A Törvényszék (hatodik tanács) T-489/08. sz., Power-One Italy SpA kontra Európai Bizottság ügyben 2011. május 24-én hozott végzése ellen a Power-One Italy SpA által 2011. július 14-én benyújtott fellebbezés

(C-372/11. P. sz. ügy)

2011/C 282/23

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbező: Power-One Italy SpA (képviselők: A. Giussani és R. Giuffrida ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: az Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező fellebbezésének alátámasztására először is hozzáteszi, hogy a Törvényszék megsértette a jogos bizalomhoz való jog általános elvét, valamint nem megfelelő és ellentmondásos indokolást nyújtott az eljárással való visszaélés tekintetében.

A Törvényszék a megtámadott végzés 47. pontjában ugyanis kijelenti, hogy a fellebbező a bizottsági határozat megsemmisítésével a visszatérített összegeknél nagyobb előnyt érhetett volna el — amely előny a jogvita tárgyát képező projekttel kapcsolatosan nyújtott pénzügyi támogatás egészének visszatéríttetésében áll —, továbbá megállapítja, hogy „amennyiben feltehető, hogy ez utóbbi összeg kártérítés címén történő kifizetése szoros összefüggésben áll a kérdéses határozat megsemmisítésével”, így indokolva meg az eljárással való visszaélésre vonatkozó kifogás alóli felmentést. A Törvényszék tehát önkényesen szétválasztja a fellebbező által előterjesztett kérelem tekintetében a károkozó tevékenységet, illetve a károkozási eseményt magukba foglaló magatartások alapvető egységét, amelyet a felmerült költségek összessége fejez ki. A Törvényszék tehát nem megfelelően indokolta meg Bizottság kifogásának elfogadását.

A fellebbező által a jogos bizalomhoz való jog általános elvének megsértésével kapcsolatos jogalapjának alátámasztására felhozott második érv a bizonyítási teherre, valamint a bizonyítás-felvételre vonatkozó szabályok téves alkalmazására, illetve a járulékos kárral kapcsolatos állítások tekintetében nyújtott nem megfelelő és ellentmondásos indokolásra vonatkozik.

A Törvényszék végzésének 55. pontjában az olvasható, hogy „a kereset nem tünteti fel a [fellebbező] által elszenvedett járulékos kárnak sem a természetét, sem a terjedelmét”, és hogy „a kereset egyáltalán nem jelöli meg azon indokokat, amelyek miatt a [fellebbező] úgy véli, hogy a járulékos kár a jogvita tárgyát képező projekt finanszírozásának Bizottság általi visszavonásából ered”. Ezzel kapcsolatosan meg kell említeni, hogy a szóban forgó társaság által elszenvedett kár csak in re ipsa egyéniesíthető olyan esetben, amikor a kérdéses finanszírozás konkrét, a megvalósított projekttel kapcsolatosan külön meghatározható funkciójú célt valósít meg, és annak visszavonása akkor is felmerülhet, amikor olyan költség marad fenn, amelynek vonatkozásában a szóban forgó társaság hozzájárulása hiányában nem merültek volna a fent hivatkozott, és a Bizottság által előadott elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatosan előterjesztett észrevételekben már kifejtett érvek(ezen észrevételekben többek között a fellebbező társaság mérlegére való hivatkozás is megtalálható), amelyet a Törvényszék a tárgyalás során nem értékelt, hanem csupán a elszenvedett kárra vonatkozó állítás vitatására szorítkozott.

A fellebbező végül a jogos bizalomhoz való jog általános elv megsértésére, a bizonyítási teherre, valamint a bizonyítás-felvételre vonatkozó szabályok téves alkalmazására, illetve az okozati összefüggésre vonatkozó releváns és meghatározó tények értékelésének hiányára hivatkozik.

A megtámadott végzés 57. pontjában a Törvényszék az okozati összefüggésre vonatkozó állításokkal kapcsolatosan kijelenti, hogy a fellebbező társaság „egyáltalán nem nyújt információkat a szóban forgó magatartásnak arra a tényre kifejtett hatásával kapcsolatosan, hogy a [fellebbező] viselte a jogvita tárgyát képező projektnek a Bizottság által vállalt legfelső határán túli költségét”. A fellebbező szerint evidensnek tűnik, hogy a jelen esetben a Törvényszék az elé terjesztett dokumentumok összességéből eredő tények értékelésekor ténybeli hibát vétett. A Törvényszék ugyanis lényegében elferdítette a szolgáltatott bizonyítékokat azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta a Bizottság magatartása és a fellebbező társaság által elszenvedett kár közötti nyilvánvaló okozati összefüggést. Ily módon a Törvényszék végzése indokolásában nem vett figyelembe az elsőfokú eljárásban benyújtott kérelemben, valamint az azt követően előterjesztett észrevételekben már kifejtett körülményeket. A fellebbező társaság állításaiból különösen kitűnik az állítólagos jogsértés járulékos és nem lényeget érintő jellege, amely egy teljes mértékben végrehajtott projekt dokumentációja megismerésének késedelmében nyilvánul meg.

(1)  A környezetvédelmi célú pénzügyi eszközről (LIFE) szóló, 2000. július 17-i 1655/2000 tanácsi rendelet (HL L 192., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 121. o.).

(2)  A hivatkozott Grant Agreementhez kapcsolódó Igazgatási Eljárási Normák.