52014PC0085

INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

1.1.        Háttér

A GDP- és a foglalkoztatási adatok alapján az idegenforgalom jelenti az Európai Unió harmadik legfőbb társadalmi-gazdasági tevékenységét, melyet csak a kereskedelem és az építőipar előz meg a ranglistán. Emellett egyike annak a kis számú ágazatnak, amely folyamatos növekedést tudott elérni a gazdasági és pénzügyi nehézségek ellenére is, ami egyben azt is jelenti, hogy képes lehet nagymértékben hozzájárulni az Európa 2020 uniós stratégia céljaihoz, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés eléréséhez.

Az ágazatban körülbelül 1,8 millió, főleg kis- és középméretű vállalkozás (kkv) tevékenykedik[1], amelyek az EU munkavállalóinak hozzávetőlegesen 3,3 %-át foglalkoztatják (mintegy 8 millió főt), és az uniós GDP 2,9 %-át állítják elő. Figyelembe véve, hogy mely ágazatok kapcsolódnak hozzá[2], a turizmus közvetetten még nagyobb szerepet játszik a gazdaságban: a munkahelyek megközelítőleg 8,5 %-a (18,8 millió fő foglalkoztatása) és az uniós GDP 7,9 %-a ered az idegenforgalomból[3]. Annak ellenére, hogy egyre szorosabb a verseny Európa és a világ többi régiója között, az EU még mindig a világ első számú turisztikai célpontjának számít, 2011-ben például 384,8 millió nemzetközi látogatót vonzott[4].

A Lisszaboni Szerződés elfogadásával az EU felhatalmazást kapott arra, hogy különösen az idegenforgalmi ágazatban működő uniós vállalkozások versenyképességének elősegítése révén kiegészítse a tagállamoknak az idegenforgalmi ágazat terén folytatott tevékenységét.[5]

Ezen új jogkörökre reagálva, valamint figyelembe véve, hogy az uniós növekedés elősegítéséhez új intézkedésekre van szükség, a Bizottság 2010-ben közleményt adott ki az európai turizmus új politikai keretéről[6]. A közlemény ambiciózus intézkedéseket vázolt fel, melyek célja a) az idegenforgalmi ágazat versenyképességének ösztönzése Európában; b) a fenntartható, felelős és minőségi idegenforgalom kialakításának elősegítése; c) Európa mint fenntartható és minőségi úti célokat kínáló régió arculatának ápolása és ismertségének növelése; d) az uniós szakpolitikai és pénzügyi eszközök lehető leghatékonyabb kihasználása a turizmus fejlesztése érdekében.

A közlemény 13. intézkedése kifejezetten a turisztikai minőségtanúsító rendszerek európai védjegyének létrehozását tűzte ki célul, amely a meglévő tagállami tapasztalatokon nyugszik és amely „a turisztikai termékek terén a fogyasztók bizalmának és biztonságának növelésére, valamint olyan idegenforgalmi szakemberek jutalmazására szolgál, akik következetes és hozzáértő módon törekszenek az idegenforgalmi szolgáltatások minőségének javítására és az ügyfelek elégedettségére.”

A közleményre adott válaszul az Európai Parlament felkérte a Bizottságot, hogy az „[…] idegenforgalom érdekelt feleivel együttműködésben értékelje az európai minőségi turizmus címke megvalósíthatóságát […] létrehozandó a nemzeti címkéket kiegészítő, és választható alapként elismert lefedő címkét.” [7] Az EU idegenforgalmi ágazatának versenyképességét vizsgáló 2009-es tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy bár továbbra is nő a nemzetközi látogatók összlétszáma Európában, a kontinens piaci részesedése mégis csökkent a világ egyéb, feltörekvő régióinak javára. Emellett a globalizáció, az internet, a gyorsan változó fogyasztói szokások és az idegenforgalom környezeti lábnyomával kapcsolatos aggodalmak is erősen befolyásolják az iparág jelenlegi helyzetét[8].

Az egyre nehezebb versenyfeltételek között felértékelődött a minőség szerepe az idegenforgalmi vállalkozások számára, hiszen egyre inkább felismerik, hogy a minőségi szolgáltatások versenyelőnyt biztosíthatnak számukra. Ahhoz pedig, hogy a turisták rangsorolni tudják az egymással versengő szolgáltatókat, és megalapozottan tudjanak választani közülük, az egyes idegenforgalmi szolgáltatások színvonalára vonatkozó megbízható, naprakész és informatív tájékoztatásra van szükség.

Ez főként a más uniós tagállamba látogató turisták számára fontos, hiszen a nyelvi különbségek miatt nekik különösen nehéz dolguk van, ha az információk nem állnak rendelkezésre az általuk beszélt nyelven.

Mindemellett a jelenlegi gazdasági válságra tekintettel az EU-nak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy minél több látogató érkezzen Európába a harmadik országokból. Kiemelkedően fontos, hogy ezek a látogatók egész Európában biztosak lehessenek abban, milyen színvonalú szolgáltatásra számíthatnak.

A fogyasztóknak nyújtott, a szolgáltatások minőségére vonatkozó tájékoztatás hozzájárul ahhoz, hogy emelkedjen a harmadik országokból érkező turisták száma – ez a célcsoport komoly, de eddig nagyrészt kiaknázatlan lehetőségeket rejt az uniós úti célok népszerűségének növelése és az EU turisztikai versenyképességének erősítése szempontjából. A külföldi látogatók által elköltött összeg ugyanis 2011-ben 330,44 milliárd eurót tett ki, de a legfrissebb becslések szerint 2022-re már valószínűleg 20,4 millió munkahelyet és 427,31 milliárd eurót köszönhetünk majd a nemzetközi turizmusnak[9].

A jelenlegi javaslatot ezért a következő bizottsági kezdeményezésekkel összhangban kell értelmezni, melyek mind azt a célt szolgálják, hogy Európa továbbra is a világ első számú turisztikai célpontja legyen: Európa népszerűsítése harmadik országokban[10], ezen belül a 2020-ig szóló „Úti cél: Európa” kezdeményezés[11], valamint az uniós vízumpolitika[12], amely a nem uniós országok állampolgárainak az EU-ba való utazását segíti elő[13].

1.2.        A jelenlegi helyzet

Jelenleg nincs olyan konkrét uniós jogszabály, amely a turisztikai szolgáltatások minőségére vonatkozó, fogyasztóknak szóló tájékoztatást szabályozná[14].

Jelenleg is működnek olyan tájékoztató eszközök, például az értékelő vagy összehasonlító weboldalak, amelyek megkönnyíthetik a fogyasztói döntéshozatalt, amennyiben átlátható és megbízható információkat nyújtanak.

Bizonyos tagállamokban nemzeti, szubnacionális vagy regionális minőségtanúsító rendszereket hoztak létre, amelyek önkéntes alapon működnek az adott területen belül. Emellett számos ágazati kezdeményezés is született regionális, nemzeti vagy transznacionális szinten, melyek többsége a szolgáltatásoknak az adott idegenforgalmi szektorra vagy az érintett földrajzi területre jellemző minőségi szempontjait helyezi előtérbe.

Mint azt az e javaslathoz kapcsolódó szakpolitikai lehetőségek értékelése során elvégzett piaci elemzés is igazolta[15], ezek a minőségtanúsító rendszerek jelentős eltéréseket mutatnak, ebből adódóan földrajzi és ágazati kiterjedésükben, irányításukban, értékelési módszereikben és kritériumaikban kevés összhangot lehet felfedezni.

A magán- és a közszférában működő minőségtanúsító rendszerek nagy száma következtében a piac erősen szétszabdalt az idegenforgalmi szolgáltatások minőségének értékelése szempontjából.

A töredezettségből adódóan a külföldre utazók nem jutnak egységes tájékoztatáshoz, amely megkönnyítené annak áttekintését, hogy mit jelentenek a különféle minőségtanúsító rendszerek, és hogy mi a különbség az egymással versengő szolgáltatások között. Mindez zavart okoz, és korlátozza a minőségtanúsító rendszerek arra való alkalmasságát, hogy hatékonyan tájékoztassák a fogyasztókat az idegenforgalmi szolgáltatások minőségéről. A fogyasztók így nem tudnak megbízható információkon alapuló döntést hozni, különösen akkor nem, ha más uniós tagállamba utaznak vagy harmadik országból látogatnak az EU-ba. Ennek következtében azok a vállalkozások, amelyek minőséggel kapcsolatos beruházásokat hajtottak végre, nem tudnak profitálni ebből (mivel nem feltétlenül tudnak több látogatóra vagy nagyobb ismertségre szert tenni a beruházások révén). Ez a helyzet visszatartja az ágazati szereplőket, különösen a korlátozott pénzügyi lehetőségekkel rendelkező kkv-kat attól, hogy fejlesztésekbe kezdjenek. Végeredményben mindez oda vezet, hogy az EU idegenforgalma nem képes kiaknázni a szolgáltatások minőségében rejlő versenyelőnyt, és elszalasztja a szolgáltatás minőségének fokozottabb hirdetése révén elérhető gazdasági lehetőségeket. Az idegenforgalomban érdekelt felek eddig nem tudtak sikeres uniós szintű együttműködést létrehozni annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a meglévő vagy jövőbeli minőségtanúsító rendszerek eltéréseit az EU-ban, és semmilyen jel nem utal arra, hogy a magánszektor vagy a közszféra olyan kezdeményezéssel állna elő, amely javítana ezen a helyzeten. Ezért a lehető legrövidebb időn belül és több szinten is megoldást kell találni a piac szétszabdaltságára. A minőségtanúsító rendszerek jelenlegi töredezettsége ugyanis átláthatatlan helyzetet teremt, és hátrányosan érintheti az európai turizmus versenyképességét.

2.           AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

2.1.        Konzultációs folyamat

A 2010-es közlemény elfogadása után a Bizottság a tagállamok és az ágazati érdekelt felek segítségével információgyűjtésbe kezdett a meglévő minőségtanúsító rendszerekről. 2011 során két munkaértekezletre került sor, melyek a korábbi tapasztalatok megosztását és az idegenforgalmi szolgáltatások közös minőségi alapelveire vonatkozó lehetséges elképzelések megvitatását szolgálták. A Bizottság 2011 elején nem hivatalos szakértői csoportot állított fel, melyben a már meglévő, a közszférában és a magánszektorban működő minőségtanúsító rendszerek vezetői és a fogyasztók képviselői vettek részt, hogy segítséget nyújtsanak egy tervezet összeállításához. A munkaértekezleteken és a nem hivatalos szakértői csoportban részt vevő érdekeltek nagy többsége egyetértett abban, hogy az uniós kezdeményezésnek az alulról építkező megközelítést kell követnie, és építenie kell a meglévő és jövőbeli tagállami és ágazati kezdeményezésekre. A szakemberek véleménye azonban eltért abban, hogy mit kellene tartalmazniuk a közös alapelveknek. Emellett vita tárgya volt az is, hogy kapjanak-e szerepet a környezetvédelmi fenntarthatósággal kapcsolatos szempontok az alapelvek között.

2011 szeptembere és októbere folyamán célzott konzultációra került sor, melynek során az érdekeltek szélesebb körének, többek között a főbb európai idegenforgalmi szövetségeknek, a kapcsolódó ágazati szervezeteknek, fogyasztói szervezeteknek és tagállami hatóságoknak a véleményét is kikérték. A konzultáción résztvevők álláspontja megegyezett az előzetes munkaértekezleteken kikristályosodott véleményekkel.

A tagállamok a Bizottság idegenforgalmi tanácsadó bizottságának rendszeres ülésein is kifejtették álláspontjukat. Az egyeztetések során a következő véleménykülönbségekre derült fény: egyes tagállamok határozottan támogatták a kezdeményezést, azonban elutasították azt, hogy a közigazgatási hatóságoknak kötelező legyen részt venniük az uniós kezdeményezés irányításában. Ezt a következőkkel indokolták: egyrészt mindez nem felelne meg a szubszidiaritás elvének, másrészt a jogalap és a nemzeti hatóságok korlátozott erőforrásai sem teszik ezt lehetővé.

Annak érdekében, hogy az érdekelt felek minél szélesebb körének véleményét és tapasztalatait megismerhesse, a Bizottság 2012 januárjában nyílt konferenciát szervezett. A konferenciával kapcsolatos dokumentumok és a jegyzőkönyv a Bizottság honlapján érhetők el[16]. A konferencián lefolytatott viták során nem történt elmozdulás a közszférát és a magánszektort képviselő érdekeltek álláspontjában.

2012 májusa és júliusa között nyilvános konzultációra került sor „Az Ön hangja Európában” portálon és a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság weboldalán, valamint a magán- és közszféra érdekeltjeinek és a tagállamok képviselőinek küldött e-maileken keresztül. A több mint 150 válaszadó 90 %-ban a szakmai egyesületek és szövetségek, valamint a közigazgatás képviselőiből állt. A fennmaradó 10 %-ot az idegenforgalmi vállalkozások tették ki, amelyek kétharmada vesz részt valamilyen minőségtanúsítási rendszerben. Az idegenforgalmi szakszervezetek, valamint a fogyasztók képviselői szintén aktívan részt vettek a konzultációs folyamatban. A legtöbb válaszadó egyetértett a Bizottság problémameghatározásával, valamint azzal, hogy uniós kezdeményezésre van szükség ezen a területen. A nyilvános konzultáció eredményei a Bizottság honlapján érhetők el[17].

A szakpolitikai lehetőségek értékelése keretében a Bizottság háttértanulmányt készített a minőségtanúsító rendszerekben részt vevő vállalkozások tapasztalatairól. A felmérés a meglévő minőségtanúsító rendszerek reprezentatív mintáját vette alapul, melyeknek mind vezetőit, mind tagvállalkozásait megkérdezték véleményükről – mindez hasznos információkkal szolgált a javasolt kezdeményezés hatásainak értékeléséhez[18].

2.2.        A szakpolitikai lehetőségek értékelése

A Bizottság számos olyan szakpolitikai lehetőséget vett számba, amely fokozná a már meglévő és a jövőbeli minőségtanúsítási rendszerek összhangját, és ennek eredményeként javítaná a fogyasztók tájékoztatását.

Összesen hét szakpolitikai lehetőséget vizsgáltak meg, amelyek közül négy került be az értékelésbe. Ezek a lehetőségek a következők: a szakpolitikai stratégia változatlanul hagyása, az iparág által irányított önszabályozási folyamat és két, uniós beavatkozást igénylő lehetőség. A két utóbbi lehetőségnél azt is megvizsgálták, milyen hatással járna, ha az elképzelés alapelveket foglalna magában, többek között a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatban. Valamennyi lehetőség becsült gazdasági, társadalmi és környezeti hatását a politikai célkitűzések hatékony megvalósítása, a költséghatékonyság és az EU egyéb szakpolitikáival való összhang szempontjából értékelték.

A Bizottság különös figyelmet fordított arra, hogy az ágazat részvétele az önszabályozást és az uniós beavatkozást magában foglaló lehetőség esetén is önkéntes alapon történne. Azt is alaposan mérlegelték, hogy mely lehetőség tudja megőrizni az európai idegenforgalmi kínálat egyediségét és sokféleségét, különös tekintettel a számos idegenforgalmi alágazatra, amelyekre szintén vonatkoznának az európai szolgáltatásokkal kapcsolatos minőségi alapelvek.

Az értékelés végül nem részesített előnyben egyetlen lehetőséget sem, mivel az összehasonlítás azt mutatta, hogy valamennyi opció azonos hatású lenne az eredményességet, a hatékonyságot és a következetességet illetően, kizárólag szolgáltatásminőségi alapelvek bevezetése esetén és a tájékoztatás egyéb szempontokra (például a környezeti fenntarthatóságra) való kiterjesztése esetén is.

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

3.1.        Jogalap

A javaslat az EUMSZ 195. és 292. cikkére épül.

3.2.        A szubszidiaritás és az arányosság elve

Az EUMSZ 195. cikke szerint „az Unió, különösen az idegenforgalmi ágazatban működő uniós vállalkozások versenyképességének elősegítése révén, kiegészíti a tagállamoknak az idegenforgalmi ágazat terén folytatott tevékenységét.” A szubszidiaritás elvével összhangban a javasolt uniós intézkedés önkéntes jellegű lenne. A javasolt kezdeményezés nem lépne a meglévő tagállami vagy ágazati kezdeményezések helyébe.

Az uniós fellépést a probléma nemzetközi jellege indokolja. A határokon átnyúló probléma lényege, hogy az idegenforgalmi szolgáltatás a turisták lakóhelyétől eltérő országban történik, így a minőségtanúsító rendszerek számukra csak korlátozottan képesek hozzáadott értéket biztosítani, különösen abban ez esetben, ha az utazók az Unión kívüli országokból érkeznek.

A jelenlegi (az 1.2. pontban ismertetett) helyzet az európai turisztikai szolgáltatások minősége szempontjából nem képes megfelelő és egyenlő feltételeket teremteni az uniós idegenforgalmi ágazat számára. Az idegenforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó nemzeti és regionális szintű minőségtanúsító rendszerek közötti összhang hiánya összezavarja a fogyasztókat, és akadályokat jelent a belső piac szempontjából.

Az egyes tagállamoknak csak korlátozott cselekvési lehetőségük van arra, hogy önállóan fokozni tudják az egész EU-ban kínált turisztikai szolgáltatások minőségi egységességét. A tagállamok eddig nem kezdeményezték a turizmus minőségi alapelveinek határokon átnyúló koordinálását, és nincs arra utaló jel, hogy a jövőben ilyen szándékkal lépnének fel. Tekintettel a jelenleg a közszféra által működtetett nemzeti szintű rendszerek alacsony számára, az ilyen együttműködés nem is hozhatna nagyléptékű eredményeket a határokon átnyúló egységesítés szempontjából. A tagállamok ezenkívül jelenleg nincsenek olyan helyzetben, hogy másik tagállamokban működő, magánkézben lévő rendszerek összhangját tudnák fokozni. Ennélfogva az uniós fellépés szükséges és indokolt.

Ezenkívül az ágazat által végrehajtott intézkedések még transznacionális szinten is csak egy adott (vagy esetleg néhány összefüggő) alszektorra vonatkoznak, azaz valójában nem horizontális kiterjedésűek. Ennek következtében a fogyasztók egymásnak ellentmondó információkkal találják szemben magukat, továbbá a minőségtanúsítási rendszerek és az azokban részt vevő vállalkozások csak korlátozott mértékben képesek tájékoztatást nyújtani a más uniós tagállamból vagy harmadik országból érkező utazók számára. Mivel a helyzet várhatóan nem fog változni, uniós szintű fellépésre van szükség.

A méretgazdaságossági szempontok miatt az EU előnyösebb helyzetből kezdhet neki a fent bemutatott, az ágazati és földrajzi tagoltság okozta problémák megoldásának. Egy olyan uniós szintű keretrendszer, amelynek általános célja az EU idegenforgalmi versenyképességének javítása, a határokon átívelő ismertség és megbízhatóság szempontjából is hatékonyabb lenne. Ez az állami és a magánszférában tevékenykedő idegenforgalmi szereplők eddig elvégzett munkájának kiegészítésével, valamint olyan kedvező környezet kialakításával érhető el, amely segíti az érdekeltek tevékenységének összehangolását. Az uniós fellépés hatékonyabban képes népszerűsíteni az európai turizmus minőségi alapelveit mind a tagállamok, mind a harmadik országból érkező utazók szempontjából, ha azok az Unió átfogó turisztikai promóciós stratégiájában kapnak helyet. A nagyszabású, uniós szinten összehangolt cselekvés hozzáadott értékét az érdekelt felek nagy többsége is elismerte.

A javaslat továbbá megfelel az arányosság elvének is. A kezdeményezést oly módon dolgozták ki, hogy a politikai célkitűzéseket a lehető legalacsonyabb költségek mellett lehessen elérni. A javasolt minőségi alapelvek alkalmazása elsősorban szervezeti változtatásokat igényel, amelyekhez nincs szükség nagymértékű beruházásra, és még az így felmerülő kiadásokat is kompenzálják a növekvő fogyasztói elégedettségből és a kiegészítő uniós intézkedésekből származó előnyök.

A tagállami hatáskörök tiszteletben tartása érdekében ajánlott, hogy saját területükön a tagállamok hangolják össze, kövessék nyomon és ösztönözzék az európai turizmus minőségi alapelveinek alkalmazását, együttműködve a Bizottsággal. Ezekkel az intézkedésekkel a javaslat kellő mértékben figyelembe veszi a szubszidiaritás elvét.

3.3.        A javaslat ismertetése

3.3.1.   Tárgy és célok

Az európai turizmus e javaslatban meghatározott minőségi alapelvei az Unióban közvetlenül a fogyasztóknak kínált idegenforgalmi szolgáltatásokra vonatkoznak, alkalmazásuk az idegenforgalom területén tevékenykedő köz- és magánszervezetek számára ajánlott.

A kezdeményezés célja, hogy javítsa a fogyasztóknak, különösen a másik tagállamba utazó vagy harmadik országból érkező turistáknak nyújtott tájékoztatást a turisztikai szolgáltatások minőségére vonatkozóan, lehetővé téve ezzel, hogy a minőségi szolgáltatásokat kereső fogyasztók megalapozottabb döntéseket tudjanak hozni. Mindez ösztönzést jelent az uniós idegenforgalmi vállalkozások, különösen a kkv-k számára, hogy további minőségfejlesztési beruházásokat hajtsanak végre. A célok eléréséhez a kezdeményezés javítani kíván az idegenforgalmi szolgáltatások minőségének egységességén azáltal, hogy európai alapelveket határoz meg az idegenforgalmi szervezetek számára. Az alapelvek az érdekelt felek által javasolt és a nyilvános konzultáció során értékelt kritériumokra épülnek.

Működési szempontból a cél az, hogy a kezdeményezés értékelése idején az EU-ban már jelentős számú idegenforgalmi szervezet tegyen eleget az európai turizmus minőségi alapelveinek.

A kezdeményezés több szempontból is hozzáadott értékkel bír : a) az alapelveket alkalmazó idegenforgalmi szervezetek előnyökre tehetnek szert a Bizottság népszerűsítő és figyelemfelhívó intézkedései révén. Ez nagyobb ismertséget is nyújt a vállalkozásoknak, amelyek így könnyebben kelthetik fel a fogyasztók érdeklődését, és lehetőséget biztosít a vállalkozások számára, hogy tevékenységüket olyan új piacokra is kiterjesszék, melyeket korábban nem tudtak elérni, különösen a harmadik országokban; b) a fogyasztók számára a hozzáadott érték abból fakad, hogy bármely tagállamba utazva biztosak lehetnek abban, hogy a szolgáltatások megfelelnek a meghatározott európai minőségi alapelveknek. Végül pedig az európai idegenforgalmi szolgáltatások kitűnő minőségének kiemelése és hangsúlyozása hozzájárul azon átfogó európai uniós stratégia megvalósításához, amely az Európán belülről és kívülről érkező turisták számának növelését, a harmadik országok állampolgáraira vonatkozó vízumkövetelmények enyhítését, valamint az Európai Unió magas színvonalú idegenforgalmi úti célokat magában foglaló közösségként való népszerűsítését célozza.

Mindez végeredményben hozzá fog járulni az idegenforgalom versenyképességének javításához, és erősíteni fogja az ágazat munkahelyteremtő és növekedést elősegítő képességét, ami valamennyi tagállam és az egész uniós gazdaság számára előnyökkel jár.

3.3.2    Az európai turizmus minőségi alapelveinek alkalmazása

Ágazati és földrajzi kiterjedés

Annak érdekében, hogy az idegenforgalmi szolgáltatások minősége egységesebb legyen az Európai Unióban, az európai minőségi turizmus alapelvei az alszektorokra vonatkozó korlátozás nélkül alkalmazhatók valamennyi olyan, a köz- vagy a magánszférában tevékenykedő idegenforgalmi szervezet tekintetében, amely az Unióban nyújt idegenforgalmi szolgáltatást a fogyasztóknak helyi, regionális, nemzeti vagy transznacionális szinten.

Koordináció, nyomon követés és népszerűsítés

A szubszidiaritás elvével összhangban a Bizottság a tagállamokat kéri fel arra, hogy hangolják össze, kövessék nyomon és ösztönözzék az európai turizmus minőségi alapelveinek alkalmazását a területükön.

Emellett az is ajánlott, hogy a tagállamok működjenek együtt a többi tagállammal a nemzetközi idegenforgalmi szervezetek tekintetében. A tagállamokat arra is felkérik, hogy az idegenforgalmi tanácsadó bizottság keretében működjenek együtt a Bizottsággal a kezdeményezés nyomon követésének és értékelésének elősegítése érdekében, amit többek között a tagállamok, ágazati szereplők és fogyasztók körében végzett, célzott felmérésekkel lehet végrehajtani.

A vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (COSME, 2014–2020) konkrét célként határozta meg az idegenforgalom területén tevékenykedő uniós vállalkozások versenyképességét és fenntarthatóságát befolyásoló keretfeltételek javítását. Annak érdekében, hogy erősítse Európa fenntartható, felelős és minőségi úti célként való elismertségét, a Bizottság tájékoztatási, kommunikációs és népszerűsítési tevékenységeket fog végezni, többek között létrehoz egy külön weboldalt, amely tájékoztatást nyújt az európai turizmus minőségi alapelveiről. A Bizottság ezenkívül elő fogja segíteni a legjobb gyakorlatok és a tapasztalatok cseréjét is.

3.3.3.   Értékelés

Az ajánlás végrehajtásának ellenőrzésére a tervek szerint a Hivatalos Lapban való közzétételtől számított három év elteltével kerül sor. A Bizottság azt is meg fogja vizsgálni, hogy szükségesek-e további intézkedések az idegenforgalmi szolgáltatások egységes minőségének biztosítása érdekében.

4.           KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK

Az európai turizmus minőségi alapelveinek népszerűsítésére a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (COSME)[19] révén lehet megfelelő pénzügyi keretet elkülöníteni.

2014/0043 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS AJÁNLÁSA

az európai turizmus minőségi alapelveiről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 195. és 292. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)       A 2010. június 30-i, „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete”[20] című közleményben a Bizottság elismeri, hogy szükség van a fenntartható, felelősségteljes és jó minőségű turizmus fejlesztésének elősegítésére azon átfogó cél érdekében, hogy az Európai Uniót magas színvonalú idegenforgalmi úti célokat magában foglaló közösségként ismerjék el a harmadik országokban.

(2)       A magas környezeti teljesítményű idegenforgalmi szálláshelyek és kempingek, valamint az idegenforgalmi ágazatra vonatkozó legjobb környezetgazdálkodási gyakorlatok népszerűsítésével uniós szinten már foglalkozik a 66/2010/EK európai parlamenti rendelet[21], valamint az 1221/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[22].

(3)       Az állami és a magánszférában jelenleg is számos minőségtanúsítási rendszer működik az Unióban, amelyek a turisztikai szolgáltatások minőségéről tájékoztatják a fogyasztókat és iránymutatást nyújtanak az idegenforgalmi szakemberek számára. Ezek a rendszerek jelentős különbségeket mutatnak a kiterjedésük, irányításuk, módszereik és kritériumaik tekintetében. Működésük ezenkívül egyes alszektorokra vagy meghatározott földrajzi területekre korlátozódik, ami rendkívül fragmentált környezetet teremt a turisztikai szolgáltatások minőségének értékelése szempontjából.

(4)       A széttagoltság következtében, valamint abból kifolyólag, hogy a meglévő minőségtanúsító rendszerek által alkalmazott értékelések nem egységesek, az Unión belül másik tagállamba utazó vagy harmadik országokból az Unióba érkező turisták nehezen tudják összehasonlítani a különböző minőségtanúsító rendszerek által lefedett szolgáltatásokat. Az egységesség hiánya pedig akadályozza a fogyasztók azon képességét, hogy megalapozott döntést tudjanak hozni.

(5)       Mivel a jelenlegi minőségtanúsító rendszerek nem alkalmaznak egységes értékelést, az idegenforgalmi vállalkozásoknak eddig csak korlátozott lehetőségük volt arra, hogy növeljék ismertségüket a fogyasztók körében és összehangolt fellépés révén előnyre tegyenek szert. Ez különösen a mikro- és kisvállalkozásokra igaz, amelyek gyakran nem rendelkeznek a megfelelő eszközökkel és forrásokkal ahhoz, hogy népszerűsítsék magukat és magas színvonalú szolgáltatásaikat.

(6)       Az idegenforgalmi ágazat versenyképességének növelése érdekében az uniós turisztikai vállalkozásokat vonzóbbá kell tenni a harmadik országok állampolgárai számára.

(7)       Ezért helyénvaló az európai turizmus minőségi alapelveinek meghatározása, melyekkel a fogyasztók és az ágazati szereplők is egyetértenek.

(8)       Annak érdekében, hogy az európai turizmus minőségi alapelvei a lehető legtöbb idegenforgalmi alszektort lefedjék, és ezzel egyidejűleg biztosítsák az uniós idegenforgalmi kínálat sokféleségét, az alapelveknek általános jellegűeknek kell lenniük, de a fogyasztóknak a magas színvonalú idegenforgalmi szolgáltatásokkal szemben támasztott elvárásaival összhangban hozzáadott értéket kell nyújtaniuk.

(9)       A turisztikai szolgáltatások megfelelő színvonalának biztosítása érdekében az érintett munkavállalókat megfelelő képzésben kell részesíteni a rájuk bízott feladatokkal kapcsolatban. Ugyanezen okból az is szükséges, hogy az elvégzett képzéseket képzési nyilvántartásban rögzítsék.

(10)     Annak érdekében, hogy a fogyasztók elvárásaival összhangban folyamatosan fejlődjön az idegenforgalmi szolgáltatások minősége, fontos, hogy felmérések készüljenek a fogyasztók véleményéről, továbbá hogy a fogyasztók választ kapjanak panaszaikra.

(11)     A hiteles és sokszínű uniós idegenforgalmi kínálat előmozdítása érdekében szükséges, hogy a fogyasztók naprakész információkhoz jussanak a helyi szokásokkal, történelemmel, hagyományokkal, szolgáltatásokkal és termékekkel kapcsolatban.

(12)     Annak érdekében, hogy az európai turizmus minőségi alapelvei minél szélesebb körben ismertté váljanak, és ezáltal erősítsék a fogyasztói bizalmat, kulcsfontosságú, hogy az idegenforgalmi szervezetek tájékoztatást és útmutatást nyújtsanak az alapelvekkel kapcsolatban a fogyasztóknak.

(13)     Az európai turizmus minőségi alapelveinek a tagállamokban való alkalmazását megkönnyítendő, valamint a tagállami intézkedések koordinációját elősegítendő, a tagállamoknak átlátható módon össze kell hangolniuk, nyomon kell követniük és népszerűsíteniük kell az európai turizmus minőségi alapelveinek alkalmazását.

(14)     Annak biztosítása érdekében, hogy európai turizmus minőségi alapelveit az egynél több tagállamban működő (nemzetközi) idegenforgalmi szervezetek önkéntes alapon alkalmazzák, elengedhetetlen, hogy a tagállamok szorosabban együttműködjenek egymással az európai turizmus minőségi alapelveinek az említett szervezetek általi alkalmazása terén.

(15)     Annak érdekében, hogy Unió-szerte elősegítsék az európai turizmus minőségi alapelveinek egységes alkalmazását, valamint az alkalmazás összehangolását, nyomon követését és népszerűsítését, a tagállamok felkérést kapnak arra, hogy megosszák egymással információikat és tapasztalataikat. A Bizottságnak elő kell segítenie ezen információk cseréjét.

(16)     Az idegenforgalmi ágazat versenyképességét előmozdító tagállami tevékenységek kiegészítése érdekében fontos, hogy megfelelő népszerűsítő és tájékoztató intézkedések révén a fogyasztók figyelmét felhívják az európai turizmus minőségi alapelveire és tájékoztassák őket az alapelvekről az Unióban, valamint – összhangban azzal a célkitűzéssel, hogy az Európai Uniót magas színvonalú idegenforgalmi úti célokat magában foglaló közösségként ismerjék meg – különösen a harmadik országokban. Az idegenforgalmi ágazatban működő vállalkozások fejlődéséhez szükséges kedvező környezet kialakításának ösztönzése érdekében fontos továbbá, hogy az európai turizmus minőségei alapelvei vonzóvá váljanak az idegenforgalmi szervezetek számára. Ezért fontos, hogy a tagállamok és a Bizottság e tekintetben együttműködjenek.

(17)     Az európai turizmus minőségi alapelveinek alkalmazására vonatkozó nyomon követés és értékelés elősegítése terén a tagállamok fontos szerepet töltenek be, mivel tájékoztatják a Bizottságot az európai turizmus minőségi alapelveinek adott tagállamban való alkalmazásáról, elsősorban az idegenforgalmi tanácsadó bizottság üléseinek keretén belül.

(18)     Az idegenforgalmat jellemző gyorsan változó piaci körülményekre való megfelelő reagálás, valamint az európai turizmus minőségi alapelvei által nyújtott hozzáadott érték hosszú távú biztosítása érdekében a Bizottságnak nyomon kell követnie az alapelvek alkalmazását, és ezen ajánlásnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele után három évvel értékelnie kell az ajánlás végrehajtását. Ugyanezen okokból a Bizottságnak azt is értékelnie kell, hogy szükségesek-e további intézkedések az ezen ajánlásban megfogalmazott célkitűzések eléréséhez,

AJÁNLJA:

1.         Tárgy és hatály

Ez az ajánlás az európai turizmus minőségi alapelveit (a továbbiakban: „alapelvek”) határozza meg, melyek idegenforgalmi szervezetek általi alkalmazásra szolgálnak.

2.         Fogalommeghatározások

Ezen ajánlás alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

(a) „idegenforgalmi szervezet”: az Unióban székhellyel rendelkező köz- vagy magánszervezet, amely idegenforgalmi szolgáltatást nyújt a fogyasztóknak helyi, regionális, nemzeti vagy transznacionális szinten;

(b) „nemzetközi idegenforgalmi szervezet”: olyan szervezet, amely egynél több tagállamban vagy tagállami területen folytat idegenforgalmi tevékenységet.

3.         Az európai turizmus minőségi alapelvei

Amennyiben a szervezet mérete és üzleti koncepciója szempontjából helyénvaló, az idegenforgalmi szervezetek számára ajánlott, hogy a következő alapelveket alkalmazzák tevékenységeik során:

(a) A munkavállalók képzésének biztosítása, beleértve az alábbiakat:

i.       a közvetlenül a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatásokkal foglalkozó valamennyi munkavállaló képzése annak érdekében, hogy feladataikat megfelelő minőségben tudják ellátni;

ii.      képzési nyilvántartás vezetése, amelyben rögzítik, hogy a munkavállalók milyen képzéseken vettek részt;

iii.     minőségfelelős kijelölése annak érdekében, hogy biztosítva legyen az egységes megközelítés alkalmazása a szolgáltatásokkal kapcsolatos minőségirányítás során, valamint hogy az érintett munkavállalók részt vehessenek a minőségirányítási folyamatban;

(b) Fogyasztóelégedettségi politika alkalmazása, beleértve az alábbiakat:

i.       a fogyasztói panaszoknak a szolgáltatásnyújtás helyén vagy az interneten való kezelésére szolgáló módszer létrehozása;

ii.      a panaszok késedelem nélküli megválaszolásának biztosítása;

iii.     a fogyasztói elégedettséget mérő felmérések készítése és a felmérések eredményeinek figyelembevétele a szolgáltatás minőségének javítása érdekében;

(c) Adott esetben a létesítmények és a berendezések takarítására és karbantartására vonatkozó írásos terv kidolgozása és annak betartása;

(d) A fogyasztók tájékoztatása, többek között az alábbiakról:

i.       a helyi szokások, történelem, hagyományok, szolgáltatások és termékek;

ii.      a szolgáltatások akadálymentessége;

iii.     a szolgáltatásokkal kapcsolatos fenntarthatósági kérdések;

iv.     az alapelvek;

(e) Annak biztosítása, hogy a fenti információk helyesek, megbízhatóak, egyértelműek és – amennyiben a helyszín és az üzleti koncepció szempontjából helyénvaló – legalább a leginkább releváns idegen nyelven is hozzáférhetőek.

4.         Tagállami tevékenységek

4.1.        Az alapelvek alkalmazásának összehangolása, nyomon követése és előmozdítása a területükön belül a tagállamok feladata. A Bizottság ezen célok érdekében felkéri a tagállamokat:

(a) annak nyomon követésére, hogy az idegenforgalmi szervezetek miként alkalmazzák a 3. pontban meghatározott alapelveket;

(b) az alapelvekkel kapcsolatos tevékenységeknek és az alapelvek végrehajtásának a többi tagállammal való összehangolására;

(c) az alapelveknek az idegenforgalmi szervezetek körében való népszerűsítésére;

(d) a többi tagállammal együttműködve annak biztosítására, hogy az alapelvekkel kapcsolatban megfelelő tájékoztatás és útmutatás álljon az idegenforgalmi szervezetek rendelkezésére;

(e) a többi tagállammal való együttműködésre annak érdekében, hogy elősegítsék az alapelveknek a nemzetközi idegenforgalmi szervezetek általi alkalmazását.

4.2.        Ajánlott továbbá, hogy a tagállami tevékenységek lefolytatása során biztosítva legyen az átláthatóság.

5.         A tagállamok és a Bizottság közötti együttműködés

A Bizottság felkéri a tagállamokat arra, hogy tájékoztassák a Bizottságot a 4. pont szerinti tevékenységeikről, és működjenek együtt a Bizottsággal a nyomon követés és az értékelés, valamint a figyelemfelhívó és tájékoztató kezdeményezések során.

6.         Nyomon követés és értékelés

6.1.        A Bizottság a következő időpontig elvégzi ezen ajánlás végrehajtásának értékelését: [az ajánlásnak a Hivatalos Lapban való közzétételétől számított 3 év].

6.2.        A Bizottság azt is megvizsgálja az értékelés során, hogy szükséges-e javaslatot tenni további intézkedésekre annak érdekében, hogy tovább lehessen fejleszteni az idegenforgalmi szolgáltatásoknak az ezen ajánlásban megfogalmazott egységes minőségét a tagállamokban.

7.         Záró rendelkezések

Ezt az ajánlást az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

a Tanács részéről

az elnök

[1]               Ide tartoznak a hagyományos utazási és idegenforgalmi vállalkozások (szállodák, éttermek, utazási irodák, autókölcsönző cégek, charter légitársaságok, buszos és hajós utakat szervező irodák stb.), amelyek közvetlenül a turistáknak kínálnak árukat és szolgáltatásokat.

[2]               Elsősorban az általános értelemben vett kereskedelmi, építőipari és szállítási (légi, vasúti, tengeri, buszos szállítással foglalkozó) cégek és a kulturális ágazat (többek között a kulturális és kreatív iparágak) kapcsolódnak a turizmushoz.

[3]               Az Utazási és Turisztikai Világtanács (WTTC) 2012-es adatai, http://www.wttc.org/site_media/uploads/downloads/european_union2012.pdf

[4]               Az ENSZ Idegenforgalmi Világszervezetének World Tourism Barometer című kiadványa, 2012. május.

[5]               Lásd az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ.) 6. cikkének d) pontját. Ezenkívül az EUMSZ 195. cikke úgy rendelkezik, hogy „ennek elérése érdekében az Unió tevékenységének célja, hogy: a) ösztönözze az ebben az ágazatban működő vállalkozások fejlődéséhez szükséges kedvező környezet kialakítását, b) előmozdítsa a tagállamok együttműködését, különös tekintettel a bevált gyakorlatok cseréjére.”

[6]               Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete COM(2010) 352 végleges.

[7]               P7_TA-PROV(2011)0407 – Az Európai Parlament 2011. szeptember 27-i állásfoglalása Európáról, a világ első számú idegenforgalmi célpontjáról – az európai turizmus új politikai keretéről

[8]               Ecorys (2009), 2. o.

[9]               http://europa.eu/rapid/press-release_IP-12-1177_hu.htm

[10]             A COM (2010)352 final jelzetű bizottsági közlemény olyan európai turisztikai védjegy kialakítását vetíti előre, amely kiegészítheti a nemzeti és regionális szintű népszerűsítő intézkedéseket, és megkülönböztető jelzésként kiemelheti az európai úti célokat a többi nemzetközi úti cél közül (18. intézkedés).

[11]             A kezdeményezés az Európai Turisztikai Bizottsággal együttműködésben, egy ad hoc támogatás keretében született meg, általános célja pedig az „Úti cél: Európa” program márka- és marketingstratégiájának kidolgozása http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/tourism/international/index_en.htm

[12]             COM(2012) 649 final

[13]             Jelenleg 42 olyan ország és terület van, amelynek állampolgára vízum nélkül utazhatnak be az EU-ba. Emellett 16 karibi és csendes-óceáni szigetország állampolgárai is hamarosan vízum nélkül utazhatnak a schengeni térségbe. A javaslat célja, hogy egyszerűsítse az említett országok állampolgárainak a schengeni térségbe, valamint Ciprusra, Bulgáriába és Romániába történő belépését. A bizottsági javaslat kölcsönös vízummentességet helyez kilátásba erre vonatkozó megállapodások révén, így biztosítva azt, hogy az uniós polgárok teljes vízummentességet élvezzenek, amikor ezekbe az országokba utaznak. http://europa.eu/rapid/press-release_IP-12-1179_hu.htm

[14]             Az általános értelemben vett fogyasztóvédelemmel több uniós jogszabály is foglalkozik, például a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv.

[15]             Estimated Impacts of possible Options and Legal Instruments of the Umbrella European Tourism Quality Label (A turisztikai minőségtanúsító rendszerek átfogó védjegyének megvalósítási lehetőségei, jogi eszközei és az ezekhez kapcsolódó becsült hatások), Európai Politikatudományi Központ (CEPS), 2012. szeptember, http://ec.europa.eu/enterprise/newsroom/cf/_getdocument.cfm?doc_id=7655, a továbbiakban: CEPS (2012).

[16]             http://ec.europa.eu/enterprise/newsroom/cf/itemdetail.cfm?item_id=5642

[17]             http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/tourism/public-consultation-etq/index_en.htm

[18]             CEPS (2012)

[19]             Az Európai Parlament és a Tanács 1287/2013/EU rendelete a vállalkozások és a kis- és középvállalkozások versenyképességét segítő program (COSME) (2010–2014) létrehozásáról és az 1639/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 33.o.)

[20]             COM(2010) 352 végleges.

[21]             Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 66/2010/EK rendelete az uniós ökocímkéről (HL L 27., 2010.1.30., 1. o.).

[22]             Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 1221/2009/EK rendelete a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről és a 761/2001/EK rendelet, a 2001/681/EK és a 2006/193/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 342., 2009.12.22., 1. o.).