18.4.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 112/1

1.

A Számvevőszék véleménye szerint az uniós költségvetés jelenlegi finanszírozási rendszere összetett és kevéssé átlátható. A Bizottság – a jelenlegi hiányosságokat orvosolandó – felülvizsgálta a rendszert. A bizottsági javaslat él az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) új lehetőségeivel (7), amelyek lehetővé teszik új források létrehozását, és figyelembe veszi, hogy a folytatódó pénzügyi válság kezeléséhez elengedhetetlen a költségvetési konszolidáció.

2.

2011. november 9-én a Bizottság egy tanácsi határozatra és négy tanácsi rendeletre irányuló javaslatot tett a 2014–2020-as időszak sajátforrás-rendszerére vonatkozóan. A tanácsi határozatjavaslat és annak indokolása adja meg az uniós költségvetés finanszírozásának új logikáját, és fejti ki a saját források új rendszerének főbb elemeit. A rendeletjavaslatok a saját forrásokról szóló határozat végrehajtásának módját fejtik ki részletesebben.

3.

A Bizottság öt jelentős változást javasol arra nézve, hogy a 2014–2020-as időszakra nézve hogyan finanszírozzák az Európai Unió költségvetését:

4.

Ez a vélemény együtt tárgyalja a határozatot és a rendeleteket. Az I. rész 5–51. bekezdése írja le a javasolt módosításokat és fejti ki a Számvevőszék vonatkozó észrevételeit: itt adott esetben korábbi számvevőszéki véleményekre támaszkodunk. Az 52–54. bekezdés a bruttó nemzeti jövedelem (GNI-) alapú saját forrással kapcsolatos mechanizmusokat tárgyalja: ezeken ugyan nem változtatnak jelentősen az új rendeletek, de a Számvevőszéknek így is van néhány észrevétele. A II. részben az egyes jogalkotási javaslatokra lebontva olvashatóak a Számvevőszék megjegyzései.

5.

A Számvevőszék megállapítja, hogy a jelenlegi héaalapú saját forrás megszüntetésére vonatkozó javaslat reagál a Parlament és a Tanács által, illetve a Számvevőszék korábbi véleményeiben feltárt hiányosságokra.

6.

A Számvevőszék véleménye szerint a javasolt héaalapú saját forrás továbbra is összetett lesz, de nem annyira, mint a jelenlegi héaalapú forrás. Fontos, hogy a Bizottság általi ellenőrzésre és hozzáférésre vonatkozó előírások egyértelműen meg legyenek határozva. Említést kell tenni az Európai Számvevőszéknek az EUMSZ 287. cikke szerinti hozzáférési jogairól is.

7.

Az, hogy a pénzügyi tranzakciós adót fel lehet-e majd használni saját forrásként, attól függ, hogy valamennyi uniós tagállamban bevezetik-e ezt az adót. Nem jelezhető előre, hogy ebből a forrásból milyen összegű saját forrásra lehet számítani. Bármely ilyen új bevétel mérsékelné a GNI-alapú forrástól való függést.

8.

A négy tagállam esetében javasolt meghatározott átalánykorrekciók egyszerűbbek ugyan a jelenlegi rendszernél, de ezek sem küszöbölnek ki minden hátrányt.

9.

A Számvevőszék megjegyzi: továbbra sem világos, hogyan viszonyul egymáshoz a tradicionális saját források visszatartott része, illetve e források beszedésének költsége.

10.

A GNI-alapú saját forrást a bizottsági javaslatok változatlanul hagyják. A Számvevőszék azonban megállapítja, hogy a jelenlegi és az előző támogatási időszakhoz hasonlóan a Bizottság szerint továbbra is akkor kell lépéseket tenni, ha „jelentős változások” lépnek fel a GNI-ben, ám az nincs meghatározva, hogy mi tekintendő „jelentős változásnak”.

11.

A Bizottság által javasolt módosítások hatására általában véve megváltozna egyrészt a források összetétele, másrészt az uniós költségvetésbe az egyes tagállamok által befizetett hányadok aránya.

12.

A Bizottság javaslata 2014-től kezdve megszüntetné a jelenlegi héaalapú saját forrást. A határozatjavaslat indokolásában a Bizottság kifejti, hogy ennek az igen összetett saját forrásnak a megszüntetésével jelentős mértékben egyszerűsödnének a tagállami hozzájárulások, az adminisztratív terhek pedig mind a Bizottságnál, mind tagállami oldalon csökkennének. A héaalapú saját forrás 2010-ben az Unió saját forrásainak 11,2 %-át tette ki.

13.

A Számvevőszék több ízben bírálta (8) ezt a saját forrást, mivel a kiszámításához szükséges összetett műveletek jelentős adminisztratív forrásokat kötnek le (9), s mivel a forrás nem köthető közvetlenül az adóalaphoz. A Számvevőszék nyugtázza, hogy a javaslat foglalkozik ezekkel a hiányosságokkal.

14.

A Bizottság a tagállamok héabevételeiből származó új saját forrás bevezetését javasolja. A javaslat értelmében az egyes tagállamok által a Bizottságnak saját forrásként rendelkezésre bocsátott héahányad azon termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások, a Közösségen belüli termékbeszerzések és termékimportok uniós szabályok szerint megállapított nettó értékének 1 %-a, amelyek minden tagállamban az általános héamérték alá tartoznak (10).

15.

A részletes számítási módszereket a hozzáadottértékadó-alapú saját forrás rendelkezésre bocsátásának módszereiről és eljárásáról szóló, 2011. november 9-i COM(2011) 737 tanácsi rendelettervezet fejti ki. A rendelet értelmében a Bizottságnak 2014-et megelőzően meg kell határoznia az adóköteles termékértékesítések vagy szolgáltatásnyújtások értékének az összes termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás értékéhez képest vett uniós átlagos arányát (11).

16.

A 2014. január 1-jével bevezetendő új héa-sajátforrást a tagállamok a tradicionális saját forrásokhoz hasonló módon havonként bocsátják rendelkezésre, de a beszedési költségeik fedezésére nem tartanak vissza semmit. A Bizottság szerint 2020-ban az Unió saját forrásainak már 18 %-a fog ebből a saját forrásból származni.

17.

A szándékok szerint ez az új forrás egyszerűbb ügyintézéssel és kevesebb adminisztratív költséggel fog járni. A 15. bekezdésben említett átlagos arány kiszámításához azonban ugyanolyan típusú komplex statisztikai adatok szükségesek, mint a jelenlegi héaalapú saját forráséhoz. Az átlagos arány kiszámítására csak egy alkalommal kerülne sor, és annak eredménye az egész 2014–2020-as időszakra érvényes maradna. Ez különösen fontossá teszi a számítások pontosságát. Egy rendelkezés lehetővé teszi, hogy kellően indokolt esetben aktualizálják a kiszámítás módját. A bizottsági javaslat nem részletezi, hogy erre milyen feltételek mellett kerülne sor.

18.

Az uniós jogosultság megállapítása során ekkor is szükség van a beszedett héa korrekciójára, de kisebb mértékben, mint a jelenlegi héaalapú rendszerben. A héahányadon alapuló javasolt saját forrás kezelése tehát továbbra sem lenne egyszerű, de a jelenlegi héaalapú forrásénál mégis egyszerűbb volna.

19.

A Bizottság javaslata szerint az új héa-sajátforrást (12) illetően a tagállamok számoljanak be a Bizottságnak minden olyan csalásról és szabálytalanságról, ahol az érintett jogosultság összege meghaladja a 10 000 eurót. Ez az előírás a tradicionális saját forrásokkal kapcsolatos csalásokról és szabálytalanságokról történő beszámolás jelenlegi rendszerén alapul. A beszedett héának azonban csak kis részét fogják saját forrásnak nyilvánítani. A Számvevőszék támogatja a csalások és szabálytalanságok elleni küzdelmet, ám azt javasolja, hogy a Bizottság tisztázza, meghaladják-e a beszámolási kötelezettségtől várható potenciális előnyök azt a várható hátrányt, amelyet a tagállami adminisztratív költségek jelentenének.

20.

Az Európai Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2011. november 9-i COM(2011) 740 módosított tanácsi rendeletjavaslat 5–8. cikke meghatározza a saját források új rendszerének ellenőrzésével és felügyeletével kapcsolatos rendelkezéseket. Ezek nagyrészt az 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (13) jelenlegi rendelkezéseit tükrözik.

21.

Az 5. cikk (4) bekezdése értelmében a Bizottság ellenőrei „hozzáférést kapnak a saját források megállapítását és rendelkezésre bocsátását igazoló dokumentumokhoz és minden egyéb, az igazoló dokumentumokkal kapcsolatos dokumentumhoz”. Az új héa-sajátforrás bevezetése szükségessé teheti, hogy a beszedett adó és a saját forrás közötti közvetlen kapcsolat okán a Bizottság megbízottjai hozzáférést kapjanak a tagállamok beszedési és végrehajtási nyilvántartásaihoz. E hozzáférés pontos határait és kiterjedését egyértelműen meg kell állapítani. Ezenkívül említést kell tenni az Európai Számvevőszéknek az EUMSZ 287. cikke szerinti hozzáférési jogairól is.

22.

E rendelkezések alapján nem kellene különbséget tenni a tradicionális saját források között, ahol (a beszedési költségek levonása után) az összes bevétel az Unió költségvetését gyarapítja, illetve a héa között, ahol a tagállamnál keletkezik bevétel, és később ennek egy részét kapja az Unió (14). Ezért egyértelművé kellene tenni, hogy a rendeletjavaslat 7. cikkének (2) bekezdésében említett lehetőség, mely szerint a Bizottság ellenőrei kapcsolatba léphetnek az adóssal, a tagállami héaadósokra is vonatkozik-e.

23.

A COM(2011) 740 rendeletjavaslat 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdése új előírásként közli a tagállamokkal, hogy a Bizottság bekérhet tőlük olyan dokumentumokat, mint például releváns belső ellenőrzési jelentések. A Bizottság ennek révén nagyobb bizonyosságot szerezne a belsőkontroll-rendszerek működéséről.

24.

Eltér a kezelési módja a visszatéríttetési eljárásnak alávetett egyes közösségi adósságoknak aszerint, hogy a közös agrárpolitika keretében jogosulatlanul kifizetett összegek visszatérítéséről vagy pedig vámtartozásról van-e szó. Különösen így van ez a leírási eljárásokra vonatkozó jelenlegi uniós szabályozás esetében (15). A tradicionális és a GNI-alapú saját források rendelkezésre bocsátásának módszereiről és eljárásáról, valamint a készpénzigények teljesítését célzó intézkedésekről szóló, 2011. november 9-i COM(2011) 742 módosított tanácsi rendeletjavaslat 12. cikke alapján ez az ellentmondás továbbra is fennmaradna. A Számvevőszék véleménye szerint, mivel minden közösségi adósság egyformán kezelendő, az eljárásokat is egységesíteni kellene.

25.

A pénzügyi tranzakciós adó bevezetését 2011. szeptember 28-án a pénzügyi tranzakciós adó közös rendszeréről és a 2008/7/EK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvjavaslat COM(2011) 594 javasolta. A Számvevőszéket nem arra kérték fel, hogy magáról a javaslatról nyilvánítson véleményt, hanem arra, hogy az adó, mint saját forrás alkalmasságát véleményezze.

26.

A pénzügyi tranzakciók javasolt adója az alábbiakra kivetett uniós szintű adó lenne:

27.

A héát illetően az adóból származó bevétel a tagállamokat illetné. A Bizottság azt javasolja, hogy ennek az adónak egy hányada képezze a saját források részét. Ez a hányad a pénzügyi tranzakciók adójáról szóló irányelvjavaslat 8. cikkének (2) bekezdésében megszabott minimális adómérték kétharmada volna. A szóban forgó minimális adómérték az adóalap 0,1 %-a (származtatott eszközök esetében 0,01 %-a).

28.

A javaslat szerint a pénzügyi tranzakciós adóból származó saját forrást 2014. január 1-jével vezetik be, a tagállamok szedik be, a tradicionális saját forrásokhoz hasonló módon havonként bocsátják rendelkezésre, de a beszedési költségeket nem tartják vissza. A Bizottság szerint 2020-ra a pénzügyi tranzakciós adóból származó saját forrás az Unió saját forrásainak 23 %-át tenné ki.

29.

Amint a Bizottság az indokolásában kifejti, az új jövedelembeáramlás egyrészt mérsékelné a tagállamok jelenlegi hozzájárulását, másrészt hozzájárulna az általános költségvetési konszolidációs erőfeszítéshez is.

30.

Az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2011. november 9-i COM(2011) 739 módosított tanácsi határozatjavaslat (8) preambulumbekezdése értelmében a saját források rendszere fejlesztésekor szem előtt kell tartani az Unió éves költségvetéséhez való tagállami hozzájárulások csökkentését és a költségvetési konszolidációs erőfeszítésben való részvételt. A pénzügyi tranzakciós adónak a COM(2011) 594-ben javasolt bevezetésével több forrás jutna a tagállamok nemzeti költségvetésének, ami hozzájárulna költségvetési konszolidációjukhoz.

31.

A Bizottság az indokolásban azzal is érvel, hogy egy ilyen adónak az Európai Unióban történő bevezetése olyan kezdeményezés, amely az első lépést jelenthetné a pénzügyi tranzakciós adó globális szintű alkalmazása felé. A pénzügyi tranzakciós adó nemzeti szintű bevételi potenciálját jelentősnek gondolja (16), és annak az uniós költségvetéshez várható 2020-as hozzájárulását 37 milliárd euróra teszi.

32.

A Számvevőszék véleménye szerint globális pénzügyi tranzakciós adó híján fennáll az a kockázat, hogy a pénzügyi intézmények az Unión kívüli országokba települnek át, és ott hajtanak végre tranzakciókat – ami számottevően befolyásolná a fenti feltevés érvényességét.

33.

Annak a javaslatnak, hogy a pénzügyi tranzakciós adó egy részét, mint saját forrást használják fel, előfeltétele, hogy a Tanács elfogadja azt a bizottsági javaslatot, hogy valamennyi tagállam vezesse be ezt az adót. Nem a Számvevőszék feladata megítélni egy ilyen döntés valószínűségét, illetve kívánatos voltát.

34.

A 2007 és 2013 közötti időszakban alkalmazott héa- és GNI-alapú saját források viszonylag stabil és kiszámítható adóalapot jelentenek. A pénzügyi tranzakciós adóból származó saját forrás viszont szorosan függne egy olyan gazdasági tevékenységtől, amelyet jelentős és kiszámíthatatlan változások jellemeznek. Az ilyen ingadozások befolyásolhatnák az ebből a forrásból származó saját források szintjét.

35.

Ha a pénzügyi tranzakciós adó beszedett hányadát átutalják az uniós költségvetésbe, akkor ugyanilyen összeggel csökken a GNI-alapú hozzájárulás. Ennek az éves uniós költségvetésbe fizetett hozzájárulásokra gyakorolt hatása a 27 tagú EU szintjén semleges lenne. Ha azonban a pénzügyi tranzakciós adó egy hányadát az uniós saját forrásoknak juttatnák, az jelentősen módosítaná a tagállami hozzájárulások súlyát az Unió éves költségvetésében.

36.

A COM(2011) 740 rendeletjavaslat 5–8. cikke határoz meg rendelkezéseket a saját források új rendszerének ellenőrzésére és felügyeletére vonatkozóan. A Számvevőszéknek az új héa-sajátforrás ellenőrzési és hozzáférési előírásaira vonatkozó észrevételeit a 20–22. bekezdés fejti ki. Az észrevételek a javasolt pénzügyi tranzakciós adóra is vonatkoznak.

37.

Az Európai Tanács 1984-es fontainebleau-i ülése szerint „bármely tagállam, ha viszonylagos gazdagságához képest túlzott költségvetési terhet visel, megfelelő időpontban korrekcióban részesülhet”. A saját forrásokra vonatkozó egymást követő határozatok révén az Egyesült Királyság azóta részesült is ilyen korrekcióban. Működésbe léptek átmeneti korrekciós mechanizmusok Németország, Hollandia, Ausztria és Svédország esetében is.

38.

A Bizottság javasolja a túlzott költségvetési teher kiigazítására szolgáló mechanizmus szerkezetátalakítását. Valamennyi jelenlegi korrekció helyébe annak a négy tagállamnak juttatott átalánykorrekció lépne, amelyre a Bizottság értékelése szerint ilyen teher nehezedik (Egyesült Királyság, Németország, Hollandia és Svédország) (17). Ezeket az átalányösszegeket előre rögzítenék, és a 2014 és 2020 közötti időszakban minden évben alkalmaznák.

39.

Az átalánykorrekciók e négy tagállam éves GNI-alapú hozzájárulásának bruttó csökkenését eredményeznék. E korrekciókat valamennyi tagállam együtt finanszírozná, beleértve a négy érintett tagállamot is. A Bizottság számításai szerint a 7 500 millió eurós bruttó csökkenés összesen évi nettó 4 334 millió eurós csökkenést eredményezne a négy tagállam számára (18).

40.

A Számvevőszék már korábban leszögezte (19), hogy bármely korrekciós mechanizmus veszélyezteti a saját források rendszerének egyszerűségét és átláthatóságát, és hogy a nettó költségvetési egyenlegek nem megfelelő mutatók az uniós szakpolitikákból nyert átfogó előnyök értékeléséhez, mivel nem veszik figyelembe e politikák multiplikátor hatását. A bizottsági belső munkadokumentum (20) szerint „bármely új korrekciós mechanizmust alaposan meg kell majd indokolni, nemcsak vitatható számviteli mutatók révén, hanem úgy is, hogy megvonják az uniós költségvetés és szakpolitikák előnyeinek átfogó mérlegét…” Nincs arra utaló jel, hogy a Bizottság így járt volna el.

41.

A saját források rendszeréről szóló jelenlegi tanácsi határozat két és fél évvel a mostani többéves pénzügyi terv kezdete után lépett hatályba (21). Ez azért történt így, mert a tagállamok a hivatalos tárgyalások végéig nem tudtak megállapodni a korrekciók finanszírozásáról. A bizottsági javaslat a korrekciók finanszírozásának szabályait, különösen a korrekció nettó összege megállapításának mikéntjét illetően nem fogalmaz egyértelműen. A Számvevőszék véleménye szerint a korrekciók finanszírozásával kapcsolatos nagyobb átláthatóság lehetővé tenné, hogy a Tanács időben elfogadja a megfelelő jogszabályokat.

42.

A javasolt átalányösszegek azonban még így is viszonylagos javulást jelentenének a saját források rendszerének egyszerűségét és átláthatóságát illetően. Az Egyesült Királyság jelenlegi korrekciós mechanizmusa olyan bonyolult, hogy az már a pontosságát veszélyezteti, a kiszámításába pedig hibák csúsznak (22).

43.

A Számvevőszéknek adott bizottsági tájékoztatás szerint a Bizottság az arra vonatkozó határozatát, hogy mely tagállamok részesüljenek átalánykorrekcióban, a nettó egyenleg mutatójára alapozta, majd megvizsgálta, hogy ez az egyenleg milyen arányban áll a tagállam viszonylagos jólétével, és úgy pontosította a korrekciók összegét, hogy ez az arányszám hasonló legyen a négy tagállam esetében. Mivel azonban a Számvevőszék nem kapta meg ezeket a számításokat, nem fűzhet megjegyzéseket hozzájuk.

44.

A Bizottság javaslatából nem derül ki, hogy a „túlzott költségvetési teher” fogalmát mely kritériumok alapján határozták meg. Kívánatos volna e kritériumok közé egyértelmű szabályokat iktatni a viszonylagos jólétre nézve, hogy amikor a kritériumoknak megfelelő tagállamok megkapják a vonatkozó korrekciókat, akkor ez a valamennyi tagállam számára egyenlő bánásmód szellemében történjék. Ezenkívül az uniós költségvetés finanszírozásáról folyó tárgyalások folyamata is átláthatóbbá válnék, és könnyebbé válna az uniós költségvetés kiadási oldalának jövőjére összpontosítani.

45.

Korábbi véleményeiben (23) a Számvevőszék bírálta, hogy nincsen annak ellenőrzésére szolgáló monitoringeljárás, hogy a korrekciók továbbra is indokoltak-e, illetve hogy más tagállamok is részesülhetnek-e korrekcióban.

46.

Az 1984-es nyilatkozatnak azt az elvét, hogy korrekciót „a megfelelő időpontban” kell fizetni, megismétli a COM(2011) 739 tanácsi határozatjavaslat (10) preambulumbekezdése is. Ugyanígy a (11) preambulumbekezdés is leszögezi, hogy a korrekció „csak addig állhat fenn, ameddig megfelel céljának”. Az, hogy az átalányösszegeket hét évre állapítják meg, nem fér össze ezzel az elvvel.

47.

Ezért megfontolandó, hogy nem kellene-e félidős értékelés révén meggyőződni arról, hogy a négy tagállam (Egyesült Királyság, Németország, Hollandia és Svédország) továbbra is megfelel-e az átalánykorrekció-jogosultág kritériumainak, és megállapítani, hogy kell-e módosítani az összegeket, illetve hogy időközben más tagállamok is jogosulttá váltak-e átalánykorrekcióra.

48.

A Bizottság azt javasolja, hogy a tradicionális saját forrásokból a tagállamok által beszedési költségként visszatartott hányad 25 %-ról 10 %-ra csökkenjen. Ennyi volt a visszatartott hányad a 2000-es évig. Előrejelzések szerint 2020-ban a tradicionális saját források fogják kitenni a saját források 19 %-át (ez az arány 2010-ben 13 % volt).

49.

A Bizottság szerint az, hogy a tagállamok a tradicionális saját források céljára beszedett összegek 25 %-át megtartják, nem más, mint rejtett korrekció, mivel ez az összeg valószínűleg meghaladja a ténylegesen felmerült költségeket. A Tanács a 2005-ös mentesítési határozatában javasolta, hogy a Bizottság végezzen értékelést a saját források rendszere működésének adminisztrációs költségéről. Nincs arra utaló jel, hogy ilyen értékelésre sor került volna. A visszatartott hányad 10 %-ra történő csökkentése hozzájárulna a rejtett korrekciónak ítélt jelenség felszámolásához.

50.

A Számvevőszék javasolja a Tanácsnak: vizsgálja meg, hogy ha a visszatartott hányad magasabb volna, vajon ez nem ösztönözné-e a tagállamokat arra, hogy fokozzák utólagos ellenőrzési tevékenységüket. Kevés vámellenőrzésre kerül sor behozatalkor, mivel fő kontrollnak a kereskedő telephelyén végzett utólagos ellenőrzések minősülnek. Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében gyakoribbá és alaposabbá kellene tenni az ilyen ellenőrzéseket.

51.

A Bizottság saját elemzése szerint a saját források között a tradicionális saját források hányada a 2012-es 14,7 %-ról 2020-ra előreláthatóan 18,9 %-ra növekszik. A tagállamok GNI-hozzájárulása ezáltal csökkenne. A visszatartott hányad 25 %-ról 10 %-ra történő csökkentése révén könnyebb volna elérni ezt a növekedést. Szem előtt kell tartani azonban, hogy – elsősorban az Unió kereskedelmi politikája és a WTO kereskedelmi liberalizációja miatt – a tradicionális saját források hosszú távon csökkenő tendenciát mutatnak, így fennáll az a kockázat, hogy részarányuk ebben az időszakban mégsem növekszik.

52.

A GNI-alapú saját forrást a bizottsági javaslatok nem érintik. A Bizottság előrejelzése szerint 2020-ban ez a forrás a saját források 40 %-át fogja kitenni (a 2010-es 76 %-kal szemben).

53.

A saját források jelenlegi és korábbi rendszeréhez hasonlóan a COM(2011) 740 rendeletjavaslat 2. cikke „a GNI jelentős változásai” esetén teendő intézkedésekről szól. Ez különösen a saját források kifizetésénél figyelembe veendő GNI-adatokra vonatkozik, tekintettel az ESA elszámolási keretrendszer módosulására. Vonatkozik még ez a költségvetési kifizetések, illetve kötelezettségvállalások felső korlátjának ezzel kapcsolatos felülvizsgálatára is (amely korlátokat a COM(2011) 739 tanácsi határozatjavaslat 3. cikke az összes tagállam GNI-je összegének százalékában ad meg). A Számvevőszék már korábban leszögezte (24), hogy a Bizottságnak meg kell határoznia, mi tekintendő „jelentős változásnak”. A Bizottság mindeddig nem szolgált ilyen meghatározással.

54.

A „lényegességi kritériumok” meghatározása különösen fontos, mivel a 2. cikk szerint már nem a Tanács határoz (a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag) arról, hogy az ESA elszámolási keretrendszerének módosítása a saját forrásokra is vonatkozzék-e. A javasolt új rendelkezés csak azt mondja ki, hogy a Bizottság tájékoztatja a Tanácsot és az Európai Parlamentet arról, hogy mely időpontban lépnek életbe az ESA ezen változásai.