INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

1.1.        Cél

A belvízi hajózási ágazat uniós szintű szociális partnerei (az Európai Hajózási Szövetség, az Európai Hajósok Szervezete és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége) saját kezdeményezésükre tárgyalásokat folytattak a munkaidő-szervezés egyes szempontjainak a belvízi hajózási ágazaton belüli szabályozásáról az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 155. cikke (1) bekezdésének megfelelően. Arra az álláspontra jutottak, hogy a 2003/88/EK irányelv[1] (a munkaidő-szervezési irányelv) nem felel meg az ágazat szükségleteinek.

A tárgyalások 2008. január és 2011. november között zajlottak. A munkaidő-szervezés egyes szempontjainak a belvízi hajózási ágazaton belüli szabályozásáról szóló európai megállapodás (a továbbiakban: megállapodás) aláírására 2012. február 15-én került sor. Az aláíró felek benyújtották a megállapodást az Európai Bizottságnak, és kérvényezték, hogy az EUMSZ 155. cikke (2) bekezdésének megfelelően bizottsági javaslat alapján elfogadandó tanácsi határozat útján kerüljön sor a végrehajtására.

1.2.        A javaslathoz kapcsolódó meglévő rendelkezések

A belvízi hajózás területén dolgozó utazó munkavállalók munkaidejét a 2003/88/EK irányelv szabályozza, amely a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme érdekében megállapítja a munkaidő megszervezésével kapcsolatos közös minimumkövetelményeket a napi és a heti pihenőidő, a maximális heti munkaidő, az éves szabadság és az éjszakai munka tekintetében.

Bizonyos közlekedési ágazatokban – többek között a belvízi hajózás területén – dolgozó utazó munkavállalók tevékenységei eredetileg nem tartoztak az 1993-as munkaidő-szervezési irányelv hatálya alá[2]. Egy 2000. évi módosító irányelv révén kerültek a hatálya alá 2003. augusztus 1-től kezdődően[3]. Abban a szakaszban azonban nem volt mód arra, hogy megállapodás szülessen a napi és a heti minimális pihenőidőre, valamint az éjszakai munka korlátozására vonatkozóan az irányelvben meghatározott általános szabályok hatályának kiterjesztéséről valamennyi fent említett munkavállalóra, tekintettel a tevékenységeiket jellemző különböző munkakörülményekre és egyedi sajátságokra. Az irányelv ezért úgy rendelkezett[4], hogy a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az említett munkavállalók „elegendő pihenésre”[5] legyenek jogosultak.

A munkaidő-szervezési irányelv[6] 14. cikke ugyanakkor lehetővé teszi, hogy egyéb uniós eszközök a munkaidőre vonatkozóan egyedibb követelményeket határozzanak meg bizonyos foglalkozások vagy tevékenységek tekintetében. Ez a javaslat ilyen követelményeket irányoz elő a belvízi hajózás területén dolgozó utazó munkavállalókra vonatkozóan. A belvízi hajózási ágazat szociális partnerei által kötött megállapodás figyelembe veszi a munkaidő-szervezési irányelvet és számos konkrét követelményre tesz javaslatot az ágazat sajátosságaival összhangban, különösen a referencia-időszak tekintetében. Emellett előírja a minimális napi és heti pihenőidőt, valamint az éjszakai munkaidő felső határát, tekintettel az ágazatra jellemző különleges munkakörülményekre és egyedi sajátságokra. A megállapodás egyaránt alkalmazandó a hajózó személyzet (legénység) és a fedélzeti személyzet tagjaira, a kereskedelmi célú áruszállításra és a személyszállításra, valamint egyedi rendelkezéseket tartalmaz a személyhajók fedélzetén végzett idénymunkára vonatkozóan. Nem alkalmazandó ugyanakkor azon személyekre, akik saját számlájukra üzemeltetnek vízi járművet (tulajdonos-üzemeltetők).

1.3.        Háttér-információk

Az EU 28 tagállamában mintegy 42 200 személy dolgozik közvetlenül a belvízi hajózási ágazatban, közülük 31 000 (73 %) utazó munkavállaló[7]. A belvízi hajózási ágazatban körülbelül 9 650 vállalkozás működik. Európa nyugati részére elsősorban az egy vízi járművet birtokló/üzemeltető kis vállalkozások jellemzők. A Dunán ezzel szemben az egy vízi járművet birtokló hajótulajdonosok képezik a kivételt. Összességében az Európában található vízi járművek (szárazáru-szállító hajók, tartályhajók, vontatóhajók, tolóhajók) száma meghaladja a 16 000-t. A belvízi hajózási tevékenységek több mint 75 %-át a határokon átnyúló szállítások teszik ki[8].

Az EU belvízi hajóúthálózatán évente 140 milliárd tonnakilométer teherszállítást bonyolítanak le. A hálózatot mintegy 37 000 km belvízi út alkotja: 20 tagállamban található folyók, tavak és csatornák. A belvízi hajózás csendes és energiahatékony módja az áruszállításnak. Kulcsszerepet tölt be az áruk rendeltetési helyére történő szállításában Európa tengeri kikötőiből. Tonnakilométerenkénti energiafogyasztása megközelítőleg a közúti szállítás 17 %-át és a vasúti szállítás 50 %-át teszi ki[9].

Az uniós szabályozás hiánya a belvízi hajózás területén dolgozó utazó munkavállalók napi, heti és éjszakai munkaóráinak felső határára vonatkozóan nagy eltéréseket mutató nemzeti szabályokat eredményezett, amelyek nehézségeket okoztak a fuvarozó vállalatoknak és nem biztosítottak minden esetben megfelelő védelmet a munkavállalók számára. A belvízi hajózás területén dolgozó utazó munkavállalók nagy része rendszertelenebb munkaritmusban dolgozik, mint a szárazföldi munkavállalók. A vízi jármű fedélzetén élnek és dolgoznak, emellett pihenőidejük javát is a fedélzeten töltik. Hosszabb időszakokat töltenek távol az otthonuktól. A vízi járművek általában a hét öt vagy hat napján napi tizennégy órában működnek, alkalmanként pedig folyamatosan napi huszonnégy órában. A magas munkateher jellemezte időszakokat pihenőidő és alacsony terhelésű időszakok váltják. A belvízi hajózásban az átlagos munkaidő általában jelentős mennyiségű rendelkezésre állási időt is tartalmaz (például előre nem betervezett várakozási időt a zsilipeknél vagy a vízi jármű ki- és berakodásánál), ami akár az éjszakai időszakra is eshet. Az utak adott esetben a tervezettnél hosszabb ideig tartanak bizonyos külső körülmények miatt, mint például az árapályos folyókon jelentkező dagály és apály, valamint az időjárási feltételek.

Mindez a belvízi utakon történő folyami hajózási ágazatban dolgozó szállodai személyzetre is érvényes. Egy átlagos, 150 utast szállító folyami körutazást végző hajó hat-nyolc fős legénységgel és körülbelül további harminc szállodai alkalmazottal üzemel[10]. Tekintettel arra, hogy a folyami körutazások idénye mintegy nyolc hónapig tart, a szállodai személyzet tagjai nagyon hosszú időszakokat töltenek távol az otthonuktól.

Az Európai Bizottság megbízásából készített „A gazdasági helyzet elemzése” című 2010 őszi kiadvány (Rajnai Hajózási Központi Bizottság – Piacfigyelés 12. szám)[11], a következőképpen írja le a szállodai személyzet helyzetét:

„A folyami körutazást végző hajókon dolgozó szállodai személyzetre vonatkozóan jelenleg nem állnak rendelkezésre kollektív bérmegállapodások, ezért a bértárgyalások egyéni szinten folynak. Tekintettel arra, hogy a folyami körutazások idénye mintegy nyolc hónapig tart, a személyzet tagjai nagyon hosszú időszakokat töltenek távol az otthonuktól, így éves szabadságukat gyakorlatilag otthon töltik a téli időszakban, miután véget ér az idény. Az ezen a területen dolgozó munkavállalóknak gyakran nagyon hosszú munkanapokat kell elviselniük, emellett az is nehézségeket okoz, hogy szállásuk hosszú ideig szűk kabinokban van, amelyeken akár három szobatárssal osztoznak."

1.4.        Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel

Az EU elkötelezte magát a mellett, hogy a szállítási ágazatban a kevésbé energiaigényes, tisztább és biztonságosabb szállítási módokra helyezi a hangsúlyt. A vasúti és a rövid tengeri szállítás mellett a belvízi hajózás is jelentősen hozzá tud járulni a szállítási rendszer fenntarthatóságához. A belvízi szállítást előmozdító NAIADES integrált európai cselekvési program végrehajtásában elért eredményekről szóló félidős jelentésében[12] a Bizottság ismételten hangsúlyozta a szociális párbeszéd fontosságát az említett ágazatban, és a szociális partnerek munkaidőről folytatott tárgyalásait a NAIADES[13] munkahelyekről és készségekről szóló fejezetének egyik fő elemeként ismerte el.

2013 szeptemberében az Európai Bizottság elfogadta a 2014–2020-as időszakra vonatkozó NAIADES II csomagot[14]. A NAIADES II csomag tartalmaz egy közleményt, amely cselekvési programot határoz meg a következő területekre: minőségi infrastruktúra; az innováció a minőség szolgálatában; a piac zökkenőmentes működése; környezeti minőség az alacsony kibocsátás révén; a belvízi hajózás integrálása a multimodális folyosókba; és képzett munkaerő és minőségi munkahelyek.

Ezen túlmenően a munka és a munkafeltételek színvonalának javítása, és különösen a meglévő jogszabályok felülvizsgálata, valamint intelligensebb uniós jogi keretek biztosítása a foglalkoztatás, valamint a munkahelyi egészség és biztonság céljából egyaránt kiemelt fellépésként jelenik meg az „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című közleményben[15].

A tisztességes verseny és az egyenlő versenyfeltételek lehetővé tétele a belvízi hajózási ágazatban összhangban van a 2011. évi közlekedéspolitikai fehér könyv[16] azon célkitűzésével, amely az egységes európai közlekedési térség létrehozására irányul a nemzeti rendszerek között fennálló valamennyi akadály kiiktatása révén. Ennek a stratégiának szerves része a magas fokú konvergencia, valamint a szociális és egyéb követelmények érvényesítése.

A fehér könyvet kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum továbbá kimondja:

„A szociális partnerek a hajókon érvényesülő jobb munka- és életkörülményekre vonatkozó ajánlásokon, a munkaidőre vonatkozó egyedi megállapodásokon, uniós munkaköri profilokra és a személyzet összetételére vonatkozó követelményeken, a képzésre és oktatásra vonatkozó minimumkövetelményeken, valamint a belvízi közlekedési ágazatban felmerülő szociális dömping és tisztességtelen verseny elleni ajánlásokon dolgoznak.”

2.           AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS AZ ELEMZÉS EREDMÉNYEI

2.1.        Az érdekeltekkel folytatott konzultáció

Az EUMSZ 155. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós szintű szociális partnerek, amennyiben úgy kívánják, szerződéses kapcsolatokat, így megállapodásokat köthetnek. Az EUMSZ ehhez nem ír elő más felekkel történő előzetes konzultációt.

Tekintettel arra, hogy a munkaidő-szervezés egyes szempontjainak a belvízi hajózási ágazaton belüli szabályozásáról szóló európai megállapodás a szociális partnerek saját kezdeményezésére jött létre, a Bizottságnak értékelnie kell az e területen tett uniós fellépés megfelelőségét.

A Bizottság munkatársai elkészítették az e javaslatot kísérő elemzést, összhangban a hatásvizsgálatokra vonatkozó iránymutatásokkal[17]. A dokumentum arányos elemzést tartalmaz, amely megvizsgálja a megállapodás végrehajtásának társadalmi-gazdasági hatását. A megállapodás végrehajtásának költségéről és hasznáról készült külső tanulmányban[18] a szakértők meghatározták valamennyi tagállam releváns hatóságait és szociális partnereit, és tájékoztatást kértek a belvízi hajózási ágazatban a munkaidőre vonatkozó nemzeti szabályozásról, valamint a megállapodás végrehajtásának általuk várt potenciális hatásáról.

2.2. Elemzés

Az aláíró felek benyújtották a megállapodást az Európai Bizottságnak, és kérvényezték, hogy az EUMSZ 155. cikke (2) bekezdésének megfelelően bizottsági javaslat alapján elfogadandó tanácsi határozat útján kerüljön sor a végrehajtására.

Amennyiben az EUMSZ 155. cikkének (2) bekezdése értelmében a szociális partnerek együttesen kérelmezik megállapodásuk tanácsi határozattal történő végrehajtását, a Bizottságnak módjában áll elfogadni vagy elutasítani a jogalkotási végrehajtásra irányuló kérelmet, a megállapodás szövegét azonban nem módosíthatja. A Bizottság nem kérheti fel az uniós szintű szociális partnereket megállapodásuk önálló végrehajtására, mivel ez az EUMSZ 155. cikkének (2) bekezdése értelmében a szociális partnerek előjoga.

A Bizottság ezért csak az alábbi két lehetőség közül választhat:

1. Nem tesz az EUMSZ 155. cikkének (2) bekezdése szerinti javaslatot a megállapodás Tanács által hozott határozattal történő végrehajtására (alapforgatókönyv): a jelenlegi uniós szabályozás – a munkaidő-szervezésről szóló 2003/88/EK irányelv és a fiatal személyek munkahelyi védelméről szóló 94/33/EK irányelv – marad érvényben a belvízi hajózás területén dolgozó utazó munkavállalókra vonatkozóan, de nem lesz a munkaidőre vonatkozó, uniós szintű, ágazatspecifikus szabályozás.

Az alapforgatókönyvet leginkább a nemzeti jogszabályok és azon biztonsági szabályozások jellemzik, amelyek a nemzetközi megállapodásoknak megfelelően érvényben vannak, mint például a rajnai hajózó személyzetre vonatkozó szabályzat[19] és hasonlók[20]. A nemzeti jogszabályok ezért különbözőek és továbbra is különbözőek lesznek ebben az elsősorban határokon átnyúló tevékenységek által meghatározott ágazatban. Uniós szinten nem állnak rendelkezésre időegységekben kifejezett korlátokra vonatkozó előírások a minimális napi és heti pihenőidő, a szünetek, valamint az éjszakai munkaidő felső határa tekintetében. Emellett az egyes tagállamokban nem egységes a nemzeti jogszabályok alkalmazási köre. Bizonyos tagállamokban a szabályozás csupán a hajózó személyzetre és adott esetben az önfoglalkoztatókra alkalmazandó, azonban a fedélzeti személyzetre nem. Más tagállamokban az ágazatra vonatkozó, munkaidőről szóló jogszabályok alkalmazandók mind a hajózó személyzetre, mind pedig a fedélzeti személyzetre.

2. Az EUMSZ 155. cikke (2) bekezdésének megfelelően javaslatot tesz a megállapodás Tanács által hozott határozattal történő végrehajtására: A munkaidő-szervezésről szóló 2003/88/EK irányelv és a fiatal személyek munkahelyi védelméről szóló 94/33/EK irányelv kiegészül egy olyan irányelvvel, amely a belvízi hajózás területén a munkaidő-szervezést érintő kötelező erejű és közös meghatározásokra vonatkozóan egyedibb szabályokat ír elő.

A megállapodás a következő területeket érinti: a napi és az átlagos heti munkaidőre vonatkozó, időegységekben kifejezett korlátok, a referencia-időszak, az éves szabadság, a munkanapok és a pihenőnapok meghatározása, a személyhajók fedélzetén végzett idénymunkára vonatkozó egyedi rendelkezések, a minimális napi és heti pihenőidő, a szünetek, az éjszakai munkaidő felső határa, a 18 év alatti munkavállalók munkaidejére vonatkozó egyedi rendelkezések, a megfelelőség ellenőrzése, („ellenőrzések”), a vészhelyzetek, az éjszakai munkát végző munkavállalók egészségügyi vizsgálathoz és áthelyezéshez fűződő joga, biztonság és egészségvédelem, valamint a munkaritmus.

A megállapodás időegységekben kifejezett, kötelező erejű és közös meghatározásokat állapít meg az előírt minimális napi és heti pihenőidő, valamint a heti és az éjszakai munkaidő felső határa tekintetében.

A megállapodás a hajózó személyzet és a fedélzeti személyzet tagjaként dolgozó utazó munkavállalókra alkalmazandó. Az EUMSZ által meghatározott keretekkel összhangban a szociális partnerek nem állapodtak meg az önfoglalkoztató személyek munkaidejére vonatkozó rendelkezésekben.

A megállapodás tartalmaz egy, a „kedvezőbb rendelkezések” alkalmazására vonatkozó szabályt (17. cikk (1) bekezdés). Ennek értelmében amennyiben a nemzeti jogszabályok vagy a kollektív szerződések hatályos rendelkezései nagyobb védelmet biztosítanak, nincs szükség változtatásra a megállapodás végrehajtásának következményeként.

Ez a javaslat összhangban áll az elemzésnek a különböző szakpolitikai lehetőségek rangsorára vonatkozó következtetéseivel.

E kezdeményezés korlátozott hatást gyakorol a kkv-ra és különösen a mikro- és kisvállalkozásokra. Az ágazatban magas a kisvállalkozások aránya. A Rajna régióban arányait tekintve magasabb a kisvállalkozások száma, mint a Duna régióban. Ezek elsősorban tulajdonos-üzemeltetők, akik saját számlájukra üzemeltetnek vízi járművet. A megállapodás nem alkalmazandó a tulajdonos-üzemeltetőkre.

A megállapodásról folytatott tárgyalások során az Európai Hajósok Szervezete (ESO) jól képviselte a kkv-k érdekeit, és képviselőik a megállapodást leginkább támogató felek közé tartoztak, mivel abban a munkaidőre vonatkozó, potenciálisan egyszerűbb ágazati szabályokkal történő harmonizáció lehetőségét látják.

Azon kkv-k többsége, amelyek utazó munkavállalók alkalmazása következtében tartoznak a megállapodás hatálya alá, a legkevésbé érintett felek között lesz. E vállalkozások hajói a Rajnán és a Dunán üzemelnek az A1 és az A2 rendszer[21] szerint, amelyek már tartalmaznak bizonyos pihenőidőre vonatkozó előírásokat (a hajózás biztonságát érintő rendelkezésekben).

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

3.1.        Jogalap

Az EUMSZ 155. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „Az uniós szinten megkötött megállapodásokat a szociális partnerek és a tagállamok sajátos eljárásainak és gyakorlatának megfelelően, vagy pedig — a 153. cikk hatálya alá tartozó kérdésekben — az aláíró felek együttes kérelmére, a Tanács által a Bizottság javaslata alapján hozott határozattal kell végrehajtani. Erről az Európai Parlamentet tájékoztatni kell.”.

Az EBU, az ESO és az ETF által kötött megállapodás a munkaidő-szervezés egyes szempontjainak a belvízi hajózási ágazaton belüli szabályozására vonatkozik. Érinti a munkafeltételek kérdését, és rendelkezéseket tartalmaz a munkavállalók egészségére és biztonságára vonatkozóan, amely területet az EUMSZ 153. cikke (1) bekezdésének a) pontja szabályozza. Ezen a területen a Tanács minősített többséggel határozhat. Az EUMSZ 155. cikkének (2) bekezdése ezért megfelelő jogalapot képez a bizottsági javaslat tekintetében.

A közösségi szintű szociális párbeszéd átalakítása és fejlesztése[22] című közleményében a Bizottság hangsúlyozta, hogy „bármely jogalkotási javaslat Tanácshoz történő benyújtását megelőzően a Bizottság értékelést készít az alábbiak figyelembevételével: a szerződő felek reprezentatív jellege és mandátuma, továbbá a kollektív szerződés valamennyi szakaszának a közösségi jog, valamint a kis- és középvállalkozásokat érintő rendelkezések szerinti jogszerűsége”.

Az említett értékelés az alábbiakban olvasható.

3.2         A megállapodás elemzése

3.2.1      A szerződő felek reprezentativitása és mandátuma

A valószínűsíthetően tanácsi határozattal végrehajtandó megállapodásokkal kapcsolatos konzultációk és tárgyalások tekintetében a szociális partnerek legitimitásának alapja a reprezentativitásuk.

A megállapodás aláírói az Európai Hajózási Szövetség (EBU), az Európai Hajósok Szervezete (ESO) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF). E három szervezet tagja a szociális partnerek közötti európai szintű párbeszéd előmozdítására irányuló ágazati párbeszédbizottságok létrehozásáról szóló, 1998. május 20-i bizottsági határozatnak[23] megfelelően létrehozott, a belvízi hajózás területén működő ágazati párbeszédbizottságnak. A Bizottság külső tanulmányok segítségével rendszeresen értékeli az európai szintű szociális párbeszédben részt vevő szociális partnerek reprezentativitását. A belvízi hajózás területén az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) nevű háromoldalú testület által készített legutóbbi reprezentativitás-tanulmány közzétételére 2010-ben került sor[24].

Az aláíró felek által rendelkezésre bocsátott információk megerősítik, hogy egy meghatározott ágazathoz tartoznak, és hogy európai szinten szervezettek. Továbbá olyan szervezetekből állnak, amelyek maguk is integrált és elismert részei a tagállamok szociális partneri struktúráinak és jogosultak megállapodások tárgyalására, valamint több tagállam vonatkozásában reprezentatívak. Végezetül pedig rendelkeznek a párbeszédbizottság munkájában való hatékony részvételük lehetővé tételéhez szükséges struktúrákkal.

Az e szervezetek által aláírt megállapodás lefedi a belvízi hajózás területén dolgozó utazó munkavállalók munkaidő-szervezésének egyes szempontjait. Az aláíró felek rendelkezésre bocsátották a reprezentativitásukra vonatkozó információkat, amelyek igazolják, hogy mind az áru-, mind pedig a személyszállítás vonatkozásában kellő reprezentativitással rendelkeznek a belvízi hajózás területén dolgozó utazó munkavállalók és munkáltatóik képviseletéhez.

A munkáltatói oldalon az EBU[25] a belvízi hajózási ágazat területén nyolc uniós tagállam[26] nemzeti szervezeteit képviseli (az áru- és személyszállítás területén), az ESO[27] pedig öt tagállamban[28] belvízi hajózással foglalkozó magánvállalkozásokat (önfoglalkoztató hajósokat) képvisel. Összességében a két említett szervezet tagsága kilenc tagállamot ölel fel. A reprezentativitás-tanulmány megerősítette az EBU és az ESO, mint a vállalkozói oldalt leginkább képviselő ernyőszervezetek fontosságát az ágazatban, jóllehet, mindkettő csupán az uniós tagállamok egy részét fedi le az adott országokban található tagjai révén.

A szakszervezeti oldalról megállapodás aláírója az EFT[29] volt, amely szervezetnek a belvízi hajózási részlege az ágazatban dolgozó munkavállalók – az áru- és személyszállítás területén, különösen a szállodai, valamint a körutazást végző hajókon dolgozó személyzet – érdekeit védő nemzeti közlekedési szakszervezetek tisztségviselőit és képviselőit tömöríti. Az EFT tizenhét tagállam[30] belvízi hajózási munkavállalói szervezeteit képviseli, amelyek többsége részt vesz a nemzeti szintű kollektív tárgyalásokon.

Tekintettel arra, hogy az EBU, az ESO és az EFT nem minden uniós tagállamban rendelkezik tagokkal, a tárgyalási folyamat átláthatóságának biztosítása érdekében közös levelet küldtek valamennyi tagállam közlekedési és munkaügyi minisztériumának 2009. novemberében, amelyben tájékoztatták őket a tárgyalások lényegi tartalmáról, valamint megkérték az említett minisztériumokat, hogy juttassák el ezen információkat a szociális partnerek releváns nemzeti szervezeteihez. Úgy tűnik, erre a levélre nem érkezett hivatalos válasz.

Az Eurofound által készített reprezentativitás-tanulmány nem azonosított be egyéb, európai szintű szociális partner szervezetet.

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a belvízi hajózás területén csupán az EBU, az ESO és az EFT tekinthető az ágazat mindkét oldala vonatkozásában reprezentatív, uniós szintű szervezetnek.

A Bizottságnak küldött, 2012. március 16-i levelükben a megállapodás aláírói megerősítették, hogy rendelkeznek a nemzeti szintű tagjaiktól kapott mandátummal a megállapodás tárgyalásához és aláírásához.

Következésképpen a megállapodás aláírói kellő reprezentativitással rendelkeznek a belvízi hajózás területén általában, valamint azon munkavállalók és munkáltatók vonatkozásában, akiket érinthetnek a megállapodás rendelkezései, továbbá rendelkeztek a nemzeti szintű tagjaiktól kapott mandátummal a megállapodás tárgyalásához és aláírásához.

3.2.2      A megállapodás szakaszainak jogszerűsége

A Bizottság megvizsgálta a megállapodás valamennyi szakaszát és nem talált közöttük olyat, amelyik ellentétes volna az uniós joggal.

Azon kötelességek, amelyek a tagállamokra hárulhatnak, nem közvetlenül a szociális partnerek közötti megállapodás következményei, hanem annak a Tanács által hozott határozattal történő végrehajtásából erednének.

A megállapodás tartalma az EUMSZ 153. cikkének (1) bekezdésében felsorolt területek közé tartozik.

A megállapodás 17. szakasza tartalmaz egy csökkentést kizáró rendelkezést, amely garantálja a munkavállalók védelmének jelenlegi szintjét. Ezen túlmenően a tanácsi irányelvre irányuló javaslat tartalmazza az uniós vívmányok szükséges biztosítékait (kedvezőbb rendelkezések és a csökkentést kizáró rendelkezés – lásd a 2. cikket).

3.3         Szubszidiaritás és arányosság

A szubszidiaritás elvét annyiban kell alkalmazni, amennyiben a javaslat nem tartozik az EU kizárólagos hatáskörébe.

A javaslat a munkaidő-szervezési irányelv 14. cikke szerinti „egyedibb rendelkezéseket” ír elő. A 14. cikk „közösségi szabályokat” említ az ilyen rendelkezések meghatározásához szükséges eszközként. Ezért a javaslat célja csak uniós szinten érhető el.

Az uniós fellépés szükségességét az is alátámasztja, hogy a belvízi hajózás túlnyomó részt nemzetközi jellegű közlekedési forma, amelyre elsősorban az európai vízi útvonalhálózaton zajló, határokon átnyúló tevékenységek jellemzők. A különböző tagállamok munkaidőre vonatkozó szabályai között lévő jelentős különbségek okozta tisztességtelen verseny kiküszöbölése érdekében ebben a szektorban uniós szinten kell meghatározni a munkaidőre vonatkozó minimumkövetelményeket.

E szükségszerűség összefüggésében a szociális partnerek az EUMSZ 155. cikke (1) bekezdésének megfelelően uniós szinten megállapodást kötöttek, és kérvényezték, hogy az EUMSZ 155. cikkének (2) bekezdése értelmében bizottsági javaslat alapján elfogadandó tanácsi határozat útján kerüljön sor az említett megállapodás végrehajtására. Ilyen jellegű egyedibb követelményeket már több, az utazó közlekedési dolgozókra vonatkozó irányelv is meghatározott a polgári repülés[31], a határokon átnyúló vasúti szolgáltatások[32] és a tengerészek[33] tekintetében, az érintett ágazatok szociális partnerei által kötött európai megállapodások alapján.

A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének.

A javasolt irányelv megfelel az arányosság követelményének, mert az elérendő célok kitűzésére korlátozódik és minimumkövetelményeket határoz meg.

Így a konkrét végrehajtási intézkedések megválasztása tekintetében rugalmasságot tesz lehetővé.

3.4         A jogi aktus típusának megválasztása

A választott jogi eszköz irányelv. Az EUMSZ 155. cikkének (1) bekezdése a „határozat” szót általános jelentésével használja annak érdekében, hogy lehetővé tegye a jogalkotási eszköznek az EUMSZ 288. cikkének megfelelően történő kiválasztását. A Bizottság feladata, hogy javaslatot tegyen a szóban forgó cikkben említett három kötelező erejű eszköz – rendelet, irányelv, határozat – közül a legmegfelelőbbre.

Az EUMSZ 296. cikke kimondja: „Ha a Szerződések nem határozzák meg, milyen típusú jogi aktust kell elfogadni, a jogi aktus típusát az intézmények az alkalmazandó eljárásoknak megfelelően, eseti alapon maguk választják meg, az arányosság elvével összhangban.”

Ebben az esetben, tekintettel a szociális partnerek által kötött megállapodás jellegére és tartalmára, egyértelmű, hogy a legmegfelelőbb alkalmazás a tagállamok és/vagy a szociális partnerek által a tagállamok nemzeti jogába átültetendő rendelkezéseken keresztül érhető el. A legmegfelelőbb jogi aktus ezért a tanácsi irányelv.

A Bizottság emellett úgy véli, hogy a megállapodást nem kell beépíteni a javaslat szövegébe, hanem mellékelni kell ahhoz.

3.5         Az Európai Parlament tájékoztatása

Az EUMSZ 155. cikke (2) bekezdésének értelmében amennyiben egy európai megállapodás végrehajtása tanácsi határozattal történik, erről tájékoztatni kell az Európai Parlamentet.

A Bizottság továbbította javaslatát az Európai Parlamentnek, így amennyiben az úgy kívánja, közölheti véleményét a Bizottsággal és a Tanáccsal.

3.6         A javaslat tartalma

A javaslat felépítése a következő:

1. cikk

Ez a cikk arra korlátozódik, hogy a szociális partnerek által kötött megállapodást kötelező erejűvé teszi, összhangban az EUMSZ 155. cikke (2) bekezdésének értelmében elfogadott tanácsi határozat céljával.

2. cikk

A 2. cikk kimondja, hogy az irányelv csupán minimumkövetelményeket ír elő, lehetőséget biztosítva a tagállamoknak arra, hogy az érintett területen a munkavállalók számára előnyösebb intézkedéseket is bevezessenek. Célja, hogy kifejezetten garantálja a munkavállalók védelmének már megszerzett szintjét, és biztosítsa, hogy a foglalkozási védelem területén csak előnyösebb követelmények kerülhessenek alkalmazásra.

3–6. cikk

A 3–6. cikk a tagállamok nemzeti jogába történő átültetésről szóló általános rendelkezéseket tartalmazza, ideértve a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók előírására vonatkozó kötelezettséget. Egyebek mellett az 5. cikk kimondja az irányelv hatálybalépésének időpontját.

3.7         A javaslat mellékletében található rendelkezések részletes magyarázata

1. szakasz (Hatály)

Ez a szakasz egyértelműsíti, hogy a megállapodás a kereskedelmi célú belvízi hajózásban üzemelő vízi járművek legénységének és fedélzeti személyzetének tagjaként alkalmazott utazó munkavállalókra alkalmazandó. Az 1. szakasz 2. pontja kimondja, hogy a megállapodás nem vonatkozik a vállalkozókra, még abban az esetben sem, ha társadalombiztosítási szempontból saját vállalkozásukon belül munkavállalónak tekintendők.

Az 1. szakasz 3. pontja megállapítja az e megállapodás és a hajózás biztonsága céljából a pihenőidőre vonatkozó nemzeti és nemzetközi rendelkezések közötti kapcsolatot. Amennyiben eltérések vannak a szóban forgó rendelkezések között, a munkavállalók biztonsága és egészsége szempontjából kedvezőbb rendelkezések alkalmazandók.

Az 1. szakasz 4. pontja kimondja, hogy azok az utazó munkavállalók, akik egy tagállam felségterületén nem kereskedelmi céllal közlekedő vízi jármű fedélzetén dolgoznak, és akiknek a munkafeltételeit kollektív munkaszerződés szabályozza, bizonyos feltételek mellett e megállapodás hatálya alá tartozhatnak.

2. szakasz (Fogalommeghatározások)

A megállapodás számos fogalmat használ: vízi jármű, személyhajó, munkaidő, pihenőidő, pihenőnap, belvízi hajózási vállalkozó, munkarend, éjszakai idő, éjszakai munkát végző munkavállaló, váltott műszakban dolgozó munkavállaló, fedélzeti személyzet, utazó munkavállaló és idény. A 2. szakasz meghatározza az említett fogalmak jelentését e megállapodás alkalmazásában.

3. szakasz (Munkaidő és referencia-időszak)

A 3. szakasz 1. pontja nyolc órában állapítja meg a rendes napi munkaidőt. A 3. szakasz 2. pontja a munkaidő-szervezési irányelv 6. cikkével összhangban 48 órában állapítja meg az átlagos heti munkaidőt.

A 3. szakasz 2. pontja kimondja, hogy a referencia-időszak maximális hossza 12 hónap. A referencia-időszak az az időszak, amelyre vonatkoztatva a heti átlagos munkaidő kiszámolása történik.

A 3. szakasz 3. pontja tehát megállapítja, hogy a maximális munkaidő 2 304 óra. Az éves szabadság és a betegszabadság időtartamát ennek a számításnak az elvégzésekor figyelmen kívül kell hagyni. A referencia-időszaknál rövidebb ideig tartó munkaviszonyok esetében a maximális munkaidő időarányosan kerül kiszámításra.

4. szakasz (Napi és heti munkaidő)

A 4. szakasz 1. pontja meghatározza a 24 órás időszak alatti maximális munkaidőt és a 7 napos időszak alatti maximális munkaidőt.

A 4. szakasz 2. pontja az átlagos heti munkaidő vonatkozásában bármely négyhónapos időszak alatt 72 órás felső határt vezet be különleges munkarend esetére. E rendelkezés figyelembe veszi az ágazatban létező munkarendeket, valamint a fedélzeten töltött, jelentős mennyiségű rendelkezésre állási időt.

5. szakasz (Munkanapok és pihenőnapok)

A belvízi hajózási ágazatban különböző munkaritmusok vannak. Sok esetben az utazó munkavállalók több, egymást követő napon dolgoznak a vízi járművön, hogy ezáltal bizonyos pihenőidőt otthon tölthessenek. Az 5. szakasz 1. pontja meghatározza e tekintetben a felső határt: az egymást követő munkanapok száma legfeljebb 31 nap lehet.

Az 5. szakasz 2. pontja meghatározza az 1:1 arányban történő munkavégzés szabályait, amely esetben a munkavállalónak ugyanannyi pihenőnapja van, mint munkanapja. Ebben a munkaritmusban bizonyos számú egymást követő munkanapot ugyanannyi pihenőnap követ. E szabálytól el lehet térni a szövegben említett feltételek teljesülése esetén.       

Az 5. szakasz 3. pontja meghatározza az egymást követő pihenőnapok minimális számának kiszámítási módját, amennyiben a munkaritmus szerint több a munkanap, mint a pihenőnap. Ezeket a pihenőnapokat közvetlenül az egymást követő munkanapok után kell biztosítani.

6. szakasz (Idénymunka a személyhajózásban)

A személyhajók fedélzetén végzett idénymunka különleges jellegének elismerése érdekében a 6. szakasz az alábbiak szerint határozza meg a munkaidő felső határát: 24 órás időszak alatt 12 óra és 7 napos időszak alatt 72 óra, ami a személyhajókon dolgozó valamennyi munkavállalóra alkalmazható.

A 6. szakasz 2. pontja előírja, hogy a munkavállalónak minden munkanapért 0,2 pihenőnapot kell biztosítani. Minden 31 napos időszakra legalább két pihenőnapot kell biztosítani.

A 6. szakasz 3. pontja kimondja, hogy a pihenőnapok kiadását, valamint a heti átlagos munkaidő 48 órás felső határának betartását a kollektív szerződéseknek vagy a szociális partnerek közötti megállapodásoknak, vagy ezek hiányában a nemzeti jogszabályoknak megfelelően kell biztosítani.

7. szakasz (Pihenőidő)

A munkavállalók egészsége és biztonsága védelme érdekében ez a szakasz az alábbiak szerint állapítja meg az időegységekben kifejezett pihenőidőt: 24 órás időszak alatt 10 óra és 7 napos időszak alatt 84 óra.

8. szakasz (Szünetek)

A 8. szakasz kimondja, hogy minden munkavállaló számára, aki naponta hat óránál többet dolgozik, szünetet kell biztosítani. A szünetek hossza és biztosításuk feltételei kollektív szerződésekben vagy ezek hiányában nemzeti jogszabályokban kerülnek megállapításra.

9. szakasz (Az éjszakai munkaidő felső határa)           Hét órás éjszakai idő alapján ez a szakasz az éjszakai munkaidő felső határát 7 napos időszakonként 42 órában állapítja meg.   10. szakasz (Éves szabadság) 

A 10. szakasz legalább négy hét éves szabadságot határoz meg, amely nem helyettesíthető annak fejében nyújtott pénzbeli juttatással, kivéve a munkaviszony megszűnésekor. Ez a szakasz megfelel a munkaidő-szervezési irányelv 7. cikkének, amely már alkalmazandó az utazó munkavállalókra.         

11. szakasz (A kiskorúak védelme)     

A belvízi hajózás területén dolgozó18 év alatti munkavállalókra továbbra is a fiatal személyek munkahelyi védelméről szóló 94/33/EK irányelv[34] alkalmazandó.

A 11. szakasz 2. pontja lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy 16 év feletti, a nemzeti jog szerint már nem tanköteles fiatalkorúak esetében engedélyezzék a fiatalkorúak által végzett éjszakai munkát, amely a 94/33/EK irányelv értelmében tilos. Ez abban az esetben lehetséges, ha az érintettek képzéséhez szükség van az éjszakai munkára, valamint ha elegendő kompenzáló pihenőidőt biztosítanak számukra, és ha mindez nem ellentétes a 94/33/EK irányelv 1. cikkében meghatározott célokkal.

12. szakasz (Ellenőrzés)

A 12. szakasz 1. pontja kimondja, hogy az ezen megállapodás 3–7., 9–11. és 13. szakaszában szereplő, a munkaidőre vonatkozó rendelkezések betartásának ellenőrzése érdekében minden munkavállaló napi és heti munkaidejét fel kell jegyezni.         

A 12. szakasz 2. pontja előírja, hogy a munkaidő-feljegyzéseket legalább a referencia-időszak végéig meg kell őrizni a fedélzeten.   

A 12. szakasz 3. pontja kimondja, hogy e feljegyzéseket a munkaadónak és a munkavállalónak rendszeres időközönként közösen ellenőrizniük kell, és jóvá kell hagyniuk azokat.       

A 12. szakasz 4. pontja meghatározza a feljegyzendő minimális adatokat.  

A 12. szakasz 5. pontja kimondja, hogy a munkavállalónak másolatot kell adni a rá vonatkozó jóváhagyott feljegyzésekről, melyet a munkavállalónak egy évig meg kell őriznie.          

13. szakasz (Vészhelyzetek)    

A 13. szakasz 1. pontja kimondja, hogy vészhelyzetben a hajóparancsnok vagy képviselője megkövetelheti a munkavállalóktól, hogy túlórázzanak olyan esetekben, amikor azt a személyek, a rakomány, vagy maga a vízi jármű biztonsága szükségessé teszi, illetve olyan esetekben, amikor bajba jutott más hajók vagy személyek számára kell segítséget nyújtani.    

A 13. szakasz 2. pontja kimondja, hogy a hajóparancsnok vagy képviselője a helyzet normalizálódásáig terjedő időszakban megkövetelheti a munkavállalóktól, hogy túlórázzanak.

A 13. szakasz 3. pontja értelmében a hajóparancsnok vagy képviselője köteles gondoskodni arról, hogy a helyzet normalizálódását követően a lehető legrövidebb időn belül minden olyan munkavállaló számára, aki rendes pihenőideje alatt munkát végzett, megfelelő kompenzáló pihenőidő álljon rendelkezésre.  

14. szakasz (Egészségügyi vizsgálat)  

A 14. szakasz 1. pontja megállapítja, hogy minden munkavállalónak évente egyszer joga van egy ingyenes egészségügyi vizsgálatra. Az egészségügyi vizsgálatoknál különös figyelmet kell szentelni azoknak az állapotoknak és tüneteknek, amelyek összefüggésben lehetnek azzal, hogy az érintett személy fedélzeti munkát végez a megállapodás 5. és 6. szakasza alapján biztosított minimális napi pihenőidővel és/vagy minimális pihenőnapokkal.

A 14. szakasz 2. pontja megállapítja, hogy az éjszakai munkát végző munkavállalóknak joguk van nappali munkára való áthelyezéshez, amennyiben az éjszakai munkavégzésből eredő egészségügyi problémákkal küzdenek.

A 14. szakasz 3. és 4. pontja kimondja, hogy a térítésmentes egészségügyi vizsgálatra orvosi titoktartás vonatkozik, valamint hogy az a nemzeti egészségügyi rendszer keretében is elvégezhető.          

15. szakasz (Biztonság és egészségvédelem)  

A 15. szakasz 1. pontja megállapítja, hogy az éjszakai munkát végző munkavállalókat és a váltott műszakban dolgozó munkavállalókat munkájuk jellegének megfelelő biztonság és egészségvédelem illeti meg.           

A 15. szakasz 2. pontja kimondja, hogy az éjszakai munkát végző munkavállalók és a váltott műszakban dolgozó munkavállalók biztonsága és egészségvédelme érdekében biztosított védelmi és megelőzési szolgáltatásoknak vagy eszközöknek meg kell egyezniük a más munkavállalók számára biztosítottakkal. Az említett eszközöknek és szolgáltatásoknak mindenkor rendelkezésre kell állniuk. A 15. szakasz rendelkezései összhangban vannak a munkaidő-szervezési irányelv 12. cikkével, amely már alkalmazandó az utazó munkavállalókra.    

16 szakasz (Munkaritmus)      

Ez a szakasz azon helyzetekre vonatkozik, amelyekben a munkáltató egy bizonyos munkaritmus szerint kívánja megszervezni munkát. Ilyen helyzetben figyelembe kell venni azt az általános elvet, hogy a munkát az azt végző emberhez kell igazítani az egyhangú munka és az előre megállapított munkaritmusban való munkavégzés könnyebbé tétele érdekében, a tevékenység jellegének, valamint a biztonsági és egészségvédelmi szabályoknak megfelelően. Ez a rendelkezés összhangban van a munkaidő-szervezési irányelv 13. cikkével, amely alkalmazandó az utazó munkavállalókra.        

17. szakasz (Záró rendelkezések)        Ez a szakasz a kedvezőbb rendelkezésekre vonatkozik: A tagállamok az ezen megállapodásban foglaltakkal egyenértékű vagy azoknál előnyösebb rendelkezéseket is fenntarthatnak vagy bevezethetnek.      

A 17. szakasz 2. pontja egy csökkentést kizáró rendelkezést tartalmaz a 17. szakasz 3. pontja pedig kimondja, hogy a szociális partnereknek a belvízi hajózással foglalkozó ágazati párbeszédre felállított bizottság keretében figyelemmel kell kísérniük a megállapodás végrehajtását és alkalmazását, különös tekintettel a munkaegészségügyi és biztonsági szempontokra.

A 17. szakasz 4. pontja úgy rendelkezik, hogy a megállapodás aláírói két évvel az e javaslat 4. cikkében megállapított átültetési határidőt követően felülvizsgálják a megállapodás rendelkezéseit.           

4.           KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK

A javaslatnak nincsenek az uniós költségvetést érintő vonzatai.

5.           KIEGÉSZÍTŐ INFORMÁCIÓK

A tagállamok az irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseik szövegét, valamint a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot kötelesek elküldeni a Bizottságnak.

A tagállamokban sok esetben nincs kifejezetten az irányelv által érintett munkavállalói csoportokra vonatkozó konkrét jogszabály. Így a javaslatban tárgyalt kérdésekre vonatkozó tagállami szabályozások gyakran több, különböző jogszabályban találhatóak (a munka törvénykönyvében, az egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó jogszabályokban, ágazatspecifikus, nem kimerítő jellegű rendelkezésekben) ami rendszerszerű megközelítést és értelmezést tesz szükségessé.

A javaslat emellett számos korábban nem lefedett elemet tartalmaz, mivel a munkaidő-szervezési irányelv 20. cikke kivette azokat az általános rendelkezései hatálya alól. Egyértelmű információkra van szükség ezen új rendelkezések és megoldások átültetésére vonatkozóan a javaslatban meghatározott minimumkövetelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében. Ez lehetővé fogja tenni a Bizottság számára, hogy biztosítsa az irányelv követelményeinek végrehajtását, amelyek célja a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme, nagyobb rugalmasság lehetővé tétele a vállalkozások számára, valamint a vállalkozások közötti tisztességes verseny előmozdítása.

A magyarázó dokumentumok rendelkezésre bocsátásából eredő további adminisztratív terhek nem aránytalanok (lévén egyszeri kötelezettség, amely nem teszi szükségessé sok szervezet bevonását). E magyarázó dokumentumok hatékonyabban megszövegezhetők a tagállamokban.

A fentiekre való tekintettel azt javasoljuk, hogy a tagállamok vállalják, hogy értesítik a Bizottságot az átültető intézkedéseikről oly módon, hogy benyújtanak az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó egy vagy több dokumentumot.

2014/0212 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS IRÁNYELVE

az Európai Hajózási Szövetség (EBU), az Európai Hajósok Szervezete (ESO) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) által kötött, a munkaidő-szervezés egyes szempontjainak a belvízi hajózási ágazaton belüli szabályozásáról szóló európai megállapodás végrehajtásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 155. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)       Az EUMSZ 155. cikke (2) bekezdésének megfelelően a munkaadói és a munkavállalói oldal (a továbbiakban: szociális partnerek) együttes kérelmet nyújthatnak be arra vonatkozóan, hogy az uniós szinten általuk megkötött megállapodások végrehajtására a Bizottság javaslata alapján hozott tanácsi határozattal kerüljön sor.

(2)       Az Európai Hajózási Szövetség (EBU), az Európai Hajósok Szervezete (ESO) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) tájékoztatták a Bizottságot azon szándékukról, hogy az EUMSZ 155. cikke (1) bekezdésének megfelelően tárgyalásokat folytassanak uniós szintű megállapodás megkötése érdekében.

(3)       2012. február 15-én az EBU, az ESO és az EFT a munkaidő-szervezés egyes szempontjainak a belvízi hajózási ágazaton belüli szabályozásáról szóló európai megállapodást (a továbbiakban: megállapodás) írt alá.

(4)       A megállapodás együttes kérelmet tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a Bizottság a Szerződés 155. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Tanács által a Bizottság javaslatára hozott határozattal hajtsa végre a megállapodást.

(5)       A Szerződés 288. cikkének alkalmazásában a megállapodás végrehajtásának megfelelő eszköze az irányelv.

(6)       A közösségi szintű szociális párbeszéd átalakításáról és fejlesztéséről szóló, 1998. május 20-i közleményével[35] összhangban a Bizottság kidolgozta az irányelvre vonatkozó javaslatát, figyelembe véve az aláíró felek képviseleti jogát és a megállapodás egyes szakaszainak jogszerűségét.

(7)       A megállapodásban használt, de abban pontosan meg nem határozott kifejezéseket a tagállamok határozhatják meg a nemzeti jognak és gyakorlatnak megfelelően, mint a hasonló kifejezéseket használó, más szociálpolitikai irányelvek esetében is, feltéve hogy az említett meghatározások tiszteletben tartják a megállapodás tartalmát.

(8)       A tagállamok a szociális partnereket – közös kérésükre – megbízhatják ennek az irányelvnek a végrehajtásával mindaddig, amíg a tagállamok meg nem hozzák azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy bármikor garantálhassák az ezen irányelv által előírt eredményeket.

(9)       A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[36] meghatározza a munkaidő megszervezésével kapcsolatos egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményeket, többek között a belvízi hajózás területén dolgozó munkavállalókra vonatkozóan.

(10)     Ez az irányelv és a megállapodás a 2003/88/EK irányelv 14. cikkének alkalmazásában meghatározza a belvízi hajózás területén dolgozó utazó munkavállalók munkaidő-szervezésére vonatkozó egyedibb követelményeket.

(11)     Ezen irányelv rendelkezései az egyedibb, vagy a belvízi hajózás területén dolgozó utazó munkavállalók számára nagyobb fokú védelmet biztosító, hatályos uniós rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandók.

(12)     Ezen irányelv nem adhat alapot a munkavállalók védelmének a megállapodás által érintett területeken már elért általános szintjéhez képest történő csökkentésére.

(13)     Ez az irányelv és a megállapodás minimumkövetelményeket rögzít; a tagállamok és/vagy a szociális partnerek előnyösebb rendelkezéseket is hatályban tarthatnak vagy bevezethetnek.

(14)     Az EUMSZ 155. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság tájékoztatta az Európai Parlamentet a megállapodást tartalmazó irányelvjavaslat szövegének megküldésével.

(15)     Ez az irányelv tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában, különösen annak 31. cikkében elismert alapvető jogokat és elveket.

(16)     Mivel ezen irányelv célkitűzéseit – egy elsősorban határokon átnyúló ágazatban dolgozó munkavállalók egészségének és biztonságának védelmét – tagállami szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, és azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Európai Unió az Európai Unióról szóló Szerződés 5. cikke (3) bekezdésében meghatározott szubszidiaritási elvvel összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (4) bekezdésében foglalt arányosság elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket.

(17)     A megállapodás végrehajtása hozzájárul az EUMSZ 151. cikkében megállapított célkitűzések megvalósításához.

(18)     A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatának[37] megfelelően a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó egy vagy több dokumentumot mellékelnek. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó az ilyen dokumentum(ok) megküldését indokoltnak tekinti.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió működéséről szóló szerződés 155. cikkének (2) bekezdése értelmében végrehajtja a mellékletben szereplő, az Európai Hajózási Szövetség (EBU), az Európai Hajósok Szervezete (ESO) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) által 2012. február 15-én kötött, a munkaidő-szervezés egyes szempontjainak a belvízi hajózási ágazaton belüli szabályozásáról szóló európai megállapodást.

2. cikk

(1)          A tagállamok az ezen irányelvben megállapítottaknál előnyösebb rendelkezéseket is fenntarthatnak vagy bevezethetnek.

(2)          Ezen irányelv végrehajtása semmilyen körülmények között sem adhat alapot a munkavállalók védelmének az irányelv által szabályozott területeken már elért általános szintjéhez képest történő csökkentésére. Ez nem érinti a tagállamok és a szociális partnerek azon jogát, hogy a bekövetkező változások fényében az ezen irányelv elfogadása idején hatályban lévőktől eltérő törvényi, rendeleti vagy szerződéses rendelkezéseket állapítsanak meg, feltéve hogy az ezen irányelvben megállapított minimumkövetelményeknek eleget tesznek.

(3)          Ennek az irányelvnek az alkalmazása és értelmezése nem érint egyetlen olyan uniós vagy nemzeti rendelkezést, szokást vagy gyakorlatot sem, amely az érintett munkavállalók számára kedvezőbb feltételeket biztosít.

3. cikk

A tagállamok meghatározzák az ezen irányelv értelmében elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

4. cikk

(1)          A tagállamok legkésőbb 2016. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)          A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

5. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

6. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

[1]               Az Európai Parlament és a Tanács 2003. november 4-i 2003/88/EK irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól (HL L 299., 2003.11.18., 9–19. o.).

[2]               A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK irányelv (a továbbiakban: az 1993. évi irányelv) 1. cikkének (3) bekezdése, HL L 307., 1993.12.13., 18. o.

[3]               A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK tanácsi irányelvnek az abból kizárt ágazatok és tevékenységek szabályozása céljából történő módosításáról szóló 2000/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: a 2000. évi irányelv) 1. cikkének (1) bekezdése, HL L 195., 2000.8.1., 41. o.

[4]               Lásd a 2000. évi irányelv (3)–(11) preambulumbekezdését és a 2000. évi irányelvvel beillesztett – a munkaidő-szervezési irányelv 20. cikkének megfelelő – 17a cikket.

[5]               A munkaidő-szervezési irányelv 2. cikkének (9) bekezdésében található meghatározás szerint.

[6]               A 2003/88/EK irányelv 14. cikke megfelel az 1993. évi irányelv 14. cikkének; az értelmezéshez lásd Bowden v Tufnalls Parcels Express, C-133/00. sz. ügy, 2001. október 4-i ítélet.

[7]               „Tanulmány a belvízi hajózás területén a munkaidő-szervezésről szóló európai megállapodás végrehajtásának várható hatásairól — összehasonlítás a jelenlegi helyzettel”, Ecorys, 2013.

[8]               A Bizottság közleménye: A minőségi belvízi hajózás megvalósítása NAIADES II, COM(2013) 623 final.

[9]               http://ec.europa.eu/transport/modes/inland/index_en.htm

[10]             Market Observation No 12 — Analysis of the economic situation — Autumn 2010, CCNR. http://www.ccr-zkr.org/files/documents/om/om10II_en.pdf

[11]             Ibid.

[12]             A Bizottság közleménye a belvízi szállítás előmozdításáról „NAIADES” – Integrált európai cselekvési program a belvízi szállítás érdekében, COM(2006)6 végleges.

[13]             SEC(2011) 453 végleges

[14]             A Bizottság közleménye: A minőségi belvízi hajózás megvalósítása NAIADES II, COM(2013) 623 final.

[15]             A Bizottság közleménye: Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz COM(2010) 682 végleges.

[16]             Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé (COM(2011) 144 végleges.

[17]             Http://ec.europa.eu/governance/impact/commission_guidelines/docs/iag_2009_en.pdf

[18]             Tanulmány a belvízi hajózás területén a munkaidő-szervezésről szóló európai megállapodás végrehajtásának várható hatásairól — összehasonlítás a jelenlegi helyzettel, Ecorys, 2013.

[19]             http://www.ccr-zkr.org/13020500-en.html#04.

[20]             A Duna Bizottság ajánlásai megegyeznek a rajnai hajózó személyzetre vonatkozó szabályzat rendelkezéseivel.

[21]             A rajnai szabályzat értelmében az A1 rendszer szerint üzemeltetett vízi járművek folyamatosan legfeljebb napi 14 órán át üzemelhetnek. Az A2 rendszerben pedig a vízi járművek üzemeltetése folyamatosan legfeljebb napi 18 órában engedélyezett.

[22]             A Bizottság közleménye a közösségi szintű szociális párbeszéd átalakításáról és fejlesztéséről,

                COM(1998) 322 végleges.

[23]             A Bizottság 1998. május 20-i 98/500/EK határozata a szociális partnerek közötti európai szintű párbeszéd előmozdítására irányuló ágazati párbeszédbizottságok létrehozásáról (HL L 225., 1998.8.12., 27. o.).

[24]             Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (2010), Az európai szociális partnerek reprezentativitása: Belvízi hajózás (http://www.eurofound.europa.eu/eiro/studies/tn0809017s/tn0809017s.htm).

[25]             http://www.ebu-uenf.org/membership.

[26]             Belgium, Cseh Köztársaság, Németország, Franciaország, Luxemburg, Hollandia és Románia.

[27]             http://www.eso-oeb.org/organisations.

[28]             Belgium, Németország, Franciaország, Hollandia és Lengyelország.

[29]             http://www.itfglobal.org/etf/etf-affiliates.cfm.

[30]             Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Lettország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Románia, Finnország és az Egyesült Királyság.

[31]             A Tanács 2000. november 27-i 2000/79/EK irányelve az Európai Légitársaságok Szövetsége (AEA), az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF), az Európai Közforgalmi Pilóták Szövetsége (ECA), az Európai Regionális Légitársaságok Szövetsége (ERA) és a Légiszállítók Nemzetközi Szövetsége (IACA) által kötött, a polgári repülésben dolgozó utazó munkavállalók munkaidejének szervezéséről szóló európai megállapodásról (EGT vonatkozású szöveg) – HL L 302., 2000.12.1., 57–60. o.

[32]             A Tanács 2005. július 18-i 2005/47/EK irányelve az Európai Vasúti Közösség (CER) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) között létrejött, a vasúti szektorban a határokon átnyúló interoperábilis szolgáltatásokat ellátó utazó munkavállalók alkalmazási feltételeinek egyes szempontjairól szóló megállapodásról – HL L 195., 2005.7.27., 15–17. o.

[33]             A Tanács 1999. június 21-i 1999/63/EK irányelve az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége az Európai Unióban (FST) között, a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött megállapodásról – Melléklet: Európai megállapodás a tengerészek munkaidejének szervezéséről – HL L 167., 1999.7.2., 33–37. o.

[34]             A Tanács 1994. június 22-i 94/33/EK irányelve a fiatal személyek munkahelyi védelméről, HL L 216., 1994.8.20., 12. o.

[35]             COM(1998) 322 végleges.

[36]             HL L 299., 2003.11.18., 9–19. o.

[37]             HL C 369., 2011.12.17., 14. o.

MELLÉKLET

mivel: 

1. A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv általános minimumszabályokat állapít meg, amelyek a 20. cikk (1) bekezdésében említett területeken kívül (napi pihenőidő, szünetek, heti pihenőidő, az éjszakai munka időtartama) a belvízi hajózáson belüli munkaidő-szervezésre is alkalmazandók. Mivel az irányelv rendelkezései nem veszik figyelembe megfelelő mértékben a belvízi hajózásra jellemző munka- és élethelyzeteket, az irányelv 14. cikkének megfelelően egyedibb rendelkezésekre van szükség.         

2. Ezeknek az egyedibb rendelkezéseknek ugyanakkor a belvízi hajózásban dolgozó munkavállalók magas szintű munkahelyi biztonságát és egészségvédelmét is biztosítaniuk kell.  

3. A belvízi hajózás egy nemzetközi jellegű közlekedési forma, amelyre túlnyomó részt az európai vízi útvonalhálózaton zajló, határokon átnyúló tevékenységek jellemzők. Ezért az európai belvízi hajózási ágazatnak azon kell dolgoznia, hogy az ágazat munkaerőpiacán egyforma keretfeltételek érvényesüljenek, és meg kell akadályoznia a munkaidő-szervezésre vonatkozó törvények közötti különbségekből fakadó tisztességtelen versenyt.      

4. A közlekedési ágazatnak a gazdaság versenyképességét befolyásoló jelentőségére tekintettel az Európai Unió célul tűzte ki a kevesebb energiát igénylő, környezetbarátabb vagy biztonságosabb közlekedési formák bátorítását[1]. A belvízi hajózás – mint további szabad kapacitásokkal rendelkező, környezetbarát közlekedési forma – fenntartható módon hozzájárulhat az európai közúti és vasúti közlekedés tehermentesítéséhez. 

5. Az ágazaton belül a munkaszervezés terén eltérések mutatkoznak. A munkavállalók száma és az általuk a fedélzeten eltöltött munkaidő a munkaszervezéstől, az adott vállalkozástól, az üzemeltetés földrajzi területétől, az út hosszúságától és a vízi jármű nagyságától függően változik. Egyes hajók folyamatos üzemmódban, azaz napi 24 órán keresztül, váltott műszakban dolgozó személyzettel működnek. Ezzel szemben mindenekelőtt a középvállalkozások hajói rendszerint hetente öt vagy hat napon át, napi 14 órában üzemelnek. A belvízi hajózásban a munkavállalók fedélzeti munkaideje nem egyezik meg a vízi jármű üzemeltetési idejével.           

6. A belvízi hajózás egyik sajátossága, hogy a munkavállalók nem csupán a munkájukat végzik a fedélzeten, hanem adott esetben szállásuk vagy lakásuk is ott van. Ezért szokás szerint pihenőidejüket is a fedélzeten töltik. A belvízi hajózási ágazatban számos munkavállaló – mindenekelőtt az otthonuktól nagy távolságra lévők – több, egymást követő napon dolgozik a fedélzeten, hogy ezáltal megtakaríthassa az utazási időt, és ezt követően több napot tölthessen otthon vagy valamely más, szabadon választott helyen. Például, ha a munkavállaló 1:1 arányban dolgozik, akkor ugyanannyi pihenőnapja van, mint munkanapja. Ezért mind a fedélzeten eltöltött, egymást követő munkanapok száma, mind pedig a pihenőnapok száma több lehet, mint egy szárazföldi munkaviszony esetében.     

7. A belvízi hajózásban az átlagos munkaidőbe elvileg a készenléti idő jelentős része is beleszámít (például a kiszámíthatatlan várakozási idő miatt a zsilipeknél vagy a vízi jármű ki- és berakodásánál), ami akár az éjszakai időszakra is eshet. Ezért a napi és heti munkaidő felső határa a 2003/88/EK irányelvben megállapítottaknál magasabb is lehet.         

8. Ugyanakkor el kell ismerni azt is, hogy a belvízi hajózási ágazatban a munkaterhelést több tényező is befolyásolja, mint például a zaj, a rázkódás és a munkaidő-szervezés. A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv[2] rendelkezéseinek sérelme nélkül a munkavállalók – tekintettel a belvízi hajózás különleges munkafeltételeire – védelmük érdekében évente egészségügyi vizsgálatokon vesznek részt.

9. Az éjszakai fedélzeti szolgálat révén a személyzet tagjaira háruló többletterhelést a maximálisan megengedhető éjszakai munkaidő korlátozásával és a megfelelő munkaszervezéssel kell ellensúlyozni.   

10. A belvízi hajózási ágazatban a munkavállalók mellett önfoglalkoztatók[3] is dolgoznak. Az önfoglalkoztatói státusz megállapítása az adott tagállam nemzeti joga alapján történik.       

11. A munka- és életkörülmények a személyhajókon eltérnek a belvízi hajózás más formáinál megszokottaktól, ezért indokoltak a külön rendelkezések. Az európai belvízi hajózás ezen alágazatára jellemző eltérő társadalmi környezet, a különböző munkaköri tevékenységek és a szezonális jelleg az eltérő munkaszervezésben is tükröződik.  

Az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek és különösen annak 154. cikkének és 155. cikke (2) bekezdésének megfelelően alulírottak együttes kérelmet nyújtanak be ezen uniós szinten megkötött megállapodásnak a Bizottság javaslata alapján hozott tanácsi határozattal történő végrehajtására. Az aláíró felek a következőkben állapodtak meg:

1. szakasz

Hatály

1. A megállapodás azokra az utazó munkavállalókra alkalmazandó, akik a hajózó személyzet (legénység) tagjaként vagy más funkcióban (fedélzeti személyzet) egy olyan vízi jármű fedélzetén dolgoznak, amely valamely tagállam felségterületén a kereskedelmi célú belvízi hajózásban üzemel.

2. E megállapodás értelmében a belvízi hajózási vállalkozók még abban az esetben sem tekintendők munkavállalóknak, ha saját vállalkozásukon belül munkavállalói státusszal rendelkeznek.

3. E megállapodás nem sérti a hajózás biztonságát érintő, az utazó munkavállalókra és az 1.2. szakaszban említett személyekre vonatkozó nemzeti és nemzetközi rendelkezéseket.  

4. Amennyiben az utazó munkavállalók esetében eltérések vannak az e megállapodásban, illetve a hajózás biztonságára vonatkozó nemzeti és nemzetközi rendelkezésekben megállapított pihenőidőt illetően, úgy azok a rendelkezések az irányadók, amelyek nagyobb fokú védelmet biztosítanak a munkavállalók egészsége és biztonsága tekintetében.         

5. Azok az utazó munkavállalók, akik egy tagállam felségterületén nem kereskedelmi céllal közlekedő vízi jármű fedélzetén dolgoznak, és akik munkafeltételeit a munkáltatói és a munkavállalói szervezetek között létrejött kollektív szerződések vagy bérmegállapodások szabályozzák, a munkaadói és munkavállalói szervezetekkel való egyeztetést követően és azok jóváhagyásával szintén e megállapodás hatálya alá tartozhatnak, amennyiben e megállapodás rendelkezései a munkavállalókra nézve kedvezőbbek.

2. szakasz

Fogalommeghatározások     

E megállapodás alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározások érvényesek:     

a)           „vízi jármű”: úszóműves hajó vagy gép;      

b)           „személyhajó”: 12-nél több utas szállítására épített és berendezett, egynapos utazásra alkalmas vagy kabinos hajó; 

c)           „munkaidő”: az az időtartam, amely alatt a munkavállaló a munkáltató vagy annak képviselője utasítására a vízi jármű fedélzetén, a járműnél vagy ahhoz kapcsolódóan munkát végez, munkára van beosztva vagy munka céljából rendelkezésre kell állnia (készenléti idő);   

d)           „pihenőidő”: az az időtartam, amely nem minősül munkaidőnek; e fogalomba beletartozik a mozgó vízi járművön, az álló vízi járművön és a szárazföldön eltöltött pihenőidő. A rövid (maximum 15 perces) pihenőidők nem tartoznak e fogalomba.     

e)           „pihenőnap”: 24 összefüggő órából álló pihenőidő, amelyet a munkavállaló valamely szabadon választott helyen tölt el.           

f)            „belvízi hajózási vállalkozó”: belvízi hajózási ágazatban saját számlájára, jövedelemszerzés céljából vízi járművet működtető személy.          

g)           „munkarend”: a munkanapok és pihenőnapok beosztása, amelyet a munkaadó a munkavállalóval előzetesen ismertet;       

h)           „éjszakai idő”: a 23:00 óra és a 6:00 óra közötti időszak;   

i)            „éjszakai munkát végző munkavállaló”:       aa)     egyrészről az a munkavállaló, aki az éjszakai idő alatt napi munkaidejéből legalább három órában rendszeresen munkát végez; bb)     másrészről az a munkavállaló, aki éves munkaidejének bizonyos hányadában éjszakai idő alatt végez munkát, az érintett tagállamnak a következők alapján történő meghatározása értelmében:

aaa) nemzeti jogszabályok útján, a szociális partnerekkel történt konzultációt követően; vagy

bbb) kollektív szerződések vagy a szociális partnerek között, nemzeti vagy regionális szinten megkötött megállapodások útján;         

j)            „váltott műszakban dolgozó munkavállaló”: olyan munkavállaló, akinek munkarendje váltott műszak része;         

k)           „fedélzeti személyzet”: a 2006/87/EK irányelv[4] II. mellékletének, 1.01. cikkében található 103. fogalommeghatározásnak megfelelően;       

l)            „utazó munkavállaló”: az a munkavállaló, akit egy belvízi személyszállítást vagy árufuvarozást végző vállalkozás az utazó személyzet tagjaként alkalmaz; az e megállapodásban a „munkavállalókra” történő utalások ennek megfelelően értendők;

m)          „idény”: egy 12 hónapos időszakon belül legfeljebb 9 egymást követő hónapra kiterjedő időszak, amelyben bizonyos tevékenységek végzése külső körülmények miatt – pl. időjárási viszonyok vagy idegenforgalmi kereslet – az év egyes időszakaihoz köthető.

3. szakasz

Munkaidő és referencia-időszak     

1. A 4. szakasz rendelkezéseinek sérelme nélkül a munkaidő alapvetően nyolcórás napi munkaidőn alapul.

2. A munkaidő a 4. szakasznak megfelelően meghosszabbítható, feltéve, hogy egy 12 hónapos időszakban (referencia-időszak) a heti átlagos munkaidő nem lépi túl a 48 órát.          

3. A maximális munkaidő a referencia-időszakban összesen 2 304 óra (az 52 hétből leszámítva a minimálisan 4 hét szabadságot, majd az eredményt szorozva 48 órával). Az éves fizetett szabadság és a betegszabadság időtartamát nem lehet figyelembe venni az átlagszámításnál, vagy azt annak szempontjából semlegesnek kell tekinteni. A hivatalos munkaszüneti napok címén járó pihenőnapokat is le kell levonni.   

4. A referencia-időszaknál rövidebb ideig tartó munkaviszonyok esetében a maximális munkaidőt időarányosan kell kiszámítani.

4. szakasz

Napi és heti munkaidő         

1. A maximális munkaidő nem lehet több, mint:         

a)      minden 24 órás időtartamra 14 óra; valamint 

b)      minden 7 napos időtartamra 84 óra.   

2. Amennyiben a munkarendben több munkanap, mint pihenőnap szerepel, az átlagos heti munkaidő négy hónap alatt nem lehet több, mint 72 óra.     

5. szakasz

Munkanapok és pihenőnapok        

1. Az egymást követő munkanapok száma legfeljebb 31 nap lehet.   

2. Amennyiben a munkarend szerint a munkanapok száma nem haladja meg a pihenőnapok számát, akkor közvetlenül az egymást követő munkanapok után ugyanannyi egymást követő pihenőnapot kell biztosítani. A közvetlenül a munkanapok után biztosítandó, egymást követő pihenőnapok számától el lehet térni, feltéve hogy 

a)      a maximálisan teljesíthető, 31 egymást követő munkanapot nem lépik túl; és           

b)      az egymást követő pihenőnapok 3. a), 3. b), vagy 3. c) pontban említett minimális számát közvetlenül az egymást követően ledolgozott munkanapok után biztosítják; valamint    

c)      a meghosszabbított vagy felcserélt munkanapok időszaka a referencia-időszak folyamán kiegyenlítődik.

3. Amennyiben a munkarend szerint több a munkanap, mint a pihenőnap, akkor a közvetlenül az egymást követő munkanapok után biztosítandó, egymást követő pihenőnapok minimális száma a következőképpen alakul:          

a)      1–10. egymást követő munkanap esetében: minden egyes egymást követő munkanapra 0,2 pihenőnap jár (például: 10 egymást követő munkanapra 2 pihenőnap);  

b)      a 11–20. egymást követő munkanap esetében: minden egyes egymást követő munkanapra 0,3 pihenőnap jár (például: 20 egymást követő munkanapra 5 pihenőnap);         

c)      21–31. egymást követő munkanap esetében: minden egyes egymást követő munkanapra 0,4 pihenőnap jár (például: 31 egymást követő munkanapra 9,4 pihenőnap).      

A töredék pihenőnapok hozzáadódnak a minimálisan járó, egymást követő pihenőnapokhoz, és kizárólag teljes pihenőnapként biztosítandók.

6. szakasz

Idénymunka a személyhajózásban

E megállapodás 4. és 5. szakaszától eltérve a következő rendelkezések minden olyan munkavállalóra alkalmazhatók, akik egy személyhajó fedélzetén idénymunkát végeznek:    

1. A maximális munkaidő nem lehet több, mint:         

a)      minden 24 órás időtartamra 12 óra; valamint 

b)      minden 7 napos időtartamra 72 óra.   

2. A munkavállalónak minden munkanapért 0,2 pihenőnap jár. Minden 31 napos időszakra legalább két pihenőnapot kell ténylegesen biztosítani. A fennmaradó pihenőnapokat megegyezés szerint biztosítják. 

3. Az előző alszakaszra és a 3. szakasz 4. alszakaszára tekintettel a pihenőnapok kiadását, valamint a 3. szakasz szerinti 48 órás átlagos munkaidő betartását a kollektív szerződéseknek vagy a szociális partnerek közötti megállapodásoknak, vagy ezek hiányában a nemzeti jogszabályoknak megfelelően kell biztosítani.         

7. szakasz

Pihenőidő      

A munkavállalók rendszeres pihenőidőt kapnak, amelynek tartama időegységekben van kifejezve, és amely elég hosszú és folyamatos annak biztosításához, hogy a munkavállalók fáradtság vagy rendszertelen munka következtében ne okozzanak magukban, munkatársaikban vagy másokban kárt, valamint ne károsítsák egészségüket sem rövid, sem pedig hosszú távon.   A pihenőidő nem lehet kevesebb, mint:         

a)           minden 24 órás időtartamra 10 óra, ebből legalább 6 egybefüggő óra; és   

b)           minden 7 napos időtartamra 84 óra.

8. szakasz

Szünetek        

Minden munkavállaló számára, aki naponta hat óránál többet dolgozik, szünetet kell biztosítani. A szünetekre, különösen a szünetek hosszára és biztosításuk feltételeire vonatkozó részleteket kollektív szerződésekben vagy szociális partnerek közötti megállapodásokban, illetve ezek hiányában nemzeti jogszabályokban állapítják meg.   

9. szakasz

Az éjszakai munkaidő felső határa

Hét órás éjszakai idő alapján az éjszakai munkaidő felső határa 7 napos időszakonként 42 óra.

10. szakasz

Éves szabadság         

1. Minden munkavállalónak legalább négy hét éves fizetett szabadság, illetve egy évnél rövidebb munkaviszony esetében annak arányos része jár a nemzeti jogszabályok és/vagy gyakorlat szerint az ilyen szabadságra való jogosultságra és annak biztosítására vonatkozó feltételeknek megfelelően.       

2. Az éves fizetett szabadság minimális időtartama nem helyettesíthető annak fejében nyújtott pénzbeli juttatással, kivéve a munkaviszony megszűnésének esetén.

11. szakasz

A kiskorúak védelme           

1. A 18 év alatti munkavállalókra a fiatal személyek munkahelyi védelméről szóló 94/33/EK irányelv[5] rendelkezései alkalmazandók.         

2. Kivételes esetekben a tagállamok jogszabályi vagy egyéb rendelkezéssel engedélyezhetik a nemzeti jog szerint már nem tanköteles, 16 év feletti fiatalkorúak olyan időszakokban történő foglalkoztatását is, amelyekben az éjszakai munka a 94/33/EK irányelv értelmében tilos, feltéve ha erre egy hivatalosan elismert képzés keretében a képzési célok eléréséhez szükség van, valamint ha megfelelő kompenzációs pihenőidőt biztosítanak számukra, és ha ez a 94/33/EK irányelv 1. cikkében meghatározott célokkal nem ellentétes.

12. szakasz

Ellenőrzés

1. Minden munkavállaló napi munkaidejét és pihenőidejét fel kell jegyezni annak érdekében, hogy a 3., 4., 5., 6., 7., 9., 10., 11. és 13. szakaszban megállapított rendelkezések betartását ellenőrizni lehessen.  

2. E feljegyzéseket legalább a referencia-időszak végéig meg kell őrizni a fedélzeten.          

3. A feljegyzéseket a munkaadónak vagy képviselőjének, valamint a munkavállalónak megfelelő időközönként (legkésőbb a következő hónap végéig) közösen ellenőrizniük kell, és jóvá kell hagyniuk azokat.  

4. A feljegyzendő minimális adatok a következők:

a)      a hajó neve;

b)      a munkavállaló neve;

c)      a felelős hajóparancsnok neve;

d)      dátum;

e)      munkanap vagy pihenőnap;

f)       a napi munka- vagy pihenőidő kezdete.         

5. A munkavállalónak másolatot kell adni a rá vonatkozó jóváhagyott feljegyzésekről. E másolatokat a munkavállalónak egy évig meg kell őriznie.

13. szakasz

Vészhelyzetek           

1. A hajóparancsnok vagy képviselője jogosult a munkavállaló számára bármilyen olyan munkaidőt előírni, amely a vízi jármű, a fedélzeten tartózkodó személyek vagy a rakomány közvetlen biztonságához, illetve bajba jutott más vízi járműveknek vagy személyeknek nyújtott segítség céljából szükséges.         

2. Az 1. alszakasznak megfelelően a hajóparancsnok vagy képviselője a helyzet normalizálódásáig terjedő időszakban megkövetelheti a munkavállalótól a szükséges munka elvégzését.      

3. A hajóparancsnok vagy képviselője gondoskodik arról, hogy a helyzet normalizálódását követően a lehető legrövidebb időn belül megfelelő pihenőidő álljon rendelkezésre minden olyan munkavállaló számára, aki rendes pihenőideje alatt munkát végzett.    

14. szakasz

Egészségügyi vizsgálat         

1. Minden munkavállalónak évente egyszer joga van egy ingyenes egészségügyi vizsgálatra. A vizsgálat során különös figyelmet kell szentelni azoknak a tüneteknek vagy állapotoknak, amelyek összefüggésben lehetnek az 5. és 6. szakasz alapján biztosított minimális napi pihenőidővel és/vagy minimális pihenőnapokkal végzett fedélzeti munkával. 

2. Azokat az éjszakai munkát végző munkavállalókat, akiknél egyértelműen kimutatható, hogy az éjszakai munkavégzésből eredően küzdenek egészségügyi problémákkal, amennyiben mód van rá, számukra alkalmas nappali munkára kell áthelyezni.   

3. A térítésmentes egészségügyi vizsgálatra orvosi titoktartás vonatkozik.    

4. A térítésmentes egészségügyi vizsgálat a nemzeti egészségügyi rendszer keretében is elvégezhető.         

15. szakasz

Biztonság és egészségvédelem          

1. Munkájuk jellegének megfelelően kell gondoskodni az éjszakai munkát végző munkavállalók és a váltott műszakban dolgozó munkavállalók biztonságáról és egészségvédelméről. 

2. Az éjszakai munkát végző munkavállalók és a váltott műszakban dolgozó munkavállalók biztonságát és egészségét szolgáló megfelelő védelmi és megelőzési szolgáltatásoknak vagy eszközöknek egyenértékűeknek kell lenniük a más munkavállalók számára biztosítottakkal, és mindenkor rendelkezésre kell állniuk.  

16. szakasz

Munkaritmus

A munkát egy bizonyos munkaritmus szerint megszervezni kívánó munkáltatónak figyelembe kell vennie azt az általános elvet, hogy a munkát az azt végző emberhez kell igazítani, különösen az egyhangú munka és az előre meghatározott munkaritmusban való munkavégzés könnyebbé tétele érdekében, a tevékenység jellegének, valamint a biztonsági és egészségügyi követelményeknek megfelelően, különösen a munkaidő alatti szüneteket illetően.      

17. szakasz

Záró rendelkezések  

1. Kedvezőbb rendelkezések    Ez a megállapodás nem sérti a tagállamok azon jogát, hogy

a) továbbra is fenntartsanak vagy bevezessenek olyan jogszabályi vagy egyéb rendelkezéseket; vagy

b) támogassák vagy engedélyezzék olyan kollektív szerződések vagy szociális partnerek között kötött olyan megállapodások alkalmazását,

amelyek a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme szempontjából kedvezőbbek, mint az ebben a megállapodásban foglalt rendelkezések.     

2. Csökkentést kizáró rendelkezés       

E megállapodás végrehajtása semmilyen körülmények között nem indokolhatja az e megállapodás által érintett munkavállalók általános védelmi szintjének csökkentését. 

3. A megállapodás nyomon követése

A szociális partnerek a belvízi hajózással foglalkozó ágazati párbeszéd céljából felállított bizottság keretében figyelemmel kísérik e megállapodás végrehajtását és alkalmazását, különös tekintettel a munkaegészségügyi szempontokra.          

4. Felülvizsgálat

A szociális partnerek két évvel a megállapodást hatályba léptető tanácsi határozatban megállapított végrehajtási határidőt követően felülvizsgálják a fenti rendelkezéseket.    

Kelt Brüsszelben, 2012. február 15-én.

Európai Hajózási Szövetség (EBU)      Európai Hajósok Szervezete (ESO) || Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF)

[1]               Lásd: A Bizottság közleménye a belvízi szállítás előmozdításáról, „NAIADES”, COM(2006) 6 végleges, 2006.1.17.

[2]               HL L 183., 1989.6.29., 1. o.

[3]               Lásd: A Bizottság közleménye: A munkavállalók szabad mozgásának megerősítése: jogok és jelentősebb fejlemények, COM(2010) 373 végleges, 2010.7.13., 1.1. pont.

[4]               Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 2006/87/EK irányelve a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról és a 82/714/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 389., 2006.12.30., 1–260. o.).

[5]               HL L 216., 1994.8.20., 12. o.