52009PC0322

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 8.7.2009

COM(2009) 322 végleges

2009/0098 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának létrehozásáról szóló 377/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról

INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

- A javaslat okai és céljai

E javaslat módosítja a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának (ILO) létrehozásáról szóló 377/2004/EK rendeletet[1] (a továbbiakban: a rendelet). A módosításokra e fontos együttműködési eszköznek a migráció és a külső határok igazgatása céljából történő hatékony felhasználása érdekében van szükség. A javaslat célja, hogy a gyakorlati tapasztalatok fényében a rendeletet hozzáigazítsa a rendelet elfogadása óta a közösségi jogban hatályba lépett változásokhoz.

- Háttér-információk

2004. február 19-én a Tanács – tekintettel Görögország kezdeményezésére és az Európai Parlament véleményére – elfogadta a 377/2004/EK rendeletet, amely előírja azon kötelezettséget, hogy a tagállamok bevándorlási összekötő tisztviselői között együttműködési formákat kell kialakítani, meghatározza ezen együttműködés célkitűzéseit, ezen összekötő tisztviselők beosztását és megfelelő képesítéseit, valamint felelősségi körüket a fogadó ország, illetve a küldő államok tekintetében. A rendeletben a „ bevándorlási összekötő tisztviselő ” valamely tagállamnak a bevándorlási hivatal vagy más illetékes hatóság által annak érdekében külföldre kiküldött képviselője, hogy kapcsolatokat létesítsen és tartson fenn a fogadó ország hatóságaival, elősegítendő az illegális bevándorlás megelőzését és az ellene folytatott küzdelmet, az illegális bevándorlók hazatelepülésének megkönnyítését, valamint a legális migráció igazgatását. Ez magában foglalja a „légiközlekedési összekötő tisztviselőket” és a „bűnüldöző összekötő tisztviselőket” is, amennyiben nekik is el kell látniuk a fenti feladatokat.

A bevándorlási összekötő tisztviselőket általában a tagállamok harmadik országokban működő konzuli hatóságaihoz vagy más tagállamok illetékes szerveihez rendelik ki, de érintett harmadik országok illetékes hatóságaihoz, továbbá nemzetközi szervezetekhez is kirendelhetik őket, a küldő tagállam által meghatározandó ésszerű időtartamra.

2004. október 26-án a Tanács elfogadta az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) felállításáról szóló 2007/2004/EK rendeletet[2]. E rendelet 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a Frontex kockázatelemzést végez. Ezen elemzéseket a források lehető legszélesebb körére – de elsősorban a tagállamok illetékes hatóságai által gyűjtött és rendelkezésre bocsátott forrásokra – kell alapozni. Ahhoz, hogy feladatának eleget tegyen, a Frontexnek emellett elő kell segítenie a tagállamok és harmadik országok közötti műveleti együttműködést. Együttműködhet továbbá harmadik országok illetékes hatóságaival vagy nemzetközi szervezetekkel az e hatóságokkal kötött munkamegállapodások keretében. Ezen együttműködés többek között magában foglalhatja határellenőrzési kérdésekkel kapcsolatos tapasztalatok cseréjét, határőrök képzését, műveleti információk megosztását, valamint kiterjedhet közös műveletekre. A Frontex egyetlen harmadik országban sem rendelkezik állandó képviselettel. Bár az érintett harmadik országokba kirendelt bevándorlási összekötő tisztviselők jelentősen hozzájárulhatnak a Frontex fenti feladatainak teljesítéséhez, e lehetőséget – az összekötő tisztviselők és az ügynökség közötti kapcsolatok elégtelensége miatt – még nem sikerült teljes mértékben kiaknázni.

A megerősített együttműködés szempontjából kulcsfontosságú, hogy strukturált és biztonságos kommunikációs eszköz álljon rendelkezésre a helyszínen működő bevándorlási összekötő tisztviselők számára, valamint az információcseréhez. A tagállamok migrációigazgatási szolgálatai részére egy biztonságos, webalapú információs és koordinációs hálózat (ICONet) létrehozásáról szóló, 2005. március 16-i 2005/267/EK tanácsi határozat[3] – a határozat részletes végrehajtási szabályairól szóló 2005. december 15-i bizottsági határozattal[4] kiegészítve – platformot biztosít az illegális migrációval kapcsolatos stratégiai, taktikai és operatív információk kicseréléséhez. Az „ILO-hálózat” az ICONet különálló része, amely a következő alszakaszokból áll: a bevándorlási összekötő tisztviselők listája, a légiközlekedési összekötő tisztviselők listája (jelenleg nem használják), a tagállamok ILO központi pontjai/nemzeti egységei, valamint regionális információk. Az utóbbi földrajzi régiók szerint további egységekre oszlik, és tartalmazza a bevándorlási összekötő tisztviselők számára hasznos valamennyi vonatkozó információt (pl. országjelentéseket, kockázatelemzéseket).

A gyakorlati tapasztalatok szerint egyértelműen megállapítható, hogy az ILO-hálózatot nem használják ki kellőképpen. A Bizottság elő kívánja mozdítani e biztonságos és könnyen hozzáférhető kommunikációs eszköz használatát azáltal, hogy a rendelet vonatkozó cikkét a hálózatra történő hivatkozással javasolja kiegészíteni.

Számos tagállam informálisan megállapodott arról, hogy közösen irányítanak regionális ILO-hálózatokat Afrikában, és hogy ezzel összefüggésben találkozókat tartanak. Mivel a rendelet jelenlegi megfogalmazása csak az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő (vagy azzal megbízott) tagállamokat ösztönzi arra, hogy ilyen találkozókat kezdeményezzenek, a Bizottság azt javasolja, hogy e célból tegyék egyértelművé, hogy a regionális hálózatok irányítását vállaló tagállamok is szervezhetnek ilyen találkozókat.

A jelentéstételi kötelezettségek tekintetében a rendelet előírja, hogy „az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállam, illetve amennyiben e tagállam nem rendelkezik képviselettel az adott országban vagy régióban, úgy az elnökség feladataival átmenetileg megbízott tagállam minden félév vége előtt jelentést készít a Tanácsnak és a Bizottságnak a bevándorlási összekötő tisztviselők azon hálózatainak tevékenységéről, amelyekben képviselővel rendelkezik, valamint a fogadó országban fennálló helyzetről az illegális bevándorlással összefüggő ügyek tekintetében . E jelentéseket a Bizottság által meghatározott minta és formátum szerint kell elkészíteni [5]. E jelentések alapvetően fontos információt szolgáltatnak azon értékelő jelentéshez, amelyet minden soros elnökség végén a Bizottság készít el és nyújt be a Tanácshoz valamennyi olyan harmadik országban fennálló helyzetről, ahol a tagállamok bevándorlási összekötő tisztviselői működnek .”

A rendelet hatálybalépése óta hat jelentés készült az ILO-hálózatok működéséről. E jelentéseket az Egyesült Királyság, Ausztria, Finnország, Németország, Portugália és Szlovénia elnöksége nyújtotta be, és középpontjukban csupán a kiválasztott harmadik országok álltak. Továbbá, a Bizottság még nem tudott eleget tenni azon kötelezettségének, hogy az elnökségek által készített jelentések alapján átfogó értékelő jelentést terjesszen a Tanács elé. Mivel a tagállamoknak jelenleg több mint 130 harmadik országban vannak kihelyezett bevándorlási összekötő tisztviselői, a jelentéstételi kötelezettségre vonatkozó rendelkezések a gyakorlatban nem alkalmazhatók. Ezért a Bizottság azt javasolja, hogy az érintett rendelkezéseket ésszerűen igazítsák ki.

Az Európai Parlament és a Tanács 2007. május 23-i 2007/574/EK határozata[6] a Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása általános program keretében a 2007. január 1. és 2013. december 31. közötti időszakra létrehozza a Külső Határok Alapot, hogy hozzájáruljon a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megerősítéséhez, valamint a tagállamok közötti szolidaritás elvének alkalmazásához. Az alap rendelkezésére álló forrásokat fel lehet használni a tagállamok harmadik országokban működő konzulátusai vagy egyéb szolgálatai által szervezett tevékenységek előmozdításához, ideértve a bevándorlási összekötő tisztviselők tevékenységét is. Ahogyan az e határozat 4. cikke (4) bekezdésének a) pontjában szerepel, a Külső Határok Alap támogatja az ILO-hálózatok működési kapacitásának megerősítését, és e hálózatok révén a tagállamok között hatékonyabb együttműködés előmozdítását.

2008 júniusában a Bizottság közleményt[7] fogadott el a közös bevándorlási politikáról, amelyben – az 1999. évi tamperei Európai Tanács sarkalatos pontjai, a 2004. évi hágai program, valamint a 2005-ben kiadott, migrációval kapcsolatos általános megközelítés alapján – meghatározza a bevándorlási politika elveit, fellépéseit és eszközeit. E közlemény fényében az Európai Tanács 2008. október 15–16-án elfogadta az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumot[8], amelyben hangsúlyozta, hogy az illegális bevándorlás ellenőrzése érdekében fokozottabb együttműködésre van szükség egyrészt a tagállamok és a Bizottság, másrészt a származási országok és a tranzitországok között.

- Meglévő rendelkezések a javaslat által érintett területen

A Tanács 377/2004/EK rendelete (2004. február 19.) a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának létrehozásáról;

A Tanács 2005/267/EK határozata[9] (2005. március 16.) egy biztonságos, webalapú információs és koordinációs hálózat létrehozásáról a tagállamok migrációigazgatási szolgálatai részére;

A Bizottság 2005. december 15-i határozata[10] a Tanács 2005/267/EK határozatának végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról;

Egyetértési nyilatkozat az Európai Bizottság és az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség között egy biztonságos, webalapú információs és koordinációs hálózat létrehozásáról a tagállamok migrációigazgatási szolgálatai részére[11].

2. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELTEKKEL; HATÁSVIZSGÁLAT

- Konzultáció az érdekeltekkel

A tagállamokkal folytatott konzultációra először 2006 végéig, a finn elnökség ideje alatt, a Tanács CIREFI munkacsoportjában kezdeményezett kérdőív alapján került sor. A tagállamok válaszait 2007 márciusában a SCIFA-ban vitatták meg.

A tagállamok különösen a rendelet 6. cikkében előírt általános jelentéstételi kötelezettséget kifogásolták, és hangsúlyozták a Frontex fokozottabb bevonásának fontosságát. Kifejezték továbbá az ICONet alkalmazásának felgyorsítására, valamint az Afrikába kirendelt bevándorlási összekötő tisztviselők közötti együttműködés fejlesztésére irányuló kívánságukat. Ez utóbbi szempontot egy 2007 tavaszán tartott szakértői ülés alkalmával, valamint 2007 októberében a Bevándorlási és Menekültügyi Bizottságban is megvitatták.

2008 márciusában a Bizottság kérdőívet küldött körbe a 377/2004/EK tanácsi rendelet módosításának különféle lehetőségeiről. A beérkező válaszok alapján 2008 októberében a Bizottság a Bevándorlási és Menekültügyi Bizottság elé terjesztett egy nem hivatalos munkadokumentumot, amelyben konkrét javaslatokat sorakoztatott fel a rendelet vonatkozó rendelkezéseinek módosítására. A Bizottság első fázisban a jelentéstételi követelményekkel, a Frontex bevonásával és az ICONet fejlesztésével kapcsolatban szükséges módosítások napirendre tűzését javasolta. A második fázisban a Bizottság megvizsgálja majd egy – a tagállamok összességének, valamint a vonatkozó uniós szerveknek az érdekeit képviselő – uniós szintű bevándorlási összekötő tisztviselői hivatal létrehozásának szükségességét, illetve lehetőségeit a Frontex rendelet 2010-re tervezett felülvizsgálatával összefüggésben. E felülvizsgálat keretében megvizsgálják annak lehetőségét is, hogy az ICONet irányítását a Bizottságról a Frontexre ruházzák át.

A tagállamok támogatták e javaslatokat, ideértve a kétfázisú megközelítést is.

- Hatásvizsgálat

Mivel e javaslat csak kisebb, főleg technikai jellegű változtatásokat eszközöl egy már létező jogszabályban, hatásvizsgálatra nem került sor. E változtatásoknak nincs mérhető gazdasági, társadalmi vagy környezeti kihatása. Továbbá, az EU jobb szabályozási elvének többek között az a célja, hogy – az arányosság elvével összhangban – egyszerűsítse és javítsa a meglévő jogszabályokat. E javaslat eleget tesz ezen célkitűzéseknek azáltal, hogy biztosítja az összhangot a rendelet elfogadása óta hatályba lépett közösségi jogszabályokkal, valamint figyelembe veszi a rendelet végrehajtása során szerzett gyakorlati tapasztalatokat.

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

- A javaslat összefoglalása

A javasolt módosítások jogalapot biztosítanak a Frontex és az ILO-hálózatok közötti együttműködéshez, kapcsolatot hoznak létre köztük, előmozdítják az ICONet rendszeres felhasználását az információcsere és a gyakorlati tapasztalatok megosztása céljából, rávilágítanak arra, hogy az ILO-hálózatok létrehozásához és zökkenőmentes működéséhez meglévő közösségi alapokat lehet felhasználni, valamint ésszerűsítik a létrehozott ILO-hálózatok tevékenységével kapcsolatos jelentéstételi rendszert biztosítva ezáltal azt is, hogy az Európai Parlament, e szakpolitikai terület társjogalkoja[12], megfelelő tájékoztatást kapjon.

- Jogalap

E rendeletjavaslat jogalapja az Európai Közösséget létrehozó szerződés 63. cikke (3) bekezdésének b) pontja és 66. cikke, mivel a rendeletjavaslat az említett cikkeken alapuló, a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának létrehozásáról szóló, 2004. február 19-i 377/2004/EK tanácsi rendeletet módosítja, valamint pontosabban meghatározza e hálózatok működését.

- A szubszidiaritás elve

Az EK-Szerződés 63. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján a Közösségnek jogában áll intézkedéseket elfogadni az illegális bevándorlásra és illegális tartózkodásra vonatkozóan, ideértve az illegálisan tartózkodók repatriálását is. A 66. cikk alapján és a 67. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a Tanácsnak intézkedéseket kell tennie a tagállamok közigazgatásának megfelelő szervezeti egységei, valamint ezen egységek és a Bizottság között az e cím által szabályozott területeken történő együttműködés biztosítására. Az ILO-hálózatok létrehozásáról és működéséről szóló jelenlegi közösségi rendelkezéseket ki kell igazítani a közösségi jog változásainak és az e téren szerzett gyakorlati tapasztalatoknak a figyelembevétele érdekében.

Ennélfogva a javaslat célkitűzését az egyes tagállamok nem képesek kielégítően megvalósítani.

- Az arányosság elve

Az EK-Szerződés 5. cikke kimondja, hogy a Közösség intézkedései nem léphetik túl a Szerződés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mértéket. Az e közösségi fellépéshez választott formának lehetővé kell tennie, hogy a javaslat a lehető leghatékonyabban érje el célját, és végrehajtása a leghatékonyabb módon valósuljon meg. A javasolt kezdeményezés – a rendelet módosítása – a schengeni vívmányok továbbfejlesztését képezi az illegális bevándorlás megszervezése elleni küzdelem tekintetében, és együttműködést biztosít a tagállamok közigazgatóságainak illetékes osztályai között, valamint ezen osztályok és a Bizottság között. A javaslat ezért megfelel az arányosság elvének.

- A jogi aktus típusának megválasztása

Javasolt aktus: rendelet.

Más jogi aktus nem felelne meg, hiszen e javaslat rendeletet módosít.

4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javaslatnak nincsenek a közösségi költségvetést érintő vonzatai.

5. KIEGÉSZÍTŐ INFORMÁCIÓK

- A szerződésekhez csatolt különböző jegyzőkönyvekből és a harmadik államokkal kötött társulási megállapodásokból fakadó következmények

E javaslat jogalapja az EK-Szerződés IV. címében található, így alkalmazni kell az Egyesült Királyság, Írország és Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyvekben és a schengeni jegyzőkönyvben leírt „változó geometria” rendszerét. A javaslat a schengeni vívmányokra épül. Következésképpen figyelembe kell venni a különböző jegyzőkönyvekkel kapcsolatos alábbi következményeket:

Egyesült Királyság és Írország

Az Egyesült Királyság az EU-Szerződéshez és az EK-Szerződéshez csatolt, a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv 5. cikkével, valamint a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozat 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban részt vesz e rendeletben.

Írország az EU-Szerződéshez és az EK-Szerződéshez csatolt, a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv 5. cikkével, valamint Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozat 6. cikkének (2) bekezdésével összhangban részt vesz e rendeletben.

Dánia

Az EU-Szerződéshez és az EK-Szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv szerint Dánia nem vesz részt a Tanács olyan intézkedéseinek elfogadásában, amelyek az EK-Szerződés IV. címe alá tartoznak, kivéve „azon harmadik országokat meghatározó intézkedéseket, amelyek állampolgárainak a tagállamok külső határai átlépésekor vízummal kell rendelkezniük, illetve azokat az intézkedéseket, amelyek az egységes vízumformátumra vonatkoznak”.

Ez a javaslat a schengeni vívmányokon alapul, és a jegyzőkönyv 5. cikke szerint „a Tanácsnak az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címének rendelkezései szerint a schengeni vívmányok kiegészítésére irányuló javaslatról vagy kezdeményezésről hozott határozatát követő hat hónapon belül Dánia dönt arról, hogy saját nemzeti jogában végrehajtja-e ezt a határozatot”.

Izland és Norvégia

Izland és Norvégia tekintetében e javaslat a schengeni vívmányok rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtásához, alkalmazásához és fejlesztéséhez való társulásáról szóló megállapodás[13] értelmében.

Svájc

Svájc tekintetében e javaslat a schengeni vívmányok rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás[14] értelmében.

Liechtenstein

Liechtenstein tekintetében ez a javaslat a schengeni vívmányok rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv[15] értelmében.

- A javaslat részletes magyarázata

1. cikk

Az (1) bekezdés és a (2) bekezdés a) pontja előmozdítja a tagállamok migrációigazgatási szolgálatai (ICONet) részére létrehozott biztonságos, webalapú információs és koordinációs hálózat (ICONet) alkalmazását a bevándorlási összekötő tisztviselők kirendelésével kapcsolatos információcserére, valamint a bevándorlási összekötő tisztviselők között az információk és a gyakorlati tapasztalat megosztására.

A (2) bekezdés b) pontja szorosabb együttműködést hoz létre a Frontex és az ILO-hálózatok között.

A (2) bekezdés c) pontja lehetővé teszi az EU elnökségét betöltő vagy azzal megbízott tagállamtól eltérő valamennyi tagállam számára, hogy kezdeményezze a bevándorlási összekötő tisztviselők találkozójának összehívását.

A (3) bekezdés egyszerűsíti a rendeletből fakadó jelentéstételi kötelezettséget. Előírja továbbá, hogy a vonatkozó európai intézményeket rendszeresen tájékoztatni kell az Európai Unió számára különös jelentőséggel bíró, meghatározott régiókba és/vagy országokba kirendelt bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatainak tevékenységéről, valamint az illegális bevándorlással összefüggő ügyek tekintetében ezekben a régiókban és/vagy országokban fennálló helyzetről.

2009/0098 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

(ÉÉÉÉ. hónap NN.)

a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának létrehozásáról szóló 377/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 63. cikke (3) bekezdésének b) pontjára és 66. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[16],

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően,

mivel:

1. A bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának létrehozásáról szóló, 2004. február 19-i 377/2004/EK tanácsi rendelet[17] megállapítja azon kötelezettséget, hogy együttműködési formákat kell kialakítani a tagállamok bevándorlási összekötő tisztviselői között, meghatározza ezen együttműködés célkitűzéseit, ezen összekötő tisztviselők beosztását és megfelelő képesítéseit, valamint felelősségi körüket a fogadó ország, illetve a küldő tagállam tekintetében.

2. A 2005/267/EK tanácsi határozat[18] létrehozta a szabálytalan migrációval, az illegális belépéssel és bevándorlással, valamint az illegálisan tartózkodók visszaküldésével kapcsolatos információcsere biztonságos, webalapú információs és koordinációs hálózatát a tagállamok migrációigazgatási szolgálatai (ICONet) részére. Az információcsere elemei közé fel kell venni a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatait is.

3. A 2007/2004/EK tanácsi rendelet[19] felállította az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökséget (Frontex). A Frontex feladata, hogy általános és egyedi esetekre vonatkozó kockázatelemzéseket készítsen, és azokat továbbítsa mind a Tanács, mind a Bizottság részére.

4. A bevándorlási összekötő tisztviselőknek információkat kell gyűjteniük az illegális bevándorlásról operatív vagy stratégiai szinten, illetve mindkét szinten történő felhasználás céljából. Ezen információk nagymértékben hozzájárulhatnak a Frontex ügynökség kockázatelemzéssel kapcsolatos tevékenységeihez; ezt elősegítendő szorosabb együttműködést kell kialakítani a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatai, valamint a Frontex ügynökség között.

5. Amennyiben hasznosnak véli, bármely tagállam kezdeményezhet találkozókat egy adott harmadik országba vagy régióba kirendelt bevándorlási összekötő tisztviselők között, hogy ezzel erősítse a közöttük létrejött együttműködést.

6. Az Európai Parlament és a Tanács 2007. május 23-i 2007/574/EK határozata[20] a Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása általános program keretében a 2007. január 1. és 2013. december 31. közötti időszakra létrehozza a Külső Határok Alapot, hogy hozzájáruljon a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megerősítéséhez, valamint a tagállamok közötti szolidaritás elvének alkalmazásához. Az alap rendelkezésére álló forrásokat fel lehet használni a tagállamok harmadik országokban működő konzulátusai vagy egyéb szolgálatai által szervezett tevékenységek megerősítéséhez, valamint a bevándorlási összekötő tisztviselői hálózatok működési kapacitása megerősítésének elősegítéséhez, hogy e hálózatok révén hatékonyabb együttműködést mozdítsanak elő a tagállamok között.

7. A Tanácsot, az Európai Parlamentet és a Bizottságot rendszeresen tájékoztatni kell az Európai Unió számára különös jelentőséggel bíró, meghatározott régiókba és/vagy országokba kirendelt bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatainak tevékenységéről, valamint az illegális bevándorlással összefüggő ügyek tekintetében ezekben a régiókban és/vagy országokban fennálló helyzetről. Az Európai Unió számára különös jelentőséggel bíró, meghatározott régiók és/vagy országok kiválasztása objektív migrációs mutatók – például az illegális bevándorlással kapcsolatos statisztikák és a Frontex ügynökség által készített kockázatelemzések – alapján történik, valamint összhangban van az átfogó uniós külkapcsolati politikával.

8. A 377/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

9. Mivel a javasolt fellépés célkitűzéseit – azaz a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának létrehozásáról és működéséről szóló jelenlegi közösségi rendelkezések oly módon történő kiigazítását, hogy azok figyelembe vegyék a közösségi jogban bekövetkezett változásokat és az e téren szerzett gyakorlati tapasztalatokat – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség – a Szerződés 5.cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban – intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

10. E rendelet tiszteletben tartja az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekezdésében elismert, és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában kifejezésre jutó alapvető jogokat és elveket.

11. Az Egyesült Királyság részt vesz e rendeletben, összhangban az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a schengeni vívmányokat az Európai Unió kereteibe illesztő jegyzőkönyv 5. cikkével, valamint a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozat[21] 8. cikkének (2) bekezdésével.

12. Írország részt vesz e rendeletben, összhangban az Európai Unióról szóló Szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó Szerződéshez csatolt, a schengeni vívmányokat az Európai Unió kereteibe illesztő jegyzőkönyv 5. cikkével, valamint az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozat[22] 6. cikkének (2) bekezdésével.

13. Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, így az rá nézve nem kötelező, és nem alkalmazható. Mivel e rendelet az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címének rendelkezései alapján a schengeni vívmányok fejlesztésére irányul, Dánia a fenti jegyzőkönyv 5. cikkének megfelelően az e rendeletnek a Tanács általi elfogadását követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

14. Izland és Norvégia tekintetében e rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, e két államnak a schengeni vívmányok[23] végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodása értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseit fejleszti tovább, amelyek az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló 1999/437/EK tanácsi határozat[24] 1. cikkének A. és E. pontjában említett területhez tartoznak.

15. Svájc tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség által aláírt, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás[25] értelmében vett schengeni vívmányok azon rendelkezéseit fejleszti tovább, amelyek – a 2008/146/EK tanácsi határozat[26] 3. cikkével összefüggésben – az 1999/437/EK határozat 1. cikkének A. és E. pontjában említett területhez tartoznak.

16. Liechtenstein tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének A. és E. pontjában említett terület alá tartoznak, összefüggésben a 2008/261/EK tanácsi határozat[27] 3. cikkével.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk Módosítás

A 377/2004/EK rendelet a következőképpen módosul:

17. A 3. cikkben az (1) bekezdés második mondatát el kell hagyni, és a cikk az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:

„3. Az (1) és (2) bekezdésben említett információkat a 2005/267/EK tanácsi határozat[28] által a tagállamok migrációigazgatási szolgálatai számára létrehozott biztonságos, webalapú információs és koordinációs hálózaton (a továbbiakban: ICONet) keresztül bocsátják rendelkezésre a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózataival foglalkozó részben. A Bizottság a Tanács számára is rendelkezésre bocsátja e tájékoztatást.”

18. A 4. cikk a következőképpen módosul:

a) az (1) bekezdésben a második francia bekezdés helyébe a következő szövegrész lép:

„- információkat és gyakorlati tapasztalatokat cserélnek, különösen találkozók keretében, valamint az ICONet-en keresztül”

b) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„2. A Bizottság és a 2007/2004/EK rendelettel létrehozott Frontex ügynökség képviselői jogosultak részt venni a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának keretében szervezett találkozókon, amennyiben azonban ezt operatív megfontolások indokolják, úgy a találkozók e képviselők távollétében is megtarthatók. Adott esetben egyéb szerveket és hatóságokat is meg lehet hívni.”

c) a (3) bekezdés a következő mondattal egészül ki:

„Ilyen találkozókat más tagállamok kezdeményezésére is össze lehet hívni.”

19. A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. Az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállam, illetve amennyiben e tagállam nem rendelkezik képviselettel az adott országban vagy régióban, úgy az elnökség feladataival átmenetileg megbízott tagállam minden félév vége előtt jelentést készít a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak az Európai Unió számára különös jelentőséggel bíró, meghatározott régiókba és/vagy országokba kirendelt bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatainak tevékenységéről, valamint az illegális bevándorlással összefüggő ügyek tekintetében e régiókban és/vagy országokban fennálló helyzetről. Az Európai Unió számára különös jelentőséggel bíró, meghatározott régiók és/vagy országok kiválasztása – a tagállamokkal és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően – olyan objektív migrációs mutatók alapján történik, mint például az illegális bevándorlással kapcsolatos statisztikák és a Frontex ügynökség által készített kockázatelemzések, valamint összhangban van az átfogó uniós külkapcsolati politikával.

2. E jelentéseket a 2005/687/EK bizottsági határozatban[29] szereplő minta szerint kell elkészíteni, a vonatkozó kiválasztási szempontok feltüntetésével.

3. A fenti jelentések alapján a Bizottság évente tényszerű összefoglalást bocsát a Tanács és az Európai Parlament rendelkezésére a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatával kapcsolatos fejleményekről.”

2. cikk Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban, az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek megfelelően.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

[…] […]

[1] HL L 64., 2004.3.2., 1. o.

[2] HL L 349., 2004.11.25., 1. o.

[3] HL L 83., 2005.4.1., 48. o.

[4] C(2005) 5159 végleges.

[5] A Bizottság határozata (2005. szeptember 29.), HL L 264., 2005.10.8., 8. o.

[6] HL L 144., 2007.6.6., 22. o.

[7] COM(2008) 359 végleges.

[8] A Tanács 13440/08 sz. dokumentuma.

[9] HL L 83., 2005.4.1., 48. o.

[10] C(2005) 5159 végleges.

[11] C(2007) 374.

[12] A Tanács 2004/927/EK határozata (2004. december 22.) az Európai Közösséget létrehozó szerződés harmadik részének IV. címében szabályozott egyes területeknek a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárás hatálya alá vonásáról, HL L 396., 2004.12.31., 45. o.

[13] HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

[14] HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

[15] HL L [ ], [ ], [ ] o.

[16] HL C […]., […]., […]. o.

[17] HL L 64., 2004.3.2., 1. o.

[18] HL L 83., 2005.4.1., 48. o.

[19] HL L 349., 2004.11.25., 1. o.

[20] HL L 144., 2007.6.6., 22. o.

[21] HL L 131., 2000.6.1., 43. o.

[22] HL L 64., 2002.3.7., 20. o.

[23] HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

[24] HL L 176., 1999.7.10., 31. o.

[25] HL L 53., 2008.2.27., 1. o.

[26] HL L 53., 2008.2.27., 1. o.

[27] HL L 83., 2008.3.26, 3. o.

[28] HL L 83., 2005.4.1., 48. o.

[29] HL L 264., 2005.10.8., 8. o.