Az Európai Unió és Marokkó közel fél évszázadon keresztül gyümölcsöző és többdimenziós partnerséget alakított ki, amely különösen az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló, 2000-ben hatályba lépett euromediterrán megállapodás 1 (a továbbiakban: EU–Marokkó társulási megállapodás vagy társulási megállapodás) révén valósult meg. A társulási megállapodásba a mezőgazdasági és a feldolgozott mezőgazdasági termékekre, a halakra és a halászati termékekre vonatkozó liberalizációs intézkedések kerültek az Európai Unió és a Marokkói Királyság közötti, levélváltás formájában létrejött, 2012-ben hatályba lépett megállapodással 2 (a továbbiakban: liberalizációs megállapodás).

Szintén e kiemelt partnerség keretében szerezte meg Marokkó 2008-ban a kiemelt státuszt, amely a kétoldalú kapcsolatok stabilitását, valamint a két fél arra irányuló közös törekvéseit és kötelezettségvállalásait szentesíti, hogy előmozdítsák a közös kezdeményezéseiket, például a jó közigazgatást, valamint a politikai és a társadalmi-gazdasági reformokat.

Ezzel párhuzamosan az Unió újra és újra megerősítette, hogy ragaszkodik a nyugat-szaharai vitarendezéshez. Nem ismerte el Marokkó szuverenitását Nyugat-Szahara felett, de teljes mértékben támogatja az Egyesült Nemzetek főtitkára és személyes megbízottja annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy a felek segítséget kapjanak egy olyan igazságos, tartós és kölcsönösen elfogadható politikai megoldás eléréséhez, amely az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt – az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának határozataiban, és különösen a 2152. sz. (2014) és a 2218 (2015) sz. határozatban kinyilatkoztatott – elveknek és célkitűzéseknek megfelelő megállapodások keretében irányozná elő a nyugat-szaharai nép önrendelkezését.

Az Európai Unió Bírósága a C-104/16 P. sz. ügyben 2016. december 21-én hozott ítéletében 3 kimondta, hogy az Unió és Marokkó között létrejött társulási megállapodás és liberalizációs megállapodás nem alkalmazandó Nyugat-Szaharára.

A Bíróság ítélete óta a társulási megállapodásban és a jegyzőkönyveiben előírt kereskedelmi kedvezményeknek az önkormányzattal nem rendelkező területnek minősülő Nyugat-Szaharából származó termékekre való tényleges alkalmazási gyakorlata kizárólag abban az esetben folytatódhatott tovább, ha (a marokkói mezőgazdasági termékek, feldolgozott mezőgazdasági termékek, halak és halászati termékek uniós piacra jutására vonatkozó) 1. jegyzőkönyv és (a származási szabályokra vonatkozó) 4. jegyzőkönyv annak megállapításával módosul, hogy a Nyugat-Szaharából származó termékek a Marokkóban előállított termékekkel azonos elbánásban részesülnek.

A Tanács 2017. május 29-én felhatalmazta a Bizottságot arra, hogy kezdeményezzen tárgyalásokat annak érdekében, hogy jogalapot biztosítson a Nyugat-Szaharából származó termékek kedvezményben részesítéséhez, és tárgyalási irányelveket fogadott el. Két tárgyalási fordulóra került sor. Az első 2017. június 15-én és 16-án, a második 2017. július 18-án zajlott le. A tárgyalóküldöttség vezetői 2018. január 31-én parafálták a megállapodástervezetet.

Ez a javaslat azzal a céllal módosítja az EU–Marokkó társulási megállapodás 4. és 1. jegyzőkönyvét, hogy tiszteletben tartsa a Bíróság 2016. december 21-i ítéletében foglalt követelményeket, és jogalapot hozzon létre a Nyugat-Szaharából származó termékek kedvezményben részesítéséhez.

A javaslat célja, hogy – az uniós piacra jutás stabil szinten tartása révén – elkerülhetők legyen a Nyugat-Szaharával folytatott kereskedelemben való fennakadások, ugyanis új kedvezményt nem biztosít. A javaslat különösen arra hivatott, hogy elősegítse Nyugat-Szahara gazdasági fejlődését, azáltal, hogy az Európai Unióba irányuló kivitelét a Marokkóból származó termékek kivitelével azonos elbánásban részesíti. Következésképp ezekkel az intézkedésekkel elkerülhető lesz, hogy Nyugat-Szahara kedvezőtlen versenyhelyzetbe kerüljön, és így beruházási lehetőségektől essen el a különböző jogcímen (társulási megállapodások jogcímén vagy az általános vámkedvezmény-rendszer keretében) vámkedvezményekben részesülő szomszédos országokkal szemben.

Végezetül hangsúlyozni kell, hogy az Európai Unió Bírósága által a C-266/16. sz. ügyben 2018. február 27-én hozott ítélet az Unió és Marokkó közötti halászati partnerségi megállapodásra vonatkozik, amely téma elkülönül a társulási megállapodásban tárgyalt piacra jutás kérdésétől, és következésképpen ettől a javaslattól is.

Magától értetődő, hogy az Egyesült Nemzetek keretében és az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa releváns határozatainak megfelelően történő vitarendezésig bármiféle megállapodás csak ideiglenes lesz. Ebben az összefüggésben megállapítandó, hogy a megállapodásban foglaltak szerint annak megkötése nem sérti az Európai Unió Nyugat-Szahara státuszával kapcsolatos álláspontját, illetve Marokkó e térséggel kapcsolatos álláspontját.

Ez a javaslat megfelel az aktuális kereskedelempolitikának. Megjegyzendő, hogy a vámhatóságok 2016. december 21-ig, a Bíróság C-104/16 P. sz. ügyben hozott ítéletének napjáig ténylegesen kedvezményeket alkalmaztak az igazoltan marokkói származású nyugat-szaharai termékekre. Sem Marokkó, sem Nyugat-Szahara nem részesül újabb vámkedvezményben azokhoz a vámkedvezményekhez képest, amelyekben 2016. december 21. előtt ténylegesen részesült, ugyanis egyszerűen az a cél, hogy a kedvezmények hatálya alá tartozó földrajzi övezet bővüljön, nem pedig az, hogy a kedvezmények volumene vagy a kedvezmények hatálya alá tartozó termékek módosuljanak.

A javaslat összhangban van az európai szomszédságpolitika általános célkitűzéseivel, amennyiben hozzájárul a déli szomszédságban fennálló kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok szoros együttműködés szellemében történő javításához. A javaslat összhangban van az Unió Marokkóval kapcsolatos általános politikájával is, melynek célja, hogy megerősítse a kiemelt partnerséget ezzel az országgal, de ne befolyásolja az Egyesült Nemzetek Szervezete által Nyugat-Szahara vonatkozásában folytatott eljárás kimenetelét.

Az, hogy a kereskedelmi kedvezmények hatálya a szerződő felek területén túlra kiterjedhet, nem példátlan helyzet, ugyanis az EU–Marokkó társulási megállapodás két olyan együttes nyilatkozatot tartalmaz, amelyek szerint Marokkónak a San Marino Köztársaságból és az Andorrából „származó [...] termékeket a megállapodás értelmében a Közösségből származó termékekként kell elfogadnia”.

Az 1. és a 4. jegyzőkönyv által Marokkó számára biztosított vámkedvezmények bizonyos feltételek mellett kiterjeszthetők a Nyugat-Szaharából származó termékekre, amennyiben létezik a megfelelő jogalap. A mellékelt megállapodástervezetnek pontosan a jogalap létrehozása a célja. A társulási megállapodás érintett jegyzőkönyveinek módosítása azt is lehetővé teszi, hogy az uniós vámkedvezmények biztosítása a helyi lakosság számára jelentkező előnyök értékelésén és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuljon.

A megállapodás aláírását lehetővé tevő jogalap az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikke, összefüggésben annak 218. cikke (5) bekezdésével, mivel a közös kereskedelempolitika tárgykörébe tartozó kérdésről van szó.

A közös kereskedelempolitika az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik (az EUMSZ 3. cikkének (1) bekezdése), és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikke (3) bekezdésének megfelelően a szubszidiaritás elve az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó területekre nem alkalmazandó.

A javaslat a felvetett kérdéssel arányos választ ad. A megállapodás nem fogja módosítani a Nyugat-Szaharából származó termékek uniós piacra jutásának a 2016. december 21-i bírósági ítélet előtt meglévő mértékét. A származási szabályokat a társulási megállapodás 4. jegyzőkönyve határozza meg; e jegyzőkönyv módosul annak érdekében, hogy teljesüljön a kitűzött cél, és – az Egyesült Nemzetek Szervezete által Nyugat-Szahara vonatkozásában folytatott eljárás, valamint a vita végkimenetelének sérelme nélkül – észszerű határidőn belül reagálni lehessen a nyugat-szaharai termékek Unióba irányuló kivitelét érintő jelenlegi kereskedelmi bizonytalanságokra.

Következésképp az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulást létrehozó euromediterrán megállapodás 1. és 4. jegyzőkönyvének módosításáról szóló, az Európai Unió és a Marokkói Királyság között levélváltás formájában létrejött megállapodásnak az Európai Unió nevében történő aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslat nem mutat túl a kitűzött célok megvalósításához szükséges vagy megfelelő mértéken.

Az érintett jegyzőkönyvek csak a felek közötti megállapodással módosíthatók. Ez a hatóságok közötti, a kereskedelmi kedvezmények érvényesítéséhez szükséges együttműködésre is vonatkozik.

A megállapodás az Európai Unió és a Marokkói Királyság közötti levélváltás formájában jön létre. Kizárólag az Európai Unió és a Marokkói Királyság közötti megállapodással biztosítható, hogy a Nyugat-Szaharából származó termékek behozatala preferenciális származású legyen, mivel kizárólag a marokkói hatóságok tudnak gondoskodni a szóban forgó kedvezmények biztosításához szükséges szabályok betartásáról.

A megállapodás tervezete lehetővé teszi, hogy a megállapodás a megkötését megelőzően ideiglenesen alkalmazásra kerüljön. A felek megítélése szerint azonban nem szükséges javasolni a megállapodás ideiglenes alkalmazását.

A Bizottság a Tanács kérésének megfelelően értékelte a megállapodásnak a fenntartható fejlődésre kifejtett lehetséges hatásait, többek között a nyugat-szaharai termékekre biztosított vámkedvezményekből a nyugat-szaharai érintett lakosság számára jelentkező előnyök és hátrányok tekintetében.

Az értékelési kritériumok az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 73. cikke keretében releváns paramétereken alapulnak; e cikk rendelkezése szerint azok a tagok, „amelyek olyan területek igazgatásáért vállalták vagy készek vállalni a felelősséget, amely területek népei az önkormányzat teljes mértékét még nem érték el, elismerik e területek lakossága érdekei elsőbbségének alapelvét”, továbbá „magasztos megbízatásnak tekintik azt a kötelességüket, hogy [...] e területek lakosságának jólétét tőlük telhetőleg előmozdítsák”.

Így az értékelés a Nyugat-Szaharából származó kereskedelmi forgalomra, és különösen a halászati termékekre, a mezőgazdasági termékekre és a foszfátokra, valamint a természeti erőforrásokra, a foglalkoztatásra és az emberi jogokra kifejtett hatásokra terjed ki. Az értékelés nemcsak a meglévő adatok elemzésén, hanem előrejelzéseken is alapul. Tekintettel Nyugat-Szahara sajátos helyzetére, valamint arra, hogy az Unió harmadik félként nehezen folytathat vizsgálatokat Nyugat-Szahara területén, a Bizottság objektív és megbízható adatok szerzésére törekedett, többek között Marokkóval, a civil társadalommal és a Front Polisario szervezettel folytatott eszmecserék keretében, valamint nyilvánosan hozzáférhető információkra hivatkozva. A Bizottság minden egyéb, rendelkezésre álló információt is figyelembe vett. Bizonyos esetekben az információk továbbra sem meggyőzőek, és korlátozottak.

Az Európai Bizottság szolgálatai és az Európai Külügyi Szolgálat széles körű konzultációt folytattak a nyugat-szaharai lakosság körében.

Ezek a konzultációk rávilágítottak arra, hogy a többségi vélemény támogatja a liberalizációs megállapodásnak a vámkedvezmények nyugat-szaharai termékekre történő kiterjesztése érdekében történő módosítását. A tárgyalópartnerek többsége arról számolt be, hogy a lakosság egészére kifejtett hatás pozitív, és különösen a szóban forgó kereskedelmi kedvezményeknek a magánberuházásokra esetlegesen kifejtett, meghatározó multiplikátorhatását emelték ki. Jelezték, hogy az európai piacokhoz való kiváltságos hozzáférés javítaná az üzleti kapcsolatok légkörét, valamint az európai közvetlen beruházásokat, és ezáltal megerősítené Nyugat-Szahara új, részvételen alapuló és fenntartható fejlődési modelljét. Továbbra is e többségi álláspont szerint ugyanakkor a Nyugat-Szaharával bonyolított kereskedelmi forgalmat érintő jogbizonytalanság tartós fennállása jelentős terhet róna a társadalmi-gazdasági fejlődésre, ahogyan arról Nyugat-Szahara bizonyos tagállamokkal, illetve bizonyos ágazatokban fennálló kereskedelmi kapcsolatainak lelassulása már most is tanúskodik. E tárgyalópartnerek szerint Nyugat-Szahara külföldi piacokra jutásának és külföldi beruházásokhoz való hozzáférésének korlátozása következésképp csak gátolná a belkereskedelmi tevékenységek fejlődését és veszélyeztetne bizonyos társadalmi-gazdasági változásokat pontosan akkor, amikor úgy tűnik, hogy Nyugat-Szahara fejlődése végre megindulna.

A konzultációba bevont Front Polisario, valamint egyes nem kormányzati szervezetek negatív véleményt juttattak kifejezésre. E véleményeket azonban nem a tervezett vámkedvezmények alkalmazása által a nyugat-szaharai lakosságra kifejtett konkrét negatív hatások motiválták, hanem inkább az a félelem, hogy a kedvezmények állandósítják a szerintük marokkói megszállás alatt lévő Nyugat-Szaharában fennálló helyzetet.

Az értékelésből az derül ki, hogy az EU–Marokkó társulási megállapodásban előírt vámkedvezmények biztosítása pozitív hatást fejt ki a nyugat-szaharai gazdaságra, és ez a hatás várhatóan a jövőben is folytatódik, sőt, fokozódik. Nem megalapozott az a félelem, hogy a vámkedvezmények kiterjesztése a fennálló helyzet elismerésével jár, a megállapodásban ugyanis semmi nem utal Marokkó Nyugat-Szahara feletti szuverenitásának elismerésére.

Emberi jogok

Ami a nyugat-szaharai emberi jogi helyzetet illeti, az általában véve megfelel a marokkói emberi jogi helyzetnek. A védelmet szabályozó mechanizmusok és törvények azonosak. Mindazonáltal léteznek Nyugat-Szaharában a politikai vitával összefüggő sajátosságok, többek között a véleménynyilvánítás, a tüntetés és az egyesülés szabadsága tekintetében. A „területi integritás” bármely megsértése – vagyis a Polisario-párti szeparatista mozgalom is – tilos, bírsággal, sőt szabadságvesztéssel sújtandó.

Ami általában véve a vámkedvezmények nyugat-szaharai termékekre történő kiterjesztése által a szóban forgó terület emberi jogi helyzetére várhatóan kifejtett hatást illeti, analógia útján az EU–Marokkó társulási megállapodás marokkói emberi jogi helyzetre kifejtett hatásával kell érvelni. Mivel a megállapodás a különböző területeken érvényesülő európai uniós normák irányába tartó szabályozási konvergenciát ösztönzi, közvetett pozitív hatás figyelhető meg többek között a munkakörülmények (például a biztonsági intézkedések), a munkajog (például a gyermekvédelem), a növény-egészségügyi intézkedések, vagy akár a fogyasztóvédelem tekintetében.

Gazdasági és kereskedelmi hatás

Ami a különböző gazdasági tevékenységi ágazatokat illeti, a következtetések a következőek.

Nyugat-Szaharában folyik mezőgazdasági termelés, főként primőröket (paradicsomot és sárgadinnyét) termelnek, amelyeknek van piaca az Európai Unióban. E termelés becsült mennyisége 64 000 tonna, és mintegy 14 000 közvetlen munkahelyet jelent. Behozatali értéke hozzávetőleg 65 millió EUR. Vámkedvezmények hiányában erre a kivitelre 6,6 millió EUR vámfizetési kötelezettség vonatkozna.

A gazdasági előnyök gyarapodhatnának, ha a jövőben Nyugat-Szahara továbbfejlesztené a termelését és az Európai Unióba irányuló kivitelét a jelenleg mérlegelés tárgyát képező tervek keretében. Ez a munkahelyek számára is hatással lenne, amely egyes előrejelzések szerint az ötszörösére emelkedhetne. Ami azokat az állításokat illeti, amelyek szerint a mezőgazdasági tevékenységeknek a megállapodással ösztönzött fejlődése hatással lenne a természeti erőforrások – különösen a víz – felhasználására, a felszín alatti vizek felhasználására vonatkozó, bár egyesek által kétségbe vont marokkói becslések szerint a nem megújuló víztartalékokra kifejtett hatás mérsékelt. Hasonlóképpen, a hatóságok intézkedéseket tesznek a felszín alatti vizekből származó víz felhasználásának csökkentésére (helyi öntözés, tengervíz sómentesítése). Összességében egyrészt úgy tűnik, hogy napjainkban kevés hiteles alternatíva van az érintett terület gazdasági fejlődésének lehetővé tételére, másrészt a vízforrások felhasználásából fakadó hátrányokat ellensúlyozza a Nyugat-Szahara számára jelentkező pozitív gazdasági hatás.

Ami a halászati termékek ágazatát illeti, Nyugat-Szaharában jelentős a halászati termékek feldolgozóipara, ezen belül 141 olyan létesítmény van, amely exportálhat az Európai Unióba. A területről exportált halászati termékek értéke 2015-ben és 2016-ban 100 millió és 200 millió EUR között volt. Az Európai Unióba irányuló kiviteltől közvetlenül vagy közvetett módon függő munkahelyek száma hozzávetőleg 45 000 volt. A vámkedvezményeknek erre a behozatalra történő kiterjesztése tehát jelentős hatást fejtene ki a terület gazdaságára, és következésképp a foglalkoztatásra. Összhangban lenne a Nyugat-Szahara támogatását és fejlesztését célzó, az ágazat versenyképességének, a halászok foglalkoztatásának és életminőségének, valamint a természeti erőforrások fenntartható kiaknázásának pénzügyi támogatásával megvalósuló európai uniós hozzájárulással is. Ezzel szemben az említett kedvezmények biztosításának elutasítása veszélyeztetné a kivitelt, ugyanakkor a foglalkoztatást is, és elősegítené, hogy ezek a feldolgozási tevékenységek más helyekre, valószínűleg Marokkóba tevődjenek át. Ez ellentétes lenne az Európai Unió azon célkitűzéseivel is, hogy támogassa ennek az ágazatnak a fejlesztését Nyugat-Szaharában.

A nyugat-szaharai halászati termékek európai importőrei jelezték, hogy a (kedvezmény nélküli – nem preferenciális vámtételű) közös külső vám magas szintjére tekintettel e termékek vásárlása sokkal kevésbé lenne előnyös, ha nem részesülnének preferenciális elbánásban.

Végezetül ami a foszfátipart illeti, annak jelenlegi helyzetére tekintettel, nincs rá azonnali és közvetlen hatással Nyugat-Szaharának a társulási megállapodásból való kizárása. Ennek három fő okát lehet meghatározni: 1. egyes termékekre (a nyers foszfátokra) nulla vámtétel vonatkozik (a legnagyobb kedvezmény záradéka), 2. nincs olyan foszfáttermelés, amelynek létezne piaca az Unióban, 3. bizonyos, Nyugat-Szaharában előállított foszfátok Marokkóban történő feldolgozása (vagy bármely más olyan országban történő feldolgozása, amellyel az Európai Unió preferenciális megállapodást kötött) elegendő lenne ahhoz, hogy ezek a termékek marokkói preferenciális származást szerezzenek, tehát az e termékekre biztosított kedvezményekből fakadó előny nem függ az ásványok származásától.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a Nyugat-Szaharából származó termékekre biztosított kedvezmények hatással lennének egyes foszfátok előállításának jövőbeli fejlődésére. A foszfátokból származó termékek (többek között a foszforsav és a műtrágyák) nyugat-szaharai előállítására vonatkozóan bejelentett, jelentős (2 milliárd USD-t meghaladó) beruházások ugyanis veszélybe kerülnének, ha a foszfáttartalmú termékek Unióba irányuló kivitele nem részesülhetne preferenciális elbánásban. Kedvezmények hiányában Nyugat-Szaharánál vonzóbbak lennének más olyan helyekre irányuló beruházások, ahol kedvezmények vonatkoznának a gyártásra (például Marokkóban). A nyugat-szaharai beruházások megszakítása hatással lenne a gyártási kapacitásra, a termékek sokféleségére, és következésképp a régió foszfátágazatán belüli foglalkoztatásra.

A vámkedvezmények biztosítása tehát várhatóan általában véve jelentős hatást gyakorol a terület gazdasági fejlődésére. E hatások figyelemmel kísérésének biztosítása érdekében azonban a megállapodás kifejezetten rendelkezik egy olyan megfelelő keretről és eljárásról, amelyek rendszeres információcsere alapján lehetővé teszik a felek számára, hogy a megállapodás végrehajtása során értékeljék annak hatásait.

Annak ellenére, hogy nehezen szerezhetők be minden esetben pontos adatok, ez a vizsgálat lehetővé teszi annak megállapítását, hogy Nyugat-Szaharában léteznek olyan gazdasági tevékenységek és létezik olyan termelés, amelyek esetében kiemelkedő érdek fűződne ahhoz, hogy a Marokkói Királysággal azonos vámkedvezményekben részesüljenek. Valójában e termékek közül egyesek 2016. december 21-ig részesültek ilyen kedvezményekben, ami lehetővé tette a gazdasági tevékenység fejlesztését és a munkahelyteremtést Nyugat-Szaharában: ez jellemezte többek között a halászati termékek és egyes mezőgazdasági termékek ágazatát. Az uniós vámkedvezmények e termékekre történő kiterjesztése lehetővé tenné a kivitelük fenntartásának biztosítását.

Nyugat-Szahara gazdasági potenciáljának szükséges diverzifikálása a külső beruházások ösztönzését feltételezi, amelynek többek között előfeltétele a nagyobb jogbiztonság és következésképp Nyugat-Szahara Unióba irányuló jelenlegi vagy jövőbeli kivitelére alkalmazandó általános vámfeltételek egyértelművé tétele. A vámkedvezményeknek a nyugat-szaharai termékekre történő kiterjesztése a jellegéből fakadóan biztosítja a beruházási feltételeket, emellett – a terület kiaknázatlan gazdasági potenciáljára és a közvetlen külföldi beruházások jelenlegi alacsony szintjére tekintettel – elősegíti a helyi foglalkoztatás szempontjából kedvező, gyors és jelentős fellendülést.

Ezzel szemben a vámkedvezmények biztosításának elmaradása jelentősen veszélyeztetné a nyugat-szaharai kivitelt, többek között a halászati és a mezőgazdasági termékek kivitelét, és így valószínű, hogy e termékek – már most is korlátozott – száma még tovább csökkenne, ami a terület fejlődését gátló további hátrány megteremtésével lenne egyenértékű. A kedvezmények nyugat-szaharai termékekre történő kiterjesztésének hiányában ugyanis ezekre a termékekre a legnagyobb kedvezményes elbánás keretében alkalmazandó uniós vámok vonatkoznának, és így nem jutnának kiváltságosan az uniós piacra. Ez csak nagyon korlátozott mértékben érintené az ipari termékek (a foszfátok) kivitelét, de kifejezetten negatív hatást gyakorolna a halászati és a mezőgazdasági termékek Unióba irányuló kivitelére.

Általánosabban: a vámkedvezmények biztosítása várhatóan jelentős hatást fejt ki a nyugat-szaharai gazdaságra, ösztönözve az ezen ágazatokban végrehajtott beruházásokat. Ez a helyzet például egyes foszfátok (nevezetesen a foszforsav és a műtrágyák) esetében, itt ugyanis már előirányoztak beruházásokat, illetve a mezőgazdaság esetében, ahol szintén vannak fejlesztési tervek, csakúgy, mint a halászat esetében. Ezzel szemben az említett kedvezmények biztosításának hiányában akadályba ütközhetnének a beruházások, a gazdasági tevékenységek fejlesztése és diverzifikálása, valamint a foglalkoztatás is.

A nemzetközi jogból és különösen a Bécsi Egyezmény 36. cikkéből következik, hogy a kedvezmények biztosítása önmagában csak egy további jog Nyugat-Szahara területe számára, ellenszolgáltatásként nem tartalmaz kötelezettségeket, és így feltehetőleg ez utóbbi javát szolgálja. Az állítólagos, potenciálisan negatív hatások csak tisztán közvetett hatások a vízforrások felhasználása vagy a foglalkoztatás esetében. Az emberi jogok esetében nem tulajdonítható negatív hatás a vámkedvezményeknek.

A javaslat a REFIT-hez nem kapcsolódik.

Ami az Unió vámbevételeit illeti, a javaslat várhatóan nem jár figyelemre méltó költségvetési vonzatokkal. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Nyugat-Szaharából származó termékek 2016. december 21-ig ténylegesen vámmentességet élveztek az Unióba történő beléptetésükkor.

A megállapodás által az érintett lakosságra és az érintett területek természeti erőforrásainak kiaknázására kifejtett hatások figyelemmel kísérésének biztosítása érdekében a megállapodás kifejezetten rendelkezik egy olyan megfelelő keretről és eljárásról, amelyek rendszeres információcsere alapján lehetővé teszik a felek számára, hogy a megállapodás végrehajtása során értékeljék annak hatásait. Az Európai Unió és Marokkó megállapodtak arról, hogy az EU–Marokkó társulási megállapodással létrehozott társulási bizottság keretében legalább évente egyszer kölcsönösen információt cserélnek. Ennek az értékelésnek a konkrét feltételei – a Társulási Bizottság általi elfogadásuk céljából – a későbbiekben kerülnek meghatározásra.

A Bizottság szolgálatai és az Európai Külügyi Szolgálat ezenkívül folyamatosan tájékoztatni fogják a civil társadalmat a megállapodás végrehajtásáról.