52013PC0022

INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

Az energiatermékek és a villamos energia európai uniós adóztatását a 2003/96/EK tanácsi irányelv[1] (a továbbiakban: energiaadó-irányelv vagy irányelv) szabályozza.

Az irányelv 19. cikkének (1) bekezdése értelmében az egyéb, különösen az 5., 15. és 17. cikkben meghatározott rendelkezéseken felül a Tanács egyhangúlag, a Bizottság javaslatára eljárva, meghatározott szakpolitikai megfontolásokból bármely tagállam számára engedélyezheti az adómértékeket érintő további mentességek vagy csökkentések bevezetését.

E javaslat célja, hogy lehetővé tegye Franciaország számára, hogy meghatározott keretek között eltérő szintű adómértékeket alkalmazzon az ólommentes benzinre és a gázolajra, a kereskedelmi felhasználású gázolaj kivételével. A differenciálás célja bizonyos, korábban a központi kormányzat által gyakorolt hatáskörök decentralizációjának leképezése.

A kérelem és annak háttere

A 2005/767/EK tanácsi határozatot[2] (a továbbiakban: 2005/767/EK határozat) követően a 2011/38/EU tanácsi végrehajtási határozat[3] (a továbbiakban: 2011/38/EU határozat) engedélyezte Franciaország számára, hogy bizonyos, korábban a központi kormányzat által gyakorolt hatáskörök decentralizációját érintő közigazgatási reformok céljából regionális szinten 2012. december 31-ig csökkentett adómértékeket alkalmazzon az ólommentes benzinre és a gázolajra.

Az említett határozat alapján Franciaország jelenleg olyan rendszert alkalmaz, amely lehetővé teszi a francia közigazgatási régiók számára, hogy – a kereskedelmi felhasználású gázolaj kivételével – csökkentett adómértéket alkalmazzanak az ólommentes benzinre és a gázolajra. A szóban forgó adó a Taxe Intérieure sur les Produits Pétroliers (TIPP, kőolajtermékek belső adója), amely egy jövedéki adó.

Az irányelv 19. cikke alapján küldött, 2012. február 10-i levelükben a francia hatóságok a rendszer változatlan feltételekkel történő megújítását kérelmezték a 2013. január 1-jétől 2018. december 31-ig tartó hat éves időszakra. A francia hatóságok 2012. május 24-én és 2012. október 5-én további információkkal és pontosításokkal szolgáltak.

Az intézkedés működése

A francia vámtörvény egységes maximum adómértékeket állapít meg az ólommentes benzinre és a gázolajra vonatkozóan.

A régiók ezeket az adómértékeket – a korábbiak szerint – az ólommentes benzin, ideértve az E10 üzemanyagot is, esetében legfeljebb 35,4 EUR/1 000 liter, a gázolaj esetében legfeljebb 23,0 EUR/1 000 liter összeggel csökkenthetik a derogáció időszakának egészében. Ezek az összegek megfelelnek a közvetlenül a régiókhoz befolyó bevételek 1 000 literenkénti maximumának. A regionális tanácsok évente, szavazás útján döntenek a csökkentés mértékéről, ami a régiók döntéshozatali autonómiáját bizonyítja, és ösztönzést ad a regionális közigazgatás minőségének javításához, amely a központi költségvetésből a helyi költségvetésekbe irányuló átcsoportosítással nem elérhető.

A csökkentett adómértékek semmilyen körülmények között sem lehetnek alacsonyabbak a 2003/96/EK irányelvben megállapított uniós minimumoknál, és a kereskedelmi felhasználású gázolajra csökkentés nem alkalmazható.

Az érintett termékekkel kapcsolatos ellenőrzési és forgalmazási intézkedések

A központi kormányzatnál marad a gázolajra és az ólommentes benzinre kivetett fogyasztási adó beszedésének és ellenőrzésének feladata, függetlenül a régiók által alkalmazott csökkentésektől.

A termékek forgalma adófizetési megállapodások alapján zajlik, az üzemanyagokra szabad forgalomba bocsátásukkor az abban a régióban érvényes adómérték rakódik, ahová azokat szállítják.

A beazonosított sajátos csalási kockázat (nevezetesen a szállítmányok eltérítése a régiók közötti adókülönbségek kihasználása céljából) kezelése érdekében a logisztikai láncolatot a szállítók felügyelik a vevők előzetes beazonosításán keresztül, és az ezzel kapcsolatos információkról értesítik a vámhatóságokat. A kockázatelemzés szerint a vevők három kategóriába sorolhatók: tartálykapacitásokkal rendelkező végfelhasználók, benzinkutak és az adózott üzemanyag forgalmazói. Az adózott üzemanyag belföldi forgalmazása esetében a vámszervek ellenőrizhetik a termék származását és a rendeltetési régióját. A szokatlan útvonalak vagy indokolatlanul hosszú szállítási idők esetében a vámszervek kivizsgálhatják, hogy a szállítmányokat eltérítették-e az eredetileg jelzett rendeltetési régiótól.

Franciaország érvei a belső piacra kifejtett hatással és az állami támogatási szempontokkal kapcsolatban

A francia hatóságok jelzése szerint az intézkedés nincs hatással a belső piac megfelelő működésére, különösen amiatt, hogy az intézkedés hatálya a nem kereskedelmi felhasználású üzemanyagokra korlátozódik. Ezenfelül a forgalmazási hálózatok között a nem kereskedelmi felhasználású üzemanyagok kiskereskedelmi árai tekintetében megfigyelhető különbségek nagyobbak, mint azok a különbségek, amelyek az intézkedés nyomán előállhatnak. A francia hatóságoktól kapott tájékoztatás szerint az intézkedés esetleges torzító hatásaival kapcsolatban nem érkezett egyetlen panasz sem a korábbi alkalmazási időszak alatt.

A kereskedelmi felhasználású gázolajnak az intézkedés hatálya alóli kizárásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a kereskedelmi felhasználású gázolajra kivetett jövedéki adó részleges visszatérítésének feltételeit teljesítő francia vagy uniós közúti fuvarozók azonos mértékű jövedéki adót kötelesek fizetni, függetlenül attól, hogy melyik régióban vásárolják az üzemanyagot. A tervezett rendelkezések szerint megmaradna a visszatérítés jelenlegi rendszere, amely a kereskedelmi felhasználású gázolaj esetében alkalmazott visszatérítési összegekre vonatkozó azonos mértékű csökkentéseken keresztül teljes mértékben ellensúlyozná a régiók által meghatározott adómérték-csökkentéseket. A rendelkezések tehát nem torzítják a versenyt a szállítási ágazatban, és nem érintik az Unión belüli kereskedelmet. A francia hatóságok álláspontja szerint az intézkedések nem tekinthetők állami támogatásnak, hiszen a közúti fuvarozó társaságok a kereskedelmi felhasználású gázolaj után azonos mértékű jövedéki adót fizetnének, függetlenül attól, hogy melyik régióban vásárolták azt.

Franciaország érvei az intézkedés alkalmazási időszakára vonatkozóan

A rendelkezés időbeli hatályával kapcsolatban Franciaország kiemeli, hogy annak érdekében, hogy a régiók által követett politikák kellő hosszúságú ideig kifejthessék hatásukat, a derogációt hat éves időtartamra meg kell újítani. A 2011/38/EU határozat által megállapított hároméves határidő, amelynek hátterében kizárólag az intézkedés szokatlan jellege, valamint a tagállamoknak az intézkedés versenytorzító hatásaival kapcsolatos aggályai álltak, különösen rövidnek bizonyult. A szóban forgó intézkedés eredetileg a franciaországi decentralizáció irányába tett lépésekhez tartozott volna. E tekintetben a hároméves alkalmazási időszak különösen rövid és nem alkalmas a kitűzött célok elérésére, hiszen ez az időtáv nem elegendő a régiók alkalmazkodásához. Mivel végül a gyakorlatban az intézkedéssel összefüggésben felmerült nehézségek egyike sem jelentkezett, a francia hatóságok a derogáció megújítását hat éves alkalmazási időszakra kérelmezik.

Az intézkedés értékelése a 2003/96/EK irányelv 19. cikke alapján

Szakpolitikai megfontolások

A 19. cikk (1) bekezdésének első albekezdése a következőképpen rendelkezik:

Az előző cikkekben, különösen az 5., 15. és 17. cikkben meghatározott rendelkezéseken felül a Tanács meghatározott politikai megfontolásokból egyhangúlag, a Bizottság javaslatára eljárva bármely tagállam számára engedélyezheti további mentességek vagy kedvezmények bevezetését.

A 2011/38/EU határozat szerint a szóban forgó nemzeti intézkedés megfelel ennek a követelménynek. A határozatból következik, hogy az adómértékek regionális differenciálása – egy tágabb decentralizálási politika részeként – kifejezetten a közigazgatás hatékonyságának fejlesztésére irányul. A határozat elfogadásakor úgy vélték, hogy a régiók szerinti differenciálás lehetősége további ösztönzést jelent a régiók számára, hogy átlátható módon javítsák a közigazgatás minőségét. Ugyanezen határozat előírja azt is, hogy az adómérték-csökkentéseket az érintett régió társadalmi-gazdasági jellemzőihez kell kötni.

Az ezzel összefüggésben Franciaország által közölt információk megerősítették, hogy az országosan alkalmazott adómérték alatti regionális adómértékek alkalmazása és az érintett régiók társadalmi-gazdasági viszonyai között ténylegesen megállapítható kapcsolat.

A 2011/38/EU határozat alkalmazási időszakának első évében (2010) kettő (Poitou-Charentes és Korzika) majd (2011) öt (Île-de-France, Poitou-Charentes, Rhône-Alps, Provence-Alps-Côte d'Azur és Korzika), az utolsó évben (2012) pedig három régió (Poitou-Charentes, Rhône-Alps és Korzika) alkalmazott a csökkentés irányába mutató differenciálást.

Az adómértékek lefelé irányuló kiigazítását alkalmazó régiók többségében az egy főre jutó GDP értéke az átlag alatti értéket mutatott. A régiók egyikében a munkanélküliségi ráta értéke is magasabb volt az országos átlagnál.

Megállapítható tehát, hogy az országos adómértéktől lefelé történő elmozdulás lehetőségével élve a regionális hatóságok a szóban forgó adót a területüket jellemző társadalmi-gazdasági viszonyokhoz igazítva alkalmazhatták.

Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel

Az irányelv 19. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése alapján minden kérést többek között a belső piac megfelelő működését, a tisztességes verseny biztosításának szükségességét és a Közösség egészségügyi, környezetvédelmi, energia- és közlekedési politikáit figyelembe véve kell megvizsgálni.

E vizsgálat lefolytatására már sor került a Franciaország által korábban benyújtott kérelmek esetében, és ezek vezettek a 2005/767/EK és a 2011/38/EU határozat elfogadásához. Az említett határozatokban foglaltak szerint az intézkedésről megállapították, hogy annak alapvető működése semmilyen akadályt nem képez az EU-n belüli kereskedelem szempontjából. Annak biztosítása érdekében azonban, hogy a derogáció ne okozzon semmilyen problémát a belső piac működése szempontjából, továbbá ne ütközzön uniós szakpolitikai célokkal, különösen az energia, az éghajlatváltozás és a környezetvédelem területén, rögzítettek egy sor feltételt.

A rendszernek a Franciaország által kérelmezettek szerint történő esetleges megújítása érdekében a Bizottságnak meg kell vizsgálnia tehát, hogy a korábbi határozatok 1. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott feltételek fényében a rendszer az eddigi alkalmazása során megfelelt-e az irányelv 19. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében foglalt célkitűzéseknek és politikáknak, és ez alapján elvben feltételezhető-e ugyanez a 2013. január 1-jétől kezdődő időszak tekintetében is.

Ezzel összefüggésben azt is meg kell vizsgálni, hogy az uniós szakpolitikai keret jelentősen megváltozott-e a 2011/38/EU határozat elfogadása óta, illetve, hogy várható-e a vizsgálat szempontjából jelentős változás a jövőben.

Belső piac és tisztességes verseny

A 2005/767/EK és a 2011/38/EU határozat esetében a versenytorzító hatás kockázatát alacsonynak vélték, mivel az adómérték-csökkentések maximumát alacsony összegben állapították meg. Ebből kifolyólag a régiók között az adómértékek tekintetében mutatkozó különbségek alacsonyak maradnak, azok mértéke adott esetben még a forgalmazási hálózatok közötti árkülönbségeket sem haladja meg. Továbbá a kereskedelmi felhasználású gázolaj ki van zárva az intézkedés hatálya alól.

A differenciálás mértékére vonatkozóan szigorú korlátot állapítottak meg: az ólommentes benzin esetében a csökkentés legfeljebb 35,4 EUR a gázolaj esetében 23 EUR lehet 1000 literenként. Franciaország eleget tett ennek a feltételnek.

Az eltérés alkalmazásával kapcsolatban szerzett tapasztalatok nem indokolják a 2005-ben és 2011-ben elvégzett vizsgálat eredményeinek megkérdőjelezését. A Bizottságnak nincs tudomása az intézkedésnek az EU-n belüli kereskedelmet esetlegesen torzító hatásával kapcsolatos panaszokról.

A belső piac megfelelő működését akadályozó tényezőkről sem érkezett jelentés, különösképpen a kérdéses termékek jövedéki termékként történő forgalmazása vonatkozásában.

Ami az állami támogatással kapcsolatos szempontokat illeti, először is újra le kell szögezni, hogy a kereskedelmi felhasználású gázolaj nem tartozik az intézkedés hatálya alá. Mindazonáltal az energiaadó-irányelv 7. cikkének (3) bekezdése szerinti meghatározás alá nem tartozó, a csökkentett adómérték előnyeit élvező egyéb üzleti felhasználók esetében, illetve az olajipari termékek előállítói közötti versenyt érintő hatásai miatt az intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősülhet. Tekintve, hogy a csökkentett adómértékek az uniós minimumértékek felett vannak, amennyiben az intézkedés állami támogatásnak minősül, az a 800/2008/EK rendelet[4] (általános csoportmentességi rendelet) 25. cikkének hatálya alá fog tartozni, következésképpen a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető. Mivel azonban az általános csoportmentességi rendelet hatálya 2013. december 31-én lejár, az intézkedés részét képező bármilyen támogatásról az állami támogatásra vonatkozó szabályok szerint értesíteni kell majd a Bizottságot, feltéve, hogy a Bizottság nem fogad el addig az általános csoportmentességi rendelethez hasonló új rendeletet, vagy ha ez az új rendelet nem fog a mostani 25. cikkel egyenértékű szabályt tartalmazni.

Uniós energia-, éghajlat-változási és környezetvédelmi politika

Az energiatermékekre kivetett adók csökkentik az ezen termékek iránti keresletet, ezáltal pedig egyúttal csökkentik a fogyasztásukhoz kapcsolódó károsanyag-kibocsátást is. A Bizottságnak ezért meg kell vizsgálnia, hogy az egyes régiókban alkalmazott csökkentett adómértékek nem vezetnek-e az üzemanyag-fogyasztás (és az ehhez kapcsolódó kibocsátás) növekedéséhez, ami ellentétes lenne a fent megfogalmazott célkitűzésekkel.

A 2011/38/EU határozat megállapította, hogy az adómértékek lefelé történő kiigazítására vonatkozó lehetőség bevezetését a Franciaországban országosan érvényes adómérték növelése kísérte. A határozat kapcsán valószínűtlennek tűnt, hogy az új rendszer összességében negatív ösztönzőként hatna a hatékony üzemanyag-felhasználásra, hiszen az eltérés alkalmazása nem tette lehetővé a régiók számára azt, hogy az adómérték tekintetében a rendszer bevezetése előtt országos szinten érvényes szint alá menjenek. A 2011/38/EU határozat kapcsán az is megállapításra került, hogy mivel a differenciálódás mértéke alacsony és ezt a mértéket a kiskereskedelmi árak tekintetében forgalmazási hálózatok közötti különbségek is meghaladják, alacsony a kockázata annak, hogy a regionális eltérések a kiskereskedelmi árak olyan differenciálódását eredményeznék, amely a közlekedési útvonalak módosulását váltaná ki. Következésképp a várakozások szerint az intézkedés elvben nem összeegyeztethetetlen az EU energiapolitikai, éghajlat-változási és környezetvédelmi politikájával.

Ezen kérdésekkel összefüggésben új információk nem jutottak a Bizottság tudomására, így az említett korábbi vizsgálat továbbra is érvényesnek tekinthető.

Az intézkedés alkalmazásának időtartama és az energiaadóztatás európai uniós keretének alakulása

Az energiaadó-irányelv felülvizsgálatára vonatkozóan 2011. április 13-án előterjesztett bizottsági javaslat[5] olyan állandó eltérésről rendelkezik, amely – bizonyos korlátok között – lehetővé tenné Franciaország számára, hogy a francia régiók szintjén differenciált adómértékeket alkalmazzon. Ebből kifolyólag a Bizottság álláspontja az, hogy az új tanácsi határozat alkalmazási időszakát három évre kellene korlátozni, és mindenképpen hatályát veszítené azon a napon, amikor az említett módosított szabályok alkalmazandóvá válnak.

Mindezektől függetlenül emlékeztetni kell arra, hogy a fent említett javaslat értelmében az energiaadó két összetevőből állna. Ez a rendszer különbözne a 2003/96/EK irányelv hatályos változata szerinti rendszertől, amely alapján a korábbi eltérést engedélyezték. Fontos, hogy a hatályos jogi keret ilyen irányú általános fejlesztései ne kerüljenek veszélybe. Következésképp helyénvaló arról is rendelkezni, hogy amennyiben Tanács a Szerződés 113. cikke alapján eljárva olyan újabb, módosított általános rendszert vezet be az energiatermékek adóztatására, amelyhez ezen engedélyt nem igazítják hozzá, e határozat hatályát veszti azon a napon, amelytől kezdve e módosított szabályokat alkalmazni kell.

2.           AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI, HATÁSVIZSGÁLATOK

Konzultáció az érdekeltekkel

A javaslat alapját a Franciaország által benyújtott kérelem képezi, és csak ezt a tagállamot érinti.

Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

Külső szakértők bevonására nem volt szükség.

Hatásvizsgálat

A javaslat egy tagállam egyedi engedélyére vonatkozik, saját kérése alapján.

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A javaslat célja az, hogy Franciaország számára engedélyezze a 2003/96/EK tanácsi irányelv általános rendelkezéseitől való eltérést, és meghatározott korlátok között differenciált adómértékek alkalmazását a gázolajra és az ólommentes benzinre.

Jogalap

A 2003/96/EK tanácsi irányelv 19. cikke.

A szubszidiaritás elve

Az EUMSZ 113. cikke szerinti közvetett adózás önmagában nem tartozik a Közösségnek az EUMSZ 3. cikke szerinti kizárólagos hatáskörébe.

Az uniós jog azonban szigorúan körülírja és korlátozza e területen a párhuzamos tagállami hatáskör alkalmazását. A 2003/96/EK irányelv 19. cikke értelmében csak a Tanács rendelkezik felhatalmazással arra, hogy a tagállamok számára az említett rendelkezés szerinti további mentességeket vagy kedvezményeket engedélyezzen. A tagállamok nem vehetik át a Tanács e szerepkörét.

A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének.

Az arányosság elve

A javaslat megfelel az arányosság elvének. Az adócsökkentés nem haladja meg a kérdéses célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

A jogi aktus típusának megválasztása

Javasolt aktus: tanácsi határozat.

A 2003/96/EK irányelv 19. cikke kizárólag ezt az intézkedést teszi lehetővé.

4.           KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK

Az intézkedés nem von maga után pénzügyi és igazgatási költségeket az EU-ra nézve. A javaslatnak tehát nincsenek az EU költségvetését érintő vonzatai.

2013/0018 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

Franciaország számára az üzemanyagként használt benzinre és gázolajra vonatkozó kedvezményes adómértékek alkalmazásának a 2003/96/EK irányelv 19. cikkével összhangban történő engedélyezéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelvre[6], és különösen annak 19. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)       A 2011/38/EU tanácsi végrehajtási határozat (a továbbiakban: 2011/38/EU határozat) engedélyezi Franciaország részére, hogy – a korábban a központi kormányzat által gyakorolt egyes meghatározott hatáskörök decentralizációjával járó közigazgatási reformhoz kapcsolódóan – három éven keresztül differenciált adómértéket alkalmazzon a gázolajra és az ólommentes benzinre. A 2011/38/EU határozat 2012. december 31-én hatályát veszti.

(2)       Franciaország a 2012. február 10-én kelt levelében engedélyt kért arra, hogy 2012. december 31-ét követően további hat évig ugyanazon feltételek mellett továbbra is alkalmazhassa a differenciált adómértékeket.

(3)       A 2011/38/EU határozatot azon az alapon fogadták el, hogy a Franciaország által kért intézkedés megfelel a 2003/96/EK irányelv 19. cikkében foglalt feltételeknek, amelyek meghatározott szakpolitikai megfontolások alapján lehetővé teszik az adómentességek és adómérték-csökkentések alkalmazását, az adómérték-növelést viszont nem. Többek között megállapították, hogy az intézkedés nem hátráltatná a belső piac megfelelő működését. Figyelembe vették továbbá azt, hogy az intézkedés a vonatkozó közösségi szakpolitikákkal is összhangban áll.

(4)       A nemzeti intézkedés a közigazgatás hatékonyságának – a közszolgáltatások minőségjavítása és költségcsökkentése révén megvalósuló – növelését célzó politika, valamint a szubszidiaritásra irányuló politika részét képezi. A régiók számára további ösztönzést kínál ahhoz, hogy közigazgatásuk minőségét átlátható módon javítsák. E tekintetben a 2011/38/EU határozat előírja, hogy a csökkentéseknek igazodniuk kell annak a régiónak a társadalmi-gazdasági feltételeihez, amelyikben az adott csökkentést alkalmazzák. Következésképp az átlagostól elmaradó GDP-értékkel vagy az átlagosnál magasabb munkanélküliséggel rendelkező régiók egy része döntött az alacsonyabb adómértékek alkalmazása mellett. Összességében, a nemzeti intézkedés meghatározott szakpolitikai megfontolásokon alapul.

(5)       Az adókulcsok regionális szintű csökkentésének szigorúan megszabott korlátai, valamint a kereskedelmi felhasználású gázolaj kizárása az intézkedés hatálya alól biztosítják, hogy az intézkedésnek nagyon alacsony legyen a belső piaci verseny torzulásával kapcsolatos kockázata. Ezenfelül, az intézkedés alkalmazása eddig azt mutatta, hogy a régiók részéről erős tendencia mutatkozik a maximális megengedett adókulcs kivetésére, ami tovább csökkenti a versenytorzulás lehetőségét.

(6)       A belső piac megfelelő működését akadályozó tényezőkről sem érkezett jelentés, különösképpen a kérdéses termékek jövedéki termékként történő forgalmazása vonatkozásában.

(7)       Az eredeti kérelem időpontjában a nemzeti intézkedést adóemelés előzte meg, amelynek mértéke megegyezett a régiónkénti csökkentés mértékével. Mindezek alapján, valamint az eltéréshez kapcsolt feltételek és az eddig gyűjtött tapasztalatok fényében, jelenleg nem tűnik úgy, hogy a nemzeti intézkedés szembe menne az Unió energia- és éghajlat-változási politikájával.

(8)       A 2003/96/EK irányelv 19. cikkének (2) bekezdése értelmében az e cikk alapján engedélyezett intézkedéseket szigorú időkerethez kell kötni. Ezenfelül az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK irányelv módosításáról szóló bizottsági javaslat[7] olyan állandó szabályt tartalmaz, amely – bizonyos korlátok között – lehetővé teszi Franciaország részére, hogy a francia régiók szintjén differenciált adómértékeket alkalmazzon. Következésképp helyénvaló ezen határozat alkalmazási idejét három évre korlátozni és kikötni azt, hogy amint az említett állandó szabály alkalmazandóvá válik, e határozat mindenképpen hatályát veszti. A meglévő jogi keret jövőbeli általános fejlesztése veszélyeztetésének elkerülése érdekében indokolt továbbá úgy rendelkezni, hogy amennyiben a Tanács olyan újabb, módosított általános rendszert vezet be az energiatermékek adóztatására, amelyhez ezen engedélyt nem igazítják hozzá, e határozat hatályát veszti azon a napon, amelytől kezdve a módosított rendszer szabályait alkalmazni kell.

(9)       Biztosítani kell, hogy az e határozathoz kapcsolódó adómérték-csökkentéseket Franciaország a 2013. január 1-jét megelőző, a 2011/38/EU határozat által szabályozott időszakot követően átmeneti időszak nélkül alkalmazni tudja. Ennélfogva a kérelmezett engedélyt 2013. január 1-jei hatállyal kell megadni.

(10)     E határozat nem érinti az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályok alkalmazását,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

(1)          A Tanács engedélyezi Franciaország számára, hogy csökkentett adómértékeket alkalmazzon az üzemanyagként használt ólommentes benzinre és gázolajra. A 2003/96/EK irányelv 7. cikke (2) bekezdése értelmében a kereskedelmi felhasználású gázolajra csökkentett adómértékek nem alkalmazhatók.

(2)          Az egyes közigazgatási régiók differenciált csökkentést alkalmazhatnak, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:

a)           a csökkentés mértéke nem haladja meg az ólommentes benzin esetében a 35,4 EUR/1 000 literes, a gázolaj esetében pedig a 23,0 EUR/1 000 literes mértéket;

b)           a csökkentés mértéke nem haladja meg a nem kereskedelmi felhasználású gázolajat és a kereskedelmi felhasználású gázolajat terhelő adó szintje közötti különbséget;

c)           a csökkentések igazodnak azon régió objektív társadalmi és gazdasági viszonyaihoz, amelyben alkalmazzák azokat;

d)           a regionális csökkentés alkalmazása nem juttatja versenyelőnyhöz valamely régiót az Unión belüli kereskedelemben.

(3)          A csökkentett adómértékeknek meg kell felelniük a 2003/96/EK irányelv előírásainak és különösen a 7. cikkben előírt minimális adómértékeknek.

2. cikk

Ez a határozat 2013. január 1-jétől 2015. december 31-ig alkalmazandó.

E határozat hatályát veszti azon a napon, amelytől kezdve a 2003/96/EK irányelv következő módosításainak bármelyikét alkalmazni kell:

– az energiatermékek adóztatásának általános rendszere olyan irányba módosul, amelyhez ezen engedély nincs hozzáigazítva;

– Franciaország engedélyt kap a francia régiók szintjén differenciált adómértékek alkalmazására.

3. cikk

E határozat címzettje a Francia Köztársaság.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

[1]               A Tanács 2003. október 27-i 2003/96/EK irányelve az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről (HL L 283., 2003.10.31., 51. o.).

[2]               HL L 290., 2005.11.4., 25. o.

[3]               HL L 19., 2011.1.22., 13. o.

[4]               A Bizottság 2008. augusztus 6-i 800/2008/EK rendelete a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról, HL L 214., 2008.8.9., 3. o.

[5]               COM(2011) 169.

[6]               HL L 283., 2003.10.31., 51. o.

[7]               COM(2011) 169, 2011. április 13.