Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – 2017. évi jelentés a versenypolitikáról

(COM(2018) 482 final)

(2019/C 110/08)

Előadó:

Baiba MILTOVIČA

Felkérés:	Európai Bizottság, 2018.9.5.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.11.21.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.12.12.
Plenáris ülés száma:	539.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	188/1/9

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB üdvözli az egy átfogó bizottsági szolgálati munkadokumentummal is kiegészített 2017. évi jelentés lényegre törő stílusát és tematikus súlypontját. Az eredményes és megfelelően érvényesített versenypolitika a fenntartható piacgazdaság alapja. Egyenlő versenyfeltételeket biztosíthat az áruk és szolgáltatások előállítóinak, biztonságot nyújthat a fogyasztóknak, ösztönözheti a versenyt, és olyan alapvető társadalmi célokat valósíthat meg, mint például a fogyasztók választási szabadsága, vagy olyan politikai célokat, mint az európai polgárok jólléte vagy az európai piaci integráció előmozdítása. A harmadik országokat illetően fontos szerepet játszik a kedvező üzleti, környezeti és szociális dinamikák támogatásában a nemzetközi kereskedelemben.

1.2.

A 2017. évi jelentés nagy hangsúlyt helyez a megfelelésre és az érvényesítésre, és példákat ad az Európai Bizottság által hozott határozott intézkedésekre. Gyakran előfordul, hogy a nagyvállalatok piaci erőfölénnyel való potenciális visszaélése hátrányos helyzetbe hozza a fogyasztókat és a kis- és középvállalkozásokat, ezért a versenyellenes gyakorlatokat kezelő intézkedések különösen örvendetesek.

1.3.

Az uniós piacokon folyó versenyellenes tevékenységek fokozódása miatt a nemzeti versenyhatóságok egyre inkább a versenyjog elsődleges végrehajtóivá válnak. Az ECN+ irányelv, amely a nemzeti versenyhatóságok számára lehetővé teszi eredményességük növelését, erősíti a nemzeti kapacitásokat e téren.

1.4.

Létfontosságú a nemzeti versenyhatóságok autonómiájának megerősítése és a megfelelő erőforrások biztosítása. A tényleges függetlenség, a szakértelem és a képzés mind szükségesek az eredményes munkához, és az ECN+ irányelvet szorosan nyomon kell követni, hogy ez meg is valósuljon. A versenyellenes magatartás kiküszöbölése érdekében ösztönözni kellene a megelőző intézkedéseket, és növelni kell a szankciókat, hogy azok hatékony visszatartó erőt képviseljenek.

1.5.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságot a versenyszabályok magánjogi érvényre juttatásának terén, és úgy véli, hogy a kollektív kereseteket valamennyi tagállam jogrendszerének meg kellene könnyítenie. Az Európai Bizottságnak folytatnia kellene a versenyjog megsértése esetén alkalmazott kollektív jogorvoslati mechanizmusok eredményességének nyomon követését a különböző tagállamokban, és szükség esetén további intézkedéseket kellene tennie. Ebben a tekintetben kiábrándító az Európai Bizottság képviseleti keresetekre vonatkozó javaslata, amelyet az „Új megállapodás a fogyasztói érdekekért” című javaslat tartalmaz.

1.6.

A jogbérletre vonatkozóan további javaslatokat kellene mérlegelni, amelyeket a csoportmentességi rendeletbe (1) kellene felvenni a kereskedelmi és szerződéses egyensúlynak a jogbérletbe vevő és a jogbérletbe adó közötti helyreállítása érdekében.

1.7.

Ahol a helyi önkormányzatok jelentős mértékben fejtenek ki olyan kvázi kereskedelmi tevékenységeket, amelyek a tisztességtelen versenyt lehetővé tevő állami támogatásban is részesülhetnek, ezeket tanulmányozni kellene annak eldöntése érdekében, hogy szükséges-e az állami támogatásra vonatkozó szabályok kiigazítása vagy egyéb eszközök bevezetése.

1.8.

Ami a visszaélések bejelentéséről szóló irányelvet illeti, azt ajánljuk, hogy annak átültetése és alkalmazása során a nemzeti jog biztosítsa, hogy a visszaélést bejelentő személyek bármikor a szakszervezeti képviselőkhöz fordulhassanak, és hogy a visszaélést bejelentő személy minden körülmények között teljeskörű védelmet élvezzen.

1.9.

Azokon a területeken, ahol ez alkalmazandó a versenyjogi jogszabályok érvényesítésére, az energiaszabályozók gyakorlatainak az Európai Bizottság által a CEER-rel és az ACER-rel karöltve elvégzendő részletes, valamennyi tagállamra kiterjedő elemzése segíthet azoknak az intézkedéseknek az azonosításában, amelyekkel megszüntethetők a fogyasztókat továbbra is megkárosító versenykorlátozó gyakorlatok.

1.10.

Az élelmiszerelosztási lánc működésének új felülvizsgálata a jövőbeli versenypolitikai jelentésekben korrekciós intézkedéseket azonosíthat és javasolhat a domináns helyzetben lévő kiskereskedők által gyakorolt piaci erőfölény folyamatos – és adott esetben helyteleníthető – kihasználása ellen.

1.11.

Számos különféle versenyellenes gyakorlat létezik és jön létre folyamatosan a digitális gazdaságon belül. Az EGSZB aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nem fordítanak megfelelő forrásokat e gyorsan fejlődő és pénzügyileg aktív ágazat ellenőrzésére, és sürgeti, hogy erről külön rendelkezzenek a többéves pénzügyi keretben.

1.12.

Számos olyan tényező van, amely kívül esik a versenypolitika közvetlen hatályán, azonban aggodalomra ad okot a versenytorzulásokat illetően. Ilyenek többek között: jelentős különbségek a tagállamok között a társasági adózási politikákat illetően, általánosan csak szociális dömpingnek nevezett foglalkoztatási gyakorlatok, a „haknigazdaságban” kialakuló gyakorlatok, valamint a körforgásos gazdasággal, illetve a globális gazdasági fenntarthatósággal kapcsolatos kérdések. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy teljes hatáskörét és kapacitását latba vetve mindent tegyen meg annak biztosítása érdekében, hogy lehetőség szerint szorosan kísérjék figyelemmel, tárják fel és orvosolják azokat a szürke zónákat, ahol versenyellenes magatartás tapasztalható.

1.13.

A versenyjog az uniós vívmányok egyik legrégebbi részét képezi, azonban nem tud mindig megfelelni századunk kihívásainak. Különösen a piaci és a társadalmi-környezeti szférák mesterséges szétválasztása profitálhatna az uniós versenyjog olyan átfogó és szisztematikus felülvizsgálatából, amely figyelembe vesz gazdasági, környezeti és társadalmi szempontokat is.

2.   A versenypolitikáról szóló 2017. évi jelentés lényegi tartalma

2.1.

Az egységes piac a versenypolitikán nyugszik, amelyet a Római Szerződés óta alkalmaznak, és amely a mai Európai Unió alapja. A versenypolitika keretét olyan rendelkezések határozzák meg, mint például az EUMSZ 101. és 102. cikke, amelyek tisztázzák annak tartalmát és hatályát.

2.2.

2017-ben a fogyasztók és az európai ipar javát szolgáló konkrét intézkedések történtek néhány kulcsfontosságú területen, így a digitális gazdaságban, az energetikában, a gyógyszeriparban és az agrokémiai ágazatban, a hálózatos iparágakban és pénzügyi piacokon. Ez az összefoglaló kiemeli a jelentés fő pontjait, amely maga is a számos gazdasági ágazatban végzett kiterjedt munka összefoglalása.

2.3.

A szakpolitika alapján szabályokat kell alkotni, a szabályokat pedig be kell tartatni. Az Európai Bizottság a Nemzetközi Versenyügyi Hálózat alapító tagja, és a versennyel foglalkozó nemzetközi fórumokon – ideértve az OECD-t, az UNCTAD-ot, a WTO-t és a Világbankot – is tevékeny szerepet vállal. Az Európai Bizottság szorosan együttműködik a nemzeti versenyhatóságokkal, és egy irányelv (2) formájában új szabályokra tett javaslatot, hogy az uniós trösztellenes szabályok hatékonyabb alkalmazása érdekében megerősítse a tagállami versenyhatóságok helyzetét.

2.4.

Fontos, hogy azon magánszemélyek számára, akik tudnak valamilyen kartell vagy az antitrösztszabályokkal kapcsolatos más típusú jogsértés létezéséről vagy működéséről, rendelkezésre álljanak a megfelelő eszközök, amelyekkel fény deríthető e gyakorlatokra. Egy új, a visszaélések bejelentésére szolgáló anonim eszközt vezettek be, amely megkönnyíti ezt, és amelyet azóta aktívan használnak.

2.5.

A kisebb és kevésbé problematikus állami támogatási intézkedések bejelentésére vonatkozó követelményeket egyszerűsítették, és mentességeket vezettek be, valamint 24 tagállam csatlakozott a támogatás-átláthatósági modulhoz, amely az állami támogatásokra vonatkozó információkat szolgáltat.

2.6.

A koncentrált piacokon szigorúan alkalmazták a versenyjogi szabályokat. A gyógyszeripari ágazatban sor került az Európai Bizottság első, túlárazási gyakorlatokkal kapcsolatos aggályokat érintő vizsgálatára. Több, az agrokémiai ágazatban végbement egyesülést vizsgáltak meg, a cementiparban pedig megtiltottak egy egyesülést, amely csökkentette volna a versenyt.

2.7.

Az energetikai ágazatban az állami támogatással és a kapacitásmechanizmussal kapcsolatos jogérvényesítési intézkedések indultak, valamint folytatódott a Gazprom közép- és kelet-európai üzleti gyakorlatainak vizsgálata, és előzetesen megállapították az uniós antitrösztszabályok megsértését.

2.8.

A közlekedésben vizsgálták a légi közlekedési ágazat felvásárlásait, továbbá Litvániában versenyellenes intézkedéseket tártak fel a vasúti közlekedésben, ami bírságokhoz és jogorvoslati intézkedésekhez vezetett; az ágazat számára Görögországban és Bulgáriában nyújtott állami támogatást pedig jóváhagyták. A Scaniával szemben kartellellenes intézkedést hoztak a közúti árufuvarozás tekintetében, és a gépjármű-alkatrészek ágazatában több vállalatot súlyos bírsággal sújtottak.

2.9.

A csoportmentességi rendelet kikötőkre és repülőterekre való kiterjesztése megkönnyítette a megfelelő állami támogatás nyújtását.

2.10.

A Deutsche Börse és a London Stock Exchange Group között tervezett összefonódást érintő európai bizottsági vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy az összefonódás monopóliumot teremtett volna, és ezért azt megtiltották.

2.11.

Megjegyzendő, hogy az uniós versenypolitikának konstruktívan és kreatívan kell majd reagálnia az Egyesült Királyság Unióból való kilépésére. Amint azt az Európai Tanács leszögezte, a jövőbeni kereskedelmi megállapodásnak mindenképpen garantálnia kell az egyenlő versenyfeltételeket, különösen a verseny és az állami támogatás vonatkozásában.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB üdvözli a 2017. évi jelentést, amely számos példával támasztja alá, hogy az Európai Bizottság a fogyasztók jóllétének az előmozdítását és a fogyasztókat érő kár megelőzését állítja a középpontba. E megközelítés hatására nemcsak az egységes piac integrációja erősödik, hanem a gazdasági fejlődés és a kapcsolódó szociálpolitikai célkitűzések elérése is.

3.2.

A tavalyi évben az EGSZB véleményei gyakran felhívták a figyelmet a versenypolitika eredményes alkalmazásának fontosságára. Az eredményes versenystruktúra fenntartása mellett a fogyasztók jóllétére és jólétére vonatkozó teljesítménymutatók teszik indokolttá a kizsákmányolás, a versenykorlátozó gyakorlatok és a versenykorlátozó megállapodások kezelését. A legjobb gazdasági gyakorlat ösztönzésével a határozott versenypolitika elősegíti egyrészt az európai vállalkozások megerősödését a versengő világpiacokon, másrészt az alapját képező szociális célkitűzések előmozdítását.

3.3.   A gépjárműipar kibocsátásai

3.3.1.

Az EGSZB a környezetvédelmi megfelelés és irányítás javítását célzó uniós intézkedésekről szóló véleményében (3) megállapította, hogy sajnálatos módon a környezetvédelmi megfelelést és az irányítást biztosító mechanizmusok végrehajtásának elmaradása is felelős a tisztességtelen versenyért és a gazdasági károkért. Az EGSZB megjegyzi, hogy az erős versenypolitikához alapvető a jogállamiság betartása és az annak való megfelelés.

3.3.2.

Ezzel összefüggésben az EGSZB értékeli, hogy a BMW-t, a Daimlert, a Volkswagent, az Audit és a Porschét érintő lehetséges kartellre irányuló előzetes európai bizottsági vizsgálat eredményeképpen, amelynek célja annak megállapítása, hogy a vállalatok korlátozták-e a szelektív redukciós katalizátorrendszerek és a részecskeszűrők fejlesztését, potenciálisan korlátozva ezzel a környezetbarátabb technológiák bevezetését, a versenyellenes ügyekkel foglalkozó csoport hivatalos vizsgálatot indított el.

3.4.   Kollektív jogorvoslati mechanizmusok

3.4.1.

Az EGSZB tudomásul veszi a trösztellenes kártérítési keresetekről szóló irányelv (4) végső átültetését, amely részben kezeli a kollektív keresetekre vonatkozó jogi mechanizmus problémáját. Ugyanakkor a Versenypolitikai Főigazgatóság által 2009-ben kidolgozott irányelvjavaslat visszavonása az „Új megállapodás a fogyasztói érdekekért” csomagba nemrég felvett javaslattal együtt azt jelzi, hogy nincsen meg a politikai szándék arra, hogy jelentős lépéseket tegyenek egy valóban hatékony európai szintű képviseleti kereseti rendszer meghatározása felé. Az EGSZB ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy folytassa a versenyjog megsértése esetén alkalmazott kollektív jogorvoslati mechanizmusok eredményességének a nyomon követését a különböző tagállamokban, és szükség esetén tegyen további intézkedéseket.

3.5.   Jogbérlet a kiskereskedelemben

3.5.1.

Az EGSZB megállapítja, hogy egyre súlyosbodik a jogbérleti szerződésekkel kapcsolatos probléma a kiskereskedelmi ágazatban, amelynek súlyos versenyjogi következményei is lehetnek. Például Hollandiában a HEMA nevű jogbérletbe adó és több jogbérletbe vevő között jelentős vita támadt a hatályos szerződésekkel és az internetes eladásokból származó bevételek részarányával kapcsolatban, amelynek következtében jogbérleti szerződéseket szüntettek meg. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy elemezze ezt a helyzetet, és terjesszen elő a jogbérletre vonatkozó további javaslatokat, amelyeket a jogbérletbe vevők és a jogbérletbe adó közötti kereskedelmi és szerződéses egyensúly helyreállítása érdekében fel lehetne venni a csoportmentességi rendeletbe.

3.6.   Támogatások helyi önkormányzati szinten

3.6.1.

A helyi önkormányzatok sok tagállamban kereskedelmi tevékenységek kialakításához folyamodnak, és ehhez köztulajdonban lévő erőforrásokat vagy létesítményeket használnak fel. Ez tisztességtelen versenyhez vezethet, ha ehhez még támogatás is párosul. Az étkeztetési ágazatban és az idegenforgalomban tevékenykedő kkv-knak olyan tevékenységekkel kell versenyezniük – például a sportklubok, szabadidős központok stb. étkezdéiben –, amelyek támogatásban részesülnek. A helyi önkormányzatok vagy a tulajdonosai e kluboknak és egyesületeknek, vagy közforrásokat biztosítanak számukra, E klubok gyakran mentesülnek a héa megfizetése alól is, és társadalmi támogatást is élveznek, például önkéntes munka formájában. Ezek a kvázi kereskedelmi tevékenységek (a forgalom és a nyereség szempontjából) gyakran rendes gazdasági vállalkozásként szerveződnek. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel ezt a jelenséget, és vizsgálja meg, hogy ki lehetne-e igazítani az állami támogatásra vonatkozó szabályokat, vagy ki lehetne-e dolgozni uniós szinten olyan egyéb eszközöket, amelyek szabályoznák e helyi tevékenységeket, amelyeket egyes esetekben akár uniós forrásokkal is támogatnak.

3.7.   Az állami támogatásokkal kapcsolatos tájékoztatás

3.7.1.

A támogatás-átláthatósági modul rendelkezésre állása és használata különösen örvendetes, mivel lehetővé teszi az érdekelt felek (az Európai Bizottság, a versenytársak és a szélesebb nyilvánosság) számára, hogy meggyőződjenek arról, hogy az állami támogatás megfelel-e a szabályoknak. A mai napig mintegy 30 000 támogatási döntést tettek közzé.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.   Az ECN+ irányelv

4.1.1.

Az EGSZB számára bátorító a jelentésben a jogérvényesítésre helyezett hangsúly, és megragadja ezt az alkalmat, hogy ismét hangot adjon nézeteinek (5) az ECN+ irányelvvel (6) kapcsolatban, amely eredményességük növelése érdekében megerősíti a nemzeti versenyhatóságokat.

4.1.2.

Az EGSZB már korábban kifejtette azt az álláspontját, hogy e területen eredményesebb lenne jogalkotási eszközként rendeletet alkalmazni, ugyanakkor elismeri az arányosság szükségességét is. Ezen túlmenően a versenypolitikának garantálnia kell az esélyegyenlőséget, és a nemzeti versenyhatóságok rendelkezésére kell állniuk a titkos kartellek kezeléséhez szükséges jogi intézkedéseknek és eszközöknek.

4.1.3.

Noha az ECN+ irányelvnek garantálnia kell a jogérvényesítéshez szükséges függetlenséget, erőforrásokat és hatékony eszközkészletet, továbbra is felmerülnek kérdések a nemzeti versenyhatóságok önállóságával és kapacitásaival kapcsolatban. A tényleges függetlenség, a szakértelem és a képzés mind fontosak az eredményes munkához. A versenyellenes magatartás kiküszöbölése érdekében ösztönözni kell a megelőző intézkedéseket, és növelni kell a szankciókat, hogy azok hatékony visszatartó erőt képviseljenek. A nemzeti versenyhatóságokat fel kell jogosítani arra is, hogy saját jogon pert indítsanak.

4.2.   A visszaélést bejelentő személyek védelme

4.2.1.

További munkát kell végezni a nyilvánosság versenyszabályokról való tájékoztatása érdekében is. Ez növelni fogja a jogsértések bejelentésére rendelkezésre álló új eszközök, például a visszaélések bejelentésére szolgáló eszköz eredményességét. Jóllehet az EGSZB biztatónak tartja, hogy ez az eszköz rendszeres használatban van, több aggálya is van a javasolt irányelvvel (7) kapcsolatban, amelynek célja a visszaélést bejelentő személyek védelmének megerősítése.

4.2.2.

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét az ezen irányelvről szóló véleményére (8), amelyben azt ajánlja, hogy az irányelv hatálya ne korlátozódjon az uniós jog betartására, hanem terjedjen ki a nemzeti jognak való megfelelésre is.

4.2.3.

Az is fontos, hogy utaljanak a munkavállalói jogok felvételére, valamint hogy a szakszervezeti képviselőket és nem kormányzati szervezeteket is megemlítsék példaként a jogi személyekre. Fontos, hogy a visszaélést bejelentő személyek a folyamat bármely szakaszában a szakszervezeti képviselőkhöz fordulhassanak.

4.3.   A digitális gazdaság

4.3.1.

Az EGSZB megjegyzi, hogy 2017 végén elfogadták a fogyasztóvédelem terén folyó együttműködésről szóló új rendeletet (9), amely minden bizonnyal biztosítani fogja a fogyasztóvédelmi hálózatok közötti jobb koordinációt a határokon átnyúló versenyellenes gyakorlatokkal szembeni intézkedések érvényre juttatása érdekében. A rendelet például területi alapú tartalomkorlátozási gyakorlatokat azonosít az e-kereskedelmi ágazatban, amely – jellegénél fogva – határokon átnyúló tevékenység. Az Európai Fogyasztói Központok sok éve dolgoznak ezen a problémán, és összegyűjtik a határokon átnyúló példákat és gyakorlatokat. Az Európai Versenyhatóságok Hálózatával és a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózattal immár összehangoltabb jogérvényesítési intézkedésre lehet számítani.

4.3.2.

A digitális gazdaság gyorsan fejlődő területén folyamatosan és nagy számban jönnek létre a versenyellenes gyakorlatok egyéb típusai. Például kifinomult algoritmusok alkalmazásával módosíthatják az árakat a különböző online forrásokból gyűjtött személyes adatok alapján, és ez a vállalatoknak segít abban is, hogy összehangolják áraikat az interneten. Az Európai Bizottság számára megfelelő költségvetési forrásokat kell biztosítani ezeknek a gyakorlatoknak az ellenőrzése és kiküszöbölése érdekében.

4.4.

Az EGSZB úgy gondolja, hogy a nemzeti versenyhatóságok és a fogyasztói szervezetek közötti jobb együttműködés mindkét fél számára előnyös lenne, különösen mivel a nemzeti fogyasztói szervezetek nagyon jó helyzetben vannak ahhoz, hogy tájékoztatni tudják a vélt jogsértésekről a nemzeti versenyhatóságokat. Konkrétan a saját panaszkezelési tevékenységük során szerzett hasznos adatokkal láthatják el a hatóságokat.

4.5.

Az energiaunió ösztönözheti azt a jelenleg zajló folyamatot, amelynek keretében tisztességes versenyt igyekeznek megvalósítani az uniós energetikai ágazatban, amely még mindig olyan terület, ahol tág tartományban eltér a fogyasztók és az ipar tekintetében alkalmazott árképzés, és ahol a piaci választék korlátozott lehet. Az EGSZB úgy gondolja, hogy a tagállamonként jelentősen eltérő szabályozási gyakorlatok részletes elemzése alapot teremt majd az eltérések megoldását célzó építő jellegű párbeszédhez, és ezt a nemzeti versenyhatóságoknak, a nemzeti energiaszabályozóknak és az Európai Bizottságnak együtt kell elvégezniük. Ez fényt deríthet a választék hiányára és a versenykorlátozó gyakorlatokra, például a távfűtési rendszerek esetében.

4.6.

Az élelmiszer-kiskereskedelmi ágazatban folyamatos probléma a piaci erő nem helyénvaló alkalmazása. Az Európai Bizottság felveti azt a kérdést, hogy a nagy kiskereskedelmi láncok túlságosan erős alkupozícióhoz (a szállítóikkal folytatott kétoldalú tárgyalások során) és vásárlóerőhöz jutottak-e (összességében a piacon) annak köszönhetően, hogy szállítóik vevőjeként és (a saját márkás termékek révén) versenytársaként kettős szerepet töltenek be (10). Az EGSZB fellépést sürget az e témával foglalkozó, nemrégiben készült véleményével összhangban (11), és megismétli azt az ajánlását, hogy az Európai Bizottság a jövőbeli versenypolitikai jelentésekben kísérje figyelemmel az élelmiszer-forgalmazási lánc működését.

4.7.   Versenyjog és a szélesebb körű közérdek

4.7.1.

A piaci torzulásoknak számos oka lehet, amelyek kívül esnek a versenypolitika szigorú értelemben vett hatályán. Itt többek között a következőkről van szó: jelentős különbségek a tagállamok között a társasági adózási politikákat illetően, általánosan csak szociális dömpingnek nevezett foglalkoztatási gyakorlatok, a „haknigazdaságban” kialakuló gyakorlatok, valamint a körforgásos gazdasággal, illetve a globális gazdasági fenntarthatósággal kapcsolatos kérdések.

4.7.2.

A 20. század közepének gazdasági szempontjain alapuló versenyjogot most úgy kell átalakítani, hogy az megfeleljen a 21. század kihívásainak. A piaci és a társadalmi-környezeti szférák mesterséges szétválasztásával járó problémák megoldása érdekében az uniós versenyjog olyan átfogó és szisztematikus felülvizsgálatát kell elkezdeni, amely figyelembe vesz gazdasági, környezeti és társadalmi szempontokat is.

4.7.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy – a szerződésekben foglalt jelenlegi kötelezettségvállalásokon túl – az EU által a fenntartható fejlődési célokkal és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodással kapcsolatban vállalt kötelezettségeket közérdekű célokként kellene figyelembe venni a versenyjog alkalmazásában a fogyasztói érdekkel kapcsolatos célok mellett.

4.7.4.

El kell ismerni a piaci koncentrációk által a fogyasztók és termelők jövőbeli nemzedékeire gyakorolt hatásokat. Szükség van a káros hosszú távú hatásokra vonatkozó különböző számítási modellek értékelésére, például ahogyan ez már meg is valósul a közbeszerzés területén az életciklusköltség-elemzés révén.

4.8.

Az EGSZB több friss véleményében (12) kérte, hogy erősítsék meg a tisztességes adóztatással kapcsolatban az Európai Bizottság által tett (multinacionális vállalatokat és magánszemélyeket érintő) intézkedéseket, mivel továbbra is sok a megoldatlan probléma. Ezen intézkedések közé tartozik az adócsalás, az adóparadicsomok, az agresszív adótervezés és a tagállamok közötti tisztességtelen adóverseny elleni küzdelem.

4.9.

Konkrétabban: folyamatosan jelentős piaci torzuláshoz vezetnek a tagállamok tág határok között eltérő nemzeti társaságiadó-rendszerei, amelyeken belül a társaságiadó-kulcsok 9 % és 35 % között szóródnak, sőt, egyes országokban bizonyos kategóriákban, például a szellemitulajdon-jogok területén még ennél is alacsonyabb adókulcsok is vannak. Minthogy az adópolitika nemzeti hatáskörbe tartozik, az uniós versenypolitika számára mindig küzdelmes lesz, hogy mérsékelje az okozott torzulásokat.

4.10.

Az adókikerülés elleni fellépésről szóló irányelv, amelyet a tagállami jogszabályok útján 2019. január 1-jétől kell alkalmazni, szabályokat állapít meg az olyan adókikerülési gyakorlatokkal szemben, amelyek közvetlenül károsítják a belső piac működését, és olyan elemeket tartalmaz, amelyek minden bizonnyal segíteni fognak a nemzeti megközelítések egyes eltéréseinek az elkerülésében, ami pedig üdvözlendő.

---

(1)  330/2010/EU bizottsági rendelet (HL L 102., 2010.4.23., 1. o.).

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32010R0330.

(2)  http://ec.europa.eu/competition/antitrust/proposed_directive_hu.pdf.

(3)  HL C 283., 2018.8.10., 69. o.

(4)  A 2014/104/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv a trösztellenes kártérítési keresetekről (HL L 349., 2014.12.5., 1. o.).

(5)  HL C 345., 2017.10.13., 70. o.

(6)  Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogalkalmazás és a belső piac megfelelő működésének biztosítása céljából történő megerősítéséről (COM(2017) 142 final).

(7)  Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről, COM(2018) 218 final.

(8)  EGSZB-vélemény a következő tárgyban: A visszaélést bejelentő személyek védelmének uniós szintű megerősítése. Előadó: Franca Salis-Madinier (HL C 62., 2019.2.15., 155. o.).

(9)  (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 345., 2017.12.27., 1. o.).

(10)  Bizottsági szolgálati munkadokumentum, SWD(2018) 349 final.

(11)  HL C 283., 2018.8.10., 69. o.

(12)  HL C 262., 2018.7.25., 1.o.; HL C 197., 2018.6.8., 29. o.; HL C 81., 2018.3.2., 29.o.