This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52014DC0339
COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE COUNCIL, THE EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE AND THE COMMITTEE OF THE REGIONS Research and innovation as sources of renewed growth
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Kutatás és innováció: a megújuló növekedés forrásai
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Kutatás és innováció: a megújuló növekedés forrásai
/* COM/2014/0339 final */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Kutatás és innováció: a megújuló növekedés forrásai /* COM/2014/0339 final */
1. Kutatás és innováció: a
növekedés jövőbeli forrásai Európa kedvező helyzetben van ahhoz, hogy
kihasználja a növekedés új lehetőségeit. A világ legnagyobb belső
piacát magáénak tudva sok világszinten élenjárónak számító innovatív
vállalatnak ad otthont, és vezető pozíciót tölt be a tudás és a
kulcsfontosságú technológiák számos területén, többek között az egészségügyben,
az élelmiszer-technológiában, a megújuló energiaforrások hasznosításában, a
környezettechnológiákban és a közlekedésben.[1]
Magasan képzett munkaereje és kiemelkedő
tehetségei mérhetetlen gazdagságot jelentenek számára a kulturális és a kreatív
ágazatokban. Van még mit tennie ugyanakkor belső piacának
zökkenőmentes működtetése, a vállalkozások innovációs keretfeltételeinek
javítása, valamint a gyorsan növekvő területek áttörést jelentő
technológiáiba való beruházás felgyorsítása érdekében.[2] Új növekedési lehetőségek rejlenek a
technológiai áttörésekből kinövő új termékekben és szolgáltatásokban,
az új folyamatokban és üzleti modellekben, a nem technológiai jellegű
innovációban és a szolgáltatási szektor innovációjában, összességében tehát a
legszélesebb értelemben vett innovációban. Ennek a folyamatnak elengedhetetlen
velejárója és hajtóereje a kreativitás, az érzék és a tehetség, ugyanakkor
ahhoz, hogy eredményes legyen, erős gazdaságpolitikai irányultsággal kell
párosulnia, és olyan szakpolitikák kellenek hozzá, amelyek a társadalmi
kihívások megválaszolását tekintik feladatuknak például a népesség elöregedése,
az energiaellátás biztonsága, az éghajlatváltozás (beleértve a katasztrófák
kockázatainak kezelését is) vagy a társadalmi befogadás területén – csupa olyan
témában, amelyhez innovációs áttörések szükségesek. Ahhoz, hogy ezeket az előnyöket a
gazdasági felvirágzás és az életminőség ügyének szolgálatába állíthassák,
a kormányoknak szerte Európában proaktív módon kell támogatniuk a
növekedésösztönző szakpolitikákat, különösen pedig a kutatás és az
innováció területét. A fokozatosan javuló gazdasági helyzet most
lehetővé teszi, hogy Európa a növekedés ösztönzése felé fordítsa
figyelmét, miközben azonban a gazdaság élénkülésének hosszú távú fenntartása
érdekében a reformfolyamatokat sem szabad fékeznie. Ahogyan Európa kilép a
válságból, úgy válik egyre világosabbá, mennyi mindent köszönhetünk végső
soron a növekedésösztönző politikának. Az adatok azt mutatják, hogy a
legutóbbi években tapasztalt termelékenységnövekedés javarészt az innovációból
fakad,[3]
és általában azok az országok voltak képesek a leginkább ellenállni a gazdaság
hanyatlásának, amelyek a válság előtt és alatt többet áldoztak kutatásra
és innovációra (K+I).[4]
A kutatás és az innováció mint
növekedésösztönző beruházás Ebből a megfontolásból az Európa 2020
stratégia és a legutóbbi éves növekedési jelentések[5] hangsúlyozzák annak
szükségességét, hogy a költségvetési konszolidációra irányuló
erőfeszítések szabta keretek között a gazdaságösztönző kiadások
legalább szinten maradjanak. Ez a gondolat tükröződik a 2014. évi európai
szemeszter országspecifikus ajánlásaiban is. A közfinanszírozás nyomán létrejön az a tudásalap és az a
szakértelem, amelyre az innovatív vállalkozásoknak szükségük van, és ennek
hatására az üzleti szektor is nagyobb kedvet kap a kutatásba és az innovációba
való beruházásba, ami rendkívül fontos az Európa 2020 stratégia céljainak
teljesítése szempontjából. Az állami K+I-kiadások megkurtítása, még ha a nehéz
költségvetési helyzet áll is mögötte, azáltal is nagyban befolyásolhatja az
adott ország hosszú távú növekedési kilátásait, hogy csökkenti a máshol végzett
kutatás és innováció hasznosítására való képességet, hiszen az ország
legtehetségesebb fiatal szakemberei számára beszűkülnek a vonzó
karrierlehetőségek. Az Európai Unió 2014–2020. évi
költségvetésében a korábbihoz képest jelentősen nagyobb súllyal jelennek
meg a K+I finanszírozásával kapcsolatos és más növekedésösztönző kiadási
tételek: az EU új kutatási és innovációs keretprogramja, a „Horizont 2020”
reálértéken 30%-kal nagyobb költségvetésből gazdálkodhat, mint
elődje. Ehhez járul az a további 83 milliárd EUR, amely az európai
strukturális és beruházási alapokból a K+I és a kis- és középvállalkozások
támogatására várhatóan jut majd. Azonban ennek az
EU-költségvetésből származó többletfinanszírozásnak a tagállamok szintjén
biztosított, a köz-, illetve magánforrásokból származó finanszírozás mellett,
nem pedig helyette kell a gazdaságba áramolnia. Ahhoz, hogy tovább
közelítsünk az Európa 2020 stratégia azon céljának teljesítése felé, amely
szerint a K+F-re irányuló finanszírozásnak a GDP 3%-ára kell nőnie,[6] a kormányoknak
Európa-szerte folytatniuk kell a kutatás és az innováció finanszírozását, és
biztosítaniuk kell e ráfordítások hatékonyságát és magántőke-mozgósító
hatását. Az iparpolitika jelenlegi irányvonalához[7] igazodva ugyancsak
javításra szorulnak azok a keretfeltételek, amelyek ezt elősegítik.[8] Ez a fajta
finanszírozás nem költség, hanem beruházás a jövőbe, ezt ma már az
Eurostat közkiadás-számítási módszertanának, a nemzeti és regionális számlák
európai rendszerének felülvizsgált változata is elismeri.[9] Mint azonban az 1. ábrán látható, több tagállam a
költségvetési konszolidáció keretében lefaragta közvetlen K+F-kiadásait, még ha
ezt bizonyos esetekben igyekezett is ellensúlyozni K+F-barát adóügyi
ösztönzők bevezetésével. Ezek a csökkentések különösen szembeötlőek
2012 óta. A válság első szakaszában, 2008-tól 2010-ig sok tagállam
próbálta megvédeni K+F-költségvetését, néhányan még növelték is azt. Ezenfelül, ahogyan azt a 2. ábra mutatja, a
tagállamok többsége még mindig messze elmarad az Európa 2020 stratégia szerinti
nemzeti K+F-célszámától.[10]
Ennek oka elsősorban az üzleti szektor K+F-kiadásainak nem kellő
szintje.[11]
Ebben a közleményben bemutatjuk, hogy a
finanszírozás minőségének a tagállamok költségvetési konszolidációra
irányuló növekedésbarát stratégiáin belüli javításával hogyan lehet a kutatást
és az innovációt a lehető leghatékonyabban a növekedés megújításának
szolgálatába állítani. 1. ábra: A K+F-finanszírozás részarányának változása a
kormányzati kiadások között (2008–2012) 2. ábra: A köz- és a magánszektor K+F-intenzitása 2012-ben a
tagállamokban, az EU egészében és egyes harmadik országokban 2. A hatásosság és a
finanszírozás megtérülésének növelése 2.1. A kutatásra és innovációra
irányuló közfinanszírozás minőségének javítása Folyamatosan nehéz költségvetési feltételek
mellett különösen fontos a közfinanszírozás minőségének javításával
maximalizálni a ráfordítások hatásosságát. A közfinanszírozás tehát nem
képzelhető el a kutatási és innovációs rendszerek átfogó reformja nélkül,
ideértve a közkiadások magántőke-mozgósító hatásának javítását is. A
kormányoknak átgondolotabb módon kell eldönteniük, hogyan és hol nyújtanak
finanszírozást,[12]
amihez ihletet meríthetnek az Innovatív Unió elnevezésű kiemelt
kezdeményezés és az európai kutatási térséggel kapcsolatos menetrend[13] merész stratégiai
szemléletmódjából. A K+I-re fordított közfinanszírozás
minőségének, hatékonyságának és hatásainak értékelése nem egyszerű,
és a rendelkezésre álló mutatók gyakran csak bizonyos korlátok között használhatók
fel erre a célra. Ha kizárólag arra összpontosítunk, hogy a köz- és a
magánszektor mennyire képes a K+F-re fordított kiadásokból szabadalmi
bejelentéseket előállítani,[14]
akkor a rendelkezésre álló mérőszámok azt mutatják (lásd a 3. ábrán), hogy
egyes országok nagyobb hatást képesek kiváltani a köz- és a magánszektor
K+F-ráfordításaiból, mint mások. Azok az országok, amelyek hatékonyabbak a
költekezésben, általában ugyanazok, mint amelyek többet költenek K+F-re,
nagyobb egy főre jutó GDP-vel rendelkeznek, és erősebb a
tudásalapjuk. Emellett általában az üzleti szektor K+F-ráfordításai is nagyobb
összegűek azokban az országokban, amelyek többet költenek közforrásokból
K+F-re, ami azt mutatja, hogy a K+I hatékony közfinanszírozási rendszere több
magántőkét képes mozgósítani a K+F számára.[15] A finanszírozás minőségének és
hatékonyságának javítása pozitív spirált indíthat be: több tőkét vonz a
magánszektorból, és ezáltal növeli a gazdasági megtérülést.[16] A közkiadások
minőségének és hatékonyságának javítását célzó reformok minden tagállam
számára fontosak. Általában véve azon országok esetében, ahol szűk a
költségvetés mozgástere és a közfinanszírozásnak alacsony a hatékonysága,
létfontosságú kérdés, hogy a nagy ívű reformok hatásosabbak legyenek, és
kialakuljanak a feltételei annak, hogy a gazdaság élénkülésével párhuzamosan
bölcs döntések révén növelni lehessen a forráskiáramlást. Másfelől a
finanszírozás megtérülésének növelése szempontjából azokban az országokban is
előnyök származnak az intelligensebb forráskihelyezésből, ahol
elegendő a költségvetési mozgástér és már eleve nagy a hatékonyság.
3. ábra: K+F-intenzitás és hatékonysági pontszámok[17] A K+I-finanszírozás
hatékonyságának növelése segíteni fogja az államháztartás minőségének
általános javítását is. Lehetővé teszi a szűkös források jobb
felhasználását, és ennélfogva azon keresztül, hogy támogatja a K+I
eredményeinek hasznosítását, hosszabb távon is előnyösebb. A szakpolitikai
hatékonyság javítása érdekében alkalmazott horizontális eszközök között
megemlítendő a közkiadások rendszeres áttekintése, valamint az
eredményorientált, teljesítményalapú költségvetés-tervezés. Esettanulmányok
(Franciaország, Ausztria, Svédország, Hollandia) azt mutatják, hogy az ilyen
típusú eszközöket alkalmazó tagállamok sikeresnek bizonyultak abban, hogy a
közszolgáltatások minőségének romlása nélkül (sőt, annak javítása
mellett) jelentős, számszerűsíthető eredményeket érjenek el a
költségvetési átláthatóság, a hatékonyság és a megtakarítások terén. 2.2. A reformok fő
csapásirányai A K+I területére irányuló reformokat az egyes
tagállamok sajátosságaihoz kell igazítani. Ezért fontos feladata minden
tagállamnak, hogy meghatározza, megtervezze és kivitelezze azokat a reformokat,
amelyek szükségesek a K+I-re irányuló kiadásai minőségének javításához. Az
ennek kapcsán eddig elért eredmények az Innovatív Unió elnevezésű
kezdeményezéshez és az európai kutatási térséghez köthetők. Az innovatív Unió állapotára vonatkozóan e közlemény kíséretében
közzéteendő 2014. évi jelentés[18]
az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatával[19]
összefüggésben arról számol be, hogy nőtt az innováció körüli lendület. A
legfontosabb eredmények a vállalkozások környezetének innovációbarátabbá
válásában érhetők tetten, ami az egységes szabadalom és a
kockázatitőke-befektetési útlevél bevezetésének köszönhető. A K+I
számára nyújtott európai uniós támogatások alapvető reformja nyomán
egyetlen integrált és egyszerűbb program jött létre, a „Horizont 2020”
keretprogram, amely a tudományos kiválóságra, az ipari vezető szerepre és
a társadalmi kihívásokra összpontosítva egyértelmű, mérhető célokat
állít fel. Számos tagállam ugyancsak hozzáfogott a K+I
területére irányuló finanszírozási rendszerének megreformálásához. A
tapasztalatok azt mutatják, hogy a kiadások minőségének javítása és a
gazdasági és társadalmi értelemben vett hatásosság biztosítása csak folyamatos
reformfolyamat keretében képzelhető el, és valamennyi ország számára
hosszú távú kihívást jelent. A finanszírozás megtérülésének növeléséhez maximalizálni
kell a K+I-ra irányuló politikák hatásait, és ennek érdekében egyebek mellett
szorosabb kapcsolatot kell létrehozni a minőség és az adott területre
irányított források között. Ezért alapvetően fontos, hogy a
közfinanszírozás minőségének javítását és a növekedésösztönző
kiadások megőrzését (a K+I területét is ideértve) következetes
ösztönzőrendszer biztosítsa. E
tapasztalatokból kiindulva három olyan fő csapásirány határozható meg a
reformok számára, amely mindegyik tagállam szempontjából releváns. I. A stratégiai tervezés és a szakpolitikai döntéshozatali
folyamatok minőségének javítása A K+I számos szakpolitikai
területet és társadalmi szereplőt érint, ezért mindent átfogó stratégiát
igényel, és elegendően magas szintű politikai irányítást tesz
szükségessé. A stratégiának a kutatásra és az innovációra egyaránt ki kell
terjednie, és az infrastruktúra-fejlesztő beruházásokat is magában kell
foglalnia. A szakpolitikai cél- és eszközrendszer kialakításakor figyelembe
kell venni a K+I hosszú távú hatásait, és a közfinanszírozást stabil többéves
stratégiai kerethez igazodva, gondos tervezés alapján kell nyújtani. A
növekedésösztönző – köztük a K+I-re irányuló – kiadások beépítése a
középtávú költségvetési keretrendszerek többéves tervezési szemléletébe[20] egyszerre biztosítja
az államháztartás hatékonyabb és eredményesebb működését és a középtávú
kormányzati prioritások jobb láthatóságát. Ez erősíti a kormányzati
törekvések hitelét és javítja a K+I-rendszerek vonzerejét. A tagállamoknak ugyanakkor arra is törekedniük
kell, hogy a szűkös forrásokból ne keveset adjanak sok helyre, hanem
néhány jól megválasztott erősségre és lehetőségre összpontosítsák
őket, annak megfelelően, ahogyan azt az intelligens szakosodás
jegyében az európai strukturális és beruházási alapok támogatják. A K+I
dinamizmusa miatt fontos az is, hogy a szakpolitikai döntéshozók figyelembe
vegyék az újszerű gondolkodásmódokat és paradigmákat.[21] A szakpolitikai
tervezésnek – különösen a K+I-finanszírozás hosszú távú társadalmi-gazdasági
hatásainak felmérése szempontjából – szerves eleme az objektív információk és
adatok, köztük az előretekintő és rendszeres előzetes és
utólagos értékelések figyelembevétele. A tagállamoknak folyamatosan figyelemmel
kell kísérniük a kiváltott hatásokat, és az európai és a nemzetközi
összefüggések figyelembevételével folyamatosan ki kell igazítaniuk
politikájukat. Nemzeti K+I-stratégiájának újradefiniálása
során számos tagállam rendkívül tágan értelmezi az innováció fogalmát, egyaránt
beleértve az oktatást, a kutatást és az innovációt. A Németország által
„Németország csúcstechnológiai stratégiája” címmel kidolgozott átfogó
innovációközpontú stratégia előretekintő elemzésen alapul, és a
társadalmi kihívásokhoz kapcsolódó új technológiákra, a tudomány és az ipar közötti
együttműködés fokozására és az innovatív vállalkozások működési
keretfeltételeinek javítására helyezi a hangsúlyt. A 2010-ben végrehajtott
felülvizsgálatot követően Németország most meg kívánja erősíteni a
stratégiát és annak mindent átfogó és minden állami szervre kiterjedő
innovációpolitikai szemléletmódját. Több tagállam a közkiadások szélesebb
körű felülvizsgálata keretében vizsgálja a K+I-re irányuló ráfordítások
megtérülését. Hollandia például kiterjedt szakpolitikai monitoringrendszert
hozott létre egyes meghatározott szakpolitikai területek – köztük a kutatás- és
az innovációpolitika – átvilágítására annak meghatározása céljából, hogy hogyan
lehet előzetes és utólagos értékelések alkalmazásával megtakarításokat
elérni és javítani a megtérülési rátát. Ez az átvilágítás a
pénzügyminisztérium, a kutatásügyi minisztérium, a gazdasági minisztérium és
független szervezetek részvételével zajlik, és a szakpolitikai szempontból
releváns kutatások számára nyújtott támogatásokra, valamint az összegyűjtött
adatok alapján végzett elemzések tanulságaira támaszkodik. Észtország hosszú
távú stratégia keretében törekszik a K+F-re irányuló finanszírozás folyamatos
bővítésére, és a 2000. évi kezdeti szinthez képest máig több mint
tízszeres növekedést sikerült elérnie. Az ország stratégiája holisztikus
szemléletű, és minden rendelkezésre álló EU-forrást az ugrásszerű
fejlődés megvalósítására összpontosít. II. A programok minőségének javítása, az erőforrások
és a finanszírozási mechanizmusok összpontosítása Hagyományosan jelentős összegű
K+I-közfinanszírozás kihelyezése történik olyan programokon keresztül, amelyek
céljai tudományterületekhez, műszaki szakterületekhez vagy ipari
ágazatokhoz vannak kötve. A „Horizont 2020” keretprogramhoz hasonlóan a
tagállamoknak érdemes megfontolniuk, hogy programjaikat sokkal inkább a
legfontosabb társadalmi kihívásokra összpontosítsák, hiszen ezek a jövőre
nézve jelentős növekedési potenciált hordoznak magukban és számos üzleti
lehetőséget ígérnek, miközben a polgárok aggályaira is megoldásokat
kínálnak. Ha a tagállamok nemzeti kutatási és innovációs menetrendjeik
prioritásait közös programozás keretében jobban koordinálják egymással, azzal
hatásosabbá válik a K+I adott területére irányuló közfinanszírozás. [22] Az európai kutatási térségre vonatkozó
elképzelések szerint a programokon keresztül nyújtott közfinanszírozás
minősége növelhető azáltal, ha a finanszírozás odaítélése
versenyeztetéssel, nyílt pályázati felhívások közzétételével, kiválósági alapon
(például nemzetközi szakmai értékelés alapján) történik oly módon, hogy az
intézményi finanszírozás az igazolt teljesítmény alapján kerül szétosztásra.
Hasonlóképpen, a nyílt versenyeztetést a meghatározott gazdasági és/vagy
társadalmi célkitűzésekhez igazodva szervezett programok esetében is
célszerű alkalmazni; ez esetben egyértelműen meg kell határozni az
elvárt hatásokat, és olyan meggyőző elbírálási rendszert kell
felállítani, amelyben független szakértők értékelik, hogy az egyes
pályázatoktól mennyire várható a hatások kiváltása. Az összpontosítottabb és
végiggondoltabb stratégiákhoz („intelligens szakosodás”) igazodva a támogatott
projektek valós outputjainak és hatásainak nyomon követéséből pontos és
összehasonlítások céljára alkalmas információkhoz kell tudni jutni a K+I-programokon
keresztül nyújtott finanszírozás minőségéről és hatékonyságáról. A K+I-programoknak valós problémákra kell
irányulniuk és könnyen hozzáférhetőknek kell lenniük a vállalkozások
számára; ennek érdekében célszerű lehet csökkenteni a részvétellel járó
adminisztrációs terhet, felgyorsítani a pályáztatás folyamatát, figyelemmel
kísérni a vállalkozások érdeklődését, és komolyan venni a résztvevők
visszajelzéseit. A felderítő kutatásnak a korszerűnek tekintett
tudományos szemléletmód megváltoztatásában és az áttörést jelentő
technológiai innováció előidézésében betöltött alapvető szerepét
célszerű lehet az e téren EU-szinten sikeresnek bizonyult
kezdeményezésekből, például az Európai Kutatási Tanács munkájából
kiindulva kezelni. Számos tagállam hozzáfogott ahhoz, hogy több
versenyt vigyen be a K+I területére irányuló közfinanszírozás szétosztásának
folyamatába. Svédország a 2008-as K+I-törvény elfogadása óta versenyalapon
osztja szét az egyetemeknek szánt alapfinanszírozás egy részét (kezdetben
10%-át, később 20%-át), annak figyelembevételével, hogy az egyes egyetemek
milyen teljesítményt nyújtanak a tudományos publikációk és a külső
források mozgósítása területén. Lengyelországban a 2011-ben bevezetett reformok
nyomán nőtt a K+I területére irányuló közfinanszírozás versenyeztetéssel,
pályáztatással, független és nemzetközi szakemberek értékelése alapján
szétosztott részének nagysága. Horvátország 2013-ban vezette be az alapkutatás
közfinanszírozásának új, hároméves teljesítésalapú intézményi szerződéseken
alapuló modelljét. Görögország nemrégiben vezette be azt a versenyalapú
eljárást, amelynek segítségével kiválasztja azt a meghatározott számú nemzeti
kutatási infrastruktúra-fejlesztési projektet, amely közfinanszírozásban
részesülhet. Az Ír Tudományos Alap a tudományos szempontú szakmai
értékelés mellett bevezette a pályázatok gazdasági és társadalmi szempontú
szakmai értékelését. Több finanszírozó szerv is elkezdte szorosan
figyelemmel kísérni programjainak hatásait. A finn innovációfinanszírozó szerv,
a Tekes monitoringrendszere kimutatta, hogy minden egyes, a Tekes által
kifizetett euró után a vállalkozások 2 euróval növelik K+F-kiadásaikat, és a
támogatott kis- és középvállalkozások 20%-kal nagyobb mértékben növelték
forgalmukat és 17%-kal több új munkahelyet hoztak létre, mint más hasonló
kkv-k. III. A kutatást és innovációt végző közintézmények
minőségének optimalizálása A K+I-re irányuló finanszírozás jelentős
részét minden tagállamban egyetemek, műszaki intézetek és más
közszektorbeli kutató- és műszaki szervezetek kapják intézményi
finanszírozás formájában. Ezeket az intézményeket ösztönözni kell arra, hogy
vállalkozói szemléletet kialakítva új lehetőségeket és
együttműködő partnereket keressenek maguknak akár Európán kívül is,
hogy javítsák a magánszektor felé való tudásátadás folyamatát, valamint hogy
erőforrásaikat a legnagyobb hatású tevékenységek felé csoportosítsák át.
Ezeknek az intézményeknek ehhez kellő autonómiára és rugalmasságra van
szükségük, miközben elszámoltathatóságukat is biztosítani kell, és ennek
keretében rendszeresen független bírálatnak és minőségértékelésnek kell
őket alávetni. Az intézményeknek képeseknek kell lenniük arra
is, hogy a lehető legjobb kutatókat nyerjék meg munkatársként. Azonban
ahogyan az az európai kutatási térség összefüggésében világossá vált, a nyílt,
átlátható és érdemalapú munkaerő-felvételi eljárások hiánya több országban
is aláássa az intézmények teljesítményét, csökkenti a kutatói életpálya
vonzerejét, és hátráltatja a legfelkészültebb kutatók szakmai fejlődését. Több tagállam, köztük Ausztria, Lengyelország
és Olaszország nemzeti jogszabályban kötelezte az egyetemeket és más
közszektorbeli kutatószervezeteket, hogy megüresedő álláshelyeiket
nemzetközi szinten, például az Euraxess európai kutatói portálon meghirdessék. A K+I területén működő intézmények
közötti új partnerségek sok helyütt lendítik fel a regionális szintű
gazdasági fejlődést. Hat németországi, franciaországi, belgiumi és
luxemburgi egyetem együttműködése például lehetővé teszi a nagyobb
szakosodást, a közös tanfolyamszervezést és a vállalkozások felé való
tudásátadás javítását. Az Egyesült Királyság kormánya 2014 áprilisában
bejelentette, hogy a Cambridge-i Egyetemmel közös Greater Cambridge City Deal
elnevezésű programja keretében 1 milliárd angol font felhasználására
nyílik mód a régió több mint 1500 technológiai vállalkozása számára, amelyek
már ma is 54 000 főt foglalkoztatnak, és éves forgalmuk meghaladja a
12 milliárd fontot. Az intelligens szakosodásra irányuló stratégiák közös
megvalósítása érdekében 18 EU-régiót (Asztúria, Baden-Württemberg, Baszkföld,
Dél-Hollandia, Észak-Portugália, Észak-Rajna–Vesztfália, Felső-Ausztria,
Flandria, Katalónia, Kis-Lengyelország, Loire mente, Lombardia, Rhône-Alpes,
Skåne, Skócia, Szilézia, Tampere és Vallónia) tömörítő Vanguard
elnevezésű kezdeményezés a kialakulóban, illetve átalakulóban lévő
technológiák területén mozgósít köz- és magánszektorbeli forrásokat a K+I
számára. 2.3. A Bizottság támogatása a
tagállami reformokhoz Annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat
az e közlemény 2.2. pontjában felvázolt kiemelt csapásirányokhoz igazodó
reformjaik elvégzésében, a Bizottság átvizsgálja a K+I-reformok
minőségének és eredményességének értékelésére jelenleg rendelkezésre álló
eszközöket, és egyeztetéseket kezdeményez a tagállamokkal K+I-rendszerük
reformjának hangsúlyos elemeiről és arról, hogy szükség van-e egy
integrált, tényadatokon alapuló, a K+I-politikák minőségének tagállami
szintű értékelésére szolgáló módszertan kidolgozására. Ennek során épít
azokra a tapasztalatokra, amelyeket az Innovatív Unió elnevezésű kiemelt
kezdeményezésben bemutatott önértékelő eszköz alkalmazása és az európai
kutatási térség kiteljesítésére irányuló folyamat elemzése kapcsán szerzett, és
felhasználja a vonatkozó mutatókat, köztük az innovatív Unió eredménytábláját
és a Bizottság innovációs outputot mérő mutatóját.[23] A Bizottság emellett
világszínvonalú adatokkal, elemzésekkel és szintézisekkel is szolgál az európai
uniós és a nemzeti szintű kutatás- és innovációpolitikákról és a
K+I-rendszerek teljesítményéről,[24]
és a „Horizont 2020” keretprogram szakpolitika-támogató eszköze keretében
technikai segítségnyújtás, szakmai értékelés és kölcsönös tanulás útján is
biztosít támogatást. Ebben az összefüggésben a Bizottság további
kutatásokat is fog ösztönözni annak érdekében, hogy jobb adatok álljanak
rendelkezésre a K+I-politikák meghatározásához; ehhez kihasználja például az
óriási méretű adathalmazok nyújtotta előnyöket, és javítja azokat a
módszereket, amelyek segítségével egyes, a szakpolitikai döntéshozatali és
végrehajtási folyamatokban alkalmazott makrogazdasági modellekben figyelembe
vehetők a K+I hosszú távú kedvező hatásai.[25] A Bizottság mindezeken túlmenően segíteni
fogja a közvetett intézkedések meghatározásával és bevezetésével kapcsolatos
tapasztalatok cseréjét is – például a kiadásalapú K+F-barát adóügyi
ösztönzők bevezetése területén – azzal a céllal, hogy biztosítható legyen
a költséghatékonyság, elkerülhetők legyenek a nem kívánt mellékhatások a
tagállam határainak túloldalán, és megállapítható legyen, hogy a fiatal,
gyorsan növekvő vállalkozások, amelyek az új munkahelyek teremtésében
kiemelkedően nagy szerepet vállalnak, hasznát látják-e ezeknek az
intézkedéseknek. 3. Az innovációs környezet
megerősítése A sikeres innováció nemcsak a szakpolitikák
minőségétől függ, hanem attól is, hogy mennyire innovációbarátak a
keretfeltételek. Az elmúlt években a Bizottság nagy erőfeszítéseket tett a
belső piac széttagoltságának csökkentése és a gazdaság működéséhez
szükséges bizalom helyreállítása érdekében. Szorgalmazta az egységes piac
működésének javítását,[26]
lépéseket tett a bankunió kiteljesítése felé,[27]
intézkedett a finanszírozáshoz jutás megkönnyítése és a források
diverzifikálása céljából,[28]
fellépett a jogi szabályozás egyszerűsítése és a szabályokból fakadó
terhek csökkentése érdekében,[29]
és elkötelezte magát az európai gazdaság hosszú távú finanszírozhatóságának
előmozdítása mellett.[30]
A Bizottság emellett támogatta a közbeszerzés
és más keresletoldali eszközök eredményes alkalmazását, foglalkozott a
tudományos élet és a vállalkozások közötti együttműködés és mobilitás
akadályainak lebontásával, és lépéseket tett a szellemi tulajdonhoz
fűződő jogok rendszerének kedvezőbbé és hatékonyabbá tétele
érdekében. Az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások felülvizsgált
változata támogatja a tagállamokat az állami támogatásoknak a K+I felé
történő irányításában: ide tartoznak például az új általános
csoportmentességi rendelet rendelkezései, valamint a bejelentési küszöbök
megemelése és a támogatási kategóriák szélesítése például abban az értelemben,
hogy most már a kutatási infrastruktúra építése és bővítése is
támogatható, illetve a piachoz közelebbi szegmensekben is nyújtható állami
támogatás. Hasonló módon a kockázatfinanszírozáshoz nyújtott állami
támogatásokra vonatkozó iránymutatás felülvizsgált változata nagyobb
rugalmasságot enged a kockázati tőke és más, az innovatív vállalkozásoknak
szánt pénzügyi eszközök támogatásában, és ezáltal segíti ezeket a
vállalkozásokat abban, hogy átvészeljék fennállásuk legkritikusabb
időszakait. Az állami támogatások felülvizsgált szabályozása ezzel
párhuzamosan új követelményeket is bevezet a nagy összegű támogatási
rendszerek hatásainak értékelése területén, ami segíthet abban, hogy ezek az
intézkedések eredményesebbek legyenek, és egyértelműbb legyen
ösztönző hatásuk.[31]
Az innovatív Unió összefüggésében elért
eredmények értékelése ugyanakkor azt mutatja, hogy bizonyos területeken további
erőfeszítésekre van szükség: –
Az egységes piac drága kincs, amely
innovatív beruházásokat vonzhat Európába. Széttagoltsága és nem kellő
hatékonysága azonban gyakran elveszi a vállalkozások kedvét a K+I-re irányuló
beruházásoktól, különösen a csúcstechnológiát igénylő ágazatokban, például
az IKT, azon belül is a digitális hálózatok, tartalom és szolgáltatások,
valamint az egészségügyi ellátás területén. Ezzel szemben Európa
világviszonylatban is vezető helyet foglal el a közlekedés kutatásában és
a közlekedési technológiák fejlesztésében; ennek alapja a kifejlett egységes
piac, amelynek ugyanakkor a jövőben lépést kell tudnia tartani azzal a
gyors ütemű innovációval, amely a közlekedésben az energiahatékonyság, a
biztonság növelése és a forgalomtorlódások kiküszöbölése területén folyamatban
van. A nagyobb beruházásokra olyan egységes piaci keretek kialakításával is
fel kell készülni, amelyek lehetővé teszik a széles körű kereskedelmi
hasznosítást.[32]
Az EU gazdaságának 60%-át kitevő szolgáltatások egységes piacának teljes kiépítése
nagy hatással volna az innovációra, azon belül is főként a nem
technológiai jellegű innovációra, például az új üzleti modellek
kialakítására vagy a szolgáltatástervezésre. Mindemellett a
keretszabályozásoknak az új tudás kereskedelmi felhasználását és az új cégek
piaci belépését is segíteniük kell. –
A közszektor fontos szereplője a
gazdaságnak, és mint ilyennek vállalkozó szelleműbbé kell válnia ahhoz,
hogy előnyét lássa az innovációnak és növelni tudja termelékenységét,
hatékonyságát és a közszolgáltatások minőségét, illetve keresletet tudjon
generálni a magánszektorban az innováció számára.[33] Különösen fontos ebben
az összefüggésben a kölcsönös tanulás. Az Unió GDP-jének mintegy egyötödét
kitevő közbeszerzés piacot teremthet az innovatív megoldások számára.
Ahhoz, hogy elkerülhető legyen a kereslet szétforgácsolódása, a
közbeszerzést végző szerveknek koordináltan kell fellépniük. A szabad
hozzáférésű adatok felé való elmozdulás nagy potenciált hordoz magában a
közszolgáltatások javítása szempontjából, lehetőséget teremt új termékek
és szolgáltatások létrehozására, és megerősíti a közszolgálat
elszámoltathatóságát és átláthatóságát. A közszolgáltatások és a
közfinanszírozás minőségének javítása megbízható adatokat igényel az
intelligens szabályozás jegyében meghozandó költségvetési és szakpolitikai
döntések számára. A felhasználóközpontú kísérleti cselekvések, az IKT adta
lehetőségek intelligens kihasználása és a digitális közszolgáltatások
megnyitása lehetőséget teremt arra, hogy a közszektor hatékonyan alakítson
ki és nyújtson új szolgáltatásokat. –
Az európai gazdaságnak a fenntartható
versenyképesség érdekében folyó átalakítása olyan
humánerőforrás-alapot igényel, amelyben megtalálhatók a szükséges
készségek, különösen pedig sokkal több olyan kutatóra van szükség, aki
rendelkezik üzleti és vállalkozói készségekkel. Ugyancsak szükség van a
felderítő kutatásra, amely alapvető szerepet játszik a
korszerűnek tekintett tudományos szemléletmód megváltoztatásában és az
áttörést jelentő innováció előidézésében. Az oktatási és szakképzési
rendszereknek olyan széles körű innovációs készségeket kell kialakítaniuk
(kreativitás, problémamegoldás, kritikus gondolkodás, kultúraközi kommunikáció
stb.), amelyek lehetővé teszik a foglalkoztatottak és az intézmények[34] számára az új
körülményekhez való alkalmazkodást. A digitális technológia hatalmas
lehetőségeket jelent az oktatáshoz való hozzáférésben,[35] de nagyfokú innovációt
igényel a nemzeti oktatási rendszerekben például a nyílt digitális oktatási és
tanulási módszerek előmozdítása terén. –
Európa polgárainak
látniuk kell, hogy a K+I javítja életminőségüket és választ ad
aggályaikra; érzékelniük kell, hogy egyénileg is beleszólhatnak a kiemelt célok
meghatározásába.[36]
A K+I-politikának ösztönöznie kell és meg kell teremtenie a feltételeit annak,
hogy az egyén mintegy alkotótársként és meghatározó vásárlóként részt vegyen az
innovációs folyamatban, előbbre kell vinnie a társadalmi innováció és a
szociális vállalkozások ügyét, és lehetővé kell tennie, hogy az innovatív
cégek valós környezetben tesztelhessék és terjeszthessék megoldásaikat. 4. Következtetések Ahhoz, hogy a jövőre nézve a kutatás és
az innováció valóban a növekedés forrásává válhasson, a következőket kell
feltétlenül szem előtt tartani: –
A növekedésbarát költségvetési konszolidáció
jegyében a tagállamoknak kiemelten kell kezelniük a növekedésösztönző
kiadásokat, ezen belül is a K+I finanszírozását. –
A finanszírozás rendelkezésre bocsátásával
párhuzamosan olyan reformokat kell bevezetni, amelyek növelik a K+I-re irányuló
közkiadások minőségét, hatékonyságát és hatásosságát, és ennek keretében
forrásokat mozgósítanak az üzleti szektorban a K+I számára. –
Ennek során a tagállamoknak három fő
csapásirányra célszerű összpontosítaniuk: a stratégiai tervezés és a
szakpolitikai döntéshozatali folyamatok minőségére; a programok
minőségére, az erőforrások és a finanszírozási mechanizmusok
összpontosítására; valamint a kutatást és innovációt végző intézmények
minőségére. –
Annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat a
K+I-reformok sikeres végrehajtásában, a Bizottság támaszkodni fog az Innovatív
Unió elnevezésű kiemelt kezdeményezés és az európai kutatási térség
kapcsán szerzett tapasztalatokra, és az integrált és tényalapokon nyugvó
szakpolitikai és költségvetési döntéshozatali folyamatok támogatása érdekében
teljes mértékben ki fogja használni a Kutatási és Innovációs
Megfigyelőközpontban, illetve a „Horizont 2020” keretprogram
szakpolitika-támogató eszközében rejlő lehetőségeket. –
Alapvetően fontos a szélesebb értelemben vett
innovációs környezet megerősítése, valamint a megfelelő
keretfeltételek biztosítása ahhoz, hogy az európai vállalkozások ösztönözve
legyenek az innovációra. Az Innovatív Unió elnevezésű kiemelt
kezdeményezés elindítása óta fontos előrelépések történtek, de további
erőfeszítésekre van szükség az egységes piac elmélyítésében, a
finanszírozáshoz jutás könnyebbé tételében és diverzifikálásában, a közszektor
innovációs képességének megerősítésében, a tudásintenzív tevékenységekben
létrehozott munkahelyek ellenállóképesebbé tételében, az innovációs
készségekkel rendelkező humánerőforrás-alap kialakításában, a
felderítő kutatás ösztönzésében, a K+I-politika külpolitikai dimenziójának
kezelésében, valamint a tudomány és az innováció jobb társadalmi
beágyazottságának biztosításában. Az Európa 2020 stratégia felülvizsgálata
foglalkozni fog az innovatív Unió kapcsán elért eredményekkel. A Bizottság felkéri a Tanácsot, hogy az
államháztartások minőségének javítására és a strukturális reformok
végrehajtására vonatkozó szélesebb körű vitafolyamat keretében kezdjen
egyeztetéseket a K+I számára nyújtott finanszírozás minőségének e
közleménnyel összhangban történő javítására. A Bizottság felkéri továbbá a Tanácsot a
jövőbeli K+I-politika előtt álló kihívások megvitatására. [1] Jelentés az innovatív Unió versenyképességéről,
2013, SWD(2013) 505. [2] COM(2014) 14. [3] Az OECD-országokban 1985 és 2009 között tapasztalt
GDP-növekedés javarészt a tőke és a többtényezős termelékenység
növekedésének volt köszönhető, és ez utóbbit a kutatási és innovációs
rendszerek eredményessége határozta meg. Lásd OECD, 2011: Productivity and
growth accounting (A termelékenység és a növekedés elszámolása). [4] Conte, 2014: Efficiency of R&D Spending at national
and regional level (Hatékonyság és K+F-finanszírozás nemzeti és regionális
szinten), Közös Kutatóközpont, Európai Bizottság, előkészületben.
Ciriaci, D., Moncada Paternò Castello, P., Voigt, P., 2013: Innovation and job
creation: a sustainable relation? (Innováció és munkahelyteremtés: fenntartható
kapcsolat?), IPTS Working Papers on Corporate R&D and Innovation series No.
01/2013, Európai Bizottság. [5] COM(2013) 800 final. [6] Az e közleményben található statisztikai adatok a
kutatás-fejlesztésre (K+F) fordított kiadásokat jellemzik, így nem tartalmazzák
a szélesebb értelemben vett innovációnak a K+F körén kívüli részére fordított
összegeket. [7] COM(2014) 14. [8] Például: finanszírozáshoz jutás, megfelelő
humánerőforrás-stratégiák, a szolgáltatások egységes piacának teljes
kiépítése, a jövőt megalapozó technológiák fejlesztésének támogatása
(ideértve a digitális gazdaság ügyének előmozdítását is). [9] A nemzeti és regionális számlák európai rendszerének új
változata („SEC 2010”) 2014 szeptemberében lép érvénybe. [10] COM(201) 130 végleges/2. [11] Ebben a vonatkozásban fontos előrelépés volt az
előző néhány évben az, hogy a közforrásokból megvalósított közvetlen
K+I-finanszírozás közvetett intézkedésekkel, például K+F-barát adóügyi
ösztönzőkkel egészült ki. [12] Európai Bizottság, 2012: The quality of public
expenditures in the EU (A közkiadások minősége az EU-ban), Occasional
Paper (DG ECFIN), 125. sz. [13] COM(2010) 546,
COM(2012) 392. [14] Conte, 2014: Efficiency of R&D Spending at national
and regional level (Hatékonyság és K+F-finanszírozás nemzeti és regionális
szinten), Technical Report, Közös Kutatóközpont, Európai Bizottság. A tanulmány
átfogó elemzést ad a K+F-rendszerek hatékonyságának mérését lehetővé
tévő pontszámok számításának lehetőségeiről és módszertani
kérdéseiről. A 3. ábrán látható, a 2005-től 2011-ig tartó
időszakra vonatkozó hatékonysági pontszámok a sztochasztikus határok
modellje elnevezésű statisztikai technika segítségével kerültek
meghatározásra, amely a hatékonysági határt a teljes K+F-intenzitás mint
bemenő adat és a szabadalmak egy főre jutó száma mint kimenő
adat alapján számítja. Megjegyzendő, hogy a K+F és a szabadalmi aktivitás
relatív mérőszámai nagyobb változatosságot mutatnak az egyes gazdasági
ágazatok között, mint országonként (Meliciani, 2000), és az egységnyi
K+F-ráfordításra vetített szabadalomszám a különböző feldolgozóipari
ágazatok között is nagy eltéréseket mutat (Danguy et al., 2013). A
szabadalmak számán alapuló hatékonysági mutatókat ezért nagyban befolyásolja az
egyes országok K+F-szakosodási profilja. A hatékonyság közelítésére más
kimenő adatok is felhasználhatók, például a tudományos publikációk száma
vagy idézettségi mutatók, de összetett mérőszámok alkalmazására is van
lehetőség. [15] Az adatok azt mutatják, hogy a közszektor és a
vállalkozások közötti együttműködés mértékét kedvezően befolyásolja a
közszektor K+F-kiadásainak intenzitása. A közszektorbeli K+F-re irányuló
magánfinanszírozás mértéke és a közszektor K+F-kiadásainak intenzitása között
2011-ben statisztikailag szignifikáns volt a korreláció. [16] Emellett tartós különbségek vannak az egyes tagállamok
között az innovációs teljesítményben általában, ahogyan azt az innovatív Unió
eredménytáblája szemlélteti; az innovációs outputban, ahogyan a Bizottság
innovációs outputot mérő mutatója is megerősíti; valamint a
kormányzás általános minőségében, ahogyan azt a Bizottság hatodik kohéziós
jelentése bemutatja. [17] Az ábra a
tagállamok hatékonyságát a szabadalmak egy főre jutó száma és a teljes
K+F-intenzitás viszonyából kiindulva ábrázolja. Lásd Conte, 2014. [18] State of the Innovation Union, Taking Stock 2010–2014 (Az
innovatív Unió állapota, számvetés 2010–2014), bizottsági szolgálati
munkadokumentum. [19] COM(2014) 130. [20] Ahogyan azt a tagállamok költségvetési keretrendszerére
vonatkozó követelményekről szóló, egyebek mellett a hiteles középtávú
költségvetési keretrendszerek jellemzőit és előnyeit is felvázoló
2011/85/EU tanácsi irányelv ösztönzi. [21] Mint például az óriási méretű adathalmazok, a nyílt
innováció és a „tudomány 2.0”. Érdemes figyelembe venni ezenkívül a
globalizációnak és az innovációnak a munkahelyteremtésre és az
egyenlőtlenségekre gyakorolt hatásaival vagy az innovációnak az inkluzív
növekedés előmozdításában játszott szerepével kapcsolatos újszerű
gondolatokat is. A „tudomány 2.0” fogalma a kutatási tevékenység végzése és a
tudományos élet megszervezése területén folyamatban lévő változásokat írja
le. Alapja a digitális technológia és a tudományos közösség globalizálódása, és
a nagyobb átláthatóságnak és nyitottságnak, a hálózatos működésnek és a
több együttműködésnek köszönhetően jobb megtérülést ígér, ugyanakkor
a csalások és a tudományetikai vétségek lehetősége miatt kockázatokat is
hordoz magában. [22] A stratégiai energiatechnológiai terv („SET-terv”,
COM(2013) 253) jó példája annak, hogyan lehet egyetlen egységes, EU-szinten
prioritásokat kitűző útiterv révén elősegíteni az ipari
beruházások, valamint a tagállami és az EU-szintű programok jobb
koordinálását. [23] COM(2013) 624 final. [24] A Bizottság Kutatási és Innovációs
Megfigyelőközpontja tevékenységének keretében. [25] A Holland Királyi Művészeti és Tudományos Akadémia
nemrégiben jelentést tett közzé „A tudás közfinanszírozása és a tudomány
értéke” címmel, amelyben amellett érvel, hogy bár Hollandiában nagy
hagyományai vannak az állami szakpolitikák és költségvetések hatásainak
makrogazdasági modellekkel való vizsgálatának, ezek a modellek nem tükrözik
kellőképpen a kutatásra és az innovációra fordított közpénzek hosszú távú
hatásait. [26] COM(2011) 206, COM(2012) 573. [27] Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 20-án
megállapodott a bankunió javasolt egységes szanálási mechanizmusáról. A
mechanizmus kiegészíti az egységes felügyeleti mechanizmust, amelynek 2014
második felében történő teljes beindítása után az euróövezetben és a bankunióhoz
csatlakozó más tagállamokban működő bankok az Európai Központi Bank
közvetlen felügyelete alá fognak tartozni. [28] Az Európai Bizottság a vállalkozásokat az innovációs
folyamat minden szakaszában segíti. A kockázati tőkéhez való hozzájutás
mellett támogatja az „üzleti angyalokon” keresztüli finanszírozást, a
technológiaátadás különböző formáit és a hagyományos bankkölcsönöket is. [29] COM(2012) 746, COM(2013) 685. [30] COM(2014) 168. [31] Lásd: HL C 19., 2014.1.11., 4. o [32] Például a korszerű bioüzemanyagok, a hulladékok és az
újrafeldolgozás, a megújuló energiaforrások hasznosítása és a
környezettechnológiák területén, ahol az EU-nak erőssége az innováció. [33] Az adatok támogatást nyújtanak a kormányok számára a K+I
finanszírozásának ösztönzésében játszott szerepüket illetően is,
figyelembe véve a piaci hiányosságok lehetőségét (a technológia körüli
bizonytalanságokat is ideértve), a feloszthatatlanság és a méretgazdaságosság
szempontját, valamint a tudás tovagyűrűző hatásait. [34] Az OECD-vel közös „HEInnovative” kezdeményezés kidolgozott
egy önértékelő eszközt a felsőoktatási intézményekben
érvényesülő vállalkozói szemlélet megerősítésének támogatására. [35] Út a munkahelyteremtő fellendülés felé,
COM(2012) 173 final. [36] A „Voices” projekt (www.voicesforinnovation.eu/) például
lehetővé tette, hogy a polgárok elmondják véleményüket a „Horizont 2020”
keretprogram keretében a hulladék mint erőforrás témájában finanszírozandó
kutatási témákról.