2006. július 18-án benyújtott kereset – Arkema France kontra Bizottság

(T-189/06. sz. ügy)

(2006/C 212/69)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: az Arkema France (Puteaux, Franciaország) (képviselők: A. Winckler ügyvéd, S. Sorinas ügyvéd és P. Geffriaud ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a jelen keresettel a COMP/F/38.620 hidrogén peroxid és perborát-ügyben 2006. május 3-án hozott C(2006) 1766 végleges bizottsági határozat részleges megsemmisítését kéri, amely határozatban a Bizottság azt állapította meg, hogy a határozat által címzett vállalkozások – többek között a felperes – megsértették az EK 81. cikk (1) bekezdését és az EGT Megállapodás 53. cikkét azzal, hogy több olyan megállapodásban és összehangolt magatartásban vettek részt, amelyek a versenytársak közötti információcserére, valamint az árakról és termelési kapacitásokról szóló megállapodásokra, továbbá e megállapodásoknak a hidrogén peroxid és a nátrium perborát ágazatban történő megvalósításának felügyeletére terjedtek ki. Másodlagosan az e határozatban vele szemben kiszabott bírság összegének megsemmisítését, illetve csökkentését kéri.

A felperes négy jogalapot hoz fel állításainak alátámasztására.

Az első jogalapban a felperes fenntartja, hogy azáltal, hogy a Bizottság az Arkema által elkövetett jogsértést az Elf Aquitaine-nek és a Totalnak tudja be arra az egyszerű vélelemre támaszkodva, hogy a tényállás megvalósulása idején e két társaság tulajdonában volt alaptőkéje majdnem teljes egésze, a leányvállalat által megvalósított magatartás anyavállalatának való betudhatóságára vonatkozó szabályok alkalmazásában jogi és ténybeli hibákat vétett, továbbá megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét. A felperes azt állítja, hogy a vizsgálat során vitatta az irányításra vonatkozó vélelmet. Ezenfelül azzal érvel, hogy a Bizottság megsértette az EK 253. cikk értelmében reá háruló indokolási kötelezettséget, valamint a gondos ügyintézés elvét azzal, hogy nem adott választ a felperesnek a kifogásközlésre adott válaszában kifejtett érvek összességére.

A második jogalapban a felperes azt állítja, hogy a Bizottság jogban való tévedést követett azzal, hogy az Arkema bírságának „kiindulási összegét” elrettentő hatás címén 20 %-kal megemelte úgy, hogy az anyavállalatok, vagyis az Elf Aquitaine és a Total a jogsértés idején elért forgalmára támaszkodott, mivel a kifogásolt jogsértés egyik anyavállalatnak sem tudható be. A felperes e jogalapon belül másodlagosan fenntartja, hogy a Bizottság megsértette az arányosság és az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy az Arkema tekintetében megállapított bírság „kiindulási összegét” elrettentő hatás címén 3-szoros szorzóval növelte (vagyis 200 %-os emelést hajtott végre).

Harmadszor a felperes fenntartja, hogy a Bizottság jogszabályt sértett azzal, hogy az Arkemával szemben kiszabott bírság „alapösszegét” visszaesés címén 50 %-kal megemelte. Arra hivatkozik, hogy a visszaesés fogalmának alkalmazása a jelen ügyben nyilvánvalóan túlzott, és ellentétes a jogbiztonság elvével, mivel a Bizottság által szankcionált, a távoli múltban történt ténybeli elemekre alapozott jogsértésekről van szó. Egyébiránt a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság megsértette a „ne bis idem” elvét, mivel az előző jogsértéseket a Bizottság több újabb keletű határozatában már több alkalommal figyelembe vette, amelyekben a bírságok összegét visszaesés címén 50 %-kal emelte. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság ugyanazon tényekért bünteti az Arkonát újabb alkalommal.

Végül a felperes arra hivatkozik, hogy a határozat sem jogilag, sem ténybelileg nem megalapozott, mivel nem csökkentette 30 %-kal a bírság összegét az általa a közigazgatási eljárás során tanúsított együttműködés alapján. A felperes azzal érvel, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési, valamint jogi hibát vétett azzal, hogy tekintetében nem alkalmazta az engedékenységi közlemény (1) B. pontját a rá vonatkozó bírság összegének 50 %-os csökkentése érdekében.

(1)  A Bizottság közleménye a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. kötet, 2. fejezet, 155. o.).