52015DC0061

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Az uniós polgári védelmi mechanizmusnak, valamint a Polgári Védelmi Pénzügyi Eszköznek a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó utólagos értékelése

1. A JELENTÉS TARTALMA ÉS CÉLJA

Az uniós polgári védelmi mechanizmust (a továbbiakban: a mechanizmus) 2001-ben hozták létre[1] a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén kialakított, megerősített együttműködés előmozdítása céljából. 2006 januárjában a Bizottság javaslatot tett a mechanizmusnak a korábbi tapasztalatok alapján történő felülvizsgálatára, hogy megfelelő jogalapot biztosítson a jövőbeni intézkedések számára. A 2007/779/EK, Euratom tanácsi határozat[2] (a továbbiakban: a mechanizmusról szóló határozat) célja az egyre gyakoribb és súlyosabb természeti és ember okozta katasztrófák kezelése volt. Ezenfelül a 2007/162/EK, Euratom tanácsi határozat[3] (a továbbiakban: a polgári védelmi pénzügyi eszközről szóló határozat) lehetővé tette a megelőzésre, felkészültségre és hatékonyabb reagálásra irányuló tevékenység – különösen a tagállamok közötti együttműködés révén és a mechanizmus keretében tett fellépések – finanszírozását. A polgári védelmi pénzügyi eszközről szóló határozat értelmében finanszírozandó fellépésekre és intézkedésekre szánt teljes összeget 189,8 millió euróban határozták meg a 2007. január 1. és 2013. december 31. közötti időszakra. Az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló határozat[4] (a továbbiakban: a 2013. évi határozat) 2014. január 1-jei hatálybelépésekor a mechanizmusról szóló határozat és a polgári védelmi pénzügyi eszközről szóló határozat hatályát veszítette.

A polgári védelmi pénzügyi eszközről szóló határozat 15. cikke (2) bekezdésének d) pontja előírja a Bizottság számára, hogy nyújtson be utólagos értékelő jelentést az Európai Parlament és a Tanács számára a mechanizmus azon polgári védelmi intézkedéseiről, amelyek a 2007 és 2013 közötti időszak során pénzügyi támogatásban részesültek. Ezenfelül a mechanizmusról szóló határozat 14. cikke arra kötelezi a Bizottságot, hogy értékelje a jogszabály alkalmazását, és továbbítsa következtetéseit az Európai Parlament és a Tanács számára. A Bizottság már elvégezte a mechanizmus intézkedéseinek a 2007–2009-es időszakra kiterjedő időközi értékelését, amelynek eredményeit 2011 végén – egy bizottsági munkadokumentummal[5] kísért bizottsági jelentés[6] formájában (a továbbiakban együttesen: az időközi értékelő jelentés) – továbbította az Európai Parlament és a Tanács számára.

E jelentés bemutatja a 2007. január 1. és 2013. december 31. közötti teljes időszak során a mechanizmus keretében végrehajtott összes intézkedés utólagos értékelésének főbb megállapításait. Egy külső tanácsadó cég megbízást kapott arra, hogy a dokumentumok kiterjedt és átfogó tanulmányozása, az intézkedések megfigyelése, esettanulmányok, valamint az érdekelt felekkel (részt vevő államok, nemzetközi partnerek, bizottsági szolgálatok) interjúk és online felmérések révén folytatott széles körű konzultáció alapján készítsen független értékelést a mechanizmus intézkedéseiről.

A külső értékelést összességében véve helyesen alakították ki és alapos módszertani megközelítést alkalmaztak. Az értékelés megbízható forrásokból nyert nagy mennyiségű adatra támaszkodott; azonban még nagyobb mértékben használhatott volna mennyiségi adatokat. A különböző módszertani eszközök által szolgáltatott tényadatok kombinációja egészében véve kiegyensúlyozott volt. Megfelelő teret biztosítottak a részt vevő államoktól eltérő érdekeltek (pl. nemzetközi partnerek, egyes bizottsági szolgálatok) észrevételeinek – ez lehetővé teszi a mechanizmus összevetését a többi hasonló nemzetközi rendszerrel, és tovább erősíti a megállapítások hitelességét. Egyes konkrét esetekben az értékelés elsősorban a felmérés eredményeire és interjúkra támaszkodott, és ebből adódóan a megítélés kissé szubjektívnek tűnik. A megállapítások azonban hitelesek az adatok és az elemzés keretei között, a következtetések pedig kiegyensúlyozottak, logikusan következnek a megállapításokból, és a tényekhez és adatokhoz kapcsolódnak. A teljes külső értékelés, az azt alátámasztó részletes minőségi és mennyiségi adatokkal együtt, a következő internetcímen érhető el: http://ec.europa.eu/echo/en/funding-evaluations/evaluations/thematic-evaluations.

Ez a jelentés ismerteti a Bizottság álláspontját a külső értékelés főbb következtetéseire és ajánlásaira vonatkozóan. A következő fejezetek körvonalazzák az értékelés főbb megállapításait a mechanizmus 2007. január 1. és 2013. december 31. között végrehajtott intézkedéseinek relevanciája, koherenciája, eredményessége, hatékonysága és uniós hozzáadott értéke tekintetében; ezt a Bizottság következtetései kísérik.

2. A MECHANIZMUS 2007 ÉS 2013 KÖZÖTTI INTÉZKEDÉSEINEK HÁTTERE

2.1.    Uniós intézményi változások

A Lisszaboni Szerződés 2009-es hatálybalépését megelőzően az uniós polgári védelmi intézkedések és jogszabályok – így a mechanizmusról szóló, illetve a polgári védelmi pénzügyi eszközről szóló határozat is – az EK-Szerződés 308. cikkének általános rendelkezésére épültek, amely felhatalmazta a Tanácsot, hogy a Szerződés célkitűzései érdekében szükség esetén (egyhangúlag) eljárjon olyan területeken, ahol az EK-Szerződés nem biztosított egyéb jogalapot. Amikor a Lisszaboni Szerződésbe beemelték a polgári védelemmel foglalkozó új 196. cikket, a polgári védelmet hivatalosan is önálló szakpolitikaként ismerték el.

2010 elejéig a polgári védelem a környezetvédelmi biztos felelősségi körébe tartozott. Ezután átkerült a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatóságához (DG ECHO), hogy jobban kihasználják az uniós reagálási műveletek közötti szinergiákat és erősítsék azok koherenciáját.

2.2.    A mechanizmus áttekintése

A mechanizmus támogatást nyújt a sürgősségi segítségnyújtás mobilizálásához az Unión belül és a világ többi részén bekövetkező – természeti vagy ember okozta – nagyszabású katasztrófák bármely típusa esetén. 2013 végén 32 ország vett részt a mechanizmusban: az Európai Unió mind a 28 tagállama, valamint Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Izland, Liechtenstein és Norvégia (a továbbiakban együttesen: a részt vevő államok).

A katasztrófa közvetlen hatásainak kezelésével kapcsolatos elsődleges felelősség a részt vevő államokat, vagy a katasztrófa bekövetkeztének helye szerinti országot terheli. Mindazonáltal amennyiben a veszélyhelyzet nagyságrendje meghaladja a nemzeti reagálási kapacitásokat, a katasztrófa sújtotta ország kérheti a részt vevő államok polgári védelmi eszközeinek és csoportjainak közreműködését, és igénybe veheti azok segítségét. A részt vevő államok polgári védelmi kapacitásainak összevonása révén a mechanizmus megfelelőbb védelmet biztosíthat elsősorban az emberek, azonban a környezet és a vagyon, így a kulturális örökség számára is.

A mechanizmus további fontos célja, hogy támogassa és kiegészítse a részt vevő államok felkészültségi erőfeszítéseit. Ez a készültségi tevékenységek széles körét fedi le, például képzéseket, szakértők cseréjét, szimulációs gyakorlatokat és különböző típusú együttműködési projekteket. A 2007 és 2013 közötti időszak során a megelőzési tevékenység is élénkült.

2.3.    A mechanizmus fontosabb fellépései

2007 és 2013 között a mechanizmust az alábbiakban felvázolt elemek alkották, amelyek arra irányultak, hogy uniós szinten előmozdítsák a megfelelő megelőzést és felkészültséget, valamint a hatékony katasztrófareagálást. Az említett fellépések többségét a polgári védelmi pénzügyi eszközről szóló határozat révén finanszírozták. Egyes intézkedéseket az Európai Parlament és a Tanács által biztosított további pénzeszközök[7], vagy más uniós eszközök, például az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz révén finanszíroztak.

A megfigyelési és tájékoztatási központ (a továbbiakban: MIC), amely a mechanizmus működésének legfontosabb eleme volt, az alábbi három kulcsfontosságú szerepet töltötte be: i. nyomon követés (a küszöbön álló katasztrófákra vonatkozó figyelmeztetések és korai előrejelzési információk cseréje, amit a korai előrejelző rendszerek[8] segítettek elő); ii. tájékoztatásnyújtás a közvélemény és a részt vevő államok számára a veszélyhelyzet kezelésére szolgáló közös kommunikációs és tájékoztatási rendszer (a továbbiakban: CECIS) révén; valamint iii. a mechanizmus révén biztosított segítségnyújtás összehangolása[9]. 2013. május 15-től a MIC helyébe a Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központ (a továbbiakban: ERCC) lépett, amely azóta megszakítás nélküli megfigyelést és közvetlen katasztrófareagálást biztosít az egész világon. A MIC/ERCC 2007–2013 folyamán 223 esetben – ebből 132 alkalommal a részt vevő államokon kívül – összesen 69 országban irányította a mechanizmus aktiválását. Emellett összesesen 72 missziót is koordinált, és 246 szakértőt, valamint 64 MIC/ERCC összekötő tisztviselőt küldött ki a szóban forgó missziók során.

A képzést, szimulációs gyakorlatokat és a szakértők cseréjére szolgáló rendszert felölelő képzési programot abból a célból alakították ki, hogy közös alapra helyezzék a polgári védelmi beavatkozások terén folytatott együttműködést, és felgyorsítsák a reagálást nagyszabású veszélyhelyzetek esetén. 2007 és 2013 között 4 657 szakértő vett részt képzéseken, 29 részt vevő állam 882 szakértője kapcsolódott be a szakértői csereprogramba, valamint 31 szimulációs gyakorlat került kiválasztásra a 2007 és 2013 közötti ajánlattételi felhívásokra érkezett 58 ajánlat közül.

A modulok, valamint a műszaki segítségnyújtási és támogató csoportok (a továbbiakban: TAST) rövid határidőn belül a helyszínre küldhető, előre meghatározott, konkrét és interoperábilis veszélyhelyzeti reagálási egységek. 2013 végén a részt vevő államok 150 modult és tíz TAST-ot vettek nyilvántartásba a CECIS-ben. Konkrét modulgyakorlatokat is finanszíroztak; ezek olyan modulok képzésére irányultak, amelyeknek valószínűleg szembe kell nézniük valós veszélyhelyzetekkel.

A megelőzési és felkészültségi projekteknek az volt a célja, hogy fokozzák a tudatosságot, és szorosabb együttműködést alakítsanak ki a részt vevő államok között a polgári védelem területén. A 2007 és 2013 közötti időszakban évente meghatározták a megelőzési és felkészültségi projektek prioritásait és az ajánlattételi felhívások célkitűzéseit (kivéve 2007-ben, amikor felkészültségi projektre nem, hanem csupán megelőzési projektekre tettek közzé felhívást). Összesen 76 megelőzési és felkészültségi projekt került kiválasztásra a 2007 és 2013 közötti ajánlattételi felhívások keretében érkezett 371 ajánlat közül.

A megelőzés szakpolitikai keretét úgy dolgozták ki, hogy kiegészítse a katasztrófareagálás és -készültség terén meglévő uniós politikákat. Különféle megelőzési tevékenységek megindítására és végrehajtására került sor a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról szóló, 2009. évi bizottsági közleményben meghatározott fellépések megvalósítása céljából.

A részt vevő államok kérelmezhették a polgári védelmi segítségnyújtás egy veszélyhelyzetben lévő országba történő elszállításának támogatását és társfinanszírozását. A Bizottság felelt a részt vevő államoknak nyújtott alábbi támogatásért: i. az önként rendelkezésre bocsátott szállítási eszközök megosztása vagy összevonása; ii. a kereskedelmi piacon vagy egyéb forrásokból (szállítási vállalkozó) rendelkezésre álló szállítási eszközök azonosítása; valamint iii. az uniós finanszírozás (támogatások vagy szállítási vállalkozó) felhasználása a szükséges szállítási eszközök költségeinek fedezésére. A 2007 és 2013 között odaítélt összesen 122 szállítási támogatás kapcsán a Bizottság összesen mintegy 10,9 millió euró nettó hozzájárulást nyújtott. Az említett időszak folyamán tizenkétszer vettek igénybe szállítmányozási üzletkötőt: kilenc alkalommal önálló megoldásként, háromszor pedig támogatással kombinálva.

A tengerszennyezéssel kapcsolatos tevékenységek szintén fontos részét képezték a mechanizmus átfogó tevékenységeinek. Ezen a területen a Bizottság szorosan együttműködött az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökséggel (a továbbiakban: EMSA). A 2007 és 2013 közötti időszak során a MIC/ERCC-t kilenc alkalommal aktiválták tengerszennyezés miatt, ezek közül négy aktiválást követően összesen 13 szakértő és három MIC/ERCC összekötő tisztviselő kiküldésére került sor; öt felkészültségi és két tengerszennyezés-megelőzési projekt, továbbá egy tengerszennyezési szimulációs gyakorlat pedig társfinanszírozásban részesült.

2008 és 2010 között egy kísérleti projekt és az előkészítő intézkedésre vonatkozó programok is zajlottak, amelyeket az Európai Parlament és a Tanács által biztosított kiegészítő forrásokból finanszíroztak. Az előkészítő intézkedést azért alakították ki, hogy teszteljék az uniós katasztrófareagálási képesség javításának új módjait: a 2008. évi ajánlattételi felhívásra 15 projektjavaslat érkezett, és öt került kiválasztásra, amelyeket összesen 3,1 millió euróval társfinanszíroztak; a 2009. évi ajánlattételi felhívásra 15 javaslat érkezett, amelyek közül hét projektet jóváhagytak és mintegy 6 millió euróval finanszíroztak; a 2010. évi ajánlattételi felhívásra 14 javaslat érkezett, amelyek közül öt projektet jóváhagytak és összesen mintegy 7 millió euróval finanszíroztak. Az erdőtűz elleni uniós taktikai tartalék elnevezésű kísérleti projekt (a továbbiakban: EUFFTR) két tűzoltó repülőgéppel rendelkezett – ezt a kiegészítő erőforrást az átfogó uniós tűzoltási kapacitás megerősítése céljából alakították ki –, és az erdőtüzek nyomán 2009-ben kialakult összesen kilenc veszélyhelyzetből hat esetben beavatkozott.

A harmadik országokkal folytatott tevékenységeknek az volt a céljuk, hogy javítsák a részt vevő államok és a harmadik országok közötti együttműködést a katasztrófák megelőzése, az azokra való felkészülés és reagálás céljából. Elsősorban az alábbiakról volt szó: i. a tagjelölt országokkal és a potenciális tagjelölt országokkal folytatott tevékenységek, nevezetesen az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz I. polgári védelmi együttműködési programja, amely 2010. decembertől 2012. novemberig működött, és képzések, szakértői cserék, gyakorlatok és munkaértekezletek alkották; ii. az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokkal folytatott tevékenységek, amelyek során az EU a természeti vagy ember okozta katasztrófák megelőzését, valamint az azokra való felkészültséget és reagálást célzó program (PPRD Dél és PPRD Kelet) keretében működött együtt ezekkel az országokkal; valamint iii. a más harmadik országokkal – például azokkal, amelyekkel együttműködési megállapodást írtak alá, valamint az ASEAN-nal és Kínával – folytatott tevékenységek.

3. A MECHANIZMUS 2007 ÉS 2013 KÖZÖTTI TEVÉKENYSÉGEINEK RELEVANCIÁJA

A független külső értékelés elsősorban az alábbiakat emelte ki a mechanizmus egyedi intézkedéseinek relevanciája tekintetében:

A külső értékelés során megkérdezett valamennyi érdekelt relevánsnak tartotta a MIC/ERCC-t és az ahhoz kapcsolódó eszközöket (a CECIS-t és a korai előrejelző rendszert), valamint elégedett volt a nyomon követéssel, információkezeléssel és koordinációval. A részt vevő államok rendkívül fontosnak tekintették a MIC/ERCC-t az alábbiak biztosítása szempontjából: eredményes, hatékony és gyors veszélyhelyzeti reagálás katasztrófák esetén; az uniós polgári védelmi csoportok hatékony mozgósítása; valamint az uniós beavatkozásoknak a tagállami és nemzetközi reagálást kiegészítő jellege. A MIC-ről az ERCC-re történő áttérés révén orvosolták a MIC egyik legfontosabb hiányosságát – a megszakítás nélküli működés hiányát, amit az időközi értékelés is kiemelt. A részt vevő államok többsége szerint a képzések relevánsak voltak nemzeti polgári védelmi hatóságaik szükségletei tekintetében. A 2007 és 2013 közötti időszak folyamán magas részvételi arányt értek el a képzéseken, átlagosan a rendelkezésre álló helyek 88,6 %-át betöltötték. A külső értékelés azonban arra is rámutatott, hogy nem vizsgálták, optimálisan hány szakértőt kell képezni ahhoz, hogy rendelkezésre álljon a mechanizmus keretében kiküldendő szakértői állomány. Becslések szerint a képzésben részesült szakértőknek csupán valamivel több mint 10 %-át küldték ki ténylegesen. A szimulációs gyakorlatok a részt vevő államok számára különösen releváns forgatókönyvek széles körét fedték le. A részt vevő államok többsége (négy kivételével valamennyi) részt vett a gyakorlatokban (18 vezető szervezőként) – ez még inkább nyomatékosítja azok jelentőségét. 2007 és 2013 között azonban változó volt a beérkezett javaslatok és a társfinanszírozott szimulációs gyakorlatok száma, a tendencia pedig csökkenést mutatott: 2008-ban rekordmennyiségű, 18 javaslatot nyújtottak be, szemben a 2013-as öttel (az értékelési időszak vége); hasonlóan, 8 szimulációs gyakorlatot társfinanszíroztak a 2007-es és 2008-as ajánlattételi felhívások alapján, szemben a 2013-as kettővel. A szakértői csereprogram résztvevői körében végzett online felmérés eredményei azt mutatták, hogy a felmérésben részt vevők 99 %-ának véleménye szerint a csere következtében javultak a szakismeretei és kompetenciái. A résztvevők és a fogadó szervezetek nagy többsége hasznosnak nevezete a programok adminisztrációját, amely világos és hozzáértő módon kommunikálták a cserék szervezésével kapcsolatos információkat. Egyes érdekeltek túlzottan korlátozottnak tartották a cserék mértékét, és azt gondolták, hogy a programnak képesnek kell lennie további cserék finanszírozására. Ezenfelül jelentős egyensúlytalanság mutatkozott a részt vevő államoknak a programban történő részvétele terén. A modulokat és a TAST-ot számos katasztrófához mozgósították az Unión határain belül és azokon túl egyaránt. Egyedül 2013-ban 12 modul került kiküldésre. Jóllehet a legtöbb részt vevő állam egyetértett azzal, hogy 2007 és 2013 között kidolgozták és végrehajtották a modulokra vonatkozó iránymutatásokat és szabványos működési eljárásokat, az egyéb érdekeltetekkel folytatott konzultáció és az esettanulmány azt mutatatta, hogy több nemzetközi és egységesített iránymutatásra és szabványra van szükség a modulok létrehozásához, működéséhez és közös eljárásaihoz. Számos érdekelt alapvetően fontosnak és a modulok működésével kapcsolatos hiányosságok azonosítása és kezelése szempontjából relevánsnak tekintette a modulgyakorlatokat, amelyek révén fokozódik a más modulokkal való együttműködés és javul a segítségnyújtás koordinációja. A 2007 és 2013 közötti ajánlattételi felhívások keretében kiválasztott megelőzési és felkészültségi projektek összhangban álltak az ajánlattételi felhívásokban meghatározott egyedi célkitűzésekkel, és relevánsnak tekintették azokat a mechanizmus átfogó célkitűzései szempontjából. A kiválasztási eljárást megfelelőnek tekintették, bár megjegyezték, hogy az időtartamát le lehetne rövidíteni. Végezetül átláthatónak és egyértelműnek tartották a projektek nyomon követésének folyamatát. A részt vevő államok, az Európai Parlament és a Tanács ismételten sürgették a megelőzési fellépéseket, ugyanis a megelőzés szakpolitikai keretének kidolgozása céljából végzett különféle tevékenységek egyértelműen az érdekeltek szükségletei nyomán valósultak meg. Az időközi jelentés leszögezte, hogy az uniós megelőzés szakpolitikai keretének alkalmasnak kell lennie a különböző uniós szakpolitikai területek különféle megelőzési vonatkozásainak kezelésére, valamint a részt vevő államok közötti további együttműködés előmozdítására. Az összegyűjtött igazoló adatok azt támasztották alá, hogy a polgári védelem azóta beépült további 13 uniós politikába, és számos szakértői megbeszélés segítette az együttműködést, amelyek eredményeként megosztották a bevált gyakorlatokat. Tehát nyomon követték az ajánlásokat. A megelőzés azonban továbbra is kiemelt prioritást jelent az érdekeltek számára, ugyanis a megelőzés szakpolitikai keretét csak nemrég dolgozták ki, ezért több időre van szükség ahhoz, hogy kiforrottá váljon. Rendkívül fontos volt a szállítási támogatást lehetővé tévő jogi keret kidolgozása, amely előzetesen azonosított szükségletet elégített ki. Jóllehet az értékelési időszak elején lassan indult a felhasználás, az, hogy az említett időszak folyamán egyre növekvő mértékben vettek igénybe szállítási segítségnyújtást, igazolta, hogy az értékelési időszak végére megszilárdult intézkedéssé vált. Mindez arra is rámutat, hogy a Bizottság figyelembe vette az időközi értékelés arra vonatkozó ajánlását, hogy egyszerűsítse az eljárásokat és enyhítse a dokumentációs követelményeket. A bizonyítékok arra utaltak, hogy a szállítási segítségnyújtás elősegítette a polgári védelmi segítség nyújtására vonatkozó döntés meghozatalát. A mechanizmus tengerszennyezési ügyekben való alkalmazása szükségessé tette a szoros együttműködést az EMSA-val. A külső értékelés megállapította, hogy a tengerszennyezés elleni tevékenységek hozzájárultak a mechanizmus három alapvető célkitűzéséhez: a MIC/ERCC 2007 és2013 között kilencszer koordinálta a tengerszennyezésre adott uniós válaszlépéseket; a MIC/ERCC emellett elősegítette az érintett országok támogatását, gyakran együttműködve az EMSA-val, amely szakértői és logisztikai támogatást nyújtott; az említett műveletek hozzájárultak az emberi életek és a környezet védelméhez. A kísérleti projekt és az előkészítő intézkedés projektjei hozzájárultak az uniós reagálási kapacitás erősítéséhez azáltal, hogy kielégítették a nagyszabású katasztrófák során felmerült kritikus szükségleteket. A megkérdezett érdekeltek arról számoltak be, hogy a Canadair repülőgépeinek rendelkezésre állása és készültsége – ami a kísérleti projekt részét képezte – valódi értéket jelentett az erdőtüzek elleni küzdelem során. Hasonlóképpen, az előkészítő intézkedések lehetővé tették innovatív intézkedések tesztelését és olyan új modulok kidolgozását, amelyeket azután a mechanizmus keretében vetettek be. A harmadik országokkal folytatott tevékenységek mind a kedvezményezett harmadik országok, mind a részt vevő államok igényeinek megfeleltek. A harmadik országok esetében a tevékenységek hozzájárultak katasztrófareagálási kapacitásuk erősítéséhez, valamint a mechanizmus és az abból fakadó lehetőségek jobb megértéséhez. A részt vevő államok esetében a harmadik országok – és különösen a szomszédos országok – kapacitásépítése hozzájárulhat a mechanizmus segítségnyújtása iránti jövőbeni igény csökkentéséhez, bizonyos típusú katasztrófák (határokon átnyúló) terjedésének megakadályozásához, illetve katasztrófák esetén a reagálás gyorsításához.

A mechanizmussal kapcsolatos kollektív működési tapasztalatokat és azok kedvező alakulását figyelembe véve a Bizottság összességében egyetért a független értékelés eredményeivel, amelyek szerint a mechanizmus összes tevékenysége fontos elemét képezte annak az átfogó szakpolitikának, amely hozzájárul a nemzeti polgári védelmi és katasztrófavédelmi rendszerek javításához Európában és világszerte. Ezeket a következtetéseket még inkább alátámasztják a mennyiségi adatok[10], amelyek megerősítik például, hogy egyre több alkalommal kerül sor a mechanizmus aktiválására, a szállítás társfinanszírozásának kérelmezésére, a modulok mozgósítására, valamint a gyakorlatokon, képzéseken és szakértői cserén való nagyarányú részvételre.

4. A MECHANIZMUS 2007 ÉS 2013 KÖZÖTTI TEVÉKENYSÉGEINEK KOHERENCIÁJA

A független külső értékelés elsősorban az alábbiakat emelte ki:

Az online felmérésre választ adó, részt vevő államok 94 %-a úgy ítélte meg, hogy a MIC/ERCC javította az EU és a tagállamok közötti koordinációt a beavatkozások során nyújtott polgári védelmi segítség tekintetében. Ez egyértelmű jelzés arra nézve, hogy a Bizottság nyomon követte az időközi értékelés azon ajánlásait, melyek szerint kívánatos volna a koordináció javítása a MIC/ERCC és a részt vevő államok között. Uniós szinten a MIC/ERCC valamennyi típusú katasztrófareagálás koordinálásában szerepet játszott, és katasztrófák esetén maradéktalan koherenciát biztosított a Bizottság szolgálatai és a többi uniós intézmény között (pl. együttműködés az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatósággal Haitiben, az Energiaügyi Főigazgatósággal Japánban, az Európai Külügyi Szolgálattal Pakisztánban és az EMSA-val az Egyesült Államokban). Valamennyi megkérdezett nemzetközi partner úgy vélte, hogy a MIC/ERCC megbízható partner, amely képes információkat szolgáltatni és elosztani a támogatást. A MIC/ERCC széles körű együttműködést folytatott a Bizottság szolgálataival és a nemzetközi partnerekkel: erre több mint 60 alkalommal került sor a 2007–2013 közötti időszakban. A képzéseket eleve úgy tervezték, hogy összefüggjenek egymással, ugyanis azok egymáshoz kapcsolódó bevezető, működési és irányítási témaköröket fedtek le. Néhány kisebb jelentőségű megjegyzés olyan konkrét területeket érintett (pl. a médiamenedzsmentet), amelyeket koherensen mutathattak volna be a különböző képzések során. A szimulációs gyakorlatok összhangban álltak a mechanizmus egyéb tevékenységeivel, különösen a képzésekkel és a modulgyakorlatokkal, amelyek másra irányultak és eltérően működtek, így kiegészítő eredményeket hoztak létre. A gyakorlat forgatókönyvétől függően számos szimulációs gyakorlat lehetővé tette harmadik országok bevonását is, ami tovább erősítette a mechanizmus külső koherenciáját. Ugyanakkor már az időközi értékelés is amellett érvelt, hogy a szimulációs gyakorlatokra vonatkozó program átfogó stratégiájának vagy keretének kialakítása esetén tovább javulhatna a szimulációs gyakorlatok koherenciája. A 2013. évi határozattal bevezetett előírásokból eredően jelenleg folyamatban van ennek az ajánlásnak a végrehajtása. A részt vevő államokban időnként olyan kép alakult ki, hogy a szakértői csereprogram a képzések alternatívája, nem pedig kiegészítő intézkedés, valamint az ismeretek és a bevált gyakorlatok megosztására szolgáló fórum. Úgy érzékelték azonban, hogy a program lehetőséget jelent arra, hogy jobban megismerjék a mechanizmus szerepét, továbbá olyan kapcsolatépítési lehetőséget kínál, amely rendkívül lényegesnek bizonyulhat egy valódi katasztrófa esetén. Az előre meghatározott és interoperábilis modulok rövid határidővel mozgósítható, kiegészítő kapacitást jelentettek, és így fontos szerepet játszottak a mechanizmus azon célkitűzésének megvalósításában, hogy előmozdítsa az együttműködést a polgári védelem területén. A modulgyakorlatok koherensek voltak abban a tekintetben, hogy alapvető fontosságú képzést nyújtottak, és nagyon valószerű veszélyhelyzeti forgatókönyvek alapján tesztelték a kapacitásokat és az eljárásokat. A kiválasztott megelőzési és felkészültségi projektek megfeleltek az ajánlattételi felhívásokban évente megállapított prioritásoknak. A kiválasztott projektek keretében megvalósított intézkedések összhangban álltak az egyéb uniós eszközökből finanszírozott intézkedésekkel is. Felvetődött viszont, hogy az ajánlattételi felhívásokban rendkívül tágan határozták meg a megelőzési és felkészültségi projekteket: a prioritások pontosabb meghatározása hatékonyabban segíthetné elő a mechanizmus működését, és hozzájárulhatna ahhoz, hogy elkerüljék az átfedést a kapcsolódó uniós finanszírozási eszközökkel. Mélyebben integrálták az uniós szakpolitikákba a megelőzési szakpolitikai keretet, amely koherens volt a nemzetközi katasztrófakezelési politikákkal és menetrenddel is. Javaslatként felmerült, hogy a meglévő erőfeszítések mellett további intézkedéseket is előirányozhatnának, hogy mélyebben integrálják a megelőzési tevékenységeket a nemzeti polgári védelmi politikákba, összekapcsolva a megelőzést a felkészültséggel és a reagálással. A szállítási segítségnyújtási folyamat különböző elemei (vagyis az összevonási szakasz, a kereskedelmi piac szállítási lehetőségeinek azonosítása; valamint a társfinanszírozás) közvetlenül hozzájárultak a mechanizmus legfontosabb céljaihoz, amelyek a segítségnyújtás összehangolására és szükség esetén a segítség eljuttatására irányultak. A tengerszennyezés tekintetében meghatározták az EMSA és a Bizottság (Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága) közötti együttműködés közös céljait, valamint különböző mechanizmusokat hoztak létre a világos feladatmegosztás és a megfelelő koordináció biztosítása céljából. A Bizottság emellett tevékeny szerepet vállalt az EU tengeri medencéi kapcsán kidolgozott négy regionális megállapodás keretében; a külső értékelés rendkívül szilárdnak és jól szervezetnek találta ezt az együttműködést. A Bizottság továbbá részt vett a regionális megállapodások, a Bizottság és az EMSA közötti titkárságközi megbeszélésen. Az említett megállapítások szintén megerősítik, hogy a Bizottság sikeresen megtette a megfelelő lépéseket az időközi értékelésben megfogalmazott ajánlások végrehajtására, különösen az EMSA-val való együttműködés javítása tekintetében. Az előkészítő intézkedésekre vonatkozó projekteknek az volt az egyik fő célja, hogy hozzáférhetővé tegyék a katasztrófareagálás céljából mozgósítandó felszereléseket és egyéb erőforrásokat, amint az számos esetben (pl. a haiti földrengéskor) meg is történt. Ami a kísérleti projektet illeti, az hozzájárult az EU átfogó tűzoltási kapacitásának erősítéséhez. Ezért a külső értékelés úgy ítélte meg, hogy a kísérleti projekt és az előkészítő intézkedések keretében elért eredmények összhangban voltak céljaikkal, vagyis a meglévő hiányosságok koherens megszüntetésével. A harmadik országokkal folytatott tevékenységek külső értékelésének részeként elkészített másodelemzés és az érdekeltekkel készített interjúk arra a következtetésre jutottak, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz, a PPRD Dél és a PPRD Kelet program keretében zajló tevékenység sikeres végrehajtása hozzájárult a tagjelölt, potenciális tagjelölt, és szomszédos országok, valamint az Unió közötti együttműködés erősítéséhez, ezáltal előmozdította a következetesebb együttműködést a megelőzési, felkészültségi és reagálási tevékenységek terén.

A Bizottságnak a mechanizmus műveleteivel kapcsolatos tapasztalatai, valamint a visszajelzések és a műveleteket / gyakorlatokat / képzéseket követően az összes érintett fél részvételével tartott tájékoztató előadások alátámasztják a külső tanulmány megállapításait, miszerint a mechanizmus tevékenységei kiegészítették egymást, valamint a nemzeti, uniós és nemzetközi szinten zajló egyéb tevékenységeket. A Bizottság mindazonáltal úgy véli, hogy még van lehetőség a mechanizmus tevékenységeinek átfogóbb keretbe helyezésére és a kölcsönös tanulási lehetőségek bővítésére, és úgy igyekszik majd ezt elérni, hogy kidolgozza a képzések, gyakorlatok és levont tanulságok átfogó stratégiai keretét. A Bizottság különböző szolgálatai közötti, folyamatos belső koordináció, valamint az érintett külső felekkel történt kapcsolatfelvételek eredményei alátámasztják a külső értékelés azon megállapítását, miszerint a mechanizmus végrehajtása összességében véve összhangban ált a kapcsolódó uniós és nemzetközi tevékenységekkel és programokkal.

5. A MECHANIZMUS 2007 ÉS 2013 KÖZÖTTI TEVÉKENYSÉGEINEK EREDMÉNYESSÉGE

A független külső értékelés elsősorban az alábbiakat emelte ki:

A MIC/ERCC-t eredményes platformnak tekintették, amely megfelelő jellemzőkkel és erőforrásokkal rendelkezik céljainak eléréséhez és feladatainak ellátásához. Az online felmérést megválaszoló valamennyi részt vevő állam úgy ítélte meg, hogy a MIC/ERCC sikeresen biztosította az uniós szint és a részt vevő államok közötti kommunikációt, és majdnem az összes válaszadó szerint a MIC/ERCC megszakítás nélkül hozzáférhető és reakcióképes volt. Különböző érdekeltek megjegyezték, hogy az évek során csökkent az uniós segítségnyújtás koordinációjához és eljuttatásához a MIC/ERCC számára szükséges idő. A részt vevő államok és egyéb érdekeltek kisebb csoportjai az alábbiakkal kapcsolatban fogalmaztak meg bizonyos kritikát: i. a veszélyhelyzetekben kiküldendő nemzeti szakértők kiválasztása (a vélemény szerint a MIC/ERCC-nek nagyobb szerepet kellett volna játszania a szakértők kiválasztásában, hogy jobban összehangolja a készségeket a tényleges helyszíni szükségletekkel); valamint az, hogy ii. a MIC/ERCC személyzete nem rendelkezik helyszíni tapasztalattal. A képzések elérték arra vonatkozó céljukat, hogy javítsák a szakértők egyéni szakismereteit és kompetenciáit, és közös alapokra helyezzék a polgári védelmi beavatkozások során történő együttműködést.. Az értékelés szerint a képzések jobban figyelembe vehetnék a helyszínen szükséges szakismereteket és a mozgósítás során levont tanulságokat, továbbá ezt az eljárást módszeresebbé lehetne tenni. A szimulációs gyakorlatok nagy vonalakban megvalósították céljaikat, különösen a koordináció javításának és a reagálási idő lerövidítésének előmozdítását, valamint az egész mechanizmust elősegítették. A szimulációs gyakorlatok több általános célt is elértek, például az Egyesült Nemzetek Katasztrófa-kárfelmérő és Koordinációs Csoportja és az uniós polgári védelmi csoportok közötti együttműködési lehetőségek feltárását, valamint a nemzeti és uniós szintű humanitárius segélyezés és polgári védelem közötti operatív és stratégiai együttműködés továbbfejlesztését. A szakértői csereprogramot eredményesnek tekintették, amennyiben teljesítette a résztvevők célkitűzéseit. Sok szakértő arról számolt be, hogy közvetlenül alkalmazható szakismeretekre tett szert. Nem teljesült viszont sokuk azon várakozása, hogy a cserét követően kiküldik őket az uniós polgári védelmi csoportok keretében. Jóllehet a résztvevők és a fogadó szervezetek összességében véve nagyra értékelték a programot, a visszajelzési folyamatot javítani lehetne, ugyanis az kulcsfontosságú az eredményesség mérése szempontjából. Az időközi értékelés azt ajánlotta, hogy fejlesszék tovább a modulok koncepcióját, többek között szakosított gyakorlatok és szabványos működési eljárások kidolgozása révén. Ezeket az ajánlásokat maradéktalanul végrehajtották. A 2007 és 2013 közötti időszakban növekedett a CECIS adatbázisban regisztrált modulok és TAST-ok száma. 2013 végére a modulok száma elérte a 150-et. A 17 meghatározott modul közül 16 különböző típusú modult vettek nyilvántartásba. A regisztrált modulok eredményességének növelése érdekében az érdekeltek a modulokra vonatkozó minimumkövetelmények és iránymutatások továbbfejlesztését javasolták. A felmérésben szereplő legtöbb részt vevő állam úgy ítélte meg, hogy a modulgyakorlatok megfeleltek a célkitűzéseiknek abban a tekintetben, hogy ösztönzést adtak a polgári védelem alkalmazottainak a tanulságok figyelembevételéhez és a modulok működésének tökéletesítéséhez. Javaslatként felmerült azonban, hogy hozzájárulna az elsajátított készségek fenntartásához, ha gyakrabban volna lehetőség a modulok alkalmazására, akár kisebb horderejű vagy kevésbé összetett feladatok esetében is. A megelőzési és felkészültségi projektek eredményei megfeleltek az éves munkaprogramokban meghatározott célkitűzéseknek, és konkrét tevékenységeket eredményeztek, például hozzájárultak a katasztrófamegelőzési stratégiák kidolgozásához, valamint erősítették a konkrét kérdésekkel kapcsolatos tudatosságot. A megelőzési és felkészültségi projektek hatása és fenntarthatósága mindazonáltal továbbra is korlátozott maradt; különösen a nemzeti szintű eredmények végrehajtása volt némileg hiányos, nem került sor az eredmények következetes előmozdítására és bemutatására, valamint a többi részt vevő államba való továbbítás is elmaradt a várakozásoktól. A kidolgozott és megvalósított különféle megelőzési tevékenységek hozzájárultak a 2009. évi bizottsági közleményben és a megelőzésről szóló tanácsi következtetésekben meghatározott célok megvalósításához. Nevezetesen a tevékenységek elősegítették a katasztrófamegelőzési politikák szilárdabb tudásalapra helyezését, a megelőzésben részt vevő felek és a megelőzési politikák hozzákapcsolását az érintett felkészültségi és reagálási szereplőkhöz, valamint a katasztrófamegelőzési megfontolások érvényre juttatását a meglévő uniós pénzügyi és jogalkotási eszközökben. A felmérésbe bevont, részt vevő államok 77 %-a szerint a támogatások formájában biztosított szállítási segítségnyújtás eredményesen járult hozzá a veszélyhelyzeti reagálás javításához. Több érdekelt leszögezte, hogy a szállítmányozási üzletkötő alkalmazkodott a nagymértékű rugalmasságot igénylő helyzetekhez, és e segítségnyújtás igénybevétele még sok kiaknázatlan lehetőséget tartogat. Végezetül az egyes katasztrófák tapasztalatai azt sejtetik, hogy az 50 %-ra korlátozott uniós társfinanszírozás jelentős mértékben csökkentette az eszköz eredményességét. Ez tükrözi az időközi értékelés egyik ajánlását, miszerint meg kellene vizsgálni a társfinanszírozás különböző mértékeinek lehetőségét. A Bizottság azóta előrelépést ért el ebben a tekintetben, ugyanis a 2013. évi határozatban új, magasabb társfinanszírozási arányokat vezetett be. A tengerszennyezés elleni tevékenység eredményessége közvetlenül az EMSA-val való jó együttműködéstől függött. Az EMSA bevonásával végrehajtott valamennyi művelet esetében eredményesnek ítélték ezt az együttműködést. A tengerszennyezés-megelőzési és -felkészültségi projekteteket szintén rendkívül eredményesnek tartották, mivel olyan eredményeket hoztak, amelyek a Bizottság (Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága) pénzügyi támogatása nélkül nem lettek volna elérhetők. A tengerszennyezési szimulációs gyakorlat értékelése nem volt egyértelmű, mivel a Bizottság és az EMSA eltérő szemszögből ítélte meg annak eredményességét. A felmérésben szereplő legtöbb részt vevő állam szerint a kísérleti projekt és az előkészítő intézkedések hozzájárultak a katasztrófareagálás eredményességének javításához azáltal, hogy a korábbi erőfeszítések és eredmények megkettőzése helyett kiegészítették a meglévő kapacitásokat. Például az egyes részt vevő államok megoldásaival szemben a kísérleti projekt döntő fontosságú támogatást nyújtott azokban a ritka, de súlyos esetekben, amikor egyszerre több nagy kiterjedésű erdőtűz pusztított. Az előkészítő intézkedések eredményessége korlátozott volt, amennyiben szélesebb körben is terjeszthették volna az eredményeket. Az összegyűjtött igazoló adatok összességében véve azt jelezték, hogy a harmadik országokkal folytatott tevékenységek – nevezetesen az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz és a PPRD Dél és Kelet program – célkitűzései megvalósultak. Egyes érdekeltek kiemelték, hogy a mechanizmus fejleményeivel összhangban a jövőben még inkább a megelőző intézkedésekre kell összpontosítani.

A Bizottság azon az állásponton van, hogy – amint azt a számos sikeres megelőzési intézkedés, felkészültségi tevékenység (például gyakorlat) és reagálási művelet 2007 és 2013 közötti végrehajtásával és támogatásával kapcsolatos bizottsági operatív tapasztalatok és széles körű visszajelzések is igazolják – a mechanizmus egészének átfogó politikai célkitűzése, vagyis a megerősített együttműködés előmozdítása maradéktalanul megvalósult. Az említett intézkedések sikere egyes esetekben azonnal láthatóvá válik – például a kísérleti projekt esetében, amely egyéb rendelkezésre álló erőforrások hiányában támogatást nyújthatott a részt vevő államoknak az erdőtüzek elleni küzdelemben –, máskor azonban kevésbé érzékelhető közvetlenül az eredmények hatása, például az, hogy a csoportok megtanulnak együttműködni egymással, hogy adott esetben valós veszélyhelyzetben is együttműködjenek. A Bizottság véleményét a külső értékelés eredményei is alátámasztották, megállapítva, hogy a mechanizmus végrehajtása eredményes volt abban a tekintetben, hogy annak összes egyedi tevékenysége elérte a konkrét szakpolitikai célokat.

6. A MECHANIZMUS 2007 ÉS 2013 KÖZÖTTI TEVÉKENYSÉGEINEK HATÉKONYSÁGA

A független külső értékelés elsősorban az alábbiakat emelte ki:

1. A 2007 és 2013 közötti éves munkaprogramokban összesen mintegy 20 millió eurót különíttek el a MIC/ERCC különböző funkcióinak finanszírozására, ideérve a MIC/ERCC, a CECIS és a korai előrejelző rendszer továbbfejlesztését, valamint a kiküldéseket. Az értékelés megállapította, hogy a MIC/ERCC különösen hatékonyan mozdította elő a koordinált segítségnyújtást, ami lehetővé tette a források hatékony felhasználását. A MIC-ről a személyzettel megfelelően ellátott és így jobban hozzáférhető ERCC-re való áttérés további fontos hatékonyságnövelő tényező, különösen a veszélyhelyzetekkel kapcsolatos tervezés és az azokra való gyors reagálás tekintetében. Az időközi értékelés egyik megállapítása szerint még tovább lehetne fejleszteni a korai előrejelző rendszert. Azóta jelentős beruházás történt a korai előrejelző rendszerbe. A korai előrejelző rendszer költségvetési juttatása a 2009-es 0,7 millió euróról 2013-ban 1,6 millió euróra növekedett, amit arra fordítottak, hogy a korai előrejelző rendszer közel valós idejű, több veszélyforrás figyelembevételével kialakított teljes körű lefedettséget biztosítson.

2. A 2007 és 2013 közötti éves munkaprogramok keretében összesen mintegy 29 millió eurót fordítottak képzésekre. 2009 és 2010 között megduplázódott, azaz hatról tizenkettőre növekedett a kínált képzések száma. 2010 és 2013 között folyamatosan emelkedett a képzések résztvevőinek száma, miközben az igénybe vett pénzügyi források összege nem változott. A képzések résztvevői megerősítették, hogy a képzéseken való részvétel általános egyetértést alakított ki a mechanizmus tekintetében, ami koordinált, és így eredményesebb reagálást biztosított, ez pedig hatékonyságnövekedésben mutatkozott meg.

3. A 2007 és 2013 közötti éves munkaprogramokból a szimulációs gyakorlatokra elkülönített teljes költségvetés összege meghaladta a 20 millió eurót. A forgatókönyv kiterjedtségétől és összetettségétől függően az egyedi költségvetések nagymértékben eltértek egymástól. Az egyes forgatókönyvek sajátos jellemzői miatt a szimulációk hatékonyságát nehéz volt összehasonlítani. Azonban a külső értékelés folyamán megvizsgált, harmadik fél által készített pénzügyi és könyvvizsgálói jelentések szerint az egyes szimulációs gyakorlatok költségvetését megfelelőnek és az egyedi célokkal arányosnak lehetett tekinteni.

4. A 2007 és 2013 közötti éves munkaprogramokból a szakértői csereprogramokra fordított teljes összeg 1,75 millió eurót tett ki. A külső értékelés eredményei azt jelzik, hogy egyes részt vevő államok korlátozottnak tartották a program teljes kapacitását, megemlítve a cserére kijelölt szakértők  által tapasztalt hosszú várakozási időt. A szakértők jónak nevezték a cserék tényleges lebonyolítását, a kiválasztási eljárásokat pedig megfelelőnek és a program szempontjából célravezetőnek írták le.

5. A 2007 és 2013 közötti munkaprogramokból összesen több mint 13 millió eurót juttattak a modulgyakorlatok költségeinek fedezésére. A külső értékelés szerint – bár összességében véve rendkívül kedvezően ítélték meg a modulgyakorlatokat – egyes érdekeltek nem voltak biztosak abban, hogy hatékony-e ilyen nagyszámú modul felkészítésébe beruházni, miközben az elmúlt években továbbra is viszonylag csekély maradt a mechanizmus keretében ténylegesen kiküldött modulok aránya. Ezenfelül úgy vélték, hogy a modulgyakorlatok a modulok nem minden típusára terjedtek ki egyenlő mértékben, hanem csupán néhányra fókuszáltak.

6. A rendelkezésre álló teljes költségvetés a megelőzési projektek esetében mintegy 14 millió eurót, a felkészültségi projektek esetében pedig 10,5 millió eurót tett ki a 2007 és 2013 közötti időszakban. A felmérésben szereplő részt vevő államok többsége megfelelőnek és a projektektől elvárt eredményekkel arányosnak tekintette a költségvetést. A legtöbb befejezett projekt költségvetése arányban állt az elért konkrét eredményekkel.

7. A részt vevő államok egyetértettek abban, hogy a megelőzés költséghatékony és legitim módja a katasztrófák kapcsán felmerülő humán és gazdasági költségek csökkentésének. Megjegyezték azonban, hogy nem világos, vajon a megelőzési tevékenységek maradéktalanul hozzájárultak-e az uniós szintű katasztrófakezelési kapacitás erősítéséhez, továbbá hogy a megelőzési tevékenységek hogyan kapcsolódtak össze a mechanizmus egyéb tevékenységeivel.

8. A 2007 és 2013 közötti éves munkaprogramokból összesen 62,9 millió eurót fordítottak szállítási segítségnyújtásra, ennek következtében a Bizottság az említett időszak folyamán mintegy 11 millió euró nettó hozzájárulást nyújtott a szállítási segítségnyújtáshoz. A külső értékelés két legfontosabb észrevétele a következő: úgy vélték, hogy a jogi keret felhatalmazásán alapuló szállítási összevonási szakasz biztosította a hatékony összevonást és a kombinált szállítási műveleteket, azonban az összevonás kevés tényleges eredménnyel járt, így nem bizonyosodott be az összevonási szakasz szükségessége; továbbá, bár költséghatékonyan alkalmazták a szállítmányozási üzletkötőt, csak minimális mértékben került sor az igénybevételére.

9. A 2007 és 2013 közötti éves munkaprogramokban nem különítettek el külön forrásokat a tengerszennyezés elleni tevékenységekre. A mechanizmus különböző tevékenységei révén érvényre juttatott tengerszennyezés-elhárítást integrálták a különböző költségvetési tételekbe és azok részeként értékelték.

10. Az uniós költségvetési hatóság a 2008 és 2010 közötti időszakban összesen 22,5 millió eurót különített el a kísérleti projektre és az előkészítő intézkedésekre. A külső értékelés megállapította, hogy a rendelkezésre álló költségvetés megfelelő volt a tervezett tevékenységek megvalósításához, és úgy használták fel, hogy konkrét eredményeket hozzon, ideértve a fokozott reagálási képességet, a gyakorlatok és/vagy modulok kialakítását, a képzési programokat és a kommunikációs tevékenységet.

11. A harmadik országokkal folytatott tevékenységeket különböző pénzügyi eszközök révén finanszírozták. A 2010–2012-es Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) keretében finanszírozták az IPA polgári védelmi együttműködés I. programot. A PPRD Dél 2009 és 2012 között 5 millió eurós költségvetéssel működött, a PPRD Kelet pedig 6 milliós költségvetéssel rendelkezett a 2010–2014-es időszakban. Ezenfelül 2012-ben elindították az EU-Kína kockázatkezelési projektet, amelyet a Fejlesztési Együttműködési Eszközből finanszíroztak összesen mintegy 6 millió euróval. A külső tanulmány megjegyezte, hogy a harmadik országokkal folytatott tevékenységek sokrétűsége és a különféle finanszírozási mechanizmusok miatt csökkenhetett a harmadik országokkal folytatott tevékenységek átfogó hatékonysága, ugyanis hiányzott az említett tevékenységek átfogó kerete.

A Bizottság összességében véve egyetért a külső értékelés azon eredményeivel, amelyek szerint a mechanizmus tevékenységeit költséghatékonyra tervezték (pl. a képzések esetében a költségvetés állandó maradt 2010 és 2013 között, noha a képzéseken részt vevők száma emelkedett) és általában hatékonyan hajtották végre. A mennyiségi és minőségi adatok külső vizsgálata mellett a Bizottságnak a mechanizmussal kapcsolatos operatív tapasztalatai is árnyaltabb képet festenek. Például a korai előrejelző rendszerbe történő beruházás növekedése viszonylag csekély volt a mechanizmus tevékenységeire előirányzott költségvetéshez képest, azonban komoly operatív előnyt jelentett a mechanizmus számára. Hasonlóképpen, a képzésekbe történő beruházások eredményeként nagyszámú szakértőt képeztek, azonban nem szükségképpen küldték ki őket a mechanizmus műveletei során; ez a megállapítás alábecsüli annak a hasznát, hogy a mechanizmus nemzeti műveletei képzett szakértőkkel rendelkeznek, akik képesek az ismeretek terjesztésére.

7. A MECHANIZMUS 2007 ÉS 2013 KÖZÖTTI TEVÉKENYSÉGEINEK UNIÓS HOZZÁADOTT ÉRTÉKE

A független külső értékelés elsősorban az alábbiakat emelte ki:

A MIC/ERCC sokrétű hozzáadott értéket biztosított. A részt vevő államok számára a katasztrófareagálás egyablakos rendszerét jelentette, amely világos hozzáadott értéket képviselt a kétoldalú reagáláshoz képest. A CECIS-t valamennyi érdekelt hasznos, egyértelmű uniós hozzáadott értékkel rendelkező, központi információmegosztó platformnak tekintette. A MIC/ERCC lehetővé tette a harmadik országok és a nemzetközi partnerek számára, hogy az együttműködést megkönnyítő, egységes platform segítségével folyamodjanak és jussanak hozzá a segítségnyújtáshoz. A korai előrejelző rendszer lehetőséget nyújtott a részt vevő államoknak, hogy hozzáférjenek a kockázatok teljes skálájára kiterjedő, korszerű riasztási rendszerekhez, valamint az innovációt elősegítő, nagyobb kapacitású tudományos/operatív interfészhez. A képzések határozott uniós hozzáadott értéket képviseltek; ezek eredményeként nem csupán a résztvevők tettek szert a mechanizmussal kapcsolatos szakértelemre és ismeretekre, hanem a polgári védelem szakembereinek hálózata is erősödött. A külső értékelés azt állította, hogy ez a hálózatépítési hatás megkönnyítette az együttműködést és a beavatkozásokat. Az interjúk alapján hatból legalább öt esetben nem került volna sor a szimulációs gyakorlatokra az uniós társfinanszírozás hiányában. A tapasztalatok cseréje és a bevált gyakorlatokból való tanulás képezte az egyik legfontosabb eredményt, ami határozott uniós hozzáadott értéket is szolgáltatott. A gyakorlatok ezenfelül lehető tették veszélyhelyzeti forgatókönyvek rekonstruálását, amit az érdekeltek a képzések kiegészítésének tekintettek. A tapasztalatok cseréje és a bevált gyakorlatokból való tanulás volt a szakértői csereprogram egyik legfontosabb eredménye. A program következtében nemzeti és európai szintű erős kapcsolatrendszer jött létre, ami jelentősen megkönnyítette az együttműködést. Az a vélemény alakult ki, hogy az uniós pénzügyi segítségnyújtás nélkül valószínűleg nem került volna sor ezekre a cserékre. A modulok és a modulgyakorlatok nyilvánvaló uniós hozzáadott értéket képviseltek abban a tekintetben, hogy közvetlen támogatást nyújtottak az érintett országok nemzeti katasztrófareagálása számára. A szakértelem és az eljárások modulgyakorlatok során történő tesztelése révén általános egyetértés alakult ki a koordinált segítségnyújtásra vonatkozóan. A megelőzési és készültségi projektek olyan eredményeket értek el, amelyeket a részt vevő államok külön-külön nem tudtak volna megvalósítani. A legtöbb projektben több partner vesz részt különböző részt vevő államokból – ez bővítette a kölcsönös ismereteket és bizalmat alakított ki a részt vevő államok között. A megelőzési tevékenységek uniós hozzáadott értéket képviseltek: az uniós szintű megelőzési politika kialakítása előtt nem minden részt vevő állam rendelkezett megfelelően kidolgozott katasztrófamegelőzési politikákkal – az uniós szinten végzett tevékenységek arra ösztönözték ezeket a részt vevő államokat, hogy erőfeszítéseket tegyenek e politikák kidolgozására. A gyakorlatok uniós szintű cseréje és az európai szintű szakértői ülések szintén hasznosak voltak a részt vevő államok számára. A mechanizmus által kínált szállítási segítségnyújtás annak révén biztosított uniós hozzáadott értéket, hogy közvetlenül támogatta a katasztrófa esetén biztosított segítségnyújtásnak az érintett országokba történő eljuttatását. A konkrét példák közé tartozik, hogy költségmegtakarítást értek el a részt vevő államok és az Unió szintjén azáltal, hogy támogatást nyújtottak a szállítási eszközök összevonásához, valamint rugalmas megközelítést alkalmaztak, amennyiben a helyszínen kialakult helyzet ezt indokolta. Megállapítást nyert, hogy a mechanizmus uniós hozzáadott értéket nyújtott a tengerszennyezés elleni tevékenység terén, elsősorban azáltal, hogy közelítette egymáshoz a tengerszennyezéssel foglalkozó és a polgári védelmi szakembereket, és szükség esetén támogatta az együttműködést. Hozzáadott értéket képviselő kezdeményezésként emelték ki a tengerszennyezés-megelőzési és -készültségi projekteket. A kísérleti projekt és az előkészítő intézkedések hozzájárultak olyan kiegészítő kapacitások kialakításához/rendelkezésre állásához, amelyeket különben a részt vevő államok egyenként nem alakítottak volna ki/nem bocsátottak volna rendelkezésre. Ezenfelül erősödött az együttműködés a részt vevő államok között. Egyes esetekben az előkészítő intézkedések eredményei következtében került sor a kapacitásszükségletek átfogó felmérésére és szabványos eljárások alkalmazására. Mindegyik érdekelt megerősítette a harmadik országokkal folytatott tevékenységek uniós hozzáadott értékét. A legfontosabb említett eredmény a katasztrófák hatásának mérséklése volt, amit a polgári védelmi kapacitások javításával értek el. Az a vélemény alakult ki, hogy a harmadik országok részvétele a nemzeti politikákra is kedvező hatást gyakorolt. A legtöbb megkérdezett harmadik országbeli érdekeltnek első kézből származó tapasztalatai is voltak a mechanizmus aktiválásáról, és a harmadik országokban elismerték annak uniós hozzáadott értékét.

A Bizottság arra a következtetésre jutott a külső értékelés eredményei, a mechanizmus Európában és világszerte végzett nagyszámú műveletéből levont tanulságok, valamint a mechanizmus segítségnyújtását igénylő országok visszajelzései alapján, hogy a mechanizmus több szinten képvisel uniós hozzáadott értéket, többek között a résztvevő államok közötti együttműködés erősítése, a megfelelő megelőzési tevékenységek iránti igények kezelése, a csoportok és a segítségnyújtás eljuttatásának megkönnyítése, továbbá a polgári védelmi szakértőket, a modulokat és a TAST-ot felölelő, egységes támogatáscsomag nyújtása révén. A mechanizmus összességében véve sikeres uniós szakpolitikai terület, amely iránt növekvő igény mutatkozik a tagállamok és az egyéb érdekeltek részéről.

8. KÖVETKEZTETÉSEK

Figyelemmel a külső értékelési jelentés megállapításaira, valamint tekintetbe véve saját operatív tapasztalatait és a levont tanulságokat, illetve a minőségi és mennyiségi bizonyítékokra és adatokra vonatkozó saját értékelését, a Bizottság arra az átfogó következtetésre jutott, hogy a mechanizmus azon tevékenységei, amelyek 2007 és 2013 között pénzügyi támogatásban részesültek, rendkívül kielégítő teljesítményt nyújtottak és elérték a célkitűzéseiket. A mechanizmus végrehajtásának átfogó értékelése kiemelkedően jó eredményeket állapított meg, és egyértelműen igazolta a mechanizmus egészének és egyes tevékenységeinek relevanciáját, koherenciáját, eredményességét, hatékonyságát és uniós többletértékét. A mechanizmus tevékenységei sok szempontból sikeresek voltak, nem utolsósorban javították a koordinációt és az együttműködést, valamint erősítették a részt vevő államok készültségi és reagálási kapacitásait; hatékony, gyors és eredményes reagálást veszélyhelyzeti reagálást biztosítottak; továbbá hozzáférést biztosítottak a gyors reakciót lehetővé tevő szállítási erőforrásokhoz.

A Bizottság megállapítja, hogy a mechanizmus jelentős mértékben fejlődött 2007 és 2013 között, nem utolsósorban az alábbiaknak köszönhetően: a MIC-ről az ERCC-re való áttérés, a megelőzési politikára és tevékenységekre történő fokozott összpontosítás, valamint a harmadik országokkal való szélesebb körű együttműködés. Számos olyan elképzelés, amely az értékelési időszak kezdetén még gyerekcipőben járt, mostanra a mechanizmus teljes értékű, a részt vevő államoknak komoly előnyöket biztosító tevékenységévé vált (például a szállítási segítségnyújtás és a modulok koncepciója). A Bizottság rámutat továbbá arra, hogy az időközi értékelő jelentés óta a mechanizmus komoly előrelépést ért el a jelentés ajánlásai tekintetében; az értékelési időszak végéig ezek mindegyikét figyelembe vették és végrehajtották, vagy végrehajtásuk folyamatban van (amiben a 2013. évi határozat is szerepet játszott).

A fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy 2007 óta komoly előrelépés történt a polgári védelem területén zajló európai együttműködés és koordináció tekintetében, és ez megfelelő alapot teremt ahhoz, hogy folytatódjanak ezek a kedvező fejlemények. A külső értékelés több olyan pozitív példát nyújt, amelyek igazolják a mechanizmus és az uniós katasztrófareagálási koordináció terén bekövetkezett fejlődés mértékét, és azt, hogy ezek alkalmasabbá váltak célkitűzéseik elérésére. A polgári védelmi pénzügyi eszközből e célra fordított finanszírozás komoly uniós hozzáadott értéket teremtett.

A külső értékelés – noha kedvezően értékelte a mechanizmusnak és tevékenységeinek teljesítményét – további javítási lehetőségekre is rámutatott. A legfontosabb ajánlások közé tartozik a mechanizmus felkészültségi tevékenységeire vonatkozó koherensebb keret létrehozása – ideértve a képzéseket, a szakértők cseréjét és a tervezés javítását –, valamint a reagálási eljárások korszerűsítése, és a szállítás uniós társfinanszírozási arányának növelése. A Bizottság egyetért azzal, hogy számos területen lenne lehetőség a mechanizmus további erősítésére és fejlesztésére, továbbá örömmel fogadja a külső értékelés ajánlásait.

A 2013. évi határozat jogi keretet biztosít a megelőzés, a felkészültség és a reagálás terén történő további jelentős előrelépéshez, valamint kifejezetten foglalkozik a külső értékelésben azonosított számos kérdéssel (pl. a 2013. évi határozat sürgeti a szimulációs gyakorlatok stratégiai keretének kialakítását). A Bizottság ezért arra fog törekedni, hogy az említett ajánlások többségét figyelembe vegye a 2013. évi határozat már folyamatban lévő végrehajtása során. A műveletekkel kapcsolatos ajánlásokat az eljárások (pl. az ajánlattételi felhívások) javítására irányuló, jelenlegi munka keretében vagy a programok lebonyolítása során veszik majd figyelembe.

A Bizottság felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy vegyék figyelembe az értékelés megállapításait.

[1] A Tanács 2001. október 23-i 2001/792/EK, Euratom határozata a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén a fokozott együttműködés előmozdítását segítő közösségi eljárás kialakításáról (link).

[2] A Tanács 2007. november 8-i 2007/779/EK,Euratom határozata a közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus kialakításáról (átdolgozás) (link).

[3] A Tanács 2007. március 5-i 2007/162/EK,Euratom határozata a polgári védelmi pénzügyi eszköz létrehozásáról (link).

[4] Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1313/2013/EU határozata az uniós polgári védelmi mechanizmusról (link).

[5] SEC(2011) 1311 final (link).

[6] COM(2011) 696 final (link).

[7] Az 1605/2002/EK, Euratom rendelet (költségvetési rendelet) 49. cikke (6) bekezdésének a) és b) pontja szerinti kísérleti projektek és előkészítő intézkedések; a 2008. évi uniós költségvetés 07 04 04. és 07 04 05. költségvetési tétele; a Bizottság C(2008)1740 határozata; a 2009. évi uniós költségvetés 07 04 05. költségvetési tétele; a Bizottság C(2009)3356 határozata; a 2010. évi uniós költségvetés 07 04 05. költségvetési tétele; a Bizottság C(2010)1206 határozata.  

[8] A Közös Kutatóközpont (JRC) által kidolgozott korai előrejelző rendszer alkotóelemei a Globális Katasztrófariasztási és Koordinációs Rendszer (GDACS), az Európai Erdőtűz-információs Rendszer (EFFIS), valamint az Európai Árvízi Riasztórendszer (EFAS).

[9] A MIC/ERCC biztosítja a 2012-ben indult Kopernikusz katasztrófakezelési szolgáltatás operatív koordinációját, ideértve a leképezési komponenst és az engedélyezett felhasználókkal való együttműködést.

[10] MIC/ERCC hivatalos statisztikák; lásd továbbá a külső értékelési jelentés 32–34., 53–56., 69–71., 77–78., 114–116. oldalát.