A T-111/07. sz., Agrofert Holding a.s. kontra Európai Bizottság ügyben 2010. július 7-én hozott ítélet ellen az Európai Bizottság által 2010. szeptember 27-én benyújtott fellebbezés

(C-477/10. sz. ügy)

()

2010/C 328/39

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: B. Smulders, P. Costa de Oliveira, Bottka V., meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Agrofert Holding a.s., a Svéd Királyság, a Finn Köztársaság, a Dán Királyság, Polski Koncern Naftowy Orlen SA

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen fellebbezés a dokumentumokhoz való hozzáféréshez való jog alóli kivételek értelmezésére irányul, amely kivételek (i) az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmére (a továbbiakban: a vizsgálatra vonatkozó kivétel), (ii) a természetes vagy jogi személyek kereskedelmi érdekeinek védelmére (a továbbiakban: kereskedelmi érdekekre vonatkozó kivétel), (iii) a bizottsági döntéshozatali eljárás védelmére (a továbbiakban: a döntéshozatali eljárásra vonatkozó kivétel) valamint (iv) a jogi tanácsadás védelmére (a továbbiakban: a jogi tanácsadásra vonatkozó kivétel) vonatkozik. Ezek a kivételek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanács rendelet (1) 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében, 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében, 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében, illetve 4. cikke (2) bekezdésének második franciabekezdésében (a továbbiakban: 1049/2001 rendelet).

E fellebbezés pontosabban e kivételeknek egy, a 139/2004/EK tanácsi rendeletnek (2) (a továbbiakban: összefonódási rendelet) megfelelő összefonódási eljárásra vonatkozó bizottsági aktában található dokumentumokra való alkalmazására vonatkozik.

A Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék a fellebbezés tárgyát képező ítéletben tévesen alkalmazta a jogot a fent hivatkozott kivételek értelmezése során azzal, hogy nem vette figyelembe a versenyjogi eljárások, valamint az összefonódási rendelet által az összefonódási eljárásokban részt vevő vállalkozásoknak nyújtott biztosítékok sajátos jellegét. Különösen a Törvényszék az ítéletében nem próbált igazi és harmonikus egyensúlyt teremteni a szóban forgó ügyben alkalmazandó két jogszabály rendszer között. Ehelyett tévesen értelmezte a dokumentumokhoz való hozzáférés szabályait és ezzel az összefonódásra vonatkozó szabályokat alkalmazhatatlanná tette.

A Bíróság által megvizsgálandó első kérdés az összefonódási rendeletben és az EUMSz 239. cikkben szabályozott szakmai titoktartás kötelezettségének hatálya a dokumentumokhoz való hozzáférés alóli kivételek — és különösen a vizsgálatra és a kereskedelmi érdekekre vonatkozó — értelmezése tekintetében.

A Bíróság által megvizsgálandó második kérdés a Törvényszék azon megállapítása, miszerint a dokumentumokhoz való hozzáférés elutasításának alapjául szolgáló ügyben nem merültek fel különös körülmények, anélkül, hogy a Bizottságnak vizsgálnia kellene konkrétan és minden egyes ügyben minden egyes kért dokumentumot, és hogy egyes kért dokumentum tartalmát illetően részletesen indokolnia kellene az elutasítást.

A harmadik kérdés a vizsgálatra vonatkozó kivétel azon megszorító értelmezésére vonatkozik, miszerint ez a kivétel nem alkalmazható az összefonódással kapcsolatos közigazgatási eljárást lezáró bizottsági határozat meghozatalát követően.

A negyedik Bíróság eléterjesztett kérdés a nyilvánosságra hozatalnak különösképpen a kereskedelmi érdekek, a döntéshozatali eljárás és a jogi tanácsadás védelmére vonatkozó kockázataival indokolási kötelezettség terjedelmére vonatkozik.

Végül a Bíróság elé terjesztett ötödik kérdés a részleges hozzáférésre vonatkozik. A biz azon az állásponton van, hogy annak érdekében, hogy hatékonyan tudja lefolytatni az összefonódásokra vonatkozó vizsgálatát, be kell tartania az összefonódási rendeletben meghatározott — különösen a szakmai titoktartásra vonatkozó — kötelezettségeket, függetlenül attól, hogy határozata jogerőre emelkedett-e. Továbbá amikor a valamely tevékenységre irányadó, az ítélkezési gyakorlat által értelmezett eljárási szabályok lehetővé teszik bizonyos dokumentumok — mint például a Bizottság belső iratainak — védelmét, el kell ismerni, hogy ezek a dokumentumokra alkalmazandó a 1049/2001 rendelet által előírt hozzáférés tilalmának vélelme. A Törvényszék ítélete kételyeket vetett fel a Bizottság azzal kapcsolatos lehetőségének tekintetében, hogy ezzel kapcsolatosan vizsgálódjon, valamint azon felek jogai tekintetében, akik a Bizottsághoz dokumentumokat nyújtottak be. A jelen fellebbezés az ezzel kapcsolatos megfelelő megközelítés Bíróság általi egyértelművé tételét teszi lehetővé.

A Bizottság a jelen fellebbezést tehát azért terjesztette elő, hogy a Bíróságnak lehetősége legyen a Törvényszék által felvetett alapvető kérdésekben való döntést hozni, és hogy koherens és harmonikus értelmezést adjon a két érintett jogszabálynak.

(1)  HL L 145., 43. o., magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. oldal

(2)  A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendelet (HL L 24., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. oldal)