1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv) (HL L 149., 22. o.) értelmezésére vonatkozik.

2

A kérelmet az Euronics Belgium CVBA (a továbbiakban: Euronics), valamint a Kamera Express BV (a továbbiakban: KE) és a Kamera Express Belgium BVBA (a továbbiakban: KEB) között különböző fényképezőgépek vételára tárgyában folyó peres eljárásban terjesztették elő.

3

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv (6), (8) és (17) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[...]

[...]

4

Az irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ennek az irányelvnek az a célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, valamint hogy a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási tagállami rendelkezések közelítése révén magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg.”

5

Az említett irányelv 2. cikke ekként rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[...]

[...]”

6

Ugyanezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„Ezt az irányelvet az üzleti vállalkozásoknak a termékhez kapcsolódó kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően és azt követően, valamint a lebonyolítás során, a fogyasztókkal szemben folytatott, az 5. cikkben meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára kell alkalmazni.”

7

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 4. cikke értelmében:

„A tagállamok nem korlátozhatják sem a szolgáltatások nyújtásának szabadságát, sem az áruk szabad mozgását az ezen irányelv által közelített területekhez tartozó indokok alapján.”

8

Ezen irányelvnek „A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma” című 5. cikkének szövege a következő:

„(1)   Tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazni.

(2)   A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben:

(4)   Különösen tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, amely:

(5)   Az I. melléklet tartalmazza azoknak a kereskedelmi gyakorlatoknak a felsorolását, amelyek minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek. Ugyanezt a felsorolást kell alkalmazni minden tagállamban, és a felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható.”

9

A piaci gyakorlatokról és a fogyasztók védelméről szóló, 2010. április 6-i – 2010. május 12-étől hatályos – törvény (Belgisch Staatsblad,2010. április 12., 20803. o., a továbbiakban: LPPC) 101. cikkének (1) bekezdésének első albekezdése szerint „az üzleti vállalkozásoknak tilos az árukat veszteséggel vételre kínálni vagy értékesíteni”.

10

Ugyanezen rendelkezés második albekezdése értelmében „veszteséges eladásnak minősül valamennyi olyan áron történő értékesítés, amely nem felel meg legalább annak az árnak, amelyért az üzleti vállalkozás az árut vásárolta, vagy amelyet az üzleti vállalkozásnak az ismételt beszerzés esetén fizetnie kellene az olyan esetleges engedmények levonását követően, amelyeket az üzleti vállalkozásnak nyújtottak, és amelyekben az üzleti vállalkozás véglegesen részesült. A veszteséges értékesítés fennállásának megállapítása során nem kell figyelembe venni azokat az engedményeket, amelyeket kizárólag vagy részben az üzleti vállalkozás részéről fennálló, az áruk megvásárlásától eltérő kötelezettségekre nyújtanak”.

11

Miként az az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kiderül, a KE és a KEB a Panasonic Lumix DMC TZ20 típusú fényképezőgépet ötéves garancia biztosítása mellett 229 euróért kínálta eladásra, a Canon EOS5D Mark II Body típusú fényképezőgépet pedig ötéves garancia biztosítása mellett 1695 euróért.

12

Az Euronics úgy vélte, hogy a KE és a KEB e fényképezőgépeket veszteségesen értékesíti, mivel ezen áruk hivatalos beszerzési ára hozzáadottérték-adó nélkül 277,84 euró, illetve 1634,78 euró. Még ha bele is számítják a véglegesen nyújtott engedményeket, ilyen alacsony árakat csak úgy lehetséges alkalmazni, ha az említett fényképezőgépeket veszteségesen értékesítik. Márpedig az ilyen, veszteséges áron való értékesítés az LPPC 101. cikke értelmében tilos. Az Euronics így a rechtbank van koophandel te Genthez (genti kereskedelmi bírósághoz) fordult annak érdekében, hogy az állapítsa meg, hogy megsértették az LPPC 101. cikkét, és rendelje el az említett gyakorlat azonnali beszüntetését, ideértve az arra vonatkozó reklámozást is.

13

E körülmények között a rechtbank van koophandel te Gent úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„Ellentétes-e a [tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló] irányelvvel az [LPPC] 101. cikke, […] mivel ez a rendelkezés megtiltja a veszteséges értékesítést, míg az irányelv láthatóan nem tiltja meg az ilyen értékesítési gyakorlatot, és a belga törvény esetlegesen szigorúbb annál, mint amit az említett irányelv előír, és annál, mint amelyet annak 4. cikke megtilt?”

14

A kérdést előterjesztő bíróság a kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti rendelkezés, mint az alapügy tárgyát képező, amely általános jelleggel tiltja az áruk veszteséges áron való értékesítésre kínálását, illetve azok veszteséges áron való értékesítését.

15

Eljárási szabályzatának 104. cikke 3. §-ának első albekezdése értelmében, amennyiben a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, a Bíróság – a főtanácsnok meghallgatását követően – indokolt végzéssel bármikor határozhat, amelyben utal a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra.

16

A Bíróság álláspontja szerint ez a helyzet áll fenn a jelen ügyben, mivel az előterjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető a C-304/08. sz. Plus Warenhandelsgesellschaft ügyben 2010. január 14-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-217. o.) 35–51. pontjából és a C-540/08. sz. Mediaprint Zeitungs- und Zeitschriftenverlag ügyben 2010. november 9-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-10909. o.) 15–38. pontjából, valamint a C-288/10. sz. Wamo-ügyben 2011. június 30-án hozott végzés (EBHT 2011., I-5835. o.) 20–40. pontjából és a C-126/11. sz. INNO-ügyben 2011. december 15-én hozott ítélet 22–32. pontjából.

17

Az előterjesztett kérdés megválaszolásához először is meg kell határozni, hogy az LPPC 101. cikke a fogyasztók védelmére irányuló célokat követ-e, és így az a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya alá tartozhat-e.

18

E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában a rechtbank van koophandel te Gent kiemeli, hogy bár az LPPC 101. cikkében foglalt tilalom kétségtelenül olyannak tekinthető, mint amely kihatással van a gazdasági szereplők közötti viszonyokra, ettől még e cikk célja a fogyasztók védelme.

19

Éppen az említett cikk ekként meghatározható végső céljaira figyelemmel kérdezi a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróságtól azt, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvvel ellentétes-e az ilyen szabály.

20

E körülményekre tekintettel meg kell határozni továbbá, hogy az áruk veszteséges áron való értékesítésre kínálása, illetve veszteséges áron való értékesítése, amely az alapügyben vitatott tilalom tárgyát képezi, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében vett kereskedelmi gyakorlatnak minősülnek-e, és ennek folytán érvényesek-e rá az utóbbi irányelvben szereplő előírások (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Plus Warenhandelsgesellschaft ügyben hozott ítélet 35. pontját, valamint a fent hivatkozott Mediaprint Zeitungs- und Zeitschriftenverlag ügyben hozott ítélet 16. pontját, valamint a fent hivatkozott Wamo-ügyben hozott végzés 29. pontját).

21

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének d) pontja különösen tág megfogalmazást használ, amikor a „kereskedelmi gyakorlat” fogalmát úgy határozza meg, mint a „kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció – beleértve a reklámot és a marketinget is –, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő népszerűsítésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával” (a fent hivatkozott Mediaprint Zeitungs- und Zeitschriftenverlag ügyben hozott ítélet 17. pontja, valamint a fent hivatkozott Wamo-ügyben hozott végzés 30. pontja).

22

Márpedig meg kell állapítani, hogy az alapügyben vitatotthoz hasonló, veszteséges áron történő értékesítési akcióknak, amelyek úgy működnek, mint egy ajánlati felhívás, az a célja, hogy a fogyasztókat a kereskedő üzlethelyiségeibe csalogassa, és őket vásárlásra ösztönözze. Az ilyen akciók így a piaci szereplő üzleti stratégiájának keretébe illeszkednek, és közvetlenül a promóciót és az eladásösztönzést szolgálják. Ebből eredően azok a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében vett kereskedelmi gyakorlatoknak minősülnek, és következésképpen az irányelv hatálya alá tartoznak (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Mediaprint Zeitungs- und Zeitschriftenverlag ügyben hozott ítélet 18. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a fent hivatkozott Wamo-ügyben hozott végzés 31. pontját).

23

Ennek megállapítását követően meg kell vizsgálni, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvvel ellentétes-e az LPPC 101. cikkében szereplőhöz hasonló, az áruk veszteséges áron való értékesítésre kínálására, illetve veszteséges áron való értékesítésére vonatkozó tilalom.

24

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataira vonatkozó szabályok teljes szintű harmonizációjára irányul, a tagállamok – ahogyan azt az említett irányelv 4. cikke kifejezetten kimondja – nem fogadhatnak el az irányelvben foglaltaknál korlátozóbb intézkedéseket, még a magasabb szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében sem (a fent hivatkozott Plus Warenhandelsgesellschaft ügyben hozott ítélet 41. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint a fent hivatkozott Wamo-ügyben hozott végzés 33. pontja).

25

Meg kell állapítani továbbá azt is, hogy az említett irányelv 5. cikke felsorolja azokat a kritériumokat, amelyek lehetővé teszik azon feltételek meghatározását, amelyek mellett valamely kereskedelmi gyakorlat tisztességtelennek, és ezért tiltottnak minősül.

26

Így tehát ezen 5. cikk (2) bekezdése értelmében a kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben az ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel, és a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja az átlagfogyasztó gazdasági magatartását.

27

Ezenfelül a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 5. cikkének (4) bekezdése a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok két pontosan elkülönített kategóriáját határozza meg, nevezetesen a „megtévesztő gyakorlatokat” és az „agresszív gyakorlatokat”, amelyek az irányelv 6. és 7., illetve 8. és 9. cikkében meghatározott kritériumoknak felelnek meg.

28

Végezetül az említett irányelv az I. mellékletében a kimerítő felsorolását tartalmazza annak a 31 kereskedelmi gyakorlatnak, amelyek ugyanezen irányelv 5. cikkének (5) bekezdése értelmében „minden körülmények között” tisztességtelennek minősülnek. Következésképpen, amint azt a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv (17) preambulumbekezdése kifejezetten kimondja, kizárólag ezeket a kereskedelmi gyakorlatokat lehet az ezen irányelv 5–9. cikkének rendelkezései szerint történő eseti vizsgálat nélkül is tisztességtelennek tekinteni (a fent hivatkozott Plus Warenhandelsgesellschaft ügyben hozott ítélet 45. pontja és a fent hivatkozott Mediaprint Zeitungs- und Zeitschriftenverlag ügyben hozott ítélet 34. pontja, valamint a fent hivatkozott Wamo-ügyben hozott végzés 37. pontja).

29

Az alapügyben vitatott nemzeti szabályozást illetően kétségtelen, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletében nem szerepelnek olyan gyakorlatok, amelyek abban állnak, hogy árukat veszteséges áron kínálnak értékesítésre, illetve veszteséges áron értékesítik azokat. Ennélfogva e gyakorlatok nem tilthatók „minden körülmények között”, hanem csak olyan külön elemzés alapján, amely lehetővé teszi azok tisztességtelen jellegének a megállapítását (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Mediaprint Zeitungs- und Zeitschriftenverlag ügyben hozott ítélet 35. pontját és a fent hivatkozott Wamo-ügyben hozott végzés 38. pontját).

30

Márpedig meg kell állapítani, hogy miként az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, az LPPC 101. cikke általános jelleggel tiltja az áruk veszteséges áron való értékesítésre kínálását, illetve veszteséges áron való értékesítését, anélkül hogy az egyes esetek ténybeli összefüggéseire tekintettel meg kellene határozni, hogy a szóban forgó kereskedelmi ügylet „tisztességtelen” jellegű-e a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 5–9. cikkében szereplő kritériumok alapján, és anélkül hogy e tekintetben az illetékes bíróságok számára mérlegelési mozgásteret kellene biztosítani (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Plus Warenhandelsgesellschaft ügyben hozott ítélet 48. pontját, a fent hivatkozott Mediaprint Zeitungs- und Zeitschriftenverlag ügyben hozott ítélet 36. pontját, valamint a fent hivatkozott Wamo-ügyben hozott végzés 39. pontját).

31

E körülmények alapján az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, mint az alapeljárás tárgyát képező, amely általános jelleggel tiltja az áruk veszteséges áron való értékesítésre kínálását, illetve veszteséges áron való értékesítését, amennyiben e rendelkezés a fogyasztóvédelemből eredő célokat kíván megvalósítani.

32

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv) úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, mint az alapeljárás tárgyát képező, amely általános jelleggel tiltja az áruk veszteséges áron való értékesítésre kínálását, illetve veszteséges áron való értékesítését, amennyiben e rendelkezés a fogyasztóvédelemből eredő célokat kíván megvalósítani.