This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52020AR5859
Opinion of the European Committee of the Regions – Adequate minimum wages in the European Union
A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Megfelelő minimálbérek az Európai Unióban
A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Megfelelő minimálbérek az Európai Unióban
COR 2020/05859
HL C 175., 2021.5.7, p. 89–95
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
- Date of document:
- 19/03/2021; szavazás napja
- Date of vote:
- 19/03/2021
- Author:
- Régiók Európai Bizottsága, „Szociálpolitika, oktatás, foglalkoztatás, kutatás és kultúra” szakbizottság
- Responsible body:
- Commission for Social Policy, Education, Employment, Research and Culture, COR_SEDEC
- Rapporteur:
- Peter KAISER
- Form:
- Vélemény
- Term of office:
- VII (2020-2025)
- Internal reference:
- SEDEC-VII/014
- Session:
- 143
- Procedure number:
- Link
- European Parliament - Legislative observatory
- Treaty:
- Szerződés az Európai Unió működéséről
- Legal basis:
- Link
- Link
- Link
- Select all documents mentioning this document
- Earlier related instruments:
-
- 52020PC0682 COR Opinion javasolt módosítás
- Instruments cited:
- Link
- EUROVOC descriptor:
- Subject matter:
- Directory code:
|
2021.5.7. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 175/89 |
A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Megfelelő minimálbérek az Európai Unióban
(2021/C 175/08)
|
I. MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK
1. módosítás
(21) preambulumbekezdés
|
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
|
A minimálbér akkor tekinthető megfelelőnek, ha méltányos az országon belüli béreloszláshoz képest, és tisztességes életszínvonalat biztosít. A jogszabályban meghatározott minimálbérek megfelelőségének meghatározása a nemzeti társadalmi-gazdasági feltételek – többek között a foglalkoztatás növekedése, a versenyképesség, valamint a regionális és az ágazati fejlemények – fényében történik. A bérek megfelelőségét legalább a vásárlóerejük, a bruttó bérek szintjével, eloszlásával és növekedésével való kapcsolatuk, valamint a termelékenység alakulása alapján kell értékelni. A nemzetközi szinten általánosan használt mutatók – például a bruttó mediánbér 60 %-a és a bruttó átlagbér 50 %-a – segíthetnek a minimálbér bruttó bérszinthez viszonyított megfelelőségének értékelésében. |
A minimálbér akkor tekinthető megfelelőnek, ha méltányos az országon belüli béreloszláshoz képest, és tisztességes életszínvonalat biztosít. A jogszabályban meghatározott minimálbérek megfelelőségének meghatározása a nemzeti társadalmi-gazdasági feltételek – többek között a foglalkoztatás növekedése, a versenyképesség, valamint a regionális és az ágazati fejlemények – fényében történik. A bérek megfelelőségét legalább a vásárlóerejük, a bruttó bérek szintjével, eloszlásával és növekedésével való kapcsolatuk, valamint a termelékenység alakulása alapján kell értékelni. A bruttó mediánbér 60 % -ából és a bruttó átlagbér 50 % -ából összeálló nemzetközileg elismert mutatók segítenek a minimálbér bruttó bérszinthez viszonyított megfelelőségének értékelésében. |
Indokolás
A konzultációs folyamat során az említett mutatók olyan referenciaértékekként jelentek meg, amelyek alkalmasak a konszenzus elérésére.
2. módosítás
3. cikk (3) bekezdés
|
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
|
„kollektív tárgyalás”: egyrészről a munkáltató, munkáltatói csoport vagy egy vagy több munkáltatói szervezet, másrészről egy vagy több munkavállalói szervezet között a munkafeltételek és a foglalkoztatási feltételek meghatározása céljából és/vagy a munkáltatók és a munkavállalók közötti kapcsolatok szabályozása céljából és/vagy a munkáltatók vagy munkáltatói szervezetek és a munkavállalói szervezet vagy szervezetek közötti kapcsolatok szabályozása céljából folytatott valamennyi tárgyalás; |
„kollektív tárgyalás”: egyrészről a munkáltató, munkáltatói csoport vagy egy vagy több munkáltatói szervezet, másrészről egy vagy több szakszervezet között a munkafeltételek és a foglalkoztatási feltételek meghatározása céljából és/vagy a munkáltatók és a munkavállalók közötti kapcsolatok szabályozása céljából és/vagy a munkáltatók vagy munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek közötti kapcsolatok szabályozása céljából folytatott valamennyi tárgyalás; |
Indokolás
Az uniós szociális jogszabályok és a nemzetközi jog szerinti uniós kötelezettségek értelmében a szakszervezetek a kollektív tárgyalások szociális párbeszédben részt vevő partnerei. Az üzemi tanácsok például nem rendelkeznek elegendő intézményi legitimitással.
3. módosítás
4. cikk (2) bekezdés
|
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
|
Emellett azon tagállamok, amelyekben a kollektív tárgyalások általi lefedettség a 2. cikk értelmében meghatározott munkavállalók tekintetében nem éri el a 70 %-ot, a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően jogszabályban vagy a szociális partnerekkel egyetértésben meghatároznak egy, a kollektív tárgyalások feltételeinek megteremtését elősegítő keretet, és cselekvési tervet dolgoznak ki a kollektív tárgyalások előmozdítására. A cselekvési tervet nyilvánosságra hozzák, és arról értesítik az Európai Bizottságot. |
Emellett azon tagállamok, amelyekben a kollektív tárgyalások általi lefedettség a 2. cikk értelmében meghatározott munkavállalók tekintetében nem éri el a 70 %-ot, a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően jogszabályban vagy a szociális partnerekkel egyetértésben meghatároznak egy, a kollektív tárgyalások feltételeinek megteremtését elősegítő keretet, és cselekvési tervet dolgoznak ki a kollektív tárgyalások előmozdítására , valamint a szociális partnerek képességeinek kiépítésére és megerősítésére . A cselekvési tervet nyilvánosságra hozzák, és arról értesítik az Európai Bizottságot. |
Indokolás
A 4. cikk (1) bekezdésével való összhang biztosítása.
4. módosítás
5. cikk (1) bekezdés
|
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
|
A jogszabályban meghatározott minimálbéreket alkalmazó tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a jogszabályban meghatározott minimálbérek megállapítását és aktualizálását olyan kritériumok vezéreljék, amelyek elősegítik a megfelelőséget a tisztességes munka- és életkörülmények, a társadalmi kohézió és a felzárkózás elérése érdekében. A tagállamok e kritériumokat nemzeti gyakorlatukkal összhangban határozzák meg, akár a vonatkozó nemzeti jogszabályokban, akár az illetékes szervek határozataiban, akár háromoldalú megállapodásokban. A kritériumokat stabil és egyértelmű módon kell meghatározni. |
A jogszabályban meghatározott minimálbéreket alkalmazó tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a jogszabályban meghatározott minimálbérek megállapítását és aktualizálását olyan kritériumok vezéreljék, amelyek elősegítik a megfelelőséget a tisztességes munka- és életkörülmények, a társadalmi és területi kohézió és a felzárkózás elérése érdekében. Tagállami szinten e kritériumokat a tagállamok gyakorlatával összhangban határozzák meg, akár a vonatkozó jogszabályokban, akár az illetékes szervek határozataiban, akár háromoldalú megállapodásokban. A kritériumokat egyértelmű módon kell meghatározni , és időkeretet kell hozzájuk rendelni . |
Indokolás
A területi dimenzió hangsúlyozása.
5. módosítás
5. cikk (2) bekezdés
|
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
|
Az (1) bekezdésben említett nemzeti kritériumok legalább a következő elemeket tartalmazzák : |
Az (1) bekezdésben említett nemzeti kritériumoknak legalább a következő elemeket kellene tartalmazniuk : |
||||
|
|
||||
|
|
||||
|
|
||||
|
|
Indokolás
Az adók és a szociális ellátások, valamint a munkatermelékenység általában olyan vállalatspecifikus paraméterek, amelyek nem alkalmasak a minimálbér megfelelőségének értékelésére.
6. módosítás
5. cikk (3) bekezdés
|
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
|
A tagállamok indikatív referenciaértékeket – például nemzetközi szinten általánosan használt referenciaértékeket – használnak a jogszabályban meghatározott minimálbéreknek a bruttó bérek általános szintjéhez viszonyított megfelelőségére vonatkozó értékeléshez . |
A jogszabályban meghatározott minimálbérek mértékének meghatározása továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik . A tagállamok minden esetben biztosítják, hogy a jogszabályban előírt minimálbérek megfelelőek legyenek, és hogy elinduljon egy, legalább a teljes munkaidős bruttó nemzeti mediánbér 60 %-ának és a teljes munkaidős nemzeti bruttó átlagbér 50 %-ának megfelelő küszöb mielőbbi elérését célzó, évente felülvizsgált konvergenciafolyamat . |
Indokolás
A (21) preambulumbekezdéshez benyújtott 1. módosítással összhangban.
7. módosítás
6. cikk (1) bekezdés
|
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
|
A tagállamok lehetővé tehetik a jogszabályban meghatározott minimálbérek különböző mértékeinek megállapítását a munkavállalók meghatározott csoportjai számára . A tagállamok a minimumra korlátozzák ezeket a különbségeket, és biztosítják, hogy azok megkülönböztetéstől mentesek, arányosak, adott esetben időben korlátozottak, valamint jogszerű céllal objektív és észszerű módon indokoltak legyenek. |
A tagállamok biztosítják, hogy a munkavállalók egyetlen csoportját se zárják ki a jogszabályban meghatározott minimálbérek védelméből . |
Indokolás
Nem szabad ösztönözni a jogszabályban meghatározott minimálbérek alsó küszöbértékét a munkavállalók meghatározott csoportjai esetében.
8. módosítás
6. cikk (2) bekezdés
|
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
|
A tagállamok jogszabályi úton engedélyezhetnek olyan levonásokat, amelyek a munkavállalóknak fizetett javadalmazást a jogszabályban meghatározott minimálbér szintje alá csökkentik. A tagállamok biztosítják, hogy a jogszabályban meghatározott minimálbérből történő levonások szükségesek, objektív módon indokoltak és arányosak legyenek. |
A tagállamok jogszabályi úton – szociális vagy természetbeni juttatások nyújtásával – engedélyezhetnek olyan levonásokat, amelyek a munkavállalóknak fizetett javadalmazást a jogszabályban meghatározott minimálbér szintje alá csökkentik. A tagállamok biztosítják, hogy a jogszabályban meghatározott minimálbérből történő levonások szükségesek, objektív módon indokoltak és arányosak legyenek. A tagállamok biztosítják, hogy a jogszabályban előírt minimálbér kiszámításánál nem veszik figyelembe a borravalót, a túlórát és az egyéb többletfizetéseket, és ezeket a minimálbéren felül kifizetik. |
Indokolás
Magától értetődik.
9. módosítás
9. cikk
|
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
|
Közbeszerzés A 2014/24/EU irányelvvel, a 2014/25/EU irányelvvel és a 2014/23/EU irányelvvel összhangban a tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a gazdasági szereplők a közbeszerzési vagy koncessziós szerződések teljesítése során tiszteletben tartsák az adott ágazatra és földrajzi területre vonatkozó kollektív szerződésekben meghatározott béreket és a jogszabályban meghatározott minimálbéreket, amennyiben vannak ilyenek. |
Közbeszerzés A 2014/24/EU irányelvvel, a 2014/25/EU irányelvvel és a 2014/23/EU irányelvvel összhangban a tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a gazdasági szereplők a közbeszerzési vagy koncessziós szerződések teljesítése során tiszteletben tartsák az adott ágazatra és földrajzi területre vonatkozó kollektív szerződésekben meghatározott javadalmazást és egyéb munkafeltételeket és a jogszabályban meghatározott minimálbéreket, amennyiben vannak ilyenek , valamint a kollektív tárgyalásokhoz való jogot . A tagállamok biztosítják továbbá, hogy a gazdasági szereplők a közbeszerzési szerződések odaítélésének feltételeként kötelesek legyenek betartani a jogszabályokban és/vagy kollektív szerződésekben megállapított béreket és egyéb munkafeltételeket, valamint tiszteletben tartsák a kollektív tárgyaláshoz továbbá a szakszervezetek elismeréséhez és a velük való tárgyaláshoz való jogot. |
Indokolás
Magától értetődik.
II. POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA
|
1. |
üdvözli, hogy az Európai Bizottság paradigmaváltást vezetett be a minimálbér tekintetében, mely szerint a megfelelő minimálbér alapvető jog, valamint az európai belső piac alapját képező szociális, tisztességes és fenntartható piacgazdaság előfeltétele. A bérdömping, valamint az Európai Unión belüli bérszakadék gazdasági, szociális és társadalmi költségei messze meghaladják az esetleges rövid távú vállalati nyereséget; |
|
2. |
üdvözli, hogy az Európai Bizottság olyan, a kollektív tárgyalások általi lefedettség erősítését, illetve a tisztességes és méltányos minimálbéreket célzó európai keretfeltételeket tesz lehetővé, amelyek mindenekelőtt a dolgozói szegénység leküzdését szolgálják. Az RB hangsúlyozza az Európai Bizottság javaslatában megfogalmazott igényt egy olyan keretrendszer kidolgozására a megfelelőbb minimálbérek, valamint a garantált minimálbérhez való jobb munkavállalói hozzáférés érdekében, amely tiszteletben tartja a nemzeti rendszerek sajátosságait, a kollektív tárgyalások autonómiáját és a szociális partnerek szerződési szabadságát. Az RB korábbi kéréseivel összhangban az Európai Bizottság javaslata nem egyenmegoldás, és azon az RB által osztott feltevésen alapul, hogy „[a] tisztességes bérek és egyéb munkafeltételek elérésének elsődleges eszközei a jól működő kollektív tárgyalások és az átfogó kollektív szerződések, mivel a munkavállalók és a munkáltatók ismerik a legjobban a saját ágazatukat és régiójukat” (1); |
|
3. |
megjegyzi, hogy a 2021. január 21-i határidőig az európai bizottsági javaslattal foglalkozó húsz nemzeti parlamentből három nyújtott be indokolt véleményt a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus keretében; |
|
4. |
úgy látja, hogy az Európai Bizottság javaslatával megvalósulhatnak a társadalmi és területi kohézió megerősítésére és a versenytorzulások elkerülésére irányuló európai célok (az EUSZ 3. cikke), és biztosítva van a folytonosság a szociális jogok európai pillérével (6. elv) (2), az Alapjogi Chartával (31. cikk), az Európai Szociális Chartával (4. cikk) és a 131. ILO-egyezménnyel. Ez különösen fontos azon területek számára, ahol a minimálbérek Unión belüli eltérései kiegyensúlyozatlan migrációs áramlásokat eredményeznek az EU-n belül, ami destabilizálhatja a helyi közösséget, és negatív hatással lehet a származási régió demográfiai helyzetére; |
|
5. |
hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a minimálbérek „felfelé irányuló konvergenciájára”, többek között azért, mert a foglalkoztatást továbbra is alacsony bérek jellemzik az Európai Unióban. Becslések szerint körülbelül minden hatodik munkavállaló alacsony bérezésű. Az elmúlt években az alacsony bérek sok tagállamban nem tartottak lépést más bérekkel, ami a bérek közötti egyenlőtlenség növekedéséhez vezetett. A szegénység kockázatának kitett munkavállalók aránya a 2010-es 8,3 %-ról 2018-ra 9,3 %-ra nőtt. Ezenkívül a Covid19-világjárvány kitörése is negatív hatással volt a munkavállalók, különösen a legalacsonyabb jövedelműek bérére, például a takarításra, a kiskereskedelemre, az egészségügyre, a tartós ápolás-gondozásra és a bentlakásos gondozásra. Ezek olyan ágazatok, amelyek részben vagy egészben a helyi és regionális önkormányzatok hatáskörébe tartoznak. Az Eurofound 2020-as online felmérése szerint az EU-ban a megkérdezettek csaknem 40 %-a úgy véli, hogy pénzügyi helyzete rosszabb, mint a világjárvány előtt volt, és majdnem fele mondta azt, hogy nem tudja fenntartani háztartását (2020. áprilisban 47 %); Emellett az Európai Unióban a munkavállalók 48 %-a és a minimálbért keresők 59 %-a nő. Ez hozzájárul a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadékhoz, valamint a nők dolgozói szegénységéhez (3). A felfelé irányuló konvergencia így segítene csökkenteni a dolgozói szegénységet, valamint a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadékot; |
|
6. |
úgy véli, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban és az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatának alkalmazásában (C-268/06. sz., Impact-ügy, 2008) az EUMSZ 153. cikkének Európai Bizottság által javasolt jogalapja nem teszi lehetővé az Európai Unión belüli javadalmazás meghatározásába való közvetlen beavatkozást. Az Európai Bizottság javaslata csak egy olyan, célkitűzésekkel ellátott folyamat lehet, amely teljes egészében elismeri a minimálbérre vonatkozó, meglévő nemzeti jogszabályokat és a szociális partnerek szerepét; |
|
7. |
felhívja az Európai Bizottság figyelmét, hogy a dolgozói szegénység elleni küzdelemhez sokoldalú megközelítésre van szükség. Az Európai Bizottság saját elemzéséből is kiderül, hogy a dolgozói szegénység felszámolása összetett kihívás, amelyben más tényezők, például az adórendszer, az oktatás, a szociális ellátások szintje és a foglalkoztatáspolitika, csakúgy mint a tételes jog nyomon követése is döntő szerepet játszanak. Ezek a területek elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartoznak, így a megfelelő minimálbérekre irányuló európai folyamat sikere jórészt attól függ, hogy a tagállamok maguk készek-e kiigazítani a vonatkozó paramétereket; |
|
8. |
rámutat arra, hogy az EUMSZ 154. cikkével összhangban az Európai Bizottság a tervezet benyújtását megelőzően kétszakaszos konzultációt folytatott a szociális partnerekkel a minimálbérek terén lehetséges uniós intézkedésekről. A 2020. január 14. és február 25. között zajló első szakaszban az Európai Bizottság a minimálbérekkel kapcsolatos fellépés szükségességéről és lehetséges irányáról konzultált a szociális partnerekkel. A 2020. június 3. és szeptember 4. közötti második szakaszban pedig a tervezett javaslat tartalmáról és a választandó jogi eszközről folyt az egyeztetés. Az irányelvjavaslat figyelembe veszi a felek észrevételeit, különösen a szociális partnerek kollektív tárgyalásokban való autonómiájának kérdését illetően. Ezért különösen fontos, hogy az Európai Bizottság támogassa a szociális partnerek jövőbeli európai és nemzeti szintű kapacitásépítését és autonómiáját, mivel a jogszabályok önmagukban még nem garantálnak erős szociális partnereket; A nyilvánosság véleményét is kikérték, mégpedig a 2019. őszi 92. számú standard Eurobarométer felmérés keretében, amely az Európai Unió prioritásaival (többek között a minimálbérrel) kapcsolatos kérdéseket is tartalmazott; |
|
9. |
úgy véli, hogy a létminimumot biztosító bérek túlmutatnak a mélyszegénység felszámolásán: a céljuk annak biztosítása, hogy az emberek úgy élhessenek, hogy az alapigényeik fedezve vannak, s emellett részt vehessenek a társadalmi és kulturális életben is. Összegük a konkrét helyzettől függ, de mindenképpen meghaladja az ún. „éhbéreket”, és biztosítja az emberek alapvető szükségleteinek kielégítését; |
|
10. |
rámutat arra, hogy az EUMSZ 153. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján és a 153. cikk (5) bekezdésének maradéktalan figyelembevételével már számos olyan irányelvet elfogadtak, amelyek a javadalmazásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak (4); |
|
11. |
síkraszáll amellett, hogy ott, ahol ágazatonkénti minimálbéreket állapítanak meg, tartsák tiszteletben az „egyenlő értékű munkáért egyenlő bért” elvét; |
|
12. |
határozottan támogatja, hogy az irányelvtervezet nem szociális minimumharmonizációt ír elő, és úgy értelmezi az európai bizottsági javaslatot, hogy az megtiltja, hogy a tagállamokban csökkentsék az olyan, már biztosított védelmi szinteket, amelyek magasabbak, mint a javasolt irányelvben garantált védelmi szint (16. cikk); |
|
13. |
elismeri, hogy irányelvjavaslatában az Európai Bizottság mentesíti a jogszabályban meghatározott minimálbérekről szóló rendelet II. fejezete alól azokat a tagállamokat, amelyek minimálbéreit kollektív szerződések útján állapítják meg. |
|
14. |
az európai bizottsági javaslat európai hozzáadott értékét abban látja, hogy jó alapot teremt a minimálbérek felfelé irányuló konvergenciájának kezdeményezésére, párbeszédet folytatva a tagállamokkal; |
|
15. |
hangsúlyozza a megfelelő minimálbér kérdésének erős regionális dimenzióját, még akkor is, ha az európai bizottsági javaslat nem foglalkozik ezzel kellőképpen. A regionális dimenzió a regionális kollektív szerződések meglétéből, a minimálbér és a társadalmi és területi kohézió szoros kölcsönhatásából, valamint abból a tényből adódik, hogy az önkormányzatok munkaadóként végül a helyi és regionális adottságokhoz igazodó bérmegállapításért is felelősek; |
|
16. |
felhívja a figyelmet az RB megbízásából készült, „Fair Minimum Wages – The Local and Regional Perspective” [Méltányos minimálbér – A helyi és regionális perspektíva] című tanulmányra (5). Különösen azt a következtetést emeli ki, amely szerint a regionális minimálbérek általános bevezetése különböző okokból nem tartható fenn, többek között az intézményi keretek, a hatáskörök és a hagyományok miatt, amelyek a minimálbérek megállapítását elsősorban nemzeti szinten határozzák meg, ugyanakkor számos lehetőség van arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szerepet vállaljanak a minimálbérek érvényesítésében, előmozdításában és nyomon követésében; |
|
17. |
figyelmeztet arra, hogy jelentős különbségek vannak a városi és vidéki területeken a minimálbérből élő lakosok száma között, és kiemeli, hogy a megfelelőbb minimálbérek irányába mutató konvergencia iránti igény kielégítése érdekében innovatív megközelítéseket kell találni, hogy segítsék a helyi és regionális önkormányzatokat abban, hogy megkapják a szükséges finanszírozást a Covid19-világjárvány által súlyosan megtépázott költségvetéseikben; |
|
18. |
úgy véli, hogy a tagállami kollektív tárgyalások előmozdítását célzó, a 4. cikk (2) bekezdésében említett nemzeti cselekvési tervek kidolgozását konkrétabban meg lehetett volna határozni a cselekvési terv lehetséges elemeinek megnevezésével; |
|
19. |
felveti azt az elvi kérdést, hogy uniós szinten meg kell-e reformálni a munkavállaló fogalmát, amely az irányelv alapjául szolgál. Az Európai Unió Bírósága 1986-os ítélkezési gyakorlatára történő hivatkozás (Lawrie Blum-ügy) mindazonáltal nem veszi figyelembe az új munkaformák, különösen a platformgazdaságon belüli bizonytalan formák megjelenését; |
|
20. |
a szerződések odaítélésével kapcsolatban emlékeztet az Európai Unió Bírósága által a C-115/14. sz. ügyben (2015. november 17.) hozott ítéletre, amely kimondja, hogy az uniós jog nem tiltja eleve, hogy a közbeszerzési eljárásból kizárják az olyan pályázókat, akik nem vállalják, hogy kifizetik az érintett dolgozóknak a jogszabályban meghatározott minimálbért (6); |
|
21. |
hangsúlyozza, hogy az irányelvtervezet nem említi explicit módon azt, hogy az irányelv végrehajtásának nyomon követése összekapcsolható az európai szemeszter folyamatával, például a szociális eredménytábla kiigazítása által. Kritikusan tekint erre a lehetőségre mindaddig, amíg a szemeszter folyamatát általában nem vetik alá egy mélyreható reformnak a nagyobb átláthatóság, a demokratikusabb struktúra (beleszólási joggal az Európai Parlamentet számára), valamint az önkormányzatok és a szociális partnerek partnerségi formában való bevonása érdekében; |
|
22. |
úgy véli, hogy a méltányosabb minimálbérekhez vezető konvergenciafolyamatot egy, a bérek átláthatóságára irányuló intézkedésekről szóló európai bizottsági javaslatnak kell kísérnie, amely egyebek mellett a nemek közötti bérszakadék megszüntetésének fontos eszköze is lenne, és megakadályozná a faji hovatartozáson, meggyőződésen, életkoron, fogyatékosságon vagy szexuális irányultságon alapuló diszkriminatív gyakorlatokat (7). |
Kelt Brüsszelben, 2021. március 19-én.
a Régiók Európai Bizottsága elnöke
Apostolos TZITZIKOSTAS
(1) Lásd az RB A méltányos átállást szolgáló erős szociális Európa című véleményének 31. pontját (előadó: Anne Karjalainen) (HL C 440., 2020.12.18., 42. o.).
(2) 6. Bérek: A munkavállalóknak joguk van a tisztességes megélhetést biztosító, méltányos bérekhez. Megfelelő minimálbéreket kell meghatározni, amelyek a nemzeti gazdasági és szociális feltételek mellett biztosítják a munkavállaló és családja szükségleteinek kielégítését, biztosítva mindamellett a foglalkoztatáshoz való hozzáférést és a munkakeresés ösztönzését. Meg kell akadályozni, hogy a munkavállalók szegénységben éljenek.
A béreket a nemzeti gyakorlatnak megfelelően átlátható és kiszámítható módon kell megállapítani, tiszteletben tartva a szociális partnerek autonómiáját.
(3) Eurofound (2017), In-work poverty in the EU [Dolgozói szegénység az EU-ban], Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.
(4) Lásd többek között (1) a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 204., 2006.7.26., 23. o.), (2) a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló, 2008. október 22-i 2008/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 283., 2008.10.28., 36. o.) és (3) a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 188., 2019.7.12., 79. o.).
(5) https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/6f084eaa-879e-11eb-ac4c-01aa75ed71a1/language-en
(6) Úgy találták, hogy összhangban van az uniós joggal egy tagállami regionális hatóság azon jogszabálya, amelynek alapján a pályázóknak és azok alvállalkozóinak ki kell fizetniük egy bizonyos minimálbért azoknak a dolgozóknak, akik közbeszerzési szerződésben szereplő szolgáltatásokat végeznek.
(7) Lásd az RB A méltányos átállást szolgáló erős szociális Európa című véleményének 32. pontját (előadó: Anne Karjalainen) (HL C 440., 2020.12.18., 42. o.).
