EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2016.6.15.

COM(2016) 396 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Konzultáció a közös halászati politika keretében 2017-ben rendelkezésre álló halászati lehetőségekről

{SWD(2016) 199 final}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Konzultáció a közös halászati politika keretében 2017-ben rendelkezésre álló halászati lehetőségekről

Bevezetés

Ez a közlemény a Bizottság 2017. évi halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatainak alapelveit állapítja meg. Felhívjuk a tagállamokat, a tanácsadó testületeket, az érdekelteket és a nagyközönséget, hogy az e szakpolitikai irányvonalakkal kapcsolatos javaslataikat 2016. szeptember 1-jéig nyújtsák be. Ez a közlemény a kirakodási kötelezettség végrehajtásáról, a maximális fenntartható hozam (MFH) megvalósítása terén elért eredményekről és a halállományok helyzetéről szóló éves jelentést is tartalmazza 1 .

A 2017. évi halászati lehetőségek meghatározására a 2014. évi KHP-célkitűzések keretében kerül sor, és azok a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken 2 alapulnak. A KHP szerint az érintett állományokra nehezedő halászati terhelést mielőbb ki kell igazítani, és a KHP-rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében legkésőbb 2020-ig a maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzéshez kell igazítani. Tudományos szakvélemények hiányában a Bizottság a KHP célkitűzéseinek megfelelően az elővigyázatossági megközelítést alkalmazza.

Ez a közlemény a balti-tengeri állományokra vonatkozó többéves terv 3 tekintetében a társjogalkotók által 2016 elején elért megállapodás keretébe tartozik. Ez a terv képezi az érintett állományok teljes kifogható mennyiségére (TAC) vonatkozó javaslatok alapját.

Ami a Földközi-tengert illeti, bár a halászati lehetőségeket nem határozzák meg uniós szinten a teljes kifogható mennyiség megadásával 4 , a túlhalászás továbbra is igen gyakori. A Bizottság megítélése szerint e helyzet visszafordítása érdekében mielőbbi intézkedésekre van szükség.

Figyelembe veendő továbbá a kirakodási kötelezettség bevezetése a balti-tengeri és a nyílt vízi halászat (2015) vonatkozásában, valamint fokozatos bevezetése az Atlanti-óceán és az Északi-tenger medencéjében élő tengerfenéki állományok speciális halászata esetében (2016). Ez utóbbi két tengermedencében 2017-ben ez a kötelezettség több faj halászatára kiterjed, továbbá kiterjed a Földközi-tenger és a Fekete-tenger medencéjében élő tengerfenéki állományok halászatát folytató flottákra.

Megállapodás a balti-tengeri állományokra vonatkozó többéves tervről

A KHP célkitűzéseinek megvalósítása felé fontos lépést jelent az Európai Parlament és a Tanács megállapodása a Balti-tengerre vonatkozó többéves tervre irányuló javaslatról. A terv meghatározza az érintett állományok tekintetében a maximális fenntartható hozamra (MFH) vonatkozó célértékeket, valamint bevezeti a maximális fenntartható hozam megvalósításával összhangban lévő halászati mortalitási tartományokat (FMFH). Ezek a tudományos szakvéleményekben 5 előírt tartományok magukban foglalják a Balti-tengeren hosszú távon maximális fenntartható hozamot eredményező összes halászati mortalitási szintet.

Az FMFH-tartományok két részből tevődnek össze. Rendes körülmények között a halászati lehetőségeket a tartomány alacsonyabb FMFH-értékeket tartalmazó részében kell meghatározni. A tartomány magasabb értékeket tartalmazó része a TAC adott körülmények közötti meghatározására használható 6 : ha tudományos szakvélemény vagy bizonyíték alapján a vegyes halászat esetében ez szükséges a KHP célkitűzéseinek megvalósításához, vagy ha fennáll a fajon belüli vagy fajok közötti állománydinamika súlyos károsodásának veszélye. A tartomány felső része a TAC évenkénti változásának (legfeljebb 20 %-ra való) korlátozására is alkalmazható. Ha egy állomány mérete tudományosan meghatározott szint alá esik, korrekciós intézkedéseket kell előirányozni annak érdekében, hogy az állomány a hosszú távon maximális fenntartható hozamot előállítani képes szint fölé legyen helyreállítható.

Ez a megállapodás áttörést jelent a többéves tervek elfogadását prioritásnak tekintő KHP végrehajtása szempontjából. A Bizottság ezt követően fel fogja gyorsítani az EU más tengermedencéire vonatkozó többéves tervekre irányuló javaslatok kidolgozását.

Földközi-tengeri halászat

A Bizottságot továbbra is különösen aggasztja a földközi-tengeri állományok állapota. A felmért állományok közül sokat jóval a becsült MFH-célértékeket meghaladó mennyiségben halásznak. A földközi-tengeri állományok többségénél nagy kihívást jelent az MFH 2020-ig történő megvalósítása. A Bizottság minden érdekeltet felkért arra, hogy mielőbbi tegyen intézkedéseket a fogási és a biomassza-tendenciák megfordítása érdekében 7 . A fenntarthatóság megvalósítása érdekében valamennyi érintettnek (a tagállamoknak, a nemzetközi testületeknek, például a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságnak [GFCM], az érdekelteknek) felelősséget kell vállalnia, és konkrét intézkedéseket kell kidolgoznia.

A GFCM közvetítésével a Bizottság továbbra is támogatja a harmadik országokkal közös állományok (például a Tuniszi-csatorna tengerfenéki állományai, vagy a jón- és égei-tengeri kisméretű nyílt vízi vagy tengerfenéken élő állományai) javítását célzó intézkedéseket, és fel fogja gyorsítani a csaknem kizárólag uniós halászok által halászott állományokra (az adriai-tengeri kisméretű nyílt vízi fajok halászatára és a Földközi-tenger nyugati részén élő tengerfenéki állományok halászatára) vonatkozó uniós többéves tervekre irányuló javaslatok kidolgozását. Ezzel párhuzamosan a tagállamoknak sürgősen véglegesíteniük kell az MFH-célértékeket tartalmazó nemzeti állománygazdálkodási tervek 8 felülvizsgálatát.

A teljes kifogható mennyiségekre (TAC) vonatkozó 2017. évi javaslatok

A maximális fenntartható hozam szempontjából felmért állományok

Az MFH legkésőbb 2020-ig történő megvalósítása érdekében növekednie kell az MFH-nak megfelelően halászott állományok részarányának. Ehhez kapcsolódóan a Bizottság arra kérte a tudományos tanácsadó testületeket, hogy az MFH megvalósítására irányuló 2020. évi célkitűzésre tekintettel az Unió valamennyi tengermedencéjében kövessék nyomon a halászati mortalitás alakulását és az állományok állapotát.

Ennek megvalósítása felé fontos lépést jelent, hogy a Bizottság a teljes kifogható mennyiségekre aszerint szándékozik javaslatot tenni, hogy 2017-ben megvalósuljon az MFH szerinti halászat. Ez a Tanács részéről kötelezettségvállalást tesz szükségessé arra vonatkozóan, hogy a határozatait ehhez a megközelítéshez igazítja. Az MFH lehetővé teszi, hogy egy adott állományból határozatlan időn keresztül a legnagyobb mennyiség legyen kitermelhető az állomány károsítása nélkül.

Az MFH szempontjából felmért állományok esetében (a balti-tengeri állományok kivételével) a TAC-ra irányuló 2017. évi javaslatokhoz a Bizottság továbbra is a maximális fenntartható hozamra vonatkozóan rendelkezésre álló pontértékeket kívánja használni az egyéb tengermedencékre vonatkozó, új többéves tervek elfogadásáig.

Az MFH 2017 utáni elérésének késedelme csak olyan kellően indokolt körülmények között lenne elfogadható, amelyeknél a halászati lehetőségek igen jelentős csökkenése súlyosan veszélyeztetné az érintett halászflották társadalmi és gazdasági fenntarthatóságát. E kivételes esetekben a Bizottság elvárja az érintett tagállamoktól, hogy szolgáltassanak kézzelfogható bizonyítékot ezekről a társadalmi és gazdasági hatásokról.

Az MFH szerint halászott halállományok számának növekedése, a nagyobb méretű állományok és a magasabb hozam kilátása időben egybeesik az uniós flotta gazdasági teljesítményének kedvezőbb általános helyzetével. A fenntartható halászatnak köszönhetően megnövekedett hozamot termelő uniós halászatra jó példa az északi-tengeri közönséges nyelvhal és sima lepényhal halászata. A sima lepényhaltól függő flották gazdasági teljesítménye a halászatot az MFH alá rendelő állománygazdálkodási terv keretében jelentősen javult. Mivel az állomány halászata az MFH szintjén folyik, az egységnyi erőkifejtésenkénti kirakodás és az egységnyi erőkifejtésenkénti érték valamennyi szegmens – különösen a brit és a holland fenékvonóhálós hajók – esetében nő. A foltos tőkehal halászatában részt vevő egyes flottáknál is pozitív gazdasági tendencia figyelhető meg. Részletek az e közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumban találhatók.

Amennyiben a hatályos többéves tervek összhangban állnak a 2017. évi, MFH szerint folyó halászattal, akkor azok alkalmazandók. Az olyan esetekben, ahol az ilyen tervek összeegyeztethetetlenné váltak az MFH-célkitűzéssel (például azért, mert kevésbé ambiciózus célkitűzést tartalmaznak), a Bizottságnak az a szándéka, hogy 2017-ben az MFH-n alapuló teljes kifogható mennyiségekre tesz javaslatot.

Az olyan (az MFH szempontjából felmért) állományok esetében, amelyekkel az EU harmadik országokkal közösen gazdálkodik, a Bizottság továbbra is megállapodásra törekszik partnereivel, hogy ők is ugyanezt a megközelítést alkalmazzák. A regionális halászati gazdálkodási szervezetek keretében kezelt állományok esetében a Bizottság a Tanács által a regionális halászati gazdálkodási szervezetek esetében követendő tárgyalási irányelvekben meghatározott megközelítést követi – amely irányelvek ugyanazokat a normákat és elveket követik, amelyek az EU-ban alkalmazandók.

Egyéb állományok

Az olyan állományok esetében, amelyekről nem készül teljes körű, MFH-szempontú felmérés, a Bizottság alternatív paramétereket vesz figyelembe. A teljes kifogható mennyiségre vonatkozó javaslatok a rendelkezésre álló biológiai szakvéleményt veszik alapul, ugyanakkor nem veszélyeztetik az állományok védelmét. Ezen állományok esetében több különböző eset határozható meg.

A maximális fenntartható hozamhoz közelítő mutatók meghatározását lehetővé tévő adatokkal rendelkező állományok

Ezen állományok felmérése trendelőrejelzési modellek segítségével történik, és az ICES fogásmennyiségre vonatkozó szakvéleményt ad ki 9 . A megközelítés hasonló lesz az MFH-ra vonatkozó teljes körű felméréssel rendelkező állományokéhoz.

A felmérés révén vizsgált trendekkel vagy kifogási idősorokkal rendelkező állományok

MFH-szempontú felmérés hiányában a tudományos szakvélemény fogási korlátozásokat javasol. Az ilyen állományok esetében a Bizottság az ICES szakvéleményét használja fel, az egyes helyzeteket az elővigyázatossági megközelítés alkalmazásával eseti alapon mérlegeli, és szükség esetén arányos csökkentéseket javasol.

Stabilnak feltételezett állományok

2013-ban a Tanács úgy határozott, hogy amennyiben biológiai szakvélemények nem jelzik kiigazítás szükségességét, 26 állomány esetében 2018-ig nem módosítja a TAC-értékeket. Ezeket az állományokat általában csak járulékos fogásként, alacsony kvótafelhasználással halásszák, gazdasági jelentőségük csekély, és az állományok állapotával kapcsolatban korlátozott információk állnak rendelkezésre. A Bizottság továbbra is ezt a megközelítést kívánja alkalmazni, figyelembe véve az ICES esetleges, felülvizsgálatra vonatkozó javaslatait, és a TAC-értékek kiigazítását javasolva, amennyiben az összhangban áll az említett szakvéleményekkel.

Olyan állományok, amelyekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre biológiai szakvélemény

Biológiai szakvélemény hiányában az elővigyázatossági megközelítés keretében a TAC-ra vonatkozó megfelelő javaslatok szisztematikus, előre meghatározott és átlátható módon való alkalmazása indokolt, összhangban a KHP-rendelet 2. cikkének (2) bekezdésével. Az ICES arra törekszik, hogy a meglévő hiányosságok pótlása érdekében továbbfejlessze eszközeit.

Teljes kifogható mennyiségek és az összes fogás kirakodására vonatkozó kötelezettség

A KHP szabályai szerint a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket a kirakodások helyett a fogások figyelembevételével, biológiai szakvéleményre alapozva kell megállapítani. Ez nem veszélyeztetheti az MFH-célkitűzést, illetve nem fokozhatja a halászati mortalitást.

Amint azt a piaci szereplők és a tagállamok visszajelzései kiemelték, e TAC-kiigazítások azért fontosak, hogy azokkal elkerülhető az úgynevezett „halászatlefojtó fajok” hatása, azaz az olyan helyzetek, amikor egy állományra vonatkozó kvóta teljes kimerítése az egyéb állományokra vonatkozó kvóta rendelkezésre állása ellenére a halászat megszakításához vezethet. A TAC-kiigazítások a kirakodási kötelezettség végrehajtását célzó átfogó intézkedéscsomag részét képezik, amely jobb kvótacsere-stratégiákat, valamint a továbbiakban is korlátozott visszadobást tartalmaz a túlélőképességre vonatkozó és a de minimis kivételek keretében. A halászatlefojtó fajok hatásának jövőbeni kiküszöbölése érdekében a technikai intézkedések kiigazításának, valamint a szelektivitásra vonatkozó megközelítés és a nem szándékos fogások kiküszöbölésére vonatkozó megközelítés regionalizált kiigazításának szintén fontos szerepet kell játszania. A Bizottság technikai intézkedések új keretére 10 irányuló javaslata szintén hozzájárul e probléma enyhítéséhez.

A különböző tengermedencékben lévő tagállamcsoportokban jelenleg is zajlik a kirakodási kötelezettség 2017. évi további fokozatos bevezetésére való felkészülés, amelyhez a kötelezettség várhatóan a 2014. évi KHP-rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében felsorolt halászatokat meghatározó jelentős állományokra is kiterjed. Ahogyan 2016-ban is, a Bizottság a 2017-től a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó állományokra is TAC-kiigazításokat irányoz elő. A Bizottság az elmúlt év TAC-kiigazításaihoz alkalmazott módszert szakvéleményezés céljából benyújtja Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságának (HTMGB). Amennyiben a visszadobásokra vonatkozóan hitelesített vagy hiánytalan adatok nem állnak rendelkezésre, a Bizottság a TAC-kiigazításokat az adatok extrapolációjával szándékozik kiszámítani, ha az módszertani szempontból elfogadható.

Nincs szükség TAC-kiigazításra a 2017. évre az olyan állományok vagy kifogott mennyiségek vonatkozásában, amelyekre a kirakodási kötelezettség későbbi években lép hatályba. Amennyiben nemzetközi partnerekkel (harmadik országokkal, regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel) közösen kezelt állományokra vonatkozóan TAC-kiigazítást terveznek, azt a partnerekkel folytatott konzultációk és tárgyalások során kell meghatározni.

Az állományok állapotának alakulása

A maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzés megvalósítása terén elért eredmények

Ahhoz, hogy beszámoljon az MFH-ra vonatkozó célkitűzés megvalósítása terén elért eredményekről, a HTMGB állományok és tengermedencék szerint értékelte az MFH-célértékek teljesítésének előrehaladását. Ez az értékelés adatokkal szolgál a maximális fenntartható hozamnak megfelelően halászott állományok számáról, a halászati mortalitás általános szintjéről és a releváns biomassza-paraméterekről. Az e közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum ismerteti a 2016. évi HTMGB-elemzés 11 részleteit.

Általános és regionális értékelés

A HTMGB szerint összességében előrelépés történt a maximális fenntartható hozam megvalósítása felé 12 . A teljes kifogható mennyiséget alkalmazó régiókban az MFH-t meghaladó halászat aránya jelentősen csökkent. A halászat 13 FMFH-értékhez viszonyított aránya 2014-ben 104 % volt (míg 2003-ban 147 %, 2008-ban pedig 120 %). A legjobb teljesítmény a (tágabb értelemben vett) Északi-tengeren figyelhető meg, ahol a flották által előidézett átlagos halászati mortalitás 92 % volt, szemben a 2014. évi FMFH-értékkel (ez az arány 2003-ban 148 %, 2008-ban pedig 123 % volt). A jelentősen csökkenő tendenciák ellenére más régiókban és halászatokban az FMFH-értékhez képest még mindig túlhalászás a jellemző.

A halászati lehetőségekről szóló 2015. évi közlemény 14 arról számolt be, hogy az MFH-szempontú felmérés tárgyát képező 62 állományból 2013-ban 32-t halásztak MFH-szinten 15 . Az idei HTMGB-jelentés 16 elemzése szerint az MFH-szempontú felmérés tárgyát képező, összesen 59 állományból 2014-ben 31-et halásztak MFH-szinten 17 . Bár a HTMGB-jelentés 2013. és 2014. évi adatokról számol be, azt látszik alátámasztani, hogy az MFH szerinti halászat megvalósításának eddigi gyors üteme lassulni kezdett. Ez nem feltétlenül egyedül a túlhalászásnak, hanem a változó környezeti feltételeknek vagy más biológiai tényezőknek is tulajdonítható.

A földközi-tengeri és a fekete-tengeri állományok mindazonáltal nagymértékben túlhalászottak és/vagy nem megfelelő állapotúak. A Földközi-tengeren ez különösen érvényes a főként vagy kizárólag uniós piaci szereplők által halászott állományokra.

Balti-tenger

A Balti-tenger vonatkozásában 2016-ra négy TAC-érték került meghatározásra az MFH szintjén (a nyugati és a központi medencében élő hering, illetve a sima lepényhal esetében) vagy az MFH szintje alatt (a fő medencében honos lazac esetében). A nyugati közönségestőkehal-állományra vonatkozó TAC, amely sok éve mutat csökkenő tendenciát, 2016-ban további 20 %-kal csökkent, ezért az állomány helyzete továbbra is aggályos.

A Botteni-öbölben honos hering (–24 %), a Rigai-öbölben honos hering (–10 %) és spratt (–5 %) esetében alkalmazott TAC-csökkentések, és a Finn-öbölben honos lazacra történő átcsoportosítással a halászat az MFH felé fog elmozdulni. A Finn-öbölben honos lazacra elővigyázatossági TAC, a keleti közönségestőkehal-állományra az adatszegény megközelítés érvényes. A fő medencében honos lazacállományra vonatkozó TAC-értéket stabilan alacsony szinten tartják, hogy javulhasson a rosszabb állapotú folyamilazac-állományok helyzete.

Északi-tenger

A közönséges tőkehal halászatára első alkalommal 2016-ban kerül sor az MFH szerint, miáltal a TAC 15 %-os növekedést érhet el; emellett az állomány szintje folyamatosan visszaáll az 1980-as évek közepén megfigyelt szintre. A foltos tőkehal és a fekete tőkehal 2016. évi teljes kifogható mennyisége ismét az MFH-nak megfelelő. Ez lehetővé tette a foltostőkehal-állomány 30 %-os növekedését, a feketetőkehal-állomány esetében azonban 6 %-os csökkentést tett szükségessé. A norvég homár teljes kifogható mennyiségének halászata a Skagerrak tengerszorosban, a Fladen ground elnevezésű területen, valamint a Firth of Forth és a Moray Firth öblökben az MFH szerint folyik.

A többi állomány halászata vagy meghaladja az FMFH-szintet, vagy nincs róla teljes körű, MFH-szempontú felmérés. A közönséges tőkehal Kattegatban honos állománya továbbra is gyengélkedik, biomasszája azonban 2009 óta gyarapodott.

Az Atlanti-óceán északkeleti részén található nyílt vízi állományok

A legtöbb heringállományt (Északi-tenger, Ír-tenger és Kelta-tenger) az MFH szerint halásszák, ezen állományok kapcsolódó, 2016. évi teljes kifogható mennyisége mellett. Ez a helyzet a fattyúmakréla déli és nyugati állományai szempontjából is előnyös, és a TAC 2016-ban az MFH-nak megfelelő szintű halászatot tesz lehetővé.

A Feröer szigetek, Norvégia és az EU között a fenntartható makrélagazdálkodásról kötött 2014. évi megállapodás alapján, valamint az ICES részére 2016-ban benyújtott gazdálkodási stratégia figyelembevételével a felek a 2015. évi szintnél 20 %-kal alacsonyabb szintnek megfelelő TAC-ról állapodtak meg 2016-ra. A halászat továbbra is meghaladja az FMFH-szintet. A kék puhatőkehal esetében a parti államok között nincs hatályos megállapodás. Az EU és a Feröer szigetek az egyoldalú kvótáikat az FMFH-szintre alapozták, míg Norvégia és Izland magasabb számadatra alapozta kvótáit. 2016-ban a halászat jóval meghaladja az FMFH-szintet. A parti államok között nincs hatályos megállapodás az atlanti–skandináv heringállományra vonatkozóan, azonban mind az öt fél egyetértett abban, hogy egyoldalú kvótáikat az FMFH-szintre alapozzák. A 2016. évi halászat a Feröer szigetek magasabb egyoldalú kvótája miatt kismértékben meghaladja az FMFH-szintet.

Az Atlanti-óceán ibériai vizei és a Vizcayai-öböl

Az északi szürketőkehal-állomány továbbra is növekvő tendenciát mutat. A déli szürketőkehal-állomány és szárnyasrombuszhal-állomány meghaladja a biztonságos biológiai határértékeket, de halászatuk az MFH-célérték felett folyik. Az ördöghalfélék állományai jó állapotban vannak, halászatuk fenntartható. A norvéghomár-állományok (a Kantábriai-tengeren és az Ibériai-félsziget északi részén) továbbra is ki vannak merülve, ellentétben a déli vizekkel, ahol az állományok mérete stabil vagy nő.

A Vizcayai-öbölben élő szardella halászata fenntartható szintű, az állomány a közelmúltban tapasztalt átlagot meghaladó méretű és teljes szaporodási képességű. A közönséges nyelvhal halászati mortalitása az utóbbi időben nőtt, az állomány mérete azonban a biztonságos határértékeken belül található. A Vizcayai-öböl és az Atlanti-óceán ibériai vizei tekintetében csak kevés állományfelmérés áll rendelkezésre.

Skóciától nyugatra fekvő vizek, Ír-tenger és Kelta-tenger

A Skóciától nyugatra fekvő területeken és az Ír-tengeren található foltostőkehal-állományok javulást mutatnak, a közönséges tőkehal és a vékonybajszú tőkehal állományszintje azonban továbbra is alacsony, a halászati mortalitás és a visszadobás mértéke pedig magas. A tagállamok és az ágazat technikai intézkedéseket dolgoznak ki a közönséges tőkehal mortalitásának csökkentése és a nem szándékos fogások kiküszöbölése érdekében (például az Ír-tengeren). Jelentős erőfeszítésekre lesz szükség a kirakodási kötelezettség potenciális nehézségeinek megoldása érdekében. Több állomány – például a VI övezetben élő vékonybajszútőkehal- és közönségestőkehal-állomány, illetve az Ír-tengerben élő tőkehalállomány – ismeretének és analitikai felmérésének javítása érdekében még több erőfeszítésre lesz szükség.

A Kelta-tengeren a közönséges tőkehal és a foltos tőkehal teljes kifogható mennyisége a közelmúltbeli nagyarányú állománypótlódás megszűnése következtében csökkent. A 2013-ban javult állománypótlódásnak 2017-re a közönségestőkehal-állomány nagyobb biomasszáját kell eredményeznie. A foltos tőkehal esetében a visszadobás továbbra is problémát jelent, bár többek között a visszadobás kiküszöbölését szolgáló kötelezően használatos eszközöknek köszönhetően mérséklődött. A (2016-ban kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó) vékonybajszú tőkehal esetében a TAC számottevően emelkedett. A norvéghomár-állományokkal való gazdálkodás immár az MFH-szakvélemény alapján történik. A Porcupine-pad térségében élő norvég homárral való gazdálkodásra továbbra is különleges TAC-alérték vonatkozik, és szezonális halászati tilalom van érvényben.

Több állomány – többek között az Ír-tengerben élő közönséges tőkehal és a IX övezet egyes részeiben élő norvég homár – nagyon alacsony szintet mutat. A La Manche csatorna keleti részében élő közönségesnyelvhal-állomány állapota továbbra is rossz, helyreállítására 2015-ben gazdálkodási stratégiát vezettek be.

Mélytengeri fajok

A mélytengeri állományokra vonatkozó halászati lehetőségek kétéves ciklusokban kerülnek meghatározásra, és a 2017. és 2018. évi TAC tárgyalására novemberben kerül sor. A Bizottság figyelemmel kíséri a tagállamok 2015-re és 2016-ra vonatkozó kötelezettségvállalásait, és továbbra is szem előtt tartja az állományok sajátosságait.

Földközi-tenger és Fekete-tenger

A Földközi-tengeren egyes halállományokat főleg uniós halászhajók halásznak, míg más halállományok halászata nem uniós országokkal közösen zajlik. A túlhalászás általános szintje nagyjából az FMFH-szint 18 2-3-szorosa. Az állományok mintegy 9 %-át az MFH szintje alatt, míg az állományok 9 %-át az MFH-hoz közeli szinten 19 halásszák. A közelmúltban tapasztalható javulás ellenére az ismeretlen állapotú állományok száma továbbra is jelentős. A szürke tőkehal, a vörösmárna, a kis horgászhal és a kék puhatőkehal állományai esetében például a halászati mortalitás jelen pillanatban akár hatszor nagyobb az MFH-nál. A Bizottság már dolgozik az érintett állományokra irányuló adatgyűjtés fejlesztésén, és az új állományok vonatkozásában szakvéleményt kért HTMGB-től.

Az olyan halállományok esetében, amelyekkel az EU harmadik országokkal közösen gazdálkodik, a helyzet még ennél is több kihívást tartogat. Mind uniós, mind nemzetközi szinten intézkedések kidolgozása folyik az MFH-célok felé történő elmozdulás érdekében.

Az MFH megvalósítása felé történő elmozdulás gazdasági hatása tekintetében az Északi-tengeren és az Atlanti-óceánon folytatott fenntartható halászat ugyanazon potenciális előnyei a földközi-tengeri halászatban is fellelhetőek, ahol az állományok különösen kimerültek és a halászati mortalitásnak jelentősen, az FMFH-szint alá kell csökkennie.

Van példa olyan földközi-tengeri halászatra, amelynek esetében az állományok halászatának mértéke összhangban áll az MFH-célértékek elérésével, és a flották pozitív tendenciát mutatnak, különösen a kirakodás tekintetében (a Tirrén-tenger déli és középső részén élő mélytengeri rózsaszín ostorgarnéla és vörösmárna esetében). A földközi-tengeri halászat kimondottan vegyes jellege miatt az állományhelyreállítás hatásai különféle okokból – többek között a piaci feltételek és az áringadozások miatt – nem tükröződnek azonnal a nyereségességben és a foglalkoztatásban.

A földközi-tengeri állományok állapotáról (Cataniában, 2016 februárjában) tartott magas szintű találkozón megállapodás született arról, hogy a csökkenő tendenciák megfordítása érdekében sürgősen fel kell lépni, figyelembe véve az összes állomány tekintetében 2020-ig megvalósítandó MFH által jelentett nagy kihívást. Megállapodás született arról, hogy a tagállamoknak és az érdekelteknek együtt kell működniük a Bizottsággal azon kulcsfontosságú állományok és halászatok meghatározása érdekében, amelyeknél fellépésre, megfelelő eszközökre és a csökkenő tendencia megfordítására van szükség; a résztvevők megállapították, hogy ehhez a jelenlegi szabályok végrehajtására és érvényesítésére, valamint fokozottabb adatgyűjtésre, rendelkezésre állásra és elemzésre van szükség.

A Fekete-tengeren továbbra is komoly kihívást jelent az irányítás és az erőforrás-gazdálkodás, részben az állományok harmadik országokkal történő megosztása miatt. A Bizottság a tagállamokkal és a GFCM-mel együttműködve továbbra is a helyzet javításán dolgozik.

A kirakodási kötelezettség végrehajtásáról szóló jelentés 20

Az (EU) 2015/812 rendelet (salátarendelet) 21 értelmében a Bizottságnak évente jelentést kell benyújtania a kirakodási kötelezettség végrehajtásáról 22 . Ez a jelentés 2015-re vonatkozik, és a tagállamoktól, a tanácsadó testületektől és egyéb forrásoktól (ágazati szövetségek, nem kormányzati szervezetek) kapott információkon alapul.

A tagállamok összességében sokféle intézkedést alkalmaznak a kirakodási kötelezettségnek való megfelelés előmozdítása érdekében, többek között honlapokat hoznak létre, vitafórumokat szerveznek, útmutató kiadványokat adnak ki és konzultációt folytatnak az új követelményekről. Míg egyes tagállamok folyamatos tájékoztatást nyújtanak, addig más tagállamokban jelenleg is zajlik a belföldi engedélyezés és kvótagazdálkodás kiigazítása, vagy az egyszerűsített halászati gazdálkodás és a halászokra háruló szabályozási teher csökkentésére vonatkozó lehetőségek feltárása. A kötelezettségek ágazati megértését akadályozta az úgynevezett salátarendelet késedelme.

Az ellenőrzés és a megfelelés tekintetében egyes tagállamok a salátarendelet elfogadásáig halasztották a végrehajtást, 2015 januárjában azonban általában véve megkezdődött a szabálykövetés. Ez a tagállami végrehajtással kapcsolatos bizonytalanságok ellenére hozzájárult a kirakodási kötelezettség tényleges végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatszerzéshez. Az ellenőrzést és a megfelelést általában a „gyakorlat általi tanulás” jellemezte, amely lehetőséget ad a tökéletesítésre és a kiigazításra. Támogatást nyújtott az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal, a tagállamok pedig együttműködtek a közös alkalmazási tervek kidolgozásában. Az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a tagállamok regionálisan határozzák meg a kockázatokat, valamint a kapcsolódó nyomonkövetési és végrehajtási stratégiákat. Kevés jogsértésről érkezett jelentés.

A tengerfenéki állományok kirakodására vonatkozó 2016. évi kötelezettségre való felkészülés jegyében az ágazat és a hatóságok kísérleti együttműködést folytatnak az ellenőrző eszközökről (például elektronikus távellenőrzés és zártláncú televízió), a meg nem felelés kockázatának vizsgálatát célzó végső elemzésekről, valamint különösen a kockázatértékelési tervekhez kapcsolódó fogási kísérletekről. Egyes régiókban megbeszéléseket tartottak a fajok közötti rugalmasság kérdéséről.

A kirakodás korai szakaszában nehéz értékelni a kirakodási kötelezettség társadalmi-gazdasági hatásait. A gazdasági értékelésekkel kapcsolatban jelenleg is folyamatban van néhány projekt. Beszámolók felvetik az esetlegesen növekvő munkaterhet (a nem szándékos fogások kezelése, elszállítása), valamint azt, hogy a méreten aluli kifogott fajok értékesítéséből befolyt bevételek gyakran nem elegendőek a többletköltségek fedezésére. A kisméretű nyílt vízi hajók veszteségről számolnak be olyan fajok nagy mennyiségű fogásakor, amelyekhez nem rendelkeznek kvótával: az ágazat kiemeli, hogy a kvótabérlés jóval költségesebb, mint korábban.

A fedélzeti munkakörülmények és tárolási létesítmények kiigazításának szükségességével kapcsolatban kevés konkrét információ áll rendelkezésre, egyes információk azonban olyan különleges igényekre hívják fel a figyelmet, mint a halászati gyakorlatok felülvizsgálata annak érdekében, hogy elegendő pihenőidőt lehessen biztosítani a személyzet számára, illetve a hajók stabilitásával kapcsolatos problémák. A fagyasztó hajók fedélzetén változást jelentenek többek között a tengervíz-áteresztő nyílások fölé helyezett rácsok (a halak kiszivattyúzásának elkerülése érdekében) vagy a visszadobó csúszdák lezárása.

A méreten aluli kifogott és kirakodott fajok nem használhatók fel emberi fogyasztásra. Az ilyen fogások potenciális felhasználása a (helyi) piacoktól és a vevők vagy feldolgozó vállalatok keresletétől függ. A tagállamokkal szemben elvárás, hogy támogassák az ágazatot az új értékesítési lehetőségek felkutatásában (beleértve az ETHA-finanszírozás felhasználását is); jelentős intézkedésekről nem érkezett beszámoló. A tagállamok a „közvetlen emberi fogyasztás” kifejezés értelmezését kérték, és a Bizottság elősegítette az erről folytatott párbeszédet. A jobb szelektivitás és a nem szándékos fogások eredményesebb kiküszöbölése idővel várhatóan tovább csökkenti a nem szándékos fogások szintjét.

Az Európai Halászati Alap (2007–2013) keretében számos, kikötői infrastruktúrára irányuló projekt kapott finanszírozást a kirakodási kötelezettségre való tekintettel. Az Európai Tengerügyi és Halászati Alaphoz a közelmúltban elfogadott, 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó operatív programok a kirakodási kötelezettség végrehajtásához nyújtott támogatást irányoznak elő.

Ebben a korai szakaszban nem érkezett beszámoló a nyílt vízi és a balti-tengeri kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó halászati műveleteket érintő jelentős nehézségekről vagy az e műveletekre gyakorolt jelentős hatásról. A Balti-tengerre vonatkozó többéves terv összefüggésében a nyílt vízi ipari halászat meglévő határértékének egyeztetett kiigazításával az állítólag megvalósíthatatlan jelenlegi szintekkel kapcsolatos aggodalmakat várhatóan sikerül eloszlatni.

Összefoglalásul: az ágazat és a közigazgatási szervek jelentős erőfeszítéseket tettek a kirakodási kötelezettséggel kapcsolatos követelmények eddigi teljesítése érdekében. A tengerfenéki állományok kirakodására vonatkozó kötelezettség a kirakodási kötelezettség intézménye sikeres végrehajtásának legfőbb kihívásaként 2016-tól az úgynevezett halászatlefojtó fajokat helyezi előtérbe. Az ágazat aggasztónak tartja, hogy a halászatlefojtó fajok mérsékeltebb vagy késleltetett kvótacserét eredményezhetnek, amely fontos eszköz a kirakodási kötelezettség kiigazítása során. A KHP keretében rendelkezésre álló végrehajtási intézkedések ötvözésével a probléma várhatóan enyhülni fog. A vezetőknek és az ágazatnak azonban együtt kell működniük ahhoz, hogy a megvalósítható és életképes kirakodási kötelezettség elérése érdekében megtalálják a rendelkezésre álló intézkedések optimális kombinációját. További részletek az e közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumban találhatók.

Következtetés

A Bizottság folytatja a 2014. évi KHP ambiciózus végrehajtását és 2017-re általában a KHP MFH-célértékeivel összhangban álló halászati lehetőségeket fog javasolni, valamint arra fog törekedni, hogy e célértékek mielőbb teljesüljenek. A 2014. évi KHP szerinti első többéves terv alkalmazása – a KHP elsődleges célkitűzéseinek megvalósítását elősegítő eszközként – megteremti a keretet e prioritást jelentő irányítási eszköznek az Unió más tengermedencéiben történő fokozatos bevezetéséhez.

Az Európai Unió és flottái újabb és újabb eredményeket érnek el a fenntarthatóság és az MFH-célkitűzés időben történő megvalósítása tekintetében. Az északi vizeken megfigyelhető javuló tendencia ugyan lassulni látszik, a halászati mortalitás általánosan tapasztalható folyamatos csökkenése mellett semmi nem utal arra, hogy a 2020-ra kitűzött MFH-célérték megvalósítása terén elért eredményeket bármi is veszélyeztetné. A földközi-tengeri helyzet nagyon különböző, az előrehaladás lassú mind az erőforrásokról rendelkezésre álló ismeretek, mind a fenntartható halászat megvalósítása szempontjából. Az Uniónak fokoznia kell az erőfeszítéseket a legkisebb előrehaladást mutató területeken.

A kirakodási kötelezettség végrehajtásának tekintetében a tagállamok és az érdekeltek által a kötelezettség 2015. évi bevezetésével kapcsolatban adott első tájékoztatás óta komoly probléma nem merült fel. A jövőben azonban számos kihívás körvonalazódik, amelyek az ágazat és a közigazgatási szervek részéről egyaránt összehangolt erőfeszítéseket igényelnek.

Ütemterv

A munka ütemterve a következő:

(1)  A 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendelet (HL L 354., 2013.12.28.) 15. cikkének (14) bekezdésében és 50. cikkében előírtak szerint.

(2)  ICES-szakvélemény, illetőleg az esettől függően a HTMGB és a SAC (a GFCM tudományos tanácsadó bizottsága) szakvéleménye.

(3)  A 2014. október 6-i COM(2014) 614 final bizottsági javaslat alapján.

(4)  A kékúszójú tonhal kivételével.

(5)  A szakvélemény kiadója a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES).

(6)  Amennyiben az állomány szintje meghaladja azt a szintet, amely lehetővé teszi az MFH-nak megfelelően folytatott halászatot.

(7)  A földközi-tengeri állományok állapotáról 2016 februárjában Cataniában tartott magas szintű szemináriumon.

(8)  A tervek az 1967/2006/EK rendelet 19. cikke alapján kerültek elfogadásra.

(9)  Közelítő MFH-mutató alapján.

(10)  COM(2016) 134 final, 2016. március 11.

(11)  A HTMGB „Monitoring the performance of the Common Fisheries Policy” (A közös halászati politika eredményeinek nyomon követése) című jelentéséből (STECF-16-05) – a Közös Kutatóközpont tudományos és szakpolitikai jelentései, 2016.

(12)  STECF-16-05, 7. táblázat.

(13)  Modellen alapuló teljes átlag, a részletekért lásd az e közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumot.

(14)  A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Konzultáció a közös halászati politika keretében 2016-ban rendelkezésre álló halászati lehetőségekről, COM(2015) 239 final, 2015.6.2.

(15)  Az ICES 2014. évi jelentése alapján és 2013. évi állományadatok felhasználásával.

(16)  STECF – 16-05, 2., 3. és 4. táblázat.

(17)  Az ICES 2015. évi jelentése alapján és 2014. évi állományadatok felhasználásával.

(18)  Részletek az e közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumban találhatók.

(19)  Egy (dél-szicíliai) szardíniaállomány és a piros ostorgarnélarák egyik (a Ligur-tenger és a Tirrén-tenger északi része között megoszló) állománya.

(20)  Jelentését minden uniós parti állam benyújtotta, továbbá a BALTFISH, a PelAC, a SWWAC, az NSAC és a MEDAC észrevételei is beérkeztek.

(21)  Az Európai Parlament és a Tanács 2015. május 20-i (EU) 2015/812 rendelete.

(22)  A közös halászati politikáról szóló 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (14) bekezdése.