EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2021.2.18.

COM(2021) 66 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK EMPTY

A kereskedelempolitika felülvizsgálata – Nyitott, fenntartható és határozott kereskedelempolitika

A kereskedelempolitika felülvizsgálata –

Nyitott, fenntartható és határozott kereskedelempolitika

1.Az európai kereskedelempolitika a gazdasági átalakulás és geopolitikai instabilitás idején: Felkészülés a 2030-as évekre

A kereskedelem az EU egyik leghatékonyabb eszköze: Európa gazdasági jólétének és versenyképességének központi eleme, támogatja az élénk belső piacot és a határozott külső tevékenységet. Kereskedelmi rendszerünk nyitottságának eredményeként az EU a világ legnagyobb kereskedelmi hatalma a mezőgazdasági és feldolgozóipari termékek, valamint a szolgáltatások terén, továbbá az első helyen áll mind a befelé, mind pedig a kifelé irányuló nemzetközi beruházások tekintetében. A közös kereskedelempolitikának köszönhetően az EU egységesen nyilvánul meg a globális színtéren, ami egyedülálló előnyt jelent számára.

Mivel új belső és külső kihívásokkal néz szembe, konkrétabban pedig meg kell valósítania egy új, fenntarthatóbb növekedési modellt, amely az európai zöld megállapodásban és az európai digitális stratégiában került meghatározásra, az EU-nak új kereskedelempolitikai stratégiára van szüksége – olyanra, amely támogatja a bel- és külpolitikai célkitűzéseinek elérését, és előmozdítja a nagyobb fokú fenntarthatóságot, összhangban azzal, hogy az Unió elkötelezte magát az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak teljes körű megvalósítása iránt. A kereskedelempolitikának maradéktalanul ki kell vennie a részét a Covid19-világjárványt követő helyreállításból, a gazdaság zöld és digitális átállásából, valamint a világviszonylatban reziliensebb Európa kialakításából.

A 2030-ra előretekintő kereskedelempolitika kialakítása során a helyes szakpolitikai döntések meghozatala azt jelenti, hogy figyelembe kell venni a közelmúlt politikai, gazdasági, technológiai, környezeti és társadalmi elmozdulásait, valamint az ezekből kibontakozó globális trendeket 1 .

Globális méretű bizonytalanság van kialakulóban, amelyet politikai és geogazdasági feszültségek táplálnak. A nemzetközi együttműködés és a multilaterális irányítás helyett növekvőben van az egyoldalúság, aminek következménye a multilaterális intézmények működésének megzavarása vagy megkerülése. E tendenciák több fejleményből erednek.

Először is, a globalizáció, a technológiai fejlődés és a globális értékláncok felépülése kettős hatással volt a gazdaságokra és a társadalmakra. Egyrészt ezek hatalmas hatékonyságnövekedést eredményeztek, a világ számos részén ösztönözve a fenntartható, kereskedelem vezérelte gazdasági növekedést, ami segített emberek millióit kiemelni a szegénységből. Másrészt ezek a fejleményeknek néha erőteljes bomlasztó hatásuk volt, ami növekvő egyenlőtlenségekhez, és egyes emberek és közösségek leszakadásához vezetett. A várt átmeneti kiigazítási költségek helyett időnként az életszínvonal, a foglalkoztatási lehetőségek, a bérek és az egyéb munkakörülmények tartós romlására került sor. Sok esetben úgy vélik, hogy a kormányok nem reagáltak kellőképpen a gazdasági kiigazításokra és azok negatív hatásainak enyhítésére 2 . Ennek következtében felerősödtek a deglobalizációt szorgalmazó hangok, valamint a befelé forduló és elszigetelődő jellegű válaszlépések.

Másodszor, Kína gyors előretörése, amely jól mutatja az ország globális ambícióit és egy sajátos állami kapitalista modellt követ, alapjaiban változtatta meg a globális gazdasági és politikai rendet. Ez egyre nagyobb kihívást jelent a meglévő globális gazdasági kormányzási rendszer számára, és befolyásolja az egyenlő versenyfeltételeket a globális és hazai szinten versenyző európai vállalkozások számára 3 .

Harmadszor, az éghajlatváltozás felgyorsulása, a biológiai sokféleség csökkenésével és a környezet pusztulásával együttesen, azok pusztító hatásának kézzelfogható példáival párosulva ahhoz vezettek, hogy a zöld gazdaságra való átállás lett korunk meghatározó célkitűzése.

Az európai zöld megállapodás az EU új növekedési stratégiája, amely elősegíti gazdaságpolitikánk újradefiniálását annak érdekében, hogy az jobban megfeleljen a XXI. század kihívásainak. Átfogó célja egy klímasemleges, környezeti szempontból fenntartható, erőforrás-hatékony és reziliens gazdaságra való átállás 2050-ig, továbbá azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ig legalább 55 %-kal csökkenjen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás, valamint védje, megőrizze és gazdagítsa az EU természeti tőkéjét. Mint ilyen, ez lesz versenyképességünk mozgatórugója, és gazdaságaink fokozatos, de mélyreható átalakulását fogja eredményezni, amely viszont erősen befolyásolja majd a kereskedelmi szokásokat.

A zöld gazdaságra való átállást össze kell egyeztetni a társadalmi igazságossággal. A globális ellátási láncokban a világ számos részén továbbra is komoly hiányosságok tapasztalhatók a tisztességes munka tekintetében 4 – az egyesülés szabadságának súlyos megsértéseitől a rossz munkakörülményekig 5 . A munkavállalók alapvető jogaiktól való megfosztása világszerte negatívan hathat a szociális körülményekre, és táplálhatja az emberek globalizációból és nyílt kereskedelemből való kiábrándultságát.

Negyedszer, a digitális transzformáció a fenntartható fejlődés egy további kulcsfontosságú támogató eszköze, amely azonban teret enged a versenynek és a nem megfelelő multilaterális kormányzásnak is. A digitális évtized kezdetével Európa digitális transzformációjának támogatása prioritást jelent mind a belső, mind a külső politikákban, beleértve a kereskedelempolitikát és annak eszközeit is. Ugyanakkor a kereskedelem jellege tovább fog alakulni. Erőteljesebben innovációvezérelt lesz, a szellemi tulajdon védelmével megtámogatva, és a szolgáltatások kereskedelme egyre nagyobb jelentőségre fog szert tenni az árukereskedelemhez képest 6 . A szolgáltatások (pénzügyi szolgáltatások, távközlés, informatika, szállítás és logisztika) nemcsak közvetlenül járulnak hozzá az értéklánchoz, hanem – ami még ennél is fontosabb – azzal is, hogy beépülnek a termékek gyártásába. A gazdaság szolgáltatásközpontúvá válása és a digitális technológiák előretörése jól fizetett és jó minőségű munkahelyeket teremtett, és ösztönözte a gazdasági növekedést.

A Covid19-világjárvány felgyorsította ezeket az elmozdulásokat és azokra irányította a figyelmet, miközben meghozta a maga kihívásait is. A világjárvány kiemelte a kölcsönösen összefonódó jellegét a gazdaságoknak, amelyek stabil és kiszámítható nemzetközi szabályokra és reziliens közlekedési csatornákra támaszkodnak. Felfedte, hogy milyen kockázattal jár, ha a globális együttműködés és bizalom megrendül. Felvetett a helyes politikamixszel kapcsolatos kérdéseket is a bel- és külföldi ellátási források diverzifikálása, valamint a stratégiai termelési kapacitások és tartalékok kiépítése tekintetében. Azt is megmutatta továbbá, hogy milyen fontos válsághelyzetben bővíteni az egészségügyi termékek termelését, és hogy szükség van az együttműködésre a népesség kiszolgáltatottabb csoportjai számára egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében. Ezenfelül az állami támogatások és a gazdaságban való állami részvétel jelentős növekedéséhez vezetett, amire szükség van az egészséges vállalatok megmentése és a munkahelyek védelme érdekében, hosszú távon azonban nem biztos, hogy fenntartható, és feszültséget kelthet.

Végül pedig figyelembe kell venni a gazdasági kilátásokat az egész világon. Az EU továbbra is globális gazdasági hatalom és élen jár a fenntartható növekedésben. Az OECD legutóbbi hosszú távú előrejelzései azt mutatják, hogy az euróövezetben a reál GDP évente 1,4 %-kal fog növekedni (összesített éves növekedési ráta) az elkövetkező 10 évben 7 . Mindazonáltal ezeket a növekedési kilátásokat elhomályosítják a más régiókban zajló fejlemények, és Európa nemzetközi gazdaságban betöltött relatív helyzete változni fog. Már 2024-ben a világ GDP-növekedésének 85 %-a várhatóan az EU-n kívül fog keletkezni. Kína folyamatos előretörése nagyban befolyásolja az elkövetkező 10 év globális gazdasági fejleményeit (az OECD előrejelzése szerint a kínai GDP évente 4,7 %-kal fog növekedni).

Az EU kereskedelempolitikájának figyelembe kell vennie ezeket a globális trendeket és kihívásokat, hogy tükrözze az „Európa globális szerepének erősítésére” 8 irányuló politikai törekvést. A kereskedelempolitikának választ kell adnia az érdekelt felek elvárásaira is, amint azt a tagállamokkal folytatott megbeszélések során, az Európai Parlament által elfogadott állásfoglalásban 9 és a nyilvános konzultáció során kifejtett nézetekben jelezték 10 .

2.Az EU nyitott stratégiai autonómiáját támogató kereskedelempolitika

2.1.Nyitott stratégiai autonómia

Az EU erősebbé és ellenállóbbá tételéhez számos szakpolikai területen átívelő, összehangolt belső és külső tevékenységre van szükség, melynek során az összes kereskedelempolitikai eszközt felhasználjuk az uniós érdekek támogatására és a szakpolitikai célkitűzések megvalósítására, és ennek érdekében ki is igazítjuk ezeket az eszközöket. Arra is szükség van továbbá, hogy a partnerekkel való együttműködés során az EU az erősségeire támaszkodjon. A „nyitott stratégiai autonómia” e szükségletre ad választ. A nyitott stratégiai autonómia 11 azt hangsúlyozza, hogy – a stratégiai érdekeit és értékeit tükröző vezető szerep és elkötelezettség révén – az EU képes meghozni a maga döntéseit, és a körülötte levő világot a stratégiai érdekeit és értékeit tükröző vezető szerep és elkötelezettség lévén formálni. Az EU azon alapvető meggyőződése tükröződik benne, hogy korunk kihívásainak kezeléséhez inkább több, semmint kevesebb globális együttműködésre van szükség. Azt is jelenti, hogy az EU továbbra is kihasználja a nemzetközi lehetőségek nyújtotta előnyöket, miközben magabiztosan védi érdekeit, megóvja az uniós gazdaságot a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben és biztosítja az egyenlő versenyfeltételeket. Végül magában foglalja a belső szakpolitikák támogatását az EU gazdaságának megerősítése és annak elősegítése érdekében, hogy az Unió globális vezetőként pozícionálja magát a globális kereskedelemirányítás szabályokon alapuló, megreformált rendszerének megvalósítása során.

A nyitott stratégiai autonómia egy szakpolitikai választás, de egyúttal egy döntéshozói szemléletmód is. A nyitottság fontosságára épít, emlékeztetve arra, hogy az EU elkötelezte magát a jól működő, diverzifikált és fenntartható globális értékláncok mellett megvalósuló, nyílt és tisztességes kereskedelem mellett. Felöleli a következőket:

·reziliencia és versenyképesség az uniós gazdaság megerősítése érdekében;

·fenntarthatóság és méltányosság, amely tükrözi a felelős és méltányos uniós fellépés szükségességét;

·magabiztosság és szabályokon alapuló együttműködés, szemléltetve, hogy az EU a nemzetközi együttműködést és a párbeszédet részesíti előnyben, ugyanakkor szükség esetén készen áll arra, hogy felvegye a harcot a tisztességtelen gyakorlatok ellen és érdekeinek érvényesítése érdekében autonóm eszközöket alkalmazzon.

2.2.A nyitottság és a szerepvállalás mint stratégiai választás

Az EU a (belső és külső) nyitottságra épül. Az EU az áruk és szolgáltatások legnagyobb exportőre és importőre világszerte. A gazdasági nagyhatalmak közül az EU az egyetlen, amely gazdaságának legnagyobb részét a kereskedelem teszi ki. Az uniós kivitel manapság 35 millió ember számára biztosít munkát az EU-ban, szemben a 2000. évi 20 millióval 12 . Az EU gazdasága egyaránt támaszkodik a behozatalra is, amely lehetővé teszi a kritikus fontosságú nyersanyagokhoz és más inputokhoz való hozzáférést. Az EU behozatalának 60 %-át valójában uniós áruk előállítására használják fel, és mióta 1995-ben még nyitottabbá vált a behozatal előtt, mintegy 550 milliárd EUR-val növekedtek a bevételei. Az EU kiemelt rendeltetési helye az alacsony jövedelmű országokból (különösen Afrikából) és a szomszédos országokból származó kivitelnek is, ezáltal világszerte segíti a fejlődés és a gazdasági növekedés előmozdítását. Csakúgy, mint a legutóbbi gazdasági és pénzügyi válságot követően, a kereskedelem kritikus fontosságú lesz a Covid19-világjárvány okozta gazdasági visszaesés után az Unió „zöld helyreállításában”.

Ahhoz, hogy az EU megerősítse rezilienciáját és támogassa különböző gazdasági ágazatainak a versenyképességét, biztosítani kell a nyílt és torzulásoktól mentes hozzáférést a nemzetközi piacokhoz, ideértve az új piacokra jutást és a nyílt kereskedelmi forgalmat is, ami az iparnak, a munkavállalóknak és az állampolgároknak egyaránt javára válik. Az EU ipari ökoszisztémái, amelyek egy adott értéklánc mentén tevékenykedő összes szereplőt felölelik – a mezőgazdasági termelőktől és gyártóktól a szolgáltatókig, a globális multinacionális vállalatoktól a kkv-kig és az induló innovatív vállalkozásokig –, kulcsfontosságú szerepet játszanak az EU gazdaságának nemzetközivé válásában.

Az EU nyújtja a világon a legtöbb kereskedelemösztönző támogatást 13 . A Covid19-világjárvány megerősítette, hogy szükség van a 2017-es közös uniós kereskedelemösztönző támogatási stratégia teljes mértékű végrehajtására. Valójában az EU stratégiai érdeke, hogy támogassa a legveszélyeztetettebb fejlődő országok (amelyek közül sok Európához földrajzilag közel helyezkedik el) világgazdaságba történő fokozott integrációját.

Az EU-nak teljes mértékben ki kell aknáznia a nyitottságából és az egységes piacának vonzerejéből fakadó erőt. Az EU-t nyitottsága és a nemzetközi színtéren való szerepvállalása a nemzetközi együttműködés, a multilateralizmus és a szabályokon alapuló rend hiteles támogatójává teszik, amelyek viszont kritikus fontosságúak az EU érdekei szempontjából is. Az EU a partnereivel együttműködve biztosítja az egyetemes értékeknek – nevezetesen az emberi jogok előmozdításának és védelmének – a tiszteletben tartását. Ez magában foglalja az alapvető munkaügyi előírásokat és a szociális védelmet (a szociális jogok európai pillérével összhangban), a nemek közötti egyenlőséget 14 , valamint az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése elleni küzdelmet.

Az éghajlatváltozás és más környezeti kihívások kezelése csak nyitottság, globális elkötelezettség és együttműködés révén valósítható meg. Az EU egyedül nem nyerheti meg az éghajlatváltozás elleni küzdelmet. A siker érdekében fontos partnereink körében elősegíteni annak megértését, hogy a zöld átállás nemcsak középtávon szükségszerű, hanem már jelenleg is intelligens gazdaságpolitikának számít. Az EU-nak előnyt kell kovácsolnia nyitottságából és cselekvésre kell buzdítania partnereit – nevezetesen a legnagyobb kibocsátókat és szennyezőket –, hogy azok is méltányosan kivegyék részüket az éghajlatváltozás mérsékléséből. Hasonlóképpen, a biológiai sokféleség megőrzése is olyan globális kihívás, amely globális erőfeszítéseket tesz szükségessé.

A nyitottság és a szerepvállalás stratégiai választás, amely az Európai Unió jól felfogott önös érdekét is szolgálja. A nyitottság jólétet, versenyképességet és dinamizmust hoz. Ugyanakkor a nyitott gazdaságot határozott fellépéssel kell kombinálni az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás, a környezet, valamint az erős szociális és munkaügyi szakpolitikák védelme érdekében, az uniós polgárok elvárásainak megfelelően. Csak ez teszi lehetővé, hogy méltányos módon minél többen élvezhessék a nyitottság előnyeit, valamint ez könnyíti meg a világgazdaság átalakulásaihoz való alkalmazkodást oly módon, hogy senkit ne hagyjunk hátra.

2.3.Az értékláncok rezilienciájának és fenntarthatóságának növelése

Az uniós gazdaság és ellátási láncai rezilienciájának és fenntarthatóságának erősítése az Európai Unió nyitott stratégiai autonómia felé irányuló törekvésének egyik pillére. 15 A Covid19-világjárvány világszerte próbára tette a gazdaságok rezilienciáját. A válságból levonható első tanulság az, hogy az ellátási láncok többsége figyelemre méltó rezilienciát mutatott. Megfelelő feltételek mellett a vállalatok képesek felfuttatni a globális termelést és forgalmazást, különösen akkor, ha stabil, kiszámítható és átlátható kereskedelmi szabályokkal megtámogatott, nyitott ellátási láncokra támaszkodhatnak. 16  A kormányok különös felelősséggel tartoznak egy ilyen környezet megteremtéséért, egyúttal támogatják azon készletek igazságos és méltányos elosztásáért is, amelyek esetében a kereslet meghaladja a rendelkezésre álló kínálatot. Az országok, ugyanakkor a kormányok és a magánszektor közötti bizalom is kritikus fontosságú e tekintetben. Az EU tehát határozottan támogatta a G20-akban, a WTO-ban és a kétoldalú kapcsolatokban a kritikus ellátási láncok nyomon követésére, nyitottságuk és zavartalanságuk fenntartására, valamint a kritikus fontosságú árukhoz való tisztességes és méltányos hozzáférés biztosítására irányuló globális erőfeszítéseket. Ez különösen fontos volt a Covid19 elleni védőoltások bevezetésével összefüggésben, mivel korlátozott számú országban zajló termelésnek kell kielégítenie az egész világon támasztott keresletet. Az EU szándéka, hogy megerősítse az együttműködést más országokkal és a magánszektorral a termelés bővítése és a védőoltásokhoz való méltányos hozzáférés támogatása érdekében. Biztosítani fogja, hogy a védőoltásokhoz való hozzáférésre vonatkozó rövid távú intézkedések ne zavarják meg a kiszolgáltatott helyzetű országok ellátását, és azokat célzottan, méltányosan és átláthatóan hajtsák végre. A reziliens és fenntartható közlekedés kulcsfontosságú szerepet játszik a nemzetközi kereskedelem előmozdításában és az uniós ellátási láncok megőrzésében. Az uniós konnektivitás fejlődése lehetőséget kínál az uniós kereskedelem rezilienciájának fokozására és arra, hogy az EU a fenntartható és intelligens mobilitási stratégia által elismert globális konnektivitási csomópont maradjon.

Tekintettel a Covid19-válság nagyságrendjére, valamint annak a gazdasági és társadalmi élet valamennyi aspektusára – többek között a termelésre és a mobilitásra – gyakorolt hatására, bizonyos ágazatok és termékek esetében elkerülhetetlenek voltak a zavarok. Bizonyos egészséggel kapcsolatos, kritikus fontosságú termékek iránti kereslet exponenciális növekedésének és a kijárási korlátozások miatti kínálathiánynak a kombinációja rávilágított az egészségügyi ágazat egyes sebezhető pontjaira. Ezeket gondosan elemezni kell, és hatékonyan kell foglalkozni velük a jövőben. A megoldások széles köre lehetséges, kezdve a válsághelyzetekre való felkészüléstől a termelési és az ellátási láncok diverzifikálásától, a stratégiai készletfelhalmozás biztosításán át, a termelés és a beruházások ösztönzéséig (többek között a szomszédos országokban és Afrikában).

A magánszektornak központi szerepet kell játszania a kockázatok felmérésében és az „éppen időben” megvalósuló gyártás, valamint a megfelelő garanciák egyensúlyban tartásában. Kulcsfontosságú tényező a reziliencia biztosítása ellátási zavarok vagy keresleti sokkok idején, különösen olyan esetekben, amikor a vállalatok egyetlen beszállítótól függenek.

A döntéshozóknak továbbá el kell mélyíteniük a sebezhető pontokkal kapcsolatos tudásukat, meg kell osztaniuk az információkat és elő kell mozdítaniuk az együttműködést. A Bizottság stratégiai függőségek azonosításával, kapcsolatos munkája – különösen a legérzékenyebb ipari ökoszisztémákban, például az egészségügyben – szilárd alapot nyújt a szükséges szakpolitikai válaszok meghatározásához és az iparral való együttműködéshez. Ez a munka többek között támogatni fogja az új uniós gyógyszerstratégia 17 végrehajtását és a frissített iparpolitikai stratégia elkészítését.

A kereskedelempolitika hozzájárulhat a rezilienciához azáltal, hogy lefektet egy stabil, szabályokon alapuló kereskedelmi keretet, új piacokat nyit meg az ellátási források diverzifikálása érdekében, valamint együttműködési keretrendszereket dolgoz ki a kritikus termékekhez és szolgáltatásokhoz való tisztességes és méltányos hozzáférés érdekében. Ezzel összefüggésben az EU kereskedelmi és egészségügyi kezdeményezésen dolgozik partnereivel a WTO keretében.

Az ellátási láncok rezilienciájának fokozása együtt jár az EU azon célkitűzésével, hogy fenntarthatóbbá tegye az ellátási láncokat, különösen a globális értékláncokban alkalmazható fenntarthatósági előírások előmozdítása révén. A fenntarthatóbb ellátási láncok általában ellenállóbbnak is bizonyultak 18 . A kereskedelempolitika is hozzájárulhat ehhez a célkitűzéshez azáltal, hogy felelős üzleti magatartást ösztönöz, valamint előmozdítja az ellátási láncok nagyobb átláthatóságát és nyomon követhetőségét. A fenntartható vállalatirányításról és az erdőirtásról szóló jövőbeli jogszabályok fontos mérföldkövet jelentenek majd e tekintetben.

2.4.Kereskedelempolitika az uniós geopolitikai érdekek támogatására

A partnerekkel való szoros együttműködés fontos lesz a multilateralizmus 19 és a szabályokon alapuló nemzetközi rend támogatásában. A jelenlegi nemzetközi gazdasági kormányzási keret nem működik hatékonyan. Ha így megy tovább, az kihat a gazdasági kapcsolatokra és a kereskedelemre, valamint a normális szintűnek tekintett biztonságra és stabilitásra is. Ezen okokból a hatékony, szabályokon alapuló multilateralizmus támogatása az EU egyik legfontosabb geopolitikai érdeke. A WTO-reformot ezért az annak biztosításával kapcsolatos uniós prioritások tágabb összefüggésében kell szemlélni, hogy a működő globális intézmények támogassák az általános gazdasági fellendülést, a tisztességes munkahelyeket, a fenntartható fejlődést és a zöld átállást. Az EU-nak fokoznia kell a szövetségek kialakítására irányuló munkát a hatékony multilaterális intézmények támogatása érdekében. Ezzel összefüggésben intenzívebbé válik a párbeszéd az Egyesült Államokkal, az Ottawa csoporttal, az afrikai országokkal, Indiával és Kínával.

Az EU-nak egy új, többpólusú világrendben kell működnie, amelyet a főbb szereplők közötti fokozódó feszültség jellemez. Az EU-nak elő kell mozdítania a feszültség csökkentésére irányuló megközelítéseket, és egy korszerűsített, szabályokon alapuló keretben megoldásokat kell keresnie. Ugyanakkor az EU-nak fel kell vérteznie magát olyan eszközökkel, amelyek szükség esetén képesek egy ellenségesebb nemzetközi környezetben való működésre.

A transzatlanti kapcsolat a világ legnagyobb és gazdaságilag legjelentősebb partnersége; e kapcsolat a közös érdekekben és értékekben gyökerezik 20 . Az új amerikai kormányzat lehetőséget kínál a WTO reformjára irányuló közös munkára, többek között a versenytorzulások leküzdésére és a szervezet fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásra való képességének megerősítése révén. Új lehetőségeket kínál a gazdaságaink zöld és digitális átállásával kapcsolatos szoros együttműködésre is. Az EU ezért prioritásként fogja kezelni az Egyesült Államokkal fennálló partnerségének megerősítését.

Az EU és Kína között kialakult kereskedelmi és beruházási kapcsolat fontos, ugyanakkor kihívásokkal teli 21 . Az EU politikája a (mind kétoldalú és multilaterális szintű) aktív szerepvállalás, valamint az EU alapvető érdekeinek és értékeinek védelméhez szükséges önálló eszközök párhuzamos fejlesztésének és végrehajtásának kombinációján alapul, nemzetközi kötelezettségvállalásainak teljes mértékű tiszteletben tartása mellett. A Kínával való tisztességesebb és szabályokon alapuló gazdasági kapcsolat kiépítése kiemelt feladat. A kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok egyensúlyának helyreállítására irányuló uniós erőfeszítésekben központi szerepet játszik annak biztosítása, hogy Kína több kötelezettséget vállaljon a nemzetközi kereskedelemben, valamint a kínai állami kapitalista gazdasági rendszer által okozott továbbgyűrűző negatív hatások párhuzamosan történő kezelése. Ezen erőfeszítések része az EU–Kína átfogó beruházási megállapodással kapcsolatos tárgyalások közelmúltbeli politikai lezárása. A megállapodás ratifikálásához szükséges munka a megállapodás hatékony végrehajtása iránti egyértelmű elkötelezettséget igényel a piacra jutás, az egyenlő versenyfeltételekkel kapcsolatos kötelezettségvállalások és a fenntartható fejlődés terén.

Szélesebb stratégiai szemszögből nézve fontos lesz, hogy az EU megszilárdítsa a kapcsolatokat az európai és Európa környezetében található országokkal, valamint elmélyítse az afrikai kontinenssel és afrikai államokkal kapcsolatos szerepvállalását. A két kontinenst számos kulturális, gazdasági és politikai kötelék fűzi össze. Afrika stabilitása és jóléte kritikus fontosságú az EU stabilitása és jóléte szempontjából, amelyet a két kontinens szorosabb gazdasági integrációjával kell támogatni, a zöld és digitális átállás Afrikával közösen történő előmozdítása mellett.

Geopolitikai ambíciói globális megvalósításának elősegítése érdekében az EU-nak diverzifikálnia kell kapcsolatait és szövetségeket kell kiépítenie hasonlóan gondolkodó partnerekkel, többek között a kereskedelmi megállapodásainak kiterjedt hálózata révén. Ez a hálózat alapvető minden olyan jelenlegi és jövőbeni megállapodásnál, amelyek révén kapcsolatokat alakítunk ki partnerekkel. Az EU szabadkereskedelmi megállapodásai az értékeink és érdekeink érvényesítését célzó, fokozott együttműködésre szolgáló platformok. Ezek jelentik a világ fontos – különösen az ázsiai és csendes-óceáni térségben, Latin-Amerikában és a Karib-térségben található – piacaival és országaival folytatott kapcsolatok alapját.

3.A kereskedelempolitika iránya középtávon

3.1.A kereskedelempolitika három alapvető középtávú célkitűzése

Az EU kereskedelempolitikájának három alapvető célkitűzésre kell összpontosítania:

Először is az uniós gazdaság helyreállásának és alapjaiban történő átalakulásának támogatása a zöld és a digitális átállásra vonatkozó célkitűzésekkel összhangban.

A gazdaság helyreállítására tett erőfeszítésekkel összefüggésben az uniós kereskedelempolitikának továbbra is el kell látnia alapvető funkcióját, vagyis az áruk és szolgáltatások cseréjének elősegítését, oly módon, hogy ezáltal lehetőségeket és gazdasági jólétet teremt. A hangsúlyt az állampolgárok, a munkavállalók és az üzleti vállalkozások számára nyújtott előnyökre kell helyezni. Az EU kereskedelempolitikájának ugyanakkor hozzá kell járulnia az uniós gazdaságnak a zöld és a digitális átállással összhangban történő átalakításához. Minden tekintetben egyértelműen támogatnia kell a zöld megállapodást, beleértve azt a törekvést is, hogy 2050-re megvalósuljon az EU éghajlat-semlegessége. Ugyanakkor az EU hosszú távú versenyképessége, jóléte és globális helyzete attól függ, hogy képes-e megvalósítani a digitális transzformációt és kihasználni az abban rejlő lehetőségeket, Ezért kell a multilaterális és kétoldalú kereskedelempolitikának kiemelt területeként kezelnie a zöld és digitális átállást. Ahhoz, hogy megtartsa, sőt fokozza az ehhez szükséges szabályok alakítására gyakorolt befolyását, az EU-nak a nemzetközi szabályozási együttműködés egy stratégiaibb jellegű megközelítését kell kidolgoznia. Ez szorosabb szakpolitikai integrációt tesz szükségessé a kereskedelempolitika és az uniós belső politikák között.

Másodszor, a globális szabályok alakítása a fenntarthatóbb és méltányosabb globalizáció érdekében.

A globális kereskedelmi szabályokat sürgősen aktualizálni kell, hogy azok a jelenlegi gazdasági környezetet és a globális közösség előtt álló kihívásokat tükrözzék. A globalizáció fenntarthatóbbá és méltányosabbá tételének kell a kereskedelempolitika mozgatórugójának lennie, megfelelve az európaiak és a többi ember elvárásainak szerte a világon. Az uniós kereskedelempolitikának minden rendelkezésére álló eszközt meg kell ragadnia a társadalmi méltányosság és a környezeti fenntarthatóság támogatása érdekében.

E célkitűzés elérése érdekében az EU számára kulcsfontosságú prioritásnak kell lennie, hogy a Kereskedelmi Világszervezet reformjára irányuló erőfeszítések élére álljon, és javítsa a kereskedelemirányítás multilaterális keretének hatékonyságát. A fokozott stabilitás és a szabályokon alapuló kereskedelem lesz az EU tevékenységének központi pillére, mivel csak ilyen környezetben képes a kereskedelem fellendülni, továbbá nemzetközi együttműködés kialakulni a globális fenntartható jövő érdekében. Ugyanakkor biztosítani kell, hogy a szabályok reagáljanak az aktuális gazdasági helyzetre és alkalmasak legyenek arra, hogy választ adjanak a versenytorzulásokra, továbbá egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak.

Harmadszor, az EU (szükség esetén önálló) érdek- és jogérvényesítési képességének javítása.

A kereskedelmi megállapodásokra vonatkozóan folytatott tárgyalások mindig is a gazdasági lehetőségek megteremtésének és a fenntarthatóság előmozdításának fontos eszközét jelentették; e megállapodások végrehajtása, valamint az azokban foglalt jogok és kötelezettségek érvényesítése sokkal nagyobb jelentőségre fog szert tenni. Ez magában foglalja annak biztosítását, hogy az EU rendelkezzen megfelelő eszközökkel a munkavállalók és az üzleti vállalkozások tisztességtelen gyakorlatokkal szembeni védelmére. Azt is jelenti, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tenni az uniós kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetei hatékony végrehajtásának és érvényesítésének biztosítása érdekében, a szociális, munkaügyi és környezetvédelmi előírások világszerte történő szigorítása érdekében. Megállapodásai végrehajtásának és érvényesítésének megerősítésével az EU kereskedelempolitikája megteremti az üzleti vállalkozások számára a fejlődés, a növekedés és az innováció feltételeit, és magas színvonalú munkahelyeket biztosít Európában és Európán kívül. A multilateralizmus támogatása és az együttműködésre való nyitottság nem áll ellentétben azzal, hogy az EU kész magabiztosan fellépni érdekeinek védelme és jogainak érvényesítése érdekében. Az EU-nak szükség szerint meg kell erősítenie eszköztárát, hogy megvédje magát a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoktól vagy más ellenséges cselekményektől, miközben nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban jár el.

3.2.Hat terület, amely kritikus fontosságú az EU célkitűzéseinek középtávon való elérése szempontjából

A fent vázolt három célkitűzés elérése érdekében a Bizottság hat területre összpontosít. E területek mindegyikére vonatkozóan az alábbiakban, a megfelelő pontokban meghatározásra kerülnek azok a főbb intézkedések, amelyeket a Bizottságnak a jelenlegi megbízatása alatt meg kell valósítania.

3.2.1. A WTO megreformálása

A WTO 1995-ös megalakulása óta hatalmas előnyöket hozott tagjai számára. Stabil és kiszámítható kereskedelmi környezetet biztosított, amely lehetővé tette a globális kereskedelem erőteljes terjeszkedését, miközben keretet biztosított a kereskedelmi viták határozathozatal útján történő rendezéséhez. Most azonban egy válsággal néz szembe: a tárgyalások nem tudnak olyan eredményeket felmutatni, amelyek választ adnának a globális kereskedelem kihívásaira. Az átláthatóság biztosítása, illetve a kereskedelem útjában álló akadályok megelőzése érdekében a kereskedelmi viták rendezésére való képességét és nyomon követési rendszerét javítani kell.

A Bizottságnak szándékában áll a WTO-t annak valamennyi funkciójára kiterjedően megreformálni.

A WTO szabályait és gyakorlatait aktualizálni és fejleszteni kell, hogy azok a mai kereskedelmi feltételeket tükrözzék. Ennek azon kell alapulnia, hogy szervezet tagságában él a közös cél tudata: a gazdasági helyreállás és fejlődés, valamint a környezeti és társadalmi fenntarthatóság. A szabályok korszerűsítése és a WTO működésének – többek között nyílt plurilaterális megállapodások révén történő – javítása kulcsfontosságú a versenytorzulások leküzdésében, valamint a digitális és fenntartható kereskedelem közösen elfogadott keretének biztosításában.

Mivel egy szabályokon alapuló rendszer hitelessége nagymértékben függ egy, a kereskedelmi viták elbírálására szolgáló, független és általánosan elfogadott rendszertől, a vitarendezési rendszer helyreállítása kulcsfontosságú.

Az I. melléklet („A WTO megreformálása: egy fenntartható és hatékony multilaterális kereskedelmi rendszer felé”) kifejti az EU álláspontját a WTO reformjának prioritásairól.

A Bizottság más fórumok esetében is szorgalmazni fogja a multilaterális reformot, például egy multilaterális befektetési bíróság létrehozását az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságán belül.

3.2.2. A zöld gazdaságra való átállás támogatása, valamint a felelős és fenntartható értékláncok előmozdítása

Amint azt az európai zöld megállapodás is mutatja, az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás elleni küzdelem az EU legfontosabb prioritása. Minden uniós szakpolitikának hozzá kell járulnia ehhez, de az előrelépés attól függ, hogy a globális partnerek – a nagy kibocsátók és szennyezők – mennyire hajlandók fokozni erőfeszítéseiket. A kereskedelempolitika fontos támogató szerepet fog betölteni.

A Bizottság következő évtizedre vonatkozó elhatározása annak biztosítása, hogy a kereskedelmi eszközök kísérjék és támogassák az éghajlatsemleges gazdaság felé történő globális átmenetet, és előmozdítsák a körkörös, felelősségteljes és fenntartható értékláncokat. Ez magában foglalja a felelős üzleti magatartás, valamint a környezetvédelem, az emberi jogok és a munkaügyi előírások tiszteletben tartásának előmozdítását. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy megteremtjük a feltételeket és lehetőségeket a fenntartható termékek és szolgáltatások számára.

Ennek a jövőképnek a valóra váltásához minden szinten – multilaterális, bilaterális szinten és önállóan – szükség lesz a fellépésre.

Egy továbbfejlesztett multilaterális keretre lesz szükség a klímasemleges, környezetbarát és reziliens gazdaság felé történő zöld átállás támogatásához. Az EU együtt fog működni a hasonlóan gondolkodó országokkal annak érdekében, hogy a WTO-ban erős környezetvédelmi program valósuljon meg. Ezen erőfeszítés részeként a Bizottság előterjeszt olyan kezdeményezéseket és intézkedéseket, amelyek előmozdítják az éghajlatváltozással és a fenntarthatósággal kapcsolatos szempontokat a WTO különböző funkcióiban, ideértve egy kereskedelemtől és éghajlatváltozásról szóló kezdeményezést is. Ezen kezdeményezések közé tartozik majd egyes áruk és szolgáltatások liberalizálása, az átláthatóság és a kereskedelemösztönző támogatás környezetbarátabbá tétele. Magukban kell foglalniuk a fosszilis üzemanyagok támogatásával kapcsolatos elvek fokozatos kidolgozását is. A Bizottság elő fogja segíteni továbbá a WTO-ban arról folytatott tanácskozást, hogy a kereskedelem miként tudja támogatni a tisztességes munkát és a társadalmi méltányosságot.

Az EU kétoldalú kereskedelmi megállapodásainak kiterjedt hálózata megkönnyíti a környezetbarát technológiák, áruk, szolgáltatások és beruházások kereskedelmét. A kereskedelmi és a fenntartható fejlődés kapcsolatáról szóló ambiciózus fejezetek mellett a fenntarthatósági dimenzió a jövőben is tükröződni fog az EU kereskedelmi és beruházási megállapodásainak számos más aspektusában is. A megállapodások támogatják a tiszta és hatékonyabb termelési módszerek és technológiák elterjedését, valamint piaci hozzáférési lehetőségeket teremtenek a környezetbarát áruk és szolgáltatások számára. Elősegítik, hogy a megújuló energiaforrások uniós ipara hozzáférhessen harmadik országok piacaihoz, továbbá biztosítják a torzulásmentes kereskedelmet és az olyan nyersanyagokba és energiahordozókba történő beruházásokat, amelyek szükségesek a klímasemleges gazdaságokra való átállás támogatásához szükséges áruk és szolgáltatások biztosításához. Ezenkívül elengedhetetlen platformot szolgáltatnak a partnereinkkel az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség, a körforgásos gazdaság, a tiszta energiatechnológiák (ideértve a megújuló energiát is), valamint a fenntartható élelmiszer-rendszerekre történő átállás kapcsán folytatott párbeszédhez. A jövőbeli kereskedelmi megállapodások esetében pedig a Bizottság fenntartható élelmiszerrendszerekről szóló fejezetet fog javasolni. Az EU javasolni fogja, hogy a Párizsi Megállapodás tiszteletben tartása a jövőbeli kereskedelmi és beruházási megállapodások alapvető elemének minősüljön. Ezenkívül a G20-országokkal a kereskedelmi és beruházási megállapodásokat az éghajlat-semlegesség mielőbbi megvalósításának közös törekvésére alapozva kell megkötni, összhangban az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) ajánlásaival. Ezt a törekvést megfelelően tükröznie kell a Párizsi Megállapodás alapján benyújtott, nemzetileg meghatározott hozzájárulásoknak is. Az EU emellett prioritásként fogja kezelni a biológiai sokféleségről szóló egyezmény hatékony végrehajtását a kereskedelmi és beruházási megállapodásokban.

Az EU kereskedelmi és beruházási megállapodásai, valamint az általános vámkedvezmény-rendszer szintén fontos szerepet játszottak az alapvető emberi jogok és a munkavállalói jogok tiszteletben tartásának előmozdításában, amint azt az ENSZ és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető egyezményei is tükrözik. Kiemelt prioritást kap e kötelezettségvállalások megvalósítása, ideértve – a Bizottság gyermekmunkával szembeni zéró tolerancia biztosítását célzó, átfogóbb fellépésének részeként – a gyermekmunka elleni fellépés is. Az általános vámkedvezmény-rendszer közelgő felülvizsgálatának egyik kulcsfontosságú célja az lesz, hogy tovább növelje a fejlődő országok kereskedelmi lehetőségeit a szegénység csökkentése és a nemzetközi értékeken és elveken (például a munka- és emberi jogokon) alapuló munkahelyteremtés érdekében.

A Bizottság valamennyi fejezet végrehajtása során tovább erősíti a meglévő és a jövőbeli megállapodások fenntarthatósági vetületét. Megerősíti a kereskedelmi és a fenntartható fejlődési kötelezettségvállalásainak érvényesítését a kereskedelmi jogérvényesítési főtisztviselőhöz (CTEO) benyújtott panaszok alapján. A kereskedelmi megállapodások kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezeteinek hatékony végrehajtásáról és érvényesítéséről szóló 15 pontos cselekvési terv 2021-es korai felülvizsgálata keretében fontolóra fognak venni további intézkedéseket. E felülvizsgálat kiterjed a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek végrehajtásának és érvényesítésének minden releváns aspektusára, ideértve a kötelezettségvállalások körét, a nyomon követési mechanizmusokat, a megfelelés hiánya esetén szankciók alkalmazásának lehetőségét, az „alapvető fontosságú elemekre” vonatkozó záradékot, valamint az intézményi felépítést és a szükséges erőforrásokat.

Ezen túlmenően önálló intézkedések támogatják a célkitűzést annak biztosítására, hogy a kereskedelem fenntartható és felelősségteljes legyen, és összhangban álljon az általános céljainkkal és értékeinkkel. A szén-dioxid-kibocsátás határokon történő kiigazítását célzó mechanizmus (CBAM) tipikus példa erre. A Bizottság dolgozik egy ilyen mechanizmusra vonatkozó javaslaton annak elkerülése érdekében, hogy a CO2-kibocsátás-áthelyezés aláássa saját éghajlat-politikájának hatékonyságát. Egy másik példa a Bizottság azon szándéka, hogy az erdőirtással és az erdőpusztulással foglalkozó jogszabályokat terjesszen elő. Az ellátási láncok fenntarthatóságának és felelős voltának biztosításában fontos elem lesz a fenntartható vállalatirányításra vonatkozó bizottsági javaslat, amely magában foglal egy kötelező környezetvédelmi, emberi jogi és munkavállalói jogi átvilágítást is. A hatásvizsgálat függvényében ez hatékony intézkedéseket és érvényesítési mechanizmusokat fog tartalmazni annak biztosítására, hogy a kényszermunkát kiszorítsák az uniós vállalatok értékláncaiból.

Az új globális emberi jogi szankciórendszer szerepet fog játszani annak biztosításában is, hogy az emberi jogokat tiszteletben tartsák. E rendszer révén az EU egy olyan keretrendszerrel vértezte fel magát, amely lehetővé teszi, hogy olyan magánszemélyeket, szervezeteket és testületeket – köztük állami és nem állami szereplőket – célozhasson meg, akik világszerte az emberi jogok súlyos megsértéséért felelősek, ilyen jogsértésekben érintettek, illetve azokhoz köthetőek 22 .

Az importnak meg kell felelnie a vonatkozó uniós szabályozásnak és szabványoknak. A fenti példák azt mutatják, hogy bizonyos, a WTO-szabályok által meghatározott körülmények között helyénvaló, hogy az EU előírja az importált termékek számára, hogy azok feleljenek meg bizonyos gyártási követelményeknek. A globális kereskedelmi szabályok célja a kereskedelem kiszámítható és megkülönböztetéstől mentes keretének biztosítása, miközben megóvják az egyes országok társadalmi preferenciáiknak megfelelő szabályozáshoz való jogát. A gyártási követelmények behozatalra történő alkalmazásának jogszerűsége a globális környezet védelmének vagy az etikai aggályok megválaszolásának szükségességén alapul. Minden olyan esetben, amikor az EU fontolóra veszi, hogy ilyen intézkedéseket alkalmazzon az importtermékekre, erre a WTO szabályainak (nevezetesen a megkülönböztetésmentesség és az arányosság elvének) teljes mértékű tiszteletben tartásával fog sor kerülni, a kereskedelem szükségtelen megzavarásának az elkerülése érdekében.

A Bizottság úttörő szerepet fog játszani a fenntartható növekedés szabványainak kidolgozásában és a nemzetközi szabványoknak az európai zöld megállapodással összhangban történő alakításában, miközben együttműködik a partnereivel hasonlóan ambiciózus szabályok kidolgozása és végrehajtása érdekében.

3.2.3.A digitális átállás és a szolgáltatások kereskedelmének támogatása

Az uniós kereskedelempolitikának hozzá kell járulnia egy olyan környezet megteremtéséhez, amelyben az uniós szolgáltatók képesek újítani és növekedni. A nemzetközi szabályok átfogó keretének frissítését prioritásként végre kell hajtani.

A digitális szféra élénk globális versenyt fog tapasztalni, amely átrendezi a globális gazdasági kapcsolatokat. Az EU csak akkor tudja sikeresen megvalósítani a digitális átállást, ha kifelé tekintő módon alakítja ki digitális menetrendjét, teljes mértékben figyelembe véve az egyre élesebb verseny jellemezte globális környezetet, amely időnként megkérdőjelezi a digitalizáció értékeken alapuló uniós megközelítését. A kereskedelempolitika alapvető szerepet fog játszani az EU digitális átálláshoz kapcsolódó célkitűzéseinek megvalósításában. Az európai vállalkozások már most is támaszkodnak a digitális szolgáltatásokra, és ez csak fokozódni fog. Az adatok sok vállalkozást megmentenek, és az EU ellátási láncainak kritikus elemei. A digitális technológiák hatékonyságjavulást eredményeznek, ami szükséges a versenyképesség megőrzéséhez 23 , ugyanakkor átalakítják a hagyományos ipari ágazatokat is, ahol az európai vállalatoknak fenn kell tartaniuk és meg kell erősíteniük versenyképességüket. Ugyanakkor a digitális transzformáció és az új technológiák megjelenése fontos biztonsági és értékdimenzióval rendelkezik Európa számára, és gondosan kalibrált szakpolitikai megközelítést igényel belső és külső szinten egyaránt. Az új digitális technológiák, köztük a mesterséges intelligencia hatásait globális szinten ambiciózusabb globális szabványok és szabályok révén kell kezelni.

Európa digitális menetrendjének támogatása az uniós kereskedelempolitika egyik prioritása. A cél az, hogy az EU vezető szerepet töltsön be a digitális kereskedelem és a technológia területén, mindenekelőtt az innováció előmozdítása révén. Az EU-nak továbbra is élen kell járnia a digitális szabványok és szabályozási megközelítések terén, különösen az adatvédelem tekintetében, amely területen az EU általános adatvédelmi rendeletét gyakran inspirációs forrásnak tekintik  24 . Ennek elérése érdekében a WTO-nak meg kell állapítania a digitális kereskedelem szabályait, és az EU-nak központi szerepet kell játszania ezek létrehozásában . Miután ezekről megállapodás született, az EU-nak támogatnia kell a további plurilaterális WTO-tárgyalásokat a szolgáltatások kereskedelmének az e-kereskedelmen kívüli ágazatokban történő liberalizálása érdekében.

Az EU-nak fokoznia kell a kétoldalú szerepvállalást is, és meg kell vizsgálnia a lehetséges erőteljesebb együttműködési kereteket a kereskedelmet érintő digitális kérdésekben a hasonlóan gondolkodó partnerekkel folytatott együttműködés terén. Törekedni fog a hasonló gondolkodású partnerekkel folytatott szabályozási párbeszéd elmélyítésére.

Az adatok kérdése az EU jövője szempontjából alapvető fontosságú. A határokon átnyúló adattovábbítások és az adatlokalizációs követelmények alkalmazásának tilalma tekintetében a Bizottság nyitott, de határozott megközelítést alkalmaz, amely az európai értékeken és érdekeken alapul. A Bizottság törekedni fog annak biztosítására, hogy a vállalkozások az uniós adatvédelmi szabályokkal és más közpolitikai célokkal – többek között a közbiztonsággal és a közrenddel – teljes összhangban részesülhessenek az adatok szabad nemzetközi áramlásának előnyeiből. Az EU továbbra is foglalkozik majd az adatáramlás indokolatlan akadályainak kérdésével, miközben megőrzi szabályozási autonómiáját az adatvédelem és a magánélet védelme terén.  25 Annak érdekében, hogy jobban megbecsülhesse a határokon átnyúló adatáramlások nagyságát és értékét, a Bizottság létrehoz egy, az adatáramlások mérésére szolgáló európai elemzési keretet.

3.2.4. Az EU szabályozási hatásának erősítése

Fontos versenyelőnyt jelent, hogy az EU képes befolyásolni a globális jelentőségű szabályozások és szabványok alakulását.

Évtizedek óta vezető szerepet tölt be ezen a fronton. Olyan nemzetközi szabványalkotó testületek munkáját támogatta, mint a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) és az ágazatspecifikus nemzetközi fórumok. Ezek az erőfeszítések segítették az európai vállalatokat a globális piacokra való bejutásban, felszámolták a kereskedelem útjában álló akadályokat és támogatták a szabályozási konvergenciát. E megközelítés – és piacának mérete – a nemzetközi szabványosításra gyakorolt erőteljes befolyást biztosított az EU számára, amely egyes esetekben azt eredményezte, hogy a szigorú uniós szabványokat, szabályozást, és szakpolitikai célkitűzéseket másik is önkéntesen bevezették a globális ellátási láncokban. Az európai exportőrök – ideértve a kkv-kat is – globálisan jelentős versenyelőnyre tettek szert az EU erős szabályozási hatásának következtében.

Az EU relatív súlya csökken, tekintettel az új szabályozási hatalmak megjelenésére és a gyors technológiai fejlődésre, amely gyakran az EU-n kívül zajlik.

Ahhoz, hogy fokozza az e területen gyakorolt befolyását, az EU-nak a nemzetközi szabályozási együttműködés egy stratégiaibb jellegű megközelítését kell kidolgoznia, különösen a zöld és a digitális átállás kapcsán. Az EU-nak proaktívabb álláspontot kell képviselnie az új szabályozások kidolgozásakor, hogy felkészültebb legyen az EU szabályozási megközelítésének világszerte történő népszerűsítésére. Ehhez a belső és a külső politikák közötti fokozottabb szinergiákra lesz szükség azon stratégiai területek korai szakaszban történő azonosítása érdekében, amelyekre a nemzetközi szabályozási együttműködésnek összpontosítania kell. Emellett az EU szabványalkotó testületeivel folytatott párbeszédre és együttműködésre lesz szükség a nemzetközi szabványokkal kapcsolatos stratégiai prioritások meghatározása érdekében. A Bizottság alaposabban elemezni fogja a szabályozási politikák külső dimenzióját a fontos szabályozások hatásvizsgálata során, és meghatározza a szabályozási együttműködés kiemelt partnereit. A kereskedelempolitikának készen kell állnia a szabályozók által irányított együttműködési tevékenységek támogatására, és e célból teljes mértékben ki kell használnia a kereskedelmi megállapodások kínálta lehetőségeket. A kereskedelempolitikának, valamint a nemzetközi partnerségeknek és a fejlesztési együttműködésnek – többek között a kereskedelemösztönző támogatáson keresztül – szerepet kell játszania a nemzetközi szabványok fejlődő partnerországokban való elfogadásának támogatásában és az új szabályozási követelmények betartásának elősegítésében. Az EU meg fogja erősíteni a szabályozásról folytatott párbeszédet a hasonló gondolkodású ázsiai, csendes-óceáni és latin-amerikai országokkal is.

Az Egyesült Államokkal folytatott együttműködés kulcsfontosságú lesz annak biztosítása érdekében, hogy az új szabályozások összhangban legyenek a demokratikus, nyitott és befogadó társadalmak értékeivel.

3.2.5. A szomszédos és bővítési országokkal, valamint Afrikával fennálló uniós partnerségek megerősítése

Legjelentősebb kapcsolataink azokhoz fűződnek, akik földrajzilag a legközelebb vannak hozzánk. A szomszédos országok és Afrika a stabilitása és jóléte az EU politikai és gazdasági érdekét szolgálja. Az EU minden tőle telhetőt meg kíván tenni annak érdekében, hogy támogassa a partnereket a Covid19-világjárvány hatásaiból való kilábalásra és a fenntartható fejlődés megvalósítására irányuló erőfeszítéseikben. Az EU ezen országokkal kötött kereskedelmi megállapodásainak sűrű hálózata lehetőséget kínál a szorosabb gazdasági integrációra, valamint integrált termelési és szolgáltatási hálózatok létrehozására. Ez egy átfogóbb stratégia részét képezné, amelynek célja a fenntartható beruházások előmozdítása és gazdaságaink rezilienciájának javítása diverzifikált értékláncok révén, valamint a fenntartható termékekkel folytatott kereskedelem fejlesztésének ösztönzése, többek között az éghajlat és energetikai átalakulás támogatása érdekében. A kereskedelempolitika – az átfogó partnerségekhez való szélesebb körű hozzájárulásának részeként – az irreguláris migráció kiváltó okainak kezeléséből is részt fog vállalni, az új migrációs és menekültügyi paktummal 26 összhangban.

Az EU meg fogja erősíteni az Európai Gazdasági Térség országaival fennálló szoros gazdasági partnerségét. Az Unió várakozással tekint az Egyesült Királysággal való szoros együttműködésre a kereskedelmi és együttműködési megállapodásban rejlő lehetőségek teljes mértékű kiaknázása érdekében. Az EU szintén érdeklődéssel várja a Svájccal és Törökországgal fennálló kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak korszerűsítését, feltéve, hogy a megfelelő feltételek teljesülnek.

Különösen fontos lesz a Nyugat-Balkánnal és a keleti partnerség országaival 27 való szorosabb gazdasági integráció támogatása. A Nyugat-Balkán esetében a továbbfejlesztett bővítési módszertan, valamint a gazdaságélénkítési és beruházási terv 28 teremti meg a csatlakozást megelőzően a gyorsított uniós piaci integráció keretét, miközben egyenlő versenyfeltételeket biztosít. Ez a fokozott gazdasági integráció a Nyugat-Balkánnak az uniós szabályokon és normákon alapuló közös regionális piac létrehozására irányuló saját kötelezettségvállalásaira épül. A keleti partnerség, különösen a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodással rendelkező partnerországok (Ukrajna, Grúzia és Moldova) tekintetében az EU támogatja az uniós szabályozási modellhez való szorosabb igazodásra irányuló erőfeszítéseket, többek között a digitális és zöld átállás tekintetében. E partnerek számára az uniós szabályozások beépítésére irányuló erőfeszítéseket az azok kidolgozásának és végrehajtásának módjával kapcsolatos szorosabb párbeszéd kísérheti, amely magában foglalhatja a szakértői csoportokban való részvételt és az EU szabványosítási szervezeteivel való szorosabb együttműködést. Fontolóra kell venni további lépéseket is, a kereskedelemnek többek között a megfelelőségértékelésről szóló megállapodások révén történő elősegítése érdekében.

Az EU déli szomszédsággal 29 fennálló kapcsolatainak és gazdasági integrációjának javítása stratégiai szükséglet lesz a hosszú távú stabilitás érdekében. Az EU számára előnyös a dél-mediterrán térség országainak közelsége, valamint az azokkal ápolt kulturális és nyelvi kapcsolatok, amelyek megkönnyítik ezt a stratégiai jelentőségű gazdasági és kereskedelmi integrációt. A kereskedelempolitika kulcsfontosságú eszköz lehet az EU és a déli szomszédság közötti stratégiai jelentőségű kölcsönös függőségek előmozdításában és a mindenki számára előnyös integrációs kezdeményezések kidolgozásában, különös tekintettel a stratégiai jelentőségű értékláncokkal kapcsolatos kezdeményezésekre. A 2000-es évek eleje óta az EU – átfogóbb társulási megállapodások részeként – szabadkereskedelmi megállapodásokat kötött a Földközi-tenger déli részének nyolc országával. A mély és átfogó szabadkereskedelmi térségre vonatkozóan évek óta zajlanak a tárgyalások Marokkóval és Tunéziával. Az EU kész megvitatni mindkét partnerrel a kereskedelmi és beruházási kapcsolatok korszerűsítésének lehetőségeit, hogy azok jobban alkalmazkodhassanak a mai kor kihívásaihoz.

Az EU jelentősen fokozza az afrikai partnerekkel kapcsolatos szerepvállalását azok gazdasági potenciáljának felszabadítása, valamint a gazdasági diverzifikáció és az inkluzív növekedés előmozdítása érdekében. Ez tovább erősíti a fenntartható kereskedelmi és beruházási kapcsolatokat mind a kontinensek között, mind pedig Afrikán belül 30 . Ez összhangban van az Afrikai Kontinentális Szabadkereskedelmi Térség (AfCFTA) sikeres végrehajtásán alapuló, kontinensek közötti kereskedelmi megállapodás hosszú távú tervével. Ez különösen Afrika regionális gazdasági közösségeire és az EU-val kötött gazdasági partnerségi megállapodásokra épít. Az Afrikával fennálló kapcsolat szorosabbra fűzését minden szinten elő kell mozdítani, többek között az Afrikai Unióval és annak tagjaival folytatott politikai párbeszéddel, a gazdasági partnerségi megállapodások kiszélesítésével és elmélyítésével, valamint az egyes országokkal való kétoldalú kapcsolatok kialakításával a fenntartható mezőgazdaságba, feldolgozóipari termékekbe és szolgáltatásokba történő beruházások előmozdítása érdekében. A Bizottság meg fogja vizsgálni azt is, hogy az Afrika EU-val folytatott kereskedelmére alkalmazandó harmonizált származási szabályok révén miként lehetne elősegíteni az integrációt a kontinensen.

A Bizottság egy új fenntartható beruházási kezdeményezést fog az Afrikában és a déli szomszédságban található partnerek vagy régiók elé terjeszteni. Ez történhet önálló beruházásimegállapodások formájában vagy a meglévő kereskedelmi megállapodások korszerűsítésének részeként. Ezek hatásának maximalizálása és végrehajtásának megkönnyítése érdekében a szóban forgó megállapodások kidolgozására uniós fejlesztési együttműködési eszközökkel együttesen kerül sor a beruházások támogatása érdekében, és – amennyiben az megvalósítható – az „Európa együtt” megközelítés alkalmazásával, biztosítandó a szinergiákat az EU tagállamaival, a magánszektorral, a civil társadalommal és valamennyi releváns szereplővel. E kezdeményezések közül a legkiemelkedőbb a szubszaharai Afrika és az EU szomszédsága számára 2017-ben elindított külső beruházási terv (EIP). Ide tartozik az Európai Fenntartható Fejlődési Alap Plusz (EFSD+) is, amely a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keretben globálisan alkalmazhatóvá válik. A külső beruházási terv három pillére segíti az Afrikában és a szomszédságban megvalósuló fenntartható beruházások támogatását, miközben reformokat ösztönöz az üzleti környezet és a befektetési környezet javítása érdekében. Erre a régiók közötti integráció és – az AfCFTA fejlődésével – az EU–Afrika kereskedelmi kapcsolatok szorosabbá fűzése céljából fog sor kerülni.

3.2.6. Az EU által a kereskedelmi megállapodások végrehajtására és érvényesítésére helyezett nagyobb hangsúly és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása

Az elmúlt évek új megállapodásainak hullámát követően a Bizottság arra összpontosítja majd erőfeszítéseit, hogy ténylegesen érvényre juttassa az EU kereskedelmi megállapodásainak előnyeit, a piacra jutásra és a fenntartható fejlődésre vonatkozó kötelezettségvállalások határozott érvényesítésével párhuzamosan. Az európai érdekelt feleknek tisztában kell lenniük az uniós kereskedelmi megállapodások kínálta lehetőségekkel, és bízniuk kell abban, hogy képesek lesznek kiaknázni az EU által a tárgyalások során kialkudott nyereségeket. Az EU az ázsiai és csendes-óceáni térségben és Latin-Amerikában olyan kereskedelmi megállapodások megkötésére irányuló tárgyalásokat folytatott, illetve olyan tárgyalásokat folytat, amelyek jelentős gazdasági lehetőségeket nyitnak meg. Ezért fontos, hogy megteremtsük a Mercosurral és Mexikóval létrejött megállapodások megerősítésének feltételeit, és lezárjuk a folyamatban lévő tárgyalásokat, különösen Chilével, Ausztráliával és Új-Zélanddal, amelyek jó úton haladnak. A Mercosur esetében folyamatban van a megállapodás fenntartható fejlődéssel kapcsolatos vetületét érintő együttműködés fokozásáról szóló párbeszéd, amely a Párizsi Megállapodás végrehajtásával és különösen az erdőirtással foglalkozik.

Ez az EU nyitott stratégiai autonómia felé irányuló törekvésének kritikus eleme, és megkönnyíti a piacokhoz való hozzáférést, különösen a kkv-k számára. Egyúttal az EU exportjára hatással lévő protekcionista tendenciák és torzulások ellensúlyozására is szolgál. E munkaterület a központi szerepét a Bizottság 2020 júliusában, a kereskedelmi jogérvényesítési főtisztviselő kinevezésével erősítette meg.

Ez a következő területeken történő munkát jelenti:

·A kereskedelmi megállapodások végrehajtása által kínált lehetőségek teljes mértékű kihasználása. Az EU a kereskedelmi megállapodásaiban rejlő valamennyi beépített rugalmassággal élni fog annak érdekében, hogy azok megfeleljenek a céljuknak, és kezeljék a zöld és digitális átállással kapcsolatos új kihívásokat. Az EU továbbra is fel fogja használni a kereskedelemösztönző támogatását arra, hogy segítse a fejlődő országokat a kereskedelmi megállapodások végrehajtásában, valamint támogassa őket a szabályoknak és normáknak való megfelelésben, különösen a fenntartható fejlődés tekintetében.

·Az uniós érdekelt felek támogatása abban, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki az uniós megállapodások által teremtett lehetőségekből. A Bizottság az Access2Markets portál sikerére építve további funkciókat fog beépíteni abba, és össze fogja kapcsolja azt más fontos információs csatornákkal 31 , különösen a kkv-k számára. A Bizottság továbbra is támogatni fogja az elsősorban kkv-kból álló uniós mezőgazdasági és agrár-élelmiszeripari ágazatot, előtérbe helyezve termékeik fenntarthatóságának és minőségének javítását, és ezáltal az uniós élelmiszer-fenntarthatósági rendszer éllovasaivá tételüket. 

·Az EU kereskedelmi megállapodásai megfelelő végrehajtásának és érvényesítésének nyomon követése, valamint a piacra jutási akadályokkal, illetve a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó kötelezettségvállalások megsértésével kapcsolatos panasztétel megkönnyítése az egypontos adatbeviteli rendszer révén. A Bizottság együttműködik az EU tagállamaival, az Európai Parlamenttel és az érdekelt felekkel a kötelezettségvállalások uniós kereskedelmi partnerek általi végrehajtásának nyomon követése és egy koherens megközelítés alkalmazásának biztosítása érdekében. A Bizottság javaslatot fog tenni egy konkrét jogalkotási aktusra, amely szükséges többek között az EU–Egyesült Királyság kereskedelmi és együttműködési megállapodás kereskedelemmel kapcsolatos rendelkezéseinek érvényesítéséhez is.

·A meg nem felelés kezelése a WTO-n vagy kétoldalú vitarendezésen keresztül, amennyiben más eszközök nem vezetnek eredményre. A frissített jogérvényesítésről szóló rendelet 32 megerősíti az EU arra irányuló kapacitását, hogy fellépjen azokban a helyzetekben, amikor a WTO vagy a kétoldalú megállapodások keretein belüli vitarendezés elakad. 

·A Bizottság továbbra is határozottan fogja alkalmazni a piacvédelmi eszközöket annak érdekében, hogy az európai ipar ne legyen kitéve a tisztességtelen kereskedelem káros hatásainak. Ez magában foglalja a harmadik országok által például a beruházásfinanszírozás terén nyújtott támogatások új formáinak nyomon követését, valamint azok kiegyenlítő vámintézkedésekkel való megfelelő kezelését.

·A biztonság területén a közvetlen külföldi befektetések átvilágításáról szóló rendelet értelmében a Bizottság ismételten felszólítja valamennyi tagállamot, hogy hozzanak létre és alkalmazzanak egy teljes körű FDI-átvilágítási mechanizmust azon esetek kezelésére, amikor egy adott üzleti tevékenység, infrastruktúra vagy technológia megszerzése vagy ellenőrzése kockázatot jelentene az EU-ban a biztonságra vagy a közrendre nézve 33 . A Bizottság a tagállami hatóságokkal közösen folytatja az együttműködési mechanizmus végrehajtását a biztonság és a közrend kockázatos közvetlen külföldi tőkebefektetésekkel szembeni védelme érdekében, és fontolóra veszi a közvetlen külföldi befektetések átvilágításáról szóló rendelet által létrehozott együttműködési mechanizmus megerősítését.

·A Bizottság együtt fog működni a tagállami hatóságokkal annak érdekében, hogy biztosítsa az érzékeny kettős felhasználású árukra és technológiákra vonatkozó korszerűsített exportellenőrzési rendelet 34 hatékony végrehajtását a biztonságos értékláncok támogatása, a nemzetközi biztonság előmozdítása, az emberi jogok védelme, valamint annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson az uniós exportőrök számára.

Mindazonáltal az EU-nak fejlesztenie kell eszközeit ahhoz, hogy szembe tudjon nézni az új kihívásokkal, és megvédelmezze az európai vállalatokat és polgárokat a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben úgy az EU-n belül, mint azon kívül.

·A Bizottság új jogi eszközre vonatkozójavaslatot fog benyújtani a kereskedelempolitika területén, hogy védelmet biztosítson az EU számára a harmadik országok esetleges kényszerítő intézkedéseivel szemben.

·A Bizottság javaslatot tesz egy, a külföldi támogatások által az EU belső piacán okozott torzulások kezelésére szolgáló jogi eszközre.

·A közbeszerzési eljárásokban az uniós gazdasági szereplők kölcsönös hozzáférésének javítása érdekében a Bizottság törekszik a nemzetközi közbeszerzési eszköz létrejöttének előmozdítására, és felkéri a Tanácsot, hogy munkáját sürgősen fejezze be.

·Végül, annak érdekében, hogy jobb versenyfeltételeket teremtsen az uniós vállalkozások számára harmadik országok piacain, ahol egyre inkább olyan külföldi versenytársakkal találják szemben magukat, amelyeket kormányuk pénzügyi támogatásban részesít, a Bizottság megvizsgálja az exporthitelekre vonatkozó uniós stratégia lehetőségeit. Ez magában foglal egy uniós exporthitel-keretet és az uniós pénzügyi eszközök fokozott koordinációját. A zöld megállapodás fosszilis tüzelőanyagok támogatásának fokozatos megszüntetésére irányuló célkitűzésével összhangban ez ösztönözni fogja az éghajlatbarát technológiai projekteket is, és javasolni fogja a széntüzelésű villamosenergia-ágazat támogatásának azonnali leállítását, valamint a harmadik országokban megvalósuló, a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló energiainfrastruktúra-projektekbe való minden további beruházás megakadályozását, kivéve, ha azok teljes mértékben összhangban állnak a Párizsi Megállapodás hosszú távú célkitűzéseivel és a rendelkezésre álló legjobb tudományos eredményekkel összhangban álló, ambiciózus és egyértelműen meghatározott klímasemlegességi pályával.

A Bizottság tovább folytatja az EU kereskedelmi megállapodásaiban a preferenciális származási szabályok harmonizációjára irányuló munkáját, az uniós érdekelt felek – különösen a kkv-k – érdekeit figyelembe véve.

Az uniós kereskedelmi megállapodások által egyének és vállalatok számára nyújtott előnyök kiaknázása, a meglévő akadályok szisztematikusabb kezelése és az új akadályok kialakulásának megakadályozása az összes uniós intézmény, tagállam, valamint a civil társadalom és más érdekelt felek részéről közös erőfeszítést tesz szükségessé. A Bizottság ezen erőfeszítések élére áll, többek között az uniós küldöttségek munkája, valamint a tagállamok és a gazdasági társaságok harmadik országokban működő hálózatai révén.

4.A kereskedelempolitikáról folytatott, tájékoztatáson alapuló vita támogatása

A mindenki számára előnyös kereskedelemről szóló közleményével 35 a Bizottság jelentősen növelte az átlátható és inkluzív kereskedelempolitika iránti elkötelezettségét. A Bizottság továbbra is ezen az úton fog haladni, amellyel kapcsolatban pozitív visszajelzéseket kapott a kereskedelempolitika felülvizsgálatához nyújtott hozzájárulások során 36 . Az Eurobarométer legfrissebb, 2019-ben közzétett felmérései azt mutatták, hogy az emberek üdvözölték az elmúlt évek erőfeszítéseit: tízből hatan azt mondták, hogy bíznak abban, hogy az Unió nyílt és átlátható módon folytatja kereskedelempolitikáját.

Tekintettel az érdekelt felek közötti párbeszéd és a kulcsfontosságú kérdésekben folytatott konkrét együttműködés ösztönzésének fontosságára, a Bizottság elmélyíti a civil társadalommal folytatott együttműködését a 2020-ban elindított, Civil Társadalmi Párbeszéd elnevezésű felülvizsgálati tanulmány alapján. Kiemelt hangsúlyt kap a végrehajtás és az érvényesítés, annak biztosítására összpontosítva, hogy az EU érdekei maradéktalanul teljesüljenek a kereskedelmi megállapodások várható előnyeit illetően. A WTO-reformra való összpontosítás az e kérdésekről folytatott fokozott eszmecserében is tükröződni fog.

A kereskedelempolitika-fejlesztés szilárd alapjainak biztosítása érdekében a Bizottság elmélyíti az adatelemzésre és -gyűjtésre irányuló erőfeszítéseit, és arra ösztönzi az érdekelt feleket, hogy osszák meg elemzési tevékenységük eredményeit. A Bizottság utólagos értékelést fog készíteni az uniós megállapodásoknak a legfontosabb környezeti tényezőkre, többek között az éghajlatra gyakorolt hatásáról. A Bizottság emellett azon fog munkálkodni, hogy jobban megértse a kereskedelempolitika különböző részeinek a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásait, és információkkal szolgáljon a kereskedelempolitika területén a nemekkel kapcsolatos tudatosság javítása érdekében megvalósítandó tevékenységekhez 37 , ideértve a kereskedelemösztönző támogatást is. A Bizottság a kereskedelempolitika foglalkoztatásra és a társadalmi fejlődés különböző aspektusaira gyakorolt hatásaira vonatkozó további elemző munkát végez.

5.Következtetés

Az uniós kereskedelempolitikának alkalmazkodnia kell, egyúttal tükröznie kell korunk kihívásait és az emberek elvárásait. A mi feladatunk annak biztosítása, hogy a kereskedelempolitika az EU érdekeinek érvényesülését szolgálja, elősegítse törekvéseinek megvalósítását és megőrizze a világban elfoglalt helyét – a jelen és a jövő generációi számára egyaránt. Ezért olyan kritikus fontosságú, hogy az EU kereskedelempolitikájának új irányt adjunk: támogatnia kell az uniós gazdaság mélyreható zöld és digitális átállásának célkitűzését, a korszerűsített szabályokon és határozottabb jogalkalmazási fellépésen alapuló, fenntarthatóbb és méltányosabb globalizáció érdekében. Végső soron csak így lehetséges, hogy felelősségteljes és fenntartható módon megteremtsük azokat a lehetőségeket, amelyeket az uniós polgárok, munkavállalók és vállalkozások elvárnak, és amelyekre a bolygónknak szüksége van.

(1)

A Bizottság 2020. évi stratégiai előrejelzési jelentése elemzi, hogy miképpen hatott a Covid19-világjárvány egyes érintett megatrendek dinamikájára (COM(2020) 493 final). A Bizottság 2021. évi stratégiai előrejelzési jelentése a nyitott stratégiai autonómiára fog összpontosítani.

(2)

Uniós szinten az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap célja, hogy hozzájáruljon az ilyen kiigazítási költségek kezeléséhez; vö.: Az Európai Parlament és a Tanács 1309/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. Folyamatban van egy új rendelet elfogadása, amely lehetővé teszi az alap számára, hogy továbbra is támogassa azokat a munkavállalókat és önálló vállalkozókat, akiknek megszűnt a tevékenysége.

(3)

Ez a kihívás különösen az energiaigényes iparágak és különösen az acélipar területén látványos, ahol globális megoldásokra van szükség a világpiacon tapasztalható hatalmas egyensúlyhiányok kezelésére, amelyek hátrányosan érintik az európai vállalatokat és aláássák ezen ökoszisztéma sikeres zöld átállását.

(4)

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatai alapján a becslések szerint 25 millió ember továbbra is kényszermunkát végez, 152 millióan gyermekmunka áldozatai és világszerte évente 2,78 millió munkavállaló hal meg munkahelyi balesetek vagy munkavégzéssel összefüggő betegségek miatt; Források: Global estimates of modern slavery: forced labour and forced marriage (A modernkori rabszolgaságra vonatkozó globális becslések: kényszermunka és -házasság), ILO (2017); Global Estimates of Child Labour (A gyermekmunkára vonatkozó globális becslések), ILO (2017) és az ILO internetes oldala.

(5)

Bizottsági szolgálati munkadokumentum: A tisztességes munka előmozdítása világszerte (SWD(2020) 235 final).

(6)

2016-ban – az árukat és a szolgáltatásokat egyaránt figyelembe véve – az EU behozatalának 80 %-át és az EU kivitelének 82 %-át olyan ágazatok termelték, amelyekben fokozott szerepe van a szellemitulajdon-jognak. IPR-intensive Industries and Economic Performance in the European Union, Industry-Level Analysis Report (Fokozott szellemitulajdonjog-igényű iparágak és gazdasági teljesítmény az Európai Unióban, Iparági szintű elemzési jelentés), az Európai Szabadalmi Hivatalnak (EPO) és az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (EUIPO) közös tanulmánya, 3. kiadás, 2019. szeptember.

(7)

OECD (2020), A reál-GDP hosszú távú előrejelzése (mutató).

(8)

Politikai iránymutatás a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára (2019–2024).

(9)

Az Európai Parlament állásfoglalása az uniós kereskedelempolitika felülvizsgálatáról (2020/2761(RSP)).

(10)

https://trade.ec.europa.eu/consultations/index.cfm?consul_id=266&utm_source=dlvr.it&utm_

(11)

Európa nagy pillanata: Helyreállítás és felkészülés – a jövő generációért (COM(2020) 456 final).

(12)

A Kereskedelmi Főigazgatóság belső számításai a következő alapján: Arto, I., Rueda-Cantuche, J.M., Cazcarro, I., Amores, A.F., Dietzenbacher, E. Kutlina-Dimitrova, Z. és Román, M. V., EU exports to the World: Effects on Employment (A világ többi országába irányuló uniós kivitel: A foglalkoztatásra gyakorolt hatások), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2018, ISBN 978-92-79-93283-0, doi:10.2760/700435, JRC113071. https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2018/november/tradoc_157516.pdf  

(13)

A kereskedelemösztönző támogatás célja a fejlődő országok támogatása abban, hogy a kereskedelem segítségével ösztönözzék a szegénység csökkentését. A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendben szereplő 8a. fenntartható fejlődési cél a kereskedelemösztönző támogatások (különösen a legkevésbé fejlett országoknak nyújtott támogatások) növelésére vonatkozik. A 17. fenntartható fejlődési cél – többek között – magában foglalja a fejlődő országok, és különösen a legkevésbé fejlett országok kivitelének növelésére irányuló erőfeszítéseket.

(14)

Lásd a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégiát és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. cselekvési tervet.

(15)

A Bizottság elfogadta a legelső stratégiai előrejelzési jelentését, amely kiemeli, hogy a reziliencia a jelenlegi Bizottság átállásorientált programja keretében megvalósuló összes uniós szakpolitika új iránytűje és a tragikus koronavírus-járvány következménye.

(16)

Az OECD elemző munkája megerősítette, hogy a globális értékláncok nemcsak maximalizálják a gazdasági hatékonyságot, hanem a reziliens ellátási láncok válság idején elengedhetetlenek a sokkok csillapításához, a helyreállás felgyorsításához, valamint ahhoz, hogy a kiigazításra vonatkozó lehetőségeket lehessen kínálni. Vö. Shocks, risks and global value chains: insights from the OECD METRO model (Sokkok, kockázatok és globális értékláncok: az OECD METRO modellből származó felismerések), 2020. június.

(17)

Európai gyógyszerstratégia, COM(2020) 761 final.

(18)

Ezzel kapcsolatban lásd a Covid19-ről és a felelős üzleti magatartásról szóló OECD-dokumentumot: http://www.oecd.org/coronavirus/policy-responses/covid-19-and-responsible-business-conduct-02150b06/  

(19)

Vö. továbbá: Közös közlemény a szabályokon alapuló multilateralizmushoz való uniós hozzájárulás megerősítéséről.

(20)

Közös közlemény az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak, “A globális változásra irányuló új EU–USA program”, JOIN(2020) 22 final.

(21)

Közös közlemény az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak, “Az EU és Kína – stratégiai kilátások”, JOIN(2019) 5 final.

(22)

Az uniós szankciók a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) célkitűzéseinek előmozdítására használt kulcsfontosságú eszközök, amelyek révén az EU beavatkozhat többek között a konfliktusok megelőzése vagy a kialakuló vagy jelenlegi válságokra való reagálás érdekében (A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az európai gazdasági és pénzügyi rendszer: a nyitottság, az erő és a reziliencia előmozdítása; COM/2021/32 final).

(23)

Az adatokhoz való hozzáférés és az olyan új fejlesztések, mint például a termékútlevelek, további értéket teremthetnek az áruk és szolgáltatások számára, és olyan információkat szolgáltathatnak, amelyek kritikusak a körforgásos gazdaság számára jelentett érték maximalizálása szempontjából; ugyanakkor túlságosan gyakran az ilyen adatokat nem továbbítják az értékláncok mentén.

(24)

Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a digitális szolgáltatások egységes piacáról (digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály) és a 2000/31/EK irányelv módosításáról – COM(2020) 825 final; továbbá: Javaslat Az Európai Parlament és a Tanács Rendelete a digitális ágazat vonatkozásában a megtámadható és méltányos piacokról (digitális piacokról szóló jogszabály) – COM(2020)/842 final, valamint: Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet ).

(25)

Az Egyesült Királysággal kötött kereskedelmi és együttműködési megállapodás digitális kereskedelemről szóló címében foglaltak szerint.

(26)

Új migrációs és menekültügyi paktum, COM (2020) 609 final.

(27)

A reziliencia erősítése – a mindenki számára előnyös keleti partnerség, JOIN (2020) 7 final.

(28)

A Nyugat-Balkánra vonatkozó gazdaságélénkítési és beruházási terv, COM(2020) 641 final.

(29)

Megújított partnerség a déli szomszédsággal – A földközi-tengeri térségre vonatkozó új menetrend; JOIN(2021) 2 final.

(30)

Amint azt „Az Afrikával kapcsolatos átfogó stratégia felé” című, az EU–Afrika stratégiáról szóló, 2020. márciusi közös közlemény (JOIN(2020) 4 final) körvonalazza.

(31)

Fel lehetne térképezni különösen az egyéb információforrásokkal, köztük az Enterprise Europe Networkkel (EEN), az EU–Japán Ipari Együttműködési Központtal, a Kínában működő uniós kkv-központtal, az Európai Üzleti Szervezet globális hálózatával, az európai kereskedelemösztönző szervezetekkel és a kkv-k szellemitulajdon-jogi információs szolgálataival fennálló szinergiákat.

(32)

  https://trade.ec.europa.eu/doclib/press/index.cfm?id=2204  

(33)

A Bizottság közleménye (2020. március 25.) a közvetlen külföldi tőkebefektetésekről, a harmadik országokból származó tőke szabad mozgásáról, valamint Európa stratégiai eszközeinek védelméről, C(2020) 1981 final.

(34)

  https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/IP_20_2045  

(35)

A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé, COM (2015) 0497 final.

(36)

  https://trade.ec.europa.eu/consultations/index.cfm?consul_id=266&utm_source=dlvr.it&utm_  

(37)

Közös nyilatkozat a kereskedelemről és a nők gazdasági szerepvállalásáról a WTO a 2017. decemberi, Buenos Aires-ben megrendezett miniszteri konferenciája alkalmából.

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2021.2.18.

COM(2021) 66 final

MELLÉKLET

a következőhöz:

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A kereskedelempolitika felülvizsgálata - Nyitott, fenntartható és határozott kereskedelempolitika

MELLÉKLET

A WTO REFORMJA: EGY FENNTARTHATÓ ÉS HATÉKONY MULTILATERÁLIS KERESKEDELMI RENDSZER FELÉ

1.Miért fontos a WTO és miért van válságban?

1.1Miért fontos a WTO?

A multilaterális kereskedelmi rendszer 1947-es megalapítása 1 óta a világkereskedelem 300-szorosára bővült, és mára a globális GDP több mint 60 %-át teszi ki, támogatva a munkahelyteremtést, a növekedést és a beruházásokat szerte a világon. Ez részben a multilaterális rendszerben zajló tárgyalások révén elfogadott, sorozatos vámtarifa-csökkentéseknek köszönhető: míg 1947-ben az alkalmazott vámtarifák 20 % és 30 % között mozogtak, mára a világban átlagosan 9 % körüli vámtarifákat alkalmaznak. Ez a rendszer által nyújtott stabilitásnak is betudható. A WTO által alkalmazott „legnagyobb kedvezmény elve” korlátozza a különböző kereskedelmi partnerek árui és szolgáltatásai közötti hátrányos megkülönböztetést. Szilárd alapot biztosít a gazdasági nyitottság számára, amely elősegíti a globális piacokon a hatékonyságon és az innováción alapuló versenyt. Az EU kereskedelmének 60 %-a a legnagyobb kedvezmény elve alapján folyik, ideértve az Egyesült Államokkal, Kínával, Oroszországgal és Indiával folytatott kereskedelmet is. A WTO szabályai védik az összes kereskedő nemzet érdekeit a diszkriminatív jellegű, határokon belüli fellépésekkel szemben, és biztosítják, hogy a feltételhez kötött kereskedelmi védelem multilaterálisan elfogadott elveken alapuljon. Ezenkívül a vámtarifák rögzítése csökkentette annak valószínűségét, hogy az országok a sokkokra adott válaszlépés gyanánt emeljék a vámtarifákat 2 , a vitarendezési rendszer pedig biztosította a szabályok betartását és a kereskedelmi konfliktusok kiéleződésének elkerülését.

Noha még bőven maradt tennivaló e téren, a WTO hozzájárult a fenntartható globális fejlődéshez is. A szervezet által garantált gazdasági nyitottság számos fejlődő ország világgazdasági integrációját segítette elő, emberek százmillióit emelve ki a szegénységből és mérsékelve az országok közötti egyenlőtlenségeket 3 .  

1.2A válság okai

Az aktuális válság a WTO mindhárom funkcióját érinti: a tárgyalások során nem sikerült korszerűsíteni a szabályokat, a vitarendezési rendszer tulajdonképpen megint úgy működik, mint a GATT idejében, amikor a vizsgálóbizottsági jelentéseket meg lehetett akasztani, továbbá a kereskedelmi politikák nyomon követése nem hatékony. Ezenkívül az Egyesült Államok és Kína – kettő a WTO három legnagyobb tagja közül – közötti kereskedelmi kapcsolat kezelése jelenleg nagyrészt a WTO-elvek keretén kívül történik.

A válság mögött meghúzódó fő ok az, hogy Kína WTO-csatlakozása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és az ország nem alakult át piacgazdasággá. A kínai piaci nyitás mértéke nincsen arányban az ország világgazdaságban betöltött súlyával, és az állam továbbra is meghatározó befolyást gyakorol a Kínában uralkodó gazdasági környezetre, aminek következtében olyan versenytorzulások jönnek létre, amelyeket a jelenlegi WTO-szabályok nem tudnak kielégítően kezelni. Ugyanakkor a WTO nem volt képes tárgyalások útján új szabályokról megállapodni az említett vagy egyéb sürgető problémák (mint például a digitális kereskedelem vagy a fenntarthatóság) megoldása érdekében. Hatalmas kihívást jelent 164 tagország körében konszenzust elérni a mai széttagolt globális erőviszonyokra tekintettel. A tárgyalásokat a fejlődő országokkal szemben tanúsítandó rugalmassággal kapcsolatos nézeteltérések is hátráltatják. Nem fenntartható, hogy a tagság kétharmada – beleértve a világ legjelentősebb gazdaságait is – különleges és megkülönböztetett elbánást követel magának. Ezenkívül a WTO nyomonkövetési és tanácskozási funkcióját komolyan megkérdőjelezi, hogy a tagországok kereskedelmi jogszabályai és gyakorlata nem kellően átláthatóak, valamint, hogy az olyan témákat, mint a környezetkárosodás, az éghajlatváltozás vagy a tisztességes munka, tabunak tekintik. Végül, de nem utolsósorban a vitarendezési rendszer 2019 végén gyakorlatilag megbénult, mivel az Egyesült Államok megakadályozta a Fellebbezési Testület tagjainak kinevezését.

1.3A reform sürgető szüksége

Egy stabil kereskedelmi környezet, amelynek középpontjában a WTO áll, minden eddiginél elengedhetetlenebb az előttünk álló kihívások kezeléséhez, kezdve a világjárvány okozta gazdasági válságból való kilábalással. Kihívásokkal teli a környezet egy olyan szervezetben, amelyben úgy tűnik, hogy elveszett a közös cél tudata. Az EU-nak azonban alapvető stratégiai érdeke a WTO hatékonyságának biztosítása. A kereskedelem nemcsak a gazdaságunk számára létfontosságú: a szabályokon alapuló nemzetközi együttműködés előmozdítása az európai projekt veleje. Az EU-nak ezért vezető szerepet kell játszania egy jelentős WTO-reform hajtóerejének megteremtésében.

2.A bizalom és a közös cél tudatának helyreállítása: a WTO hozzájárulása a fenntartható fejlődéshez

A dohai fejlesztési menetrend 2008-as összeomlása jól példázta a WTO-tagság közös céljának hiányát. Annak ellenére, hogy a WTO Baliban megrendezett 9. miniszteri konferenciáján sikeresen megkötötték a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodást, valamint a WTO Nairobiban megrendezett 10. miniszteri konferenciáján megszületett a mezőgazdasági exportversenyről szóló határozat, a WTO tagsága egyre inkább megosztott abban a kérdésben, hogy mit is várnak a WTO-tól. Míg a tagországok egy része azzal érvelt, hogy a WTO-ban a „fejlesztés központi szerepe” azt jelenti, hogy a megállapodott és jövőbeni kötelezettségvállalások alóli kivételekre és azok rugalmas kezelésére kell összpontosítani, addig a tagországok másik részét egyre növekvő frusztrációval töltötte el a WTO-tárgyalások sikertelensége, és egyre nagyobb figyelmet szentelt a kétoldalú kereskedelmi megállapodásoknak. A közös cél tudata nélkül rendkívül nehéz volt elérni, hogy előrelépés történjék minden kezdeményezés esetében, és biztosítani, hogy a WTO a globális kereskedelem változásaival összhangban fejlődjön.

A tagság túlnyomó többsége azonban továbbra is elkötelezett a multilateralizmus eszméje mellett, teljes mértékben felismerve egy, a globális kereskedelmet és fejlődést irányító, szabályokon alapuló rendszer előnyeit. Az elmúlt évek instabilitása, az éghajlati és környezeti válság, az egyoldalú intézkedések fokozott alkalmazása és most a Covid19-világjárvány annak az egyértelmű felismeréséhez vezettek, hogy a WTO az egészséges globális gazdasági kormányzás létfontosságú eleme, ugyanakkor szükség van annak reformjára. A G20-vezetők rijádi nyilatkozata 4 a reform iránti eddigi legerősebb kötelezettségvállalás, amelyre a legmagasabb politikai szinten került sor.

A globális kihívások szaporodásával a WTO-tagoknak képesnek kell lenniük összefogni a legsürgetőbb problémák kezelése érdekében, amelyekkel szembe kell nézniük, úgy mint: a gazdaság helyreállítása és a versenytorzulásoktól mentes fejlődés, valamint – a zöld gazdaságra való átállásának részeként – a környezeti és társadalmi fenntarthatóság. E problémák kezelésének összhangban kell állnia az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival, amelyek mellett a WTO valamennyi tagországa elkötelezte magát. Az előbbiekre való összpontosítás létrehozhatja azt a közös célt, amely az elmúlt évtizedekben hiányzott a WTO-ból, és helyreállíthatja a tagság körében a bizalmat. Ez megteremtheti azt a bizalmat, amely a WTO-szabályok oly módon történő korszerűsítéséhez szükséges, amely reagál a digitalizációval és a gazdaság környezetbarátabbá tételével kapcsolatos kihívásokra, valamint elősegíti a kereskedelmet torzító állami beavatkozás okozta konfliktusok megelőzését és elhárítását.

2.1.    A közös cél tudatának helyreállítása a WTO-ban: a fenntartható fejlődésre történő összpontosítás

A közös cél tudatának helyreállítására irányuló erőfeszítéseknek fokozatosan kell megvalósulniuk, kezdve a bizalomépítésre szolgáló rövid távú intézkedésekkel. A halászati támogatásokról folytatott tárgyalások lezárulta fontos lépés lenne a WTO fenntarthatósághoz való hozzájárulásának megszilárdítása felé. Ez a megállapodás nemcsak azért jelentős, mivel hosszú évek óta ez lenne az első multilaterális megállapodás, hanem az első olyan megállapodás is lenne, amelynek középpontjában egy fenntartható fejlesztési cél (a 14.6. számú) megvalósítása áll. Ez nem lesz egyszerű feladat, tekintve a WTO-tagok álláspontja között tátongó szakadékokat és a multilaterális tárgyalások során a konszenzus elérése terén felmerült kihívásokat (nagyrészt a fent említett különleges és megkülönböztetett elbánás kérdése miatt), ugyanakkor a tárgyalások előrehaladottabb szakaszban vannak, mint hosszú történetük során bármikor. Megfelelő politikai akarattal a megállapodás még a WTO 12. miniszteri konferenciája előtt létrejöhet.

Az EU az Ottawa-csoporttal 5 közösen előterjesztett egy kereskedelmi és egészségügyi kezdeményezést, amely az exportkorlátozási elvekre, valamint számos kereskedelmet könnyítő intézkedésre és lépésre kiterjed az átláthatóság elősegítése érdekében. Az EU továbbra is együttműködik partnereivel és az új főigazgatóval annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedelmi rendszer reagáljon a világjárvány által felvetett kihívásokra, ideértve a TRIPS-megállapodásban biztosított rugalmasság megvalósítását is.

Számos fenntartható fejlesztési cél a környezetvédelemmel kapcsolatos. A környezet védelmének kiemelkedő fontosságát már a WTO létrehozása idején elismerték a kereskedelemért és környezetért felelős bizottság felállítása révén, amelynek célja a tanácskozás és a közös fellépés elősegítése volt. Manapság még kritikusabb jelentőséggel bír, hogy a kereskedelempolitika választ adjon az éghajlatváltozással és a környezettel kapcsolatos kihívásokra, amit a WTO számos tagországa támogat. A WTO létrehozásakor hangoztatott aggodalmakkal ellentétben egyetlen ország sem volt kénytelen csökkenteni az egészségügy vagy környezetvédelem kívánt szintjét a WTO vitarendezési rendszerének keretében hozott valamely határozat folyományként. A jövőre tekintve a Bizottság támogatni fogja a kereskedelmi és környezetvédelmi kérdésekről folytatott nemzetközi megbeszélések során az érintett WTO-rendelkezések olyan értelmezését, amely elismeri a tagok azon jogát, hogy hatékony válaszintézkedéseket tegyenek a globális környezeti kihívásokkal, különösen az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatban.

Az Európai Unió a fenntarthatóságot a gazdaságok szükséges zöld átállása részének tekinti, amelynek minden területen tükröződnie kell a WTO munkájában. Hamarosan a WTO elé terjesztünk egy kezdeményezést a kereskedelemről és az éghajlatról. A kezdeti elgondolások, amelyek egy nem hivatalos dokumentumban 6 kerültek megosztásra a WTO-tagokkal és az érdekelt felekkel, egy sor építőelem köré épülnek fel, ideértve egyes kiválasztott áruk és szolgáltatások liberalizálását; az átláthatóságot (amely magában foglalja a határokon történő szén-dioxid kiigazítási intézkedéseket is), az információcserét és -elemzést a fosszilis tüzelőanyagok támogatásával kapcsolatos elvek kidolgozásának első lépéseként; a kereskedelemösztönző támogatások környezetbarátabbá tételét; valamint a WTO kereskedelmi és környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó intézményi keretének erősítését. Ezen túlmenően az EU más WTO-tagokkal is együttműködik a körforgásos gazdasággal kapcsolatos, párhuzamos környezetvédelmi kezdeményezések megvalósítása terén (amely magában foglalja a műanyagok kezelését is).

A WTO-nak szerepet kell játszania a tisztességes munkára és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó fenntartható fejlesztési célok megvalósításának elősegítésében is, amelyek mind az EU-n kívül, mind azon belül rendkívül fontosak. Ami a tisztességes munkát illeti, a WTO-nak elő kell mozdítania az azzal kapcsolatos tapasztalatok elemzését és cseréjét, hogy a kereskedelempolitikák miként járulhatnak hozzá a társadalmi fejlődéshez, a munkavállalók jogainak fokozottabb védelme miként járulhat hozzá a növekedéshez és a fejlődéshez, és hogyan lehet biztosítani, hogy – mind az EU-n belül, mind azon kívül – a kereskedelem liberalizációjának előnyeiből az összes munkavállaló és a kiszolgáltatott közösségek is részesüljenek. Ezt a fellépést a WTO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet közötti további és aktívabb együttműködéssel lehetne támogatni. Az EU-nak együtt kell működnie a partnereivel annak érdekében, hogy a globalizáció e társadalmi vetületét még inkább beépítse a WTO munkájába. Ami a nemek közötti egyenlőséget illeti, az EU-nak vezető szerepet kell betöltenie annak tudatosításában, hogy mennyire fontos biztosítani, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség szempontja a kereskedelempolitika meghatározó részét képezze, olyan kezdeményezések révén, mint a kereskedelemről és a nők gazdasági szerepvállalásának erősítéséről szóló Buenos Aires-i nyilatkozat.

2.2.    Hogyan járulhat hozzá a kereskedelem a fejlődéshez: a különleges és megkülönböztetett elbánás előretekintő megközelítésének szükségessége

A WTO megalapításának egyik célja annak biztosítása volt, hogy a fejlődő országok – és különösen a legkevésbé fejlett országok – a gazdasági fejlődésük szükségleteivel összhangban részesülhessenek a nemzetközi kereskedelem előnyeiből. A „különleges és megkülönböztetett elbánás” célja, hogy a fejlődő országok a lehető legjobban kihasználhassák a WTO-tagság nyújtotta fejlesztési lehetőségeket.

Az EU határozottan támogatja a különleges és megkülönböztetett elbánást, de úgy véli, hogy annak alkalmazását a mögöttes gazdasági valóságnak kell vezérelnie, miszerint a kereskedelem a fejlődés motorja, nem pedig egy fenyegetés. Azok a fejlődő gazdaságok tapasztalták a legkövetkezetesebb növekedést, amelyek erőfeszítéseiket a globális gazdaságba való integrálódásra és piacaiknak a nagyobb verseny előtti, fokozatos megnyitására összpontosították. A WTO számára a fejlesztéssel kapcsolatos legnagyobb kihívás az, hogy a szervezet hogyan tudja hatékonyan támogatni azon fejlődő országok erőfeszítéseit, amelyek még nem kellően integrálódtak a globális gazdaságba.

A WTO mint tárgyalási fórum hitelességének helyreállításához a különleges és megkülönböztetett elbánás új megközelítése is szükséges. Egy ilyen megközelítésnek ötvöznie kell az arra történő célzottabb összpontosítást, hogy miként lehet támogatni a kereskedelmi rendszerbe történő integrációt, a fejlődő országok közötti – az azonosított szükségleteken alapuló – fokozott különbségtétel mellett. Ezek a szükségletek magukban foglalják a kisebb közigazgatási rendszerek kapacitáskorlátait is. A WTO csak azáltal tud hatékonyan hozzájárulni a fejlődéshez, ha arra összpontosít, hogy miként lehet elősegíteni az országok azon képességét, hogy a globális gazdaság integrációját előmozdító kötelezettségeket tudjanak vállalni.

Folyamati szempontból úgy tűnik, hogy a „megállapodásonkénti” megközelítés képes a legnagyobb valószínűséggel valódi előrelépést előidézni a különleges és megkülönböztetett elbánás terén. Bár kívánatos lenne, hogy az összes WTO-tag megállapodásra jusson a különleges és megkülönböztetett elbánás átfogó kritériumairól, reálisabb, ha arra törekszenek, hogy egyedi tárgyalásokon találjanak közös álláspontot. Ennek ellenére az EU megközelítését néhány általános megfontolás fogja vezérelni. Az EU határozottan támogatná a különleges és megkülönböztetett elbánásra vonatkozó olyan rendelkezéseket, amelyek hatékonyan reagálnak a fejlődő országok túlnyomó többségének kapacitáskorlátaira. Ugyanakkor az EU a folyamatban lévő tárgyalások során és a jövőbeli megállapodásokban teljes mértékű elkötelezettséget vár el a) az OECD-tagoktól (beleértve az OECD-tagjelölteket is); b) a Világbank által „magas jövedelműnek” minősített országoktól; és c) az olyan országoktól, amelyek általában vagy az adott tárgyalások által érintett ágazatokban a globális export kellően magas hányadát képviselik. A rendszerben betöltött súlya miatt Kínának jó példával kellene elöl járnia, és semmilyen folyamatban lévő tárgyalás során nem szabadna különleges és megkülönböztetett elbánást kérelmeznie.

3.A WTO teljesen működőképes vitarendezési rendszerének helyreállítása megújult Fellebbezési Testülettel

A kötelező vitarendezés nemcsak a WTO-tagok érdekeinek a piachoz való hozzáférés jogát korlátozó intézkedésekkel szembeni védelme szempontjából kritikus fontosságú. Egyúttal stabilitást biztosít a vállalatok számára: abban a tudatban hajthatnak végre beruházásokat és exportálhatnak, hogy a szabályokat be fogják tartani, és jogsértések esetén rendelkezésre állnak jogorvoslati lehetőségek. A WTO nagyobb és kisebb tagjait egyaránt védelmezi az egyoldalú fellépésekkel szemben, és megakadályozza, hogy a kereskedelmi viták politikai konfliktusokká fajuljanak. Noha a Fellebbezési Testület működésének és joggyakorlatának egyes szempontjait érték kritikák, fontos azt is felismerni, hogy a Fellebbezési Testület nagymértékben javította a vitarendezési rendszer legitimitását és kiszámíthatóságát, többek között a WTO-tagok jogainak védelmére irányuló gondos odafigyelésével az egészségügyi, környezeti vagy egyéb legitim politikai célok szabályozása tekintetében.

A legsürgetőbb a WTO-t érintő reformok közül a tagok megállapodás alapján visszaállítani a vitarendezési rendszer működését és kinevezni a Fellebbezési Testület tagjait. Ezt kiemelt jelentőségű feladatként kell kezelni, és nem szabad összekapcsolni a WTO reformjának többi aspektusával. Működő vitarendezési rendszer hiányában nehéz felismerni, mi ösztönözheti az országokat a szabályok korszerűsítésére és hiányosságainak orvoslására.

Az Egyesült Államok számos jogos aggályt vetett fel a Fellebbezési Testület által alkalmazott bizonyos határozathozatali megközelítésekkel, valamint konkrét esetekben hozott határozatokkal kapcsolatban. Az Európai Unió egyetért azzal, hogy a határozathozatallal megbízott személyeknek szem előtt kell tartaniuk a pergazdaságosság elvét, és nem kötelesek követni a jogi precedenseket, ugyanakkor figyelembe kell venniük a korábbi ítéleteket, amennyiben az eléjük terjesztett vitában relevánsnak találják azokat. A WTO vitarendezési rendszerében a vizsgálóbizottságok feladata az ügyek tényállásának meghatározása, és a Fellebbezési Testület szerepét szigorúan a fellebbezési szakaszban felmerült jogi kérdések tisztázására kell korlátozni, olyan mértékben, amennyiben ez a vita megoldásához szükséges. Elengedhetetlen, hogy a vizsgálóbizottságok és a Fellebbezési Testület függetlenek legyenek, annak érdekében, hogy az ügyekben kizárólag érdemben hozzanak határozatot. Ez összeegyeztethető azzal, hogy erősíteni kell a Testületnek a tagok felé a feladatai teljesítésével kapcsolatban fennálló elszámoltathatóságát. A kötelező határidőket szigorúan be kell tartani mind a viták vizsgálóbizottsági, mind pedig azok fellebbezési testületi szakaszában – a késedelmes igazságszolgáltatás az igazságszolgáltatás megtagadását jelenti –, és ennek érdekében megfelelő intézkedéseket kell hozni. Az Európai Unió ezért egyetért azzal, hogy jelentős reformra van szükség. E reform során meg kell őrizni az elutasításra vonatkozó (ún. negatív) konszenzus szabályát, a Fellebbezési Testület függetlenségét, valamint a vitarendezés által a multilaterális kereskedelmi rendszer biztonságának és a kiszámíthatóság biztosításában betöltött központi szerepet.

Jóllehet a fenti kérdések közül több tükröződik a Vitarendezési Testület elnöke által irányított és a Fellebbezési Testület működésével kapcsolatos informális folyamat keretében kidolgozott elvekben, az EU késznek mutatkozik annak mérlegelésére, hogy miként lehetne ezeknek erőteljesebb jogi megfogalmazást adni, valamint a további fejlesztések fontolóra vételére. Ha az Egyesült Államok idejekorán jelezné, hogy készen áll a vitarendezési reformokról szóló multilaterális megállapodás megkötésére irányuló jóhiszemű tárgyalások megkezdésére, ez nagy mértékben növelné a bizalmat, és lehetővé tenné, hogy megállapodás szülessen a kötelező vitarendezés és a működő Fellebbezési Testület helyreállítása érdekében.

4.A hatékonyabb tárgyalási funkció felé vezető út

A WTO válságának fő oka a tárgyalási funkciójának kudarca. A WTO reformjának a WTO – mint a kereskedelmi szabályokról folytatott tárgyalások fóruma – hatékonyságának és hitelességének helyreállítására, valamint a további liberalizációra kell törekednie. A WTO szabályait összhangba kell hozni a XXI. század gazdasági és kereskedelmi valóságával. Lényegében prioritásként kell kezelni a WTO e-kereskedelemmel, a beruházások megkönnyítésével, a szolgáltatások belföldi szabályozásával, valamint az állam gazdaságban betöltött szerepével (ideértve a támogatásokat is) kapcsolatos szabályainak korszerűsítését. Miután megvalósult a szabályok korszerűsítése, érdemes fontolóra venni az áruk és szolgáltatások liberalizációjának oly módon történő előmozdítását is, amely biztosítja a kötelezettségvállalások jobb egyensúlyát. Ami a tárgyalások módszerét illeti, az „egységes kötelezettségvállalás” megközelítése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket; előrelépés leginkább különböző folyamatok révén, különösen nyílt, plurilaterális megállapodások révén érhető el. Az érdemi tárgyalásokkal párhuzamosan a WTO-tagoknak el kell gondolniuk azon, hogy a plurilaterális megállapodásokat miként lehetne jobban integrálni a WTO nyújtotta keretbe.

4.1A WTO-szabályok korszerűsítése

A.A digitális kereskedelemre, a szolgáltatásokra és a beruházásokra vonatkozó új szabályok kidolgozása

Széles körű részvétel mellett folynak a szolgáltatások belföldi szabályozásáról, az e-kereskedelemről és a beruházások megkönnyítéséről szóló tárgyalások. Mindhárom tárgyalás elengedhetetlen ahhoz, hogy a nemzetközi kereskedelem szabályai reagálhassanak a gazdaság digitális transzformációjára, a szolgáltatások növekvő jelentőségére és a beruházások (mint a fejlődés kulcsa) megkönnyítésének szükségességére.

Az EU teljes mértékben elkötelezett e tárgyalások iránt. A 12. miniszteri konferencia lehetőséget nyújt arra, hogy jelentős előrelépések történjenek az e-kereskedelmet és a beruházásokat elősegítő kezdeményezések terén, és megállapodás szülessen a szolgáltatások belföldi szabályozásáról. E három területen az ambiciózus és átfogó megállapodások létrejöttét célzó tárgyalások lezárása elengedhetetlen annak igazolásához, hogy a WTO a XXI. században is releváns a kereskedelem és a beruházások bővülésének fő mozgatórugói tekintetében, és a fejlődő országok globális értékláncokba történő integrációjának megkönnyítéséhez. Ha az ilyen kérdéseket csak a WTO keretén kívül, kétoldalú vagy plurilaterális megállapodásokban lehet kezelni, a globális kereskedelmi rendszer szétaprózódását is elkerülné.

B.Új szabályok kidolgozása a gazdaságba való állami beavatkozás miatti versenytorzulások elkerülése érdekében – versenysemlegesség

A WTO szabályai nem eléggé hatékonyak a gazdaságba történő állami beavatkozások továbbgyűrűző negatív hatásainak leküzdése terén. Ez különösen igaz, amikor az állami beavatkozás a hazai piacon vagy akár a globális piacokon torzítja a versenyt. Ilyen beavatkozások esetén az átláthatóság hiánya tovább súlyosbítja a problémát. A problémát nem magának az államnak a szerepe jelenti. Bizonyos jogszerű célok elérése érdekében szükség lehet állami beavatkozásra, és a WTO-nak képesnek kell lennie alkalmazkodni ahhoz, hogy a gazdaságokban eltérő mértékű az állami tulajdon. Ehelyett a feladat hatékonyan ellensúlyozni azokat a beavatkozásokat, amelyek továbbgyűrűző negatív hatásokkal járnak, torzítják a versenyt azáltal, hogy a hazai vállalatokat, árukat vagy szolgáltatásokat részesítik előnyben a külföldiekkel szemben, korlátozzák a piacra jutást vagy hatással vannak a globális piacokra.

Az ipari támogatásokra vonatkozó új szabályok elengedhetetlenek a komoly állami támogatások nemzetközi kereskedelemre gyakorolt negatív hatásainak ellensúlyozására, amelyek mind a hagyományos ágazatokban, mind az új technológiákban torzíthatják a versenyt. A támogatások kapacitásfelesleget is eredményezhetnek. A szigorúbb szabályok egyik fontos célkitűzése az lenne, hogy lényegesen nagyobb átláthatóság valósuljon meg, és azonosítsák a tiltott támogatások további kategóriáit, valamint a feltételezhetően kárt okozó támogatások kategóriáit. Az ilyen „piros dobozba” és „sárga dobozba” tartozó támogatásokról folytatott megbeszélésekkel együtt meg kell fontolni egy „zöld doboz” létrehozását is, amely azokat a támogatásokat foglalná magában, amelyek támogatják a jogszerű állami célokat, miközben minimális kereskedelemtorzító hatásuk van. Ez különösen a környezetvédelmi és a K+F támogatások bizonyos típusaira igaz, feltéve, hogy azokra teljes átláthatóság mellett, közösen megállapodott elvek mentén kerül sor.

Az állami tulajdonú vállalatok számos országban olyan eszközként szolgálnak, amely révén az állam döntő befolyást gyakorol a gazdaságra, és ennek néha piactorzító hatása van. Az állami tulajdonú vállalatok jelentőségéhez mérten azonban még nincsen kellő mennyiségű elv, amelyek kiterjednének minden piactorzító magatartásra. Az állami tulajdonú vállalatokra vonatkozó új nemzetközi szabályoknak az e vállalatok által kereskedelmi tevékenységük során tanúsított magatartásra kell összpontosítaniuk, a számos szabadkereskedelmi és befektetési megállapodásban már elfogadott elvekkel összhangban.

Az ipari támogatásokra és az állami tulajdonú vállalatokra vonatkozó elveken túlmenően el kell gondolkodni azon, hogy milyen egyéb elemek lehetnek az új WTO-szabályok részei, amelyek célja a „versenysemlegesség” elvének biztosítása és az egyenlő versenyfeltételek előmozdítása. Ajánlatos, hogy ezek magukban foglaljanak például olyan erőteljes szabályokat, amelyek megakadályozzák a vállalkozásokat az innovációnak és a technológiának az állam vagy a versenytársaik számára történő átadására kényszerítő gyakorlatokat (kényszerű technológiatranszferek), és olyan szabályokat, amelyek biztosítják, hogy a belföldi szabályozás átlátható és a versenyt támogató legyen. Általános célként azt kell kitűzni, hogy a gazdaságba történő bármilyen állami beavatkozás teljes átláthatóság mellett történjen, és ne torzítsa a versenyt oly módon, hogy abból bizonyos cégeknek előnye származzon. Az EU elsősorban az Egyesült Államokkal és Japánnal, de a WTO bármely érdekelt tagjával folytatott háromoldalú együttműködés révén kívánja részletesebben megvitatni ezeket a problémákat, a versenytorzulásokra hatékonyan reagáló WTO-szabályok kidolgozásával kapcsolatos munka elkezdése érdekében.

C.A tagok piacra jutást illető kötelezettségvállalásai közötti egyensúlyhiány kezelése

A piacra jutást illető kötelezettségvállalásokat az uruguayi forduló lezárulta óta nem aktualizálták, és ezek egyre inkább elszakadnak a XXI. század gazdasági valóságától. Az áruk és szolgáltatások terén a piacra jutást illető WTO-kötelezettségvállalások jelenlegi felépítése nem felel meg sok ország tényleges nyitottsági szintjének, és nem tükrözi az egyes jelentősebb kereskedő nemzetek (pl. Kína) világgazdaságban betöltött súlyának számottevő változását.

Bár fontos az általános vámtarifális kötelezettségvállalások jobb struktúrájának biztosítása, a WTO reformjára irányuló valamennyi erőfeszítés elsődleges célja a versenysemlegességre, vagyis a következőkre vonatkozó szabályok korszerűsítése kell, hogy legyen: a támogatások, az állami tulajdonú vállalatok, a kényszerű technológiatranszferek szabályozása, valamint a belföldi szabályozás. Amikor a támogatások mesterségesen csökkentik az áruk árát, az állami tulajdonú vállalatok visszaélnek egy adott piacon meglévő erőfölényükkel, vagy a cégeket arra kényszerítik, hogy technológiájukat osszák meg versenytársaikkal, a vámtarifák csökkentése nem fogja helyrebillenteni a tagok közötti egyensúlyhiányt. Mindazonáltal rövid és középtávon, valamint a rendszeren belüli bizalom további növelése érdekében az EU támogat olyan ágazati kezdeményezéseket, amelyek esetében a liberalizáció szélesebb körű előnyökkel jár, ilyen például az egészségügyi és egyes kiválasztott, az éghajlatváltozás mérséklését célzó termékekre vonatkozó vámtarifák liberalizálása vagy a környezetvédelmi szolgáltatások liberalizálása.

Ami a szolgáltatások kereskedelmét illeti, a digitális gazdaság szabályaira vonatkozó tárgyalásokat prioritásként kell kezelni. Miután ezek a tárgyalások lezárultak, fontolóra lehet venni a szolgáltatásokról szóló tárgyalások megindítását. E tárgyalásoknak nyitottnak kell lenniük az érdekelt WTO-tagok részvétele előtt, és a WTO keretében kell, hogy megvalósuljanak, a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokon elért előrelépésre építve.

D.A mezőgazdaság hozzájárulása

A WTO mint tárgyalási fórum hitelességének helyreállításához a tagságnak a mezőgazdasági tárgyalásokkal is foglalkoznia kellene, amelyek a Nairobiban megrendezett miniszteri konferencia pozitív eredményei ellenére javarészt megrekedtek. A mezőgazdaság továbbra is fontos – sőt mi több, alapvető – érdek a WTO-tagság nagy része számára, és az előrelépés hiánya hátrányos hatással lehet a WTO szélesebb körű reformprogramjára.

Tekintettel a kereskedelemtorzító politikák és intézkedések elburjánzására, a tárgyalások során prioritásként kell kezelni a mezőgazdaságban nyújtott belföldi támogatásokra vonatkozó kötelezettségvállalásokat. A siker érdekében azonban az ilyen tárgyalásokhoz valamennyi – vagy legalábbis az összes fontosabb – tag hozzájárulására szükség van. Előretekintve az EU támogatja a kereskedelmet torzító nemzeti támogatások jelentős csökkentését. Az elmúlt 30 évben az Unió megreformálta agrárpolitikáját, a kereskedelmet torzító támogatásoktól elmozdulva a kereskedelmet nem torzító támogatások irányába. A WTO többi tagja esetében a hasonló reformok még váratnak magukra.

A mezőgazdasági piacra jutásról szóló tárgyalások újbóli megindítása – akár a vámtarifa-csökkentések, akár más elemek vonatkozásában – egyelőre nem tűnik valószínűnek. Ezek a piacra jutással kapcsolatos tárgyalások szélesebb körének részét képezik, beleértve az ipari termékek piacra jutását is, amely téren úgy tűnik, hogy nem állnak fenn az egyensúly feltételei.

Rövid távon a tárgyalásoknak tehát azokra a kérdésekre kell összpontosítaniuk, amelyek a világjárvány során nagyobb fontosságra tettek szert, és ahol felmerül a konvergencia bármilyen lehetősége. Az EU a 12. miniszteri konferencián az exportkorlátozásokra és az átláthatóság javítására fog összpontosítani.

Végül pedig szükség van arra, hogy a környezeti fenntarthatósági szempontokat a mezőgazdasági tárgyalások során érvényesítsék, a zöld gazdaságra való átállás szükségességével összhangban.

4.2. A nyílt plurilaterális megállapodások beépítése a WTO-ba

Noha a WTO nem tudja visszaszerezni hitelességét és hatékonyságát anélkül, hogy korszerűsítené a szabályait, 25 év elteltével teljesen nyilvánvaló, hogy a szóban forgó korszerűsítés nem valósítható meg egységes kötelezettségvállaláson alapuló, multilaterális megállapodások útján. Ezzel párhuzamosan számos kétoldalú vagy regionális kereskedelmi megállapodásról folynak tárgyalások, többek között olyan kérdésekben, amelyek tekintetében a WTO mindeddig nem tudott multilaterális eredményeket felmutatni, mint például a digitális kereskedelem vagy az állami tulajdonú vállalkozások. Az elmúlt évek legpozitívabb fejleménye az volt, hogy egyre több ország mutatott érdeklődést az iránt, hogy a WTO keretében, nyílt, plurilaterális tárgyalások útján dolgozzanak ki ilyen szabályokat. Ha nem sikerül hatékony megoldást találni a plurilaterális megállapodások WTO-ba történő integrálására, akkor nincs más lehetőség, mint az ilyen szabályok WTO keretein kívüli kidolgozása.

A WTO-egyezmény a X. cikkének (9) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a plurilaterális megállapodásokat bele kell építeni a WTO jogi szerkezetébe, amelynek értelmében a WTO miniszteri konferenciája konszenzussal dönthet úgy, hogy a WTO-tagok egy csoportja által kötött kereskedelmi megállapodásokat felveszi a plurilaterális WTO-megállapodások 4. mellékletben szereplő listájára. A X. cikk (9) bekezdését azonban a WTO létrejötte óta nem alkalmazták. Eddig leküzdhetetlen nehézségnek tekintették azt, hogy konszenzus szülessen a 4. mellékletnek egy plurilaterális kezdeményezéssel történő kiegészítéséről, még akkor is, ha a nem résztvevő országok jogait nem csorbították a WTO-tagok egy csoportjának plurilaterális kötelezettségvállalásai. A plurilaterális megállapodásoknak a WTO szerkezetébe történő integrálására eddig alkalmazott módszertan abból állt, hogy minden résztvevő a kiegészítő kötelezettségvállalásokat egyoldalúan beépítette a kötelezettségvállalásairól szóló listába, ahogyan ez a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó kötelezettségvállalásokról szóló egyetértési megállapodás és a távközlésről szóló referenciadokumentum esetében is történt. Ennek azonban megvannak a hátrányai. Nem minden további kötelezettségvállalás illeszthető be zökkenőmentesen a kötelezettségvállalásokról szóló listába. Ezenkívül a nem résztvevő országok vitarendezési eljárást indíthatnak egy résztvevő ország ellen e további kötelezettségvállalások megszegése miatt, még akkor is, ha az előbbieket – nem résztvevő országként – nem kötik a szóban forgó kötelezettségvállalások.

Egy jelentős WTO-reformnak fel kell ismernie a valós helyzetet, és a Bizottság annak átgondolását fogja szorgalmazni, hogy miként lehetne könnyebb utat teremteni a plurilaterális megállapodásoknak a multilaterális szerkezetbe való integrálásához. Az EU támogatná a nyitott, plurilaterális megállapodások befogadóbb megközelítését, amely megkönnyíti a fejlődő országok részvételét, és lehetővé teszi számukra, hogy eldöntsék, kívánnak-e csatlakozni a megállapodáshoz, nyitva hagyva számukra a jövőbeni csatlakozás lehetőségét. Ez nem azt jelenti azt, hogy a WTO-nak minden plurilaterális megállapodást be kellene fogadnia. A megbeszélések során meg lehetne határozni bizonyos elveket, amelyeknek a plurilaterális megállapodásoknak meg kell felelniük ahhoz, hogy azokat belefoglalják a WTO keretébe. Ezek az elvek vonatkozhatnak a részvételre való nyitottságra és a WTO bármely tagjának jövőbeli csatlakozására, a fejlődő országok részvételének megkönnyítésére, a tárgyalási folyamat átláthatóságára, valamint a nem résztvevő országok meglévő jogainak védelmére szolgáló eszközökre, a potyázás elkerülése mellett.

 5. A WTO-rendszer működésének javítása

5.1    A WTO nyomonkövetési és tanácskozási funkcióinak erősítése

A WTO rendszeres tanácsaiban és bizottságaiban végzett munka alapvető szerepet játszik a szabályokon alapuló multilaterális kereskedelmi rendszer védelmében, többek között napi technikai tevékenység, a tagok kereskedelempolitikájának figyelemmel kísérése, a kereskedelmi aggályok kezelése, valamint a tagok számára arra szolgáló fórum biztosítása révén, hogy a kereskedelem fejleményeiről tanácskozzanak. Mivel az utóbbi években a szabályalkotás terén gyakorlatilag nincsenek felmutatható eredmények, és a vitarendezési rendszer megbénult, a hatékony nyomon követés és a politikai tanácskozások egyre fontosabbak abban, hogy a WTO továbbra is hiteles alapot szolgáltasson a kereskedelmi kapcsolatokhoz. Sajnos számos hatástalan eljárás, az átláthatósági kötelezettségeknek való megfelelés hiányosságai és a széles körű bizalomhiány gyakran megnehezítik a hatékony szerepvállalást.

Az elmúlt években az EU a helyzet javításán munkálkodott, különösen az átláthatóság és a kereskedelmet érintő aggályok terén. Az Egyesült Államokkal, Japánnal és más tagokkal együtt az EU előterjesztett egy, az árukereskedelem területén az átláthatóság és a bejelentési kötelezettségek betartásának javítására irányuló javaslatot. A javaslat ösztönzőket, valamint adminisztratív intézkedéseket javasol a bejelentések jelentős késedelmeire adott válaszként, amely egy hosszú ideje fennálló és az átláthatóságot is érintő probléma. Reméljük, hogy ez a horizontális hozzájárulás az átláthatóság javításával kapcsolatos, szükséges vitákat is elindítja bizonyos területeken, például a mezőgazdaságban. Tagok egy másik csoportjával közösen, a kereskedelmi aggályok WTO testületei általi kezelésére vonatkozó iránymutatásokról szóló javaslatában az EU ajánlásokat fogalmazott meg a WTO rendszeres testületei munkájának javítására. E javaslat célja, hogy megkönnyítse a tagok közötti kereskedelmi aggályok megoldását, még mielőtt azok a vitarendezési szakaszba lépnének vagy évekig megakasztanák a WTO napirendjét. A cél továbbra is az, hogy ezeket a javaslatokat a 12. miniszteri konferencia során elfogadják.

E javaslatokon túlmenően további munkára van szükség a WTO nyomonkövetési és tanácskozási funkcióinak javítása érdekében. Noha a bejelentési kötelezettségek időben történő teljesítése az átláthatóság egyik szempontja, ez igaz a szolgáltatott információk minőségére is. Összességében: szükség van a tagok kereskedelempolitikájának bizottsági szinten történő, hatékonyabb nyomon követésére. Ez magában foglalhatja azt, hogy a WTO bizottságai feltárják, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a bejelentések felülvizsgálatát. Lehetőség nyílhat olyan kérdéseket is mérlegelni, amelyekről a Titkárságnak képesnek kell lennie különböző nyilvánosan elérhető információforrásokra épülő nyomonkövetési jelentéseket készíteni.

Hasznos lenne a WTO-testületek keretében végzett tevékenységek számba vétele annak meghatározása érdekében, hogy ezek közül melyek igényelnek több erőforrást, illetve figyelmet, és melyeket kell leépíteni vagy megszüntetni. Ez lehetővé tenné a WTO számára, hogy az erőforrásokat azokra a bizottságokra összpontosítsa, amelyeket a tagok aktívabban és hatékonyabban használnak, míg más bizottságokat fel lehetne függeszteni, kivéve, ha azokat egy tag kifejezett kérésére hívják össze (ez már jelenleg is így működik a Szolgáltatáskereskedelmi Tanács legtöbb kisegítő testülete esetében). Bizonyos bizottságokba – úgy mint a kereskedelemmel és környezetvédelemmel foglalkozó bizottság – új életet lehet lehelni a politikai tanácskozásokhoz való hozzájárulásuk fokozásával. Ezenkívül erősíteni lehet az Általános Tanács szerepét a kereskedelmi rendszert érintő fejlemények áttekintésében vagy a főigazgató által más nemzetközi szervezetekkel együttműködésben készített tanulmányok megvitatásában.

5.2.    A főigazgatónak és a WTO Titkárságának szerepe

Az új főigazgató kinevezése lehetőséget kínál egy új kezdetre. Ahhoz, hogy a WTO reformja működjön, a főigazgatót proaktívan és látványosan be kell vonni. A tagok megbízhatnak a főigazgatóban, és ösztönözniük kell őt arra, hogy támogassa őket a WTO legfontosabb kihívásainak kezelésében. Aktívan támogatniuk kell a főigazgatót abban, hogy vállaljon kezdeményező szerepet a WTO célkitűzéseinek előmozdítása érdekében, és tegyen megoldási javaslatokat, amelyekről a tagok tanácskozást folytathatnak. Bár gyakran hangsúlyozzák, hogy a tagok felelősek a WTO programjának meghatározásáért, a főigazgató ezen előmozdító szerepe összeegyeztethető a szervezet tagorientált jellegével.

A főigazgató és a Titkárság különösen erősítheti a WTO nyomonkövetési és tanácskozási funkcióit. Először is, a tagok tanácskozásaihoz való hatékony hozzájárulás érdekében a Titkárságnak képesnek kell lennie a tagok bizalmára alapozni a releváns témákról szóló elemző jelentések elkészítése és a többi nemzetközi szervezettel fennálló együttműködés elmélyítése érdekében, anélkül, hogy a tagsággal előzetesen egyeztetnie tennie. Másodszor, a Titkárság nyomonkövetési tevékenységeinek megerősítése a tagok kereskedelempolitikájának átláthatóságára is előnyösen hatna.

Noha a WTO és a nemzetközi szervezetek – többek között az ENSZ – testületei közötti együttműködés általában jól működik, a főigazgatónak célzottabb együttműködést kell kialakítania azzal a céllal, hogy együttesen hozzájáruljanak a fenntartható fejlesztési célok megvalósításához.

5.3.    Az érdekelt felek hatékonyabb szerepvállalása: Az üzleti és civil társadalom

A WTO tagjai már 1996-ban felismerték „a szerepet, amelyet a nem kormányzati szervezetek játszhatnak a WTO tevékenységei ismertségének a lakosság körében történő növelésében”, és megállapodtak abban, hogy „javítják az átláthatóságot és fejlesztik a nem kormányzati szervezetekkel folytatott kommunikációt” azáltal, hogy a WTO Titkárságát megbízzák a civil társadalommal való közvetlen kapcsolattartás feladatával. A szerepvállalás főbb csatornái az éves nyilvános fórum, a civil társadalom részvétele a miniszteri konferenciákon, a Titkárság által tartott tájékoztatók, valamint állásfoglalások benyújtásának lehetősége és az aktuális témákról folytatott megbeszélések. 2016 óta a vállalkozások képviselőit is bevonják az aktuális témákról zajló vitákba, valamint a kereskedelmi párbeszédek sorozatába; a WTO internetes oldalának egy külön aloldala gyűjti az üzleti vállalkozások érdekeihez igazodó információkat.

Lehetőség adódhat az üzleti vállalkozásokkal és a civil társadalommal folytatott konzultáció módjainak korszerűsítésére és továbbfejlesztésére annak érdekében, hogy ezen érdekelt felek ismét nagyobb mértékben részt vegyenek a kereskedelemről folyó vitában. Először is, míg a Titkárság nem kormányzati szervezetek számára tartott tájékoztatói jelenleg a Genfben és környékén székhellyel rendelkező, bejegyzett nem kormányzati szervezetek számára vannak fenntartva, az elektronikus eszközök és a virtuális platformok lehetővé tennék a résztvevők körének kiterjesztését a világon bárhol található, akkreditált nem kormányzati szervezetekre, így lehetővé téve a részvételt különösen a fejlődő országok korlátozott erőforrásokkal rendelkező nem kormányzati szervezetei számára. Másodszor, ki lehetne alakítani egy konzultatív vagy tanácsadó bizottságot, amelynek összetételében kiegyensúlyozott arányban vannak az üzleti élet és a civil társadalom képviselői, annak érdekében, hogy kikérjék az érdekelt felek véleményét a multilaterális kereskedelmi rendszert érintő fontos fejleményekről, és bevonják őket a folyamatban lévő tárgyalásokba és tanácskozásokba. Harmadszor, a szerepvállalást konkrét témák esetében meg lehet erősíteni, például a fenntartható fejlődés szempontjaival vagy a regionális kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos átfogó kérdésekkel foglalkozó megbeszélések szervezése révén. Negyedszer, a tagoknak meg kell vizsgálniuk, hogyan lehetne növelni az átláthatóságot azáltal, hogy virtuális eszközök segítségével nyilvánossá teszik az üléseket vagy azok egy részét.

6.A WTO reformjának megvalósítása

6.1Szövetségek létrehozása a WTO reformjának megvalósítása érdekében

A WTO-reform e mellékletben felvázolt elemeinek megvalósításához jelentős számú tag szerepvállalására és támogatására van szükség. A reform megvalósításához szükség van szövetségek létrehozására – a polarizálódás elkerülése érdekében –, valamint hajlandóságra a tagok részéről egy fokozatos folyamatban való részvételre, amely végül kompromisszumhoz vezet. A multilaterális, szabályokon alapuló kereskedelemben szilárdan hívő gazdasági nagyhatalomként az EU-nak továbbra is fel kell vállalnia a vezető szerepet.

Az EU más hasonlóan gondolkodó partnerekkel való együttműködésének példájaként a kereskedelemmel és az egészségüggyel kapcsolatos kezdeményezés az Ottawa-csoporton keresztül került kidolgozásra. Hasonlóképpen, az EU a „FAST” (Friends of Advancing Sustainable Trade) csoporttal is együttműködött a WTO kereskedelemmel és környezetvédelemmel kapcsolatos munkájának újbóli felélénkítése érdekében 7 .

Noha a hasonlóan gondolkodó országok csoportjai, mint például az Ottawa- és a FAST-csoport, fontosak a kezdeti támogatás megszerzéséhez a WTO-tagság szélesebb körű szerepvállalásának ösztönzése céljából, az Egyesült Államok és az EU között a reformprogram terén megvalósuló nagy fokú közeledés a WTO-reform alapvető építőeleme. A történelem folyamán az EU és az Egyesült Államok közötti együttműködés volt a GATT/WTO tárgyalásokon elért haladás fő hajtóereje. Az EU együttműködött az Egyesült Államokkal a Japánnal megvalósuló háromoldalú kezdeményezés keretében is. A multilaterális intézmények iránt elkötelezett új amerikai elnök megválasztása lehetőséget nyújt egy, a WTO-reform valamennyi aspektusára (ideértve a WTO vitarendezési mechanizmusának reformját is) kiterjedő, szoros transzatlanti együttműködésre. Ezt nagyban megkönnyítené, ha az Egyesült Államok új kormányzata idejekorán jelezné azon szándékát, hogy elkötelezetten részt kíván venni a vitarendezési megállapodás reformjával kapcsolatos megállapodást célzó tárgyalásokban és fel kívánja számolni a Fellebbezési Testület tagjainak kinevezése elé korábban általa gördített akadályokat. A 12. miniszteri konferencia előkészítése során az EU és az Egyesült Államok fokozhatná szerepvállalását a WTO reformjának minden vonatkozásában, annak érdekében, hogy álláspontjaikat a lehető legnagyobb mértékben közelíthessék, ami magában foglalhatja esetleges közös javaslatok előterjesztését is. A Japánnal közösen létrehozott háromoldalú csoport munkáját is élénkíteni kell egy arra vonatkozó közös javaslat előterjesztése céljából, hogy milyen módon lehetne fejleszteni a WTO-szabályokat az állami beavatkozásból eredő versenytorzulások jobb kezelése érdekében.

Az EU kiemelt prioritásként szándékozik kezelni az afrikai országokkal a WTO reformprogramjával kapcsolatosan folytatott párbeszédet. Ennek részét képezheti annak a mérlegelése, hogy miként lehetne jobban integrálni a fenntartható fejlesztési célokat a WTO munkájába, valamint hogyan lehetne biztosítani, hogy minden nyitott, plurilaterális kezdeményezés befogadó legyen, és figyelembe vegye a kis méretű közigazgatással rendelkező, fejlődő országok kapacitáskorlátait. A megbeszélések kiterjedhetnek a különleges és megkülönböztetett elbánás kérdésére, valamint arra, hogy az afrikai kontinentális szabadkereskedelmi térség révén a WTO miként tudja támogatni az integrációt. Ebben az összefüggésben az EU továbbra is támogatja, hogy az Afrikai Unió megfigyelői státuszt kapjon az érintett WTO-testületekben.

Az EU továbbra is tárgyalásokat folytat Kínával és Indiával a WTO reformprogramjának különböző szempontjai kapcsán. Kína egy főre eső GDP-je megtízszereződött az ország WTO-hoz történt csatlakozása óta, és az ország mindössze két évtized alatt a WTO legnagyobb exportőrévé vált. Sok WTO-tag azon a véleményen van, hogy Kína piacra jutásra vonatkozó és egyéb kötelezettségvállalásai nem tükrözik kellőképpen az ország növekedését, és hogy Kína további liberalizációja nagyobb legitimitást adna a szervezetben betöltött szerepének. India rendkívül dinamikus gazdasággal rendelkezik, és vezető szerepet játszik a G20-akban, bár általános fejlettségi szintje és versenyképessége nem hasonlítható össze Kínáéval. Mindkét ország nélkülözhetetlen partner a WTO reformjának megvitatásához. A Kínával és Indiával folytatott megbeszéléseknek hozzá kell járulniuk egymás nézőpontjának jobb megértéséhez, többek között azokban a kérdésekben, amelyek tekintetében előrelépést kell elérni a 12. miniszteri konferencián és azt követően is.

6.2. Mit lehet elérni a 12. miniszteri konferencián – a soron következő lépések

A WTO reformjának ambiciózusnak, ugyanakkor reálisnak kell lennie. A WTO reformjával kapcsolatban különböző területeken folyó munkát megfelelő sorrendben kell elvégezni. Nem minden elemet lehet vagy kell egyidejűleg megvalósítani, hanem a különböző komponensek eltérő folyamatokat követnek, és különböző konfigurációkban – legyenek azok multi- vagy plurilaterálisak –, tagok eltérő csoportjai körében kerülnek előterjesztésre. A WTO következő miniszteri konferenciája kulcsfontosságú lesz a szervezet reformfolyamatában, mind a potenciális eredmények megvalósítása, mind az olyan új folyamatok és munkaterületek elindítása szempontjából, amelyek ugródeszkaként szolgálhatnak a reformprogram számára.

Három olyan terület, ahol fokozni kell a munkát a 12. miniszteri konferencia előtt: kereskedelem és egészségügy, halászati támogatások és a vitarendezési rendszer reformja.

Ezenkívül a következő eredmények valósíthatóak meg a 12. miniszteri konferencián:

1.Megállapodásra kell jutni a WTO kereskedelemmel és környezetvédelemmel kapcsolatos munkájának dinamizálása érdekében, a fenntarthatósági kérdéseknek a WTO munkájában való érvényesítése céljából. Ideális esetben ennek multilaterálisan kell megvalósulnia, bár bizonyos elemek – mint például egyes kiválasztott éghajlatváltozást mérséklő áruk és környezetvédelmi szolgáltatások liberalizálása – kidolgozhatók pusztán az érdekelt WTO-tagok alcsoportjainak körében is.

2.Az érdekelt országok körében meg kell kezdeni a versenysemlegesség szabályainak – ezen belül az ipari támogatások korszerűsített szabályainak – kidolgozásával kapcsolatos munkát.

3.Jelentős előrelépést kell tenni az e-kereskedelemmel és a beruházások ösztönzésével kapcsolatos plurilaterális kezdeményezések terén. A szolgáltatások belföldi szabályozásáról szóló együttes nyilatkozattételi kezdeményezés a 12. miniszteri konferencián lezárulhat.

4.A 12. miniszteri konferencián biztosítani kell a multilaterális e-kereskedelmi moratórium és a TRIPS-megállapodásban előírt moratórium megújítását.

5.A WTO szokásos munkamenetének fejlesztése a bejelentések és a kereskedelmi aggályokkal foglalkozó javaslatok horizontális átláthatóságáról szóló megállapodások révén.

6.A mezőgazdaság területén a 12. miniszteri konferencián megállapodásra lehetne jutni az általános, valamint az exportkorlátozásokkal kapcsolatos átláthatóság javítását célzó csomagról. Az Élelmezési Világprogram keretében megvalósuló humanitárius célú beszerzéseknek az exportkorlátozások alóli mentességéről szóló kezdeményezés szintén része lehet az említett eredményeknek. Az EU nyitott annak megvitatására, hogy a 12. miniszteri konferencia után hogyan kellene továbblépni a tárgyalások főbb szempontjai, így különösen a kereskedelemtorzító belföldi támogatások terén.

Ezen eredményeken túl egy, a reform iránti politikai elkötelezettséget megfogalmazó miniszteri nyilatkozat jelentős kiegészítő elem lenne a jövőbeli munka támogatásához. Ez a nyilatkozat olyan kérdésekre összpontosíthatna, mint a WTO tárgyalási, nyomonkövetési és tanácskozási funkcióinak fejlesztése; és megvizsgálhatná a szervezet működése terén intézményi szempontból elért eredményeket. A miniszteri nyilatkozat létrehozhatna egy WTO-reformmal foglalkozó munkacsoportot, amely mérlegelhetné ezeket a kérdéseket, és a tagságot az eredmények elérése felé irányíthatná. A 12. miniszteri konferenciának tehát meg kell határoznia a reform különféle területein közép- és hosszú távon folytatott további munka menetrendjét, amelynek egy részét még a következő (13.) miniszteri konferencia előtt végre kell hajtani.

(1)

     Ekkor jött létre a WTO jogelődje, az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT).

(2)

     Jakubik, A. és Piermartini, R. (2019). „How WTO commitments tame uncertainty!” (A WTO-kötelezettségvállalások hogyan csökkentik a bizonytalanságot), a WTO szolgálati munkadokumentumai ERSD-2019-06, Kereskedelmi Világszervezet (WTO).

(3)

     Világbank-csoport és Kereskedelmi Világszervezet (2015). The Role of Trade in Ending Poverty (A kereskedelem szerepe a szegénység felszámolásában). Kereskedelmi Világszervezet: Genf. Lásd még: Commission on Growth and Development (2018) „The Growth Report: Strategies for Sustained Growth and Inclusive Development” (Növekedésről szóló jelentés: a fenntartható növekedésre és az inkluzív fejlődésre irányuló stratégiák).

(4)

A G20-országok vezetőinek a 2020. november 21–22-i rijádi csúcstalálkozón elhangzott nyilatkozata.

(5)

Az Ottawa-csoport résztvevői a következők: Ausztrália, Brazília, Kanada, Chile, az Európai Unió, Japán, Kenya, Dél-Korea, Mexikó, Új-Zéland, Norvégia, Szingapúr és Svájc.

(6)

  https://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2020/november/tradoc_159117.pdf  

(7)

A kezdeményezésnek 23 támogatója van: Ausztrália, Csád, Chile, Costa Rica, az Egyesült Királyság, az Európai Unió, Észak-Macedónia, Fidzsi-szigetek, Gambia, Izland, Japán, Kanada, Kinmen és Matsu, Korea, Liechtenstein, Maldív-szigetek, Mexikó, Moldova, Montenegró, Norvégia, Új Zéland, Penghu, Svájc, Szenegál, valamint Tajvan.