1

A Centrotherm Systemtechnik GmbH (a továbbiakban: Centrotherm Systemtechnik) fellebbezésével az Európai Unió Törvényszékének a T‑434/09. sz., Centrotherm Systemtechnik kontra OHIM – centrotherm Clean Solutions (CENTROTHERM) ügyben 2011. szeptember 15‑én hozott azon ítélete (az EBHT‑ban még nem tették közzé; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék elutasította a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának a Centrotherm Systemtechnik CENTROTHERM közösségi szóvédjegye megszűnésének megállapítása iránt a centrotherm Clean Solutions GmbH & Co. KG (a továbbiakban: centrotherm Clean Solutions) által kezdeményezett eljárás tárgyában 2009. augusztus 25‑én hozott határozata (R 6/2008‑4. sz. ügy; a továbbiakban: vitatott határozat) részleges hatályon kívül helyezésére irányuló keresetét.

2

Rá kell másfelől mutatni arra, hogy 2011. szeptember 15‑én a Törvényszék ugyanezen felek között, szintén a vitatott határozatra vonatkozó párhuzamos, T‑427/09. sz., centrotherm Clean Solutions kontra OHIM – Centrotherm Systemtechnik (CENTROTHERM) ügyben is meghozta ítéletét (az EBHT‑ban még nem tették közzé), amellyel helyt adott a centrotherm Clean Solutions által e határozat részleges hatályon kívül helyezése iránt benyújtott keresetnek.

3

Az említett ítéletre irányul a Centrotherm Systemtechnik által benyújtott fellebbezés (C‑609/11. P. sz. ügy).

4

A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.) egységes szerkezetbe foglalta és hatályon kívül helyezte a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendeletet (HL 1994. L 11., 1. o.).

5

A 207/2009 rendelet (10) preambulumbekezdése a következőket tartalmazza:

„Csak akkor indokolt oltalomban részesíteni a közösségi védjegyet és a vele ütköző, korábban lajstromozott védjegyet, ha a védjegyeket ténylegesen használják.”

6

A 207/2009 rendeletnek „A közösségi védjegy használata” címet viselő 15. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ha a jogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg a közösségi védjegy tényleges használatát a Közösségben az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta, a közösségi védjegyoltalomra alkalmazni kell az e rendeletben meghatározott jogkövetkezményeket, kivéve, ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja.

[...]”

7

A 207/2009 rendelet „Lajstromozási eljárás” címet viselő IV. Címe „Észrevétel és felszólalás” című 4. fejezetének „A felszólalás vizsgálata” című 42. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A felszólalás vizsgálata során [az OHIM], ahányszor csak szükséges, felhívja a feleket, hogy az általa megjelölt határidőn belül nyújtsák be az ellenérdekű fél nyilatkozatával vagy [az OHIM] felhívásával kapcsolatos észrevételeiket.

(2)   Ha a felszólalást korábbi közösségi védjegy jogosultja nyújtotta be, a bejelentő kérelmére igazolnia kell, hogy a közösségi védjegybejelentés meghirdetését megelőző öt évben a felszólalás alapjául szolgáló korábbi közösségi védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplő és a felszólalásban hivatkozott árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a Közösségben megkezdte, vagy kellőképpen igazolja a használat elmaradását, feltéve, hogy a korábbi közösségi védjegyet a közösségi védjegybejelentés meghirdetésének napjánál legalább öt évvel korábban lajstromozták. Ilyen igazolás hiányában a felszólalást el kell utasítani.

[...]”

8

A 207/2009 rendeletnek a „Lemondás a védjegyoltalomról, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése” címet viselő VI. címében szereplő „A védjegyoltalom megszűnésének okai” című 2. fejezetében található 51. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   [Az OHIM‑hoz] benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján a közösségi védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha

[...]

(2)   Ha a védjegyoltalom megszűnésének oka csak a közösségi védjegy árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy része tekintetében áll fenn, a megszűnés megállapításának csak az érintett áruk, illetve szolgáltatások tekintetében van helye.”

9

A 207/2009 rendelet 57. cikke, amely a VI. címnek „[Az OHIM] eljárása megszűnés vagy törlés esetén” címet viselő 5. fejezetében szerepel, a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A megszűnés megállapítására irányuló, illetve a törlési kérelem vizsgálata során [az OHIM], ahányszor csak szükséges, felhívja a feleket, hogy az általa megjelölt határidőn belül nyújtsák be az ellenérdekű fél nyilatkozatával vagy a hivatal felhívásával kapcsolatos észrevételeiket.

(2)   A közösségi védjegy jogosultja kérheti a megszűnés megállapítására irányuló eljárásban félként részt vevő, korábbi közösségi védjegy jogosultjától annak igazolását, hogy a törlési kérelem benyújtását megelőző öt évben a törlési kérelem alapjául szolgáló korábbi közösségi védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a Közösségben megkezdte, vagy kellőképpen igazolja a használat elmaradását, feltéve, hogy a korábbi közösségi védjegyet a törlési kérelem benyújtásának napjánál legalább öt évvel korábban lajstromozták. […] Ilyen igazolás hiányában a törlési kérelmet el kell utasítani. […]

[...]”

10

A 207/2009 rendelet „Eljárás” címet viselő IX. címének „Általános rendelkezések” című 1. fejezetében foglalt 76. cikke „A tényállás hivatalbóli vizsgálata” cím alatt így rendelkezik:

„(1)   [Az OHIM] az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja. A lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban azonban [az OHIM] a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van.

(2)   [Az OHIM] figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő.”

11

A 207/2009 rendelet 78. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„[Az OHIM] előtti eljárásokban a bizonyítási eszközök a következők:

[...]

12

A 2005. június 29‑i 1041/2005/EK bizottsági rendelettel (HL L 172., 4. o.) módosított, a 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.; a továbbiakban: 2868/95 rendelet) 22. szabálya (2)–(4) bekezdéseiben így rendelkezik:

13

A 2868/95 rendelet 40. cikke értelmében:

14

A Törvényszék a megtámadott ítélet 1–13. pontjában az alábbiak szerint foglalja össze a jogvita előzményeit:

15

A jogvita előzményeinek a Törvényszék általi összefoglalását a következő megjegyzésekkel kell kiegészíteni.

16

A vitatott határozat 36. pontjából kitűnik, hogy a fellebbezési tanács a Centrotherm Systemtechnik által elé terjesztett kiegészítő bizonyítékokkal kapcsolatban azt állapította meg, hogy „az ilyen kiegészítő bizonyítékokat késedelmesen nyújtották be, és nem vehetők figyelembe”, mivel „a [2868/95 rendelet] 40. szabálya (5) bekezdésének második mondatában foglalt határidő jogvesztő jellegű, megszegése pedig [az említett rendelet] 40. szabálya (5) bekezdésének harmadik mondata értelmében a védjegy megszűnését vonja maga után”. E határozat 37. pontjában a fellebbezési tanács e tekintetben hozzáfűzte, hogy még ha el is ismerjük, hogy a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése alapján a fellebbezési tanács szabadon mérlegeli, hogy figyelembe vegye‑e a késedelmesen előterjesztett bizonyítékokat, a jelen ügyben akkor sem nyilvánvaló, hogy miért kellene ezt a jogkört a felperes javára gyakorolnia. A fellebbezési tanács kifejti, hogy a felperes e tekintetben csak általános érveket adott elő a védjegyjog szerepéről és értékéről, és nem hivatkozott arra, hogy nem volt lehetősége már első fokon előterjeszteni a használatra vonatkozó bizonyítékot.

17

A Törvényszék Hivatalához 2009. október 26‑án benyújtott keresetlevelével a Centrotherm Systemtechnik keresetet nyújtott be a vitatott határozat azon részének hatályon kívül helyezése iránt, amely helyt adott a CENTROTHERM védjegy megszűnésének megállapítása iránti kérelemnek.

18

Keresete alátámasztásául a Centrotherm Systemtechnik három jogalapra hivatkozott, amelyek közül az elsőt az OHIM törlési osztálya előtt a használat igazolása céljából benyújtott bizonyítékok téves értékelésére, a másodikat a tények 207/2009 rendelet 76. cikkének (1) bekezdése szerinti, hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó kötelezettség elmulasztására, a harmadikat pedig a fellebbezési tanács előtt benyújtott dokumentumok figyelembevételének elmulasztására alapította. A Centrotherm Systemtechnik másodlagosan a 2868/95 határozat 40. szabályának (5) bekezdésével szembeni jogellenességi kifogásra hivatkozott.

19

A megtámadott ítélettel a Törvényszék az említett keresetet elutasította.

20

A megtámadott ítélet 21–24. pontjában a Törvényszék elöljáróban emlékeztetett a megszűnés megállapítása mint szankció céljára, valamint azokra az elvekre, amelyek a megszűnés megállapításához kapcsolódó bizonyításfelvételre vonatkoznak, és amelyek különösen a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontjából és a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdéséből következnek.

21

Ezen ítélet 25–30. pontjában a Törvényszék ezután a tényleges használat fogalmára és az azon feltételekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat egyes elemeire utalt, amelyek mellett az ilyen használat igazoltnak tekinthető.

22

A Törvényszék, miután a megtámadott ítélet 31. pontjában kimondta, hogy az ítélet 21–30. pontjában foglalt ezen megfontolásokra tekintettel kell értékelni, hogy a fellebbezési tanács helytállóan vélte‑e úgy a vitatott határozatban, hogy a Centrotherm Systemtechnik által a törlési osztály előtt benyújtott bizonyítékok nem igazolják a vitatott védjegy tényleges használatát az említett ítélet 11. pontjában felsoroltakon kívüli egyéb áruk és szolgáltatások tekintetében, az ítélet 32–34. pontjában a következő megállapításokat tette:

23

A megtámadott ítélet 35–43. pontjában a Törvényszék az ítélet 34. pontjában foglaltak fényében lefolytatta a Centrotherm Systemtechnik által az OHIM törlési osztálya elé terjesztett számlák és fotók vizsgálatát. A Törvényszék ennek keretében az említett ítélet 36–37. pontjában különösen a következőket mondta ki:

24

A számlákra és a fotókra vonatkozó vizsgálata végén a Törvényszék a megtámadott ítélet 44. és 45. pontjában a következőket állapította meg:

25

A második jogalapot a Törvényszék a következő, a megtámadott ítélet 53–55. pontjában kifejtett indokokkal utasította el:

26

A harmadik jogalapot a Törvényszék a következő indokolással utasította el:

27

Végül a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdésére vonatkozó jogellenességi kifogással kapcsolatban a Törvényszék a megtámadott ítélet 67–70. pontjában különösen a következőket mondta ki:

[...]

28

A Centrotherm Systemtechnik fellebbezésében azt kéri a Bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, adjon helyt az elsőfokú keresetének, és a centrotherm Clean Solutionst kötelezze a költségek viselésére.

29

Az OHIM azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, vagy – másodlagosan – utasítsa el az elsőfokú keresetet, valamint kötelezze a Centrotherm Systemtechniket a költségek viselésére.

30

A centrotherm Clean Solutions azt kéri a Bíróságtól, hogy utasítsa el a fellebbezést és a Centrotherm Systemtechniket kötelezze a költségek viselésére.

31

A Centrotherm Systemtechnik fellebbezése alátámasztásául négy jogalapra hivatkozik.

32

A jelen ügyben a jogvita előzményeinek a jelen ítélet 14. pontjában ismertetett összefoglalásából kitűnik, hogy bár a megszűnés megállapítása iránti eljárást a 40/94 rendelet hatálya alatt kezdeményezték, a vitatott határozatot az OHIM fellebbezési tanácsa a 207/2009 rendelet hatálybalépését követően hozta meg.

33

Mivel azonban az utóbbi rendelet a 40/94 rendelet egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza, és annak releváns rendelkezéseit az egységes szerkezetbe foglalás során nem módosította, a továbbiakban a jelen ítélet kizárólag a 207/2009 rendeletre hivatkozik.

34

A Centrotherm Systemtechnik első jogalapjával arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 34. pontjában foglalt azon állításával, miszerint a 207/2009 rendelet 78. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerinti eskü alatt tett nyilatkozatnak csakis akkor tulajdonítható bizonyító erő, ha azt más bemutatott bizonyítékok is alátámasztják, tévesen értelmezte az ilyen nyilatkozatok bizonyító erejét, sőt megfosztotta azokat az önálló bizonyító erőtől. Ezenkívül azáltal, hogy nem vette figyelembe azt, hogy a jelen ügyben a vitatott nyilatkozat tartalmát a többi fél nem vitatta, a Törvényszék megsértette azt az elvet, amely szerint a használat ténylegességét az adott ügy összes releváns tényezőjét figyelembe véve, átfogóan kell megítélni.

35

Miután tehát a Törvényszék nem ismerte fel az eskü alatt tett nyilatkozatokhoz fűződő bizonyító erőt, a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján azt a következtetést vonta le, hogy a vitatott védjegyet nem használták ténylegesen.

36

Az OHIM és a centrotherm Clean Solutions szerint a megtámadott ítélet 34. pontjából az következik, hogy a Törvényszék nem zárta ki in abstracto az eskü alatt tett nyilatkozatok bizonyító erejét, hanem értékelte azt, és a fellebbezés keretében nem vizsgálható értékelés végén azt állapította meg, hogy a jelen ügyben a szóban forgó eskü alatt tett nyilatkozat szerzője és a Centrotherm Systemtechnik közötti kapcsolatokra tekintettel további bizonyítékokra van szükség.

37

Meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 34. pontja – amelyet különösen az azt megelőző és az azt követő pontokra tekintettel kell értelmezni – mást tartalmaz, mint amit a Centrotherm Systemtechnik tévesen feltételez.

38

Először is arra kell rámutatni, hogy a megtámadott ítélet 32. pontjában a Törvényszék mind a felperes ügyvezetőjének eskü alatt tett nyilatkozatát, mind a bemutatott számlákat és fotókat „a felperes által benyújtott bizonyítékok” körébe sorolta.

39

Továbbá a Centrotherm Systemtechnik állításával ellentétben a Törvényszék egyáltalán nem zárta ki azt, hogy az eskü alatt tett nyilatkozatnak bizonyító ereje lehet, hanem éppen ellenkezőleg, az ítélet 33. pontjában azt hangsúlyozta, hogy a nyilatkozat bizonyító erejének megítélésekor elsősorban a benne foglalt információ valószínűségét és valószerűségét kell vizsgálni, figyelembe véve különösen az irat eredetét, készítésének körülményeit, címzettjét, valamint meg kell vizsgálni, hogy a tartalma alapján értelmesnek és hitelesnek tűnik‑e.

40

Csak ezt követően, a jelen ügyben szereplő nyilatkozat ilyen vizsgálatát megkezdve állapította meg a Törvényszék az említett ítélet 34. pontjában azt, hogy a nyilatkozatot tévő személy és a Centrotherm Systemtechnik között fennálló nyilvánvaló kapcsolatra tekintettel az említett nyilatkozatnak csakis akkor tulajdonítható bizonyító erő, ha azt a benyújtott fotók és számlák tartalma alátámasztja.

41

Ebben az értelemben hangsúlyozta a Törvényszék különösen a megtámadott ítélet 36. és 37. pontjában – anélkül, hogy azt állította volna, hogy a Centrotherm Systemtechniknek olyan számlákat kellett volna bemutatnia, amelyek a szóban forgó eskü alatt tett nyilatkozatban hivatkozott üzleti forgalom teljes mértékét alátámasztják –, hogy igen nagy különbség áll fenn aközött, ami az eskü alatt tett nyilatkozatban a Centrotherm Systemtechnik által 2002 és 2006 között állítólag realizált éves üzleti forgalomra vonatkozóan szerepel, és azon – csekély, és igen rövid időszakokra, sőt időpontokra vonatkozó – eladási mennyiségek között, amit a ténylegesen bemutatott számlák igazolnak.

42

A Törvényszék a bemutatott számlák és fotók részletes vizsgálatának végén, amelyet a megtámadott ítélet 35–43. pontjában folytatott le, ezen ítélet 44. pontjában azt állapította meg, hogy a jelen ügyben az említett fotók és számlák nem támasztják alá az ügyvezető által tett nyilatkozatot, amely szerint az utóbbi pontban felsorolt árukat a vitatott védjeggyel jelölten forgalmazták.

43

A Törvényszék ezért az említett ítélet 45. pontjában anélkül, hogy tévesen alkalmazta volna a jogot, azt állapíthatta meg, hogy az ügy iratai között szereplő bizonyítékok – ideértve az eskü alatt tett nyilatkozatot is – átfogó vizsgálata e körülmények között nem teszi lehetővé annak megállapítását – hacsak nem valószínűsítés vagy feltételezés alapján –, hogy a vitatott védjegy a jelen ügyben tárgyalt áruk és szolgáltatások tekintetében tényleges használat tárgyát képezte.

44

E tekintetben egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a tények és bizonyítékok, és különösen a Centrotherm Systemtechnik által bemutatott eskü alatt tett nyilatkozathoz fűződő bizonyító erő Törvényszék által e célból lefolytatott értékelése ténybeli jellegű (lásd ebben az értelemben a C-234/06. P. sz., Il Ponte Finanziaria kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 13-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-7333. o.] 75. pontját), és ezért – az elferdítés esetét kivéve – nem minősül olyan jogkérdésnek, amelyre a Bíróság fellebbezés keretében gyakorolt felülvizsgálati jogköre kiterjedne.

45

Végül azzal a körülménnyel kapcsolatban, hogy az említett nyilatkozat tartalmát az OHIM‑hoz megszűnés megállapítása iránti kérelmet benyújtó személy nem vitatta kifejezetten, elegendő annyit megállapítani, hogy a Törvényszéket ez semmiképpen sem akadályozhatta abban, hogy lefolytassa a tények és bizonyítékok értékelését, amelyre azért volt köteles, hogy megállapítsa azt, hogy igazolták‑e a korábbi védjegy tényleges használatát az OHIM előtt, és ebből következően azért, hogy eldöntse az előtte folyamatban lévő jogvitát.

46

A fenti megfontolások összességéből következően az első jogalapot el kell utasítani.

47

Második jogalapjával a Centrotherm Systemtechnik arra hivatkozik, hogy – a Törvényszék által a megtámadott ítélet 54. és 55. pontjában megállapítottakkal ellentétben – a megszűnés megállapítása iránti eljárásban alkalmazni kell azt a 207/2009 rendelet 76. cikkének (1) bekezdésében felállított szabályt, miszerint az OHIM a tényeket hivatalból vizsgálja. Mivel ugyanis a megszűnés megállapítása iránti eljárást bárki kezdeményezheti, aki akarja, erre az eljárásra nem vonatkozik az e rendelkezésben a viszonylagos kizáró okokra irányuló eljárásokra vonatkozóan megállapított kivétel.

48

Harmadik jogalapjának első részével a Centrotherm Systemtechnik egyébiránt arra hivatkozik, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítéletben megállapítottakkal ellentétben a megszűnés megállapítása iránti eljárás keretében a védjegy tényleges használata bizonyításának kötelezettsége nem a védjegyjogosultat terheli.

49

Míg ugyanis a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése és 57. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a korábbi védjegy jogosultjának igazolnia kell a korábbi védjegy tényleges használatát, és ennek hiányában a felszólalását vagy a törlési kérelmét el kell utasítani, addig a rendelet 51. cikke nem tartalmaz hasonló rendelkezést a megszűnés megállapítása iránti eljárásra vonatkozóan. Ilyen feltételek mellett a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdésében foglalt, a védjegyjogosult számára a tényleges használat bizonyításának kötelezettségét előíró szabály a 207/2009 rendeletbe ütközik. Ebből következően a fellebbezési tanácsnak a 207/2009 rendelet 76. cikkének (1) bekezdése alapján fennálló, a tények hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó kötelezettsége alapján figyelembe kellett volna vennie az elé terjesztett bizonyítékokat.

50

Az OHIM szerint, mivel a megszűnés megállapítása iránti eljárás inter partes és sui generis jellegű, nem feltétlen vagy kizáró okra vonatkozó eljárás, nem alkalmazható a tények hivatalból történő vizsgálatának elve, és az e célra felhasználható bizonyítékokkal rendelkező védjegyjogosultnak kell igazolnia, hogy ténylegesen használta a védjegyet.

51

A centrotherm Clean Solutions arra is hivatkozik, hogy a 207/2009 rendelet 76. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható a megszűnés megállapítása iránti eljárásban. A 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdése viszont a megszűnéshez kapcsolódó eljárásjogi végrehajtási rendelkezések megállapításakor kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a védjegyjogosultnak bizonyítékot kell szolgáltatnia a védjegy tényleges használatára.

52

Második jogalapjával és harmadik jogalapjának első részével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, a Centrotherm Systemtechnik lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 76. cikkének (1) bekezdését azáltal, hogy kimondta, hogy az OHIM a megszűnés megállapítása iránti eljárás keretében nem köteles a korábbi védjegy tényleges használatára vonatkozó bizonyítékokat hivatalból vizsgálni, hanem kizárólag a védjegyjogosultat terheli a tényleges használat bizonyítása, és azáltal, hogy nem rótta fel ezért a fellebbezési tanácsnak azt, hogy nem vette figyelembe a rendelkezésére álló összes bizonyítékot.

53

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy – miként a 207/2009 rendelet 15. cikkéből is kitűnik – ha a közösségi védjegy jogosultja a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg a közösségi védjegy tényleges használatát az Európai Unióban, a közösségi védjegyoltalomra – kivéve, ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja – alkalmazni kell az e rendeletben meghatározott jogkövetkezményeket, így különösen a védjegyoltalom megszűnését.

54

Az említett rendelet (10) preambulumbekezdéséből következően az uniós jogalkotó a közösségi védjegyhez fűződő jogok fenntartását ahhoz a feltételhez köti, hogy a védjegyet ténylegesen használják. Egy olyan közösségi védjegy, amelyet nem használnak, akadályozhatja a versenyt azáltal, hogy korlátozza azon megjelölések skáláját, amelyeket mások védjegyként lajstromoztathatnak, és megfoszthatja a versenytársakat attól a lehetőségtől, hogy ezen védjegyet vagy hasonló védjegyet használjanak, amikor olyan árukat hoznak forgalomba vagy olyan szolgáltatásokat nyújtanak a belső piacon, amelyek azonosak vagy hasonlóak a védjegy hatálya alá tartozókkal (lásd a C‑149/11. sz., Leno Merken ügyben 2012. december 19‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 32. pontját).

55

Másodszor, a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése és 57. cikkének (2) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az érintett védjegy jogosultjának kell bizonyítania a tényleges használatot vagy megfelelően igazolnia a használat elmaradását, és ennek hiányában a felszólalást vagy a törlés iránti kérelmet el kell utasítani.

56

E tekintetben azt a körülményt, hogy a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdésével és 57. cikkének (2) bekezdésével ellentétben a rendelet 51. cikkének (1) bekezdése nem tartalmazza azt, hogy a tényleges használat bizonyításának vagy a használat elmaradása megfelelő igazolásának kötelezettsége az említett védjegyjogosultat terheli, a Centrotherm Systemtechnik által sugalmazottakkal ellentétben nem lehet úgy értelmezni, hogy az uniós jogalkotó a bizonyítási teherre vonatkozó ezen elvet a megszűnés megállapítása iránti eljárás keretében ki akarta volna zárni.

57

Az, hogy a 207/2009 rendelt 51. cikkének (1) bekezdése nem tartalmaz a bizonyítási teherre vonatkozó megállapításokat, végeredményben könnyen megmagyarázható azzal, hogy „A védjegyoltalom megszűnésének okai” címet viselő 51. cikk (1) bekezdésének tárgya a védjegyoltalom megszűnése okainak megnevezése, amihez nem szükséges a bizonyítási teherre vonatkozó kérdések rendezése.

58

E rendelet 42. és 57. cikke ezzel szemben mindenekelőtt eljárásjogi rendelkezéseket tartalmaz. Rá kell mutatni arra, hogy e cikkek (2) bekezdése arra a sajátos célra irányul, hogy egy olyan közbenső vitához hasonló helyzetet szabályozzon, amelyet az alperes kezdeményezett annak érdekében, hogy kétségbe vonja a felperes jogát az általa indított eljárás folytatására.

59

Ezen sajátos, a felszólalási és törlési eljárásra jellemző eljárásjogi összefüggések miatt az uniós jogalkotó az ilyen közbenső, az eljárás folytatását megelőzően eldöntendő viták rendezésének lehetővé tétele érdekében úgy rendelkezett, hogy a védjegyjogosultnak kell igazolnia azt, hogy a korábbi védjegyet ténylegesen használták, és hogy ennek hiányában a felszólalást vagy a törlési kérelmet el kell utasítani.

60

Ezzel szemben az a tény, hogy bármely ilyen jellegű közbenső vita eleve kizárt a megszűnés megállapítása iránti eljárás keretében, minden további nélkül alátámasztja azt, hogy bár a 207/2009 rendelet 57. cikke mind a megszűnés megállapítása iránti eljárásra, mind pedig a törlési eljárásra vonatkozik, egy olyan rendelkezés, mint e cikk (2) bekezdése, csak az utóbbi eljárásra korlátozódik.

61

Harmadszor azt kell megállapítani, hogy az ily módon mellékesen a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdésében és 57. cikkének (2) bekezdésében hivatkozott alapelv, miszerint a védjegyjogosultnak kell igazolnia a védjegy ténylegesen használatát, valójában csupán azt juttatja kifejezésre, amit a józan ész és az eljárás hatékonyságához fűződő elemi igény megkövetel.

62

Kétségtelen ugyanis, hogy a védjegyjogosult tudja a legjobban, sőt egyes esetekben kizárólagosan ő tudja bizonyítani a tényleges védjegyhasználatot alátámasztó konkrét cselekményeket, illetve kimenteni a védjegyhasználat elmaradását. Ez különösen érvényes azokra az iratokra és tárgyi bizonyítékokra, amelyek alkalmasak a tényleges használat igazolására, és amelyeket a 2868/95 rendelet 22. szabályának (4) bekezdése példálózó jelleggel felsorol, így például a csomagolóanyagokra, címkékre, árjegyzékekre, katalógusokra, számlákra, fényképekre, illetve az újsághirdetésekre.

63

Ezért a 207/2009 rendelet 15. cikkének, 42. cikke (2) bekezdésének, 51. cikke (1) bekezdésének és 57. cikke (2) bekezdésének együttes értelmezéséből az következik, hogy a védjegyoltalom megszűnésének megállapítása iránti eljárás keretében főszabály szerint a védjegyjogosultnak, nem pedig az OHIM‑nak kell hivatalból igazolnia az említett védjegy tényleges használatát.

64

E tekintetben továbbá meg kell állapítani, hogy a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdése, amennyiben úgy rendelkezik, hogy a védjegyjogosultnak kell igazolnia a védjegy tényleges használatát, csupán egy bizonyítási teherre vonatkozó alapelvet fogalmaz meg, amely nem ütközik a 207/2009 rendeletbe, hanem éppen ellenkezőleg, annak rendelkezéséből és felépítéséből következik.

65

Ilyen feltételek mellett a 207/2009 rendeletben felállított szabály, amely szerint az OHIM a tényeket hivatalból vizsgálja, nem irányul a védjegy tényleges használatának az OHIM előtt folyamatban lévő, megszűnés megállapítása iránti eljárás keretében történő bizonyítására vonatkozó kérdés szabályozására.

66

A fenti megállapításokból többek között az következik, hogy bár a megtámadott ítélet 53. és 54. pontjában foglalt érvelés és indokolás hibás, a Törvényszék által az ezen ítélet 55. pontjában tett végkövetkeztetés, miszerint az OHIM nem köteles a 207/2009 rendelet 76. cikkének (1) bekezdése alapján hivatalból vizsgálni azokat a tényeket, amelyek alapján az OHIM előtt folyamatban lévő, megszűnés megállapítása iránti eljárással érintett védjegy tényleges használata igazolható, jogilag megalapozott.

67

Mivel a 207/2009 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapnak a Törvényszék által a megtámadott ítélet 56. pontjában foglalt elutasítását a Törvényszék által említetteken kívüli egyéb jogi indokok alátámasztják, az nem eredményezheti a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését.

68

Egyébiránt a Törvényszék – miként az a fentiekből is kitűnik‑nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítéletben azt állapította meg, hogy megszűnés megállapítása iránti eljárás keretében a védjegy tényleges használata bizonyításának kötelezettsége a védjegyjogosultat terheli.

69

A fenti megállapításokra tekintettel a második jogalapot és a harmadik jogalap első részét el kell utasítani.

70

Harmadik jogalapjának második részével a Centrotherm Systemtechnik azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdését azáltal, hogy a megtámadott ítélet 62. és 63. pontjában kimondta, hogy a fellebbezési tanács a jelen ügyben nem rendelkezett mérlegelési jogkörrel atekintetben, hogy figyelembe vegye‑e a vitatott védjegy használatára vonatkozóan késedelmesen elé terjesztett bizonyítékokat.

71

Jóllehet a C-29/05. P. sz., OHIM kontra Kaul ügyben 2007. március 13-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-2213. o.) 42. pontjából kitűnik, hogy az OHIM‑nak a késedelmesen előterjesztett bizonyítékok figyelembevételére vonatkozóan az említett rendelkezésben biztosított mérlegelési jogköre csak „eltérő rendelkezés hiányában” áll fenn, a Centrotherm Systemtechnik arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg azt, hogy a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdése ilyen eltérő rendelkezést tartalmaz.

72

Az OHIM előadja, hogy a fellebbezési tanácsnak az uniós szabályozás javára vélelmezendő jogszerűség miatt a vitatott határozat meghozatalának időpontjában nem volt más választása, mint tudomásul venni azt, hogy az említett 40. szabály (5) cikke – miként ezt egyébként a Törvényszék is megállapította – megakadályozza őt abban, hogy figyelembe vegye azokat a bizonyítékokat, amelyeket az említett rendelkezés alapján kiszabott határidő lejárta után nyújtottak be.

73

Az OHIM e tekintetben azonban azt állapítja meg, hogy a megtámadott ítélet kihirdetése óta a Törvényszék ítélkezési gyakorlata tovább fejlődött. A Törvényszék többek között a T‑415/09. sz., New Yorker SHK Jeans kontra OHIM – Vallis K. – Vallis A. (FISHBONE) ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítéletének 31. pontjában ugyanis kimondta, hogy a 2868/95 rendelet 22. szabályának (2) bekezdése ellenére a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése alapján továbbra is lehetségesnek kell lennie, hogy a fellebbezési tanács figyelembe vegye a védjegy tényleges használatára vonatkozóan az OHIM által e rendelkezés alapján megszabott határidő lejárta után előterjesztett bizonyítékokat, legalábbis abban az esetben, amikor az ilyen jellegű bizonyítékok csupán az említett határidőn belül benyújtott bizonyíték kiegészítésére irányulnak, és az érdekelt félnek nem róható fel halogató taktika vagy súlyos gondatlanság.

74

Az OHIM egyetért ezzel az értelmezéssel, és úgy véli, hogy ugyanez vonatkozik a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdésére is.

75

A centrotherm Clean Solutions szerint a Törvényszék jogosan ítélte meg úgy, hogy ez utóbbi rendelkezés, amely a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése alóli eltérést állapít meg, azt eredményezi, hogy a fellebbezési tanács nem veheti figyelembe a védjegyhasználatra voantkozó azon bizonyítékokat, amelyeket késedelmesen terjesztettek elé.

76

Emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az OHIM figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben hoztak fel vagy terjesztettek elő.

77

Miként a Bíróság korábban már kimondta, e rendelkezés szövegéből az következik, hogy főszabályként és eltérő rendelkezés hiányában a tények és bizonyítékok felek általi előterjesztése továbbra is lehetséges a határidők lejárta után, amelyekhez a 207/2009 rendelet értelmében ezen előterjesztés kötve van, és az OHIM‑nak nem tilos az ilyen, késedelmesen előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat figyelembe vennie (a fent hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet 42. pontja).

78

Ugyanis azzal a pontosítással, hogy az OHIM figyelmen kívül „hagyhatja” az ilyen bizonyítékokat, az említett rendelkezés széles mérlegelési jogkörrel ruházza fel az OHIM‑ot, hogy az – határozatát e tekintetben indokolva – eldönthesse, hogy az ilyen bizonyítékokat tekintetbe kell‑e venni, vagy sem (a fent hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet 43. pontja).

79

Konkrétan a tényleges védjegyhasználatra vonatkozó bizonyítékoknak a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján indított, megszűnés megállapítása iránti eljárásban történő előterjesztését illetően először is arra kell rámutatni, hogy e rendelet nem tartalmaz az ilyen bizonyítékok előterjesztésére vonatkozó határidőt megállapító rendelkezést.

80

Ezzel szemben a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdése e tekintetben úgy rendelkezik, hogy az OHIM felszólítja a közösségi védjegy jogosultját, hogy az általa megadott határidőn belül szolgáltasson bizonyítékot a védjegy tényleges használatára.

81

A jelen ügyben az OHIM törlési osztálya ez utóbbi rendelkezést alkalmazta, és a Centrotherm Systemtechnikkel szemben határidőt tűzött ki az ilyen bizonyíték előterjesztésére. A Centrotherm Systemtechnik egyébként – nem vitatott módon – az említett határidőn belül különböző bizonyítékokat terjesztett elő a vitatott védjegy használatának igazolására.

82

Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az említett 40. szabály (5) bekezdésének második mondata azt is tartalmazza, hogy ha az OHIM által kitűzött határidőn belül nem nyújtják be a védjegyhasználatra vonatkozó bizonyítékot, akkor a védjegy oltalma megszűnik.

83

Ahogyan a megtámadott ítélet 62. és 63. pontjából is kitűnik, a Törvényszék ezt a második mondatot akként értelmezte, hogy az OHIM által kitűzött határidő minden körülmények között jogvesztő határidőnek minősül, amelynek lejártát követően nem lehet használatra vonatkozó bizonyítékot előterjeszteni. A Törvényszék ezért azt állapította meg, hogy abban az esetben, amikor a kitűzött határidőn belül védjegyhasználatra vonatkozó bizonyítékokat terjesztettek elő, az említett határidő lejárta után nem nyújthatóak be kiegészítő jellegű bizonyítékok, és így az OHIM köteles megállapítani a védjegy megszűnését, ha az eredetileg benyújtott bizonyítékok nem bizonyulnak elegendőnek a védjegyhasználat ténylegességének igazolásához.

84

A Törvényszék az általa elfogadott ezen értelmezés alapján azt állapította meg, hogy a 2868/95 rendelet 40. szabálya (5) bekezdésének második mondata a jelen ítélet 77. pontjában idézett ítélkezési gyakorlat értelmében a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdésével ellentétes rendelkezést tartalmaz, amiből az következik, hogy a fellebbezési tanács nem vehette figyelembe a Centrotherm Systemtechnik által a védjegyhasználatra vonatkozóan elé terjesztett kiegészítő bizonyítékokat.

85

A Törvényszék azonban ezzel téves értelmezését adta a 2868/95 rendelet 40. szabálya (5) bekezdésének.

86

E rendelkezés szövegéből ugyan az következik, hogy az OHIM‑nak, amennyiben az általa kitűzött határidőn belül nem terjesztenek elé az érintett védjegy használatára vonatkozó bizonyítékot, főszabály szerint hivatalból meg kell állapítania szankcióként a védjegy megszűnését, nem vonható le azonban ez a következtetés abban az esetben, amikor a védjegyhasználatra vonatkozó bizonyítékokat az említett határidőn belül előterjesztették.

87

Ilyen esetben ugyanis – hacsak nem nyilvánvaló, hogy az említett bizonyítékok a tényleges védjegyhasználat igazolása tekintetében nem relevánsak – folytatódnia kell az eljárásnak. Így az OHIM‑nak többek között – ahogyan ez a 207/2009 rendelet 57. cikkének (1) bekezdésében szerepel – ahányszor csak szükséges, fel kell hívnia a feleket, hogy nyújtsák be az OHIM felhívásával vagy az ellenérdekű fél nyilatkozatával kapcsolatos észrevételeiket. Ha ebben az összefüggésben végül megállapítják a védjegy megszűnését, akkor ez nem a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdése – egy alapvetően eljárásjogi rendelkezés – alapján történik, hanem kizárólag a 207/2009 rendelet 51. cikkének (1) bekezdésében és 57. cikkében foglalt anyagi jogi rendelkezések alapján.

88

A fenti megállapításokból különösen az következik, hogy – miként a jelen ítélet 77. pontjában is szerepel – a védjegy használatára vonatkozóan a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdése alapján az OHIM által megállapított határidőn belül előterjesztett bizonyítékokat kiegészítő bizonyítékok előterjesztése e határidő lejárta után is lehetséges, és az OHIM‑nak nem tilos az ilyen, késedelmesen előterjesztett kiegészítő bizonyítékokat figyelembe vennie.

89

Miként a jelen ítélet 81. pontjában is szerepel, a jelen ügyben nem vitatott, hogy a Centrotherm Systemtechnik az OHIM által megállapított határidőn belül különböző bizonyítékokat terjesztett elő a szóban forgó védjegy használatának igazolására. Az sem vitatott, hogy ezek az eredetileg előterjesztett bizonyítékok nem voltak irrelevánsak e tekintetben, mivel különösen azt eredményezték, hogy a fellebbezési tanács részben elutasította a megszűnés megállapítása iránti kérelmet azzal az indokolással, hogy az említett használatot számos áru tekintetében igazolták.

90

Ilyen feltételek mellett azt kell megállapítani, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 62. és 63. pontjában azt állapította meg, hogy a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdése akadályát képezi annak, hogy a fellebbezési tanács gyakorolja a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdésében arra vonatkozóan biztosított mérlegelési jogkört, hogy figyelembe vegye‑e a késedelmesen elé terjesztett kiegészítő bizonyítékokat.

91

Következésképpen a harmadik jogalap második részének helyt kell adni, és a megtámadott ítéletet ezért hatályon kívül kell helyezni.

92

Negyedik jogalapjával a Centrotherm Systemtechnik azt adja elő, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy nem mondta ki, hogy a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdése nem alkalmazható a jelen ügyben.

93

Egyrészt ez a szabály – ugyanazon okok miatt, mint amelyekre a harmadik jogalap első részének alátámasztása végett hivatkoztak – sérti a 207/2009 rendeletet, mert a védjegyjogosultra telepíti a tényleges védjegyhasználat bizonyításának terhét.

94

Másrészt az említett szabály szigorú értelmezése a jelen ügyben sérti az arányosság elvét. E szabályozás célját, nevezetesen az eljárás hatékonyságának biztosítását ugyanis a védjegyoltalom megszűnéséhez kapcsolódó súlyos és végleges jogi következményekkel szemben kell mérlegelni.

95

A centrotherm Clean Solutions arra hivatkozik, hogy sem az OHIM, sem a Törvényszék nem jogosult arra, hogy eltekintsen a 2868/95 rendelet 40. szabálya (5) bekezdésének alkalmazásától, mivel a jogszerűség elve annak elismerésének kötelezettségét vonja maga után, hogy a rendeletek teljes mértékben hatályosak mindaddig, amíg a hatáskörrel rendelkező bíróság az e célból meghatározott eljárás keretében nem érvényteleníti azokat.

96

E jogalap első részével kapcsolatban, amelyet a 207/2009 rendelet megsértésére alapítottak, a felperes érvelését ugyanazon okokból kell elutasítani, mint amelyek alapján a Bíróság a harmadik jogalap első részét elutasította.

97

Az említett jogalap második részét illetően, miszerint aránytalan a védjegyoltalom megszűnésében megtestesülő szankció, ha azt – mint a jelen ügyben – a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdése alapján állapítják meg, a jelen esetben elegendő arra rámutatni, hogy a Centrotherm Systemtechnik által e tekintetben kifejtett érvelés e szabály tartalmát illetően téves előfeltételezésen alapul.

98

Miként ugyanis a jelen ítélet 85–87. pontjából is kitűnik, és ellentétben azzal, amit a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban és a Törvényszék a megtámadott ítéletben megállapított, csak akkor lehet e rendelkezés alapján a védjegy megszűnését szankcióként megállapítani, ha az OHIM által kitűzött határidőn belül nem terjesztenek elő a vitatott védjegy használatára vonatkozó bizonyítékot, vagy ha az előterjesztett bizonyítékok a tényleges védjegyhasználat igazolása tekintetében nyilvánvalóan nem relevánsak.

99

A jelen ügyben azonban ez az eset nem áll fenn, mivel – ahogyan a harmadik jogalap második részének vizsgálatából is kitűnik – az, hogy a Centrotherm Systemtechnik a védjegyhasználatra vonatkozó bizonyítékokat az OHIM által megállapított határidőn belül benyújtotta, kizárta azt, hogy az OHIM a 2868/95 rendelet 40. szabálya (5) bekezdésének második mondata alapján hivatalból megállapíthassa a védjegy megszűnését, valamint azt, hogy a fellebbezési tanács azt mondhassa ki – miként ezt tévesen tette a megtámadott határozatban –, hogy nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel arra vonatkozóan, hogy figyelembe vegye‑e a később elé terjesztett kiegészítő bizonyítékokat.

100

A fenti megállapításokra tekintett a negyedik jogalapot el kell utasítani.

101

Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 61. cikke első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga is érdemben eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

102

A jelen ügyben a Bíróság azt állapítja meg, hogy a per állása megengedi, hogy az ügyet maga döntse el érdemben.

103

A keresettel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy azt a Centrotherm Systemtechnik a vitatott határozat azon részében történő hatályon kívül helyezése végett indította, amelyben az helyt adott a vitatott védjegy megszűnése iránti kérelemnek. Így ez a kereset a határozat rendelkező részének 2. pontja ellen irányul, amelyben a fellebbezési tanács részben elutasította a Centrotherm Systemtechnik által a törlési osztály 2007. október 30‑i határozatának hatályon kívül helyezése iránt benyújtott keresetet.

104

A Törvényszék elé terjesztett keresete alátámasztásául a Centrotherm Systemtechnik arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács – a vitatott határozat 36. pontjában foglalt téves megállapításával ellentétben – a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése alapján mérlegelési jogkörrel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy figyelembe vegye a Centrotherm Systemtechnik által fellebbezése alátámasztásául elé terjesztett kiegészítő bizonyítékokat.

105

Márpedig mivel ezek a bizonyítékok a határidőn belül benyújtott bizonyítékok kiegészítésére irányultak, a jelen ügyben a fellebbezési tanácsnak a fent hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítéletben foglaltaknak megfelelően figyelembe kellett volna vennie azokat. A Centrotherm Systemtechnik szerint e bizonyítékok figyelembevételét kellett volna, hogy eredményezzék különösen a következők: az, hogy az említett kiegészítő bizonyítékok nyilvánvalóan relevánsak az eljárás kimenetelét illetően; a fellebbezési tanács és a törlési osztály közötti funkcionális folyamatosság; az, hogy nem állt fenn olyan súlyos eljárási nehézség, amely e figyelembevétel ellen szólt volna; végül pedig az eljárás megfelelő lefolytatására és az igazságos érdemi döntés szükségességére vonatkozó követelmények egyensúlyának biztosítása, mivel olyan eljárásról van szó, amely olyan súlyos következménnyel járhat, mint a védjegyoltalom meyszűnése.

106

Az OHIM és a centrotherm Clean Solutions a hatályon kívül helyezésre irányuló ezen jogalap elutasítását kéri. Szerintük a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdése a jelen ügyben kizárja azt, hogy a fellebbezési tanács figyelembe vegye a vitatott kiegészítő bizonyítékokat. Egyébiránt a fellebbezési tanács – ha abból indulunk ki, hogy a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése alapján megillette az annak mérlegelésére vonatkozó jogkör, hogy figyelembe vegye‑e ezeket a kiegészítő bizonyítékokat – megfelelően gyakorolta ezt a jogkört, amikor a vitatott határozat 37. pontjában arra utalt, hogy milyen – a jelen esetben negatív – következménnyel járna a jogkör gyakorlása, amennyiben valóban rendelkezne ilyen jogkörrel.

107

A vitatott határozat 36. pontjából kitűnik, hogy a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a Centrotherm Systemtechnik által elé terjesztett kiegészítő bizonyítékokat nem veheti figyelembe az OHIM számára a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése által biztosított mérlegelési jogkör alapján, tekintettel arra, hogy ezeket a bizonyítékokat a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdésében foglalt azon határidő lejárta után terjesztették elő, amely jogvesztő határidőnek minősül, és amelynek be nem tartása a védjegyoltalom automatikus megszűnését idézi elő.

108

Miként azonban a jelen ítélet 85–90. pontjából következik, ez az értékelés a 2868/95 rendelet 40. szabálya (5) bekezdésének hibás értelmezésén alapul, és ellentétes a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdésével.

109

Egyébiránt – ellentétben azzal, amit az OHIM és a centrotherm Clean Solutions állít – nem lehet abból kiindulni, hogy a vitatott határozat ezen hiányosságát kiküszöbölné önmagában az a körülmény, hogy a fellebbezési tanács ezt követően a határozat 37. pontjában arra hivatkozott, hogy még amennyiben meg is illetné őt a késedelmesen előterjesztett bizonyítékok figyelembevételére vonatkozó mérlegelési jogkör, nem világos, hogy miért kellene azt a fellebbező javára gyakorolnia, amikor az csupán általános érveket adott elő a védjegyjog szerepéről és értékéről, és nem hivatkozott arra, hogy nem volt lehetősége már első fokon előterjeszteni a használatra vonatkozó bizonyítékot

110

Az ilyenfajta általános és kategorikus kijelentések ugyanis nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a fellebbezési tanács valóban gyakorolta‑e a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdésében számára biztosított mérlegelési jogkört annak érdekében, hogy indokolással és valamennyi releváns körülmény megfelelő figyelembevétele mellett eldöntse azt, hogy a késedelmesen eléterjesztett kiegészítő bizonyítékokat figyelembe vegye‑e az általa meghozandó határozat szempontjából (lásd ebben az értelemben a fent hivaktozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet 43. és 68. pontját).

111

E tekintetben először is hangsúlyozni kell, hogy az, hogy az OHIM figyelembe veszi‑e az említett kiegészítő bizonyítékokat, semmi esetre sem valamelyik fél „javára” szóló döntésnek, hanem az említett 76. cikk (2) bekezdésében e szervre ruházott mérlegelési jogkör objektív és indokolással ellátott gyakorlásának minősül.

112

Rá kell mutatni továbbá arra, hogy a szükséges indokolásra még nagyobb szükség van akkor, ha az OHIM úgy határoz, hogy a késedelmesen előterjesztett bizonyítékokat elutasítja.

113

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már kimondta, hogy a késedelmesen előterjesztett tények és bizonyítékok tekintetbevétele az OHIM részéről, amikor a felszólalási eljárás keretén belül kell határoznia, különösen akkor igazolható, ha az OHIM úgy ítéli meg, hogy egyrészt a késedelmesen előterjesztett bizonyítékok első ránézésre tényleges jelentőséggel bírhatnak az előtte benyújtott felszólalás kimenetele szempontjából, másrészt az eljárás azon szakasza, amelyben e késedelmes előterjesztésre sor kerül, valamint az azt jellemző körülmények nem akadályozzák e tények és bizonyítékok tekintetbevételét (a fent hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet 44. pontja).

114

Az ilyen megfontolások – ugyanígy és mutatis mutandis – különösen alkalmasnak bizonyulhatnak annak igazolására, hogy az OHIM a megszűnés megállapítása iránti kérelemre irányuló döntése során olyan bizonyítékokat vesz figyelembe, amelyeket nem az általa a 2868/95 rendelet 40. cikkének (5) bekezdése szerint megállapított határidőn belül, hanem az eljárás későbbi szakaszában, az említett határidőn belül benyújtott bizonyítékok kiegészítéseképpen terjesztettek elő.

115

A jelen ügyben nyilvánvaló, hogy a figyelembe veendő releváns körülmények körébe különösen az a tény tartozik, hogy a törlési osztály a megszűnést megállapító határozatot azután hozta meg, hogy az általa megállapított határidőn belül a vitatott védjegy használatára vonatkozó tényleges első bizonyítékokat, valamint egy olyan állásfoglalást nyújtottak be, amelyben titoktartásra vonatkozó fenntartásokat fogalmaztak meg és kiegészítő bizonyítékokat ajánlottak.

116

A fellebbezési tanács azonban nyilvánvalóan nem vizsgálta meg megfelelően ezeket a szempontokat, sem pedig egyébiránt a többi olyan tényezőt, amely jelentőséggel bírhat, és még kevésbé azt, hogy relevánsak‑e a Centrotherm Systemtechnik által előterjesztett kiegészítő bizonyítékok.

117

Egyébiránt rá kell mutatni arra, hogy – szemben azzal, amit a vitatott határozat 37. pontja sugall – a védjegyhasználatra vonatkozó, a 2868/95 rendelet 40. cikkének (5) bekezdése szerint megállapított határidő lejárta után előterjesztett kiegészítő bizonyítékok figyelembevételének nem szükségszerű feltétele, hogy az érintettnek ne álljon módjában ezeket a bizonyítékokat az említett határidőn belül előterjeszteni.

118

Az előző megállapításokból következően a vitatott határozatot hatályon kívül kell helyezni abban a részében, amelyben az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa elutasította a Centrotherm Systemtechnik által a törlési osztály határozata ellen benyújtott fellebbezést.

119

Az említett fellebbezési tanács feladata, hogy – különösen a jelen ítéletben foglaltak tiszteletben tartása és valamennyi releváns körülmény megfelelő figyelembevétele mellett, határozatát e tekintetben indokolva – megítélje azt, hogy figyelembe kell‑e vennie a Centrotherm Systemtechnik által elé terjesztett kiegészítő bizonyítékokat az előtte továbbra is folyamatban lévő fellebbezésre vonatkozóan meghozandó határozata szempontjából.

120

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikke (2) bekezdésének értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

121

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése szerint, amely ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

122

A jelen ügyben rá kell mutatni egyrészt arra, hogy bár a Bíróság a Centrotherm Systemtechnik által hivatkozott jogalapok egyikének helyt adott, és a megtámadott ítéletet e tekintetben hatályon kívül helyezte, a többi jogalapot elutasította.

123

Másrészt a keresettel kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy a Bíróság a vitatott határozat részleges hatályon kívül helyezésével a Centrotherm Systemtechnik által hivatkozott egyik jogalapnak is helyt adott. A megtámadott ítéletből – amelyet a Bíróság e vonatkozásban nem helyezett hatályon kívül – azonban kitűnik, hogy a Centrotherm Systemtechnik az első fokon előadott többi jogalapjával pervesztes lett.

124

Ilyen feltételek mellett és mivel mindegyik fél első fokon és a jelen fellebbezés keretében is részlegesen pervesztes lett, úgy kell határozni, hogy mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: