EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2018.11.22.

COM(2018) 757 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

az uniós növényifehérje-termelés fejlesztéséről

1.    Bevezetés

A növényi fehérjék agrár-élelmiszeripari ágazat részére történő előállítása és beszerzése már több ízben váltott ki uniós szintű politikai vitákat. E jelentés célja a Bizottság által az (EU) 2017/2393 rendelet elfogadási folyamata során tett azon vállalás teljesítése, miszerint felülvizsgálja a növényi fehérjék uniós keresleti és kínálati helyzetét, valamint feltérképezi a gazdasági és környezeti szempontból megfelelő előállítás továbbfejlesztési lehetőségeit.

Emellett az Európai Parlament 2018 áprilisában jelentést fogadott el, amelyben az európai fehérjenövény-termesztést ösztönző uniós stratégia kidolgozását sürgeti 1 .

Ez a jelentés az uniós fehérjeágazat elemzése útján foglalja össze a Bizottság által az említett vállalás nyomán elvégzett munkát. E folyamat egy felmérésen keresztül vonta be a tagállamok képviselőit és érdekelt feleit; 4 szakértői munkaértekezletre került sor Belgiumban, Romániában, Franciaországban és Hollandiában; kétoldalú megbeszélések történtek a tagállamokban, valamint külső tanulmány készült az Unióban termesztett növényi fehérjék piaci potenciáljáról.

2.    A növényi fehérjék kereslete és kínálata az Unióban

A jelentés a 15 % feletti nyersfehérje-tartalmú, fehérjében gazdag növényekre összpontosít (olajnövények: repce, napraforgó és szója; hüvelyesek: bab, borsó, lencse, csillagfürt stb.; valamint hüvelyes takarmánynövények: főleg lucerna és lóhere), amelyek az Unió teljes növényi nyersfehérje-ellátásának mintegy 1/4-ét jelentik.

A gabonafélék, illetve a gyepterületek jelentősen hozzájárulnak ugyan az Unió teljes növényifehérje-ellátásához, alacsony fehérjetartalmuk, illetve kis piaci jelentőségük miatt nem szerepelnek a jelentésben.

2016–2017 során a növényi fehérjék iránti uniós kereslet nyersfehérjében számítva mintegy 27 millió tonnára emelkedett (1. ábra). A (mennyiség 93 %-ával 2 ) messze a legnagyobb felhasználónak számító takarmánypiac igényeit főleg az olajosmag-őrlemények elégítik ki 3 .

1. ábraA fehérjék uniós felhasználása és forrásai 2016–2017 során (nyersfehérje millió tonna)

Forrás: Európai Bizottság. “Komplex“ = liszt, mag és bab

A fehérje forrásától függően az uniós önellátási ráta jelentős eltéréseket mutat (repce 79 %, napraforgó 42 %, szója 5 %). Következésképpen az Unió évente mintegy 17 millió tonna nyersfehérjét importál (ebből 13 millió tonna szójaalapú, és szójabab-egyenértékben 30 millió tonnának felel meg); főleg Brazíliából, Argentínából és az USA-ból. Az Unió emellett 1,5 millió tonna napraforgó nyersfehérjét és legfeljebb egy millió tonna repcét is importál, mindkettőt főleg Ukrajnából.

A közös agrárpolitika (KAP) 2013. évi reformja óta az uniós szójaterület közel egy millió hektárra növekedve megduplázódott, az uniós szójatermelés pedig 2,8 millió tonnát tett ki 2018-ban. A fő szójatermelők Olaszország, Franciaország és Románia.

A hüvelyesek is hasonlóan kedvező tendenciát mutatnak: uniós termelésük 2013 óta csaknem háromszorosára nőtt és 2018-ban elérte a 6 millió tonnát (2,6 millió hektárt). A fő hüvelyesek a takarmányborsó és lóbab, míg lencsét és csicseriborsót kisebb területen termesztenek. A legtöbb takarmányborsót Franciaország, Spanyolország és Litvánia állítja elő, lóbabot pedig az Egyesült Királyság és Franciaország termeszt.

2013 és 2018 között az Unió fő olajnövényének számító repce termőterülete 4,1-ről 6,8 millió hektárra, azaz 66 %-kal nőtt. Az uniós termelés elérte a 20 millió tonnát – ennek fő hajtóerejét a biodízel iránti kereslet jelentette (megújulóenergia-irányelv). Mellékterméke (a repcemagliszt) fontos forrása a fehérjében gazdag takarmányoknak. A fő repcetermelők Franciaország, Németország és Lengyelország.

2. ábraA fehérjenövények termőterületének tagállami részarányai 2017-ben

Forrás: Eurostat

A növényi fehérjék élelmiszerpiaca kisebb (a mennyiség 7 %-a), de potenciálisan jóval jövedelmezőbb. 2017-ben az uniós fogyasztás csaknem 3 millió tonnát tett ki: borsó, lóbab, lencse, csicseriborsó, egyéb hüvelyesek és szója. Az Unió körülbelül egy millió tonna hüvelyest, különösen csicseriborsót és lencsét importál étkezési célra. A takarmányborsó és lóbab tekintetében az Unió nettó exportőrnek számít.

3.    A piaci szegmensek alakulása az Unióban

A növényi fehérjék piacának három szegmense ismert: hagyományos takarmányok, nagy értékű takarmányok, élelmiszerek – mindegyik saját gazdasági, társadalmi és környezeti jellemzőkkel rendelkezik.

3.1.Hagyományos takarmánykeverékek

A takarmánykeverékek messze a legnagyobb piacát jelentik a növényi fehérjéknek. E piac kétharmada baromfinak (35 %) és sertésnek (33 %) szánt takarmány, a kérődzőknek (szarvasmarha, juh, kecske) szánt takarmány pedig 28 %-ot fed le 4 . Főleg a baromfi- és a tejtermelő ágazatban felhasznált takarmányok állnak az évi 1 %-os növekedés mögött (3. ábra), miközben a sertéstakarmányok stagnálást mutatnak.

A növekedés üteme várhatóan 2030-ig pozitív marad 5 , jóllehet csak évi 0,3 %-os ráta mellett.

3. ábraA takarmánykeverékek uniós felhasználása (2004–2017)

Forrás: FEFAC Takarmánykeverékek előállítása (1989-2017)

A hagyományos takarmánykeverékek piaca erősen árvezérelt. Állataik táplálkozási szükségleteinek (fehérje- és aminosav-tartalom) fedezése során az állattenyésztők fő szempontja az ár-érték arány.

A takarmánykeverékek fontos összetevője a szójaliszt, mivel sok fehérjét (40 % felett) és aminosavat tartalmaz, valamint egész évben rendelkezésre áll, így nincs szükség az összetétel gyakori módosítására. A hagyományos takarmánykeverékek piacán korlátozottak az uniós előállítású növényi fehérjék növekedési kilátásai.

4. ábraAz állati termékek várható éves növekedési üteme az Unióban,             2017–2030, összesen és régiónként

Egy másik fontos tendencia a hagyományos állattenyésztés relatív elmozdulása Kelet-Európa, ezen belül Lengyelország (különösen a baromfi terén), illetve bizonyos mértékben Magyarország és Románia felé (4. ábra), ahol alacsonyabbak a termelési költségek.

Forrás: Uniós mezőgazdasági középtavú előrejelzések, 2018 (előkészítés alatt)

Ez az elmozdulás élénkítheti az uniós előállítású növényi fehérjék keresletét, mivel az említett régiókban találhatók a legnagyobb termőterületek.

3.2.Prémium takarmányok

Az uniós fogyasztók egyre tudatosabban figyelnek az állati termékek előállítási módjára. Szigorúbb előírásokat követelnek az állatjólét, a környezeti hatás (éghajlatváltozás/erdőirtás) és az előállítás típusa (ökológiai, illetve géntechnológiával nem módosított (nem GM) takarmányon alapuló, regionális ellátási láncok) terén.

Erre reagálva a prémium takarmányok különböző piaci szegmensei alakultak ki az Unióban.

1. táblázatA nem GM takarmányok részaránya néhány kiválasztott tagállamban (2012)

Ez a tendencia leginkább a nem GM-takarmányozású állatokból származó termékek esetében érezhető: Németországban például 2012-ben a szarvasmarha-takarmányok 9 %-a volt nem GM (1. táblázat), míg 2017-ben 40 % fölé nőtt a VLOG 6 által tanúsított tej piaci részesedése. Több állattenyésztési ágazat Ausztriában is hasonló fejleményeket mutatott.

A prémium takarmányok szegmenseire vonatkozó uniós szintű átfogó adatok hiánya miatt egy ebben a szakaszban elvégzett teljesebb körű elemzés sajnos megkérdőjelezhető eredményeket adna.

5. ábraAz osztrák piaci helyzet

Mindez gazdasági lehetőséget nyit az uniós előállítású, természetéből adódóan nem GM takarmányok előtt. A nem GM szója ártöbblete tonnánként mintegy 80–100 EUR, részben a kisebb terméshozam és a nagyobb költségek ellensúlyozása, részben a korlátozott rendelkezésre állás miatt. A globális kereskedelemben érintett 9 millió tonna nem GM 7 áru a szója világkereskedelmének csupán 6 %-a.

Az átlagosan évi 10 % feletti keresletnövekedésnek köszönhetően az ökológiai termelés is nagy növekedési ütemet mutat az Unió állattenyésztésében.

6. ábraAz Unió ökológiai állattenyésztésének éves növekedési üteme

Forrás: Eurostat

2016-ban az uniós tej 3 %-a származott ökológiai termelésből. Ez az arány 2030-ig várhatóan 10 %-ra emelkedik. 5 tagállamban (Ausztria, Svédország, Dánia, Lettország és Görögország) a piaci részesedések már 10 % felettiek (2. táblázat).

2. táblázatÖkológiai tejtermelés, 2017 (*2016)

Az ökológiai állattenyésztés növekedése közvetlen hatással van a biotermesztésű száraz hüvelyesek és más takarmánycélú fehérjenövények előállítására, évi 11 %-os rátát eredményezve (3. táblázat). Ez a tendencia vélhetően folytatódik és akár tovább is erősödhet.

A kérődzőknél az ökológiai termelés bővülése a fűalapú takarmányozási rendszereket és a gazdaságban előállított takarmányokra előírt minimum részarányok teljesítését is elősegíti.

3. táblázatA biotermesztésű száraz hüvelyesek és a fehérjenövények területe (2016)

A prémium takarmányláncok erőteljes fejlődése fontos hajtóerőt jelent az uniós előállítású növényi fehérjék tekintetében.

A nem GM takarmányok növekvő kereslete lehetőségeket biztosít az uniós szójatermelőknek, mivel az Európán kívüli rendelkezésre állás jelenleg korlátozott.

3.3. Élelmiszer szegmens

A növényi fehérjék humán bevitele számos uniós régióban, főleg Európa nyugati és északi részén mutat növekedést. Különösen ígéretes az évi 14 %-os, illetve 11 %-os növekedést mutató hús-, illetve tejalternatívák piaca (7. ábra).

E szegmens nem réspiac többé, hiszen megjelentek benne a komoly élelmiszeripari vállalatok és a saját márkáikat forgalmazó komoly kiskereskedők. A húsalternatívák mintegy 90 %-át szemivegetáriánusok fogyasztják 8 . A kiskereskedők gyakran ugyanazon a polcon tartják a növényi fehérjén alapuló termékeket, mint a hagyományos hús- és tejtermékeket.

7. ábraA hús- és tejalternatívák uniós forgalma (2013–2017)

Forrás: DG AGRI, az Euromonitor alapján

Az élelmiszercélú hüvelyesek uniós piacának kedvezőek az előfőzési technikák újításai, a konyhakész ételekben alkalmazott hüvelyesek és az új hüvelyesek pl. az „edamame” (zöld szójabab) megjelenése.

A hüvelyeseknek is kedvező a regionális termékek iránti egyre nagyobb fogyasztói érdeklődés. A termőhelyükhöz kapcsolódó jellemzőkkel rendelkező hüvelyesek helyi elnevezése jogosult lehet oltalom alatt álló földrajzi jelzésként vagy oltalom alatt álló eredetmegjelölésként történő bejegyzésre.

Eddig 8 tagállamból közel 40 hüvelyes került elismerésre: Spanyolország (pl. Armuña lencse), Olaszország, Franciaország (pl. Le Puy zöld lencse), Görögország (pl. Santorini lóbab), Svédország, Lettország, Ausztria és Lengyelország. E termékek értékesítése rendszerint magasabb áron történik, mint a szokásos termékeké.

A növényi fehérjék élelmiszerpiaca kétszámjegyű növekedést mutat. A jobb áttekintés érdekében azonban e fejlemények követéséhez több adatra van szükség.

Az e jelentéshez adatokat szolgáltató munkaértekezletek közül kettő (az ellátási láncokról és a piaci szegmensekről szóló) is kiemelte az élelmiszerszegmens jól működő ellátási láncainak fontosságát.

4. táblázatÖsszefoglalás – A három szegmens jellemzői

A pillangósvirágú növények (hüvelyesek, szója és pillangósvirágú takarmányok (lucerna, lóhere)) úgy járulnak hozzá a nitrogén megkötéséhez, hogy a gyökérgümőikben velük élő Rhizobium baktériumok nitrogénvegyületeket állítanak elő.

A nitrogén a fehérjék fontos alkotóeleme és a növények szükséges tápanyaga. A pillangósvirágúak vetésforgóban történő alkalmazásakor rendszerint kevesebb ásványi és szerves nitrogénműtrágya kijuttatása szükséges, ami az uniós mezőgazdaság által okozott teljes közvetlen üvegházhatásúgáz-kibocsátás 25 %-át teszi ki 9 .

A pillangósvirágúak hosszú távú vetésforgó rendszerekben való alkalmazása pozitív hatással van a talajviszonyokra. A talaj széntartalma kulcsszerepet játszik a szénkörforgásban, a talaj termőképességében és a növények fejlődésében, ezért fontos része a globális éghajlati modelleknek és mezőgazdasági rendszereknek.

Egyes kultúráknál ezért a pillangósvirágúak után magasabb terméshozamok figyelhetők meg, pl. a gabona utáni helyzethez képest akár 10 %-kal is nőhet a búza, kukorica vagy repce terméshozama. A pillangósvirágúak után vetett gabonaféléknek a minősége is jobb (pl. magasabb fehérjetartalom vagy kisebb mértékű mikotoxin-szennyezettség).

A pillangósvirágúak vetésforgóban való alkalmazása a károsítók fellépését is mérsékli azzal, hogy megszakítja a gabonaféléket érintő egyes károsítók ciklusait. A pillangósvirágúak azonban maguk is ki vannak téve bizonyos károsítóknak.

A legtöbb pillangósvirágú nagyon vonzó a méhek számára és gyakran nyújt menedéket más vadonélő állatoknak is, ezért a kis ráfordítású mezőgazdasági rendszerekben pozitív hatása lehet a biológiai sokféleségre. A lucerna és a lóhere is kedvezően hat a következő kultúrák gyomnövények elleni védekezésére, ezért a gyomirtó szerek használatának csökkentéséhez vagy elhagyásához vezethet.

E környezeti előnyök előfeltételét a megfelelő agronómiai gyakorlatok képezik. Sok pillangósvirágúnál viszonylag magas követelményeket támasztanak a termelési rendszerek, és a gabonafélékhez vagy a repcéhez képest a pillangósvirágúakat terméskiesések és a terméshozam nagyobb ingadozásai jellemzik.

Ez utóbbi komoly akadálya a további bővülésnek, illetve egyik fő célja a fehérjenövény-termesztés javításának. A nemesítési erőforrások és a tudásbeli hiányosságok (gyenge agronómiai szaktudás, nem megfelelő együttműködés a mezőgazdasági termelők és egyéb szereplők között stb.) felelősek azért, hogy agronómiai és környezeti előnyeik ellenére a pillangósvirágúakat jelenleg csak az uniós szántóterület 3 %-án termesztik.

5.    Uniós szintű kutatás és innováció

A jelenlegi uniós kutatási és innovációs keret az innovációt a mezőgazdasági európai innovációs partnerségen (EIP-AGRI) keresztül támogatja, amelynek finanszírozását két forrás biztosítja: a Horizont 2020 (H2020) európai kutatási program, valamint az operatív csoportok és az innovációt támogató szolgáltatások finanszírozását végző vidékfejlesztési programok (lásd: 8. ábra).

8. ábra

Mezőgazdasági európai innovációs partnerség – a H2020 és a KAP közötti láncszem

A kutatási projektek különböző mértékű előnyöket jelentenek a pillangósvirágúak számára. A pillangósvirágúak biotikus/abiotikus terheléseihez, élelmiszercélú/takarmánycélú használatához és környezeti értékeihez kapcsolódó nemesítési gondokkal küzdő korábbi projektekre építve a folyamatban lévő H2020 projektek a pillangósvirágúakra alapozott fenntartható és versenyképes rendszerekre és az uniós értékláncokra való átállás lehetőségeit, valamint a nemesítési stratégiákat és élelmiszer jellemzőket vizsgálják.

2018-ban a „Legumes Translated” tematikus hálózat megkezdte a pillangósvirágúak fenntartható termesztési rendszerei és értékláncai terén meglévő ismeretek és helyes gyakorlatok összegyűjtését. EIP-AGRI egy fehérjenövényekkel foglalkozó fókuszcsoportot állított fel, amely készített egy jelentést 10 .

A további helyi kérdések megválaszolása érdekében sok tagállam a saját vidékfejlesztési programján belül finanszírozza az operatív csoportokat. Közülük például a következő elnevezésű csoportok vizsgálják a fehérjenövényeket (a pillangósvirágúak által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásokat, a növénytermesztést, az élelmiszercélú és takarmánycélú használatot):

·A borsó, csillagfürt és lóbab termesztésének biztosítása és fokozása Bretagne-ban (Franciaország);

·A szálastakarmány-rendszerek (pl. lucerna) javítása a Parmigiano Reggiano OEM sajt előállításához (Olaszország).

A pillangósvirágúak kulcsszerepet játszanak a növénytermesztés diverzifikálásával, a fenntartható talajgazdálkodással és a tápanyagok körforgásával kapcsolatos, szintén a kutatás és innováció körébe tartozó horizontális kérdésekben. Mindezen tevékenységeken keresztül többszereplős megközelítések és rendszerszintű megközelítések útján történik és fog történni a kutatási és innovációs tevékenységek iránymutatása a „Horizont Európa” és a KAP jövője javaslatainál. A kutatás és innováció segítheti e növények versenyképességének javítását, ehhez azonban létfontosságú egyidejűleg fejleszteni a felvevőpiacokat, koordinálni az ellátási láncokat és javítani az előállítási technikákat.

6.    Uniós szakpolitikai eszközök és tagállami kezdeményezések

6.1.A fehérjenövényeket támogató fő KAP-eszközök

A jelenlegi KAP több eszközt is biztosít, amelyek közvetve vagy közvetlenül elismerik a pillangósvirágúak környezeti előnyeit, illetve fenntartják és támogatják a fehérjenövények uniós termesztését:

·zöldítés – az ökológiai jelentőségű területek (EFA) biológiai sokféleségének kedvező egyes nitrogénmegkötő növények termeszthetőségén és a növénytermesztés diverzifikálásának követelményén keresztül

·vidékfejlesztési programok pl. az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó agrár-környezetvédelmi intézkedések (AECM), tudástranszfer, tanácsadói szolgáltatások, együttműködés és innováció, illetve befektetési eszközök útján

·termeléstől függő támogatás, amely az éppen bizonyos nehézségekkel küzdő ágazatoknak és a termelés aktuális szintjének fenntartásához adható

A pozitív piaci környezet mellett ezen intézkedések járultak hozzá az utóbbi évek kedvező trendjéhez és a fehérjenövények fokozott mértékű uniós termesztéséhez.

Minden tagállam (Dániát kivéve) biztosítja a mezőgazdasági termelők EFA kötelezettségének teljesítését nitrogénmegkötő növények termesztése útján (2017-ben 8,3 millió hektár, azaz a szántóterület 15 %-a). A nitrogénmegkötő növények képezik a leggyakrabban bejelentett ökológiai jelentőségű területtípust (a teljes ökológiai jelentőségű terület 37 %-a).

A biológiai sokféleség előnyeinek biztosítása miatt több tagállam is követelményeket ír elő az ökológiai jelentőségű területen vetett nitrogénmegkötő növények előtti és utáni növényekre vonatkozóan. Jelenleg zajlik a biológiai sokféleségre gyakorolt értékelése 11 .

A vidékfejlesztési programok szerinti intézkedések széles körű lehetőségeket kínálnak a fehérjenövények támogatásához. A programok jellege és nagy száma miatt e jelentés nem számszerűsíti alkalmazásukat, hanem példákkal mutatja be, hogy egyes programok mennyire alkalmasak a fehérjenövények támogatására.

Az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó agrár-környezetvédelmi intézkedések némelyikében fehérjenövények is szerepelnek. A mezőgazdasági termelők támogatást kaphatnak a tagállamoktól arra, hogy fehérjenövényeket alkalmazzanak a vetésforgóban, illetve fenntartsák a takarónövényzetet a meghatározott területek talaj- és vízminőségének javítása érdekében.

A 2014–20-as programozási időszakban több mint 3 millió hektáron folytak a vetésforgóval és a növénytermesztés diverzifikálásával összefüggő gyakorlatok. Vallóniában például a gabonafélék és legalább 20 %-ban pillangósvirágúak keverékével végzett vetésforgó jogosult támogatásra, amennyiben nem történik műtrágyák és peszticidek használata.

Németországban egy AECM támogatja a szántóföldi növénytermesztésben alkalmazott vetésforgót, amennyiben az legalább 10 %-os arányban tartalmaz pillangósvirágúakat.

5. táblázatTagállami bejelentések a termeléstől függő támogatás (X) és az ökológiai jelentőségű terület (zöld szín) különböző fehérjenövények esetén történő alkalmazásáról 2019-ben

A vidékfejlesztési programokon belüli biogazdálkodás támogatása vélhetően komoly hatást gyakorol a fehérjenövények uniós alakulására, mivel a nitrogén és a gazdaságban előállított takarmányok tekintetében a biogazdálkodás a pillangósvirágúakra támaszkodik.

Tudástranszferrel és tanácsadási intézkedésekkel tudatosíthatók a vetésforgó rendszerek környezeti előnyei és nyújthatók tanácsok a mezőgazdasági termelők számára. Az együttműködési intézkedések elősegítik a mezőgazdasági termelők és a többi szereplő közötti kölcsönös együttműködést, pl. a rövid ellátási láncok és a helyi piacok létrehozása és fejlesztése terén.

E programokon belül a tagállamok olyan egyéb eszközöket is igénybe vehetnek, amelyek támogatják a termelési irány pl. fehérjenövények felé való elmozdításához szükséges tárgyi eszközökbe történő beruházást.

A közvetlen kifizetési rendszerben a tagállamok termeléstől függő támogatást nyújthatnak a nehézségekkel küzdő ágazatoknak a termelés aktuális szintjének fenntartásához. A rendszer olajnövényekhez, nagy magvú hüvelyesekhez és egyéb fehérjenövényekhez vehető igénybe.

2019-ben 16 tagállam támogatja majd termeléstől függő támogatással a fehérjenövényeket. A termeléstől függő támogatási költségvetés csaknem 12 %-át fordítják fehérjenövényekre. A támogatási szintek hektáronként 35 és 660 EUR közötti szórást mutatnak (az átlag 79 EUR/ha).

2017-ben az elismert termelői szervezetek tevékenysége 222 esetben tartalmazott fehérjenövényeket 12 . E szervezetek többsége az ellátási lánc és a piacra jutás javításán dolgozik, az uniós versenyszabályok alól közös értékesítés esetén biztosított mentességek alkalmazásával.

13 tagállam tervezi, hogy az elkövetkező évek során az uniós iskolaprogramon keresztül hüvelyeseket oszt majd gyermekeknek (a maguk által benyújtott nemzeti stratégiák alapján).

6.2.Példák tagállami kezdeményezésekre

Részben uniós szakpolitikai eszközök alkalmazásával Németország, Franciaország – egy szakmaközi szervezettel együttműködve – és Lengyelország 13 nemzeti terveket hoztak létre a fehérjenövények termesztésének támogatásához.

Németország	Franciaország	Lengyelország
Bemutató gazdaságok hálózata, AECM és az érdekelt felek közötti párbeszéd	Az ellátási láncok megerősítése, értékteremtés tanúsításon keresztül, kutatás	A hazai beszerzésű fehérjék alkalmazásának növelése az állati takarmányokhoz
Kutatási és innovációs program bemutató hálózatokkal szója (több mint 100 gazdaság), borsó és bab (több mint 75 gazdaság) és csillagfürt (több mint 50 gazdaság) esetén bio- és hagyományos gazdálkodáshoz. E hálózatok végzik a fajták tesztelését, valamint a biotermelők és hagyományos termelők közötti tudástranszfert. Éghajlatváltozáshoz kapcsolódó agrár-környezetvédelmi intézkedés pillangósvirágúakkal végzett vetésforgóhoz. Párbeszéd platform az érdekelt felek számára a fenntarthatóbb fehérjetakarmányokhoz.	Összpontosítás az élelmiszerek és takarmányok ellátási láncainak létrehozására és megerősítésére. Termelési célok (2022-re 500 000 hektáron és 10–20 %-kal jobb megtérülés mellett folyik a fehérjenövények termesztése) és környezeti célok (20–30 %-kal alacsonyabb peszticidhasználat és üvegházhatásúgáz-kibocsátás). Fő elemek: kutatás és innováció, a terméktípusok jobb kiaknázása, és tanúsítási rendszerek.	Többéves K+F programok a belföldi termesztésű növényi fehérjék előállításának növeléséhez kutatás (nemesítés, fajták adaptálása, agronómiai gyakorlatok, ellátási láncok fejlesztése, az állati takarmányban lévő fehérje felhasználásának javítása) útján. A fő célt a szójabehozataltól való függőség csökkentése jelenti.

Dánia, Ausztria és Hollandia kezdeményezéseket vezetett be a növényi fehérjék előmozdításához. Dániában a Nemzeti Biogazdaság Bizottság 2018 tavaszán közzétette a fehérjék jövőjére vonatkozó ajánlásait 14 . Ezek szorosan kapcsolódnak a víz-keretirányelvben az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és a peszticidhasználat csökkentésére irányuló környezeti célkitűzések teljesítéséhez. A K+F áll a figyelem középpontjában – a fűfélékből, lóbabból és más fehérjeforrásokból (rovarok és tengeri fehérjék) történő fehérjekivonástól kezdve az így nyert fehérjék takarmányokban, élelmiszerekben és bioalapú anyagokban történő alkalmazásáig –; cél a fehérjealapú fenntartható nyersanyagok nagyüzemi gyártása.

A nemzeti terv hiánya ellenére Ausztria a helyben beszerzett növényi fehérjékre összpontosít, és az utóbbi években jelentősen növelte a fehérjenövények termőterületét. A helyi nem GM takarmányok előállítása iránti határozott igénynek és a mezőgazdasági tanácsadó rendszerekre helyezett hangsúlynak köszönhetően a szója már a negyedik szántóföldi növény és az elkövetkező években a kukoricát is megelőzheti.

A holland élelmiszerpolitika egyik célja az emberi fogyasztásra szánt állati és növényi fehérjék közötti egyensúly helyreállítása. Az egyik hangsúlyt a táplálkozással kapcsolatos nyilvános tájékoztatás és oktatás jelenti, a fogyasztói tudatosság növelése érdekében. A dán tejágazatban bevezetett terv szerint 2025-re a tejgazdaságokban felhasznált fehérjék 65 %-ának magából a gazdaságból vagy annak 20 km sugarú körzetéből kell származnia. E cél ösztönzi majd a fehérjenövények és a füves here keverékek regionális előállítását.

Szupranacionális szinten 2017 júliusában 14 tagállam aláírta az „Európai Szója Nyilatkozatot” 15 , kötelezettséget vállalva az erre alkalmas európai területeken történő fenntartható szójatermesztésre, a szója különböző vetésforgókban való szerepeltetésére, valamint a szója és más pillangósvirágúak fenntartható európai piacainak fejlesztésére. Az aláírók több olyan intézkedés foganatosítását vállalták, mint a fenntartható egészséges étrendek előmozdítása növényi fehérjék útján, a precízebb állati takarmányozás ösztönzése, a szójabehozataltól való függőség csökkentése az európai fehérjeforrások hatékonyabb felhasználásával, valamint a fenntartható módon előállított szója tanúsításához adott támogatás megerősítése.

7.    Következtetések

A pozitív piaci környezet és a meglévő szakpolitikai intézkedések eredményeként az utóbbi években dinamikusan bővül az uniós növényifehérje-ágazat, különös tekintettel a prémium takarmányok és az élelmiszerek szegmensére.

A jelenleg rendelkezésre álló adatokból nem könnyű számszerűsíteni, hogy e szegmensek mennyire dinamikus bővülést mutatnak majd a jövőben. Ettől függetlenül a fejlődést továbbra is az alábbi hajtóerők befolyásolják:

·Az uniós termesztésű fehérjenövények más növényekkel és nem uniós növényi fehérjékkel szembeni relatív versenyképességének növekedése, pl. jobb fajták elérhetőségén, valamint az egyedi agronómiai gyakorlatok és a termelési ciklus egyéb vonatkozásainak jobb ismerete révén.

·Az ágazatban működő szervezett ellátási láncok és termelői szervezetek fejlődése, lehetővé téve a méretgazdaságosságot, a minőség javítását és az uniós termesztésű fehérjenövények előmozdítását szolgáló címkézést

·Nagyobb elismerése annak, ahogyan a pillangósvirágúak agrárökológiai gyakorlatokon pl. bővített vetésforgón keresztül hozzájárulnak a környezeti és éghajlati célkitűzésekhez

·A fogyasztói magatartás és preferenciák megváltoztatása, beleértve a környezetbarát mezőgazdaságot és az emberi fogyasztásra szánt növényi és állati fehérjék közötti egyensúly helyreállítását

·Az egyéb szakpolitikák és társadalmi viták hatása a fehérjenövények termelésére (pl. a trópusi erdőirtás megállítása, a Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezményhez, az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaihoz, a megújulóenergia-irányelvhez, illetve az európai fenntarthatósági és biogazdasági stratégiához való hozzájárulás)

Számos meglévő szakpolitikai eszköz, valamint az új uniós többéves költségvetés (többéves pénzügyi keret) szerinti – különösen a mezőgazdaságra és kutatásra vonatkozó – szakpolitikai javaslatok kínálnak lehetőségeket az uniós előállítású növényi fehérjék fejlesztésének további erősítésére:

1.A növényi fehérjéket előállító mezőgazdasági termelők támogatása a javasolt jövőbeli KAP útján azzal, hogy bevonják őket a nemzeti KAP stratégiai tervekbe

A fehérjenövények fejlesztése segítheti a 9 KAP-célkitűzés (gazdasági, környezeti, éghajlati és társadalmi-gazdasági, beleértve az egészségesebb étrendeket) többségének teljesülését.

A tagállamoknak a célzott intézkedések – saját igényfelmérésüknek megfelelő – azonosításában való támogatásához a Bizottság tanácsot ad abban, hogy miként szerepeltethetők növényi fehérjék a nemzeti stratégiai tervekben:

·ágazati programok létrehozása – a fehérjékre nézve közvetlen vagy közvetett előny mellett – az ellátási láncok megerősítése, a növényi fehérjék piaci potenciáljának felszabadítása és a mezőgazdasági termelők rezilienciájának javítása céljából

·a pillangósvirágúak által a környezeti és éghajlati célkitűzések kapcsán biztosított előnyök (pl. takarónövényzet, illetve vetésforgó) megjutalmazása a vidékfejlesztési programok szerinti ökorendszereken és a környezet/éghajlat kezelésére vonatkozó kötelezettségvállalásokon keresztül. Mindkettő lehetőséget kínálhat a termelőknek a fenntarthatóbb gazdálkodási típusokra való átálláshoz, beleértve a termelés fenntartható növelését, a talajvédő mezőgazdaságot és az agroökológiai gyakorlatokat

·A vidékfejlesztési támogatás mozgósítása a gazdaságokban megvalósuló beruházásokhoz, a mezőgazdasági tanácsadás támogatása, tudástranszfer, termelői szervezetek létrehozása és együttműködés az élelmiszerlánc mentén

·Megfelelő összegek elkülönítése termeléstől függő jövedelemtámogatási célra azon növényi fehérjék esetében, amelyek fejlesztése nehézségekbe ütközik, hogy javuljon a versenyképességük/fenntarthatóságuk vagy a minőségük (nem korlátozódva a további 2 %-ra)

2.A versenyképesség további javítása kutatás és innováció útján

A kutatás és innováció lényeges hajtóerő az uniós termesztésű fehérjenövények versenyképességének javításához. Az uniós és tagállami kutatási programoktól továbbra is érkező támogatás segíti a nemesítési hiányosságok felszámolását, a „kisebb” fehérjenövényekhez a magánszektortól kapott alacsony szintű befektetések ellensúlyozását, valamint a környezetbarát növényvédelem, a fenntartható talajgazdálkodás és az ellátási láncok hangsúlyozását.

A „Horizont Európa” keretprogramra vonatkozó javaslat – az agrár-élelmiszeripari költségvetést megduplázva – lehetővé teszi számunkra e kihívások kezelését többek között, szükség esetén, a fehérjenövényeket célzó egyedi kutatási/innovációs projektekre vonatkozó pályázati felhívások útján.

A Horizont Európa és a vidékfejlesztési programok által egyaránt támogatott EIP-AGRI segíti az innovációk megvalósítását a gazdaságok szintjén és az ellátási láncokban.

Az EIP-AGRI keretén belül a tematikus hálózatok és az operatív csoportok folytatják a legjobb gyakorlatok összegyűjtését és a kutatási eredmények kiaknázását oly módon, hogy megosztják azokat az Unióban.

3.A piacelemzés és átláthatóság javítása a növényi fehérjék jobb nyomonkövetési eszközeivel

Az árak, a kereskedelmi forgalom és termelési/fogyasztási adatok jobb adatgyűjtése segít bennünket a piaci dinamika jobb megértésében.

A Mezőgazdasági Főigazgatóság szisztematikusan szerepelteti a fehérjenövényeket a növénypiaci megfigyelőközpont munkájában, továbbá megbeszélést kezdeményez a tagállamokkal és érdekelt felekkel a rendszeres adatgyűjtésről és adatcseréről.

Azzal, hogy az értéklánc mentén a növényi fehérjék piaca átláthatóbbá válik, a piaci szereplők jobban testre tudják szabni termelési és beruházási döntéseiket. Középtávon ez hozzájárulhat a kockázatkezelési eszközök fejlesztési lehetőségeihez, beleértve a szója és más fehérjenövények EUR-ban kifejezett jövőbeli piacait.

4.A növényi fehérjék táplálkozási, egészségügyi, éghajlati és környezeti előnyeinek előmozdítása

5.A tagállamok és az érdekelt felek felkérést kapnak arra, hogy használják ki a különböző lehetőségeket a proaktív kommunikációra, és mozdítsák elő a fehérjenövények mezőgazdaságban, takarmányokhoz és élelmiszerekhez való alkalmazását. Ennek egyik lehetősége az agrár-élelmiszeripari termékek uniós promóciós programja keretében a közeljövőben megjelenő felhívások használata:

–„Az uniós minőségrendszerekre vonatkozó programok, ökológiai termékek” 

–„Egyedi mezőgazdasági termelési rendszereket kiemelő programok”, pl. nyomon követhetőség, hitelesség, címkézés, táplálkozási és egészségügyi szempontok, környezet és fenntarthatóság.

2019-ben 200 millió EUR áll majd rendelkezésre a promóciós programok társfinanszírozására.

A Bizottság vállalja továbbá a növényi fehérjék előnyeivel összefüggő széles körű tájékoztatást (pl. vásárokon, közösségi médiában) és a gyermekek további megszólítását az iskolaprogramokon keresztül.

6.Az ellátási lánc kezelésére vonatkozó ismeretek/legjobb gyakorlat és a fenntartható agronómiai gyakorlatok megosztásának fokozása, valamint a tenyésztési kutatási tevékenységekkel, műszaki innovációkkal és feldolgozással kapcsolatos információk összefogása pl. egy erre a célra létrehozott tudásplatformon

A Bizottság szorgalmazza a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és más érdekelt felekkel történő további vitákat arról, hogy miként ösztönözhetők legjobban a regionális és nemzeti megközelítések a növényi fehérjékben rejlő gazdasági potenciál kiaknázása érdekében, a növényi fehérjék uniós előállításának további növelését szolgáló jelenlegi és jövőbeli szakpolitikai eszközök alkalmazásával.

(1)    2017/2116(INI).

(2)    Szakértői becslések alapján (Agrosynergy 2018, előkészítés alatt).

(3)    2016–2017 Uniós fehérjemérleg

(4)    FEFAC (2017): statisztikai évkönyv.

(5)      2018 EU agricultural medium-term outlook (Az Unió mezőgazdaságának középtávú kilátásai), előkészítés alatt (december 18.).

(6)      A VLOG (Verband Lebensmittel Ohne Gentechnik) nevű németországi szövetség végzi az „Ohne Gentechnik” (GM-mentes) címke tanúsítását és kiadását.

(7)    Rabobank: Decommoditising Soy (A szója tömegcikké válásának megakadályozása), jelentés, 2018. május.

(8)      „Market Segments in Plant Proteins” (a növényi fehérjék piaci szegmensei) uniós szakértői munkaértekezlet

(9)      Pérez Domínguez, I. et al (2016): An economic assessment of GHG mitigation policy options for EU agriculture (Az ÜHG-kibocsátáscsökkentési politika lehetőségeinek gazdasági értékelése az uniós mezőgazdaságban) (EcAMPA 2). JRC tudományos és szakpolitikai jelentés.

(10)     https://ec.europa.eu/eip/agriculture/en/publications/eip-agri-focus-group-protein-crops-final-report

(11)      Evaluation of the impact of the CAP on habitats, landscapes and biodiversity (A KAP élőhelyekre, tájakra és biológiai sokféleségre gyakorolt hatásának értékelése) (előkészítés alatt).

(12)      Ecorys (2018): Study on Producer Organisations and their activities in the olive oil, beef and veal and arable crops sectors (Tanulmány a termelői szervezetekről, valamint azoknak az olívaolaj, a marha- és borjúhús és a szántóföldi növények ágazatban végzett tevékenységéről).

(13)      Németország: A Beans, Peas & Co. BMEL fehérjenövény-stratégiája a hüvelyesek németországi termesztésének elősegítéséhez, 2012 óta
Franciaország: Plan de filière 2018–22
Lengyelország: A hazai beszerzésű növényi fehérjék alkalmazásának növelése állati takarmányok és jó minőségű állati termékek előállításához a fenntartható fejlődés keretén belül, 2016–20.

(14)      Nemzeti Biogazdaság Bizottság: Proteins for the future (A jövő fehérjéi), 2018.

(15)     http://www.donausoja.org/fileadmin/user_upload/Activity/Media/European_Soya_signed_declaration.pdf