazolásának hiánya az ajánlatkérő szerv számára annak kockázatával jár, hogy számos, nem megfelelő terméket szerez be, és végül kénytelen megszüntetni a szerződést. A legjobb pályázó kiválasztásával kapcsolatos elméletének alátámasztására a CoNISMa ítéletet ( 23 ) idézi, amelyben a Bíróság megállapította, hogy a közbeszerzési irányelvek összehangolása az ajánlatkérő szerv érdekét is szolgálja.

46.

Ezen ítélet kétségtelenül a közbeszerző nézőpontját emeli ki, amely szerint a közérdeket kell biztosítania. Az ítéletben, a korábbi és későbbi ítéletekhez hasonlóan, azt is kiemeli, hogy „a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó közösségi szabályok egyik célja a lehető legszélesebb verseny megnyitása […] és hogy a közösségi jognak biztosítania kell a lehető legtöbb ajánlattevő részvételét a közbeszerzési eljárásokban”. ( 24 ) Továbbá, ismétlem, az ajánlatkérő szerv érdeke is megjelenik az említett ítéletben azáltal, hogy a szélesebb részvétel „nagyobb választási lehetőség[et biztosít számára] a legelőnyösebb és a vonatkozó közszükségleteknek leginkább megfelelő ajánlat kiválasztásakor”. ( 25 )

47.

Ez alapján sem ezen ítélet, sem a korábban hivatkozott ítéletek nem adnak közvetlenül választ a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel előterjesztett dilemmára, nevezetesen azon kérdésre, hogy a 2004/17 irányelv szerint az egyenértékű pótalkatrészeket kínáló ajánlattevőnek mikor kell dokumentumokkal igazolnia, hogy azok az eredeti pótalkatrészeknek megfelelnek.

48.

Ennélfogva jogos az eljárás sikerének meghiúsulásával kapcsolatos aggodalom, amely előfordulhat, ha az ajánlatkérő szerv, amely korábban nem kérte az igazolást, végül azzal szembesül, hogy a nyertes ajánlattevő nem tudja bizonyítani az alkatrészek egyenértékűségét.

49.

Ez a törekvés azonban nem hagyhatja figyelmen kívül a közbeszerzési eljárás alapvető elveit, különösen azokat, amelyek az egyenlő feltételek melletti hozzáférést biztosítják az ajánlattevők számára, és nem teszik ki őket „a közbeszerzés verseny előtti megnyitásával szembeni indokolatlan akadályoknak”. Ezt követően az előbbire és az utóbbira is kitérek.

50.

Az egyenlő bánásmód elve nem sérül, ha valamennyi ajánlattevő azonos esélyekkel rendelkezik arra, hogy az egyenértékűségi igazolásaikat a pótalkatrészek átadásának időpontjában nyújtsák be. Valamelyik fél érvelésével szemben e rendelkezés nem borítja fel az ajánlattevők közötti egyensúlyt, akik szabadon választhatnak, hogy az említett igazolásokat az ajánlataikban nyújtják be, vagy megvárják az odaítélés eredményt. E szempontból a velük szemben fennálló egyetlen követelmény, hogy vegyék figyelembe a vonatkozó rendelkezést, amelynek világosnak kell lennie, és amelyet kivétel nélkül alkalmazni kell. ( 26 )

51.

Nem gondolom tehát, hogy az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód sérül attól, hogy az egyenértékűségi igazolás benyújtható a szerződés teljesítési szakaszában. Ellenben annak előzetes követelése hátrányosan érintheti az ajánlattevőket azzal, hogy az eredeti pótalkatrészeket gyártó számára biztosít előnyt az egyenértékű pótalkatrészeket kínáló ajánlattevővel szemben, ha ez utóbbi korábban azokat nem gyártotta. Könnyű feltételezni, hogy sok esetben (ez lenne az egyik ilyen eset) az egyenértékű pótalkatrészeket kínáló ajánlattevő kezdetben nem rendelkezik az egyes modellek tekintetében az összes megfelelő igazolással.

52.

A tárgyaláson arról folyt a vita, hogy az ajánlatkérő szerv az odaítélés előtt milyen módon értékelheti a beszerzések minőségét, ha nem nyújtják be részére az arról szóló igazolást, hogy azok „egyenértékű minőséggel rendelkeznek”. Ezen, a személygépjárművek pótalkatrészeire alkalmazott fogalom pontosításához a kiegészítő iránymutatást érdemes megnézni. ( 27 )

53.

Az iránymutatás tartalmazza a minőségi megfelelés megdönthető vélelmét, amely alapján a pótalkatrészek vevője (a jelen esetben az ajánlatkérő szerv) bízhat abban, hogy a rendelkezésére bocsátott termékek, bár egyenértékű minőségben, eleget tesznek a kijelölt funkció szerint szükséges követelményeknek. Ugyanezen vélelem, a közbeszerzések területére alkalmazva, egyenlő helyzetbe hozza az összes szállítót. ( 28 )

54.

A szerződések a verseny előtti lehető legszélesebb megnyitása szempontjából történő vizsgálat is ugyanezt az elgondolást támasztja alá: az egyenértékűségi igazolásoknak a szerződés odaítélése előtt történő benyújtására vonatkozó kötelezettség, az adott pályázat körülményei szerint, olyan aránytalan akadállyá válhat, amely kizárja a termékük ajánlásában érdekelt gazdasági szereplőket. ( 29 )

55.

Az ATM által hirdetményben közzétett szerződés jó példája azon közbeszerzési eljárásnak, amelyben az ajánlatkérő szerv számára kellő mérlegelési mozgásteret lehet biztosítani az olyan utólagos igazolás feltételének észszerű megállapításához, amelyet az ajánlattételhez szükséges dokumentációban határozott meg. Ha azt a feltételt írta volna elő, hogy az egyenértékűségi igazolást az ajánlatban kell benyújtani, a nem eredeti alkatrészek ajánlattevőjének vagy viselnie kellett volna annak terhét, hogy „előzetesen” minden egyes alkatrészt legyárt (az alapügyben 2195 darab), vagy ugyanilyen mennyiségben rendelkeznie kellett volna az összes kért alkatrészre vonatkozó igazolásokkal. Ezzel szemben az eredeti pótalkatrészek gyártója azon előnnyel rendelkezik, hogy az alkatrészek már készen vannak.

56.

Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció értelmében az ATM által közzétett odaítélés meghatározó feltétele volt, hogy „az ajánlat gazdaságilag a legelőnyösebb legyen”, amelyet az ajánlataikat benyújtó két ajánlattevő közötti licitálást követően határozott meg pontosan. Ezen időpont előtt az ajánlatkérő szervnek mérlegelnie kellett a két ajánlattevő alkalmasságát, egyéb tényezők mellett, a szerződés megvalósításához szükséges műszaki alkalmasságot értékelve.

57.

Azok elméletei, akik azt állítják, hogy az egyenértékűségi igazolásokat feltétlenül a szerződés odaítélése előtt kellett benyújtani, valójában a műszaki alkalmasság értékelésének fő irányadójává teszik az említett igazolásokat.

58.

Úgy vélem azonban, hogy az ajánlatkérő szerv más mérlegelési szempontot is alkalmazhat a jelentkezők műszaki alkalmassága értékeléséhez, ( 30 ) még akkor is, ha kezdetben nem nyújtják be részükre a közbeszerzési eljárásban keresett minden egyes alkatrészre vonatkozó egyenértékűségi igazolásokat. Vagy másképpen fogalmazva, annak igazolása, hogy a nem eredeti pótalkatrészek gyártója vagy szolgáltatója rendelkezik a szerződés teljesítéséhez nélkülözhetetlen műszaki alkalmassággal, más eszközökkel is bizonyítható (például, a pótalkatrészek gyártásában vagy szolgáltatásában bizonyos előzetes tapasztalat megkövetelése, még ha más márkáról van is szó).

59.

Az ATM által közzétett ajánlattételhez szükséges dokumentáció ugyanis tartalmazott a műszaki alkalmasság „feltételeinek való megfelelés értékeléséhez szükséges adatokra és alakiságokra” vonatkozó hivatkozást. ( 31 ) Az említett dokumentációban egyéb feltételek mellett annak dokumentummal való igazolását kérték a jelentkezőktől, hogy az utolsó hároméves időszakban (2012–2013–2014) „az IVECO márkájú autó‑, trolibusz vagy ipari gépjárművek eredeti […] vagy azzal egyenértékű pótalkatrészeinek szállítását sikerrel teljesítették”, és „az utolsó három évben […] eredményesen kötöttek legalább két olyan szerződést, amely 750000 eurót meghaladó összegű, fent említett szállításra vonatkozott”. ( 32 )

60.

Az ilyen feltételekkel kidolgozott ajánlattételhez szükséges dokumentáció önmagában korlátozó, mivel a címzettek körét azon személyekre határolja le, akik már gyártottak eredeti vagy azzal egyenértékű IVECO márkájú pótalkatrészeket, és nem engedi más gyártók részvételét. Véleményem szerint az ajánlatkérő szerv, amely már előírta e szigorú feltételt, észszerűen figyelembe veheti ezt az ajánlattevők műszaki alkalmasságának értékeléséhez szükséges feltételként, anélkül, hogy ezenkívül azt követelné tőlük, hogy kezdetben nyújtsák be az árubeszerzési szerződés által hivatkozott 2195 darab alkatrészre vonatkozó egyenértékűségi igazolásokat. ( 33 )

61.

Ezen észrevételek ahhoz vezetnek, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre nemleges választ javaslok: amennyiben a Consiglio di Stato (államtanács) kétsége arra korlátozódik, hogy a 2004/17 irányelv 34. cikkének (8) bekezdése arra kötelez‑e, hogy az ajánlat benyújtásával egyidejűleg kell igazolni az egyenértékűséget, azt a választ kell adni, hogy nem feltétlenül.

62.

Az említett rendelkezés nem írja elő ezt a kötelezettséget, szabadságot enged ugyanis a tagállamok (vagy ha a belső szabály azt megengedi, az ajánlatkérő szerv) számára annak megállapításában, hogy mikor kell benyújtani az egyenértékűségi igazolásokat. Nem határoz meg előre egy kizárólagos megoldást, mivel a jogalkotó bölcsen úgy döntött, hogy a tagállamok és az ajánlatkérő mérlegeljék az egyik vagy a másik megoldás melletti döntés előnyeit és hátrányait.

63.

A jelen ügyhöz hasonló körülmények között olyan mennyiségű alkatrész esetén, amelynek egyenértékűségi igazolását kérték, megfelelőnek tűnik számomra, hogy elfogadják a vonatkozó igazolásoknak az eredeti ajánlatok vagy akár a szerződés odaítélésének időpontja utáni későbbi időpontban történő benyújtását, azt követően, hogy magában az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szigorú feltételeket határoztak meg az ajánlattevők műszaki alkalmasságának biztosítása céljából.

64.

A Specializuotas transportas ügyre ( 34 ) vonatkozó indítványomban tett megjegyzéseimmel összhangban egy utolsó pontosítást kell tennem azon követelménnyel kapcsolatban, „amely nem szerepel az ajánlattételhez szükséges dokumentációban, amelyet a nemzeti törvény sem ír elő, és a 2004/18 irányelv sem említ”. Ha az ajánlattevő bízott a dokumentum azon rendelkezéseiben, amelyek kifejezetten lehetővé teszik számára az egyenértékűségi nyilatkozatok későbbi benyújtását, a benyújtás elutasítása a Bíróság által követelt átláthatósági teszten nem menne át, mivel kimondja, hogy „a valamennyi közbeszerzési eljárásra érvényes átláthatóság elve és az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy a valamely közbeszerzésen való részvételre vonatkozó lényeges feltételeket és különösen az ajánlattevőket terhelő kötelezettségeket előzetesen egyértelműen meghatározzák és közzétegyék annak érdekében, hogy az utóbbiak pontosan megismerhessék az eljárás szabályait és megbizonyosodhassanak arról, hogy ugyanazok a kötelezettségek érvényesülnek valamennyi pályázó tekintetében”. ( 35 )

65.

Azt javaslom tehát, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre nemleges választ kell adni.

66.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén vetődik fel, ahogy azt javaslom. A Consiglio di Stato (államtanács) azt kérdezi a Bíróságtól, hogyan kell biztosítani az egyenlő bánásmód és a pártatlanság, a teljes körű verseny és a közigazgatási eljárás során való megfelelő ügyintézés elvét, valamint a többi pályázó védelemhez és meghallgatáshoz való jogát.

67.

A kérdés túl általános és az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben a bíróság nem fejti ki, hogy miért az említett elveket érinti, ha elfogadjuk az egyenértékűségi igazolásnak az ajánlatot követő benyújtását.

68.

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés tartalma szerint a 2004/17 irányelv különböző cikkeiben megnyilvánuló eszközre vonatkozó hermeneutikai kérdésekre fekteti a hangsúlyt (helyesen), de ismétlem, nem tartalmazza (a bíróságnak) a szóban forgó elvekre történő semmilyen saját hivatkozását. ( 36 )

69.

Az előzetes döntéshozatali eljárások keretében a Bíróság feladata nem az, hogy meghatározott általános jogelvek alkalmazási módjával kapcsolatban elvont nyilatkozatokat tegyen, hanem hogy a nemzeti bíróság számára úgy értelmezze az uniós jogot, hogy az elé terjesztett jogvita megoldása szempontjából számára az hasznos lehessen.

70.

E szemszögből az első kérdésre javasolt válasszal kapcsolatban kifejtett észrevételeim már kellő értelmezési iránymutatást nyújtanak a kérdést előterjesztő bíróság számára legalább néhány olyan elvnek a jelen ügyre történő alkalmazásával kapcsolatban, amelyekre hivatkozik, nevezetesen: egyenlő bánásmód, a verseny előnyben részesítésének és az ajánlatkérő szerv pártatlanságának elve.

71.

Az említett többi elvet illetően nem látok olyan okot, amely miatt az ajánlattevők (és esetlegesen a peres felek) védelemhez és meghallgatáshoz való joga sérülne, az első kérdésre adandó választól függetlenül. A jelen közbeszerzési eljárásban részt vevő két jogi személy a nemzeti bíróság előtt kifejthette az ATM döntését támogató vagy az ellen szóló érveit, a tisztességes tárgyaláshoz és a bírói védelemhez való joguk sérelme nélkül (amely nyilvánvalóan nem feltétlenül esik egybe az adott kérelmeiknek helyt adó elbírálással).

72.

A közigazgatási eljárás során való megfelelő ügyintézéshez való jogot illetően feltételezni kell, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem körülményei között a Consiglio di Stato (államtanács) az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében biztosított jogra kívánt utalni. Elegendő e tekintetben megemlíteni, hogy az említett jog az Unió intézményeivel, szerveivel és hivatalaival szemben gyakorolható, és ennélfogva nem érvényesíthető a részvénytársaság formájában működő, tagállambeli olyan közlekedési vállalkozással szemben, mint az ATM (még akkor sem, ha a belső jogban egy közigazgatási szervvel egyenértékű).

73.

Ilyen feltételek mellett úgy vélem, hogy szükségtelen megválaszolni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést.

74.

A fent kifejtettek értelmében azt javaslom, hogy a Bíróság a következő választ adja a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) számára:

„A vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról [helyesen: a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatások területén a közbeszerzési eljárások összehangolásáról] szóló, 2004. március 31‑i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 34. cikkének (3), (4) és (8) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy nem kötelezi az ajánlattevőt arra, hogy feltétlenül az ajánlatával együtt nyújtsa be a gépjárművek pótalkatrészeinek az eredetiekkel való egyenértékűségére vonatkozó igazolásokat, ha: