Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a Kohéziós Alapról

(COM(2018) 372 final – 2018/0197 (COD))

(2019/C 62/14)

Előadó:	Ioannis VARDAKASTANIS
Társelőadó:	Ester VITALE

Felkérés:	Európai Parlament, 2018.6.11. Európai Tanács, 2018.6.19.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 177., 178., 304. és 349. cikke
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió”
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.10.3.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.10.17.
Plenáris ülés száma:	538.
A szavazás eredménye (mellette/ellene/tartózkodott):	138/0/1

Ez az EGSZB-vélemény az Európai Bizottságnak a 2021–2027 közötti időszakra szóló Európai Regionális Fejlesztési Alapról és Kohéziós Alapról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) irányuló, 2018. május 29-én előterjesztett javaslatával foglalkozik. A vélemény emellett tartalmaz néhány rövid észrevételt a közös rendelkezésekről szóló javasolt rendelet (CPR) (2) egyes olyan rendelkezéseiről, amelyek közvetlenül érintik az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és a Kohéziós Alap szerkezetének, tartalmának, kapcsolódásainak és további végrehajtásának vonatkozó szempontjait.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB megerősíti, hogy határozottan elkötelezett a kohéziós politika mellett, és hisz ebben a politikában, amely az egyik legfőbb eszköze annak, hogy az Uniót közelebb hozzuk polgáraihoz, és megszüntessük az uniós régiók közötti eltéréseket és polgárok közötti egyenlőtlenségeket.

1.2.

Bár az EGSZB ismeri az Európai Bizottság indokolását, egyáltalán nem ért egyet általában a kohéziós politikában javasolt csökkentésekkel, konkrétan pedig az ERFA 12 %-os és a Kohéziós Alap 46 %-os csökkentésével. Ezért arra kéri az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy növelje meg a javasolt költségvetést, hogy változatlan árakon számolva legalább a jelenlegi pénzügyi keret szerinti források megmaradjanak.

1.3.

Az EGSZB kiemeli, hogy az európai társfinanszírozási arányok csökkentése akadályozni fogja a projektek megvalósítását, különösen azokban a tagállamokban, amelyek költségvetési nehézségekkel küzdenek, és természetesen azokban, amelyeket leginkább érintett a válság.

1.4.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegye rugalmasabbá a társfinanszírozási kritériumot, hogy az egyes tagállamok gazdasági és pénzügyi helyzetét figyelembe lehessen venni, és érvényesüljön az EGSZB számos utóbbi véleményében javasolt azon szabály, hogy a beruházási kiadásokat a Stabilitási és Növekedési Paktum hiánycéljai teljesülésének értékelésekor nem kell figyelembe venni.

1.5.

Az EGSZB megítélése szerint az Európai Bizottságnak az N+2 szabály újbóli bevezetésére irányuló javaslatát nem támasztja alá sem gyakorlati bizonyíték, sem az N+3 szabály végrehajtása eredményeinek elemzése. Ezért az EGSZB nem ért egyet ezzel a javaslattal, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az új programozási időszakra tartsa fenn az N+3 szabályt.

1.6.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak az alapok felhasználásának struktúra, igazgatás és irányítás tekintetében történő egyszerűsítésére irányuló javaslatát, mivel ezzel elősegíti az alapokhoz való hozzáférés zökkenőmentesebbé és hatékonyabbá tételét. Az alapok leegyszerűsítése azonban nem szoríthatja ki az EU közösségi vívmányainak szerves részét képező alapelveket és értékeket.

1.7.

Az EGSZB üdvözli azt a tényt, hogy az Európai Bizottság javaslata javítja a megosztott irányításra összpontosító többszintű kormányzást, növelve a civil társadalmi szervezetek és egyéb érdekelt felek részvételét az alapok programozásának, végrehajtásának, értékelésének és felhasználásuk nyomon követésének folyamatában. Az európai partnerségi magatartási kódexet (ECCP) azonban minden szinten teljes mértékben be kell tartani és a teljes végrehajtását biztosító erős garanciákkal és intézkedésekkel kell megszilárdítani. Az ECCP betartását előfeltételnek kell tekinteni. Ez lehetővé fogja tenni az érdekelt felek és a civil társadalmi szervezetek számára, hogy a projekteket a végső kedvezményezettekhez közelebb hozó közvetítő szervezetekként kulcsfontosságú szerepet töltsenek be.

1.8.

Az EGSZB kiemeli, hogy uniós szinten a civil társadalmi szervezetek nincsenek strukturált módon bevonva a kohéziós politika végrehajtásának nyomonkövetési folyamatába. Ezért határozottan azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a szociális partnerek, a civil társadalmi szervezetek és az egyéb érdekelt felek részvételével hozzon létre egy Európai Civil Társadalmi Kohéziós Fórumot, amely a 2021–2027-es programozási ciklus alatt évente konzultál a kohéziós politika végrehajtásának helyzetéről a szociális partnerekkel és a civil társadalmi szervezetekkel.

1.9.

Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság hatékonyan érvényesítse a fenntartható fejlesztési célokat a kohéziós politikában a közös rendelkezésekről, az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a Kohéziós Alapról szóló rendeleteken keresztül, biztosítva, hogy az alapok prioritásai teljes mértékben magukban foglalják ezeket a célokat, nem csak az éghajlat-politika vonatkozásában.

1.10.

Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikkével összhangban a ritkán lakott térségekre, az elszigetelt területekre, a kis területű szigetekre és a hegyvidéki régiókra a tematikus koncentrációhoz kapcsolódó ugyanazon követelmények, ugyanazon támogatási hatókör és juttatások, illetve ugyanazon eltérési lehetőségek vonatkozzanak, mint a legkülső régiókra. A beruházási stratégiáknak a makrorégiókat, valamint a területi és határokon átnyúló együttműködést érintő célkitűzések elérésére kell irányulniuk, különösen az olyan összetett jelenségek kezelése érdekében, mint a migráció.

1.11.

Az EGSZB javasolja, hogy az új programozási időszakra növeljék meg az európai területi együttműködés/Interreg költségvetését, hogy annak küldetése és célkitűzései hatékonyan megvalósulhassanak. Az EGSZB ezenkívül elegendő támogatás nyújtását javasolja az Európai Regionális Fejlesztési Alap részére a határon átnyúló mechanizmus végrehajtása érdekében. Továbbá az EGSZB úgy véli, hogy a befektetési stratégiáknak a makrorégiókra és a tengerimedence-régiókra vonatkozó célkitűzések elérésére kell irányulniuk.

1.12.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az egy főre eső bruttó nemzeti jövedelmen kívül vegyen figyelembe más társadalmi mutatókat is annak érdekében, hogy a tagállamokat a tematikus koncentrációval kapcsolatos, rájuk vonatkozó követelmények szerint lehessen osztályozni.

1.13.

Az EGSZB támogatja a tematikus koncentráció elképzelését, de arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a beruházások tekintetében egyensúlyozza ki a tematikus koncentrációra vonatkozó követelményeknek a szakpolitikai célkitűzések közötti megoszlását, mivel a 3–5. szakpolitikai célkitűzésre allokált forrás nem tűnik elegendőnek a társadalmi-gazdasági szükségletek kielégítéséhez és egy, a polgáraihoz közelebb lévő Európa kiépítéséhez.

1.14.

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az érintett rendeletekre vonatkozó európai bizottsági javaslatok nem foglalják magukban az egyenlőségre, a megkülönböztetésmentességre és a fogyatékossággal élő személyeknek biztosított akadálymentességre vonatkozó horizontális intézkedéseket. Az EGSZB ezért határozottan javasolja, hogy a közös rendelkezésekről szóló jelenlegi rendelet (a 2014–2020-as időszakra vonatkozó CPR-rendelet) 7. cikkét foglalják bele a javasolt új CPR-rendeletbe, és hogy ezt az alapelvet közvetlenül építsék be a az ERFA-ról és a Kohéziós Alapról szóló javaslat fő szövegébe. Az EGSZB kifejezetten javasolja azt is, hogy a javasolt CPR-rendelet műveletek kiválasztásáról szóló 67. cikkébe vegyék fel a fogyatékossággal élő személyek számára végzett akadálymentesítést is.

1.15.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt (UNCRPD) teljes mértékben be kell építeni a ERFA-ról és a Kohéziós Alapról szóló javasolt rendelet fő szövegébe és a CPR-rendeletbe. Az UNCRPD-t mindenekelőtt az ERFA-ról és a Kohéziós Alapról szóló rendelet jogalapjába kell teljes mértékben beépíteni, és a fogyatékossággal élő személyeknek biztosított akadálymentesség érvényesítésének kötelező támogathatósági kritériummá kell válnia.

1.16.

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a szegregáló intézményi ellátó létesítmények építése vagy felújítása kikerüljön az ERFA és a Kohéziós Alap által nyújtott támogatás hatóköréből. Ehelyett az intézményi ellátásról a közösségi alapú ellátásra való átállás révén megvalósuló társadalmi befogadás előmozdítására van szükség.

1.17.

Az EGSZB üdvözli a különböző alapok koordinációjának, valamint az alapok, az európai szemeszter és a reformtámogató programok közötti kapcsolatnak a javítását.

1.18.

Az EGSZB úgy véli, hogy a makrogazdasági feltételrendszer beépítése, amelyről nemzeti és európai szinten döntenek, komoly akadályokat állít a régiók, a helyi önkormányzatok, egyéb érdekelt felek és a polgárok elé az alapok felhasználásakor, és ezért az EGSZB teljes egészében elutasítja a makrogazdasági feltételrendszert, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg újra a bevonás kritériumait.

1.19.

Az EGSZB megítélése szerint a szociális jogok európai pillérének végrehajtását nemcsak az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) keretében, hanem a kohéziós politika egészében kiemeltként kell kezelni. Az EGSZB ezért határozottan javasolja, hogy legalább 10 %-ot különítsenek el az ERFA 4., a társadalmi fenntarthatóságra és hozzáférhetőségre irányuló regionális kezdeményezést (SSARI) létrehozó szakpolitikai célkitűzésére.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a kohéziós politika ma is – ahogy eddig sok éven át – az uniós integráció elérésének egyik alapvető pillére, és ezért meggyőződése, hogy a bizonytalanság és a populizmus, nacionalizmus és euroszekpticizmus térnyerésének időszakában a kohéziós politika valós kapcsolódási pontot kínál a polgárok számára az uniós projekthez.

2.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikát és finanszírozási eszközeit fel lehetett volna használni arra, hogy új, pozitív értelmezést mutassanak be az európai polgároknak az uniós projektről.

2.3.

Az EGSZB ezért kiemeli, hogy az Európai Bizottság javaslata politikailag nem elég ambiciózus, ami a gyakorlatban abban mutatkozik meg, hogy az ERFA és a Kohéziós Alap költségvetését a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló javaslatban változatlan árakon számolva a jelenlegi költségvetéshez képest 12 %-kal, illetve 46 %-kal csökkentik. Az Európai Bizottság annak ellenére javasolja a csökkentést, hogy az indokolásban elismeri, hogy „számos országban az ERFA és a Kohéziós Alap a közberuházás legalább 50 %-át teszi ki”. Így a költségvetés-csökkentés negatív hatással lesz azokra az országokra, amelyek a válságból való kilábalás során próbálják stabilizálni a gazdaságukat, és amelyek polgárai próbálnak megküzdeni a megszorító intézkedésekkel. Számos országban a szegénység és az egyenlőtlenség szintje továbbra is magas, és némely esetben emelkedik, és az egyes országok között, illetve az egyes régiók és népességcsoportok között, és azokon belül jelentős eltérések mutatkoznak, különösen a nőkkel, a romákkal, a fogyatékkal élő személyekkel, az idősekkel stb. kapcsolatos társadalmi mutatók tekintetében.

2.4.

Figyelembe véve a az ERFA és a Kohéziós Alap kiemelkedő fontosságát az Európai régiók gazdasági és társadalmi fejlődésének és kohéziójának szempontjából, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben tartsa fenn a kohéziós politikák finanszírozásának mértékét legalább a jelenlegi pénzügyi keret szerinti forrásokkal, változatlan árakon (3).

2.5.

Az Európai Bizottság javaslata, amely a régiók három kategóriája (4) esetében csökkenti a társfinanszírozási arányt, korlátozza annak lehetőségét, hogy egyenlő feltételek mellett lehessen hozzáférni az alapokhoz és felhasználni azokat. Ez különösen így van a költségvetés kiadási oldalán nehézségekkel szembesülő, illetve a válság által leginkább sújtott tagállamok esetében.

2.6.

Az EGSZB támogatja a kohéziós politika egyszerűbbé tételére irányuló erőfeszítéseket, és üdvözli a célkitűzések számának 11-ről 5-re csökkentését, mivel ez lehetővé fogja tenni, hogy a forrásokat az olyan prioritásokra összpontosítsák, mint a vállalkozások versenyképessége és a személyek jogai. A kevesebb, egyértelműbb és rövidebb szabály azonban nem járhat a kohéziós politika általános és egyedi célkitűzéseinek elérését szolgáló szabályozások hatékonyságának csökkenésével. Konkrétabban, a nagyobb fokú egyszerűsítés nem járhat az európai közösségi vívmányok szerves részét képező átfogó alapelveknek a javasolt rendeletből történő kiszorításával.

2.7.

A beruházások hatékonyabbá tételéhez nagy szükség van az egyszerűsítésre, amely az alapok egységesítése és a kedvezményezettek általi hozzáférés megkönnyítése – elsősorban a tagállamok általi irányításra nagyobb mértékben történő támaszkodás és az egyszerűsített költségelszámolási módszerek fokozottabb alkalmazása – révén valósul meg. Az egységes ellenőrzés elvének kiterjesztése, valamint a nemzeti, regionális és helyi hatóságokra való nagyobb mértékű támaszkodás szintén hozzájárul a technikai segítségnyújtásra fordított kiadások hatékonyságának növeléséhez. Az EGSZB üdvözli az e-kohézió és adatcsere megszilárdítását is, mivel ezek fokozni fogják az ERFA és a Kohéziós Alap átláthatóságát és eredményességét. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, hogy az intelligens szakosodási stratégia (S3) révén erősítsék a régiók közötti együttműködést.

2.8.

Az EGSZB megítélése szerint az európai területi együttműködés fontos eszköze egyes olyan, határokon átnyúló régiók támogatásának, amelyek egyebek mellett a földrajzi és/vagy történelmi sajátosságaik miatt gyakran problémákkal szembesülnek az infrastruktúra, a közszolgáltatások nyújtása, a kommunikáció és a közlekedés terén. Az Interregnek olyan eszközként kell szolgálnia, amely gyakorlati szempontból mozdítja elő ezen régiók, alrégiók és helyi területek gazdasági és társadalmi konvergenciáját, és ezért az EGSZB támogatja az eszköz költségvetésének megemelését. Az EGSZB azt is határozottan javasolja, hogy biztosítsanak ERFA-finanszírozást a határokon átnyúló mechanizmus eredményes működésének és végrehajtásának támogatására.

2.9.

Habár a preambulumban szerepel az egyenlőség, a megkülönböztetésmentesség és az akadálymentesség elve, az EGSZB határozott meggyőződése, hogy ezeket az alapelveket teljes mértékben be kell építeni az ERFA-ról és a Kohéziós Alapról szóló rendelet fő szövegébe, és ezeknek a költségvetési juttatásokra vonatkozó kötelező támogathatósági kritériummá kell válniuk, valamint hogy a javasolt CPR műveletek kiválasztásáról szóló 67. cikkébe (5) fel kell venni a fogyatékossággal élő személyek számára végzett akadálymentesítést is.

2.10.

A régiók osztályozására továbbra is a „berlini módszer” alkalmazásával kerül sor, amely a tematikus koncentrációval kapcsolatos, az egyes régiókra alkalmazandó követelmények meghatározásakor kizárólag az egyes régiók bruttó nemzeti jövedelmét és lakosságát veszi figyelembe (6). Mindazonáltal az Európai Bizottság úgy döntött, hogy olyan, új mutatókat von be az a pénzügyi források elosztásának módszerébe, mint például a munkanélküliség, a nettó migráció, vagy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás. Habár ez a megoldás hozzájárul ahhoz, hogy a régiók szükségletei szempontjából pontosabb legyen a pénzügyi források elosztása, a tematikus koncentrációra vonatkozó követelmények meghatározására továbbra is egy olyan osztályozási módszerrel kerülne sor, amely figyelmen kívül hagyja ezeket az egyenlőtlenségeket.

2.10.1.

Ezért az „1. csoportba” sorolt tagállamok számos régiója az őket érintő, a bruttó nemzeti jövedelmen túlmutató egyenlőtlenségek szempontjából „megfelelő” forráselosztásban részesülhet, meg kellene azonban küzdeniük a tematikus koncentrációra vonatkozó követelmények teljesítésével, ami korlátozhatja az említett egyenlőtlenségek kiküszöbölésére irányuló kapacitásukat. A hatásvizsgálatban a „berlini módszer” alkalmazására – a Szabályozói Ellenőrzési Testület követelményére válaszul (7) – adott indokolás nem teszi egyértelművé, hogy miért nem vettek figyelembe más releváns mutatókat. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül ezt a megközelítést.

2.11.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikke szerinti ritkán lakott területek, valamint az elszigetelt területek és a kis területű szigetek olyan régiók, amelyek egyedi problémákkal szembesülnek a kommunikáció – többek között az internet-hozzáférés – és a közlekedés területén. Emellett általában hiányos a szociális infrastruktúrájuk (egészségügy, oktatás stb.). Ezekben a régiókban a szétszórt lakosság és a foglalkoztatási lehetőségek hiánya – amely tényezők a népesség aggasztó mértékű elöregedéséért felelősek – a közszolgáltatások költségeinek fokozatos növekedését eredményezik, és megnehezítik a foglalkoztatási programok kidolgozását és a vállalkozások bevonzását.

2.11.1.

A javaslat a költségvetés egy részét ezekre a régiókra, valamint a legkülső régióként besorolt területekre különíti el. A régiók osztályozása szerint azonban a legkülső régiók a „3. csoportba” tartoznak, az egy főre eső bruttó nemzeti jövedelem kivételével figyelmen kívül hagyva a ritkán lakott területek sajátos jellemzőit. Az EGSZB a ritkán lakott és az elszigetelt területeket érintő nehézségek kiküszöbölése érdekében az elegendő finanszírozás nyújtását és a tematikus koncentrációra vonatkozó megfelelő követelményeket magában foglaló egyedi megközelítés alkalmazását javasolja, amely révén az említett területek részesülhetnek a legkülső régiókra alkalmazott tematikus koncentráció, támogatási hatókör és eltérési lehetőségek előnyeiből.

2.12.

Az EGSZB üdvözli a megosztott irányítás alá vont hét alap – főként a CPR-rendeletről szóló javaslat révén létrehozott – koordinációjának javítását, amellyel teljesül az érdekelt felektől érkezett egyik legfőbb kérés. Az ERFA és a Kohéziós Alap vonatkozásában a javasolt reformtámogató programmal (8) való összekapcsolás különösen releváns, mivel elő fogja segíteni a programok végrehajtásának az európai szemeszter keretében tett ajánlásokkal történő összekötését, amennyiben ezek a programok szociálisan fenntarthatók, javítva ezáltal a beruházások hatékonyságát. Ennek a kombinációnak elő kell irányoznia a nemzeti és európai hatóságok közötti külön tárgyalásokat, amelyben aktívan részt vesznek a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek is.

2.13.

Az EGSZB elismeri a különböző típusú alapok és eszközök a kohéziós politikához kapcsolódó alapokkal, különösen a pénzügyi eszközökkel történő összekapcsolásának, és ezáltal a célkitűzések hatékonyabb lefedésének jelentőségét. A magántőke mobilizálása egyúttal biztosítja és megsokszorozza a beruházások hozzáadott értékét és a juttatások szélesebb körű elosztását.

2.14.

Az EGSZB üdvözli a nagyobb fokú rugalmasságot abban a tekintetben, hogy az alapokat és programokat a bekövetkező válsághelyzetekkel szembeni válaszadási képességhez igazítják az Európai Bizottság javaslatának megfelelően. Az országspecifikus ajánlások, valamint a programozási időszak és a félidős értékelés közötti javasolt kapcsolat fontos tényező az alapok eredményessége szempontjából. Azonban a túl gyakori változásokra különös figyelmet kell fordítani, mivel azok valószínűleg torzítják a programozás jellegét. Ezenfelül az arra irányuló javaslat, hogy a forrásokat csak az utolsó 2 évben ítéljék oda, valószínűsíthetően a szűkös időkeretek miatt megnehezíti a források felhasználását.

2.15.

Az EGSZB méltányolja, hogy az Európai Bizottság a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerethez képest a javasolt 2021–2027-es többéves pénzügyi keretnek nagyobb százalékát – az ERFA kiadásainak 30 %-át, a Kohéziós Alap kiadásainak pedig a 37 %-át – javasolja éghajlat-politikai célkitűzésekre fordítani. Tekintettel a fenti célkitűzés kiemelkedő jelentőségére, valamint arra a tényre, hogy mindkét alap képes hozzájárulni annak eléréséhez, az EGSZB úgy véli, hogy a további növelésnek is mérlegelés tárgyát kellene képeznie.

2.16.

A fenntartható fejlesztési célokat az Európai Bizottság az éghajlat-politikai célkitűzésekre vonatkozóan javasolt kiadások indokolásaként veszi figyelembe. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak fontolóra kellene vennie a javasolt rendeletnek és az abban az alapok programozása és végrehajtása kapcsán javasolt öt prioritásnak a fenntartható fejlődési célokkal történő szélesebb körű összehangolását. Ezt annak biztosításával kell megvalósítani, hogy a fenntartható fejlesztési célok társadalmi és gazdasági szempontjai is bekerülnek a rendeletbe.

2.17.

Az Európai Bizottság egy olyan többszintű kormányzási modellt ismertet, amely a programoknak az Európai Bizottság és az immár közvetlenebb felelősséggel bíró tagállamok közötti megosztott irányítására helyezi hangsúlyt. A felelősségi körök megosztása szintén egyértelműbb lett, és növekszik a regionális és helyi önkormányzatok, továbbá a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek (9) hozzájárulása. Azonban erős garanciák és egyedi intézkedések bevezetésére van szükség annak érdekében, hogy a szociális partnerek és a civil szervezetek a projekteket hatékonyabban kidolgozó és a végső kedvezményezettekhez közelebb hozó közvetítő szervezetekként kulcsszerepet tudjanak betölteni.

2.18.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika uniós szintű ellenőrzésének vonatkozásában több partnerségi kapcsolatra van szükség a civil társadalmi szervezetekkel és a többi érdekelt féllel, és jobban be kellene vonni őket az ellenőrzési folyamatba. Az EGSZB megállapítja, hogy ezt az uniós szintű hiányosságot az EGSZB rendkívül proaktív, inkluzív és hatékony módon tudná kezelni. Az EGSZB ezért javasolja egy Európai Civil Társadalmi Kohéziós Fórum létrehozását a kohéziós politika nyomon követése céljából, amely működésének teljeskörű elősegítésére az EGSZB rendelkezésre áll.

2.19.

Az EGSZB üdvözli a tényt, hogy az Európai Bizottság a technikai segítségnyújtás hagyományos megközelítésének megváltoztatása mellett döntött a támogatás irányítására szolgáló kiemelt célkitűzés megszüntetésével. A hagyományos megközelítés helyett a javaslat az egyes programok esetében 2,5 %-os általányösszeget javasol a beruházás 100 %-áig, amelynek célja a technikai segítségnyújtásra fordított kiadások fedezése. Szükség szerint a 2,5 %-os arányon felül a technikai segítségnyújtás kategóriájába tartozó egyéb befektetésekhez is nyújtható társfinanszírozás. Az EGSZB üdvözli ezt az egyszerűsített megközelítést. Az arányosság elvének prioritásként kezelésén, továbbá a rugalmasság és a partnerségen alapuló kormányzás javításán túlmenően az Európai Bizottság amellett döntött, hogy nem korlátozza a partnerek, többek között a civil társadalmat képviselő szervek intézményi kapacitásának fejlesztésére elkülönített összeget.

2.20.

Az EGSZB nem ért egyet az N+3 szabálynak az N+2 szabályra történő módosításával, és felkéri az Európai Bizottságot ennek felülvizsgálatára. E tekintetben a rugalmasság megközelítését közelebb kellene hozni azon országok, régiók, alrégiók, helyi közösségek és érdekelt felek szükségleteihez, amelyek a programok végrehajtása során a legnagyobb nehézségekkel néztek szembe, a végrehajtási folyamatot pedig a különböző tagállamok kapacitásaihoz és jellemző körülményeihez kell igazítani. Az N+2 szabály újbóli bevezetése ezenkívül nagyobb fokú hatékonyságot igényel a programozás és a végrehajtás vonatkozásában, mivel a kifizetések igazolására egy évvel kevesebb idő áll rendelkezésre.

3.   Részletes megjegyzések

3.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy az ERFA-ra és a Kohéziós Alapra vonatkozó egyedi célkitűzéseknek (2. cikk) magukban kell foglalniuk olyan területeket, mint például a szociális gazdaság, valamint az infrastruktúra és szolgáltatások akadálymentes hozzáférhetőségének biztosítása valamennyi uniós polgár számára, továbbá konkrétan ki kell térni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikke szerinti ritkán lakott térségekre és a szigetekre.

3.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az I. és II. mellékletet ennek megfelelően felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy a fent említett területeket közös output- és eredménymutatók, valamint teljesítménymutatók formájában lehessen jellemezni.

3.3.

Habár az EGSZB elismeri, hogy az 1. és 2. szakpolitikai célkitűzés magas hozzáadott értékkel rendelkezik, kiemeli, hogy ha mind a három regionális csoportban túl magas százalékos arány kerül meghatározásra erre a két területre vonatkozóan, az gyengítené az ERFA és a Kohéziós Alap hatékonyságát a 3–5. szakpolitikai célkitűzés elérése tekintetében. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a tematikus koncentrációra vonatkozó követelményeket (3. cikk (4) bekezdés) a társadalmi egyenlőtlenségek, így a szegénység és a megkülönböztetés megfelelő mérséklésére irányuló erőfeszítéseknek az inkluzív növekedés eléréséhez szükséges kiegyensúlyozása érdekében.

3.4.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a városfejlesztés szorosan kapcsolódik a helyi infrastruktúra és szolgáltatások modernizálásához és innovációjához, és ezért üdvözli az uniós városfejlesztési menetrendhez kapcsolódóan az Európai Városfejlesztési Kezdeményezés beépítését az ERFA-ba. Mindazonáltal az EGSZB határozottan azt javasolja, hogy az Európai Bizottság növelje az erre a kezdeményezésre nyújtott pénzügyi támogatást, ezzel egyidejűleg pedig tegye azt horizontális kezdeményezéssé, amely felöleli a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési célok menetrendjének három pillérét, többek közt az intelligens és akadálymentes városok fejlesztése érdekében.

3.5.

Az EGSZB üdvözli a 4. horizontális előfeltétel beépítését, amely a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UNCRPD) végrehajtása céljából nemzeti keretrendszerek kidolgozását írja elő. Mindazonáltal a EGSZB az alábbiakat állapítja meg:

3.5.1.

Mivel az EU részes fele az UNCRPD-nek, és ennélfogva az egyezmény végrehajtása az EU számára kötelező, helyénvaló az UNCRPD beépítése az ERFA-ról és a Kohéziós Alapról szóló javasolt rendelet jogalapjába.

3.5.2.

A javasolt rendelet hatályának ki kell terjednie a fogyatékossággal élő személyek számára biztosított akadálymentes hozzáférésre, az áruk, szolgáltatások és infrastruktúrák akadálymentes hozzáférhetőségét beleértve, és ezeknek az elveknek az érvényesítését minden érintett ágazatban a projektek finanszírozásának kötelező feltételévé kell tenni. Az EGSZB ezért határozottan javasolja az ERFA-ról és a Kohéziós Alapról szóló javasolt rendelet bevezetése 5. pontjának – „a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk továbbá a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményből fakadó kötelezettségeket, és 9. cikkével, valamint a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményeket összehangoló uniós joggal összhangban akadálymentességet kell biztosítaniuk”– beépítését a rendelet fő szövegébe.

3.5.3.

Az európai közösségi vívmányok révén a jelenlegi CPR-rendelet (10) 7. cikkében és a 2007-2013-as időszakra vonatkozó CPR-rendelet 16. cikkében megfogalmazott átfogó megközelítés jött létre annak érdekében, hogy az alapok programozása és végrehajtása során jobban érvényesüljön az egyenlőség, a megkülönböztetésmentesség és a fogyatékossággal élő személyeknek biztosított akadálymentes hozzáférés elve. Az EGSZB ezért határozottan javasolja a 2014–2020-as időszakra vonatkozó CPR-rendelet 7. cikkének a javasolt új CPR-rendeletbe történő újbóli beépítését.

3.6.

Az EGSZB sajnálattal veszi tudomásul, hogy az intézményi ellátásról a közösségi alapú ellátásra való átállás előmozdítására irányuló, először a 2014–2020-as időszakra vonatkozó pénzügyi keretben az ERFA részeként megfogalmazott kötelezettségvállalás a javasolt rendeletben már nem szerepel. A javasolt ERFA-rendelet 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja kiemeltként kezeli a társadalmi-gazdasági integráció „integrált intézkedések – többek között lakhatás és szociális szolgáltatások – révén” történő fokozását. Ez egy jelentős rendelkezés, azonban nem biztos, hogy ez az egyedi célkitűzés elegendő annak biztosítására, hogy az intézményesítettség csökkentésébe történő célzott beruházások révén az érintettek, különösen a leghátrányosabb helyzetben lévők, bekerülnek a közösségbe. Figyelembe véve a tényt, hogy az ERFA-ból megvalósuló beruházások elengedhetetlenek a társadalmi befogadás elősegítése szempontjából, az EGSZB javasolja, hogy az ERFA csak olyan szolgáltatásokba fektessen be, amelyek támogatják a társadalmi befogadást, és az alapok szegregáló intézményi ellátó létesítmények építésére vagy felújítására történő felhasználását ki kell vonni az ERFA és a Kohéziós Alap hatóköréből. Alapvető fontosságú a pozitív ösztönző és a negatív kötelezettség fenntartása, és egyben megerősítése a javasolt ERFA-rendeletben.

3.7.

Habár a javaslat szerint az ESZA+ alapból nyújtott finanszírozás egyharmadának a szociális jogok európai pillérének végrehajtását kell támogatnia, az EGSZB határozottan úgy véli, hogy az ERFA költségvetéséből nyújtott finanszírozást a 4. szakpolitikai célkitűzés végrehajtásának hatékony támogatása érdekében kiemeltként kell kezelni. Az EGSZB ennélfogva határozottan javasolja legalább 10 % allokálását az ERFA 4., a társadalmi fenntarthatóságra irányuló regionális kezdeményezést (SSRI) létrehozó szakpolitikai célkitűzésére a társadalmi befogadás és az akadálymentesség rendszerszintű és koherens előmozdítása érdekében.

---

(1)  COM(2018) 372 final – 2018/0197 (COD), COM(2018) 372 final – I. MELLÉKLET, COM(2018) 372 final – II. MELLÉKLET

(2)  COM(2018) 375 final

(3)  Lásd: A 2020 utáni időszakra szóló többéves pénzügyi keret (HL C 440., 2018.12.6., 106. o.).

(4)  Lásd: A 2020 utáni időszakra szóló többéves pénzügyi keret (HL C 440., 2018.12.6., 106. o.).

(5)  A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó közös rendelkezésekről szóló rendelet 7. cikke kikerült a javaslatból, mivel az Európai Bizottság úgy döntött, hogy a tagállamok számára bevezet egy, a projektek kiválasztásával kapcsolatos kötelezettséget a 2021–2027-es többéves pénzügyi keretre vonatkozó közös rendelkezésekről szóló rendeletről (CPR) szóló javaslat 67. cikke révén. A 67. cikk azonban nem említi az akadálymentességet.

(6)  Az ERFA tematikus koncentrációjára vonatkozó új javaslat a bruttó nemzeti jövedelem alapján három csoportba sorolja a tagállamokat: „1. csoport”: azon tagállamok, amelyek bruttó nemzeti jövedelme az uniós átlag 100 %-ával egyenlő vagy magasabb annál; „2. csoport”: azon tagállamok, amelyek bruttó nemzeti jövedelme az uniós átlag 75 %-a felett, de 100 %-a alatt van; és „3. csoport”: azon tagállamok, amelyek bruttó nemzeti jövedelme az uniós átlag 75 %-a alatt van, valamint a legkülső régiók a „Beruházás a munkahelyteremtésbe és növekedésbe” célkitűzés elérését szolgáló programjaik tekintetében. A tematikus koncentrációval kapcsolatos, a különböző regionális csoportokra vonatkozó javasolt követelmények szerint az 1. csoportba tartozó tagállamok a forrásaik legalább 85 %-át az 1. és a 2. szakpolitikai célkitűzésre, és legalább 60 %-át a 1. szakpolitikai célkitűzésre allokálják; a 2. csoportba tartozó tagállamok a költségvetés legalább 45 %-át fordítják az 1. szakpolitikai célkitűzés alá tartozó prioritásokra, és legalább 30 %-át a 2. szakpolitikai célkitűzésre, a 3. csoporthoz tartozó tagállamok pedig a forrásaik legalább 35 %-át különítik el az 1. szakpolitikai célkitűzésre, legalább 30 %-át pedig a 2. szakpolitikai célkitűzésre.

(7)  SEC(2018) 268

(8)  COM(2018) 391 – 2018/0213 (COD)

(9)  Ide tartoznak a környezetvédelmi partnerek, valamint a társadalmi befogadás, az alapvető jogok, a fogyatékossággal élő személyek jogai, a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elősegítéséért felelős szervezetek a CPR-rendeletről szóló javaslat 6. cikkében meghatározottak szerint.

(10)  1301/2013/EU rendelet