1. 

Ezt az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, amely a 44/2001/EK rendelet ( 2 ) („Brüsszel I”‑rendelet) 5. cikkének 3. pontjára vonatkozik, a franciaországi székhelyű Concurrence SARL társaság és a szintén franciaországi székhelyű Samsung SAS, valamint a luxemburgi székhelyű Amazon Services Europe Sàrl társaság között a szelektív forgalmazási hálózaton kívüli és különböző tagállamokban üzemeltetett internetes oldalakon (Amazon.fr, Amazon.de, Amazon.co.uk, Amazon.es és Amazon.it) elérhető online piacon (market place) közzétett értékesítési ajánlatok útján való viszonteladás tilalmának állítólagos megsértése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

2. 

Az interneten keresztül elkövetett bűncselekmények (a továbbiakban: kiber bűncselekmények) témaköre nem egyszerű, lévén egy elméletileg globális hálózatról van szó, ezért különösen nehéz lokalizálni e bűncselekményeket mind a károkozó esemény, mind az elszenvedett kár vonatkozásában. Ráadásul interneten nemcsak azokat a bűncselekményeket lehet elkövetni, mint az írott sajtóban, a rádióban vagy a televízióban (becsületsértés, magánélet megsértése), hanem, amint azt a Bíróságnak a jelen indítványban hivatkozott ítélkezési gyakorlata is mutatja, egyéb olyan bűncselekményeket is, mint amilyen a hamis termékek online értékesítése vagy amilyen a jelen ügyben szereplő hálózaton kívüli online viszonteladásra vonatkozó tilalom megsértése. Egyes vélemények szerint a hatályos jog még mindig nem rendelkezik megfelelően ezekről a kiberbűncselekményekről. ( 3 )

3.

A 44/2001 rendelet (11), (12) és (15) preambulumbekezdése az alábbiakat mondja ki:

[…]

4.

A joghatósági szabályokat a 44/2001 rendelet II. fejezete tartalmazza. E rendelet 2. cikke (1) bekezdésének, amely a II. fejezet „Általános rendelkezések” című 1. szakaszán belül helyezkedik el, szövege az alábbi:

„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”

5.

E rendelet ugyanezen 1. szakaszában található 3. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag e fejezet 2–7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető.”

6.

Az említett rendelet 5. cikkének 3. pontja, amely a rendelet II. fejezetének a „Különös joghatóság” címet viselő 2. szakaszában szerepel, az alábbiak szerint rendelkezik:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:

[…]

7.

A 44/2001 rendeletet az 1215/2012/EU rendelet (úgynevezett „Brüsszel Ia”‑rendelet) ( 4 ) 80. cikke hatályon kívül helyezte. Ugyanakkor ez utóbbi rendelet, a 81. cikkének második bekezdése érelmében csak 2015. január 10‑től kezdődően alkalmazható. Mivel az alapeljárás ezen időpont előtt indult, a jelen ügyben a 44/2001 rendeletet kell alkalmazni.

8.

A 864/2007/EK rendelet ( 5 )„Tisztességtelen verseny és a szabad versenyt korlátozó cselekmények” címet viselő 6. cikkének szövege a következő:

„(1)   A tisztességtelen versenyt megvalósító cselekményből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra alkalmazandó jog azon ország joga, amelyben az a versenyviszonyokat vagy a fogyasztók kollektív érdekeit sérti vagy sértheti.

(2)   Amennyiben a tisztességtelen versenyt megvalósító cselekmény a verseny kizárólag egy meghatározott résztvevőjének érdekeit sérti, akkor a 4. cikket kell alkalmazni.

[…]”

9.

A tényállás megvalósulása idején a code de commerce (kereskedelmi törvénykönyv) L. 442‑6. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy „[a] károkozó felelősségét, és az okozott kár megtérítésére vonatkozó kötelezettségét megalapozza a termelő, kereskedő, gyártó, az iparosok névjegyzékében szereplő személy részéről a közvetlen vagy közvetett részvétel a hálózaton kívüli viszonteladásra vonatkozó tilalom olyan megsértésében, amelyet a versenyjogi szabályok által mentesített szelektív vagy kizárólagos forgalmazási megállapodásban kötelezett forgalmazó valósított meg”.

10.

Az ügy irataiból kitűnik, hogy a Concurrence elektronikai fogyasztási cikkek kiskereskedelmével kapcsolatos tevékenységet folytat Párizsban (place de la Madeleine, Franciaország) található üzletében, valamint a „concurrence.fr” domainnév alatti online értékesítési oldalon keresztül. 2012. március 16‑án szelektív forgalmazási szerződést kötött a Samsunggal „ELITE kiskereskedelmi szakértő” címmel, első osztályú Samsung márkájú termékekre (ELITE típus) vonatkozóan. Ez a szerződés többek között megtiltotta a kérdéses termékek online értékesítését.

11.

A felek között ezt követően nézeteltérés jött létre. A Samsung felrótta a Concurrence‑nak, hogy az ELITE termékek internetes oldalán keresztül történő forgalmazásával megsértette a szelektív forgalmazási szerződést. A Concurrence vitatta a szerződés kikötéseinek jogszerűségét, többek között arra hivatkozva, hogy ezek nem alkalmazhatók egységesen valamennyi forgalmazóra, amelyek közül némelyek anélkül értékesítik a szóban forgó termékeket az Amazon internetes oldalain keresztül, hogy ezt a Samsung kifogásolná.

12.

2012. március 20‑i levelében a Samsung értesítette a Concurrence‑t, hogy 2013. június 30‑i hatállyal véget vet a fennálló kereskedelmi kapcsolataiknak.

13.

2012 áprilisában a Concurrence keresetet nyújtott be a Samsunggal szemben a tribunal de commerce de Paris [párizsi kereskedelmi törvényszék, Franciaország] ideiglenes intézkedésről határozó bírójához, arra hivatkozva, hogy a Samsung társaság a szerződéses kötelezettségét megszegve megtagadta az ELITE típusú termékei beszállítását.

14.

2012. április 18‑án e bíró végzésében elutasította a Concurrence kérelmét. Ezt a végzést a cour d’appel de Paris [párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország] 2012. október 25‑i ideiglenes intézkedést elrendelő ítéletében helyben hagyta.

15.

2012. december 3‑án a Concurrence eljárást indított a Samsung és az Amazon ellen a tribunal de commerce de Paris [párizsi kereskedelmi törvényszék] ideiglenes intézkedésről határozó bírója előtt amelytől azt kérte, hogy állapítsa meg, hogy a szelektív forgalmazási szerződés alapján nem érvényesíthető az ELITE típusú termékek internetes értékesítésének tilalma, és ennek következtében kötelezze a Samsungot az e szerződés hatálya alá tartozó termékek további beszállítására, az Amazont egyes típusú Samsung termékre vonatkozó ajánlatok törlésére az Amazon.fr, az Amazon.de, az Amazon.co.uk, az Amazon.es és az Amazon.it internetes oldalakról.

16.

2013. február 8‑án kontradiktórius eljárásban hozott végzésében a tribunal de commerce de Paris [párizsi kereskedelmi törvényszék] ideiglenes intézkedésről határozó bírája megállapította hatáskörének hiányát az Amazon külföldi internetes oldalai vonatkozásában, és kimondta, hogy a Concurrence Samsunggal szemben benyújtott kérelmeivel kapcsolatban nincs helye ideiglenes intézkedésnek, a Concurrence Amazon France‑szal szemben benyújtott kérelmeit pedig elutasította.

17.

2013. június 27‑én a Concurence fellebbezést nyújtott be ezzel a határozattal szemben a cour d’appel de Paris [párizsi fellebbviteli bíróság] előtt. 2014. február 6‑i ítéletében ez utóbbi bíróság részben megváltoztatta a tribunal de commerce de Paris [párizsi kereskedelmi törvényszék] végzését, de hatályban tartotta a Concurrence Samsunggal szemben benyújtott kérelmeinek elfogadhatatlanságára vonatkozó, valamint az Amazon Services Europe‑pal szembeni kérelmeit elutasító részét.

18.

A Concurrence ezért felülvizsgálati kérelmet nyújtott be ezen ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz.

19.

Felülvizsgálati kérelmében a Concurrence többek között arra hivatkozott, hogy a határozatot helyben hagyó, megtámadott ítéletben a francia bíró tévesen állapította meg hatásköre hiányát az Amazon külföldi oldalai vonatkozásában, mivel ez utóbbiak nem érintik a francia nyilvánosságot. Márpedig, még ha feltételezzük is, hogy az internetes oldalhoz való hozzáférhetőség kritériuma nem elegendő, a cour d’appel de Paris [párizsi fellebbviteli bíróság] jogellenesen tekintett el annak vizsgálatától, hogy az Amazon online piacon működő értékesítési rendszere lehetővé tette‑e azt, hogy az eladásra felkínált áruk ne csak az internetes oldal származási országán belül, hanem más európai országokba, különösen Franciaországba is kiszállíthatók legyenek, ami lehetővé tette volna a francia bíróság joghatóságának megalapozását.

20.

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita sajátossága az, hogy nem felel meg a Bíróságnak a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjára vonatkozó ítélkezési gyakorlatában vizsgált egyik esetnek sem. A benyújtott kereset ugyanis egy franciaországi székhelyű, online értékesítési oldalt üzemeltető szerződéses forgalmazót a szelektív forgalmazási szerződésen alapuló, a forgalmazási hálózatán kívüli viszonteladásra vonatkozó tilalom megsértése, és különböző, Franciaországban és más tagállamokban üzemeltetett internetes oldalakon elérhető online piacokon történő értékesítésre való felkínálás miatti állítólagos károkozás megszüntetésére irányul.

21.

E körülmények között a Cour de cassation (semmítőszék) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„Úgy kell‑e értelmezni a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját, hogy a szelektív forgalmazási hálózaton kívüli és különböző tagállamokban üzemeltetett internetes oldalakon elérhető online piacon történő értékesítési ajánlatok útján való viszonteladás tilalmának állítólagos megsértése esetén a magát jogaiban megsértettnek vélő szerződéses forgalmazónak lehetősége van arra, hogy az ebből eredő jogellenes akadályozás abbahagyására kötelezés iránti keresetet terjesszen elő azon bíróság előtt, amelynek illetékességi területén az interneten közzétett tartalmak hozzáférhetők vagy hozzáférhetők voltak, vagy az szükséges, hogy más kapcsolóelv is fennálljon?”

22.

Írásbeli észrevételeket a Concurrence, az Amazon Services Europe, a francia, az olasz és a luxemburgi kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be. Tárgyalást a felek nem kértek, és a Bíróság sem tartotta meg hivatalból.

23.

A Concurrence azt állítja, hogy jogosult jogellenes akadályozás abbahagyására kötelezés iránt keresetet benyújtani azon bíróság előtt, amelynek illetékességi területén az interneten közzétett tartalmak hozzáférhetőek vagy hozzáférhetők voltak, és nem szükséges, hogy más kapcsolóelv is fennálljon. Annak megállapításához, hogy egy külföldi oldalakon közzétett hirdetés kárt okozott Franciaországban, elegendő, ha ezek az ajánlatok esetleges francia ügyfelek érdeklődését is felkelthették, vagyis a termék Franciaországban is megvásárolható. A jelen ügyben a szóban forgó televíziókészülékek bármely országból bármelyik országba értékesíthetők, és a piac nem korlátozódik Franciaországra.

24.

A Concurrence szerint egy szelektív szerződés általában az európai uniós országokból és gyakran Svájcból álló piacra vonatkozik, és az ezen országok területén történő értékesítésre jogosít fel, vagy ezt tiltja meg. Egy francia viszonteladó számára a Samsung televíziókészülékek piaca az európai piac lehet. Itt kereskedhet, azonban itt a saját országukat hátrahagyó külföldi viszonteladók versenyeznek vele, akár a Franciaországban is látható külföldi oldalakon megjelentetett hirdetésekkel (pl. Amazon.it), akár a francia oldalon (Amazon.fr) való hirdetés útján, amennyiben ez utóbbiak jogosultak az értékesítésre. A jelen esetben a SAMSUNG ELITE televíziók bármelyik országban megvásárolhatók, és bárhonnan szállíthatók.

25.

Ezzel szemben az Amazon Services Europe szerint az eljáró bíróság illetékességi területén való hozzáférhetőségen túl az online tartalmaknak is az e területen lakóhellyel rendelkező közönséget kell megcélozniuk, miáltal azokat együttesen jellemzi több olyan tényező, mint amilyen a törvény különös jellege, az értékesített termékek szállítási helye, a hirdetések nyelve, az eladási ár meghatározásának pénzneme vagy az alkalmazott hirdetési módok.

26.

A személyiségi vagy szerzői jogok megsértésétől eltérően – ahol a kár már a vitatott tartalom egyszerű közzétételével létrejön – egy szelektív forgalmazási rendszer védőburkának megsértéséből eredő kár csak akkor okoz hátrányt az egyes szerződött forgalmazóknál, ha a lehetséges ügyfeleik ezeken az oldalakon is megszerezhetik a kínált termékeket. Az ilyen jogsértés értékelésére a legalkalmasabb bíróság tehát az lenne, amelynek illetékességi terültén található az említett forgalmazott termék célközönsége.

27.

A francia kormány szerint a jelen ügyben szereplőhöz hasonló jogsértésre vonatkozó jogvitát a francia bíróságok előtt kell megindítani, amennyiben a más tagállamban elkövetett cselekmény az eljáró bíróság illetékességi területén okozott vagy okozhat kárt.

28.

E kormány állítása szerint egy, a védjegyek jogosultja által harmadik országokban történő értékesítésre szánt áruknak uniós fogyasztók részére szánt online piacon történő eladásra való felkínálásáról szóló jogvitában a Bíróság úgy döntött, hogy valamely internetes oldalnak a védjegyoltalommal érintett területen való puszta elérhetősége nem elegendő azon következtetés levonásához, hogy az ott feltüntetett eladásra való felkínálás az említett területen található fogyasztókat célozza. A nemzeti bíróságok feladata tehát annak esetenként történő értékelése, hogy releváns jelek engednek‑e arra következtetni, hogy a védjeggyel érintett területen elérhető online piacon feltüntetett eladásra történő felkínálást az e területen található fogyasztóknak címezték–e, és különösen azt kell figyelembe venniük, hogy az eladásra való felkínálást azon földrajzi területek megjelölése kíséri, ahová az eladó hajlandó az árut elküldeni. ( 6 )

29.

Az olasz kormány lényegében azt állítja, hogy a 2013. október 3‑iPinckney‑ítélet (C‑170/12, EU:C:2013:635) alapjául szolgáló ügy eltér a jelen ügytől, amelyben az állítólagos kár tekintetében az alapeljárás felperese jogellenes akadályozás abbahagyására kötelezés iránt keresetet nyújtott be, és kérte a vitatott ajánlat visszavonását a piacról. E kormány szerint ebben az esetben a Bíróság által az interneten keresztül elkövetett jogsértések elterjesztésének lehetőségére, a megsértett jog természetére és e jog védelmének eszközeire vonatkozóan felállított elvek alapján, valamint a vizsgált vagylagos jogi fórum igénybevételét indokoló, az igazságszolgáltatás előreláthatóságára és megfelelő működésére irányuló célkitűzés figyelembevételével meg kell állapítani, hogy eljárhatnak akár azon tagállam bíróságai, amelyek területén a vitatott ajánlat az interneten keresztül piacra került, akár azon tagállam bíróságai, amelyben a szóban forgó ajánlat végül is elfogadható és jellegénél fogva lehetővé teszi e termékek megvásárlását.

30.

A luxemburgi kormány szerint, mivel az alapügy egy olyan szerződött forgalmazót érint, aki állítása szerint a hálózaton kívüli online eladásra vonatkozó tilalommal kapcsolatos jogsértés folytán kárt szenvedett, és az állítólagos kár a piaci részesedésének csökkenésében jelent meg, az illetékességi terület megállapításához figyelembe kell venni az e szerződött forgalmazó szempontjából releváns piacot. Az a feltétel, amely azon alapul, hogy van‑e lehetőség a termék értékesítésére az eljáró bíróság illetékességi területén, így részben releváns.

31.

Ez a kormány emlékeztet arra, hogy a Bíróság által a személyiségi jogok védelmére (2011. október 25‑ieDate Advertising és társa ítélet, C‑509/09 és C‑161/10, EU:C:2011:685), a védjegyjogra, (2012. április 19‑iWintersteiger‑ítélet, C‑523/10, EU:C:2012:220) vagy a szerzői jogokra (2013. október 3‑iPinckney‑ítélet, C‑170/12, EU:C:2013:635) vonatkozóan hozott ítéletektől eltérően az alapügyben az állítólagos jogsértés egyes termékek szelektív forgalmazási hálózaton kívül történő viszonteladása által valósul meg. Így a jogsértés nem valósul meg pusztán valamely tartalom interneten történő közzétételével, mivel egyes, károkozásra alkalmas jellegű további cselekmények megvalósítását is feltételezi.

32.

A Bizottság javaslata szerint a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy kizárólagos forgalmazási hálózaton kívüli eladás tilalmának állítólagos megsértése esetén, amely egy kizárólagos jog tárgyát képező termékre vonatkozó, több tagállamban működő internetes oldalakon közzétett ajánlattal valósul meg, a kár keletkezésének helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a kizárólagos forgalmazási jog jogosultja eladásainak visszaesését szenvedi el, amely hely egybeesik azzal a területtel, amelyre ezen joga kiterjed.

33.

Mindenekelőtt meg kell említeni – és ez önmagában is érdekes tény –, hogy sem az 1215/2012 rendelet, sem az 593/2008/EK rendelet ( 7 ) vagy a „Róma II”‑rendelet szövegében nem szerepel a kiberbűncselekményekre vonatkozó külön rendelkezés (miközben, ne felejtsük el, hogy az internet nem kevesebb mint 25 éve létezik). Ennek a hallgatásnak két lehetséges oka van: egyrészt az európai jogalkotó úgy vélhette, hogy ezek a bűncselekmények nem rendelkeznek olyan egyedi jellemvonásokkal, amelyek miatt külön rendelkezni kellene róluk, másrészt lehet, a kérdés túlságosan kényesnek látszott, és előnyösnek tűnt megvárni a Bíróság ítélkezési gyakorlatát ( 8 ) (többek között a 2011. október 25‑ieDate Advertising és társa ítéletre [C‑509/09 és C‑161/10, EU:C:2011:685], a 2012. április 19‑iWintersteiger‑ítéletre [C‑523/10, EU:C:2012:220], a 2013. október 3‑iPinckney‑ítéletre [C‑170/12, EU:C:2013:635] vagy a 2015. január 22‑iHejduk‑ítéletre [C‑441/13, EU:C:2015:28] hivatkozom).

34.

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a 44/2001 rendelet rendelkezéseit önálló módon, e rendelet rendszerére és célkitűzéseire figyelemmel kell értelmezni. ( 9 )

35.

Hangsúlyozni kell, hogy „a 44/2001 rendelet II. fejezetének 2. szakasza csak az alperes lakóhelye szerinti bíróság joghatóságának az ugyanezen rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében foglalt alapelvétől eltérést engedve rendelkezik a különös joghatóság eseteiről, amelyek közé az említett rendelet 5. cikkének 3. pontjában szereplő eset is tartozik” ( 10 ).

36.

Mivel ugyanis azon hely bíróságának joghatósága, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet, különös joghatósági szabálynak minősül, azt szigorúan kell értelmezni, illetve nem lehet a 44/2001 rendeletben kifejezetten szereplő eseteken túlterjeszkedő módon értelmezni. ( 11 )

37.

Ezeken a korlátokon belül kell értelmezni a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában található „azon hely, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet” kifejezést, amely „magában foglalja egyrészt azt a helyet, ahol a kár, másrészt azt a helyet, ahol a káresemény bekövetkezett, ezért a felperes választásától függően az alperes perelhető mind az egyik, mind a másik hely szerinti bíróság előtt”. ( 12 )

38.

E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában meghatározott szabály alapja a jogvita és a káresemény bekövetkezésének vagy esetleges bekövetkezésének helye szerinti bíróság közötti különösen szoros kapcsolat megléte, amely az igazságszolgáltatás megfelelő működésére és a hatékony eljárásszervezésre tekintettel igazolja a joghatóság e bíróság számára való biztosítását. ( 13 )

39.

A jelen indítványom előző pontjaiban hivatkozott ítélkezési gyakorlat által elismert kapcsoló elvek egyike kiválasztásának lehetővé kell tennie azon bíróság joghatóságának megállapítását, amely objektív szempontból a legalkalmasabb helyzetben van annak megítélésére, hogy a perelt személy felelősségének megállapításához szükséges feltételek teljesülnek‑e, kizárólag az a bíróság járhat el érvényesen, amelynek illetékességébe tartozik a releváns kapcsolódási pont. ( 14 )

40.

A jelen ügyben felmerül a kérdés, hogy a kérdést előterjesztő bíróság joghatósága megállapítható‑e kizárólag az állítólagos kár bekövetkezésének helye alapján. Amint arra a Bizottság rámutatott, a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés a kár bekövetkezésének helyére, nem pedig károkozó esemény helyére vonatkozik. A francia kormánnyal egyetértésben úgy vélem, hogy a szelektív forgalmazási hálózaton kívüli viszonteladásra vonatkozó tilalom megsértését előidéző károkozó esemény eredetét az internetes oldalak üzemeltetőinek viselkedésében kell keresni. Ebből következik, hogy egy ilyen kiváltó esemény több különböző helyen is lokalizálható, ezen üzemeltető vagy üzemeltetők székhelye szerint. Ennélfogva a jelen ügyben a kiváltó esemény nem teszi lehetővé az eljáró bíróság joghatóságának megállapítását.

41.

Az ítélkezési gyakorlat szerint ez az a hely, ahol a jogellenes károkozásért vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményért való felelősség kiváltására alkalmas cselekmény kárt okozott. ( 15 )

42.

A Bíróság korábban már értelmezte a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját egy adott internetes oldalon közzétett, és ezáltal számos helyen megjelenő tartalommal okozott állítólagos kárról szóló ügyben. ( 16 )

43.

Különösen a szellemi tulajdon valamely internetes oldal tartalma általi állítólagos megsértésével kapcsolatban állapította meg a Bíróság több ítéletében ( 17 ), hogy a bíróság joghatóságát előre meghatározza a szóban forgó jog védelmének területe. A védelemmel érintett tagállamok a legalkalmasabbak ugyanis a védett jog állítólagos sérelmének elbírálására.

44.

A Wintersteiger‑ügyben (2012. április 19‑i ítélet, C‑523/10, EU:C:2012:220), amelynek tárgya egy nemzeti védjegy állítólagos bitorlása, a Bíróság megállapította, hogy mind a kiszámíthatóság célja, mind pedig a megfelelő igazságszolgáltatás célja amellett szól, hogy a kár bekövetkezte alapján fennálló joghatóság megillesse azon tagállam bíróságait, amelyben a szóban forgó jogosultság oltalom alatt áll, mivel ezek a bíróságok értékelhetik a leginkább azt, hogy az említett jogot ténylegesen bitorolták‑e, és a „Róma II”‑rendelet 8. cikke értelmében nemzeti joguk alkalmazható‑e.

45.

A Bíróság ugyanis úgy ítélte meg, hogy „a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan jogvitát, amelynek tárgya valamely tagállamban lajstromozott védjegynek az abból eredő bitorlása, hogy valamely hirdető az említett védjeggyel azonos kulcsszót használ a védjegy lajstromozása szerinti tagállamtól eltérő tagállam legfelső szintű tartományneve alatt működő internetes keresőoldalon, elbírálhatják akár a védjegy lajstromozása szerinti tagállam bíróságai, akár a hirdető letelepedési helye szerinti tagállam bíróságai” ( 18 ).

46.

A Pinckney‑ügyben (C‑170/12, EU:C:2013:635) hozott ítéletben a Bíróság megállapította, hogy „a szerzői vagyoni jog állítólagos megsértését illetően az eljáró bíróság javára már akkor is megállapítható a jogellenes károkozással vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel kapcsolatos ügyek elbírálására vonatkozó joghatóság, ha a tagállam, melynek területén e bíróság található, védelemben részesíti a kérelmező által hivatkozott vagyoni jogokat, és fennáll annak veszélye, hogy az állítólagos kár az eljáró bíróság illetékességi területén bekövetkezik”. Ezek a bíróságok a „Róma II”‑rendelet 8. cikke értelmében alkalmazhatják saját nemzeti jogukat. A 2014. április 3‑iHi Hotel HCF ítéletében, C‑387/12, EU:C:2014:215, a Bíróság az említett Pinckney‑ítéleten alapuló ítélkezési gyakorlatot átültette egy interneten kívüli jog állítólagos megsértésére.

47.

A Bíróság a 2013. október 3‑iPinckney‑ítéletnek (C‑170/12, EU:C:2013:635) többek között a 41. és 42. pontjában kimondta, hogy „adott bíróság kárral kapcsolatos joghatósága vizsgálatának szakaszában a kár bekövetkezési helyének a [44/2001] rendelet 5. cikke 3. pontja szerinti meghatározása nem függhet olyan kritériumoktól, melyek az adott érdemi vizsgálat sajátjai, és melyek nem szerepelnek e rendelkezésben. Ez utóbbi kizárólagos feltételként csupán annyit ír elő, hogy a kár bekövetkezett vagy bekövetkezhet […] Ekképpen, ellentétben [e]rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjával, melyet a Bíróság a (2010. december 7‑iPammer és Hotel Alpenhof ítéletében [C‑585/08 és C‑144/09, EU:C:2010:740]) értelmezett, az említett rendelet 5. cikkének 3. pontja nem követeli meg többek között, hogy a szóban forgó tevékenység az eljáró bíróság tagállamát »célozza meg«” (kiemelés tőlem).

48.

A Bíróság ugyanis azon hely meghatározása szempontjából, „ahol a jogellenes károkozásért vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményért való felelősség kiváltására alkalmas cselekmény kárt okozott”, sohasem tekintette lényegesnek azt a körülményt, hogy a kárt okozó tevékenység kifejezetten a kérdéses hely felé irányuljon. ( 19 )

49.

Végül, a 2015. január 22‑iHejduk‑ítéletből (C‑441/13, EU:C:2015:28, 38. pont) kiderül, hogy az eljáró bíróság tagállama által biztosított szerzői jogok és szomszédos jogok védelem alatt álló fényképeknek egy, az illetékességi területén hozzáférhető internetes oldalon történő közzététele által állítólagosan megvalósuló megsértése esetén a kár bekövetkezésének helye alapján e bíróság joghatósággal rendelkezik felelősség megállapítása iránti kereset elbírálására. E bíróság joghatósága kizárólag a tagállamának területén okozott károkra terjed ki. A Róma II rendelet 8. cikke értelmében ez a bíróság alkalmazhatja saját nemzeti jogát.

50.

Jóllehet a 2013. október 3‑iPinckney‑ítélet (C‑170/12, EU:C:2013:635) szerzői vagyoni jog megsértéséből eredő károkkal kapcsolatos kártérítési igényről szól, a jelen indítvány 47. pontjában hivatkozott 42. pontja általános érvényű megállapítást tartalmaz.

51.

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a „hely[…], ahol a káresemény bekövetkezett” kifejezést nem lehet olyan kiterjesztően értelmezni, hogy az magában foglaljon minden olyan helyet, ahol érzékelhetők egy ténylegesen máshol bekövetkezett kárt okozó cselekmény hátrányos következményei. ( 20 )

52.

Ezen ítélkezési gyakorlatot követve a Bíróság kifejtette továbbá, hogy az említett kifejezés nem jelenti a kérelmező lakóhelyét, ahol vagyonának központja található, kizárólag azon az alapon, hogy pénzügyi kára vagyona egy részének valamely másik tagállamban történő elvesztéséből ered. ( 21 )

53.

A Bíróság a 2015. január 28‑iKolassa‑ítéletében (C‑375/13, EU:C:2015:37, 49. pont) arra emlékeztetett, hogy „az a puszta tény, hogy a felperes pénzügyi következményeket szenved el, nem igazolja a felperes lakóhelye szerinti bíróság joghatóságának meghatározását, ha – amint az a (2004. június 10‑iKronhofer‑ítélet [C‑168/02 EU:C:2004:364]) alapjául szolgáló ügyben történt – mind a kárt okozó esemény, mind pedig a káresemény más tagállam területén következett be (lásd ebben az értelemben: Kronhofer‑ítélet, [2004. június 10., C‑168/02], EU:C:2004:364, 20. pont)”.

54.

Ezzel ellentétben a 2015. január 28‑i Kolassa‑ítélet (C‑375/13, EC:C:2015:37) 50. pontjában a Bíróság megállapította, hogy „[e]zzel szemben a joghatóság ily módon történő meghatározása igazolt, amennyiben a kárt okozó esemény vagy a káresemény ténylegesen a felperes lakóhelyén következett be”.

55.

A Bíróság az érvelését azzal folytatja, hogy az említett ítélet 55. pontjában elismeri: a felperes lakóhelye szerinti bíróságok a káresemény bekövetkeztének jogcímén joghatósággal rendelkeznek az ilyen kereset ügyében eljárni, különösen akkor, ha az említett kár közvetlenül e felperesnek az e bíróságok illetékességi területén székhellyel rendelkező banknál vezetett bankszámláján következik be.

56.

A szellemi tulajdonjogok vagy a versenyjog internethasználat által történő megsértésére vonatkozó ügyekben a kár bekövetkezésének helye főszabály szerint minden olyan hely, ahol egy internetes oldal elérhető. Az internet széles körű elterjedtsége ( 22 ) révén tehát számos bekövetkezési hely létezik.

57.

A globális joghatóság elkerülése érdekében, még a „Minimum Contacts” ( 23 ) esetén is, az ítélkezési gyakorlat és a jogelmélet régóta próbálja kidolgozni az internet segítségével elkövetett ilyen bűncselekményekkel kapcsolatos károk lehetséges helyeinek behatárolására vonatkozó kritériumokat. Így ahhoz, hogy a kár bekövetkezésének helye megalapozhassa a joghatóságot, a versenyjog szóban forgó megsértésének bizonyos hatásokat kell kifejtenie ( 24 ). Kizárható ugyanis a kár, amennyiben a felperes által hivatkozott versenyhelyzet egyértelműen semmilyen gazdasági következménnyel nem járhatott az érintett piac(ok) vonatkozásában. Ebből következően például egy kizárólag helyi szinten ismert szolgáltató internetes reklámja természetesen nem okozhat kárt máshol, mint a helyi piacon. ( 25 )

58.

Párhuzamot vonhatunk a szellemi tulajdonra vonatkozó jogok állítólagos megsértésével, mivel „a hamisításról szóló ügyekben a közvetlen káros hatás általában a jog jogosultja által elszenvedett veszteség azo(ko)n a helye(ke)n, ahol a hamisított árut eladásra kínálják, az ezen árura vonatkozó reklám készült, de leginkább ahol e terméket használták. Fawcett és Torremans az e témáról írt kézikönyvükben ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy »számos ügyben a hamisítási cselekmény közvetlen gazdasági veszteséget okoz a felperesnek […]. Általában nem nehéz meghatározni a kérdéses veszteséget. Amennyiben például az alperes hamisított terméket értékesít, ez [a felperes] eladásainak csökkenéséhez vezet. Ennélfogva a kár az elvesztett eladások, azaz a hamisított termék értékesítésének helyén következik be.« […] Meg kell említeni, hogy ez az elemzés teljes egészében megfelel a Bíróság ítélkezési gyakorlatának, és más típusú jogsértésekre is kiterjeszthető. A szerzői jogokkal kapcsolatos pénzügyi veszteséget tehát általában a hamisított termék értékesítésének, illetve forgalmazásának helyén szenvedik el; a védjegyek esetén ez az a hely, ahol a megjelölést a termékek forgalmazásának vagy reklámjának támogatására használják fel” ( 26 ).

59.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából egyértelműen következik, hogy az interneten keresztül elkövetett jogsértés esetén a „hely, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet” a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja értelmében „az állítólagosan megsértett jog természetének függvényében változhat” ( 27 ).

60.

A Bizottsággal egyetértésben úgy vélem, hogy a jelen ügyben annak meghatározásához, hogy a kár hol következett be, mindenekelőtt a kérdéses termékek szelektív forgalmazási hálózaton kívüli értékesítésével a Concurrence‑nak okozott kár jogi természetét kell vizsgálni. E célból emlékeztetni kell arra, hogy a kizárólagos forgalmazási szerződés keretében a beszállító termékeinek adott terülten történő forgalmazására kizárólagos jogokkal ruházza fel a forgalmazót, és vállalja, hogy az érintett termékeket nem forgalmazza a forgalmazó értékesítési hálózatán kívül. A forgalmazó pedig azt vállalja, hogy növeli és elősegíti a beszállító termékeinek eladásait az érintett területen. A szerződésben biztosított kizárólagos jogok interneten keresztül történő megsértése esetén, a jelen ügyhöz hasonlóan, a forgalmazó az eladásainak a kizárólagos jogai megsértésével megvalósított értékesítések eredményeként bekövetkező csökkenéséből eredő kárát és az ebből származó nyereségkiesést érvényesítheti. Márpedig, figyelembe véve a kizárólagos forgalmazási jog korlátozott területi hatályát, az a hely, ahol az értékesítések csökkenése és a nyereségkiesés bekövetkezik, nem egyezhet meg azon tagállam területével, amelyre vonatkozóan a forgalmazó kizárólagosságot kapott.

61.

Úgy vélem, az ügy irataiból kitűnik, hogy a jelen ügyben a francia területre korlátozott kizárólagos joggal rendelkező forgalmazó eladásainak csökkenése és nyereségvesztése Franciaországban következhet be. Ebből következik, hogy a hely, ahol a káresemény bekövetkezett, Franciaország, és a francia bíróság a 44/2001 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése értelmében joghatósággal rendelkező bíróság.

62.

Az Amazon.de, az Amazon.co.uk, az Amazon.es és Amazon.it internetes oldalak ugyanis elvileg elérhetők Franciaországban, így a Concurrence által állított károkozás abban valósult meg, hogy csökkent a piaci részesedése az ELITE termékek párizsi üzletében és a párizsi működésének kezdete óta általa üzemeltetett internetes oldalán történő értékesítésére irányuló tevékenysége keretében. Ennek folytán a kára kizárólag Franciaországban következhet be. Emiatt a francia bíróság joghatóságának éppúgy ki kellene terjednie az Amazon jelen ügyben érintett külföldi oldalaira is. ( 28 )

63.

A kár bekövetkezésének helye jelöli meg a forum delictit, ami „különösen szoros kapcsolat” fennállásáról tanúskodik, és „[e] bíróságok [amelyek nem azonosak az alperes lakóhelye szerinti bíróságokkal] megfelelő működése és a hatékony eljárásszervezés céljára tekintettel igazolja a joghatóság biztosítását” ( 29 ).

64.

Megjegyzem, hogy „azok, akik adott módszerrel hozzáférhetővé teszik az információkat, teljes mértékben ismerik ezen információk lehetséges hatását. Nevezetesen azok, akik információkat tesznek fel az internetre, tudatában vannak annak, hogy az általuk elérhetővé tett információkhoz földrajzi korlátozás nélkül mindenki hozzáférhet” ( 30 ).

65.

Ezért a jelen ügyben a francia bíróság az, amely a legalkalmasabb helyzetben van annak megítélésére, hogy csökkent‑e a Concurrence piaci részesedése az ELITE termékek párizsi üzletében és a párizsi működésének kezdete óta általa üzemeltetett internetes oldalán történő értékesítésére irányuló tevékenysége keretében.

66.

Másfelől tartsuk szem előtt, hogy azt a helyet, ahol a káresemény bekövetkezett, a 44/2001 rendelet másik (a (11) preambulumbekezdésben szereplő) alapelve, a joghatósággal rendelkező bíróság előreláthatóságára irányuló célkitűzés figyelembevételével kell meghatározni. A Bíróság hasonlóképpen úgy ítélte meg a 2012. április 19‑iWintersteiger‑ítéletében (C‑523/10, EU:C:2012:220), hogy a kiszámíthatóság célja amellett szól, hogy a kár bekövetkezte alapján fennálló joghatóság megillesse azon tagállam bíróságait, amelyben a szóban forgó jogosultság oltalom alatt áll (a jelen esetben ez a forgalmazó kizárólagos joga).

67.

Végül az Amazon Services Europe azt állítja, hogy a hozzáférhetőségre vonatkozó elmélet nem elfogadható, mivel ez az úgynevezett forum shoppingnak kedvezne, ami, figyelembe véve a nemzeti jogok egyedi sajátosságait, azzal a veszéllyel jár, hogy megfertőz a „law shoppinggal”. Márpedig elegendő megállapítani, hogy egyrészről a Jääskinen főtanácsnok által a Pinckney‑ügyre vonatkozó indítványában (C‑170/12, EU:C:2013:400, 68. pont) kifejtett érvet a Bíróság nem fogadta el az említett ügyben hozott ítéletében, másrészről, véleményem szerint ez a félelem eltúlzott, mivel a nemzeti bíróság csak akkor adhat helyt a kártérítési igénynek, ha az okozott kár tagállamának területén következett be. ( 31 )

68.

Úgy vélem, hogy a jelen indítványban javasolt megoldás indokolható, mivel egyrészről megfelel a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában foglalt célkitűzésnek (nevezetesen annak, hogy a joghatósággal annak a bíróságnak kell bírnia, amely a legalkalmasabb helyzetben van károkozás megítélésére), másfelől még akkor is indokolt, ha a jelen ügyben nincs szó szellemi tulajdonjogról.

69.

Ezentúl, véleményem szerint a jelen ügy összefüggésében egy adott területre vonatkozó kizárólagos forgalmazási jog közel áll a szellemi tulajdonjogokhoz.

70.

Tekintettel arra, hogy az oltalom területisége az említett Coty Germany ügyben fennálló körülmények között sem kapcsolódott a védett szellemi tulajdonjoghoz, mivel egy közösségi védjegyről volt szó, indokolt a 2014. június 5‑iCoty Germany ítéletben (C‑360/12, EU:C:2014:1318) szereplő érveléshez hasonlót alkalmazni.

71.

A 2014. június 5‑iCoty Germany ítélet (C‑360/12, EU:C:2014:1318), jóllehet tárgya nem kifejezetten az internet volt, kimondta, hogy a közösségi védjegyoltalom alatt álló megjelöléssel kapcsolatos, az eljáró bíróság tagállamában a tisztességtelen verseny elleni küzdelemről szóló törvényben megtiltott jogellenes összehasonlító reklámra vagy tisztességtelen utánzásra vonatkozó állítás esetén a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja lehetővé teszi a kárt okozó esemény helye alapján a bírósági joghatóság megállapítását az említett nemzeti törvényen alapuló felelősség megállapítása iránt azon, valamely más tagállamban letelepedett személlyel szemben benyújtott kereset elbírálására, akiről azt állítják, hogy az állítólagos jogsértést ebben a tagállamban követte el. Másfelől ez a bíróság, mind a „Róma II”‑rendelet 6. cikkének (1) bekezdése, mind 6. cikkének (2) bekezdése és 4. cikke értelmében, a saját nemzeti jogát alkalmazza.

72.

Az a véleményem, hogy a joghatósággal rendelkező bíróság meghatározásánál nincs jelentősége azon internetes oldalak eredetének, amelyeken az érintett termékeket eladásra kínálták.

73.

Amint arra a Bizottság rámutatott, a joghatósággal rendelkező bíróságot ugyanis azon piac alapján kell meghatározni, amelyen a kizárólagos forgalmazási joggal érintett termékeket értékesítik, és amelyen így a kár bekövetkezett. A jelen ügyben úgy tűnik, hogy – amint már megállapítottam – a forgalmazó kizárólagos joga Franciaország területére korlátozódik, és így Franciaországban szenvedte el eladásainak csökkenését, és ennek következtében a nyereségvesztést is. Az, hogy ezt a csökkenést és veszteséget Franciaországban vagy máshol alapított internetes oldalak okozták, csak a forgalmazó által kért intézkedés hatályának, vagyis az ezen intézkedéssel érintett internetes oldalaknak a meghatározása során releváns.

74.

Más szóval, a joghatósággal rendelkező bíróság meghatározása egy dolog, az alapeljárásban az alperessel szemben esetlegesen meghozandó intézkedés hatálya, vagyis azon internetes oldalak azonosítása, amelyeken az alperes többé nem hirdethetné a vitatott termékeit, egy másik. Természetesen, ha az alapeljárás kérelmezője prima facie bizonyítani tudja, hogy az eladások Franciaországban elszenvedett csökkenése és az itteni nyereségveszteség nem csak az Amazon.fr tevékenységének, hanem az Amazon külföldi oldalai tevékenységének is köszönhető, a francia bíróságnak ezen oldalakkal szemben is intézkedést kellene hoznia. Ugyanakkor ez a kérdés az ügy lényegéhez tartozik, és nem a joghatósággal rendelkező bíróság megállapítására vonatkozik. Amint a fentiekben rámutattam, vélelmezhető, hogy a Concurrence‑t megillető kizárólagos forgalmazási jog területi hatálya a francia piacra korlátozódik. ( 32 ) A francia bíróságnak tehát azt kell majd megállapítania, hogy az e joggal érintett termékek külföldi internetes oldalakon történő hirdetése milyen mértékben sérti a Concurrence jogait a francia piacon.

75.

Ezek után meg kell említeni, hogy az hogy az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között ténylegesen sérült‑e a kizárólagos forgalmazási jog, érdemi kérdés, amelyet a Bíróságnak a jelen ügyben nem kell vizsgálnia. Annak meghatározása ugyanis, hogy a kár hol következett be, nem függhet olyan elemektől, amelyeket egy későbbi szakaszban, az ügy érdemi elemzése során kell vizsgálni.

76.

Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy a kizárólagos forgalmazási hálózaton kívüli eladás tilalmának állítólagos megsértése esetén, amely egy kizárólagos jog tárgyát képező termékre vonatkozó, több tagállamban működő internetes oldalakon közzétett ajánlattal valósul meg, a kár keletkezési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a kizárólagos forgalmazási jog jogosultja eladásainak visszaesését szenvedi el, amely hely egybeesik azzal a területtel, amelyre e joga kiterjed. Azon internetes oldalak eredetének, amelyeken az érintett termékekre vonatkozó ajánlatokat közzétették, a joghatósággal rendelkező bíróság meghatározása szempontjából nincs jelentősége.