EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2015.11.18.

COM(2015) 576 final

MELLÉKLET

Jelentés az európai szén-dioxid-piac működéséről

amely a következő dokumentumot kíséri

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Éghajlat-politikai eredményjelentés, amely tartalmazza az európai szén-dioxid-piac működéséről szóló jelentést és a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló 2009/31/EK irányelv felülvizsgálatáról szóló jelentést

{SWD(2015) 246 final}

Tartalomjegyzék

1.    BEVEZETÉS    

2.    AZ EU ETS A HARMADIK KIBOCSÁTÁSKERESKEDELMI IDŐSZAKBAN    

3.    AZ EU ETS INFRASTRUKTÚRÁJA    

3.1.    A rendszer hatálya alá tartozó tevékenységek, létesítmények és légijármű-üzemeltetők    

3.2.    Az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék    

4.    A SZÉN-DIOXID-PIAC MŰKÖDÉSE 2013-BAN ÉS 2014-BEN    

4.1.    Kínálat: a forgalomban kerülő kibocsátási egységek    

4.1.1.    Összkvóta    

4.1.2.    Kiadott kibocsátási egységek    

4.1.2.1.    Térítésmentes kiosztás    

4.1.2.2.    A NER 300 program    

4.1.2.3.    A kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítése    

4.1.2.4.    A teljes árverésre vonatkozó szabálytól való eltérés az energiaszektor esetében    

4.1.3.    Nemzetközi jóváírások    

4.2.    Kereslet: a forgalomból kivont kibocsátási egységek    

4.3.    A kereslet és a kínálat egyensúlyba hozása    

5.    LÉGI KÖZLEKEDÉS    

6.    PIACFELÜGYELET    

6.1.    A kibocsátási egységek jogi természete és adóügyi elbírálása    

7.    A KIBOCSÁTÁSOK NYOMON KÖVETÉSE, JELENTÉSE ÉS ELLENŐRZÉSE    

7.1.    Követelmények a 3. időszakban    

7.2.    Nyomon követés a gyakorlatban    

7.3.    Akkreditált hitelesítés    

8.    A TAGÁLLAMOKBAN KIALAKULT IGAZGATÁSI RENDSZEREK ÉTTEKINTÉSE    

9.    MEGFELELÉS ÉS VÉGREHAJTÁS    

10.    AZ UNIÓS KIBOCSÁTÁSKERESKEDELMI RENDSZER STRUKTURÁLIS REFORMJA    

10.1.    A kibocsátási egységek forgalomba hozatalának későbbre ütemezése és a piaci stabilizációs tartalék    

10.2.    Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer reformja    

11.    KÖVETKEZTETÉSEK ÉS KILÁTÁSOK    

MELLÉKLET    

1.BEVEZETÉS

Az energiaunióra vonatkozó kezdeményezés 1 szerves részét képezi egy ambiciózus éghajlat-politika, ami az európai vezetők által 2014 októberében jóváhagyott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretben 2 is tükröződik. A 2005-ben elindított uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) – amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó uniós stratégia sarokköve – 2015-ben tízéves lett. A piaci stabilizációs tartaléknak és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó keretben meghatározott, fokozottan ambiciózus célok eléréséhez szükséges javasolt intézkedéseknek köszönhetően az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere a szén-dioxid-kibocsátások tekintetében ösztönző erővel bíró árakat fog megállapítani, ösztönözni fogja az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését, valamint a karbonszegény gazdaságba történő beruházások technológiasemleges, költséghatékony és az egész Unióra kiterjedő katalizátorának szerepét fogja betölteni. A rendszer nemcsak a belső energiapiac működését erősíti az uniós szintű árképzés révén, hanem a megújuló energiaforrások és más karbonszegény és energiahatékony technológiák elterjedését is ösztönzi.

Az európai szén-dioxid-piac helyzetéről szóló első jelentést 2012 novemberében tették közzé (2012. évi jelentés a szén-dioxid-piacról) 3 . A jelentés célja az volt, hogy elemezze a szén-dioxid-piac működését, valamint hogy a kibocsátási egységek növekvő többlete fényében megvizsgálja, szükség van-e szabályozási intézkedésre.

Ez az európai szén-dioxid-piac működéséről szóló jelentés, amelyet a 2003/87/EK irányelv 4 (az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv) 10. cikkének (5) bekezdése és 21. cikkének (2) bekezdése ír elő, két évre terjed ki: 2013-ra, az EU ETS-ben számos változást hozó harmadik kibocsátáskereskedelmi időszak első évére, és 2014-re. Emellett néhány 2015-ben javasolt vagy elfogadott kezdeményezést is bemutat. Eltérő jelzés hiányában a jelentéshez felhasznált adatok a 2015. júniusig a Bizottság rendelkezésre álló, nyilvánosan hozzáférhető adatok.

A Számvevőszék 2015 júliusában különjelentést tett közzé az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer integritásáról és alkalmazásáról 5 . Ez a jelentés a Számvevőszék által vizsgált kérdésekre is utal, amennyiben szükséges.

A légi közlekedést érintő kérdéseket elsősorban a jelentés 5. szakasza ismerteti.

2.AZ EU ETS A HARMADIK KIBOCSÁTÁSKERESKEDELMI IDŐSZAKBAN

Az EU ETS-t, amely a szén-dioxid (CO2) és egyéb üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony csökkentését célzó uniós stratégia sarokköve, 2005-ben indították el. A rendszer nemcsak a világ első jelentős szén-dioxid-piaca, hanem egyben a legnagyobb is, amelyen a nemzetközi szén-dioxid-piacon értékesített kibocsátási egységek több mint háromnegyede megfordul.

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere mára a 28 EU-tagállamban, Izlandon, Norvégiában és Liechtensteinben több mint 11 000 erőműre és más ipari létesítményre, valamint több mint 600, az európai repülőterek között légi járatokat üzemeltető légitársaság kibocsátásaira terjed ki.

Az EU ETS a fix összkvótás kereskedés elve alapján működik. A rendszerben meg van határozva azon üvegházhatású gázok összmennyiségének összkvótája vagy határértéke, amelyet a gyárak, erőművek és egyéb létesítmények kibocsáthatnak. Az összkvóta az idővel csökken annak érdekében, hogy visszaszoruljon az összkibocsátás.

2020-ban az EU ETS hatálya alá tartozó ágazatok kibocsátása 21 %-kal lesz alacsonyabb, mint 2005-ben volt, 2030-ra pedig előreláthatólag 43 %-kal lesz alacsonyabb.

Az EU ETS 2013-ban belépett a harmadik többéves kibocsátáskereskedelmi időszakba, amely 2020-ig tart. 2009-ben elfogadott alapos felülvizsgálatát 6 követően a rendszer mára harmonizáltabb szabályok szerint működik. A harmadik időszak számos javulást hozott a rendszer kialakításában, köztük a következő fő változásokat:

a tagállami kvótákból álló korábbi rendszert felváltó egységes, uniós szintű összkvóta váltotta fel, amely évente 1,74 %-kal csökken, valamint fokozott kiszámíthatóságot és stabilitást biztosít;

a térítésmentes kiosztás helyett az árverés válik a kibocsátási egységek alapértelmezett kiosztási módszerévé; ezt az EU ETS aukciós rendelete 7 szabályozza, amely nyílt, átlátható, összehangolt és megkülönböztetésmentes kibocsátási eljárást biztosít a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséhez;

a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztására vonatkozó, ambiciózus, uniós szintű előzetes teljesítménymutatókon alapuló összehangolt kiosztási szabályok ;

A nyomon követésről és a jelentésről 8 , a kibocsátásra vonatkozó adatokat tartalmazó jelentések hitelesítéséről, valamint a hitelesítők akkreditációjáról és felügyeletéről 9 szóló rendeletek;

a nemzetközi szén-dioxid-jóváírások EU ETS-ben való használatára vonatkozó szigorúbb szabályok és feltételek, valamint a gazdasági szereplők általi felhasználásukra vonatkozó harmonizált határértékek 10 ;

a nemzeti jegyzékek helyébe lépő központi elektronikus uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék, amelyet a kibocsátásforgalmi-jegyzékekre vonatkozó rendelet szabályoz 11 ;

A kibocsátási egységek, valamint az azokon alapuló származtatott pénzügyi eszközök és árverés útján értékesített termékek (2017 januárjától) a MiFID2 csomag keretében a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv 12 és (2017 januárjától) a piaci visszaélésről szóló rendelet 13 hatálya alá tartoznak.

Ez a reform ugyan többnyire megoldást nyújtott az EU ETS kezdeti nehézségeire, a 2008-ban kezdődött gazdasági válság példátlan hatással járt. A válság következtében a kibocsátási egységek többlete oly mértékben felhalmozódott az évek során, hogy 2012-re számuk már kétmilliárd egységre rúgott. A 2012-ben közzétett első szén-dioxid-piaci jelentés szerint 2013-ra mintegy 2 milliárd kibocsátásiegység-többlet kialakulására lehetett számítani, 2014-re egyre lassult volna a többletképződés, és 2020-ig nem csökkent volna a többlet összmennyisége. A növekvő piaci egyensúlyhiány, valamint a gyenge árjelzés miatt heves nyilvános vita alakult ki a kibocsátáskereskedelmi rendszerben felmerült problémák megoldására a 2012. évi szén-dioxid-piaci jelentésben előterjesztett szakpolitikai alternatívákról. A rendszer nem mozdította elő eléggé az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba való beruházásokat, és az új nemzeti politikák bevezetésének valószínűségét is növelte. A Bizottság ezért 2012 novemberében egy rövid távú intézkedésre tett javaslatot, amelynek értelmében 900 millió kibocsátási egység árverését 2019-ig, illetve 2020-ig elhalasztanák (vagyis az értékesítést későbbre ütemeznék). Az Európai Parlament és a Tanács 2013 decemberében elfogadta a javaslatot 14 , és 2014 márciusában megkezdődött az árverések későbbre halasztása. A 2012. évi szén-dioxid-piaci jelentés több strukturális lehetőséget is magában foglalt a felhalmozódott kibocsátási egységekkel összefüggésben kialakult nagy egyensúlyhiány megoldására. Ezt követően a Bizottság 2014 januárjában a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló közleménnyel 15 párhuzamosan jogalkotási javaslatot terjesztett elő egy piaci stabilizációs tartalék létrehozására (lásd a 10.1. szakaszt). Az Európai Parlament és a Tanács 2015 októberében elfogadta a javaslatot 16 .

2014 októberében az uniós állam- és kormányfők megállapodtak az Unió 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretének kiemelt céljairól és felépítéséről. Az elfogadott célok között szerepel, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 2030-ra legalább 40 %-kal kell csökkenteni az 1990-es szinthez képest. Az Unió ezt a kibocsátások legalább 40 %-kal való csökkentésére vonatkozó saját belső célt együttesen, költséghatékony módon fogja megvalósítani az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá tartozó és az azon kívül eső ágazatokban elért csökkentések révén. A Bizottság javaslata szerint egy jól működő, megreformált uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer és a piacot stabilizáló eszköz alkotja majd azt a legfőbb mechanizmust, amellyel elérhető ez a cél, nevezetesen, hogy az EU ETS hatálya alá tartozó ágazatokban 43 %-kal csökkenjenek a kibocsátások 2005-höz képest. 2015. július 15-én a Bizottság jogalkotási javaslatot nyújtott be az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszernek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó kerettel összhangban történő felülvizsgálatáról (lásd a 10.2. szakaszt).

3.AZ EU ETS INFRASTRUKTÚRÁJA

Ez a szakasz az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer alapinfrastruktúráját ismerteti, beleértve annak hatályát (azaz, hogy milyen típusú létesítményekre és gázfajtákra terjed ki a rendszer) és az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzéket, amelyben a kibocsátási egységeket és a velük végrehajtott ügyleteket tartják nyilván.

3.1.A rendszer hatálya alá tartozó tevékenységek, létesítmények és légijármű-üzemeltetők

A 3. időszaktól kezdődően energiaigényes ágazatnak minősülnek az EU ETS hatálya alá tartozó, helyhez kötött létesítményekkel rendelkező ágazatok, többek között a legalább 20 MW bemenő hőteljesítményű erőművek és egyéb égetőművek (kivéve a veszélyeshulladék-égető és a településihulladék-égető létesítményeket), az olajfinomítók, a kokszolókemencék, a vas- és az acél-, a cementklinker-, az üveg-, a mész-, a tégla-, a kerámia-, a cellulóz-, a papír- és a karton-, az alumínium-, a petrolkemikália-, az ammónia-, a salétromsav-, az adipinsav-, a glioxálsav- és a glioxilsavgyártás, a szén-dioxid-leválasztás, a csővezetékes szállítás és a szén-dioxid geológiai tárolása. A légi közlekedésnek az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó része 2016-ig az Európai Gazdasági Térségen belüli légi járatokra korlátozódik 17 .

Ami az üvegházhatású gázokat illeti, az EU ETS hatálya alá jelenleg a szén-dioxid (CO2) kibocsátása, a dinitrogén-oxid (N2O) salétromsav-, adipinsav-, glioxálsav- és glioxilsavgyártásból származó kibocsátása, valamint a perfluor-karbonok alumíniumgyártásból származó (PFC) kibocsátása tartozik.

A 3. időszak kezdetétől az Unió üvegházhatásúgáz-kibocsátásának körülbelül a fele tartozik a rendszer hatálya alá. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatályát az EU-tagállamok kiterjeszthetik további ágazatokra és üvegházhatású gázok kibocsátására (a hatályt kibővítő eljárás).

A 2014-es tárgyévre vonatkozó 2015-ös jelentéseikben 18 a tagállamok 19 arról számoltak be, hogy összesen mintegy 11 200 létesítmény tartozott az EU ETS hatálya alá, szemben az előző, 2013-as tárgyév mintegy 11 400 létesítményével. Ezek a létesítmények nagyon eltérő jellemzőkkel rendelkeznek, ezért a nyomon követésről és jelentésről szóló rendelet 4 kategóriát határoz meg a létesítmények átlagos éves kibocsátása alapján 20 . A 21. cikk értelmében benyújtott jelentések szerint 2014-ben – 2013-hoz hasonlóan – a létesítmények 72 %-a az A. kategóriába, 21 %-a a B. kategóriába és csupán 7 %-a (868 létesítmény) tartozott a C. kategóriába. 2014-ben több mint 5 700 létesítmény (az összes létesítmény 51 %-a) minősült kis kibocsátású létesítménynek, szemben a 2013-as tárgyév 5 600 létesítményével, amelyek az összes létesítmény 49 %-ának feleltek meg. A kis kibocsátású, A. kategóriába tartozó létesítmények magas százalékos aránya igazolja, hogy az arányosság elvét szem előtt tartva kialakított nyomon követési, jelentési és ellenőrzési rendszer többszintű szerkezete megfelelő.

Míg a létesítménykategóriák tekintetében a tagállamok meglehetősen egységes képet mutatnak, addig a rendszer hatálya alá tartozó ipari ágazatok és tevékenységek vonatkozásában nagyobbak az eltérések. Minden tagállamban találhatók olyan, az EU ETS hatálya alá tartozó létesítmények, amelyekben tüzelőanyagot égetnek. Az egyéb olyan tevékenységek közé, amelyekről a tagállamok többsége beszámolt, az olajfinomítás, az acélgyártás, valamint a cement-, a mész-, az üveg-, a kerámia-, a cellulóz- és papírgyártás tartozik. Csak két tagállam (Franciaország és Norvégia) számolt be arról 2014-ben, hogy szén-dioxid-leválasztási és -tárolási tevékenységre adott ki engedélyt. Ami az új gázokat illeti (ezek azok, amelyeket az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv I. melléklete tartalmaz, és amelyek a 3. időszak kezdetétől a rendszer hatálya alá kerülnek), perfluorozott vegyületek kibocsátásával járó tevékenységekre 13 országban adtak ki engedélyt, míg salétromsavgyártásra 20 tagállamban. Egyéb, dinitrogén-oxidot kibocsátó ágazatok csak három tagállamban (Németországban, Franciaországban és Olaszországban) működnek.

Csak néhány tagállam élt azzal a lehetőséggel, hogy a kis kibocsátókat az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv 27. cikkével összhangban kivegyék az EU ETS-ből. Ezt a lehetőséget az irányelv annak érdekében biztosítja, hogy csökkenjenek a kis kibocsátókat terhelő adminisztrációs költségek, és abban az esetben megengedett, ha egyenértékű intézkedések vannak érvényben az ÜHG-kibocsátás csökkentésére. A 2015-ben benyújtott jelentések szerint 8 ország (Németország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Izland, Olaszország, Szlovénia és az Egyesült Királyság) él ezzel a lehetőséggel, különösen a tüzelőanyag-égetést végző és a kerámiagyártó létesítmények tekintetében. A rendszerből kivett kibocsátás mennyisége mintegy 3,9 millió tonna CO2, vagyis az összes hitelesített kibocsátás 0,2 %-a volt 2014-ben, szemben a 2013. évi 4,7 millió tonna szén-dioxiddal.

Ami a rendszer hatálya alá tartozó légijármű-üzemeltetőket illeti, 2014-ben 600 körülire becsülték a ténylegesen az EU ETS hatálya alá tartozó légijármű-üzemeltetők számát.

3.2.Az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék

Az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék, amely a kibocsátási egységek és a velük végrehajtott ügyletek nyilvántartására szolgál, 2012 óta e műveletek központja. Ennek az egységes jegyzéknek az üzemeltetését és karbantartását a Bizottság végzi, míg az EU ETS-ben részt vevő 31 ország nemzeti jegyzékeinek kezelői a kapcsolattartó pontok a több mint 20 000 számla (vállalatok és természetes személyek) képviselői számára.

2013-ban sor került a kibocsátásforgalmi-jegyzékekre vonatkozó rendelet felülvizsgálatára az EU ETS 3. időszakához szükséges funkciók véglegesítése és az ügyletek erőfeszítés-megosztási határozat 21 szerinti elszámolásának beépítése érdekében. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerrel kapcsolatban a kibocsátásforgalmi-jegyzékekre vonatkozó felülvizsgált rendelet rendelkezik az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv 11a. cikke rendelkezéseinek végrehajtására szolgáló mechanizmusról, amely szerint a gazdasági szereplők a nemzetközi jóváírási jogosultságokat kibocsátási egységekre cserélhetik (lásd még a 4.1.3. szakaszt).

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelvvel és a kibocsátásforgalmi-jegyzékekre vonatkozó rendelettel összhangban az EU ETS 3. időszakában a kiosztás központilag, az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék keretében történik mind a kibocsátási egységeknek a helyhez kötött és a légi járművek üzemeltetői számára történő térítésmentes kiosztása esetében (lásd még a 4.1.2.1. és a 4.1.2.4. szakaszt), mind a kibocsátási egységeknek az egy közös és két saját aukciós platformon keresztül, árverés útján történő értékesítése esetében (lásd még a 4.1.2.3. szakaszt). A Bizottság mint az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék központi kezelője a nemzeti kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek kezelőivel egyeztetve a jegyzék funkcióinak, biztonságának és felhasználóbarát jellegének folyamatos javítására törekszik.

4.A SZÉN-DIOXID-PIAC MŰKÖDÉSE 2013-BAN ÉS 2014-BEN 

Ez a fejezet az EU ETS főbb jellemzőit mutatja be mind a keresleti, mind a kínálati oldalról. A fejezet tájékoztatást nyújt az összkvótáról, a térítésmentes kiosztásról, az árverés útján történő értékesítésről, valamint arról, hogy egyes tagállamok az energiaszektor tekintetében eltérnek a teljes árverésre vonatkozó szabálytól. Kitér továbbá a nemzetközi jóváírási jogosultságok felhasználására.

A keresleti oldalról tájékoztatást nyújt a hitelesített kibocsátásról, valamint a kereslet és a kínálat egyensúlyba hozásáról.

4.1.Kínálat: a forgalomban kerülő kibocsátási egységek

4.1.1.Összkvóta

Az EU ETS a fix összkvótás kereskedés elve alapján működik. Az összkvóta a rendszerben kibocsátható üvegházhatású gázok abszolút mennyisége, amelynek révén biztosítható a kibocsátás csökkentésére irányuló cél elérése, és amely a kereskedési időszak alatt forgalomba bocsátott kibocsátási egységek számának felel meg.

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv uniós szintű összkvótát határoz meg a 3. időszaktól. Az összkvóta minden évben a kibocsátási egységek 2010. évi mennyisége 1,74 %-ának megfelelő mennyiséggel csökken. Ez más néven a lineáris csökkentési tényező. Abszolút számokban ez annyit jelent, hogy a kibocsátási egységek száma meghatározott számú, mintegy 38 millió kibocsátási egységgel csökken évente. Ez a lineáris csökkentési tényező, amelyet a 20 %-os csökkentési célkitűzéssel összefüggésben fogadtak el, 21 %-os csökkenést eredményez az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó kibocsátások 2005-ös szintjéhez képest.

Az 1. és a 2. időszakban az uniós szintű összkvóta meghatározása alulról fölfelé történt, a tagállamok által a nemzeti kiosztási tervükben (NKT) meghatározott kibocsátásiegység-mennyiségek összesítésével.

2013-ban összesen 2 084 301 856 kibocsátási egységet osztottak ki. Az 1. táblázat a 2013 és 2020 közötti időszak egyes éveire vonatkozó összkvótákat mutatja be.

1. táblázat: Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer összkvótája, 2013–2020

4.1.2.Kiadott kibocsátási egységek

4.1.2.1.Térítésmentes kiosztás

Az EU ETS 3. időszaka jelentős változásokat hozott a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztásában: elvben a villamosenergia-termelésre többé nem jár térítésmentes kibocsátási egység (lásd a lenti 4.1.2.4. szakaszt), és az árverés vált az alapértelmezett szabállyá.

Az előző két időszakhoz képest gyökeresen megváltoztak az EU ETS-ben az ágazatoknak történő térítésmentes kiosztást vezérlő alapelvek. Egyrészt a kibocsátási egységek kiosztása uniós szinten harmonizált szabályok szerint, térítésmentesen történik, ami azt jelenti, hogy valamennyi tagállamban ugyanazok a szabályok vonatkoznak az azonos típusú létesítményekre. Másrészt a térítésmentes kiosztás a teljesítménymutatókon alapul annak érdekében, hogy jobban ösztönözze az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, és jutalmazza a leghatékonyabb létesítményeket. Harmadrészt az egész Unióra kiterjedő, az új belépők részére fenntartott tartalék (NER) a tervek szerint a kibocsátási egységek 3. időszakra előirányzott összmennyiségének 5 %-ával lesz egyenlő. A NER300 program ebből a tartalékból 300 millió kibocsátási egységet bocsátott rendelkezésre nagyléptékű demonstrációs szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CLT-) projektek megépítésének és üzemeltetésének ösztönzésére, valamint a megújuló energián alapuló innovatív technológiák előmozdítására. A Bizottság azt javasolja (lásd a 10.2. szakaszt), hogy a NER-ben maradó kibocsátási egységeket 2021-tól az EU ETS keretében az új és növekvő létesítményeknek osszák ki térítésmentesen.

Az ipari létesítmények számára biztosított térítésmentes kiosztásnak az a célja, hogy enyhítse a CO2-kibocsátás-áthelyezésnek az energiaigényes feldolgozóipari ágazatokat sújtó potenciális kockázatát (azaz amikor az ágazatok az üvegházhatású gázok kibocsátása tekintetében kevésbé szigorú korlátozásokat alkalmazó harmadik országokba helyezik át a termelést, ami világszinten az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedéséhez vezet). A kibocsátási egységek térítésmentes biztosítása jelentősen mérsékli a nemzetközi versenynek kitett ágazatok költségeit. Azokban az ágazatokban és alágazatokban, amelyek Unión kívüli ágazatokkal állnak versenyben, fennáll a CO2-kibocsátás-áthelyezés veszélye, ezért nagyobb arányban kapnak kibocsátási egységeket térítésmentesen, mint azok az ágazatok, amelyeket ez a veszély nem fenyeget.

A Bizottság 2009-ben fogadta el az első olyan listát, amely a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatokat és alágazatokat határozza meg (a CO2-kibocsátás-áthelyezési lista) 22 , és amelyet a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztásához használtak 2013-ban és 2014-ben. A lista 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban új ágazatokkal és alágazatokkal bővült. Mivel a CO2-kibocsátás-áthelyezés jelentős kockázatának kitett ágazatok első jegyzéke 2014-ben hatályát vesztette, a Bizottság az érintettekkel, köztük a tagállamokkal, az iparral, a nem kormányzati szervezetekkel és a tudományos körökkel folytatott széles körű konzultációkat követően határozatot 23 hozott arról, hogy a meglévő CO2-kibocsátás-áthelyezési jegyzék hatályát meghosszabbítja a 2015 és 2019 közötti időszakra.

A becslések szerint a 3. időszak során az időszakra vonatkozó összkvóta mintegy 43 %-át (6,6 milliárd kibocsátási egységet) térítésmentesen osztják ki az ipari létesítményeknek. Az új belépők számára további térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységek érhetők el a NER-ből.

2. táblázat: Az ipar számára 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységek száma (millióban) 24

A 3. időszakban az EU ETS hatálya alá tartozó új létesítmények és a kapacitásukat növelő létesítmények további térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységekre jogosultak a NER-ből. A NER 300 programra elkülönített 300 millió kibocsátási egység levonása után az eredeti NER 480,2 millió kibocsátási egységet tartalmazott. 2015 júliusáig 369 létesítmény számára 91,3 millió kibocsátási egységet tartalékoltak a 3. időszak egészére. A NER fennmaradó egyenlegét ki lehet osztani a jövőben az új létesítmények és a kapacitásukat növelő meglévő létesítmények között. Várhatóan azonban e kibocsátási egységek jelentős része nem kerül kiosztásra.

2015 júliusáig körülbelül 165,4 millióval csökkent a kibocsátási egységek száma az olyan létesítmények miatt, amelyek bezártak, vagy amelyeknek csökkent a termelése vagy a termelési kapacitása a 3. időszakban kiosztásra kerülő kibocsátási egységek számának meghatározásához használt adathoz képest.

4.1.2.2.A NER 300 program

A NER 300 program az egyik legnagyobb olyan program a világon, amely az innovatív, kis szén-dioxid-kibocsátást célzó demonstrációs projekteknek nyújt finanszírozást. A program finanszírozása az EU ETS harmadik időszakában az új belépők részére fenntartott tartalékból értékesített 300 millió kibocsátási egységből származó bevételből történik. Az értékesítésből származó forrásokat kétfordulós pályázati eljárás keretében kiválasztott projekteknek osztják ki. Az első felhívás keretében teljesítményalapú támogatások odaítélésére került sor 2012 decemberében, amikor 1,1 milliárd eurót ítéltek oda 20 megújuló energiaforrásokkal foglalkozó projektnek. 2014 júliusában a második pályázati felhívás keretében a Bizottság 1 milliárd EUR-t ítélt oda egy szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CLT-) projektnek és 18 megújuló energiaforrásokkal foglalkozó projektnek.

A program célja, hogy sikerrel mutasson be kereskedelmi léptékű, környezeti szempontból biztonságos szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiákat, valamint innovatív, megújuló energián alapuló technológiákat azzal a céllal, hogy fokozza az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák előállítása az Unióban.

A program megvalósítása sikeresen folyik, és három olyan projekt, amely a NER 300 program első pályázati felhívásán indulva kapott támogatást, már tiszta energiát termel:

Az olasz BEST bioenergetikai projekt meghatározott energianövényekből állít elő második generációs bio-tüzelőanyagokat egy Torino közelében, Crescentinóban található demonstrációs erőműben. A rendkívül innovatív, integrált biotüzelőanyag-gyártó üzem óriás olasznádból, egy új, gyorsan növekvő, szárazságtűrő energianövényből, valamint búzaszalmából állít elő etanolt. Az üzem éves termelési kapacitása 51 millió liter/év. Az Italian Bio Product S.p.A. által irányított BEST projekt 2013. június 1-jén kezdett működni, és 28,4 millió EUR társfinanszírozásban részesült a NER 300 programból.

A Verbiostraw egy olyan német bioenergia-projekt, amely mezőgazdasági hulladékból állt elő biogázt egy, a maga nemében egyedülálló üzemben. A projekt, amely 16,5 MW kapacitással rendelkezik, évente 136 gigawattórányi biogázt fog előállítani évi 40 000 tonna szalma felhasználásával. Az alapanyag kizárólag mezőgazdasági hulladék, ennek eredményeképpen az üzem nem igényli, hogy mezőgazdasági területen termesszenek energianövényeket. A kondicionált biogázt vagy be fogják vezetni a földgázhálózatba, vagy újszerű biotüzelő-anyagként a közlekedési/szállítási ágazatban fogják felhasználni. A Verbiostraw projektet a németországi Schwedt/Oderben működő VERBIO Ethanol Schwedt GmbH & Co irányítja. A projekt 2014. január 3-án kezdett működni, és 22,3 millió EUR társfinanszírozásban részesült a NER 300 programból.

A svéd Windpark Blaiken szélenergia-projekt célja egy 225 MW teljesítményű szélerőműpark létrehozása Svédország északi-sarkvidéki éghajlatú északi részén. Amint a projekt teljes mértékben működőképessé válik, 90 olyan szélerőműből fog állni, amelyek a lapátok elülső élén futó fűtőelemek alkotta innovatív jégmentesítő rendszerrel vannak felszerelve. A projekt keretében három év alatt háromszor 30 szélerőmű épül, amelyek a nemzeti hálózatra kapcsolódnak. A szélerőművek első két csoportja már működőképes, a harmadik üzembe helyezésére 2015-ben kerül sor. A projekt, amelyet a Blaiken Vind AB irányít, 2015. január 1-jén indult, és 15 millió EUR társfinanszírozásban részesült a NER 300 programból.

4.1.2.3.A kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítése

A 3. időszaktól kezdve az elsődleges piacon történő árverés a kibocsátási egységek kiosztásának alapértelmezett módja. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv értelmében a Bizottságnak az árverések nyílt, átlátható, összehangolt és megkülönböztetésmentes lefolytatása érdekében rendeletet kellett elfogadnia az árverések időbeli ütemezéséről, lebonyolításáról és egyéb vonatkozásairól. Ennek megfelelően 2010 novemberében elfogadták az árverésekről szóló rendeletet 26 . A rendelet arról rendelkezik, hogy a részt vevő tagállamok és a Bizottság együtt hozzanak létre egy közös platformot a kibocsátási egységeknek a tagállamok nevében, árverés útján történő értékesítéséhez, de azt is lehetővé teszi az egyes tagállamok számára, hogy a kívülmaradás mellett döntsenek. Németország, Lengyelország és az Egyesült Királyság amellett döntött, hogy él ezzel a lehetőséggel, és saját aukciós platformot jelöl ki. Az így kinevezett platformokat fel kell sorolni az árverésekről szóló rendelet III. mellékletében 27 .

Az árverésekről szóló rendelet úgy rendelkezik, hogy az aukciós platformokat versenytárgyalásos eljárások alapján kell kijelölni; a közös aukciós platform kijelöléséhez a Bizottság és az együttes fellépésben részt vevő tagállamok közös közbeszerzési megállapodást írtak alá, amely hatályba is lépett. 2012 augusztusában a European Energy Exchange-t (EEX) jelölték ki első közös aukciós platformként.

Az árverésekről szóló rendelet továbbá úgy rendelkezik, hogy egy aukció-ellenőrt is ki kell jelölni a tagállamok és a Bizottság közös közbeszerzési megállapodása alapján; az erre vonatkozó lehetőségek értékelése jelenleg zajlik.

Minden egyes aukciós platformnak az egyes naptári évek kezdete előtt meg kell határoznia és közzé kell tennie az egyes árverések volumenét és időpontját (az úgynevezett aukciós naptárt).

2015. június 30-ig több mint 650 árverésre került sor a 3. időszakra vonatkozóan. Az alábbi táblázat arról nyújt áttekintést, hogy az EEX és az ICE a 3. időszak kibocsátási egységei közül hány kibocsátási egység árverés útján történő értékesítését bonyolította le 2012-ben (az úgynevezett korai aukciókon 28 ), 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben. 2012 és 2014 között az EEX az árverésen értékesített összmennyiség 88 %-ának árverését bonyolította le 27 tagállam (a közös aukciós platformon együttműködő 25 tagállam, valamint Németország és Lengyelország) nevében, míg az ICE az összmennyiség 12 %-át az Egyesült Királyság nevében.

Az árverések általában zökkenőmentesen zajlottak le, az aukciós elszámolóárak általában összhangban voltak a másodlagos piaci árakkal, és nem voltak jelentős problémák vagy incidensek. Az EEX 2013-ban három alkalommal, az árverésekről szóló rendelet 7. cikke (6) bekezdésének megfelelően, röviddel az árverés megkezdése után törölte az árverést.

A 176/2014/EU bizottsági rendelettel összhangban a 2014-ben árverés útján értékesítendő mennyiségeket az ICE 2014. március 12-től, az EEX pedig 2014. március 17-től módosította annak a határozatnak megfelelően, amely szerint 900 millió kibocsátási egység árverését 2014-ről, 2015-ről és 2016-ról 2019-re, illetve 2020-ra kell halasztani. A légi közlekedés kibocsátási egységeinek árverés útján történő értékesítést a „stop-the-clock” („állítsuk meg az órát”) határozatot 29 követően 2012-ben felfüggesztették, majd 2014-ben újraindították. Horvátország 2015 januárjától kezdte meg a ráeső kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítését. Izland, Liechtenstein és Norvégia még nem kezdte meg a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítését.

3. táblázat: Az EEX és az ICE által a 3. időszak kibocsátási egységei közül árverés útján értékesített kibocsátási egységek mennyisége

2012 és 2015. június között az árverések árbevétele meghaladta az 8,9 milliárd eurót. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak az árverés útján történő értékesítéséből származó bevételek vagy az e bevételek – ezen belül a szolidaritás és a növekedés érdekében kiosztott kibocsátási egységekből származó összes bevétel – értékével megegyező összeg legalább 50 %-át éghajlatváltozással vagy energiaüggyel kapcsolatos célokra kell fordítaniuk. 2014-ben a tagállamok átlagosan e bevételek vagy az azzal megegyező pénzügyi egyenérték mintegy 87 %-át éghajlatváltozással és energiaüggyel kapcsolatos célokra, többségében éghajlatváltozással és energiaüggyel kapcsolatos hazai beruházásokra fordították vagy tervezik fordítani (lásd az Éghajlat-politikai eredményjelentés 6.1.1. pontját).

Az aukciós platformok minden egyes árverés részletes eredményét közzéteszik a kifejezetten erre a célra létrehozott weboldalakon. Ezenkívül Németország, Lengyelország és az Egyesült Királyság, valamint a közös aukciós platformot használó tagállamok nevében a Bizottság havonta jelentést tesznek közzé az árverésekről 31 .

4.1.2.4.A teljes árverésre vonatkozó szabálytól való eltérés az energiaszektor esetében

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv 10c. cikke az árverés általános szabályától való eltérésről rendelkezik, hogy elősegítse a villamosenergia-ágazat korszerűsítését célzó beruházásokat egyes tagállamokban. Tízből nyolc jogosult tagállam 32 igénybe veszi ezt az eltérést, és térítésmentesen biztosít kibocsátási egységeket a villamosenergia-termelők számára azzal a feltétellel, hogy azok megfelelő beruházásokat hajtanak végre. A 10c. cikk alapján térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységeket levonják a kibocsátási egységek azon mennyiségéből, amelyet a tagállam egyébként árverésre bocsátana. Az eltérés végrehajtására vonatkozó nemzeti szabályoktól függően a villamosenergia-termelők a nemzeti beruházási tervben felsorolt beruházások közül folyamatban lévő vagy már végrehajtott beruházásaikkal, vagy az ilyen beruházások finanszírozására szolgáló nemzeti alapba való befizetéseikkel egyenértékű kibocsátásiegység-mennyiségben részesülhetnek térítésmentesen.

A villamosenergia-termelők számára 2013-ban és 2014-ben térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységek számát a 4. táblázat ismerteti. Ha a kiosztott kibocsátási egységek száma kisebb, mint a megengedett maximum, a „fel nem használt” kibocsátási egységek az adott tagállam nemzeti szabályaitól függően térítésmentesen kioszthatók a következő év(ek)ben. Végül azokat a kibocsátási egységeket, amelyeket nem osztanak ki térítésmentesen az eltérés értelmében, árverésre bocsátják. Az első évben a nemzeti tervben szereplő beruházások közül azokat lehetett bejelenteni, amelyeket 2009 júniusától kezdődően hajtottak végre. 2013-ra és 2014-re vonatkozóan 500 beruházás költségeit jelentették be; ezek közül 135 befejeződött, 22 beruházást töröltek, míg a többi folyamatban van, de még nem fejeződött be.

A bejelentett beruházási költségek teljes összege a 2009 és 2013 közötti időszakban 5,9 milliárd EUR volt, 2014-ben pedig 1,9 milliárd EUR. Ennek 80 %-át az infrastruktúra korszerűsítésére és felújítására fordították, míg a többi beruházás a tiszta technológiákkal és az energiaellátás diverzifikálásával függött össze. A beruházások között szerepel például új, kapcsolt energiatermelést végző kondenzációs gőzturbina Észtországban (infrastruktúra-korszerűsítés), távfűtési hálózatok rehabilitációja Bulgáriában (infrastruktúra-felújítás), hulladékhasznosítás révén a szén megújuló energiaforrásokkal való kiváltása a Cseh Köztársaságban (tiszta technológia) és rendszerösszekötő földgázvezeték építése Magyarországon (az ellátás diverzifikálása).

4. táblázat: A 10c. cikk szerint térítésmentesen kiosztott, illetve kiosztandó kibocsátási egységek száma

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv előírja, hogy az eltérést alkalmazó tagállamok tegyenek közzé éves jelentést a nemzeti tervükből megvalósított beruházásokról. A kérelmeket is közzé kell tenni. A tapasztalat azt mutatja, hogy az eddig közzétett jelentések mind a formátumukat, mind a tartalmukat illetően igen eltérőek. Bizonyos esetekben a tagállamok üzleti titokra hivatkozva korlátozzák vagy összesítve adják meg a beruházási költségekről nyújtott információkat. A jelentéseket általában a felelős minisztérium – azaz az energiaügyi minisztérium (Bulgária, Románia és Litvánia) vagy a környezetvédelmi minisztérium (a Cseh Köztársaság, Ciprus, Észtország, Magyarország és Lengyelország) – honlapján teszik közzé.

4.1.3.Nemzetközi jóváírások

Az EU ETS 2020-ig lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy két, az ENSZ által szervezett jóváírási program, nevezetesen a tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) és az együttes végrehajtás (JI) jóváírásait – a nukleáris, valamint az erdősítési és visszaerdősítési projektek kivételével – felhasználják az EU ETS keretében fennálló kötelezettségeik teljesítésére 33 . Az 550/2011/EU bizottsági rendelet 34 szerint a 3. időszak kezdetétől az ipari gázok (HFC23 és adipinsavgyártásból származó N2O) megsemmisítésével járó projektekből származó jóváírások már nem engedélyezettek. Ezen túlmenően a 3. időszakban további korlátozások léptek hatályba az olyan projektekből származó jóváírásokra vonatkozóan, amelyeket 2013 után nem a legkevésbé fejlett országokhoz tartozó országokban jegyeztek be. Továbbá az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv 11a. cikke (3) és (4) bekezdésének megfelelően 2015. március 31-től a Kiotói Jegyzőkönyv első kötelezettségvállalási időszakában (2008–2012) végrehajtott kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatban kiadott jóváírásokat már nem lehet az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer kibocsátási egységeire cserélni.

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv 11a. cikkének (8) bekezdése az üzemeltetők és légi fuvarozók különböző kategóriái által felhasználható nemzetközi jóváírások mértékére vonatkozóan is tartalmaz rendelkezéseket, és minimumjogosultságokat határoz meg e tekintetben. Az 1123/2013/EU bizottsági rendelet megállapítja az egyes üzemeltetők és légi fuvarozók jóváírási jogosultságának meghatározására vonatkozó, 2020-ig érvényes szabályokat.

Noha a 2. és a 3. időszak jóváírási jogosultságainak pontos mennyisége részben a jövőbeli hitelesített kibocsátásadatoktól függ majd, a piaci elemzők becslése szerint körülbelül 1,6 milliárd jóváírást tesz majd ki. A 3. időszakban a jóváírásokat már nem adják le közvetlenül, hanem az egész naptári évben bármikor átválthatók kibocsátási egységekre. A 2015. április 30-i állapot szerint a felhasznált vagy átváltott nemzetközi kibocsátási egységek száma 1445 millió.

5. táblázat: A 2015. április 30-ig átváltott nemzetközi jóváírások összefoglalása

4.2.Kereslet: a forgalomból kivont kibocsátási egységek

Az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben feljegyzett adatok szerint 2014-ben az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben részt vevő, helyhez kötött létesítmények üvegházhatásúgáz-kibocsátása a becslések szerint megközelítőleg 4,5 %-kal csökkent a 2013-as szinthez képest, ami gyorsabb csökkenést jelent, mint a korábbi években. 2013-ban az üvegházhatású gázok hitelesített kibocsátása a becslések szerint legalább 3 %-kal mérséklődött 2012-höz képest.

Meg kell jegyezni, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszernek a 2. időszakról a 3. időszakra végrehajtott kiterjesztése miatt módszertani szempontból problémát jelent teljes bizonyossággal értékelni a kibocsátások 2012-höz viszonyított változását. A becslések szerint 2013-ban a 2. és a 3. időszakban egyaránt a rendszer hatálya alá tartozó ágazatokba sorolt létesítményeknek legalább 3 %-kal kisebb volt a kibocsátása, mint 2012-ben. Míg a helyhez kötött létesítmények hitelesített ÜHG-kibocsátása 1895 millió tonna CO2-egyenérték volt 2013-ban, addig az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer kiterjesztése miatt a rendszer hatálya alá került további kibocsátás a becslések szerint 79–100 millió tonnát tett ki. Összegezve elmondható, hogy a 2008-ban kezdődött gazdasági válság jelentős hatást gyakorolt a kibocsátásokra, és 2014-ben a kibocsátás még a rendszer 2. és 3. időszak közötti kiterjesztése miatt végrehajtott korrekció után is a válság előtti szint alatt maradt. Az éves kibocsátás volatilitása nem magyarázható kizárólag gazdasági tényezőkkel, hanem az energiahatékonyság javítása érdekében tett intézkedéseknek, illetve a tisztább energiaszerkezetnek is betudható.

6. táblázat: Hitelesített kibocsátásadatok

Forrás: Az európai uniós ügyleti jegyzőkönyv (EUTL) nyilvános weboldala (http://ec.europa.eu/environment/ets/)

GDP-adatok innen: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&language=en&pcode=tec00115

Az önként törölt (megfelelésre fel nem használt) kibocsátási egységek száma 2013-ban 13 219, 2014-ben pedig 47 278 volt.

4.3.A kereslet és a kínálat egyensúlyba hozása

Mint az a 2012. évi szén-dioxid-piaci jelentésben szerepel, a 3. időszak kezdetén az EU ETS-t a kibocsátási egységek kereslete és kínálata között kialakult nagymértékű egyensúlyhiány jellemezte, ami körülbelül 2 milliárd kibocsátási egységnyi többletet eredményezett. 2013-ban ez a többlet tovább emelkedett több mint 2,1 milliárdra. 2014-ben a többlet kismértékben csökkent: körülbelül 2,07 milliárd egységre. 2014-ben 400 millióval kevesebb kibocsátási egységet bocsátottak árverésre, ami annak köszönhető, hogy későbbre ütemezték ezen egységek értékesítését. Az árverések későbbre ütemezése nélkül a többlet 2014-ben majdnem 2,5 milliárd kibocsátási egységre emelkedett volna.

A 2012. évi szén-dioxid-piaci jelentés felvázolta ennek az egyensúlyhiánynak az okait. Alapvetően nem illeszkedik egymáshoz a kibocsátási egységek árverési kínálata, amely a kibocsátási összkvóta miatt rögzített, és a kibocsátási egységek iránti kereslet, amely rugalmas, és amelyet befolyásolnak a konjunktúraciklusok, a fosszilis tüzelőanyagok árai, valamint az egyéb olyan tényezők, mint például az egymást kiegészítő politikák és a technológiai fejlődés. A nemzetközi jóváírások beáramlása is befolyásolta a kibocsátási egységek kínálatát: jelentősen növelte azt. A helyzet orvoslása érdekében a Bizottság jogalkotási javaslatot terjesztett elő egy piaci stabilizációs tartalék létrehozására, és a kibocsátási egységek árverési kínálatának rugalmasabbá tételére. A piaci stabilizációs tartalék célja, hogy a kereslet és a kínálat közötti egyensúlyhiány enyhítésével stabilizálja a piacot (lásd a 10.1. szakaszt).

A piaci stabilizációs tartalék működése szempontjából kulcsfogalom a forgalomban lévő kibocsátási egységek száma (TNAC). A kibocsátási egységek a tartalékba kerülnek, ha a TNAC meghaladja az előre meghatározott felső határt (833 millió kibocsátási egység), illetve felszabadulnak a tartalékból, ha számuk az előre meghatározott alsó határ alá kerül (400 millió kibocsátási egység alá, vagy amennyiben intézkedések elfogadására kerül sor az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv 29a. cikke alapján). Így a piaci stabilizációs tartalék felszívja, illetve felszabadítja a kibocsátási egységeket, ha a TNAC egy előre meghatározott tartományon kívül kerül. A tartalékot gyarapítják azok a kibocsátási egységek is, amelyek árverését későbbre ütemezték, vagy amelyeket nem osztottak ki 37 .

A kibocsátási egységek kínálatát a 2. időszakban felhalmozott kibocsátási egységek, az árverésre bocsátott kibocsátási egységek, a térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységek, valamint a NER-ben lévő kibocsátási egységek alkotják; ugyanakkor a keresletet a létesítmények kibocsátásai és a törölt kibocsátási egységek határozzák meg. A további részleteket lásd a mellékletben lévő táblázatban.

A forgalomban lévő kibocsátási egységek számának meghatározásához az EU ETS 2. időszaka (2008–2012) után fennmaradó, le nem adott és nem törölt kibocsátási egységek száma jelenti a kiindulópontot. E kibocsátási egységeket a második kereskedési időszak végén felváltották a 3. időszak kibocsátási egységei. A forgalomban lévő kibocsátási egységek számát nem növelik a harmadik kereskedési időszak előtti egyéb kibocsátási egységek 38 . Ez a „főösszeg” jelenti tehát az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének harmadik kereskedési időszaka elején forgalomban lévő kibocsátási egységek pontos számát. A „főösszeg” 1 749 540 826 kibocsátási egység (ez a számadat a 3. időszak kibocsátási egységei közül korai aukciókon 2012-ben értékesített kibocsátási egységeket nem, a 3. időszak kezdete előtt felhasznált nemzetközi jóváírásokat azonban magában foglalja. A 2008 óta felhasznált nemzetközi jóváírások összege a 4.1.3. szakaszban szerepel).

A forgalomban lévő kibocsátási egységek számát, amely a piaci stabilizációs tartalék (PST) által felszívott, illetve felszabadított kibocsátási egységek száma szempontjából jelentős, a következő képlettel kell kiszámítani:

TNAC = kínálat – (kereslet 39 + a PST-ben lévő kibocsátási egységek száma)

Az éves szén-dioxid-piaci jelentés megengedi a keresleti és a kínálati adatok összevonását, amelyeket az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelvből és végrehajtási rendelkezéseiből eredő beszámolási kötelezettségek ütemezése szerint kell közzétenni. Az ütemezést, az érintett adatokat és az időbeli hatályt a 7. táblázat tartalmazza.

7. táblázat: Az adatok közzétételére vonatkozó ütemezés

Amint a piaci stabilizációs tartalék működésbe lép 2019-ben, a Bizottság minden május közepén közzé fogja tenni az előző évben forgalomban levő kibocsátási egységek számát 2017-től kezdődően.

Az 1. ábra a 2014 végéig tartó időszakot érintő, összesített kereslet- és kínálatadatokat mutatja be. 2013-ban az összkínálat mintegy 2,18 milliárd kibocsátási egység, az összkereslet pedig mintegy 1,96 milliárd kibocsátási egység volt. 2014-ben az összkereslet és az összkínálat egyaránt körülbelül 1,87 milliárd kibocsátási egységre csökkent. A többlet tehát 2013-ban hozzávetőleg 220 millió kibocsátási egységgel több mint 2 milliárd kibocsátási egységre nőtt, míg 2014-ben nem változott. A 2014. évi csökkent kínálat és kereslet a kibocsátási egységek forgalomba hozatalának későbbre ütemezése miatt alacsonyabb árverési volument és a kibocsátás folyamatos csökkenését tükrözi. A 2013-ra és 2014-re vonatkozó számadatok mérlegelésekor meg kell jegyezni, hogy azok az említett évekre vonatkozó, az európai uniós ügyleti jegyzőkönyvből (EUTL) kinyerhető legfrissebb adatokon alapulnak. Ez azt jelenti, hogy 2013-ra és 2014-re vonatkozóan a legújabb adatokat is magukban foglalhatják.

1. ábra: A kumulált kereslet és kínálat közötti egyensúly 2014 végéig

5.LÉGI KÖZLEKEDÉS

A légi közlekedéssel a 2008/101/EK irányelv 41 bővítette ki az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatályát. Az irányelv előírja, hogy 2012 eleje óta az Európai Gazdasági Térség (EGT) repülőterei között üzemeltetett összes légi járat, az EGT területén található repülőterekről harmadik országokba induló légi járatok és – amennyiben nem vonatkozik rájuk kivétel felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén – a harmadik országokból az EGT-n belüli repülőterekre érkező járatok kibocsátása az EU ETS hatálya alá tartozik.

2013 szeptemberében az ICAO közgyűlése megállapodott abban, hogy a nemzetközi légi közlekedésből származó kibocsátások problémájának megoldására 2016-ra globális piacalapú mechanizmust dolgoznak ki, amelyet 2020-tól kell végrehajtani. Az EU üdvözölte ezt az eredményt, és erre válaszul módosította az uniós jogszabályokat. E tekintetben a 421/2014/EU rendelet 42 2013 és 2016 között átmenetileg az EGT-n belüli légi járatok kibocsátására szűkíti az EU ETS hatályát.

A 21. cikk alapján, 2015-ben benyújtott jelentések szerint 611 légijármű-üzemeltető rendelkezik nyomonkövetési tervvel. A szóban forgó légijármű-üzemeltetők 50 %-a (305) kereskedelmi légijármű-üzemeltető, 50 %-a (306) pedig nem kereskedelmi légijármű-üzemeltető. Összesen 329 (az 53,8 %-uk) minősül kis kibocsátónak.

Az EUTL nyilvános internetes honlapja szerint az EGT területén található repülőterek között végzett légi közlekedési tevékenységből származó hitelesített szén-dioxid-kibocsátás 2013-ban összesen 53,4 millió tonna CO2, 2014-ben pedig 54,9 millió tonna CO2 volt, ami 2013-hoz képest 2,8 %-os növekedést jelent 2014-ben. 

A légijármű-üzemeltetőknek eredetileg kiosztott kibocsátási egységek mennyiségét hozzáigazították az EGT-n belüli tevékenységekre korlátozott hatályhoz. A kiigazított térítésmentes kiosztás 2013-ban 32,4 millió kibocsátási egység, 2014-ben pedig 32,3 millió kibocsátási egység volt 43 .

A 2013. és 2014. évben árverés útján értékesítendő kibocsátási egységek mennyisége az árverésre kerülő mennyiségeknek az 421/2014/EU rendelettel összhangban történt kiigazítása után az 5,7 milliónyi várható éves mennyiség alapján került meghatározásra. Ezeket a kibocsátási egységeket 2015. január 1. és április 30. között árverezték el.

Ezek az adatok azt mutatják, hogy 2013-ban és 2014-ben mintegy 32 millió tonnával csökkent a kibocsátás.

6.PIACFELÜGYELET

A kibocsátási egységekkel végrehajtott ügyletek oroszlánrészét a származtatott ügyletek (tőzsdei és tőzsdén kívüli határidős ügyletek, opciós ügyletek, swapügyletek) alkotják, amelyek az uniós pénzügyi piacok szabályozásának (köztük a jelenleg is hatályos, a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv [MiFID-irányelv]) 44 hatálya alá tartoznak. Ezt most a MiFID2-csomag váltja fel, amelyet 2017. januártól kell majd alkalmazni, és amely több végrehajtási intézkedés elfogadását igényli.

A MiFID2-csomag szerint a kibocsátási egységek is pénzügyi eszközöknek fognak minősülni. Ez annyit jelent, hogy a MiFID2-csomag hagyományos pénzügyi piacokra (köztük azokra, amelyeken a szén-dioxid-kibocsátásból származtatott termékek kereskedelme folyik a vezető platformokon) vonatkozó szabályai a másodlagos szén-dioxid-piac azonnali szegmensére (a kibocsátási egységekkel a másodlagos piacon azonnali teljesítéssel folytatott ügyletekre, amelyek jelenleg nem tartoznak uniós szintű szabályozás hatálya alá) is vonatkoznak majd, hogy ugyanolyan mértékű legyen az átláthatóság, a befektetők védelme és az integritás, mint a származtatott ügyletek piacán 45 . 

Ezen túlmenően a pénzügyi eszközöknek a MiFID2-csomagban adott meghatározására történő kereszthivatkozás alapján a pénzügyi piacra vonatkozó egyéb jogszabályokat is alkalmazni kell. Ez különösen így van a piaci visszaélésről szóló rendelet esetében, amelyet mind a másodlagos piacokon, mind az EU ETS árverésein az elsődleges piacon alkalmazni kell majd a kibocsátási egységeket érintő ügyletek és magatartás tekintetében. Ehhez hasonlóan, a pénzmosási irányelvben a MiFID2-irányelvre történő kereszthivatkozás alapján a MiFID-irányelv szerinti engedéllyel rendelkező kibocsátásiegység-kereskedőknek kötelezően ügyfél-átvilágítást kell végezniük a kibocsátási egységek másodlagos azonnali piacán 46 .

A MiFID2-irányelv és a piaci visszaélésről szóló rendelet, amelyeket egyaránt 2014-ben fogadtak el, tervbe veszik az általános rendszer egyes pontokon történő hozzáigazítását a szén-dioxid-piac sajátosságaihoz, mint például:

a MiFID2-irányelv alóli egyedi mentességek adása a szén-dioxid-piaci szereplőknek (többek között annak alapján, hogy az adott tevékenység csupán kiegészítő jellegű a fő tevékenység mellett, ami elsősorban a jogszabályi kötelezettségeknek való megfelelés céljából vásárlókra és a mások nevében kis mennyiségben kereskedőkre vonatkozik);

a bennfentes információk közzétételére vonatkozó kötelezettség, amely csak a legnagyobb résztvevőkre/kibocsátókra alkalmazandó;

részletesebb pozíciójelentések kereskedési helyszínenként (pozíciólimit nélkül);

a kibocsátási egységek külön kategóriaként kezelése a kereskedés előtti, illetve utáni átláthatósági kötelezettségek tekintetében (a sajátosságokhoz adaptált végrehajtási szabályok kidolgozásának elősegítése érdekében);

a kibocsátási egységekből származtatott pénzügyi eszközök teljes körű szabályozása (a pénzügyi eszközökből származtatott termékekhez hasonlóan, illetve az árualapú származtatott termékektől eltérően).

2014 és 2015 során több olyan, még elfogadásra váró 2. szintű intézkedés kidolgozására került sor, amelyek a MiFID2-irányelv és a MAR szerinti részletes rendelkezésekre vonatkoznak, például a MiFID2-irányelv szerinti kiegészítő jelleg megítélése során alkalmazandó küszöbértékek meghatározása, a MAR szerint a szén-dioxid-piaci résztvevőket terhelő, a bennfentes információk közzétételére vonatkozó kötelezettség érvényesítése során alkalmazandó küszöbértékek meghatározása, valamint a másodlagos piacok kibocsátási egységekre és a belőlük származtatott termékekre vonatkozó átláthatósági követelményeinek, köztük az MiFID2-irányelv szerinti likvid piacnak való nyilvánításukhoz alkalmazandó küszöbértékek meghatározása.

6.1.A kibocsátási egységek jogi természete és adóügyi elbírálása

Sok más esethez hasonlóan a kibocsátási egységek jogi természete és adóügyi elbírálása nincs uniós szinten meghatározva. A harmonizálás hiánya ellenére fejlett és nagyon likvid piac alakult ki az elmúlt évtizedben. A jelenlegi szabályozási keret biztosítja a szükséges jogi alapokat egy átlátható, likvid szénpiachoz, miközben biztosítja a piac stabilitását és integritását. Jóllehet az érdekeltek nem jelezték, hogy pontosítani kellene a kibocsátási egységek jogi meghatározását, az Európai Számvevőszék ajánlása nyomán a Bizottság azt tervezi, hogy elemzi a kibocsátási egységek jogi státuszának tisztázásával járó előnyöket.

A 21. cikk szerinti jelentésekben 23 tagállam számolt be a kibocsátási egységekről, és írta le, hogy azoknak jogrendszerükön belül milyen a jogi természete. A kibocsátási egységeket sokféleképpen írják le: pénzügyi eszközként, immateriális javakként, tulajdonjogként vagy akár áruként. Egy ország (Németország) szerint felül kell vizsgálni a jogszabályokat. Más tagállamok pénzügyi eszközökként kezelik a kibocsátási egységeket, tulajdonjogként határozzák meg őket, illetve állami tulajdonként tekintenek rájuk.

Ami a kibocsátási egységek adóügyi elbírálását illeti, a 21. cikk szerinti jelentésekből az derült ki, hogy néhány tagállam beszámolója szerint hozzáadottérték-adó (héa) 47 terheli a kibocsátási egységek kiadását, és 24 tagállamban kell héát fizetni a kibocsátási egységekre vonatkozó másodlagos piaci ügyletek után. A tagállamok többsége arról számolt be, hogy a kibocsátási egységekkel kapcsolatos ügyletekre fordított adózás 48 vonatkozik. A társaságoknak nyújtott kibocsátási egységeket további adóterhek sújthatják. Tizenhat tagállam számolt be arról, hogy nem terheli adó a kibocsátási egységeket és a vállalati kibocsátási egységeket.

7.A KIBOCSÁTÁSOK NYOMON KÖVETÉSE, JELENTÉSE ÉS ELLENŐRZÉSE

7.1.Követelmények a 3. időszakban

Ez EU ETS alapját a nyomon követés, jelentés és ellenőrzés alkotja. Ezt kiforrott akkreditációs rendszer egészíti ki, amely a független ellenőrök megfelelő színvonalát hivatott biztosítani. A 3. időszak nyomon követésre, jelentésre és ellenőrzésre vonatkozó követelményeinek fejlesztése és harmonizálása érdekében elfogadták a nyomon követésről és jelentésről szóló rendeletet (MRR-rendelet), valamint az akkreditálásról és hitelesítésről szóló rendeletet (AVR-rendelet) (lásd a 2. szakaszt).

A Bizottság emellett rendelkezésre bocsátotta az iránymutatásokat tartalmazó dokumentációk és elektronikus jelentési formanyomtatványok széles skáláját, amelyeket a tagállamok széles körben alkalmaznak.

A megfelelési rendszer hatékonysága is javult, mivel az MRR-rendelet lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kötelezővé tegyék az elektronikus jelentéstételt. 2015-ben tíz tagállam számolt be arról, hogy külön informatikai rendszert alakítottak ki az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében történő beszámolásra.

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben a nyomonkövetési rendszer elemekből felépíthető rendszerként van kialakítva, amely a költséghatékonyság érdekében nagyfokú rugalmasságot biztosít az üzemeltetők számára, ugyanakkor rendkívül megbízhatóvá teszi a nyomon követett kibocsátási adatokat. E célból többféle nyomonkövetési módszer (számításon alapuló 49 vagy mérésen alapuló módszer 50 , valamint kivételes esetekben kivételes eljárás) is megengedett. A létesítmény különböző részei tekintetében a módszereket kombinálni is lehet. A létesítményekre és a légijármű-üzemeltetőkre olyan követelmény vonatkozik, miszerint az illetékes hatóság által az MRR-rendelet alapján jóváhagyott nyomonkövetési tervvel kell rendelkezniük, aminek köszönhetően elkerülhető a nyomonkövetési módszerek önkényes kiválasztása.

7.2.Nyomon követés a gyakorlatban

A Bizottságnak a tagállamok által a 21. cikk alapján benyújtott, az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv 2014. évi alkalmazásáról beszámoló jelentések szerint a létesítmények többségében a számításon alapuló módszert alkalmazzák. A jelentések szerint (22 tagállamban) csak mintegy 140 létesítményben alkalmaznak folyamatos kibocsátásmérő rendszereket. Csupán 13 tagállam számolt be arról, hogy összesen 32 létesítményben alkalmaznak kivételes eljárást, amely 6,1 millió tonna CO2-egyenérték kibocsátását érinti.

A nyomonkövetési módszerek rugalmas megválasztása biztosítja a nyomonkövetési, jelentési és ellenőrzési keret költséghatékonyságát. Egy szintén e célt szolgáló másik fontos elem a meghatározási szintek alkalmazása. A kibocsátási adatok meghatározásához szükséges összes paraméter esetében úgynevezett „meghatározási szinteket” állapítanak meg annak érdekében, hogy a szükséges erőfeszítések és a bizonytalanság mértékére vonatkozó követelmények arányban álljanak a létesítmény méretével. Az MRR-rendelet előírja, hogy valamennyi gazdasági szereplőnek teljesítenie kell bizonyos minimális meghatározási szinteket: a nagyobb kibocsátási forrásoknak magasabb meghatározási szinteknek kell megfelelniük (vagyis megbízhatóbb adatminőséget kell biztosítaniuk), míg a kisebb forrásokra költséghatékonysági okokból kevésbé szigorú követelmények vonatkoznak 51 .

A létesítmények általában teljesítik a meghatározási szintekre vonatkozó minimumkövetelményeket. A jelentések szerint a C. kategóriájú létesítmények közül csak 118 (az összes létesítmény 14 %-a) tér el legalább egy paraméter esetében attól a követelménytől, hogy a jelentős forrásanyagokra a legmagasabb meghatározási szinteket alkalmazzák (2013-ban ez a szám 137 volt, amely a létesítmények 16 %-ának felelt meg). A valós szám azonban ennél magasabb lehet, mivel nem minden tagállam szolgáltatott adatokat e tekintetben. Ilyen eltérések csak akkor megengedettek, ha az üzemeltető bizonyítja, hogy a legmagasabb meghatározási szint műszakilag nem megvalósítható, vagy ésszerűtlen költségekhez vezet. Amennyiben megállapításra kerül, hogy az említett feltételek már nem állnak fenn, az üzemeltetőknek fejleszteniük kell nyomonkövetési rendszereiket. Ehhez hasonlóan a tagállamoknak be kellett jelenteniük az olyan B. kategóriájú létesítmények számát, amelyek a jelentős forrásanyagok vagy kibocsátó források tekintetében nem felelnek meg a legmagasabb meghatározási szint követelményeinek. Csak 22 tagállam számolt be erről a kérdésről, és az derült ki, hogy a B. kategóriájú létesítmények átlagosan 28 %-a tér el valamilyen szempontból a követelményektől (2013-ban 24 tagállam küldött ilyen információkat, amelyek alapján a B. kategóriájú létesítmények átlagosan 28 %-a érintett). A fentiek megerősítik, hogy az MRR-rendelet ilyen eltérésekre vonatkozó rendelkezései a gyakorlatban is alkalmazhatók (szem előtt tartva, hogy az eltéréseket az üzemeltetőnek kellően meg kell indokolnia, és azokat az illetékes hatóságnak is jóvá kell hagynia), és az üzemeltetők általában jól megfelelnek az előírásoknak.

A légi járművek üzemben tartói kevesebb lehetőség közül választhatnak a kibocsátások nyomon követése tekintetében. Csak a számításon alapuló módszerek kivitelezhetők, mivel a tüzelőanyag-fogyasztás az a központi paraméter 52 , amelyet az EU ETS hatálya alá tartozó légi járatok esetében meg kell határozni.

7.3.Akkreditált hitelesítés

Az akkreditálásról és hitelesítésről szóló rendelet a 3. és a későbbi időszakokra uniós szinten harmonizált módszert vezetett be a hitelesítők akkreditálására. A jogi személynek vagy más jogalanynak minősülő hitelesítőket egy nemzeti akkreditáló testületnek kell akkreditálnia ahhoz, hogy az AVR-rendelet szerinti hitelesítést végezhessenek. A tagállamok csak természetes személy esetében tehetik lehetővé a minősítést az akkreditáció alternatívájaként 53 . Az új egységes akkreditációs rendszernek az az előnye, hogy lehetővé teszi a kölcsönösen elismert hitelesítők számára, hogy valamennyi tagállamban működjenek, ezáltal teljes mértékben kiaknázza a belső piac adta lehetőségeket, és hozzájárul ahhoz, hogy összességében elegendő hitelesítő álljon rendelkezésre.

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv 21. cikke értelmében a tagállamok beszámoltak arról, hogy az akkreditáció alkalmazási körei szerint hány hitelesítőt akkreditáltak 54 . Az akkreditáció összes alkalmazási körében összesen 1044 akkreditáció történt (ez nem egyenlő a hitelesítők számával, mivel a hitelesítők több alkalmazási körben is tevékenykednek). A hitelesítők tagállamok általi kölcsönös elismerése sikeresen működik: a tagállamok többsége (28) beszámolt arról, hogy legalább egy külföldi hitelesítő működik a területén. A hitelesítők rendelkezésre állása az AVR-rendelet végrehajtásának sem az első, sem a második évében nem jelentett szűk keresztmetszetet a rendszerben.

Megállapítást nyert, hogy a hitelesítők nagymértékben megfelelnek az AVR-rendeletnek, a tagállamok kevés adminisztratív intézkedésről 55 számoltak be; ez alól egy hitelesítő felfüggesztése, egy esetben az akkreditáció visszavonása és hat esetben az akkreditáció alkalmazási körének korlátozása jelentett kivételt. Hét tagállam számolt be hitelesítő elleni panaszokról, de ezeket az esetek 99 %-ában megoldották. Nyolc tagállam jelzett szabálytalanságot a nemzeti akkreditáló testület és az illetékes hatóság között előírt információcserével kapcsolatban.

8.A TAGÁLLAMOKBAN KIALAKULT IGAZGATÁSI RENDSZEREK ÉTTEKINTÉSE

A megbízott illetékes hatóságokat illetően a tagállamok az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerét különféle módszerekkel hajtják végre. A tagállamok többsége a meglévő struktúrákat vette igénybe, néhány tagállam pedig az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének végrehajtásával foglalkozó új szervezeteket hozott létre. Így néhány tagállamban több helyi hatóság vesz részt a végrehajtásban, míg más országokban központosított megközelítés követnek. A 21. cikk szerinti jelentések némi betekintést nyújtanak az egyes tagállamokban kialakult szervezeti felépítésbe. Átlagosan 4 különböző illetékes hatóság vesz részt az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer végrehajtásában. 15 tagállam számolt be arról, hogy a területi önkormányzatok is szerepet játszanak, általában az engedélyek kiadásában, valamint nyomonkövetési, jelentési és ellenőrzési kérdésekben. A hatóságok közötti koordináció elengedhetetlen ahhoz, hogy a jogi követelmények alkalmazása minden egyes tagállamban egységes és helyes módon történjen. Ezt az MRR-rendelet megfelelő rendelkezései biztosítják. A tagállamok arról számoltak be, hogy az illetékes hatóságok közötti koordinációhoz adott esetben különböző eszközöket alkalmaznak. 2014-ben 10 tagállam arról tett jelentést, hogy jogalkotási eszközökkel rendelkeznek a nyomonkövetési tervek vagy a kibocsátási jelentések központi kezelésére, nyolc esetben pedig egy központi szerv ad kötelező erejű utasításokat és iránymutatásokat. Tizenkét tagállam számolt be arról, hogy rendszeresen szerveznek műhelytalálkozókat a hatóságok számára, de csak nyolc említette, hogy közös képzéseket tartanak az illetékes hatóságok számára. Nyolc tagállam jelezte, hogy a koordináció eszközeként közös informatikai platformot alkalmaznak.

A tagállamok által (az engedélyezés és a jóváhagyott nyomonkövetési tervek után) kiszabott közigazgatási díjak tekintetében 14 tagállam arról számolt be, hogy nem számítanak fel díjat az üzemeltetőknek. A légi járművek üzemeltetői 16 országban nem fizetnek díjat. Hat tagállam jelentése szerint éves fenntartási díjat szednek az üzemeltetőktől és légijármű-üzemeltetőktől. Ezek a díjak a 671–5 250 EUR/év/üzemeltető tartományban mozognak. A díjat két esetben a kibocsátási egységenként fizetendő összeg (0,02–0,07 EUR) formájában állapították meg. Tizenhét tagállam szed elmondása szerint díjat különféle szolgáltatásokért, például a nyomonkövetési tervek jóváhagyásáért, vagy a nyomonkövetési tervek és engedélyek aktualizálásáért. E díjak mértéke igen eltérő: egy új nyomonkövetési terv jóváhagyása esetében lehet kevesebb mint 100 EUR, de akár több mint 3 000 EUR is.

Összességében azt a következtetést lehet levonni, hogy a tagállami rendszerek általában hatékonyak, és összhangban vannak az adott ország igazgatási rendszerével. Érvényesül a szubszidiaritás elve. Továbbra is erősíteni kell a tagállamok illetékes hatóságai közötti kommunikációt, valamint azt, hogy az illetékes hatóságok megosszák egymással a bevált módszereket.

9.MEGFELELÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

A tagállamok illetékes hatóságai különféle megfelelőségi ellenőrzéseknek vetik alá az éves kibocsátási jelentéseket, és ezáltal jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy az üzemeltetők nagymértékben megfeleljenek a szabályoknak. A 21. cikk alapján 2015-ben benyújtott jelentések információi szerint (Svédország kivételével) valamennyi tagállam az éves kibocsátási jelentések 95–100 %-át ellenőrizte teljesség és belső ellentmondásmentesség szempontjából. Továbbá a jelentések mintegy 80 %-át ellenőrizték a nyomonkövetési tervekkel való összhang, és átlagosan körülbelül 72 %-ukat vetették össze a kiosztási adatokkal. Huszonnégy tagállam számolt be arról, hogy egyéb adatokkal is végez összehasonlító ellenőrzést.

A fenti ellenőrzések a hitelesítő munkáját hivatottak kiegészíteni, és céljuk a nyomonkövetési, jelentési és ellenőrzési rendszer magas színvonalának biztosítása. Az ellenőrzést követően az illetékes hatóságok 2014-ben (és 2013-ban) csupán a jelentések 0,2 %-ában tártak fel hibákat.

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert leíró további mutató a tagállamok által bejelentett olyan esetek száma, amelyekben az illetékes hatóságnak konzervatív becslést kellett adnia egy létesítmény kibocsátásáról 56 ; az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben e mutató szerint is jól működik a megfelelési rendszer. Tizennégy tagállam számolt be összesen 37 ilyen esetről (ez a létesítmények 0,3 %-ának felelt meg), amelyek összesen 9,1 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást érintettek (a 2014-ben bejelentett összes hitelesített kibocsátás 0,5 %-át). Ezzel szemben 2013-ban tizenkét tagállam számolt be összesen 70 ilyen esetről (ez a létesítmények 0,6 %-ának felelt meg), amelyek összesen 2,7 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást érintettek (a 2013-ban bejelentett összes hitelesített kibocsátás 0,14 %-át).

A fenti adatok azt bizonyítják, hogy a harmadik felek általi ellenőrzés ellenére az illetékes hatóság által végzett ellenőrzések is fontosak. Az eredmények azonban azt is igazolják, hogy a létesítmények 99,5 %-a megfelel az EU ETS beszámolási követelményeinek.

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv pénzbírságot ír elő 100 EUR összegű többletkibocsátási bírság formájában, amelyet a kibocsátott szén-dioxid minden olyan tonnája után kell megfizetni, amelyre nem adtak le kellő időben kibocsátási egységet. Amint azt az Európai Számvevőszék is megjegyezte 57 , az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert nagyon magas megfelelési arány jellemzi: minden évben a kibocsátások mintegy 99 %-ára ténylegesen benyújtják az előírt számú kibocsátási egységet. A légi közlekedési ágazat is rendkívül nagy mértékben megfelelt az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer szabályainak: az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó, légi közlekedésből származó kibocsátások több mint 99,5 %-áért felelős légijármű-üzemeltetők megfeleltek az előírásoknak. Közéjük tartozik több mint száz, az EU-n kívüli székhellyel rendelkező olyan kereskedelmi légitársaság is, amely az Európai Gazdasági Térségen belül is működtet járatokat.

2014-re vonatkozóan hat tagállam (Németország, Spanyolország, Lengyelország, Portugália, Románia és az Egyesült Királyság) számolt be arról, hogy kisszámú esetben (kb. a létesítmények 0,1 %-ára) „többletkibocsátási bírságot” szabott ki. Az irányelv előírásai szerint a tagállamoknak az európai fogyasztói árindexszel 58 kell emelniük a bírság összegét.

A tagállamokban kiszabható egyéb szankciók a szabálysértések típusait és a szankciók skáláját illetően igen eltérőek. Sok tagállam úgy nyilatkozott, hogy az adott ügyben a szankciókat a bíróság határozza meg. A legtöbb tagállam arról számolt be, hogy a kiszabható szankciónak (adott esetben) alsó és/vagy felső határa van: míg a minimum néhány száz eurótól akár 75 000 EUR-ig, addig a maximum 5 000 EUR-tól 15 millió EUR-ig terjed. Hét tagállam szerint szankcióként börtönbüntetés is kiszabható.

2014-ben – csakúgy, mint 2013-ban – a létesítmények több mint 99 %-a eleget tett annak a követelménynek, hogy időben nyújtson be hitelesített éves kibocsátási jelentést. Az is fontos, hogy az üzemeltetők eleget tegyenek az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedélyüknek és a jóváhagyott nyomonkövetési tervnek. A tagállamok a 21. cikknek megfelelően beszámoltak arról, hogy milyen intézkedéseket tesznek a lehető legmagasabb szintű megfelelés biztosítása érdekében. A 2014-es tárgyévre vonatkozóan a 31 adatközlő ország közül 25 említette, hogy rendszeres találkozókat szerveznek az ágazattal és/vagy a hitelesítőkkel. 23 tagállam beszámolójában szerepelt, hogy az illetékes hatóságok helyszíni vizsgálatokat és helyszíni ellenőrzéseket tartanak. Huszonkét tagállam jelezte, hogy a kibocsátási egységek értékesítése mindaddig tilos, amíg a létesítmények nem felelnek meg az előírásoknak. Mindössze 11 tagállam említette, hogy közzéteszik az MRR-rendeletnek/AVR-rendeletnek nem megfelelő üzemeltetők nevét. Ezek az intézkedések meglehetősen hatásosnak tűnnek. 2014-re vonatkozóan csak 10 tagállam számolt be arról, hogy bírságokat szabott ki. Börtönbüntetés kiszabását a tagállamok nem jelezték. Bírságot a leggyakrabban azért szabtak ki az üzemeltetőknek, mert azok elmulasztották időben benyújtani a hitelesített jelentést (7 tagállamban: Spanyolországban, Magyarországon, Lengyelországban, Portugáliában, Romániában, Szlovákiában és az Egyesült Királyságban), valamint elmulasztották betartani az engedélyben foglalt feltételeket (5 tagállamban: Spanyolországban, Görögországban, Magyarországon, Hollandiában és az Egyesült Királyságban).

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének megfelelési fóruma továbbra is hatékony mechanizmust biztosít a nyomon követésre, jelentésre és ellenőrzésre vonatkozó információk tagállamok és illetékes hatóságok közötti megosztásához, valamint a hatékony végrehajtás bevált gyakorlatának meghatározásához. Jellemzően évente kerül megrendezésre a megfelelési konferencia, amely arra hivatott, hogy a legszélesebb körben felhívja a figyelmet a megfelelési fórumnak és különösen a nyomon követéssel és jelentéstétellel, az akkreditálással és hitelesítéssel, a légi közlekedéssel, az elektronikus jelentéstétellel, valamint a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással foglalkozó öt munkacsoportjának tevékenységeire. A konferenciák között a találkozókra és a munkacsoportokban folyó munkára vonatkozó információk az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer összes illetékes hatóságának rendelkezésére áll.

A jegyzékkezelői munkacsoport a tagállamok és a Bizottság mint központi jegyzékkezelő együttműködési fóruma az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék működésével és a kibocsátásforgalmi-jegyzékekre vonatkozó rendelet végrehajtásával összefüggő kérdések és eljárások tekintetében.

10.AZ UNIÓS KIBOCSÁTÁSKERESKEDELMI RENDSZER STRUKTURÁLIS REFORMJA

10.1.A kibocsátási egységek forgalomba hozatalának későbbre ütemezése és a piaci stabilizációs tartalék

Az európai szén-dioxid-piacot jelenleg a kibocsátási egységek kereslete és kínálata közötti fokozódó egyensúlyhiány jellemzi (lásd a 4.3. szakaszt).

A többlet hatásainak mérséklését célzó rövid távú intézkedésként arról született határozat, hogy 900 millió kibocsátási egység árverését a 3. időszak első éveire halasztják (vagyis az értékesítést későbbre ütemezik). Ugyanakkor figyelembe véve, hogy a többlet strukturális okokból, tartósan jött létre, a Bizottság folytatta a nyilvános konzultációt a 2012. évi szén-dioxid-piaci jelentésben az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer strukturális reformjára vonatkozóan meghatározott lehetőségekről. A konzultáció eredményeként az előnyben részesített lehetőség egy olyan piaci stabilizációs tartalék koncepciója lett, amely rugalmasabbá teheti a kibocsátási egységek árverési kínálatát, és növelheti a rendszer sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességét. A Bizottság ennek megfelelően 2014 januárjában jogalkotási javaslatot tett egy piaci stabilizációs tartalék létrehozására. A 2015. október 6-i (EU) 2015/1814 európai parlamenti és tanácsi határozat ilyen piaci stabilizációs tartalékot hoz létre.

A piaci stabilizációs tartalék célja kettős: egyrészt megoldani az EU ETS-ben a kibocsátási egységek kereslete és kínálata között kialakult jelenlegi egyensúlyhiányt, másrészt ellenállóbbá tenni az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert a jövőbeni keresleti és kínálati sokkokkal szemben.

A tartalék 2019 januárjától kezdi meg működését. Kibocsátási egységeket kell a tartalékba helyezni, ha a forgalomban levő kibocsátási egységek száma meghaladja a 833 milliót. 900 millió kibocsátási egység, amelynek értékesítését későbbre ütemezték, valamint egyelőre ismeretlen mennyiségű ki nem osztott kibocsátási egység szintén a tartalékba kerül. A tartalékból kibocsátási egységeket szabadítanak fel, ha a forgalomban lévő kibocsátási egységek száma 400 millió kibocsátási egység alá kerül, vagy amennyiben intézkedések elfogadására kerül sor az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv 29a. cikke alapján.

A tartalék teljes mértékben integrálódik az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer jelenlegi keretébe.

A tartalék működésére vonatkozó további technikai magyarázatokat lásd a 4.3. szakaszban.

10.2.Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer reformja

2014 októberében az EU állam- és kormányfői arról határoztak – a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai kereten belül –, hogy egy jól működő, megreformált uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer és a piaci stabilizációs tartalék együtt alkotják azt a legfőbb mechanizmust, amellyel elérhető, hogy az EU ETS-ben 43 %-kal csökkenjenek a kibocsátások 2005-höz képest. A Bizottság 2015 júliusában jogalkotási javaslatot terjesztett elő az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer 4. időszaktól (2021–2030) kezdődő felülvizsgálatára. A fő változások a következők:

A jelenlegi 1,74 %-hoz képest 2021-től kezdődően évente 2,2 %-kal fog csökkenni a kibocsátási egységek száma.

A javaslat továbbá kiszámítható, kiforrott és tisztességes szabályokat állapít meg a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának kivédésére. A javaslat felülvizsgálja a térítésmentes kiosztás rendszerét annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló kibocsátási egységeket azoknak az ágazatoknak ossza ki a legeredményesebb és leghatékonyabb módon, amelyekben a legnagyobb annak a kockázata, hogy termelésüket az EU-n kívülre helyezik át (összesen mintegy 50 ilyen ágazat van).

Innovációs alap létrehozására kerül sor azzal a céllal, hogy az innovatív technológiák demonstrációjához nyújtható, már meglévő támogatást kiterjessze az áttörést jelentő ipari innovációkra. A kibocsátási egységek térítésmentes kiosztására továbbra is lehetőség lesz a villamosenergia-ágazat alacsonyabb jövedelmű tagállamokban történő korszerűsítése céljából. Emellett egy külön modernizációs alap is létrejön az olyan beruházások előmozdítására, amelyek az energiaágazat és a jelentősebb energetikai rendszerek korszerűsítését, valamint az említett tagállamok energiahatékonyságának javítását célozzák.

A Bizottság a javaslatot az Európai Parlament és a Tanács elé terjesztette elfogadásra, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága elé véleményezésre.

11.KÖVETKEZTETÉSEK ÉS KILÁTÁSOK

Az elmúlt évtizedben az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer kibocsátáscsökkentést valósított meg az EU-ban, és más nemzetközi partnereket is arra ösztönzött, hogy a szén-dioxid-árazást alkalmazzák költséghatékony ösztönzőként a gazdaságuk fokozatos, ugyanakkor fenntartható széntelenítésére a jövő nemzedékek érdekében. 2005 óta a rendszer az általa biztosított árjelzéssel ösztönzi a hatálya alá tartozó üzemeket, erőműveket és egyéb létesítményeket a tiszta, karbonszegény technológiákba való beruházásra. A rendszer bizonyította, hogy a szén-dioxid-kibocsátás beárazása eredményes módja annak, hogy költséghatékony kibocsátáscsökkenést érjenek el, ösztönözzék a vállalkozásokat, valamint innovatív technológiákat juttassanak a piacra.

Az EU ETS kezdetén tapasztalt problémákat többségében megoldották. Például az erőművek számára térítésmentesen biztosított kibocsátási egységek 2013-ban történt kivezetése sikeresen oldotta meg azt a problémát, hogy az erőművek, amelyek a villamos energia áraiban könnyen tovább tudták hárítani a szén-dioxid-kibocsátás költségeit, indokolatlan extraprofitot realizáltak. A 3. időszak első két éve azt bizonyítja, hogy a rendszer architektúrája kiforrott, továbbá az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer működő piaci infrastruktúrát és likvid piacot teremtett.

Míg a kezdeti problémákat sikerült megoldani, a 2008-as pénzügyi válság nyomán kialakult szélesebb körű makrogazdasági körülmények döntő hatást gyakoroltak az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeren belüli kereslet és kínálat egyensúlyára, ami 24 hónapon belül több mint 2 milliárd kibocsátási egységből álló piaci többlet kialakulásához vezetett; ez a többlet a következő évben még tovább fog nőni, és még 2030-ban is a jelenlegi szinten fog mozogni. Az elmúlt években az előre nem látott és váratlanul kialakult jelenségre adandó válaszról folytatott élénk vita eredményeként döntés született az árverések későbbre ütemezéséről, aminek a megvalósítása már folyamatban van, és egy piaci stabilizációs tartalékról, amely 2019-ben fog életbe lépni. E döntések következtében az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer jó úton halad afelé, hogy az elkövetkező években fokozatosan visszanyerje jelentőségét.

A rendszernek a 4. időszaktól (2021–2030) életbe lépő javasolt felülvizsgálatával együtt ezek az intézkedések biztosítani fogják, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer – az EU éghajlat-változási politikájának központi eleme – továbbra is a kibocsátáscsökkentés hatékony módja maradjon az elkövetkező évtizedben. Az ambiciózus éghajlat-politikai intézkedések üzleti lehetőségeket teremtenek, továbbá új piacokat nyitnak meg az innovatív és karbonszegény technológiák használata előtt.

A Bizottság továbbra is nyomon fogja követni a szén-dioxid-piacot, és erről 2016 végén közzé fogja tenni a következő jelentést.

MELLÉKLET

Táblázat: A kibocsátás-kereskedelmi rendszer kínálati és keresleti elemei

(1)

  http://ec.europa.eu/priorities/energy-union/docs/energyunion_hu.pdf

(2)

http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ec/145356.pdf

(3)

COM(2012) 652 végleges, http://ec.europa.eu/clima/policies/ets/reform/docs/com_2012_652_hu.pdf

(4)

Az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 13-i 2003/87/EK irányelve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o.).

(5)

 http://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SR15_06/SR15_06_HU.pdf

(6)

Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 2009/29/EK irányelve a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról (HL L 140., 2009.6.5., 63. o.).

(7)

A Bizottság 2010. november 12-i 1031/2010/EU rendelet az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei árverés útján történő értékesítésének időbeli ütemezéséről, lebonyolításáról és egyéb vonatkozásairól (HL L 302., 2010.11.18., 1. o.).

(8)

A Bizottság 2012. június 21-i 601/2012/EU rendelete az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről (HL L 181., 2012.7.12., 30. o.).

(9)

A Bizottság 2012. június 21-i 600/2012/EU rendelete a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó adatokat tartalmazó jelentések és a tonnakilométer-adatokat tartalmazó jelentések hitelesítéséről, valamint a hitelesítők akkreditációjáról (HL L 181., 2012.7.12., 1. o.).

(10)

A nemzetközi jóváírási jogosultságoknak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében történő meghatározásáról szóló, 2013. november 8-i 1123/2013/EU bizottsági rendelet (HL L 299., 2013.11.9., 32. o.) minden egyes gazdasági szereplő és légijármű-üzemeltető számára meghatározza a 2020-ig rendelkezésre álló nemzetközi jóváírási jogosultságok mennyiségét.

(11)

A Bizottság 2013. május 2-i 389/2013/EU rendelete a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 280/2004/EK és a 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozat szerinti uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozásáról, továbbá a 920/2010/EU és az 1193/2011/EU bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 122., 2013.5.3., 1. o.).

(12)

Az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 2014/65/EU irányelve a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.) és az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 600/2014/EU rendelete a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 84. o.).

(13)

Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 596/2014/EU rendelete a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 173., 2014.6.12., 1. o.).

(14)

Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1359/2013/EU határozata a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei árverés útján történő értékesítésének időbeli ütemezésére vonatkozó rendelkezések pontosítása érdekében történő módosításáról (HL L 343., 2013.12.19., 1. o.).

(15)

COM(2014) 15 final, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2014:0015:FIN:HU:PDF

(16)

Az Európai Parlament és a Tanács 2015. október 6-i (EU) 2015/1814 határozata az üvegházhatású gázok uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről, valamint a 2003/87/EK irányelv módosításáról (HL L 264., 2015.10.9., 1. o.).

(17)

Az EU ETS eredeti hatálya alá tartozó légi közlekedési tevékenység minden olyan járatot magában foglalt, amely egy, a Szerződés hatálya alá tartozó tagállam területén található repülőtérről indul, vagy oda érkezik, míg néhány kivételt az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv I. melléklete sorol fel. Annak fényében azonban, hogy az ICAO-n belül tárgyalások folynak egy, a légi közlekedésből származó kibocsátások csökkentésére szolgáló globális, piaci alapú mechanizmusra irányuló javaslatról, ezt a hatályt átmenetileg szűkítették. A rendszer hatálya alá jelenleg (azaz 2016 végéig) csak az EGT-n belüli légi járatok tartoznak.

(18)

Az (N.) évre vonatkozó, a 21. cikk értelmében elkészített jelentéseket a következő (N+1.) év június 30-ig kell benyújtani. A jelentéseket az Eionet hálózaton keresztül kell benyújtani, amely az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA), a tagjai és az együttműködő országok közötti adat- és információáramlást szolgáló partnerségi hálózat.

(19)

A 21. cikk értelmében benyújtott jelentésekkel összefüggésben a „tagállamok” kifejezés a 28 uniós tagállam mellett az EGT-országokat (Izlandot, Norvégiát és Liechtensteint) is magában foglalja.

(20)

Lásd a 601/2012/EU bizottsági rendeletet, amely szerint a C. kategóriájú létesítmények éves kibocsátása több mint 500 000 tonna CO2-egyenérték, a B. kategóriájú létesítmények éves kibocsátása 500 000 és 50 000 tonna CO2-egyenérték közé esik, míg az A. kategóriájú létesítmények kevesebb mint 50 000 tonna CO2-egyenértéket bocsátanak ki évente. Ezen túlmenően a kis kibocsátású létesítmények azok az A. kategóriájú létesítmények, amelyek éves kibocsátása nem haladja meg a 25 000 tonna CO2-egyenértéket.

(21)

Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 406/2009/EK határozata az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről (HL L 140., 2009.6.5., 136. o.).

(22)

A Bizottság 2009. december 24-i 2010/2/EU határozata a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok listájának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti meghatározásáról (HL L 1., 2010.1.5., 10. o.).

(23)

A Bizottság 2014. október 27-i 2014/746/EU határozata a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok 2015–2019-es időszakra vonatkozó listájának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti meghatározásáról (HL L 308., 2014.10.29., 114. o.).

(24)

A számadatok a 2015 júliusáig beérkezett bejelentéseket foglalják magukban, és a tagállamok későbbi bejelentései miatt még jelentősen változhatnak.

(25)

Eredeti összeg, az alábbi táblázatban említett csökkentések előtt.

(26)

Lásd a 7. lábjegyzetet.

(27)

Az árverésekről szóló rendelet III. mellékletében Németország esetében a European Energy Exchange AG (EEX), az Egyesült Királyság esetében pedig az Intercontinental Commodity Exchange (ICE) szerepel a kimaradás céljából kijelölt aukciós platformként. Lengyelország még nem jelölt ki saját aukciós platformot, és a jegyzékbe felvett platform hiányában az átmeneti közös aukciós platformot veszi igénybe.

(28)

 2012-ben a 3. időszak kibocsátási egységeinek korai árverésére került sor tekintettel arra a villamosenergia-ágazatban széles körben elterjedt kereskedelmi gyakorlatra, hogy a villamos energiát tőzsdén kívüli határidős ügyletek keretében értékesítik, a szükséges inputot (ezen belül a kibocsátási egységeket) pedig az output értékesítése után szerzik be.

(29)

Az Európai Parlament és a Tanács 2013. április 24-i 377/2013/EU határozata az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvtől való ideiglenes eltérésről (HL L 113., 2013.4.25., 1. o.).

(30)

A 2015-re vonatkozó adat a közzétett aukciós naptárak szerint árverésre bocsátandó kibocsátási egységek száma.

(31)

A jelentések a Bizottság e célra létrehozott weboldalán olvashatók, ahol egyéb információk is találhatók az árverésekről: http://ec.europa.eu/clima/policies/ets/cap/auctioning/documentation_hu.htm

(32)

Az eltérésre Bulgária, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország és Románia jogosult. Málta és Lettország úgy döntött, hogy nem veszi azt igénybe.

(33)

Mind a CDM-, mind a JI-projektek kiotói kibocsátási egységeket generálnak: igazolt kibocsátáscsökkentési egységeket (CER-egységek), illetve kibocsátáscsökkentési egységeket (ERU-egységek), amelyek egyaránt 1 tonna szén-dioxiddal egyenértékűek.

(34)

A Bizottság 2011. június 7-i 550/2011/EU rendelete az iparigázprojektekből származó nemzetközi kreditek felhasználására vonatkozó egyes korlátozásoknak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti meghatározásáról (HL L 149., 2011.6.8., 1. o.).

(35)

 Az 1. pálya szerinti együttes végrehajtás arra az eljárásra utal, amelynek során a fogadó fél az ellenőrzést követően JI-jóváírásokat bocsáthat ki anélkül, hogy az együttes végrehajtást felügyelő bizottsághoz (JISC) fordulna.

(36)

 A 2. pálya szerinti együttes végrehajtás arra az eljárásra utal, amelynek során az ellenőrzés az együttes végrehajtást felügyelő bizottság (JISC) által megállapított eljárások szerint történik. A 2. pálya szerint egy, a JISC által akkreditált független szervezetnek kell eldöntenie, hogy teljesültek-e a vonatkozó követelmények, mielőtt a fogadó fél kiadhatná és átadhatná a jóváírásokat.

(37)

A ki nem osztott kibocsátási egységek olyan kibocsátási egységek, amelyeket nem osztottak ki az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv 10a. cikkének (7) bekezdése alapján, azaz az új belépők tartalékában maradtak, vagy amelyeket a 10a. cikk (19) és (20) bekezdésének alkalmazása miatt nem osztottak ki, azaz a tervek szerint létesítményeknek osztották volna ki őket térítésmentesen, de ez a tevékenység (részleges) megszűnése vagy jelentős kapacitáscsökkentés miatt elmaradt.

(38)

A kibocsátási egységek kereskedelmére vonatkozó magyarázatot lásd itt: http://ec.europa.eu/clima/policies/ets/registry/faq_hu.htm

(39)

Ez a törölt kibocsátási egységeket is magában foglalja.

(40)

A TVI-k a 2011/278/EU bizottsági határozat szerinti tagállami végrehajtási intézkedések, amelyek tartalmazzák a Bizottságnak bejelentett, a tagállamok és az EGT-tag EFTA-államok területén található minden egyes létesítménynek térítésmentesen kiosztandó kibocsátási egységek számára vonatkozó előzetes számításokat.

(41)

Az Európai Parlament és a Tanács 2008. november 19-i 2008/101/EK irányelve a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításáról (HL L 8., 2009.1.13., 3. o.).

(42)

Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 421/2014/EU rendelete az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvnek egy egységes globális piacalapú intézkedés nemzetközi légi közlekedésből származó kibocsátásokra való alkalmazásáról rendelkező nemzetközi megállapodás 2020-ig történő végrehajtására tekintettel történő módosításáról (HL L 129., 2014.4.30., 1. o.).

(43)

2015. szeptemberi adatok.

(44)

Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i 2004/39/EK irányelve a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 145., 2004.4.30., 1. o.).

(45)

A piaci visszaélésekkel összefüggő kérdésektől eltekintve, amelyekre a piaci visszaélésről szóló rendelet közvetlenül lesz alkalmazandó, az elsődleges piac felügyeletére továbbra is az árverésekről szóló rendelet vonatkozik majd.

(46)

Az ügyfél-átvilágítás az elsődleges piacon és a kibocsátási egységekből származtatott pénzügyi eszközök másodlagos piacán már jelenleg is kötelező.

(47)

A kibocsátási egységek a héa hatálya alá tartoznak, mivel adóköteles szolgáltatásnak minősülnek.

(48)

A fordított adózás az áru vagy szolgáltatás eladójáról a vevőjére hárítja át az ügylet után fizetendő héa megfizetésének kötelezettségét, ami hatékony védelmet jelent a héacsalások ellen.

(49)

Noha a módszer az elnevezése szerint számításon alap, több mérést is igényel. Különösen a kibocsátást eredményező tüzelőanyagok és más anyagok mennyiségét kell mérni. A kibocsátásokat ezután a mennyiség és a kibocsátási tényező (és adott esetben még egyéb tényezők) szorzataként kell kiszámítani. Nagy kibocsátás esetén és/vagy heterogénebb tüzelőanyagok és anyagok esetében a kibocsátási tényezők meghatározásához kémiai elemzések szükségesek. Más esetekben az alapértelmezett tényezők alkalmazhatók.

(50)

A mérésen alapuló módszerek a folyamatos kibocsátásmérő rendszerek (CEMS) alkalmazását jelentik.

(51)

A 601/2012/EU bizottsági rendelet 26. cikke.

(52)

Egyéb paraméter a kibocsátási tényező, amely általában egy alapértelmezett érték, és a tüzelőanyag sűrűsége, amely gyakran szintén egy alapértelmezett értéken alapul.

(53)

Csak egy tagállam számolt be arról, hogy ilyen minősítő rendszerrel rendelkezik, és csak egy hitelesítőt minősítettek az adott rendszerben.

(54)

Az alkalmazási körök meghatározását az AVR-rendelet I. melléklete tartalmazza, amely kapcsolatot teremt az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert létrehozó irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységekkel.

(55)

A lehetséges adminisztratív intézkedések az akkreditáció felfüggesztése vagy visszavonása vagy az akkreditáció alkalmazási körének szűkítése.

(56)

Ilyen eset akkor áll fenn, ha az üzemeltető nem nyújt be hitelesített kibocsátási jelentést, vagy az illetékes hatóság súlyos valótlanságokat vagy eltéréseket tár fel a jelentésben.

(57)

Lásd az 5. lábjegyzetet.

(58)

  http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Glossary:Harmonised_index_of_consumer_prices_(HICP)

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2015.11.18.

COM(2015) 576 final

MELLÉKLET

Jelentés a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló 2009/31/EK irányelv felülvizsgálatáról

amely a következő dokumentumot kíséri

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Éghajlat-politikai eredményjelentés, amely tartalmazza az európai szén-dioxid-piac működéséről szóló jelentést és a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló 2009/31/EK irányelv felülvizsgálatáról szóló jelentést
(az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről, valamint a 280/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 21. cikkében, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10. cikkének (5) bekezdésében és 21. cikkének (2) bekezdésében, valamint a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 38. cikkében előírtaknak megfelelően)

{SWD(2015) 246 final}

1.BEVEZETÉS

A szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (a szén-dioxid-leválasztásról és -tárolásról szóló irányelv [CLT-irányelv]) a 2009-es integrált energiaügyi és éghajlat-változási csomag részeként fogadták el. Az irányelv jogi keretet biztosít a szén-dioxid (CO2) környezetvédelmi szempontból biztonságos geológiai tárolásához. Célja, hogy ne legyen jelentős a szén-dioxid-szivárgás, illetve a közegészségügyi kár vagy a környezetkárosodás kockázata, valamint hogy megelőzze a közlekedési hálózat vagy a tárolóhelyek biztonságára gyakorolt kedvezőtlen hatásokat, és ezáltal eloszlassa a közvélemény aggályait. Az irányelv egyúttal rendelkezéseket tartalmaz a CLT leválasztási és szállítási szempontjaira vonatkozóan, jóllehet ezeket a tevékenységeket elsősorban meglévő uniós környezetvédelmi jogszabályok – például a környezeti hatásvizsgálatról szóló (KHV) irányelv 1 vagy az ipari kibocsátásokról szóló irányelv 2 – szabályozzák.

Az Európai Bizottság úgy véli, hogy az átültető intézkedések egy kivételével valamennyi tagállam vonatkozásában teljesek; a szóban forgó tagállammal folynak a megbeszélések. A Bizottság folyamatosan végzi ezen intézkedések megfelelőségi ellenőrzését.

A CLT-irányelv 38. cikke előírja, hogy a Bizottság jelentésben értékelje a CLT-irányelvet, amelyet 2015. március 31-ig nyújtson be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, valamint adott esetben nyújtson be javaslatot az irányelv felülvizsgálatára.

A Bizottság Célravezető és hatásos szabályozás programjának (REFIT program) 3 megfelelően a jelentés kitér az irányelv eredményességére, hatékonyságára, koherenciájára, relevanciájára és az uniós szintű fellépés hozzáadott értékére.

Az értékelés azt is megvizsgálja, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás milyen mértékben került bevezetésre, és felvázolja, hogy a bevezetés felgyorsítása érdekében milyen további lépéseket kell tenni a szélesebb értelemben vett gazdasági és szakpolitikai környezet tekintetében.

2.MÓDSZERTAN

Az említett jelentés megállapításainak megerősítése érdekében online felmérésre, valamint az érintettekkel és a szakértőkkel folytatott konzultációra került sor. A felmérésre több mint 100 válasz érkezett az ipar és a közüzemi szolgáltatók, a kutatószervezetek és a nem kormányzati szervezetek képviselőitől. Ezeket célzott interjúk, szakirodalmi áttekintések és esettanulmányok egészítették ki. A Bizottság továbbá konzultációt folytatott a tagállamokkal az irányelv 27. cikkének (2) bekezdése értelmében létrehozott, információcserével foglalkozó csoport keretében. A felmérés és az elemzés alapját a 38. cikkben felsorolt kérdéskörök és a REFIT kritériumai alkották. A további részleteket az értékelő jelentés 4 tartalmazza.

A felülvizsgálatot akadályozza, hogy az eddig kiépített, szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra szolgáló létesítmények száma sokkal alacsonyabb, mint amire az irányelv elfogadásakor számítottak. A feltárási engedélyeken és a nagy tüzelőberendezések szén-dioxid-leválasztó és -tároló létesítménnyel való kiegészítésének megvalósíthatóságán túlmenően csak egyetlen projekt, a holland ROAD projekt 5 nyújt gyakorlati tapasztalatokat az irányelvről. Az irányelv tartalmának átfogó vizsgálatához, valamint eredményességének és hatékonyságának mélyrehatóbb értékeléséhez több tapasztalatra lett volna szükség az irányelv alkalmazásával és általánosságban a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással kapcsolatban.

3.A SZÉN-DIOXID-LEVÁLASZTÁSI ÉS -TÁROLÁSI TECHNOLÓGIA ELTERJEDÉSÉNEK JELENLEGI ÁLLÁSA

Az Európai Tanács 2008 júniusában felkérte a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tegyen javaslatot egy, a tagállamokra és a magánszektorra irányuló ösztönzőmechanizmusra annak érdekében, hogy – az éghajlatváltozás mérsékléséhez hozzájárulva – 2015-re akár 12 CLT-demonstrációs üzem is megépüljön és működjön.. Ezt a célt nem sikerült elérni; Európában jelenleg csak két nagyméretű CLT-üzem működik (mindkettő Norvégiában).

A Bizottság szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra vonatkozó álláspontját több szakpolitikai közleményben 6 is megerősítette. A dekarbonizációs célok eléréséhez a fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművek ágazatában körülbelül 2030-tól kezdve el kell terjeszteni a szén-dioxid-leválasztást és -tárolást 7 . Hosszú távon a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás lehet az egyetlen rendelkezésre álló megoldás a nagy léptékű ipari folyamatok közvetlen kibocsátásának csökkentésére 8 .

Eddig egy szén-dioxid-leválasztási és -tárolási projektnek, az egyesült királyságbeli White Rose projektnek ítéltek oda 300 millió EUR-t a NER 300 program második ajánlattételi felhívása keretében 9 . Ezen túlmenően az Egyesült Királyság tanulmányok készítésére irányuló szerződéseket ítélt oda a White Rose és a Peterhead projektnek 10 . Az európai energiaügyi gazdaságélénkítő program (EEGP) 11 1 milliárd EUR-t különített el demonstrációs CLT-projektekre. Jelenleg két projekt – a holland ROAD projekt és az egyesült királyságbeli Don Valley projekt – van folyamatban. Az EU-ban összesen négy projekt van tervezési szakaszban, amelyek 2020 körül megkezdhetik működésüket. E projektek üzembe helyezésüket követően kiegészítenék a földgáz-termeléssel összefüggő két norvég kereskedelmi projekt – a Sleipner és a Snøhvit – tapasztalatait. A nagyszabású szén-dioxid-leválasztási és -tárolási projektek a vártnál jóval lassabban haladnak Európában.

Az EU-n kívül jelenleg 20 nagyszabású CLT-projekt működik, illetve épül. Ezek többségében további gazdasági előnyökkel járó, fokozott hatékonyságú kőolaj-kitermelésre irányuló ipari projektek 12 .

A szén-dioxid-leválasztás és -felhasználás (CLF) olyan viszonylag új fejlesztés, amely több célra is lehetővé teszi a szén-dioxid nyersanyagként történő újrafelhasználását. A CLF-nek várhatóan jóval kisebb hatása lesz az éghajlatváltozás mérséklésére, mint a CLT-nek, de számos potenciális előnye van, mint például a CLT-projektek gazdasági értékének növelése.

4.A CLT-IRÁNYELV FELÜLVIZSGÁLATA

A CLT-irányelv biztosítja a jogi keretet a szén-dioxid tárolásával kapcsolatos környezeti, egészségügyi és biztonsági aggályok eloszlatásához. A szén-dioxid-leválasztás, -szállítás és -tárolás teljes ciklusára vonatkozóan harmonizálja a közigazgatási eljárásokat a tagállamokban, és így megteremti a szükséges jogbiztonságot a befektetők számára a szén-dioxid-leválasztásra szolgáló nagyszabású létesítmények és a csővezetékek megépítéséhez, valamint a szén-dioxid-tárolóhelyek fejlesztéséhez.

Ez a szakasz azokat a konkrét kérdéseket vizsgálja, amelyeket a Bizottságnak a REFIT eljárás és az irányelv 38. cikkének értelmében meg kellett válaszolnia.

Eredményesség és hatékonyság

Döntően a globális gazdasági visszaesés és az alacsony szén-dioxid-árak okán, a technológia kereskedelmi hasznosítása mellett szóló gazdasági érvek hiánya miatt a vártnál jóval kevesebb CLT-létesítmény megépítésére került sor. A technológiával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok hiánya megnehezíti annak értékelését hogy mekkora előrelépés történt az olyan célkitűzések elérése érdekében, mint például a jogbiztonság megteremtése, annak biztosítása, hogy a létesítmények biztonságosak legyenek a környezetre és az emberi egészségre nézve, valamint a hatékonyságnak az igazgatási költségek vagy a szabályozási teher értékelése révén történő meghatározása. A CLT-irányelvben leírt szabályozási folyamatot végigjáró CLT-projektekkel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok hiánya miatt lehetetlen meghatározni a tagállamokat terhelő megvalósítási költségekre vonatkozó adatokat, ily módon az irányelv hatékonyságának értékelése is lehetetlenné válik.

Relevancia

Az irányelv a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CLT) fejlesztésének közös megközelítéséhez szükséges kulcsfontosságú kérdésekre összpontosít. Továbbra is nagy szükség van a kibocsátások csökkentésére irányuló intézkedésekre, és a legutóbbi elemzés 13 azt mutatja, hogy ez az igény még sürgetőbb vált.

Koherencia

A CLT-irányelv rendelkezései koherensek, és az irányelv összhangban van az átfogó éghajlat- és energiapolitikai kerettel.

Uniós hozzáadott érték

Az irányelv biztosítja az átfogó keretrendszert, míg a tagállamok határozzák meg, döntik el és alkalmazzák a CLT-létesítmények helyszínspecifikus részleteit. Egyelőre minden jel arra mutat, hogy ez a megközelítés megfelelő mértékben biztosítja a minimális követelményeket és iránymutatásokat a közös megközelítéshez, miközben kellő szabadságot enged a tagállamoknak ahhoz, hogy saját körülményeikhez igazítsák azokat.

A szén-dioxid-tárolás tartós volta

Mivel az EU szén-dioxid-leválasztással és -tárolással kapcsolatos tapasztalatai még korlátozottak, az állandó tárolást nagy léptékben még nem sikerült teljes mértékben igazolni. A kutatási méretű tárolóhelyek, valamint más országokban működő projektek, különösen a két nagyszabású norvég projekt (amelyek 1996 óta sajtolnak szén-dioxidot az Északi-tenger alatti sósvizes víztartó rétegekbe) eredményei azt mutatják, hogy a biztonságos és hosszú távú tárolás lehetséges szivárgás nélkül.

A Bizottságnak felül kell vizsgálnia a tárolási engedélyek tervezetét és a felelősség átadásáról szóló határozattervezeteket

Eddig az irányelv alapján csak egyetlen engedélyt adtak ki, amelyet a holland illetékes hatóság adott meg a ROAD projektnek. A Bizottság kedvező véleményt 14 adott ki az engedély tervezetéről. Az engedélyek tervezetének a Bizottsághoz a 10. cikk szerinti felülvizsgálat céljából történő benyújtása nem hosszabbítja meg jelentősen az engedély megszerzéséhez szükséges időt.

A pénzügyi biztosítékról szóló 19. cikk és a pénzügyi mechanizmusról szóló 20. cikk elegendő mozgásteret biztosít a tagállamok számára annak eldöntéséhez, hogy a tárolóhelyek üzemeltetői miként bizonyítsák, hogy a felelősség illetékes hatóságnak való átadásának időpontjáig képesek biztonságosan üzemeltetni és monitorozni a tárolóhelyeket.

A felelősség átadásáról szóló 18. cikkel kapcsolatban nincsenek gyakorlati tapasztalatok. E cikk alkalmazásának vizsgálatára az irányelv következő felülvizsgálata keretében fog sor kerülni.

A szén-dioxid-áram befogadására vonatkozó, a 12. cikkben említett kritériumok és eljárások; harmadik felek hozzáférése és határokon átnyúló együttműködés

Ezekkel a követelményekkel kapcsolatban még nincsenek gyakorlati tapasztalatok, ezért a Bizottság úgy véli, hogy jelenleg semmilyen intézkedésre nincs szükség. E cikkek vizsgálatára az irányelv következő felülvizsgálata keretében fog sor kerülni.

A nagy tüzelőberendezésekre vonatkozó rendelkezések alkalmazása

A létesítmények szén-dioxid-leválasztáshoz szükséges átalakításának megvalósíthatóságáról szóló 33. cikk tagállamok általi végrehajtására vonatkozó adatok csak az Egyesült Királyság esetében állnak rendelkezésre, ahol a nagy tüzelőberendezések üzemeltetőinek igazolniuk kell, hogy elegendő hely áll rendelkezésre a szén-dioxid jövőbeni leválasztásához 15 . Több tagállam (például Németország, Franciaország, Magyarország, Lengyelország, Románia, Szlovénia és az Egyesült Királyság) is beszámolt arról, hogy az új építésű, 300 MW feletti teljesítményű, fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművek engedélyének kiadásakor alkalmazták a 33. cikket 16 .

A szén-dioxid harmadik országokban való geológiai tárolásával kapcsolatos kilátások

A szállítás költsége és az EU-n belül rendelkezésre álló tárolási kapacitás miatt jelenleg nincs tervbe véve a szén-dioxid harmadik országokban való tárolása.

Az I. és a II. mellékletben említett, a tárolóhelyek alkalmasságára és a monitoringtervekre vonatkozó kritériumok

A geológiai képződmények tárolóhelyként való igénybevételre való alkalmasságának meghatározása az irányelv I. mellékletében a tárolóhelyek jellemzésére és vizsgálatára vonatkozó kritériumok segítségével történik. A kritériumokat az érdekeltek általában elfogadhatónak tartják.

Néhány érdekelt fél arról számolt be, hogy nehezen tudnak geológiai adatokhoz hozzájutni olyan területekről, amelyeken olaj- és gáztársaságok végeztek feltárást, vagy amelyeket ilyen társaságok használtak. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az irányelv vonatkozásában nincs szükség intézkedésre. Mindazonáltal segítséget jelentene az új belépők számára, ha a tagállamok megvizsgálnák szabályozási folyamataikat azzal a céllal, hogy előmozdítsák a lezárt szénhidrogénmezőkről való lemondást.

Az irányelv II. melléklete meghatározza az üzemeltetés idején és a bezárást követő időszakban alkalmazandó monitoringtervek összeállítására és átdolgozására vonatkozó kritériumokat. Ezek a kritériumok az általános vélekedés szerint megfelelőek. A Bizottság véleménye szerint gyakorlati tapasztalatok hiányában még túl korai lenne módosítani a hatályos műszaki követelményeket.

A CLT-nek a biomasszát égető erőművekben való alkalmazását elősegítő ösztönzők

A CLT-nek a biomasszát égető erőművekben való bevezetésével összefüggő kihívások nem térnek el jelentősen a széntüzelésű erőművekben alkalmazott szén-dioxid-leválasztáshoz és -tároláshoz kapcsolódó kihívásoktól. Európában jelenleg nincsenek olyan ösztönzők, amelyek kifejezetten elősegítenék a CLT-nek a biomasszát égető erőművekben való alkalmazását.

A szén-dioxid-szállítás környezeti kockázatai

A Bizottság úgy véli, hogy a szén-dioxid-szállítás jelenleg nem igényel további szabályozást. A szén-dioxid-szállítás nem jár nagyobb kockázattal, mint a földgáz- vagy olajszállítás, és nem történt olyan esemény, illetve nem született olyan javaslat, amely szükségessé tenné a hatályos szabályozás módosítását.

Az új villamosenergia-termelő nagy tüzelőberendezésekre vonatkozó kibocsátási előírások meghatározása iránti igény

A Bizottság 2011-ben megvizsgálta, hogy az új építésű erőművekre vonatkozó kibocsátási előírások milyen lehetséges hatással járnának, és miként hatnának a kibocsátás-kereskedelmi rendszerre 17 . A tanulmány azt a következtetést vonta le, hogy a kibocsátási előírások 2020-tól való végrehajtása még az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer alakulására vonatkozó konzervatív feltételezések mellett sem adna további ösztönzést a CLT elterjedésének.

Figyelembe véve a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretet, amely magában foglalja azt – az Európai Tanács 2014. október ülésén is támogatott – célt, hogy 2030-ra legalább 40 %-kal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest, a Bizottság úgy látja, nem szükséges vagy célravezető kötelező kibocsátási előírásokat megállapítani az új erőművekre vonatkozóan. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer folyamatban lévő reformja, ezen belül a piaci stabilizációs tartalék bevezetésére irányuló javasat és az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszernek a 2020 utáni időszakra vonatkozó megemelt vállalása, amely azt tűzte ki célul, hogy 2030-ra 43 %-kal csökkenjen a kibocsátás a 2005-ös szinthez képest, idővel várhatóan jelentős mértékben kedvezőbbé teszi majd a beruházási környezetet a karbonszegény technológiákba való beruházáshoz.

5.KÖVETKEZTETÉSEK

5.1.A CLT-irányelv

Az értékelő tanulmány alapján a Bizottság megállapítja, hogy a CLT-irányelv megfelel a célnak. Annak ellenére, hogy eddig kevés információ áll rendelkezésre az irányelv gyakorlati alkalmazásáról, az érintettek összességében azon a véleményen vannak, hogy az irányelv biztosítja a szén-dioxid biztonságos leválasztásához, szállításához és tárolásához szükséges szabályozási keretet, ugyanakkor kellő rugalmasságot biztosít a tagállamok számára. A szabályozási folyamatot végigjáró projektekkel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok hiánya miatt azonban nem lehet érdemben megítélni az irányelv teljesítményét. Az érdekelt felek aggályai szerint az irányelv mostani módosítása az elérni kívánt hatással éppen ellentétes hatású lenne, mivel egy ideig ismét bizonytalanság övezné a szén-dioxid-leválasztást és tárolást, ami nem lenne hasznos egy olyan ágazatban, ahol már most is gyenge a befektetői bizalom.

A REFIT-értékelés tekintetében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő információ az irányelv eredményességének teljes körű megítéléséhez, az adminisztratív és szabályozási terhek hatékonyságának elemzéséhez, valamint az egyszerűsítési lehetőségek vizsgálatához. Az érintett felek és a tagállamok úgy vélik, hogy az irányelvre szükség van a geológiai tárolás biztonságosságának, valamint a beruházók jogbiztonságának garantálásához. Az irányelv rendelkezései összhangban állnak egymással és más kapcsolódó jogszabályokkal. Az uniós hozzáadott érték tekintetében az irányelvről az az általános vélemény, hogy megfelelő egyensúlyt biztosít egy uniós szintű keretmegközelítés kialakítása és a tagállamok által kidolgozott saját részletes, egyedi értelmezéseik között.

A CLT-irányelv következő felülvizsgálatára akkor fog sor kerülni, amikor több tapasztalat áll majd rendelkezésre az EU-ban a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással összefüggésben.

5.2.Támogató politika

Az energiaiparban és az iparban egyaránt fontos a jövőben is támogatni a kereskedelmi léptékű demonstrációs projekteket, mivel ez létfontosságú a tapasztalatszerzéshez, a költségek leszorításához, valamint annak bizonyításához, hogy a szén-dioxid föld alatti tárolása biztonságos és megbízható. Uniós szinten az innovációs alapból – amelynek az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében a tervek szerint 450 millió kibocsátási egység fog jutni – az innovatív megújuló energiaforrások és a nagy energiaigényű iparágak mellett a szén-dioxid-leválasztást és -tárolást is támogatni kell 18 . A demonstrációs projektek sikeréhez elengedhetetlen, hogy a tagállamok kiegészítsék az uniós pénzügyi támogatást, valamint bevonják a magánszektort.

A villamosenergia-termelési és más ipari projekteknek hosszú a beruházási ciklusa, ezért fontos, hogy a tagállamok a szén-dioxid-leválasztást és -tárolást a hosszú távú (ideális esetben a 2050-ig tartó időszakra vonatkozó) tervezés részének tekintsék, amelyet az energiaunió jövőbeli irányításának keretében kell majd kidolgozni.

A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás jövőbeni elterjesztését szem előtt tartva fontos megfelelő infrastruktúrát tervezni a szén-dioxid szállítására és tárolására, valamint a költségek csökkentése érdekében mérlegelni az infrastruktúra megosztását. A szén-dioxid-tárolási kapacitásra vonatkozó ismeretek bővítése, valamint a kulcsfontosságú tárolóhelyek és a szén-dioxid-források klaszterei elhelyezkedésének feltérképezése elősegítené a jövőbeli szállító- és tárolóhálózat megtervezését. Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz szerepet kaphat a határokon átnyúló közlekedési hálózatok és az ezen a területen folytatott regionális együttműködés támogatásában.

Az e területen folytatott kutatási és innovációs tevékenységek fokozása az új stratégiai energiatechnológiai tervben 19 az energiarendszerek átalakításának felgyorsítása, valamint a növekedés és a munkahelyteremtés céljából meghatározott tíz fellépés egyike. Emellett az EU „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramja 20 is további támogatást fog biztosítani.

(1)

A 2011/92/EU irányelv az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról.

(2)

A 2010/75/EU irányelv az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése)

(3)

A CLT-irányelv REFIT program keretében való értékelése szerepel „A Bizottság 2015. évi munkaprogramja – Új kezdet” című közleményben (COM(2014) 910 final).

(4)

„Study to support the review of Directive 2009/31/EC on the geological storage of carbon dioxide (CCS Directive)' (Tanulmány a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló 2009/31/EK irányelv [CLT-irányelv] felülvizsgálatának támogatására), Luxemburg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2015.

(5)

A rotterdami szén-dioxid-leválasztási és -tárolási demonstrációs projekt, http://road2020.nl/.

(6)

Például a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás európai jövőjéről szóló bizottsági közleményben (COM(2013) 180) és „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című bizottsági közleményben (COM(2011) 112).

(7)

2050-ig szóló energiaügyi ütemterv (COM(2011) 885).

(8)

Éghajlat- és energiapolitikai keret a 2020–2030-as időszakra (COM(2014) 15).

(9)

A NER 300 program az egyik legnagyobb olyan program a világon, amely az innovatív, kis szén-dioxid-kibocsátást célzó demonstrációs projekteknek nyújt finanszírozást, és amely eddig összesen 2,1 milliárd EUR támogatást ítélt oda 38 megújulóenergia-projektnek és egy CLT-projektnek. A programot a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (8) bekezdése alapján hozták létre, és finanszírozása az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer harmadik szakaszában az új belépők részére fenntartott tartalékból értékesített 300 millió kibocsátási egységből származó bevételből történik. Lásd: http://ec.europa.eu/clima/policies/lowcarbon/ner300/.

(10)

Az Egyesült Királyságban a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás kereskedelmi hasznosítására hirdetett versenyre vonatkozó további részletekért lásd: https://www.gov.uk/uk-carbon-capture-and-storage-government-funding-and-support

(11)

1233/2010/EU rendelet az energiaágazatbeli projektek közösségi pénzügyi támogatásán alapuló gazdaságélénkítő program létrehozásáról szóló 663/2009/EK rendelet módosításáról.

(12)

GCCSI, 2014, The Global Status of CCS (A CLT jelenlegi állása a világon).

(13)

IPCC AR, 2014. október 5.: http://www.ipcc.ch/

(14)

A Bizottság véleménye a szén-dioxidnak a holland kontinentális talapzat P18a tömbszelvényének P18-4 tömbszelvényében való tartós tárolására vonatkozó engedély tervezetéről a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/31/EK irányelv 10. cikkének (1) bekezdése szerint, C(2012) 1236.

(15)

Az Egyesült Királyság egy iránymutató feljegyzést is készített, amely elmagyarázza az erőművek fejlesztőinek, hogy a létesítmények szén-dioxid-leválasztáshoz szükséges átalakítása megvalósíthatóságának ellenőrzése során mit kell figyelembe venniük és igazolniuk: Carbon Capture Readiness (CCR) - A guidance note for Section 36 Electricity Act 1989 consent applications (Szén-dioxid-leválasztásra való alkalmasság – Iránymutató feljegyzés a villamos energiáról szóló 1989. évi törvény hozzájárulásra irányuló kérelmekről szóló 36. szakaszához), URN 09D/810, 2009. november,     https://www.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/43609/Carbon_capture_readiness_-_guidance.pdf .

(16)

Jelentés a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló 2009/31/EK irányelv végrehajtásáról, COM(2014) 99.

(17)

Bloomberg New Energy Finance, 2011, Emission performance standards: Impacts of power plant CO2 emission performance standards in the context of the European carbon market (Kibocsátási előírások: Az erőművek szén-dioxid-kibocsátására vonatkozó előírások európai szén-dioxid-piacra gyakorolt hatása), http://ec.europa.eu/clima/policies/lowcarbon/ccs/docs/impacts_en.pdf.

(18)

Javaslat a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról, COM(2015) 337.

(19)

A Bizottságnak „Az európai energiarendszer átalakításának felgyorsítása egy integrált stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) segítségével” című közleménye, C(2015)6317 final.

(20)

Az 1291/2013/EU rendelet a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról.