52023AE1739

EUR-Lex

Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

EUROPA
EUR-Lex home
EUR-Lex - 52023AE1739 - EN

Help

Search tips

Need more search options? Use the Advanced search

Document 52023AE1739

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az (EU) 2019/943 és az (EU) 2019/942 rendeletnek, valamint az (EU) 2018/2001 és az (EU) 2019/944 irányelvnek az uniós villamosenergia-piaci szerkezet javítása érdekében történő módosításáról (COM(2023) 148 final – 2023/0077 (COD))

EESC 2023/01739

HL C 293., 2023.8.18, p. 112–126 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

Date of document:: 14/06/2023; szavazás napja
Date of vote:: 14/06/2023
Date lodged:: 29/03/2023

Author:: Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
Responsible body:: Section for Transport, Energy, Infrastructure and the Information Society, EESC_TEN
Rapporteur:: Jan DIRX
Co-rapporteur:: Christophe QUAREZ
Form:: Vélemény
Term of office:: 2015-2020
Internal reference:: AVIS-SECTION 2023/1739 FIN, TEN/793
Session:: 579

Procedure number:

Link

European Parliament - Legislative observatory

Treaty:

Szerződés az Európai Unió működéséről

Legal basis:

12016E304

Link

Select all documents mentioning this document

Earlier related instruments:

52023PC0148 ESC Opinion

Instruments cited:

Link

EUROVOC descriptor:

Subject matter:

Directory code:

12.30.00.00 Energia / Villamos energia
13.30.99.00 Iparpolitika és belső piac / Belső piac: jogszabályok közelítése / A jogközelítés egyéb területei

HTML

PDF

Official Journal

2023.8.18.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 293/112

(COM(2023) 148 final – 2023/0077 (COD))

(2023/C 293/17)

Előadó:	Jan DIRX
Társelőadó:	Christophe QUAREZ

Felkérés:	az Európai Unió Tanácsa: 2023.3.31. Európai Parlament: 2023.3.29.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.5.16.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.6.14.
Plenáris ülésszak száma:	579.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	209/11/9

1. Szakpolitikai ajánlások

1.1.

Az energiát – és ezen belül az energiaszállításra és -elosztásra szolgáló infrastruktúrát – nem lehet úgy kezelni, mint bármely más árut: gazdasági és társadalmi rendszerünk alapvető építőkövéről, és ezáltal a közszolgáltatások nyújtásának központi eleméről van szó. Emiatt az energiaellátás általános érdekű szolgáltatásnak minősül. A jövőben ezért olyan szabályozási keretfeltételeket kell teremteni az energia számára, amelyek garantálják mind a környezetbarát, megfizethető és megbízható energiaellátást, mind pedig az energiához való jogot. Ez azt is jelenti, hogy az energiapiaci szerkezet kialakításakor figyelembe kell venni a dekarbonizáció által támasztott követelményeket. A megfizethető alapvető energiaellátás biztosítása érdekében az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) úgy véli, hogy azt az új piaci szerkezetnek szabályozott áron kell garantálnia.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak a villamosenergia-piaci reformra vonatkozó javaslatában további lépéseket kellett volna tennie annak érdekében, hogy a piaci szerkezetet a jelenlegi új helyzethez igazítsa, amelyben három célkitűzést kell egyidejűleg kezelni: a fenntarthatóságot, a megfizethetőséget és az ellátásbiztonságot. Az új piaci szerkezet emellett megújuló energián fog alapulni, és a nagy termelők mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a termelő-fogyasztók és más kisméretű piaci szereplők is.

1.3.

Egy a fenti változásokat szem előtt tartó rendszer csak akkor lehet működőképes, ha a lehívási sorrenden alapuló rendszert egy olyan modellel váltják fel, amelyben a villamosenergia-árak a termelési költségeken alapulnak. Egy ilyen rendszernek az árképzés során az átlagköltségeket kell figyelembe vennie.

1.4.

A villamosenergia-piac reformjával összefüggésben a liberalizációt alaposan meg kell vizsgálni a fenntarthatóság, a megfizethetőség és az ellátásbiztonság szempontjából. Ezenkívül nem szabad megfeledkezni arról – mivel azt a jelenlegi válság is illusztrálja –, hogy a liberalizált energiapiacok nem képesek kielégíteni ezeket az igényeket, és nem teremtenek elegendő ösztönzőt és beruházásbiztonságot a megújuló energia számára. A kormányok feladata lesz, hogy hosszú távon megvalósítsák ezt a három célkitűzést (fenntarthatóság, megfizethetőség és ellátásbiztonság), mivel a piac nem fogja spontán módon összeházasítani és valóra váltani azokat.

1.5.

Ezért az EGSZB egy hibrid modellt választana, amelyben a piaci erők és a célorientált irányítás együttesen eredményeznék a piac optimális működését, a kitűzött célok keretrendszerén belül. Ennek a modellnek a középpontjában egy a kormányzat által alapított „e-eszköz” állna, amely megvásárolja a villamos energiát a termelőktől, és eladja azt a háztartási felhasználók, a kkv-k, a helyi energiaközösségek beszállítóinak és a nagyfogyasztóknak, valamint – ahol alkalmas és lehetséges – más országoknak, a döntéshozatal során pedig a három célkitűzés által kijelölt keretet veszi figyelembe. Ez az eszköz pályázatok alapján hosszú távú szerződéseket kötne a villamosenergia-termelőkkel. E szerződések különböző típusúak lennének, például energiavásárlási megállapodások (PPA), különbözeti szerződések (CfD) és költség-plusz szerződések.

1.6.

Az EGSZB határozottan támogatja azt az európai bizottsági javaslatot, amely kedvezőbb helyzetbe kívánja hozni a fogyasztókat azzal, hogy megteremti számukra a megújuló energia közvetlen megosztásához való jogot. Ehhez többek között arra van szükség, hogy minden releváns információ egyértelmű és hozzáférhető legyen a fogyasztók számára, hogy felhasználókként és termelőkként is független szerepet tölthessenek be a villamosenergia-piacon. Az EGSZB szerint úgy kell a piacot megszervezni, hogy az lehetővé tegye az egyúttal villamosenergiát is előállító fogyasztók (termelő-fogyasztók) vagy más kisméretű piaci szereplők számára, hogy a lehetséges kereteken belül hasznot húzhassanak az általuk termelt villamos energiából még akkor is, ha azt betáplálják a hálózatba. Ezt úgy lehet egyéb, a kistermelők számára tisztességesebb módon megszervezni, hogy például „villamosenergia-bank”-ot hozunk létre.

1.7.

Az EGSZB nemcsak arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a zöld gázok fejlesztését, hanem arra is, hogy a hidrogénről és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázokról szóló csomagba foglaljon bele egy a földgázpiac szerkezetére vonatkozó rendeletet. Ily módon az egységes, integrált és biztonságos földgázpiac uniós szinten felgyorsítaná az energiarendszer villamosítását azáltal, hogy nagyobb áregyenlőséget és biztonságot garantálna a fogyasztók számára.

1.8.

A megújulóenergia-rendszerek magas szintű integrációjának megvalósításához és a dekarbonizált rendszerre való átállás felgyorsításához a villamosenergia-tárolás és a saját felhasználásra való termelés nem lesz elegendő. Olyan rugalmassági piacokra van szükség, amelyek jó esetben a hálózaton tapasztalható állapotról is információt adnak. Ezeknek a rugalmassági piacoknak a kialakításakor célszerű különbséget tenni a feszültségszintek között.

1.9.

Mivel időbe telik, mire a reform teljes mértékben működőképes és kifejti hatását, ezért annak bekövetkeztéig az EGSZB azt ajánlja, hogy az inframarginális technológiákból származó bevételekre vonatkozó plafon rendszere maradjon érvényben. A bevételeket a legkiszolgáltatottabbak irányába kell terelni, fenntartva azt a lehetőséget, hogy a nagykereskedelmi árak közelmúltbeli alakulásának függvényében csökkentsék az árakat.

1.10.

Az EGSZB szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság kövesse nyomon ennek a javasolt villamosenergia-piaci reformnak a hatásait. Ez azért fontos, mert a villamosenergia-piac egy olyan paradigmaváltáson megy át, amely még közel sem fejeződött be, és az elkövetkező években minden bizonnyal további kiigazításokat igényel majd. Ráadásul az Európai Bizottság jelenlegi javaslatához nem készült hatásvizsgálat, ami tovább növeli a reform hatásaival kapcsolatos bizonytalanságot.

2. A szakpolitikai ajánlások alátámasztása

Általános szempontok

2.1.

Az EGSZB már egy ideje szorgalmazza az uniós villamosenergia-piac reformját (1). Ennek oka, hogy a gyakorlatban az uniós villamosenergia-piacot érintő kockázatokat nagyrészt a fogyasztókra hárítják át. „A villamos energia belső piacának integrációja” (2) című különjelentésében az Európai Számvevőszék is erre a következtetésre jutott.

2.2.

Az Ukrajna elleni orosz háború kezdete után meglódultak a 2021–2022-ben tapasztalt energiaár-emelések; a háború hatással volt a fosszilis tüzelőanyagok, különösen a gáz árára, és az ebből eredő emeléseket a lehívási sorrendet (3) követve továbbhárították a végső fogyasztókra. Ez egyértelművé tette, hogy a villamosenergia-piac jelenlegi szerkezete nem alkalmas arra, hogy kordában tartsa a villamosenergia-árakat a fogyasztók és a vállalkozások számára.

2.3.

Fontos belátni, hogy a villamosenergia-piac átalakításának az az alapvető gazdasági oka, hogy a megújulóenergia-rendszerek határköltségei nullát tesznek ki. Nyilvánvaló, hogy egy olyan ármechanizmussal rendelkező piaci rendszer, amelyben az utolsó erőmű határköltségei határozzák meg az elszámolóárat, nem működik abban a jövőbeli villamosenergia-ágazatban, amelyet a megújuló (vagy más intenzív tőkekiadással járó) energiarendszerek dominálnak. Ezért valamennyi megújulóenergia-termelőre vonatkozó javadalmazási rendszer gyanánt különbözeti szerződésre (CfD) van szükség, amelyben a referenciaár megállapításához a fajlagos energiatermelési költségeket (vagy az átlagköltségeket) veszik figyelembe.

2.4.

A különbözeti szerződéseket alapvetően a megújuló energiák határköltségei indokolják. Az ilyen szerződések – az Európai Bizottság állításával ellentétben – legfeljebb részben biztosítanak stabil árakat. Ez az állítás csak addig igaz, ameddig a különbözeti szerződés kizárólag a termelt energiára vonatkozik, összetettebb termékekre – például a megújulóenergia-termelés, az energiatárolás és a keresletoldali szabályozás kombinációjára – nem. Ennek oka az, hogy azokra az időszakokra, amelyekben a megújuló energiaforrásokból előállított energia mennyisége alacsony, kiegészítő energiát kell vásárolni, és az ezzel járó költségek igen magasak lehetnek. Az Európai Bizottság ezt a hatást figyelmen kívül hagyja, és olyan ígéretet tesz a végső fogyasztóknak, amit nem fog tudni teljes mértékben betartani.

2.5.

Az EGSZB rámutat arra, hogy az energia – és ezen belül az energiaszállításra és -elosztásra szolgáló infrastruktúra – semmi más áruhoz nem hasonlítható: gazdasági és társadalmi rendszerünk alapvető építőkövéről, és ezáltal a közszolgáltatások nyújtásának központi eleméről van szó. Emiatt az energiaellátás általános érdekű szolgáltatásnak minősül. A jövőben ezért olyan szabályozási keretfeltételeket kell teremteni az energia számára, amelyek garantálják mind a környezetbarát, megfizethető és megbízható energiaellátást, mind pedig az energiához való jogot. Ez azt is jelenti, hogy az energiapiaci szerkezet kialakításakor figyelembe kell venni a dekarbonizáció által támasztott követelményeket. A megfizethető alapvető energiaellátás biztosítása érdekében az EGSZB úgy véli, hogy azt az új piaci szerkezetnek szabályozott áron kell garantálnia. Az energiaszolgáltatók számára biztosított költségtérítésnek a ténylegesen felmerült költségeken kell alapulnia. Ennek fejében az energiaszolgáltatókat állandó jelleggel kötelezni kell arra, hogy egy bizonyos arányban hozzájáruljanak az energia-alapellátáshoz.

2.6.

A villamosenergia-piac közelmúltbeli fejleményei egyértelműen rávilágítottak arra, hogy újra meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a köz- és a magánszféra villamosenergia-piaci jelenléte között. „Közberuházások az energetikai infrastruktúrába az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések megoldásának részeként” című, TEN/771. számú véleményében (lásd az 1. lábjegyzetet) az EGSZB alaposan megvizsgálta ezt a kérdést. Az EGSZB szilárd meggyőződése, hogy égető szükség van a villamosenergia-piaci reformokra a fent említett fenntarthatósági, megfizethetőségi és ellátásbiztonsági célkitűzések eléréséhez.

2.7.

Az Európai Bizottság 2023. március 14-én jogalkotási javaslatot tett „az uniós villamosenergia-piac szerkezetének reformjára, hogy felgyorsítsa a megújuló energiaforrások térnyerését és a gáz kivezetését, csökkentse a fogyasztói számlák függését a fosszilis tüzelőanyagok ingadozó áraitól, jobban védje a fogyasztókat a jövőbeli áremelkedésektől és az esetleges piaci manipulációtól, valamint tisztábbá és versenyképesebbé tegye az uniós ipart” (4).

2.8.

Az EGSZB üdvözli ezt a javaslatot, mert az a helyes irányba indul el: olyan dekarbonizált, megújuló és szénmentes energiaforrásokra alapuló energiarendszert vetít a jövőbe, amely a fogyasztókat szolgálja. Minden releváns információnak egyértelműnek és hozzáférhetőnek kell lennie a fogyasztók számára, hogy azok felhasználókként és termelőkként is független szerepet tölthessenek be a villamosenergia-piacon.

2.9.

2.10.

A villamosenergia-piaci reformjavaslat csúcskiegyenlítő szolgáltatás és termékek bevezetését tervezi. Ez azt jelenti, hogy a piaci szereplők csökkenthetik a villamosenergia-fogyasztásukat az átvitelirendszer-üzemeltető által meghatározott csúcsidőben. A 7a. cikk szerint a csúcskiegyenlítő termékre vonatkozó szerződéseket leghamarabb két nappal annak aktiválása előtt lehet megkötni, és a szerződéses időtartam legfeljebb egy nap lehet. Az idő ilyen rövidsége kívánatos a – különösen a nagyfogyasztók általi – visszaélések megelőzése érdekében, ugyanakkor számos ügyfelet (és független aggregátort) megakadályozhat abban, hogy leszállítsa ezeket a termékeket. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen feltételek mellett lehetne meghosszabbítani a szerződéskötési időszakot.

2.11.

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy az Európai Bizottság egyes javaslatai megfelelőek a villamosenergia-piac kiigazítására. Úgy látja azonban, hogy az Európai Bizottságnak további lépéseket kellett volna tennie annak érdekében, hogy a piaci szerkezetet a jelenlegi új helyzethez igazítsa, amelyben három célkitűzést kell egyidejűleg kezelni: a fenntarthatóságot, a megfizethetőséget és az ellátásbiztonságot. A piaci szerkezet emellett – az Európai Bizottság ígérete szerint – a megújuló energián fog alapulni, és a nagy termelők mellett a termelő-fogyasztók és a kis méretű piaci szereplők is egyre nagyobb szerepet kapnak (5). Az Európai Bizottság javaslata azonban nem tükrözi kellőképpen ezt, ezért kiegészítésképpen az EGSZB két másik, a jogalkotási javaslatba beilleszthető javaslatot terjeszt elő.

2.12.

Kormányzati eszköz

2.13.

Az EU 1996 óta a villamosenergia-piac liberalizációja mellett kötelezte el magát. A villamosenergia-piac reformjával összefüggésben azonban a liberalizációt alaposan meg kell vizsgálni a fenntarthatóság, a megfizethetőség és az ellátásbiztonság szempontjából. Figyelembe kell venni a villamosenergia-piac múltbeli és jövőbeli fejleményeit, valamint azt is, hogy a termelőlétesítmények jelentősen átalakultak és nagyon eltérő költségszintek mellett működnek. A kormányok feladata lesz továbbá, hogy hosszú távon megvalósítsák az említett három célkitűzést, mivel a piac nem fogja spontán módon összeházasítani azokat.

2.14.

Az EGSZB úgy véli, hogy jobb lenne a liberalizáció és a szabályozás hatékony kombinációját választani, hogy a liberalizált piac előnyeit ötvözni lehessen a kormányok által kívánt irányítással; ez biztosítaná a célkitűzések szem előtt tartását.

2.15.

Amint az EGSZB már a TEN/771. számú véleményében is rámutatott, meg van győződve arról, hogy különös figyelmet kell fordítani a hálózatbővítés kiemelt közérdekként való meghatározására, az éghajlat-politika szabályozási célként való szerepeltetésére és általában véve a megújuló energiák és a villamosenergia-hálózat tervezésének jobb összehangolására. Itt feltétlenül szükség van európai uniós jog szerinti konkrét előírásokra.

2.16.

Az EGSZB megreformált villamosenergia-piacra vonatkozó, itt felvázolt modellje azon az elven alapul, hogy liberalizálni kell ott, ahol lehet, szabályozni pedig ott, ahol szükséges. Ebben a hibrid modellben a piaci erők és a célorientált irányítás együttesen eredményeznék a piac optimális működését, a kitűzött célok keretrendszerén belül.

2.17.

Ennek a modellnek, amely már a hatályos rendeletek szerint is működhet, létre kellene hoznia egy a kormányzat által alapított „e-eszközt”, amely megvásárolja a villamos energiát a termelőktől, és eladja azt a háztartási felhasználók, a kkv-k, a helyi energiaközösségek beszállítóinak és a nagyfogyasztóknak, valamint – ahol alkalmas és lehetséges – más országoknak, a döntéshozatal során pedig a három célkitűzés által kijelölt keretet veszi figyelembe. Ez az eszköz pályázatok alapján hosszú távú szerződéseket kötne a villamosenergia-termelőkkel. E szerződések különböző típusúak lennének, például energiavásárlási megállapodások (PPA), különbözeti szerződések (CfD) és költség-plusz szerződések. Mivel a különbözeti szerződések azokat az új beruházásokat kívánják előmozdítani, amelyek a villamos energiát megújuló energiarendszerekből állítják elő, ez az eszköz nem akadályozhatja meg a termelőt abban, hogy villamosenergia-termelésének optimalizálására törekedjen. A CfD-aukciónál meg kell határozni egy minimális (küszöb-) és egy maximális (plafon-) árat, amely a figyelembe vett technológiákra (napenergia, szélenergia stb.) vonatkozó fajlagos energiatermelési költségen (LCOE) alapulna. Ezért a tagállamok számára elő kell írni, hogy minimális és maximális díjazást határozzanak meg annak érdekében, hogy a villamosenergia-termelők ösztönzést kapjanak termelésük optimalizálására. A marginális (pl. megújuló gázokból vagy akkumulátorokból származó) áramellátásra külön rendelkezéseket kell alkalmazni.

2.18.

A rendelkezésre álló termelési lehetőségek és a három célkitűzés függvényében az említett eszköz különböző típusú termelő vállalatokkal köthet szerződést. Az eszköz által kötött hosszú távú szerződések biztosítják mind az állam által garantált elfogadható árat a végfelhasználók számára, mind a beruházások biztonságát a termelők számára.

2.19.

Ezt követően az eszköz továbbértékesíti a megvásárolt villamos energiát az elosztó vállalkozásoknak, a nagyfogyasztóknak és más piaci szereplőknek. Itt különböző típusú szerződések is köthetők, amelyeket részben a felek kívánságai határoznak meg. A túlzott nyereségek megakadályozása érdekében korlátoznák a továbbértékesítési árakat.

Villamosenergia-bank

2.20.

Az EGSZB határozottan támogatja az Európai Bizottság által az európai energiaunióról szóló javaslatban leírt megközelítést, amely szerint a fogyasztókat emancipálni kell és a politika középpontjába kell őket helyezni, és ennek egyik módja a megújuló energia közvetlen megosztásához való jog megteremtése. Örömünkre szolgál ezért, hogy az Európai Bizottság a javaslatába belefoglalta azt, hogy a fogyasztók eladhatják majd a napelemes tetőről származó többletenergiát a szomszédaiknak. Az EGSZB szerint úgy kell a piacot megszervezni, hogy az lehetővé tegye az egyúttal villamosenergiát is előállító fogyasztók (termelő-fogyasztók és megújulóenergia-közösségek) vagy más kis méretű piaci szereplők vagy termelők számára, hogy a lehetséges kereteken belül hasznot húzhassanak az általuk termelt villamos energiából még akkor is, ha azt betáplálják a hálózatba. Ezt úgy lehet egyéb, a kistermelők számára tisztességesebb módon megszervezni, hogy például egy még alaposabban átgondolandó és kidolgozandó eszközt, „villamosenergia-bank”-ot hozunk létre.

2.21.

Ez a villamosenergia-bank a következőképpen működhetne. A háztetőn elhelyezett napelemek napsütéses napokon többet termelnek, mint amennyit aznap elfogyasztunk. Ezt a többlet villamosenergiát a hálózaton keresztül átadjuk annak az elosztó vállalkozásnak, amellyel szerződéses viszonyban állunk. Az intelligens villanyórán keresztül a vállalat tudja, hogy mennyi villamos energiát szolgáltattunk, és ezt a mennyiséget részben jóváírják a kWh-ban kifejezett fogyasztási egyenlegünkben (nagyjából 70 % és 90 % közötti mértékben, attól függően, hogy mennyit tápláltunk be a hálózatba; a kisebb termelőknek nagyobb részt írnak jóvá). A részleges jóváírásnak három oka van: egyrészt finanszírozni kell a vállalat szolgáltatásait, másrészt a vállalatnak számolnia kell azzal, hogy a villamos energia ára más lehet akkor, amikor mi termeljük és más akkor, amikor mi szeretnénk vásárolni, harmadrészt pedig ösztönzőket kell beépíteni a rendszerbe a tárolókapacitás bővítésére (legyen az akár csak egy kis generátor), hogy a teljes villamosenergia-hálózat rugalmasabbá váljon. Például ha 100 kWh-t tápláltunk be, akkor a bank 80 kWh-t ír nekünk jóvá. Tegyük fel, hogy ezután a szolgáltatótól villamos energiát kell beszereznünk, például a háztartásunk számára, vagy fel kell töltenünk az autó akkumulátorát egy töltőállomáson a villamosenergia-szolgáltató által kibocsátott feltöltőkártyával. Ha 200 kWh-ra van szükségünk, akkor az első 80 kWh-t az egyenlegünkből vonják le, és nem fizetünk érte semmit. A következő 120 kWh-ért a villamosenergia-szolgáltatóval kötött szerződésben meghatározott árat fizetjük.

2.22.

Tehát ahelyett, hogy a villamosenergia-bank szolgáltatásait euróban fizetnénk, kWh-ban fizetünk. Természetesen a hálózaton érkező villamos energia ára tartalmazza a szokásos külső költségeket, például a hálózati díjakat, pótdíjakat, illetékeket és adókat.

A zöld gáz iránti igény, az ellátás rugalmassága és biztonsága

2.23.

Az EU eddig úgy döntött, hogy az orosz gáz kiváltása érdekében a cseppfolyósított földgázra (LNG) támaszkodik. Ez azonban rövid távú megoldás, mivel környezeti (például az Egyesült Államokból származó, majd Európába szállított palagáz), gazdasági (a molekulaköltség magasabb, mint az orosz gáz esetében) és geopolitikai (az EU más, nem demokratikus és/vagy az emberi jogokat megsértő partnerektől válhat függővé) hatásokkal is jár. Ezért két intézkedésnek van kiemelt jelentősége. Elsőként csökkenteni kell a gáz határhelyzeti pozícióját. A gázerőművekre továbbra is szükség lesz középtávon rugalmas tartalékrendszerként, ezért gyorsan kell majd átállni a zöld gázra, például a biogáz bizonyos formáira és a zöld hidrogénre. Ennek módjait és eszközeit meg kell határozni a reform keretében, a csúcsidőszakokra vonatkozó kötelező célkitűzésekkel.

2.24.

Az Európai Bizottság különböző forgatókönyvei szerint a földgáz rövid távon továbbra is fontos szerepet fog játszani az uniós termelési rendszer hőenergia-ellátásának biztosításában. A biogáztermelési kapacitást gyorsabban kell bővíteni, a zöld hidrogén költségének pedig csökkennie kell annak érdekében, hogy a földgáz mihamarabb kiváltható legyen. Az EGSZB nemcsak arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a zöld gázok fejlesztését, hanem arra is, hogy a hidrogénről és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázokról szóló csomagba foglaljon bele egy a földgázpiac szerkezetére vonatkozó rendeletet. Ily módon az egységes, integrált és biztonságos földgázpiac uniós szinten felgyorsítaná az energiarendszer villamosítását azáltal, hogy nagyobb áregyenlőséget és biztonságot garantálna az európaiak számára, valamint javítaná a koordinációt a földgázhasználat mielőbbi kivezetésének támogatása érdekében.

2.25.

Az Európai Bizottság forgatókönyvelemzése szerint 2030-ban a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiának az uniós villamosenergia-termelés mintegy 70 %-át kell kitennie. Annak érdekében, hogy megvalósíthassuk a megújulóenergia-rendszerek ilyen magas szintű integrációját és felgyorsítsuk a dekarbonizált rendszerre való átállást, hatékonyabbá kell tenni a rövid távú piacot, bővíteni kell a tárolási kapacitásokat a finanszírozáshoz és engedélyekhez való könnyebb hozzáférés révén, és ösztönözni kell a fogyasztókat az általuk termelt villamos energia használatára. A saját villamosenergia-tárolás és -termelés azonban nem lesz elegendő, és nem valószínű, hogy a rövid távú piac hatékony megoldást kínálna. Olyan rugalmas piacokra van szükség, amelyek jó esetben a hálózaton tapasztalható állapotról is információt adnak. A reform során el kell kerülni a szétaprózódás kockázatát is: ehhez gondosan nyomon kell követni az újonnan elfogadott intézkedések végrehajtását.

2.26.

Ezeknek a rugalmassági piacoknak a kialakításakor célszerű különbséget tenni a feszültségszintek között. Nagy és közepes feszültségszinten nagy léptékű rugalmassági megoldásokra, például nagy villamosenergia-tárolókra van szükség. Megoldást jelenthet, ha a hálózatüzemeltetőt kötelezik arra, hogy ezeket saját forrásként integrálja a rendszerébe. Alacsony feszültségi szinten a feladat inkább a termelő-fogyasztók (például a saját fotovoltaikus berendezéssel, kis méretű energiatárolóval és hőszivattyúval rendelkező háztartások) által biztosított kis léptékű rugalmassági megoldások aggregálása. A hálózatüzemeltető vagy más piaci szereplők által működtetett digitális platformok fontos eszközzé válhatnak a rugalmasság mint rendszerszolgáltatás piaci értékesítése és a villamosenergia-rendszerbe való integrálása szempontjából.

2.27.

A dinamikus tarifák, köztük a dinamikus hálózati díjak erőteljesen ösztönözhetik a végső fogyasztókat arra, hogy rendszerbarát módon járjanak el. Ehhez azonban digitális infrastruktúrára van szükség, mivel a dinamikus tarifáknak tükrözniük kell a hálózat állapotát. Emellett a hálózati díjakon keresztül ösztönözni kell a fogyasztásnak minél jobban megfelelő termelést, ami az egyik módja lehet a hálózatbővítés korlátozásának.

Energiaszegénység

2.28.

Mivel a reform célja az volt, hogy megvédje a fogyasztókat a nagykereskedelmi piac volatilitásától, az EGSZB üdvözli a javaslatnak a végső fogyasztót védő elemeit (végső menedékes szolgáltató, a rászoruló fogyasztók lekapcsolásának elkerülése stb.). Az EGSZB azonban megjegyzi, hogy az inframarginális technológiákból származó bevételekre vonatkozó plafont nem terjesztették ki. Mivel időbe telik, mire a reform teljes mértékben működőképes és kifejti hatását, ezért annak bekövetkeztéig az EGSZB azt ajánlja, hogy ez a mechanizmus maradjon érvényben. A bevételeket a legkiszolgáltatottabbak (például az energiaszegénységben élők és a kkv-k) irányába kell terelni, fenntartva azt a lehetőséget, hogy a nagykereskedelmi árak közelmúltbeli alakulásának függvényében csökkentsék az árakat.

2.29.

A megfizethető alapvető energiaellátás biztosítása érdekében az EGSZB úgy véli, hogy az új piaci szerkezetnek szabályozott áron kell garantálnia az alapvető energiafogyasztást. Az energiaszolgáltatók költségeit a ténylegesen felmerült költségek alapján kell megtéríteni. Ennek fejében az energiaszolgáltatókat állandó jelleggel kötelezni kell arra, hogy egy bizonyos arányban hozzájáruljanak az energia-alapellátáshoz.

3. A jogalkotási javaslat módosításai

3.1. (EU) 2019/943 európai parlamenti és tanácsi rendelet (6)

1. módosítás

Az új (21a) preambulumbekezdés a (21) preambulumbekezdés után új pont illesztendő be:

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(21a)

Az EU 1996 óta elkötelezett a villamosenergia-piac liberalizációja mellett, amely folyamat a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1996. december 19-i 96/92/EK irányelvvel kezdődött. A villamosenergia-piaci reform összefüggésében azonban ezt a liberalizációt a fenntarthatóság, a megfizethetőség és az ellátásbiztonság szempontjából kell vizsgálni. Figyelembe kell venni a villamosenergia-piac múlt- és jövőbeli fejleményeit, köztük a termelőlétesítményekben bekövetkezett jelentős változásokat, amelyek erősen eltérő költségalapú árakat eredményeztek. A fenti célok elérése érdekében a tagállamoknak megfelelő szabályozási keretet kell biztosítaniuk. Ez magában foglal az energiaágazatban működő vállalatokra vonatkozó jogi előírásokat is, amelyek nem lehetnek diszkriminatívak. Mindez például egy a kormányzat által alapított „e-eszköz” segítségével érhető el, amely megvásárolja a villamos energiát a termelőktől, és eladja azt az elosztóknak és a nagyfogyasztóknak; a döntéshozatal keretét így a fent említett három célkitűzés adná. Az eszköz pályázatok alapján hosszú távú szerződéseket, például energiavásárlási megállapodásokat és kétirányú különbözeti szerződéseket kötne a villamosenergia-termelőkkel. Egy ilyen modell már a hatályos jogszabályok keretei között is létrehozható.

Indokolás

Lásd a 2. pont 2.18–2.21. bekezdését.

2. módosítás

Az új (50a) preambulumbekezdés az (50) preambulumbekezdés után új pont illesztendő be:

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(50a)

A villamos energia megosztásához való jog fontos ösztönző a fogyasztók és más kis méretű piaci szereplők számára ahhoz, hogy beruházzanak saját villamosenergia-termelésükbe. További ösztönző lehet a piac olyan megszervezése, amely lehetővé teszi a villamos energiát előállító fogyasztók (termelő-fogyasztók) vagy más kis méretű piaci szereplők számára, hogy a lehetséges kereteken belül hasznot húzhassanak az általuk termelt villamos energiából még akkor is, ha azt először betáplálják a hálózatba. Több tagállamban már vannak a villamosenergia-szolgáltató vállalatoknak olyan rendszereik, amelyek ezt lehetővé teszik.

Indokolás

Lásd a 2. pont 2.22–2.24. bekezdését.

3. módosítás

Az 1. cikk a következőképpen módosul:

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)	biztosítsa, hogy az energiát nem közönséges áruként kezelik, hanem gazdasági és társadalmi rendszerünk alapvető építőköveként. Emiatt az energiaellátás általános érdekű szolgáltatásnak minősül. Az energiaágazat fő feladata a biztonságos, megfizethető és fenntartható energiaellátás.

Indokolás

Lásd a 2. pont 2.5. és azt követő bekezdéseit.

4. módosítás

Az 1. cikk a következőképpen módosul:

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

hozzon létre olyan rendszert, amelyben a villamos energia fogyasztói árai feltétlenül tükrözik a tényleges termelési költségeket (megfelelő árréssel kiegészítve). Ez azt jelenti, hogy a nagykereskedelmi árnak a villamosenergia-termelés valamennyi fajtáját tekintve az átlagos költségeknek kell megfelelnie, nem pedig a legmagasabb árnak, mint a jelenlegi rendszerben. A villamosenergia-termelők megfelelő díjazásának, a beruházások biztonságának és a megújuló energia elterjedésének biztosítása érdekében technológiafüggő árakra van szükség.

Indokolás

Lásd a 2. pont 2.13. bekezdését.

5. módosítás

A 19b. cikk a következőképpen módosul:

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3) […]

A kétirányú különbözeti szerződések esetében minden tagállamban technológiaspecifikus maximális árakat kell meghatározni. Ezek az árak a legkorszerűbb költséghatékony erőmű működtetéséhez szükséges költségeken alapulnak. A költségek között számba kell venni az értékcsökkenést és a beruházástól elvárható sajáttőke- és idegentőke-megtérülést.

Indokolás

Lásd a 2. pont 2.19. bekezdését.

6. módosítás

A 7a. cikk (2) bekezdésének c) pontja a következőképpen módosul:

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

c)	a csúcskiegyenlítő termék beszerzésének versenyeztetéses ajánlattételi eljárás keretében kell történnie, az előre meghatározott műszaki és környezetvédelmi kritériumoknak való megfelelés legalacsonyabb költségén alapuló kiválasztással;

c)	a csúcskiegyenlítő termék beszerzésének versenyeztetéses ajánlattételi eljárás keretében kell történnie, az előre meghatározott műszaki és környezetvédelmi kritériumoknak való megfelelés legalacsonyabb költségén alapuló kiválasztással . Az ajánlatok fix és változó árakon egyaránt alapulhatnak ;

Indokolás

Lásd a 2. pont 2.11. bekezdését.

7. módosítás

A 19b. cikk (3) bekezdése a következőképpen módosul:

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A tagállamok a kétirányú különbözeti szerződések esetében a tényleges technológiaspecifikus termelési költségeket tükröző minimális és maximális díjazást határoznak meg, így ösztönözve a villamosenergia-termelőket arra, hogy optimalizálják termelésüket. A kétirányú szerződések kötési árát a tagállamok határozzák meg, figyelembe véve a szerződés konkrét legkorszerűbb technológiai tárgyának fajlagos energiaköltségét. A költségek között számba kell venni az értékcsökkenést és a beruházástól elvárható sajáttőke- és idegentőke-megtérülést.

Indokolás

Lásd a 2. pont 2.19. bekezdését.

3.2. (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelv (7)

8. módosítás

A 4. cikk a következőképpen módosul:

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A tagállamok biztosítják, hogy minden felhasználó szabadon, az általa választott szolgáltatótól vásárolhasson villamos energiát. A tagállamok biztosítják, hogy minden felhasználó egyidejűleg egynél több villamosenergia-ellátási szerződéssel is rendelkezhessen, és hogy e célból a felhasználók jogosultak legyenek arra, hogy az egyetlen csatlakozási ponthoz tartozó helyiségeikben több fogyasztásmérő és számlázási ponttal is rendelkezzenek.

A tagállamok biztosítják, hogy a villamos energia fogyasztói árai tükrözzék a tényleges termelési költségeket (egy megfelelő árréssel kiegészítve), valamint hogy minden felhasználó szabadon, az általa választott szolgáltatótól vásárolhasson villamos energiát. A tagállamok biztosítják, hogy minden felhasználó egyidejűleg egynél több villamosenergia-ellátási szerződéssel is rendelkezhessen, és hogy e célból a felhasználók jogosultak legyenek arra, hogy az egyetlen csatlakozási ponthoz tartozó helyiségeikben több fogyasztásmérő és számlázási ponttal is rendelkezzenek.

Indokolás

Lásd a 2. pont 2.9. bekezdését.

9. módosítás

A 4. cikk b) pontjának 1. alpontja a következőképpen módosul:

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozási keret lehetővé tegye, hogy az ellátók rögzített idejű, rögzített áras szerződést, valamint dinamikus villamosenergia-árat tartalmazó szerződést kínáljanak. A tagállamok biztosítják, hogy az okosmérővel rendelkező végfelhasználók legalább egy ellátótól, valamint minden olyan ellátótól, amely több mint 200 000 végfelhasználóval rendelkezik, kérhessék dinamikus villamosenergia-árat tartalmazó szerződés megkötését, továbbá, hogy minden végfelhasználó legalább egy ellátótól, valamint minden olyan ellátótól, amely több mint 200 000 végfelhasználóval rendelkezik, kérhesse legalább egyéves, rögzített idejű, rögzített áras szerződés megkötését.

A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozási keret lehetővé tegye, hogy az ellátók rögzített idejű, rögzített áras szerződést, valamint dinamikus villamosenergia-árat tartalmazó szerződést kínáljanak. A tagállamok biztosítják, hogy az okosmérővel rendelkező végfelhasználók legalább egy ellátótól, valamint minden olyan ellátótól, amely több mint 200 000 végfelhasználóval rendelkezik, kérhessék dinamikus villamosenergia-árat tartalmazó szerződés megkötését, továbbá hogy minden végfelhasználó legalább egy ellátótól, valamint minden olyan ellátótól, amely több mint 200 000 végfelhasználóval rendelkezik, kérhesse legalább egyéves, rögzített idejű, megfizethető szinten rögzített áras szerződés megkötését.

Indokolás

Lásd a 2. pont 2.9. bekezdését.

10. módosítás

A 27a. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
A tagállamok végső menedékes ellátókat jelölnek ki legalább a háztartási felhasználók számára. A végső menedékes ellátót tisztességes, nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárás keretében kell kijelölni.	A tagállamok végső menedékes ellátókat jelölnek ki legalább a háztartási felhasználók számára. A végső menedékes ellátót tisztességes, nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárás keretében kell kijelölni. Piaci részesedésüknek megfelelően minden energiaszolgáltatónak rendelkezésre kell állnia végső menedékes ellátóként.

Indokolás

Úgy igazságos, hogy bármely energiaszolgáltatót ki lehessen jelölni végső menedékes ellátónak.

11. módosítás

A 27a. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Azok a végfelhasználók, akiket végső menedékes ellátókhoz rendelnek, nem veszíthetik el a fogyasztóként őket megillető jogokat, különösen a 4., 10., 11., 12., 14., 18. és 26. cikkben meghatározott jogaikat.

A végső menedékes ellátó szerződéses feltételei nem lehetnek diszkriminatívak vagy visszatartó erejűek. A szerződéses feltételeknek tükrözniük kell a tényleges termelési költségeket (egy megfelelő árréssel kiegészítve).

Indokolás

Erre az ügyfelekkel szembeni tisztességes bánásmód érdekében van szükség.

12. módosítás

A 66a. cikk a következőképpen módosul:

Az (1)–(4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1) A Bizottság határozat útján regionális vagy uniós szintű villamosenergiaár-válságot hirdethet ki, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

a)	nagyon magas – az előző 5 év átlagárának legalább két és félszeresét elérő – árak tapasztalhatók a nagykereskedelmi villamosenergia-piacokon, várhatóan legalább további 6 hónapig;

b)	a villamos energia kiskereskedelmi árának jelentős, legalább 70 %-os emelkedése következik be, és várhatóan legalább további 6 hónapig tart; és

c)	a villamosenergia-árak emelkedése negatívan érinti a gazdaság egészét.

(1) Amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

két egymást követő hónapon keresztül nagyon magas – átlagosan legalább 100 EUR/megawattóra mértékű – árak tapasztalhatók a nagykereskedelmi villamosenergia-piacokon;

(2) A Bizottság a regionális vagy uniós szintű villamosenergiaár-válságot megállapító határozatában meghatározza a határozat érvényességi idejét, amely legfeljebb egyéves időtartamra szólhat.

(2) mindaddig, amíg az (1) bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek, a tagállamok kivételes jelleggel és ideiglenesen költségszint alatti árat állapíthatnak meg a villamosenergia-ellátásra, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

a)	a háztartások számára meghatározott ár a háztartások medián fogyasztásának legfeljebb 80 %-ára vonatkozik, és továbbra is ösztönzi a keresletcsökkentést;

b)	az ár nem haladhatja meg a 10 eurocent/kilowattórát;

c)	az ellátók között nincs megkülönböztetés;

d)	ha a beszállítók bizonyítani tudják, hogy költségszint alatti áron nyújtanak szolgáltatást, ezért ellentételezésben részesítik őket;

e)	valamennyi ellátó jogosult arra, hogy a villamosenergia-ellátásra vonatkozóan a költségszint alatti áron azonos alapon kínáljon ajánlatokat.”

(3) Amennyiben a Bizottság az (1) bekezdés szerinti határozatot fogadott el, a tagállamok a határozat érvényességének időtartama alatt célzott állami beavatkozásokat alkalmazhatnak a kis- és középvállalkozások villamosenergia-ellátásának árképzésében. Az ilyen állami beavatkozásoknak:

a)	a kedvezményezett előző év ugyanazon időszakában mért fogyasztásának legfeljebb 70 %-ára kell korlátozódniuk, és továbbra is ösztönözniük kell a keresletcsökkentést;

b)	meg kell felelniük az 5. cikk (4) és (7) bekezdésében meghatározott feltételeknek;

c)	adott esetben meg kell felelniük a 4. cikkben meghatározott feltételeknek.

(4) Amennyiben a Bizottság az (1) bekezdés szerinti határozatot fogadott el, a tagállamok a határozat érvényességének időtartama alatt – az 5. cikk (7) bekezdésének c) pontjától eltérve – a villamosenergia-ellátás árképzésébe az 5. cikk (6) bekezdése vagy e cikk (3) bekezdése alapján történő állami beavatkozás esetén kivételesen és ideiglenesen költségszint alatti árat állapíthatnak meg a villamosenergia-ellátásra, feltéve, hogy teljesülnek a következő feltételek:

a)	a háztartások számára meghatározott ár a háztartások medián fogyasztásának legfeljebb 80 %-ára vonatkozik, és továbbra is ösztönzi a keresletcsökkentést;

b)	az ellátók között nincs megkülönböztetés;

c)	az ellátók ellentételezést kapnak a költségszint alatti áron nyújtott szolgáltatásért; és

d)	valamennyi ellátó jogosult arra, hogy a villamosenergia-ellátásra vonatkozóan a költségszint alatti áron azonos alapon kínáljon ajánlatokat.”

(3) A (2) bekezdés d) pontjában említett ellentételezést az inframarginális technológiákból származó villamosenergia-termelésből eredő piaci bevételekre megállapított plafon biztosította jövedelemből finanszírozzák.

Indokolás

A jelenlegi energiaárak rávilágítottak, hogy párhuzamos piaci torzulások esetén intézkedésekre van szükség a magánháztartások és az üzleti vállalkozások alapvető energiaellátásának biztosításához. Az Európai Bizottság által a 66a. cikkben javasolt mechanizmus azonban bonyolult és nem hatékony. Ugyanakkor az intézkedés társfinanszírozásáról egyáltalán nem esik szó.

Itt egy egyszerű, de hatékony mechanizmust javaslunk az osztrák „Stromkostenzuschussgesetz” mintájára. Ez a rendszer automatikusan lépne életbe, és az extraprofitok lefölözésével lenne finanszírozható.

—	Az alapellátási mennyiség megvásárlására érvényesített villamosenergia-ár nem haladhatja meg a nettó 10c/kWh árat.

—	Ha a villamos energia tőzsdei átlagára két egymást követő hónapban meghaladja a 100 EUR/MWh-t, azok a szolgáltatók, akiknek a tényleges beszerzési költségeiknél alacsonyabb ajánlatot kell tenniük, jogosultak különbözeti költségeik ellentételezésére.

—	Az energiaszolgáltatóknak bizonyítaniuk kell az általuk viselt költségeket.

—	Ezt az „árféket” az inframarginális termelés területén jelentkező többletbevételek lefölözésével finanszírozzák.

Kelt Brüsszelben, 2023. június 14-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Oliver RÖPKE

(1) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Közberuházások az energetikai infrastruktúrába az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések megoldásának részeként (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 486., 2022.12.21., 67. o.) és Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Rövid távú energiapiaci intervenciók és a villamosenergia-piac szerkezetének hosszú távú fejlesztése – Cselekvési terv (COM(2022) 236 final)(HL C 75, 2023.2.28., 185. o.).

(2) https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/INSR23_03/INSR_Energy_Union_EN.pdf.

(3) Lehívási sorrend: az erőművek sorrendje határköltségeik szintje alapján, a legalacsonyabb határköltségűvel kezdve a legmagasabb határköltségűig. Azaz addig kapcsolnak be egyre magasabb határköltségű erőműveket, amíg az a kereslet kielégítéséhez szükséges. Ez a sorrend a következő: megújuló energia, atomenergia, szén, olaj és gáz. A mai villamosenergia-piaci szerkezet szerint az árat a lehívási sorrendben utolsó helyen álló (általában gáz-) erőmű határozza meg a határköltségei alapján.

(4) https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/IP_23_1591.

(5) Kis méretű piaci szereplő például az a település, energiaszövetkezet vagy régió, amely szél- és/vagy napenergia útján termel villamos energiát, és a villamos energia egy részét a hálózatba táplálja ahelyett, hogy azt közvetlenül felhasználná.

(6) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/943 rendelete (2019. június 5.) a villamos energia belső piacáról (HL L 158., 2019.6.14., 54. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/944 irányelve (2019. június 5.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról (HL L 158., 2019.6.14., 125. o.).

MELLÉKLET

Egy központi kormányzati e-eszköz előnyei

—

Beszerzés változó árakon, a szállító függvényében

—	A piaci szereplők ajánlatot tehetnek, biztonság a piacon

—

Értékesítés hosszú távra rögzített árakon

—	A piac és a fogyasztók számára is előnyös

—

Megfelelő energiaszerkezetre támaszkodva garantálja az ellátás biztonságát

—	Mérlegeli és irányítja a nemzetközi tüzelőanyag-beszerzést

—	Biztosítja, hogy az energiakereslet kielégíthető legyen annak az előrejelzések szerinti 2-3-szoros növekedése (villamosítás) esetén is

—	Új technológiák finanszírozása, bevezetése és kezelése a fenntarthatóság felé vezető jelenlegi és várható növekedés összefüggésében

—	Az ellenőrzést a kormányzat kezében hagyja, ugyanakkor garantálja a piaci szabadságot

Top

All

Choose the experimental features you want to try