EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2018.9.12.

COM(2018) 634 final

2018/0329(COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (átdolgozás)




FMT:ItalicAz Európai Bizottság hozzájárulása a 2018. szeptember 19-20-i
FMT:Italicsalzburgi vezetői találkozóhoz

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

Ez a javaslat a Bizottság által annak a 2018. június 28-i Európai Tanácsnak 1 a nyomon követéseként javasolt intézkedéscsomag részét képezi, amely kiemelte, hogy jelentősen növelni kell az irreguláris migránsok visszatérésének hatékonyságát, és üdvözölte a Bizottság azon szándékát, hogy egy hatékonyabb és koherensebb európai visszatérési politikára irányuló jogalkotási javaslatokat terjeszt elő. Az Európai Tanács következtetéseiben elfogadott, különböző fórumokon 2 tagállami támogatásban is részesített főbb elvek hangsúlyozzák, hogy a külső határok igazgatásának és a migrációkezelés hatékonyságának biztosítása, illetve egy hatékonyabb és koherensebb európai visszatérési politika kialakítása az európai szolidaritást elősegítő eszközök – különösen az Európai Határ- és Parti Őrség – megerősítését teszik szükségessé.

Az európai migrációs stratégia 3 egyik lényeges elemét képezi azon harmadik országbeli állampolgárok hatékony visszatérésének elősegítése, akik nem jogosultak az Unió területén tartózkodni. A visszatérési politikát uniós szinten a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4 (a továbbiakban: visszatérési irányelv) szabályozza, amely megállapítja azokat a közös normákat és eljárásokat, amelyeket a tagállamokban – a visszaküldés tilalmának maradéktalan tiszteletben tartása mellett – a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérésével kapcsolatban kell alkalmazni. A visszatérési irányelv 2010-es hatálybalépése óta nőtt a tagállamokra és az Unió egészére nehezedő migrációs nyomás. Ennek eredményeként a korábbiaknál nagyobb mértékben kell foglalkozni az irreguláris migránsok hatékony visszatérésével.

Két fő kihívás azonosítható.

Egyfelől a tagállamok nehézségekkel és akadályokkal szembesülnek a kiutasítási eljárások során a kiutasítási határozatok sikeres végrehajtását illetően. Az uniós keretet végrehajtó nemzeti gyakorlatok tagállamonként eltérnek, és nem olyan hatékonyak, mint amilyennek lenniük kellene. Egyebek mellett a szökés veszélyének, illetve az őrizet alkalmazásának következetlen meghatározása és értelmezése az irreguláris migránsok szökéséhez és szabálytalan továbbutazásokhoz vezet. A harmadik országbeli állampolgárok részéről tanúsított együttműködés hiánya ugyancsak hátráltatja a kiutasítási eljárásokat. A tagállamok nincsenek kellőképpen felszerelve ahhoz, hogy az illetékes hatóságok a visszatérések végrehajtása céljából gyors információcserét folytathassanak.

Másfelől az uniós visszatérési politika hatékonysága a származási országok együttműködésétől is függ. Az Unió az elmúlt három évben folyamatosan arra törekedett, hogy migrációkezelésre vonatkozó együttműködést alakítson ki a főbb származási országokkal, aminek eredményeként jó előrehaladást sikerült elérni, és számos jogilag nem kötelező erejű intézkedést lehetett kialakítani a visszatérés és a visszafogadás területén. Megkezdődött a szóban forgó intézkedéseknek a végrehajtása, és fontos, hogy valamennyi tagállam hasznosítsa ezeket az eredményeket, és az érintett országokba történő visszatérések számának növelése céljából teljes mértékben éljen ezekkel az intézkedésekkel. A Bizottság emellett az uniós vízumpolitika olyan eszközként való alkalmazásának megerősítésére tett javaslatot, amely révén előrelépést lehet elérni a visszatéréssel és a visszafogadással kapcsolatosan a harmadik országokkal folytatott együttműködés területén. Amint jogerőre emelkedik, lényegesen erősíteni fogja az Unió befolyását a származási országokhoz fűződő kapcsolataiban.

A visszatérések hatékonyságának javítása prioritást jelentett az elmúlt néhány évben. 2016-ban a Bizottság javaslatot tett az Európai Határ- és Parti Őrség megbízatásának felülvizsgálatára, amelyet jelentős megerősített a visszatérés területén. Az Ügynökség az új megbízatása keretében új eszközöket dolgozott ki a tagállamok visszatéréssel kapcsolatos tevékenységeinek és eljárásainak támogatására. A visszatérésre vonatkozó, 2017. évi megújított cselekvési tervben 5 a Bizottság jelezte, hogy a tagállami kiutasítási eljárások és gyakorlatok hiányosságai miként hátráltatják az uniós visszatérési rendszer hatékonyságát. A Bizottság ezért 2017-ben ajánlást fogadott el, amelyben a visszatérések hatékonyságának javítása érdekében a tagállamok által hozandó intézkedésekre tett ajánlást 6 , köztük a visszatérési irányelv által biztosított rugalmasság teljes mértékű kihasználására. A Bizottság ez alkalomból azt is jelezte, hogy az ajánlás végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok alapján és a visszaküldési arány jelentős növelését célzó további intézkedések szükségességétől függően készen áll megkezdeni a visszatérési irányelv felülvizsgálatát.

Ezen erőfeszítések ellenére kevés előrelépés történt a visszatérések hatékonyságának növelése terén. Épp ellenkezőleg: az Unió egészében csökkent a visszaküldési arány, és a 2016. évi 45,8 %-os értékről 2017-re mindössze 36,6 %-ra esett vissza. A visszatérések hatékonyságának biztosítását érintő főbb kihívások kezelése érdekében szükség van a visszatérési irányelv célzott felülvizsgálatára, különösen a kiutasítási eljárások hosszának csökkentésére, a menekültügyi és a kiutasítási eljárások közötti jobb kapcsolat biztosítására, valamint a szökés megelőzésére szolgáló intézkedések hatékonyabb alkalmazásának biztosítására. Az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt alapvető jogokkal összhangban álló, hatékonyabb és koherensebb európai visszatérési politika kialakítása a visszatérési irányelv célzott átdolgozásának sürgős elfogadását teszi szükségessé.

Ennek a célzott átdolgozásnak:

–új, határon folytatott eljárást kell létrehoznia azon nemzetközi védelmet kérelmezők gyors visszatérése céljából, akiknek a kérelmét a határon folytatott menekültügyi eljárás keretében elutasították;

–egyértelműbb és hatékonyabb szabályokról kell rendelkeznie a kiutasítási határozatok kiadásával és az e határozatokkal szembeni fellebbezésekkel kapcsolatban;

–egyértelmű együttműködési keretről kell rendelkeznie az irreguláris migránsok és az illetékes nemzeti hatóságok között, egyszerűsítenie kell az önkéntes távozásra vonatkozó határidő biztosításával kapcsolatos szabályokat, és létre kell hoznia egy keretet az önkéntes visszatérésre hajlandó irreguláris migránsok pénzügyi, anyagi és természetbeni támogatásához;

–hatékonyabb eszközöket kell kialakítania a visszatérések adminisztratív lebonyolításának, az illetékes hatóságok közötti információcserének és a visszatérések végrehajtásának kezelésére és elősegítésére az irreguláris migráció visszaszorítása érdekében;

–koherenciát és szinergiákat kell biztosítania más menekültügyi eljárásokkal;

–az őrizet hatékonyabb alkalmazását kell biztosítania a visszatérések végrehajtásának elősegítése érdekében.

A javasolt, célzott változtatások nem módosítják az irányelv alkalmazási körét, és nem érintik a migránsokat jelenleg megillető jogok védelmét, ideértve a gyermek mindenek felett álló érdekét, a családi életet és az egészségi állapotot. Az irányelv változatlanul biztosítani fogja a migránsok alapvető jogainak, különösen a visszaküldés tilalmának maradéktalan tiszteletben tartását.

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

Ez a javaslat az alapvető jogok és a visszaküldés tilalmának tiszteletben tartása mellett továbbfejleszti a visszatérési irányelv közös normákra és eljárásokra vonatkozó hatályos rendelkezéseit az irreguláris migránsok hatékony visszatérése érdekében.

Különösen a Bizottság megújított cselekvési tervének és a visszatérésről szóló, 2017. márciusi ajánlásnak a végrehajtására, valamint a 2017 novemberében elfogadott, felülvizsgált Visszatérési kézikönyvre 7 épít, továbbá kiegészíti az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség szerepének további megerősítésére irányuló javaslatot azzal a céllal, hogy biztosítsa az Unió külső határainak hatékony védelmét, és jelentősen növelje az irreguláris migránsok visszatérésének hatékonyságát.

Ezenfelül az önkéntes visszatérés fokozottabb előmozdítása érdekében a tagállamoknak olyan operatív programokat kell életbe léptetniük, amelyek fokozott visszatérési segítségnyújtást és tanácsadást biztosítanak, és amelyek magukban foglalhatnak a nem uniós visszaküldési célországban való visszailleszkedéshez nyújtott támogatást, és figyelembe veszik a támogatott önkéntes visszatérési és reintegrációs programokra 8 vonatkozó közös normákat az ilyen programok további harmonizációja céljából.

•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival

Ez a javaslat összhangban áll az európai migrációs stratégiával, amely négy pillérre épülő, koherens és egymást kölcsönösen erősítő kezdeményezésekké formálta Juncker elnök politikai iránymutatását. Ezek a pillérek a következők: az irreguláris migráció ösztönzőinek visszaszorítása, a külső határok biztosítása és az életmentés, határozott menekültügyi politika és a jogszerű migrációra vonatkozó új politika.

Ez a javaslat egyúttal válasz a 2018. június 28-i Európai Tanács számára is, amely kiemelte, hogy jelentősen növelni kell az irreguláris migránsok visszatérésének hatékonyságát, és üdvözölte a Bizottság azon szándékát, hogy egy hatékonyabb és koherensebb európai visszatérési politikára irányuló jogalkotási javaslatokat terjeszt elő.

Ez a javaslat összhangban áll több más uniós szakpolitikával, és megerősíti azokat. E szakpolitikák közé tartozik például:

·A közös európai menekültügyi rendszer a menekültügyi és a kiutasítási eljárások közötti növekvő szinergiákkal, különösen a határon folytatott eljárások terén;

·Az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet, amely tovább erősíti az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség megbízatását a visszatérés területén. Ezen túlmenően a javaslat az Ügynökség által létrehozott központi rendszerrel kommunikáló nemzeti visszatérés-kezelési rendszerek létrehozását írja elő, összhangban az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelettel, amely szintén részét képezi ennek a jogszabálycsomagnak.

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

Ez a javaslat a visszatérési irányelv átdolgozása, ezért alapjául az Európai Unió működéséről szóló szerződés 79. cikke (2) bekezdésének c) pontjának kell szolgálnia, amely felhatalmazza az Uniót, hogy intézkedéseket fogadjon el az illegális bevándorlás és a jogellenes tartózkodás területén, beleértve a jogellenesen tartózkodó személyek kitoloncolását és repatriálását is.

•Változó geometria

A változó geometria tekintetében e javaslat a hatályos visszatérési irányelvhez hasonló rendszert követ.

Dánia a Szerződésekhez csatolt, Dánia helyzetéről szóló (22.) jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az ezen irányelvről szóló tanácsi döntést követő hat hónapon belül határoz arról, hogy nemzeti jogában végrehajtja-e ezt a javaslatot, amely a schengeni vívmányokra épül.

Az Egyesült Királyság és Írország tekintetében a visszatérési irányelv hibrid jellegű, amint az az irányelv (48) és (49) preambulumbekezdésében is tükröződik. Ebből következően mind a Szerződésekhez csatolt, az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló (19.) jegyzőkönyv, mind pedig a Szerződésekhez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló (21.) jegyzőkönyv alkalmazandó e javaslatra.

Izland, Norvégia, Svájc és Liechtenstein számára – az adott országnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás alapján – kötelező a javasolt irányelv.

•Szubszidiaritás

E javaslat célja a tagállamok által a visszatérések végrehajtása során tapasztalt főbb hiányosságok és akadályok kezelése. Az illegális bevándorlás megelőzése és az azzal szembeni fellépés, valamint a tartózkodásra nem jogosult személyek visszatérése valamennyi tagállam közös érdeke, amelyet a tagállamok nem képesek egymaguk érvényesíteni. Ezért további uniós fellépésre van szükség az uniós visszatérési politika hatékonyságának javítása érdekében, az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke (3) bekezdésében foglalt szubszidiaritás elvének maradéktalan tiszteletben tartása mellett.

•Arányosság

Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség megbízatásának kiterjesztésére irányuló javaslattal együtt e javaslat célja az, hogy választ adjon a migrációkezelés és a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérése terén az Unió előtt álló kihívásokra. Részét képezi annak a már hatályban lévő átfogó visszatérési politikai keretnek, amely operatív támogatási eszközöket és programokat, valamint a visszatérés területén működő tagállami hatóságok és szervezetek számára rendelkezésre álló finanszírozási mechanizmusokat is magában foglal, és megerősíti ezt a keretet. A visszatérési irányelvre vonatkozó változtatások korlátozottak és célzottak: arra irányulnak, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgárok alapvető jogainak tiszteletben tartása mellett hatékonyan orvosolják a kiutasítási eljárások terén jelentkező főbb hiányosságokat, és csökkentsék a visszaküldések végrehajtása során a tagállamok által tapasztalt akadályokat. A javaslat nem lépi túl a meghatározott célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

•A jogi aktus típusának megválasztása

A visszatérési irányelv már jelenleg is szilárd normarendszert állapít meg a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok hatékony és méltóságteljes visszatérése tekintetében. E javaslat célja az, hogy rendelkezzen az említett irányelv célzott változtatásairól, amelyek a tagállamok által a visszatérések végrehajtása során tapasztalt bizonyos hiányosságok és akadályok kezelésére irányulnak. Mivel ez a javaslat a visszatérési irányelv átdolgozására irányul, ugyanaz a jogi eszköz a legmegfelelőbb.

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata

A schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és monitoringmechanizmus 9 , valamint az Európai Migrációs Hálózat visszatéréssel foglalkozó szakértői csoportján és az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségen keresztül gyűjtött információk lehetővé tették annak átfogó értékelését, hogy a tagállamok miként hajtják végre az uniós visszatérési politikát.

A visszatérés területén folytatott első értékelésre 2015-ben került sor, és azóta számos olyan horizontális elemet sikerült azonosítani, amely általánosan jellemző az eddig értékelt nemzeti visszatérési helyzetekre és rendszerekre (21 tagállam és schengeni társult ország).

•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

2016. októberi következtetéseiben az Európai Tanács a visszatérésre vonatkozó nemzeti közigazgatási eljárások megerősítésére szólított fel. Az állam-, illetve kormányfők 2017. februári máltai nyilatkozata kiemelte az uniós visszatérési politika felülvizsgálatának szükségességét, és hangsúlyozta, hogy a felülvizsgálatnak az uniós és nemzeti szinten rendelkezésre álló jogi, operatív, pénzügyi és gyakorlati eszközök alkalmazási módjára vonatkozó objektív elemzésen kell alapulnia. A Tanács üdvözölte a Bizottság azon szándékát, hogy gyorsan be kíván nyújtani egy, a visszatérésre vonatkozó, aktualizált uniós cselekvési tervet, és iránymutatást kíván nyújtani az Unió és a tagállamok által kezdeményezett visszatérések hathatósabbá tételéhez, valamint a meglévő uniós vívmányokon alapuló hatékony visszafogadáshoz. A visszatérésre vonatkozó, 2015. évi uniós cselekvési tervében, majd a későbbiekben a visszatérési politika hatékonyságának fokozásáról szóló, 2017. évi közleményében és a kapcsolódó ajánlásban a Bizottság kiemelte a visszatéréssel kapcsolatos uniós szabályok szigorúbb végrehajtásának szükségességét ahhoz, hogy növelni lehessen az Unió visszatérési politikájának hatékonyságát. Az Európai Tanács 2018. júniusi következtetéseiben üdvözölte a Bizottság azon szándékát, hogy egy hatékonyabb és koherensebb európai visszatérési politikára irányuló jogalkotási javaslatokat terjeszt elő.

Az Európai Migrációs Hálózat az elmúlt két évben szakmai tanulmányok, eseti kérdőívek és tájékoztatók révén információkkal szolgált a tagállamok visszatéréssel kapcsolatos munkájának hatékonyságáról, az őrizet alternatíváiról, a támogatott önkéntes visszatérési és reintegrációs programokról, az őrizetről és az őrizet tárgyi feltételeiről, az idegenrendészeti fogdában biztosított jogi segítségnyújtásról és más témákról.

•Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása

Technikai szintű információcserére került sor a tagállamokkal a végrehajtás terén aktuális kihívásokról a visszatérési irányelvvel foglalkozó kapcsolattartó csoport, az Európai Migrációs Hálózat visszatéréssel foglalkozó szakértői csoportja és az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség keretében, amelynek eredményeként sor került a Visszatérési kézikönyv felülvizsgálata és megszületett az Európai Migrációs Hálózat tanulmánya a tagállamok visszatéréssel kapcsolatos munkájának hatékonyságáról. A tanulmány azt elemezte, milyen hatással vannak a visszatérésre vonatkozó uniós szabályok – köztük a visszatérési irányelv és az Európai Unió Bíróságának kapcsolódó ítélkezési gyakorlata – a tagállami visszatérési politikákra és gyakorlatokra, és ebből adódóan a visszatérési folyamat hatékonyságára az EU-ban.

•Hatásvizsgálat

A visszatérések hatékonyságának javítása prioritást jelentett a Bizottság számára az elmúlt években. E célból az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet és az Ügynökség azt követő új megbízatása jelentős javításokat eszközölt a visszatérés területén. Emellett a visszatérésre vonatkozó megújított cselekvési terv és a visszatérések hatékonyságának javításáról szóló, 2017 márciusában közreadott ajánlás jelezte, hogy a tagállami kiutasítási eljárások és gyakorlatok hiányosságai miként hátráltatják a visszatérési rendszer hatékonyságát. Mindezek alapján a Bizottság és a tagállamok technikai egyeztetéseket kezdtek a visszatérés aktuális kihívásainak elemzése és a hiányosságok azonosítása érdekében, és elismerték a meglévő jogszabályok célzott felülvizsgálatának szükségességét. Az egyeztetések és a legégetőbb kérdések azt követő elemzése eredményeként 2017 novemberében megtörtént a Visszatérési kézikönyv felülvizsgálata. Egyeztetésre került sor a civil társadalommal is, és a schengeni értékelési mechanizmus keretében végzett munka ugyancsak részletes áttekintést nyújtott a visszatérés területén kezelendő kérdésekről. A fenti eljárások révén az érdekelt felek azonosítani tudták a visszatérések visszatérési irányelv keretében történő hatékony végrehajtását hátráltató jogi és gyakorlati akadályokat, és megállapíthatták az irányelv célzott felülvizsgálatának szükségességét.

Az Európai Tanács 2018. júniusi következtetéseiben üdvözölte a Bizottság azon szándékát, hogy egy hatékonyabb és koherensebb európai visszatérési politikára irányuló jogalkotási javaslatokat terjeszt elő. Tekintve, hogy megtörtént a visszatérés kulcsfontosságú kérdéseinek mélyreható vizsgálata, és sürgető a jogalkotási javaslatok előterjesztésének szükségessége, megerősítve egyben azt is, hogy a meglévő irányelv felülvizsgálata a legmegfelelőbb lehetőség mind tartalom, mind időzítés szempontjából, nem szükséges hatásvizsgálatot végezni a javaslattal kapcsolatban.

•Alapjogok

Ez a javaslat tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 6. cikke által elismert és az Európai Unió Alapjogi Chartájában kifejezett elveket.

Ez a javaslat teljes mértékben tiszteletben tartja az emberi méltóságot, az élethez való jogot, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmát, a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a menedékjogot, valamint a kitoloncolás és közrendi okokból történő idegenrendészeti kiutasítás esetében történő védelmet, a megkülönböztetésmentesség és visszaküldés tilalmának elveit, a hatékony jogorvoslathoz való jogot és a gyermek jogait.

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javaslat nem ró az Unióra pénzügyi vagy igazgatási terhet, ezért nincs uniós költségvetési vonzata.

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

A Bizottság az irányelv hatálybalépésétől számított három éven belül, majd azt követően háromévente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv alkalmazásáról, amely alkalmával a Bizottság javaslatot tehet a szükségesnek ítélt módosításokra.

•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

A javaslatban foglalt célzott változtatások a kiutasítási eljárás hatékonyságának javítására irányulnak, egyebek mellett a menekültügyi eljárások megszüntetésével történő összekapcsolása révén. A célzott változtatások nem módosítják a harmadik országbeli állampolgárok által élvezett biztosítékokat és jogokat, továbbá tiszteletben tartják alapvető jogaikat, különösen a visszaküldés tilalmának elvét.

Magyarázat a következőkkel kapcsolatban bevezetett változásokról:

1. A szökés veszélye (6. cikk): nagy szükség van uniós szintű tárgyilagos kritériumokra annak meghatározásához, hogy fennáll-e vagy sem a szökés veszélye, a nem engedélyezett továbbutazásokat is ideértve. Az eltérő vagy nem hatékony értelmezések elkerülése érdekében a javaslat közös, nem kimerítő jellegű listát hoz létre az egyedi esetek sajátos körülményeinek átfogó értékelése keretében a szökésveszély fennállásának meghatározásához használandó tárgyilagos kritériumokról.

2. Együttműködési kötelezettség (7. cikk): egyre inkább megfigyelhető, hogy a kiutasítási eljárások során nem minden harmadik országbeli állampolgár működik együtt, így hátráltatva a kiutasítását. Ezért a harmadik országbeli állampolgárok számára kifejezetten kötelezővé kell tenni, hogy a kiutasítási eljárások valamennyi szakaszában együttműködjenek a nemzeti hatóságokkal, különösen a személyazonosságuknak az érvényes úti okmány beszerzése és a kiutasítási határozat sikeres végrehajtásának biztosítása céljából történő megállapítását és ellenőrzését illetően. Ez az illetékes hatóságokkal való együttműködéshez hasonló kötelezettséget jelent, amely már létezik és alkalmazandó a menekültügyi eljárások keretében.

3. Kiutasítási határozat kiadása a jogszerű tartózkodás megszüntetése kapcsán (8. cikk): mivel a tagállamok nem adnak ki szisztematikusan kiutasítási határozatot a jogszerű tartózkodás megszüntetése esetén, a javaslat egyértelművé teszi, hogy a jogszerű tartózkodást elutasító vagy megszüntető határozatot követően azonnal kiutasítási határozatot kell kiadni. Ha a kiutasítási határozatot közvetlenül a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító határozat után vagy ugyanazon jogi aktussal adják ki, a kiutasítási határozat végrehajtását – az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban – felfüggesztik mindaddig, amíg az elutasítás jogerőre nem emelkedik.

4. Önkéntes távozás (9. cikk): módosítani kell az önkéntes távozásra vonatkozó határidő biztosításával kapcsolatos szabályokat. Ez az időszak nem haladhatja meg a 30 napot, ahogy arról már a jelenleg hatályos visszatérési irányelv is rendelkezik. Ez a javaslat azonban már nem teszi kötelezővé egy legalább hétnapos határidő biztosítását az önkéntes távozásra vonatkozó határidő megállapításakor. Ennek révén a tagállamok rövidebb határidőt is megállapíthatnak. A javaslat emellett számos olyan esetet is megállapít, amikor kötelezővé válik az önkéntes távozásra vonatkozó határidő megtagadása.

5. Beutazási tilalom elrendelése kilépéskor végzett határforgalom-ellenőrzéskor (13. cikk): ha egy jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárt elsőként az Unió elhagyásakor észlelnek, bizonyos körülmények között helyénvaló lehet beutazási tilalmat elrendelni a jövőbeni újbóli belépés megakadályozása és az illegális bevándorlás kockázatainak csökkentése érdekében. Ez ugyanakkor nem késleltetheti az érintett személy távozását, hiszen már amúgy is elhagyni készült a tagállamok területét. Ez a javaslat lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy eseti elbírálás alapján és az arányosság elvének figyelembevétele mellett beutazási tilalmat vezessenek be kiutasítási határozat kiadása nélkül.

6. Visszatérés-kezelés (14. cikk): a hatékony kiutasítási eljárások szükségessé tesznek egyfelől olyan eszközöket, amelyek lehetővé teszik az információk haladéktalan hozzáférhetővé tételét az illetékes hatóságok számára, másfelől olyan operatív programokat, amelyek az EU megfelelő operatív és pénzügyi támogatása mellett kiemelt visszatérési támogatást és tanácsadást biztosítanak a visszatelepülők számára. A javaslat kötelezettséget állapít meg arra vonatkozóan, hogy a nemzeti visszatérés-kezelési rendszereknek az egyedi ügyek nyomon követése és ellenőrzése szempontjából releváns, időszerű információkat kell szolgáltatniuk a harmadik országbeli állampolgárok személyazonosságát és jogi helyzetét illetően. Ezeket a rendszereket csatlakoztatni kell az – ugyancsak ennek a csomagnak a részét képező – új rendelet értelmében az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség által kiépített központi rendszerre.

A javaslat emellett arra kötelezi a tagállamokat, hogy önkéntes visszatérési programokat hozzanak létre, amelyek visszailleszkedéshez nyújtott támogatást is magukban foglalhatnak.

7. Jogorvoslatok és fellebbezés (16. cikk): a kiutasítási eljárásokat a hatékonyság és gyorsaság szempontjából megfelelő biztosítékokkal kell kiegészíteni. A kiutasítási határozatok elleni fellebbezések benyújtásának határideje jelentősen eltér a tagállamok között: néhány naptól egy hónapos vagy hosszabb időtartamig terjed. Az alapvető jogokkal összhangban a határidőnek elegendő időt kell biztosítania a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférés biztosítására, de nem késleltetheti a kiutasítási eljárásokat.

A javaslat konkrét határidőt (öt napot) határoz meg olyan esetekben kiadott kiutasítási határozatok elleni fellebbezések benyújtására, ahol a határozat kiadására a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító, jogerőre emelkedett határozat eredményeként került sor.

Ha a visszaküldés tilalmának megsértése terén fennálló kockázatot még nem vizsgálta menekültügyi eljárások keretében igazságügyi hatóság, akkor a kiutasítási határozat elleni fellebbezésnek automatikus halasztó hatályt kell biztosítani. Ez az egyetlen olyan eset, amikor a javaslat kötelező automatikus halasztó hatályról rendelkezik, nem sértve a tagállamok illetékes nemzeti hatóságai vagy szervei számára rendelkezésre álló azon lehetőségre vonatkozó kötelezettséget, hogy egyedi esetben ideiglenesen felfüggesszék a kiutasítási határozat végrehajtását, amennyiben azt más okokból szükségesnek ítélik. Az ideiglenes felfüggesztésről szóló határozatot gyorsan, főszabály szerint 48 órán belül meg kell hozni.

A javaslat azt is megállapítja, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelemre vonatkozó, korábban már bírósági jogorvoslat tárgyát képező elutasító határozat eredményeként kiadott kiutasítási határozat ellen csak egyszintű bírósági jogorvoslatot lehet biztosítani.

Végezetül a javaslat még szorosabb összhangot biztosít a kérelemre biztosított ingyenes jogi segítségnyújtásra és/vagy képviseletre vonatkozó szabályok terén, összhangban a menekültügyi vívmányokban foglalt feltételekkel.

8. Őrizet (18. cikk): célzott változtatásokra van szükség az őrizetre vonatkozó szabályok terén. Egyfelől új kockázatok jelentek meg az elmúlt években, ami szükségessé teszi, hogy szükség esetén őrizetbe lehessen venni a közrendet vagy a nemzetbiztonságot veszélyeztető, jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat. Míg ez a kiutasítási eljárások keretében új okot jelent az őrizetbe vételre, a menekültügyi vívmányok esetében már létező jogalap.

Másfelől több tagállam esetében az őrizet jelenleg megállapított maximális időtartama jelentősen rövidebb, mint a visszatérési irányelv által engedélyezett időszak, ami eleve kizárja a kitoloncolás hatékony lebonyolítását. A javaslat amellett, hogy nem módosítja az őrizetre vonatkozó 6 hónapos maximális időtartamot és ezen időtartam egyedi körülmények közötti meghosszabbításának lehetőségét, előírja, hogy a nemzeti jogszabályoknak az őrizet kezdeti minimális időtartama tekintetében legalább 3 hónapról kell rendelkezniük a harmadik országokkal folytatott kiutasítási és visszafogadási eljárások sikeres lebonyolításához szükséges időtartam megfelelőbb figyelembevétele céljából. Az őrizetnek azonban a lehető legrövidebbnek kell lennie, és csak addig tartható fenn, amíg a kitoloncolási intézkedések folynak, és kellő körültekintéssel végrehajtásra kerülnek.

9. A határon folytatott eljárás (22. cikk): a javaslat amellett, hogy fenntartja a tagállamok arra irányuló lehetőségét, hogy a 2. cikk (2) bekezdésének a) pontjába tartozó, határátlépéssel kapcsolatos esetekben eltérjenek a visszatérési irányelv szabályainak alkalmazásától, egyedi és egyszerűsített szabályokat ír elő a határon folytatott, menekültügyi eljárás hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozóan: egyszerűsített formában kiadott határozat, főszabályként az önkéntes visszatérésre vonatkozó határidő hiánya (kivéve, ha a harmadik országbeli állampolgár érvényes úti okmánnyal rendelkezik, és együttműködik a nemzeti hatóságokkal), rövidebb határidő fellebbezés benyújtására, meghatározott okok az őrizetbe vételre. A határon folytatott visszatérési eljárás a határon folytatott menekültügyi eljárás nyomon követéseként szolgál. A visszatérés előmozdítása érdekében azon harmadik országbeli állampolgár esetében, akit a nemzetközi védelem iránti kérelemének a határon folytatott menekültügyi eljárás keretében történő vizsgálata során már őrizetbe vettek, javasolt a határon folytatott visszatérési eljárás során kiróható további őrizet időtartamát 4 hónapban maximalizálni. Ha a kiutasítási határozat végrehajtására nem kerül sor ezen az időszakon belül, a harmadik országbeli állampolgár további őrizet alatt tartható, amennyiben az őrizetre vonatkozó általános szabályokra irányuló rendelkezésekben foglalt feltételek valamelyike teljesül, illetve a 18. cikkel összhangban megállapított őrizeti időtartam erejéig.

ê 2008/115/EK irányelv (kiigazított szöveg)

2018/0329 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (átdolgozás)




Az Európai Bizottság hozzájárulása a 2018. szeptember 19-20-i
salzburgi vezetői találkozóhoz

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Ö Európai Unió működéséről szóló Õ szerződésre, és különösen annak 63. cikke (3) bekezdésének b) pontjára Ö 79. cikke (2) bekezdésének c) pontjára Õ,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

ò új szöveg

(1)A 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet 10 több helyütt módosítani kell. Az irányelvet az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni.

(2)A hatékony és tisztességes visszatérési politika – a 2015. májusi európai migrációs stratégiában 11 foglaltak szerint – alapvető részét képezi a migráció valamennyi vetületének jobb kezelésére irányuló uniós megközelítésnek.

(3)Az Európai Tanács 2018. június 28-i következtetéseiben kiemelte, hogy jelentősen növelni kell az irreguláris migránsok visszatérésének hatékonyságát, és üdvözölte a Bizottság azon szándékát, hogy egy hatékonyabb és koherensebb európai visszatérési politikára irányuló jogalkotási javaslatokat terjeszt elő.

ê 2008/115/EK irányelv, (1) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

Az 1999. október 15–16-i tamperei Európai Tanács egységes szemléletet alakított ki a bevándorlás és a menekültügy területén, amelynek keretében együttesen foglalkozik a közös menekültügyi rendszer létrehozásával, a legális bevándorlásra vonatkozó politikával és az illegális bevándorlás elleni küzdelemmel.

ê 2008/115/EK irányelv, (2) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

Az Európai Tanács 2004. november 4–5-i brüsszeli ülése sürgette egy közös normákon alapuló hatékony visszatérési és hazatelepülési politika létrehozását annak érdekében, hogy az érintett személyek emberséges módon, és emberi jogaik és méltóságuk teljes mértékű tiszteletben tartása mellett térhessenek vissza.

ê 2008/115/EK irányelv, (3) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2005. május 4-én elfogadta a „Kitoloncolásról szóló húsz iránymutatást”.

ê 2008/115/EK irányelv, (4) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(4)Ö Ennek az európai visszatérési politikának közös normákon kell alapulnia, hogy az érintett személyeket emberséges módon, és alapvető jogaik és méltóságuk Õ ð, valamint a nemzetközi jog – beleértve a menekültek védelmét és az emberi jogi kötelezettségeket – ïÖ teljes mértékű tiszteletben tartása mellett küldhessék vissza. Õ A jól szervezett migrációs politika elengedhetetlen elemeként Egyértelmű, átlátható és igazságos közös szabályokat szükséges Ö létrehozni Õ rögzíteni egy olyan a hatékony visszatérési politika biztosítása céljából ð , amely visszatartó erőt jelent az irreguláris migrációval szemben, továbbá koherenciát biztosít a közös európai menekültügyi rendszerrel és a jogszerű migrációs rendszerrel, valamint hozzájárul azok integritásához ï.

ê 2008/115/EK irányelv, (5) preambulumbekezdés

(5)Ennek az irányelvnek olyan horizontális szabályokat kell létrehoznia, amelyek alkalmazhatók minden olyan harmadik országbeli állampolgárra, aki valamely tagállamban érvényes beutazási, tartózkodási vagy letelepedési feltételeknek nem, vagy már nem felel meg.

ê 2008/115/EK irányelv, (6) preambulumbekezdés

(6)A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a harmadik országbeli állampolgárok illegálisjogellenes tartózkodását tisztességes és átlátható eljárással szüntessék meg. Az EU általános jogelveinek megfelelően az ezen irányelv értelmében meghozott határozatokat eseti alapon és tárgyilagos kritériumok szerint kell elfogadni, ami azt vonja maga után, hogy a z illegálisjogellenes tartózkodás puszta tényén kívül egyéb szempontokat is figyelembe kell venni. A tagállamoknak, amennyiben a kiutasítással kapcsolatos határozatok, azaz a kiutasítási határozatok és – amennyiben elrendelik – a beutazási tilalomról és a kitoloncolásról szóló határozatok meghozatalakor egységes formanyomtatványt használnak, tiszteletben kell tartaniuk ezt az elvet és teljes körűen be kell tartaniuk az ezen irányelvben foglalt valamennyi alkalmazandó rendelkezést.

ò új szöveg

(7)A szökés veszélyének és a nem engedélyezett továbbutazás valószínűségének csökkentése érdekében meg kell erősíteni a harmadik országbeli állampolgárok jogszerű tartózkodásának megszüntetéséről szóló határozat és a kiutasítási határozat kibocsátása közötti kapcsolatot. Gondoskodni kell arról, hogy a jogszerű tartózkodást elutasító vagy megszüntető határozatot követően haladéktalanul, vagy ideális esetben ugyanazzal a jogi aktussal vagy határozattal kiutasítási határozatot is kiadjanak. Ennek a követelménynek különösen azokra az esetekre kell vonatkoznia, amikor elutasítják a nemzetközi védelem iránti kérelmet, feltéve, hogy a kiutasítási eljárást felfüggesztik az elutasítás jogerőre emelkedéséig, és addig, amíg az elutasítás ellen benyújtott fellebbezést el nem bírálják.

ê 2008/115/EK irányelv, (7) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(8)A kiutasítási eljárás megkönnyítése érdekében határozottan szükség van a Közösség Ö az Unió Õ és harmadik országok közötti, valamint kétoldalú visszafogadási egyezményekre. A származási országokkal folytatott nemzetközi együttműködés a kiutasítási eljárás valamennyi szakaszában a tartós kiutasítás elérésének előfeltétele.

ê 2008/115/EK irányelv, (8) preambulumbekezdés

(9)Elismert, hogy a tagállamoknak joguk van az illegálisan jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok kiutasítására, feltéve, hogy tisztességes és hatékony menekültügyi rendszert működtetnek, amelyek a visszaküldés tilalmának elvét teljes mértékben tiszteletben tartják.

ê 2008/115/EK irányelv, (9) preambulumbekezdés

(10)A menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1-jei 2005/85/EK tanácsi irányelvvel 12 összhangban a valamely tagállamban menedékjogot kérő, harmadik országbeli állampolgár a kérelmét elutasító határozat vagy a menedékkérői minőségben való tartózkodásának jogát megszüntető határozat hatálybalépéséig nem tekintendő úgy, hogy illegálisanjogellenesen tartózkodik az adott tagállam területén.

ò új szöveg

(11)Az önkéntes távozásra vonatkozó határidő biztosítására és a harmadik országbeli állampolgárok őrizetben tartására vonatkozó egyértelműbb és hatékonyabb szabályok biztosítása érdekében, uniós szintű tárgyilagos kritériumok alapján kell meghatározni azt, hogy fennáll-e a szökés veszélye. Ezenkívül ezen irányelvnek konkrét kritériumokat kell meghatároznia annak a megdönthető vélelemnek az alapjául, hogy fennáll a szökés veszélye.

(12)A kiutasítási eljárás hatékonyságának megerősítése érdekében egyértelmű felelősségi köröket kell meghatározni a harmadik országbeli állampolgárok számára, és főként kötelezővé kell tenni számukra azt, hogy a kiutasítási eljárás valamennyi szakaszában együttműködjenek a hatóságokkal, beleértve azt is, hogy rendelkezésre bocsátják az egyedi helyzetük értékeléséhez szükséges információkat és adatokat. Ugyanakkor biztosítani kell a harmadik országbeli állampolgárok tájékoztatását arról, hogy a szökésveszély fennállásának meghatározása, az önkéntes távozásra vonatkozó határidő biztosítása, az őrizet elrendelésének lehetősége, illetve a logisztikai, pénzügyi és egyéb anyagi vagy természetbeni támogatást nyújtó programok hozzáférhetősége szempontjából milyen következményekkel jár, ha megszegik ezeket a kötelezettségeket.

ê 2008/115/EK irányelv, (10) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(13)Abban az esetben, amikor nincs ok azt feltételezni, hogy Ö az önkéntes távozásra vonatkozó határidő biztosítása Õ aláásná a kiutasítási eljárás célját, az önkéntes visszatérést előnyben kell részesíteni a kitoloncolással szemben, és az önkéntes távozásra egy ð megfelelő ï ð , különösen a kiutasítás lehetőségét figyelembe vevő, legfeljebb harminc napig terjedő ïidőszakot kell megállapítani. ð Nem lehet önkéntes távozásra vonatkozó határidőt megállapítani, ha a harmadik országbeli állampolgár esetében megállapítást nyert a szökés veszélye, e személynek egy jogszerű tartózkodás iránti korábbi kérelmét annak hamis vagy nyilvánvalóan megalapozatlan volta miatt elutasították, vagy az érintett személy közrendi, közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági kockázatot jelent. ï Az önkéntes távozás határidejének meghosszabbítására akkor kerülhet sor, ha az egyéni eset konkrét körülményei miatt szükségesnek bizonyul. Az önkéntes visszatérés elősegítése érdekében a tagállamoknak megfelelőbb támogatást és tanácsadást kell nyújtaniuk a hazatéréshez, valamint az Európai Visszatérési Alapból rendelkezésre álló megfelelő pénzeszközöket a lehető legoptimálisabb módon kell felhasználniuk.

ò új szöveg

(14)Az önkéntes visszatérés előmozdítása érdekében a tagállamoknak olyan operatív programokkal kell rendelkezniük, amelyek fokozott visszatérési segítségnyújtást és tanácsadást biztosítanak, és amelyek magukban foglalhatnak a nem uniós visszaküldési célországban való visszailleszkedéshez nyújtott támogatást, és figyelembe veszik a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködés révén létrehozott és a Tanács által jóváhagyott, támogatott önkéntes visszatérési és reintegrációs programokra vonatkozó közös normákat.

ê 2008/115/EK irányelv, (11) preambulumbekezdés

(15)A kiutasítással kapcsolatos határozatokra vonatkozóan minimális közös jogi biztosítékokat kell megállapítani, amelyek garantálják az érintett személyek érdekeinek hatékony védelmét.

ò új szöveg

(16)A kiutasítással kapcsolatos határozatokkal szembeni fellebbezés benyújtására rendelkezésre álló határidőnek elegendő időt kell biztosítania a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférésre, ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra, hogy a hosszabb határidők káros hatással lehetnek a kiutasítási eljárásra. A jogokkal és az eljárásokkal való esetleges visszaélés elkerülése érdekében öt napot meg nem haladó maximális időszakot kell biztosítani a kiutasítási határozattal szembeni fellebbezés benyújtására. Ezt a rendelkezést kizárólag a nemzetközi védelem iránti kérelem elutasításáról szóló, – többek között a lehetséges bírósági felülvizsgálatot követően – jogerőre emelkedett határozatra vonatkozóan kell alkalmazni.

(17)Olyan kiutasítási határozattal szembeni fellebbezésre, amely nemzetközi védelem iránti kérelem elutasításáról szóló, korábban már hatékony bírósági felülvizsgálat tárgyát képező határozaton alapul, kizárólag egyfokú bírósági eljárásban kerülhet sor, hiszen az érintett harmadik országbeli állampolgár egyedi helyzetének ügyében a menekültügyi eljárás keretében már sor került egy igazságügyi hatóság általi vizsgálatra és döntéshozatalra.

(18)A kiutasítási határozattal szembeni fellebbezésnek kizárólag olyan esetekben lehet automatikus halasztó hatálya, ha fennáll a kockázata, hogy sérül a visszaküldés tilalmának elve.

(19)A kiutasítási határozattal szembeni fellebbezésnek nem lehet automatikus halasztó hatálya olyan esetekben, amikor teljesül a visszaküldés tilalmának elve. Az igazságügyi hatóságoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egyedi esetben egyéb okokból – akár az érintett harmadik országbeli állampolgár kérésére, akár hivatalból – ideiglenesen felfüggesszék a kiutasítási határozat végrehajtását, amennyiben ezt szükségesnek tartják. Az erre vonatkozó határozatot főszabály szerint 48 órán belül meg kell hozni. Ha az ügy összetettsége azt indokolja, az igazságügyi hatóságoknak indokolatlan késedelem nélkül meg kell hozniuk az erre vonatkozó határozatot.

(20)A kiutasítási eljárás hatékonyságának javítása és a szükségtelen késedelmek elkerülése érdekében – anélkül, hogy hátrányosan befolyásolná az érintett harmadik országbeli állampolgárok jogait – a kiutasítási határozat végrehajtását nem lehet automatikusan felfüggeszteni olyan esetekben, amikor már megvizsgálták annak kockázatát, hogy sérül-e a visszaküldés tilalmának elve, valamint a fellebbezés tárgyát képező kiutasítási határozat kiadását megelőzően folytatott menekültügyi eljárás részeként sor került hatékony bírósági felülvizsgálatra, kivéve, ha az érintett harmadik országbeli állampolgár helyzetében jelentős változás állt be.

ê 2008/115/EK irányelv, (11) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(21)Biztosítani kell ð – kérelemre – ï a szükséges ingyenes jogi segítségnyújtást azoknak, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel. A tagállamoknak nemzeti jogszabályoknakaikban kell meghatározniuk Ö listát kell megállapítaniuk azokról az esetekről, amikor Õ , mely esetekben tekintendő szükségesnek tekintendő az ingyenes jogi segítségnyújtás.

ê 2008/115/EK irányelv, (12) preambulumbekezdés

(22)Foglalkozni kell az illegálisan jogellenesen tartózkodó, ám még nem kitoloncolható harmadik országbeli állampolgárok helyzetével. Létfenntartásuk alapvető feltételeit a nemzeti jogszabályok alapján kell meghatározni. Annak érdekében, hogy hatósági ellenőrzések esetén igazolni tudják különleges helyzetüket, e személyek számára helyzetükről írásbeli igazolást kell kiállítani. A tagállamoknak széles mérlegelési jogkörrel kell rendelkezniük az írásbeli igazolás formája és formátuma tekintetében, továbbá az igazolást az ezen irányelv szerint elfogadott, kiutasítással kapcsolatos határozatokba is be kell tudniuk illeszteni.

ê 2008/115/EK irányelv, (13) preambulumbekezdés

(23)A kényszerítő intézkedésekre kifejezetten alkalmazni kell az arányosság és a hatékonyság elvét a felhasznált módszerek és a kitűzött célok vonatkozásában. A kitoloncolások végrehajtására vonatkozóan meg kell határozni bizonyos minimális biztosítékokat, figyelembe véve a harmadik országok kiutasított állampolgárainak két vagy több tagállam területéről történő kitoloncolására szolgáló közös légi járatok szervezéséről szóló, 2004. április 29-i2004/573/EK tanácsi határozatot 13 . A tagállamoknak több lehetőséggel kell rendelkezniük a kitoloncolások ellenőrzésére.

ê 2008/115/EK irányelv, (14) preambulumbekezdés

(24)A nemzeti kiutasítási intézkedések hatályát európai szintre kell kiterjeszteni a minden tagállam területére érvényes, a beutazást és a tartózkodást megakadályozó beutazási tilalom megállapításával. A beutazási tilalom időtartamát az egyes esetek körülményeinek alapos mérlegelése után kell meghatározni, és ez rendes körülmények között nem haladhatja meg az öt évet. Ebben az összefüggésben különösen figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár ellen már több kiutasítási határozatot vagy kitoloncolási végzést fogadtak el, vagy beutazási tilalom idején lépett be egy tagállam területére.

ò új szöveg

(25)Ha egy jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárt a külső határokon végzett kiléptetési ellenőrzés során észlelnek, helyénvaló lehet beutazási tilalmat elrendelni a jövőbeni újbóli belépés megakadályozása és ezáltal az illegális bevándorlás kockázatainak csökkentése érdekében. Indokolt esetben – egyéni elbírálást követően és az arányosság elvének alkalmazása mellett – az illetékes hatóság kiutasítási határozat kiadása nélkül is elrendelhet beutazási tilalmat annak érdekében, hogy megelőzze az érintett harmadik országbeli állampolgár távozásának elhalasztását.

ê 2008/115/EK irányelv, (15) preambulumbekezdés

(26)A tagállamoknak kell eldönteniük, hogy a kiutasításra vonatkozó határozatok felülvizsgálata járjon-e azzal, hogy a felülvizsgáló hatóságnak vagy szervnek jogában álljon a korábbi határozat helyett saját határozatot hozni a kiutasítás tárgyában.

ê 2008/115/EK irányelv, (16) preambulumbekezdés

(27)A kitoloncolás céljából elrendelt őrizet alkalmazását korlátozni kell, ésra az arányosság elvét kell rá alkalmazni a felhasznált módszerek és a kitűzött célok vonatkozásában. Az őrizetet kizárólag abban az esetben indokolt, ha az a kiutasítás előkészítését vagy a kitoloncolási eljárás végrehajtását szolgálja, és a kevésbé kényszerítő intézkedések alkalmazása nem bizonyulna elegendőnek.

ò új szöveg

(28)Őrizetet kell elrendelni – az egyes esetek egyedi elbírálását követően –, ha fennáll a szökés veszélye, ha a harmadik országbeli állampolgár meghiúsítja vagy akadályozza a kiutasítás előkészítését vagy a kitoloncolási eljárást, vagy ha az érintett harmadik országbeli állampolgár közrendi, közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági kockázatot jelent.

(29)Tekintettel arra, hogy egyes tagállamokban az őrizet maximális időtartama nem elegendő a kiutasítás lebonyolítására, három és hat hónap közötti – meghosszabbítható – maximális őrizeti időt kell megállapítani a kiutasítási eljárás sikeres végrehajtásához szükséges idő biztosítása érdekében, azoknak az érvényben lévő biztosítékoknak a sérelme nélkül, amelyek az őrizet kizárólag szükséges és arányos esetben, valamint a kitoloncolási intézkedések időtartama alatti alkalmazását biztosítják.

(30)Ez az irányelv nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat, illetve büntetőjogi szankciókat állapítsanak meg – a szabadságvesztést is ideértve – a migrációra vonatkozó szabályok megsértésére, feltéve, hogy ezek a szankciók összhangban állnak ezen irányelv célkitűzéseivel, nem veszélyeztetik ezen irányelv alkalmazását és teljes mértékben tiszteletben tartják az alapvető jogokat.

ê 2008/115/EK irányelv, (17) preambulumbekezdés

(31)Az őrizetben lévő harmadik országbeli állampolgárokkal emberséges és méltó módon, alapvető jogaikat, valamint a nemzetközi és nemzeti jogot betartva kell bánni. A nemzeti jog által szabályozott, a bűnüldöző szervek által alkalmazott előzetes letartóztatás sérelme nélkül az őrizetet általában erre szolgáló különleges idegenrendészeti fogdákban kell végrehajtani.

ò új szöveg

(32)A tagállamok azon lehetőségének a sérelme nélkül, hogy a 2. cikk (2) bekezdésének a) pontjában szereplő esetekre – az (EU) .../... rendelet [a menekültügyi eljárásokról szóló rendelet] szerinti, a határon folytatott eljárás alkalmazásakor – ne alkalmazzák ezt az irányelvet, határon folytatott különös eljárást kell követni azon jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok kiutasítása esetében, akiknek a nemzetközi védelem iránti kérelmét a határon folytatott kapcsolódó menekültügyi eljárás keretében elutasították, így biztosítva a határon folytatott menekültügyi és kiutasítási eljárás közötti közvetlen komplementartitást és a két eljárás közötti hézagok kiküszöbölését. Ilyen esetekben olyan egyedi szabályokat kell létrehozni, amelyek biztosítják a két eljárás közötti koherenciát és szinergiát, valamint fenntartják a teljes folyamat integritását és hatékonyságát.

(33)A határon folytatott eljárás keretében történő kiutasítás hatékonyságának szavatolása érdekében nem biztosítható önkéntes távozásra vonatkozó határidő. Azonban önkéntes távozásra vonatkozó határidőt kell biztosítani azoknak a harmadik országbeli állampolgároknak, akik érvényes úti okmánnyal rendelkeznek, és a kiutasítási eljárás valamennyi szakaszában együttműködnek a tagállamok illetékes hatóságaival. Ilyen esetekben a harmadik országbeli állampolgároknak – a szökés megelőzése érdekében – távozásig át kell adniuk úti okmányukat az illetékes hatóságnak.

(34)Az ügy gyors kezelése érdekében maximális határidőt kell megszabni a nemzetközi védelem iránti kérelem elutasításáról szóló, a határon folytatott eljárás keretében kiadott és jogerőre emelkedett határozaton alapuló kiutasítási határozattal szembeni fellebbezésre.

(35)A határon folytatott eljárás keretében hozott kiutasítási határozattal szembeni fellebbezésnek automatikus halasztó hatállyal kell rendelkeznie olyan esetekben, ha fennáll a kockázata, hogy sérül a visszaküldés tilalmának elve, jelentős változás történt az érintett harmadik országbeli állampolgár helyzetében azóta, hogy a határon folytatott menekültügyi eljárás keretében elfogadták a nemzetközi védelem iránti kérelemének elutasításáról szóló határozatot, vagy a nemzetközi védelem iránti kérelemének az elutasításáról a határon folytatott menekültügyi eljárás keretében hozott határozat nem képezte hatékony bírósági felülvizsgálat tárgyát.

(36)Szükséges és arányos biztosítani, hogy azon harmadik országbeli állampolgárt, akit a nemzetközi védelem iránti kérelemének a határon folytatott menekültügyi eljárás keretében történő vizsgálata során már őrizetbe vettek, a kiutasítás előkészítése és/vagy a kitoloncolás végrehajtása céljából őrizetben lehessen tartani azt követően, hogy kérelmét elutasították. Annak elkerülése érdekében, hogy automatikusan szabadon engedjenek és a tagállam területére való belépést tegyenek lehetővé olyan harmadik országbeli állampolgár számára, akitől megtagadták a tartózkodási jogot, korlátozott időtartamot kell biztosítani a határon kiadott kiutasítási határozat végrehajtására. Az érintett harmadik országbeli állampolgár legfeljebb négy hónapig, és amíg a kitoloncolási intézkedések folynak, tartható őrizetben a határon folytatott eljárás keretében. Ez az őrizeti idő nem érintheti az irányelv által meghatározott egyéb őrizeti időket. Ha az említett időszak végére nem lehetett végrehajtani a kiutasítást, elrendelhető a harmadik országbeli állampolgárnak ezen irányelv másik rendelkezése szerinti további őrizetben tartása az abban a rendelkezésben meghatározott időszakra.

ê 2008/115/EK irányelv, (18) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(37)Szükséges, hogy a tagállamok gyorsan hozzáférhessenek a többi tagállam által kiadott ð kiutasítási határozatokkal és ï beutazási tilalmakkal kapcsolatos információkhoz. Az információkat Ö Ezt a hozzáférést Õ ð az (EU) …/… rendelettel 14 [a Schengeni Információs Rendszernek a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérése céljából történő használatáról szóló rendelet] és  ï az Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létrehozásáról, működtetéséről és használatáról szóló, 2006. december 20-i 1987/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel 15 összhangban kell Ö biztosítani Õmegosztani ð , elősegítve egyben ezen határozatoknak a 2001/40/EK tanácsi irányelv 16 és a 2004/191/EK tanácsi határozat 17 alapján történő, illetékes hatóságok általi kölcsönös elismerését ï.

ò új szöveg

(38)A tagállami visszatérés-kezelési rendszerek létrehozása hozzájárul a visszatérési folyamat hatékonyságához. Az egyes nemzeti rendszereknek az egyedi ügyek nyomon követése és ellenőrzése szempontjából releváns, időszerű információkat kell szolgáltatniuk a harmadik országbeli állampolgárok személyazonosságát és jogi helyzetét illetően. A hatékony működés céljából és az adminisztratív teher jelentős csökkentése érdekében ezeket a nemzeti visszatérés-kezelési rendszereket a visszatéréssel kapcsolatos információk bevitelének elősegítése és felgyorsítása érdekében csatlakoztatni kell a Schengeni Információs Rendszerhez, valamint az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség által az (EU) .../... rendelettel [az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet] összhangban kialakított központi rendszerhez.

ê 2008/115/EK irányelv, (19) preambulumbekezdés

ð új szöveg

(39)Ezen irányelv végrehajtását a kiutasítási eljárásban részt vevő valamennyi szintű intézmény közötti együttműködésnek, továbbá a bevált gyakorlatok cseréjének és előmozdításának ð – beleértve a Visszatérési kézikönyv figyelembevételét és a jogi és szakpolitikai fejlemények tükrözése céljából történő aktualizálását – ïkell kísérnie, valamint európai szintű hozzáadott értéket kell eredményeznie.

ò új szöveg

(40)Az Unió pénzügyi és operatív támogatást nyújt ezen irányelv hatékony végrehajtásának megvalósításához. A tagállamoknak a lehető legjobban ki kell használniuk a visszatérés területén – különösen az (EU) …/… rendelet [a Menekültügyi és Migrációs Alap létrehozásáról szóló rendelet] keretében – rendelkezésre álló uniós finanszírozási eszközöket, programokat és projekteket, valamint az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség által az (EU) .../... rendelettel [az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet] összhangban nyújtott operatív támogatást. Ezt a támogatást főként olyan visszatérés-kezelési rendszerek és programok kialakítására kell fordítani, amelyek logisztikai, pénzügyi és egyéb anyagi vagy természetbeni támogatást nyújtanak a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérésének – és szükség esetén visszailleszkedésének – elősegítése céljából.

ê 2008/115/EK irányelv, (20) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(41)Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a közös szabályok létrehozását a visszatérés, a kitoloncolás, a kényszerítő intézkedések használata, az őrizet és a beutazási tilalmak vonatkozásában a tagállamok nem tudják megfelelően megvalósítani, és ezért nagyságrendje és hatásai miatt e cél közösségi Ö uniós Õ szinten jobban megvalósítható, a Közösség– a Szerződés Ö az Unió Õ Ö – az Európai Unióról szóló szerződés Õ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban – intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

ê 2008/115/EK irányelv, (21) preambulumbekezdés

(42)Ezen irányelvet a tagállamoknak nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés nélkül kell végrehajtaniuk.

ê 2008/115/EK irányelv, (22) preambulumbekezdés

(43)Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1989-ben elfogadott, a gyermek jogairól szóló egyezményével összhangban az irányelv végrehajtása során a tagállamok elsődleges szempontjának a gyermek mindenek felett álló érdekének kell lennie. Összhangban az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménnyel, az irányelv végrehajtása során a tagállamok elsődleges szempontjának a családi élet tiszteletben tartásának kell lennie.

ê 2008/115/EK irányelv, (23) preambulumbekezdés

(44)Az irányelvet az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel módosított, a menekültek helyzetéről szóló 1951. július 28-i Genfi Egyezményből következő kötelezettségek sérelme nélkül kell alkalmazni.

ê 2008/115/EK irányelv, (24) preambulumbekezdés

(45)Az irányelv tiszteletben tartja és betartja a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapvető jogokat és elveket.

ò új szöveg

(46)Azon harmadik országbeli állampolgárok visszatérésének hatékony – ezen irányelvvel összhangban történő – végrehajtása, akik nem, vagy már nem felelnek meg a tagállamokban érvényes beutazási, tartózkodási vagy letelepedési feltételeknek, alapvető fontosságú eleme az irreguláris migráció elleni átfogó küzdelemnek és fontos alapvető közérdeknek minősül.

(47)A visszatéréssel foglalkozó tagállami hatóságoknak személyes adatokat kell kezelniük a kiutasítási eljárás megfelelő lebonyolítása és a kiutasítási határozatok sikeres végrehajtásának biztosítása céljából. A nem uniós visszaküldési célországok sokszor nem tartoznak a Bizottság által – az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet 18 45. cikke, vagy az (EU) 2016/680 irányelv 19 36. cikke alapján – elfogadott megfelelőségi határozatok hatálya alá, továbbá gyakran előfordul, hogy nem kötöttek visszafogadási megállapodást az Unióval vagy nem áll szándékukban ilyen megállapodást kötni vagy más módon – az (EU) 2016/679 rendelet 46. cikke, vagy az (EU) 2016/680 irányelv 37. cikkét átültető nemzeti rendelkezések szerinti – megfelelő biztosítékokat nyújtani. A visszatérési kötelezettség hatálya alá tartozó, jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok fő származási országaival folytatott együttműködés során tett széles körű uniós erőfeszítések ellenére nem minden esetben szavatolható, hogy e harmadik országok rendszeresen teljesítik a nemzetközi jogban meghatározott, saját állampolgáraik visszafogadására vonatkozó kötelezettséget. Az Unió vagy a tagállamok által megkötött vagy tárgyalási szakaszban lévő visszafogadási megállapodások, amelyek az (EU) 2016/679 rendelet 46. cikke szerint, vagy az (EU) 2016/680 irányelv 36. cikkét átültető nemzeti rendelkezések értelmében megfelelő biztosítékokat nyújtanak az adatok harmadik országok részére történő továbbítása tekintetében, kevés ilyen harmadik országra terjednek ki. Ha nem léteznek ilyen megállapodások, az Unió visszatérési műveleteinek végrehajtása céljából a tagállami illetékes hatóságok által végzett személyesadat-továbbításnak meg kell felelnie az (EU) 2016/679 rendelet 49. cikke (1) bekezdésének d) pontjában, vagy az (EU) 2016/680 irányelv 38. cikkét átültető nemzeti rendelkezésekben megállapított feltételeknek.

ê 2008/115/EK irányelv, (25) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(48)Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó Ö Európai Unió működéséről szóló Õ szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló Ö (22.) Õ jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel ez az irányelv – amennyiben olyan harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozik, akik a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 20  Ö az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet 21  Õ értelmében nem vagy már nem teljesítik a beutazási feltételeket – az Európai Közösséget létrehozó szerződés harmadik része IV. címe rendelkezéseinek hatályába tartozó schengeni vívmányokon alapul, Dánia a fenti Ö e Õ jegyzőkönyv 5Ö 4 Õ. cikkének megfelelően az ezen irányelvnek a Tanács általi elfogadásátÖ ről szóló tanácsi döntést Õ követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

ê 2008/115/EK irányelv, (26) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(49)Amennyiben olyan harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozik, akik Ö az (EU) 2016/399 rendelet Õa Schengeni határ-ellenőrzési kódex értelmében nem vagy már nem teljesítik a beutazási feltételeket, akkor ez az irányelv a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyeknek az Egyesült Királyság nem részese, figyelemmel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozatra 22 ;. tTovábbá az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó Ö Európai Unió működéséről szóló Õ szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és ÍrországÖ nak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló Õ helyzetéről szóló Ö (21.) Õjegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében, és az említett Ö e Õjegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, ezért az rá nézve teljes egészében nem kötelező és nem alkalmazandó.

ê 2008/115/EK irányelv, (27) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(50)Amennyiben olyan harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozik, akik Ö az (EU) 2016/399 rendelet Õa Schengeni határ-ellenőrzési kódex értelmében nem vagy már nem teljesítik a beutazási feltételeket, akkor ez az irányelv a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyeknek Írország nem részese, figyelemmel Ö a ÕÍrországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozatra 23 ;. Ttovábbá, az Európai Unióról szóló szerződéshez és Ö az Európai Unió működéséről szóló Õaz Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és ÍrországÖ nak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről Õ szóló Ö (21.) Õjegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében, és az említett Ö e Õ jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül Írország nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, ezért az rá nézve teljes egészében nem kötelező és nem alkalmazandó.

ê 2008/115/EK irányelv, (28) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(51)Izland és Norvégia tekintetében ez az irányelv – amennyiben olyan harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozik, akik Ö az (EU) 2016/399 rendelet Õ a Schengeni határ-ellenőrzési kódex értelmében nem vagy már nem teljesítik a beutazási feltételeket – a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, Ö utóbbiaknak Õ e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás értelmében, amelyek az ezen megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló 1999/437/EK tanácsi határozat 24 1. cikkének C. pontjában említett területhez tartoznak.

ê 2008/115/EK irányelv, (29) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(52)Svájc tekintetében ez az irányelv – amennyiben olyan harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozik, akik Ö az (EU) 2016/399 rendelet Õ a Schengeni határ-ellenőrzési kódex értelmében nem vagy már nem teljesítik a beutazási feltételeket – az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás 25 értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének C. pontjában említett területhez tartoznak, összefüggésben az e megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló 2008/146/EK tanácsi határozat 26 3. cikkével.

ê 2008/115/EK irányelv, (30) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(53)Liechtenstein tekintetében ez az irányelv – amennyiben olyan harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozik, akik Ö az (EU) 2016/399 rendelet Õa Schengeni határ-ellenőrzési kódex értelmében nem vagy már nem teljesítik a beutazási feltételeket – az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv 27 értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének C. pontjában említett területhez tartoznak, összefüggésben az e jegyzőkönyvnek az Európai Közösség nevében történő aláírásáról és egyes rendelkezéseinek ideiglenes alkalmazásáról szóló 2011/350/EU2008/261/EK tanácsi határozat 28 29 3. cikkével.

ò új szöveg

(54)Az ezen irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettségnek azokra rendelkezésekre kell korlátozódnia, amelyek érdemi módosítást jelentenek a korábbi irányelvhez képest. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvből ered.

(55)Ez az irányelv nem érinti az irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozóan az I. mellékletben meghatározott határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ê 2008/115/EK irányelv (kiigazított szöveg)

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv megállapítja a tagállamok által alkalmazandó, a harmadik országok illegálisanjogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatéréséről szóló közös normákat és eljárásokat, összhangban a közösségi Ö az uniós Õ jog általános elveiként szereplő alapvető jogokkal és a nemzetközi joggal, beleértve a menekültek védelmét és az emberi jogi kötelezettségeket.

2. cikk

Alkalmazási kör

(1)Ez az irányelv a valamely tagállam területén illegálisanjogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra alkalmazandó.

(2)A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák ezt az irányelvet azokra a harmadik országbeli alábbi állampolgárokra:

a)akiktől Ö az (EU) 2016/399 rendelet Õa Schengeni határ-ellenőrzési kódex 14.13. cikkével összhangban megtagadták a beutazást, vagy akiket az illetékes hatóságok valamely tagállam külső határának szárazföldi, tengeri vagy légi úton történő illegálisszabálytalan átlépése kapcsán fogtak el vagy tartóztattak fel, és akik ezt követően nem kaptak engedélyt vagy jogot az adott tagállamban való tartózkodásra;

b)akiket a nemzeti jogszabályok szerint büntetőjogi szankcióként vagy büntetőjogi szankció következményeként utasítanak ki, vagy akik kiadatási eljárás alatt állnak.

(3)Ez az irányelv nem alkalmazandó Ö az (EU) 2016/399 rendelet Õ a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 2. cikkének 5. pontjában meghatározott, a szabad mozgáshoz való közösségi jogot élvező Ö uniós jogával rendelkező Õszemélyekre.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások érvényesek:

1.„harmadik országbeli állampolgár”: minden olyan személy, aki aÖ z Európai Unió működéséről szóló sz ÕSzerződés Ö 20. cikke Õ 17. cikk (1) bekezdése értelmében nem uniós polgár, és aki nem élvezi Ö rendelkezik az (EU) 2016/399 rendelet Õa Schengeni határ-ellenőrzési kódex 2. cikkének (5) bekezdésében 5. pontjában meghatározott, a szabad mozgáshoz való közösségi jogot Ö uniós jogával Õ;

2.„illegálisjogellenes tartózkodás”: olyan harmadik országbeli állampolgár jelenléte valamely tagállam területén, aki Ö az (EU) 2016/399 rendelet Õ a Schengeni határ-ellenőrzési kódex 65. cikkében meghatározott beutazási feltételeknek vagy az adott tagállamban érvényes egyéb beutazási, tartózkodási vagy letelepedési feltételeknek nem vagy már nem felel meg;

3.„kiutasítás”: egy harmadik országbeli állampolgár visszatérési folyamata, függetlenül attól, hogy visszatérési kötelezettség önkéntes teljesítéséről vagy kitoloncolásról van szó:

a)– a származási országába, vagy

b)– egy tranzit országba közösségi Ö uniós Õ vagy kétoldalú visszafogadási, megállapodásoknak vagy egyéb megegyezéseknek megfelelően, vagy

c)– más harmadik országba, ahova az érintett harmadik országbeli állampolgár önkéntesen vissza kíván térni és amely őt befogadja;

4.„kiutasítási határozat”: közigazgatási vagy bírósági határozat vagy intézkedés, amely valamely harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának jogszerűtlenségét megállapítja vagy kimondja, és visszatérési kötelezettséget állapít meg vagy mond ki;

5.„kitoloncolás”: a visszatérési kötelezettség kikényszerítése, azaz a tagállamból történő fizikai kiszállítás;

6.„beutazási tilalom”: a kiutasítási határozatot kísérő közigazgatási vagy bírósági határozat vagy intézkedés, amely meghatározott időtartamra megtiltja a tagállamok területére való beutazást és a tagállamok területén való tartózkodást;

7.„a szökés veszélye”: egy konkrét esetben, jogszabály által meghatározott tárgyilagos kritériumokon nyugvó olyan alapos okok megléte, amelyek alapján feltételezhető, hogy egy kiutasítási eljárás alatt álló harmadik országbeli állampolgár megszökhet;

8.„önkéntes távozás”: a visszatérési kötelezettségnek a kiutasítási határozatban erre a célra meghatározott határidőn belüli teljesítése;

9.„kiszolgáltatott személyek”: a kiskorúak, a kísérő nélküli kiskorúak, a fogyatékossággal élők, az idősek, a várandós nők, a kiskorú gyermeket egyedül nevelő szülők és a kínzásnak, erőszakos közösülésnek vagy a testi, lelki vagy nemi erőszak egyéb súlyos formáinak áldozatai.

4. cikk

Kedvezőbb rendelkezések

(1)Ezen irányelv nem érinti az alábbi kedvezőbb rendelkezéseket:

a)két- vagy többoldalú megállapodások a Közösség Ö az Unió Õ, vagy a Közösség Ö az Unió Õ és tagállamai és egy vagy több harmadik ország között;

b)két- vagy többoldalú megállapodások egy vagy több tagállam és egy vagy több harmadik ország között.

(2)Ez az irányelv nem érinti a bevándorlási és menekültügyi tárgyú közösségi Ö uniós Õ vívmányokban megállapított azon rendelkezéseket, amelyek a harmadik országbeli állampolgár szempontjából kedvezőbbek lehetnek.

(3)Ez az irányelv nem sérti a tagállamok jogát arra, hogy olyan rendelkezéseket fogadjanak el vagy tartsanak fenn, amelyek kedvezőbbek azokra a személyekre nézve, akikre ezen irányelv vonatkozik, feltéve, hogy az ilyen rendelkezések összeegyeztethetőek ezzel az irányelvvel.

(4)Harmadik államok azon állampolgárai tekintetében, akikre a 2. cikk (2) bekezdés a) pontja értelmében ez az irányelv nem alkalmazandó, a tagállamok:

a)biztosítják, hogy az említett állampolgárokkal szemben alkalmazott bánásmód és védelmük mértéke nem kedvezőtlenebb a 108. cikk (4) és (5) bekezdésében (kényszerítő intézkedések alkalmazásának korlátozása), a 119. cikk (2) bekezdés a) pontjában (a kitoloncolás elhalasztása), a 1714. cikk (1) bekezdés b) és d) pontjában (sürgősségi egészségügyi ellátás és a kiszolgáltatott személyek igényeinek figyelembevétele), valamint a 1916. és 2017. cikkben (az őrizet körülményei) foglaltaknál, és

b)tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét.

5. cikk

A visszaküldés tilalma, a gyermek mindenek felett álló érdeke, családi élet és egészségi állapot

Az irányelv végrehajtása során a tagállamok megfelelő figyelmet fordítanak

a)a gyermek mindenek felett álló érdekeire,

b)a családi életre,

c)az érintett harmadik országbeli állampolgár egészségi állapotára,

és tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét.

ò új szöveg

6. cikk

A szökés veszélye

(1)A 3. cikk 7. pontjában említett tárgyilagos kritériumok köre kiterjed legalább a következő kritériumokra:

a)a személyazonosságot igazoló dokumentumok hiánya;

b)a tartózkodási hely, lakóhely vagy megbízható cím hiánya;

c)a pénzügyi források hiánya;

d)a tagállamok területére történő szabálytalan belépés;

e)másik tagállam területére történő szabálytalan továbbutazás;

f)az ezen irányelvben meghatározottak szerint alkalmazott, kiutasításhoz kapcsolódó intézkedések be nem tartására vonatkozó szándék egyértelmű kifejezése;

g)egy másik tagállam által kibocsátott kiutasítási határozat hatálya alá tartozás;

h)a kiutasítási határozatnak való megfelelés elmulasztása, beleértve az önkéntes távozásra vonatkozó határidőn belüli visszatérésre vonatkozó kötelezettség teljesítésének elmulasztását is;

i)az érvényes tartózkodási engedélyt vagy tartózkodásra jogosító egyéb engedélyt kibocsátó másik tagállam területére való azonnali távozásra vonatkozó, a 8. cikk (2) bekezdése szerinti kötelezettség teljesítésének elmulasztása;

j)a tagállamok illetékes hatóságaival a kiutasítási eljárás valamennyi szakaszában történő, a 7. cikkben említett együttműködési kötelezettség nem teljesítése;

k)bűncselekmény elkövetése miatti bűnösséget megállapító ítélet megléte, beleértve a más tagállamokban elkövetett súlyos bűncselekményeket is;

l)folyamatban lévő bűnügyi nyomozás, illetve büntetőjogi eljárás;

m)hamis vagy hamisított személyazonosító okmányok használata, meglévő okmányok megsemmisítése vagy egyéb módon történő eltüntetése, az uniós vagy a nemzeti jog által előírt ujjnyomatadás megtagadása;

n)a kiutasítási eljárás erőszakos vagy csalárd módon történő megakadályozása;

o)a szökés veszélyének elkerülésére irányuló, a 9. cikk (3) bekezdésében említett intézkedések megszegése;

p)hatályos beutazási tilalom megszegése.

(2)A szökés veszélyének meglétét az egyes esetek sajátos körülményeinek átfogó értékelése alapján, az (1) bekezdésben említett tárgyilagos kritériumok figyelembevételével kell megállapítani.

A tagállamok azonban egyedi esetben az ellenkező bizonyításáig vélelmezhetik a szökés veszélyét az (1) bekezdés m), n), o) és p) pontjában említett tárgyilagos kritériumok egyikének teljesülése esetén.

7. cikk

Együttműködési kötelezettség

(1)A tagállamok kötelezik a harmadik országbeli állampolgárokat, hogy a kiutasítási eljárás valamennyi szakaszában működjenek együtt a tagállamok illetékes hatóságaival. Ez a kötelezettség különösen a következőkre terjed ki:

a)a személyazonosság megállapításához vagy ellenőrzéséhez szükséges valamennyi adat benyújtásának kötelezettsége;

b)az átutazás szerinti harmadik országokra vonatkozó információszolgáltatási kötelezettség;

c)a teljes eljárás során történő jelenlét és rendelkezésre állás kötelezettsége;

d)az érvényes úti okmány beszerzésére irányuló kérelemnek harmadik országok illetékes hatóságaihoz történő benyújtására vonatkozó kötelezettség.

(2)Az (1) bekezdés a) pontjában említett adatok magukba foglalják a harmadik országbeli állampolgároknak a személyazonosságukkal, állampolgárságukkal, életkorukkal, országukkal vagy országaikkal és korábbi tartózkodási helyükkel vagy helyeikkel, utazási útvonalaikkal és úti okmányaikkal kapcsolatos nyilatkozatait, valamint az azokra vonatkozó, birtokukban lévő dokumentumokat.

(3)A tagállamok tájékoztatják a harmadik országbeli állampolgárokat az (1) bekezdésben említett kötelezettség megszegésének következményeiről.

ê 2008/115/EK irányelv (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

II. FEJEZET
AZ ILLEGÁLIS JOGELLENES TARTÓZKODÁS MEGSZÜNTETÉSE

8.6. cikk

Kiutasítási határozat

(1)A tagállamok a (2)–(5) bekezdésben említett kivételek sérelme nélkül a területükön illegálisanjogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozóan kiutasítási határozatot adnak ki.

(2)A valamely tagállam területén illegálisanjogellenesen tartózkodó és egy másik tagállam által kibocsátott érvényes tartózkodási engedéllyel vagy tartózkodásra jogosító egyéb engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgároknak haladéktalanul távozniuk kell az engedélyt kibocsátó tagállam területére. Amennyiben az érintett harmadik országbeli állampolgár nem teljesíti ezt a kötelezettséget, vagy ha a közrend érdekében vagy nemzetbiztonsági okokból szükséges a harmadik országbeli állampolgár azonnali távozása, az (1) bekezdés alkalmazandó.

(3)A tagállamok tartózkodhatnak a területükön illegálisanjogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárra vonatkozó kiutasítási határozat kiadásától, ha az érintett harmadik országbeli állampolgárt valamely másik tagállam – Ö 2009. január 13-án Õaz ennek az irányelvnek a hatálybalépésekor érvényben lévő kétoldalú megállapodások vagy megegyezések keretében – visszafogadja. Ebben az esetben az érintett harmadik országbeli állampolgárt visszafogadó tagállam alkalmazza az (1) bekezdést.

(4)A tagállamok bármikor dönthetnek úgy, hogy a területükön jogszerűtlenüljogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár számára könyörületességből, humanitárius vagy egyéb okokból önálló tartózkodási engedélyt vagy tartózkodásra jogosító egyéb engedélyt adnak ki. Ebben az esetben kiutasítási határozat elrendelésére nem kerül sor. Amennyiben már kiadták a kiutasítási határozatot, azt vissza kell vonni, vagy a tartózkodási engedély vagy tartózkodásra jogosító egyéb engedély érvényességének idejére fel kell függeszteni.

(5)Ha a tagállam területén illegálisanjogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedélyének vagy tartózkodásra jogosító egyéb engedélyének megújítása folyamatban van, a tagállamnak mérlegelnie kell, hogy eltekint-e a kiutasítási határozat elrendelésétől mindaddig, amíg az eljárás befejeződik, a (6) bekezdés sérelme nélkül.

(6)ð A tagállamok a harmadik országbeli állampolgár jogszerű tartózkodásának megszüntetéséről szóló határozat – ideértve az (EU) …/… [kvalifikációs rendelet] szerinti menekült- vagy oltalmazotti jogállás biztosítását elutasító határozatot – elfogadását követően haladéktalanul kiutasítási határozatot bocsátanak ki. ï

Ez az irányelv nem gátolja a tagállamokat abban, hogy – a nemzeti jogszabályaiknak megfelelően, a III. fejezet alapján meglévő eljárási biztosítékoknak és a közösségi és nemzeti jog más vonatkozó rendelkezéseinek a sérelme nélkül – egyazon közigazgatási vagy bírósági határozaton vagy intézkedésen belül elfogadják a Ö kiutasítási Õ jogszerű tartózkodás megszüntetéséről szóló határozatot és egyidejűleg a kiutasítási határozatot és/vagy Ö a harmadik országbeli állampolgár jogszerű tartózkodásának megszüntetéséről szóló határozatot, Õ a kitoloncolási végzést és/vagy a beutazási tilalmat is.

ò új szöveg

Az első és második albekezdés nem érinti a III. fejezet szerinti, valamint az uniós és a nemzeti jog egyéb releváns rendelkezésein alapuló biztosítékokat.

ê 2008/115/EK irányelv

ð új szöveg

9.7. cikk

Önkéntes távozás

(1)A kiutasítási határozat a (2) és (4) bekezdésben említett kivételek sérelme nélkül megfelelő, hét naptól  ð legfeljebb ï harminc napig terjedő határidőt állapít meg az önkéntes távozásra. A tagállamok nemzeti jogszabályaikban előírhatják, hogy ilyen határidőt kizárólag az érintett harmadik országbeli állampolgár kérelme alapján biztosítanak. Ebben az esetben a tagállamok tájékoztatják az érintett harmadik országbeli állampolgárokat az ilyen irányú kérelem benyújtásának lehetőségéről.

A fent Az első albekezdésben említett határidő nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgárok előbb távozzanak.

ò új szöveg

Az önkéntes távozásra vonatkozó határidőt az egyedi ügy sajátos körülményeinek figyelembevételével, különösen a kiutasítás lehetőségére tekintettel kell meghatározni.

ê 2008/115/EK irányelv (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(2)A tagállamok a konkrét eset egyedi körülményeinek, mint például a tartózkodás időtartamának, a beiskolázott gyermekeknek, valamint egyéb családi és társadalmi kötelékeknek a figyelembevételével szükség esetén megfelelő időtartammal meghosszabbítják az önkéntes távozás határidejét.

(3)Az önkéntes távozásra vonatkozó időszakra a szökés kockázatánakveszélyének elkerülését célzó kötelezettségeket lehet kiszabni, úgymint a hatóságoknál való rendszeres jelentkezésre, anyagi garancia letétbe helyezésére, okmányok benyújtására vagy egy adott helyen való tartózkodásra vonatkozó kötelezettségeket.

(4)ð A tagállamok a következő esetekben eltekintenek az önkéntes távozásra vonatkozó határidő megállapításától: ï

a)Aamennyiben ð a 6. cikk szerint megállapítást nyert ïfennáll a szökés veszélye;,

b)vagy ha Ö amennyiben Õ a jogszerű tartózkodás iránti kérelmet elutasították, mivel az nyilvánvalóan megalapozatlan volt vagy azt csalárd módon nyújtották be;, 

c)vagyÖ amennyiben Õ az érintett személy Ö harmadik országbeli állampolgár Õ veszélyezteti a közrendet, a közbiztonságot vagy a nemzetbiztonságot, a tagállamok eltekinthetnek az önkéntes távozásra vonatkozó határidő megállapításától, vagy hét napnál rövidebb határidőt is megállapíthatnak.

10.8. cikk

Kitoloncolás

(1)Amennyiben nem került sor a 97. cikk (4) bekezdésének megfelelően önkéntes távozásra vonatkozó határidő megállapítására, vagy a visszatérési kötelezettséget az érintettek nem teljesítették a 97. cikk alapján önkéntes távozásra megadott határidőn belül, a tagállamok minden szükséges intézkedést meghoznak a kiutasítási határozat végrehajtásához. ð Ezen intézkedések felölelnek valamennyi olyan intézkedést, amelyre szükség van az érvényes úti okmánnyal nem rendelkező, jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok személyazonosságának megerősítéséhez, valamint az ilyen okmány beszerzéséhez. ï

(2)Ha valamely tagállam a 97. cikknek megfelelően önkéntes távozásra vonatkozó határidőt állapított meg, a kiutasítási határozat csak e határidő letelte után hajtható végre, kivéve, ha ezen időszak alatt a 97. cikk (4) bekezdésében említett veszély merül fel.

(3)A tagállamok a kitoloncolás végrehajtására külön közigazgatási vagy bírósági határozatot vagy intézkedést rendelhetnek el.

(4)Amennyiben a tagállamok – végső megoldáseszközként – kényszerítő intézkedéseket alkalmaznak a kitoloncolásnak ellenálló harmadik országbeli állampolgár kitoloncolásának végrehajtásakor, ezen intézkedéseknek arányosnak kell lenniük, és az észszerű erőt nem léphetik túl. Az intézkedéseket a harmadik ország érintett állampolgára méltóságának és testi épségének teljes mértékű tiszteletben tartása mellett, illetve az alapvető jogokkal összhangban, a nemzeti jogszabályokban előírtaknak megfelelően kell végrehajtani.

(5)A kitoloncolás légi úton történő végrehajtásakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük a 2004/573/EK határozathoz mellékelt, a légi úton történő közös kitoloncolásokra vonatkozó biztonsági rendelkezésekről szóló közös iránymutatásokat.

(6)A tagállamok gondoskodnak a kitoloncolás hatékony ellenőrzési rendszeréről.

11.9. cikk

A kitoloncolás elhalasztása

(1)A tagállamok elhalasztják a kitoloncolást

a)ha az megsértené a visszaküldés tilalmának elvét, vagy

b)mindaddig, amíg a 16.13. cikk (2) bekezdésének megfelelően felfüggesztették a kitoloncolást.

(2)A tagállamok az egyes esetek konkrét körülményeinek figyelembevételével megfelelő időszakra elhalaszthatják a kitoloncolást. Az eljárás során a tagállamoknak különösen az alábbiakat kell figyelembe venniük:

a)a harmadik országbeli állampolgár fizikai vagy szellemi állapota;

b)technikai okok, például a szállítási kapacitás hiánya vagy a kitoloncolás meghiúsulása a személyazonosság megállapításának hiánya miatt.

(3)Ha a kitoloncolást az (1) és (2) bekezdésben foglaltak szerint elhalasztották, az érintett harmadik országbeli állampolgár számára a 97. cikk (3) bekezdésében felsorolt kötelezettségek írhatók elő.

12.10. cikk

Kísérő nélküli kiskorúak kiutasítása és kitoloncolása

(1)A kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó kiutasítási határozat elrendelése előtt a gyermekek legjobb érdekének kellő figyelembevételével a kiutasítást végrehajtó hatóságtól eltérő megfelelő szervek általi segítségnyújtást kell biztosítani a kiskorúak számára.

(2)Kísérő nélküli kiskorúaknak a tagállam területéről történő kitoloncolása előtt a tagállam hatóságainak meg kell győződniük arról, hogy a kiskorú egy családtagjához, kinevezett gondviselőhöz vagy a fogadó állam megfelelő befogadó létesítményéhez kerül.

13.11. cikk

Beutazási tilalom

(1)A kiutasítási határozatokkal együtt beutazási tilalmat kell elrendelni:

a)ha az önkéntes távozásra nem állapítottak meg határidőt, vagy

b)ha a visszatérési kötelezettség teljesítésére nem került sor.

Egyéb esetekben a kiutasítási határozatok párosulhatnak beutazási tilalommal.

ò új szöveg

(2) A tagállamok kiutasítási határozathoz nem kapcsolódó beutazási tilalmat szabhatnak ki azon harmadik országbeli állampolgárokkal szemben, akik jogellenesen tartózkodtak a tagállamok területén, és akik jogellenes tartózkodására az (EU) 2016/399 rendelet 8. cikke szerinti, kiléptetéskor végzett határforgalom-ellenőrzésekkel összefüggésben derült fény, amennyiben az egyedi ügy sajátos körülményei alapján és az arányosság elvét figyelembe véve ez indokolt.

ê 2008/115/EK irányelv

ð új szöveg

(3)(2).A beutazási tilalom időtartamát minden egyes eset idevágó körülményeinek alapos megfontolása alapján kell meghatározni, és az elméletileg nem haladja meg az öt évet. Mindazonáltal túllépheti az öt évet, ha a harmadik országbeli állampolgár a közrendre, a közbiztonságra vagy a nemzetbiztonságra nézve komoly fenyegetést jelent.

(4)(3).A tagállamoknak mérlegelniük kell, hogy visszavonják vagy felfüggesztik-e a beutazási tilalmat, amennyiben az a harmadik országbeli állampolgár, akivel szemben az (1) bekezdés második albekezdésének megfelelően beutazási tilalmat rendeltek el, bizonyítani tudja, hogy a kiutasítási határozatnak teljes mértékben eleget téve elhagyta a tagállam területét.

Az (1) bekezdés első albekezdése b) pontjának sérelme nélkül, valamint amennyiben az érintett harmadik országbeli állampolgár nem jelent veszélyt a közrendre, a közbiztonságra vagy a nemzetbiztonságra, az emberkereskedelem azon áldozatai, akik a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményektől érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló, 2004. április 29-i 2004/81/EK tanácsi irányelv 30 értelmében tartózkodási engedélyt kaptak, nem sújthatók beutazási tilalommal.

A tagállamok egyedi esetekben humanitárius okokból tartózkodhatnak a beutazási tilalom elrendelésétől, visszavonhatják a tilalmat, vagy felfüggeszthetik azt.

A tagállamok egyedi esetekben vagy egyes esetkategóriákban egyéb okokból is visszavonhatják vagy felfüggeszthetik a beutazási tilalmat.

(5)(4).Amennyiben egy tagállam tartózkodási engedély vagy tartózkodásra jogosító egyéb engedély megadását mérlegeli olyan harmadik országbeli állampolgár számára, akire egy másik tagállam által elrendelt beutazási tilalom vonatkozik, a tagállam először konzultál a beutazási tilalmat elrendelő tagállammal, és a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 31 25. cikkével összhangban figyelembe veszi annak érdekeit  ð az (EU) 2018/XXX rendelet 32 27. cikkének megfelelően ï.

(6)(5).Az (1)–(5)(4) bekezdés a 2011/95/EU irányelv tagállamokban a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelv 33 2. cikkének a) pontjában a) bekezdésében foglalt, a nemzetközi védelemhez való jog sérelme nélkül alkalmazandó.

ò új szöveg

14. cikk

Visszatérés-kezelés

(1)Minden tagállam létrehozza, üzemelteti, karbantartja és továbbfejleszti nemzeti visszatérés-kezelési rendszerét, amely az ezen irányelv végrehajtásához szükséges valamennyi információt kezeli, különös tekintettel az egyedi ügyek, valamint a visszatéréssel kapcsolatos eljárások kezelésére.

(2)A nemzeti rendszer olyan módon kerül kialakításra, amely szavatolja az (EU) .../... rendelet [az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet] 50. cikkével összhangban létrehozott központi rendszerrel történő kommunikációt lehetővé tévő műszaki összeférhetőséget.

(3)A tagállamok programokat hoznak létre, hogy a nemzeti jogszabályokkal összhangban logisztikai, pénzügyi és egyéb anyagi vagy természetbeni támogatást nyújtsanak az 539/2001/EK tanácsi rendelet 34 I. mellékletében felsorolt harmadik országok állampolgárságával rendelkező, jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérésének elősegítése céljából.

E támogatás kiterjedhet a nem uniós visszaküldési célországon belüli integráció elősegítésére.

E támogatás nyújtása, annak jellegét és mértékét is beleértve, az érintett harmadik országbeli állampolgárnak a tagállamok illetékes hatóságaival való, az ezen irányelv 7. cikke szerint meghatározott együttműködésén alapul.

ê 2008/115/EK irányelv

III. FEJEZET
ELJÁRÁSI BIZTOSÍTÉKOK

15.12. cikk

Formanyomtatvány

(1)A kiutasítási határozatok, és – amennyiben elrendelik – a beutazási tilalomról és a kitoloncolásról szóló határozatok meghozatalára írásban, a tényállás ismertetésével és jogi indokolással, valamint a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek feltüntetésével kerül sor.

A tényállásra vonatkozó tájékoztatás korlátozható, amennyiben a nemzeti jog lehetővé teszi a tájékoztatáshoz való jog korlátozását, különösen a nemzetbiztonság és -védelem, illetve a közbiztonság védelme érdekében, valamint a bűncselekmények megelőzésének, nyomozásának, felderítésének és üldözésének biztosítása érdekében.

(2)A tagállamok kérésre biztosítják a kiutasításhoz kapcsolódó, az (1) bekezdésben említett határozatok, köztük a jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó információk főbb elemeinek írásbeli vagy szóbeli fordítását olyan nyelven, amelyet a harmadik országbeli állampolgár megért, vagy amelyről észszerűen feltételezhető, hogy a harmadik országbeli állampolgár megérti.

(3)A tagállamok úgy dönthetnek, hogy nem alkalmazzák a (2) bekezdést azon harmadik országbeli állampolgárokra, akik valamely tagállam területére illegálisan jogellenesen léptek be, és ezt követően nem szereztek tartózkodási engedélyt vagy tartózkodási jogot az adott tagállamban.

Ebben az esetben a kiutasításhoz kapcsolódó, az (1) bekezdésben említett határozatokat a nemzeti jogszabályok szerinti egységes formanyomtatvány felhasználásával kell meghozni.

A tagállamok legalább öt olyan nyelven elkészítik az egységes formanyomtatvány főbb elemeit megmagyarázó általános tájékoztatót, amelyeket az érintett tagállamba belépő illegális bevándorlók leginkább használnak vagy megértenek.

16.13. cikk

Jogorvoslatok

(1)Az érintett harmadik országbeli állampolgár számára biztosítani kell a hatékony jogorvoslathoz való jogot, hogy illetékes igazságügyi bíróság vagy közigazgatósági hatóság, vagy pártatlan és a függetlenség biztosítékával rendelkező tagokból álló illetékes szerv előtt fellebbezéssel élhessen a kiutasításhoz kapcsolódó, a 1512. cikk (1) bekezdésében említett határozatok ellen, vagy kérhesse azok felülvizsgálatát.

ò új szöveg

Az érintett harmadik országbeli állampolgár számára biztosítani kell a kiutasítási határozattal szembeni, egyfokú bírósági eljárásban történő fellebbezéshez való jogot, amennyiben ez a határozat az (EU) .../... rendelet [a menekültügyi eljárásokról szóló rendelet] szerint meghozott, a nemzetközi védelem iránti kérelem elutasításáról szóló olyan határozaton alapul, amely az említett rendelet 53. cikkével összhangban hatékony bírósági felülvizsgálat tárgyát képezte.

ê 2008/115/EK irányelv

ð új szöveg

(2)Az (1) bekezdésben említett ð igazságügyi ï hatóságnak vagy szervnek hatáskörében áll felülvizsgálni a kiutasításhoz kapcsolódó, a 1512. cikk (1) bekezdésében említett határozatokat, beleértve a határozatok végrehajtásának ideiglenes felfüggesztését, kivéve, ha a nemzeti jog értelmében az ideiglenes felfüggesztés már érvényben van.

ò új szöveg

(3)A kiutasítási határozat végrehajtását automatikusan fel kell függeszteni az elsőfokú fellebbezés benyújtására rendelkezésre álló időtartam végéig, valamint – amennyiben fellebbezést nyújtottak be a meghatározott határidőn belül – a fellebbezés kivizsgálása során, amennyiben fennáll a kockázata, hogy sérül a visszaküldés tilalmának elve. Ha az első vagy azt követő jogorvoslati határozattal szemben további fellebbezést nyújtanak be, valamint minden egyéb esetben, a kiutasítási határozat végrehajtása nem függeszthető fel, kivéve, ha egy bíróság vagy törvényszék a felperes kérelmére vagy hivatalból másképp dönt, figyelembe véve az egyedi ügy sajátos körülményeit.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kiutasítási határozat végrehajtásának ideiglenes felfüggesztése iránti kérelemre vonatkozó határozatot 48 órán belül meghozzák azt követően, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár ilyen kérelmet nyújtott be. Összetett ténybeli vagy jogi kérdéseket érintő egyedi ügyben az illetékes igazságügyi hatóság adott esetben meghosszabbíthatja az ebben a bekezdésben meghatározott határidőket.

Amennyiben az érintett harmadik országbeli állampolgár nem terjeszt elő olyan új körülményeket vagy tényeket, amelyek jelentősen módosítanák az egyedi ügy konkrét körülményeit, vagy ilyenek nem merülnek fel, e bekezdés első és második albekezdése nem alkalmazandó, amennyiben:

a)az azokban említett ideiglenes felfüggesztés oka az (EU) .../... rendelet [a menekültügyi eljárásokról szóló rendelet] alkalmazásában lefolytatott eljárás keretében vizsgálat tárgyát képezte, vagy az említett rendelet 53. cikkével összhangban hatékony bírósági felülvizsgálatnak vetették alá; 

b)a kiutasítási határozat az ilyen eljárásokat követően hozott, a jogszerű tartózkodás megszüntetéséről szóló határozat következménye.

(4) A tagállamok észszerű határidőket állapítanak meg, és meghatározzák az e cikk szerinti hatékony jogorvoslathoz való jog gyakorlásának biztosításához szükséges egyéb szabályokat.

A tagállamok öt napot meg nem haladó időt biztosítanak a kiutasítási határozattal szembeni fellebbezés benyújtására, amennyiben e határozat az (EU) .../... rendelet [a menekültügyi eljárásokról szóló rendelet] szerint meghozott, a nemzetközi védelem iránti kérelem elutasításáról szóló jogerős határozat következménye.

ê 2008/115/EK irányelv

(5)(3).Az érintett harmadik országbeli állampolgár számára biztosítani kell a jogi tanácsadás, a jogi képviselet, és szükség esetén a nyelvi segítség igénybevételének lehetőségét.

(6)(4).A jogi segítségnyújtásra vonatkozó nemzeti jogszabályokkal vagy szabályokkal összhangban, a tagállamoknak kérésre térítésmentesen biztosítaniuk kell a szükséges jogi segítséget és/vagy képviseletet, és rendelkezhetnek úgy, hogy az ingyenes jogi segítségnyújtást és/vagy képviseletet a 2005/85/EK irányelv 15. cikk (3)–(6) bekezdésében foglalt feltételekhez kötik.

17.14. cikk

Biztosítékok a kiutasítás végrehajtását megelőzően

(1)A 1916. és 2017. cikkek hatálya alá eső helyzet kivételével a tagállamok a harmadik országbeli állampolgárok tekintetében a lehetőségekhez mérten biztosítják az alábbi elvek figyelembevételét a 97. cikknek megfelelően az önkéntes távozásra engedélyezett időszak alatt, valamint azon időszakok alatt, amelyekre a 119. cikknek megfelelően a kitoloncolást elhalasztották:

a)fenn kell tartani a család egységét a területükön tartózkodó családtagokkal;

b)biztosítani kell a sürgősségi egészségügyi ellátást és a betegségek alapvető kezelését;

c)a kiskorúak számára – tartózkodásuk időtartamától függően – biztosítani kell az iskoláztatást;

d)figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott személyek különleges igényeire.

(2)A tagállamok az (1) bekezdésben említett személyek számára a nemzeti jogszabályoknak megfelelően írásbeli igazolást adnak arról, hogy az önkéntes távozásra megszabott határidőt a 97. cikk (2) bekezdésének megfelelően meghosszabbították, vagy a kiutasítási határozat végrehajtását ideiglenesen felfüggesztették.

IV. FEJEZET
KITOLONCOLÁS CÉLJÁBÓL TÖRTÉNŐ ŐRIZET

ê 2008/115/EK irányelv (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

18.15. cikk

Őrizet

(1)A tagállamok – kivéve, ha a konkrét esetben más elégséges, de kevésbé kényszerítő intézkedés is hatékonyan alkalmazható,– kizárólag a kiutasítás előkészítése és/vagy a kitoloncolás végrehajtása céljából őrizetben tarthatják a kitoloncolási eljárás alatt álló harmadik országbeli állampolgárt, különösen, ha:

a)fennáll a szökés veszélye, ð ami a 6. cikk szerint került megállapításra; ï vagy

b)a harmadik ország érintett állampolgára meghiúsítja vagy akadályozza a kiutasítás előkészítését vagy a kitoloncolási eljárást;. Ö vagy Õ

ò új szöveg

c)az érintett harmadik országbeli állampolgár veszélyezteti a közrendet, a közbiztonságot vagy a nemzetbiztonságot.

Valamennyi őrizeti indokot meg kell határozni a nemzeti jogban.

ê 2008/115/EK irányelv

Az őrizetnek a lehető legrövidebbnek kell lennie, és csak addig tartható fenn, amíg a kitoloncolási intézkedések folynak, és kellő körültekintéssel végrehajtásra kerülnek.

(2)Az őrizetet közigazgatási vagy igazságügyi hatóságok rendelik el.

Az őrizetet írásban kell elrendelni, a tényállás ismertetésével és jogi indokolással ellátva.

Amennyiben az őrizetet közigazgatási hatóságok rendelték el, a tagállamok

a)vagy előírják az őrizetben tartás jogszerűségének gyors bírósági felülvizsgálatát, amellyel kapcsolatosan az őrizet kezdetétől számítva a lehető legrövidebb határidőn belül határozatot kell hozni,

b)vagy biztosítják a jogot a harmadik országbeli állampolgár számára az őrizetben tartásának jogszerűségét gyorsan felülvizsgáló bírósági eljárás megindítására, amelyben a jogszerűségről a vonatkozó eljárás megindításától számítva a lehető legrövidebb határidőn belül határozni kell. Ez esetben a tagállamok haladéktalanul tájékoztatják az érintett harmadik országbeli állampolgárt az ilyen eljárás igénybevételének lehetőségéről.

Az érintett harmadik országbeli állampolgárt haladéktalanul szabadon kell bocsátani, ha az őrizetben tartás nem jogszerű.

(3)Az őrizetben tartást minden esetben észszerű időközönként, akár az érintett harmadik országbeli állampolgár kérésére, akár hivatalból felül kell vizsgálni. Meghosszabbított őrizet esetében a felülvizsgálatokat igazságügyi hatóság felügyelete alatt kell elvégezni.

(4)Amennyiben a kitoloncolásra jogi vagy egyéb megfontolások következtében már nem látszik észszerű lehetőség, vagy az (1) bekezdésben megállapított feltételek már nem állnak fenn, az őrizet indokoltsága megszűnik, és az érintett személyt haladéktalanul szabadon kell bocsátani.

ê 2008/115/EK irányelv (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(5)Az őrizetet mindaddig fenn kell tartani, ameddig az (1) bekezdésben megállapított feltételek fennállnak, és az őrizet a kitoloncolás biztosításához szükséges. Valamennyi tagállam ð legalább három hónap és legfeljebb ï korlátozott, hat hónapot nem meghaladó ð maximális ï őrizetben tartási időszakot határoz meg.

ê 2008/115/EK irányelv

(6)A tagállamok az (5) bekezdésben említett időszakot kizárólag korlátozott, további tizenkét hónapot nem meghaladó időszakkal hosszabbíthatják meg a nemzeti jogszabályoknak megfelelően, azokban az esetekben, ha a kiutasítás végrehajtása minden észszerű erőfeszítésük ellenére várhatóan tovább tart:

a)az érintett harmadik országbeli állampolgár részéről szükséges együttműködés hiánya miatt, vagy

b)a szükséges dokumentumok harmadik országoktól való beszerzésének késedelme miatt.

19.16. cikk

Az őrizet körülményei

(1)Az őrizetet általában erre szolgáló különleges idegenrendészeti fogdákban kell végrehajtani. Amennyiben egy tagállam nem tud különleges idegenrendészeti fogdákban helyet biztosítani, és kénytelen büntetés-végrehajtási intézetben való elhelyezéshez folyamodni, az őrizet alatt álló harmadik országbeli állampolgárokat a többi fogva tartottól elkülönítve kell tartani.

(2)Az őrizet alatt álló harmadik országbeli állampolgároknak – kérésükre – biztosítani kell, hogy megfelelő időn belül kapcsolatba léphessenek a jogi képviselőjükkel, családtagjaikkal és az illetékes konzuli hatóságokkal.

(3)Külön figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott személyek helyzetére. A sürgősségi ellátást és a betegségek alapvető kezelését biztosítani kell.

(4)Az érintett és illetékes nemzeti, nemzetközi és nem kormányzati szervezetek és testületek részére lehetőséget kell biztosítani az (1) bekezdésben említett idegenrendészeti fogdák meglátogatására, amennyiben ezeket ezzel a fejezettel összhangban harmadik országbeli állampolgárok őrizetben tartására használják. Az ilyen látogatások engedélyezés tárgyát képezhetik.

(5)Az őrizetben tartott harmadik országbeli állampolgárokat rendszeresen el kell látni információval, amely ismerteti az intézményben alkalmazott szabályokat, és meghatározza az érintettek jogait és kötelezettségeit. Ebbe beletartozik az őrizetben lévők nemzeti jog szerinti feljogosítása a (4) bekezdésben említett szervezetekkel és testületekkel való kapcsolattartásra.

20.17. cikk

Kiskorúak és családjaik őrizetben tartása

(1)A kísérő nélküli kiskorúakat és azokat a családokat, amelyekben kiskorúak is vannak csak végső intézkedéskénteszközként és a lehető legrövidebb ideig lehet őrizetben tartani.

(2)A kitoloncolásra váró családok számára gondoskodni kell a magánéletük megfelelő védelmét biztosító elkülönített elhelyezéséről.

(3)Az őrizetben tartott kiskorúaknak lehetőséget kell adni a szabadidős tevékenységek végzésére, beleértve a koruknak megfelelő játék- és rekreációs tevékenységeket, és biztosítani kell számukra – tartózkodásuk időtartamának függvényében – az oktatáshoz való hozzáférést.

(4)A kísérő nélküli kiskorúakat lehetőség szerint olyan intézményekben kell elhelyezni, amelyek személyzete és felszereltsége az említett korosztály szükségleteit figyelembe veszi.

(5)A kitoloncolásra várók őrizetben tartásának összefüggésében a gyermek mindenek felett álló érdekét kell elsődlegesen figyelembe venni.

21.18. cikk

Szükséghelyzetek

(1)Azokban az esetekben, amikor a kiutasítandó harmadik országbeli állampolgárok kivételesen nagy száma előre nem látott, súlyos terhet ró valamely tagállam idegenrendészeti fogdáinak kapacitására, illetve közigazgatási vagy igazságügyi alkalmazottaira, akkor ez a tagállam – ameddig a kivételes helyzet fennáll – dönthet úgy, hogy a bírósági felülvizsgálatra a 1815. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésében előírtnál hosszabb időtartamot engedélyez, és – a 1916. cikk (1) bekezdésében és a 2017. cikk (2) bekezdésében előírt körülményektől eltérve – sürgős lépéseket tesz az őrizet körülményeinek tekintetében.

(2)Amikor a tagállam ilyen kivételes intézkedéseket tesz, tájékoztatnia kell a Bizottságot. Amint a kivételes intézkedések alkalmazásának okai megszűnnek, ismét tájékoztatnia kell a Bizottságot.

(3)E cikkben semmi nem értelmezhető úgy, hogy a tagállamok eltérhetnének attól az általános kötelezettségüktől, hogy minden – általános vagy egyedi – megfelelő intézkedést megtegyenek az ebből az irányelvből eredő kötelezettségeik teljesítésének biztosítása érdekében.

ò új szöveg

V. FEJEZET
A HATÁRON FOLYTATOTT ELJÁRÁS

22. cikk

A határon folytatott eljárás

(1)A tagállamok meghatározzák az azokra a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra alkalmazandó kiutasítási eljárást, akik az (EU) .../... rendelet  [a menekültügyi eljárásokról szóló rendelet] 41. cikke alapján meghozott, a nemzetközi védelem iránti kérelem elutasításáról szóló határozatot követően visszatérési kötelezettség alá tartoznak.

(2)Kivéve, ha e fejezet másképp rendelkezik, a II., III. és IV. fejezet rendelkezései alkalmazandók az (1) bekezdés szerint lefolytatott kiutasítási eljárásra.

(3)Az e cikk (1) bekezdése szerint lefolytatott kiutasítási eljárás során kibocsátott kiutasítási határozatokat a 15. cikk (3) bekezdésével összhangban, a nemzeti jogszabályok szerinti egységes formanyomtatvány felhasználásával kell meghozni.

(4)Az önkéntes távozásra nem biztosítanak határidőt. A tagállamok azonban megfelelő határidőt biztosítanak a 9. cikk szerinti önkéntes távozáshoz az érvényes úti okmánnyal rendelkező, valamint az illetékes tagállami hatóságokkal való, a 7. cikk szerint meghatározott együttműködési kötelezettségnek a kiutasítási eljárás valamennyi szakaszában eleget tévő harmadik országbeli állampolgár számára. A tagállamok előírják az érintett harmadik országbeli állampolgárnak, hogy a távozásig adja át az érvényes úti okmányt az illetékes hatóságnak.

(5)A tagállamok 48 órát meg nem haladó határidőt biztosítanak azon kiutasítási határozatokkal szembeni fellebbezés benyújtására, amelyek a tagállamok határán vagy tranzitzónáiban az (EU) .../... rendelet  [a menekültügyi eljárásokról szóló rendelet] 41. cikke alapján meghozott, a nemzetközi védelem iránti kérelem elutasításáról szóló jogerős határozaton alapulnak.

(6)A kiutasítási határozat végrehajtását az elsőfokú fellebbezés benyújtására rendelkezésre álló időtartam végéig, valamint – amennyiben fellebbezést nyújtottak be a meghatározott határidőn belül – a fellebbezés kivizsgálása során automatikusan fel kell függeszteni, amennyiben fennáll a kockázata, hogy sérül a visszaküldés tilalmának elve, és az alábbi két feltétel egyike alkalmazandó:

a)az (EU) .../... rendelet  [a menekültügyi eljárásokról szóló rendelet] 41. cikke alapján meghozott, a nemzetközi védelem iránti kérelem elutasításáról szóló határozat meghozatalát követően az érintett harmadik országbeli állampolgár olyan új körülményeket vagy tényeket terjeszt elő, vagy olyan új körülmények vagy tények merülnek fel, amelyek jelentősen módosítják az egyedi ügy konkrét körülményeit; vagy

b)az (EU) .../... rendelet [a menekültügyi eljárásokról szóló rendelet] 41. cikke szerint meghozott, a nemzetközi védelem iránti kérelem elutasításáról szóló határozat nem képezte az említett rendelet 53. cikkével összhangban álló hatékony bírósági felülvizsgálat tárgyát.

Amennyiben az első vagy későbbi jogorvoslati határozattal szemben további fellebbezést nyújtanak be, valamint minden egyéb esetben, a kiutasítási határozat végrehajtása nem függeszthető fel, kivéve, ha egy bíróság vagy törvényszék a felperes kérelmére vagy hivatalból másképp dönt, figyelembe véve az egyedi ügy sajátos körülményeit.

A tagállamok előírják, hogy a kiutasítási határozat végrehajtásának ideiglenes felfüggesztése iránti, az érintett személy által előterjesztett kérelemre vonatkozó határozatot 48 órán belül meg kell hozni azt követően, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár ilyen kérelmet nyújtott be. Összetett ténybeli vagy jogi kérdéseket érintő egyedi ügyben az illetékes igazságügyi hatóság adott esetben meghosszabbíthatja az ebben a bekezdésben meghatározott határidőket.

(7)A kiutasítás előkészítése vagy a kitoloncolási eljárás végrehajtása, vagy mindkettő érdekében, a tagállamok őrizetben tarthatják azt a harmadik országbeli állampolgárt, akit az (EU) .../... [a befogadási feltételekről szóló átdolgozott irányelv] 8. cikke (3) bekezdésének d) pontja szerint, az (EU) .../... rendelet [a menekültügyi eljárásokról szóló rendelet] 41. cikke alapján lefolytatott eljárás keretében vettek őrizetbe, és aki az e fejezet rendelkezései szerinti kiutasítási eljárás hatálya alatt áll.

Az őrizetnek a lehető legrövidebbnek kell lennie, és semmi esetre sem haladhatja meg a négy hónapot. Csak addig tartható fenn, amíg a kitoloncolási intézkedések folynak, és kellő körültekintéssel végrehajtásra kerülnek.

Amennyiben a kiutasítási határozat nem hajtható végre az e bekezdésben említett maximális határidőn belül, a harmadik országbeli állampolgár a 18. cikkel összhangban továbbra is őrizetben tartható.

ê 2008/115/EK irányelv (kiigazított szöveg)

VIV. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

23.19. cikk

Jelentés

A Bizottság háromévenként tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot ezen irányelvnek a tagállamokban történő alkalmazásáról, és szükség esetén módosításokat javasol.

A Bizottság először 2013. december 24-ig tesz jelentést, és ekkor különösen a 11. cikknek, a 13. cikk (4) bekezdésének és a 15. cikknek a tagállami alkalmazására összpontosít. A 13. cikk (4) bekezdésével kapcsolatban a Bizottságnak elsősorban a tagállamokban jelentkező további pénzügyi és adminisztratív hatásokat kell felmérnie.

20. cikk

Átültetés

(1)    A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. A 13. cikk (4) bekezdése tekintetében a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2011. december 24-ig megfeleljenek. A tagállamok ezen intézkedések szövegét haladéktalanul eljuttatják a Bizottsághoz.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz a hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)    A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

24.21. cikk

Kapcsolat a Schengeni Egyezménnyel

Ez az irányelv a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 23. és 24. cikkében foglalt rendelkezések helyébe lép.

ê 

25. cikk

Átültetés

(1)A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 6–10. cikknek, a 13. cikknek és a 14. cikk (3) bekezdésének, a 16. cikknek, a 18. cikknek és a 22. cikknek [hat hónappal a hatálybalépést követően]-ig, a 14. cikk (1) és (2) bekezdésének [egy évvel a hatálybalépést követően]-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz a hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezésekben utalni kell arra is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni A hivatkozás és a megfogalmazás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

26. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2008/115/EK irányelv […]-án/-én [a 25. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett második időpont utáni nap] hatályát veszti, ami nem érinti az irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozóan az I. mellékletben meghatározott határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat ezen irányelvre való hivatkozásnak kell tekinteni és a II. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

ê 2008/115/EK irányelv

22 27. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

ê 

A […] cikkek [azok a cikkek, amelyek nem változtak a hatályon kívül helyezett irányelvhez képest] […]-tól/től [a 25. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett második időpont utáni nap] alkalmazandók.

ê 2008/115/EK irányelv (kiigazított szöveg)

28.23. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek Ö a Szerződéseknek megfelelően Õ a tagállamok a címzettjei, az Európai Közösséget létrehozó szerződéssel összhangban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

(1)    Az Európai Tanács 2018. június 28-i következtetései.

(2)    Németország és Franciaország 2018. június 19-i mesebergi nyilatkozata „A biztonságra és jólétre vonatkozó európai ígéretek megújításáról”.

(3)    COM(2015) 240 final.

(4)    Az Európai Parlament és a Tanács 2008/115/EK irányelve (2008. december 16.) a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (HL L 348., 2008.12.24., 98. o.).

(5)    COM(2017) 200 final.

(6)    C(2017) 1600 final.

(7)    C(2017) 6505.

(8)    A tagállamok által végrehajtott támogatott önkéntes visszatérési (és reintegrációs) programokra vonatkozó, nem kötelező közös normák (8829/16).

(9)    A Tanács 1053/2013/EU rendelete (2013. október 7.) a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és monitoringmechanizmus létrehozásáról és a végrehajtó bizottságnak a Schengent Értékelő és Végrehajtását Felügyelő Állandó Bizottság létrehozásáról szóló 1998. szeptember 16-i határozatának hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2013.11.6., 27. o.).

(10)    Az Európai Parlament és a Tanács 2008/115/EK irányelve (2008. december 16.) a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (HL L 348., 2008.12.24., 98. o.).

(11)    COM(2015) 285 final.

(12)    A Tanács 2005/85/EK irányelve (2005. december 1.) a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól (HL L 326., 2005.12.13., 13. o.).

(13)    A Tanács 2004/573/EK határozata (2004. április 29.) a harmadik államok kiutasított állampolgárainak két vagy több tagállam területéről történő kitoloncolására szolgáló közös légi járatok szervezéséről (HL L 261., 2004.8.6., 28. o.).

(14)

   [A Schengeni Információs Rendszernek a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérése céljából történő használatáról szóló rendelet] (HL L …).

(15)    Az Európai Parlament és a Tanács 1987/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létrehozásáról, működtetéséről és használatáról (HL L 381., 2006.12.28., 4. o.).

(16)

   A Tanács 2001/40/EK irányelve (2001. május 28.) a harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről (HL L 149., 2001.6.2., 34. o.).

(17)

   A Tanács 2001/40/EK irányelve (2001. május 28.) a harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről (HL L 149., 2001.6.2., 34. o.), valamint a Tanács 2004/191/EK határozata (2004. február 23.) a harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről szóló 2001/40/EK irányelv alkalmazásából adódó pénzügyi aránytalanságok kiegyenlítését célzó kritériumok és gyakorlati szabályok megállapításáról (HL L 60., 2004.2.27., 55. o.).

(18)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(19)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/680 irányelve (2016. április 27.) a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2016.5.4., 89. o.).

(20)    A személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 105., 2006.4.13., 1. o.).

(21)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) (HL L 77., 2016.3.23., 1. o.).

(22)    A Tanács 2000/365/EK határozata (2000. május 29.) Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 131., 2000.6.1., 43. o.).

(23)    A Tanács 2002/192/EK határozata (2002. február 28.) Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 64., 2002.3.7., 20. o.).

(24)    A Tanács 1999/437/EK határozata (1999. május 17.) az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról (HL L 176., 1999.7.10., 31. o.).

(25)    HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

(26)    A Tanács 2008/146/EK határozata ( 2008. január 28.) az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 53., 2008.2.27., 1. o.).

(27)    HL L 160., 2011.6.18., 21. o.

(28)    A Tanács 2011/350/EU határozata (2011. március 7.) az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló, különösen a belső határokon történő ellenőrzés megszüntetéséhez és a személyek mozgásához kapcsolódó társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 160., 2011.6.18., 19. o.).

(29)    HL L 83., 2013.3.26., 3. o.

(30)    A Tanács 2004/81/EK irányelve (2004. április 29.) a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményektől érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről (HL L 261., 2004.8.6., 19. o.).

(31)    HL L 239., 2000.9.22., 19. o.

(32)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/... rendelete […] a határforgalom-ellenőrzés terén a Schengeni Információs Rendszer (SIS) létrehozásáról, működéséről és használatáról, a Schengeni Egyezmény módosításáról, valamint az 1987/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről [az elfogadás függőben van].

(33)    A Tanács 2004/83/EK irányelve (2004. április 29.) a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról (HL L 304., 2004.9.30., 12. o.).

(34)    A Tanács 539/2001/EK rendelete (2001. március 15.) a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról (HL L 81., 2001.3.21., 1. o.).

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2018.9.12.

COM(2018) 634 final

MELLÉKLETEK

a következőhöz:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (átdolgozás)

I. MELLÉKLET

A belső jogba való átültetésre vonatkozó határidők

(a 25. cikk szerint)

_____________

II. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

_____________