19.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 343/23

1)

Eleve kizárt-e, hogy a szabadságvesztés-büntetés kiszabása, majd annak végrehajtása azzal járjon, hogy a fogadó tagállamba három éves korában beutazó uniós polgár beilleszkedését megszakítottnak kell tekinteni azzal a következménnyel, hogy nem állapítható meg a 2004/38 irányelv (1) 28. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében vett tíz év során folyamatosan fennálló tartózkodás és ezért nem biztosítható a kiutasítással szembeni, 2004/38 irányelv 28. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti védelem, ha az uniós polgár három éves korában történő beutazása óta az egész eddigi életét ebben a fogadó tagállamban töltötte, az állampolgársága szerinti tagállammal már nem áll fenn kapcsolata, és a bűncselekményt, amely miatt a szabadságvesztés-büntetést kiszabták és végrehajtották, csak húszéves tartózkodás után követte el?

2)

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: annak kérdése körében, hogy a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása a beilleszkedés megszakadásával jár-e, figyelmen kívül kell-e hagyni azt a szabadságvesztés-büntetést, amelyet azért a bűncselekményért szabtak ki, amely a kiutasítás indokát képezi?

3)

Amennyiben az első és a második kérdésre nemleges válasz adandó: milyen szempontok alapján kell meghatározni, hogy az érintett uniós polgár ilyen esetben mégis részesülhet-e a 2004/38 irányelv 28. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti kiutasítással szembeni védelemben?

4)

Amennyiben az első és a második kérdésre nemleges válasz adandó: léteznek-e kötelező uniós jogi szabályok azon pontos időpont meghatározására, „amikor felmerül a kiutasítás kérdése” és el kell végezni az érintett uniós polgár helyzetének átfogó értékelését annak megvizsgálása érdekében, hogy az érintett személyt kiutasító határozatot megelőző tíz év során a tartózkodás folyamatosságának megszakadása milyen mértékben akadályozza, hogy az érintett személy fokozott védelemben részesüljön a kiutasítással szemben?