EURÓPAI BIZOTTSÁG

Strasbourg, 2025.6.17.

COM(2025) 825 final

2025/0825(COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendelet értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó követelmények tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

{SEC(2025) 825 final} - {SWD(2025) 825 final} - {SWD(2025) 826 final}

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

Általános bevezetés

Az európai értékpapírosítási piac újraindítása hozzájárulhat a reálgazdaság számára rendelkezésre álló finanszírozás összegének növeléséhez és az egységes piacon belüli kockázatdiverzifikáció fokozásához. Ez a jelenlegi gazdasági és geopolitikai környezetben, ahol az Uniónak jelentős beruházásokra van szüksége ahhoz, hogy reziliens és versenyképes maradjon, fontosabb, mint valaha. A jól működő értékpapírosítási piacok hozzájárulhatnak a nagyobb gazdasági növekedéshez, és megkönnyíthetik az uniós stratégiai célkitűzések finanszírozását, beleértve a zöld, digitális és társadalmi átállásba történő beruházásokat is, azáltal, hogy lehetővé teszik a hitelintézetek (azaz a bankok) számára, hogy a kockázatokat az azok viselésére legalkalmasabb szereplőkre ruházzák át, és ezáltal tőkét szabadítsanak fel. A bankoknak ezt a tőkét a háztartások és a vállalkozások, köztük a kkv további hitelezésére kell fordítaniuk. A kockázatoknak a tágabb pénzügyi rendszeren belüli újraelosztásával az értékpapírosítás több befektetési lehetőséget is biztosíthat a tőkepiaci befektetők számára. A jelenlegi uniós értékpapírosítási keretrendszer gátolja az uniós gazdaságot abban, hogy kihasználja az értékpapírosítás által kínált valamennyi előnyt. 

Enrico Letta 1 és Mario Draghi 2 jelentései az értékpapírosítást az uniós prioritások – többek között a védelem – finanszírozási szükségletei tekintetében az Európai Unió bankjainak hitelezési kapacitását megerősítő eszközként javasolták, amely elmélyíti a tőkepiacokat, segít a megtakarítási és beruházási unió kiépítésében, és növeli az EU versenyképességét. 

Az Európai Tanács felkérte az Európai Bizottságot, hogy határozzon meg intézkedéseket az európai értékpapírosítási piac újraindítására, „többek között szabályozási és prudenciális változtatások révén, kihasználva a rendelkezésre álló mozgásteret" 3 , és 2025-ben mielőbb tegyen javaslatot egy felülvizsgált értékpapírosítási keretre 4 . Számos érdekelt fél, köztük kibocsátók, befektetők és felügyeleti szervek is cselekvésre szólítottak fel az uniós értékpapírosítási piac fejlődését gátló akadályok felszámolása érdekében 5 .

Az uniós értékpapírosítási keretrendszert a 2008-as pénzügyi válságot követően hozták létre a kockázatos egyesült államokbeli értékpapírosítással kapcsolatos aggályokra válaszul. Akkoriban szigorú követelményeket tartottak szükségesnek az értékpapírosítási piac hírnevének helyreállításához, amelyet nem megfelelő védelem és a befektetők komoly bizalmatlansága jellemzett. Most, hogy a piac szervezetébe szilárdan beágyazódtak a megfelelő biztosítékok, és az értékpapírosítás kezdi visszanyerni a befektetők bizalmát, jobb egyensúlyt kell találni a biztosítékok és a növekedési lehetőségek között, mind a befektetések, mind a kibocsátás tekintetében. A keretrendszerrel kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy az túl konzervatív, és korlátozza az értékpapírosítás lehetséges használatát az EU-ban. A magas működési költségek és a túlzottan konzervatív tőkekövetelmények sok kibocsátót és befektetőt távol tartanak az értékpapírosítási piactól.

A felülvizsgálat célja, hogy elismerje az uniós értékpapírosítás szabályozási és felügyeleti keretrendszerében alkalmazott kockázatcsökkentő tényezőket, amelyek jelentősen csökkentették az értékpapírosítási ügyletekbe beágyazott kockázatokat, és hozzájárultak az uniós értékpapírosítások jó hitelteljesítményéhez.

Ez a javaslat hozzájárul a Bizottság 2024–2029-es időszakra vonatkozó, „Új terv Európa fenntartható jólétéért és versenyképességéért” elnevezésű prioritásához. A javaslat a Bizottság 2024–2029-es megbízatása egyik sarokkövének tekinthető megtakarítási és beruházási unió 6 egyik eleme és annak első jogalkotási kezdeményezése. Ugyanakkor fontos elismerni, hogy az értékpapírosítás felülvizsgálata önmagában nem csodafegyver. A megtakarítási és beruházási unió projektje egyéb és kiegészítő intézkedések széles körét is magában foglalja a céljai elérése érdekében. Mindazonáltal az Európai Bizottság arra számít, hogy a nem prudenciális és a prudenciális követelmények e javaslatcsomagban előirányzott módosításai arra késztetik a pénzügyi intézményeket, hogy fokozzák értékpapírosítási tevékenységüket, és ami még fontosabb, az így felszabaduló tőketartalékot további hitelezésre használják fel.

Az uniós értékpapírosítási keretrendszer javasolt felülvizsgálatának célja, hogy az uniós értékpapírosítási piacon felszámolja az indokolatlan kibocsátási és befektetési akadályokat, különösen a következők révén: i. a kibocsátók és a befektetők indokolatlan működési költségeinek csökkentése, megőrizve ugyanakkor az átláthatóság, a befektetővédelem és a felügyelet megfelelő normáit, ii. a bankokra és biztosítókra vonatkozó prudenciális keret kiigazítása a tényleges kockázatok jobb figyelembevétele és az értékpapírosítások kibocsátásakor és az azokba való befektetéskor fennálló indokolatlan prudenciális költségek megszüntetése érdekében, megőrizve ugyanakkor a pénzügyi stabilitást.

Az uniós értékpapírosítási keretrendszer felülvizsgálatának célja, hogy felszámolja az uniós értékpapírosítási piac növekedését és fejlődését gátló indokolatlan akadályokat anélkül, hogy kockázatot jelentene a pénzügyi stabilitásra, a piaci integritásra vagy a befektetővédelemre nézve. Ennek elérése érdekében a javasolt reformok körültekintően a kibocsátás és a (nem banki) beruházások előtt álló konkrét akadályok kezelésére irányulnak. A felülvizsgálat négy jogi aktus módosítását irányozza elő: 

·a kibocsátókra és a befektetőkre vonatkozó termékszabályokat és magatartási szabályokat meghatározó (EU) 2017/2402 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: értékpapírosítási rendelet 7 ) módosításáról szóló jogalkotási javaslat,

·az értékpapírosítási pozíciót tartó és az értékpapírosításba befektető bankokra vonatkozó tőkekövetelményeket meghatározó 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: tőkekövetelmény-rendelet 8 ) módosításáról szóló javaslat, valamint

·két felhatalmazáson alapuló rendelet módosítása: a bankok likviditási pufferébe beszámítandó eszközökre vonatkozó elismerési kritériumokat szabályozó (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (a továbbiakban: a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus 9 ) és a biztosítókra és viszontbiztosítókra vonatkozó tőkekövetelményeket szabályozó (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (a továbbiakban: a Szolvencia II. kiegészítéséről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus 10 ). 

A tervezett változtatások célja a keretrendszer célzott javítása, nem pedig annak átdolgozása. Ezeket a változtatásokat csomagnak kell tekinteni, mivel önmagában az egyes összetevők egyike sem éri el a kívánt eredményt. A csomag elemei a piac kínálati és keresleti oldalára egyaránt kiterjednek, és erősítik egymást a kívánt hatás elérése érdekében. Az adatszolgáltatási követelmények egyszerűsítése és a tőkekövetelmények enyhítése csökkenti a belépési korlátokat, és olcsóbbá teszi a bankok számára az értékpapírosítások kezdeményezését. Az átvilágítás egyszerűsítése, valamint a tőkekövetelmények és a likviditáskezelés módosítása megkönnyíti és vonzóbbá teszi az értékpapírosításba való befektetést. A nagyobb és dinamikusabb befektetői bázis szintén ösztönözni fogja a kibocsátás növelését. Az uniós értékpapírosítási piac újraindítása összetett kérdés, amely az értékpapírosítási piac kínálatának és keresletének előmozdítása érdekében változtatások végrehajtását teszi szükségessé a keretrendszer különböző részeiben.

A szabályozás önmagában nem elegendő a piac fejlődésének ösztönzéséhez: a piaci szereplőknek is ki kell venniük a részüket, például azáltal, hogy elfogadják a szabványosítást és az egyes szegmenseket célzó ágazati kezdeményezéseket – a piaci szereplők erőfeszítései nélkül nem bővülhet a piac. 

A felülvizsgálat során felhasznált információk számos forrásból, többek között a következőkből származtak: az EBH 2020. évi jelentése a jelentős kockázatátruházásról , az ERKT 2020. évi jelentése az uniós értékpapírosítási piac rendszerszintű kockázatainak nyomon követéséről , a Bizottság 2022. évi jelentése az értékpapírosítási rendelet működéséről , az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságának a prudenciális keretre vonatkozó 2022. évi szakvéleménye , az uniós értékpapírosítási keretrendszer működéséről szóló 2024. évi célzott konzultáció , valamint a vegyes bizottság 2025. évi jelentése az értékpapírosítási keretrendszer végrehajtásáról és működéséről . A Bizottság emellett különböző kétoldalú találkozókat tartott az érdekelt felekkel, és 2024 júliusában műhelytalálkozót szervezett, hogy megvitassa az érdekelt felek uniós értékpapírosítási keretrendszerrel kapcsolatos nézeteit. 

Ami az időzítést illeti, az értékpapírosítási rendelet és a tőkekövetelmény-rendelet módosításait a Bizottság együttesen fogadja el. Ugyanezen a napon a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet módosításainak tervezetét négyhetes konzultáció céljából közzéteszi az „Ossza meg velünk véleményét!” oldalon. A Szolvencia II. kiegészítéséről szóló felhatalmazáson alapuló rendelet módosításainak tervezetét az említett rendelet módosításainak szélesebb körű csomagja fogja tartalmazni, amelyet várhatóan ez év júliusának második felében tesznek közzé konzultációra. 

Az 575/2013/EU rendelet (tőkekövetelmény-rendelet) módosításáról szóló javaslat célkitűzései 

A keretrendszer értékelése, amelyet az érdekelt felek visszajelzései is alátámasztanak, azt mutatja, hogy i. az 575/2013/EU rendeletben (tőkekövetelmény-rendelet) meghatározott meglévő prudenciális értékpapírosítási követelmények nem kellően kockázatérzékenyek, és hogy e követelmények következtében ii. a hitelintézetek által az értékpapírosítási kitettségeik tekintetében teljesítendő tőkekövetelmények szintje indokolatlanul magas. A jelenlegi követelmények nem ismerik el kellőképpen az uniós értékpapírosítás jó hitelteljesítményét, valamint az uniós értékpapírosítás szabályozási és felügyeleti keretrendszerében alkalmazott kockázatcsökkentő tényezőket, amelyek jelentősen csökkentették az értékpapírosítási ügyletekbe beágyazott ügynöki és modellkockázatokat 11 . Bár a többletkockázati tőkekövetelmény elve 12 – mint a hitelintézetek értékpapírosításra vonatkozó tőkekövetelményi keretének egyik fő meghatározó eleme – indokolt, a többletkockázat mértéke már nem tűnik indokoltnak. Emellett az értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó tőkekövetelmény meghatározásának sztenderd módszerében (SEC-SA) túlzott konzervatívság érvényesül, mind abszolút értelemben, mind a belső minősítésen alapuló módszerhez (SEC-IRBA) képest. A kockázatérzékenység hiánya prudenciális akadályként hat, amely visszatartja az uniós hitelintézeteket az értékpapírosítási piacon való teljes körű részvételtől, különösen az értékpapírosítást kezdeményezői minőségükben, és csökkenti a hitelintézetek azon lehetőségét, hogy a felszabaduló tőkét a gazdaságba irányuló hiteláramlás növelésére használják. Csökkenti az értékpapírosítás mint a hitelintézetek tőkéjének és mérlegének hatékony kezelésére, valamint a kockázatoknak a tágabb pénzügyi rendszerben történő újraelosztására alkalmas eszköz vonzerejét.

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)

•Arányosság

•A jogi aktus típusának megválasztása

Ez a javaslat a tőkekövetelmény-rendelet módosítása, ezért szintén rendelet formáját ölti. A javaslat céljai egyéb jogalkotási vagy operatív eszközzel nem valósíthatók meg.

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata

•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

•Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

•Hatásvizsgálat

A hatásvizsgálatról készült jelentést a Bizottság Szabályozói Ellenőrzési Testülete elé terjesztették, és azt a Testület 2025. április 9-én vizsgálta meg.

•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés

•Alapjogok

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

Ez a rendeletjavaslat az értékpapírosítás szélesebb körű felülvizsgálatának részét képezi, amely két rendelet (a tőkekövetelmény-rendelet mellett az értékpapírosítási rendelet) és két felhatalmazáson alapuló jogi aktus (a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus és a Szolvencia II. kiegészítéséről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus) módosításait foglalja magában. A javasolt változtatásokat olyan intézkedéscsomagnak kell tekinteni, amely átfogó módon kezeli az értékpapírosítási piac keresleti és kínálati problémáit.

A kockázati súlyok alsó határa azokat a minimális kockázati súlyokat jelenti, amelyeket az értékpapírosítást kibocsátó és az értékpapírosításba befektető hitelintézeteknek alkalmazniuk kell értékpapírosítási kitettségeikre, még akkor is, ha a SEC-SA és a SEC-IRBA módszerek szerinti tőkekövetelmény-számítások alacsonyabb kockázati súlyt eredményeznek. Biztosítják a tőkekövetelmények alsó szintjét. A jelenlegi keret meglehetősen kockázatérzékeny, mivel előresorolt pozíciók esetében csak két rögzített alsó határt enged meg a kockázati súlyokhoz: a kockázati súlyok 10 %-os alsó határát az egyszerű, átlátható és egységesített (STS) ügyletekből álló előresorolt pozícióval szembeni kitettségek esetén, és a kockázati súlyok 15 %-os alsó határát a nem STS ügyletekből álló előresorolt pozícióval szembeni kitettségek esetén.

A javaslat bevezeti a kockázati súlyok kockázatérzékeny alsó határának új fogalmát, amely szerint az előresorolt értékpapírosítási pozíciók kockázati súlyainak alsó határa arányos az alapul szolgáló kitettségek halmazának kockázatosságával (azaz az átlagos kockázati súlyokkal). Ez jelentősen növeli az értékpapírosításra vonatkozó tőkekövetelményi keret kockázatérzékenységét, és csökkenti az alacsony kockázati súlyú portfóliók értékpapírosítását akadályozó meglévő tényezőket. A kockázati súlyok túlzottan alacsony alsó határának megelőzése és a nemzetközi standardokkal való összhang megőrzése érdekében a kockázati súlyok e kockázatérzékeny képlet alapján kiszámított alsó határára minimumszintet kell alkalmazni.

Az előresorolt pozíciók kockázati súlya alsó határának kiszámítása eltérő szorzótényező alkalmazásával különbséget tesz az STS és a nem STS értékpapírosítás között, így tükrözve az STS értékpapírosítások eredendően jobb minőségét, amelyet részletes STS kritériumok és célzott felügyelet határoz meg. A szorzótényezőket úgy kalibrálták, hogy mérsékelt vagy ambiciózus eredményeket érjenek el a tőkekövetelmények csökkentése terén, megőrizve ugyanakkor a prudens eredményeket.

A p tényező módosításai

A p tényező a hitelintézetek által tartott értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó értékpapírosítási tőkekövetelményekben a többletkockázatot meghatározó paraméter. Ez az értékpapírosítási pozíció kockázati súlyainak kiszámítására szolgáló képletekben használt paraméterek egyike, és az értékpapírosítási pozíciókhoz tartozó tőkeösszeget növeli ahhoz képest, ami akkor lenne kötelező az alapul szolgáló kitettségekre, ha azok nem lennének értékpapírosítva. Az 1-es p tényezőt úgy kell értelmezni, mint az alapul szolgáló nem értékpapírosított eszközök tőkekövetelményéhez képest 100 %-kal magasabb, azaz kétszeres tőkekövetelmény minden értékpapírosítási pozíció esetében, míg a 0,3-as p tényező 30 %-kal magasabb tőkekövetelményt eredményez. A p tényező csak a képleten alapuló módszerekben (SEC-IRBA és SEC-SA) létezik, a külső minősítésen alapuló SEC-ERBA módszerben nem (ott a kockázati súlyok közvetlenül a tőkekövetelmény-rendeletben meghatározott táblázatban vannak megállapítva, és a SEC-SA képlet szerint kiszámított kockázati súlyokat „tükrözik”).

A jelenlegi keretrendszer értékelésének és az érdekelt felekkel folytatott konzultációnak az egyik fő tanulsága az, hogy a p tényező szintjei túlzottan magasak, és egyes értékpapírosítási ügyletek esetében indokolatlan túltőkésítéshez vezetnek. Emellett a többletkockázati tőkekövetelmények különösen magasak a SEC-SA megközelítés szerint, ami indokolatlan különbségeket okoz a SEC-IRBA és a SEC-SA módszer szerint számított tőkekövetelmények között.

Ezért a SEC-IRBA és a SEC-SA megközelítésben a p tényezőt célzottan módosítani kell a következők érdekében: i. nagyobb kockázatérzékenység bevezetése, ii. a többletkockázat túlzott szintjeinek csökkentése, iii. a SEC-SA megközelítés túlzott konzervatívságának csökkentése, iv. a megközelítések hierarchiája elvének megőrzése (azaz a hierarchia tetején lévő SEC-IRBA megközelítésnek elvben alacsonyabb tőkekövetelményekhez kell vezetnie, mint a középen lévő SEC-SA megközelítésnek, és a hierarchia alján lévő SEC-ERBA megközelítésnek kell a legkonzervatívabb eredményekhez vezetnie).

A célzott módosítások ezért különbséget tesznek az STS és nem STS értékpapírosítások, az értékpapírosítást kezdeményezők/szponzorok és befektetők pozíciói, valamint az előresorolt és nem előresorolt pozíciók között. A p tényező csökkentésének középpontjában általában az előresorolt pozíciók, az értékpapírosítást kezdeményezők/szponzorok pozíciói és az STS értékpapírosítások állnak. Másként fogalmazva, a nem STS értékpapírosításokban és az STS értékpapírosítások nem előresorolt pozícióiban meglévő befektetői kitettségek esetén a p tényező nem csökkenthető, mivel a hitelintézetek nem előresorolt értékpapírosítási pozíciókba történő befektetései nem kívánatosak és nem támogathatók.

A SEC-IRBA keretében, amennyiben a keret előírja, hogy a p tényezőt meghatározott képlet alapján kell kiszámítani, javasolt, hogy a p tényezőre csökkentett szorzótényező, csökkentett alsó határ és egy újonnan bevezetett felső határ vonatkozzon. Ezek a változások az előresorolt pozíciókra összpontosítanak. A fent ismertetett (a felső határra, az alsó határra és a szorzótényezőre vonatkozó) változásokon kívül a p tényező SEC-IRBA szerinti kiszámításának képlete változatlan marad.

A SEC-SA keretében, amennyiben a keretrendszer a p tényezőre átalányszintet határoz meg, és csak az STS és nem STS értékpapírosításokat különbözteti meg, javasolt a p tényező csökkentése az előresorolt pozíciók esetében.

A SEC-ERBA keretében az áttekintő táblázatokban szereplő kockázati súlyokat újrakalibrálták annak érdekében, hogy azok tükrözzék a SEC-IRBA és SEC-SA megközelítések keretében a kockázati súly alsó határára és a p tényezőre vonatkozóan javasolt változásokat, ugyanakkor megőrizzék a megközelítések hierarchiáját (azaz fenntartsák azt az elvet, hogy a három módszer közül a SEC-ERBA vezessen a legkonzervatívabb eredményekhez). A kockázati súly kockázatérzékeny alsó határa bevezetésének tükrözése érdekében az áttekintő táblázatoknak tartalmazniuk kell a kockázati súly kockázatérzékeny alsó határának kiszámítására szolgáló képletet azon legmagasabb hitelminőségi besorolású pozíciók esetében, amelyek valószínűleg elérik a legalacsonyabb kockázati súlyokat. Ezért a kockázati súly alsó határának képlete felülírja az áttekintő táblázatokban szereplő aktualizált kockázati súlyokat, ha magasabb eredményeket ad. Ha a bankok nem tudják kiszámítani a KA-t 17 (mivel például nem tudják beszerezni a w paramétert a KA kiszámításához), akkor STS esetében a 10 %-os, nem STS esetében pedig a 15 %-os jelenlegi kockázati súlyokat kell alkalmazniuk. Ennek célja a szabályozási arbitrázs kockázatának elkerülése, ahol a SEC-ERBA alacsonyabb kockázati súlyokat eredményezhetne e legmagasabb hitelminőségi besorolású pozíciók esetében, mint a képleten alapuló (SEC-IRBA és SEC-SA) módszerek (ahol a képletet kell használni a kockázati súly alsó határának kiszámításához).

Összességében a javasolt változtatások célja a prudens eredmények fenntartása, valamint az EBH és a felügyeleti hatóságok aggályainak figyelembevétele, amelyek szerint a p tényező csökkentése a köztes pozíciók alultőkésítéséhez és hirtelen kilengésekhez vezethet (azaz olyan helyzethez, amikor a p tényező kismértékű változásai a tőkekövetelmények jelentős változásaihoz és a különböző pozíciók tőkekövetelményei közötti jelentős különbségekhez vezetnek).

Reziliens pozíciók

Emellett a vegyes bizottságnak az értékpapírosítási prudenciális keret felülvizsgálatára vonatkozó 2022. évi szakvéleményében foglalt ajánlásokra építve a javaslat bevezeti a reziliens értékpapírosítási pozíciók új fogalmát. A reziliens értékpapírosítási pozíciók előresorolt értékpapírosítási pozíciók, amelyek megfelelnek egy sor olyan elismerhetőségi kritériumnak, amelyek biztosítják az előresorolt pozíciók alacsony ügynöki és modellkockázatát, valamint stabil veszteségviselő képességét. Az elismerhetőségi kritériumok a vegyes bizottság ajánlásain alapulnak. Az ajánlásokat úgy igazították ki, hogy az értékpapírosítási piaci pozíciók nagyobb részét lefedjék, ugyanakkor továbbra is prudens eredményeket biztosítsanak.

A követelmények a következők:

·Alacsonyabb ügynöki és modellkockázat. Csak az alacsonyabb ügynöki és modellkockázattal rendelkező értékpapírosítási pozíciók elismerhetők. Ezek a következőket foglalják magukban: i. az értékpapírosítást kezdeményezők STS és nem STS értékpapírosításban meglévő pozíciói (mivel az értékpapírosítást kezdeményezők az alapul szolgáló kitettségekről és az értékpapírosítási folyamatról részletesebb ismeretekkel, és azok felett nagyobb ellenőrzéssel rendelkeznek, mint a befektetők), ii. a szponzorok pozíciói, mind STS, mind nem STS értékpapírosításokban (mivel a szponzorok több információhoz férnek hozzá, mint a befektetők, és az ügynöki kockázatok kisebbek, mint a befektetők pozícióihoz kapcsolódó kockázatok), és iii. befektetői pozíciók, csak STS értékpapírosításokban (mivel az STS kritériumok nagymértékben csökkentik az ügynöki és modellkockázatokat). A nem STS értékpapírosításokban meglévő befektetői pozíciók nem tartoznak ide, mivel az ügynöki és modellkockázatok nem alacsonyabbak.

·Törlesztési mechanizmusok. Csak a veszteségviselési rangsor szerinti törlesztés megengedett, illetve az arányos törlesztés, feltéve, hogy az ügylet olyan, teljesítménytől függő kiváltó eseményeket tartalmaz, amelyek a veszteségviselési rangsor szerinti törlesztésre való áttérést teszik szükségessé. Ennek célja, hogy az ügylet futamideje alatt konzervatív hitelminőség-javítást biztosítson az előresorolt pozíció számára. Ezek a meglévő STS-kritériumok. Ezért a hagyományos értékpapírosításnak meg kell felelnie az (EU) 2017/2402 rendelet 21. cikkének (5) bekezdésében meghatározott meglévő STS-kritériumnak és a nem ABCP-nek minősülő értékpapírosításról szóló EBH-iránymutatásban (EBA/GL/2018/09) foglalt további iránymutatásnak. A szintetikus értékpapírosításnak meg kell felelnie az (EU) 2017/2402 rendelet 26c. cikkének (5) bekezdésében meghatározott meglévő STS-kritériumnak, az eszközök mérlegen tartásával járó értékpapírosításra vonatkozó STS-kritériumokról szóló EBH-iránymutatásnak (EBA/GL/2024/05), valamint az (EU) 2024/920 felhatalmazáson alapuló rendelet teljesítménytől függő kiváltó eseményekre vonatkozó követelményeinek.

·Koncentráció/granularitás. A halmazban lévő kitettségeknek meg kell felelniük a 2 %-os maximális koncentrációs határértéknek, azaz az egyetlen kötelezettel szembeni kitettségek nem haladhatják meg az összesített kitettségérték 2 %-át. A granuláris halmaz elősegíti a nagyobb kockázatdiverzifikációt, általában csökkenti a korrelált nemteljesítések valószínűségét, és jobban elszigeteli az előresorolt pozíciót a veszteségek kockázatától.

·Partner-hitelkockázat (csak szintetikus ügyletek esetén releváns). Csak kiváló minőségű biztosítékkal támogatott vagy kormányzatok vagy nemzetek feletti szervezetek által nyújtott garanciák formáját öltő hitelkockázati fedezet megengedett. Ez csökkenti a hitelkockázati fedezethez kapcsolódó partner-hitelkockázatot, amelynek az értékpapírosítást kezdeményező ki van téve, lehetővé teszi az értékpapírosítást kezdeményező számára, hogy gyorsan kompenzálja a jelentős kockázatátruházási struktúrákban felmerült veszteségeket, és hozzájárul a kockázatátruházás hatékonyságához. E követelmény középpontjában az értékpapírosítást kezdeményező (és az értékpapírosítást kezdeményező előresorolt pozícióval szembeni kitettségének) védelme áll, mivel szintetikus értékpapírosítások esetében az előresorolt pozíciót általában az értékpapírosítást kezdeményező tartja meg.

·Az előresorolt pozíció minimális hitelminőség-javítása (azaz maximális szélessége). E követelmény célja, hogy kellően széles nem előresorolt pozíciókat biztosítson ahhoz, hogy védje az előresorolt pozíciót a potenciális veszteségekkel szemben. A SEC-IRBA módszerben külön képletet vezettek be az előresorolt pozíció minimális alsó veszteségviselési határának kiszámítására. Ez nagyrészt összhangban van az egységes felügyeleti mechanizmusnak a jelentős kockázatátruházás felügyeleti értékeléseivel kapcsolatos elvárásaival. A SEC-SA és a SEC-ERBA módszerek esetében olyan külön képletet vezettek be, amely könnyebben alkalmazható, és amely kiküszöböli a SEC-IRBA-módszer szerinti képlet alkalmazásával kapcsolatos bonyolultságokat (például az élettartam alatti várható veszteségek sztenderd módszer szerinti kiszámításának összetettségét). A SEC-IRBA módszer keretében a minimális alsó veszteségviselési határ kiszámítására szolgáló képlet egyik inputja a kiindulási referenciaportfólió súlyozott átlagos élettartama (WAL). A WAL-t az STS kritériumokról szóló iránymutatásban (EBA/GL/2024/05) nyújtott iránymutatással összhangban kell kiszámítani, amely összhangban van a WAL-nak az ügyletrészsorozat keretében esedékes szerződés szerinti kifizetések súlyozott átlagos lejáratának meghatározásáról szóló EBH-iránymutatás (EBA/GL/2020/04) szerinti számítására vonatkozó feltételezésekkel. Ennek megfelelően a WAL kiszámítása során nem kell figyelembe venni a szintetikus értékpapírosításhoz kapcsolódó előtörlesztéseket, míg a valódi átruházással járó értékpapírosítás esetében lehetővé kell tenni az előtörlesztések meghatározott feltételek mellett történő figyelembevételét (a vonatkozó iránymutatások 4.3.2. szakaszában meghatározottak szerint).

A gyakorlatban az STS értékpapírosítások esetében az öt kritérium közül csak kettő új, mivel a törlesztési mechanizmusra, a koncentrációra/granularitásra és a partner-hitelkockázatra vonatkozó kritériumok már meglévő (az értékpapírosítási rendeletben meghatározott) STS kritériumok vagy (a tőkekövetelmény-rendelet 243. cikkében meghatározott) kedvezményes tőkekövetelmény-megállapításra vonatkozó „STS+” kritériumok.

A fenti kritériumoknak megfelelő értékpapírosítási pozíciók esetén tovább csökkenthető a kockázati súlyok alsó határa, és bizonyos befektetői pozíciók esetében a p tényező is csökkenthető.

Ezeket a kritériumokat a tőkekövetelmény-rendelet 243. cikke állapítja meg. A tőkekövetelmény-rendelet 243. cikke jelenleg két kritériumcsoportot határoz meg a differenciált tőkekövetelmény-megállapításra vonatkozóan: először is az STS szerinti tőkekövetelmény-megállapításra jogosult STS értékpapírosításokra vonatkozó meglévő kritériumokat, másodszor pedig az értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó új „reziliencia” kritériumokat, amelyek alapján azok más (nem reziliens) pozícióknál kedvezőbb tőkekövetelmény-megállapításban részesülhetnek.

A szabályozási arbitrázs kockázatát (amely arra ösztönözné az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézetet, hogy indokolatlanul széles előresorolt pozíciót építsen fel, hogy alacsonyabb p tényezőt és alacsonyabb kockázati súlyokat használhasson) az alábbiak csökkentik: reziliens pozíciók esetében az előresorolt pozíció maximális szélességére vonatkozó „reziliencia” követelmény; más pozíciók esetében pedig a jelentős kockázatátruházási keret, ahol az új, elveken alapuló megközelítést alkalmazó teszt akadályozza meg az ilyen arbitrázst. Hasonlóképpen, az STS értékpapírosításban meglévő előresorolt pozíciókba befektető hitelintézetek csak akkor használhatnak alacsonyabb p tényezőt, ha a pozíció reziliens, és ezért megfelel a pozíció szélességére vonatkozó követelménynek.

A kockázati súlyok alsó határának és a p tényezőnek a javasolt módosításait az alábbi három táblázat foglalja össze.

1. táblázat: A jelenlegi keretrendszer követelményei

2. táblázat: A reziliens pozíciókkal rendelkező ügyletekre vonatkozóan javasolt követelmények (a jelenlegi keretrendszerhez képest történt változtatásokat félkövér betűtípus, az egyéb ügyletek esetében javasolt kezeléshez képest történt változtatásokat félkövér aláhúzott betűtípus jelöli)

3. táblázat: A más reziliens pozíciókkal rendelkező ügyletekre vonatkozóan javasolt követelmények (a jelenlegi keretrendszerhez képest történt változtatásokat félkövér betűtípus jelöli)

*KIRB az értékpapírosításban szereplő alapul szolgáló kitettségek tőkekövetelménye az IRB (belső minősítésen alapuló) keretrendszer alkalmazásával. KA: az értékpapírosításban szereplő alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó, a kedvezőtlen teljesítmény figyelembevétele érdekében kiigazított, a sztenderd keret alkalmazásával kiszámított tőkekövetelmény.

A jelentős kockázatátruházásról szóló, 2020-ban közzétett EBH-jelentés 18 dokumentálta, hogy a tőkekövetelmény-rendelet jelentős kockázatátruházásra vonatkozó meglévő szabályozási kerete számos korlátot tartalmazott, különösen az alábbi három területen: a) a jelentős kockázatátruházásra vonatkozó tesztek, a tőkekövetelmény-rendelet mechanikus tesztjeiben használt mennyiségi küszöbértékek és intézkedések értelmezésével, valamint általában az „arányosságra” irányuló minőségi teszttel – amelyekre vonatkozóan a tőkekövetelmény-rendelet csak magas szintű kritériumokat ír elő – kapcsolatos korlátokkal, b) az illetékes hatóságok által a jelentős kockázatátruházás értékelésére alkalmazott eljárás, valamint c) az értékpapírosítási ügyletek olyan sajátos strukturális jellemzői, amelyek hátrányosan érinthetik a jelentős kockázatátruházással kapcsolatos követelmények folyamatos teljesítését, és ezáltal befolyásolhatják a kockázatátruházás eredményességét. A keretrendszer ezen korlátai hozzájárultak a piaci bizonytalansághoz, és késedelmeket okoztak egyes értékpapírosítási ügyletek illetékes hatóságok által történő értékelése során. Továbbá egyes esetekben indokolatlan következetlenségekhez vezettek a jelentős kockázatátruházás eredményeiben és a tőkeszámításokban az egyes tagállamok között a hasonló jellemzőkkel rendelkező értékpapírosítások jelentős kockázatátruházás tekintetében történő kezelése során.

A jelentős kockázatátruházásra vonatkozó keret módosításainak célja a keret fent azonosított korlátainak kezelése (azaz a jelentős kockázatátruházásra vonatkozó jelenlegi tesztekhez, az értékpapírosítások strukturális jellemzőihez és a felügyeleti folyamatokhoz kapcsolódó korlátok), valamint a keret következetesebbé és kiszámíthatóbbá tétele. A jelentős kockázatátruházás kiszámíthatóságát javítja a jelentős kockázatátruházással kapcsolatos értékelés fő elemeinek – többek között a jelentős kockázatátruházásra vonatkozó teszt széles körű kialakításának – a tőkekövetelmény-rendeletben történő meghatározása. A teszt technikai részleteinek, a strukturális jellemzőkre vonatkozó követelményeknek és a felügyeleti értékelési folyamat elveinek gyakorlatba történő átültetése az EBH szabályozástechnikai standardjaira van bízva.

Az elveken alapuló megközelítést alkalmazó teszt bevezetése a jelenlegi mechanikus tesztek helyett

Az EBH ajánlásaival összhangban és a meglévő mechanikus tesztek tekintetében azonosított korlátok kezelése céljából új, elveken alapuló megközelítést alkalmazó teszt (PBA-teszt) kerül bevezetésre, amely felváltja a meglévő két mechanikus tesztet. Ez a PBA-teszt előírja az értékpapírosítást kezdeményező számára, hogy az értékpapírosítási ügylet alapul szolgáló portfóliójához tartozó kitettségek váratlan veszteségeinek legalább 50 %-át harmadik felekre ruházza át.

Emellett új követelmény kerül bevezetésre az értékpapírosítást kezdeményező számára, hogy önértékelést nyújtson be az illetékes hatósághoz. Az önértékelésnek bizonyítania kell, hogy a jelentős kockázatátruházás teljesül, többek között stresszhelyzetben is. Ezen önértékelés részeként az értékpapírosítást kezdeményezőnek pénzáramlási modellel való elemzést kell benyújtania, amely bizonyítja a jelentős kockázatátruházás fenntarthatóságát az ügylet élettartama alatt, és bemutatja, hogy az értékpapírosított kitettségek élettartam alatti várható veszteségeit és váratlan veszteségeit hogyan rendelték az ügylet pozícióihoz. A pénzáramlás elemzésének mind az alap-, mind a stresszhelyzetekre ki kell terjednie, és azt a kezdeményezéskor kell elkészíteni az ügylet teljes élettartamára vonatkozóan. Végezetül az önértékelésnek tartalmaznia kell az értékpapírosítás által elért tőketartalék-felszabadításra vonatkozó információkat is. Ennek lehetővé kell tennie a felügyeleti hatóság számára annak értékelését, hogy az összetett vagy innovatív jellemzőkkel rendelkező értékpapírosítás az átruházott kockázathoz képest aránytalan mértékű tőketartalék-felszabadítást eredményez-e. Az önértékelés általában megkönnyítené az illetékes hatóságok számára az értékpapírosítási ügyletek azon jellemzőinek azonosítását, amelyek nagyobb felügyeleti figyelmet igényelnek. Ez lehetővé tenné számukra, hogy az értékpapírosítást kezdeményezők számára nagyobb átláthatóságot és kiszámíthatóságot biztosítsanak, valamint egyszerűsítsék a jelentős kockázatátruházás értékelését.

Tekintettel a mechanikus tesztek törlésére, javasolt a köztes értékpapírosítási pozíció fogalommeghatározásának törlése is. A fogalommeghatározás feleslegessé vált, mivel a köztes pozícióra való egyetlen hivatkozás a mechanikus tesztekkel összefüggésben történt. Ezenkívül az előresorolt pozíció fogalommeghatározásába is be kell illeszteni egy módosítást, ahol egy további feltételt/egyértelműsítést kell bevezetni arra vonatkozóan, hogy az előresorolt ügyletrészsorozat alsó veszteségviselési határának a KIRB/KA felett kell lennie.

Az EBH kellő időben szabályozástechnikai standardot bocsát ki, amely a következőket tartalmazza: i. további részletek arról, hogy az illetékes hatóságok milyen feltételek mellett alkalmazhatják a PBA-tesztet, valamint ii. az önértékelés és a pénzáramlás-modellezés technikai sajátosságai (beleértve az élettartam alatti várható veszteségek és a váratlan veszteségek pozíciókhoz való hozzárendelésére vonatkozó standardokat). Ennek biztosítania kell a PBA-teszt egységes végrehajtását, és kezelnie kell az érdekelt felek által e kérdésekkel kapcsolatban felvetett főbb aggályokat. Emellett a szabályozástechnikai standard – az EBH jelentős kockázatátruházásról szóló jelentésében megfogalmazott ajánlásokkal összhangban – azokkal a strukturális jellemzőkkel is foglalkozik, amelyek akadályozhatják a jelentős kockázatátruházást.

A javaslat értelmében a jelenlegi – ritkán alkalmazott – engedélyen alapuló megközelítés kikerül a tőkekövetelmény-rendeletből (azaz a továbbiakban nem engedélyezett a jelentős kockázatátruházás az illetékes hatóság által megadott engedély alapján).

A felügyeleti rugalmasság megőrzése

Alapvető fontosságú az illetékes hatóságok rugalmasságának megőrzése a jelentős kockázatátruházás értékelései tekintetében, valamint azon hatáskörük megőrzése, hogy összetett és innovatív ügyletek esetén átfogó felülvizsgálatot végezzenek a jelentős kockázatátruházási ügyletek tekintetében. A jelentős kockázatátruházás átfogó felülvizsgálatának illetékes hatóságok általi alkalmazására vonatkozó feltételekkel kapcsolatos további részleteket az EBH által kidolgozott szabályozástechnikai standard fogja meghatározni.

A jelentős kockázatátruházás felügyeleti értékelésének folyamata

A tőkekövetelmény-rendelet jelenleg nem terjed ki a jelentős kockázatátruházás felügyeleti értékelésének folyamatára. A jelentős kockázatátruházás felügyeleti értékeléseire irányadó magas szintű elveket uniós szinten harmonizálni kell azok hatékonyságának fokozása érdekében. Az ilyen magas szintű elveket az EBH-nak kell megfogalmaznia a szabályozástechnikai standardokban. Ennek magában kell foglalnia a minősített értékpapírosítások gyorsított eljárására vonatkozó magas szintű elveket is, az EBH ajánlásaira és az egységes felügyeleti mechanizmus által az Európai Bankszövetséggel együttműködésben jelenleg kidolgozás alatt álló gyorsított eljárással kapcsolatos tapasztalatokra építve.

A felülvizsgálat részeként számos, az EBH és az érdekelt felek által a bizottsági konzultáció során javasolt technikai módosítást és javítást kell bevezetni.

–A szintetikus értékpapírosításhoz kapcsolódó, meghatározott időpontban történő lehívás és a 238. cikk szerinti pozitív ösztönző. A 238. cikkbe új szövegrész kerül, amely egyértelművé teszi, hogy a 238. cikkben említett pozitív ösztönző, a lejárati eltérés meghatározásának alkalmazásában, csak akkor van jelen a meghatározott időpontban történő lehívásokban, ha a kezdeményezés pillanatában a szerződés olyan feltételeket tartalmaz, amelyek nyilvánvalóan a meghatározott időpontban történő lehívásra vonatkozó jog gyakorlása előnyösségének növelésére irányulnak (például a növekvő kamatszelvény, a lehetőség arra, hogy a meghatározott időpontban történő lehívásra vonatkozó jogot az első elfogadható lehívási időpont után ritkábban gyakorolják, mint évente, vagy a kockázatot átadó követeléseit biztosító biztosíték felszabadítása az első elfogadható lehívási időpontban vagy azt követően).

–A differenciált tőkekövetelmény-megállapításra jogosult STS értékpapírosításokra vonatkozó kritériumok a 243. cikkben. Bizonyos kiigazításokra szükség van annak érdekében, hogy az értékpapírosítási keretrendszer összhangba kerüljön a hitelkockázati keretrendszer egyes kitettségtípusaira alkalmazott kockázati súlyok változásaival, amint azt a III. tőkekövetelmény-rendelet bevezette.

·Először is, a lakossággal szembeni kitettségekre egyedi alapon vonatkozó 75 %-os kockázatisúly-korlátot előíró követelményt el kell hagyni, és össze kell vonni azzal a követelménnyel, hogy minden más kitettség esetében egyedi alapon legfeljebb 100 %-os kockázati súly alkalmazható. Ez például elismerhetővé tenné az 1 millió EUR-t meghaladó, lakossággal szembeni kitettségeket.

·Másodszor, a kereskedelmi ingatlannal fedezett jelzáloghitelekre vonatkozó 50 %-os kockázatisúly-korlát 60 %-ra emelkedik. Ez fenntartaná a korábbi tőkekövetelmény-rendelet szerinti rendszerben alkalmazott megközelítést, amely szerint a nem jövedelemtermelő kereskedelmi ingatlannal szembeni kitettségekre 50 %-os hitelfedezeti (LTV) korlátot kell alkalmazni. Ez azt is jelenti, hogy a jövedelemtermelő kereskedelmi ingatlannal szembeni kitettségek, amelyek esetében nem kívánatos az STS címke, nem lennének elismerhetők.

·Harmadszor, a lakóingatlannal fedezett jelzáloghitelekre alkalmazott kockázatisúly-korlát nem módosul. A 40 %-os korlát valójában lehetővé teszi a 80 %-os LTV-korlát fenntartását a kitettségek többsége esetében, ugyanakkor a 100 %-os LTV-korláttal rendelkező, nem jövedelemtermelő lakóingatlannal szembeni kitettségek esetében magasabb arányt tesz lehetővé, mint a korábbi tőkekövetelmény-rendelet szerinti rendszer. Ez lehetővé teszi a jövedelemtermelő lakóingatlannal szembeni kitettségek bevonását.

–A 248. cikk (1) bekezdésével kapcsolatos pontosítások. Az EBH-nak a 248. cikk (1) bekezdésében adott, azon szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozására vonatkozó felhatalmazását, amelyek meghatározzák, hogy mi minősül megfelelően konzervatív módszernek a likviditási hitelkeret le nem hívott része névértékének kiszámítására, el kell hagyni, mivel a lehívott rész névértékének kiszámítását illetően nincs szükség további pontosításra a vonatkozó cikkben már meghatározottakon túl. Továbbá, mivel a le nem hívott rész (mérlegen kívüli tétel) névértékének kiszámítása egyértelmű, ugyanis az a likviditási hitelkeret teljes névértéke és a lehívott rész (mérlegen belüli tétel) névértékének különbségeként határozható meg, el kell hagyni az intézményre vonatkozó azon követelményt, hogy megfelelően konzervatív módszert alkalmazzon a le nem hívott rész összegének mérésére.

–Az egyedi hitelkockázati kiigazítások kezelése az értékpapírosítás utáni tőkekövetelmény kiszámításához, a 248. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerint. A 248. cikk (1) bekezdésének d) pontja úgy módosul, hogy az egyedi hitelkockázati kiigazítások levonásának lehetőségét kiterjeszti az 1 250 %-nál alacsonyabb kockázati súlyt kapott ügyletrészsorozatokra is, feltéve, hogy azok alsó veszteségviselési határa alacsonyabb a KIRB-nél vagy KA-nál. Ha ez a feltétel teljesül, az értékpapírosítási pozíció két értékpapírosítási pozícióként kezelhető: az előbbre sorolt pozícióként, amelynek „A” értéke egyenlő a KIRB-vel vagy KA-val és a hátrasorolt pozícióként, amelynek „A” értéke alacsonyabb a KIRB-nél vagy KA-nál és felső veszteségviselési határa, azaz „D” értéke egyenlő a KIRB-vel vagy KA-val. Ebben az esetben az egyedi hitelkockázati kiigazítások csak ezen hátrébb sorolt pozíció kitettségértékéből vonhatók le, amelyhez 1 250 %-os kockázati súlyt kellene rendelni.

–A szintetikus értékpapírosítási felár kitettségértékének pontosítása a 248. cikk (1) bekezdésének e) pontja keretében. A szintetikus értékpapírosítási felár kitettségértékének kiszámítására vonatkozó rendelkezés néhány kisebb technikai pontosítást tartalmaz, például a szerződés alapján kijelölt szintetikus értékpapírosítási felárra való hivatkozás áthelyezését a bevezető mondatba és annak elhagyását az i-iv. pontból a szükségtelen ismétlések elkerülése érdekében.

–A 254. cikk (1) bekezdésének c) pontjában foglalt azon feltételek, amelyek mellett a SEC-SA nem alkalmazható. A 254. cikk (1) bekezdése meghatározza a megközelítések hierarchiáját. Azok a feltételek azonban, amelyek mellett a SEC-SA nem alkalmazható, nincsenek kellően meghatározva. A 254. cikk (1) bekezdésének c) pontja ezért módosul annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a SEC-SA kizárólag az ugyanezen cikk (2) és (4) bekezdésében meghatározott esetekben nem alkalmazható. Ezek a bekezdések meghatározzák a SEC-ERBA-ra való kötelező átállás feltételeit, illetve azokat az eseteket, amikor az érintett illetékes hatóság tiltja a SEC-SA használatát.

–A 254. cikk (4) bekezdése szerinti belső értékelési módszer alkalmazási köre. A tőkekövetelmény-rendelet 254. cikkének (5) bekezdése módosul annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a belső értékelési módszer nem helyettesítheti a SEC-IRBA kötelező alkalmazását, hanem csak más módszerek, azaz a SEC-SA, a SEC-ERBA vagy az 1 250 %-os kockázati súly alkalmazásának alternatívájaként használható.

–A KA kiszámítása a 256. cikk (1) bekezdésében a SEC-SA alkalmazásában. A 255. cikk (6) bekezdése módosul annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a KSA-t kizárólag az alapul szolgáló kitettségek halmazában szereplő teljesítő kitettségek tőkekövetelményei alapján kell kiszámítani annak elkerülése érdekében, hogy ezeket a kitettségeket kétszer vegyék figyelembe a KA-nak a tőkekövetelmény-rendelet 261. cikkének (2) bekezdése szerinti kiszámításakor. A 261. cikk (2) bekezdése meghatározza a „nemteljesítő kitettség” fogalmát a W kiszámítása céljából; ezt a fogalommeghatározást kell használni a KSA kiszámításának alkalmazásában is, a KA képlete és a KSA kiszámítása közötti összhang biztosítása érdekében. Ezenkívül a 255. cikk (6) bekezdésének második albekezdése módosul annak érdekében, hogy egyértelműbbé váljon az a tény, hogy a KSA kiszámításakor az alapul szolgáló kitettségek kitettségértékét az egyedi hitelkockázati kiigazítások és további értékkiigazítások, valamint más szavatolótőke-csökkentések nélkül kell kiszámítani (nem pedig ezek levonásával).

–A nemteljesítő kitettségek kezelése az alsó és felső veszteségviselési határ 256. cikk szerinti kiszámításánál. Egyértelművé kell tenni, hogy az értékpapírosított kitettségek halmazának fennálló egyenlegét az ügyletrészsorozatok alsó és felső veszteségviselési határainak kiszámítása céljából csökkenteni kell az értékpapírosítási portfólióban még szereplő nemteljesítő kitettségek tekintetében az ügyletrészsorozatokhoz már hozzárendelt veszteségek összegével. Ennek célja annak biztosítása, hogy az ügyletrészsorozat alsó és felső veszteségviselési határának kiszámítása megfelelően tükrözze az értékpapírosított kitettségek egyenlegét. Ez olyan ügyletrészsorozat esetében releváns, amelyet az értékpapírosított portfólióban maradó értékpapírosított kitettségek veszteségeinek tükrözése érdekében leírtak. A 256. cikkben foglalt pontosítással összhangban a 261. cikk (2) bekezdése módosul annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a W paraméterre vonatkozó képlet alkalmazásában a nemteljesítő kitettségek névértéke a nemteljesítő kitettségek könyv szerinti értéke mínusz azok az összegek, amelyeket már leírtak az ügyletrészsorozatokból a nemteljesítő kitettségekhez kapcsolódó, illetve a értékpapírosítási felár által viselt veszteségek fedezésére.

–A K kiszámítása vegyes halmazok esetében a 259. cikk (7) bekezdése szerint. A vegyes halmazok esetében a KSA 19 helyébe KA lép a KIRB kiszámítását meghatározó képletben. A KA megfelelőbb a képletben, mint a KSA, mivel a KA a vegyes halmazban lévő, a SEC-SA szerint kezelt kitettségekre vonatkozó képletben alkalmazandó tőkekövetelményeket tükrözi.

–Pontosítások az értékpapírosítási pozíciók tőkekövetelménye általános felső korlátjának a 268. cikk (1) bekezdése szerinti kiszámításával kapcsolatban. A 268. cikk (1) bekezdése úgy módosul, hogy az értékpapírosítási pozíciók tőkekövetelménye általános felső korlátjának a 268. cikk szerinti kiszámítását összhangba hozza a tőkekövetelmény-rendelet 269a. cikkének (5) bekezdésében az NPE értékpapírosításokra vonatkozóan bevezetett módosítással. Következésképpen a nem NPE értékpapírosítás esetén a SEC-IRBA-t alkalmazó értékpapírosítást kezdeményezőknek az általános felső korlát 268. cikk szerinti kiszámítása céljából le kell vonniuk az egyedi hitelkockázati kiigazításokat a KIRB várhatóveszteség-komponenséből (az alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó tőkekövetelmények), hasonlóan az NPE értékpapírosítás esetében megengedetthez. Ennek célja a belső minősítésen alapuló módszerrel való összhang biztosítása az értékpapírosítást megelőző tőkekövetelmények és így a felső korlát 268. cikk szerinti kiszámítása során. Ezenkívül a 268. cikk (1) bekezdését módosítani kell annak a meglévő korlátozásnak a megszüntetése érdekében, amely szerint a SEC-SA-t és a SEC-ERBA-t használó befektetők nem alkalmazhatják a tőkekövetelményekre vonatkozó felső korlátot, mivel a korlátozás nem indokolt.

–A teljes mértékben tőkésített ügyletrészsorozatok figyelmen kívül hagyása a V (azaz a releváns ügyletrészsorozatokban az intézmény tulajdonában lévő legnagyobb érdekeltséghányad) számításából a tőkekövetelmény-rendelet 268. cikkének (3) bekezdésében: a szöveg egy lehetőséggel egészül ki, amely alapján a tőkekövetelmény-rendelet 268. cikkének (3) bekezdésében a V (azaz a releváns ügyletrészsorozatokban az intézmény tulajdonában lévő legnagyobb érdekeltséghányad) számításából teljes mértékben figyelmen kívül hagyható az az ügyletrészsorozat, amelyre az értékpapírosítást kezdeményező 1 250 %-os kockázati súlyt alkalmaz, vagy amelyet a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontjával összhangban levonnak az elsődleges alapvető tőkeelemekből (CET1). A maximális tőkekövetelmény a „nettó alapul szolgáló kitettségekre” vonatkozóan a 2. vagy 3. fejezet szerint kiszámított tőkekövetelmények összege, azaz a teljes alapul szolgáló kitettség a figyelmen kívül hagyott ügyletrészsorozathoz viszonyított kitettségérték nélkül, szorozva a felülvizsgált V-vel, valamint az értékpapírosítási pozíciók azon kitettségértékeinek összege (amelyek megegyeznek az értékpapírosítás utáni tőkekövetelményekkel), amelyeket figyelmen kívül hagytak a V számításából. E lehetőség hatályának ugyanolyan tágnak kell lennie, mint a 268. cikk (1) bekezdésének javasolt módosított hatálya.

–A szöveg kiegészül a (11) preambulumbekezdéssel a 254. cikk (2) bekezdésének a SEC-ERBA-ra való áttérés mennyiségi szabályairól szóló indokolásának, valamint e követelmény tervezett hatályának tisztázása érdekében. A cél annak biztosítása, hogy az illetékes hatóságok és az intézmények Unió-szerte következetesen értelmezzék és alkalmazzák a követelményt. A preambulumbekezdés egyértelművé teszi, hogy a cikk célja a SEC-ERBA kötelező alkalmazásának elkerülése olyan ügyletek esetében, amelyeknél a kockázati súlyok e módszer szerinti meghatározásának elsődleges mozgatórugója a szuverén plafon, nem pedig az ügyletek kockázati profilja.

–Az eszközök mérlegen tartásával járó STS értékpapírosításokról szóló, a 270. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti jelentések. A Bizottság és az EBH eszközök mérlegen tartásával járó STS értékpapírosítással kapcsolatos jelentéseire vonatkozó megbízás helyébe az EBH 506d. cikk (2) bekezdése szerinti általánosabb nyomonkövetési jelentésére, valamint a Bizottság 506d. cikk (1) bekezdése szerinti általánosabb jelentésére vonatkozó megbízás lép.

2025/0825 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendelet értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó követelmények tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 20 ,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére 21 ,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére 22 ,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)Az értékpapírosítási ügyletek a jól működő pénzügyi piacok fontos részét képezik, mivel hozzájárulnak a hitelintézetek finanszírozási forrásainak diverzifikálásához, és lehetővé teszik a szabályozói tőke felszabadítását, amely ezt követően átcsoportosítható további hitelezés támogatására. Emellett az értékpapírosítás további, egyedi kockázat-hozam kompromisszumokkal rendelkező befektetési lehetőségeket biztosít a hitelintézetek és más piaci szereplők számára. Ez lehetővé teszi a portfólió nagyobb diverzifikálását és a kockázatok újraelosztását a tágabb pénzügyi rendszerben. Megkönnyíti továbbá a finanszírozás vállalkozásokhoz és magánszemélyekhez áramlását mind a tagállamokon belül, mind pedig határokon átnyúlóan az egész Unióban.

(2)Az Uniónak jelentős beruházásokra van szüksége ahhoz, hogy reziliens és versenyképes maradjon. Az értékpapírosítási keretrendszer hozzájárulhat a diverzifikáltabb pénzügyi rendszerhez és a nagyobb kockázatmegosztáshoz. Az értékpapírosítások kibocsátása és az azokba való befektetés azonban jelentős akadályokba ütközik. Ezek az akadályok hátráltatják az értékpapírosítási piac fejlődését. Az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben 23 meghatározott, az értékpapírosításokat kezdeményező, szponzoráló vagy az azokba befektető intézményekre vonatkozó szabályozói tőkekövetelmények nem kellően kockázatérzékenyek, és indokolatlanul konzervatívak is. A jelenlegi követelmények nem ismerik el pontosan az uniós értékpapírosítások jó hitelteljesítményét és az értékpapírosításra vonatkozó uniós szabályozási és felügyeleti keretrendszerekben alkalmazott kockázatcsökkentő tényezőket. Ezek a keretrendszerek jelentősen csökkentették az értékpapírosítási ügyletekbe beágyazott ügynöki és modellkockázatokat.

(3)A kockázatérzékenység növelése és a túlzott tőkeellátottság csökkentése érdekében az értékpapírosításra vonatkozó, 575/2013/EU rendelet szerinti tőkekövetelményeket módosítani kell a tőkekövetelmények és a mögöttes kockázatok jobb összehangolása révén. Emellett célzott módosításokat kell bevezetni a két különböző megközelítés – az értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó tőkekövetelmény meghatározásának belső minősítésen alapuló módszere (SEC-IRBA) és sztenderd módszere (SEC-SA) – szerinti tőkekövetelmények közötti indokolatlan eltérések csökkentése érdekében. Az eltérések e csökkentésének növelnie kell a sztenderd módszert alkalmazó kisebb és közepes méretű hitelintézetek részvételét az értékpapírosításban.

(4)A kockázati súlyok alsó határa azokat a minimális kockázati súlyokat jelenti, amelyeket a hitelintézeteknek alkalmazniuk kell előresorolt értékpapírosítási kitettségeikre, még akkor is, ha a tőkeszámítások alacsonyabb kockázati súly alkalmazását indokolnák. Az értékpapírosítások előresorolt pozíciói kockázati súlyainak alsó határát kockázatérzékenyebbé kell tenni, lehetővé téve, hogy az tükrözze az egyes értékpapírosítások alapul szolgáló kitettséghalmazának kockázatosságát. Lehetővé kell tenni, hogy az alacsony kockázatú portfóliók értékpapírosításának előresorolt értékpapírosítási pozíciói esetén alacsonyabb legyen a kockázati súlyok alsó határa, mint a magasabb kockázatú portfóliók értékpapírosításában szereplő előresorolt értékpapírosítási pozíciók esetében. Ennek az új megközelítésnek – amely azt jelentené, hogy a kockázati súlyok alsó határát meghatározott képlet alapján kell kiszámítani – fel kell váltania a meglévő megközelítést, amelyben a kockázati súlyok alsó határát rögzített szinten, az alapul szolgáló kitettséghalmaz hitelminőségétől függetlenül határozzák meg. Az új képletnek lehetővé kell tennie az értékpapírosítás egyszerű, átlátható és egységesített (STS) vagy nem STS státuszának megjelenítését. A tőkekövetelmények túlzott csökkentésének elkerülése érdekében alsó küszöbértéket kell bevezetni a kockázati súlyok alsó határára vonatkozóan.

(5)Annak érdekében, hogy az értékpapírosítási keretben – a prudens szabályozás fenntartása mellett – nagyobb kockázatérzékenységet lehessen biztosítani, a SEC-IRBA módszerben ki kell igazítani a p tényező képletét az alsó határ és a szorzótényező csökkentése érdekében, valamint felső határt kell bevezetni a p tényezőre, főként az értékpapírosítást kezdeményező/szponzor hitelintézetek előresorolt értékpapírosítási pozíciói esetében. Ugyanezen okból a SEC-SA módszerben az előresorolt értékpapírosítási pozíciók esetében csökkenteni kell a p tényezőt. A nem előresorolt értékpapírosítási pozíciók esetében a p tényező változásainak minimálisnak kell lenniük e pozíciók alultőkésítésének megelőzése érdekében. A nem STS értékpapírosításokban és az STS értékpapírosítások nem előresorolt értékpapírosítási pozícióiban meglévő befektetői pozíciók esetében a p tényező változásainak minimálisnak kell lenniük, mivel ezeknek a pozícióknak nem jellemzője az alacsonyabb ügynöki és modellkockázat.

(6)Az előresorolt értékpapírosítási pozíciók akkor reziliensek, ha az értékpapírosítás a kezdeményezés időpontjában és azt követően folyamatosan megfelel egy sor elismerhetőségi kritériumnak. Ezek az elismerhetőségi kritériumok biztosítják az előresorolt értékpapírosítási pozíció védelmét, és csökkentik az ügynöki és modellkockázatokat. Az ilyen reziliens értékpapírosítási pozíciók esetében az elismerhetőségi kritériumoknak meg nem felelő pozíciókhoz képest még inkább csökkenteni kell a kockázati súly alsó határát és a p tényezőt. A hitelintézeti befektetők nem STS értékpapírosításokban meglévő előresorolt értékpapírosítási pozíciói nem részesülhetnek e további csökkentések előnyeiből, mivel ezeket nem jellemzi alacsonyabb ügynöki és modellkockázat.

(7)Az előresorolt értékpapírosítási pozíciók esetében a kockázati súly alsó határának, valamint a SEC-IRBA és SEC-SA módszer esetében a p tényezőnek a változásai miatt a SEC-ERBA szerinti áttekintő táblázatokban szereplő kockázati súlyokat ennek megfelelően újra kell kalibrálni.

(8)Módosítani kell a jelentős kockázatátruházásra vonatkozó keretet annak érdekében, hogy kezelni lehessen a keretnek azokat a korlátait, amelyeket az értékpapírosítás révén átruházott kockázat jelentőségét mérő jelenlegi mechanikus tesztekkel, az értékpapírosítási ügyleteknek a jelentős kockázatátruházással kapcsolatos követelményeknek való megfelelésre esetleg káros sajátos strukturális jellemzőivel és az illetékes hatóságok által a jelentős kockázatátruházás értékelésére alkalmazott eljárásokkal kapcsolatban azonosítottak, valamint hogy e keret következetesebbé és kiszámíthatóbbá váljon. A jelentős kockázatátruházás felügyeleti értékelésének kiszámíthatóságát növelni kell a jelentős kockázatátruházással kapcsolatos értékelés fő elemeinek az 575/2013/EU rendeletben történő meghatározásával, beleértve a jelentős kockázatátruházásra vonatkozó új teszt széles körű kialakítását is. A teszt technikai részletei végrehajtásának módját, az ügyletek strukturális jellemzőire vonatkozó követelményeket és az értékelési folyamat elveit az Európai Bankhatóság (EBH) által kidolgozott szabályozástechnikai standardokban kell meghatározni.

(9)A meglévő mechanikus tesztek helyett új, elveken alapuló megközelítést alkalmazó tesztet kell bevezetni az értékpapírosítás révén átruházott kockázat jelentőségének mérésére. Tekintettel annak nagyon korlátozott használatára, el kell hagyni a jelenlegi engedélyalapú megközelítést, amely szerint jelentős kockázatátruházás az illetékes hatóság engedélyével történhet; ez a megközelítés a továbbiakban nem engedélyezhető. A jelentős kockázatátruházás értékelésének további egyszerűsítése, valamint az értékpapírosítást kezdeményezők számára az átláthatóság és a kiszámíthatóság növelése érdekében új követelményként kell bevezetni az értékpapírosítást kezdeményezők számára, hogy önértékelést nyújtsanak be annak igazolására, hogy a jelentős kockázatátruházáshoz kapcsolódó követelmények teljesülnek, többek között stresszhelyzetben is. Az önértékelés részeként az értékpapírosítást kezdeményezőknek pénzáramlási modellen alapuló elemzést kell kidolgozniuk, hogy bizonyítsák a jelentős kockázatátruházás rezilienciáját.

(10)A jelentős kockázatátruházásra vonatkozó felügyeleti értékelés hatékonyságának növelése érdekében a jelentős kockázatátruházás felügyeleti értékelésének elveit uniós szinten harmonizálni kell. Az EBH-nak a szabályozástechnikai standardokban meg kell határoznia ezeket az elveket, amelyeknek a minősített értékpapírosítások gyorsított értékelésére vonatkozó magas szintű elveket is tartalmazniuk kell.

(11)Célzott módosításokat kell bevezetni az 575/2013/EU rendelet egyes rendelkezéseibe a technikai következetesség javítása és a jelenlegi keretrendszer egyes rendelkezései mögött meghúzódó indokok további pontosítása érdekében. Annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok és a hitelintézetek Unió-szerte következetesen értelmezzék a 254. cikk (2) bekezdését, azt is meg kell határozni, hogy az említett cikk célja a SEC-ERBA kötelező alkalmazásának elkerülése olyan ügyletek esetében, amelyeknél a minősítés felülről korlátozott, mivel a kockázati súlyok e módszer szerinti meghatározásának elsődleges mozgatórugója a szuverén plafon, nem pedig az ügyletek kockázati profilja.

(12)Az 575/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(13)Mivel e rendelet célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(14)A hatálybalépést követő négy éven belül a Bizottságnak – az EBH-val folytatott konzultációt követően – mérlegelnie kell, hogy közép/hosszú távon szükség van-e a kockázatisúly-képletek és -függvények alapvetőbb módosítására azért, mert az átfogó módon lehetővé tenné a nagyobb kockázatérzékenység elérését, a többletkockázati tőke arányosabb szintjeinek elérését, a hirtelen kilengések csökkentését és a jelenlegi keretrendszer strukturális korlátainak kezelését,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk
Az 575/2013/EU rendelet módosításai

Az 575/2013/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.A 238. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A meghatározott időpontban történő lehívásra vonatkozó jog esetében csak akkor feltételezhető pozitív ösztönző jelenléte, ha a kezdeményezéskor érvényes szerződési feltételek olyan feltételeket tartalmaznak, amelyeket várhatóan azért tartalmaz az ügyleti dokumentáció, hogy a meghatározott időpontban történő lehívásra vonatkozó jog gyakorlása előnyösebb legyen.”

2.A 242. cikk a következőképpen módosul:

a)a 6. pont helyébe a következő szöveg lép:

„6. »előresorolt értékpapírosítási pozíció«: a KIRB-t vagy KA-t meghaladó alsó veszteségviselési határral rendelkező és az alapul szolgáló kitettségek egészére vonatkozó elsőbbségi követeléssel biztosított vagy fedezett pozíció, figyelmen kívül hagyva e tekintetben a származtatott kamatláb- vagy devizaügyletek alapján esedékes összegeket, díjakat és egyéb, hasonló kifizetéseket, valamint függetlenül attól, hogy az adott pozíció lejárata eltér-e annak az egy vagy több más előresorolt üzletrészsorozatnak a lejáratától, amelyekkel együttesen, arányos módon viseli az esetleges veszteségeket;”

b)a 18. pontot el kell hagyni.

3.A 243. cikk a következőképpen módosul:

a)a cikk címe helyébe a következő szöveg lép:

„243. cikk

A differenciált tőkekövetelmény-megállapításra vonatkozó kritériumok”;

b)a (2) bekezdés b) pontja a következőképpen módosul:

1.a ii. alpont helyébe a következő szöveg lép:

„ii. 60 % egyedi kitettségi alapon, amennyiben a kitettség kereskedelmi ingatlannal fedezett jelzáloghitel,”;

2.a iii. alpontot el kell hagyni;

c)a cikk a következő (3), (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:

„(3) STS értékpapírosításban meglévő előresorolt pozícióra akkor alkalmazható a 260. cikk (2) bekezdése, a 262. cikk (2) bekezdése, a 264. cikk (2a) bekezdése és a 264. cikk (3a) bekezdése szerinti módszer, ha teljesülnek az alábbi követelmények:

a)ABCP-program vagy ABCP-ügylet keretében létesített pozíció tekintetében:

b)a 243. cikk (1) bekezdésének követelményei;

c)a kezdeményezés időpontjában és azt követően folyamatosan az előresorolt értékpapírosítási pozíció alsó veszteségviselési határa a következőképpen van meghatározva:

A >= 1,5 * KA a SEC-SA vagy SEC-ERBA alkalmazása esetén, vagy

A >= 1,1 * (várható veszteség * az eredeti értékpapírosított referenciaportfólió súlyozott átlagos élettartama + váratlan veszteség) a SEC-IRBA alkalmazása esetén;

d)nem ABCP-program vagy ABCP-ügylet keretében létesített értékpapírosítási pozíció tekintetében:

e)a 243. cikk (2) bekezdésének követelményei;

f)a kezdeményezés időpontjában és azt követően folyamatosan az előresorolt értékpapírosítási pozíció alsó veszteségviselési határa a következőképpen van meghatározva:

A >= 1,5 * KA a SEC-SA vagy SEC-ERBA alkalmazása esetén, vagy

A >= 1,1 * (várható veszteség * az eredeti értékpapírosított referenciaportfólió súlyozott átlagos élettartama + váratlan veszteség) a SEC-IRBA alkalmazása esetén.

(4) Nem STS értékpapírosításban meglévő előresorolt értékpapírosítási pozícióra akkor alkalmazható a 259. cikk (1b) bekezdése, a 261. cikk (1b) bekezdése, a 263. cikk (2a) bekezdése és a 263. cikk (3a) bekezdése szerinti módszer, ha teljesülnek az alábbi követelmények a kezdeményezés időpontjában és azt követően folyamatosan:

a)mérlegen belüli értékpapírosítás tekintetében:

1.az (EU) 2017/2402 rendelet 26c. cikkének (5) bekezdésében foglalt követelmény és az (EU) 2024/920 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet követelményei;

2.az (EU) 2017/2402 rendelet 26e. cikkének (8), (9) és (10) bekezdésében foglalt követelmények;

3.az előresorolt értékpapírosítási pozíció alsó veszteségviselési határa a következőképpen van meghatározva:

A >= 1,5 * KA a SEC-SA vagy SEC-ERBA alkalmazása esetén, vagy

A >= 1,1 * (várható veszteség * az eredeti értékpapírosított referenciaportfólió súlyozott átlagos élettartama + váratlan veszteség) a SEC-IRBA alkalmazása esetén;

4.az e rendelet 243. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt követelmény;

5.a pozíció nem befektetői pozíció;

b)ABCP-program vagy ABCP-ügylet tekintetében:

1.az (EU) 2017/2402 rendelet 24. cikke (17) bekezdésének b) pontjában foglalt követelmények;

2.az előresorolt értékpapírosítási pozíció alsó veszteségviselési határa a következőképpen van meghatározva:

A >= 1,5 * KA a SEC-SA vagy SEC-ERBA alkalmazása esetén, vagy

A >= 1,1 * (várható veszteség * az eredeti értékpapírosított referenciaportfólió súlyozott átlagos élettartama + váratlan veszteség) a SEC-IRBA alkalmazása esetén;

3.az e rendelet 243. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt követelmények;

4.a pozíció nem befektetői pozíció;

c)nem ABCP-nek minősülő hagyományos értékpapírosítás tekintetében:

1.az (EU) 2017/2402 rendelet 21. cikke (4) bekezdésének b) pontjában és 21. cikkének (5) bekezdésében foglalt követelmények;

2.az előresorolt értékpapírosítási pozíció alsó veszteségviselési határa a következőképpen van meghatározva:

A >= 1,5 * KA a SEC-SA vagy SEC-ERBA alkalmazása esetén, vagy

A >= 1,1 * (várható veszteség * az eredeti értékpapírosított referenciaportfólió súlyozott átlagos élettartama + váratlan veszteség) a SEC-IRBA alkalmazása esetén;

3.az e rendelet 243. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt követelmény; a pozíció nem befektetői pozíció.

(5) A (3) és (4) bekezdés alkalmazásában a kezdeti referenciaportfólió súlyozott átlagos élettartamát (WAL) úgy kell kiszámítani, hogy az ügylet várható lejáratáig csak az értékpapírosított kitettségekből származó tőkeösszegek visszafizetését kell figyelembe venni idővel súlyozva, figyelmen kívül hagyva az értékpapírosított kitettségek kötelezettjei által fizetendő díjakhoz vagy kamatokhoz kapcsolódó kifizetéseket, szintetikus értékpapírosítások esetén pedig az esetleges előtörlesztési feltételezéseket. Feltöltési időszakot tartalmazó ügylet esetében a WAL a fennmaradó feltöltési időszak és a referenciaportfóliónak az adott feltöltési időszak végétől mért fennmaradó súlyozott átlagos élettartamának összege. A WAL nem haladhatja meg az öt évet.”

4.A 244. és a 245. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„244. cikk

Hagyományos értékpapírosítás

(1)A hagyományos értékpapírosítást kezdeményező intézmény kizárhatja az értékpapírosított kitettségeket a kockázattal súlyozott kitettségértékek és adott esetben a várható veszteségértékek számításából, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

a)az értékpapírosított kitettségekhez tartozó jelentős hitelkockázatot ruháztak át harmadik félre, vagy az értékpapírosítást kezdeményező intézmény 1 250 %-os kockázati súlyt alkalmaz az értékpapírosításban meglévő összes értékpapírosítási pozíciójára, vagy ezeket az értékpapírosítási pozíciókat a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja alapján levonja az elsődleges alapvető tőkeelemekből;

b)teljesülnek az értékpapírosított kitettségekre vonatkozó tényleges kockázatátruházás e cikk (4) bekezdésében említett feltételei.

(2)Harmadik felekre történő jelentős hitelkockázat-átruházásnak minősül, ha az alapul szolgáló kitettségek élettartam alatti várható veszteségének az értékpapírosítási ügyletrészsorozatokhoz való hozzárendelését követően az alapul szolgáló kitettségek értékpapírosítási pozíciókhoz rendelt váratlan veszteségei súlyozott összegeinek azon része, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező intézmény harmadik felekre ruházott át, legalább 50 %-a az alapul szolgáló kitettségek valamennyi értékpapírosítási ügyletrészsorozathoz hozzárendelt váratlan veszteségei súlyozott összegeinek az alábbi képlet szerint:

ahol:

–RWEAi az i. ügyletrészsorozat kockázattal súlyozott kitettségértéke,

–ULi az i. ügyletrészsorozathoz rendelt váratlan veszteségek összege, ahol a váratlan veszteség egyenlő azzal a kockázattal súlyozott kitettségértékkel, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az alapul szolgáló kitettségek tekintetében a 2. fejezet vagy adott esetben a 3. fejezet alapján úgy számítana ki, mintha azok nem lennének értékpapírosítva, megszorozva 8 %-kal,

–UL_transi az i. ügyletrészsorozatban szereplő átruházott értékpapírosítási pozíciókhoz rendelt ULi értéke.

E képlet alkalmazásában azok a kockázattal súlyozott kitettségértékek, amelyeket a 3. fejezet szerint kellene kiszámítani, nem tartalmazhatják az értékpapírosítás összes alapul szolgáló kitettségéhez kapcsolódó várható veszteségek összegét, beleértve a még a halmaz részét képező nemteljesítő alapul szolgáló kitettségeket is.

(3)A (2) bekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok előírhatják az értékpapírosítást kezdeményező intézmény számára, hogy eseti alapon a váratlan veszteségeknek az említett bekezdésben szereplő 50 %-ot meghaladó súlyozott összegét ruházza át harmadik felekre, vagy kifogást emelhetnek a jelentős hitelkockázat-átruházás ellen. Az e bekezdésben említett intézkedések az értékpapírosítást kezdeményező intézmény rendszereinek és kontrolljainak irányításában meglévő hiányosságok vagy egyéb belső irányítási hiányosságainak kezelésére, többek között a felügyeleti vizsgálatokat követően még befejezetlen korrekciós cselekvési tervek esetén írhatók elő, vagy ha az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy a (2) bekezdés alapján átruházott hitelkockázat nem elegendő az értékpapírosítás bizonyos sajátos vagy összetett jellemzőinek kezeléséhez, vagy a tőketartalék aránytalan felszabadításához vezet.

(4)Az (1), (2) és (3) bekezdésben meghatározott követelményeken felül a tényleges kockázatátruházásra vonatkozó alábbi feltételek mindegyikének teljesülnie kell:

a)az ügyleti dokumentáció tükrözi az értékpapírosítás gazdasági tartalmát;

b)az értékpapírosítási pozíciók az értékpapírosítást kezdeményező intézmény számára nem jelentenek fizetési kötelezettséget;

c)az alapul szolgáló kitettségek az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelő módon az értékpapírosítást kezdeményező intézmény és hitelezői számára el nem érhető módon vannak elhelyezve;

d)az alapul szolgáló kitettségek felett az értékpapírosítást kezdeményező intézmény már nem gyakorol ellenőrzést;

e)az értékpapírosítási dokumentáció nem tartalmaz olyan feltételeket, amelyek arra kötelezik az értékpapírosítást kezdeményező intézményt, hogy az alapul szolgáló kitettségeket a halmaz átlagos minőségének javítása céljából módosítsa, vagy az alapul szolgáló kitettségek hitelminőségében bekövetkező romlás esetén növelik az értékpapírosítási pozíciók tulajdonosainak fizetendő hozamot, vagy más módon javítják az értékpapírosítási pozíciókat;

f)ahol ez releváns, az ügyleti dokumentáció egyértelműen rögzíti, hogy az értékpapírosítást kezdeményező vagy a szponzor csak akkor vásárolhat vagy vásárolhat vissza értékpapírosítási pozíciókat, vagy akkor vásárolhatja vissza, strukturálhatja át vagy cserélheti le az alapul szolgáló kitettségeket szerződéses kötelezettségein túlmenően, ha ez megfelel az aktuális piaci feltételeknek, és a benne részt vevő felek saját érdekükben, szabad és független felekként járnak el (azaz az ügylet a szokásos piaci feltételek szerinti ügylet);

g)az értékpapírosítási ügylet nem rendelkezik olyan strukturális jellemzőkkel, amelyek megakadályozzák vagy jelentősen aláássák a hitelkockázat harmadik felekre fenntartható alapon történő tényleges átruházását, vagy amennyiben e jellemzők bármelyike jelen van, az ügylet megfelelő biztosítékokat nyújt;

h)maradék pozíciókra vonatkozó visszavásárlási jog fennállta esetén e jognak eleget kell tennie az alábbi feltételek mindegyikének:

1.a jog gyakorlásáról az értékpapírosítást kezdeményező intézmény saját mérlegelési jogkörében dönthet;

2.a jog kizárólag akkor gyakorolható, ha az alapul szolgáló kitettségek eredeti értékének már csak legfeljebb 10 %-át nem törlesztették;

3.a jog kialakítása nem szolgálhatja azt a célt, hogy biztosítsa a veszteségek hitelminőség-javítási pozíciókra vagy befektetők által tartott más pozíciókra történő allokálásának az elkerülését, és a hitelminőség javítása egyéb módon történő megvalósításának célját sem szolgálhatja;

i)az értékpapírosítást kezdeményező intézmény jogi szakvéleménnyel támasztja alá, hogy az értékpapírosítás megfelel az e bekezdés c) pontjában foglalt feltételeknek.

A d) pont alkalmazásában az értékpapírosítást kezdeményező akkor gyakorol továbbra is ellenőrzést az alapul szolgáló kitettségek felett, ha az intézmény a korábban átruházott kitettségeket visszavásárolhatja a kedvezményezettől, hogy realizálja hozamukat, vagy ha egyéb módon köteles visszavenni az átruházott kockázatot. Önmagában nem minősül a kitettségek feletti ellenőrzésnek az, ha az értékpapírosítást kezdeményező intézmény megtartja az alapul szolgáló kitettségek kezelésével kapcsolatos jogokat vagy kötelezettségeket.

(5)A (2) és (3) bekezdésben említett, jelentős hitelkockázat-átruházásra vonatkozó feltételeknek az értékpapírosítás kezdeményezésének időpontjában teljesülniük kell az ügylet élettartamára vonatkozóan mind alap-, mind stresszhelyzeti körülmények között, feltéve, hogy a kezdeményezés után nem történik strukturális változás az ügyletben. A (4) bekezdésben említett követelményeket folyamatosan teljesíteni kell. Az értékpapírosítást kezdeményező intézménynek önértékelést kell benyújtania az illetékes hatósághoz, amelyben igazolja a tényleges és adott esetben a jelentős hitelkockázat-átruházás (1)–(4) bekezdésben említett feltételeinek teljesülését.

(6)Egyes olyan ügyletek esetében, amelyek nem rendelkeznek problémás jellemzőkkel, az illetékes hatóságok gyorsított egyszerűsített értékelési eljárást alkalmazhatnak.

(7)Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében:

a)az e cikk (2) bekezdésében és a 245. cikk (2) bekezdésében említett jelentős hitelkockázat-átruházási követelmény teljesülésének feltételei, különösen:

1.az alapul szolgáló kitettségek élettartam alatti várható veszteségeinek kiszámítása és allokációja e cikk (2) bekezdése és a 245. cikk (2) bekezdése alkalmazásában;

2.az értékpapírosított kitettségek váratlan veszteségeinek értékpapírosítási ügyletrészsorozatokhoz rendelése e cikk (2) bekezdése és a 245. cikk (2) bekezdése alkalmazásában;

3.a váratlan veszteségek súlyozott összegeinek kiszámítása az értékpapírosított kitettségek váratlan veszteségeinek értékpapírosítási ügyletrészsorozatokhoz rendelésével kapcsolatban e cikk (2) bekezdése és a 245. cikk (2) bekezdése alkalmazásában;

b)a 244. cikk (4) bekezdésének g) pontjában, illetve a 245. cikk (4) bekezdésének f) pontjában említett strukturális jellemzők és biztosítékok, különösen az értékpapírosítások lejárat előtti megszüntetésére vonatkozó jogi rendelkezések hatálya;

c)a 244. cikk (5) bekezdésében és a 245. cikk (5) bekezdésében említett, az értékpapírosítást kezdeményező intézmény általi önértékelésre vonatkozó minimumkövetelmények, beleértve az alkalmazandó forgatókönyvek meghatározását;

d)azok a feltételek, amelyek mellett az illetékes hatóságok alkalmazhatják a 244. cikk (2) és (3) bekezdését, valamint a 245. cikk (2) és (3) bekezdését az értékpapírosítási ügyletekkel és az értékpapírosítást kezdeményező intézményekkel kapcsolatban;

e)a 244. cikk (1)–(4) bekezdésével és a 245. cikk (1)–(4) bekezdésével összhangban a hitelkockázat-átruházási követelmény teljesítésére vonatkozó feltételek felülvizsgálatának és értékelésének folyamatával kapcsolatos magas szintű elvek, valamint bizonyos értékpapírosítások esetében a 244. cikk (6) bekezdésében és a 245. cikk (6) bekezdésében említett gyorsított egyszerűsített értékelési eljárásra való jogosultság magas szintű elvei;

f)a 244. és 245. cikk nemteljesítő kitettségek értékpapírosítására történő alkalmazásához szükséges kiigazítások.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [a hatálybalépés napjától számított 18 hónap]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

(8)Az illetékes hatóságok minden év március 31-ig értesítik az EBH-t az előző évben az (1)–(7) bekezdéssel összhangban értékelt valamennyi értékpapírosításról. Az értesítésnek tartalmaznia kell a (2) bekezdés szerinti hányados kiszámításához szükséges, valamint a releváns szerkezeti jellemzőkre vonatkozó valamennyi információt. Az információknak tartalmazniuk kell legalább az ügyletrészsorozatok méretére, szélességére és összegére, a portfólió LGD-jére, EL-jére, LTEL-jére és UL-jére, az alapul szolgáló kitettségek WAL-jére és az ügyletrészsorozatok kockázati súlyaira vonatkozó adatokat, valamint arra vonatkozó információkat, hogy alkalmazták-e a (3) bekezdésben említett intézkedéseket.

245. cikk

Szintetikus értékpapírosítás

(1)Szintetikus értékpapírosítás esetében az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az alapul szolgáló kitettségekhez tartozó, kockázattal súlyozott kitettségértékeket és – adott esetben – a várható veszteségértékeket a 251. és a 252. cikk szerint számíthatja ki, ha a következő feltételek egyike teljesül:

a)az értékpapírosított kitettségekhez tartozó jelentős hitelkockázatot ruháztak át harmadik félre, vagy az értékpapírosítást kezdeményező intézmény 1 250 %-os kockázati súlyt alkalmaz az értékpapírosításban meglévő összes értékpapírosítási pozíciójára, vagy ezeket az értékpapírosítási pozíciókat a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja alapján levonja az elsődleges alapvető tőkeelemekből;

b)teljesülnek az értékpapírosított kitettségekre vonatkozó tényleges kockázatátruházás e cikk (4) bekezdésében említett feltételei.

(2)Harmadik felekre történő jelentős hitelkockázat-átruházásnak minősül, ha az alapul szolgáló kitettségek élettartam alatti várható veszteségének az értékpapírosítási ügyletrészsorozatokhoz való hozzárendelését követően az alapul szolgáló kitettségek értékpapírosítási pozíciókhoz rendelt váratlan veszteségei súlyozott összegeinek azon része, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező intézmény harmadik felekre ruházott át, legalább 50 %-a az alapul szolgáló kitettségek valamennyi értékpapírosítási ügyletrészsorozathoz hozzárendelt váratlan veszteségei súlyozott összegeinek az alábbi képlet szerint:

ahol:

–RWEAi az i. ügyletrészsorozat kockázattal súlyozott kitettségértéke,

–ULi az i. ügyletrészsorozathoz rendelt váratlan veszteségek összege, ahol a váratlan veszteség egyenlő azzal a kockázattal súlyozott kitettségértékkel, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az alapul szolgáló kitettségek tekintetében a 2. fejezet vagy adott esetben a 3. fejezet alapján úgy számítana ki, mintha azok nem lennének értékpapírosítva, megszorozva 8 %-kal,

–UL_transi az i. ügyletrészsorozatban szereplő átruházott értékpapírosítási pozíciókhoz rendelt ULi értéke.

E képlet alkalmazásában azok a kockázattal súlyozott kitettségértékek, amelyeket a 3. fejezet szerint kellene kiszámítani, nem tartalmazhatják az értékpapírosítás összes alapul szolgáló kitettségéhez kapcsolódó várható veszteségek összegét, beleértve a még a halmaz részét képező nemteljesítő alapul szolgáló kitettségeket is.

(3)A (2) bekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok előírhatják az értékpapírosítást kezdeményező intézmény számára, hogy eseti alapon a váratlan veszteségeknek az említett bekezdésben szereplő 50 %-ot meghaladó súlyozott összegét ruházza át harmadik felekre, vagy kifogást emelhetnek a jelentős kockázatátruházás ellen. Az illetékes hatóságok abban az esetben alkalmazhatják az e bekezdésben említett intézkedéseket, amennyiben azok szükségesek az értékpapírosítást kezdeményező intézmény rendszereinek és kontrolljainak irányításában meglévő hiányosságok vagy egyéb belső irányítási hiányosságainak kezelésére, többek között a felügyeleti vizsgálatokat követően még befejezetlen korrekciós cselekvési tervek esetén, vagy ha az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy a (2) bekezdés alapján átruházott hitelkockázat nem elegendő az értékpapírosítás bizonyos sajátos vagy összetett jellemzőinek kezeléséhez, vagy a tőketartalék aránytalan felszabadításához vezet.

(4)Az (1), (2) és (3) bekezdésben meghatározott követelményeken felül a tényleges kockázatátruházásra vonatkozó alábbi feltételek mindegyikének teljesülnie kell:

a)az ügyleti dokumentáció tükrözi az értékpapírosítás gazdasági tartalmát;

b)a hitelkockázati fedezet, amely által a hitelkockázatot átruházzák, megfelel a 249. cikkben foglaltaknak;

c)az értékpapírosítási dokumentáció nem tartalmaz olyan feltételeket, amelyek:

1.esetében jelentős a kikötött lényegességi küszöb, mely alatt a hitelkockázati fedezet hitelkockázati esemény bekövetkezésekor nem hívható le;

2.lehetővé teszik a hitelkockázati fedezet felmondását az alapul szolgáló kitettségek hitelminőségének romlásakor;

3.arra kötelezik az értékpapírosítást kezdeményező intézményt, hogy az alapul szolgáló kitettségek összetételét a halmaz átlagos minőségének javítása céljából módosítsa; vagy

4.az intézmény hitelkockázati fedezethez kapcsolódó költségeit vagy az értékpapírosítási pozíciók birtokosainak fizetendő hozamot növelik az alapul szolgáló halmaz hitelminőségében bekövetkező romlás esetén;

d)a hitelkockázati fedezet az összes érintett ország jogrendszere alapján érvényesíthető;

e)ahol ez releváns, az ügyleti dokumentáció egyértelműen rögzíti, hogy az értékpapírosítást kezdeményező vagy a szponzor csak akkor vásárolhat vagy vásárolhat vissza értékpapírosítási pozíciókat, vagy akkor vásárolhatja vissza, strukturálhatja át vagy cserélheti le az alapul szolgáló kitettségeket szerződéses kötelezettségein túlmenően, ha ez megfelel az aktuális piaci feltételeknek, és a benne részt vevő felek saját érdekükben, szabad és független felekként járnak el (azaz az ügylet a szokásos piaci feltételek szerinti ügylet);

f)az értékpapírosítási ügylet nem rendelkezik olyan strukturális jellemzőkkel, amelyek megakadályozzák vagy jelentősen aláássák a hitelkockázat harmadik felekre fenntartható alapon történő tényleges átruházását, vagy amennyiben e jellemzők bármelyike jelen van, az ügylet megfelelő biztosítékokat nyújt;

g)maradék pozíciókra vonatkozó visszavásárlási jog fennállta esetén ez a jog eleget tesz az alábbi feltételek mindegyikének:

1.a jog gyakorlásáról az értékpapírosítást kezdeményező intézmény saját mérlegelési jogkörében dönthet;

2.a jog kizárólag akkor gyakorolható, ha az alapul szolgáló kitettségek eredeti értékének már csak legfeljebb 10 %-át nem törlesztették;

3.a jog kialakítása nem szolgálhatja azt a célt, hogy biztosítsa a veszteségek hitelminőség-javítási pozíciókra vagy befektetők által tartott más pozíciókra történő allokálásának az elkerülését, és a hitelminőség javítása egyéb módon történő megvalósításának célját sem szolgálhatja;

h)meghatározott időpontban történő lehívásra vonatkozó jog esetén a jog csak az ügylet zárónapjától számított, az értékpapírosított kitettségek kezdeti súlyozott átlagos élettartamának megfelelő időszak után, vagy az ügylet feltöltési időszakának végétől számított, az adott feltöltési időszak végén érvényes súlyozott átlagos élettartamnak megfelelő időszak után gyakorolható;

i)az értékpapírosítást kezdeményező intézmény jogi szakvéleménnyel támasztja alá, hogy az értékpapírosítás megfelel az e bekezdés d) pontjában foglalt feltételeknek.

(5)A (2) és (3) bekezdésben említett, jelentős hitelkockázat-átruházásra vonatkozó feltételeknek az értékpapírosítás kezdeményezésének időpontjában teljesülniük kell az ügylet élettartamára vonatkozóan mind alap-, mind stresszhelyzeti körülmények között, feltéve, hogy a kezdeményezés után nem történik strukturális változás az ügyletben. A (4) bekezdésben említett követelményeket folyamatosan teljesíteni kell. Az értékpapírosítást kezdeményező intézménynek önértékelést kell benyújtania az illetékes hatósághoz, amelyben igazolja a tényleges és adott esetben a jelentős hitelkockázat-átruházás (1)–(4) bekezdésben említett feltételeinek teljesülését.

(6)Egyes olyan ügyletek esetében, amelyek nem rendelkeznek problémás jellemzőkkel, az illetékes hatóságok gyorsított egyszerűsített értékelési eljárást alkalmazhatnak.

(7)Az illetékes hatóságok minden év március 31-ig értesítik az EBH-t valamennyi olyan értékpapírosításról, amellyel kapcsolatban az előző évben önértékelést kaptak az (1)–(6) bekezdéssel összhangban. Az értesítésnek tartalmaznia kell a (2) bekezdés szerinti hányados kiszámításához szükséges, valamint a releváns szerkezeti jellemzőkre vonatkozó valamennyi információt. Az információknak tartalmazniuk kell legalább az ügyletrészsorozatok méretére, szélességére és összegére, a portfólió LGD-jére, EL-jére, LTEL-jére és UL-jére, az alapul szolgáló kitettségek WAL-jére és az ügyletrészsorozatok kockázati súlyaira vonatkozó adatokat, valamint arra vonatkozó információkat, hogy alkalmazták-e a (3) bekezdésben említett intézkedéseket.”

5.A 248. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a)a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) a mérlegen kívüli értékpapírosítási pozíció kitettségértéke az adott értékpapírosítási pozíciónak az esetlegesen rá alkalmazandó, a 110. cikk szerinti bármely releváns, egyedi hitelkockázati kiigazítások levonásával számított névértéke, az e b) pontban meghatározott releváns hitel-egyenértékesítési tényezővel megszorozva. A hitel-egyenértékesítési tényező a készpénzelőleg esetének kivételével 100 %. Készpénzelőleg le nem hívott része kitettségértékének meghatározásához 0 %-os hitel-egyenértékesítési tényező alkalmazható a feltétel nélkül felmondható likviditási hitelkeret névértékére vonatkozóan, feltéve, hogy a likviditási hitelkeret lehívásából adódó visszafizetési kötelezettség az alapul szolgáló kitettségekből befolyó pénzáramlásból minden más kötelezettséget megelőzően kerül kielégítésre;”

b)a d) pont helyébe a következő szöveg lép:

„d) az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az olyan értékpapírosítási pozíciók kitettségértékéből, amelyekhez a 3. alszakasznak megfelelően 1 250 %-os kockázati súlyt rendeltek vagy amelyet a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontjával összhangban levontak az elsődleges alapvető tőkéből, a 110. cikknek megfelelően levonhatja az alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó egyedi hitelkockázati kiigazítások összegét és az érintett alapul szolgáló kitettségekhez kapcsolódó vissza nem fizetendő árengedményeket, amennyiben ezek a szavatolótőkét csökkentették.

Az egyedi hitelkockázati kiigazítások összege a d) pont első albekezdésével összhangban levonható az 1 250 %-nál alacsonyabb kockázati súlyt kapott értékpapírosítási pozíció kitettségértékéből, feltéve, hogy a pozíció a KIRB-nél vagy a KA-nál alacsonyabb alsó veszteségviselési határral rendelkezik. Ebben az esetben az értékpapírosítási pozíció két értékpapírosítási pozíciónak tekintendő e d) pont alkalmazásában: a KIRB-vel vagy KA-val egyenlő „A” értékkel rendelkező pozíciónak és a KIRB-nél vagy KA-nál alacsonyabb „A” értékkel és a KIRB-vel vagy KA-val egyenlő „D” értékkel rendelkező hátrasorolt pozíciónak, és az egyedi hitelkockázati kiigazítások csak azon értékpapírosítási pozíció kitettségértékéből vonhatók le, amely a KIRB-nél vagy KA-nál alacsonyabb „A” értékkel és a KIRB-vel vagy KA-val egyenlő „D” értékkel rendelkező hátrasorolt pozíció;”

c)az e) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e) a szerződés alapján kijelölt szintetikus értékpapírosítási felár kitettségértéke adott esetben a következő elemekből áll:

1.az értékpapírosítást kezdeményező intézmény által az alkalmazandó számviteli keret alapján az eredménykimutatásában már elismert értékpapírosított kitettségekből származó bevétel, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező intézmény szerződés alapján szintetikus értékpapírosítási felárként az ügylethez rendelt, és amely a veszteségek viselésére még mindig rendelkezésre áll;

2.bármely szintetikus értékpapírosítási felár, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező intézmény bármely korábbi időszakban szerződés alapján kijelölt, és amely a veszteségek viselésére még mindig rendelkezésre áll;

3.bármely szintetikus értékpapírosítási felár, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező intézmény a jelenlegi szerződés szerinti időszakban szerződés alapján kijelölt, és amely a veszteségek viselésére még mindig rendelkezésre áll;

4.bármely szintetikus értékpapírosítási felár, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező intézmény a jövőbeli szerződés szerinti időszakokra szerződés alapján kijelölt.

Ezen e) pont alkalmazásában a szintetikus értékpapírosítással kapcsolatban biztosítékként vagy a hitelminőség javítására nyújtott bármely olyan összeget, amelyre már e fejezettel összhangban szavatolótőke-követelmény vonatkozik, nem kell beszámítani a kitettségértékbe.”;

d)a második, harmadik és negyedik albekezdést el kell hagyni.

6.A 254. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„c) amennyiben e cikk (2) és (4) bekezdésével összhangban a SEC-SA nem alkalmazható, az intézménynek a SEC-ERBA módszert kell alkalmaznia a 263. és a 264. cikknek megfelelően a minősített pozíciók, valamint olyan pozíciók esetében, amelyeknél származtatott minősítést lehet alkalmazni.”;

b)az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) E cikk (1) bekezdése b) és c) pontjának sérelme nélkül, az intézmények egy ABCP-programbeli vagy ABCP-ügyletbeli nem minősített pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához használhatják a 266. cikk szerinti belső értékelési módszert, amennyiben teljesülnek a 265. cikkben meghatározott feltételek. Amennyiben valamely intézmény megkapta a 265. cikk (2) bekezdése szerinti, a belső értékelési módszer alkalmazására vonatkozó engedélyt, és egy ABCP-programbeli vagy ABCP-ügyletbeli valamely adott pozícióra kiterjed az engedély hatálya, az intézménynek e módszert kell alkalmaznia az adott pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítására.”

7.A 255. cikk (6) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(6) Amennyiben az intézmény a 3. alszakasz szerinti SEC-SA-t alkalmazza, a KSA értékét úgy kell kiszámítania, hogy 8 %-kal megszorozza azokat a kockázattal súlyozott kitettségértékeket, amelyeket a 2. fejezetnek megfelelően a teljesítő kitettségekre számítanának ki úgy, mintha azok nem lennének értékpapírosítva, és ezt osztja a teljesítő alapul szolgáló kitettségek kitettségértékeinek összegével. A KSA értékét decimális formában, nulla és egy közötti számként kell kifejezni.

E bekezdés alkalmazásában a teljesítő kitettségek nem foglalják magukban a 261. cikk (2) bekezdésében említett nemteljesítő alapul szolgáló kitettségeket.

E bekezdés alkalmazásában az intézményeknek az alapul szolgáló kitettségek kitettségértékét a 34. és a 110. cikk szerinti egyedi hitelkockázati kiigazítások és további értékkiigazítások, valamint más szavatolótőke-csökkentések nélkül kell kiszámítaniuk.”

8.A 256. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(7) Az értékpapírosításhoz alapul szolgáló kitettségek halmazának fennálló egyenlegét az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában csökkenteni kell az értékpapírosított portfólióban szereplő nemteljesítő kitettségek tekintetében az ügyletrészsorozatokhoz már hozzárendelt veszteségek összegével.”

9.A 259. cikk a következőképpen módosul:

a)a bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép:

„A SEC-IRBA keretében egy értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy kell kiszámítani, hogy a pozíció 248. cikk szerint kiszámított kitettségértékét meg kell szorozni az alábbiaknak megfelelően meghatározott, alkalmazandó kockázati súllyal:”

b)az „ahol: p = max [0,3; (A + B * (1/N) + C * KIRB + D * LGD + E * MT)]” szövegrész helyébe a következő szöveg lép:

„ahol:

p = min (1, max [0,3; 0,7 * (A + B * (1/N) + C * KIRB + D * LGD + E * MT)]) értékpapírosítást kezdeményező vagy szponzor előresorolt értékpapírosítási pozícióval szembeni kitettsége esetében, vagy

p = min (1, max [0,3; 1 * (A + B * (1/N) + C * KIRB + D * LGD + E * MT)]) más kitettségek esetében”;

c)a cikk a következő (1a) és (1b) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Valamely előresorolt értékpapírosítási pozíció (1) bekezdéssel összhangban kiszámított kockázattal súlyozott kitettségértékére alsó határt kell alkalmazni, amelyet a következőképpen kell kiszámítani:

Alsó határ = max (12 %; 15 % * KIRB * 12,5)

(1b) A 243. cikk (4) bekezdésében említett kritériumoknak megfelelő előresorolt értékpapírosítási pozíció (1) bekezdéssel összhangban kiszámított kockázattal súlyozott kitettségértékére alsó határt kell alkalmazni, amelyet a következőképpen kell kiszámítani:

Alsó határ = max (10 %; 15 % * KIRB * 12,5)”;

d)a (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(7) Ha a pozíciót vegyes halmaz fedezi, és az intézmény a 258. cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően ki tudja számítani a KIRB értékét az alapul szolgáló kitettségértékek legalább 95 %-ára, az intézménynek az alapul szolgáló kitettségek halmazára vonatkozó tőkekövetelményt a következőképpen kell kiszámítania:

𝑑 ∙ 𝐾𝐼𝑅𝐵 + (1 − 𝑑)𝐾A”

10.A 260. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„260. cikk

STS értékpapírosítások kezelése a SEC-IRBA szerint

(1)A SEC-IRBA keretében egy STS értékpapírosításhoz tartozó pozíció kockázati súlyát a 259. cikknek megfelelően kell kiszámítani, a következő módosításokkal:

p = min (0,5, max [0,2; 0,3 * (A + B * (1/N) + C * KIRB + D * LGD + E * MT)]) értékpapírosítást kezdeményező vagy szponzor előresorolt értékpapírosítási pozíciója esetében,

p = min (0,5, max [0,2; 0,5 * (A + B * (1/N) + C * KIRB + D * LGD + E * MT)]) értékpapírosítást kezdeményező vagy szponzor nem előresorolt pozíciója esetében,

p = min (0,5, max [0,3; 0,5 * (A + B * (1/N) + C * KIRB + D * LGD + E * MT)]) más pozíciók esetében.

Előresorolt értékpapírosítási pozíció kockázati súlyának alsó határa = max (7 %; 10 % * KIRB * 12,5).

(2)A SEC-IRBA keretében a 243. cikk (3) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelő STS értékpapírosításhoz tartozó pozíció kockázati súlyát a 259. cikknek megfelelően kell kiszámítani, a következő módosításokkal:

p = min (0,5, max [0,2; 0,3 * (A + B * (1/N) + C * KIRB + D * LGD + E * MT)]) értékpapírosítást kezdeményező, szponzor vagy befektető előresorolt értékpapírosítási pozíciója esetében,

p = min (0,5, max [0,2; 0,5 * (A + B * (1/N) + C * KIRB + D * LGD + E * MT)]) értékpapírosítást kezdeményező vagy szponzor nem előresorolt pozíciója esetében,

p = min (0,5, max [0,3; 0,5 * (A + B * (1/N) + C * KIRB + D * LGD + E * MT)]) más pozíciók esetében.

Előresorolt értékpapírosítási pozíció kockázati súlyának alsó határa = max (5 %; 10 % * KIRB * 12,5).

11.A 261. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

1.a bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép:

„A SEC-SA keretében egy értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy kell kiszámítani, hogy a pozíció 248. cikk szerint kiszámított kitettségértékét meg kell szorozni az alábbiaknak megfelelően meghatározott, alkalmazandó kockázati súllyal:”

2.a „p = 1 olyan értékpapírosítási kitettség esetében, amely nem újra-értékpapírosítási kitettség” szövegrész helyébe a következő szöveg lép:

„Olyan értékpapírosítási pozíció esetében, amely nem újra-értékpapírosítási kitettség, p = 0,6 értékpapírosítást kezdeményező vagy szponzor előresorolt értékpapírosítási pozíciója esetében, 1 más értékpapírosítási pozíció esetében.”;

b)a cikk a következő (1a) és (1b) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Valamely előresorolt értékpapírosítási pozíció (1) bekezdéssel összhangban kiszámított kockázattal súlyozott kitettségértékére alsó határt kell alkalmazni, amelyet a következőképpen kell kiszámítani:

Alsó határ = max (12 %; 15 % * KA * 12,5).

(1b) A 243. cikk (4) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelő előresorolt értékpapírosítási pozíció (1) bekezdéssel összhangban kiszámított kockázattal súlyozott kitettségértékére alsó határt kell alkalmazni, amelyet a következőképpen kell kiszámítani:

Alsó határ = max (10 %; 15 % * KA * 12,5).”;

c)a (2) bekezdés az alábbi albekezdéssel egészül ki:

„E bekezdés alkalmazásában a nemteljesítő alapul szolgáló kitettségek névértéke a nemteljesítő kitettségek könyv szerinti értéke mínusz azok az összegek, amelyeket már leírtak az ügyletrészsorozatokból a nemteljesítő kitettségekhez kapcsolódó veszteségek, illetve a értékpapírosítási felár által viselt veszteségek fedezésére.”

12.A 262. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„262. cikk

STS értékpapírosítások kezelése a SEC-SA szerint

(1)A SEC-SA keretében egy STS értékpapírosításhoz tartozó pozíció kockázati súlyát a 261. cikknek megfelelően kell kiszámítani, a következő módosításokkal:

p = 0,3 értékpapírosítást kezdeményező vagy szponzor előresorolt értékpapírosítási pozíciója esetében,

p = 0,5 más értékpapírosítási pozíció esetében,

az előresorolt értékpapírosítási pozíció kockázati súlyának alsó határa = max (7 %; 10 % * KA * 12,5)

(2)A SEC-SA keretében a 243. cikk (3) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelő STS értékpapírosításhoz tartozó pozíció kockázati súlyát a 261. cikknek megfelelően kell kiszámítani, a következő módosításokkal:

p = 0,3 értékpapírosítást kezdeményező, szponzor vagy befektető előresorolt értékpapírosítási pozíciója esetében,

p = 0,5 más értékpapírosítási pozíció esetében,

az előresorolt értékpapírosítási pozíció kockázati súlyának alsó határa = max (5 %; 10 % * KA * 12,5)”

13.A 263. cikk a következőképpen módosul:

a)a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy ha a minősítés a (7) bekezdésnek megfelelően rövid lejáratú hitelminősítésből származtatható, a következő kockázati súlyokat kell alkalmazni:

1. táblázat

b)a cikk a következő (2a) és (2b) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A 243. cikk (4) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelő értékpapírosításhoz tartozó, 1. hitelminőségi besorolású, előresorolt ügyletrészsorozatban lévő pozíció esetében a kockázati súlyt a következőképpen kell kiszámítani:

Max (10 %; 15 % * KA * 12,5)

(2b) Amennyiben valamely intézmény nem tudja alkalmazni az 1. táblázatban vagy a (2a) bekezdésben meghatározott képletet, mert nem tudja kiszámítani a KA-t, az érintett kitettségre 15 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.”;

c)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Hosszú lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy ha a minősítés a (7) bekezdésnek megfelelően hosszú lejáratú hitelminősítésből származtatható, a 2. táblázatban meghatározott kockázati súlyokat kell alkalmazni, kiigazítva adott esetben az ügyletrészsorozat lejáratával (MT) a 257. cikk és az e cikk (4) bekezdése szerint, valamint a nem előresorolt ügyletrészsorozatok esetében az ügyletrészsorozat szélességével az e cikk (5) bekezdése szerint:

2. táblázat

d)a cikk a következő (3a) és (3b) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) Értékpapírosítást kezdeményezőnek vagy szponzornak a 243. cikk (4) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelő értékpapírosításhoz tartozó, 1. hitelminőségi besorolású vagy 1 éves ügyletrészsorozat-lejáratú és 2. hitelminőségi besorolású, előresorolt ügyletrészsorozatban lévő pozíciója esetében a kockázati súlyt a következőképpen kell kiszámítani:

Max (10 %; 15 % * KA * 12,5)

(3b) Amennyiben valamely intézmény nem tudja alkalmazni a 2. táblázatban vagy a (3a) bekezdésben meghatározott képletet, mert nem tudja kiszámítani a KA-t, az érintett kitettségre 15 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.”

14.A 264. cikk a következőképpen módosul:

a)a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy ha a minősítés a 263. cikk (7) bekezdésének megfelelően rövid lejáratú hitelminősítésből származtatható, a következő kockázati súlyokat kell alkalmazni:

3. táblázat

b)a cikk a következő (2a) és (2b) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A 243. cikk (3) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelő értékpapírosításhoz tartozó, 1. hitelminőségi besorolású, előresorolt ügyletrészsorozatban lévő pozíció esetében a kockázati súlyt a következőképpen kell kiszámítani:

Max (5 %; 10 % * KA * 12,5)

(2b) Amennyiben valamely intézmény nem tudja alkalmazni a 3. táblázatban vagy a (2a) bekezdésben meghatározott képletet, mert nem tudja kiszámítani a KA-t, az érintett kitettségekre 10 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.”;

c)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Hosszú lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy ha a minősítés a 263. cikk (7) bekezdésének megfelelően hosszú lejáratú hitelminősítésből származtatható, a kockázati súlyokat a 4. táblázatnak megfelelően kell meghatározni, kiigazítva az ügyletrészsorozat lejáratával (MT) a 257. cikk és a 263. cikk (4) bekezdése szerint, valamint a nem előresorolt ügyletrészsorozatok esetében az ügyletrészsorozat szélességével a 263. cikk (5) bekezdése szerint:

4. táblázat

d)a cikk a következő (3a) és (3b) bekezdésekkel egészül ki:

„(3a) A 243. cikk (3) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelő értékpapírosításhoz tartozó, 1. hitelminőségi besorolású vagy 1 éves ügyletrészsorozat-lejáratú és 2. hitelminőségi besorolású, előresorolt ügyletrészsorozatban lévő pozíció esetében a kockázati súlyt a következőképpen kell kiszámítani:

Max (5 %; 10 % * KA * 12,5)

(3b) Amennyiben valamely intézmény nem tudja alkalmazni a 4. táblázatban meghatározott képletet, mert nem tudja kiszámítani a KA-t, az érintett kitettségre 10 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.”

15.A 268. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az intézmény az általa tartott értékpapírosítási pozícióra azzal a tőkekövetelménnyel egyenlő maximális tőkekövetelményt alkalmazhat, amelyet a 2. vagy a 3. fejezetnek megfelelően úgy számítanának ki az alapul szolgáló kitettségekre, mintha azokat nem értékpapírosították volna.

E cikk alkalmazásában az IRB módszer szerinti tőkekövetelmény a szóban forgó kitettségek 3. fejezetnek megfelelően kiszámított várható veszteségéből, valamint a váratlan veszteségek összegéből áll. Az értékpapírosítást kezdeményező intézmények esetében a várható veszteségek nem tartalmazzák az alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó egyedi hitelkockázati kiigazításokat.”;

b)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A maximális tőkekövetelmény az (1) vagy a (2) bekezdésnek megfelelően kiszámított összegnek és a releváns ügyletrészsorozatokban az intézmény tulajdonában lévő legnagyobb érdekeltséghányad (V) – százalékban kifejezett és a következők szerint megállapított – értékének a szorzata:

a)olyan intézmény esetében, amelynek egyetlen ügyletrészsorozatban egy vagy több értékpapírosítási pozíciója van, V egyenlő az intézmény által az adott ügyletrészsorozatban tartott értékpapírosítási pozíciók névértékének az ügyletrészsorozat névértékéhez viszonyított arányával;

b)olyan intézmény esetében, amelynek különböző ügyletrészsorozatokban van értékpapírosítási pozíciója, V egyenlő az ügyletrészsorozatokban való érdekeltséghányadok közül a legnagyobbal.

A b) pont alkalmazásában az egyes ügyletrészsorozatokra vonatkozó érdekeltséghányadot az a) pontnak megfelelően kell kiszámítani.

Az első és második albekezdéstől eltérve az intézmények figyelmen kívül hagyhatják az érdekeltséget bármely olyan ügyletrészsorozat esetében, amelynek értékpapírosítási pozíciói a 3. alszakasznak megfelelően 1 250 %-os kockázati súlyt kapnak, vagy amelyeket a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontjával összhangban levonnak az elsődleges alapvető tőkéből. Ebben az esetben a maximális tőkekövetelmény az (1) vagy (2) bekezdésnek megfelelően kiszámított összeg, csökkentve az értékpapírosítási pozícióknak a V meghatározásakor figyelmen kívül hagyott kitettségértékeivel, szorozva V-vel, és hozzáadva azon értékpapírosítási pozíciók kitettségértékeinek összegét, amelyeket a V meghatározásakor figyelmen kívül hagytak.”

16.A 270. cikk (2), (3) és (4) bekezdését el kell hagyni.

17.Az 506b. cikket el kell hagyni.

18.Az 506d. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„506d. cikk

Az értékpapírosítás prudenciális kezelése

(1)A Bizottság [4 évvel a hatálybalépést követően]-ig az EBH-val folytatott konzultációt követően értékeli az uniós értékpapírosítási piac általános helyzetét és dinamikáját, és jelentést tesz az uniós prudenciális értékpapírosítási keretrendszer megfelelőségéről és hatékonyságáról, beleértve a reálgazdaság finanszírozását, különbséget téve az értékpapírosítás különböző típusai között, így a szintetikus, hagyományos és NPE értékpapírosítások között, az értékpapírosítást kezdeményezők és a befektetők között, az STS ügyletek és a nem STS ügyletek között, valamint a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításának különböző módszerei között.

A felülvizsgálat részeként a Bizottság értékeli a pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatást. A Bizottságnak nyomon kell követnie a 465. cikk (13) bekezdésében említett átmeneti rendelkezések alkalmazását, és értékelnie kell azt, hogy a tőkeküszöbérték értékpapírosítási kitettségekre történő alkalmazása milyen mértékben befolyásolná a kezdeményező intézmények által olyan ügyletek során elért tőkecsökkentést, amelyek esetében jelentős kockázatátruházást állapítottak meg, túlzott mértékben csökkentené-e a kockázatérzékenységet, valamint befolyásolná-e az új értékpapírosítási ügyletek gazdasági életképességét.

A Bizottság különösen azt mérlegeli, hogy a kockázatisúly-képletek és -függvények alapvetőbb módosítása lehetővé tenné-e a nagyobb kockázatérzékenység elérését, a többletkockázati tőke arányosabb szintjeinek elérését, a hirtelen kilengések csökkentését és a jelenlegi keretrendszer strukturális korlátainak kezelését, figyelembe véve az értékpapírosítási ügyletek múltbeli hitelteljesítményét az Unióban, valamint az értékpapírosítási keretrendszer csökkentett modell- és ügynöki kockázatait.

A Bizottság a jelentését adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2)Az EBH [2 évvel a hatálybalépést követően]-ig jelentést nyújt be a Bizottságnak, amelyben nyomon követi az uniós értékpapírosítási piacnak a prudenciális keret módosításából eredő alakulását és dinamikáját, a hitelintézetek jelentős kockázatátruházási ügyletek kezdeményezőjeként, illetve befektetőként betöltött szerepére összpontosítva. Az elemzésnek különbséget kell tennie az értékpapírosítás különböző típusai között, így a szintetikus, hagyományos és NPE értékpapírosítások között, valamint az STS és a nem STS ügyletek között. A jelentésnek azt is elemeznie kell, hogy a módosított prudenciális keret milyen hatást gyakorol a hitelintézetek által a háztartásoknak és a vállalkozásoknak, többek között a kkv-knak nyújtott további hitelezésre.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő […] napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, -án/-én.

PÉNZÜGYI ÉS DIGITÁLIS KIMUTATÁS

1.A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI3

1.1.A javaslat/kezdeményezés címe3

1.2.Az érintett szakpolitikai terület(ek)3

1.3.Célkitűzés(ek)3

1.3.1.Általános célkitűzés(ek)3

1.3.2.Konkrét célkitűzés(ek)3

1.3.3.Várható eredmény(ek) és hatás(ok)3

1.3.4.Teljesítménymutatók3

1.4.A javaslat/kezdeményezés tárgya:4

1.5.A javaslat/kezdeményezés indoklása4

1.5.1.Rövid vagy hosszú távon kielégítendő szükséglet(ek) a kezdeményezés végrehajtásának részletes ütemtervével4

1.5.2.Az uniós részvételből származó hozzáadott érték (adódhat többek között a koordinációból eredő előnyökből, a jogbiztonságból, a fokozott hatékonyságból vagy a kiegészítő jellegből). E szakaszban „az uniós részvételből származó hozzáadott érték” azt az uniós fellépésből adódó értéket jelenti, amely többletként jelentkezik ahhoz az értékhez képest, amely a tagállamok egyedüli fellépése esetén jött volna létre.4

1.5.3.Hasonló korábbi tapasztalatok tanulsága4

1.5.4.A többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség és lehetséges szinergiák egyéb megfelelő eszközökkel5

1.5.5.A rendelkezésre álló különböző finanszírozási lehetőségek értékelése, ideértve az átcsoportosítási lehetőségeket is5

1.6.A javaslat/kezdeményezés és az abból származó pénzügyi hatás időtartama6

1.7.Tervezett költségvetés-végrehajtási módszer(ek)6

2.IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK8

2.1.A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések8

2.2.Irányítási és kontrollrendszer(ek)8

2.2.1.A költségvetés-végrehajtási módszer(ek)nek, a finanszírozás-végrehajtási mechanizmus(ok)nak, a kifizetési feltételeknek és a javasolt kontrollstratégiának az indokolása8

2.2.2.Az azonosított kockázatokkal és a csökkentésükre létrehozott belső kontrollrendszerekkel kapcsolatos információk8

2.2.3.A kontrollok költséghatékonyságának becslése (a kontroll költségeinek és az érintett forrásoknak az aránya) és indokolása, valamint a hibakockázat várható szintjeinek értékelése (kifizetéskor és záráskor)8

2.3.A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére irányuló intézkedések9

3.A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA10

3.1.A többéves pénzügyi keret érintett fejezete(i) és a költségvetés érintett kiadási sora(i)10

3.2.A javaslatnak az előirányzatokra gyakorolt becsült pénzügyi hatása12

3.2.1.Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás összefoglalása12

3.2.1.1.A megszavazott költségvetésből származó előirányzatok12

3.2.1.2.Külső címzett bevételekből származó előirányzatok17

3.2.2.Operatív előirányzatokból finanszírozott becsült kimenet22

3.2.3.Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás összefoglalása24

3.2.3.1. A megszavazott költségvetésből származó előirányzatok24

3.2.3.2.Külső címzett bevételekből származó előirányzatok24

3.2.3.3.Előirányzatok összesen24

3.2.4.Becsült humánerőforrás-szükségletek25

3.2.4.1.A megszavazott költségvetésből finanszírozott25

3.2.4.2.Külső címzett bevételekből finanszírozott26

3.2.4.3.Becsült humánerőforrás-szükségletek összesen26

3.2.5.A digitális technológiával kapcsolatos beruházásokra gyakorolt becsült hatás áttekintése28

3.2.6.A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség28

3.2.7.Harmadik felek finanszírozási hozzájárulása28

3.3.Becsült bevételi hatás29

4.Digitális vetületek29

4.1.Digitális vonatkozású követelmények30

4.2.Adatok30

4.3.Digitális megoldások31

4.4.Interoperabilitási értékelés31

4.5.A digitális végrehajtást támogató intézkedések32

1.A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI 

1.1.A javaslat/kezdeményezés címe

1.2.Az érintett szakpolitikai terület(ek) 

1.3.Célkitűzés(ek)

1.3.1.Általános célkitűzés(ek)

1.3.2.Konkrét célkitűzés(ek)

1.3.3.Várható eredmény(ek) és hatás(ok)

Tüntesse fel, milyen hatásokat gyakorolhat a javaslat/kezdeményezés a kedvezményezettekre/célcsoportokra.

1.3.4.Teljesítménymutatók

Határozza meg az előrehaladás és az eredmények nyomon követésére szolgáló mutatókat.

1.4.A javaslat/kezdeményezés tárgya: 

 új intézkedés 

 kísérleti projektet / előkészítő intézkedést követő új intézkedés 24  

 meglévő intézkedés meghosszabbítása 

 egy vagy több intézkedés összevonása vagy átalakítása egy másik/új intézkedéssé

1.5.A javaslat/kezdeményezés indoklása 

1.5.1.Rövid vagy hosszú távon kielégítendő szükséglet(ek) a kezdeményezés végrehajtásának részletes ütemtervével

1.5.2.Az uniós részvételből származó hozzáadott érték (adódhat többek között a koordinációból eredő előnyökből, a jogbiztonságból, a fokozott hatékonyságból vagy a kiegészítő jellegből). E szakaszban „az uniós részvételből származó hozzáadott érték” azt az uniós fellépésből adódó értéket jelenti, amely többletként jelentkezik ahhoz az értékhez képest, amely a tagállamok egyedüli fellépése esetén jött volna létre.

1.5.3.Hasonló korábbi tapasztalatok tanulsága

1.5.4.A többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség és lehetséges szinergiák egyéb megfelelő eszközökkel

1.5.5.A rendelkezésre álló különböző finanszírozási lehetőségek értékelése, ideértve az átcsoportosítási lehetőségeket is

1.6.A javaslat/kezdeményezés és az abból származó pénzügyi hatás időtartama

 határozott időtartam

–    időtartam: ÉÉÉÉ [HH/NN]-tól/-től ÉÉÉÉ [HH/NN]-ig

–    pénzügyi hatás: ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig a kötelezettségvállalási előirányzatok esetében és ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig a kifizetési előirányzatok esetében

 határozatlan időtartam

–beindítási időszak: ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig

–azt követően: rendes ütemű végrehajtás

1.7.Tervezett költségvetés-végrehajtási módszer(ek) 25   

 Közvetlen irányítás a Bizottság által

– a Bizottság szervezeti egységein keresztül, ideértve az uniós küldöttségek személyzetét

–    végrehajtó ügynökségen keresztül

 Megosztott irányítás a tagállamokkal

 Közvetett irányítás a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatoknak a következőkre történő átruházásával:

– harmadik országok vagy az általuk kijelölt szervek

– nemzetközi szervezetek és ügynökségeik (nevezze meg)

– az Európai Beruházási Bank és az Európai Beruházási Alap

– a költségvetési rendelet 70. és 71. cikkében említett szervek

– közjogi szervek

– magánjog alapján működő, közfeladatot ellátó szervek, amennyiben megfelelő pénzügyi garanciákkal rendelkeznek

– valamely tagállam magánjoga alapján működő, köz- és magánszféra közötti partnerség végrehajtásával megbízott és megfelelő pénzügyi garanciákkal rendelkező szervek

– az Európai Unióról szóló szerződés V. címének értelmében a közös kül- és biztonságpolitika terén konkrét fellépések végrehajtásával megbízott, és a vonatkozó alap-jogiaktusban ekként megjelölt szervek vagy személyek

–valamely tagállamban létrehozott, valamely tagállam magánjoga vagy uniós jog alapján működő szervek, amelyek az ágazatspecifikus szabályokkal összhangban megbízást kaphatnak uniós források vagy költségvetési biztosítékok végrehajtására, amennyiben e szervek közjogi szervek vagy közfeladatot ellátó magánjogi intézmények ellenőrzése alá tartoznak, és az ellenőrző szerv által vállalt egyetemleges felelősség formáját öltő vagy azzal egyenértékű pénzügyi garanciával rendelkeznek, amely pénzügyi garancia minden intézkedés esetében az uniós támogatás maximális összegére korlátozódhat.

Megjegyzések

2.IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK 

2.1.A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések 

2.2.Irányítási és kontrollrendszer(ek) 

2.2.1.A költségvetés-végrehajtási módszer(ek)nek, a finanszírozás-végrehajtási mechanizmus(ok)nak, a kifizetési feltételeknek és a javasolt kontrollstratégiának az indokolása

2.2.2.Az azonosított kockázatokkal és a csökkentésükre létrehozott belső kontrollrendszerekkel kapcsolatos információk

2.2.3.A kontrollok költséghatékonyságának becslése (a kontroll költségeinek és az érintett forrásoknak az aránya) és indokolása, valamint a hibakockázat várható szintjeinek értékelése (kifizetéskor és záráskor) 

2.3.A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére irányuló intézkedések 

3.A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA 

3.1.A többéves pénzügyi keret érintett fejezete(i) és a költségvetés érintett kiadási sora(i) 

·Meglévő költségvetési sorok

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési sorok sorrendjében.

·Létrehozandó új költségvetési sorok

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési sorok sorrendjében.

3.2.A javaslatnak az előirányzatokra gyakorolt becsült pénzügyi hatása 

3.2.1.Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás összefoglalása 

–    A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után operatív előirányzatok felhasználását

–    A javaslat/kezdeményezés az alábbi operatív előirányzatok felhasználását vonja maga után:

3.2.1.1.A megszavazott költségvetésből származó előirányzatok

millió EUR (három tizedesjegyig)

millió EUR (három tizedesjegyig)

3.2.1.2.Külső címzett bevételekből származó előirányzatok

millió EUR (három tizedesjegyig)