25.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 76/83

A.

mivel a 2006-os reform és az új külső támogatási keretről szóló megállapodás bizottsági kötelezettségvállalást tartalmazott, hogy a 2009-es európai választások előtt elvégzik az ENPI rendelet végrehajtásának félidős felülvizsgálatát, és amely megállapodás a Parlamentnek kiszélesített vizsgálati jogköröket adott a közösségi támogatás tekintetében,

B.

mivel 2006-ban a Külügyi Bizottság munkacsoportokat hozott létre az ENPI Dél és az ENPI Kelet kapcsán azért, hogy strukurált párbeszédet tartson a Bizottsággal azon dokumentumok végrehajtásáról, amely meghatározta a politikai keretet az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz szerinti támogatás nyújtására,

C.

mivel a jelenlegi pénzügyi terv 2007-es kezdete óta az ENPI célja az volt, hogy támogassa az ESZP végrehajtását, és különösen az ESZP cselekvési terveket, valamint az Orosz Föderációval folytatott stratégiai partnerséget annak a négy közös térre vonatkozó tervek végrehajtásának támogatására,

D.

mivel az európai szomszédsági politika fő célja az Európai Unió legszűkebb környezetében egy barátságos környezet megteremtése; mivel a szomszédos országokat természetes módon két kategóriába osztják: déli és keleti országok, és ezek céljai és az Európai Unióval kapcsolatos megközelítései eltérnek; mivel e megosztás példája két nemrég javasolt kezdeményezés: Mediterrán Unió és keleti partnerség,

E.

mivel az ENPI-t abból a célból is tervezték, hogy határokon átnyúló és több országot magában foglaló programokat finanszírozzon az ENPI területén azzal a céllal, hogy támogatást nyújtson többek között olyan kezdeményezéseknek, mint például a fekete-tengeri szinergia, az Unió a földközi tengeri térségért és a keleti partnerség,

F.

mivel az ESZP továbbra is az Európai Unió külpolitikájának egyik fő prioritása, és az ESZP valamennyi érintett állam számára lehetőséget kínál az EU-val való szorosabb integrációra,

G.

mivel az ESZP független a csatlakozási folyamattól, de nem zárja ki azt, és egy lépést jelent az EU és a szomszédos országok közötti gazdasági és politikai közeledés irányában,

H.

mivel az EU-val szomszédos országok gyors demográfiai növekedése, aminek eredményeként ezek népessége egyre urbanizáltabb, új kihívást jelent az ENPI számára,

1.

úgy véli, hogy összességében az ENPI-rendelet rendelkezései megfelelőek és érvényesek a szomszédos országokkal és más multilaterális szervezetekkel folytatott együttműködés céljából;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy a partner kormányokkal közösen fejlesszék tovább a konzultációs mechanizmusokat a civil társadalommal és a helyi hatóságokkal annak érdekében, hogy jobban bevonják annak tagjait az ENPI és a nemzeti reformprogramok végrehajtásának tervezésébe és figyelemmel kísérésébe; kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az éves cselekvési programok közzétételét honlapján, és győzze meg a partner kormányokat, hogy rendszeresen tegyék a nyilvánosság számára hozzáférhetővé nemzeti programozási dokumentumaikat;

3.

kéri a Tanácsot, hogy a Parlamenttel együttműködésben alakítson ki rugalmas és átlátható eszközt az e területen történő tájékoztatáshoz, és hogy továbbítsa haladéktalanul az Európai Parlament számára az elfogadott határozatok jegyzőkönyveit;

4.

sürgeti a Bizottságot, valamint a nemzeti, a regionális és a helyi hatóságokat a városi és regionális ikerintézményi programok ösztönzésére, és ennek érdekében megfelelő támogatás megadására, a szomszédos országokban a helyi és regionális szintű hivatali háttér megteremtése, valamint a polgárok és a mikroprojektek számára szánt csereprogramok kezdeményezése céljából;

5.

üdvözli, hogy a Bizottság az ENPI keretében elindította az új CIUDAD (együttműködés a városfejlesztésben párbeszéd) programot, amely lehetővé teszi az európai városok és az ENPI szerinti országok városai közötti egyedi együttműködési projekteket; rámutat, hogy az ilyen fajta kezdeményezés teljesen megfelelő a párbeszéd előmozdítása és a demokratizálódási folyamat szempontjából; felhív arra, hogy ennek ismeretében – az említett kezdeményezések megerősítése érdekében – bocsássanak rendelkezésre nagyobb összegeket a pénzügyi keret 2008–2009. évi időközi felülvizsgálatának elvégzésekor;

6.

úgy véli, hogy a közösségi támogatás láthatóságát növelni kell az érdekelt felekkel és a közvéleménnyel folytatott célzott kommunikáció révén, és ajánlja, hogy e célból fejlesszék a kapcsolatokat a civil társadalommal és a helyi hatóságokkal, mivel ezek közelebb állnak a polgárokhoz, és ezért kompetens, eredményes szintet jelentenek, amelyen cselekedni lehet;

7.

felszólít arra, hogy a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok területén az éves cselekvési programokat bátrabban, az ESZP cselekvési terveiben megállapított célokkal összhangban hajtsák végre, a keleti és a mediterrán partnerek közötti jelentős elosztásbeli különbség elkerülése érdekében; úgy véli, hogy többet kellene tenni a partner kormányok meggyőzése érdekében, hogy kötelezzék el magukat ezeken a területeken a cselekvésre;

8.

hangsúlyozza valamennyi tárgyalás alatt álló ESZP cselekvési terv keretében egyértelmű, konkrét és mérhető célok meghatározásának szükségességét; hangsúlyozza az említett cselekvési tervek valamennyi fejezete közötti szükséges kölcsönös összefüggést valamennyi fejezeten belül a megkülönböztetéstől mentes előrehaladásra való tekintettel; e tekintetben újólag felhív a terület minden meglévő jogi eszközét felölelő globális emberi jogi és demokráciapolitikára;

9.

úgy véli, hogy a közösségi támogatási eszközök megnövelt rugalmassága és egyszerűsége ellenére, amint azt különösen a demokráciáért és emberi jogokért létrehozott európai eszköz (2) bizonyít, az ENPI szerinti eljárások és időkeretek továbbra is terhesek a civil társadalom szervezetei és a helyi hatóságok számára; felhívja a Bizottságot, hogy folytasson összehasonlító elemzést a többi fontos adományozó által alkalmazott eljárásokról és ennek eredményeit terjessze a Parlament elé;

10.

úgy véli, hogy az ENPI szerinti ágazati és általános költségvetési támogatást csak olyan kormányzatok számára kellene hozzáférhetővé tenni, amelyek képesek azt átlátható, hatékony és felelősségteljes módon végrehajtani, amikor az valós ösztönzőt jelent; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a költségvetési támogatás szükségességét az olyan országokban, amelyeknek gondjai vannak a költségvetés menedzsmenttel és az ellenőrzési eljárásokkal, illetve ahol magas szintű a korrupció; kéri a Bizottságot, hogy találja meg a megfelelő egyensúlyt a rugalmasság és az átláthatóság között az ESZP programok kiválasztása, végrehajtása és nyomon követése során;

11.

hangsúlyozza, hogy országonként kell politikai feltételeket szabni, amelyeknek célja többek között a demokrácia, a jogállamiság és a felelősségteljes kormányzás előmozdítása, az emberi jogok és a kisebbségi jogok, valamint a bírói hatalom függetlenségének tiszteletben tartása; ezért úgy véli, hogy a valamennyi, ezen eszközből finanszírozott „Justice” projekt mélyreható és alapos értékelését nyilvánosságra kell hozni és át kell adni az EP-nek;

12.

üdvözli, hogy a szomszédságpolitikai eszközről szóló rendeletbe bekerült a határokon átnyúló együttműködés, amely stratégiai fontosságú eszköz a közös projektek kidolgozása, valamint az ESZP-országok és a tagállamok közötti kapcsolatok megszilárdítása tekintetében; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy a közös operatív programok végrehajtása irányításának és folyamatának rendszeres, pontos nyomon követése érdekében egyedi eszközök létrehozására van szükség az EU határain belül és kívül egyaránt;

13.

felkéri a Bizottságot, hogy készítse el a 2007–2013 közötti időszakra jóváhagyott összes közös operatív program részletes áttekintését, valamint egy értékelést arra vonatkozóan, hogy a projektek végrehajtása során milyen mértékben tartották tiszteletben az átláthatóság, a hatékonyság és a partnerség elvét; bátorítja a Bizottságot, hogy készítse el azoknak a leggyakoribb problémáknak a listáját, amelyekkel az EU határ menti régióiban, illetve az ESZP-országokban működő irányító hatóságok szembesülnek, hogy ennek révén a következő programozási időszakra nézve azonosítani lehessen a megfelelő megoldásokat;

14.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy könnyítse meg a határokon átnyúló együttműködéssel kapcsolatos tapasztalatok és legjobb gyakorlatok cseréjét az egyes ESZP-programok és -projektek, illetve az „európai területi együttműködés” cél és a már megvalósított Interreg IIIA közösségi kezdeményezés alatt megvalósuló fellépések között; úgy véli, hogy támogatni kell a köztisztviselőknek szóló képzési (beleértve a szomszédos országok nyelvének elsajátítására irányuló programokat) és ikerintézményi kezdeményezéseket; ezzel összefüggésben azt javasolja, hogy készüljenek időszakos elemzések az uniós határok két oldalán megvalósuló kapacitás- és intézményépítés terén elért eredményekről;

15.

hangsúlyozza az ESZP mint keretpolitika és az olyan regionális ESZP kezdeményezések közötti kapcsolat egyértelművé tételének fontosságát, mint például a fekete-tengeri szinergia, az Unió a földközi tengeri térségért és a jövőbeli keleti partnerség, továbbá az említett kezdeményezések és a különböző közösségi támogatási eszközök koordinálásának és kiegészítő jellege növelésének jelentőségét; felhív arra, hogy jobban hangolják össze az ENPI programokat és a tagállamok, valamint a nemzetközi szervezetek által nyújtott pénzügyi együttműködést;

16.

hangsúlyozza az ENPI országok részéről az EU ügynökségekkel folytatott megerősített együttműködés, valamint az ENPI országoknak a közösségi programokban való részvételre vonatkozó megnövekedett lehetőségeinek szükségességét, amennyiben az ESZP cselekvési terveinek céljai teljesülnek; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen hatékony intézkedéseket a közösségi programokban részt venni szándékozó harmadik országokat sújtó pénzügyi teher minimalizálására;

17.

hangsúlyozza, hogy az ENPI szerinti kifizetéseknek átláthatóknak kell lenniük az ország, a régió és a prioritás tekintetében;

18.

felhív arra, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a megnövekedett mobilitásra, különösen az ENPI-országokkal mobilitási partnerségek létrehozása útján, és a népek közötti kapcsolatokra, különösen az oktatás, a kutatás, a fejlesztés, az üzlet és a politikai párbeszéd területén; sürgős intézkedést támogat valamennyi ENPI ország állampolgárainak és lakosainak vízumdíja csökkentése érdekében, aminek végső soron a vízumliberalizáció a célja;

19.

támogatja a Bizottság gazdasági integrációval kapcsolatos megközelítését, amelynek része egy mély és átfogó szabadkereskedelmi térség létrehozására vonatkozó cél;

20.

rámutat, hogy bár az ENPI által támogatott országok közül néhányban kísérletet tettek a nemek közötti egyenlőség megvalósítására és a nők politikai, társadalmi és gazdasági életben való részvételének előmozdítására, ezek az intézkedések nem vezettek kézzelfogható eredményekhez sem a mediterrán térségben, sem a szomszédos keleti országokban; felhívja a Bizottságot, hogy módszeresebben foglalkozzon a nemek közötti egyenlőtlenségekkel az európai szomszédságpolitikai eszköz tervezése és végrehajtása során;

21.

támogatja a Bizottság energiabiztonsággal kapcsolatos megközelítését, amelynek célja középtávon egy kölcsönösen előnyös összekapcsolt és diverzifikált energiapiac létrehozása az EU és a szomszédos országok között; hangsúlyozza azonban, hogy a partnerek energiapolitikáinak és jogszabályaink az EU gyakorlatával és a közösségi vívmányokkal való további harmonizálása mellett különös figyelmet kell szentelni a partnerországokban az energiainfrastruktúra modernizálására;

22.

üdvözli, hogy a Bizottság keleti partnerségre irányuló javaslata magában foglalja tematikus platformok létrehozását (demokrácia, felelősségteljes kormányzás és stabilitás, gazdasági integráció és konvergencia az EU politikáival, energiabiztonság, emberek közötti kapcsolatok), ami megfelel a főbb együttműködési területeknek;

23.

hangsúlyozza az ENPI pénzügyi tervének növelését annak érdekében, hogy az ESZP képessé váljék annak egyre ambíciózusabb céljainak elérésére és új regionális kezdeményezéseinek támogatására; kéri, hogy amikor ez bekövetkezik, az egyaránt szolgálja a mediterrán országok és a kelet-európai országok javát;

24.

felszólít a jelenlegi kiadások hatékonyságának és hatásának szélesebb kontextusban történő értékelésére, mint például a harmadik országok támogatási tevékenységei;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy készítsen hatástanulmányt a harmadik országok ESZP országokban folytatott külföldre juttatott támogatásokra vonatkozó politikáiról, különösen Kína és Oroszország tekintetében, valamint a pénzügyi válság valamennyi ENPI országra gyakorolt hatásáról;

26.

felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan mérje fel azon országok tényleges igényeit, amelyek számára jelenleg tengeren túli fejlesztési támogatást nyújt, különös tekintettel a GDP mértékére és a kedvezményezett országokban a gazdasági növekedés ütemére;

27.

felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást a megnövelt kétoldalú támogatásokhoz, az ESZP cselekvési tervekben meghatározott reformnapirendhez a szomszédsági beruházási eszköznek és hasonló ENPI kezdeményezéseknek juttatott további hozzájárulásokon keresztül;

28.

emlékeztet arra, hogy az ENPI jogalapjáról folytatott tárgyalások során a Parlament jogos aggodalmának adott hangot a gyakran indikatív pénzügyi határértékeket tartalmazó közép- és rövid távú stratégiai dokumentumok és országdokumentumok parlamenti felügyeletének kivitelezésével kapcsolatban; felszólít az említett indikatív pénzügyi kötelezettségvállalások elmúlt két évben történt végrehajtási módjának értékelésére;

29.

ezzel összefüggésben aggodalmának ad hangot a 1908 költségvetési alcímhez tartozó magas költségvetési utalások igénylésével kapcsolatban, amelyek a 2007–2008-as évekre kötelezettségvállalási oldalon már mintegy 410 millió euró, kifizetési oldalon pedig mintegy 635 millió euró összegű halmozott növekedést mutatnak;

30.

megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az ENPI által érintett országok jogosultak az Európai Beruházási Bank (EBB)által kínált hitelek felvételére (3), és hogy a finanszírozási műveleteknek összhangban kell lenniük és támogatniuk kell az Unió külpolitikáját, beleértve a különböző regionális célokat; emlékeztet arra, hogy az ENPI által érintett országoknak az EBB által kínált finanszírozási műveletek jelenlegi maximális összege a 2007–2013-ig terjedő időszakra vonatkozóan 12,4 milliárd euró, két indikatív alösszegre lebontva: 8,7 milliárd euró a mediterrán országokra, 3,7 milliárd euró pedig a keleti országokra és Oroszországra vonatkozó összeghatár; az említett hitelek végrehajtási módjának az EBB-vel összehangolt értékelésére szólít fel;

31.

megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az Európai Bíróság, a Parlament által benyújtott keresetet (4) követően, nemrég hatályon kívül helyezte az ilyen hitelekre vonatkozó jogalapot és úgy rendelkezett, hogy ezekben az esetekben az EK-Szerződés 179. és 181a. cikke értelmében az együttdöntési eljárást kell alkalmazni; hangsúlyozza, hogy az ENPI felülvizsgálatát és az EBB-nek nyújtott közösségi garanciáról szóló hatályon kívül helyezett tanácsi határozat helyébe lépő szabályozás elfogadását egyidejűleg kell végrehajtani, mivel azok az Unió szomszédos országokkal kapcsolatos politikájának egymást kiegészítő eszközei, ezért az ellentmondásos vagy egymás ellen ható intézkedéseket el kell kerülni;

32.

ismételten aggodalmának ad hangot az elszámoltathatóság hiányosságaival, illetve a közösségi alapok jogszerűtlen felhasználásának kockázatával kapcsolatban abban az esetben, amikor az uniós támogatás többoldalú adományozói vagyonkezelői alapon keresztül történik; hangsúlyozza az átláthatóságon és demokratikus elszámoltathatóságon alapuló szilárd közfinanszírozási rendszer fontosságát; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy kerülje az alapok közvetítőkön keresztüli elosztását, amennyiben lehetséges és amennyiben az elosztásnak jobb és átláthatóbb csatornái is rendelkezésre állnak;

33.

megjegyzi az Unió a földközi tengeri térségért kezdeményezés keretében tapasztalt fejlődést; hangsúlyozza azonban, hogy:

34.

újólag megismétli, hogy az ESZP földközi-tengeri összetevőjének ki kell egészítenie a barcelonai folyamatot, és hogy az ESZP céljait egyértelműbben kell meghatározni a barcelonai folyamatnak egy többoldalú regionális megközelítés előnyben részesítésével való megerősítése érdekében;

35.

úgy ítéli meg, hogy az ENPI keretében a regionális, multilaterális és határon átnyúló projektek eredményességének megerősítése érdekében rendelkezni kell arról, hogy az említett programokban az Unió a földközi-tengeri térségért valamennyi új partnere részt vegyen;

36.

úgy véli, hogy az EU keleti szomszédságában közelmúltban zajló fejlemények aláhúzzák az ESZP fejlesztésének fontosságát azáltal, hogy azt még inkább hozzáigazítják a partnerek szükségleteihez, beleértve a megerősített uniós részvételt az fekete-tengeri régióban, valamint egy ambíciózus keleti partnerségben; hangsúlyozza egy szabadkereskedelmi zóna létrehozása felgyorsításának szükségességét, különösen Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Moldova és Ukrajna kapcsán, amint a partnerországok készen állnak, illetve hangsúlyozza az EU-val szembeni vízummentességre irányuló lehető leggyorsabb lépések véglegesítésének szükségességét, valamint a regionális együttműködés fokozásának szükségességét az európai szomszédságon belül a stabilitás és a prosperitás előmozdítása érdekében;

37.

javasolja az „Euromed” és „Eurolat” közgyűlésekhez hasonlóan az Európai Parlament részvételével a keleti szomszédos országok közgyűlése, az „Euroeast” megalakítását, ami az európai szomszédsági politika kelet-európai országokban, vagyis Örményországban, Azerbajdzsánban, Grúziában, Moldovában, Ukrajnában és Fehéroroszországban való megvalósítására szolgálna;

38.

rámutat, hogy a befagyott konfliktusok akadályt jelentenek az ESZP teljes körű fejlődése előtt a Dél-Kaukázus tekintetében, és felhívja a Tanácsot, hogy vegyen részt aktívabban a konfliktusrendezésben;

39.

hangsúlyozza, hogy a Fekete-tenger térségében az erőteljesebb kötelezettségvállalás előfeltétele annak, hogy az EU segíthessen egyes megoldatlan konfliktusok rendezésében, illetve a régió országai közötti együttműködés fokozásában; úgy véli, hogy a fekete-tengeri régióban megvalósuló fokozott regionális együttműködésnek kell az ENP, valamint az EU által indított különböző regionális kezdeményezések egyik kulcsfontosságú prioritásának lennie; számít arra, hogy folytatódik a fekete-tengeri szinergia végrehajtása; felszólít a Törökországgal a fekete-tengeri térségben történő fokozott együttműködésre, tekintettel Törökország stratégiai jelentőségére és esetleges jövőbeni szerepére a közös kül- és biztonságpolitikában, felszólít továbbá az Oroszországgal való fokozott együttműködésre, hangsúlyozva, hogy ezeknek az országoknak teljes mértékben részt kell venniük az Európával szomszédos régiók regionális konfliktusainak megoldásában, valamint a béke és a stabilitás elősegítésében; úgy véli, hogy több közös érdekű projektet végre lehetne hajtani ebben a keretben;

40.

üdvözli a tényt, hogy a keleti partnerség jelentősebb ösztönzőt biztosít olyan ambiciózus partnerországoknak, mint Ukrajna; üdvözli különösen az új átfogó intézményépítési programot az együttműködés szempontjából fontos ágazatokban az adminisztratív kapacitás fejlesztése érdekében;

41.

úgy ítéli meg, hogy a keleti partnerség nem lehet akadálya az EU-tagságnak azon szomszédos országok esetében, amelyek az EU-Szerződés 49. cikke alapján kívánnak csatlakozni;

42.

támogatja a Bizottság keleti partnerségre irányuló javaslatát, ami azt feltételezi, hogy az új kapcsolatokat országok szerint kiigazított társulási megállapodásokra alapozzák, mivel ez megfelelőbb reagálási lehetőséget biztosít a partnerek szorosabb kapcsolat iránti törekvéseire;

43.

üdvözli, hogy az energiabiztonság szerves eleme a kelet partnerségre irányuló javaslatnak a keleti partnerek összefüggésében; támogatja a keleti partnerségről szóló 2008. december 3-i bizottsági közlemény főbb céljait, ideértve az Ukrajna és Moldova energiaközösségben való tagságára vonatkozó tárgyalások gyors befejezését is, illetve az Azerbajdzsánnal kapcsolatos politikai kötelezettségvállalás fokozását, amelynek célja az EU energiapiacával való konvergencia és az infrastrukturális integráció; rámutat, hogy az összes ENP-országot be kell vonni az energiaügyi együttműködéssel kapcsolatos intézkedésekbe;

44.

támogatja a közösségi költségvetés szerinti gazdasági helyreállítási és stabilitási csomagot, amely mintegy 500 millió eurót nyújt 2008-2010 között Grúzia újjáépítésére a pusztító háborút követően, és az országon belül lakhelyüket elhagyni kényszerült emberek gazdasági rehabilitációjának biztosítására, az otthonukba és tulajdonaik közé történő visszatérésük felfüggesztésével; hangsúlyozza, hogy annak garantálása érdekében, hogy a támogatást Grúzia legsürgetőbb szükségleteire fordítsák, a közösségi finanszírozáshoz megfelelő feltételrendszert és nyomon követő mechanizmusokat kell csatolni; hangsúlyozza, hogy a támogatást az ESZP cselekvési tervben és az ENPI programozási dokumentumokban meghatározott reformnapirend támogatására kell fordítani, ami továbbra is rendkívül szükséges;

45.

hangsúlyozza, hogy a Fehéroroszországra vonatkozó pénzügyi keretet felül kell vizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy az együttműködést lehet-e szélesíteni az energia, a környezetvédelem és a migráció területein túlra történő kiterjesztéssel a Tanács által 2008. szeptemberben kezdeményezett újbóli bevonásra irányuló politika folytatása érdekében; emlékeztet arra, hogy az EU és Fehéroroszország közötti viszony nagymértékben függ a fehérorosz kormány demokratikus értékek melletti kötelezettségvállalásától; hangsúlyozza a hatékony politikai feltételrendszer és azon garanciák szükségességét, miszerint a támogatásnak azonnali pozitív hatása lesz a polgárokra, és nem élnek vele vissza a hatóságok politikai ellenfeleikkel szemben; hangsúlyozza, hogy az EU-nak eredményesebb támogatást kell biztosítania a civil társadalom és a demokráciát védő politikai pártok számára;

46.

nézete szerint az EU-nak a következő kérdésekre kell összpontosítania az új EU–Oroszország partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalások során:

47.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagországok és az ENPI-országok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az OECD-nek és az euro-mediterrán parlamenti közgyűlésnek.