—

maga M. Zeman,

—

a Krajské riaditeľstvo Policajného zboru v Žiline képviseletében M. Gajdošová, meghatalmazotti minőségben,

—

a szlovák kormány képviseletében B. Ricziová, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében A. Tokár és G. Wilms, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2008. május 21‑i 2008/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 179., 5. o.) módosított, a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló, 1991. június 18‑i 91/477/EGK tanácsi irányelv (HL L 256., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 11. kötet, 3. o.; a továbbiakban: 91/477 irányelv) 1. cikke (4) bekezdésének és 3. cikkének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 45. cikke (1) bekezdésének és 52. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet az M. Zeman és a Krajské riaditeľstvo Policajného zboru v Žiline (zsolnai megyei rendőrkapitányság) között folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, amelynek tárgya az M. Zeman részére egy európai tűzfegyvertartási igazolvány kibocsátásának e rendőrkapitányság általi megtagadása.

3

Az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezménye, amelyet a 2000. november 15‑i ENSZ Közgyűlés fogadott el az 55/25 határozatban, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelem fő eszköze. A tagállamok számára aláírásra 2000. december 12. és 15. között állt nyitva Palermóban (Olaszország), és 2003. szeptember 29‑én lépett hatályba. Az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményének az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/579/EK tanácsi határozat (HL L 261., 69. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 51. kötet, 290. o.) hagyta jóvá.

4

Az említett egyezményt három jegyzőkönyv egészítette ki, köztük az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményéhez csatolt, a tűzfegyverek, azok részei és alkatrészei, valamint a lőszerek tiltott előállítása és kereskedelme elleni fellépésről szóló jegyzőkönyv, amelyet a 2001. június 8‑i ENSZ Közgyűlés fogadott el az 55/255 határozatban (a továbbiakban: jegyzőkönyv).

5

A jegyzőkönyvnek „A Jegyzőkönyv célja” című 2. cikke értelmében:

„A jelen Jegyzőkönyv célja, hogy előmozdítsa, megkönnyítse és megerősítse a Részes Államok közötti együttműködést a tűzfegyverek, azok részei és alkatrészei, valamint a lőszerek tiltott előállításának és kereskedelmének megelőzése, leküzdése és visszaszorítása érdekében.”

6

A jegyzőkönyvnek „A kivitelre, a behozatalra és a tranzitra vonatkozó engedélyezési, illetve jóváhagyási rendszerek általános követelményei” című 10. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tűzfegyverek, azok részei, alkatrészei és a lőszerek átszállítására vonatkozóan valamennyi Részes Állam hatékony kiviteli és behozatali engedélyezési vagy jóváhagyási rendszert hoz létre vagy tart fenn, illetve a nemzetközi tranzitra vonatkozó intézkedéseket hoz.

(2)   A tűzfegyverek, azok részei, alkatrészei és a lőszerek szállítmányozására vonatkozó kiviteli engedélyek, illetve jóváhagyások kibocsátása előtt a Részes Államok ellenőrzik, hogy:

(3)   kiviteli és a behozatali engedélynek vagy jóváhagyásnak és a kísérő iratoknak legalább az engedély vagy a jóváhagyás kibocsátásának helyéről és idejéről, a lejárat idejéről, a kiviteli államról, a behozatali államról, a végső címzettről, a tűzfegyverek, azok részei, alkatrészei és a lőszerek leírásáról és mennyiségéről, és – ha tranzitról is szó van – a tranzitországokról kell adatokat tartalmaznia. A behozatali engedélyben feltüntetett adatokat előzetesen a tranzitországok rendelkezésére kell bocsátani.

(4)   A behozatali Részes Állam – kérelemre – értesíti a kiviteli Részes Államot a feladott tűzfegyvereket, azok részeit és alkatrészeit, vagy lőszert tartalmazó szállítmány átvételéről.

(5)   A rendelkezésre álló erőforrások keretein belül valamennyi Részes Állam megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek annak biztosításához, hogy az engedélyezési, illetve a jóváhagyási eljárások biztonságosak legyenek, és hogy az engedélyezési vagy jóváhagyási iratokat ellenjegyezni, illetve hitelesíteni lehessen.

(6)   A Részes Államok egyszerűsített eljárási szabályokat fogadhatnak el a tűzfegyverek, azok részei, alkatrészei, illetve a lőszerek olyan ellenőrizhető törvényes célokra történő eseti behozatala, kivitele vagy tranzitja tekintetében, mint a vadászat, a sportlövészet, az értékbecslés, a kiállítások vagy a javítások.”

7

A fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzését az Európai Unióban alapvetően a 91/477 irányelv szabályozza.

8

Az említett irányelv első–hetedik preambulumbekezdése így rendelkezik:

„[...] a Szerződés 8a. cikke előírja, hogy a belső piacot legkésőbb 1992. december 31‑ig létre kell hozni; tekintve, hogy a belső piac egy olyan belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződés feltételeivel összhangban biztosított az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgása;

[...] az Európai Tanács 1984. június 25‑én és 26‑án Fontainebleau‑ban tartott ülésén kifejezetten célul tűzte ki minden rendőrségi eljárás és vámalakiság eltörlését a Közösség belső határain;

[...] a Közösség belső határain folytatott ellenőrzések és formalitások teljes eltörlése bizonyos alapfeltételek teljesítésével jár; mivel a belső piac megvalósításáról szóló fehér könyvében a Bizottság kifejtette, hogy a szállított áruk biztonságára és a személyekre vonatkozó ellenőrző intézkedések eltörlése következtében a fegyverekre vonatkozó jogszabályokat is össze kell hangolni;

[...] a fegyverek tartására vonatkozó ellenőrző intézkedéseknek a Közösség belső határain történő eltörlése szükségessé teszi hatékony szabályok alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a tagállamokon belül a tűzfegyverek megszerzésének és tartásának, valamint azok más tagállamba történő szállításának ellenőrzését; mivel ennélfogva meg kell szüntetni a rendszeres ellenőrzést a Közösség belső határain;

[...] e szabályok következtében a tagállamok közötti kölcsönös bizalom a közbiztonság védelme területén nagyobb lesz, ha azokat részlegesen összehangolt jogszabályok támasztják alá; mivel ezért célszerű meghatározni azokat a tűzfegyver‑kategóriákat, amelyek magánszemélyek által történő megszerzését és tartását tiltani kell, vagy engedélyhez, illetve bejelentéshez kell kötni;

[...] alapvetően tiltani kell az egyik tagállamból a másikba fegyver birtokában történő átlépést; mivel az ettől való eltérés csak abban az esetben fogadható el, ha olyan eljárást vezetnek be, amely lehetővé teszi a tagállamok értesítését arról, hogy tűzfegyvert kívánnak területükre bevinni;

[...] mindamellett mégis rugalmasabb szabályokat kellene hozni a vadászat és céllövészet [helyesen: sportlövészet] vonatkozásában a személyek szabad mozgása szükségesnél nagyobb mértékű korlátozásának elkerülése érdekében”.

9

Ezen irányelv 1. cikkének (4) bekezdése a következőket írja elő:

„Az európai tűzfegyvertartási igazolványt kérelemre a tagállamok hatóságai bocsátják ki a tűzfegyvert jogszerűen megszerző vagy tartó [helyesen: tartó és használó] személy számára. Legfeljebb öt évre érvényes, amely meghosszabbítható, és tartalmaznia kell a II. mellékletben meghatározott információkat. Az európai tűzfegyvertartási igazolvány olyan át nem ruházható okmány, amelybe fel kell jegyezni a birtokosa által tartott és használt tűzfegyver vagy tűzfegyverek adatait. Az igazolványnak mindig a tűzfegyvert használó személy birtokában kell lennie. A tulajdonosváltozást vagy a tűzfegyverek jellemzőiben bekövetkezett változásokat, valamint a tűzfegyver elvesztését vagy ellopását az igazolványban fel kell tüntetni.”

10

A 91/477 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Ez az irányelv nem érinti a fegyverviselésre, vadászatra és céllövészetre [helyesen: sportlövészetre] vonatkozó nemzeti előírások alkalmazását.”

11

Az említett irányelv 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok nemzeti jogszabályaikban elfogadhatnak az irányelvben meghatározottnál szigorúbb rendelkezéseket is, a tagállamok honosai számára a 12. cikk (2) bekezdésében biztosított jogok figyelembevételével.”

12

A 91/477 irányelv 11. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1)   A 12. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül tűzfegyvereket egyik tagállamból egy másikba csak az alábbi bekezdésekben rögzített eljárás betartásával lehet átvinni. Ezek az előírások vonatkoznak csomagküldő kereskedés során történő eladást követő tűzfegyverszállításra is.

(2)   Amennyiben valamely tűzfegyvert egy másik tagállamba kívánnak átszállítani, az érintett személynek – a szállítást megelőzően – az alábbi adatokat kell benyújtania azon tagállam számára, amelyben az adott lőfegyver található:

Nem kell megadni a két utolsó bekezdésben említett információt, ha az átadás kereskedők [helyesen: fegyverkereskedők] között történik.

A tagállam köteles megvizsgálni az átadás lebonyolításakor betartandó feltételeket, különösen a biztonságra vonatkozókat.

Amikor egy tagállam ilyen átadást engedélyez, kibocsátja az első albekezdésben foglalt adatokat tartalmazó engedélyt. Ez az engedély addig kíséri a tűzfegyvert, amíg az el nem éri rendeltetési helyét; azt minden alkalommal be kell mutatni, amikor a tagállamok hatóságai kérik.”

13

Ezen irányelv 12. cikkének (1) és (2) bekezdése így rendelkezik:

„(1)   Ha a 11. cikkben előírt eljárást nem alkalmazzák, nem megengedett a tűzfegyver birtoklása két vagy több tagállamon keresztül történő utazás során, kivéve, ha az érintett személy megszerezte a tagállamok mindegyikének engedélyét.

A tagállamok egy vagy több útra vonatkozóan maximum egyéves időtartamra adhatnak ilyen engedélyt, amely meghosszabbítható. Ezeket az engedélyeket be kell jegyezni az európai tűzfegyvertartási igazolványba, amelyet minden alkalommal be kell mutatni, amikor a tagállamok hatóságai kérik.

(2)   Az (1) bekezdésben foglaltak ellenére [helyesen: foglaltaktól eltérően], a vadászok a »C« és »D« kategóriára, valamint a céllövők [helyesen: sportlövészek] a »B«, »C« és »D« kategóriára vonatkozóan előzetes engedély nélkül tarthatnak egy vagy több, e kategóriákba sorolt tűzfegyvert, ha tevékenységük folytatása céljából átutaznak két vagy több tagállamon, feltéve hogy rendelkeznek az érintett lőfegyvert vagy lőfegyvereket felsoroló európai tűzfegyvertartási igazolvánnyal, és feltéve hogy megfelelően meg tudják indokolni utazásukat, különösen meghívónak vagy a céltagállamban történő vadászati vagy céllövészeti [helyesen: sportlövészeti] tevékenységük egyéb igazolásának bemutatásával.

A tagállamok nem köthetik az európai tűzfegyvertartási igazolvány elfogadását semmiféle díj, illetve illeték megfizetéséhez.

Ugyanakkor, ez az eltérő rendelkezés nem vonatkozik olyan tagállamba történő utazásokra, amely megtiltotta a kérdéses lőfegyver megszerzését és tartását, vagy amely – a 8. cikk (3) bekezdése alapján – engedélyhez köti azt; ebben az esetben egy ilyen irányú egyértelmű nyilatkozatot kell az európai tűzfegyvertartási igazolványba bejegyezni.

A 17. cikkben említett jelentéssel kapcsolatban a Bizottság a tagállamokkal történő konzultációt követően mérlegeli a második albekezdés alkalmazásának hatásait, különösen, ami a közrendre és a közbiztonságra gyakorolt hatását illeti.”

14

A 2008/51 irányelv (14) preambulumbekezdése így szól:

„Az európai tűzfegyvertartási igazolvány általában kielégítő módon működik, és az tekintendő az elsődleges olyan okmánynak, amelyre a vadászoknak és céllövőknek [helyesen: sportlövészeknek] egy másik tagállamba történő utazásuk során a tűzfegyverek tartásához szükségük van. A tagállamok nem köthetik az európai tűzfegyvertartási igazolvány elfogadását semmiféle díj, illetve illeték megfizetéséhez.”

15

1993. február 25‑én a Bizottság elfogadta az európai tűzfegyvertartási igazolványról szóló, 93/216/EGK ajánlást (HL L 93., 39. o.), amelynek második preambulumbekezdése úgy szól, hogy „mivel az európai tűzfegyvertartási igazolvány létrehozásának célja a vadászok és sportlövészek Közösségen belüli szabad mozgásának megkönnyítése; mivel ezen célkitűzés megvalósításáról kézzelfogható képet kell adni a közös emblémával ellátott, egységes igazolvány elfogadásával”.

16

Az európai tűzfegyvertartási igazolvány mintáját az említett ajánlás melléklete tartalmazza.

17

Az Európai Unió Tanácsa elfogadta a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményhez csatolt, a lőfegyverek, részeik, alkotóelemeik és lőszereik tiltott gyártásáról és kereskedelméről szóló [helyesen: a tűzfegyverek, azok részei és alkatrészei, valamint a lőszerek tiltott előállítása és kereskedelme elleni fellépésről szóló] ENSZ‑jegyzőkönyvnek az Európai Közösség nevében történő aláírásáról szóló, 2001. október 16‑i 2001/748/EK határozatot (HL L 280., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 200. o.). A Bizottság a Közösség nevében 2002. január 16‑án írta alá a jegyzőkönyvet.

18

Mivel ezt követően úgy vélte, hogy a Közösségnek a jegyzőkönyvhöz való csatlakozása miatt szükség van a 91/477/EGK irányelv egyes rendelkezéseinek módosítására, és hogy gondoskodni kell az ezen irányelvre kiható nemzetközi kötelezettségvállalások következetes, hatékony és gyors alkalmazásról, az uniós jogalkotó elfogadta a 2008/51 irányelvet.

19

Az e jegyzőkönyvhöz való csatlakozás továbbá az Egyesült Nemzeteknek a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményét kiegészítő, a tűzfegyverek, részeik, alkotóelemeik és [helyesen: azok részei és alkatrészei, valamint] a lőszerek tiltott gyártásáról és kereskedelméről szóló jegyzőkönyve (az ENSZ tűzfegyverekről szóló jegyzőkönyve) 10. cikkének végrehajtásáról, valamint a tűzfegyverek, tűzfegyverdarabok, alkotóelemeik és lőszereik [helyesen: azok alkatrészei és lőszerei] kiviteli engedélyezési, behozatali és tranzitszabályainak létrehozásáról szóló, 2012. március 14‑i 258/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 94., 1. o.) elfogadását eredményezte.

20

A 258/2012 rendelet (10) preambulumbekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„A [91/477] irányelv a polgári felhasználásra szánt tűzfegyverek Unión belüli átadásával foglalkozik, e rendelet pedig a fegyvereknek az Unió vámterületéről harmadik országokba vagy azokon keresztül való kivitelére vonatkozó intézkedésekre összpontosít.”

21

E rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint:

„A tűzfegyverek, tűzfegyverdarabok, alapvető alkotóelemeik [helyesen: tűzfegyverek, részeik, fődarabjaik] és lőszereik ideiglenes kivitelére és újra kivitelére vonatkozó egyszerűsített eljárások alkalmazása az alábbiak szerint történik:

22

A bizonyos törvényeket módosító, és az előzetes döntéshozatalra utaló határozat meghozatalakor hatályos, a tűzfegyverekről és a lőszerekről szóló 190/2003. sz. törvényt (a továbbiakban: 190/2003. törvény) a szlovák jogalkotó a 91/477 irányelv szlovák jogrendbe való átültetése érdekében fogadta el.

23

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő megjegyzésekből az következik, hogy az említett törvény „A fegyver tartására vagy viselésére vonatkozó engedély, és az engedélyek kategóriái” című 15. cikkének (2) bekezdése a fegyverviselési engedély különböző kategóriáit különbözteti meg a fegyver vagy a lőszer használatának célja és az adott fegyver viselésére, illetve tartására vonatkozó engedély természete szerint. E kategóriák a következők:

„[...]

24

E törvénynek az európai tűzfegyvertartási igazolványt szabályozó 46. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az európai tűzfegyvertartási igazolvány olyan közokirat, amely birtokosát felhatalmazza arra, hogy az Európai Unió tagállamaiba történő utazásai során a nevére bejegyzett tűzfegyvert, valamint e fegyverhez való lőszereket szállítson a használat céljának megfelelő mennyiségben, amennyiben az Európai Unió azon tagállamai, amelyekbe vagy amelyeken keresztül utazik, hozzájárultak ezen fegyvernek a területükre való behozatalához, illetve az azon keresztül való szállításához. Az európai tűzfegyvertartási igazolvány mintáját és előírásait egy általános hatályú miniszteri rendelet tartalmazza.

2.   Az európai tűzfegyvertartási igazolvánnyal rendelkező személy az Európai Unió tagállamának előzetes engedélye nélkül az Európai Unió két vagy több tagállamán keresztül haladó utazás során vadászat céljából bevihet a 6. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontja szerinti fegyvert vagy félautomata hosszú tűzfegyvert, amelynek tölténytára és töltényűrje együttesen háromnál több lőszer befogadására nem alkalmas, valamint a hozzá tartozó lőszereket, vagy sportlövészeti rendezvényen való részvétel céljából az 5. cikk (1) bekezdésének a)–f) pontja, valamint 6. cikke szerinti fegyvert, illetve a hozzá tartozó lőszereket, ha e fegyver szerepel az európai tűzfegyvertartási igazolványban, és ha ezen igazolvány birtokosa az utazás célját igazolni tudja. Ez az eltérő rendelkezés nem vonatkozik olyan tagállamba történő utazásokra, amely megtiltotta a kérdéses lőfegyver megszerzését és tartását, vagy amely engedélyhez köti azt. Ebben az esetben ennek tényét kell az európai tűzfegyvertartási igazolványba bejegyezni.

3.   Az európai tűzfegyvertartási igazolványt a rendőrség bocsátja ki olyan, Szlovákia területén lakóhellyel rendelkező természetes személy írásbeli kérelme alapján, aki a (2) bekezdés szerinti fegyver tulajdonosa, és D vagy E kategóriájú fegyvertartási engedély jogosultja. Az európai tűzfegyvertartási igazolvány iránti kérelemnek tartalmaznia kell a kérelmező személyes adatait, a fegyvertartási vagy fegyverviselési engedély számát és kategóriáját; a kérelemhez pedig a 17. cikk (2) bekezdésének a) pontjában foglalt ismertetőnek megfelelő két fényképet kell csatolni.

[...]”

25

M. Zeman 2010. június 30. óta rendelkezik A kategóriájú fegyverviselési engedéllyel a szlovák jogszabályoknak megfelelően, amelyek lehetővé teszik Szlovákia egész területén a saját személye és tulajdona megvédése céljából történő fegyver‑ és lőszerviselést. Ugyanakkor nem rendelkezik D vagy E kategóriájú fegyvertartási engedéllyel, amelynek megadása azt feltételezi, hogy az adott fegyvereket sport‑ vagy vadászati célokra használják.

26

M. Zeman 2010. november 22‑én európai tűzfegyvertartási igazolvány kibocsátása iránti kérelmet nyújtott be az Okresné riaditeľstvo Policajného zboru v Žilinehez. Ezt a kérelmet a 2010. december 21‑i határozatban elutasították.

27

Ezt a határozatot a Krajské riaditeľstvo Policajného zboru v Žiline mint másodfokú közigazgatási szerv azon indokolással hagyta helyben, hogy nem teljesült a 190/2003 törvény 46. cikkének (3) bekezdése szerinti feltétel, mivel ez az igazolvány csakis annak adható ki, aki rendelkezik D vagy E kategóriájú fegyvertartási engedéllyel, amelyeket kizárólag sport‑ vagy vadászati célokra adnak ki.

28

M. Zeman ez utóbbi határozattal szemben keresetet terjesztett a Krajský súd v Žiline (zsolnai regionális bíróság) elé, amelyben lényegében azzal érvelt, hogy az európai tűzfegyvertartási igazolvány kiállításának megtagadása összeegyeztethetetlen a 91/477 irányelv célkitűzésével, és sérti az uniós jogot, és különösen a Chartát.

29

Ezt a keresetet mint megalapozatlant elutasították azon indokkal, hogy az említett irányelvet szabályszerűen átültették a szlovák jogrendbe. Ezenkívül ezen elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy maga az irányelv releváns rendelkezési nem bírnak közvetlen hatállyal, és hogy a Charta 45. cikkének (1) bekezdésében biztosított jog nem sérült.

30

M. Zeman e határozattal szemben fellebbezést terjesztett a Najvyšší súd Slovenskej republiky (a Szlovák Köztársaság legfelsőbb bírósága) elé, amely az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában kétségeit fejezi ki a tekintetben, hogy a nemzeti jog az európai tűzfegyvertartási igazolvány kiadását korlátozhatja‑e oly módon, hogy ez az igazolvány kizárólag a sport‑ vagy vadászati célra legyen kibocsátható.

31

E bíróság szerint, mivel 91/477 irányelv 1. cikkének (4) bekezdése tartalmazza az „európai tűzfegyvertartási igazolvány” fogalommeghatározását, amelyet valamely tagállami szabályozás nem módosíthat, e rendelkezés az adott fegyverkategóriától függetlenül valamennyi fegyvertartási engedéllyel rendelkező személy tekintetében elismeri a szóban forgó irányelvből eredő jogokat.

32

A szóban forgó irányelvből, sem a preambulumbekezdéséből nem következik egyértelműen, hogy az európai tűzfegyvertartási igazolvány kizárólag a vadászati vagy sportlövészeti tevékenységek területén lenne alkalmazandó, és hogy az ezen igazolványra vonatkozó rendelkezések kizárólag e két tevékenységre vonatkoznának.

33

Az M. Zeman számára az európai tűzfegyvertartási igazolvány kiállításának megtagadása ellentétben áll a Charta 45. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joggal, mivel ez a jog szorosan kapcsolódik a magánszemély testi épsége és egészsége megőrzésének jogához, amelynek tiszteletben tartását többek között tűzfegyver tartásával biztosíthatja. Önmagából a szabad mozgásból következik tehát a fegyvertartó személyének védelmét szolgáló tűzfegyver szállításához fűződő jog. A nemzeti szabályozás ennélfogva a szabad mozgást jelentősebb mértékben korlátozza, mint a 91/477/EGK irányelv 3. cikkével összhangban elfogadható szigorúbb rendelkezések.

34

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy nem hagyja figyelmen kívül az Európai Unió területén szabad mozgást élvező személy birtokában lévő fegyverrel való visszaélés veszélyét. Mindazonáltal úgy véli, hogy amennyiben el kell fogadni azt, hogy a 91/477/EGK irányelv 3. cikke lehetővé teszi az ugyanezen irányelv 1. cikkének (4) bekezdésétől való eltérést abban az értelemben, hogy meghatározott személyekkel szemben megtagadható az európai tűzfegyvertartási igazolvány kiállítása, e kizárásnak összhangban kell állnia a Charta 52. cikkének (1) bekezdésével, és tiszteletben kell tartania az arányosság elvét.

35

Ezenkívül a Najvyšší súd Slovenskej republiky emlékeztet arra, hogy az európai tűzfegyvertartási igazolvány megkönnyíti a jogosultja számára más tagállamok fegyvertartási engedélyének megszerzését, mivel ez a személy egyszerűsített eljárásra jogosult, amely lehetővé teszi számára a személyek szabad mozgását akadályozni képes további díjfizetés és adminisztratív nehézségek elkerülését.

36

E körülmények között a Najvyšší súd Slovenskej republiky felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

37

Elsősorban meg kell állapítani, hogy a Bírósághoz benyújtott iratokból az derül ki, hogy M. Zeman A kategóriájú fegyverviselési engedéllyel rendelkezik a szlovák jogszabályoknak megfelelően, amelyek lehetővé teszik Szlovákia egész területén a saját személye és tulajdona megvédése céljából történő fegyver‑ és lőszerviselést. Ugyanakkor M. Zeman nem rendelkezik a 190/2003. törvény értelmében vett D vagy E kategóriájú fegyvertartási engedéllyel, így nem jogosult sport‑ vagy vadászati célokra használt fegyvereket tartani.

38

Másodsorban az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárás egyetlen tárgya nem az M. Zeman valamely fegyverének európai tűzfegyvertartási igazolvány hiányában történő kivitelének tilalma egy másik tagállam területére, hanem az, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság megtagadta ezen igazolvány kiállítását.

39

Harmadsorban meg kell jegyezni, hogy a Chartának az M. Zeman által felhozott és a kérdést előterjesztő bíróság által az első kérdésben hivatkozott, „A mozgás és tartózkodás szabadsága” című 45. cikke „[m]inden uniós polgárnak [biztosítja a jogot] a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz”. Az Alapjogi Chartához fűzött magyarázatok (HL 2007. C 303., 17. o.) szerint a 45. cikk (1) bekezdésében biztosított jog az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjában biztosított jog, amely az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerint a Szerződésekben és a végrehajtásukra elfogadott intézkedésekben megállapított feltételekkel és korlátozásokkal gyakorolható. Mivel a 91/477 irányelv a fegyvertartók, mégpedig a vadászok és sportlövészek szabad mozgására vonatkozik, ilyen intézkedésnek minősül. Az első kérdést tehát csupán a 91/477 irányelv fényében kell megválaszolni.

40

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésében lényegében arra vár választ, hogy 91/477 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az európai tűzfegyvertartási igazolvány kibocsátását kizárólag a sport‑ vagy vadászati célból fegyvert tartó személyeknek engedélyezi.

41

Mivel a 91/477 irányelv szövegében nem található pontosítás, ezt az irányelvet annak általános rendszere, céljai és háttere fényében kell értelmezni ahhoz, hogy e kérdésre hasznos választ lehessen adni.

42

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 91/477 irányelv második, harmadik és negyedik preambulumbekezdése értelmében ezen irányelvet a belső piac megvalósítása céljából fogadták el, és hogy a szállított áruk biztonságára és a személyekre vonatkozó ellenőrző intézkedések eltörlése következtében a fegyverekre vonatkozó jogszabályokat is össze kellett hangolni.

43

Ebben az összefüggésben az uniós jogalkotó úgy vélte, hogy a fegyverek tartására vonatkozó ellenőrző intézkedéseknek a Közösség belső határain történő eltörlése szükségessé teszi hatékony szabályok alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a tagállamokon belül a tűzfegyverek megszerzésének és tartásának, valamint azok más tagállamba történő szállításának ellenőrzését.

44

A 91/477 irányelv hatodik preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy ez az irányelv azon a feltételezésen alapul, hogy alapvetően tiltani kell az egyik tagállamból a másikba fegyver birtokában történő átlépést, mivel az ettől való eltérés csak abban az esetben fogadható el, ha olyan eljárást vezetnek be, amely lehetővé teszi a tagállamok értesítését arról, hogy tűzfegyvert kívánnak területükre bevinni.

45

Végül az említett irányelv hetedik preambulumbekezdése értelmében rugalmasabb szabályokat kell hozni a vadászat és sportlövészet vonatkozásában.

46

Ebből következik, hogy a 91/477 irányelv egyik célkitűzése alapvetően a tűzfegyverek Unión belüli, nem vadászati vagy sportlövészeti célból történő, határokon átnyúló mozgásának tilalma, kivéve ha az érintett tagállamok azt az említett irányelv 11. cikkében és 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eljárás alapján engedélyezik.

47

Ugyanebből a szempontból az általános rendszerét és célját vizsgálva meg kell jegyezni, hogy az említett irányelv kétség kívül a fegyverek megszerzésére, tartására és határokon átnyúló mozgására vonatkozó egyes közigazgatási feltételek részleges és minimális harmonizációját megvalósító intézkedésnek minősül, mivel a 91/477 irányelv 3. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az irányelvben meghatározottnál szigorúbb rendelkezéseket fogadjanak el.

48

Ugyanakkor ez a 3. cikk kifejezetten kizárja, hogy ezen lehetőség gyakorlása a tagállamok honosai számára a 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdésében biztosított jogok korlátozásával járhasson. Ez utóbbi rendelkezés ugyanis pontosan meghatározza, hogy ezen irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően, a vadászok és a sportlövészek előzetes engedély nélkül tarthatnak egy vagy több, e kategóriákba sorolt tűzfegyvert, ha tevékenységük folytatása céljából átutaznak két vagy több tagállamon, feltéve hogy rendelkeznek az érintett lőfegyvert vagy lőfegyvereket felsoroló európai tűzfegyvertartási igazolvánnyal, és feltéve hogy megfelelően meg tudják indokolni utazásukat, különösen meghívónak vagy a céltagállamban történő vadászati vagy sportlövészeti tevékenységük egyéb igazolásának bemutatásával.

49

E megfontolásokra figyelemmel kell elemezni az európai tűzfegyvertartási igazolvány jogi természetét és a tagállamoknak az ezen igazolvány kiállításával kapcsolatos autonómiájának terjedelmét. A 91/477 irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében ugyanis az európai tűzfegyvertartási igazolványt kérelemre a tagállamok hatóságai bocsátják ki a tűzfegyvert jogszerűen tartó személy számára, és amelyben az e személy által tartott fegyver vagy fegyverek szerepelnek. Fel van tüntetve benne minden tulajdonosváltozás vagy a tűzfegyver jellemzőiben bekövetkezett változások, valamint a tűzfegyver elvesztése vagy ellopása.

50

Ez a rendelkezés tehát az európai tűzfegyvertartási igazolványt úgy határozza meg, hogy nem határozza meg pontosan az igazolvány által biztosított jogok terjedelmét.

51

Márpedig meg kell jegyezni, hogy az, hogy az említett igazolványt olyan személynek állítják ki, aki a nemzeti jogszabályok értelmében már jogszerű fegyvertartónak minősül, arra enged következtetni, hogy az nem váltja fel a fegyver megszerzésére és tartására vonatkozó nemzeti engedélyt. Abból ugyanis, hogy az igazolványt kizárólag kérelemre bocsátják ki, az következik, hogy a tűzfegyver jogszerű tartása nem függ attól, hogy a fegyvertartó rendelkezik‑e európai tűzfegyvertartási igazolvánnyal.

52

Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a 91/477 irányelv 1. cikkének (4) bekezdése annak II. mellékletére hivatkozik, amely meghatározza, hogy az európai tűzfegyvertartási igazolványnak mely adatokat kell tartalmaznia. Ezen II. melléklet értelmében ezen igazolványnak kötelező jelleggel tartalmaznia kell az alábbi nyilatkozatot: „A fent említett előzetes engedély alapvetően nem szükséges egy C vagy D kategóriájú tűzfegyverrel vadászaton történő részvétel céljából történő utazáshoz, vagy B, C vagy D kategóriájú tűzfegyverrel céllövészeten történő részvétel céljából [helyesen: sportlövészeti célból] történő utazáshoz azzal a feltétellel, hogy az utazó rendelkezik [európai] tűzfegyvertartási igazolvánnyal és meg tudja indokolni az utazás célját”. Ebből következik, hogy az említett irányelv 12. cikkének (2) bekezdésével együttesen értelmezett 1. cikkének (4) bekezdése alapvetően a fegyvereknek a vadászat vagy sportlövészet gyakorlása céljából történő mozgásának megkönnyítését szolgálja.

53

E körülmények között egyrészt meg kell állapítani, hogy a tagállamok kizárólag a vadászok és sportlövészek számára kötelesek európai tűzfegyvertartási igazolványt kiállítani, mivel ezen igazolvány kiállítása nélkül ezek a személyek nem gyakorolhatnák az említett irányelvben számukra kifejezetten biztosított jogokat.

54

Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben az érintett nemzeti rendelkezések a vadászok és sportlövészek említett jogait nem gátolják, a tagállamok a 91/477 irányelvben meghatározottnál szigorúbb rendelkezéseket fogadhatnak el, és nem kötelesek tehát arra, hogy más fegyvertartók számára tűzfegyverekre vonatkozó európai igazolványt állítsanak ki.

55

Ezt az értelmezést a tűzfegyverekre vonatkozó más uniós jogi aktusok egyes rendelkezéseinek elemzése is alátámasztja.

56

Így, bár a 258/2012 rendelet nem alkalmazandó az alapügyben, meg kell említeni, hogy e rendelet 9. cikke a tűzfegyverek ideiglenes kivitelére vagy újrakivitelére vonatkozóan a vadászok és sportlövészek számára fenntartott, egyszerűsített eljárást határoz meg.

57

A 2008/51 irányelv (14) preambulumbekezdése, ugyanúgy mint a 93/216 ajánlás második preambulumbekezdése hasonlóképpen megerősíti, hogy az európai tűzfegyvertartási igazolvány bevezetésének célja a vadászok és sportlövészek – fegyvereik birtokában történő – szabad mozgásának lehetővé tétele az egyik tagállamból a másikba, az e tevékenység gyakorlásához feltétlenül szükséges mértékben.

58

Ezen túlmenően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az uniós jog rendelkezéseit, amennyire lehetséges, a nemzetközi jog figyelembevételével kell értelmezni, különösen amikor e rendelkezések pontosan az Unió által megkötött nemzetközi megállapodás végrehajtását szolgálják (lásd különösen: Bettati‑ítélet, C‑341/95, EU:C:1998:353, 20. pont; SGAE‑ítélet, C‑306/05, EU:C:2006:764, 35. pont; Peek & Cloppenburg ítélet, C‑456/06, EU:C:2008:232, 29–32. pont, valamint Donner‑ítélet, C‑5/11, EU:C:2012:370, 23. pont).

59

Ez az értelmezés alátámasztja a jelen ítélet 54. pontjában kifejtett megfontolásokat. A jegyzőkönyv 10. cikke ugyanis, bár a részes államokat felhatalmazza arra, hogy a tűzfegyverekre nézve hatékony kiviteli, behozatali és tranzitengedélyezési rendszert hozzanak létre, a (6) bekezdésében lehetővé teszi az egyszerűsített eljárások elfogadását a tűzfegyverek kizárólag olyan ellenőrizhető törvényes célokra történő eseti behozatala vagy kivitele, illetve tranzitja tekintetében, mint a vadászat, a sportlövészet, az értékbecslés, a kiállítások vagy a javítások.

60

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy 91/477 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely az európai tűzfegyvertartási igazolvány kibocsátását kizárólag a sport‑ vagy vadászati célból fegyvert tartó személyeknek engedélyezi.

61

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel, a második és a harmadik kérdésre nem szükséges válaszolni.

62

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A 2008. május 21‑i 2008/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló, 1991. június 18‑i 91/477/EGK tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely az európai tűzfegyvertartási igazolvány kibocsátását kizárólag a sport‑ vagy vadászati célból fegyvert tartó személyeknek engedélyezi.