Felek
Az ítélet indoklása
Rendelkező rész

Felek

A C‑158/06. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a College van Beroep voor het bedrijfsleven (Hollandia) a Bírósághoz 2006. március 23‑án érkezett, 2006. március 16‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Stichting ROM‑projecten

és

a Staatssecretaris van Economische Zaken

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: R. Schintgen, az ötödik tanács elnöke, az első tanács elnökeként eljárva, A. Tizzano, A. Borg Barthet, M. Ilešič (előadó) és E. Levits bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. február 1‑jei tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

– a Stichting ROM‑projecten képviseletében J. Roeleveld advocaat,

– a holland kormány képviseletében C. ten Dam, meghatalmazotti minőségben,

– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében L. Flynn és A. Weimar, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2007. március 29‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

Az ítélet indoklása

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közösségi KKV‑kezdeményezés keretén belül az 1. és a 2. célkitűzések tekintetében Hollandiában támogatható területek számára az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) és az az Európai Szociális Alapból (ESZA) operatív programnak nyújtott támogatásokról szóló, 1995. október 16‑i C (95) 1753 bizottsági határozat (a továbbiakban: támogatás nyújtására vonatkozó határozat) 6. cikkének, valamint az EK 249. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2. E kérelem előterjesztésére a Stichting ROM‑projecten (a továbbiakban: ROM‑projecten) és a Staatssecretaris van Economische Zaken (gazdasági ügyekért felelős államtitkár, a továbbiakban: államtitkár) között a kis‑ és középvállalkozások javára indított közösségi kezdeményezés keretében nyújtott pénzügyi támogatás megszüntetése és a támogatás visszatéríttetése iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében került sor.

Jogi háttér

3. Az Európai Közösségek Bizottsága 1994. július 1‑jén tette közzé a tagállamok részére a kis‑ és középvállalkozásoknak az egységes piachoz való hozzáigazítására irányuló közösségi kezdeményezés keretében a tagállamok által előterjesztendő operatív programokra vonatkozó iránymutatások meghatározásáról szóló közleményét (HL C 180., 10. o.).

4. A támogatás nyújtására vonatkozó határozat kimondja:

„1. cikk

Az 1994. november 30‑tól 1999. december 31‑ig terjedő időszakra megállapított és a mellékletekben leírt, a KKV‑kra vonatkozó közösségi kezdeményezés keretében az 1. és 2. célkitűzés alapján támogatható holland területek javára szóló, több éven át tartó, összefüggő intézkedéseket magába foglaló holland KKV operatív program jóváhagyásra került.

[…]

6. cikk

A közösségi támogatások az e program alá tartozó intézkedésekkel kapcsolatos kiadásokat érintik, amely intézkedéseket az érintett tagállam kötelező erejű jogi rendelkezésekben fog szabályozni, és amelyekhez a szükséges pénzügyi eszközöket legkésőbb 1999. december 31‑ig elkülöníti. Az e tevékenységek költségeinek figyelembevételére nyitva álló határidő 2001. december 31‑e.

[…]

9. cikk

Jelen közlemény címzettje a Holland Királyság.”

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

5. A ROM‑projecten 1999. augusztus 31‑i levelében arra kérte az államtitkárt, hogy a holland KKV operatív program keretében nyújtson támogatást a „Kenniskaart Medische Technologie en Life Sciences” tervhez (orvosi technológiai és orvostudományi adattábla).

6. Az államtitkár 1999. december 29‑i határozatával az említett program keretében a ROM‑projecten számára legfeljebb 200 000 NLG támogatás nyújtásáról döntött. Többek között azt a feltételt szabta, hogy az említett tervet 2000. december 31‑ig meg kell valósítani, továbbá a 2000. január 1‑je előtt és ugyanezen év december 31‑e után teljesített kifizetések után nem jár támogatás.

7. A ROM‑projecten kérésére az államtitkár 2000‑ben és 2001‑ben egyaránt 80 000 NLG előleget folyósított a ROM‑projectennek.

8. Az államtitkár 2002. július 11‑i határozatával tájékoztatta a ROM‑projectent, hogy ez utóbbi megszegte a támogatás nyújtására vonatkozó határozat 6. cikkében foglalt feltételt, amelynek értelmében a kötelezettségvállalásokat legkésőbb 1999. december 31‑ig meg kellett volna kötni (a továbbiakban: határidőre vonatkozó feltétel). Az államtitkár azzal a kérdéssel fordult a Bizottsághoz, vajon emiatt a támogatás összegét nullára kell‑e csökkenteni, amelyre a Bizottság nem hivatalos úton tagadó választ adott. A Bizottság válaszának hivatalos megerősítéséig az államtitkár teljes körű fenntartás mellett 69 788 NLG‑ben rögzítette a támogatás mértékét. A ROM‑projectent 90 212 NLG visszafizetésére szólította fel.

9. Az államtitkár 2003. február 27‑i határozatával a támogatás összegét nullára csökkentette és a 69 788 NLG összeg visszafizetésére is felszólította a ROM‑projectent, arra hivatkozva, hogy a Bizottság szerint a támogatás kedvezményezettjének legkésőbb 1999. december 31‑ig kellett volna vállalnia a kötelezettségeket.

10. 2003. május 26‑i határozatával az államtitkár elutasította a 2002. július 11‑i és 2003. február 27‑i határozatok ellen benyújtott panaszt.

11. A Rechtbank te Roermond 2004. január 23‑i ítéletével megsemmisítette a 2003. május 26‑i határozatot. Felszólította az államtitkárt, hogy a hozzá benyújtott panaszról hozzon új határozatot.

12. Az államtitkár 2004. augusztus 16‑i határozatával a támogatás összegét nullára csökkentette, és 72 604,84 euró visszafizetését követelte, arra hivatkozva, hogy a ROM‑projecten nem tartotta be a határidőre vonatkozó feltételt.

13. A College van Beroep voor het bedrijfsleven – amely előtt e határozat ellen a ROM‑projecten keresetet indított – arra keres választ, hogy az államtitkár hivatkozhatott‑e arra, hogy a ROM‑projecten nem teljesítette e feltételt. E tekintetben a College van Beroep voor het bedrijfsleven azzal érvel, hogy a holland jog szerint valamely támogatás kedvezményezettjével szemben ilyen feltételre csak akkor lehet hivatkozni, ha azt vele előre közölték. E szabály egyaránt következik a jogbiztonság elvéből és a holland jogi szabályozásból. Az említett feltétel pedig nem szerepel sem az államtitkár 1999. december 29‑i határozatában, sem az ahhoz csatolt feltételek között. Szintén nem szerepel a támogatás iránti kérelem formanyomtatványában, sem az arra vonatkozó kitöltési útmutatóban.

14. A kérelmet előterjesztő bíróság ebből azt a következtetést vonja le, hogy kizárólag a holland jog szempontjából vizsgálva, a határidőre vonatkozó feltételre nem lehet hivatkozni a ROM‑projectennel szemben. Arra keresi azonban a választ, hogy a közösségi jog szerint lehet‑e hivatkozni e feltételre a ROM‑projectennel szemben.

15. E körülmények között a College van Beroep voor het bedrijfsleven felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1) A [támogatás nyújtására vonatkozó] határozat 6. cikke olyan feltétlen és kellően pontos rendelkezésnek minősül‑e, amely a nemzeti jogrendben közvetlenül alkalmazható?

2) Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén:

Úgy kell‑e értelmezni az EK 249. cikket, hogy a nevezett határozat 6. cikke közvetlenül kötelezi a jogalanyt mint végső kedvezményezettet legkésőbb 1999. december 31‑ig jogilag kötelező megállapodások kötésére és az igényelt eszköz tényleges elkülönítésére?

3) A második kérdésre adott igenlő válasz esetén:

Teret enged‑e a tagállamok számára, tekintettel a közösségi jog általános elveire, [az őket terhelő, a szabálytalanság következtében elvesztett pénzösszeg visszatéríttetéséhez szükséges intézkedések meghozatalásra irányuló kötelezettség], az egy rendelkezés megsértése miatti visszaköveteléstől való eltekintésre, ha az érintett kedvezményezett nem ismerte ezt a rendelkezést, és hiányos ismeretei nem is róhatók fel neki?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Előzetes megfontolások

16. A nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EK 234. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bírónak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez érdemi választ adjon. Erre tekintettel adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az eléterjesztett kérdéseket (lásd a C‑210/04. sz. FCE Bank‑ügyben 2006. március 23‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑2803. o.] 21. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

17. A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság másodlagosan tette fel a harmadik kérdést, vagyis arra az esetre, ha az első és a második kérdés előzetes vizsgálata után azokra igenlő válasz születne.

18. Meg kell állapítani, hogy a harmadik kérdés önállóan is vizsgálható, és az erre adott igenlő válasz az első és második kérdést lényegtelenné tenné. Ugyanis feltételezve, hogy a támogatás nyújtásának feltételeit – köztük a határidőre vonatkozó feltételt – úgy kell tekinteni, mint amelyre semmi esetre sem lehet hivatkozni a végső kedvezményezettel szemben azon az alapon, hogy azokat vele nem közölték; ez esetben nincs helye annak megvizsgálásának, vajon az említett határidőre vonatkozó feltétel feltétlen, kellően pontos, és alkalmas‑e arra, hogy az említett kedvezményezettre közvetlenül kötelezettséget keletkeztessen.

19. Ennélfogva célszerű elsőként a harmadik kérdést megvizsgálni, és azt a következőképpen átfogalmazni:

„Amikor a Közösség által valamely tagállam számára adott pénzügyi támogatás nyújtásának feltételei szerepelnek a támogatás nyújtására vonatkozó határozatban, azonban a tagállam azokat nem teszi közzé, sem a támogatás végső kedvezményezettjével nem közli, ellentétes‑e a közösségi joggal, hogy a jogbiztonság elvét alkalmazva a jogtalanul kifizetett összeg visszafizetésének mellőzésére kerüljön sor?”

A harmadik kérdésről

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

20. A ROM‑projecten azzal érvel, hogy nem volt tudomása a támogatás nyújtására vonatkozó határozat 6. cikkéről, és ezen ismeret hiánya nem érvényesíthető vele szemben. Következésképpen a bizalomvédelem és a jogbiztonság elve akadályát képezi azon pénzügyi támogatás visszafizetésének, melynek kedvezményezettje volt. Ugyanis a közösségi joggal nem ellentétes, hogy ezen elveket alkalmazva az ilyen visszafizetés mellőzésére kerüljön sor, feltéve hogy a Közösség érdekeit figyelembe vették, és a kedvezményezett jóhiszeműsége bizonyítást nyert.

21. A holland kormány hangsúlyozza, hogy a jogalanyok kötelesek ismerni a közösségi jogot, és annak alkalmazásának a jogalanyok számára előre láthatónak kell lennie. Ebből következik, hogy a határidőre vonatkozó feltételre nem lehet hivatkozni a ROM‑projectennel szemben, mivel azt arról nem tájékoztatták.

22. A Bizottság szintén úgy véli, hogy a határidőre vonatkozó feltételre nem lehet hivatkozni a ROM‑projectennel szemben. A kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy e feltételt a ROM‑projectennel nem közölték, továbbá e feltétel ismeretének hiánya neki nem felróható, a jogbiztonság elvével ellentétes volna tehát e feltételre hivatkozni a ROM‑projectennel szemben.

A Bíróság válasza

23. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a nemzeti bíróságoknak a közösségi jog alapján jogosulatlanul kifizetett összeg visszafizetésére vonatkozó jogvitákban – közösségi rendelkezés hiányában – nemzeti jogukat alkalmazva kell dönteniük, a közösségi jog által felállított korlátok között, vagyis a nemzeti jog előírásai nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a jogosulatlanul kifizetett támogatás visszafizetését, és a nemzeti jog alkalmazásának a hasonló ügyek eldöntésére vonatkozó nemzeti eljárásokhoz képest hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie (a 205–215/82. sz., Deutsche Milchkontor és társai egyesített ügyekben 1983. szeptember 21‑én hozott ítélet [EBHT 1983., 2633. o.] 19. pontja, a C‑366/95. sz., Steff‑Houlberg Export és társai ügyben 1988. május 12‑én hozott ítélet [EBHT 1988., I‑2661. o.] 15. pontja és a C‑336/00. sz. Huber‑ügyben 2002. szeptember 19‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑7699. o.] 55. pontja).

24. Így nem tekinthető a közösségi joggal ellentétesnek, hogy a nemzeti jog a közigazgatási aktusok visszavonásakor és a közpénzekből jogtalanul kifizetett állami támogatás visszafizetésekor egyidejűleg veszi tekintetbe a jogszerűség és a jogbiztonság elvét, mivel ez utóbbi a közösségi jogrend részét képezi (a C‑80‑82/99. sz., Deutsche Milckontor és társai egyesített ügyekben 2001. október 9‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑7211. o.] 60. pontja és a fent hivatkozott Huber‑ügyben hozott ítélet 56. pontja).

25. Közelebbről, a jogbiztonság elve megköveteli, hogy a közösségi szabályozás tegye lehetővé az érdekeltek számára az őket terhelő kötelezettség terjedelmének pontos ismeretét (a C‑209/96. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 1998. október 1‑jén hozott ítélet [EBHT 1998., I‑5655. o.] 35. pontja, a C‑108/01. sz., Consorzio del Prosciutto di Parma és Salumificio S. Rita ügyben 2003. május 20‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑5121. o.] 89. pontja, és a C‑255/02. sz., Halifax és társai ügyben 2006. február 21‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑1609. o.] 72. pontja). A jogalanyoknak ugyanis képeseknek kell lenniük arra, hogy egyértelműen megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el (a C‑143/93. sz. Van Es Douane Agenten ügyben 1996. február 13‑án hozott ítélet [EBHT 1996., I‑431. o.] 27. pontja és a C‑248/04. sz. Koninklijke Coöperatie Cosun ügyben 2006. október 26‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑10211. o.] 79. pontja).

26. A jogbiztonság ezen követelményének még szigorúbban kell érvényesülnie az olyan szabályozás esetén, amely pénzügyi következményekkel járhat (a C‑94/05. sz. Emsland‑Stärke ügyben 2006. március 16‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑2619. o.] 43. pontja és a fent hivatkozott Koninklijk e Coöperatie Cosun ítélet 79. pontja).

27. A jelen esetben először is a támogatás nyújtására vonatkozó határozat 9. cikkéből az tűnik ki, hogy e határozat egyedüli címzettje a Holland Királyság. Jóllehet az említett határozatot nem tették közzé, és így azt csupán a holland hatóságok ismerték, ez utóbbiak nem közölték a határozatban foglalt feltételeket a ROM‑projectennel.

28. Másrészt azáltal, hogy a támogatás nyújtására vonatkozó határozat keretében az államtitkár 1999. december 29‑én – vagyis a határozat 6. cikkében szereplő határidő lejárta előtt mindössze két nappal – döntött a ROM‑projecten számára támogatás nyújtásáról, anélkül hogy a határidőről a ROM‑projectent tájékoztatta volna, majdnem szükségszerűen a határidő elmulasztásához vezető helyzetet teremtett.

29. Meg kell tehát állapítani, hogy ilyen körülmények között valamely közösségi támogatás végső kedvezményezettje nincs olyan helyzetben, hogy félreérthetőség nélkül megismerhesse jogait és kötelezettségeit, és ezeknek megfelelően járjon el.

30. Mint azt a ROM‑projecten, a holland kormány és a Bizottság előadja, egy ilyen helyzetben, melyet az jellemez, hogy a támogatás végső kedvezményezettje nem ismeri a támogatásra vonatkozó határozatban foglalt feltételeket, ellentétes a jogbiztonság elvével, hogy e feltételekre a támogatás végső kedvezményezettjével szemben hivatkozzanak.

31. Azonban az említett kedvezményezett csak akkor vitathatja a támogatás megszüntetését és annak visszafizetését, ha a pénzügyi támogatás felhasználásának szabályszerűsége tekintetében jóhiszemű volt. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy e feltétel teljesül‑e (lásd e tekintetben a C‑298/96. sz. Oelmühle et Schmidt Söhne ügyben 1998. július 16‑án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑4767. o.] 29. pontját és a fent hivatkozott Huber‑ítélet 58. pontját).

32. Végül emlékeztetni kell arra, hogy amikor a jogbiztonság elvével ellentétes a közösségi támogatás kedvezményezettjének a támogatás visszafizetésére kötelezése, a Közösségnek a támogatás visszafizetéséhez fűződő érdekét mégis figyelembe kell vennie (a fent hivatkozott Huber‑ítélet 57. pontja).

33. Az alapügyben vázolt helyzetben, melyben a támogatás kedvezményezett általi visszafizetésének elmaradása a nemzeti hatóság által elkövetett mulasztás következménye, az EK 10. cikkében foglalt együttműködés elve alapján a tagállam pénzügyi felelősséggel tartozhat a vissza nem térített összegért, a Közösségnek a támogatás visszatérítéséhez való joga tényleges érvényesülése érdekében.

34. A fentiekre tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy amikor a Közösség által valamely tagállam számára adott pénzügyi támogatás nyújtásának feltételei szerepelnek a támogatás nyújtására vonatkozó határozatban, azonban a tagállam azokat nem teszi közzé, és a támogatás végső kedvezményezettjével sem közli, nem ellentétes a közösségi joggal, hogy a jogbiztonság elvét alkalmazva a jogtalanul kifizetett összeg visszafizetésének mellőzésére kerüljön sor, feltéve hogy a kedvezményezett jóhiszeműsége bizonyítást nyer. Ilyen esetben az érintett tagállam pénzügyi felelősséggel tartozhat a vissza nem térített összegért, a Közösségnek a támogatás visszatérítéséhez való joga tényleges érvényesülése érdekében.

Az első és második kérdésről

35. A harmadik kérdésre adott válaszra tekintettel nem szükséges válaszolni arra a kérdésre, hogy a határidőre vonatkozó feltétel feltétlen és kellően pontos‑e ahhoz, hogy a nemzeti jogban közvetlenül alkalmazható legyen, sem arra a kérdésre, hogy az említett feltétel a pénzügyi támogatás végső kedvezményezettjére nézve közvetlenül kötelezettséget keletkeztethet‑e.

A költségekről

36. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

Rendelkező rész

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Ha a Közösség által valamely tagállam számára adott pénzügyi támogatás nyújtásának feltételei szerepelnek a támogatás nyújtására vonatkozó határozatban, azonban a tagállam azokat nem teszi közzé, sem a támogatás végső kedvezményezettjével nem közli, nem ellentétes a közösségi joggal, hogy a jogbiztonság elvét alkalmazva a jogtalanul kifizetett összeg visszafizetésének mellőzésére kerüljön sor, feltéve hogy a kedvezményezett jóhiszeműsége bizonyítást nyer. Ilyen esetben az érintett tagállam pénzügyi felelősséggel tartozhat a vissza nem térített összegért, a Közösségnek a támogatás visszatérítéséhez való joga tényleges érvényesülése érdekében.