19.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 181/45

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3., 6. és 21. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153., 191., 207. és 218. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12., 21., 28., 29. 31. és 32. cikkére,

—

tekintettel az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó, 2012. június 25-i uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre,

—

tekintettel a Kínai Népköztársaság WTO-hoz való csatlakozásáról szóló, 2001. november 23-i jegyzőkönyvre,

—

tekintettel a 2012. május 23-i, „EU és Kína: kiegyenlítetlen kereskedelem?” című állásfoglalására (1), illetve a Külső Politikák Igazgatósága által a Kínával ápolt kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról készített 2011. júliusi jelentésre,

—

tekintettel az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az IMF állami befektetési alapokkal foglalkozó nemzetközi munkacsoportja által 2008 októberében elfogadott, ún. santiagói elvekre (általánosan elfogadott elvek és gyakorlatok),

—

tekintettel a 2012. szeptember 20-án Brüsszelben tartott 13. EU–Kína csúcstalálkozón kiadott közös nyilatkozatra,

—

tekintettel a „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – a kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című bizottsági közleményre (COM(2010)0612) és az Európa 2020 stratégia keretében kialakítandó új európai kereskedelempolitikáról szóló, 2011. szeptember 27-i európai parlamenti állásfoglalásra (3),

—

tekintettel a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló, 2011. december 13-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a jövőbeni európai nemzetközi beruházási politikáról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel „A nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról” (6), „Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” (7), valamint a „Nemzetközi kereskedelempolitika az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében” (8) című, 2010. november 25-i állásfoglalásaira,

—

tekintettel a Bizottság „EU–Kína: Közelebbi partnerség, növekvő felelősség” című közleményére (COM(2006)0631), valamint az azt kísérő „Verseny és partnerség: az EU és Kína közötti kereskedelemről és befektetésekről” szóló szakpolitikai dokumentumra (COM(2006)0632),

—

tekintettel az európai kis- és középvállalkozások nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepének megerősítéséről szóló, 2009. február 5-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel azon közelmúltbeli döntésére, mely közzétételi követelmények bevezetését írja elő a nyersanyag- és fakitermelő iparágakban kormányoknak történő kifizetéseik vonatkozásában (10),

—

tekintettel az EU és Kína által 2012 februárjában Pekingben tartott 14. EU–Kína csúcstalálkozón a kétoldalú beruházási megállapodásról szóló tárgyalások megkezdéséről hozott közös döntésre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az EU és Kína közötti kereskedelem az elmúlt három évtizedben gyorsan és folyamatosan nőtt, 2012-ben 433,8 milliárd euróval érve el a tetőpontot, és mivel a kétoldalú kereskedelem egyensúlya 1997 óta Kína javára tolódott el; mivel ez a kereskedelmi deficit a 2000. évi 49 milliárd euróról 2012-re 146 milliárdra nőtt,

B.

mivel 2011-ben az EU által Kínában eszközölt külföldi befektetések volumene 102 milliárd eurót, az ugyanebben az évben Kína által az EU-ban eszközölt külföldi befektetések volumene pedig 15 milliárd eurót tett ki; mivel 2006-ban a Kína által az EU-ban eszközölt külföldi befektetések volumene 3,5 milliárd eurót tett ki,

C.

mivel a Lisszaboni Szerződés a közvetlen külföldi befektetéseket az EU kizárólagos hatáskörébe vonta,

D.

mivel 26 tagállam rendelkezik Kínával kötött, hatályos kétoldalú beruházási megállapodással; mivel az új uniós külföldi befektetési politika keretében az EU még nem dolgozott ki hosszú távú és fenntartható iparpolitikát, mely körvonalazza offenzív és defenzív érdekeit,

E.

mivel Kína még mindig a világ első három, befektetéseket vonzó piacának egyike annak ellenére, hogy az elmúlt években a munkaerőköltségek évente 10 %-kal nőttek,

F.

mivel Kína 12. 5 éves tervében és az Európa 2020 stratégiában kifejtett fejlesztési célok nagy számú közös érdeket és közös kihívásokat tartalmaznak; mivel az Európai Unió és a kínai gazdaság közötti integráció és technológiai csere magasabb szintje szinergiákhoz és kölcsönös előnyökhöz vezethet,

G.

mivel a magán- és állami vállalatoknak egyenlő versenyfeltételekben kell részesülniük,

H.

mivel a jelen beruházási megállapodás az első, amelyet az EU teljes jogkörében tárgyal a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően; mivel a jelen, a piacra jutást is magában foglaló beruházási megállapodásról szóló tárgyalások nagy érdeklődésre tarthatnak számot és a lakosság körében aggályokra adhatnak okot, és ezért a lehető legmagasabb fokú átláthatósággal kell azokat lefolytatni a szükséges parlamenti felügyelet lehetővé tétele érdekében, ezáltal teljesítve annak egyik előfeltételét, hogy az Európai Parlament megadhassa szükséges egyetértését a tárgyalások eredményéhez,

I.

mivel a beruházóknak meg kell felelniük mind a fogadó ország jogszabályainak, mind az EU és Kína által kötendő bármely megállapodás rendelkezéseinek annak hatálybalépését követően azért, hogy teljes mértékben részesülhessenek beruházásaik lehető legjobb védelméből,

J.

mivel az a tény, hogy Kína csekély mértékben vagy egyáltalán nem tart be bizonyos – nemzetközileg elismert – alapvető szociális és munkajogokat, valamint környezetvédelmi normákat az egyik oka az EU és Kína közötti kereskedelemben jelenleg fennálló egyensúlyhiányának, amely tovább fokozódhat a beruházási kapcsolatok elmélyítésével, amennyiben nem történik javulás e jogok és normák végrehajtása tekintetében; mivel a beruházási megállapodás ezért nem okozhatja a szociális és környezetvédelmi normák további csökkenését Kínában, hanem ellenkezőleg, hozzá kell járulnia azok javulásához, mintegy előfeltételként a kiegyensúlyozottabb és kölcsönösen előnyös kereskedelmi és beruházási kapcsolatok kialakulásához,

K.

mivel a beruházási megállapodásnak magában kell foglalnia a beruházó kötelezettségeit, többek között a – mindkét fél jogszabályaiban előírtak szerinti –szakszervezeti és más munkajogok, az átláthatóság és a környezetvédelem tiszteletben tartását, valamint összhangban kell állnia a WTO szabályaival és a felek által aláírt és ratifikált egyéb releváns nemzetközi megállapodásokkal és alapvető egyezményekkel; mivel a beruházási megállapodások nem terjednek ki a külön a munkajogok és munkaügyi előírások, illetve egyéb jogszabályi előírások kijátszására létrehozott övezetekre,

L.

mivel az olyan EU-exportra szánt termékek, amelyeket kényszermunkatáborokban, köztük az átnevelő munkatáborok rendszerében – közismertebben a „laogai táborokban” – állítottak elő nem részesülhetnek a jelen kétoldalú beruházási megállapodás keretében történt beruházásokból,

M.

mivel a Bizottság és a Tanács elkötelezte magát annak biztosítására, hogy az uniós beruházási politika figyelembe veszi az Unió külső tevékenységének elveit és célkitűzéseit – többek között az emberi jogokat –, és hogy ezeket 2013-tól kezdődően érvényesíti,

N.

mivel egy Kínával kötendő beruházási megállapodás lényegesen javítaná az EU–Kína gazdasági kapcsolatokat, az EU és Kína közötti politikai párbeszéd javulásához is hozzá kellene járulnia, nevezetesen az olyan kérdésekben, mint az emberi jogok – egy hatékony és eredményorientált emberi jogi párbeszéd keretében – és a jogállamiság, a politikai és gazdasági kapcsolatok párhuzamos vonalon történő tartása érdekében, a stratégiai partnerség szellemével összhangban,

O.

mivel a beruházóknak és a befektetéseknek gazdálkodási politikáik és gyakorlataik révén arra kell törekedniük, hogy összhangban legyenek a fogadó állam és azon helyi kormányzati szintek fejlesztési célkitűzéseivel, ahol a beruházásra sor kerül;

1.

üdvözli az Európai Unió és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok megerősítését; felszólítja az EU-t és Kínát, hogy ezt a kiegyensúlyozott kapcsolatot a partnerség, rendszeres magas szintű párbeszéd és a kölcsönös előnyök alapján vigyék tovább, ahelyett hogy konfrontációs versenybe kezdenének;

2.

rámutat, hogy Kínának – amely 2001 óta a WTO tagja – nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie kereskedelmének liberalizációjára és piacának megnyitására az egyenlőbb versenyfeltételek biztosítása, illetve azon mesterséges akadályok megszüntetésének felgyorsítása érdekében, amelyekkel a vállalatok a kínai piacra való bejutás során szembesülnek;

3.

megjegyzi, hogy az európai vállalatok sajnálatosnak tartják, hogy számos vámjellegű és nem vámjellegű akadály létezik a kínai piacon, például a külföldi gazdasági szereplőkkel szembeni diszkrimináció bizonyos fajtái, valamint a vámszerkezet bonyolultsága és a kereskedelmet akadályozó technikai tényezők;

4.

üdvözli a piacra jutás kérdésének felvételét a tárgyalási megbízatásba; úgy véli, hogy a piacra jutás tárgyalásokba történő felvételének Kína általi visszaigazolása a tárgyalások megkezdésének előfeltétele;

5.

hangsúlyozza, hogy a tárgyalási folyamatba egyértelműen be kell vonni mind a közvetlen külföldi befektetéseket, mind a portfólióbefektetéseket;

6.

megállapítja, hogy a kínai vállalkozások általában stabil befektetési környezetnek tekintik az Uniót, de sajnálatosnak tartják azt, amit az európai mezőgazdasági termékekre vonatkozó még fennálló exporttámogatásoknak látnak, továbbá az uniós piachoz való hozzáférést nehezítő bizonyos kereskedelmi akadályok meglétét, például a technikai jellegű kereskedelmi akadályokat és a bizonyos tagállamokban a harmadik országok befektetései elé gördített akadályokat, továbbá hogy kérik a fennmaradó indokolatlan akadályok felszámolását és a tagállamokban való beruházások könnyítését; emlékeztet azonban arra, hogy Kína a közelmúltban biztonsági felülvizsgálati mechanizmust vezetett be a külföldi befektetések ellenőrzésére, és hogy az ilyen mechanizmusok alkalmazása mindkét fél esetében törvényes indokokon alapulhat; rámutat, hogy az EU-nak és Kínának a biztonsággal kapcsolatban lehetnek olyan jogos aggodalmai, amelyek bizonyos ágazatokban indokolják a külföldi beruházás teljes vagy részleges, ideiglenes vagy hosszú távú kizárását;

7.

emlékeztet arra, hogy a külföldi vállalatok kínai jelenlétének jelenleg engedélyezett alapvető formája a „joint venture”, amely vállalati forma gyakran stratégiai technológiák átadásával jár, az európai ipar rovására elősegítve Kína versenyképességének fejlődését; meggyőződése, hogy Kína a külföldi befektetők letelepedését lehetővé tévő további jogi szabályozások irányába történő nyitása, a szellemitulajdon-jogok, az ipari tulajdon, a márkák és a földrajzi árujelzők megfelelő védelmével ötvözve kölcsönösen előnyös lenne, és megkönnyítené az európai és kínai gazdaságok többek között a környezetbarát technológia és innováció felé orientált, fokozottabb stratégiai megközelítésen alapuló gazdasági együttműködésének nagyobb fokú integrációját;

8.

meggyőződése, hogy Kínában a szellemitulajdon-jogok megfelelőbb védelme és az azzal kapcsolatos szabályok hatékony alkalmazása jelentős mértékben ösztönözné az uniós és más államok befektetőit arra, hogy beruházzanak, megosszák az új technológiai ismereteket, és korszerűsítsék a Kínában már meglévő technológiákat, különös tekintettel a környezetvédelmi szempontból biztonságos technológiákra;

9.

üdvözli a Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozás óta a kínai hatóságok által a szellemitulajdon-jogok tiszteletben tartásának fokozására tett erőfeszítéseket, de továbbra is sajnálatosnak tartja, hogy e jogok védelme nem kielégítő, illetve hogy semmilyen eszköz nem áll az európai vállalkozások, köztük a kkv-k rendelkezésére ahhoz, hogy hatékonyan léphessenek fel a szellemi tulajdonhoz fűződő jogaik megsértése esetén;

10.

nyugtalanítja a kötelmi kötelezettségek betartatására nem képes kínai igazságszolgáltatási rendszer megbízhatatlansága, valamint a beruházásokra irányadó szabályozási rendszer alkalmazása tekintetében az átláthatóság és az egységesség hiánya;

11.

sürgeti a Bizottságot, hogy folytasson tárgyalásokat egy nagyra törő és kiegyensúlyozott EU–Kína beruházási megállapodásról, amelynek révén kedvezőbb körülményeket – többek között a piacra jutás javítását – lehet kialakítani az európai befektetők számára Kínában és fordítva annak érdekében, hogy nőjön a kölcsönös tőkeáramlás volumene, továbbá hogy nagyobb átláthatóságot biztosítsanak a partnerország gazdaságában beruházó állami és magánvállalkozások irányítása tekintetében; a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) vállalatirányításról szóló iránymutatásait referenciadokumentumként ajánlja; az állami és magánszereplők közötti tisztességes verseny biztosítása, a korrupció visszaszorítása, valamint a kínai üzleti környezet jogbiztonságának és kiszámíthatóságának fokozása érdekében ragaszkodik a hatékonyabb jogérvényesítéshez;

12.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a megállapodás révén meg kell teremteni az EU és Kína közötti tisztességes verseny előfeltételeit; e célból javasolja, hogy az átláthatóság és a tisztességes verseny kapcsán a Bizottság szigorú és kötelező érvényű feltételeket próbáljon a megállapodásba foglalni annak érdekében, hogy az egyenlő versenyfeltételek az állami tulajdonú vállalatokra és az állami befektetési alapok befektetési gyakorlataira is vonatkozzanak;

13.

kéri, hogy a tárgyalás alatt lévő megállapodás foglalkozzon mind a piacra jutással, mind a befektetők védelmével;

14.

hangsúlyozza, hogy a befektetési megállapodásban semmi sem korlátozhatja a részes felek szakpolitikai hatáskörét és azon jogkörét, hogy a közérdeket szolgáló jogos és indokolt célok érdekében jogszabályokat alkossanak, törekedve arra, hogy ne számolják fel a felek kötelezettségvállalásából származó előnyöket; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság valamennyi uniós és kínai befektető és állampolgár számára történő garantálásának prioritásnak kell maradnia;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az állami befektetési alapok teljes átláthatóságát;

16.

rámutat, hogy egyértelmű időkeretet kell szabni a tárgyalásnak, és hogy ésszerű és elfogadható átmeneti időszakokat kell bevezetni;

17.

úgy véli, hogy a Kínával kötendő beruházási megállapodásoknak a tagállami tapasztalatok bevált gyakorlatain kell alapulniuk, hozzá kell járulniuk a nagyobb koherenciához, és a következő normákat kell tartalmazniuk:

18.

ismételten megállapítja, hogy a tárgyalások sikeresének garantálásához a minőséget fontosabb szempontnak kell tekinteni a gyorsaságnál;

19.

rámutat, hogy a befektetésvédelmi megállapodásnak egyértelműen meg kell határoznia a védelmezendő „befektetés” és „befektető” fogalmát, és hogy a megállapodásnak nem szabad védenie a tisztán spekulatív célú befektetéseket;

20.

arra szólít fel, hogy a gazdasági integrációs megállapodás kritériumainak teljesítése érdekében ez a megállapodás legyen kompatibilis a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános megállapodás (GATS) szerinti többoldalú kötelezettségekkel;

21.

üdvözli, hogy a jogi kiszámíthatóság remélt javulása a kis- és középvállalkozások segítségére lesz a külföldi beruházások tekintetében, és hangsúlyozza, hogy a tárgyalások során meg kell hallgatni a kkv-k véleményét (többek között az EU Kínában létrehozott új kkv-központjának, az EU IPR kkv-ügyfélszolgálata és az EU kínai kereskedelmi kamarájának bevonása révén) annak érdekében, hogy az aláírandó megállapodás előmozdítsa azon kkv-k nemzetközivé válását, amelyek be kívánnak jutni a másik fél piacára;

22.

hangsúlyozza, hogy a megállapodás aláírásának előfeltételeként a megállapodásba bele kell foglalni a feleknek a gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziók tekintetében és a beruházásokkal kapcsolatban a fenntartható és inkluzív fejlődés iránti határozott kötelezettségvállalását annak érdekében, hogy az EU és Kína között kiegyensúlyozottabbak legyenek – az elsősorban nem az alacsony kínai munkaerőköltségeken és a nem túl szigorú környezetvédelmi normákon alapuló – kereskedelmi és beruházási kapcsolatok;

23.

hangsúlyozza, hogy az EU által kötendő beruházási megállapodások nem lehetnek ellentétesek azokkal az alapvető értékekkel, amelyeket az EU külpolitikái révén előmozdítani kíván, és hogy azok nem akadályozhatják az állami beavatkozási képességet, különösen az olyan közérdekű politikai célok teljesítése során, mint a szociális és környezeti kritériumok, az emberi jogok, a hamisítás elleni küzdelem, a biztonság, a munkavállalók és a fogyasztók jogai, a közegészségügy és közbiztonság, iparpolitika és kulturális sokféleség; felhív az ezeket tartalmazó különleges és kötelező érvényű záradékok megállapodásba történő beillesztésére;

24.

kéri, hogy az Unió által kötött többi kereskedelmi megállapodás mintájára a közszolgáltatások védelme a megállapodás egyik alapvető elve legyen;

25.

hangsúlyozza, hogy az EU és Kína közötti befektetési megállapodás jövőbeni alakulásának a kölcsönös bizalmon és a WTO által szabott kötelezettségek maradéktalan tiszteletben tartásán kell alapulnia; elítéli a jelentős növekedési potenciállal rendelkező egyes ágazatok – köztük a napelem-gyártás – nagy mértékű állami támogatását, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tárgyalások felgyorsítása érdekében az ilyesfajta dömping és állami támogatás káros hatásait teljes mértékben szüntesse meg;

26.

ajánlja, hogy a piacra jutás tekintetében bizonyos ágazatok esetében mindkét fél kötelezze el magát megfelelő bevezetési időszakok és átmeneti megoldások mellett annak érdekében, hogy megkönnyítsék a teljes vagy részleges liberalizációt; tudatában van annak, hogy egyes ágazatok esetében nem vállalhat mindkét fél kötelezettségeket; ebben az összefüggésben felszólít a kulturális és audiovizuális szolgáltatásoknak a piacra jutással kapcsolatos tárgyalásokból való kizárására, összhangban az EU-szerződések vonatkozó rendelkezéseivel; hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell az intervencionista iparpolitikákkal, a szellemi tulajdonjogok nem megfelelő oltalmával, valamint a szabályok tartalma és alkalmazása kapcsán felmerülő bizonytalanságokkal és a kereskedelem egyéb, nem vámjellegű és technikai akadályaival;

27.

úgy véli, hogy mivel az állami vállatok monopolhelyzete miatt nehéz bejutni a kínai piacra, a megállapodásra – a kiegyensúlyozottság érdekében – mint az állami és magánvállalatok közötti azonos versenyfeltételek megteremtésének kiemelt lehetőségére kell tekinteni;

28.

hangsúlyozza, hogy garantálni kell a megállapodásban, hogy az EU kizárhassa a kínai befektetőket egyes stratégiai ágazatokból;

29.

hangsúlyozza, hogy a megállapodásnak lehetővé kell tennie a felek számára – az Unió esetében a tagállamok számára – hogy kulcsfontosságú politikákat határozzanak meg és hajtsanak végre a kulturális sokféleség előmozdítása és védelme érdekében;

30.

hangsúlyozza, hogy a megállapodásnak azokat a beruházásokat kell támogatnia, amelyek fenntarthatók, inkluzívak és környezetbarátok – különösen a kitermelő iparágak területén –, és ösztönzik a jó munkakörülmények megteremtését a beruházásokban érintett vállalkozásoknál;

31.

felszólít egy olyan záradék beillesztésére, amely kimondja, hogy a befektetőnek minden olyan információval el kell látnia a lehetséges fogadó államot, amelyre annak az érintett beruházással kapcsolatban a döntéshozatalban, vagy kizárólag statisztikai célokból szüksége lehet, míg az állami félnek biztosítania kell a bizalmas üzleti információk védelmét az olyan közzététellel szemben, amely a befektető vagy a beruházás versenyképes helyzetére nézve hátrányos lenne;

32.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a jövőbeli megállapodás az állami vállalatok és az állami befektetési alapok átláthatóságára és irányítására vonatkozó, az állami befektetési alapok irányítására és intézményi felépítésével, valamint befektetési stratégiáinak átláthatóságával összefüggő alapelveket meghatározó, az IMF égisze alatt elfogadott santiagói elveken alapuló rendelkezéseket is tartalmazzon;

33.

megismétli felhívását a vállalatok társadalmi felelősségvállalására irányuló és az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelveknek megfelelő hatékony záradék beillesztésére; megerősíti, hogy a befektetőknek alkalmazniuk kell a multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozó háromoldalú ILO-nyilatkozatot és a multinacionális vállalatoknak szóló OECD-iránymutatásokat, valamint az esetlegesen meglévő, felelősségteljes gyakorlatra vonatkozó egyedi vagy ágazati nemzetközi normákat; kéri kötelező erejű szociális és környezeti záradékok beillesztését egy vitarendezési mechanizmus hatálya alá tartozó, teljes körű, fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezet részeként; felhívja mindkét felet egy olyan fenntartható és inkluzív beruházási stratégia végrehajtására, amely a vállalatok társadalmi felelősségvállalására vonatkozó, a befektetőknek szóló konkrét iránymutatásokat tartalmazó záradékot, valamint a beruházásokat felügyelő állami hatóságok számára a beruházások szociális és környezeti hatás szempontjából történő értékelésére szolgáló hatékony értékelési módszereket tartalmaz;

34.

hangsúlyozza, hogy a megállapodásnak köteleznie kell az Unióban tevékenykedő kínai befektetőket az európai szociális normák és a társadalmi párbeszéd szabályainak betartására;

35.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EU és Kína közötti kétoldalú beruházási megállapodás fenntartható növekedést és munkahelyteremtést eredményezzen, továbbá segítse elő a szinergiák és a pozitív átgyűrűző hatások megteremtését az EU vagy Kína által megkötött többi regionális kereskedelmi és beruházási megállapodással;

36.

felszólítja a Bizottságot, hogy és az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó stratégiai keret és cselekvési terv szerinti kötelezettségvállalásának megfelelően egészítse ki hatásvizsgálatát az EU–Kína beruházási megállapodás emberi jogokra gyakorolt hatásainak értékelésére is;

37.

úgy véli, hogy a megállapodásnak tartalmaznia kell egy olyan rendelkezést, amely kimondja, hogy valamennyi befektetőnek maradéktalanul meg kell felelnie a fogadó fél helyi, regionális, nemzeti és adott esetben nemzetek feletti szintű jogszabályainak, valamint a jogállamiság tiszteletben tartását elmulasztó befektetők ellen polgári jogi kártérítési keresetek indulhatnak a vonatkozó joghatóság szerinti igazságszolgáltatási keretében a beruházással kapcsolatos bármely törvénytelen fellépésért vagy döntésekért, különösen azokban az esetekben, amikor az ilyen tettek vagy döntések jelentős környezeti károkat, személyi sérüléseket vagy halálesetet okoztak;

38.

ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodásnak egy olyan záradékot kell tartalmaznia, amely tiltja a szociális és környezetvédelmi jogszabályok gyengítését a beruházások becsalogatása érdekében, és biztosítja, hogy egyik fél sem mulaszthatja el e jogszabályok tényleges alkalmazását folyamatos vagy rendszeres tevékenység révén, illetve tiltja a beavatkozás elmulasztását annak ösztönzése céljából, hogy területükön befektetést hozzanak létre, vásároljanak, bővítsenek vagy tartsanak meg;

39.

kitart amellett, hogy az EU és Kína közötti beruházási megállapodásnak meg kell felelnie az EU vívmányainak, beleértve a hatályos szociális és környezetvédelmi jogszabályokat, és hogy egyik fél sem mulaszthatja el jogszabályainak tényleges betartatását ezeken a területeken annak érdekében, hogy e megállapodás minden rendelkezése ösztönözze a beruházások jogszerű létrehozását, akvizícióját, bővítését és megtartását mindkét fél területén, és előmozdítsa a bevált vállalkozói gyakorlatok és az üzleti fair-play érvényesülését;

40.

kitart amellett, hogy a megállapodásban elő kell írni a külföldi beruházók számára, hogy tegyenek eleget az EU adatvédelmi normáinak;

41.

komoly aggodalmát fejezi ki a nemzetközi választottbírók befektetővédelmi záradékok tág értelmezésére vonatkozó mérlegelési jogkörének terjedelme miatt, ami a jogszerű állami szabályozás kizárását eredményezi; követeli, hogy a jogvitát folytató felek által kijelölt választottbírák pártatlanok és függetlenek legyenek, és a választottbírósági határozatok megfeleljenek az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL) a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID) szabályain, illetve a felek által elismert és elfogadott valamennyi egyéb nemzetközi megállapodáson és normán alapuló magatartási kódexnek;

42.

kulcsfontosságú prioritásnak tekinti, hogy a megállapodás tartalmazzon az államok közötti és a befektetők és az államok közötti jogviták rendezésére szolgáló hatékony mechanizmusokat egyrészt annak megelőzése érdekében, hogy a komolytalan keresetek indokolatlan döntőbírósági eljárásokhoz vezessenek, másrészt annak biztosítására, hogy valamennyi befektető tisztességes eljáráshoz juthasson, amelyet a döntőbírósági határozatok késedelem nélküli végrehajtása követ;

43.

úgy véli, hogy a megállapodásnak az állami felek közötti vitarendezési eljárásokat, továbbá – a megfelelő jogi keretben és szigorú átláthatósági kritériumoknak megfelelően – a befektetők és államok közötti vitarendezési mechanizmusokat is tartalmaznia kell;

44.

felszólítja az EU-t és Kínát, hogy közösen hozzanak létre egy korai előrejelző mechanizmust annak érdekében, hogy lehetőséget biztosítsanak a kereskedelmi vagy beruházásokkal kapcsolatban esetlegesen felmerülő viták lehető legkorábbi szakaszban történő proaktív rendezésére valamennyi megfelelő eszköz, többek között a „puha hatalom” és a kereskedelmi diplomácia felhasználásával;

45.

emellett véleménye szerint a megállapodásnak a bíróságon kívüli vitarendezésre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaznia kell az ilyen megoldást szabadon választó felek közötti viták gyors, olcsó és barátságos rendezésének előmozdítása érdekében;

46.

javasolja, hogy a megállapodás keretében pontosan határozzák meg a rugalmas vitarendezési mechanizmusok – mint a közvetítés –tekintetében például azok időtartamát, költségét és a felek által elfogadott megoldások végrehajtását;

47.

véleménye szerint aláírását és teljes körű ratifikálását követően az EU–Kína beruházási megállapodás az uniós jogszabályokkal összhangban az egyes uniós tagállamok és Kína között létrejött, jelenlegi kétoldalú beruházási megállapodások helyébe lépne;

48.

javasolja, hogy a tárgyalások csak azzal a feltétellel kezdődjenek meg, hogy a kínai Államtanács előzetesen hivatalosan jóváhagyja, hogy a piacra jutást belefoglalják a beruházási megállapodásba;

49.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.