52010DC0561

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.10.13.

COM(2010) 561 végleges

ZÖLD KÖNYV

Könyvvizsgálati politika: a válság tanulságai

(EGT-vonatkozású szöveg)

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 3

2. A könyvvizsgálók feladatai 6

2.1. A könyvvizsgálók kommunikációja az érdekeltek felé 7

2.2. Nemzetközi könyvvizsgálati standardok (ISA-k) 10

3. A könyvvizsgáló cégek irányítása és függetlensége 11

4. Felügyelet 15

5. Koncentráció és piaci struktúra 16

6. Az európai piac megteremtése 19

7. Egyszerűsítés: Kis- és középvállalkozások (kkv-k) és könyvvizsgálói kkv-k 20

7.1. Kis- és középvállalkozások (kkv-k) 20

7.2. Könyvvizsgáló kis- és középvállalkozások (könyvvizsgáló kkv-k) 21

8. Nemzetközi együttműködés 21

9. A következő lépések 23

ZÖLD KÖNYV

Könyvvizsgálati politika: a válság tanulságai

(EGT-vonatkozású szöveg)

BEVEZETÉS

A pénzügyi válság közvetlen folyományaként Európában és másutt is olyan eszközöket vetettek be, amelyek legfőbb célja a pénzügyi rendszer mielőbbi stabilizálása volt[1]. Ekkortájt sok helyen megkérdőjelezték és alapos vizsgálatnak vetették alá a bankok, fedezeti alapok, hitelminősítők, felügyeletek és központi bankok szerepét, ugyanakkor kevés figyelmet szenteltek annak, hogy a könyvvizsgálat tökéletesítése miként járulhatna hozzá a pénzügyi stabilitás fokozásához. 2007 és 2009 között számos bank mutatott ki jelentős veszteségeket mérlegen belüli és kívüli pozíciói kapcsán, ami nemcsak azt a kérdést veti fel, hogy a könyvvizsgálók miként adhattak ügyfeleiknek tiszta jelentést ezen időszakokról[2], hanem a jelenlegi jogszabályi keretek alkalmasságát és megfelelőségét is megkérdőjelezi. Célszerűnek tűnik tehát, hogy a pénzügyi piacok általános szabályozási reformja keretében további megbeszéléseket és vizsgálatokat folytassanak a könyvvizsgálat szerepe és hatóköre tekintetében is.

A Bizottság vezető szerepet kíván betölteni e vita nemzetközi színterén és szoros együttműködésre törekszik globális partnereivel a Pénzügyi Stabilitási Tanácson és a G20-csoporton belül. Elvárható, hogy a könyvvizsgálat – a felügyelet és a vállalatirányítás mellett – a pénzügyi stabilitás alapvető összetevője legyen, hiszen bizonyosságot szolgáltat a társaságok pénzügyi állapotának valódiságáról. E bizonyosság révén várhatóan csökken a hibás bemutatás kockázata, és ezzel csökkennek azok a költségek is, amelyeket a társaság tulajdonosai és a társadalom egy csőd esetén egyébként elszenvednének. A megbízható könyvvizsgálat kulcsfontosságú az általános és a piaci bizalom helyreállításához; hozzájárul a befektetők védelméhez és csökkenti a társaságok tőkeköltségeit.

Ezzel összefüggésben ki kell emelni, hogy a könyvvizsgálók fontos feladatot látnak el, és a jog hatalmazza fel őket a kötelező könyvvizsgálatok elvégzésére. A felhatalmazás társadalmi feladatot ró a könyvvizsgálóra, akinek véleményt kell mondania arról, hogy a könyvvizsgált gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásai megfelelnek-e a valóságnak. A könyvvizsgáló függetlensége ezért a könyvvizsgálati környezet alapja. Eljött az idő, hogy górcső alá vegyük e társadalmi megbízatás teljesülését. Egyes érdekeltek ugyanis kételyeiket fejezték ki2,[3],[4] a könyvvizsgálatoknak a mai üzleti környezetben való létjogosultságát illetően, más érdekeltek számára pedig nehezen érthető, hogy egy intézmény pénzügyi kimutatásai „ésszerűséget” és „alapvető megbízhatóságot” sugallnak annak ellenére, hogy az adott intézmény valójában pénzügyi nehézségekkel küszködik. Előfordulhat, hogy ezen érdekeltek előtt nem világosak az adott könyvvizsgálat korlátai (a lényegesség elve, a mintavételi módszerek, a könyvvizsgálónak a csalások feltárásával kapcsolatos feladatai és a vezetés felelőssége), ezért túlzott várakozásokat táplálhatnak azzal szemben. A Bizottság emiatt átfogó vitát kíván indítani arról, hogy mit kell tenni annak biztosításához, hogy mind a pénzügyi kimutatások könyvvizsgálatai, mind a könyvvizsgálói jelentések megfeleljenek céljuknak.

A Bizottság egy tágabb strukturális szemszögből nézve arra a felismerésre jutott, hogy az elmúlt két évtizedben a nagy cégek még nagyobb cégekké olvadtak össze. Az Arthur Andersen bukása óta az ilyen nagy, globális cégekből csak egy maroknyi található, a nagy, komplex intézmények könyvvizsgálatára azonban még ennél is kevesebben képesek. E cégek egyikének esetleges összeomlása nemcsak a jelentősebb társaságokra vonatkozó könyvvizsgált információk rendelkezésre állását nehezítené meg, hanem valószínűsíthetően a befektetői bizalmat is gyengítené, és a pénzügyi rendszer egészének stabilitását is veszélyeztethetné. Emiatt feltételezhető, hogy e nagy, globális cégek mindegyike rendszerszintűvé nőtte ki magát[5]. Csakúgy, mint a pénzügyi szektor többi nagy intézménye esetében, itt is fel kell térképezni az ezzel kapcsolatos kockázat csökkentésének lehetőségeit.

Fontos kérdés továbbá: vajon megengedhető-e, hogy könyvvizsgáló cégek olyan jelentős szerepre tegyenek szert, hogy bukásuk komoly veszélyt jelentsen a piac számára5. Noha a nagy cégek már hozzáfogtak a csődkockázat minimalizálásához, a fő kérdés továbbra is az, hogy az ilyen, méretük miatt csődbe nem vihető cégek nem fognak-e visszaélni helyzetükkel (erkölcsi kockázat). E kérdések megválaszolása céljából a bankszektorban alkalmazott megközelítés segítségével indokolt lenne proaktív módon feltérképezni az ilyen rendszerszintű cégek rendezett csődjével kapcsolatos lehetőségeket, ideértve a készenléti tervek készítését is.

A Bizottság elismeri, hogy a nagy társaságok számára nyújtott könyvvizsgálati szolgáltatások folyamatossága életbevágóan fontos a pénzügyi stabilitáshoz[6]. Ezzel kapcsolatban tovább kell vizsgálni a lehetőségeket, például a nem rendszerszintű cégek kapacitásainak növelését, és a rendszerszintű cégek méretének csökkentése vagy átalakításuk mellett, illetve ellen szóló érvek feltérképezését. A Bizottság azt is szeretné megvizsgálni, hogy miként lehetne csökkenteni a könyvvizsgálati piacon létező belépési korlátokat: e célból többek között vitát kíván indítani a hatályos tulajdonosi szabályokról és a könyvvizsgáló cégek többsége által alkalmazott partnerségi modellről.

A piac felépítésétől függetlenül minden piacon léteznie kell egy hatékony, a könyvvizsgálói szakmától teljesen független felügyeleti rendszernek. Nem szabad megengedni, hogy a globális hálózatok szerkezeti változásai a felügyelet hiányosságát vagy elmaradását eredményezzék.

A könyvvizsgálati szolgáltatásoknak létezhet valódi egységes piaca, ám ennek feltétele a szabályok fokozott harmonizációja és a könyvvizsgálók úgynevezett európai útlevelének a megteremtése; ez utóbbi lehetővé tenné, hogy a könyvvizsgálók Európa-szerte nyújtsák szolgáltatásaikat.

Mindezeket figyelembe véve a Bizottság vitát kíván nyitni a könyvvizsgálók feladatairól, a könyvvizsgáló cégek irányításáról és függetlenségéről, a könyvvizsgálók felügyeletéről, a könyvvizsgálati piac felépítéséről, a könyvvizsgálati szolgáltatások egységes piacának megteremtéséről, a kis- és középvállalkozásokra (kkv-kra) és a könyvvizsgáló kkv-kra vonatkozó szabályok egyszerűsítéséről, valamint a globális könyvvizsgálói hálózatok felügyeletével kapcsolatos nemzetközi együttműködésről. A Bizottság e zöld könyvet a pénzügyi stabilitással összefüggésben alkalmazott, egyéb kezdeményezéseket is tartalmazó holisztikus megközelítés részeként bocsátja ki. A zöld könyv felhasználja a Bizottság által korábban a témában kezdeményezett tanulmányok és konzultációk eredményeit is. A pénzügyi intézmények könyvvizsgálata kapcsán például a pénzügyi intézmények vállalatirányításáról és a javadalmazási politikákról szóló, 2010. június 2-i zöld könyv[7] is megemlít néhány kérdést. A jelen zöld könyv átfogó módon kíván foglalkozni a könyvvizsgálattal, így túlmutat a vállalatirányításról szóló zöld könyvön, azonban a kapott észrevételek értékelésekor figyelembe fogják venni a vállalatirányításról szóló zöld könyv könyvvizsgálati kérdéseire kapott válaszokat is.

A Bizottság kiemeli, hogy olyan differenciált és finomra hangolt megközelítésre van szükség, amely figyelembe veszi mind a könyvvizsgált társaság, mind a könyvvizsgáló cég méretét és jellegzetességeit, és a zöld könyv eredményeként esetleg felmerülő javaslatokat ennek megfelelően ki fogja igazítani, hiszen ami a nagy rendszerszintű intézmények könyvvizsgálatához elengedhetetlen, az adott esetben nem felel meg az egyéb jegyzett társaságok, illetve a kkv-k és a könyvvizsgáló kkv-k igényeinek. A Bizottság a konzultáció folyományaként előterjesztendő jogszabályokat a jobb szabályozás alapelveinek megfelelően dolgozza ki, azaz például költség-haszon elemzésnek és hatásvizsgálatnak veti alá.

A Bizottság proaktív módon az érdekeltek lehető legszélesebb körétől kér észrevételeket, ideértve befektetőket, hitelezőket, vezetőket, alkalmazottakat, kormányzati szerveket, könyvvizsgálókat, adóhatóságokat, hitelminősítőket, pénzügyi elemzőket, szabályozókat, üzletfeleket és kkv-kat.

A széles körű konzultáció lehetővé teszi, hogy a Bizottság értékelje a különböző szakpolitikai lehetőségek kölcsönhatásait, és eközben fenntartsa a pénzügyi stabilitás melletti elkötelezettségét. A konzultáció abban is segíti a Bizottságot, hogy az érintett gazdálkodó egységek méretének és jellegének megfelelő módon hangolja finomra a jövőbeli intézkedéseket. A Bizottság emellett megbízást ad egy külső tanulmányra is, amelynek célja a jelenlegi szabályok végrehajtásának és hatásainak értékelése, valamint a könyvvizsgálati piac szerkezetével kapcsolatos adatok gyűjtése. A tanulmány eredményei 2011 júliusában lesznek elérhetőek.

Kérdések

1. Vannak általános észrevételei e zöld könyv megközelítését és céljait illetően?

2. Ön szerint szükség van a pénzügyi kimutatások valódisága tekintetében a könyvvizsgálat társadalmi feladatának pontosabb meghatározására?

3. Ön szerint tovább növelhető a könyvvizsgálat általános színvonala?

A KÖNYVVIZSGÁLÓK FELADATAI

A korlátolt felelősséggel rendelkező társaságok éves beszámolóit a jog[8] előírása alapján könyvvizsgálatnak kell alávetni. Önmagában az, hogy a társaság pénzügyi kimutatásait auditálják, nem jelenti, hogy a könyvvizsgálónak kötelessége biztosítania, hogy a könyvvizsgált beszámolók egyáltalán ne tartalmazzanak hibás állításokat. Annak kijelentésekor, hogy a pénzügyi kimutatások a vonatkozó pénzügyi beszámolási szabályrendszerrel összhangban megbízható és valós képet adnak[9], a könyvvizsgálók „kellő bizonyosságot”[10] szolgáltatnak azzal kapcsolatban, hogy a pénzügyi kimutatások egésze nem tartalmaz akár csalásból, akár hibából eredő lényeges hibás állítást[11]. A könyvvizsgálók így annak a kockázatnak a minimalizálására törekszenek[12], hogy az adott számviteli keretnek megfelelően bemutatott, múltra vonatkozó pénzügyi információk „lényeges” hibás állítást tartalmaznak. A Bizottság megjegyzi, hogy a jog szerinti könyvvizsgálat a bevételek, kiadások, eszközök és kötelezettségek lényegi ellenőrzéséből kockázatelemzésen alapuló megközelítéssé alakult át.

A jelenlegi gyakorlat alapján úgy tűnik, hogy a fent említett „kellő bizonyosságnak” a célja nem annyira annak biztosítása, hogy a pénzügyi kimutatások megbízható és valós képet adjanak, mint inkább annak, hogy a pénzügyi kimutatásokat az alkalmazandó beszámolási keretnek megfelelően készítsék el. A bankválságból kiderült, hogy célszerű lenne, ha a könyvvizsgálói vélemény a tartalmat a forma elé helyezné, amibe annak biztosítása is beletartozik, hogy ne kerülhessen sor a különböző joghatóságokban alkalmazott szabályozási keretek eltéréseinek kihasználására (ún. szabályozási arbitrázsra). Fontos megjegyezni, hogy a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) a megbízható és valós bemutatás, illetve a tartalom formával szembeni elsődlegességének elvén alapulnak[13].

A külső könyvvizsgálók által munkájuk során szerzett ismeretek a felügyeletek számára is hasznosak lehetnek, a Bizottság ezért elismeri, hogy szorosabbra kell fűzni a könyvvizsgálók és a felügyeleti hatóságok közötti együttműködést[14]. Megjegyzi ugyanakkor, hogy a könyvvizsgálók és a felügyeletek közötti együttműködés elmélyítése, noha igen kívánatos, nem moshatja össze a könyvvizsgálók és a felügyeletek feladatait.

A könyvvizsgálók kommunikációja az érdekeltek felé

Egyértelműen meg kell határozni, hogy a könyvvizsgálónak a véleménye és a megállapításai keretében milyen típusú információkat kell az érdekeltek rendelkezésére bocsátania; ez nemcsak a könyvvizsgálói jelentés fogalmának átdolgozását jelentené, hanem azt is, hogy meg kellene fontolni a könyvvizsgálat módszeréről adott olyan további tájékoztatás szükségességét is, amely megvilágítaná, hogy a könyvvizsgált társaság mérlegét milyen mértékben vetették alá lényegi ellenőrzésnek.

Magasabb fokú bizonyosság szolgáltatása az érdekeltek felé

Felhasználói szemszögből nézve elvárható, hogy a könyvvizsgáló igen magas fokú bizonyosságot szolgáltasson az érdekelteknek a mérleg elemeiről, és ezen elemeknek a fordulónapkori értékeléséről A Bizottság meg kívánja vizsgálni annak lehetőségét, hogy a könyvvizsgálati megközelítés visszatérjen az alapokhoz, tehát hogy a hangsúly a mérleg lényegi ellenőrzésére kerüljön és ne a megfelelőség és a rendszerműködés vizsgálatára, vagyis ne olyan feladatokra, amelyeket a belső audit keretében elsősorban az ügyfélnek kell ellátnia. A könyvvizsgálók közzétehetnék, hogy mely elemeket ellenőrizték közvetlenül, illetve szakmai megítélést, belső modelleket, feltételezéseket és vezetői tájékoztatókat alapul véve. A megbízható és valós kép bemutatása érdekében a könyvvizsgálóknak biztosítaniuk kellene a tartalom elsődlegességét a formával szemben.

Könyvvizsgálói magatartás

Noha a megbízható pénzügyi információk rendelkezésre bocsátásának elsődleges felelőssége a könyvvizsgált gazdálkodó egységek vezetését terheli, a könyvvizsgálók is szerepet vállalhatnak ebben azzal, hogy a vezetést felhasználói szemszögből tevékenyen ösztönzik; döntő fontosságú, hogy szakmai szkepticizmussal éljenek a könyvvizsgált gazdálkodó egységgel szemben[15][16]. E szkepticizmus a pénzügyi kimutatásokban közzétett főbb információk tekintetében is alkalmazható lehetne, illetve megfelelő „figyelemfelhíváshoz”[17] vezethetne a könyvvizsgálói jelentésben. Arra azonban ügyelni kell, hogy az érdekeltek számára kevésbé fontos információk ne szaporodjanak el.

Korlátozott könyvvizsgálói jelentések

A könyvvizsgálat tárgyában az egyik jelentősebb kérdés a „korlátozott” könyvvizsgálói jelentéshez kötődő negatív megítélés. Ez idővel egy olyan „mindent vagy semmit” paradigmához vezetett, amelyben a könyvvizsgálói jelentés korlátozásai az ügyfelek és a könyvvizsgálók számára is tabuvá váltak. A hitelminősítőktől és a pénzügyi elemzőktől eltérően a könyvvizsgálók nem alkalmaznak osztályozást a könyvvizsgált gazdálkodó egységekre; ez abból ered, hogy a könyvvizsgáló csak a pénzügyi kimutatások valósághűségét ítéli meg, és nem a gazdálkodó egység viszonylagos teljesítményét, vagy a pénzügyi kimutatásainak egy másik gazdálkodó egységéihez viszonyított minőségét. Meg kell fontolni, hogy az érdekeltek számára hozzáadott értéket jelentene-e a könyvvizsgálói jelentésben vagy ahhoz csatolva adott egyéb tájékoztatás, például a potenciális kockázatokról, az ágazat fejlődéséről, az áru- és az árfolyamkockázatról, stb[18].

A külső kommunikáció javítása

Az általános kommunikációs folyamat javítása és így a könyvvizsgálat által hozzáadott érték jobb megítélése érdekében sor kerülhetne a könyvvizsgáló kommunikációs felelősségeinek átdolgozására. Az Egyesült Királyság például a könyvvizsgálói jelentés tömörebbé tétele érdekében nemrégiben felülvizsgálta modelljét, jelenleg pedig informatívabbá tételén gondolkodik. A francia kereskedelmi kódex előírja, hogy a könyvvizsgálók nyilvánosan indokolják meg könyvvizsgálati véleményüket, és az éves beszámolóról szóló jelentésüket. Ide tartozóan értékelniük kell, hogy a társaság miként választ a számviteli módszerek, a lényeges vagy érzékeny számviteli becslések, vagy adott esetben a belső kontroll egyes elemei között is, illetve miként alkalmazza azokat.

Meg lehetne fontolni még azt is, hogy milyen mértékben hozzák nyilvánosságra azokat a közérdekű információkat, amelyek a könyvvizsgáló rendelkezésére állnak. Itt olyan információkról lehet szó, mint a társaság jövőbeni kockázatokkal vagy eseményekkel szembeni kitettsége, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokkal kapcsolatos kockázatok, az immateriális javakkal kapcsolatos értékvesztések mértéke, stb.

Fontolóra kell venni továbbá a könyvvizsgálótól az érdekeltek felé irányuló kommunikáció gyorsaságát és gyakoriságát. Gyakran hallani, hogy a könyvvizsgáló véleménye elégtelen és kései.

A belső kommunikáció javítása

Rendszeres párbeszédre kell sort keríteni a társaság auditbizottsága, a külső, vagyis a jog szerinti könyvvizsgáló, valamint a belső auditor között. Ez biztosítaná, hogy a megfelelőségi funkció, a kockázatfigyelés, valamint az eszközök, kötelezettségek, bevételek és kiadások lényegi ellenőrzése mindenre kiterjedjen. Az ilyen kommunikációra jó példa található a vonatkozó német jogszabályban, amely előírja, hogy a külső könyvvizsgáló részletes jelentést nyújtson be a felügyelőbizottságnak. Ez a jelentés, amely a nyilvánosság számára nem hozzáférhető, a könyvvizsgálói jelentésnél sokkal részletesebben foglalja össze a könyvvizsgálat megállapításait a vállalkozás folytatására vonatkozó feltételezésről és a kapcsolódó felügyeleti rendszerekről, jövőbeni fejleményekről és a társaságot érintő kockázatokról, a lényeges közzétételekről, a feltárt szabálytalanságokról, az alkalmazott számviteli módszerekről vagy a mérleg „kozmetikázását” szolgáló esetleges műveletekről.

A kibővített párbeszéd azonban nem veszélyeztetheti a jog szerinti könyvvizsgáló függetlenségét.

A társaság társadalmi és környezeti szerepvállalása

A társadalmi és környezeti szerepvállalás keretében a vállalatok önkéntesen társadalmi és környezeti szempontokat integrálnak üzleti működésükbe és az érdekeltekkel fenntartott kapcsolataikba.

A beszámolási szabályok egyértelműbbé tétele hozzájárulhat az uniós társaságok jobb értékeléséhez, és megkönnyíti, hogy a társaságok és a befektetők a fenntarthatósággal kapcsolatos kérdésekre összpontosítsanak.

A beszámolókban szereplő ilyen információk megfelelő színvonalának és hitelességének biztosítása érdekében fel kell tenni a kérdést, hogy szükség van-e ezen információk független ellenőrzésére, és hogy e tekintetben a könyvvizsgálókra is hárulhatnak-e feladatok.

A könyvvizsgálói megbízatás kiterjesztése

A könyvvizsgálat eddig jelentős mértékben a múltra vonatkozó információkra összpontosított. Meg kell fontolni, hogy a könyvvizsgálóknak milyen mértékben kellene értékelniük a társaság által rendelkezésre bocsátott, jövőre vonatkozó információkat, illetve a kulcsfontosságú információkhoz való privilegizált hozzáférésük okán azt is, hogy a könyvvizsgálóknak maguknak milyen mértékben kellene gazdasági és pénzügyi előrejelzést adniuk a társaságról. Utóbbi főként a vállalkozás folytatásának elvével összefüggésben lenne különösen célszerű.

A jövőre vonatkozó elemzés eddig, legalábbis ami a nagy jegyzett társaságokat illeti, a pénzügyi elemzők és a hitelminősítők feladata volt. A könyvvizsgáló feladatait e tekintetben tehát csak akkor érdemes kiterjeszteni, ha az valódi hozzáadott értéket teremt az érdekeltek számára.

Kérdések

4. Ön szerint a könyvvizsgálatnak bizonyosságot kell nyújtania a társaságok pénzügyi állapotáról? A könyvvizsgálat megfelel erre a célra?

5. A túlzott várakozások csillapítása és a könyvvizsgálat szerepének tisztázása érdekében jobban el kell magyarázni a felhasználóknak a könyvvizsgálat módszertanát?

6. Meg kell erősíteni a szakmai szkepticizmust? Hogyan lehetne ezt megvalósítani?

7. Át kell értékelni a könyvvizsgálói jelentések korlátozásaihoz kötődő negatív megítélést? Ha igen, milyen módon?

8. Milyen további információt kell biztosítani a külső érdekelteknek, és milyen módon?

9. Van megfelelő és rendszeres párbeszéd a külső könyvvizsgálók, a belső auditorok és az auditbizottság között? Ha nincs, hogyan lehetne e kommunikációt javítani?

10. Ön szerint a könyvvizsgálók feladatává kell tenni, hogy biztosítsák a társaságok társadalmi és környezeti szerepvállalásával kapcsolatos beszámolóinak megbízhatóságát?

11. Rendszeresebb kommunikációra van szükség a könyvvizsgálótól az érdekeltek felé? Csökkenteni kell az év vége és a könyvvizsgálati vélemény dátuma közötti időintervallumot?

12. Milyen egyéb intézkedés jöhet szóba a könyvvizsgálatok értékének növelésére?

Nemzetközi könyvvizsgálati standardok (ISA-k)

A nemzetközi könyvvizsgálati standardokat (ISA-k) és a nemzetközi minőségellenőrzési standardokat (ISOC-k) a Nemzetközi Könyvvizsgálati és Bizonyosságot nyújtó szolgáltatási Standard Testület (International Assurance and Auditing Standards Board, IAASB), a Könyvvizsgálók Nemzetközi Szövetségének (International Federation of Accountants, IFAC) testülete határozza meg. A Bizottság, fő nemzetközi partnereivel és más nemzetközi szervezetekkel együttműködve dolgozik a standardalkotó testületek irányításának és elszámoltathatóságának tökéletesítésén.

2006 és 2009 között az IAASB az úgynevezett Clarity-projekt keretében elvégezte az ISA-k átfogó felülvizsgálatát és átdolgozását. Az átdolgozott ISA-kat első ízben a 2010-es pénzügyi év könyvvizsgálatára kell alkalmazni. A 2009-es pénzügyi év könyvvizsgálatához használt régi standardokkal szemben az átdolgozott ISA-k több területen is szilárdabbnak látszanak. Különösen azokra a változásokra adhatnak megfelelő választ, amelyek a valós értéken történő elszámolással kapcsolatos könyvvizsgálati bizonyíték jellegében, a becslések és érzékenységi számítások bemutatásában, vagy a kapcsolt felekkel folytatott ügyletekre vonatkozó megközelítésben következtek be.

A Bizottság megjegyzi, hogy a 2009-ben folytatott konzultáció[19] eredményeként az uniós érdekeltek mind támogatják az ISA-k uniós szintű bevezetését. A válaszadók úgy ítélték meg, hogy az átdolgozott ISA-k és az ISQC-k formáját öltő közös standardok harmonizált, minőségi könyvvizsgálatokat tesznek lehetővé, ami viszont a pénzügyi kimutatások színvonalát és hitelességét növeli. Egyes válaszadók szerint az ISA-kat a kkv-k és a könyvvizsgáló kkv-k igényeihez is hozzá kellene igazítani.

A tagállamok többsége már bevezette az átdolgozott ISA-kat, vagy bevezetésük folyamatban van, a nagyobb könyvvizsgáló cégek hálózatai pedig már alkalmazzák is azokat. E standardokat sok harmadik ország is bevezette, noha a legfontosabb nemzetközi partnerek közül néhányan még nem, például az Egyesült Államok sem. A Bizottság jelenleg az ISA-k uniós szintű bevezetésének időpontján és mikéntjén dolgozik. A bevezetésre kötelező vagy nem kötelező közösségi jogi eszköz útján kerülhet sor.

Kérdések

13. Mi a véleménye az ISA-k uniós szintű bevezetéséről?

14. Az ISA-kat az EU egészében jogilag kötelező erejűvé kell tenni? Ha igen, hasonló jóváhagyási megközelítést kell alkalmazni, mint a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS-ek) esetében? Vagy, tekintve az ISA-k széles körben elterjedt uniós alkalmazását, elég lenne azt nem kötelező erejű jogi aktus (ajánlás, magatartási kódex) útján tovább ösztönözni?

15. Az ISA-kat a kkv-k és könyvvizsgáló kkv-k igényeihez is hozzá kell igazítani?

A KÖNYVVIZSGÁLÓ CÉGEK IRÁNYÍTÁSA ÉS FÜGGETLENSÉGE

Mint sok más üzleti vállalkozásnál, így a könyvvizsgáló cégeknél is gondot kell fordítani az összeférhetetlenségek kezelésére. Az egyéb vállalkozásoktól eltérően azonban a könyvvizsgálók jogi feladatot látnak el: a könyvvizsgálatot a jog írja elő. Célja, hogy jogi biztosítékot adjon azon befektetőknek, hitelezőknek és üzletfeleknek, akiknek részesedésük van a korlátozott felelősségűként létrehozott társaságokban vagy azokhoz üzleti érdekük fűződik. A függetlenségnek ezért a könyvvizsgálati környezet szilárd alapját kell képeznie.

A jog szerinti könyvvizsgálatról szóló 2006/43/EK irányelv (a továbbiakban: az irányelv) előírja, hogy a jog szerinti könyvvizsgálóknak meg kell felelniük a szakmai etika elveinek, és megállapítja a függetlenséggel kapcsolatos elveket, amelyek a magatartási kérdésektől egészen a tulajdonosi szerkezettel, a díjakkal, és az irányítás (az auditbizottságok) rotációjával kapcsolatos megfontolásokig terjednek. Ezeket az elveket a tagállamok átültették saját jogi környezetükbe, mégpedig vagy országspecifikus kódexek, vagy az IFAC etikai kódexét[20] kiegészítő kötelező elvek révén.

A fent említett jogi rendelkezések és etikai kódex ellenére a Bizottság szeretné megerősíteni a könyvvizsgálók függetlenségét és kezelni a jelenlegi rendszerben rejlő összeférhetetlenségeket, amelyeknek például olyan okai vannak, mint a könyvvizsgálóknak a könyvvizsgált vállalkozás általi megbízása és javadalmazása, a könyvvizsgáló cégek lassú rotációja, vagy a könyvvizsgáló cégek által nyújtott nem könyvvizsgálati szolgáltatások léte.

A könyvvizsgálók megbízása és javadalmazása

A könyvvizsgálókat az a gazdálkodó egység bízza meg és fizeti, amelyiknek könyvvizsgálatára szükség van; a megbízás pályázati eljáráson alapul. A rendszerben feszültséget kelt, hogy a könyvvizsgáló a könyvvizsgált társaság részvényeseinek és más érdekeltjeinek tartozik felelősséggel, de fizetését a társaságtól kapja. A Bizottság egy olyan forgatókönyv megvalósítását fontolgatja, amelyben a könyvvizsgálat olyan, jog szerinti ellenőrzésnek minősülne, amelynek kapcsán a megbízás, a javadalmazás és a megbízás időtartama egy harmadik fél, esetleg egy szabályozó felelősségébe tartozna, és nem a társaságéba[21]. Ezt a megoldást különösen a nagy társaságok és/vagy rendszerszintű pénzügyi intézmények pénzügyi kimutatásainak könyvvizsgálatánál lenne célszerű alkalmazni. A forgatókönyv vizsgálatánál egyfelől a bürokrácia megnövelésének kockázatát, másfelől pedig a bizonyítottan független megbízások lehetséges társadalmi előnyeit kell figyelembe venni.

Kötelező rotáció

Az olyan helyzetek, amikor egy társaság évtizedek óta ugyanazt a könyvvizsgáló céget bízza meg, ellentmondanak a kívánt mértékű függetlenség követelményének[22]. A túlzottan jó viszony veszélye még akkor is fennmarad, ha a fő könyvvizsgálati partnerek az irányelv jelenlegi előírásának megfelelően rendszeresen cserélődnek.

Ezzel összefüggésben meg kell fontolni a könyvvizsgáló cégek – tehát nem csak a könyvvizsgáló partnerek – kötelező rotációjának előírását. A Bizottság elismeri azt az érvelést, amely a rotáció miatti ismeretveszteségre hivatkozik. Mindazonáltal szeretné megvizsgálni a rotáció mellett és ellen szóló többi érvet is, különösen azzal a céllal, hogy kialakítsa és fenntartsa a könyvvizsgálati piac objektivitását és dinamizmusát. Annak érdekében, hogy a partnerek az egyik könyvvizsgáló cégből a másikba való átlépéssel ne tarthassák meg az adott ügyfeleiket, a rotációs szabályoknak bevezetésük esetén biztosítaniuk kell, hogy ne csak a cégek, de a partnerek is cserélődjenek.

Nem könyvvizsgálati szolgáltatások

Nincsen olyan uniós szintű tilalom, amely megakadályozná, hogy a könyvvizsgálók más jellegű szolgáltatásokat is kínáljanak könyvvizsgálati ügyfeleiknek. Az irányelv 22. cikke szerint nem szabad könyvvizsgálati szolgáltatásokat nyújtani az olyan esetekben, amikor „pártatlan, ésszerű és tájékozott harmadik személy arra a következtetésre juthatna, hogy az csorbítja a jog szerinti könyvvizsgáló vagy könyvvizsgáló cég függetlenségét”. Ez a szabály a nem könyvvizsgálati szolgáltatások nyújtására is érvényes. A 22. cikket igen eltérő módon alkalmazzák az Unióban. Franciaországban például a könyvvizsgálónak tilos nem könyvvizsgálati szolgáltatásokat nyújtania ügyfelei részére, és a könyvvizsgáló hálózatának tagjai is csak erős korlátozások mellett nyújthatnak szolgáltatásokat a könyvvizsgált gazdálkodó egység csoportjába tartozó csoporttagoknak. Több más tagállamban viszont kevésbé korlátozó szabályok vannak érvényben, és a könyvvizsgálók rendszeresen nyújtanak könyvvizsgálati ügyfeleiknek nem könyvvizsgálati szolgáltatásokat is[23],[24].

A Bizottság szeretné megvizsgálni, hogy a nem könyvvizsgálati szolgáltatások könyvvizsgáló cégek általi nyújtására vonatkozó tilalom megerősíthető-e. Ez az ellenőrzési csoportokhoz hasonló „tiszta könyvvizsgálati cégek” létrejöttét eredményezhetné. Mivel a könyvvizsgálók a társaságok pénzügyi állapotáról adnak független véleményt, ideális esetben nem fűződhetne üzleti érdekük a könyvvizsgált társasághoz.

Díjszabás

A megfelelő közzétételek előírásával elképzelhető, hogy a könyvvizsgáló cég összes könyvvizsgálati bevételének arányában korlátot szabjanak annak a díjbevételnek, amelyet a cég egyetlen könyvvizsgálati ügyféltől szerez[25]. Hasznos lenne megvizsgálni az e megoldás mellett és ellen szóló érveket, különös tekintettel a kis könyvvizsgáló cégekre való alkalmazásra.

Pénzügyi kimutatások nyilvánosságra hozatala

Egy másik megfontolandó szempont, hogy miként lehetne növelni a könyvvizsgáló cég saját pénzügyi kimutatásaival kapcsolatos átláthatóságot. A globális hálózatok esetében az átláthatóságot a hálózat egészére célszerű kiterjeszteni. Emellett azt is érdemes feltérképezni, hogy az ilyen cégek pénzügyi kimutatásait be lehet-e vonni a könyvvizsgálat hatókörébe, illetve – a versenytársak általi könyvvizsgálat miatti összeférhetetlenséget tekintve – azt, hogy az ilyen könyvvizsgálatok elvégzését nem kellene-e olyan jog szerinti szervekre bízni, amelyek a tagállami vagy akár uniós szintű köztestületek beszámolóinak könyvvizsgálatát végzik.

Szervezeti követelmények

Az összeférhetetlenségek csökkentése és a függetlenség növelése érdekében a könyvvizsgáló cégeknek meg kell erősíteniük vállalatirányítási és szervezeti követelményeiket. Ezzel kapcsolatban a hitelminősítő intézetekről szóló rendelet[26] adhat ötleteket. Egy másik hivatkozási alap a könyvvizsgáló cégeknek szóló irányítási kódex, amelyet nem rég vezettek be az Egyesült Királyságban[27]. A kódex többek között megállapítja azt az elvet, hogy a könyvvizsgáló cégeknek független személyeket is be kell emelniük irányítási struktúráikba, és hogy a könyvvizsgált társaságok részvényeseinek a kölcsönös kommunikáció és megértés javítása érdekében párbeszédet kell folytatniuk a könyvvizsgáló cégekkel.

A tulajdonosi szabályok és a partnerségi modell átdolgozása

Az irányelv jelenleg megköveteli, hogy a szavazati jogok többségével és az igazgatótanács feletti ellenőrzéssel könyvvizsgálók rendelkezzenek[28]. A Bizottság szerint át kell gondolni az e rendelkezések alapjául szolgáló megfontolásokat[29].

A könyvvizsgáló cégek a mai napig a partnerségi modell szerint működnek (akár partnerség, akár korlátozott felelősséggel rendelkező társaság formájában). Mindazonáltal egyes nagy társaságok mérete és összetettsége olyannyira megnőtt, hogy nem biztos, hogy a rendszerszintű cégek közül akár csak egy is elegendő erőforrásokkal bírhat az esetleges felelősségi kárigények fedezésére. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy a könyvvizsgáló cégek mely alternatív struktúrák révén tudnának más forrásból tőkét bevonni. Ezeket az alternatív struktúrákat biztosítékokkal kellene ellátni (például az irányítás szintjén) annak érdekében, hogy a külső tulajdonosok ne befolyásolják a könyvvizsgálati munkát.

Egy ilyen lépés a nem rendszerszintű cégek számára is lehetővé tenné tőke bevonását, így a kapacitások felhalmozását és a növekedés felgyorsítását.

Csoportkönyvvizsgálat

A több joghatóságon átívelően működő nagy csoportok könyvvizsgálatát rendszerint nagy globális hálózatok végzik, hiszen az ilyen könyvvizsgálatok sok erőforrást igényelnek. A Bizottság is magáénak vallja a világ számos könyvvizsgálati felügyeleti szerve által megfogalmazott azon megfontolást, amely szerint szigorítani kell a csoportok könyvvizsgálatát. Megoldásokat kell kidolgozni arra, hogy a csoportkönyvvizsgáló elvégezhesse feladatait és gyakorolhassa hatásköreit. A csoportkönyvvizsgálók számára hozzáférést kell biztosítani a csoport alsóbb szintű tagjainak könyvvizsgálatát végző könyvvizsgálók jelentéseihez és más dokumentumaihoz. Emellett a teljes könyvvizsgálati folyamatba be kell vonni őket és arról teljes képet kell kapniuk annak érdekében, hogy a támogathassák és megvédhessék a csoportra vonatkozó könyvvizsgálati véleményt.

Kérdések

16. Van összeférhetetlenség abban, hogy a könyvvizsgálót a könyvvizsgált gazdálkodó egység bízza meg és fizeti? Ezzel összefüggésben milyen alternatív megoldást javasolna?

17. Indokolt lenne egyes esetekben, hogy a könyvvizsgálót harmadik személy jelölje ki?

18. Időben korlátozni kell a könyvvizsgáló cégek folyamatos foglalkoztatását? Ha igen, mi legyen a könyvvizsgálói cég foglalkoztatásának időbeli felső határa?

19. Meg kell tiltani, hogy a könyvvizsgáló cégek nem könyvvizsgálati szolgáltatásokat nyújtsanak? Az ilyen tiltást minden cégre és ügyfélre alkalmazni kell, vagy csak bizonyos típusú intézményekre, például a rendszerszintű pénzügyi intézményekre?

20. Maximálni kell a díjbevételt, amelyet a könyvvizsgáló cég egyetlen ügyféltől kaphat?

21. Van szükség új szabályok bevezetésére a könyvvizsgáló cégek pénzügyi kimutatásainak átláthatóságával kapcsolatban?

22. A könyvvizsgálók függetlenségének javítása érdekében milyen további intézkedések képzelhetők el a könyvvizsgáló cégek irányításával kapcsolatban?

23. Meg kell vizsgálni alternatív struktúrákat annak érdekében, hogy a könyvvizsgáló cégek külső forrásokból vonhassanak be tőkét?

24. Támogatja a csoportkönyvvizsgálattal kapcsolatos javaslatokat? Van további ötlete a témával kapcsolatban?

FELÜGYELET

A közfelügyeleti rendszerek központi szerepet töltenek be a könyvvizsgáló cégek felügyeletében. Ezeket úgy kell kialakítani, hogy ne alakuljanak ki összeférhetetlenségek a könyvvizsgálói szakmával. A jelenlegi szabályokat célszerű lenne szigorítani annak érdekében, hogy az összes tagállam közfelügyeleti rendszere tekintetében biztosítsa a könyvvizsgálói szakmától való függetlenséget.

Az európai könyvvizsgáló cégek felügyeletét integráltabb módon kell végezni, a nemzeti könyvvizsgálati felügyeleti rendszerek szorosabb együttműködésével. Az egyik lehetőség az EGAOB átalakítása egy harmadik szintű Lámfalussy-bizottsággá. Ez egy olyan típusú bizottság, mint amilyenek jelenleg az értékpapírpiac, a biztosítás és a banki ágazat területén működnek (az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága – CESR, az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottsága – CEIOPS, és az európai bankfelügyelők bizottsága – CEBS). Egy ilyen bizottság európai szinten is szorosabbra fűzhetné az együttműködést és elősegíthetné a szabályok egységes alkalmazását, valamint közös megközelítést adhatna a könyvvizsgáló cégek ellenőrzéséhez. Emellett szakértői tanácsokkal láthatná el a Bizottságot könyvvizsgálati kérdésekben. Másik lehetőségként felmerülhetne egy új európai felügyeleti hatóság létrehozása[30], vagy a könyvvizsgálat beemelése azon felügyeleti hatóságok egyikének hatáskörébe, amelyeket a Bizottság pénzügyi felügyeletről szóló javaslatai alapján hoznak létre, és amelyekről a Tanács és a Parlament nemrégiben állapodott meg.

Jelenleg nem állnak felügyelet alatt azok a határokon átívelően működő irányítási testületek, amelyek a könyvvizsgálói hálózatok különböző tagállamokbeli műveleteit hangolják össze; a tagállamok csupán a hálózatok „nemzeti” elemeit felügyelik. Ezt a páneurópai könyvvizsgálói hálózatok és a nemzeti felügyeletek között feszülő ellentmondást fel kell oldani. A nemzetközi könyvvizsgálói hálózatok felügyeletét európai szinten lehetne kezelni, hasonlóképpen a hitelminősítő intézetek esetében javasolt megoldáshoz[31].

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy szükség van a szabályozók és a könyvvizsgálók közötti párbeszéd elmélyítésére is. A párbeszédnek ténylegesen kétirányúnak kell lennie, hogy a felügyelők is figyelmeztethessék a könyvvizsgálókat bizonyos problémás területekre. A pénzügyi intézmények és a befektetési szolgáltatók esetében a könyvvizsgálók az uniós jog értelmében kötelesek azonnal jelenteni az illetékes hatóságoknak minden olyan tényt vagy döntést, amely a jogszabályok lényeges megsértésének minősülhet, befolyásolhatja a társaság folyamatos működését, vagy korlátozott könyvvizsgálói jelentést eredményezhet[32]. A befektetési vállalkozások könyvvizsgálói minden évben kötelesek tájékoztatni az illetékes hatóságokat bizonyos ügyekről[33]. A Bizottság nem rendelkezik információval arról, hogy e rendelkezést betartották-e a válság alatt, vagy hogy a könyvvizsgálók egyedi esetekben tájékoztatták-e az illetékes hatóságokat az ilyen ügyekről[34]. A Bizottság szeretné megvizsgálni, hogy a könyvvizsgálók és a releváns értékpapír-piaci szabályozó közötti kommunikációt minden nagy vagy jegyzett társaság esetében kötelezővé kell-e tenni; külön meg kell fontolni azt is, hogy a társaságokon belüli csalások esetében milyen kommunikációra van szükség a megfelelő hatóságokkal.

Kérdések

25. Milyen intézkedéseket kellene bevezetni a könyvvizsgáló cégek uniós szintű felügyeletével kapcsolatos integráció és együttműködés elmélyítése érdekében?

26. Miként lehetne javítani a nagy jegyzett társaságok könyvvizsgálói és a szabályozó közötti konzultációt és kommunikációt?

KONCENTRÁCIÓ ÉS PIACI STRUKTÚRA

A jegyzett társaságok könyvvizsgálati piacát gyakorlatilag az úgynevezett négy nagy könyvvizsgáló cég fedi le[35]. A kapott bevételek szempontjából a négy nagy könyvvizsgáló cég teljes piaci részesedése a jegyzett társaságokat tekintve a legtöbb uniós tagállamban meghaladja a 90%-ot[36]. A könyvvizsgálati piac felső szintjére belépni sok középszintű könyvvizsgáló cégnek is nagyon nehéznek bizonyult, annak ellenére, hogy kapacitásaik megfelelnek a nemzetközi könyvvizsgálati piac követelményeinek.

Az ilyen koncentráció a rendszerkockázatok felhalmozódását okozhatja, egy „rendszerszintű” vagy „rendszerszintű méreteket elérő” cég bukása viszont az egész piacot veszélyeztetheti5.

A piac bizonyos szegmensek tekintetében túlzottan koncentráltnak tűnik, és nem ad elég választási lehetőséget az ügyfelek számára könyvvizsgálójuk megválasztásához.

Emellett úgy tűnik, hogy ha egy könyvvizsgáló nagy jegyzett társaságoknak dolgozik, az megnöveli hírnevét; e kedvező hatás révén a nagy cégek további jelentős könyvvizsgálati megbízásokat tudnak szerezni, ami megint csak csökkenti a piac dinamizmusát.

Másfelől a négy nagyon kívüli cégeket továbbra is sújtja, hogy a nagy társaságok nem ismerik el képességeiket. Úgy tűnik, hogy olyan esetek is adódnak, amikor a társaságok számára a négy nagy cég egyikének megbízása szerződéses feltétel („Big Four only”), például ha a pénzügyi intézmények ezt egy kölcsön odaítélésének feltételéül szabják.

A Bizottság ezért az alábbi intézkedéseket szeretné megvitatni:

Közös könyvvizsgálat / könyvvizsgálati konzorciumok

Közös könyvvizsgálatokra csak Franciaországban kerül sor, ahol a jegyzett társaságoknak két különböző könyvvizsgáló céget kell megbízniuk, amelyek megosztják a könyvvizsgálati munkát és közösen hitelesítik a könyvvizsgálói jelentést. E gyakorlatot azonban a piac dinamizálása érdekében tovább kellene fejleszteni, hogy ezáltal a közepes, nem rendszerszintű cégek is beléphessenek a nagy jegyzett társaságok könyvvizsgálatának piaci szegmensébe, amely eddig elérhetetlen volt számukra. Az új szereplők felbukkanásának és a könyvvizsgáló kkv-k növekedésének ösztönzése céljából a Bizottság elképzelhetőnek tartja egy olyan előírás bevezetését, amelynek alapján a nagy társaságok könyvvizsgálatára a könyvvizsgáló cégeknek olyan konzorciumokat kellene alakítaniuk, amelyekben legalább egy nem rendszerszintű könyvvizsgáló cég is részt vesz. Az ilyen konzorciumok létrehozásakor egyértelműen tisztázni kell, hogy ki viseli a felelősséget az átfogó könyvvizsgálói véleményért, valamint ki kell alakítani a konzorcium tagjai közötti nézetkülönbségek rendezésére és közzétételére szolgáló mechanizmusokat.

A közös könyvvizsgálat arra is módot ad, hogy a nagy könyvvizsgálói hálózatok egyikének esetleges csődje esetén csökkentse a könyvvizsgálati piac zavarait.

A könyvvizsgálók kötelező rotációja és újbóli pályáztatás

A kötelező rotáció nemcsak a könyvvizsgálók függetlenségére van jótékony hatással, mint azt az előbbiekben említettük, hanem katalizátorként is működhet a könyvvizsgálati piac dinamizálásához és kapacitásainak bővítéséhez. Az egyik elképzelhető megoldás, hogy a könyvvizsgáló cégnek / konzorciumnak meghatározott idő leteltével cserélődnie kell. Annak érdekében, hogy a partnerek az egyik könyvvizsgáló cégből a másikba való átlépéssel ne tarthassák meg az adott ügyfeleiket, a rotációs szabályoknak biztosítaniuk kell, hogy ne csak a cégek, de a partnerek is cserélődjenek. A kötelező rotációval párhuzamosan a kötelező pályáztatást is elő kell írni, amelynek kapcsán teljesen átláthatóvá kell tenni a könyvvizsgáló megbízásához szükséges feltételeket. A színvonal és a függetlenség minden pályázati eljárásnak alapvető kiválasztási kritériuma. Ellenkező esetben, amennyiben az adott évben a legnagyobb jegyzett társaságoknak csak kis része ír ki nyílt és versenybarát könyvvizsgálói pályázatot, úgy a piac dinamizálására tett kísérletek csak kevés eredményt hoznak.

A négy nagy cég melletti elfogultság megszüntetése

A piac felső szegletének konszolidációja miatt a társaságoknak, úgy tűnik, kényelmesebb a négy nagy cég valamelyikét választani a könyvvizsgálói feladatok ellátására. A Bizottság mindazonáltal szeretné felmérni, hogy ez mennyiben köszönhető a látszatnak és mennyiben a valós érdemeknek. E felmérés elvégzését az ellenőrzések átlátható jelentésével lehet elősegíteni, ahogyan az Egyesült Királyságban történik[37].

A Bizottság arra is törekedni fog, hogy kezelje az olyan szerződéses feltételek problémáját, amelyek kikötik a négy nagy cég alkalmazását („Big Four only”)[38]. Megoldásként a könyvvizsgáló cégek európai minőségbiztosítási tanúsítványának kidolgozása szolgálhatna, amellyel hivatalosan el lehetne ismerni a könyvvizsgálók képességét a nagy jegyzett társaságok könyvvizsgálatára.

Készenléti terv

A Bizottság a tagállamokkal, a könyvvizsgáló cégekkel és más érdekeltekkel, többek között nemzetközi fórumok keretében, meg fogja vitatni egy készenléti terv bevezetésének lehetőségét. Ez a terv egy rendszerszintű könyvvizsgáló cég bukása esetén lehetővé tenné a gyors rendeződést, a könyvvizsgálati szolgáltatások nyújtásában bekövetkezett zavarok elkerülését, és a piaci kockázatok strukturális okokra visszavezethető további felhalmozódását.

Meg kell jegyezni, hogy a készenléti tervvel összefüggésben a konzorciumok is fontos szerephez juthatnak. A konzorcium valamely tagjának bukása esetén a túlélő cégnek biztosítania kell a könyvvizsgálat folytonosságát, amíg tartósabb megoldás nem születik.

A bankszektorban alkalmazott megközelítés segítségével indokolt lenne proaktív módon feltérképezni különösen a rendszerszintű cégek rendezett csődjével kapcsolatos lehetőségeket, ideértve a „végrendelet jellegű” készenléti tervek (living will) készítését is.

A korábbi konszolidáció mozgató erőinek újraértékelése

A Bizottság szeretné megvizsgálni, hogy a nagyobb cégek konszolidációja meghozta-e a könyvvizsgálati módszertanban várt innovációt; ez különösen a pénzügyi intézmények könyvvizsgálatával kapcsolatban fontos, mivel ezek számos olyan terméket és folyamatot fejlesztettek ki, amelyek idővel egyre összetettebbé váltak.

A Bizottság örömmel fogadna észrevételeket azzal kapcsolatban, hogy az utóbbi két évtizedben a nagy könyvvizsgáló cégek konszolidációjának alapjául tekintett megfontolások (globális kínálat, szinergiák) ma is érvényesek-e, vagy át kell értékelni azokat. Sőt, a nagy, globális cégek keltette rendszerkockázatok fényében a Bizottság azzal kapcsolatban is várja az észrevételeket, hogy vajon vissza kellene-e fordítani az elmúlt évtizedekben végbement konszolidációt.

Kérdések

27. A könyvvizsgálati piac jelenlegi felépítése rendszerkockázatot jelenthet?

28. Ön szerint, ha kötelezővé tennék olyan könyvvizsgáló konzorciumok létrehozását, amelyekben legalább egy kisebb, nem rendszerszintű könyvvizsgáló cég is részt vesz, az katalizátorszerepet játszhatna a könyvvizsgálati piac dinamizálásában és kapacitásainak bővítésében, illetve lehetővé tenné, hogy a könyvvizsgáló kkv-k sokkal jelentősebb részesedést szerezzenek a nagyobb könyvvizsgálatok szegmensében?

29. A könyvvizsgálati piacok struktúrájának fejlesztését szem előtt tartva egyetért a meghatározott idő lejártát követő kötelező rotációval és pályáztatással? Milyen időintervallumot tart szükségesnek?

30. Miként lehetne kezelni a négy nagy cég melletti elfogultságot?

31. Egyetért azzal, hogy a készenléti tervek, ideértve a végrendelet jellegűeket is, döntő fontosságúak lehetnek a rendszerkockázatok és a csődkockázatok kezelésében?

32. Ma is érvényesek az utóbbi két évtizedben a nagy könyvvizsgáló cégek konszolidációjának alapjául tekintett megfontolások (globális kínálat, szinergiák)? A konszolidáció visszafordítása milyen körülmények között képzelhető el?

AZ EURÓPAI PIAC MEGTEREMTÉSE

Az utóbbi időben a tagállamok némi előrehaladást értek el az irányelv 3. cikkének átültetésében, amellyel lehetővé válik a könyvvizsgáló cégek határokon átnyúló tulajdonlása. A cikk tagállamok általi végrehajtását követően egyes nagy hálózatok az integráció magasabb fokára léptek. Ugyanakkor még mindig állnak akadályok az európai könyvvizsgálati piac integrációja előtt, és a könyvvizsgáló szakma gyakorlóinak határokon átnyúló mobilitása is alacsony.

A nemzeti, európai és nemzetközi szintű szabályozási rétegek olyan fokú összetettséghez vezettek, amely gátolja a könyvvizsgáló cégek, különösen a könyvvizsgáló kkv-k határokon átnyúló működését. Az összetettség azt is megakadályozza, hogy a kisebb hálózatok növekedési pályára lépjenek és betörjenek a nagy társaságok könyvvizsgálatának piacára. A könyvvizsgálói cégek kisebb hálózatainak fejlődését a közfelügyelettel és a minőségbiztosítási rendszerekkel kapcsolatos európai és a nemzetközi szintű koordináció hiánya is hátráltathatja.

Az irányelv bizonyos rendelkezései akár a piac töredezettségének potenciális forrását is jelenthetik:

- az irányelv 3. cikke minden olyan tagállamban előírja a jóváhagyást és a nyilvántartásba vételt, ahol szolgáltatásokat kívánnak nyújtani;

- az irányelv 14. cikke alapján a könyvvizsgálóknak minden érintett tagállamban különbözeti vizsgát kell tenniük ahhoz, hogy szolgáltatást nyújthassanak.

A fenti követelmények eltérnek a szabályozott szakmákra vonatkozó általános szabályoktól[39] és gátolják az egyes könyvvizsgálók mobilitását.

A könyvvizsgálati szolgáltatások egységes európai piacának alapjait fokozott (maximális) harmonizációval és a „könyvvizsgálók európai útlevelével” lehet megteremteni. Ez együtt járna egy európai szintű nyilvántartás kialakításával, amely uniós szinten alkalmazandó közös szakmai képesítési követelményekkel, valamint közös irányítási, tulajdonosi és függetlenségi szabályokkal jellemezhető. Ha az európai könyvvizsgálati felügyeletet a 4. szakaszban említetteknek megfelelően meg kívánnák szigorítani, annak egyik módja az lehetne, ha a könyvvizsgálókat kötelezően egyetlen szabályozó nyilvántartásába és felügyelete alá helyeznék, a hitelminősítő intézetekről szóló javaslatban[40] szereplő megoldáshoz hasonlóan. Egy ilyen rendszer a nagy könyvvizsgálatok piacán tapasztalható versenyt is előmozdítaná, mivel leegyszerűsítené az európai könyvvizsgálati hálózatok kialakítását és csökkentené az európai szinten nyújtott könyvvizsgálati szolgáltatások költségét.

Kérdések

33. Ön szerint miként lehet a legjobb módon fokozni a könyvvizsgálati szakma gyakorlóinak határokon átnyúló mobilitását?

34. Támogatja a maximális harmonizáció kombinációját a könyvvizsgálókra és könyvvizsgáló cégekre vonatkozó egységes európai útlevéllel? Ön szerint ezt a megoldást a kisebb cégekre is ki kell terjeszteni?

EGYSZERűSÍTÉS: KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK (KKV-K) ÉS KÖNYVVIZSGÁLÓI KKV-K

Kis- és középvállalkozások (kkv-k)

A kkv-k a könyvvizsgálatok révén a pénzügyi információk fokozott hitelességéből eredő hozzáadott értékekhez jutnak, ugyanakkor a jog szerinti könyvvizsgálatokban az adminisztratív terhek egyik potenciális forrását is látják. A kkv-k könyvvizsgálatához komoly erőfeszítésekkel egyedi környezetet lenne célszerű biztosítani. Ezt a következőkkel lehetne elérni:

- A kkv-k jog szerinti könyvvizsgálatától való eltekintéssel.

- Másképpen, ha a tagállamok fent szeretnének tartani valamilyen formájú bizonyosságot, a jog szerinti szolgáltatások egy új, a kkv-k igényeihez igazított típusának bevezetésével; ilyen lehet például a „korlátozott könyvvizsgálat” vagy a „jog szerinti áttekintés”, amelyeknél a könyvvizsgálók csak korlátozott mértékben folytatnának vizsgálatokat, a csalásból vagy hibából eredő hibás állítások feltárására. A korlátozott áttekintési megoldást Észtországban alkalmazzák a kisvállalkozásokra, Dániában jelenleg fontolgatják bevezetését. Svájc is ilyen megközelítéssel él, és a korlátozott áttekintéseket általában az USA-ban is elfogadják.

- A nem könyvvizsgálati szolgáltatások tiltása esetén – amint azt a 3. szakaszban tárgyaltuk – meg lehetne fontolni egy olyan mentesítés kialakítását, amely megfelelő óvintézkedések mellett lehetővé tenné, hogy egy kkv könyvvizsgálója továbbra is nyújthasson bizonyos nem könyvvizsgálati szolgáltatásokat az adott kkv-nak, például segítséget nyújthasson hitelfelvételekkel, adóbevallásokkal, bérelszámolásokkal, vagy akár a számvitellel kapcsolatban is.

Könyvvizsgáló kis- és középvállalkozások (könyvvizsgáló kkv-k)

A könyvvizsgáló kkv-k úgy érzik, hogy a folyton bővülő szabályozási környezet nem feltétlenül kedvez működésüknek vagy kkv ügyfeleik azonnali igényeinek. Az ilyen cégek fejlődését szolgáló megfelelő feltételek biztosítása érdekében a fent említett korlátozott könyvvizsgálat vagy jog szerinti áttekintés mellett arányossági szabályokat lehetne bevezetni a minőségellenőrzés és a könyvvizsgálati szabályozók által végzett felügyelet tekintetében is. Ez lehetővé tenné, hogy a könyvvizsgáló kkv-k csökkentsék adminisztratív költségeiket és segítené őket ügyfeleik jobb kiszolgálásában.

Kérdések

35. Előnyben részesítené, ha a kkv-k pénzügyi kimutatásai tekintetében a jog szerinti könyvvizsgálat helyett egy annál alacsonyabb szintű szolgáltatást, úgynevezett korlátozott könyvvizsgálatot vagy jog szerinti áttekintést lehetne alkalmazni? Függővé kell tenni az ilyen szolgáltatás alkalmazhatóságát attól, hogy a beszámolót megfelelően képesített (belső vagy külső) könyvelő készítette-e el?

36. A kkv ügyfelek tekintetében indokolt lenne mentesítést adni a nem könyvvizsgálati szolgáltatások esetleges jövőbeni tilalma alól?

37. A korlátozott könyvvizsgálat vagy jog szerinti áttekintés mellett tehermentesebbé kell tenni a belső minőségellenőrzés szabályait és a felügyeleti ellenőrzést? Tudna példát mondani ennek gyakorlati megvalósítására?

NEMZETKÖZI EGYÜTTMűKÖDÉS

Ami a könyvvizsgálati cégek felügyeletére vonatkozó nemzetközi együttműködést illeti, az irányelv alapot teremt a harmadik országbeli könyvvizsgálati felügyeleti szervekkel folytatott szoros együttműködéshez.

A nemzetközi együttműködés első lépése, hogy a könyvvizsgálati munkapapírok európai felügyeleti szervek és harmadik országbeli megfelelőik közötti cseréjével kölcsönös bizalom alakuljon ki. A könyvvizsgálati munkapapírok cseréjéhez a Bizottságnak a tagállamok és az Európai Parlament által is támogatott határozatára van szükség, amely kimondja, hogy az érintett harmadik országok rendszerei megfelelően védik az üzleti és a személyes adatokat. A tagállamok hatóságai a könyvvizsgálati munkapapírok cseréjéről kétoldalú megállapodásokat köthetnek azon harmadik országok hasonló hatóságaival, amelyek felügyeleti rendszerét megfelelőnek nyilvánították. A Bizottság idén elfogadott megfelelőségi határozatai következtében ilyen megállapodásokat jelenleg Ausztrália, Kanada, Japán, Svájc és az Egyesült Államok könyvvizsgálati felügyeleti szerveivel folytatott együttműködés kapcsán lehet kötni.

A második lépés a kölcsönös bizalom kiépítése a tagállamok és azon harmadik országok között, amelyek egyenértékű szabályokkal rendelkeznek az olyan ügyek terén, mint a könyvvizsgáló cégek ellenőrzése. A Bizottság a tagállamok és az Európai Parlament egyetértésével jelenleg egy olyan határozat elfogadásán dolgozik, amely meghatározza, hogy mely harmadik országok rendelkeznek az EU-éval egyenértékű szabályokkal. A kölcsönös bizalom lehetővé teszi majd a globális könyvvizsgáló cégek hatékony és eredményes felügyeletét. Segítségével elkerülhető a határokon átnyúlóan tevékenykedő cégek nemzetközi felügyelete során tett erőfeszítések megkettőzése.

Amint említettük, a több joghatóságban is tevékenykedő nagy csoportok könyvvizsgálóinak felügyelete problémákat jelenthet. A csoportkönyvvizsgáló feladatainak elvégzését és hatásköreinek gyakorlását elősegítő megoldások mellett a Bizottság a nemzetközi partnereivel folytatott megbeszélések során arról is tárgyal majd, hogy globális szinten milyen egyéb intézkedéseket kell elfogadni a csoportkönyvvizsgálatok és a globális könyvvizsgálói hálózatok kapcsán.

Kérdések

38. Ön szerint mely intézkedések fokozhatnák a könyvvizsgálati piac globális szereplőire vonatkozó felügyelet színvonalát a nemzetközi együttműködés révén?

A KÖVETKEZő LÉPÉSEK

E zöld könyvvel kapcsolatban 2010. december 8 -ig tart a nyilvános konzultáció. Az észrevételeket a markt-greenpaper-audit@ec.europa.eu e-mail címre kell küldeni. Az észrevételeket a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság honlapján teszik közzé, kivéve, ha a beküldő ehhez nem járul hozzá; a honlapon a konzultáció eredményeit összegző dokumentum is olvasható lesz. Fontos, hogy a résztvevők elolvassák az ehhez a zöld könyvhöz csatolt adatvédelmi nyilatkozatot, amelyben tájékoztatást adunk a személyes adatok és a válaszok kezelésének módjáról.

A Bizottság 2011. február 10 -én magas szintű konferenciát rendez. A konferencia célja a jelen zöld könyvnek, valamint a konzultáció eredményeinek a megvitatása az összes érdekelttel, illetve az esetleges további lépések feltérképezése. A konzultációs szakasz lezárása után a Bizottság 2011-ben közzéteszi a megfelelő további intézkedéseket és javaslatokat.

[1] A Bizottság 2009. március 4-i közleménye a Európai Tanács tavaszi üléséhez: „Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez”, COM(2009) 114 végleges. A Bizottság 2010. március 4-i közleménye, COM(2010) 2020, Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája.

[2] House of Commons Treasury Committee, Banking crisis: Reforming corporate governance and pay in the City p76, 2009 (A brit parlamenti alsóház költségvetési bizottságának jelentése: Bankválság – a Cityben alkalmazott vállalatirányítás és juttatások reformja, 76. o., 2009.). http://www.publications.parliament.uk/pa/cm200809/cmselect/cmtreasy/519/519.pdf

[3] „Should statutory audit be dropped and assurance needs left to the market?” (Vessük el a jog szerinti könyvvizsgálatot és hagyjuk a bizonyosság megszerzését a piacra?) Stephen Haddrill, az ICAS Aileen Beattie emlékrendezvényén, 2010. április 28.

[4] Maastricht Accounting, Auditing and Information Management Research Centre: The Value of Audit (A könyvvizsgálat értéke), 2010. március 1.

[5] A Bizottság nyilvános konzultációjának (IP/08/1727) 2009. július 27-i eredményei: „(…) a pénzügyi intézmények könyvvizsgálatára képesnek tartott szereplők hiánya miatt a négy nagy könyvvizsgáló egyikének összeomlása még komolyabb következményekkel járna az ügyfelek e kategóriája számára. Egy ilyen esemény a könyvvizsgálati szolgáltatásokba vetett közbizalmat is komolyan befolyásolná. Sőt, tekintve, hogy a könyvvizsgálók milyen fontos szerepet töltenek be a társaságok és a befektetők közötti kapcsolatokban, még a pénzügyi piacok bizalmi válságát is előidézheti. A nagyméretű jegyzett társaságokra vonatkozó könyvvizsgálati szolgáltatások piacának jelenlegi koncentrációja ezért veszélyezteti a pénzügyi piac stabilitását.” http://ec.europa.eu/internal_market/auditing/docs/market/consultation2008/summary_report_en.pdf . Lásd még a könyvvizsgáló cégekre vonatkozó tulajdonosi szabályokról és azoknak a könyvvizsgálati piac koncentrációjára gyakorolt hatásairól szóló tanulmányt (Oxera, 2007. október).

[6] IOSCO http://www.iosco.org/library/pubdocs/pdf/IOSCOPD269.pdf: „A független könyvvizsgálat a tőkepiacokat érintő befektetői bizalom építőeleme. A könyvvizsgáló cégek nehézségei átmenetileg megzavarhatják a könyvvizsgálat szokásos menetét a tőkepiacokon. Sőt, a könyvvizsgálati kapacitások hiánya akár nemzetközi méreteket is ölthet, ha valamely globális könyvvizsgáló cég olyan nehézségekkel szembesül, amelyek válságba torkollnak. Az esetleges problémákra és nehéz körülményekre való felkészüléssel, valamint az értékpapír-piaci szabályozók készenléti terveinek elkészítésével az IOSCO tagjai minimálisra csökkenthetik az esetleges zavarok hatásait, és ezáltal erősítik a piacokba vetett bizalmat.”

[7] COM(2010) 284 végleges.

[8] A meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv, az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelv, a bankok és más pénzügyi intézmények éves beszámolójáról és összevont (konszolidált) éves beszámolójáról szóló, 1986. december 8-i 86/635/EGK tanácsi irányelv és a biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves beszámolóiról szóló, 1991. december 19-i 91/674/EGK tanács irányelv megköveteli az éves beszámolók, illetve az összevont (konszolidált) éves beszámolók egy vagy több olyan személy általi könyvvizsgálatát, aki ilyen könyvvizsgálat elvégzésére jogosult. A szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló, 2004. december 15-i 2004/109/EK irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja, hogy a kibocsátó éves pénzügyi beszámolója auditált pénzügyi kimutatásokat tartalmazzon.

[9] A bizonyos jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló 78/660/EGK irányelv 51a. cikke (1) bekezdésének a) pontja.

[10] A kellő bizonyosságot általában úgy definiálják, mint a bizonyosság magas, de nem abszolút szintjét.

[11] 200. témaszámú nemzetközi könyvvizsgálati standard, A független könyvvizsgáló átfogó céljai és a könyvvizsgálatnak a nemzetközi könyvvizsgálati standardokkal összhangban történő végrehajtása, 11. bekezdés. A könyvvizsgálattal összefüggésben a csalás egy társaságon belüli személy szándékos tevékenysége jogosulatlan vagy illegális előny szerzésére. A csalási valószínűség fogalmát jelentősége miatt ezzel összefüggésben tovább lehet fejleszteni..

[12] A könyvvizsgálók a könyvvizsgálati kockázatot különböző eljárásokkal csökkentik, például a társaság kockázatainak azonosításával, a releváns belső kontrollok értékelésével, minták ellenőrzésével, harmadik felektől kapott közvetlen megerősítéssel, a vezetéssel folytatott megbeszélésekkel, stb. E tekintetben kulcsfontosságú lépés annak meghatározása, hogy egy hibás állítás milyen szinttől számít lényegesnek.

[13] IAS 1, 17. és 21. bekezdés, valamint az IFRS keretelvei. A többi fontos alapelv közé tartozik a semlegesség, a teljesség és az óvatosság elve.

[14] Lásd a pénzügyi intézmények vállalatirányításáról és a javadalmazási politikákról szóló zöld könyv 3.1. kérdését, COM(2010)284, 15. oldal: „Mélyíteni kell-e az együttműködést a külső könyvvizsgálók és a felügyeleti hatóságok között? Ha igen, hogyan?” Az eddig kapott különböző válaszok általában támogatják a könyvvizsgálók és a felügyeletek közötti együttműködés elmélyítését.

[15] A Financial Services Authority és a Financial Reporting Council (FSA és FRC, az Egyesült Királyság testületei) 2010 júniusában vitairatot tettek közzé, amelyben felteszik a kérdést, hogy vajon a könyvvizsgálók mindig kellően szkeptikusak voltak-e és kellő figyelmet fordítottak-e a vezetés elfogultságának jeleire akkor, amikor a pénzügyi számvitel és a közzétett információk olyan kulcsfontosságú területeit vizsgálták, amelyek döntően a vezetés értékítéletétől függenek. – http://www.frc.org.uk/press/pub2303.html

[16] A szakmai szkepticizmus a csalások feltárásában és megelőzésében is fontos szerepet játszhat.

[17] A könyvvizsgálói jelentésben figyelemfelhívó bekezdést helyeznek el, ha olyan szokatlan tétel bukkan fel, amely a könyvvizsgáló megítélése szerint alapvető fontosságú, ezért közzé kell tenni ahhoz, hogy a pénzügyi kimutatások felhasználói jobb képet alkothassanak. Érdemes még megemlíteni, hogy a figyelemfelhívó bekezdés nem befolyásolja a könyvvizsgálónak a pénzügyi kimutatásokról alkotott véleményét.

[18] Az IOSCO (International Organisation of Securities Commissions), javaslatokat tett a könyvvizsgálói jelentés tökéletesítésére azzal a céllal, hogy csökkentse a túlzott várakozásokat, kiiktassa a szakmai zsargon használatát, és átdolgozza a könyvvizsgálói vélemények bináris jellegét. A könyvvizsgálói jelentés tökéletesítését az IAASB [International Auditing and Assurance Standards Board] is tervbe vette az elkövetkező évekre.

[19] Lásd a konzultáció során kapott észrevételek 2010 márciusában közzétett összefoglalóját:http://ec.europa.eu/internal_market/consultations/2009/isa_en.htm

[20] A Könyvvizsgálók Nemzetközi Szövetségének etikai kódexe a szakma gyakorlóira nézve irányadó, ha szakmai kamarájuk vagy cégük elkötelezi magát az IFAC standardjai mellett. A nemzeti szabályozók által kidolgozott kódexek általában szigorúbbak az IFAC-kódexnél.

[21] Ilyen modell tesztelésére még nem volt példa (kivéve a német takarékszövetkezetek esetében).

[22] Egy 2006-os tanulmány készítésekor a válaszadó társaságok több mint fele arról számolt be, hogy könyvvizsgálója több mint 7 éve áll a társaság szolgálatában, 31%-uknál pedig több mint 15 éve nem került sor a könyvvizsgáló cseréjére: az általános tendencia az, hogy minél nagyobb a könyvvizsgált társaság, annál alacsonyabb a váltási hajlandóság. A London Economics tanulmánya – Economic Impact of Auditors’ Liability Regimes (a könyvvizsgálók felelősségi rendszerének gazdasági hatása), 2006. szeptember, 22. táblázat, 43. oldal: http://ec.europa.eu/internal_market/auditing/liability/index_en.htm).

[23] Meg kell jegyezni, hogy az Egyesült Államok törvényei értelmében a jegyzett társaságok könyvvizsgálói bizonyos nem könyvvizsgálati szolgáltatásokat nem nyújthatnak ügyfeleik számára. Ez akkor bír jelentőséggel az EU-ban, ha a nem könyvvizsgálati szolgáltatások nyújtása az Egyesült Államokban jegyzett társaság számára történik.

[24] Ugyanakkor az Egyesült Királyságban az FRC e tekintetben egyedi észrevételeket tett közzé – lásd az FRC Audit Inspection Unit szervezeti egységének 2010. szeptember 14-i, POB PN 60. sajtóközleményét.

[25] Az IFAC etikai kódexének 290.222 bekezdése például kiköti, hogy egy közérdekű gazdálkodó egység könyvvizsgálójának ügyfelei számára közzé kell tennie azokat az eseteket, amikor az adott ügyféltől kapott díjak meghaladják a cég teljes díjbevételének 15%-át:

[26] Az Európai Parlament és a Tanács 1060/2009/EK rendelete (2009. szeptember 16.) a hitelminősítő intézetekről.

[27] Az FRC és az Institute of Chartered Accountants in England and Wales (Anglia és Wales mérlegképes könyvelőinek szövetsége, ICAEW) által közzétett Audit Firm Governance Code (A könyvvizsgáló cégek irányítási kódexe).

[28] A jog szerinti könyvvizsgálatról szóló irányelv 3. cikke.

[29] A könyvvizsgáló cégek ellenőrzési struktúráiról és azoknak a könyvvizsgálati piacra gyakorolt hatásairól folytatott nyilvános konzultáció, 2009. július: http://ec.europa.eu/internal_market/auditing/market/index_en.htm

[30] Egy új bizottság vagy felügyeleti hatóság létrehozását az uniós költségvetésre gyakorolt hatás szempontjából is vizsgálni kell.

[31] Javaslat: az Európai Parlament és a Tanács rendelete a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról, COM(2010) 289 végleges.

[32] A pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK irányelv 55. cikke. A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK irányelv 53. cikke.

[33] A 2006. augusztus 10-i 2006/73/EK végrehajtási irányelv 20. cikke.

[34] A pénzügyi intézmények vállalatirányításáról és a javadalmazási politikákról szóló zöld könyvet kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum, SEC(2010)669, 33. oldal, 6.1.1. pont.

[35] Deloitte & Touche, Ernst & Young, PricewaterhouseCoopers és KPMG.

[36] A London Economics tanulmánya – Economic Impact of Auditors’ Liability Regimes (a könyvvizsgálók felelősségi rendszerének gazdasági hatása), 2006. szeptember, 5. táblázat, 22–23. oldal: http://ec.europa.eu/internal_market/auditing/liability/index_en.htm.

[37] Lásd az FRC Audit Inspection Unit szervezeti egységének 2010. szeptember 14-i, POB PN 60. sajtóközleményét.

[38] „Restrictive bank covenants keep Big four on top” (A korlátozó banki feltételek a négy nagynak kedveznek, Christodoulou, 2010), Accountancy Age, 2010. június 17.

[39] E szabályokat a szakmai képesítésekről szóló 2005/36/EK irányelv és a 2006/123/EK szolgáltatási irányelv rögzíti.

[40] Javaslat: az Európai Parlament és a Tanács rendelete a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról, COM(2010) 289 végleges.