Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52013AR0593

    A Régiók Bizottsága véleménye – Az Európai Unió hetedik környezetvédelmi cselekvési programja

    HL C 218., 2013.7.30, p. 53–67 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

    30.7.2013   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    C 218/53


    A Régiók Bizottsága véleménye – Az Európai Unió hetedik környezetvédelmi cselekvési programja

    2013/C 218/08

    A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

    aláhúzza, hogy ennek az új környezetvédelmi cselekvési programnak biztosítania kell, hogy az EU környezetvédelemmel kapcsolatos határozatai világosak és kiszámíthatóak legyenek, különösen a helyi és regionális önkormányzatok számára;

    hangsúlyozza, hogy meg kell oldani néhány hiányosságot, csökkenteni kell a tagállamok közötti különbségeket, és küzdeni kell a környezetvédelmi jogszabályok teljes mértékű végrehajtásáért az összes kormányzati szinten, hogy javuljon a környezet állapota és a közegészség szintje, egyforma feltételeket és jogbiztonságot garantáljunk, illetve elkerüljük a piaci torzulásokat; a véleményben számos konkrét fellépésre tesz javaslatot, amelyeket be kellene építeni a hetedik környezetvédelmi cselekvési programba a fentiek érdekében;

    hangsúlyozza, hogy a hatályos jogszabályok felülvizsgálata és az új javaslatok kidolgozása során magas színvonalú hatásvizsgálatokra van szükség, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a tagállamok gyakorlati tapasztalatait bizonyíthatóan és ellenőrizhetően vegye figyelembe;

    kéri, hogy hangolják össze az (uniós határértékeket meghatározó) ágazati uniós környezetvédelmi jogszabályokat és az uniós kibocsátáspolitikát (a kibocsátási forrásokra irányuló uniós intézkedések), valamint fogadjanak el holisztikus megközelítést, mely lehetővé teszi az ezen intézkedések, törekvéseik és ütemezésük közötti koordinációt;

    üdvözli a városok fenntarthatóságáról szóló kiemelt célkitűzésnek a 7. környezetvédelmi cselekvési program

    célkitűzései közé való beemelését, valamint minimális fenntarthatósági kritériumok teljesítésére szólít fel az EU városainak többségében. Az ezzel kapcsolatos mutatókat a helyi önkormányzatokkal, valamint a környezetvédelmi és statisztikai hivatalokkal szorosan együttműködve kell meghatározni;

    Előadó

    José Macário CORREIA (PT/EPP), Faro polgármestere

    Referenciaszöveg

    Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról: „Jólét bolygónk felélése nélkül” –

    COM(2012) 710 final

    I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

    A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

    A.    Háttér

    1.

    emlékeztet arra, hogy az eddigi hat környezetvédelmi cselekvési programnak nagy szerepe volt az európai környezetvédelmi politika növekvő jelentőségének kiemelésében és annak elősegítésében, hogy az európai integráció szerves részeként biztosítsák annak koherenciáját, azonban az eszközök bevezetésére vonatkozó politikai akarat hiányában nem sikerült megoldaniuk Európa számos környezetvédelmi problémáját;

    2.

    a 2012. július 22-én lejárt hatodik környezetvédelmi cselekvési programot (amelynek alcíme „Környezetvédelem 2010: A mi jövőnk, a mi választásunk” volt) 2001-ben a fenntartható fejlesztésre vonatkozó uniós stratégia környezetvédelmi dimenziójaként hozták létre, annak gazdaságpolitikai pillérét pedig a lisszaboni stratégia alkotta;

    3.

    ez a cselekvési program meghatározta az Európai Unió 2012-ig érvényes prioritásait, az alábbi négy fellépési területet emelve ki: éghajlatváltozás, természet és biológiai sokféleség, környezet és egészség, valamint a természeti erőforrások és hulladékok fenntartható kezelése. Az Európai Bizottság azonban hagyta, hogy a fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégia a feledés homályába vesszen;

    4.

    napjainkban az Európa 2020 stratégiát tartják az új politikai és stratégiai eszköznek, és a környezetvédelmi politikát a stratégia „Erőforrás-hatékony Európa” címet viselő kiemelt kezdeményezése keretében kell koordinálni, mégpedig nem az Európa 2020 stratégia alegységeként tekintve rá, hanem önállóan, az Európai Unió 2050-ig tartó fenntartható fejlődésére irányuló átfogó stratégiai célként;

    5.

    kiemeli, hogy a hetedik cselekvési programot mielőbb el kell fogadni az uniós környezetvédelmi politika koherenciájának garantálása és a fejlődés jövőbeli irányítása érdekében e kulcsfontosságú szakpolitikai területen; aláhúzza, hogy ennek az új környezetvédelmi cselekvési programnak biztosítania kell, hogy az EU környezetvédelemmel kapcsolatos határozatai világosak és kiszámíthatóak legyenek, különösen a helyi és regionális önkormányzatok számára (1);

    6.

    szintén prioritást jelent a 2012. évi UNCSD konkrét eredményének beépítése a helyi, regionális, nemzeti, európai, nemzetközi és világszinten kidolgozott fellépésekbe;

    B.    Szisztematikus megközelítés

    Mivel:

    7.

    az eddig elért pozitív eredmények, különösen a levegőbe és vízbe történő káros kibocsátások lényeges csökkentése, a jobb és hatékonyabb hulladékgazdálkodás, valamint a káros vegyi anyagok mennyiségének csökkentése mellett vannak még teljesítetlenül maradt célkitűzések a levegő, a városi környezet, a biodiverzitás, az ökoszisztéma működése és a természeti erőforrások fenntartható használata kapcsán;

    8.

    a környezetvédelmi jogszabályok elmúlt évtizedben történő konszolidációja ellenére a tagállamok és az Európai Bizottság sem mindig a programmal összhangban lépett fel, ezért meg kell oldani néhány hiányosságot, csökkenteni kell a tagállamok közötti különbségeket, és küzdeni kell a környezetvédelmi jogszabályok teljes mértékű végrehajtásáért az összes kormányzati szinten a levegőszennyezés ellenőrzése, a vízgazdálkodás és a szennyvízkezelés, a hulladékgazdálkodás és a természetvédelem terén, hogy javuljon a környezet állapota és a közegészség szintje, egyforma feltételeket és jogbiztonságot garantáljunk, illetve elkerüljük a piaci torzulásokat;

    9.

    a hatodik környezetvédelmi cselekvési program futamidejének végén még számos környezetvédelmi politikai cselekvési terület nincs megfelelően kidolgozva. Ezek közül az alábbiakat emeljük ki:

    a talajvédelem évek óta különböző környezetvédelmi cselekvési programok tárgya, ám tényleges uniós szintű fellépésre nem került sor;

    a biológiai sokféleségre vonatkozó cselekvési program 160 intézkedést tartalmazott, mégsem tudta elérni a célját. 2011-ben aztán egy új biodiverzitás-stratégia következett, amely várhatóan teljesíteni fogja az eredeti célkitűzést;

    Az alábbiakra van szükség:

    10.

    az új programban világos és félreérthetetlen módon kell felvázolni az EU előtt álló környezeti kihívásokat, ideértve a felgyorsuló éghajlatváltozást, az ökoszisztémánk pusztulását, a nitrogénkörforgás megszakadásának tarthatatlanságát és a természeti erőforrások fokozódó túlhasználatát;

    11.

    a Rio+20 ENSZ-konferencián (UNCSD) 2012. június 22-én elfogadott nyilatkozatnak, melynek középpontjában az inkluzív zöld gazdaság és a 2015 utáni fenntarthatósági célok állnak, valamint a riói csúcsra összeállított RB-s hozzájárulásnak is vissza kell köszönnie a cselekvési programból (2);

    12.

    konkrét célokat kell kitűzni. Az RB üdvözli a hetedik környezetvédelmi cselekvési program ambiciózus céljait, azonban felteszi a kérdést, hogy ezek a célok megvalósíthatók-e, és hogyan lehet őket majd elérni. A program utal már meglévő politikai dokumentumokra és útitervekre, ezekből a dokumentumokból azonban gyakran hiányoznak olyan, a végrehajtással kapcsolatos gyakorlati dolgok, mint például az ütemtervek vagy a köztes célok. Az RB nézete szerint az új ambíciókat meg is kell tudni valósítani. Ha megvalósíthatatlan célokat tűzünk ki, az aláássa az EU környezetvédelmi politikájának hitelességét. Ezért fontos, hogy az új, uniós környezetvédelmi célok meghatározásakor egyértelmű legyen, hogy ezek a célok megvalósíthatók, és – adott esetben – egy a kibocsátási forrásokra irányuló, párhuzamos uniós politikával támogathatók az érintett ágazatokban. A javaslatoknak világos ütemtervvel kell rendelkezniük (végső céllal, köztes célokkal és félidős értékelésekkel), amely megfelelő intézkedésekhez kapcsolódik. Az RB ezért sürgeti, hogy konkrét és – amikor csak lehet – számszerűsíthető célokat tűzzenek ki 2020-ra vonatkozóan, valamint egyértelmű, ambiciózus elképzeléseket és közbenső célokat kell kialakítani a környezettel kapcsolatban 2050 távlatában, amelyek célja, hogy biztonságos környezeti korlátokon belül mindenki számára magas szintű életminőséget és jólétet biztosítsanak;

    13.

    fontos, hogy a tagállamok tapasztalatait figyelembe vegyék az uniós jogszabályok felülvizsgálata vagy újak kidolgozása során. Ehhez szükség van arra, hogy jobban összehangolják az uniós jogszabályok kidolgozásának szakaszait. Az uniós jogszabályok kidolgozása öt szakaszból áll: előkészítés, döntéshozatal, a nemzeti jogrendbe való átültetés, a (nemzeti) bíróságok általi alkalmazás, valamint a tagállamok tapasztalatairól nyújtott visszajelzés. Az első szakasz és az azt követő szakaszok megfelelőképpen kapcsolódnak egymáshoz, az azonban nem világos, hogy miként építik be a tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok tapasztalatait (ötödik szakasz) az új uniós jogszabályok kidolgozásába (első szakasz). Az RB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy ezeket a tapasztalatokat bizonyíthatóan és ellenőrizhetően vegye figyelembe az új javaslatok kidolgozása során;

    14.

    biztosítani kell, hogy az Európai Bizottság először felülvizsgálja a meglévő jogi előírásokat, és ennek alapján hatásvizsgálatot végezzen. A hatásvizsgálatok adatait bizonyíthatóan és ellenőrizhetően figyelembe kell venni a hatályos jogszabályok felülvizsgálata és az új javaslatok kidolgozása során. Az RB hangsúlyozza a magas színvonalú hatásvizsgálatok szükségességét. Ezáltal már a döntéshozatali folyamat korai szakaszában világossá válik, hogy:

    figyelembe veszik-e a tagállamok gyakorlati tapasztalatait;

    jobban hasznosítják-e a tudományos és műszaki ismereteket;

    biztosítják-e a célok megvalósíthatóságát;

    biztosítják-e a kibocsátási forrásokra irányuló szükséges politikát és politikai integrációt;

    megfelelő módon integrálják-e a különféle politikai ágazatok és irányítási szintek adatait és érdekeit;

    a célkitűzések földrajzi hatását figyelembe veszik-e helyi és regionális szinten;

    15.

    változtatni kell azon a módon, ahogyan az Európai Bizottság közzéteszi javaslatait. A hatodik környezetvédelmi cselekvési terv végrehajtása során egyidejűleg tették közzé a hatásvizsgálatokat, a tematikus stratégiákat és jogalkotási javaslatokat. A fenti szempontok figyelembevétele érdekében az RB a következő munkamódszert és ütemtervet javasolja:

    először ismertessék a hatásvizsgálatot;

    ezt követően határozzák meg az általános politikai kereteket;

    csak a politika kialakítását követően kerülhet sor az európai bizottsági jogalkotási javaslatok előterjesztésére;

    16.

    garantálni kell, hogy az Európa 2020 stratégia a jövőben is kiterjedjen bizonyos kiemelt ágazatokra, amelyek mindeddig a fenntartható fejlesztésre vonatkozó stratégia alá tartoztak, mint például a források igazságos elosztása és a nemzedékek közötti méltányosság témája;

    17.

    biztosítani kell, hogy a hetedik környezetvédelmi cselekvési program céljait megfelelően tükrözze a 2013 utáni többéves pénzügyi keret és az Európa 2020 stratégia, szem előtt tartva, hogy valószínűleg még a hetedik környezetvédelmi cselekvési program elfogadása előtt születnek majd a környezetre erőteljes hatást gyakorló, kulcsfontosságú döntések egyéb területeken. A környezetvédelmi célkitűzések finanszírozása – a LIFE-fal összehangolva – és a környezetvédelem teljes mértékű integrációja fontos elem kell, hogy legyen a következő többéves pénzügyi keretben, továbbá a közös agrárpolitika (KAP) reformjában, a közös halászati politikában (CFP), a kohéziós politikában, valamint a Horizont 2020 programban;

    18.

    a piaci eszközök mozgósításával és az ökoszisztéma-szolgáltatások ellentételezésével megfelelő keretet kell biztosítani a – különösen az innováció, a kutatás és a fejlesztés terén – szükséges finanszírozás garantálásához;

    egyértelmű és megfelelő módon garantálni kell a helyi és regionális önkormányzatok által a jogszabályok végrehajtásában betöltött szerep támogatását, hogy így biztosított legyen a jobb eredmények iránti elkötelezettség a környezetvédelem, a közegészségügy, a vegyi anyagok használata területén és különösen az erőforrás-hatékonysági ütemtervben, az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó ütemtervben és a 2020-ig terjedő biodiverzitás-stratégiában meghatározott célok terén. Ehhez szükség van arra, hogy az éves növekedési felmérés és a tagállamok nemzeti reformprogramjai erőforrás-hatékonysági célszámokkal és mutatókkal egészüljenek ki;

    C.    A hetedik környezetvédelmi cselekvési program prioritásai

    19.

    kiemeli, hogy a hetedik európai környezetvédelmi cselekvési programnak három alapvető pilléren kell alapulnia:

    1.

    Európa természeti tőkéjének fenntartása és helyreállítása,

    2.

    a források hatékony felhasználása és alacsony szén-dioxid-kibocsátási szint,

    3.

    az uniós polgárok egészségének és jólétének garantálása a környezet magas szintű védelme segítségével.

    Üdvözli ezért az európai bizottsági javaslatban vázolt kilenc célkitűzést;

    20.

    az európai természeti tőke fenntartásának kapcsán szükség van az EU 2020-ig terjedő, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájában foglalt, továbbá az erdők védelmére és hasznosítására, a települési és ipari szennyvizekből, illetve a műtrágyahasználatból eredő kibocsátásra, valamint az eutrofizációt okozó légköri kibocsátásra vonatkozó intézkedések és fellépések jobb végrehajtására; ugyanilyen fontos lenne a vízügyi keretirányelv és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv maradéktalan végrehajtása is;

    21.

    a fenti intézkedések végrehajtásának feltétele a hatékonyabb környezetvédelmi ellenőrzés és felügyelet. A tagállamokban végzett környezetvédelmi ellenőrzések minimumkövetelményeire vonatkozó 2001/331/EK ajánlás (RMCEI) minden tagállam számára alapvető fontosságú tehát ahhoz, hogy az strukturált és következetes iránymutatásul szolgáljon az egyes tagállamok ellenőrei számára a környezetvédelmi ellenőrzéssel kapcsolatos munkájukban;

    22.

    a jelenlegi jogszabályi keretet úgy kell megerősíteni, hogy az EU hatásköröket kapjon annak garantálására, hogy a környezetvédelmi ellenőrzések és a felügyeleti rendszerek helyi és regionális szinten tökéletesen konzisztensek, összehangoltak és hatékonyak legyenek, így biztosítva az uniós környezetvédelmi jogszabályok egységes alkalmazását és az egyenlő versenyfeltételeket a belső piacon működő vállalatok számára;

    23.

    támogatni kell a továbbfejlesztett tagállami, regionális és helyi szintű panaszkezelési és közvetítési mechanizmusokat;

    24.

    támogatni kell az európai környezetvédelmi jogszabályok hatékony végrehajtásával kapcsolatos információk megosztására szolgáló, tagállami szintű informatikai rendszerek létrehozását;

    25.

    háromoldalú partnerségi végrehajtási megállapodásokat kell kötni a tagállamok, az Európai Bizottság és a helyi és regionális önkormányzatok között a specifikus környezetvédelmi jogszabályok jobb végrehajtása, illetve a környezetvédelmi problémák kezelésével kapcsolatos sajátos vagy határokon átnyúló kérdések megoldása érdekében;

    26.

    a környezetpolitikát jobban alá kell támasztani tudományos eredményekkel, mindenekelőtt az ökoszisztémák funkcionális megértése terén (energia-, víz- és anyagáramlások és az ezekkel összefüggő fenntartható talaj-, víz- és helyi klímafunkciók). Ennek keretében meg kell könnyíteni az ismeretekhez való hozzáférést, egyszerűsíteni, ésszerűsíteni és korszerűsíteni kell a környezettel kapcsolatos adatok és információk gyűjtését, kezelését és megosztását, valamint a felmerülő környezetvédelmi kockázatok előrejelzését, értékelését és kezelését lehetővé tevő eszközöket, továbbá mielőbb fel kell számolni a jelenlegi tudásbeli hiányosságokat. Ugyanakkor kiemelten támogatni kell e területen a kutatókat (ösztöndíjprogramok formájában), valamint lehetőség szerint bevonni őket szakértőkként a helyi és regionális szintű környezeti problémák orvoslásának folyamatába. Mindennek során kerülni kell az adminisztratív terhek további felügyeleti és ellenőrzési előírások révén történő növelését, ehelyett inkább a felügyeletre vonatkozó meglévő előírásokkal kialakítható szinergiákra építve célirányos súlypontok kialakítására kell törekedni;

    27.

    a források hatékony felhasználása és az alacsony szén-dioxid-kibocsátás terén a kihívást az uniós éghajlat-változási és energiaügyi csomag, valamint a hulladékra vonatkozó jogszabályok 2020-ra történő teljes körű végrehajtása jelenti, biztosítva a megfelelő átültetést, megvalósítást és alkalmazást az összes tagállamban. Ehhez a környezetvédelmi jog átültetéséért felelős csoportokat lehetne létrehozni helyi és regionális szinten;

    28.

    ezzel párhuzamosan meg kell szüntetni az újrafeldolgozási tevékenységek folytatását nehezítő belső piaci korlátokat, és csökkenteni kell az előállítás és a fogyasztás általános környezeti hatását azzal, hogy népszerűsítjük a minimális környezeti hatást kifejtő termékeket, továbbá megfelelő, tudományos alapon nyugvó információkkal és iránymutatásokkal látjuk el a fogyasztókat a termékekről;

    29.

    az üzleti élet szintjén a vállalatok növekvő felelőssége a környezeti problémák iránt, az önkéntes környezeti auditok, a termékek ökológiai megfelelőségét hirdető környezetvédelmi címkék és az ökovállalkozások terjedése már magában is egy olyan környezeti minőséghez vezethet, amelynek az elérésére kell törekedni;

    30.

    a zöldebb, hatékonyabb technológiák, a nagyobb fokú termelékenység és az új munkalehetőségek várhatóan hozzájárulnak a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez;

    31.

    egy az erőforrás-hatékonyságot és a környezetkímélő termékeket támogató koherens és integrált helyi és regionális szintű politikai keret az erőforrás-hatékonyságra törekvő kis- és középvállalkozások számára is segítséget jelent, mivel csökkenti gyártási költségeiket és megkönnyíti piacra jutásukat;

    32.

    a finanszírozás kapcsán biztosítani kell a környezet- és éghajlat-politikai célkitűzések megfelelő pénzügyi hátterét azáltal, hogy e célok megjelennek a partnerségi megállapodásokban, és hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló uniós költségvetésnek legalább 20 %-át erre a célra különítik el. Mindenekelőtt az olyan, különösen nagy költségekkel járó, 2020-ig megvalósítandó környezetvédelmi intézkedések – például a leromlott ökoszisztémák összekapcsolódást biztosító zöld infrastruktúra révén történő tervezett javítása – finanszírozását kell biztosítani, amelyeket az EU biodiverzitási stratégiája a 7. környezetvédelmi cselekvési program lényeges alkotóelemeként irányoz elő;

    33.

    ezzel párhuzamosan erőfeszítésekre lesz szükség a környezetvédelmi cselekvésre előirányzott uniós források lehívásának legalább 25 %-os növelése érdekében, a környezetvédelemmel kapcsolatos kiadások nyomon követésére és jelentésére szolgáló rendszer használatával, hogy ennek révén biztosítható legyen például a leromlott ökoszisztémák javítását célzó, különösen nagy költségekkel járó, 2020-ig megvalósítandó környezetvédelmi intézkedések kellő időben történő finanszírozása;

    34.

    a környezetkárosító hatású támogatásokat fokozatosan meg kell szüntetni, egyre inkább alkalmazva piaci alapú és adópolitikai eszközöket, valamint szankciókat a környezeti károk okozói ellen;

    35.

    mindenekelőtt innovatív pénzügyi eszközök elérhetővé tétele révén elő kell mozdítani és növelni kell a környezetvédelmi és éghajlat-politikai kiadások magánfinanszírozását;

    36.

    az RB kéri, hogy hangolják össze az (uniós határértékeket meghatározó) ágazati uniós környezetvédelmi jogszabályokat és az uniós kibocsátáspolitikát (a kibocsátási forrásokra irányuló uniós intézkedések), valamint holisztikus megközelítést fogadjanak el, mely lehetővé teszi az ezen intézkedések, illetve az ágazati környezetvédelmi irányelvek törekvései és ütemezése közötti koordinációt. Sürgeti az Európai Bizottságot, hogy számítsa ki a forrásokra irányuló intézkedések megújítási ciklusának időtartamát, és határozza meg a határértékek valós körülmények közötti elérésének határidejét, hogy egész Európában jelentősen csökkenjen a kibocsátás. Ezért az ágazati környezetvédelmi irányelvek (határértékek) tekintetében elérni kívánt ambíciók szintjének és a végrehajtási ütemterveknek meg kell egyezniük a kibocsátási forrásokra irányuló uniós intézkedések tekintetében meghatározott ambíciók szintjével és végrehajtási ütemtervekkel;

    37.

    az uniós polgárok egészségének és jólétének biztosítása érdekében hangsúlyozni kell, hogy a legújabb tudományos ismereteknek megfelelően ki kell igazítani az EU levegőminőséggel kapcsolatos politikáját, meghatározva a levegőszennyezésnek a keletkezési forrásnál való megállítását szolgáló költséghatékony intézkedéseket, és megerősítve a levegőminőséggel kapcsolatos uniós szabályozás maradéktalan teljesítéséhez szükséges erőfeszítéseket, különösen a levegőben jelen lévő finom részecskék esetében;

    38.

    meg kell határozni a zajszennyezésnek a keletkezési forrásnál való megállítását szolgáló költséghatékony intézkedéseket;

    39.

    ambiciózus intézkedéseket sürget a jelentős környezetszennyezési források, például a közlekedés és a mobilitás tekintetében. A hetedik környezetvédelmi cselekvési program ebben az összefüggésben utal az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyvre (COM(2011) 144 final). Az RB kedvezően ítéli meg a szóban forgó fehér könyvben célként állított ambíciók szintjét, azonban e célok megvalósítása érdekében egy európai cselekvési terv kidolgozása mellett száll síkra, amely köztes célokat, konkrét intézkedéseket (például kibocsátási forrásokra irányuló uniós intézkedéseket) és értékelési előírásokat tartalmaz (3);

    40.

    fokozni kell az ivóvízről szóló irányelv végrehajtására irányuló erőfeszítéseket, különösen az egyes tagállamokban működő kis vízszolgáltatók tekintetében, valamint hasonló lépéseket kell tenni a fürdővizek minőségéről szóló irányelv végrehajtásának javítására annak érdekében, hogy 2020-ra a megfelelés szintje meghaladja a 95 %-ot;

    41.

    szisztematikus előzetes értékeléseket kell végrehajtani a környezeti, a társadalmi-gazdasági és területi hatások tekintetében az EU és a tagállamok szintjén, továbbá helyi és regionális szinten;

    42.

    az RB üdvözli a városok fenntarthatóságáról szóló kiemelt célkitűzésnek a 7. környezetvédelmi cselekvési program célkitűzései közé való beemelését, valamint minimális fenntarthatósági kritériumok teljesítésére szólít fel az EU városainak többségében;

    43.

    a nemzetközi megállapodásoknak nagyobb figyelmet kell szentelni: célszerű támogatni azokat a nemzetközi és regionális folyamatokat, amelyek a világgazdaság inkluzív zöld gazdasággá való átalakítására irányulnak, előmozdítva egy gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fenntartható jövő megvalósulását bolygónk, valamint a jelen és a jövő generációi számára;

    44.

    helyi szinten a programnak ambiciózusabbnak kellene lennie, és ki kellene terjesztenie bizonyos kezdeményezéseket – például a Polgármesterek Szövetségét – az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervébe foglalt más területekre, mint amilyen például a biológiai sokféleség és – az RB e tárgyban nemrégiben kiadott (CdR 1121/2012 fin jelzésű) véleményében foglaltaknak megfelelően – különösen a talajfelhasználás. Ugyanígy foglalkozni kell a hulladék- és a vízgazdálkodással, vagy a levegőszennyezéssel is. Ez – a többszintű irányításnak egy olyan innovatív módszerén keresztül, amely elősegíti a helyi és regionális önkormányzatok proaktív fellépését az uniós jogrendszer alkalmazásában – megkönnyítené az uniós környezetvédelmi politika végrehajtását;

    45.

    ugyanez mondható el az Európa Zöld Fővárosa díj bevezetése kapcsán is, amely előnyös formája az uniós környezetvédelmi jogszabályok alkalmazásában példás és innovatív módon eljáró városok kitüntetésének;

    46.

    a hetedik környezetvédelmi cselekvési programnak ezért a környezetvédelmi jog alapelveire – a „szennyező fizet” elvre, az elővigyázatosság elvére, a megelőzés elvére és a forrásnál történő kiigazítás elvére – kell alapulnia, hogy intézkedéseit, fellépéseit és célkitűzéseit az intelligens szabályozás elveivel összhangban, kiegyensúlyozott és fenntartható környezetvédelmi politikák keretében foganatosítsa. Még mindig túl sok intézkedés tartalmaz a folyamat végén vagy a lánc végén végzett korrekciót, miközben e folyamatok kiigazítását, sőt újragondolását kellene prioritásként kezelni, hogy azok valamennyi szakaszában alapvetően csökkentsük a környezetre gyakorolt hatást. Elő kell mozdítani az innovatív kezdeményezéseket a körkörös gazdaságban, az anyagciklusok lezárását, az életciklusok összehasonlító elemzéseit, mindehhez céltudatosan felhasználva az ökoszisztémák funkcionális megértése terén – az energia-, víz- és anyagáramlások, továbbá ezeknek a talaj, a víz és a helyi éghajlat fenntartható alakulására gyakorolt kedvező hatásai vonatkozásában – meglévő, illetve részben még megszerzendő ismereteket, hogy elérhessük az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásainak rendszerszintűbb csökkentését;

    D.    Helyi és regionális szintű megfontolások

    47.

    az uniós polgárok egyre inkább tudatában vannak a környezet által az életükben betöltött szerepnek. A helyi szintű közösségekhez legközelebbi szintként a helyi és regionális önkormányzatok alapvető jelentőségűek a képzésben és a mozgósításban;

    48.

    a szubszidiaritás és az arányosság elve érvényesül a környezetvédelmi jogszabályok kialakítása, végrehajtása és alkalmazása során, megfelelve az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének, amely a környezetvédelmi politikával kapcsolatos kérdésekben meghatározza a hatásköröknek az EU, a tagállamok és a nemzeti, regionális és helyi kormányzatok közötti elosztását;

    49.

    az Európai Bizottság által elfogadott konkrét intézkedések szem előtt tartásával meg kell határozni a helyi és regionális önkormányzatok számára kihívást jelentő célokat;

    50.

    a „helyi Agenda 21” menetrendet a helyi és regionális szintű részvételi demokrácia eszközeként lehet és kell felhasználni a környezetvédelmi politika céljainak elérése érdekében, általa és az internet segítségével információkat téve közzé a hetedik környezetvédelmi cselekvési program helyi szintű végrehajtásáról és a rendelkezésre álló jogi eszközökről;

    51.

    a környezetvédelem kapcsán szentesíteni kell a többszintű kormányzás elvét. Az RB szerint a környezeti problémákat nem oldhatja meg, és az uniós politikákat nem hajthatja végre csak egyetlen kormányzási szint. Az EU környezetvédelmi politikájának kidolgozása többé nem lehet csupán annak az uniós kormányzási szintnek a feladata, amely megalkotja a jogszabályokat, hogy azután a nemzeti és szubnacionális önkormányzatokra bízza végrehajtásukat. A politikákat a különféle kormányzási szintek együttműködése révén kell kialakítani. Többszintű megközelítés szükséges, amelynek keretében a többi hatósággal összehangolva minden egyes kormányzati szint (az európai, nemzeti, regionális és helyi szint) felvállalja a saját felelősségét, és – a hatáskörök felesleges megkettőzését elkerülve – meghozza azokat az intézkedéseket, amelyeket az adott kormányzási szinten meg kell hozni;

    52.

    úgy véli, hogy a többszintű megközelítést a politika kialakításának szakaszában kell erősíteni. Az európai környezetvédelem javításához megvalósítható ambíciókra van szükség, és ehhez össze kell hangolni a jogszabályokat és a végrehajtást. Ehhez kulcsfontosságú, hogy már a politika kialakításának szakaszában figyelmet fordítsunk a szubnacionális önkormányzatokat érintő lehetséges pénzügyi, politikai vagy jogi következményekre, valamint az uniós jogszabályok végrehajthatóságára és kezelhetőségére;

    53.

    javasolja, hogy a többszintű megközelítést a végrehajtási szakaszban is erősítsék. A környezetvédelemmel kapcsolatos jogszabályok végrehajtása nem csak a jogi (a nemzeti törvényekbe való) átültetés kérdése. Ez azt jelenti, hogy az uniós környezetvédelmi jogszabályokat (útmutatókat, bevált gyakorlatokat és forrásalapú intézkedéseket tartalmazó) európai és nemzeti végrehajtási terveknek kellene kísérniük. Az RB ebben a kontextusban síkraszáll a többszintű megközelítés mellett, és utal a tagállamokon belül létrehozandó belső irányítási csoportokra, amelynek keretében a különféle kormányzati szinteket képviselő szakértők közösen alakítják ki a nemzeti végrehajtási terveket;

    54.

    ebben az értelemben alapvető, hogy a hetedik környezetvédelmi cselekvési program támogassa a helyi és regionális hatóságok szerepét a jogszabály végrehajtásában, éspedig az alábbi fellépések révén:

    a)

    a helyi és regionális szintű részvétel fokozása az uniós jogalkotás kidolgozási, átültetési és értékelési folyamatának minden szakaszában annak érdekében, hogy javuljon a jogszabály végrehajtása és nagyobb legyen az iránta való elkötelezettség;

    b)

    olyan mechanizmusok alkalmazása, amelyek célja, hogy előmozdítsák a helyi és regionális szintű hatóságok elkötelezettségét és a szakpolitikák végrehajtásával kapcsolatos bevált gyakorlatok kölcsönös cseréjét;

    c)

    a kevésbé fejlett helyi környezetvédelmi szakpolitikával rendelkező országok és régiók megsegítésére való összpontosítás az EU egészét átfogó új intézkedések bevezetése helyett, amikor ez utóbbiak összeütközésbe kerülnek a környezetvédelmi szabványok és szakpolitikák fejlettebb együttesével rendelkező országok és régiók hasonló szakpolitikáival és terveivel;

    d)

    rendeletek helyett irányelvek alkalmazása annak érdekében, hogy a helyi és regionális önkormányzatok az egyértelmű konszenzussal létrehozott uniós kereten belül kifejleszthessék saját környezetvédelmi megoldásaikat;

    e)

    a tagállami szintű környezetvédelmi ellenőrzés uniós keretének meghatározása;

    f)

    a kibocsátási forrásokra, életciklus-elemzésekre, anyagciklusok lezárására és a körkörös gazdaság létrehozására irányuló hatékony politikák elfogadása, valamint a helyi és regionális önkormányzatok költségtérítési lehetőségeinek bővítése;

    g)

    az Európai Unió fenntartható városainak megerősítése. A hetedik környezetvédelmi cselekvési programnak továbbra is támogatnia kell a városok által kifejlesztett innovatív kezdeményezéseket, éspedig egyrészt tapasztalatcsere, másrészt a városok környezetvédelmi teljesítményét értékelő, a gazdasági, területi és társadalmi hatásokat is figyelembe vevő mutatók azonosítása és elfogadása útján, illetve a finanszírozási forrásokról szóló tájékoztatás és a fenntartható fejlődéshez hozzájáruló eszközök elterjesztése segítségével. Ezeket a mutatókat a helyi önkormányzatokkal való szoros együttműködésben kell kidolgozni;

    h)

    a fenntartható vidéki területi kezdeményezések támogatása;

    i)

    az EU hatékonyságának növelése a környezetvédelemmel kapcsolatos regionális és globális szintű problémák elleni küzdelemben, különösen a Rio+20 konferencián vállalt kötelezettségek keretében;

    j)

    kritériumok meghatározása a nemzeti szintű panaszkezelés érdekében, ideértve az olyan vitarendezési mechanizmusokat is, mint a közvetítés;

    k)

    az intelligens szabályozás elveinek betartása, valamint a hatásértékelés nyomon követése és elemzése, továbbá a versenyképességre kifejtett hatás vizsgálata;

    l)

    környezetvédelmi célok beépítése a kiemelt, például a vidékfejlesztéssel és a mezőgazdasággal kapcsolatos költségvetési tételekbe, valamint a strukturális fejlesztési alapokba;

    m)

    az összes kormányzati szint és a fejlesztési politika összes szakasza közötti kommunikáció javítása, az információs rendszerekbe és az internetes eszközökbe való beruházások növelése annak érdekében, hogy a polgárok és a közintézmények átlátható környezetvédelmi információkhoz juthassanak;

    n)

    a Régiók Bizottsága által létrehozott környezetvédelmi együttműködés technikai platformjának használata a párbeszéd és az információcsere megkönnyítése, valamint a helyi szintű gyakorlati végrehajtás javítása érdekében;

    o)

    olyan mechanizmusok létrehozása, amelyek lehetővé teszik, hogy a helyi és regionális önkormányzatok környezetvédelmi adatokat gyűjtsenek össze, valamint közös felelősség kialakítása a települések, régiók és tagállamok között az ilyen adatok gyűjtése, kezelése és nyomon követése terén;

    p)

    strukturált végrehajtási és információs keretrendszerek (SIIF) létrehozása minden uniós környezetvédelmi jogszabály tekintetében a helyi és regionális szintű hatóságok részvételével;

    q)

    a környezettudatos gondolkodás népszerűsítése érdekében a helyi és regionális önkormányzatok szintjén konkrét, a környezettel kapcsolatos nevelést célzó és az idevonatkozó lehetséges egyéni szerepvállalást ismertető programok kidolgozásának ösztönzése. A programoknak részvételre épülően, akár pályázati kiírások formájában kellene megvalósulniuk;

    r)

    a polgárok és a környezet közti kapcsolatok megerősítése a települések és a régiók által nyújtott, a különböző nemzedékeket megcélzó környezetvédelmi képzési és oktatási programok segítségével, hogy tudatosítsák az összes polgárban a környezetvédelmi problémákat;

    s)

    az IMPEL hálózat megerősítése és kibővítése az uniós környezetvédelmi jogszabályoknak való megfelelés érdekében, a szakértői értékelés és a legjobb gyakorlatok cseréjének előmozdítását szolgáló, hosszú távú finanszírozás biztosítása révén, továbbá az uniós környezetvédelmi jogszabályoknak való megfelelés érdekében, különösen a helyi és regionális önkormányzatok körében;

    t)

    a hetedik környezetvédelmi cselekvési program pozitív szerepének előmozdítása a – különösen a nagyszabású infrastrukturális beruházások terén történő – hosszú távú tervezéshez strukturált keretet biztosító vállalatok és helyi és regionális önkormányzatok támogatásában;

    u)

    a helyi közösségek és szövetségek felhasználása a polgároknak a hosszú távú környezetvédelmi stratégiák és célkitűzések meghatározása terén történő mobilizálásában, az európai alapoknak a környezetvédelmi infrastruktúrába és az ökoszisztéma-szolgáltatásokba irányuló beruházásokhoz történő felhasználásában, továbbá az éghajlatváltozáshoz, a biológiai sokféleség csökkenéséhez való alkalmazkodásban, a katasztrófák kockázatának csökkentésében, illetve a környezeti hatásvizsgálatra és a stratégiai környezeti vizsgálatra vonatkozó irányelvek alkalmazásával kapcsolatos képzésben;

    v)

    a városi környezet fenntartható kezelési formáinak beépítése a várostervezési dokumentumok előkészítésébe. Ezeknek előtérbe kell helyezniük az integrált környezeti tervezést, a fenntartható mobilitást, az elektromos közlekedési hálózatot, a kerékpárutakat, a városok központi területein elérhető kerékpárkölcsönzőket, az életminőséget és a közegészséget;

    55.

    A hetedik környezetvédelmi cselekvési program alapját képező stratégia részben a meghatározott célkitűzések teljesítéséhez kiválasztott konkrét szakpolitikai eszközöktől függ, ezeket pedig csak hatásvizsgálatot követően lehet meghatározni. A választott eszközök befolyásolják a költséghatékonyságot, konkrét társadalmi és gazdasági hatásaik lesznek, de a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak az uniós szinten elfogadott politikák és jogi aktusok végrehajtásában játszott szerepére is kihatnak. Az előző pontban taglalt intézkedéseknek nem szabad növelniük a helyi és regionális önkormányzatokra nehezedő pénzügyi nyomást. A Régiók Bizottsága szerint ezeknek az intézkedéseknek a költségét elsősorban az EU-nak vagy a nemzeti kormányoknak kell viselniük. A legfontosabb, hogy garantáljuk a gazdasági fejlődés fenntarthatóságát, biztosítva eközben a növekedést támogató és a polgárok egészségét védő ökoszisztémák ellenálló képességét.

    II.   MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

    1.   módosítás

    az európai bizottsági javaslat mellékletének 15. pontja

    Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

    Az RB módosítása

    A célkitűzések elérése sok esetben – a szubszidiaritás elvének megfelelően – elsősorban országos, regionális vagy helyi szintű cselekvést fog igényelni. Más esetekben uniós szintű kiegészítő intézkedésekre is szükség lesz. Mivel a környezetpolitika az Európai Unió megosztott hatáskörébe tartozik, e programnak egyik célja az, hogy a közös célokért és célkitűzésekért egységes legyen a fellépés, és hogy valamennyi vállalkozásra és közigazgatási szervre nézve egyenlő feltételek érvényesüljenek. Az egyértelműen kijelölt célok és célkitűzések biztos támpontot és kiszámítható cselekvési keretet jelentenek a politikai döntéshozóknak és a többi érdekeltnek: a régióknak, a településeknek, a vállalkozásoknak, a szociális partnereknek és az egyes állampolgároknak.

    A célkitűzések elérése sok esetben – a szubszidiaritás elvének megfelelően – elsősorban európai, országos, regionális vagy helyi szintű cselekvést fog igényelni. Más esetekben uniós szintű kiegészítő intézkedésekre is szükség lesz. Mivel a környezetpolitika az Európai Unió megosztott hatáskörébe tartozik, e programnak egyik célja az, hogy a közös célokért és célkitűzésekért egységes legyen a fellépés, és hogy valamennyi vállalkozásra és közigazgatási szervre nézve egyenlő feltételek érvényesüljenek. Az egyértelműen kijelölt célok és célkitűzések biztos támpontot és kiszámítható cselekvési keretet jelentenek a politikai döntéshozóknak és a többi érdekeltnek: a régióknak, a településeknek, a vállalkozásoknak, a szociális partnereknek és az egyes állampolgároknak.

    Indokolás

    A környezet javítása valamennyi kormányzási szint közös felelőssége.

    2.   módosítás

    az európai bizottsági javaslat mellékletének 43. pontja

    Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

    Az RB módosítása

    Az Európai Unió lakosságának nem elhanyagolható része továbbra is a WHO által ajánlott határértékeket meghaladó levegőszennyezettségi szinteknek van kitéve. Különösen ott van szükség cselekvésre, ahol emberek – különösen érzékeny vagy sérülékeny társadalmi csoportok – és ökoszisztémák vannak kitéve magas szennyezőanyag-szinteknek, mint például városokban vagy épületeken belül.

    Az Európai Unió lakosságának nem elhanyagolható része továbbra is a WHO által ajánlott határértékeket meghaladó levegőszennyezettségi szinteknek van kitéve. Különösen ott van szükség cselekvésre európai és nemzeti szinten, ahol emberek – különösen érzékeny vagy sérülékeny társadalmi csoportok – és ökoszisztémák vannak kitéve magas szennyezőanyag-szinteknek, mint például városokban vagy épületeken belül.

    Indokolás

    Ezen a téren különösen szükséges az uniós és nemzeti szintű fellépés.

    3.   módosítás

    az európai bizottsági javaslat mellékletének 58. pontja

    Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

    Az RB módosítása

    Másodszor az Európai Unió bővíteni fogja a vizsgálati és felügyeleti követelmények alkalmazási körét az uniós környezetjogban, s ennek kiegészítéseképpen uniós szinten megteremti az alapos aggodalomra okot adó helyzetek kezelésére alkalmas apparátust.

    Másodszor az Európai Unió a hangsúlyok célirányos kijelölése mellett, a jelenlegi felügyeleti előírásokkal kialakítható szinergiák kihasználásával bővíteni fogja a vizsgálati és felügyeleti követelmények alkalmazási körét az uniós környezetjogban, s ennek kiegészítéseképpen uniós szinten megteremti az alapos aggodalomra okot adó helyzeteknek a saját hatáskörén belül megvalósítható kezelésére alkalmas apparátust.

    Indokolás

    A felügyeletre vonatkozó előírásoknak a teljes uniós környezetvédelmi joganyagra való kibővítésekor gondoskodni kell az eljárás hatékonyságáról, elkerülendő, hogy a már amúgy is igen formalizált és körülményes uniós folyamatokat szükségtelenül még bürokratikusabbá tegyük. Nem világos továbbá, hogy indokolt-e, hogy az Európai Bizottságnak új hatáskörei legyenek. Ezért az 58. pont megfogalmazásánál rögzíteni kell, hogy az Európai Bizottság meglévő hatáskörei keretében lép fel. Ez nem mondana ellent az RB véleményének, mivel az a környezeti adatok kezelésének és cseréjének ésszerűsítését és korszerűsítését javasolja.

    4.   módosítás

    az európai bizottsági javaslat mellékletének 69. pontja

    Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

    Az RB módosítása

    Az ismeretekben még mindig jelentős hiányosságok vannak, köztük olyanok is, amelyek e program kiemelt célkitűzései szempontjából lényegesek. Az e hézagok betöltéséhez szükséges további kutatási beruházások nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a hatóságok és a vállalkozások szilárd – a társadalmi, gazdasági és környezeti hasznokat és költségeket híven tükröző – ismeretekre alapozhassák döntéseiket. Négy fontos hiányosság mutatkozik:

    A környezeti változások bonyolult kérdéseket vetnek fel – például az éghajlatváltozás és a katasztrófák hatásait, a fajveszteségnek az ökoszisztéma-szolgáltatásokra ható következményeit, a környezeti küszöbértékeket és az ökológiai fordulópontokat illetően –, melyek jobb megértéséhez a hiányzó adatok és ismeretek fejlett kutatásokkal való megszerzésére és megfelelő modellezési eszközökre van szükség. Noha a rendelkezésre álló ismeretek alapján teljes mértékben indokolt elővigyázatossági intézkedéseket tenni ezeken a területeken, a legmegfelelőbb válaszlépések kidolgozásához további kutatásokra van szükség bolygónk korlátait, a rendszerkockázatokat és társadalmunk azon képességét illetően, hogy mindezekkel megbirkózzon. Ennek részeként beruházásokat kell eszközölni a hiányos adatok és ismeretek kiegészítése, az ökoszisztéma-szolgáltatások feltérképezése és értékelése, valamint annak megértése érdekében, hogy a biológiai sokféleség e szolgáltatásokat hogyan támogatja, és hogy azok hogyan alkalmazkodnak az éghajlatváltozáshoz.

    […]

    Az ismeretekben még mindig jelentős hiányosságok vannak, köztük olyanok is, amelyek e program kiemelt célkitűzései szempontjából lényegesek. Az e hézagok betöltéséhez szükséges további kutatási beruházások nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a hatóságok és a vállalkozások szilárd – a társadalmi, gazdasági és környezeti hasznokat és költségeket híven tükröző – ismeretekre alapozhassák döntéseiket. Négy fontos hiányosság mutatkozik:

    A környezeti változások bonyolult kérdéseket vetnek fel – például az éghajlatváltozás és a katasztrófák hatásait, a fajveszteségnek az ökoszisztéma-szolgáltatásokra ható következményeit, a környezeti küszöbértékeket és az ökológiai fordulópontokat illetően –, melyek jobb megértéséhez a hiányzó adatok és ismeretek fejlett kutatásokkal való megszerzésére és megfelelő modellezési eszközökre van szükség. Az eddig az egyes részterületeken (pl. talaj, víz, éghajlat, levegő, növények, állatok) összpontosuló, nagymértékben szakosodott tudás egyre inkább ezek funkcionális kölcsönhatásaira koncentrál. Az ilyen ismeretek elengedhetetlenek az ökoszisztémák funkcionális és fenntartható irányításához. Ezek biztosítják, hogy elérjük azt a központi célt, hogy az ökoszisztémák stabilizálása egységes eljárás alapján történjen, és az eszközök hatékonyan kerüljenek felhasználásra. Noha a rendelkezésre álló ismeretek alapján teljes mértékben indokolt elővigyázatossági intézkedéseket tenni ezeken a területeken, a legmegfelelőbb válaszlépések kidolgozásához további kutatásokra van szükség bolygónk korlátait, a rendszerkockázatokat és társadalmunk azon képességét illetően, hogy mindezekkel megbirkózzon. Ennek részeként beruházásokat kell eszközölni a hiányos adatok és ismeretek kiegészítése, az ökoszisztéma-szolgáltatások feltérképezése és értékelése, valamint annak megértése érdekében, hogy a biológiai sokféleség e szolgáltatásokat hogyan támogatja, és hogy azok hogyan alkalmazkodnak az éghajlatváltozáshoz.

    […]

    Indokolás

    Az ökoszisztémák megértése terén mutatkozó tudásbeli hiányosságok gyors felszámolása elengedhetetlen ahhoz, hogy céltudatosan és hatékonyan intézkedéseket dolgozhassunk ki egy fenntartható környezetpolitika keretében, és egyúttal biztosíthassuk a szakmai átláthatóságot az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak a projekttámogatók számára fontos, a környezetvédelmi cselekvési programban előirányzott felmérése és értékelése, valamint nettó veszteségek esetén ezek kompenzálása terén. Így elkerülhetők az alacsony hatékonyságú stratégiák, amelyek terhet jelentenek például a projekttámogatók számára. Ez egybecseng az RB véleményével, amely a megvalósítható környezeti célokat és a tudásbeli hiányosságok felszámolását szorgalmazza.

    5.   módosítás

    az európai bizottsági javaslat mellékletének 83. pontja

    Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

    Az RB módosítása

    Noha a környezetvédelmi megfontolásoknak a többi uniós politikában és tevékenységben való érvényre juttatása 1997 óta a Szerződésben előírt követelmény, Európa környezetének általános állapota arra utal, hogy az eddigi eredmények, bár egyes területeken elismerésre méltók, mégsem voltak elegendők a negatív trendek megfordításához. E program számos kiemelt célkitűzésének megvalósításához a környezeti és éghajlat-változási megfontolásoknak még jobban érvényre kell jutniuk a többi szakpolitikában, és egyszerre többféle haszonnal járó, egységesebb és összefüggőbb politikai közelítésmódokra lesz szükség. Ez hozzá fog járulni ahhoz, hogy a nehéz kompromisszumok már az elején kezelhetők legyenek, ne pedig csak a végrehajtási szakaszban, és hogy az elkerülhetetlen hatásokat eredményesebben lehessen mérsékelni. A stratégiai környezeti vizsgálatra vonatkozó irányelv és a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó irányelv, ha helyesen alkalmazzák őket, hatékony eszközök annak biztosítására, hogy a tervekben, programokban és projektekben érvényre jussanak a környezetvédelmi követelmények. A helyi és regionális hatóságoknak – tekintve, hogy általában ők döntenek a szárazföldi és tengeri területek használatáról – különösen fontos szerepet kell vállalniuk a környezeti hatások vizsgálatában, valamint a természeti tőke védelmében és megőrzésében, tudván, hogy ez az éghajlatváltozás hatásaival és a természeti katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség növelését is szolgálja.

    Noha a környezetvédelmi megfontolásoknak a többi uniós politikában és tevékenységben való érvényre juttatása 1997 óta a Szerződésben előírt követelmény, Európa környezetének általános állapota arra utal, hogy az eddigi eredmények, bár egyes területeken elismerésre méltók, mégsem voltak elegendők a negatív trendek megfordításához. E program számos kiemelt célkitűzésének megvalósításához a környezeti és éghajlat-változási megfontolásoknak még jobban érvényre kell jutniuk a többi szakpolitikában, és egyszerre többféle haszonnal járó, egységesebb és összefüggőbb politikai közelítésmódokra lesz szükség. Ez hozzá fog járulni ahhoz, hogy a nehéz kompromisszumok már az elején kezelhetők legyenek, ne pedig csak a végrehajtási szakaszban, és hogy az elkerülhetetlen hatásokat eredményesebben lehessen mérsékelni. Az EU kibocsátási forrásokra irányuló politikájának ambíciószintjét össze kell hangolni az ágazati környezetvédelmi célkitűzésekkel, a forrásokon alapuló intézkedések menetrendjét pedig a kibocsátási célkitűzésekre kiszabott határidőkkel. A stratégiai környezeti vizsgálatra vonatkozó irányelv és a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó irányelv, ha helyesen alkalmazzák őket, hatékony eszközök annak biztosítására, hogy a tervekben, programokban és projektekben érvényre jussanak a környezetvédelmi követelmények. A helyi és regionális hatóságoknak – tekintve, hogy általában ők döntenek a szárazföldi és tengeri területek használatáról – különösen fontos szerepet kell vállalniuk a környezeti hatások vizsgálatában, valamint a természeti tőke védelmében és megőrzésében, tudván, hogy ez az éghajlatváltozás hatásaival és a természeti katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség növelését is szolgálja.

    Indokolás

    A kibocsátási forrásokra irányuló politika határideit és ambíciószintjeit össze kell hangolni az ágazati környezetvédelmi célkitűzésekkel.

    6.   módosítás

    az európai bizottsági javaslat mellékletének 86. pontja

    Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

    Az RB módosítása

    A környezeti megfontolások fokozottabb érvényre juttatása és a politikai koherencia növelése érdekében a program biztosítani fogja, hogy 2020-ra:

    a)

    az ágazati politikákat a környezettel és az éghajlattal kapcsolatos vonatkozó célértékek és célkitűzések elérésre törekedve dolgozzák ki és hajtsák végre uniós és tagállami szinten.

    Ennek feltétele különösen, hogy:

    a)

    az uniós és tagállami szintű politikai kezdeményezések – beleértve a meglévő politikák felülvizsgálatait és reformjait, valamint az új kezdeményezéseket is – környezeti és éghajlat-változási feltételeket és ösztönzőket is tartalmazzanak;

    b)

    koherenciájuk és eredményességük biztosítása érdekében az uniós és a tagállami szintű politikai kezdeményezések minden esetben előzetes környezeti, társadalmi és gazdasági hatásvizsgálat tárgyai legyenek.

    A környezeti megfontolások fokozottabb érvényre juttatása és a politikai koherencia növelése érdekében a program biztosítani fogja, hogy 2020-ra:

    a)

    az ágazati politikákat a környezettel és az éghajlattal kapcsolatos vonatkozó célértékek és célkitűzések elérésre törekedve dolgozzák ki és hajtsák végre uniós és tagállami szinten.

    Ennek feltétele különösen, hogy:

    a)

    az uniós és tagállami szintű politikai kezdeményezések – beleértve a meglévő politikák felülvizsgálatait és reformjait, valamint az új kezdeményezéseket is – környezeti és éghajlat-változási feltételeket és ösztönzőket is tartalmazzanak;

    b)

    az EU kibocsátási forrásokra irányuló politikájának ambíciószintjét össze kell hangolni az ágazati környezetvédelmi célkitűzésekkel, valamint a forrásokon alapuló intézkedésekre és kibocsátási célkitűzésekre kiszabott határidőkkel;

    c)

    koherenciájuk és eredményességük biztosítása érdekében az uniós és a tagállami szintű politikai kezdeményezések minden esetben előzetes környezeti, társadalmi és gazdasági hatásvizsgálat tárgyai legyenek.

    Indokolás

    A kibocsátási forrásokra irányuló politika határideit és ambíciószintjeit össze kell hangolni az ágazati környezetvédelmi célkitűzésekkel.

    7.   módosítás

    az európai bizottsági javaslat mellékletének 89. pontja

    Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

    Az RB módosítása

    Az uniós polgárok – akár városon, akár vidéken laknak – számos olyan uniós szakpolitikának és kezdeményezésnek látják előnyét, amely a városi területek fenntartható fejlődését szolgálja. Ehhez azonban a közigazgatási szintek közötti és a közigazgatási határokon átívelő, tényleges és hatékony koordinációra van szükség, és arra, hogy a regionális és helyi hatóságokat következetesen bevonják a városi környezet minőségét érintő politikák tervezésébe, megfogalmazásába és fejlesztésébe. A nemzeti és regionális szintű koordinációs mechanizmusoknak a következő finanszírozási időszak Közös Stratégiai Keretében javasolt továbbfejlesztése, valamint a városfejlesztési platform létrehozása ezt a célt fogja szolgálni, továbbá növelni fogja az érdekcsoportok és a nyilvánosság részvételét az őket érintő döntésekben. A helyi és regionális hatóságoknak előnye fog származni a környezeti adatgyűjtés és -kezelés ésszerűsítésére, valamint az információ és a legjobb gyakorlatok cseréjének megkönnyítésére szolgáló eszközök továbbfejlesztéséből, valamint a környezetjog uniós, nemzeti és helyi szintű végrehajtásának javítását szolgáló erőfeszítésekből is. Ez összhangban van a Rio+20 csúcstalálkozón annak előmozdítására tett kötelezettségvállalással, hogy a fenntartható városok és városi lakóövezetek tervezése, építése és irányítása integrált megközelítést kövessen. A városi tér tervezésének integrált – vagyis a gazdasági és társadalmi kihívásokon kívül a hosszú távú környezeti megfontolásokat is messzemenően figyelembe velő – megközelítései elengedhetetlenek ahhoz, hogy a városi közösségek fenntartható, hatékony és egészséges lakó- és munkakörnyezetet alkossanak.

    Az uniós polgárok – akár városon, akár vidéken laknak – számos olyan uniós szakpolitikának és kezdeményezésnek látják előnyét, amely a városi területek fenntartható fejlődését szolgálja. Ehhez azonban a közigazgatási szintek közötti és a közigazgatási határokon átívelő, tényleges és hatékony koordinációra van szükség, és arra, hogy a regionális és helyi hatóságokat következetesen bevonják a városi környezet minőségét érintő politikák tervezésébe, megfogalmazásába és fejlesztésébe. A nemzeti és regionális szintű koordinációs mechanizmusoknak a következő finanszírozási időszak Közös Stratégiai Keretében javasolt továbbfejlesztése, valamint a városfejlesztési platform létrehozása ezt a célt fogja szolgálni, továbbá növelni fogja az érdekcsoportok és a nyilvánosság részvételét az őket érintő döntésekben. A helyi és regionális hatóságoknak előnye fog származhat ni a környezeti adatgyűjtés és -kezelés ésszerűsítésére, valamint az információ és a legjobb gyakorlatok cseréjének megkönnyítésére szolgáló eszközök továbbfejlesztéséből, valamint a környezetjog uniós, nemzeti és helyi szintű végrehajtásának javítását szolgáló erőfeszítésekből is. Ez összhangban van a Rio+20 csúcstalálkozón annak előmozdítására tett kötelezettségvállalással, hogy a fenntartható városok és városi lakóövezetek tervezése, építése és irányítása integrált megközelítést kövessen. A városi tér tervezésének integrált – vagyis a gazdasági, és társadalmi és területi kihívásokon kívül a hosszú távú környezeti megfontolásokat is messzemenően figyelembe vevő – megközelítései elengedhetetlenek ahhoz, hogy a városi közösségek fenntartható, hatékony és egészséges lakó- és munkakörnyezetet alkossanak.

    Indokolás

    A társadalmi és gazdasági vetületeken túl a területi kihívások is fontosak.

    8.   módosítás

    az európai bizottsági javaslat mellékletének 90. pontja

    Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

    Az RB módosítása

    Az Európai Uniónak továbbra is támogatnia és adott esetben bővítenie kellene azokat a meglévő kezdeményezéseket, amelyek támogatják a városok innovációját, legjobb gyakorlatait, hálózatba szerveződését és eszmecseréjét, és amelyek arra ösztönzik őket, hogy kamatoztassák a fenntartható városfejlesztésben betöltött élszerepüket. Az Európai Unió intézményeinek és a tagállamoknak meg kellene könnyíteniük és ösztönözniük kellene, hogy a kohéziós politika keretében és az egyéb forrásokból szerezhető uniós finanszírozást igénybe vegyék azon erőfeszítések támogatására, amelyeket a városok a fenntartható városfejlesztés, a tudatosságnövelés és a helyi szereplők részvételre ösztönzése érdekében tesznek. A városokra irányadó fenntarthatósági kritériumok kidolgozása és elfogadása közös viszonyítási alapot teremtene az ilyen kezdeményezések céljára, és előmozdítaná a fenntartható városfejlesztés koherens, integrált megközelítését.

    Az Európai Uniónak továbbra is támogatnia és adott esetben bővítenie kellene azokat a meglévő kezdeményezéseket, amelyek támogatják a városok innovációját, legjobb gyakorlatait, hálózatba szerveződését és eszmecseréjét, és amelyek arra ösztönzik őket, hogy kamatoztassák a fenntartható városfejlesztésben betöltött élszerepüket. Az Európai Unió intézményeinek és a tagállamoknak meg kellene könnyíteniük és ösztönözniük kellene, hogy a kohéziós politika keretében és az egyéb forrásokból szerezhető uniós finanszírozást igénybe vegyék azon erőfeszítések támogatására, amelyeket a városok a fenntartható városfejlesztés, a tudatosságnövelés és a helyi szereplők részvételre ösztönzése érdekében tesznek. A szubszidiaritás elveinek tiszteletben tartása mellett a A városokra irányadó fenntarthatósági kritériumok mutatók kidolgozása és elfogadása közös viszonyítási alapot teremthet ene az ilyen kezdeményezések céljára, és előmozdíthatja aná a fenntartható városfejlesztés koherens, integrált megközelítését. A fenntarthatósági mutatókat a helyi önkormányzatokkal, illetve a környezetvédelmi és statisztikai hivatalokkal szoros együttműködésben fogják kidolgozni, oly módon, hogy a tendenciák értékelésekor garantálják a szükséges harmonizációt és összehasonlíthatóságot.

    Indokolás

    A környezeti mutatók kapcsán az összehasonlítás megbízhatósága érdekében szükség van gyakorlati tapasztalatokra, valamint az alapadatok és a statisztikai feldolgozás pontos összehangolására. A helyi önkormányzatoknak részt kell venniük a folyamatban, de az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) és az Eurostat bevonása is elengedhetetlen.

    9.   módosítás

    az európai bizottsági javaslat mellékletének 91. pontja

    Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

    Az RB módosítása

    Az Európai Unió városainak fenntarthatóbbá tétele érdekében a program biztosítani fogja, hogy 2020-ra:

    a)

    az Európai Unió városainak többsége a fenntartható várostervezés és rendezés érdekében célirányos politikát hajtson végre;

    Ennek feltétele különösen, hogy:

    a)

    a városok környezeti teljesítményének értékelése céljából, a gazdasági és társadalmi hatások figyelembevételével kritériumrendszer kerüljön meghatározásra és elfogadásra;

    b)

    a városok tájékoztatást kapjanak a városi fenntarthatóság javítását szolgáló intézkedések finanszírozásáról, és ilyen finanszírozáshoz juthassanak.

    Az Európai Unió városainak fenntarthatóbbá tétele érdekében a program biztosítani fogja, hogy 2020-ra:

    a)

    az Európai Unió városainak többsége a fenntartható várostervezés és rendezés érdekében célirányos politikát hajtson végre;

    Ennek feltétele különösen, hogy:

    a)

    arra az esetre, amikor az általános városi területrendezési terveket korábban és azt megelőzően kell elkészíteni, hogy rendelkezésre állnának a városok környezeti teljesítményének értékelése éhez szükséges mutatók, a nemzeti kormányoknak átmenetileg biztosítani kellene azt a lehetőséget, hogy a gazdasági és társadalmi hatások és a történelmi és földrajzi sajátosságok figyelembevételével, valamint a városszakértők (így a várostervezők és építészek) szakmai tudásának felhasználásával felbecsüljék a környezetvédelmi követelményeket. céljából, a gazdasági és társadalmi hatások figyelembevételével kritériumrendszer kerüljön meghatározásra és elfogadásra; A fenntarthatósági mutatók kidolgozására a helyi önkormányzatokkal, illetve a környezetvédelmi és statisztikai hivatalokkal szoros együttműködésben kerül majd sor, oly módon, hogy a tendenciák értékelésekor garantálják a szükséges harmonizációt és összehasonlíthatóságot. A már elkészült tervek ez alól kivételt jelenthetnek;

    b)

    a városok tájékoztatást kapjanak a városi fenntarthatóság javítását szolgáló intézkedések finanszírozásáról, és ilyen finanszírozáshoz juthassanak.

    Indokolás

    A környezeti mutatók kapcsán az összehasonlítás megbízhatósága érdekében szükség van gyakorlati tapasztalatokra, valamint az alapadatok és a statisztikai feldolgozás pontos összehangolására. A helyi önkormányzatoknak részt kell venniük a folyamatban, de az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) és az Eurostat bevonása is elengedhetetlen. Problémát jelent továbbá, hogy számos városnak egy vagy két év után meg kell újítania az általános területrendezési tervét, még mielőtt a városok – érthető okokból – meghatároznák a városok környezetvédelmi teljesítményének értékelésére szóló mutatókat. Nem helyes a régi tervekhez ragaszkodni, és azokat meghosszabbítani. Ezért azt javasoljuk e probléma megoldására, hogy a nemzeti kormányok kapjanak átmenetileg lehetőséget arra, hogy felbecsüljék a környezetvédelmi követelményeket, és így ne fékezzék le a harmonizált és fenntartható területi fejlődést.

    10.   módosítás

    az európai bizottsági javaslat mellékletének 100. pontja

    Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

    Az RB módosítása

    A regionális és globális környezeti és éghajlat-változási kihívások uniós kezelésének hatékonyabbá tétele érdekében a program biztosítani fogja, hogy 2020-ra:

    […]

    Ennek feltétele különösen, hogy:

    a)

    lépések történjenek olyan fenntartható fejlődési célok elfogadására, amelyek: a) az inkluzív zöld gazdaság és a fenntartható fejlődés tágabb célkitűzései szempontjából kulcsfontosságú területekre – energia, víz, élelmezésbiztonság, óceánok, fenntartható fogyasztás és termelés – és horizontális kérdésekre – méltányosság, társadalmi befogadás, emberhez méltó foglalkoztatás, jogállamiság és jó kormányzás – vonatkoznak; b) univerzálisan, a fenntartható fejlődés mindhárom területén alkalmazhatók; c) célértékek és mutatók segítségével kerülnek értékelésre, és azokkal el vannak látva, és d) a 2015 utáni időszakra szóló fejlesztési kerettel koherens és szerves egészet alkotnak, továbbá támogatják az éghajlat-változási cselekvéseket.

    b)

    az ENSZ Környezetvédelmi Programjának megerősítése révén lépések történjenek egy, a fenntartható fejlődést szolgáló hatékonyabb ENSZ-struktúra kialakítására – összhangban a Rio+20 csúcstalálkozó eredményeivel, és továbbra is kiállva amellett, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Programját egy ENSZ-ügynökség rangjára emeljék –, továbbá támogatásban részesüljenek a multilaterális környezetvédelmi megállapodások közötti szinergiák fokozására irányuló erőfeszítések;

    c)

    erőteljesebb hatást fejtsenek ki a különböző finanszírozási források többek között az adók, a hazaierőforrás-mozgósítás, a magánberuházás, valamint az új és innovatív források bevonása révén, és lehetőségek teremtődjenek a fejlesztési támogatásnak a többi finanszírozási forrás bevonása céljából való hasznosítására a Rióban, valamint az Európai Unió saját szakpolitikáiban – beleértve az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a biológiai sokféleség finanszírozásával kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalásokat is – foglalt, a fenntartható fejlődés finanszírozására irányuló stratégiák részeként;

    […]

    A regionális és globális környezeti és éghajlat-változási kihívások uniós kezelésének hatékonyabbá tétele érdekében a program biztosítani fogja, hogy 2020-ra:

    […]

    Ennek feltétele különösen, hogy:

    a)

    lépések történjenek olyan fenntartható fejlődési célok elfogadására, amelyek: a) az inkluzív zöld gazdaság és a fenntartható fejlődés tágabb célkitűzései szempontjából kulcsfontosságú területekre – energia, víz, élelmezésbiztonság, óceánok, fenntartható fogyasztás és termelés – és horizontális kérdésekre – méltányosság, társadalmi befogadás, emberhez méltó foglalkoztatás, jogállamiság és jó kormányzás – vonatkoznak; b) univerzálisan, a fenntartható fejlődés mindhárom területén alkalmazhatók; c) célértékek és mutatók segítségével kerülnek értékelésre, és azokkal el vannak látva, és d) a 2015 utáni időszakra szóló fejlesztési kerettel koherens és szerves egészet alkotnak, továbbá támogatják az éghajlat-változási cselekvéseket.

    b)

    az ENSZ Környezetvédelmi Programjának megerősítése révén lépések történjenek egy, a fenntartható fejlődést szolgáló hatékonyabb ENSZ-struktúra kialakítására – összhangban a Rio+20 csúcstalálkozó eredményeivel, és továbbra is kiállva amellett, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Programját egy ENSZ-ügynökség rangjára emeljék –, továbbá támogatásban részesüljenek a multilaterális környezetvédelmi megállapodások közötti szinergiák fokozására irányuló erőfeszítések;

    c)

    további finanszírozási eszközöket bocsássanak rendelkezésre a különösen nagy költséggel járó, 2020-ig megvalósítandó környezetvédelmi intézkedésekre – különösen a károsodott ökoszisztémák zöld infrastruktúrák révén történő javítását célzó lépésekre –, valamint erőteljesebb hatást fejtsenek ki a különböző finanszírozási források többek között az adók, a hazaierőforrás-mozgósítás, a magánberuházás, valamint az új és innovatív források bevonása révén, és lehetőségek teremtődjenek a fejlesztési támogatásnak a többi finanszírozási forrás bevonása céljából való hasznosítására a Rióban, valamint az Európai Unió saját szakpolitikáiban – beleértve az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a biológiai sokféleség finanszírozásával kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalásokat is – foglalt, a fenntartható fejlődés finanszírozására irányuló stratégiák részeként;

    […]

    Indokolás

    A célok határidőre történő elérése érdekében ajánlatos utalni a nagy költségekkel járó, 2020-ig megvalósítandó környezetvédelmi intézkedések – például a szétforgácsolt ökoszisztémák zöld infrastruktúrák (ún. „zöldhidak”) révén történő újbóli összekapcsolása – uniós finanszírozási eszközeinek rendelkezésre bocsátására. A tagállami szintű tapasztalatok azt mutatják, hogy e cél megvalósításához hiányoznak a finanszírozási alapok. Az RB véleménye kiemeli, hogy a hiteles uniós politikához megvalósítható célok kellenek, illetve hogy a célok eléréséhez megfelelő finanszírozási alapra van szükség.

    Kelt Brüsszelben, 2013. május 30-án.

    a Régiók Bizottsága elnöke

    Ramón Luis VALCÁRCEL SISO


    (1)  CdR 164/2010 fin, 2012. április 20-i európai parlamenti állásfoglalás (2011/2194(INI)).

    (2)  CdR 187/2011 fin.

    (3)  Ezt ajánlja a CdR 101/2011 fin jelű vélemény is.


    Top