9.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 289/57

—

tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-án, New Yorkban elfogadott ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, 2006. december 13-án, New Yorkban elfogadott ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkére,

—

tekintettel a 2009-ben elfogadott stockholmi programra és az ahhoz kapcsolódó, 2010–2014-re szóló cselekvési tervre,

—

tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának a gyermek jogairól szóló, a gyermek mindenek fölött álló érdekét elsődleges szempontnak tekintő 14(2013). sz. általános megjegyzésére,

—

tekintettel az EU 2011 februárjában elfogadott gyermekjogi ütemtervére,

—

tekintettel a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzusra,

—

tekintettel a fejlesztési segélyezés hatékonyságáról szóló, 2011. november 29. és december 1. között Puszanban megrendezett magas szintű találkozón elfogadott nyilatkozatra és cselekvési tervre,

—

tekintettel „A gyermekek különleges helyzetének figyelembevétele az Európai Unió külső fellépéseiben” című, 2008. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2008)0055),

—

tekintettel a gyermek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokra,

—

tekintettel az EU-nak a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekekről szóló iránymutatásaira,

—

tekintettel az ENSZ „Gyermekeknek való világ” című cselekvési tervére,

—

tekintettel az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre,

—

tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre (2),

—

tekintettel az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégiára (2012–2016), különösen a gyermekvédelmi rendszerekre vonatkozó iránymutatás kidolgozásának finanszírozásáról szóló rendelkezésekre és a legjobb gyakorlatok cseréjére,

—

tekintettel a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című, 2013/112/EU 2013. február 20-i ajánlására (3),

—

tekintettel a kísérő nélküli kiskorúak európai uniós helyzetéről szóló 2013. szeptember 12-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1979-ben elfogadott ENSZ-egyezményre (CEDAW) és az ENSZ Pekingi Cselekvési Platformjára,

—

tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a nők elleni erőszakról szóló 2014. február 25-i (5) és a „Fellépés a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetése érdekében” című bizottsági közleményről szóló 2014. február 6-i (6) állásfoglalására,

—

tekintettel „A nők és a leánygyermekek elleni erőszak minden formájának, köztük a női nemi szervek megcsonkításának a megelőzése és az ellene való küzdelem” című, 2014. június 5-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos, jogokon alapuló, az összes emberi jogra kiterjedő megközelítésről szóló 2014. május 19-i tanácsi következtetéseikre,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 7. cikkére, amely újólag megerősíti, hogy az EU „valamennyi célkitűzését figyelembe véve […] biztosítja különböző politikái és tevékenységei összhangját”,

—

tekintettel a Bizottság „Méltó életet mindenkinek: az elképzeléstől az együttes fellépésig” című 2014. június 2-i közleményére (COM(2014)0335),

—

tekintettel a Bizottság „Politikák fejlesztési célú koherenciája” című 2005. április 12-i közleményére (COM(2005)0134), és a Külügyek Tanácsának 2012. május 14-i 3166. ülésén elfogadott, „A változás programja: az EU fejlesztéspolitikájának hatékonyabbá tétele” című következtetéseire,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és az ahhoz csatolt választható, a gyermekek védelmére és jólétére vonatkozó átfogó nemzetközi jogi normákat magukba foglaló jegyzőkönyvek alkotják a gyermek jogai előmozdításának és védelmének mintáját;

B.

mivel minden uniós tagállam ratifikálta az ENSZ gyermekjogi egyezményét, és világos jogi kötelezettségük a joghatóságuk alá tartozó összes gyermek jogainak előmozdítása, védelme és érvényesítése;

C.

mivel a gyermekek jogainak előmozdítása az uniós politikák egyik kifejezett célja, és mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája megköveteli, hogy az EU minden fellépésénél elsődleges szempontként vegyék figyelembe a gyermekek mindenek felett álló érdekeit;

D.

mivel az ENSZ gyermekjogi egyezménye és az Európai Unió Alapjogi Chartája tiszteletben tartja a gyermekek meghallgatáshoz való jogát, illetve ahhoz való jogukat, hogy az őket érintő kérdésekben véleményüket koruknak és érettségüknek megfelelően figyelembe vegyék;

E.

mivel a gyermek jogai – vagyis érdekeik elsőbbségének elve, az élethez, a túléléshez, a fejlődéshez és a megkülönböztetésmentes bánásmódhoz való joguk, valamint véleménynyilvánítási joguk tiszteletben tartása – minden uniós politikát érintenek;

F.

mivel az ENSZ gyermekjogi egyezményének 25 évvel ezelőtti elfogadása óta elértünk eredményeket, ám mivel a gyermekek jogait továbbra is megsértik a világ számos részén, többek között az uniós tagállamokban erőszak, bántalmazás, kizsákmányolás, szegénység, szociális kirekesztés és vallások, fogyatékosságon, nemen, nemi identitáson, koron, nemzetiségen, migrációs vagy tartózkodási jogálláson alapuló megkülönböztetés eredményeképpen;

G.

mivel annak érdekében, hogy a jogoknak értelme legyen, minden gyermeknek és családjaiknak inkluzív hozzáférést kell biztosítani az igazságszolgáltatáshoz és a tisztességes, időben érkező és hatékony jogorvoslathoz;

H.

mivel 2012-ben nagyjából 6,6 millió öt év alatti gyermek halt meg, legtöbben megelőzhető okokból, megfosztva őket a túléléshez és a fejlődéshez való joguktól; mivel 168 millió 5 és 17 év közötti gyermeket dolgoztatnak gyermekmunkásként, ami veszélyezteti a gazdasági kizsákmányolás elleni védelemhez való jogukat, és megfosztja őket a tanuláshoz és játékhoz való joguktól; mivel a lányok 11 %-át 15 éves koruk előtt férjhez adják, ami veszélyezteti az egészséghez, oktatáshoz és védelemhez való jogukat; mivel Szubszaharai-Afrikában továbbra is minden tizedik gyermek meghal az ötödik születésnapja előtt;

I.

mivel az oktatás – különösen a minden gyermek számára biztosított ingyenes általános iskolai képzés – olyan alapvető jog, amely mellett minden kormány elkötelezte magát az ENSZ 1989-es gyermekjogi egyezménye értelmében; mivel 2015-re annak biztosítása a célkitűzés, hogy minden fiú és lány elvégezze az általános iskolát; mivel a fejlődő világban némi előrelépéstől eltekintve e célkitűzés távol van a megvalósulástól;

J.

mivel az átfogó szexuális oktatás szerves és fontos része a lányok és fiúk jóléthez és egészséghez való joga megerősítésének, az egyenlőség előmozdításával és a sztereotípiák elleni küzdelemmel;

K.

mivel a humanitárius válságok továbbra is pusztító hatással vannak a gyermekekre, és mivel 2014-ben több mint 59 millió gyermeket érintett közvetlenül válság, általában valamely konfliktushoz kapcsolódóan; mivel a becslések szerint a világon jelenleg 250 000 gyermekkatona van, és 40 %-uk lány;

L.

mivel csak 2012-ben közel 95 000 20 év alatti gyermek és serdülő esett gyilkosság áldozatául, közel 1 milliárd 2 és 14 év közötti gyermeket ért fizikai fenyítés, minden harmadik 13 és15 év közötti serdülőt zaklattak, és nagyjából 70 millió 15 és 19 év közötti lány esett valamilyen fizikai erőszak áldozatául, és mivel világszerte 120 millió lány vált erőszakos közösülés vagy más erőszakos szexuális cselekmény áldozatává élete valamely pontján;

M.

mivel a világ népességének a felét gyermekek alkotják, és mivel körülbelül 100 millió gyermek él az EU-ban;

N.

mivel az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) a gazdag országokban létező gyermekszegénységről szóló legfrissebb jelentése szerint 2008 óta 2,6 millió gyermek süllyedt a világ legjobb módú országaiban a szegénységi küszöb alá, így a fejlett világ szegénységben élő gyermekeinek becsült száma 76,5 millió; mivel ugyanezen tanulmány szerint 2013-ban 7,5 millió fiatalt soroltak a NEET-ek (nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok) közé;

O.

mivel a gyermekek elleni erőszak számos formát ölthet, beleértve a pszichés, fizikai, szexuális, érzelmi és verbális bántalmazást, elhanyagolást és nélkülözést, és sor kerülhet rá különféle keretek között, így otthon, az iskolában, az egészségügyi ellátási és az igazságszolgáltatási rendszerben, a munkahelyen, a közösségekben és az interneten;

P.

mivel az uniós gyermekjogi stratégia világos kereteket állapít meg az uniós fellépések vonatkozásában, és mivel e stratégia végrehajtása jelentős eredményeket hozott számos kulcsfontosságú tevékenységi és jogalkotási téren, beleértve eltűnt gyermekek felkutatására fenntartott európai forróvonal létrehozását, a gyermekbarát igazságszolgáltatás előmozdítását, az adatgyűjtés javítását és a gyermekjogok belefoglalását a külső fellépésekbe;

Q.

mivel minden gyerek elsősorban és legfőképpen gyermek, akinek a jogait megkülönböztetés nélkül érvényesíteni kell, függetlenül szülei etnikai származásától, állampolgárságától és szociális, migrációs vagy tartózkodási jogállásától;

R.

mivel a lányokra és a fiúkra hasonló és különböző elvárások és szocializációs formák is vonatkoznak, és mivel a lányok és fiúk által tapasztalt megkülönböztetés életkoruktól függően eltér;

S.

mivel noha lényeges eredményeket értek el, különösen az emberkereskedelem, a szexuális kizsákmányolás és az áldozatok jogai terén, illetve a menedékkérő és a kísérő nélküli gyermekek esetében, még többet kell tenni annak érdekében, hogy a migráns gyermekek jogait teljes mértékben tiszteletben tartsák az EU-ban; mivel sok kísérő nélküli gyermek eltűnik és megszökik az EU-ba érkezésüket követően, és ők különösen ki vannak szolgáltatva a bántalmazás veszélyének;

T.

mivel – nemzetközi jellegénél fogva – a gyermekek kizsákmányolása és a gyermekek internetes szexuális kizsákmányolása – többek között a gyermekeket szexuális értelemben kizsákmányoló tartalmak terjedése az interneten, illetve a gyermekek elleni internetes erőszak – továbbra is az egyik legfőbb probléma a bűnüldöző hatóságok számára, kezdve a szexuális zsarolástól és csábítástól a saját készítésű gyermekbántalmazó anyagokig és élő közvetítésig, ami sajátos vizsgálati nehézségeket jelent a technológiai újítások miatt, amelyek révén az elkövetők, többek között az interneten „vadászók” könnyebben és gyorsabban férhetnek hozzá az anyagokhoz;

U.

mivel a gyermekeket különösen sújtják a szegénység, illetve a szociális biztonsági rendszereket és a legfontosabb szociális juttatásokat, például a családi pótlékot érintő megszorítások, és mivel 2007 óta egyre komolyabb megszorításokra került sor az EU-ban; mivel az EU-ban még a szociális transzfereket követően is igen magas a gyermekszegénység kockázata (20,3 % 2013-ban);

V.

mivel a 2015 utáni globális fejlesztési együttműködési keret lehetőséget biztosít a gyermek jogaiba való beruházásra a világ minden területén, függetlenül a gyermek nemétől, etnikai származásától, fajától, illetve gazdasági, fogyatékossági vagy más helyzetétől;

1.

úgy véli, hogy a gyermek jogai az uniós politikák központjában állnak, és hogy az ENSZ gyermekjogi egyezményének 25. évfordulója alkalmat kínál a gyermekjogok teljes körű végrehajtásának biztosítására minden szakpolitika terén és a gyakorlaptban, valamint további intézkedések megtételére annak érdekében, hogy mindenütt minden gyermek – és különösen a legkiszolgáltatottabbak – jogait tiszteletben tartsák;

2.

üdvözli az Európai Bizottságnak a stockholmi program keretében való kötelezettségvállalását arra, hogy olyan integrált uniós stratégiát dolgoz ki, amely hatékonyan elősegíti és biztosítja a gyermek jogainak érvényesülését az Európai Unió belső és külső politikáiban, valamint támogatja a tagállamok e területen tett erőfeszítéseit; felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy nagyra törő és átfogó gyermekjogi stratégiára és a következő öt évre szóló cselekvési tervre, az uniós gyermekjogi stratégia továbbépítésével és fejlesztésével;

3.

üdvözli az EU kötelezettségvállalását az integrált uniós gyermekvédelmi iránymutatások további fejlesztésére vonatkozóan, annak érdekében, hogy csökkentsék az egyes gyermekvédelmi problémák kezelése során az adott kérdésen alapuló reakciókból adódó széttöredezettséget, és Unió-szerte biztosítsák minden gyermek hatékony védelmét az erőszak minden formájával szemben;

4.

felkéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon, és tegyen jelentést a „Befektetés a gyermekekbe: a hátrányok körének megtörése” című ajánlásának tagállami végrehajtásáról, és biztosítsa a gyermekek minőségi szolgáltatásokhoz történő hozzáférését, illetve bevonását; felkéri a tagállamokat, amelyekben a gyermekszegénység aránya átlag feletti, hogy határozzanak meg nemzeti célkitűzéseket, illetve biztosítsanak elsőbbséget a gyermekeket és fiatalokat érintő szegénység és társadalmi kirekesztés csökkentését célzó beruházásoknak;

5.

felkéri az EU-t és a tagállamokat, hogy biztosítsanak kiemelt elsőbbséget a millenniumi fejlesztési céloknak belső politikáik keretében és harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban; hangsúlyozza, hogy e célokat, különösen a szegénység felszámolását, a mindenki számára biztosított hozzáférést az oktatáshoz és a nemek közötti egyenlőséget csak a mindenki számára hozzáférhető közszolgáltatások révén érhetjük el;

6.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglaljanak bele egy kifejezetten gyermekekre és fiatalokra összpontosító szempontot az európai szemeszterbe, az éves növekedési jelentésbe és a felülvizsgált Európa 2020 stratégiába annak érdekében, hogy jobban végre lehessen hajtani a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című ajánlásában foglaltakat;

7.

felkéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon a különféle szolgálatai közötti fokozott együttműködésről annak érdekébem, hogy hatékonyan érvényesítsék a gyermek jogait minden uniós jogalkotási javaslatban, szakpolitikában és pénzügyi határozatban, illetve nyomon kövessék a gyermekekre vonatkozó uniós vívmányoknak és az ENSZ gyermekjogi egyezménye keretében fennálló kötelezettségeknek való teljes körű megfelelésüket; felkéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a gyermekjogi koordinátor megbízatása és forrásai megfelelően tükrözzék a gyermek jogainak szisztematikus és hatékony érvényesítésére vonatkozó uniós kötelezettségvállalást;

8.

felszólítja a Bizottságot, hogy használja ki a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata által nyújtott alkalmat annak biztosítására, hogy az uniós források a leghátrányosabb helyzetű és a kiszolgáltatottabb gyermekek javát szolgálják;

9.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy határozott prioritásként tartsák szem előtt a gyermekeket a regionális és kohéziós politikák, mint például az európai fogyatékosságügyi stratégia, a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere, illetve az Unió egyenlőségi és megkülönböztetésmentességi politikájának programozása és végrehajtása során, megismétli a roma gyermekek valamennyi joghoz való egyenlő hozzáférése védelmének és elősegítésének fontosságát;

10.

ragaszkodik hozzá, hogy minden gyermekjogi politikába integrálják bele a nemek közötti egyenlőség szempontját, és konkrét intézkedésekre szólít fel a lányok – többek között az oktatáshoz és az egészséghez való – jogainak erősítése céljából;

11.

felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a gyermekek érdekei elsőbbségének elvét minden jogszabályban, a kormányzati képviselők által hozott minden szintű döntésben és minden bírósági határozatban tiszteletben tartsák, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg a bevált gyakorlatokat, hogy a gyermekek érdekei elsőbbségének elvét minél hatékonyabban lehessen alkalmazni EU-szerte;

12.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy minden gyermek eredményesen hozzáférhessen a sajátos szükségleteihez és jogaihoz alakított igazságszolgáltatási rendszerhez, akár gyanúsítottként, tettesként, áldozatként vagy az eljárásban részt vevő félként;

13.

felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a fogva tartási politikák és a büntető igazságszolgáltatási rendszer gyermekekre gyakorolt hatását; rámutat, hogy EU-szerte közvetlen hatás éri a gyermek jogait abban az esetben, ha a gyermekek szüleikkel együtt börtönben élnek; kiemeli, hogy becslések szerint évente 800 000 gyermeket különítenek el bebörtönzött szülőjüktől EU-szerte, ami többszörös hatással van a gyermek jogaira;

14.

úgy véli, hogy a gyermekek kiszolgáltatottak az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén; felszólítja az üzleti közösséget és az érdekelt feleket, hogy tartózkodjanak a gyermekekre irányuló agresszív és félrevezető reklámoktól online és offline, például a létező magatartási kódexek és hasonló kezdeményezések végrehajtása révén; úgy véli, hogy a gyermekeknek szóló, magas zsír-, só- vagy cukortartalmú ételeket felelős módon kell reklámozni, figyelembe véve a gyermekkori elhízás és cukorbetegség előfordulásának növekedését;

15.

úgy véli, hogy a gyermekek online személyes adatait megfelelő védelemben kell részesíteni, és hogy a gyermekeket hozzáférhető és gyermekbarát módon kell tájékoztatni személyes adataik online módon történő felhasználásának kockázatairól és következményeiről; hangsúlyozza, hogy meg kell tiltani a gyermekeket érintő online profilalkotást; úgy véli, hogy minden gyermeknek biztosítani kell az egészséges és biztonságos környezethez való jogot, illetve a játékhoz való hozzáférést;

16.

felszólítja a tagállamokat az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről szóló 2011/36/EU irányelv végrehajtására, mivel az emberkereskedelem áldozatainak többsége fiatal lány és fiú, akik kényszermunka és szexuális kizsákmányolás, illetve egyéb visszaélések áldozatai; felszólítja emellett a tagállamokat és az Uniót, hogy erősítsék meg a rendőrségi és igazságügyi együttműködést az ilyen bűncselekmények megelőzése és kivizsgálása céljából; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a gyermekek törvényellenes külföldre utaztatásának megakadályozására, működjenek együtt harmadik országokkal a gyermekcsempészet és gyermekkereskedelem növekvő problémájának kezelése céljából, és állítsák bíróság elé az emberkereskedőket, megfelelő szankciókkal;

17.

úgy véli, hogy lépéseket kell tenni az internetes zaklatás ellen, és hogy a gyermekeknek, a tanároknak, valamint az ifjúsági és gyermekszervezeteknek aktív szerepet kell játszaniuk a témával kapcsolatos tudatosság növelésében;

18.

felszólítja az Uniót és tagállamait a gyermekeknek szóló közszolgáltatásokba való beruházásra, ideértve a gyermekgondozást, az oktatást és az egészségügyet, különösen az óvodák, bölcsődék és a gyermekeknek szabadidős tevékenységeket kínáló közszolgáltatások állami hálózatának bővítésével;

19.

mivel az alapfokú oktatás nem mindig biztosítja a szükséges alapismeretek elsajátítását, kéri a tagállamokat, hogy az esélyegyenlőségi jogok érvényesülésének alapvető feltételeként mindenki számára biztosítsák a kötelező és ingyenes középfokú oktatást;

20.

kéri a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan jogszabályokat, amelyek védik vagy megerősítik az anyasággal és az apasággal kapcsolatos jogokat oly módon, hogy azok elősegítsék az egészséges és stabil környezet kialakítását a gyermekek életének első hónapjaiban;

21.

felszólítja a tagállamokat a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelv végrehajtására, illetve hogy erősítsék a bűnüldöző hatóságok többek között az Europollal történő együttműködésének jogi lehetőségeit, műszaki képességeit és pénzügyi forrásait a gyermekek elleni szexuális bűnözők hálózatainak hatékonyabb kivizsgálása és megszüntetése céljából, az érintett gyermekek jogainak és biztonságának szem előtt tartásával;

22.

felszólít a bűnüldöző ügynökségek, az igazságügyi hatóságok, az ikt-ágazat, az internetszolgáltatók, a bankszektor és a nem kormányzati szervezetek – beleértve az ifjúsági és gyermekszervezeteket is – közötti hatékonyabb partnerségi megközelítésre és információcserére annak céljából, hogy biztosítsák a gyermekek online jogait és védelmét, és a törvény szerint kiszolgáltatott személynek tekintsék őket; felszólítja a Bizottságot, hogy kezdeményezze minden tagállamnál, hogy tegyenek lépéseket az internetes erőszak és az internetes zaklatás minden formájának kezelése érdekében;

23.

úgy véli, hogy a kísérő nélküli gyermekek különösen kiszolgáltatottak; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre a kísérő nélküli kiskorúak európai uniós helyzetéről szóló 2013. szeptember 12-i parlamenti állásfoglalást; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes egészében hajtsák végre a közös európai menekültügyi rendszerről szóló jogalkotási csomagot a kísérő nélküli kiskorúak unióbeli helyzetének javítása érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a migráns gyermekek fogva tartása ellen az EU-ban; üdvözli az Európai Unió Bíróságának a C-648/11.sz., MA, BT, DA kontra Secretary of State for the home Department ügyben hozott ítéletét, amely értelmében a kísérő nélküli kiskorú által több tagállamban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért az a tagállam felelős, ahol e kiskorú a kérelem benyújtását követően tartózkodik; emlékeztet arra, hogy a kísérő nélküli kiskorú mindenekelőtt potenciálisan veszélyben lévő gyermek, és hogy esetükben a tagállamokat és az EU-t elsősorban a gyermekek védelmének és nem a bevándorlási politikának kell vezérelnie, ezáltal tiszteletben tartva a gyermek mindenek felett álló érdekének alapelvét;

24.

felszólítja a tagállamokat a szüleiktől külön nevelkedő gyermekek számára a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben és a gyermekek alternatív gondozásáról szóló ENSZ-iránymutatásokban lefektetett normák végrehajtására; felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós strukturális alapokat az intézményi szolgáltatásokról a közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérésre is használja fel; tekintettel azon esetek jelentős számára, amikor néhány tagállamban a hatóságok állítólag szülői hozzájárulás nélküli kényszer-örökbefogadásról döntöttek, felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon konkrét intézkedéseket annak biztosítására, hogy a tagállamok által végrehajtott örökbefogadási gyakorlatok a gyermekek mindenek felett álló érdekeinek megfelelőek legyenek;

25.

felszólítja az összes tagállamot a családegyesítés pozitív szellemben, emberiességgel és kellő gondossággal történő elősegítésére, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 10. cikkével összhangban;

26.

hangsúlyozza a koordináltabb megközelítés szükségességét az eltűnt gyermekek megtalálása érdekében az EU-ban; felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék a rendőrségi és igazságügyi együttműködést az eltűnt gyermekeket is érintő határokon átnyúló esetekben, és hogy hozzanak létre forróvonalat az eltűnt gyermekek keresésére és a gyermekbántalmazás áldozatainak támogatására; felszólítja a tagállamokat, hogy segítsék elő Marokkó, Szingapúr, az Orosz Föderáció, Albánia, Andorra, a Seychelle Köztársaság, Gabon és Örményország mihamarabbi csatlakozását a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló 1980. évi hágai egyezményhez;

27.

felszólítja a Bizottságot, hogy a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2201/2003/EK rendelet felülvizsgálata során komolyan vegye számításba a gyermek mindenek felett álló érdekét, tekintettel a szülői és felügyeleti jogok terén a tagállamokban e rendelet végrehajtásával és betartásával kapcsolatos joghézagokra;

28.

elítéli a gyermekek elleni erőszak minden formáját, a fizikai, szexuális és verbális bántalmazást, a kényszerházasságot, a gyermekmunkát, a prostitúciót, az emberkereskedelmet, a kínzást, a becsületgyilkosságokat, a női nemi szervek megcsonkítását, a gyermekkatonák és a gyermekek emberi pajzsként történő bevetését, a nélkülözést, az elhanyagolást és az alultáplálást; úgy véli, hogy a hagyományokat, a kultúrát és a vallást soha nem szabadna a gyermekek elleni erőszak igazolására használni; felszólítja a tagállamokat, hogy teljesítsék kötelezettségeiket, és küzdjenek a gyermekek elleni erőszak minden formája ellen, többek között a gyermekek testi fenyítésének hivatalos tiltása és szankcionálása révén; felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék az együttműködést és a párbeszédet a harmadik országokkal, emellett növeljék a tudatosságot, és álljanak ki azért, hogy a gyermek jogait a világon mindenütt tiszteletben tartsák;

29.

elítéli gyermekek bevetését katonai és terrorista tevékenységekre vagy célokra; emlékeztet annak fontosságára, hogy pszichológiai támogatást és segítséget kell nyújtani minden erőszakos eseménynek kitett, vagy háborús áldozattá vált gyermeknek; üdvözli „A béke gyermekei” elnevezésű uniós kezdeményezést, és kiemeli annak fontosságát, hogy biztosítsák az oktatáshoz való hozzáférést a konfliktusokban érintett gyermekek számára; felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy támogassa a „Gyermekek, nem katonák” elnevezésű ENSZ-kampányt, melynek célja a gyermekkatonák nemzeti erők általi toborzásának és bevetésének 2016-ig történő felszámolása;

30.

felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy biztosítson elsőbbséget a gyermek jogainak az EU valamennyi külső fellépésében – például az emberi jogi párbeszédek, kereskedelmi megállapodások, a csatlakozási folyamat és az európai szomszédságpolitika összefüggésében, illetve az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS) csoportjával kapcsolatban, különösen a konfliktus által sújtott országokban – a gyermek jogai hatékony érvényesülésének biztosítása céljából; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy évente számoljon be a Parlamentnek a gyermekközpontú uniós külső fellépéssel kapcsolatban elért eredményekről;

31.

felszólítja a Bizottságot, hogy a gyermek jogait integrálja bele a fejlesztési együttműködésbe és a humanitárius segítségnyújtásba a megfelelő támogatás biztosításának céljából, illetve hogy növekedjen a vészhelyzetek, az ember okozta vagy természeti katasztrófák sújtotta gyermekek, a kitelepített gyermekek és a gyermekmenekültek védelmi szintje; kiemeli a kárenyhítés, az újjáépítés és a fejlesztés összekapcsolásának fontosságát, különösen a hosszan elhúzódó válságokban, illetve annak fontosságát, hogy az innovációt és az új technológiákat beintegrálják az uniós politikákba és programokba a gyermek jogainak jobb elősegítése érdekében a fejlesztési és vészhelyzeti környezetben;

32.

üdvözli, hogy a 2014. évi Nobel-békedíjat Kailás Szatjárthi és Malála Júszafzaj megosztva kapta a gyermek jogainak, különösen a valamennyi gyermek oktatáshoz való jogának védelme iránti elkötelezettségük miatt; elismerését fejezi ki amiatt, hogy a Szaharov-díj hálózat támogatásáról biztosította a gyermekek elleni erőszakról szóló tudatosságnövelő kezdeményezéseket; úgy véli, hogy ezek világosan mutatják, milyen fontos szerepet játszik a civil társadalom és a nemzetközi szervezetek a jogvédő tevékenységben, illetve a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben lefektetett jogok elősegítésében és védelmében;

33.

kiemeli a szociális partnerek és a helyi hatóságok fontos szerepét a gyermek jogainak elősegítésében, és felszólítja a Régiók Bizottságát és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket, és fogalmazzanak meg véleményeket abból a célból, hogy teljes mértékben bevonják magukat a gyermek jogainak az uniós politikákban történő elősegítésébe;

34.

felszólítja az uniós intézményeket, a tagállamokat, a helyi hatóságokat, a szociális partnereket és a civil társadalmat, hogy egyesítsék erőiket, és minden szinten működjenek együtt a gyermekek helyzetének javítása érdekében az EU-ban és a világ többi részében; üdvözli és támogatja az UNICEF és a gyermek jogait elősegítő 14 szervezet által jegyzett Gyermekjogi Kiáltványt, és arra ösztönöz, hogy még több európai parlamenti képviselő és nemzeti parlamenti képviselő írja alá a Kiáltványt, és váljon „a gyermek jogainak bajnokává”;

35.

kifejezi azon szándékát, hogy közös munkacsoportot hozzon létre az Európai Parlamenten belül a gyermek jogairól és jóllétéről, a Gyermekjogi Kiáltványon alapulva, amely állandó testületként lenne felelős a gyermek jogainak az Európai Parlament valamennyi politikájában és tevékenységében történő elősegítéséért mind a belső, mind a külső ügyeket tekintve; támogatja ennélfogva azt a kezdeményezést, hogy minden parlamenti bizottságon belül jelöljenek ki egy gyermekjogi kapcsolattartót annak biztosítása érdekében, hogy a gyermek jogai minden elfogadott politikában és jogalkotási szövegben érvényesüljenek;

36.

fontosnak tartja a gyermekek részvételének növelését parlamenti tevékenységeiben az Interparlamentáris Unió és az UNICEF által létrehozott gyakorlatnak megfelelően; felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy vizsgálják meg, minden lehetőségek és eszközök vannak a gyermekek és a fiatalok bevonására a döntéshozatali folyamatokba; bátorít az új technológiák és innovációk használatára a gyermekekkel és a fiatalokkal történő konzultáció során, illetve a gyermekek részvételének növelésére;

37.

felhívja a tagállamokat, hogy késedelem nélkül ratifikálják a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez csatolt, választható jegyzőkönyveket;

38.

felszólítja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy vizsgálják meg, milyen lehetőségek és eszközök vannak arra, hogy az Unió egyoldalúan csatlakozzon a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez;

39.

ösztönzi az USA-t, Szomáliát és Dél-Szudánt, hogy ratifikálják a gyermek jogairól szóló egyezményt, hogy ezzel megvalósuljon az egyezmény univerzális ratifikációja;

40.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, az ENSZ-főtitkárnak, az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága elnökének és az UNICEF ügyvezető igazgatójának.