20.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 308/66

A.

mivel az arányosság és a szubszidiaritás elveinek megfelelő alkalmazása nélkülözhetetlen az Európai Unió megfelelő működéséhez és ahhoz, hogy intézményei tevékenysége megfeleljen az állampolgárok, a közös piacon működő vállalkozók, valamint a nemzeti kormányok és a helyi önkormányzatok elvárásainak, továbbá annak biztosításához, hogy a döntéshozatal a polgárokhoz minél közelebbi szinten történjen;

B.

mivel a jogalkotás minőségének javítása (better law-making) az Európai Unió hatékony működésének olyan elengedhetetlen feltételévé vált, amely lényegesen hozzájárulhat a gazdasági válságból való kilábaláshoz és a gazdasági növekedéshez;

C.

mivel a jogalkotás minőségének javítása problémakörét nemcsak a szabályozás javítását célzó bizottsági programmal kapcsolatban kell szemlélni, hanem tágabb összefüggésben, a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével kapcsolatban is;

D.

mivel a Lisszaboni Szerződés az Európai Parlamentet a rendes jogalkotási eljárásban a Tanáccsal egy szintre helyezi;

E.

mivel a Lisszaboni Szerződés hivatalosan is bevonja a nemzeti parlamenteket a szubszidiaritás elve alkalmazásának nyomon követésébe;

F.

mivel a jogalkotás minőségének javítását az előző Bizottság prioritásként kezelte és azt az új Bizottságnak is hasonlóan alapvető feladatként kell kezelnie;

G.

mivel a szabályozás javítása az Unióban számos problémát magába foglal, mint például a hatásvizsgálatok elvégzése, az adminisztratív terhek csökkentése, valamint a jelenlegi jogalkotás egyszerűsítése és egységesítése;

H.

mivel az összes érdekelt féllel, különösen a szociális partnerekkel folyatott konzultáció alapvető jelentőséggel bír a jogszabályok előkészítésében (beleértve a hatásvizsgálatokat is);

I.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 225. cikke szerint a Parlament felkérheti a Bizottságot, hogy megfelelő javaslatokat nyújtson be olyan kérdésekben, melyekkel kapcsolatban a Parlament úgy véli, hogy a Szerződések végrehajtása érdekében uniós jogszabály kidolgozására van szükség;

J.

mivel 2005 óta létezik az Európai Unió jogalkotásából fakadó adminisztratív terhek csökkentésére irányuló program, amelynek célja e terhek 2012-ig 25 %-kal történő korlátozása;

K.

mivel e program egyik kulcsfontosságú eleme az adminisztratív költségek standard költségmodellen alapuló alapfelmérése;

L.

mivel a hatályos jogszabályok egyszerűsítését és egységesítését szolgáló, átdolgozásra és egységes szerkezetbe foglalásra irányuló technikák biztosítják a végrehajtott módosítások nagyobb fokú érthetőségét és következetességét;

M.

mivel ez Európai Unió irányelvei szempontjából alapvető fontosságú, hogy a tagállamok megfelelően és kellő időben végrehajtsák azokat, valamint az is, hogy továbbra sem megoldott a „nemzeti túlszabályozás” kérdése, azaz az európai jogszabályok követelményein túlmutató terheket bevezető további szabályozás;

N.

mivel a Lisszaboni Szerződésben a komitológiát a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok új felosztása váltotta fel;

O.

mivel a Lisszaboni Szerződés bevezette az európai polgári kezdeményezés új eszközét, amely lehetővé teszi, hogy az állampolgárok is befolyásolhassák az Európai Unió jogalkotását;

P.

mivel a polgárok Európai Unió alapjogi chartájában meghatározott jogai közé tartozik a megfelelő ügyintézéshez való jog, amelyet átlátható, a széles nyilvánosság számára is érthető jogszabályok nélkül nem lehet megvalósítani,

1.

hangsúlyozza az egyszerű, átlátható és az uniós polgárok számára érthető jogszabályok fontosságát;

2.

hangsúlyozza, hogy az európai intézményeknek tiszteletben kell tartaniuk a szubszidiaritás és az arányosság elvét javaslataik megfogalmazása során, és be kell tartaniuk az EUMSz. mellékletében, a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben meghatározott feltételeket;

3.

hangsúlyozza, hogy minden jogszabálytervezetnek tartalmaznia kell azon indokokat, amiért a cél európai uniós szintű fellépés révén jobban megvalósítható, és ezt minőségi – illetve ahol csak lehetséges, mennyiségi – mutatókkal kell alátámasztani a fent említett jegyzőkönyv értelmében;

4.

határozottan támogatja a szabályozás javításának folyamatát, amelynek célja az európai uniós szabályozás következetességének, átláthatóságának és hatékonyságának a növelése; hangsúlyozza a Bizottság kulcsfontosságú szerepét a jó minőségű jogalkotási javaslatok elkészítése terén, mivel ez rendelkezik a jogalkotás kezdeményezésére vonatkozó hatáskörrel; vállalja, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ezeket a javaslatokat a megfelelő jogalkotási eljárás szerint minél előbb megvizsgálja; hangsúlyozza továbbá, hogy a jogi szabályozás helyes végrehajtásának biztosítása érdekében rendkívül fontos a tagállamokkal való együttműködés;

5.

üdvözli a Bizottság fenti folyamat iránti elkötelezettségét, amely számos dokumentumban, különösen a jobb európai uniós szabályozás harmadik stratégiai felülvizsgálatában, illetve folyamatban lévő tevékenysége során nyilvánul meg; megállapítja ugyanakkor, hogy a program csak szűk körben ismert, és felszólítja a Bizottságot, hogy határozottabban népszerűsítse azt;

6.

egyetért a Tanács 2009. december 4-i következtetéseinek 3. és 15. pontjában foglalt megállapításokkal, amelyek a szabályozás javítására vonatkozó közös felelősségünkkel és az e folyamatban elkötelezett összes intézmény és személy felelősségének erősítésével kapcsolatosak;

7.

tudomásul veszi a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága részvételét a szabályozás javításáról és az adminisztratív terhek csökkentéséről szóló vitában, és eredményes együttműködésre számít e területen;

8.

úgy véli, hogy ezen a hatalmas területen folyó intézményközi együttműködés javításához szükség van a hatékonyabb jogalkotásról szóló, 2003. évi intézményközi megállapodás felülvizsgálatára; felhívja a figyelmet az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra vonatkozó, 2010. február 9-i állásfoglalásának e kérdéshez kapcsolódó pontjaira, különösen a két intézmény közös kötelezettségvállalására, amely szerint a hatékonyabb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodásnak a Lisszaboni Szerződés új rendelkezéseihez való hozzáigazítása ügyében a Miniszterek Tanácsával folytatandó jövőbeni tárgyalások előkészítéseként megállapodásra jutnak a végrehajtandó kulcsfontosságú módosításokról;

9.

sürgeti a Bizottságot, hogy az Európai Parlament és a Bizottság közötti felülvizsgált keretmegállapodásról szóló, 2010. február 9-i állásfoglalás alapján létrejött politikai megegyezés értelmében tegyen meg mindent annak biztosítására, hogy a Parlamentet és a Tanácsot a jogalkotási eljárásban egyenrangú feleknek tekintsék, és érvényesüljön a Parlamentre és a Tanácsra vonatkozó egyenlő bánásmód Lisszaboni Szerződésben rögzített elve különösen azáltal, hogy mindkét intézményt egyszerre és teljes körűen tájékoztatja az adott eljárást érintő valamennyi eseményről és fejleményről, és azonos módon biztosítja számukra az ülésekhez és javaslatokhoz, illetve egyéb információkhoz való hozzáférést;

10.

hangsúlyozza, hogy a szabályozás egyszerűsítésének folyamata nem vezethet a jelenlegi joganyagban foglalt normák csökkentéséhez, ezért az összes érdekelt féllel, köztük a szociális partnerekkel folytatott konzultációk e folyamat szerves részét képezik;

11.

örömmel fogadja a nemzeti parlamentek szorosabb bevonását az európai jogalkotási folyamatba, különösen a jogalkotási javaslatok szubszidiaritás elvével való összhangja ellenőrzésének folyamatába; hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamentek kötelesek betartani a vélemények beküldésére vonatkozó nyolchetes határidőt;

12.

örömmel fogadja a Bizottságnak a nemzeti parlamentekkel folyó információcsere hatékonyságának biztosítására, valamint a Parlament és a Tanács erről történő tájékoztatására irányuló tevékenységét; arra ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy egyértelműen különböztessék meg a szubszidiaritás elvére vonatkozó és a bizottsági javaslatok tartalmát érintő véleményeket;

13.

hangsúlyozza a Bizottságnak a hatásvizsgálatok elvégzésére vonatkozó alapvető felelősségét; kéri az elvégzett vizsgálatok függetlenségét és hitelességét biztosító mechanizmusok kidolgozását; egyúttal kötelezettséget vállal arra, hogy a Bizottság javaslataiban tett lényegi módosításai hatásvizsgálatát elvégzi;

14.

ebből a célból kéri a Bizottságot, hogy hatásvizsgálatairól rendszeresen állítson össze 2–4 oldalas összefoglalót a Parlament és a Tanács számára és csatolja a teljes hatásvizsgálatot is a jogalkotási javaslatok benyújtása során;

15.

ösztönzi a parlamenti bizottságokat, hogy a Bizottság jogalkotási javaslatairól szóló viták előtt tartsanak eszmecserét a Bizottsággal a hatásvizsgálatról;

16.

úgy véli, hogy az eddigi tapasztalatok alapján szükséges a hatásvizsgálatokra vonatkozó intézményközi közös megközelítés felülvizsgálata és ösztönzi az intézményeket, hogy teljesítsék a hatásvizsgálatok tekintetében vállalt kötelezettségeiket; felhívja a figyelmet a Bizottsági Elnökök Értekezlete ezzel a témával kapcsolatos munkadokumentumának következtetéseire; támogatja a parlamenti bizottságok arra vonatkozó kezdeményezéseit, hogy felkérjék a Bizottságot az összes hatásvizsgálat rendelkezésre bocsátására annak érdekében, hogy az illetékes bizottságok alaposan tanulmányozhassák őket az első eszmecserék kezdetekor illetve azok előtt;

17.

egyúttal emlékezteti a Bizottságot arra, hogy minden újabb javaslatot valamennyi hatás teljes körű figyelembe vételével, integrált megközelítési módot alkalmazva kell értékelni, ami a gazdasági, társadalmi és természeti környezetre gyakorolt hatások vizsgálatát is magában foglalja;

18.

különösen hangsúlyozza a jogalkotásra irányuló javaslatok megfelelő társadalmi hatásvizsgálatának szükségességét, többek közt azoknak az európai munkaerőpiacra és a társadalom életszínvonalára gyakorolt hatását; újólag hangsúlyozza, hogy alaposan meg kell vizsgálni a jogszabályok vállalkozásokra gyakorolt hatását;

19.

javasolja, hogy a Bizottság minden, az adminisztratív terheket csökkentő javaslattal kapcsolatban végezzen hatásvizsgálatot, ami lehetővé teszi ezen javaslatok esetleges mellékhatásainak kimutatását;

20.

rámutat arra, hogy az objektív hatásvizsgálat érdekében a Bizottságnak rendszeres konzultációt kell folytatnia valamennyi érdekelt féllel, beleértve a kis- és középvállalkozásokat is; úgy véli, hogy az érdekelt feleket feltétlenül szükséges jobban tájékoztatni a konzultációkban való részvétel lehetőségéről és kéri a konzultáció időtartamára vonatkozó 8 hetes határidő meghosszabbítását; felkéri a Bizottságot, hogy készítse el és tegye közzé a következő évre tervezett hatásvizsgálatok egyértelmű listáját annak érdekében, hogy az érdekelt felek megfelelően fel tudjanak azokra készülni;

21.

úgy véli, hogy az objektív hatásvizsgálatok a bizottsági javaslatok értékelésének fontos eszközei, ezért szorgalmazza, hogy a hatásvizsgálatok elvégzését egy, a Parlament felé elszámoltatható, független szervezet ellenőrizze;

22.

hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatok minőségét folyamatosan ellenőrzés alatt kell tartani; üdvözli a hatásvizsgálati testület véleményét a minőség általános javulásáról; megállapítja, hogy a testület szigorította az értékelési szempontokat; ugyanakkor úgy véli, hogy a testület által azonnal elvetett hatásvizsgálatok magas hányada (30 %) arra utal, hogy azok minőségét a Bizottság megfelelő szolgálatainak tovább kell javítaniuk; felszólít továbbá a testület rendelkezésére álló emberi erőforrások növelésére;

23.

elégedetten veszi tudomásul a Bizottság által kidolgozott, a hatásvizsgálatok elvégzésével kapcsolatos új iránymutatásokat különösen a szubszidiaritás és arányosság elveire vonatkozó kérdéscsoport kidolgozását illetően; reméli, hogy az új iránymutatások jelentős mértékben hozzájárulnak a hatásvizsgálatok elvégzésnek gördülékenyebbé tételéhez, és ezáltal a jogalkotásra irányuló javaslatok minőségének javításához;

24.

külön üdvözli a Bizottság új hatásvizsgálati útmutatóját, amely előírja a kkv-król szóló jövőbeni jogszabályok és közigazgatási kezdeményezések (kkv-teszt) hatáselemzését és azt, hogy az elemzés eredményét figyelembe kell venni a javaslatok megfogalmazásakor; hangsúlyozza, hogy a kkv-teszt szisztematikus alkalmazása a Bizottság hatásvizsgálataiban a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtásának fontos eleme és jelentős mértékben hozzájárul a kkv-k számára kedvező szabályozási környezethez; felkéri a tagállamokat, hogy a kkv-tesztet alkalmazzák nemzeti szinten;

25.

felszólítja a Bizottságot, hogy pontosítsa a Barroso elnök politikai iránymutatásában felvázolt „intelligens szabályozás” programját, különös tekintettel az utólagos értékelés terén tett erőfeszítések fokozására, és hogy foglalja bele a menetrendbe a mennyiségi mutatókat is, különösen az adminisztratív teher csökkentésére irányulókat;

26.

felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen végezze el az elfogadott jogszabályok utólagos értékelését többek közt annak érdekében, hogy lehetőségeihez mérten ellenőrizze, hogy a javaslatairól készített hatásvizsgálatok prognózisa mennyire volt helytálló;

27.

üdvözli a hatásvizsgálatok rendszerének értékelését célzó számvevőszéki kezdeményezést és érdeklődéssel várja annak eredményeit;

28.

hangsúlyozza az Európai Unióban működő vállalkozások költségei csökkentésének jelentőségét, hogy a nehéz gazdasági körülmények között eredményes munkát végezhessenek és globális szinten tudjanak versenyezni; hangsúlyozza, hogy egyszerűsíteni kell a közigazgatási eljárásokat; hangsúlyozza, hogy az adminisztratív terhek csökkentésének a szükségtelen információs követelményekre kell összpontosítania, és teljes mértékben támogatnia kell a kisvállalkozói intézkedéscsomagban meghatározott „csak egyszer” elvet; hangsúlyozza, hogy a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése nem járhat semmiféle negatív szociális vagy környezeti következménnyel;

29.

elégedetten veszi tudomásul a Bizottság a javaslatok elkészítésében végzett eddigi munkájának eredményét, amelyek elfogadása után az adminisztratív terhek akár 33 %-kal is csökkenhetnek 2012-ig, az eredetileg vállalt 25 %-os csökkentés túlszárnyalását jelenti; megállapítja, hogy az ily módon keletkezett megtakarítás akár a 40 milliárd eurót (5) is meghaladhatja;

30.

különösen felhívja a figyelmet a legnagyobb megtakarítási potenciállal rendelkező bizottsági javaslatokkal kapcsolatos munka előrehaladására (pl. a mikrovállalkozások mentesítése a számvitelre vonatkozó uniós követelmények alól és a HÉA-irányelv elektronikus számlázás megkönnyítése érdekében történő módosítása); felszólítja a tagállamokat a Tanácsban való konstruktív együttműködésre és az elfogadott jogszabályok saját jogrendjükbe történő hatékony átültetésére;

31.

megállapítja, hogy az adminisztratív terhek alapfelmérésének programja hasznos, de költséges módszernek bizonyult; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg az adminisztratív terhek mérésének alternatív módszereit, mint például az érdekelt felekkel folytatott konzultációt, amely egyes esetekben e terhek azonnali eltörlését teszi lehetővé;

32.

hangsúlyozza, hogy az adminisztratív költségek mérésére szolgáló standard költségmodellt nem értékelték független módon;

33.

egyúttal megállapítja, hogy az önálló internetes oldalon online beérkezett javaslatok száma viszonylag alacsony (2008-ban 148 darab); úgy véli, hogy a Bizottságnak erőteljesebben fel kell hívnia a figyelmet arra a lehetőségre, hogy az érintettek jelezhetik, ha az európai vagy nemzeti szabályozás túlzott adminisztratív költségeket okoz;

34.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy az elektronikus kommunikációs eszközök tökéletesen alkalmasak az adminisztratív terhek csökkentésére, és sürgeti az európai közigazgatás korszerűsítését célzó e-Bizottság 2006–2010 keretében, valamint az i2010 stratégiában foglaltak megvalósítását;

35.

sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa az adminisztratív terhek csökkentésére vonatkozó ágazati tervekben foglaltak megvalósítását; kötelezettséget vállal saját vonatkozó jogalkotási javaslatainak hatékonyabb ellenőrzésére;

36.

üdvözli a független érdekképviselőkből álló, adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport pozitív hozzájárulását a Bizottság e terhek csökkentését célzó programjához; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a csoport összetételét kiegyensúlyozottabbá kell tenni a civil társadalmat képviselő és más tagállamokból származó, több szakértő bevonásával; kéri, hogy az így kiegészített csoport megbízását 2013-ig hosszabbítsák meg;

37.

felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós polgárok nem tudják megkülönböztetni az európai szabályozásból eredő adminisztratív terheket a nemzeti szabályozásból fakadó terhektől, és hogy a nemzeti adminisztratív terhek is hozzájárulnak az Európai Unióról alkotott negatív képhez;

38.

felhívja a figyelmet arra, hogy az adminisztratív terhek csökkentését célzó program sikerének biztosításához szükség van a Bizottság és a tagállamok közötti aktív együttműködésre az eltérő értelmezések és az európai jogszabályok követelményein túlmutató terheket bevezető további szabályozás elkerülése érdekében;

39.

kéri a tagállamokat, hogy az adminisztratív terhek csökkentése terén kitűzött céljaikat következetesen valósítsák meg és reméli, hogy eredményes lesz a nemzeti parlamentekkel e téren folyó együttműködés;

40.

ösztönzi a Bizottságot, hogy az adminisztratív terhek Európai Unión belüli csökkentésére irányuló cselekvési programját terjessze ki új prioritási területekre és más jogszabályokra az összes érintett féllel – köztük a szociális partnerekkel – folytatott konzultáció és a meglévő szabályozás utólagos értékelése alapján; felkéri a Bizottságot, hogy e cselekvési programot 2012 után is folytassa;

41.

üdvözli a Bizottságnak az európai jog egységesítésére és egyszerűsítésére irányuló javaslatok kidolgozásában és előkészítésében végzett eddigi munkáját; egyúttal emlékeztet a jó intézményközi együttműködés megőrzésének szükségességére e területen, különösen olyan esetekben, amikor a Bizottság feleslegesnek ítélt javaslatokat von vissza;

42.

felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a jogszabályok egységes szerkezetbe foglalását, valamint hogy terjessze elő az egységes szerkezetbe foglalási program egészének eredményeit tartalmazó, 2009. évre tervezett jelentését (6);

43.

hangsúlyozza, hogy egy hatályos jogszabály módosítását mindig átdolgozás formájában kell elvégezni; ugyanakkor elismeri és tiszteletben tartja azokat a jogokat, amelyekkel a Bizottság a jogalkotási eljárás terén rendelkezik;

44.

rámutat arra, hogy a jogalkotás egyszerűsítését célzó, más kezdeményezések a rendes jogalkotási eljárás hatálya alá tartoznak és az ennek megfelelő határidők vonatkoznak rájuk; biztosít arról, hogy minden tőle telhetőt megtesz a Bizottság javaslatainak mielőbbi megtárgyalása érdekében;

45.

felhívja a figyelmet arra, hogy az EUMSz. (7) egyértelműen megtiltja, hogy a Tanács és a Parlament olyan jogszabályokat fogadjon el, amelyek nincsenek betervezve a Szerződés adott területre vonatkozó rendelkezéseiben;

46.

óva int attól, hogy a jogalkotási gyakorlatról az önszabályozás, társszabályozás vagy más, nem jogalkotási eszköz érdekében lemondjanak; úgy véli, hogy minden esetben ki kell vizsgálni egy ilyen döntés következményeit, figyelembe véve a Szerződés rendelkezéseit és az egyes intézmények mindenkori szerepét;

47.

ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a nem kötelező erejű jogi eszközöket kellően indokolt esetben, a hatályos jogszabályok jogbiztonságának és érthetőségének romlása nélkül, a lehető legnagyobb körültekintéssel kell alkalmazni, a Parlamenttel folytatott konzultációt követően, ahogy azt a felülvizsgált keretmegállapodásról szóló állásfoglalásában kiemeli;

48.

üdvözli a végrehajtási intézkedések rendszerével (komitológiával) kapcsolatos felgyorsult dokumentum- és információcserét, különösen az új, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást; reméli, hogy a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett új rendszerre történő átállás zökkenőmentesen és felesleges késedelem nélkül valósul meg;

49.

üdvözöl ezen felül számos, a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett intézményi változást, amelyek hatással lesznek az Európai Unió jogalkotására; különösen hangsúlyozza az európai polgári kezdeményezés jelentőségét, amelyben megvan az európai nyilvános vita alapvető elemévé válás lehetősége, valamint üdvözli a Bizottság e kezdeményezéssel kapcsolatos rendeletre irányuló javaslatát; hangsúlyozza, hogy szoros együttműködés szükséges a Parlament és a Bizottság között egy hatékony és érthető eszköz létrehozása érdekében, világos feltételeket szabva a befogadhatóság tekintetében, az EU jogalkotási eljárása legjobb gyakorlatának megfelelően;

50.

támogatja a Bizottság javaslatát, hogy már akkor meg kell vizsgálni a benyújtott előzetes polgári kezdeményezés befogadhatóságát, amikor elérte a támogató nyilatkozatok előírt mennyiségének egyharmadát, ezzel ugyanis elkerülhető, hogy később csalódást okozzanak a polgároknak a kezdeményezés befogadhatatlanná nyilvánításával;

51.

felkéri a Bizottságot, hogy határozza meg a hivatalosan benyújtott kezdeményezés megvizsgálására vonatkozó határidőn kívül a befogadhatónak nyilvánított kezdeményezés esetén a jogalkotási javaslat benyújtására vonatkozó határidőt is;

52.

sürgeti a Bizottságot, hogy vállaljon kötelezettséget azon határidők tekintetében, melyeken belül teljesíti az EUMSz. 225. cikke szerinti parlamenti kéréseket, különösen azt a keretmegállapodásban vállalt kötelezettséget, hogy valamennyi jogalkotási kezdeményezésre irányuló kérelemről a saját kezdeményezésű jelentés elfogadását követő három hónapon belül nyomon követési jelentést készít, illetve legfeljebb egy éven belül jogalkotási javaslatot nyújt be;

53.

felhívja a Bizottságot, hogy az uniós jog alkalmazásának nyomon követéséről szóló eddigi parlamenti állásfoglalások fényében maradéktalanul használja ki az EUMSz. 258. és 260. cikke alapján őt megillető jogokat, különösen ha a tagállamok nem küldenek értesítést az irányelvek átültetését célzó intézkedésekről;

54.

rámutat arra, hogy a jogalkotás minősége javításának kérdése közvetlenül kapcsolódik az európai uniós jogszabályok végrehajtásának nyomon követéséhez;

55.

figyeli az említett nyomon követésre vonatkozó, uniós kísérleti projekt végrehajtását; kifejezi aggodalmát, hogy a panaszok kivizsgálásának javasolt módja ahhoz vezethet, hogy a Bizottság túlzottan függeni fog a tagállamoktól;

56.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjének.