2010. szeptember 3-án benyújtott kereset — Bloufin Touna Ellas Naftiki Etaireia és társai kontra Bizottság

(T-367/10. sz. ügy)

()

2010/C 301/58

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Bloufin Touna Ellas Naftiki Etaireia (Athén, Görögország), Chrisderic (Saint Cyprien, Franciaország), André Sébastien Fortassier (Grau D’Agde, Franciaország) (képviselők: V. Akritidis és E. Petritsi ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

Jogalapok és fontosabb érvek

A kereset alátámasztására a felperesek három jogalapot hoznak fel.

Először is azt állítják, hogy a vitatott rendeletet az egyenlő bánásmód elvének és — az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetést tiltó EUMSZ 18. cikkben és a mezőgazdasági ágazatban a termelők, illetve a fogyasztók közötti minden megkülönböztetést tiltó EUMSZ 40. cikk (2) bekezdésében megállapított -megkülönböztetés tilalma elv megsértésével, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikke (2) bekezdésének értelmében vett általános uniós jogelv megsértésével fogadták el.

E tekintetben a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság két alapon tett megkülönböztetést. Először is a halászati időszak vége előtt betiltotta Görögország, Franciaország és Spanyolország további halászati tevékenységét (2), holott a görög kvóta kimerítése jóval alacsonyabb volt, mint Spanyolországé. Másodszor bár a Bizottság mind a három EU-tagállamot tájékoztatta arról, hogy a halászati tevékenységeket be kell szüntetni, két különböző kötelező megszüntető szabályzatot tett közzé: egyet Görögország és Franciaország, valamint egy másikat Spanyolország részére, amivel ténylegesen megengedte a spanyol flottának a halászat folytatását a halászati időszak végéig. A felperesek azt állítják, hogy tudomásuk szerint nem volt objektíve igazolt az ilyen eltérő bánásmód.

Másodszor a felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság megsértette az arányosságnak az EUMSZ 5. cikk (4) bekezdésében és a Szerződéshez csatolt 2. sz. jegyzőkönyvben szereplő és az állandó ítélkezési gyakorlat által az egyén védelmében a jog magasabb rendű szabályaként elismert általános elvét. A felperesek álláspontja szerint a Bizottság arányosabb intézkedést hozhatott volna annak biztosítására, hogy az Unió tagállamai megfeleljenek az 1224/2009/EK rendelet (3) rendszerének, és betilthatta volna az élő kékúszójú tonhal halászatát akkor, amikor a nemzeti kvóták kritikusabb, a 100 %-ot megközelítő szintet értek el. Betilthatta volna e tevékenységet ugyanabban az időpontban is az Unió minden érintett tagállama vonatkozásában.

Harmadszor a felperesek azt állítják, hogy a vitatott rendeletet az állandó ítélkezési gyakorlat által megállapított, és az Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében szabályozott gondos ügyintézés és a gondossági kötelezettség általános elvének megsértésével fogadták el.

(1)  HL L 142., 1. o.

(2)  Spanyolország lobogója alatt közlekedő, illetve a Spanyolországban lajstromozott erszényes kerítőhálós hajók által az Atlanti-óceánon a nyugati hosszúság 45°-tól keletre és a Földközi-tengeren folytatott, kékúszójú tonhalra irányuló halászat tilalmáról szóló, 2010. június 14-i 508/2010/EU bizottsági rendelet (HL L 149., 7. o.)

(3)  A közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 343., 1. o.)