(1)

Az energiaszükséglet csökkentése egyike a 2015. február 25-én elfogadott, az energiaunióra vonatkozó stratégia öt dimenziójának. Az energiahatékonyság javítása kedvező hatást gyakorol a környezetre, csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, az Unión kívülről származó energiaimporttól való függőség csökkentése révén javítja az energiabiztonságot, csökkenti a háztartások és a vállalkozások energiaköltségeit, hozzájárul az energiaszegénység enyhítéséhez, továbbá munkahelyteremtéshez és az egész gazdaságra kiterjedő gazdasági tevékenységek bővüléséhez vezet . Ez összhangban van az energiaunió keretében tett uniós kötelezettségvállalásokkal és az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye Felei által 2015 decemberében elfogadott Párizsi Megállapodással létrehozott globális éghajlatvédelmi menetrenddel .

(1)

Az energiaszükséglet csökkentése egyike a 2015. február 25-én elfogadott, az energiaunióra vonatkozó stratégia öt dimenziójának. Az energiahatékonyságnak a teljes energiaellátási láncban történő javítása – beleértve az energiatermelést, -szállítást, -elosztást és -végfelhasználást – kedvező hatást gyakorol a környezetre, javítja a levegőminőséget és a közegészséget, csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, az Unión kívülről származó energiaimporttól való függőség csökkentése révén javítja az energiabiztonságot, csökkenti a háztartások és a vállalkozások energiaköltségeit, hozzájárul az energiaszegénység enyhítéséhez, továbbá nagyobb versenyképességet, munkahelyteremtést és az egész gazdaságra kiterjedő gazdasági tevékenységek bővülését eredményezi, ezáltal javítva a polgárok életminőségét . Ez összhangban van az energiaunió keretében tett uniós kötelezettségvállalásokkal és az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye Feleinek Konferenciáján (COP 21) 2015 decemberében , Párizsban elfogadott globális éghajlatvédelmi menetrenddel („Párizsi Megállapodás”), amely kimondja, hogy a globális átlaghőmérséklet növekedését jóval 2 oC alatt kell tartani az iparosodás előtti szinthez képest, és törekedni kell a hőmérséklet-növekedés 1,5  oC-ra való korlátozására .

(2)

A 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) az energiaunió felé történő haladás egyik eleme, amelynek keretében az energiahatékonyság önálló energiaforrásként kezelendő. Az „első az energiahatékonyság” elvet figyelembe kell venni a kínálati oldalra és az egyéb szakpolitikai területekre vonatkozó új szabályok kialakításakor. A Bizottságnak biztosítania kell , hogy az energiahatékonyság és a keresletoldali reagálási mechanizmusok a termelési kapacitással azonos hangsúlyt kapjanak . Az energiahatékonyságot minden, az energiarendszer szempontjából releváns tervezési és finanszírozási döntés meghozatala során figyelembe kell venni. Az energiahatékonysági fejlesztéseket minden olyan esetben meg kell valósítani, amikor azok költséghatékonyabbak, mint az azoknak megfelelő kínálati oldali megoldások. Ennek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az európai társadalom – különös tekintettel a  polgárokra és a  vállalkozásokra – ki tudja aknázni az energiahatékonyság számos előnyét .

(2)

A 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) az energiaunió felé történő haladás egyik eleme, amelynek keretében az energiahatékonyság önálló energiaforrásként kezelendő. Az „első az energiahatékonyság” elvet figyelembe kell venni a kínálati oldalra és az egyéb szakpolitikai területekre vonatkozó új szabályok kialakításakor. A Bizottságnak elsőbbséget kell biztosítania az energiahatékonyság és a keresletoldali reagálási mechanizmusok számára a termelési kapacitás növelésével szemben . Az energiahatékonyságot minden, az energiarendszer szempontjából releváns tervezési és finanszírozási döntés meghozatala során figyelembe kell venni. A végső energiahatékonyságot növelő beruházásokat minden olyan esetben meg kell valósítani, amikor azok költséghatékonyabbak, mint az azoknak megfelelő kínálati oldali megoldások. Ennek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az energiaellátási lánc minden szakaszában ki lehessen aknázni az energiahatékonyság javulásának számos előnyét, növelve az európai társadalom jólétét. Az ezen előnyökben rejlő lehetőségek teljes körű kihasználása, valamint a tervezett szakpolitikai intézkedések sikeres végrehajtása érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak Unió-szerte együtt kell működniük a  helyi és a  regionális hatóságokkal, a városokkal, a vállalkozásokkal és a polgárokkal, biztosítva, hogy az energiahatékonyságnak a technológiai, magatartásbeli és gazdasági változásokból eredő javulása fokozott gazdasági növekedéssel járjon együtt .

(2a)

A primer energia minden formájánál (nem megújuló és megújuló) figyelembe kell venni azt a többletenergia-ráfordítást, amely az energia előállításához, az energiatermelő létesítmények létrehozásához, üzemeltetéséhez és felszámolásához, valamint az ezekhez kapcsolódó környezetvédelmi veszélyek elhárításához szükséges.

(2b)

A tagállami intézkedéseket jól megtervezett, hatékony uniós pénzügyi eszközökkel kell támogatni – például az európai strukturális és beruházási alapok, az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az Európai Beruházási Bank révén –, amelyeknek az energiaellátási lánc minden szakaszában támogatniuk kell az energiahatékonysági beruházásokat, és egy differenciált diszkontrátákon alapuló modellt használó, átfogó költség-haszon elemzést kell alkalmazniuk. A pénzügyi támogatásnak az energiahatékonyság növelésére irányuló költséghatékony módszerekre kell fókuszálnia, amelyek az energiafogyasztás csökkenését eredményezik. Egy ambiciózus energiahatékonysági cél eléréséhez meg kell szüntetni az útjában álló akadályokat: az Eurostat például nemrégiben tisztázta, hogyan kell nyilvántartani az energiahatékonysági szerződéseket a nemzeti számlákon, megkönnyítve az energiahatékonysági intézkedésekbe való beruházásokat.

(3)

Az Európai Tanács 2014 októberében célként tűzte ki , hogy 2030-ra 27 %-kal javuljon az energiahatékonyság; ezt az értéket 2020-ig ki kell igazítani, „ami az Unió szintjén valószínűleg 30 %-ra történő emelést jelent majd”. 2015 decemberében az Európai Parlament felszólította az Európai Bizottságot, hogy értékelje a 40 %-os energiahatékonysági cél megvalósíthatóságát is ugyanazon időkeret vonatkozásában. Ezért indokolt felülvizsgálni és ennek megfelelően módosítani az irányelvet, hogy az igazodjon a 2030-as távlati tervhez.

(3)

Az Európai Tanács 2014 októberében támogatta azt a célkitűzést , hogy 2030-ra 27 %-kal javuljon az energiahatékonyság; ezt az értéket 2020-ig ki kell igazítani, „ami az Unió szintjén valószínűleg 30 %-ra történő emelést jelent majd”. 2015 decemberében az Európai Parlament felszólította a Bizottságot, hogy értékelje a 40 %-os energiahatékonysági cél megvalósíthatóságát is ugyanazon időkeret vonatkozásában. Ezért indokolt felülvizsgálni és ennek megfelelően módosítani az irányelvet, hogy az igazodjon a 2030-as távlati tervhez.

(4)

A 2030-as távlati tervben nem szerepelnek nemzeti szinten kötelező célkitűzések. A kötelező 30 %-os célkitűzés formájában egyértelművé kell tenni annak szükségességét, hogy az Unió 2020-ban és 2030-ban is képes legyen megvalósítani – primerenergia-fogyasztásban és végsőenergia-fogyasztásban kifejezett – uniós szintű energiahatékonysági célkitűzéseit. Ez az uniós szintű pontosítás nem korlátozza a tagállamokat, mivel azok továbbra is szabadon állapítják meg nemzeti hozzájárulásukat, amely alapulhat a primerenergia-fogyasztáson vagy a végsőenergia-fogyasztáson, a primerenergia-megtakarításon vagy a végsőenergia-megtakarításon, illetve az energiaintenzitáson. A tagállamoknak nemzeti indikatív energiahatékonysági hozzájárulásuk megállapítása során figyelembe kell venniük, hogy az Unió 2030. évi energiafogyasztása nem haladhatja meg az 1 321 Mtoe primer energiát és a 987 Mtoe végső energiát. Ez azt jelenti, hogy uniós szinten primerenergia-fogyasztás tekintetében 23 %-os, a végsőenergia-fogyasztás tekintetében pedig 17 %-os csökkenést kell elérni a 2005. évi szinthez képest. A 2030-as uniós célkitűzés megvalósítása felé tett előrehaladást indokolt rendszeresen értékelni; erről az energiaunió irányításáról szóló jogalkotási javaslat rendelkezik.

(4)

A 2030-as távlati tervben nem szerepelnek nemzeti szinten kötelező célkitűzések. Az indikatív 30 %-os célkitűzés formájában egyértelművé kell tenni annak szükségességét, hogy az Unió 2020-ban és 2030-ban is képes legyen megvalósítani – primerenergia-fogyasztásban és végsőenergia-fogyasztásban kifejezett – uniós szintű energiahatékonysági célkitűzéseit. Ez az uniós szintű pontosítás nem korlátozza a tagállamokat, mivel azok továbbra is szabadon állapítják meg nemzeti hozzájárulásukat, amely alapulhat a primerenergia-fogyasztáson vagy a végsőenergia-fogyasztáson, a primerenergia-megtakarításon vagy a végsőenergia-megtakarításon, illetve az energiaintenzitáson. A tagállamoknak nemzeti indikatív energiahatékonysági hozzájárulásuk megállapítása során figyelembe kell venniük, hogy az Unió 2030. évi energiafogyasztása nem haladhatja meg az 1 321 Mtoe primer energiát és a 987 Mtoe végső energiát. Ez azt jelenti, hogy uniós szinten a primerenergia-fogyasztás tekintetében 23 %-os, a végsőenergia-fogyasztás tekintetében pedig 17 %-os csökkenést kell elérni a 2005. évi szinthez képest. A 2030-as uniós célkitűzés megvalósítása felé tett előrehaladást indokolt rendszeresen értékelni; erről az energiaunió irányításáról szóló jogalkotási javaslat rendelkezik.

(4a)

A nemzeti energiahatékonysági célkitűzések meghatározásakor a tagállamok közötti egyenlőség elvét kell alkalmazni. Az energia alapvető áru, ezért a minimális szintű energiafogyasztás elkerülhetetlen, amely tényt megfelelően figyelembe kell venni a nemzeti célkitűzések megállapításakor. Általánosságban azon országok számára, amelyek egy főre jutó energiafogyasztása az uniós átlag alatt van, nagyobb rugalmasságot kell biztosítani a célkitűzéseik megállapításakor.

(4b)

Az energetikai rendszerek adott időpontbeli működési hatékonyságát befolyásolja, hogy mennyire képesek az eltérő mértékű tehetetlenséggel és üzembe helyezési idővel működő, különféle energiaforrásokból előállított energiát zökkenőmentesen és rugalmasan betáplálni a hálózatba; e hatékonyság javítása lehetővé teszi a megújuló energia – például a gázturbinákkal összekapcsolt szélenergia – jobb kihasználását, hogy elkerülhető legyen az olyan hálózatok túlterhelése, amelyeket a magas hőtehetetlenséggel rendelkező hagyományos, nagy erőművek szolgálnak ki.

(4c)

A Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az energiafogyasztás csökkenése a nagyobb energiahatékonyságból származzon, ne pedig a makrogazdasági körülményekből.

(4d)

A tagállamoknak alulról építkező számítás alapján valamennyi ágazat esetében külön-külön meg kell határozniuk a költséghatékony energiahatékonysági potenciált, mivel ez függ az energiaszerkezettől, a gazdaság szerkezetétől és a gazdasági fejlődés ütemétől.

(5)

A tagállamok azon kötelezettségét, hogy hosszú távú stratégiákat dolgozzanak ki a nemzeti épületállomány felújításába történő beruházások ösztönzésére, és ezekről értesítsék a Bizottságot, ki kell venni a 2012/27/EU irányelvből és át kell emelni a 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvbe (10), amelyben jól illeszkedik a közel nulla energiaigényű épületekkel és az épületek dekarbonizációjával kapcsolatos hosszú távú tervekhez.

(5)

A tagállamok azon kötelezettségét, hogy hosszú távú stratégiákat dolgozzanak ki a nemzeti épületállomány felújításának elősegítésére és ezekről értesítsék a Bizottságot, ki kell venni a 2012/27/EU irányelvből és át kell emelni a 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvbe (10), amelyben jól illeszkedik a közel nulla energiaigényű épületekkel és az épületek dekarbonizációjával kapcsolatos hosszú távú tervekhez.

(6)

Tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretre, az energiamegtakarítási kötelezettséget ki kell terjeszteni a 2020 utáni időszakra. A kötelezettségvállalási időszak 2020 utáni időszakra történő kiterjesztése nagyobb stabilitást teremtene a beruházók számára, és ezáltal előmozdítaná a hosszú távú beruházásokat és az olyan hosszú távú energiahatékonysági intézkedéseket, mint az épületek felújítása .

(6)

Tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretre, az energiamegtakarítási kötelezettséget ki kell terjeszteni a 2020 utáni időszakra. A kötelezettségvállalási időszak 2020 utáni időszakra történő kiterjesztése nagyobb stabilitást teremtene a beruházók számára, és ezáltal előmozdítaná a hosszú távú beruházásokat és az olyan hosszú távú energiahatékonysági intézkedéseket, mint az épületek mélyfelújítása a közel nulla energiaigényű épületállomány kialakításának hosszú távú céljával. Az energiamegtakarítási kötelezettség kulcsfontosságú szerepet tölt be a helyi növekedésben és munkahelyteremtésben, és azt továbbra is fenn kell tartani annak biztosítása érdekében, hogy az Unió további lehetőségek teremtése révén elérhesse energiaügyi és éghajlat-politikai célkitűzéseit, valamint csökkenthesse az energiafogyasztásnak a növekedéstől való függését. A magánszférával való együttműködés fontos annak felméréséhez, hogy milyen feltételek mellett lehet a magánberuházásokat bevonni az energiahatékonysági projektekbe, valamint hogy új bevételi modelleket lehessen kialakítani az energiahatékonyság területén megvalósuló innovációkhoz.

(6a)

Az energiahatékonysági fejlesztések pozitív hatást gyakorolnak a levegőminőségre is, mivel ha több energiahatékony épület van, csökken a fűtőanyagok, különösen a szilárd fűtőanyagok iránti kereslet. Az energiahatékonysági intézkedések ezért hozzájárulnak a bel- és kültéri levegő minőségének javításához, és segítenek költséghatékony módon megvalósítani az uniós levegőminőségi politika célkitűzéseit, különösen az (EU) 2016/2284 európai parlamenti és tanácsi irányelvben  (1a) foglaltak szerint. Az épületek energiaigényének csökkentését a levegőminőségi politika egyik elemének kell tekinteni, általában véve is és különösen azokban a tagállamokban, ahol problémát jelent a légszennyező anyagokra vonatkozó uniós kibocsátási határértékek betartása, és az energiahatékonyság segíthet e célok elérésében.

(7)

A tagállamoknak a teljes kötelezettségi időszak során az évente értékesített energia 1,5 %-ának megfelelő „új” megtakarítással egyenértékű halmozott végfelhasználási energiamegtakarítást kell elérniük. E követelmény teljesítésére vagy a 2021. január 1. és 2030. december 31. közötti új kötelezettségi időszak során bevezetett új szakpolitikai intézkedések révén nyílna lehetőség , vagy a korábbi időszak során vagy azt megelőzően elfogadott szakpolitikai intézkedésekből származó új egyéni fellépések révén, amennyiben az energiamegtakarítást eredményező egyéni intézkedések tényleges bevezetésére az új időszakban kerül sor .

(7)

A tagállamoknak a teljes kötelezettségi időszak során legalább 1,5 %-os „új” megtakarítással egyenértékű halmozott végfelhasználási energiamegtakarítást kell elérniük. E követelmény teljesíthető szakpolitikai intézkedésekből eredő energiamegtakarítással, amennyiben igazolható, hogy az említett intézkedések olyan egyéni fellépésekhez vezetnek , amelyek ellenőrizhető energiamegtakarítást eredményeznek 2020 után. Az egyes időszakok megtakarításainak kumulatív módon a korábbi időszak(ok)ban elérendő megtakarítások összegére kell épülniük .

(9)

Az új megtakarításnak az alapforgatókönyvhöz képest többletmegtakarításnak kell lennie, tehát meghatározásakor azokat a megtakarításokat , amelyekre mindenképpen sor került volna , nem lehet figyelembe venni . A bevezetett intézkedések hatásának kiszámítása során az energiafogyasztásban bekövetkezett, kizárólag a közvetlenül az adott energiahatékonysági intézkedéshez kapcsolódó változásként mért nettó megtakarítás vehető figyelembe. A nettó megtakarítás kiszámításához a tagállamoknak meg kell állapítaniuk egy olyan alapforgatókönyvet, amely rámutat arra, hogyan alakulna a helyzet a szóban forgó szakpolitikai beavatkozás hiányában. A szakpolitikai beavatkozást az említett alapforgatókönyvhöz képest kell értékelni. A tagállamoknak figyelembe kell venniük, hogy ugyanezen időszakban más olyan szakpolitikai beavatkozásokra is sor kerülhet, amelyek hatást gyakorolhatnak az energiamegtakarításra, tehát nem minden, az értékelés tárgyát képező szakpolitikai beavatkozás bevezetése óta bekövetkezett változás tulajdonítható az adott szakpolitikai intézkedésnek. Annak biztosítása érdekében, hogy teljesüljön a lényegesség követelménye, a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felek tevékenységeinek ténylegesen hozzá kell járulniuk a bejelentett megtakarítás eléréséhez.

(9)

Az új energiamegtakarításnak aszabályozás nélküli forgatókönyvhöz képest többletmegtakarításnak kell lennie, tehát olyan megtakarítások nem vehetők figyelembe , amelyekre mindenképpen sor került volna. A bevezetett intézkedések hatásának kiszámítása során az energiafogyasztásban bekövetkezett, kizárólag a közvetlenül az adott energiahatékonysági intézkedéshez kapcsolódó változásként mért nettó megtakarítás vehető figyelembe. A nettó megtakarítás kiszámításához a tagállamoknak meg kell állapítaniuk egy olyan alapforgatókönyvet, amely rámutat arra, hogyan alakulna a helyzet a szóban forgó szakpolitikai beavatkozás hiányában. A szakpolitikai beavatkozást az említett alapforgatókönyvhöz képest kell értékelni. A tagállamoknak figyelembe kell venniük, hogy ugyanezen időszakban más olyan szakpolitikai beavatkozásokra is sor kerülhet, amelyek hatást gyakorolhatnak az energiamegtakarításra, tehát nem minden, az értékelés tárgyát képező szakpolitikai beavatkozás bevezetése óta bekövetkezett változás tulajdonítható az adott szakpolitikai intézkedésnek. Annak biztosítása érdekében, hogy teljesüljön a lényegesség követelménye, a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felek tevékenységeinek ténylegesen hozzá kell járulniuk a bejelentett megtakarítás eléréséhez.

(9a)

A villamos energia szállítása és elosztása során az energiamegtakarítási potenciál növelése érdekében a megtakarítások kiszámításakor fontos figyelembe venni az energiaellátási lánc valamennyi szakaszát.

(10)

Az uniós jogszabályok végrehajtásából származó energiamegtakarítás nem vehető figyelembe, kivéve, ha az érintett intézkedés túlmutat a szóban forgó uniós jogszabályokban előírt minimumon azáltal, hogy ambiciózusabb energiahatékonysági követelményeket határoz meg nemzeti szinten, vagy az intézkedés hatékonyságának fokozása révén. Felismerve , hogy az épületfelújítás az energiamegtakarítás fokozásának egyik alapvető és hosszú távú eleme, egyértelművé kell tenni, hogy minden, a meglévő épületek felújítását előmozdító intézkedésből származó energiamegtakarítás bejelenthető , amennyiben az többletmegtakarítást képvisel azokhoz képest, amelyek a szakpolitikai intézkedés hiányában is megvalósultak volna, valamint ha a tagállam bizonyítja, hogy a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott fél ténylegesen hozzájárult a szóban forgó intézkedésből származó, bejelentett megtakarítás eléréséhez.

(10)

Az uniós jogszabályok végrehajtásából származó energiamegtakarítás nem vehető figyelembe, kivéve, ha az érintett intézkedés túlmutat a szóban forgó uniós jogszabályokban előírt minimumon azáltal, hogy ambiciózusabb energiahatékonysági követelményeket határoz meg nemzeti szinten, vagy az intézkedés hatékonyságának fokozása révén. Az épületekben jelentős potenciál rejlik az energiahatékonyság további növelése szempontjából , és az épületfelújítás az energiamegtakarítás fokozásának egyik alapvető és hosszú távú , méretgazdaságossági előnyökkel rendelkező eleme . Ezért egyértelművé kell tenni, hogy minden, a meglévő épületek felújítását előmozdító intézkedésből származó energiamegtakarítás figyelembe vehető , amennyiben többletmegtakarítást képvisel azokhoz a fejlesztésekhez képest, amelyek a szakpolitikai intézkedés hiányában is megvalósultak volna, valamint ha a tagállam bizonyítja, hogy a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott fél ténylegesen hozzájárult a szóban forgó intézkedésből származó, bejelentett megtakarítás eléréséhez.

(10a)

A hatékony vízgazdálkodás jelentős mértékben hozzájárulhat az energiamegtakarításhoz. A vízügyi és a szennyvíztisztító ágazat villamosenergia-felhasználása az Unió villamosenergia-felhasználásának 3,5  %-át teszi ki  (1a) . Ezenkívül a víz iránti kereslet 2040-ig várhatóan 25 %-kal növekedni fog, főként a városi területeken. Ugyanakkor a vízszivárgás az Unióban a teljes vízfogyasztás 24 %-át teszi ki, ami energia- és vízveszteséghez vezet. Ezért a hatékonyabb vízgazdálkodásra és a vízfogyasztás csökkentésére irányuló valamennyi intézkedés jelentős mértékben hozzájárulhat az Unió energiahatékonysági célkitűzéséhez  (1b) .

(10b)

E felülvizsgálat az energiahatékonyság infrastrukturális prioritásként való kezelésével kapcsolatos rendelkezéseket foglal magában, elismerve, hogy az megfelel az infrastruktúra Nemzetközi Valutaalap és más gazdasági intézmények által használt fogalommeghatározásának, és azt döntő fontosságú elemmé és kiemelt megfontolássá teszi az Unió energetikai infrastruktúrájával kapcsolatos jövőbeli beruházási döntésekben  (1a) .

(10c)

Az energiaágazat az Unió legnagyobb vízfogyasztója, fogyasztása az Unió vízfogyasztásának 44 %-át teszi ki  (1a) . A hatékony vízgazdálkodásra irányuló intelligens technológiák és folyamatok alkalmazása jelentős energiamegtakarítást eredményezhet, miközben növeli a vállalkozások versenyképességét is.

(10d)

A vízügyi és a szennyvíztisztító ágazat a megújuló energia termeléséhez és a fosszilisenergia-felhasználás csökkentéséhez is hozzájárulhat. A szennyvíztisztítás során keletkező iszapból nyert energia például lehetővé teszi, hogy helyben energiát termeljenek.

(12)

Az épületek energiahatékonyságának javítását oly módon kell végrehajtani, hogy az elsősorban az energiaszegénység által érintett fogyasztók javát szolgálja. A tagállamok már most is előírhatják a kötelezett feleknek, hogy energiatakarékossági intézkedéseik az energiaszegénységhez kapcsolódó szociális célokat is tartalmazzanak , és ezt a lehetőséget most ki kell terjeszteni az alternatív intézkedésekre , valamint kötelezővé válik , miközben teljes rugalmasságot biztosít a tagállamoknak az ilyen intézkedések mérete, alkalmazási köre és tartalma tekintetében. A Szerződés 9. cikkével összhangban az Unió energiahatékonysági politikájának inkluzívnak kell lennie, és ezért az energiaszegénység által érintett fogyasztók számára is hozzáférést kell biztosítania az energiahatékonysági intézkedésekhez.

(12)

Az épületek energiahatékonyságának javítását oly módon kell végrehajtani, hogy az valamennyi fogyasztó, különösen az alacsony jövedelmű, többek között az energiaszegénység által érintett háztartások javát szolgálja. Minden tagállam saját nemzeti sajátosságait figyelembe véve határozhatja meg az energiaszegénység fogalmát és azt, hogy mi minősül alacsony jövedelmű háztartásnak.  A tagállamok már most is előírhatják a kötelezett feleknek, hogy energiatakarékossági intézkedéseik az energiaszegénységhez kapcsolódó szociális célokat is tartalmazzanak. Ezt a lehetőséget most ki kell terjeszteni az alternatív intézkedésekre és kötelezővé kell tenni , ugyanakkor a tagállamoknak teljes rugalmasságot kell biztosítani az ilyen intézkedések mérete, alkalmazási köre és tartalma tekintetében. A Szerződés 9. cikkével összhangban az Unió energiahatékonysági politikájának inkluzívnak kell lennie, és ezért az energiaszegénységben élő, alacsony jövedelmű fogyasztók számára is hozzáférést kell biztosítania az energiahatékonysági intézkedésekhez.

(12a)

A nappali és éjszakai villamosenergia-szükségletre való reagálás az energiahatékonyság javításának fontos eszköze, mivel jelentősen növeli az energiamegtakarítási lehetőségeket a fogyasztók számára azáltal, hogy lehetővé teszi számukra, hogy az energiafogyasztás – az energiaszükséglet felmerülésekor, többek között csúcsidőben történő – optimalizálásának lehetőségéről kapott információk alapján hozhassanak döntést, aminek révén jobb lehet az energiaszállítási hálózatok és az energiatermelési erőforrások kihasználása.

(12b)

Az alacsony energiaszámlák eléréséhez a fogyasztókat támogatni kell energiafelhasználásuk csökkentésében az épületek energiaigényének csökkentése, a háztartási készülékek hatékonyságának javítása, valamint a tömegközlekedéssel és kerékpározással összekapcsolt, alacsony energiaigényű közlekedési módok biztosítása révén. Az épületek külső térelhatárolóinak korszerűsítése, valamint az energiaigény és -felhasználás csökkentése alapvető fontosságú a népesség alacsony jövedelmű csoportjai egészségi állapotának javítása érdekében.

(12c)

Létfontosságú felhívni a figyelmet és pontos információkat biztosítani valamennyi uniós polgár számára a fokozott energiahatékonyság előnyeiről és lehetséges megvalósításáról. A fokozott energiahatékonyság döntő jelentőségű az Unió geopolitikai helyzete és biztonsága szempontjából is, mivel csökkenti az Uniónak a tüzelőanyagok harmadik országokból történő behozatalától való függőségét.

(12d)

Az Unióban mintegy 50 millió háztartást érint az energiaszegénység. Az energiahatékonysági intézkedéseknek ezért központi szerepet kell betölteniük minden, az energiaszegénység és a fogyasztói kiszolgáltatottság felszámolására irányuló költséghatékony stratégiában, és ezek kiegészítik a tagállami szintű szociális politikákat. Annak biztosítása érdekében, hogy az energiahatékonysági intézkedések fenntarthatóan csökkentsék a bérlők energiaszegénységét, figyelembe kell venni ezen intézkedések költséghatékonyságát, valamint a tulajdonosok és bérlők számára való megfizethetőségét, és tagállami szinten garantálni kell ezen intézkedések megfelelő pénzügyi támogatását. Az Unió épületállományának a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel összhangban hosszú távon közel nulla energiaigényűvé kell válnia. Az épületfelújítások aránya jelenleg nem elégséges, és az energiaszegénységben élő, alacsony jövedelmű polgárok által lakott épületeket a legnehezebb elérni. Ezért különösen fontosak e rendeletben az energiamegtakarítási kötelezettségekre és az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerekre vonatkozó intézkedések, valamint az alternatív szakpolitikai intézkedések.

(12e)

A fogyasztók számára teljes mértékben átláthatóvá kell tenni a végrehajtott energiahatékonysági intézkedések költségeit és hasznát, beleértve a megtérülési időket is.

(13)

Az épületeken vagy az épületekben megújulóenergia-technológiák útján termelt energia csökkenti a felhasznált fosszilis energia mennyiségét. Az energiafogyasztás csökkentése és a megújuló forrásból származó energia felhasználása az épületekben az Unió energiafüggőségének és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez szükséges, fontos intézkedések, különös tekintettel a 2030-ra kitűzött, ambiciózus éghajlat- és energiapolitikai célokra, valamint az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye Feleinek Konferenciáján (COP 21) 2015 decemberében, Párizsban tett globális kötelezettségvállalásra. Ezért a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a rájuk vonatkozó energiamegtakarítási követelmények teljesítése során figyelembe vegyék az épületeken vagy az épületekben saját használatra termelt megújuló energiának egy bizonyos mennyiségét. E célból indokolt engedélyezni a tagállamok számára a 2010/31/EU irányelv szerinti számítási módszerek alkalmazását.

(13)

Az épületeken vagy az épületekben megújulóenergia-technológiák útján termelt energia csökkenti a felhasznált fosszilis energia mennyiségét. Az energiafogyasztás csökkentése és a megújuló forrásból származó energia felhasználása az építőipari ágazatban az Unió energiafüggőségének és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez szükséges, fontos intézkedések, különös tekintettel a 2030-ra kitűzött, ambiciózus éghajlat- és energiapolitikai célokra, valamint a Párizsi Megállapodásban tett globális kötelezettségvállalásra.

(13a)

A tagállami vállalatok és iparágak energiamérlege a körforgásos gazdaság elveinek alkalmazásával javítható, az ipari hulladék mint másodlagos nyersanyag megfelelő felhasználása révén, feltéve, hogy ezek energetikai potenciálja magasabb az alternatív elsődleges nyersanyagok potenciáljánál.

(13b)

Az új üzleti modellek és technológiák hasznosítása révén a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy előmozdítsák az energiahatékonysági intézkedéseket és megkönnyítsék azok elterjedését, többek között a nagy- és kisfogyasztóknak nyújtandó innovatív energiaszolgáltatások révén.

(13c)

A tagállamoknak nagyfokú rugalmasságot kell tanúsítaniuk az energiahatékonyságra vonatkozó nemzeti prioritásaik meghatározására irányuló alternatív intézkedések kialakítása és végrehajtása során, mind az energiahatékony termékeket, mind pedig az energiahatékony technológiai gyártási folyamatokat illetően. Támogatni kell az olyan intézkedéseket, amelyek a természeti erőforrások hatékony felhasználásához vagy a körforgásos gazdaság bevezetésének szükségességéhez kapcsolódó célokra összpontosítanak.

(14)

Az Új irányvonal az energiafogyasztók számára című bizottsági közleményben meghatározott intézkedések részeként az energiaunió és a hőtechnikai stratégia összefüggésében meg kell erősíteni a fogyasztók ahhoz fűződő jogát , hogy energiafogyasztásukról kellő időben egyértelmű információkat kapjanak. Ezért a 2012/27/EU irányelv 9–11. cikkét és VII. mellékletét úgy kell módosítani, hogy azok rendelkezzenek az energiafogyasztásra vonatkozó gyakori és kibővített visszajelzésről. Egyértelművé kell tenni azt is, hogy a központi rendszerből biztosított fűtés, hűtés és meleg víz tekintetében a  számlázásra és a  számlainformációkra vonatkozó jog azokat a fogyasztókat is megilleti , akik nem állnak közvetlen, egyéni szerződéses kapcsolatban az energiaszolgáltatóval. Ezért e rendelkezések alkalmazásában a  „végfelhasználó” kifejezés kiterjed mind a saját használatra fűtést, hűtést vagy melegvizet vásárló végső felhasználókra, mind pedig az olyan többlakásos és több célra használt épületek önálló rendeltetési egységeinek lakóira, amelyekben az ilyen egységek energiaszükségletét központi rendszerből biztosítják. Az „almérés” kifejezés az ilyen épületek egyes egységeiben történő fogyasztásmérést jelenti. 2020. január 1-jéig az újonnan telepített hőfogyasztásmérőknek és fűtési költségosztóknak távolról is leolvashatóknak kell lenniük a fogyasztási információk költséghatékony és gyakori rendelkezésre bocsátásának biztosítása érdekében. Az új 9a. cikk csak a központi rendszerből biztosított fűtésre, hűtésre és melegvízre alkalmazandó.

(14)

Az „Új irányvonal az energiafogyasztók számára” című bizottsági közleményben meghatározott intézkedések részeként az energiaunió és a hőtechnikai stratégia összefüggésében meg kell erősíteni a fogyasztók ahhoz fűződő minimumjogát , hogy energiafogyasztásukról kellő időben pontos, megbízható és egyértelmű információkat kapjanak. Míg az egyedi mérést továbbra is elő kell írni, amennyiben az műszakilag megvalósítható és költséghatékonység szempontjából arányban áll a lehetséges energiamegtakarítással, a 2012/27/EU irányelv 9–11. cikkét és VII. mellékletét úgy kell módosítani, hogy azok rendelkezzenek az energiafogyasztásra vonatkozó gyakori és kibővített visszajelzésről , figyelembe véve a mérőkészülékek rendelkezésre állását és kapacitását, az energiafelhasználás optimalizálásának céljával. A tagállamoknak ezenkívül figyelembe kell venniük azt is, hogy az energiafogyasztás mérésére szolgáló új technológiák sikeres bevezetéséhez nagyobb mértékű beruházásra van szükség az oktatásba és a készségfejlesztésbe, mind a felhasználók, mind pedig az energiaszolgáltatók oldalán . Egyértelművé kell tenni azt is, hogy a központi rendszerből biztosított fűtés, hűtés és meleg víz tekintetében a  számlázással és a  számla-, illetve fogyasztási információkkal kapcsolatos jogok azokat a fogyasztókat is megilletik , akik nem állnak közvetlen, egyéni szerződéses kapcsolatban egy energiaszolgáltatóval. Ezért e rendelkezések alkalmazásában a  „végső igénybevevő” kifejezés a saját végfelhasználás céljára fűtést, hűtést vagy meleg vizet vásárló végső felhasználók mellett kiterjed az olyan többlakásos vagy több célra használt épületek önálló rendeltetési egységeinek lakóira is , amelyekben az ilyen egységek energiaszükségletét központi rendszerből biztosítják és ahol a lakóknak nincs közvetlen vagy egyéni szerződésük az energiaszolgáltatóval . Az „almérés” kifejezés az ilyen épületek egyes egységeiben történő fogyasztásmérést jelenti. 2020. január 1-jéig az újonnan telepített hőfogyasztásmérőknek és fűtési költségosztóknak távolról is leolvashatóknak kell lenniük a fogyasztási információk költséghatékony és gyakori rendelkezésre bocsátásának biztosítása érdekében. Az új 9a. cikk csak a központi rendszerből biztosított fűtésre, hűtésre és meleg vízre alkalmazandó.

(14a)

A számlainformációk és az éves kimutatások a fogyasztók tájékoztatásának fontos eszközei. A fogyasztásra és a költségekre vonatkozó adatok olyan egyéb információkat is tartalmazhatnak, amelyek segítik a fogyasztókat abban, hogy összehasonlíthassák aktuális szerződési feltételeiket más ajánlatokkal, valamint hogy panaszt tehessenek, illetve vitarendezéshez folyamodhassanak. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy a számlázással kapcsolatos viták a fogyasztói panaszok nagyon gyakori forrásai, ami hozzájárul a fogyasztók tartósan alacsony elégedettségi szintjéhez és az energiaágazatban való mérsékelt részvételéhez, a számlákat egyszerűbbé, egyértelműbbé és érthetőbbé kell tenni, valamint biztosítani kell, hogy a különálló eszközök, úgymint a számlainformációk, a tájékoztató eszközök és az éves kimutatások tartalmazzanak minden ahhoz szükséges információt, hogy a fogyasztók szabályozhassák energiafogyasztásukat, összehasonlíthassák az ajánlatokat és szolgáltatót válthassanak.

(15b)

Az energiahatékonyság javulása az energiatermelési és -átalakítási folyamatok következő fázisainak közvetlen eredménye: a primer energia hatékony átalakítása végső energiává, ezen energia hatékony szállítása a fogyasztókhoz villamos energia, hőenergia vagy üzemanyagok formájában, valamint az energia végfelhasználók általi takarékos felhasználása; a fogyasztói piacon megjelenő megtakarítási hatás nem tekinthető az ilyen hatékonyság kizárólagos célkitűzésének, mivel adódhat az energiaárak kedvezőtlen alakulásából is.

(16)

Tekintettel a villamosenergia-termelési ágazatban megfigyelhető műszaki haladásra és a megújuló energiaforrások egyre nagyobb arányára, a kWh-ban kifejezett villamosenergia-megtakarítások esetében alkalmazott alapértelmezett együtthatót felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy tükrözze a villamos energiára alkalmazandó primerenergia-együttható tekintetében bekövetkezett változásokat. A villamos energia vonatkozásában a primerenergia-együttható kiszámítása éves átlagértékeken alapul. A fizikai energiatartalom-módszert a nukleáris alapú villamosenergia- és hőtermelés esetében használják, a technikai átalakítási hatásfokok módszerét pedig a fosszilis tüzelőanyagból vagy biomasszából történő villamosenergia- és hőtermelés esetében. Az éghetetlen megújuló energiaforrások esetében alkalmazott módszer alapja a teljes primer energián alapuló megközelítésből nyert közvetlen egyenérték. A kapcsolt energiatermelésből (CHP) származó villamos energia primerenergia-arányának kiszámítása a 2012/27/EU irányelv II. mellékletében meghatározott módszer alapján történik. Ennek során nem marginális, hanem átlagos piaci pozíció kerül figyelembevételre. A feltételezett átalakítási hatásfokok a következők: az éghetetlen megújuló energiaforrások esetében 100 %, a geotermikus erőművek esetében 10 %, az atomerőművek esetében pedig 33 %. A kapcsolt energiatermelés teljes hatékonyságának kiszámítása a legfrissebb Eurostat-adatok alapján történik. A rendszerhatárok tekintetében a primerenergia-együttható valamennyi energiaforrás esetében 1. A számítások alapja a PRIMES modell referencia-forgatókönyvének legújabb változata. A primerenergia-együttható értéke a 2020. évre vonatkozó előrejelzésen alapul. Az elemzés az EU tagállamaira és Norvégiára terjed ki. Norvégia esetében az adatkészlet az ENTSO-E adatokon alapul .

(16)

Kizárólag a jelen irányelv céljaira korlátozva és tekintettel a villamosenergia-termelési ágazatban megfigyelhető műszaki haladásra és a megújuló energiaforrások egyre nagyobb arányára, a kWh-ban kifejezett villamosenergia-megtakarítások esetében használt alapértelmezett együtthatót alaposan elemezni kell és adott esetben felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy igazodjon a villamos energiára alkalmazandó primerenergia-tényező változásaihoz , amely tényező összehasonlítható és átlátható módszertan alapján tükrözi az adott tagállam energiaszerkezetét .

(16a)

Figyelemmel arra, hogy az Európai Tanács energiahatékonysági tervről szóló 2011. június 10-i következtetései hangsúlyozták, hogy az Unióban a primer energia 40 %-át épületekben használják fel – ez a végső energiafogyasztás 50 %-át teszi ki –, továbbá annak érdekében, hogy bővülhessen a gazdaság és a foglalkoztatottság a különleges képesítést igénylő ágazatokban, vagyis az építőiparban és építőanyag-gyártásban, az olyan szakmai tevékenységekben, mint az építészet és a várostervezés, valamint a fűtés- és hűtéstechnikai szaktanácsadás, a tagállamoknak hosszú távú stratégiát kell kidolgozniuk e területek számára a 2020 utáni időszakra.

(16b)

A primerenergia-tényezőt eszközként kell felhasználni a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztásának és az ezektől való függésnek a csökkentésére, az energiahatékonyság fokozására és a megújuló energiaforrások használatának további kiterjesztésére. E tekintetben a kWh-ban kifejezett villamosenergia-megtakarítások esetében alkalmazott alapértelmezett együtthatót ki kell igazítani, amikor technológiai, gazdasági vagy szociális fejlemények alacsonyabb alapértelmezett együtthatót tesznek szükségessé. A Bizottságnak elemeznie kell és szükség esetén jogalkotási javaslatot kell előterjesztenie arra vonatkozóan, hogy 2024-ig módosítsák a primerenergia-tényező alapértelmezett értékét.

(17)

Annak biztosítása érdekében, hogy mód legyen az irányelv mellékleteinek és a 14. cikk (10) bekezdésében említett egységes hatásfok-referenciaértékeknek aktualizálására, a Bizottság felhatalmazását meg kell hosszabbítani.

(18)

Annak érdekében, hogy lehetőség nyíljon a 2012/27/EU irányelv eredményességének értékelésére, be kell vezetni azt a követelményt, amelynek értelmében az irányelv általános felülvizsgálatát 2024. február 28-ig el kell végezni, és erről jelentést kell tenni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(18)

Annak érdekében, hogy lehetőség nyíljon a 2012/27/EU irányelv eredményességének értékelésére, be kell vezetni azt a követelményt, amelynek értelmében az említett irányelv általános felülvizsgálatát 2024. február 28-ig el kell végezni, és erről jelentést kell tenni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ez a dátum az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének (UNFCCC) 2023-as globális értékelése utáni időszakra esik, így lehetővé teszi az említett folyamat szükséges kiigazítását, figyelembe véve a gazdaság és az innováció területének fejleményeit is.

(19a)

Azoknak a tagállamoknak, amelyekben az egy főre jutó GDP alacsonyabb az uniós átlagnál, lehetőséget kell biztosítani a primerenergia-fogyasztás növelésére azzal a feltétellel, hogy ennek végső energiává való átalakítása, további szállítása és elosztása, valamint a fogyasztói piacon elért hasznos megtakarítás az energiahatékonyság jelentős növekedéséhez járul hozzá a felszabadított primer energia áramlását biztosító technológiai folyamat valamennyi fázisában.

(19b)

Annak érdekében, hogy képesek legyenek megfelelően kezelni saját éghajlatuk, kultúrájuk és társadalmuk sajátosságait, a helyi és regionális hatóságok számára vezető szerepet kell biztosítani az irányelvben meghatározott intézkedések kialakítása és megtervezése, végrehajtása, valamint értékelése tekintetében.

a)

az Unió 2020. évi energiafogyasztása nem haladhatja meg az 1 483 Mtoe primer energiát és az 1 086 Mtoe végső energiát;

a)

az Unió 2020. évi energiafogyasztása nem haladhatja meg az 1 483  Mtoe primer energiát vagy az 1 086  Mtoe végső energiát;

b)

az ezen irányelvben előírt intézkedéseket;

b)

az ezen irányelvben előírt intézkedéseket;

c)

a 2006/32/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott nemzeti energiamegtakarítási célkitűzéseket; és

c)

a 2006/32/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott nemzeti energiamegtakarítási célkitűzéseket; és

d)

az egyéb olyan intézkedéseket, amelyek a tagállamokban vagy uniós szinten az energiahatékonyságot célozzák.

d)

az egyéb olyan intézkedéseket, amelyek a tagállamokban vagy uniós szinten az energiahatékonyságot célozzák.

a)

a fennmaradó költséghatékony energiamegtakarítási potenciál;

a)

a fennmaradó költséghatékony energiamegtakarítási potenciál;

b)

a GDP alakulása és változásának előrejelzése;

b)

a GDP alakulása és változásának előrejelzése;

c)

az energiaimport és az energiaexport változásai;

c)

az energiaimport és az energiaexport változásai;

d)

fejlemények az egyes megújulóenergia-források, a nukleáris energia, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás területén; és

d)

fejlemények az egyes megújulóenergia-források, a nukleáris energia, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás területén; és

e)

a korai intézkedés.

e)

a korai intézkedés.

a)

összeadja a tagállamok által bejelentett indikatív nemzeti energiahatékonysági célkitűzéseket;

a)

összeadja a tagállamok által bejelentett indikatív nemzeti energiahatékonysági célkitűzéseket;

b)

értékeli, hogy az említett célkitűzések összege megbízható jelzésnek minősíthető-e arra vonatkozóan, hogy az Unió egésze megfelelő ütemben halad-e, figyelembe véve a 24. cikk (1) bekezdésének megfelelően elkészített első éves jelentés értékelését, és a 24. cikk (2) bekezdésének megfelelően elkészített nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek értékelését;

b)

értékeli, hogy az említett célkitűzések összege megbízható jelzésnek minősíthető-e arra vonatkozóan, hogy az Unió egésze megfelelő ütemben halad-e, figyelembe véve a 24. cikk (1) bekezdésének megfelelően elkészített első éves jelentés értékelését és a 24. cikk (2) bekezdésének megfelelően elkészített nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek értékelését;

c)

figyelembe veszi a következő forrásokból származó kiegészítő elemzéseket:

c)

figyelembe veszi a következő forrásokból származó kiegészítő elemzéseket:

d)

összehasonlítja az a)–c) pont szerinti eredményeket az energiafogyasztás azon mennyiségével, amelyre szükség lenne ahhoz, hogy az energiafogyasztás 2020-ban ne haladja meg az 1 483 Mtoe primer energiát és az 1 086 Mtoe végső energiát.

d)

összehasonlítja az a)–c) pont szerinti eredményeket az energiafogyasztás azon mennyiségével, amelyre szükség lenne ahhoz, hogy az energiafogyasztás 2020-ban ne haladja meg az 1 483 Mtoe primer energiát és /vagy az 1 086 Mtoe végső energiát.

a)

2014. január 1-jétől2020. december 31-ig minden évben a végső felhasználók számára évente értékesített energiavolumen 1,5  %-ának megfelelő új megtakarítás a 2013. január 1-jét megelőző legutóbbi hároméves időszak átlagában;

a)

2014. január 1-jétől2020. december 31-ig minden évben a végső felhasználók számára évente értékesített energiavolumen 1,5  %-ának megfelelő új megtakarítás a 2013. január 1-jét megelőző legutóbbi hároméves időszak átlagában;

b)

2021. január 1-jétől2030. december 31-ig minden évben a végső felhasználók számára évente értékesített energiavolumen 1,5  %-ának megfelelő új megtakarítás a 2019. január 1-jét megelőző legutóbbi hároméves időszak átlagában;

b)

2021. január 1-jétől2030. december 31-ig minden évben a végső felhasználók számára évente értékesített energiavolumen legalább 1,5  %-ának megfelelő új megtakarítás a 2019. január 1-jét megelőző legutóbbi hároméves időszak átlagában;

a)

elvégezheti az (1) bekezdés a) pontjában előírt számítást 2014-ben és 2015-ben az 1 %-os értéket alkalmazva; 2016-ban és 2017-ben az 1,25  %-os értéket alkalmazva; 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban pedig az 1,5  %-os értéket alkalmazva;

a)

elvégezheti az (1) bekezdés a) pontjában előírt számítást 2014-ben és 2015-ben az 1 %-os értéket alkalmazva; 2016-ban és 2017-ben az 1,25  %-os értéket alkalmazva; 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban pedig az 1,5  %-os értéket alkalmazva;

b)

kizárhatja a számításból annak az értékesített energiavolumennek egy részét vagy egészét, amelyet a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt ipari tevékenységek során használtak fel;

b)

kizárhatja a számításból annak az értékesített energiavolumennek egy részét vagy egészét, amelyet a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt ipari tevékenységek során használtak fel;

c)

lehetővé teheti az energiaátalakítási, -szállítási és -elosztási ágazatban – ezen belül a hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra terén – a 14. cikk (4) bekezdésében, a 14. cikk (5) bekezdésének b) pontjában, valamint a 15. cikk (1)–(6) és (9) bekezdésében meghatározott követelmények végrehajtásának eredményeként elért energiamegtakarításnak az (1) bekezdés alapján előírt energiamegtakarítás mennyiségébe történő beszámítását;

c)

lehetővé teheti az energiaátalakítási, -szállítási és -elosztási ágazatban – ezen belül a hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra terén – a 14. cikk (4) bekezdésében, a 14. cikk (5) bekezdésének b) pontjában, valamint a 15. cikk (1)–(6) és (9) bekezdésében meghatározott követelmények végrehajtásának eredményeként elért energiamegtakarításnak az (1) bekezdés a) és b) pontja alapján előírt energiamegtakarítás mennyiségébe történő beszámítását; és

d)

beszámíthatja a 2008. december 31. óta újonnan végrehajtott és 2020-ban és azt követően még hatással bíró egyéni fellépésekből származó, mérhető, ellenőrizhető energiamegtakarítást az (1) bekezdésben említett energiamegtakarítás mennyiségébe; valamint

d)

beszámíthatja a 2008. december 31. óta újonnan végrehajtott és 2020-ban még hatással bíró egyéni fellépésekből származó, mérhető, ellenőrizhető energiamegtakarítást az (1) bekezdés a) pontjában említett energiamegtakarítás mennyiségébe. valamint

e)

az (1) bekezdésben említett energiamegtakarítási követelmény kiszámítása során kihagyhatja a számításból a megújulóenergia-technológiák új telepítésének előmozdítására irányuló szakpolitikai intézkedések eredményeként az épületeken vagy az épületekben saját használatra termelt, ellenőrizhető energiamennyiséget.

a)

az (1) bekezdés a) pontjában említett időszakra előírt energiamegtakarítás mennyiségének kiszámítása során a tagállamok a (2) bekezdés a), b), c) és d) pontját alkalmazhatják;

a)

az (1) bekezdés a) pontjában említett időszakra előírt energiamegtakarítás mennyiségének kiszámítása során a tagállamok a (2) bekezdés a), b), c) és d) pontját alkalmazhatják;

b)

az (1) bekezdés b) pontjában említett időszakra előírt energiamegtakarítás mennyiségének kiszámítása során a tagállamok a (2) bekezdés b), c) d) és e) pontját alkalmazhatják, amennyiben a d) pont szerinti egyéni fellépéseknek 2020. december 31-ét követően is ellenőrizhető és mérhető hatásuk van.

b)

az (1) bekezdés b) pontjában említett időszakra előírt energiamegtakarítás mennyiségének kiszámítása során a tagállamok a (2) bekezdés b), c) d) és e) pontját alkalmazhatják, amennyiben a d) pont szerinti egyéni fellépéseknek 2020. december 31-ét követően is ellenőrizhető és mérhető hatásuk van.

b)

engedélyezhetik a kötelezett felek számára, hogy a kötelezettségük terhére elszámolják azt a tanúsított energiamegtakarítást, amelyet energiahatékonysági szolgáltatók vagy más harmadik felek értek el, beleértve azt is, amikor a kötelezett felek más, az állam által jóváhagyott szerveken vagy állami hatóságokon keresztül támogatnak intézkedéseket, ami adott esetben formális partnerségek kialakítását is jelentheti és kombinálható egyéb finanszírozási forrásokkal. Amennyiben a tagállamok ezt engedélyezik, biztosítaniuk kell egy egyértelmű, átlátható és minden piaci szereplő számára nyitott, a tanúsítás költségeinek minimalizálására törekvő jóváhagyási folyamat alkalmazását;

b)

engedélyezhetik a kötelezett felek számára, hogy a kötelezettségük terhére elszámolják azt a tanúsított energiamegtakarítást, amelyet energiahatékonysági szolgáltatók vagy más harmadik felek értek el, beleértve azt is, amikor a kötelezett felek más, az állam által jóváhagyott szerveken vagy állami hatóságokon keresztül támogatnak intézkedéseket, ami adott esetben formális partnerségek kialakítását is jelentheti és kombinálható egyéb finanszírozási forrásokkal. Amennyiben a tagállamok ezt engedélyezik, biztosítaniuk kell egy egyértelmű, átlátható , részvételen alapuló és minden piaci szereplő számára nyitott, a tanúsítás költségeinek minimalizálására törekvő akkreditált jóváhagyási folyamat alkalmazását;

ca)

lehetővé teszik a távfűtési és -hűtési rendszerekben városi környezetben alkalmazott fenntarthatóbb technológiák révén elért (a légszennyező anyagok és lebegő részecskék mennyiségének csökkenését is eredményező) további energiamegtakarításnak az (1) bekezdés alapján előírt energiamegtakarítás mennyiségébe történő beszámítását;

cb)

előmozdítják az olyan intézkedések elfogadását, amelyek a fűtésben és hűtésben rejlő energiamegtakarítási lehetőségre irányulnak, és valószínűleg további ösztönzőkkel szolgálnak a szennyezés enyhítését eredményező intézkedések tekintetében;

cc)

olyan eszközöket alakítanak ki, amelyek tanúsítják az energetikai auditokból vagy az azokkal egyenértékű, a 8. cikkben említett energiagazdálkodási rendszerekből eredő energiamegtakarításokat ezeknek az (1) bekezdés alapján előírt energiamegtakarítás mennyiségébe való beszámítása érdekében;

cd)

lehetővé tehetik a kötelezett felek számára, hogy a hatékony fűtő és hűtő infrastruktúra révén elért végfelhasználói energiamegtakarításokat kötelezettségükbe beszámítsák;

cf)

értékelik a helyzetet és intézkedéseket hoznak az ilyen rendszerek közvetlen és közvetett költségeinek a nemzetközi versenynek kitett energiaigényes iparágak versenyképességére gyakorolt hatásának minimálisra csökkentése érdekében.

4a.

d)

a (3) bekezdést el kell hagyni.

d)

A (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

a)

háztartási célú melegvíz ;

a)

háztartási célú meleg víz ;

b)

az épületgépészeti berendezésből sugárzott és közös használatú területek fűtésére felhasznált hő (amennyiben a lépcsőházakban és folyosókon radiátorok működnek);

b)

az épületgépészeti berendezésből sugárzott és közös használatú területek fűtésére felhasznált hő (amennyiben a lépcsőházakban és folyosókon radiátorok működnek);

c)

a lakások fűtése vagy hűtése.

c)

a lakások fűtése vagy hűtése.

a)

előírják, hogy ha rendelkezésre állnak a  végfelhasználó energiaszámláival és múltbeli fogyasztásával kapcsolatos információk, akkor azokat hozzáférhetővé kell tenni a végfelhasználó által kijelölt energiahatékonysági szolgáltató számára;

a)

előírják, hogy ha rendelkezésre állnak a  végső igénybevevő energiaszámláival és múltbeli fogyasztásával kapcsolatos információk vagy a fűtési költségosztóról leolvasott értékek , akkor azokat a végső igénybevevő kérésére hozzáférhetővé kell tenni az általa kijelölt energiahatékonysági szolgáltató számára;

b)

biztosítják, hogy a végső felhasználónak legyen lehetősége az elektronikus számlainformációkat és számlázást választani , és hogy kérésére világos és könnyen érthető magyarázatot kapjon a számla kiállításának módjáról, különösen ha a számla nem a tényleges fogyasztáson alapul ;

b)

biztosítják, hogy a végső felhasználónak legyen lehetősége az elektronikus számlainformációkat és számlázást választani;

c)

biztosítják, hogy valamennyi végfelhasználó a számlával együtt a  VII . melléklet 3. pontjával összhangban megfelelő, a tényleges fogyasztáson alapuló tájékoztatást kapjon;

c)

biztosítják, hogy valamennyi végső igénybevevő a számlával együtt a  VIIa . melléklet 3. pontjával összhangban világos és érthető tájékoztatást kapjon;

d)

előírhatják azt is, hogy a végső felhasználó kérésére a számlainformációk rendelkezésre bocsátása ne minősüljön fizetési kérelemnek. Ezekben az esetekben a tagállamok biztosítják, hogy a tényleges kifizetések teljesítésére rugalmas feltételek álljanak rendelkezésre.

d)

előírhatják azt is, hogy a végső felhasználó kérésére a számlainformációk rendelkezésre bocsátása ne minősüljön fizetési kérelemnek. Ezekben az esetekben a tagállamok biztosítják, hogy a tényleges kifizetések teljesítésére rugalmas feltételek álljanak rendelkezésre.

da)

előmozdítják a kiberbiztonságot és biztosítják, hogy a végső igénybevevők személyes adatainak és magánéletének védelme megfeleljen a vonatkozó uniós jognak.

-a)

„A Bizottság az érintett érdekelt felekkel való konzultációt követően közös módszertant határoz meg a hálózatüzemeltetőknek a veszteségek csökkentésére ösztönzése, egy költség- és energiahatékony infrastruktúrába való beruházási program megvalósítása, valamint a hálózat energiahatékonyságának és rugalmasságának megfelelő számbavétele érdekében. A Bizottság … [12 hónappal ennek az irányelvnek a hatálybalépését követően]-ig a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el ennek az irányelvnek a kiegészítése céljából, amelyben részletezi az említett módszertant.”

11a.

12a.

12b.

13a.

a)

a IV. mellékletben található 3. lábjegyzet helyébe a következő szöveg lép: „3. Akkor alkalmazandó , ha az energiamegtakarítást a primer energia viszonylatában számítják ki a végsőenergia-fogyasztáson alapuló, alulról építkező módszer alkalmazásával. A kWh-ban kifejezett villamosenergia-megtakarítás esetében a tagállamok alapértelmezett 2 , 0-es együtthatót alkalmazhatnak . A tagállamok alkalmazhatnak eltérő együtthatót , amennyiben azt meg tudják indokolni .”

a)

a IV. mellékletben található 3. lábjegyzet helyébe a következő szöveg lép: „(3) Ezen irányelv alkalmazásában csak akkor irányadó , ha az energiamegtakarítást a primer energia viszonylatában számítják ki a végsőenergia-fogyasztáson alapuló, alulról építkező módszer alkalmazásával. A kWh-ban kifejezett villamosenergia-megtakarítás esetében a tagállamok olyan együtthatót alkalmaznak , amelyet a tagállamok között összehasonlítható, átlátható módszerrel állapítanak meg a primerenergia-fogyasztást befolyásoló nemzeti körülmények alapján . Az említett körülményeknek kellően alátámasztottaknak, mérhetőeknek és ellenőrizhetőeknek kell lenniük, valamint objektív és megkülönböztetésmentes kritériumokon kell alapulniuk.  A kWh-ban kifejezett villamosenergia-megtakarítás esetében a tagállamok alapértelmezett 2,3 -es együtthatót, vagy amennyiben azt meg tudják indokolni, ettől eltérő együtthatót alkalmazhatnak. Ennek során a tagállamok figyelembe veszik az integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai terveikben foglalt energiamixeiket, amely terveket az [energiaunió irányításáról szóló] (EU) XX/20XX rendelet [3] cikkének megfelelően a Bizottsággal közölni kell. Az alapértelmezett együtthatót a ténylegesen megfigyelt adatok alapján ötévenként felül kell vizsgálni.

a)

a megtakarításról bizonyítani kell, hogy többletmegtakarítás azokhoz képest, amelyekre mindenképpen sor került volna, függetlenül a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felek és/vagy a végrehajtó hatóságok tevékenységétől. Annak meghatározásához, hogy mely megtakarítások jelenthetők be többletmegtakarításként, a tagállamok megállapítanak egy olyan alapforgatókönyvet, amely leírja, hogyan alakulna az energiafogyasztás a szóban forgó szakpolitikai intézkedés hiányában. Az alapforgatókönyvnek legalább az alábbi tényezőket kell tükröznie: az energiafogyasztási trendek, a fogyasztói magatartás változása, a műszaki haladás, valamint a nemzeti és uniós szinten végrehajtott egyéb intézkedésekből eredő változások;

a)

a megtakarításról bizonyítani kell, hogy többletmegtakarítás azokhoz képest, amelyekre mindenképpen sor került volna, függetlenül a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felek és/vagy a végrehajtó hatóságok tevékenységétől. Annak meghatározásához, hogy mely megtakarítások jelenthetők be többletmegtakarításként, a tagállamok megállapítanak egy olyan alapforgatókönyvet, amely leírja, hogyan alakulna az energiafogyasztás a szóban forgó szakpolitikai intézkedés és az abból fakadó új egyéni fellépés hiányában. Az alapforgatókönyvnek legalább az alábbi tényezőket kell tükröznie: az energiafogyasztási trendek, a fogyasztói magatartás változása, a műszaki haladás, valamint a nemzeti és uniós szinten végrehajtott egyéb intézkedésekből eredő változások;

b)

a kötelező erejű uniós jogszabályok végrehajtásából származó megtakarítás olyan megtakarításnak tekintendő, amelyre mindenképpen sor került volna, függetlenül a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felek és/vagy a végrehajtó hatóságok tevékenységétől, ezért nem jelenthető be a 7. cikk (1) bekezdése szerint, kivéve a meglévő épületek felújításához kapcsolódó megtakarításokat, amennyiben biztosított a 3. pont h) alpontjában említett lényegességi kritérium teljesülése;

b)

a kötelező erejű uniós jogszabályok végrehajtásából származó megtakarítás olyan megtakarításnak tekintendő, amelyre mindenképpen sor került volna, függetlenül a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felek és/vagy a végrehajtó hatóságok tevékenységétől, ezért nem jelenthető be a 7. cikk (1) bekezdése szerint, kivéve a meglévő épületek felújításához kapcsolódó megtakarításokat előmozdító intézkedéseket , amennyiben biztosított a 3. pont h) alpontjában említett lényegességi kritérium teljesülése;

h)

az energiamegtakarítás kiszámítása során figyelembe kell venni az intézkedések élettartamát. Ez történhet az egyes egyéni fellépések által a végrehajtásuk időpontja és 2020. december 31. vagy adott esetben 2030. december 31. között elért megtakarítások kiszámításával. A tagállamok ehelyett bevezethetnek más olyan módszert is, amely a becslések szerint legalább ugyanolyan teljes megtakarításmennyiséget eredményez. Más módszerek használata esetén a tagállamok biztosítják, hogy az e módszerekkel kiszámított energiamegtakarítás teljes mennyisége ne haladja meg az energiamegtakarítás azon mennyiségét, amelyet annak eredményeképpen kaptak volna, ha összeszámolják az egyes egyéni fellépések által a végrehajtásuk időpontja és 2020. december 31. vagy adott esetben 2030. december 31. között elért megtakarításokat. A tagállamok az energiaunió irányítása szerinti integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervükben részletesen bemutatják, hogy milyen egyéb módszert használtak, és milyen intézkedést hoztak annak biztosítására, hogy megfeleljenek ennek a kötelező számítási követelménynek.

h)

az energiamegtakarítás kiszámítása során figyelembe kell venni az intézkedések élettartamát és azt, hogy idővel milyen mértékben csökkennek a megtakarítások . A számításra az egyes egyéni fellépések által a végrehajtásuk időpontja és 2020. december 31. vagy adott esetben 2030. december 31. között elért megtakarítások kiszámításával kerül sor . A tagállamok ehelyett bevezethetnek más olyan módszert is, amely a becslések szerint legalább ugyanolyan teljes megtakarításmennyiséget eredményez. Más módszerek használata esetén a tagállamok biztosítják, hogy az e módszerekkel kiszámított energiamegtakarítás teljes mennyisége ne haladja meg az energiamegtakarítás azon mennyiségét, amelyet annak eredményeképpen kaptak volna, ha összeszámolják az egyes egyéni fellépések által a végrehajtásuk időpontja és 2020. december 31. vagy adott esetben 2030. december 31. között elért megtakarításokat. A tagállamok az energiaunió irányításáról szóló rendelet szerinti integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervükben részletesen bemutatják, hogy milyen egyéb módszert használtak, és milyen intézkedést hoztak annak biztosítására, hogy megfeleljenek ennek a kötelező számítási követelménynek.

d)

a szakpolitikai intézkedések által előírt vagy elérendő energiamegtakarítás összege végsőenergia-felhasználásban vagy primerenergia-felhasználásban van kifejezve a IV. mellékletben meghatározott átváltási tényezők alkalmazásával;

d)

a szakpolitikai intézkedések által előírt vagy elérendő energiamegtakarítás összege végsőenergia-felhasználásban és primerenergia-felhasználásban van kifejezve a IV. mellékletben meghatározott átváltási tényezők alkalmazásával;

1.

A tényleges fogyasztáson alapuló számlázás

1.

A tényleges fogyasztáson vagy a fűtési költségosztóról leolvasott értékeken alapuló számlázás

2.

A fogyasztási vagy számlainformációk rendelkezésre bocsátásának minimális gyakorisága

2.

A fogyasztási vagy számlainformációk rendelkezésre bocsátásának minimális gyakorisága

3.

A tényleges fogyasztáson alapuló számlán feltüntetendő minimális információ

3.

A számlán feltüntetendő minimális információk

a)

a tényleges aktuális árak és a tényleges energiafogyasztás;

a)

a tényleges aktuális árak és tényleges energiafogyasztás vagy a teljes fűtési költség és a fűtési költségosztóról leolvasott értékek ;

b)

a tüzelőanyag összetételére vonatkozó információk, a távfűtés és a távhűtés végfelhasználóinak esetében is;

b)

a tüzelőanyag összetételére , valamint a kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozó információk, a távfűtés és a távhűtés végső igénybevevőinek esetében is , továbbá az alkalmazott különböző adók, illetékek és tarifák magyarázatai ;

c)

a végfelhasználó aktuális energiafogyasztásának és az előző év ugyanezen időszakában mért fogyasztásnak az összehasonlítása a fűtés és a hűtés tekintetében, grafikus formában, az éghajlati viszonyok szerinti kiigazítással;

c)

a végső igénybevevő aktuális energiafogyasztásának és az előző év ugyanezen időszakában mért fogyasztásnak az összehasonlítása a fűtés és a hűtés tekintetében, grafikus formában, az éghajlati viszonyok szerinti kiigazítással;

d)

a végső felhasználói szervezetek, energiaügynökségek vagy egyéb hasonló szervek kapcsolatfelvételhez szükséges adatai, beleértve a weboldalak címeit is, ahol hozzáférhetők a rendelkezésre álló energiahatékonyság-javító intézkedésekre, az összehasonlításhoz használható végfelhasználói profilokra és az energiafelhasználó berendezések objektív, részletes műszaki leírására vonatkozó információk.

d)

a végső felhasználói szervezetek, energiaügynökségek vagy egyéb hasonló szervek kapcsolatfelvételhez szükséges adatai, beleértve a weboldalak címeit is, ahol hozzáférhetők a rendelkezésre álló energiahatékonyság-javító intézkedésekre, az összehasonlításhoz használható végfelhasználói profilokra és az energiafelhasználó berendezések objektív, részletes műszaki leírására vonatkozó információk.

da)

a vonatkozó panasztételi eljárásokkal, ombudsman által nyújtott szolgáltatásokkal vagy alternatív vitarendezési mechanizmusokkal kapcsolatos információk;

db)

egy átlagos normál vagy viszonyítási alapként figyelembe vett , ugyanazon felhasználói kategóriába tartozó végső igénybevevővel történő összehasonlítások.

2a.

g)

Gazdasági elemzés: A hatások számbavétele

„g)

Gazdasági elemzés: A hatások számbavétele

i.

Hasznok

i.

Hasznok

ii.

Költségek

ii.

Költségek

2b.

„a)

megalkotják és nyilvánosságra hozzák saját szabályzatukat az újonnan belépő, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó energiát előállító energiatermelőknek az összekapcsolt hálózatba történő bekapcsolásához szükséges műszaki átalakítások (pl. hálózati csatlakozások és a hálózat megerősítése, a hálózat működésének javítása) költségeinek viselésére és megosztására, valamint a hálózati szabályzat megkülönböztetésmentes végrehajtására vonatkozóan;

„a)

megalkotják és nyilvánosságra hozzák saját szabályzatukat az újonnan belépő, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből és más elosztott forrásból származó energiát kitermelő energiatermelőknek a hálózatba történő bekapcsolásához szükséges műszaki átalakítások (pl. hálózati csatlakozások, a hálózat megerősítése és új hálózatok bevezetése , a hálózat működésének javítása) költségeinek viselésére és megosztására, valamint a hálózati szabályzat megkülönböztetésmentes végrehajtására vonatkozóan;”