Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Ajánlás a beruházási viták rendezésével foglalkozó multilaterális bíróság létrehozásáról szóló egyezményre irányuló tárgyalások megkezdésének engedélyezéséről szóló tanácsi határozatra

(COM(2017) 493 final)

(2019/C 110/27)

Előadó:	Philippe DE BUCK
Társelőadó:	Tanja BUZEK

Felkérés:	2017.12.13. (Európai Bizottság)
Jogalap:	az EUMSZ 207. cikke
Illetékes szekció:	„Külkapcsolatok” (REX) szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.11.23.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.12.12.
Plenáris ülés száma:	539.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	206/3/3

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB teljes mértékben elismeri, hogy a kereskedelmi és beruházási szerződésekbe foglalt beruházó és állam közötti vitarendezésben számos érdekelt fél egyre több vitatható kérdést fedezett fel a jogszerűség, a következetesség és az átláthatóság tekintetében. E kritikák eljárási és érdemi megfontolásokat is magukban foglalnak, de nem csak ezekre korlátozódnak.

1.2.

Az EGSZB mindvégig aktívan részt vett a beruházásvédelem reformjáról és korszerűsítéséről szóló vitában. Két véleményt is elfogadott (REX/464 és REX/411), melyekben számos aggályt megfogalmazott és ajánlásokat tett.

1.3.

Az EGSZB ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság a beruházó és állam közötti vitarendezés UNICITRAL égisze alatt történő, többoldalú megreformálására törekszik, és elengedhetetlennek tartja, hogy az EU nyitott maradjon a beruházó és állam közötti vitarendezés reformjával kapcsolatban felmerülő összes megközelítésre és elképzelésre.

1.4.

Az EGSZB különösen nagyra értékeli, hogy még nagyobb hangsúlyt fektetnek az átláthatóságra, lehetővé téve, hogy a nem kormányzati szervezetek nyomon kövessék, sőt, akár részt is vegyenek a vitákban.

1.5.

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy az UNCITRAL III. munkacsoportja az inkluzivitás növelésére törekedve az összes érdekelt fél javaslatait nyitottan fogadja, és kéri, hogy hatékonyabban és kiegyensúlyozottabban konzultáljanak az érdekeltek körével. Az EGSZB kéri továbbá, hogy az Európai Bizottság mindent tegyen meg annak érdekében, hogy az EGSZB aktívan részt vehessen a III. munkacsoport munkájában.

1.6.

Az EGSZB mindig is elismerte, hogy a közvetlen külföldi befektetés jelentős mértékben hozzájárul a gazdasági növekedéshez, és hogy a külföldi befektetőknek átfogó védelemben kell részesülniük a közvetlen kisajátítással szemben, mentesülniük kell bármiféle megkülönböztetéstől, és a hazai befektetőkkel egyenlő jogokat kell élvezniük.

1.7.

Ugyanakkor azt is mindig hangsúlyozta, hogy nem szabad aláásni az államok közérdekű szabályozáshoz való jogát.

1.8.

Egy multilaterális beruházási bíróság (MIC) létrehozása kapcsán az EGSZB hangsúlyozza, hogy számos alapvető fontosságú kérdéssel még foglalkozni kell, ilyen például a hatály, a közérdek védelme, a hozzáférhetőség és a nemzeti bíróságokkal való kapcsolat.

1.9.

A hatály: jóllehet az EGSZB úgy véli, hogy a beruházásvédelem érdemi és eljárási szempontjaival kapcsolatos aggályokra egyaránt kiterjedő, holisztikusabb megközelítés megfelelőbb lenne, megjegyzi, hogy a bíróság megbízatása a beruházók és államok közötti viták rendezésének eljárási szempontjaira korlátozódik.

1.10.

A közérdek: az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja egyrészt azt, hogy a multilaterális beruházási bíróság semmilyen módon ne korlátozhassa az Uniót és a tagállamokat abban, hogy teljesítsék a nemzetközi környezetvédelmi, emberi jogi és munkaügyi megállapodásokból eredő, valamint fogyasztóvédelmi kötelezettségeiket, másrészt hogy a belföldi közérdekű szabályozást célzó keresetek kiküszöbölését eljárási garanciákkal biztosítsák. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy ezt kizárólag egy hierarchiára vonatkozó záradék és egy közérdekre vonatkozó kivétel beépítésével lehet megfelelő mértékben elérni.

1.11.

Harmadik felek jogai és viszontkeresetei: az EGSZB, miközben úgy véli, hogy az amicus curiae beadványok engedélyezése első lépést jelent, melynek esetében azonban biztosítani kell, hogy a bírák megfelelő módon figyelembe vegyék őket, üdvözli, hogy a megbízatás harmadik felek számára is beavatkozási lehetőséget ad, és javasolja a harmadik felek – akik lehetnek helyi lakosok, munkavállalók, szakszervezetek, környezetvédelmi csoportok vagy fogyasztók – szerepének vizsgálatát.

1.12.

A nemzeti bíróságokkal való kapcsolat: az EGSZB úgy véli, hogy a multilaterális beruházási bíróság semmilyen körülmények között sem befolyásolhatja negatívan az unió igazságügyi rendszerét és az uniós jog autonómiáját. Megjegyzi, hogy az egyes érdekeltek nem értenek egyet a nemzeti bíróságok és a multilaterális beruházási bíróság közötti kapcsolat kérdésében, ugyanakkor arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja tovább a helyi jogorvoslati lehetőségek kimerítésének kérdését és azt, hogy az hogyan működhet a multilaterális beruházási bíróság összefüggésében.

1.13.

A bírák függetlensége és legitimitása: a bírák végleges kinevezése kulcsfontosságú az ítélkezési gyakorlat kialakításának megkezdéséhez és a kiszámíthatóság javításához, képesítésüket illetően pedig a jog különböző területein szerzett bizonyítható tapasztalatot kellene felmutatniuk. Az EGSZB üdvözli, hogy a jogállamiság és a közbizalom biztosítása érdekében egyértelmű és szigorú kritériumokat kívánnak meghatározni, és kéri, hogy a kiválasztási folyamat legyen átlátható, és vonatkozzanak rá a nyilvános ellenőrzés elvei.

1.14.

Hatékony rendszer: a multilaterális beruházási bíróság hatékony igazgatásával egy titkárságot kellene megbízni, garantálva ugyanakkor, hogy elegendő forrást különítsenek el annak működésére. Az adminisztratív költségeket a feleknek méltányossági alapon kellene fedezniük, különböző kritériumok figyelembevételével. A kkv-knak azonos szintű védelmet kell élvezniük, valamint észszerű feltételek és költségek mellett kell hogy hozzáférhessenek a vitarendezési eljáráshoz. A multilaterális beruházási bíróság valamennyi határozatának érvényesíthetőnek kell lennie, és azokat nyilvánosságra kell hozni.

1.15.

Magas szintű védelem és esetleges átmeneti időszak: fontos megjegyezni, hogy az EU vagy az uniós tagállamok által kötött egyetlen megállapodás sem fog automatikusan egy multilaterális beruházási bíróság joghatósága alá kerülni, és hogy egy esetleges átmeneti időszak során a megállapodás szerinti vitarendezési eljárásoknak továbbra is érvényben kell maradniuk annak érdekében, hogy garantálják a beruházások magas szintű védelmét, tekintettel a multilaterális beruházási bíróságok uniós jog szerinti alkotmányosságára és működőképességére.

2.   Háttér

2.1.

A beruházásvédelmi rendszert, melyet az 1970-es évek óta több mint 3 200 szerződéssel alakítottak ki, érdemi beruházásvédelmi záradékok és a vitarendezési eljárással kapcsolatos záradékok alkotják, amelyek előírnak egy olyan mechanizmust, amelynek segítségével a külföldi beruházók kereseteket terjeszthetnek elő a fogadó államokkal szemben (beruházó és állam közötti vitarendezés), a szerződésekben előírt jogi rendelkezéseknek megfelelően.

2.2.

Az EGSZB tudomásul veszi Joachim Pohl politikai elemző nemrégiben, az OECD nemzetközi beruházásokkal foglalkozó munkadokumentumainak keretében megjelent, „A nemzetközi beruházási megállapodások társadalmi előnyei és költségei – a szempontok kritikai felülvizsgálata és az elérhető empirikus bizonyítékok” című publikációját (1).

2.3.

Az utóbbi években a beruházó és állam közötti vitarendezés reformja az Unió beruházási politikájával kapcsolatban folyó vita központi kérdése volt, és a beruházásvédelmi rendszerben számos érdekelt fél egyre több vitatható kérdésre mutatott rá a jogszerűség, a következetesség és az átláthatóság tekintetében. E kritikák eljárási és érdemi megfontolásokat is magukban foglalnak, de nem merülnek ki ezekben.

2.4.

Ezek az aggályok különösen az Európai Bizottság által szervezett két nyilvános konzultáció során kaptak hangot; az elsőre 2014-ben, a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (2) folytatott tárgyalások keretében került sor, a másodikra pedig 2017-ben, a beruházási viták rendezésének reformjára irányuló multilaterális erőfeszítések keretében (3).

2.5.

Az Európai Parlament 2015. július 8-i, a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) szóló állásfoglalásában azt kérte az Európai Bizottságtól, hogy „a beruházó és állam közötti vitarendezésre szolgáló magán döntőbíróságok rendszerét váltsa fel a beruházók és államok közötti vitarendezés egy olyan rendszerével, amelyre a demokratikus elvek és felügyelet érvényes, és amelynek keretében az esetleges ügyeket államilag kinevezett, független hivatásos bírók nyilvános tárgyalás keretében átlátható módon bírálják el, és amely fellebbezési mechanizmust tartalmaz, ahol szavatolják a bírói döntések következetességét és tiszteletben tartják az Unió és tagállamai bíróságának joghatóságát, továbbá ahol a magánérdek nem áshatja alá a közpolitikai célkitűzéseket” (4).

Fejlemények az Unió szintjén

2.6.

A beruházó és állam közötti vitarendezés jelenlegi rendszerét ért kritikákra és a civil társadalom felől érkező, a rendszer szükséges reformjára irányuló nyomásra reagálva az Európai Bizottság javaslatot tett a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerre, egy beruházó és állam közötti vitarendezési rendszerre, és belefoglalták azt az EU és Kanada között létrejött átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásba (CETA), valamint az EU és Szingapúr, illetve az EU és Vietnam közötti szabadkereskedelmi megállapodásba.

2.7.

Ebben az összefüggésben a CETA 8.29. cikkében konkrét rendelkezésben szólítják fel a feleket, hogy vizsgálják meg egy multilaterális beruházási bíróság jövőbeli létrehozásának lehetőségét: „A Felek a többi kereskedelmi partnerrel együtt multilaterális beruházási igazságszolgáltatási fórumot és fellebbviteli mechanizmust hoznak létre a beruházásokkal kapcsolatos viták rendezése érdekében. Az ilyen multilaterális mechanizmus létrejöttét követően a CETA Vegyes Bizottság határozatot fogad el arról, hogy az e szakasz szerinti beruházásokkal kapcsolatos vitákról a multilaterális mechanizmus alapján döntenek, és megteszi a megfelelő átmeneti intézkedéseket”.

2.8.

Mindazonáltal a fent említett megállapodások egyikét sem ratifikálták még, az Európai Unió Bírósága előtt pedig folyamatban van egy olyan ügy is, amely a CETA-ban foglalt beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerrel kapcsolatos (5). A bírósági határozat meghozatala csak hónapok múlva várható.

2.9.

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az EU és Japán közötti gazdasági partnerségi megállapodás nem tartalmaz beruházásvédelemre vonatkozó fejezetet, mivel Japán nem tudta elfogadni a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerrel kapcsolatos uniós javaslatot.

Az EGSZB részvétele

2.10.

E folyamat során az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) aktívan részt vett a beruházásvédelem és különösen a beruházó és állam közötti vitarendezés rendszerének modernizációjával és reformjával kapcsolatos vitában, többek között két nyilvános meghallgatás megszervezésével, 2016. júniusban (6) és legutóbb 2018. februárban (7). Ebben az összefüggésben az EGSZB elfogadta a REX/464. számú, „Az EGSZB álláspontja a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) szóló tárgyalások egyes kulcsfontosságú kérdéseiben” (8) című véleményt, valamint a REX/411. számú, „A beruházók védelme, valamint a beruházó és az állam közötti vitarendezés az EU harmadik országokkal kötött kereskedelmi és beruházási megállapodásaiban” (9) című véleményt.

2.11.

Az EGSZB elismerte, hogy a közvetlen külföldi befektetés jelentős mértékben hozzájárul a gazdasági növekedéshez. A külföldi befektetőknek átfogó védelemben kell részesülniük a közvetlen kisajátítással szemben, mentesülniük kell bármiféle megkülönböztetéstől, és a hazai befektetőkkel egyenlő jogokat kell élvezniük.

2.12.

Ugyanakkor az EGSZB hangsúlyozta, hogy az államoknak a közérdek érdekében való szabályozáshoz fűződő joga rendkívül fontos, és nem áshatják azt alá semmilyen nemzetközi beruházási megállapodás rendelkezései. Alapvető, hogy legyen egy olyan egyértelmű záradék, amely horizontális módon megállapítja ezt a jogot.

2.13.

Végezetül az EGSZB úgy vélte, hogy az Európai Bizottságnak a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerre vonatkozó javaslata megfelelő irányba indította el a folyamatokat, de számos területen még további finomításokra van szükség ahhoz, hogy független nemzetközi bírói testületként funkcionálhasson. Emellett az EGSZB megjegyezte, hogy több érdekelt fél felteszi a kérdést, hogy megfelelően működő és igen fejlett nemzeti jogrendszerekben miért van szükség egy külön a beruházási vitákkal foglalkozó választott bírósági rendszerre.

2.14.

„A beruházók védelme, valamint a beruházó és az állam közötti vitarendezés az EU harmadik országokkal kötött kereskedelmi és beruházási megállapodásaiban” (10) című véleményében az EGSZB számos, kifejezetten a beruházó és állam közötti vitarendezéssel kapcsolatos aggályt felvetett. Ezek többek között a következők voltak: összeférhetetlenség és a választott bírók elfogultsága; komolytalan keresetek; a választott bíróságok természete; a beruházó és állam közötti vitarendezés választása anélkül, hogy más jogorvoslati eszközt keresnének; a beruházó és állam közötti vitarendezés felesleges használata fejlett igazságszolgáltatással rendelkező országok között; a beruházó és állam közötti vitarendezés lehetséges összeegyeztethetetlensége az uniós joggal; valamint az eljárások átláthatatlansága.

Többoldalú szint

2.15.

Ezzel egy időben multilaterális egyeztetések is folynak a beruházó és állam közötti vitarendezési rendszer reformjáról. 2017. július 10-én az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL) számos tagjától – köztük az Európai Unió tagállamaitól (11) – érkezett hivatalos kérést követően úgy döntött, hogy létrehozza a kormányzati irányítású III. munkacsoportot, felhatalmazva azt arra, hogy (1) azonosítsa és vizsgálja meg a beruházó és állam közötti vitarendezési rendszerrel kapcsolatos aggályokat; (2) vizsgálja meg, hogy az azonosított aggályokat figyelembe véve szükség van-e reformokra; valamint (3) dolgozza ki az Európai Bizottság számára ajánlandó megfelelő megoldásokat (12), ha a munkacsoport arra a következtetésre jut, hogy reformokra van szükség.

2.16.

Tágabb értelemben az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) ugyancsak hozzájárul a beruházó és állam közötti vitarendezési rendszer reformjáról jelenleg folyó vitához a nemzetközi beruházási megállapodások aktuális rendszerének elemzésével, valamint a nemzetközi beruházási megállapodások modernizálására irányuló javaslatokkal. Ide tartozik: a szerződéses rendelkezések közös értelmezésének elősegítése, az elavult szerződések módosítása vagy felváltása, a globális standardokra való hivatkozás, a multilaterális szerepvállalás, valamint a régi szerződések megszüntetése vagy az azoktól való elállás (13).

2.17.

Az UNCTAD statisztikái alapján, amint azt az EGSZB 2018. februári nyilvános meghallgatásán kiemelték, az utóbbi években 107, a beruházó és állam közötti vitarendezést tartalmazó beruházási megállapodást szüntettek meg úgy, hogy azok helyébe nem lépett új megállapodás. Tavaly több beruházási megállapodást szüntettek meg, mint amennyit megkötöttek (14). Az EGSZB megjegyzi, hogy bizonyos országok elkezdték felülvizsgálni a beruházó és állam közötti vitarendezéssel kapcsolatos hozzáállásukat.

2.18.

A beruházó és állam közötti vitarendezés megreformálásán kívül az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy különböző politikai eszközök szintén hozzájárulhatnak ahhoz, hogy élhető környezetet biztosítsanak a beruházások számára, többek között a következők: — a belföldi igazságszolgáltatás megerősítése, — biztosíték nyújtása a beruházók számára, például a Világbank Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökségén keresztül, — a viták megelőzése, — a vitarendezés békésebb formái, mint például a közvetítés, — a beruházásösztönzés, valamint — az államok közötti vitarendezés.

2.19.

Végül az EGSZB tudomásul veszi az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. június 26-i, 26/9. számú állásfoglalását, amelyben úgy határozott, „hogy létrehoz egy nyitott, kormányközi munkacsoportot, amely a transznacionális vállalatokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozik az emberi jogok tekintetében, és amelynek az lesz a feladata, hogy kidolgozzon egy nemzetközi szinten kötelező érvényű dokumentumot, amely a nemzetközi emberi jogi jogszabályok területén szabályozza a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységeit” (15). Ez a – jelenleg az ENSZ tagjai által tárgyalt – úgynevezett kötelező erejű ENSZ-szerződés a transznacionális vállalatok tevékenységeire vonatkozóan kívánja kodifikálni a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeket. Az EGSZB megjegyzi, hogy ennek hatása lehet a jövőbeni kereskedelmi és beruházási szerződések tekintetében.

Az Európai Bizottság felhatalmazása

2.20.

2017. szeptember 13-án az Európai Bizottság közzétette „a beruházási viták rendezésével foglalkozó multilaterális bíróság létrehozásáról szóló egyezményre irányuló tárgyalások megkezdésének engedélyezéséről szóló tanácsi határozatra” vonatkozó ajánlását (16). E mandátumot a Tanács – a tagállamok módosításaival – 2018. március 20-án fogadta el (17).

2.21.

Az elfogadott tárgyalási irányelvek célja egy állandó bíróság létrehozása olyan független bírákkal, akik képesek tartósan érvényes, kiszámítható és következetes döntéseket hozni a beruházók és államok közötti beruházási vitákra vonatkozóan, kétoldalú vagy többoldalú megállapodások alapján, ha mindkét (vagy legalább két) fél abban egyezett meg, hogy ezeket a megállapodásokat a bíróság joghatósága alá helyezi. Egy fellebbviteli bíróság létrehozását is kilátásba helyezték. Általánosságban a bíróságnak költséghatékony, átlátható és hatékony módon kell működnie, ideértve a bírák kinevezését is. Emellett a bíróságnak lehetővé kell tennie a harmadik felek beavatkozását is (ideértve például az érdekelt környezetvédelmi vagy munkaügyi szervezeteket is).

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által a beruházó és állam közötti vitarendezés többoldalú reformjára vonatkozóan tett erőfeszítéseket. Az EGSZB elismeri továbbá a beruházó és állam közötti vitarendezéssel kapcsolatos nagyobb lendületet, az UNCITRAL keretében történő többoldalú erőfeszítéseket, valamint a különböző nemzeti erőfeszítéseket is.

3.2.

Az EGSZB úgy véli, létfontosságú, hogy az EU nyitott maradjon a beruházó és állam közötti vitarendezés reformjával kapcsolatos valamennyi lehetőség tekintetében, különösen a beruházó és állam közötti vitarendezés reformjával kapcsolatban felmerült több más megközelítés és elképzelés fényében. A más országok és szervezetek által kidolgozott javaslatokat kifejezetten az UNCITRAL III. munkacsoportjának kellene megvizsgálnia és értékelnie.

3.3.

Ebben az összefüggésben az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottságnak „a beruházási vitarendezés többoldalú reformjának lehetőségeiről” szóló nyilvános konzultációja elsősorban az állandó multilaterális beruházási bíróság létrehozásával kapcsolatos technikai kérdésekre koncentrált. Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy az érdekelt felek igen különbözőképpen vélekednek arról, hogy az Európai Bizottság értékelése figyelembe vett-e alternatív véleményeket.

3.4.

Bár a multilaterális beruházási bíróság létrehozására irányuló tárgyalások még nem kezdődtek meg, a folyamat pedig várhatóan hosszú és összetett lesz, az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság átláthatóság iránti fokozott elkötelezettségét és különösen a tárgyalásimegbízatás-tervezet közzétételét. Az EGSZB helyesli, hogy a Tanács nyilvánosságra hozta a tagállamok által jóváhagyott végleges meghatalmazást. Ez fontos lépést jelent annak biztosításához, hogy a megbeszéléseket és az esetleges tárgyalásokat átlátható, felelős és inkluzív módon folytassák le.

3.5.

Az UNCITRAL égisze alatt folytatott megbeszélések – különösen az átláthatóság tekintetében – a helyes irányba tett lépést jelentik, mivel így a nem kormányzati szervezetek számára lehetővé válik az eszmecserék nyomon követése és akár az azokban való részvétel. Mindazonáltal az EGSZB megjegyzi, hogy egyelőre nem minden érdekelt fél kapott hozzáférést az eljárásokhoz, és hogy az UNCITRAL-nak a III. munkacsoport keretében még több szervezetet – vállalkozások, szakszervezetek és más közérdekű szervezetek képviselőit – kellene meghívnia. A döntéshozatali eljárásnak teljes egészében átláthatónak és konszenzusalapúnak kell lennie.

3.6.

Az EGSZB alapvetően fontosnak tartja, hogy a munkacsoport az inkluzivitás növelésére törekedve az összes érdekelt fél javaslatait nyitottan fogadja, és hogy hatékonyabb és kiegyensúlyozottabb legyen a meghívott érdekeltek kiválasztási eljárása. Ennek kapcsán kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa az EGSZB aktívabb bevonását.

3.7.

A multilaterális beruházási bíróság létrehozása egy hosszú távú projekt, amely a bírósághoz csatlakozni hajlandó államok kritikus tömegének elkötelezettségét igényli. Az Uniónak ezért minden diplomáciai erőfeszítését be kell vetnie, hogy meggyőzze a harmadik országokat, hogy vegyenek részt a tárgyalásokban. Az EGSZB különösen fontosnak tartja, hogy ezt a projektet fejlődő országok is megvalósítják és támogatják.

3.8.

Egy majdani multilaterális beruházási bíróság mindenképpen azt célozná, hogy egyszerűsítse a vitarendezési eljárást a beruházók és az államok közötti meglévő nemzetközi beruházási megállapodások széles köre alapján indított ügyekben. A kétoldalú beruházási megállapodásokban vagy a beruházásvédelemről szóló fejezetet tartalmazó szabadkereskedelmi megállapodásokban foglalt érdemi beruházásvédelmi záradékok közötti bizonyos fokú hasonlóság ellenére a rendszer teljeskörű összehangolása nehezen megvalósítható.

3.9.

Ehhez szélesebb körű reformra lenne szükség. Az EU és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásban (CETA) (18), valamint az EU–Szingapúr (19), az EU–Vietnam és az EU–Mexikó szabadkereskedelmi megállapodásban – amelyeket a jövőben továbbiak követnek majd (20) – előírt, beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer, jóllehet még nem valósították meg és a Bíróság (EUB) vizsgálata alatt áll, tapasztalatokkal és egyéb észrevételekkel járulhat hozzá a multilaterális beruházási bíróságra vonatkozó szabályok kidolgozásához.

3.10.

Az Európai Bizottság ajánlásának célja a beruházók és államok közötti vitarendezés új rendszerének létrehozása. Az EGSZB elismeri, hogy az új rendszer a civil társadalom által megfogalmazott számos aggályra megoldást kínálhat. Mindazonáltal sok alapvető kérdés nyitva marad, ezek pedig további tisztázásra szorulnak.

Alapvető kérdések

3.11.

Elismerve, hogy a beruházó és állam közötti vitarendezés többoldalú reformfolyamata még mindig a kezdeti szakaszában tart, az érdekelt felek több alapvető kérdést vetettek fel egy multilaterális beruházási bíróság létrehozásával összefüggésben. Ezek a következő szempontokra összpontosultak: a hatályra – a reformnak a beruházásvédelem érdemi vagy eljárási elemeire kell-e kiterjednie, vagy mindkettőre; az elérhetőségre – kizárólag beruházók indíthatnak-e keresetet a multilaterális beruházási bíróságnál, vagy harmadik felek is; valamint a helyi jogorvoslati lehetőségek kimerítésére – ki kell-e először meríteni az elérhető helyi jogorvoslati lehetőségeket, mielőtt a beruházó a majdani multilaterális beruházási bírósághoz fordulhat. Ez a vélemény ezeket a kérdéseket vizsgálja.

3.12.

E kérdések vizsgálata kapcsán az EGSZB rá szeretne mutatni arra, hogy egy multilaterális beruházási bíróság létrehozásakor figyelembe kell venni mind a szubszidiaritás elvét, mind az EUSZ 1. cikkét, amely előírja, hogy „a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg” (21).

3.13.

Az EGSZB tudomásul veszi azokat az aggályokat, melyek szerint a multilaterális beruházási bíróság a beruházó és állam közötti vitarendezés rendszerének kiterjesztését eredményezheti anélkül, hogy előbb megfelelően kezelné a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerrel kapcsolatosan fennálló aggályokat, ideértve annak uniós joggal való összeegyeztethetőségét is. Az EGSZB osztja azt a nézetet, hogy egy nemzetközi beruházási bíróság semmilyen körülmények között sem válhat a belföldi vitarendezés általános helyettesítőjévé a megfelelő igazságszolgáltatással rendelkező országokban.

3.14.

Több érdekelt fél is komoly aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az eljárás reformjára azt megelőzően kerülne sor, hogy értékelnék a jövőbeli multilaterális beruházási bíróság által alkalmazandó anyagi jogot és felhatalmaznának egy intézményesített többoldalú szervezetet e normák értelmezésére. Ugyanígy aggályok merültek fel azzal kapcsolatban is, hogy ez esetleg önmagában létrehozhat egy új jogi hatalmi bázist. Más érdekelt felek egyetértenek az Európai Bizottság nézeteivel, miszerint az anyagi jogot a vonatkozó megállapodások határozzák meg.

4.   A javasolt reform hatálya az érdemi védelmi záradékok és a vitarendezési eljárás között

4.1.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a javasolt többoldalú reform hatálya a beruházók és államok közötti viták rendezésének eljárási szempontjaira korlátozódik.

4.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy a beruházásvédelem érdemi és eljárási szempontjaival kapcsolatos aggályokra egyaránt kiterjedő holisztikusabb megközelítés megfelelőbb lenne, ugyanakkor elismeri, hogy ez a megközelítés összetettebb, és multilaterális politikai támogatást igényel.

4.3.

Az UNCITRAL égisze alatt folytatott megbeszélések vizsgálata során a III. munkacsoport számos kihívást azonosított. Ide tartozik annak kérdése, hogy lehetséges-e lépéseket tenni a beruházó és állam közötti vitarendezési rendszer eljárási reformja felé az érdemi reformot megelőzően. Az UNCITRAL véleménye szerint ez bonyolult, de nem lehetetlen feladat. Ezzel összefüggésben a III. munkacsoport olyan kérdéseket fog megvizsgálni, amelyek az eljáráshoz kapcsolódhatnak, ugyanakkor jelentős mértékben hathatnak a rendszer egészének legitimitására és konzisztenciájára nézve, ilyenek például: a bírókra vonatkozó magatartási kódex, a harmadik felek általi finanszírozás és a párhuzamos eljárások.

4.4.

Általában számos elv biztosítja az érdemi beruházásvédelmet, többek között a nemzeti elbánás, a legnagyobb kedvezmény elve, a tisztességes és méltányos bánásmód, valamint a tőketranszfer biztosításának elve. Korlátozások vonatkoznak azonban azokra a keresetekre, amelyeket külföldi beruházók nyújthatnak be vitarendezés céljából. Nem indíthatók például keresetek kizárólag az elmaradt haszon vagy a nemzeti jogszabályok puszta változása miatt.

4.5.

Az államok különböző intézkedéseket hoznak a kifejezett aggodalmak kezelésére. Ezek az intézkedések a holisztikusabb megközelítésektől kezdve – mint például a beruházásvédelem érdemi és eljárási elemeinek reformjára irányuló megállapodások új modelljeinek létrehozása – a célzottabb megközelítésekig terjednek, amelyek a beruházásvédelem érdemi vagy eljárási elemeinek reformjára összpontosítanak. Az EGSZB megjegyzi, hogy az Unió már megkezdte egy holisztikusabb megközelítés támogatását, legalábbis kétoldalú szinten, a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer révén.

4.6.

Az Európai Bizottság által kifejezett célkitűzés az, hogy létrehozását követően a multilaterális beruházási bíróságnak kell az Unió valamennyi jövőbeli megállapodása esetén a beruházásokkal kapcsolatos vitarendezés szabványos modelljévé válnia, és végül a meglévő uniós és tagállami beruházási megállapodásokban lévő eljárási mechanizmusokat is fel kell váltania.

4.7.

Ebben az összefüggésben, amennyiben megvalósul, a multilaterális beruházási bíróság létrejöttének olyan módon kell megreformálnia a beruházó és állam közötti meglévő vitarendezési rendszert, hogy egyrészt biztosítsa a közvetlen külföldi beruházások hatékony védelmét, másrészt pedig teljes mértékben kezelje az érdekelt felek által felvetett aggályokat. Meg kívánjuk jegyezni, hogy e tekintetben jelentős előrelépésre került sor, különösen az EU által tárgyalt legutóbbi modern szabadkereskedelmi megállapodások tekintetében.

5.   A közérdek

5.1.

Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja, hogy a multilaterális beruházási bíróság semmilyen módon se befolyásolja az Unió és a tagállamok arra vonatkozó képességét, hogy teljesítsék a nemzetközi környezetvédelmi, emberi jogi és munkaügyi megállapodásokból eredő, valamint fogyasztóvédelmi kötelezettségeiket.

5.2.

Az első és legfontosabb feladat az, hogy a multilaterális beruházási bíróságot létrehozó megállapodásnak tartalmaznia kell egy hierarchiára vonatkozó záradékot, amely biztosítja, hogy egy nemzetközi beruházási megállapodás és bármely, az egyik vitás félre nézve kötelező nemzetközi környezetvédelmi, szociális vagy emberi jogi megállapodás közötti ellentmondás esetén a nemzetközi környezetvédelmi, szociális vagy emberi jogi megállapodás élvez elsőbbséget, elkerülendő, hogy előbb a beruházók megállapodásait vegyék figyelembe (22). Ez a záradék különösen fontos annak biztosításához, hogy a multilaterális beruházási bírósághoz csatlakozó felek rendelkezzenek a Párizsi Megállapodás szerinti célok eléréséhez szükséges szabadsággal, ami jelentős szabályozási változást igényel a sikeres energetikai átállás elérése érdekében.

5.3.

A belföldi közérdekű szabályozást célzó keresetekkel szembeni eljárási garanciák szükségesek ahhoz, hogy biztosítsák egy fél jogát az általa megfelelőnek tartott, közérdekből történő szabályozáshoz a beruházó védelme ellenében. Az EGSZB úgy véli, hogy ezt kizárólag egy közérdekre vonatkozó kivétel beépítésével lehet megfelelő mértékben elérni. Ezt azonban megfelelő garanciákkal kell kísérni, hogy protekcionista szándékkal ne lehessen vele visszaélni. Ebben az összefüggésben a szociális védelem területén történő szabályozáshoz való jog esetében külön meg kell említenie a kollektív megállapodásokat, ideértve a háromoldalú és/vagy általános érvényű (erga omnes) megállapodásokat is, hogy ki lehessen zárni, hogy ezeket a befektetői bizalom védelmének megsértéseként értelmezzék (23).

5.4.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a CETA 8.18. cikkének (3) bekezdése már biztosítja, hogy egy beruházó ne nyújthasson be keresetet, ha a beruházást csalárd megtévesztés, elhallgatás, korrupció vagy az eljárással való visszaélésnek minősülő magatartás útján eszközölték. A multilaterális beruházási bíróságot létrehozó esetleges jövőbeli megállapodásnak biztosítania kell, hogy ezt a záradékot kiterjesszék a csalásra vonatkozó hatályos jogszabályokra, az emberi jogi visszaélésekre vagy a (nemzetközi) környezetvédelmi, szociális vagy fogyasztói jogszabályok megsértésére.

5.5.

A komolytalan keresetek megelőzését és az indokolatlan ügyek korai elutasításának biztosítását célzó szigorú kritériumokat szintén be kell építeni a multilaterális beruházási bíróság eljárási szabályzatába. Fontos a komolytalan keresetek elutasítására szolgáló, gyorsított előzetes eljárások megléte, mivel ez választ ad majd a jelenlegi rendszerrel szemben megfogalmazott kritikák egyikére, biztosítva, hogy azzal a jövőben ne lehessen visszaélni. Ráadásul az ilyen, jogilag megalapozatlan keresetekre vonatkozó gyorsított eljárás hozzájárul a bíróság működési költségeinek csökkentéséhez.

5.6.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a nyilvános meghallgatása során felvetett aggályok egyik területét a viták harmadik felek által történő finanszírozásának lehetősége jelentette. A harmadik fél általi finanszírozás nem feltétlenül szolgálja a beruházási megállapodások eredeti céljait, és nemkívánatos ösztönzőket eredményezhet. Ezért az EGSZB azt ajánlja, hogy vizsgálják meg a harmadik fél általi finanszírozás hatását és szükségességét, valamint annak szabályozását a multilaterális beruházási bíróság tekintetében (24).

6.   Harmadik felek jogai és viszontkeresetei

6.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy az amicus curiae (25) beadványok engedélyezése, amelyekre már jelentős számú, a beruházó és állam közötti vitarendezési eljárásnál lehetőség van, örvendetes első lépést jelent egy kiegyensúlyozott és tisztességes rendszer biztosításához. Azonban az EGSZB szerint elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a multilaterális beruházási bíróságot létrehozó egyezmény ne csupán azok elfogadhatósága alapján engedje meg az amicus curiae beadványokat, hanem azt is biztosítsa, hogy tanácskozásaik során a bíráknak megfelelő módon figyelembe kelljen venniük azokat.

6.2.

Az EGSZB ezért üdvözli a harmadik felek általi beavatkozások lehetőségének belefoglalását a multilaterális beruházási bíróság megbízatásába. Azonban az EGSZB javasolja a harmadik felek szerepének a jelenlegi UNCITRAL-szabályokon túl történő vizsgálatát egy kiegyensúlyozott és méltányos rendszer, valamint az érintett harmadik felek tényleges jogainak biztosítása érdekében. E harmadik felek lehetnek helyi lakosok, munkavállalók, szakszervezetek, környezetvédelmi csoportok vagy fogyasztók.

6.3.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság erőfeszítéseit a TTIP-ben szereplő, a beruházási vitákkal foglalkozó bíróságra vonatkozó javaslat összefüggésében, a harmadik felek általi beavatkozások lehetőségére, valamint arra a felhatalmazásban szereplő tisztázásra tekintettel, mely szerint ezeknek a beavatkozásoknak nyitva kell állniuk valamennyi érdekelt fél előtt, akinek jogi érdeke fűződik egy ügyhöz. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságtól annak biztosítását, hogy a multilaterális beruházási bíróság szerinti állandó kritériumok ne legyenek szükségtelenül korlátozók, és tegyék lehetővé az eljárásokhoz való méltányos hozzáférést az Unió Aarhusi Egyezmény szerinti kötelezettségeivel teljes mértékben összhangban és azok szellemében.

6.4.

Egyes érdekelt felek támogatják azt a nézetet, hogy a multilaterális beruházási bíróságnak képesnek kell lennie a harmadik felek által indított keresetek meghallgatására is, valamint az államok beruházókkal szembeni viszontkereseteinek meghallgatására is, a régi, beruházó és állam közötti vitarendezési rendszer meglévő fejleményeivel összhangban. Ez a probléma számos jogi és gyakorlati kérdést vet fel, amelyeket gondosan meg kell vizsgálni. Például ez a lehetőség az alkalmazandó jogtól, más szóval a bíróság joghatósága alá helyezett megállapodásokban foglalt érdemi rendelkezésektől függ.

6.5.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságtól annak biztosítását, hogy a multilaterális beruházási bíróság legalábbis ne zárja ki, hogy az érintett harmadik felek külföldi beruházókkal szemben keresetet nyújthassanak be. E tekintetben a multilaterális beruházási bíróságot létrehozó egyezmény magában foglalhat olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé tesznek ilyen kereseteket akkor, ha egy nemzetközi megállapodás felei megállapodnak abban, hogy vitás ügyekben a multilaterális beruházási bíróság illetékes eljárni.

7.   Kapcsolat a belföldi bíróságokkal

7.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a multilaterális beruházási bíróság semmilyen körülmények között sem befolyásolhatja negatívan az unió igazságügyi rendszerét és az uniós jog autonómiáját. Az EGSZB emlékeztet a REX/411. számú véleményben kifejtett álláspontjára, mely szerint jelentős, az uniós szerződésekkel kapcsolatos, valamint alkotmányjogi aggályok vannak a beruházó és állam közötti vitarendezés és az uniós jogrend közötti kapcsolat tekintetében. Ezért úgy vélte, hogy „létfontosságú, hogy mielőtt az illetékes intézmények döntenek, illetve bármely, az Európai Bizottság által megkötött nemzetközi beruházási megállapodás ideiglenes hatálybalépése előtt az Európai Unió Bírósága formális véleménykérési eljárásban ellenőrizze az ISDS uniós jognak való megfelelését”.

7.2.

Ebben az összefüggésben az EGSZB szeretné felhívni a figyelmet két, a Bíróság által vizsgált esetre, amelyek a korábbi, beruházó és állam közötti vitarendezési választott bírósági rendszerre alapultak, és relevánsak a megbeszélés szempontjából. Először is az EU és Szingapúr közötti szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó 2017. május 16-i, 2/15. számú véleményében az EUB úgy határozott, hogy az EU nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel a beruházó és állam közötti vitarendezésre vonatkozóan, megállapítva, hogy a beruházó és állam közötti vitarendezés „kivonja a jogvitákat a tagállami bíróságok joghatósága alól”. Másodszor, a C-284/16. számú ügyben (Szlovák Köztársaság kontra Achmea BV, az Unión belüli beruházási megállapodásokról) hozott ítéletében az EUB megállapította, hogy a beruházó és állam közötti vitarendezés kivonja a vitákat az uniós tagállamok bíróságainak joghatósága alól, következésképpen az uniós jogrendszer bírósági jogorvoslati rendszerének hatálya alól is.

7.3.

Az EGSZB helyesli, hogy a belga kormány véleményt kért az EUMSZ 218. cikkének (11) bekezdése alapján a CETA-ban szereplő, beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer uniós szerződésekkel való összeegyeztethetőségéről, amint azt az EGSZB a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) szóló tárgyalások egyes kulcsfontosságú kérdéseiről szóló véleményében (26) kérte. Az EGSZB reményét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az EUB 1/17. számú véleménye megadja az uniós intézmények számára a szükséges iránymutatást az európai alkotmányjog fontos kérdéseire vonatkozóan.

7.4.

Az EGSZB elismeri, hogy egyes érdekelt felek úgy vélik, hogy a belföldi bíróságok hatáskörének megőrzésére a leghatékonyabb módot az jelenti, ha a multilaterális beruházási bíróság előtti kereseti jogot az államokra és az olyan nemzetközi szervezetekre korlátozzák, mint például az EU. Az államok közötti vitarendezés jelenti az alapértelmezett vitarendezési mechanizmust a nemzetközi közjog szerint is, és ezt már több beruházási megállapodásban is használták, így a beruházási joggal kapcsolatban ezt kell előnyben részesíteni. Az EGSZB megjegyzi, hogy más érdekelt felek úgy vélik, hogy a beruházó és állam közötti vitarendezés hatékonyabb lehetőség a beruházások esetén, ami szerintük a viták semleges, politikától mentes és költséghatékony megoldását kínálja. Évtizedekkel ezelőtti létrehozása óta ez az alapértelmezett beruházási vitarendezési rendszer.

7.5.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a különböző érdekelt felek eltérően látják a nemzeti bíróságok és a multilaterális beruházási bíróság közötti kapcsolat kérdését. Míg némelyek szerint a multilaterális beruházási bíróság a helyi jogorvoslati lehetőségek kötelező kimerítését követő, végső megoldásnak tekintendő, addig mások azt támogatják, hogy az Európai Bizottság által jelenleg alkalmazott „nincs visszaút megközelítés” szintén megfelelő alapul szolgál a multilaterális beruházási bíróság tekintetében.

7.6.

A „nincs visszaút megközelítés” értelmében a beruházóknak jogukban áll a helyi bíróságokhoz vagy közvetlenül a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerhez/multilaterális beruházási bírósághoz fordulni. Ha azonban az ügy az egyik fórum előtt már lezárult, azt a másik fórum előtt már nem nyithatja meg újra a beruházó. Egyes érdekelt felek úgy vélik, hogy ez a megközelítés sikeresen választ ad az amiatti aggályokra, hogy a beruházóknak lehetőségük van arra, hogy több fórumon is jóvátételt kérjenek ugyanazért az állítólagos jogsértésért. Megjegyzik továbbá, hogy több nemzetközi beruházási megállapodás is ezt a megközelítést követi (27). Egy, az UNCTAD által készített elemzés szerint (28), „[a nincs visszaút záradék] megkísérli kizárni azt, hogy miközben egy beruházó nemzetközi keresetet ad be a nemzetközi beruházási megállapodás megsértése miatt, a beruházó leányvállalata belföldi eljárást indítson egy szerződés vagy a nemzeti jog állítólagos megsértése miatt”.

7.7.

Az a követelmény, hogy először a belföldi jogorvoslati lehetőségeket kell kimeríteni, a nemzetközi szokásjog és az emberi jogok nemzetközi jogának egyik alapvető elve. Emellett több olyan, uniós tagállamok által harmadik országokkal megkötött beruházási megállapodás is van, amely kifejezetten megköveteli a felperesektől a belföldi jogorvoslati lehetőségek kimerítését (29). A szabály logikai alapja az, hogy lehetőséget ad annak az államnak, ahol a jogsértés történt, hogy a saját eszközeivel nyújtson jogorvoslatot, saját jogrendszerének keretein belül, és ezt alkalmazzák minden olyan helyzetben, ahol a nemzetközi és a belföldi eljárásokat ugyanannak az eredménynek az elérésére tervezték (30). A Nemzetközi Bíróság megállapította, hogy ez az elv annyira fontos, hogy nem engedhető meg, hogy egy nemzetközi megállapodás felülírja (31). Emiatt egyes érdekelt felek fontosnak tartják, hogy ezt a szabályt explicit módon kifejtsék a multilaterális beruházási bíróságot felállító megállapodásban.

7.8.

A fenti vitára való tekintettel az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja tovább a helyi jogorvoslati lehetőségek kimerítésének kérdését és azt, hogy az hogyan működhet a multilaterális beruházási bíróság összefüggésében.

8.

A bírák függetlensége és legitimitása

8.1.

A multilaterális beruházási bíróság függetlenségét intézményi felépítésétől függetlenül (különálló nemzetközi szervezet vagy meglévő intézményhez kapcsolódó szervezet) biztosítani kell. A bírák állandó jelleggel történő kinevezése kulcsfontosságú tényezőnek tekintendő az ítélkezési gyakorlat kialakításának megkezdésében, ily módon javítva a kiszámíthatóságot és elmozdulva a beruházó és állam közötti vitarendezés tekintetében alkalmazott megközelítéstől, amelyet gyakran ad hoc jellegűnek tartanak.

8.2.

Amennyiben a multilaterális beruházási bíróság megvalósul, akkor a végső célkitűzés az, hogy állandó bírákkal működjön. Létrehozásának kezdeti szakaszában a bíróságnak képesnek kell lennie önmaga megszervezésére, figyelembe véve az esetek számát, amelyekkel a bíróság foglalkozni fog. Ez a bíróság létrehozásáról szóló egyezmény eredeti részes feleinek számától, valamint a bíróság joghatósága alá utalt megállapodások számától függ.

8.3.

Bár a bírák kinevezésével kapcsolatos módszerről nem esik szó az Európai Bizottság megbízatásra vonatkozó ajánlásaiban, az EGSZB üdvözli a – többek között a jelöltek képesítésére, valamint a magatartási kódexek, például a Bírák Magna Chartájának (32) betartására vonatkozó – egyértelmű és szigorú kritériumok meghatározására irányuló kötelezettségvállalást, amely garantálni fogja az összeférhetetlenség elkerülését és a bírák függetlenségét. Ez elengedhetetlen a jogállamiság és az általános bizalom biztosításához.

8.4.

A bírák képesítését illetően nemcsak a nemzetközi közjog terén szerzett, bizonyítható tapasztalatot kell megkövetelni, hanem a beruházási, a fogyasztói, a környezetvédelmi jog, az emberi jogok és a munkajog, valamint a vitarendezés terén szerzett tapasztalatot is. Ez döntő fontosságú annak biztosításához, hogy a bírák rendelkezzenek a bíróság joghatósága alá utalt, különböző ágazatokhoz és beruházási típusokhoz kapcsolódó különféle ügyek kezeléséhez szükséges tapasztalattal, és képesek legyenek teljes mértékben megérteni és megfelelően értékelni a jogi hátteret.

8.5.

Az EGSZB támogatja továbbá, hogy a bírák kinevezésével kapcsolatos eljárás átlátható legyen és olyan kritériumokon alapuljon, amely biztosítani fogja a bíróság létrehozásáról szóló egyezmény valamennyi részes felének méltányos képviseletét. A kiválasztási folyamatnak átláthatónak kell lennie, és vonatkoznia kell rá a nyilvános ellenőrzés elveinek.

8.6.

A rendszer hitelességének és legitimitásának javításához szintén alapvető, hogy biztosítsák az átláthatóságot, az információk szélesebb nyilvánosság számára való elérhetőségét és a rendszer érdekelt felek számára történő hozzáférhetőségét, például akkreditálás révén. A beruházó és állam közötti, szerződésen alapuló választott bírósági eljárás átláthatóságáról szóló UNCITRAL-szabályok és a beruházó és állam közötti, szerződésen alapuló választott bírósági eljárás átláthatóságára vonatkozó ENSZ-egyezmény (az átláthatóságról szóló mauritiusi egyezmény) adhatja a jövőbeli multilaterális beruházási bíróság átláthatóságára vonatkozó szabályok minimális szintjét.

9.   Hatékony rendszer

9.1.

A multilaterális beruházási bíróság hatékony igazgatásával egy titkárságot kellene megbízni. Bár pillanatnyilag nem egyértelmű, hogy a bíróságot új szervezetként hozzák-e létre vagy valamely meglévő nemzetközi szervezethez kapcsolódik majd, garantálni kell, hogy elegendő forrást különítsenek el a titkárság működésére.

9.2.

A megbízatástervezet azt indítványozza, hogy az adminisztratív költségeket a felek méltányossági alapon fedezzék, különböző kritériumokat figyelembe véve, köztük a felek gazdasági fejlettségét, az egyes felek által aláírt különböző megállapodások számát, valamint az egyes felek nemzetközi beruházási forgalmát vagy eszközállományát.

9.3.

A megbízatástervezet nem szól azonban az ügyek elbírálásához kapcsolódó költségek megosztásáról (kivéve a bírák javadalmazását, amely a javaslat értelmében állandó lenne). Az EGSZB e kérdés tisztázását kéri.

9.4.

A közvetlen külföldi beruházások jelentős részét kis- és középvállalkozások (kkv-k) végzik, amelyeknek azonos szintű védelmet kell élvezniük, valamint észszerű feltételek és költségek mellett hozzá kell férniük a vitarendezési eljáráshoz.

9.5.

Ugyancsak mérlegelni kell a békéltetési mechanizmus biztosításának lehetőségét, amelynek célja, hogy segítsen a feleknek békés úton rendezni a vitát.

9.6.

A multilaterális beruházási bíróság valamennyi határozatának érvényesíthetőnek kell lennie, és azokat nyilvánosságra kell hozni.

10.   Magas szintű védelem és esetleges átmeneti időszak

10.1.

Fontos megjegyezni, hogy a megállapodás mindkét részes felének hozzájárulása az egyik legfontosabb előfeltétele annak, hogy egy megállapodást a bíróság joghatóságába utaljanak. Ez lényegében azt jelenti, hogy az EU vagy az uniós tagállamok által aláírt egyetlen megállapodás sem fog automatikusan a bíróság joghatósága alá kerülni, ha ebbe nem egyezik bele a harmadik fél is.

10.2.

Ebben a tekintetben egy, a beruházó és állam közötti jelenlegi vitarendezési rendszer és a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer közötti esetleges átmeneti időszak során, és a multilaterális beruházási bíróság létrehozásáig a megállapodás szerinti vitarendezési eljárásoknak továbbra is érvényben kell maradniuk annak érdekében, hogy garantálják a beruházások magas szintű védelmét, tekintettel annak az uniós jog szerinti alkotmányosságára és működőképességére, amíg a Belgium által a Bírósághoz benyújtott ügyben ítéletet hoznak (33).

---

(1)  http://www.oecd-ilibrary.org/finance-and-investment/societal-benefits-and-costs-of-international-investment-agreements_e5f85c3d-en

(2)  http://trade.ec.europa.eu/consultations/index.cfm?consul_id=179

(3)  http://trade.ec.europa.eu/consultations/index.cfm?consul_id=233

(4)  http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P8-TA-2015-0252+0+DOC+XML+V0//HU.

(5)  2017. szeptember 6-án Belgium az Európai Unió Bíróságának véleményét kérte arról, hogy a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer összeegyeztethető-e (1) az EUB-nak az uniós jog végleges értelmezésével kapcsolatos kizárólagos hatáskörével; (2) az egyenlőség általános elvével és a „gyakorlati hatás” uniós jogban foglalt követelményével; (3) a bírósághoz való hozzáféréshez való joggal; valamint (4) a független és pártatlan bírói karhoz való joggal. (https://diplomatie.belgium.be/sites/default/files/downloads/ceta_summary.pdf)

(6)  https://www.eesc.europa.eu/en/agenda/our-events/events/public-hearing-framework-eesc-own-initiative-opinion-position-eesc-specific-key-issues-ttip-negotiations

(7)  https://www.eesc.europa.eu/en/agenda/our-events/events/multilateral-https://www.eesc.europa.eu/en/agenda/our-events/events/multilateral-investment-court-hearinginvestment-court-hearing

(8)  Lásd: „Az EGSZB álláspontja a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) szóló tárgyalások egyes kulcsfontosságú kérdéseiben” (HL C 487., 2016.12.28., 30. o.)

(9)  Lásd az EGSZB saját kezdeményezésű véleményét: A beruházók védelme, valamint a beruházó és az állam közötti vitarendezés az EU harmadik országokkal kötött kereskedelmi és beruházási megállapodásaiban (HL C 332., 2015.10.8. 45. o). A vélemény melléklete említést tesz egy a befektetők és az államok közötti viták rendezését szolgáló lehetséges többoldalú jogi eszközre.

(10)  Lásd a 9. lábjegyzetet.

(11)  Az EU nem egy állam, és így nem is tag, de megerősített megfigyelői státusszal rendelkezik az UNCITRAL-ban.

(12)  http://daccess-ods.un.org/access.nsf/Get?OpenAgent&DS=A/CN.9/WG.III/WP.142&Lang=E

(13)  http://unctad.org/en/PublicationsLibrary/diaepcb2017d3_en.pdf

(14)  UNCTAD feljegyzés a nemzetközi beruházási megállapodásokkal kapcsolatos kérdésekről, „Recent Developments in the International Investment Regime” (2018. május), elérhető: http://investmentpolicyhub.unctad.org/Publications/Details/1186.

(15)  http://www.ohchr.org/EN/HRBodies/HRC/WGTransCorp/Pages/IGWGOnTNC.aspx

(16)  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=COM:2017:493:FIN.

(17)  http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-12981-2017-ADD-1-DCL-1/hu/pdf.

(18)  https://www.eesc.europa.eu/en/agenda/our-events/events/multilateral-investment-court-hearing

(19)  A 2017. május 16-i 2/15. sz. véleményben az Európai Unió Bírósága tisztázta az EU és Szingapúr közötti szabadkereskedelmi megállapodás jellegét, meghatározva, hogy a megállapodás mely részei tartoznak az Unió kizárólagos hatáskörébe, és melyek tartoznak az úgynevezett „vegyes hatáskörbe”, amelyhez a nemzeti parlamentek jóváhagyására van szükség. (https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2017-05/cp170052hu.pdf).

(20)  Például az EU és Chile közötti szabadkereskedelmi megállapodás (jelenleg aktualizálás alatt), az EU és Japán közötti gazdasági partnerségi megállapodás (amelyet 2017-ben kötöttek meg, és amely ugyan nem tartalmaz beruházásvédelemről szóló fejezetet, ám a felek megállapodtak, hogy a kérdésről tovább tárgyalnak és a jövőben foglalkozni fognak vele), valamint az Ausztráliával és az Új-Zélanddal kötendő jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodások.

(21)  Továbbá ez a szabály a nemzetközi emberi jogi szerződéseknek is része, ideértve az emberi jogok európai egyezményét (EJEE) is.

(22)  A beruházó és állam közötti vitarendezést célzó korábbi bírósági ügyek kritikai elemzése: Andreas Kulick, „Global Public Interest in International Investment Law” (Cambridge University Press 2012), 225–306. o.

(23)  Lásd a 8. lábjegyzetet.

(24)  http://ccsi.columbia.edu/work/projects/third-party-funding-in-investor-state-dispute-settlement/

(25)  Amicus curiae: szó szerint „a bíróság barátja”. Egy olyan személy, aki nem a peres felek egyike, de határozott érdeke fűződik egy ügy tárgyához, illetve véleményt tud nyilvánítani az ügyben, kérelemmel fordulhat a bírósághoz, hogy levelet nyújthasson be, látszólag az egyik fél nevében, de valójában azért, hogy saját nézeteivel összhangban lévő okfejtést javasoljon. Bővebben: https://legal-dictionary.thefreedictionary.com/amicus+curiae.

(26)  Lásd a 8. lábjegyzetet.

(27)  Számos, az Egyesült Államok és Kanada által kötött megállapodás foglal magában „nincs visszaút” rendelkezéseket. Például a Kanada–Jordánia kétoldalú beruházási megállapodás (2009) 26. cikke lefekteti a keresetek választott bírósághoz való benyújtásának előzetes feltételeit.

(28)  UNCTAD-sorozat: „Issues in International Investment Agreements II, Investor-State Dispute Settlement” (UNCTAD, 2014): http://unctad.org/en/PublicationsLibrary/diaeia2013d2_en.pdf.

(29)  Lásd például az 1976-os Németország–Izrael kétoldalú beruházási megállapodás 5. cikkét, az 1978-as Egyiptom–Svédország kétoldalú beruházási megállapodás 8. cikkét, az 1981-es Románia–Srí Lanka kétoldalú beruházási megállapodás 7. cikkét, a 2007-es Albánia–Litvánia kétoldalú beruházási megállapodás 8. cikkét, az 1992-es Uruguay–Spanyolország kétoldalú beruházási megállapodás XI. cikkét, az 1991-es Uruguay– Lengyelország kétoldalú beruházási megállapodás X. cikkét.

(30)  Interhandel (Svájc kontra USA), Kifogások, 1959, Nemzetközi Bíróság, Rep. 6, 27 (márc. 21.). Elérhető: http://www.icj-cij.org/docket/files/34/2299.pdf, 27.

(31)  Elettronica Sicula S.p.A. (ELSI) (Olaszország kontra USA), Ítélet, 1989, NB Rep. 15, 28 I.L.M. 1109 (július 20.), (50).

(32)  https://rm.coe.int/16807482c6

(33)  Lásd az 5. lábjegyzetet.