52012SC0064

BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM

A HATÁSVIZSGÁLAT ÖSSZEFOGLALÁSA

amely a következő dokumentumot kíséri:

Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről (EGT-vonatkozású szöveg) és Javaslat A TANÁCS RENDELETE a kollektív fellépéshez való jognak a letelepedés szabadságával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggésben való gyakorlásáról (EGT-vonatkozású szöveg)

1.           Bevezetés

A 96/71/EK irányelv[1] (a továbbiakban: irányelv) az EUMSZ 53. cikkének (1) bekezdése és 62. cikke alapján meghatározza, hogy melyek azok az alapvető munkafeltételek, amelyeket a munkavállalókat ideiglenesen egy adott fogadó országba kiküldő vállalatnak a fogadó országban be kell tartania. Ez nagymértékben elősegíti a határokon átnyúló szolgáltatások biztosítását, mivel a szolgáltatónak nem kell a befogadó ország valamennyi foglalkoztatási szabályát ismernie és alkalmaznia. Ugyanakkor az irányelv jelentős védelmet nyújt a kiküldetésben lévő munkavállalóknak, és elkerülhetővé teszi, hogy a befogadó ország munkafeltételei a verseny hatására kedvezőtlen irányba változzanak.

A kiküldetésben lévő munkavállalók három kategóriába tartoznak: szolgáltatási szerződés keretében kiküldött munkavállalók, vállalaton belül áthelyezett munkavállalók és kölcsönmunkaerő. Az irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében megállapított alapvető, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok és feltételek (a továbbiakban: alkalmazandó munkafeltételek) közé a következők tartoznak: maximális munkaidő és minimális pihenőidő; minimális fizetett éves szabadság; minimális bérszint, beleértve a túlóradíjakat; a munkavállalók rendelkezésre bocsátásának feltételei, különösen a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozások esetében; munkahelyi egészség, biztonság és higiénia; védintézkedések a várandós vagy gyermekágyas nők, gyermekek és fiatalok munkaviszonyára vonatkozó szabályokat illetően; férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód és más megkülönböztetést tiltó rendelkezések.

Amennyiben ezeket a foglalkoztatási feltételeket törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés írja elő, a tagállamok kötelesek alkalmazni azokat a területükre kiküldött munkavállalókra. A tagállamok akkor is kötelesek alkalmazni e feltételeket a kiküldött munkavállalókra, ha olyan kollektív megállapodás vagy választott bírósági határozat állapítja meg azokat, amelyet a 4. cikk (8) bekezdése értelmében általánosan alkalmazandónak nyilvánítottak. Az építési munkák területén folytatott tevékenységektől eltérő egyéb tevékenységek tekintetében a tagállamoknak lehetőségük van a kollektív megállapodásokban vagy választott bírósági határozatokban megállapított, munkaviszonyra vonatkozó szabályokat alkalmazni (3. cikk, (10) bekezdés, második francia bekezdés), az elsődleges jognak megfelelően.

Az irányelv 4., 5. és 6. cikke emellett az információkhoz való hozzáférésről, a közigazgatási együttműködésről, a kötelezettségek érvényesítéséről és a joghatóságról rendelkezik.

2.           Információgyűjtés és konzultáció az érdekeltekkel

2009 óta a Bizottság négy utólagos értékelő tanulmányt készített a kiküldetés társadalmi, gazdasági és jogi szempontjainak vizsgálata céljából. A hatásvizsgálat előkészítése érdekében 2011-ben külső tanácsadó előzetes értékelő vizsgálatot végzett. Ebben figyelembe vették a munkavállalók kiküldetésével foglalkozó szakértői bizottság munkáját, különösen azt a kísérleti projektet, amely a belső piaci információs rendszer (IMI) mint a munkavállalók kiküldetése terén felhasználható elektronikus információcsere-rendszer különálló, specifikus alkalmazására vonatkozik.

A Bizottság nyilvános konzultációt tartott 50 javaslatról a belső piac fellendítése érdekében („Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című, 2010. október 27-i közlemény), beleértve két, e hatásvizsgálatban értékelt jogalkotási indítványra vonatkozó javaslatot. 2011. június 27–28-án a Bizottság konferenciát szervezett Brüsszelben az alapvető szociális jogokról, valamint a munkavállalók szolgáltatásnyújtás keretében történő kiküldetéséről, melyen részt vettek a fő érdekelt felek (tagállamok, uniós és nemzeti szintű szociális partnerek, uniós intézmények, nemzetközi szervezetek, továbbá egyetemek képviselői és kutatók). Ez az alkalom további lehetőséget biztosított az érdekelt feleknek és a legfontosabb politikai szereplőknek arra, hogy véleményt nyilvánítsanak a Bizottság által a szabályozási lehetőségekkel kapcsolatban felvázolt elképzelésekről, valamint az egységes piaci intézkedéscsomagban bejelentett jogalkotási kezdeményezések (úgynevezett Monti II. rendelet, valamint az érvényesítésről szóló irányelv) lehetséges tartalmáról.

3.           Problémameghatározás

3.1.        A kiküldetés jelensége

3.1.1.     A jelenség kiterjedése

Az egyetlen uniós szintű adatforrás a Bizottság által a tagállami hatóságokkal együttműködve a szociális biztonság területén az E101 jelű igazolásokkal kapcsolatban végzett szisztematikus adatgyűjtés (2005–2009 között)[2]. Ez az adatbázis azonban csak korlátozott mértékben hasznos. A kiküldetések, nem pedig a kiküldött munkavállalók számát méri (ugyanaz a személy többször is részt vehet kiküldetésben). Ráadásul az E101 jelű szociális biztonsági formanyomtatványt nem kapja meg minden, kiküldetésben lévő munkavállaló, akár azért, mert ezt nem írják elő (a 12 hónapnál tovább tartó kiküldetést szociális biztonsági szempontból nem veszik figyelembe), akár mert egyes vállalatok nem kérelmeznek E101 jelű formanyomtatványokat munkavállalóik kiküldetése esetén, különösen a kifejezetten rövid távra szóló kiküldetéseknél.

Ilyen ellentmondások mellett úgy becsülhető, hogy évente körülbelül egymillió munkavállalót küld a munkaadója kiküldetésbe az egyik tagállamból egy másikba.

Az EU-n belüli munkavállalói mobilitást tekintve 2007-ben a nem saját hazájukban dolgozó uniós EU-27 polgárok között a kiküldetésben lévők aránya 18,5%-ot tett ki. A kiküldetés a gazdaságilag aktív népességnek azonban csak nagyon kis részét érinti (az EU-15-be tartozó küldő országok gazdaságilag aktív népességének 0,4%-át és az EU-12-be tartozó küldő országok gazdaságilag aktív népességének 0,7%-át). Noha a kiküldetés a munkavállalók mobilitása szempontjából – különösen egyes országokban és ágazatokban – jelentős, az EU munkaerőpiacán továbbra is aránylag kisebb horderejű jelenség[3].

3.1.2.     Ágazatspecifikus bontás

A rendelkezésre álló adatok alapján 2009-ben a kiküldetésben lévő munkavállalók átlagosan mintegy 55%-a került az ipari ágazatokba. Ezen ágazatok közül az építőipari a legfontosabb: itt valósul meg a kiküldetések 24%-a. A szolgáltatási szektorban történő kiküldetések átlagosan a kiküldetések 44%-át teszik ki, melyek közül a legfontosabbak a pénzügyi közvetítési és üzleti tevékenységek (16%), a közlekedés, a raktározás és a kommunikáció (7%). Az építési ágazatban a kiküldetések terén a kkv-k erőteljes, elsősorban alvállalkozóként[4] megvalósuló jelenléte tapasztalható.

Két, a kiküldetés jelenségét befolyásoló tényezőket vizsgáló tanulmány[5] megállapításai szerint az alábbi tényezők a legfontosabbak: a földrajzi közelség tűnik a legfontosabb tényezőnek, mellyel a kiküldetések eloszlása és folyamata (a jelenség iránya és kiterjedése) magyarázható; a fogadó országban jelentkező munkaerő-költségek; munkaerőhiány és a szakképzett munkaerő hiánya, továbbá a szakosodás, különösen a nagy munkaerő-költségű tagállamokból más tagállamba való kiküldetés esetében; a küldő országok munkanélküli rátája (különösen az alacsony munkaerő-költségű országokban); a gazdasági piaci integráció szintje a tagállamok között (azonban ez kevésbé releváns).

3.1.3.     A kiküldetés hatásai

Annak ellenére, hogy számuk az összes munkavállalóhoz viszonyítva kicsi, a kiküldetésben lévő munkavállalók foglalkoztatása bizonyos ágazatokban fontos szerepet tölt be a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásban. A nemzetközi szolgáltatásnyújtás lehetőséget nyújt az üzleti tevékenység Európát átfogó kiterjesztésére, különösen a kkv-k számára. A kiküldetés üzleti és foglalkoztatási lehetőségeket kínál, és a küldő ország számára jövedelemforrásként szolgál. A fogadó országban hozzájárul a versenyképesség és a hatékonyság növeléséhez.

A kiküldetés mind a küldő, mind a fogadó országban hatással van a munkaerőpiacokra. A küldő országokban munkalehetőséget kínál, a fogadó országokban pedig betölti a készség- és munkaerőhiányt. A kiküldetések ezért hatékonyabb tagállamközi munkaerő-megoszlást tesznek lehetővé. A fogadó munkaerőpiacokon ugyanakkor eltolódásokhoz vezethet, ha a helyi munkavállalók helyett kiküldetésben lévőket kezdenek foglalkoztatni. E hatás erőssége attól függ, létezik-e munkaerő-túlkínálat az adott ágazatokban és szakmákban. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy – mivel a munkahelyteremtés az EU-ban nagymértékben támaszkodik a szolgáltatások integrált piacának fejlesztésére – a kiküldetés hatékonyan hozzájárulhat a munkahelyteremtéshez.

3.2.        A megoldásra váró problémák

3.2.1.     Az alkalmazandó munkafeltételek végrehajtásával, nyomon követésével és érvényesítésével – beleértve a munkavállalók jogainak védelmét – összefüggő problémák

3.2.1.1.  1a. probléma: A munkaadóknak és a kiküldetésben lévő munkavállalóknak nyújtott tájékoztatás terén tapasztalt hiányosságok

Az irányelv 4. cikke (3) bekezdésében szereplő kötelezettség ellenére a fogadó tagállamban alkalmazandó munkafeltételekre vonatkozó információk gyakran nehezen hozzáférhetők, nem egységesek és minőségük nem megfelelő. Ezek az információk alapvetően fontosak a szolgáltatásnyújtóknak az alkalmazandó munkafeltételek garantálása érdekében, valamint a kiküldetésben lévő munkavállalóknak jogaik érvényesítése céljából.

3.2.1.2.  1b. probléma: Hiányosságok az ellenőrzés, a nyomon követés és az érvényesítés terén

Az irányelv 5. cikke értelmében a tagállamoknak megfelelő intézkedéseken keresztül kell biztosítaniuk az irányelv rendelkezéseinek való megfelelést, mindenekelőtt az alkalmazandó munkafeltételek érvényesítését célzó, megfelelő eljárások biztosítása érdekében. Az irányelvben foglalt jogok nyomon követésének és érvényesítésének módját nemzeti szinten kell meghatározni. Az ellenőrzéssel, nyomon követéssel és érvényesítéssel kapcsolatos intézkedésekben előforduló hiányosságok komoly kockázatot jelentenek arra nézve, hogy a fogadó ország alkalmazandó munkafeltételeit nem tartják tiszteletben, különös tekintettel a bérekre, a munkaidőre és az egészségügyi és biztonsági feltételekre. Emellett a versenyellenes magatartást is elősegíthetik. Az ilyen hiányosságokhoz gyakran társul az, hogy a kiküldetés legtöbbször rövid időre szól, ami megnehezíti az ellenőrző hatóságok feladatát.

3.2.1.3.  1c. probléma: A szolgáltatókra háruló felesleges adminisztratív követelmények és ellenőrzési intézkedések

A tagállamoknak be kell tartaniuk az irányelv 5. cikkében előírt kötelezettségeket, a hatályos uniós jogszabálynak megfelelően, különösen a szolgáltatásnyújtás szabadsága tekintetében, összhangban az Európai Bíróság értelmezésével. A 2007. évi feltáró megfigyelés azt mutatta, hogy számos tagállam olyan adminisztratív kötelezettségeket és ellenőrző intézkedéseket ír elő a szolgáltatóknak, amelyek nem egyeztethetők össze a hatályos uniós jogszabályokkal[6].

3.2.1.4.  1d. probléma: Az igazgatási együttműködés terén tapasztalható hiányosságok

Az irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése kötelezettségeket ír elő a nemzeti hatóságok közötti együttműködést illetően, és a tagállamokat teszi felelőssé az együttműködéshez szükséges feltételek megteremtéséért. Az irányelv rendelkezései azonban nem kellően pontosak. A tagállamok közötti igazgatási együttműködés megfelelő működése a megfelelőségellenőrzés lényeges eszköze. Ennek a COM(2007) 304-ben említett tulajdonképpeni hiánya akadályozza az irányelv megfelelő alkalmazását, és legalább részben magyarázatul szolgál más problémákra, mint például az aránytalan ellenőrző intézkedések.

3.2.1.5.  1e. probléma: A kiküldetésben lévő munkavállalók védelme az egyéni foglalkoztatási feltételekről folytatott viták során nem megfelelő

Az irányelv 6. cikke joghatósági záradékot tartalmaz, amely lehetővé teszi a kiküldetésben lévő munkavállaló számára, hogy az irányelv által biztosított jogait érvényre juttassa a fogadó államban. Ugyanakkor bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a kiküldetésben lévő munkavállalók nem részesülnek megfelelő védelemben az egyéni foglalkoztatási feltételekre vonatkozó viták során.

3.2.2.     A kiküldött munkavállalói jogállással a jogszabályok kijátszása vagy megkerülése céljából elkövetett visszaélések

3.2.2.1.  2a. probléma: A kiküldetés elveszíti ideiglenes jellegét vagy rotációban ismétlődik

Ahhoz, hogy a kiküldetésben lévő és a migráns munkavállalóknak nyújtott elbánás közötti különbség – azaz, hogy az elsőt alapvédelem, míg a másodikat egyenlő bánásmód illeti meg – indokolt legyen, a kiküldetésnek ideiglenes jellegűnek kell lennie. Ha a kiküldetés időtartama túl hosszú, és tartóssá válik, a két kategória jogállása közötti különbség nem vélelmezhető többé. Ugyanez a helyzet áll elő, ha ugyanazt a munkavállalót vagy más munkavállalókat egy vállalkozás ismételten foglalkoztatja úgy, hogy ugyanazon munka elvégzésére másik tagállamba küldi ki (rotációs kiküldetés).

A problémát elsősorban az okozza, hogy nincsenek olyan kritériumok, amelyek lehetővé tennék a tagállami hatóságok számára annak megállapítását, hogy egy kiküldetés ideiglenes jellegű-e. Ennek az irányelvnek az alkalmazásában „kiküldetésben lévő munkavállaló” az a munkavállaló, aki munkáját korlátozott ideig egy, a szokásos munkavégzése szerinti tagállamon kívüli tagállam területén végzi. Ugyanakkor a kiküldetés ideiglenes jellegét semmi sem jelzi[7]. Az irányelv nem határoz meg időben rögzített keretet vagy más olyan kritériumot, amely alapján meghatározható lenne a fogadó államban való tartózkodás ideiglenes jellege[8]. Nem történik említés ugyanazon állás keretében történő megismételt kiküldetés lehetőségéről sem. Ugyanakkor a kiküldetésben lévő munkavállalókra vonatkozó szociális biztonsági jogszabály[9] kétéves időkeretet határoz meg a kiküldetés számára, kizárva az ugyanazon állás keretében történő megismételt kiküldetés lehetőségét.

3.2.2.2.  2b. probléma: Nem áll fenn valódi kapcsolat a munkáltató és a küldő tagállam között

Az irányelv előírja, hogy a kiküldő vállalkozásnak valamely tagállamban kell letelepedve lennie. Ez azt jelenti, hogy tényleges kapcsolatnak kell fennállnia a vállalat és a küldő tagállam között. Az irányelv azonban nem határoz meg kritériumot azzal kapcsolatban, hogyan lehet meghatározni a tényleges kapcsolat meglétét. A kiküldetésre vonatkozó szociális biztonsági igazgatási szabályok jobban ki vannak fejtve, mivel megállapítják azokat a kritériumokat, amelyek lehetővé teszik a kiküldetés pontosabb meghatározását. A küldő tagállambeli tevékenységek tekintetében az ilyen szabályok előírják, hogy a vállalatnak tevékenységeit szokásosan a letelepedés helye szerinti tagállamban kell végeznie annak céljából, hogy engedélyt kaphasson munkavállalóinak egy másik tagállamba történő kiküldetéséhez[10]. Előfordulhat, hogy egyes gátlástalan munkáltatók a foglalkoztatási vagy szociális biztonsági jogszabályok kijátszása vagy megkerülése érdekében a munkavállalók kiküldetésével járó működésüket kizárólag egy másik tagállam piacára irányítják, anélkül, hogy bármilyen releváns gazdasági tevékenységet folytatnának abban az országban, ahol be vannak jegyezve.

A postafiókcégek különösen nagy problémát jelentenek e tekintetben. E cégeket kizárólag abból a célból hozzák létre a küldő országban, hogy valamely (sok esetben egyetlen adott) tagállam szociális biztonsági és foglalkoztatási jogszabályait megkerüljék.

3.2.3.     Az irányelv értelmében betartandó foglalkoztatási feltételek ellentmondásos vagy helytelen értelmezésével összefüggő problémák

3.2.3.1.  3a. probléma: A foglalkoztatásra vonatkozó szabályok és feltételek tárgyi hatálya és szintje

Azokban az országokban, ahol a minimálbért törvényileg vagy általános érvényű kollektív szerződésekben határozzák meg, egyértelmű, hogy ezek alkalmazandók a kiküldetésben lévő munkavállalók esetében, azonban azokban az országokban, amelyekben nem létezik ilyen eszköz, a vállalkozások és a munkavállalók számára bizonytalan helyzet áll elő.

Azoknak az országoknak a hatóságai, ahol nincs törvényben előírt vagy általánosan alkalmazandó kollektív szerződés szerinti minimálbér, nem mérték fel a kiküldetésben lévő munkavállalókra vonatkozó rendelkezések hiányából fakadó bizonytalanságok következményeit, vagy pedig szívesebben tartották fenn érintetlenül a hagyományos munkaügyi kapcsolatokat.

3.2.3.2.  3b. probléma: A minimális bérszint fogalmához kapcsolódó védelem szintjével összefüggő bizonytalanságok

Jogilag nem egyértelmű, hogy a bér mely elemei képezik részét a fogadó tagállamban a minimális bérszintnek. A minimális bérszint fogalmának meghatározása elvileg a fogadó tagállam feladata, melyre a 3. cikk (1) bekezdésének utolsó mondata kifejezetten hivatkozik, Ennek azonban az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata által kijelölt határokon belül kell történnie[11]. Ez a meghatározás tehát tagállamonként változhat. A tagállamok dönthetnek a vonatkozó minimálbérben szereplő juttatásokról és bónuszokról. Egyes tagállamok az összeget magára a minimálbérre korlátozzák, míg mások különböző bónuszokat, juttatásokat vagy alapokhoz való hozzájárulást is belefoglalnak. A meglévő ítélkezési gyakorlat[12] nem pontosítja ezt a kérdést.

3.2.4.     4.       számú probléma: A szolgáltatásnyújtás és letelepedés szabadsága, illetve a nemzeti munkaügyi kapcsolatok közötti feszültség

A Bíróságnak az irányelv és a Szerződés rendelkezéseit értelmező ítéletei (a Viking és Laval ügyekben) feszültséget tártak fel a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadsága, valamint az olyan alapvető szociális jogok, mint a kollektív tárgyalás és a munkavállalók szervezett fellépéshez való joga között. A szakszervezetek megítélése szerint ezekkel az ítéletekkel az uniós vagy nemzeti bíróságok minden olyan esetben felülvizsgálatot gyakoroltak a munkavállalók szervezett fellépése felett, amikor az ilyen fellépés érinthette vagy sérthette a szolgáltatásnyújtás vagy a letelepedés szabadságának gyakorlását. Az ilyen megítélés a közelmúltban negatív továbbgyűrűző hatást idézett elő, ahogyan azt néhány, több országot érintő ágazati vita is szemléltette.

Ennek a problémának a jelentőségére 2010-es jelentésében az ILO Egyezmények és Ajánlások Alkalmazásának Szakértői Bizottsága is felhívta a figyelmet, amely „komoly aggodalmának” adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bíróság ítéletei a gyakorlatban korlátozzák a sztrájkjog tényleges gyakorlását. A sztrájkjogot a 87. sz. ILO-egyezmény erősíti meg, melyet valamennyi tagállam aláírt.

3.2.5.     A szociális partnerek véleménye a megállapított problémákról

Az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ETUC) és a BUSINESSEUROPE egyaránt osztja az 1a., 1b., 1d. és 2b. problémákkal kapcsolatos aggályokat. A BUSINESSEUROPE szerint azonban csak az 1d. és 2b. probléma indokolja az uniós szintű fellépést. Az 1e. problémával kapcsolatban az ETUC a nagyobb horderejű egyetemleges felelősségi rendszert preferálja, míg a BUSINESSEUROPE ezt ellenzi. Az 1a. problémával kapcsolatban az ETUC egyértelmű időkeretet határozna meg a kiküldetés számára, a BUSINESSEUROPE viszont nem. A 3a. és a 4. ponttal kapcsolatban a szociális partnerek különböző véleményt képviselnek abból adódóan, hogy eltérően értelmezik az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát.

4.           Célkitűzések

4.1.        Általános célkitűzések

A kezdeményezésnek a következő, a Szerződéseken alapuló célkitűzésekhez kell hozzájárulnia:

· A belső piac fenntartható fejlődése, magas versenyképességű szociális piacgazdaság alapján (az EUSZ 3. cikke);

· A szolgáltatásnyújtás határokon átnyúló szabadsága és egyenlő versenyfeltételek (az EUMSZ 56. cikke);

· Az élet- és munkakörülmények javítása, lehetővé téve ezáltal a fejlődési folyamat fenntartása mellett ezek összehangolását (az EUMSZ 151. cikke);

· A tagállami munkaügyi kapcsolatok rendszereiben tapasztalható sokszínűség tiszteletben tartása, valamint a szociális partnerek közötti párbeszéd ösztönzése (az EUMSZ 152. cikke).

4.2.        Konkrét és operatív célkitűzések

4.2.1.     A kiküldött munkavállalók jogainak megfelelőbb védelme

E konkrét célkitűzéshez a következő operatív célkitűzések kapcsolódnak:

· A kiküldött munkavállalókra alkalmazandó munkafeltételekről szóló tájékoztatás javítása

· A kiküldött munkavállalók jogai megfelelőbb védelmének lehetővé tétele, többek között az alvállalkozói láncokon belül

· A szociális partnerek gyakorlati végrehajtási tevékenységekben betöltött szerepének egyértelművé tétele

· Az alkalmazandó munkafeltételek biztosításának és érvényesítésének javítása

· Az irányelv értelmében betartandó foglalkoztatási feltételekre vonatkozó rendelkezések értelmezése tekintetében nagyobb egyértelműség biztosítása

4.2.2.     A határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás megkönnyítése és a tisztességes versenynek kedvezőbb légkör teremtése

E konkrét célkitűzéshez a következő operatív célkitűzések kapcsolódnak:

· A kiküldetés fogalmának pontosabb meghatározása

· A kiküldött munkavállalókra alkalmazandó munkafeltételek vonatkozásában a vállalkozásokat terhelő kötelezettségekkel kapcsolatos tájékoztatás javítása

· Egyértelmű adminisztratív követelmények és nemzeti ellenőrzési intézkedések felállítása

· Az igazgatási együttműködés javítása az illetékes nemzeti hatóságok között

· Az alkalmazandó munkafeltételek nyomon követésének és érvényesítésének javítása

· Az irányelv értelmében betartandó foglalkoztatási feltételekre vonatkozó rendelkezések értelmezése tekintetében nagyobb egyértelműség biztosítása

4.2.3.     A jogbiztonság javítása a szociális jogok és a gazdasági szabadságjogok közötti egyensúly tekintetében, különösen a munkavállalók kiküldetésével összefüggésben

E konkrét célkitűzéshez a következő operatív célkitűzések kapcsolódnak:

· Annak egyértelművé tétele, hogy a letelepedés szabadságának és szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlása, valamint a kollektív fellépésre vonatkozó alapvető jog (a sztrájkjogot is beleértve) közül egyik sem érvényesülhet a másik hátrányára.

· Annak egyértelművé tétele, hogy határokon átnyúló helyzetekben a munkavállalói jogok védelmében továbbra is fel lehet lépni akár egyénileg, akár szakszervezeti fellépés keretében.

5.           A szubszidiaritás elemzése

Az azonosított problémák az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésében, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. és 151. cikkében meghatározott célkitűzésekhez kapcsolódnak. A problémák a jelenlegi uniós jogi kereten belüli egyértelműség hiányából fakadnak. A tagállamoknak a végrehajtás, alkalmazás és érvényesítés terén tág mozgásteret biztosító jelenlegi irányelvhez hasonlóan azok a korábbi kísérletek sem bizonyultak célravezetőnek az azonosított problémák megoldásában, amelyek nem kötelező erejű intézkedések révén igyekeztek ezekre megoldást kínálni. Az 1., 2. és 3. számú problémák megoldásához, továbbá a Szerződésben szereplő célkitűzések megfelelőbb megvalósításához tehát a fennálló problémák uniós szintű kezelésére van szükség. A 4. számú probléma tekintetében a jogbiztonság és átláthatóság csak uniós szinten érhető el. A fellépés a Szerződésben szereplő célkitűzések megfelelőbb megvalósítása érdekében szükséges és arányos.

6.           Megoldási lehetőségek

6.1.        Az 1., 2. és 3. problémával kapcsolatos lehetőségek

· 1. lehetőség: változatlan politika (kiindulópont)

· 2. lehetőség: nem szabályozói eszköz alkalmazása

– 2a. alternatíva: A tagállami kötelezettségek pontosítása az irányelv végrehajtása, nyomon követése és érvényesítése tekintetében, beleértve a kiküldetésben lévő munkavállalók jogait (az 1. probléma kiváltó okainak megszüntetése érdekében)

– 2b. alternatíva: A szabályok megkerülésével és az azokkal való visszaéléssel szembeni hatékonyabb fellépés érdekében a kiküldetés fogalmát alkotó tényezők világos meghatározása (a 2. probléma kiváltó okainak megszüntetése érdekében)

– 2c. alternatíva: Az irányelvben megállapított foglalkoztatási feltételek különböző szempontjaival kapcsolatos kérdések értelmezése tekintetében nagyobb egyértelműség (a 3. probléma kiváltó okainak megszüntetése érdekében)

· 3. lehetőség: szabályozási beavatkozás

– 3a. alternatíva: pontosabb rendelkezések bevezetése az irányelv végrehajtása, ellenőrzése és érvényesítése tekintetében, beleértve a kiküldetésben lévő munkavállalók jogainak védelmét (az 1. probléma kiváltó okainak megszüntetése érdekében)

– 3b. alternatíva: jogalkotási eszközökkel további kritériumok bevezetése a szabályok megkerülésével és az azokkal való visszaéléssel szembeni hatékonyabb fellépés érdekében a kiküldetés fogalmát alkotó tényezők egyértelművé tétele céljából (a 2. probléma kiváltó okainak megszüntetése érdekében)

– 3c. alternatíva: a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok és feltételek tárgyi hatályának módosítása az irányelv értelmében (a 3. probléma kiváltó okainak megszüntetése érdekében)

· 4. lehetőség: a meglévő szabályozási beavatkozás (az irányelv) hatályon kívül helyezése

6.2.        A 4. számú problémához kapcsolódó lehetőségek

· 5. lehetőség: változatlan politika (kiindulópont)

· 6. lehetőség: nem szabályozói eszköz alkalmazása

– A letelepedés szabadsága, a szolgáltatásnyújtás szabadsága és az alapvető szociális jogok gyakorlásának egyértelművé tétele közlemény segítségével

· 7. lehetőség: szabályozási beavatkozás

– Jogalkotási eszközökkel olyan szabályok bevezetése, amelyek célja, hogy egyértelművé tegyék azt, miként egyeztethető össze a kollektív fellépéshez való alapvető szociális jog gyakorlása a letelepedés szabadságával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával

7.           az egyes lehetőségek fő gazdasági, társadalmi és környezeti hatásai

A munkavállalók kiküldetésével kapcsolatos szakpolitikai lehetőségek tekintetében a különböző csomagok (alternatíva-kombinációk) hatását a kiindulási forgatókönyvhöz (1. lehetőség) viszonyítva kell értékelni. A csomagok az összehasonlíthatóság érdekében az 1., 2. és 3 fejezetben felsorolt problémák összes kiváltó okával foglalkoznak, jogalkotási vagy nem jogalkotási eszközök segítségével. Az 1. fejezetben csoportosított problémák kiváltó okaival nem jogi szabályozás segítségével foglalkozó csomagokat (lásd a 6.1. szakaszt) további elemzés alá nem kell vetni, mivel az ilyen problémákat nem jogalkotási eszközökkel megoldani kívánó korábbi kísérletek nem érték el céljukat. Ezért a következő csomagok esnek vizsgálat alá:

|| Az 1. probléma kiváltó okaival foglalkozó alternatíva || A 2. probléma kiváltó okaival foglalkozó alternatíva || A 3. probléma kiváltó okaival foglalkozó alternatíva

A. csomag || 3a || 2b || 2c

B csomag || 3a || 3b || 2c

C csomag || 3a || 2b || 3c

D csomag || 3a || 3b || 3c

nem jogalkotási eszközökkel történő beavatkozás jogalkotási eszközökkel történő beavatkozás

A szolgáltatásnyújtás és letelepedés szabadsága, illetve a nemzeti munkaügyi kapcsolatok közötti feszültségre (4. probléma) vonatkozó szakpolitikai lehetőségek tekintetében a 6. lehetőséget (nem jogalkotási eszközökkel történő beavatkozás) és a 7. lehetőséget (jogalkotási beavatkozás) a kiindulási forgatókönyvhöz (5. lehetőség) viszonyítva kell értékelni.

7.1.        1. lehetőség: A munkavállalók kiküldetése, kiindulási helyzet

7.1.1.     Gazdasági hatás

A tájékoztatás, a nyomon követés és a végrehajtás terén tapasztalható folytatódó hiányosságok, az adminisztratív követelményekkel kapcsolatos jogbizonytalanság, valamint az alkalmazandó szabályokkal való visszaélés vagy azok kijátszása továbbra is negatív hatást fog gyakorolni a tisztességes versenyre és az egységes piac működésére. A kkv-k különösen érzékenyek a munkaerő költségével kapcsolatos tisztességtelen versenyre, és továbbra szenvedni fognak ezektől a hiányosságoktól.

7.1.2.     Társadalmi hatás

A tisztességes versenyre gyakorolt negatív hatás közvetve érinti majd a munkaerőpiacokat, a munkaalkalmakat és a munkavállalók jogait is a fogadó országok olyan ágazataiban és régióiban, ahol a kiküldetések összpontosulnak A bérek konvergenciája következtében ez a hatás kissé enyhülhet.

7.2.        A. csomag (az 1. problémával foglalkozó szabályozási intézkedések, a 2. és 3. problémával foglalkozó nem szabályozási intézkedésekkel együttesen)

7.2.1.     Gazdasági hatás

Az A csomag (3a alternatíva) hozzájárul majd a tisztességes versenyhez és az egyenlőbb versenyfeltételekhez azáltal, hogy nagyobb egyértelműséget teremt a nyomon követés, az ellenőrzés és a végrehajtás (az egyetemleges felelősséget is beleértve), valamint az igazgatási együttműködés terén. Megkönnyíti a tagállamok közötti szolgáltatásnyújtást, mivel egyértelműbbé teszi azokat az adminisztratív követelményeket, amelyeket a tagállamok a szolgáltatásokat nyújtók számára előírhatnak. A nagyobb jogbiztonság és a tagállamok közötti együttműködés csökkenteni fogja a szolgáltatásnyújtás előtt álló akadályokat és pozitívan fog hatni az egységes piac fejlődésére. A határokon átnyúló szolgáltatások megkönnyítése növelni fogja a versenyt a szolgáltatások belső piacán.

A kkv-k különösen érzékenyek a tisztességtelen versenyre. Ezért a meglévő irányelv jobb végrehajtása, az egyenlőbb versenyfeltételek és a tisztességesebb verseny előnyös lesz számukra. A munkaerő költségei terén kialakuló tisztességtelen verseny tekintetében a fogadó országok kkv-ire gyakorolt pozitív hatás még jelentősebb lesz. A kockázatértékelésre, a jobb igazgatási együttműködésre, a bírságok határokon átnyúló behajtására és az egyetemleges felelősségre is kiterjedő, hatékony és megfelelő ellenőrzések (a költségeket lásd alább) hozzájárulnak majd az irányelv jobb végrehajtásához. A pozitív hatás ugyanakkor kevésbé lesz jelentős, mint a B és a C csomagnál, mivel az A csomag nem ígér sem kötelező érvényű jogi egyértelműséget a kiküldetés meghatározása tekintetében, sem a visszaélések csökkentésére irányuló rendelkezéseket. A kkv-k, különösen a küldő országokban, jobb tájékoztatáshoz fognak jutni az alkalmazandó munkafeltételekkel kapcsolatban, és hasznukra lesz a fogadó ország adminisztratív követelményeire vonatkozó nagyobb jogi egyértelműség is. Különösen előnyös lesz számukra a többletköltségekkel járó egyes aránytalan ellenőrzési formák megszüntetése is.

Tagállami költségek: A tájékoztatáshoz való hozzáféréshez kapcsolódó adminisztratív teher várhatóan mintegy 90,000 EUR (egyszeri költségek) illetve 180,000 EUR (évente ismétlődő költségek) lesz az Unió egésze számára. A tagállamok számára előnyös lesz az IMI (belső piaci információs rendszer) használata, a jobb igazgatási együttműködés és a bírságok határokon átnyúló behajtása. Az IMI használata csökkenteni fogja a tagállamok költségeit. Vállalati költségek: Az A csomaghoz nem kapcsolódik adminisztratív teher a vállalatok számára. Mintegy 2 millió EUR közvetett jogkövetési költség várható azoknál a vállalkozásoknál, amelyek az alvállalkozók kiválasztása során kockázatértékelésüket az egyetemleges felelősség bevezetéséhez igazítják azokban a tagállamokban, ahol ilyen rendszer nem létezik. Ugyanakkor a megfelelési költségek csökkenése várható a tájékoztatáshoz való jobb hozzáférés és a tagállamok csökkenő adminisztratív követelményei (tagállami ellenőrzési intézkedések) következtében, amelyekre az A csomagnál számítani lehet.

7.2.2.     Társadalmi hatás

Az alkalmazandó munkafeltételek be nem tartásának visszaszorítása és a kiküldetésben lévő munkavállalók jogainak jobb érvényesítése pozitív hatást fog gyakorolni a nagy munkaerőköltségű fogadó országokban a kiküldetések miatt fennálló feszültségekre. A hatás ugyanakkor kevésbé lesz jelentős, mint a B és a C csomagnál, mivel az A csomag nem ígér sem kötelező érvényű jogi egyértelműséget a kiküldetés meghatározása tekintetében, sem a visszaélések csökkentésére irányuló rendelkezéseket. Az átlátható tájékoztatás és az adminisztratív követelmények egyértelműsége pozitívan befolyásolja majd a piaci lehetőségeket a kiküldő cégek számára. A kiküldött munkavállalók munka- és alkalmazási feltételei javulni fognak a jobb tájékoztatás, nyomon követés és végrehajtás következtében. Ugyanakkor csökkenni fog a befogadó országok helyi dolgozóinak munkakörülményeire gyakorolt és azt lerontó nyomás.

7.3.        B. csomag (Az 1. és 2. problémával foglalkozó szabályozási intézkedések, a 3. problémával foglalkozó nem szabályozási intézkedésekkel együttesen)

A B. csomag nagy mértékben megegyezik az A. csomaggal. Ugyanakkor kötelező szabályokat ír elő a kiküldetés definíciója tekintetében, valamint további rendelkezéseket tartalmaz az alkalmazandó munkafeltételekkel való visszaélés vagy azok kijátszása eseteinek csökkentése céljából. Ennél fogva a tisztességes verseny, az egyenlőbb versenyfeltételek, a munkavállalók jogai, a munka minősége, valamint a helyi bérekre nehezedő potenciális nyomás csökkentése tekintetében kifejtett pozitív hatás jelentősebb, mint az A csomag hatása (míg a költségek változatlanok).

7.4.        C. csomag (Az 1. és 3. problémával foglalkozó szabályozási intézkedések, a 2. problémával foglalkozó nem szabályozási intézkedésekkel kiegészítve)

7.4.1.     Gazdasági hatás

A C csomag (3c alternatíva) a fogadó tagországnak megadná azt a lehetőséget, hogy a foglalkoztatási feltételek szélesebb skáláját javasolhassa a külföldi vállalatoknak, mint amit jelenleg az irányelv 3. cikke előír. Azt is lehetővé tenné, hogy a kiküldött munkavállalóknak a törvényileg vagy kollektív szerződésekben megállapított minimálbéreknél magasabb béreket határozzanak meg.

Mint az A és B csomag, ez az alternatíva is megkönnyíti a tagállamok közötti szolgáltatásnyújtást, mivel egyértelműbbé teszi azokat az adminisztratív követelményeket, amelyeket a tagállamok a szolgáltatásokat nyújtók számára előírhatnak. A nagyobb szabályozási biztonság és a tagállamok közötti együttműködés csökkenteni fogja a szolgáltatásnyújtás előtt álló akadályokat és pozitívan fog hatni az egységes piac fejlődésére. Ugyanakkor azonban a kiküldetés és ennél fogva a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás irányába ható gazdasági ösztönzés erősen csökkenne. A külföldi vállalatoknak részletesen ismerniük kellene mindazon tagállamok teljes munkajogát, amelyekbe munkavállalókat akarnak kiküldeni. A kiküldetésben lévő munkavállalók bérrel kapcsolatos egyenlő esélyei eltörölnék a bérköltségbeli különbségeket, ami a kiküldetés egyik mozgatórugója; sőt kifejezetten visszatartó hatásuk lenne, mivel a kiküldetésnek pluszköltségei is vannak (utazás, lakás, adminisztratív teendők. Így ez az opció csökkentené a versenyt a belső szolgáltatási piac egyes ágazataiban és régióiban. A magas munkaerő-költségekkel rendelkező országok helyi vállalatai hasznát látnák a munkaerő-költségek terén csökkenő versenynek. A küldő országok vállalatai viszont elveszítenének egyes üzleti lehetőségeket.

7.4.2.     Társadalmi hatás

A kiküldött munkavállalók védelmének kiterjesztése az alapvető, kötelező munka- és alkalmazási feltételeken túl, és/vagy a helyi munkavállalókkal azonos bér biztosítása csillapíthatja a kiküldetési hullámokat és negatívan befolyásolhatja az alacsony munkaerő-költséggel rendelkező országok munkavállalóinak lehetőségeit. A magas munkaerő-költségekkel rendelkező országok helyi vállalatai és munkavállalói elvben hasznát látják majd a munkaerő-költségek terén csökkenő versenynek. A kiküldött munkavállalók jogainak jobb érvényesítése pozitívan hat a tisztességes versenyre a kiküldetés terén a magas munkaerő-költséggel rendelkező országokban. A kiindulási forgatókönyvhöz viszonyítva a tisztességes versenyre gyakorolt pozitív hatás ugyanakkor kevésbé lesz jelentős, mint a B vagy D csomagnál, mivel a C csomag nem fogja csökkenteni az alkalmazandó szabályokkal való visszaélést vagy azok kijátszását, kötelező érvényű jogi egyértelműséget nyújtva a kiküldetés meghatározása, illetve a visszaélések csökkentésére irányuló rendelkezések tárgyában. E tekintetben hatása az A csomagéhoz hasonló. Ugyanakkor a kiküldött munkavállalók védelmének jelentős növelése az alkalmazandó szabályokkal való visszaéléseket vagy azok kijátszását, illetve az illegális munkavégzést segítheti elő, ha ezt nem kompenzálják a nyomon követés, az ellenőrzés és a jogérvényesítés terén kifejtett további erőfeszítések. A helyi és a kiküldetésben dolgozó munkavállalók egyenlő munkafeltételeinek megteremtése nagy mértékben csökkenteni fogja a legális kiküldetések számát.

7.5.        D csomag (az 1., 2. és 3. problémákkal foglalkozó szabályozási intézkedések)

A D csomag hatása hasonló a C csomagéhoz. A tisztességes versenyre és az egyenlőbb versenyfeltételekre gyakorolt pozitív hatása azonban a kiindulási forgatókönyvhöz képest jelentősebb mint a C csomagé, mert a D csomag csökkenteni fogja az alkalmazandó szabályokkal való visszaélést és azok megkerülését azzal, hogy kötelező erejű jogi egyértelműséget biztosít a kiküldetés meghatározása és a visszaélések csökkentését célzó rendelkezések tekintetében. E tekintetben hatása a B csomagéhoz hasonlítható.

7.6.        5. lehetőség: Kiinduló helyzet a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadsága, illetve az állami munkaügyi rendszer közötti feszültség tekintetében

7.6.1.     Gazdasági hatás

Konfliktusok esetén a szabályozási bizonytalanság negatívan fog hatni a belső piac működésére. Igen kedvezőtlen hatást gyakorolna a belső piacra, ha elveszítené az érdekeltek jelentős részének támogatását. A szolgáltatók körül keletkező ellenséges légkör protekcionista viselkedést is előidézhet.

7.6.2.     Társadalmi hatás

A sztrájkjog és az alapvető gazdasági szabadságjogok között keletkező konfliktus esetén a szabályozási bizonytalanság nyomán megnőhet a kártérítési igények kockázata. A nemzeti bíróságok szerepével kapcsolatos kételyek az arányosság kritériumának alkalmazása tekintetében akkor, amikor határokon átnyúló konfliktusokban előálló sztrájkról van szó, megakadályozhatják a szakszervezeteket abban, hogy fellépjenek a munkavállalók jogainak védelmében. Ennek negatív hatása lenne a munkavállalók jogainak védelmére nézve. Közvetlen negatív hatást gyakorol az alapjogi charta 28. cikke szempontjából is (a kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való jog), mert a szabályozási bizonytalanság ebben az összefüggésben gyengíti a szakszervezetek szerepét a munkavállalók jogainak védelmében.

7.7.        6. lehetőség: Nem jogalkotási eszköz alkalmazása

7.7.1.     Gazdasági hatás

A belső piac működésére pozitív hatást gyakorolna annak tisztázása, hogy a szakszervezetek milyen mértékben élhetnek sztrájkjogukkal több tagországot érintő helyzetekben, amelyek érintik a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságát, mivel ez csökkentené a jogbizonytalanság mértékét.

7.7.2.     Társadalmi hatás

Ez az opció közvetetten pozitív hatást gyakorol a munkavállalók jogainak védelmére, mivel tisztázza a szociális partnerek szerepét a munkavállalók jogainak védelmében a határon átnyúló szociális konfliktusok esetén, valamint nagyobb jogbiztonságot nyújt a sztrájkjog és az alapvető gazdasági szabadságjogok közötti konfliktus esetén. A szakszervezetek részvétele a munkavállalók jogainak védelmében fokozódna, mert ez a lehetőség nagyobb jogi egyértelműséget nyújt a sztrájkjog és az alapvető gazdasági szabadságok közötti konfliktus esetén. E tisztázásnak közvetetten pozitív lenne a hatása az állami munkaügyi kapcsolatrendszerek működésére is. Mivel a sztrájkjog alapvető tartalma tagállamonként különböző, pozitívan hatna a nemzeti munkaügyi kapcsolatok rendszerére, ha hangsúlyoznák a nemzeti bíróságok fontos szerepét az arányossági kritérium eseti elbírálás alapján történő alkalmazásában, az alapvető szociális jogok gyakorlását összeegyeztetve a gazdasági szabadságokkal.

7.8.        7. lehetőség: Jogalkotási beavatkozás

A 7. lehetőségnek ugyanazok a pozitív hatásai, mint a 6.-nak, mivel a célja is ugyanaz, nevezetesen az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának tisztázása. A hatásnak jelentősebbnek kellene lennie, mivel egy rendelet nagyobb jogbiztonságot eredményez, mint egy nem kötelező erejű jogi megközelítés (6. lehetőség). Egy riasztási mechanizmusra vonatkozó további intézkedésnek még több pozitív hatása lenne. Ezenkívül a jogalkotáson alapuló beavatkozás nagyobb elkötelezettséget tükrözne a Bizottság arra vonatkozó politikai megközelítését illetően, hogy megoldást találjon egy olyan problémára, amelyre a szakszervezetek és a Parlament egyes frakciói komoly aggodalommal tekintenek.

7.8.1.     Gazdasági hatás

Riasztási mechanizmus létrehozása súlyos kárt vagy zavart okozó, vagy szociális feszültségeket keltő helyzetek esetére közvetlen pozitív hatást gyakorolna, amennyiben megnövelné az átláthatóságot és időben tájékoztatást adna a Bizottságnak, valamint olyan érintett tagállamok hatóságainak és érdekeltjeinek, amelyek szükség esetén közbeléphetnének.

7.8.2.     Társadalmi hatás

Ennek a lehetőségnek olyan mértékben lesz pozitív hatása a Charta 28. cikkére, amennyire tisztázza a Bíróság ítélkezési gyakorlatát, mely szerint nincs benső konfliktus a szervezett fellépéshez való jog gyakorlása (beleértve a sztrájkhoz való jogot vagy szabadságot) és a letelepedés és szolgáltatás szabadsága között, és egyik sem élvez elsőbbséget a másikkal szemben. Annak elismerése, hogy a szociális partnerek alapvető szerepet játszanak a munkavállalók jogainak tevőleges védelmében, beleértve a szervezett fellépést is, azt is tisztázni fogja, hogy a 87. sz. ILO-egyezménnyel sem áll fenn összeegyeztethetetlenség.

7.9.        A szociális partnerek véleménye a szakpolitikai lehetőségekről

A munkavállalók kiküldetésével kapcsolatban mindkét szociális partner egyetért abban, hogy szükség van uniós szintű fellépésre, de sem az 1. lehetőséget (nincs változás), sem a 4. lehetőséget (az irányelv hatályon kívül helyezése) nem támogatják. Az ESZSZ a D csomagot részesítené előnyben, míg a BUSINESSEUROPE szerint a meglévő problémákat jobb igazgatási együttműködéssel is elengendő megoldani. Így az A. csomagot máris úgy ítélik meg, mint amely túl messzire megy, különösen az egyetemleges felelősség tekintetében.

A nemzeti munkaügyi kapcsolatok és a gazdasági szabadságjogok közötti feszültségek problémáját illetően az ESZSZ a jogalkotási beavatkozás mellett áll, amely a szociális jogoknak a gazdasági szabadságokkal szemben elsőbbséget biztosít. Ez túlmegy a 7. lehetőségen is. A BUSINESSEUROPE nem tartja szükségesnek az EU beavatkozását.

8.           A lehetőségek és az előnyben részesített lehetőség összehasonlítása

A lehetőségeket hatékonyságuk, eredményességük és az unió általános célkitűzéseivel való összhangjuk szempontjából hasonlították össze.

Az előnyben részesített lehetőség a B. csomag és a 7. lehetőség kombinációja. A B. csomag általában véve igen hatékony és eredményes a következő célkitűzések elérésében: „a kiküldetésben lévő munkavállalók jogainak megfelelőbb védelme”, „a tisztességes versenynek egyre kedvezőbb légkör megteremtése” és „a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás megkönnyítése”. A legjobb összhangban áll az általános célkitűzésekkel is. A 7. lehetőség tekinthető a legeredményesebb és leghatékonyabb megoldásnak „a nemzeti munkaügyi kapcsolatok és a szolgáltatásnyújtás szabadsága közötti feszültség csökkentése” konkrét célkitűzésnek az elérésére, és különösen összhangban áll az általános célkitűzésekkel is.

Az előnyben részesített lehetőség arányos, mivel a költségek viszonylag alacsonyak, míg a haszon jelentős.

A B csomagot különálló, új végrehajtási irányelvvel meg lehet valósítani, amely világosabban kifejezné a Bizottság szakpolitikai céljait – az irányelv jobb és szilárdabb átültetése, végrehajtása és gyakorlati alkalmazása, beleértve az alkalmazandó szabályok kijátszásának és megkerülésének megelőzését és büntetését is – mint a meglévő irányelv módosítására irányuló javaslat. A végrehajtási irányelvnek ugyanaz lenne a jogalapja, mint a 96/71/EK irányelvnek (az EUMSZ 53. és 62. cikke).

Az EUMSZ 352. cikke alapján jogalkotási kezdeményezést lehetne elfogadni, amely tisztázza a kollektív fellépéshez való alapvető jog gyakorlását a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának összefüggésében. Az ilyen kezdeményezés nem állítana fel szabályokat a sztrájkjog gyakorlása tekintetében.

9.           Nyomon követés és értékelés

9.1.        Nyomon követés

A nyomon követés a Bizottság által kibocsátott végrehajtási jelentések révén történik. A munkavállalók kiküldetésével foglalkozó szakértői bizottság (ECPW) tovább is szerepet játszana az irányelv végrehajtásának nyomon követésében. Az intézkedés lényegi részének tisztázását követően a Bizottság a munkavállalók kiküldetésével foglalkozó szakértői bizottsággal közösen szigorúan korlátozott számú mutatót dolgoz ki az irányelv működése szempontjából releváns tényezőkre. Az eredetileg javasolt figyelemmel kísérendő mutatók a következők (minden mutató után zárójelben szerepel az információ forrása): i. a munkavállalók kiküldetésével foglalkozó nemzeti weboldalak (a tagállamok hozzák létre); ii. a kiküldetések terén a nemzeti hatóságok vagy a szociális partnerek által támogatott államközi együttműködési projektek száma (tagállamok); iii. a kifejezetten a kiküldetésekre vonatkozó IMI-alkalmazáson keresztül benyújtott kérelmek száma (Bizottság); iv. a nemzeti bíróságok előtt lévő peres ügyek száma (tagállamok); v. a szankciókkal záruló vizsgálatok aránya (tagállamok). vi. a határokon átnyúló munkaügyi konfliktusokra létrehozott riasztási mechanizmus által jelentett esetek száma (Bizottság). A Bizottság emellett továbbra is bekéri a szociális biztonsági adatok alapján a kiküldetésekről összeállított közigazgatási adatokat. A munkavállalók kiküldetésével foglalkozó szakértői bizottság ülésein rendszeresen ismertetik és megvitatják a mutatók használati gyakoriságára vonatkozó adatokat. Ezek a mutatók bekerülnek majd az alábbiakban ismertetett értékelésnél használandó mutatók közé.

9.2.        Értékelés

Az átültetésre megszabott határidő lejárta után öt évvel folyamatos értékelést hajtanak végre. Az értékelés elsősorban azt méri fel, hogy mennyire hatékony a módosított irányelv az alkalmazás kezdeti szakaszában. Hangsúlyos szerepet kap a tagállamok közötti megerősített együttműködés és az ehhez kapcsolódó információk minőségének elemzése. Ezeket az értékeléseket a Bizottság külső szakértők bevonásával hajtja végre. A Bizottság dolgozza ki az elvégzendő feladatokat. Az érdekeltek az ECPW-n keresztül tájékozódhatnak és nyilváníthatnak véleményt a feladatokról, továbbá rendszeres tájékoztatást kapnak az értékelésről és annak eredményeiről. Az eredményeket közzé fogják tenni.

[1]               Az Európai Parlament és a Tanács irányelve (1996. december 16.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről.

[2]               Európai Bizottság (2011), „Posting of workers in the European Union and EFTA countries: Report on E101 certificates issued in 2008 and 2009” (Munkavállalók kiküldetésben az Európai Unióban és az EFTA-országokban: Jelentés a 2008-ban és 2009-ben kiadott E101 igazolásokról); Európai Bizottság (2011), „Administrative data collection on E101 certificates issued in 2007” (Közigazgatási adatgyűjtés a 2007-ben kiadott E101 igazolásokról).

[3]               Idea Consult és Ecorys Hollandia, Study on the economic and social effects associated with the phenomenon of posting of workers in the European Union (Tanulmány az Európai Unión belül a munkavállalók kiküldetéséhez kapcsolódó gazdasági és társadalmi hatásokról), Brüsszel, 2011. Hozzáférhető a következő webhelyen: http://www.ec.europa.eu/social/posted-workers, összefoglaló. A százalékos érték csupán hozzávetőleges iránymutatást ad arról, hogy a kiküldetés milyen arányban jellemző a nem saját hazájukban dolgozó uniós (EU-27) polgárok körében (ez az arányszám valószínűleg túlbecsült). Egyrészt egy E101 igazolás nem feleltethető meg egy éven keresztül teljes munkaidőben dolgozó munkavállalónak, másrészt a munkaerőn belül a nem saját hazájukban dolgozó uniós (EU-27) polgárokra vonatkozó adatokat szolgáltató munkaerő-felmérés nem vonatkozik a kiküldött munkavállalókra.

[4]               Idea Consult (3. lábjegyzet), esettanulmány az építőiparról, 164. oldal.

[5]               Ismeri Europa, Preparatory study for an Impact Assessment concerning the possible revision of the legislative framework on the posting of workers in the context of the provision of services (Ismeri Europa, Előkészítő tanulmány a szolgáltatásnyújtás keretében kiküldött munkavállalókra vonatkozó jogi keret esetleges felülvizsgálatának hatásvizsgálatához), végleges jelentéstervezet, Idea Consult (3. lábjegyzet).

[6]               A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A munkavállalók szolgáltatásnyújtás keretében történő kiküldetéséről: az előnyök és a potenciál maximalizálása a munkavállalók védelmének biztosítása mellett, (COM(2007)304 végleges).

[7]               A C-215/01. sz., Schnitzer-ügyben 2003. december 11-án hozott ítélet; Aukje van Hoek és Mijke Houwerzijl, Study on the legal aspects of the posting of workers in the framework of the provision of services in the European Union (Tanulmány az Európai Unióban a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetésének jogi vonatkozásairól), 2011. Hozzáférhető a következő webhelyen: http://www.ec.europa.eu/social/posted-workers, 46–48. o., 187–189. o. (1., 11., 12. ajánlás).

[8]               Az Európai Bíróság a küldő tagállamban megvalósult korábbi foglalkoztatásra vonatkozó kért időszakokat a harmadik országbeli munkavállalók 6 vagy 12 hónapra történő kiküldetés keretében nem tartotta összeegyeztethetőnek az EUMSZ 56. cikkével (C-445/03. sz. ügy, Bizottság kontra Luxembourg; C-168/04. sz. ügy, Bizottság kontra Ausztria; C-244/04. sz. ügy, Bizottság kontra Németország. Lásd még: Aukje van Hoek and Mijke Houwerzijl: Study on the legal aspects of the posting of workers in the framework of the provision of services in the European Union (Tanulmány az Európai Unióban a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetésének jogi vonatkozásairól), 2011. Hozzáférhető a következő webhelyen: http://www.ec.europa.eu/social/posted-workers, 12. ajánlás (az utazási költségek térítése).

[9]               Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról.

[10]             A 883/2004/EK rendeletnek a 987/2009/EK rendelet 14. cikke (2) bekezdésével és az A2. határozattal összefüggésben értelmezett 12. cikke.

[11]             E tekintetben lásd: C-341/05. sz. ügy, Laval, különösen a 60. és 68. pont

[12]             A C-341/02. sz. Bizottság kontra Németország ügy.