52009DC0269

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 2009.6.19.

COM(2009) 269 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A 2007-ben megrendezett „Esélyegyenlőség mindenki számára” európai évének végrehajtása, eredményei és átfogó értékelése {SEC(2009)781}

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 3

1.1. Mi e közlemény célja? 3

1.2. Miért volt szükség az esélyegyenlőség európai évére, és mik voltak a kitűzött célok? 3

2. Végrehajtás 5

2.1. Az EEÉ nemzeti szintű végrehajtása 5

2.2. Az EEÉ uniós szintű végrehajtása 7

3. Örökség és fenntarthatóság 9

3.1. A részt vevő országokban 9

3.2. Európai szinten 11

4. Következtetés 13

1. BEVEZETÉS

1.1. Mi e közlemény célja?

A Tanács és az Európai Parlament 2006-ban megerősítette azt a meggyőződését, hogy a megkülönböztetés tilalma az Európai Unió egyik fontos alapelve, és 2007-et az „Esélyegyenlőség mindenki számára” európai évévé nyilvánította (a továbbiakban: EEÉ). Az EEÉ-t a következő céllal dolgozták ki: hívja fel a figyelmet arra, hogy az EK irányelvekben megállapított, kiterjedt jogok és kötelezettségek mindenki számára biztosítják a jogot a megkülönböztetésmentes életre, továbbá arra, hogy az Unió és a tagállamok szintjén eszközöket kell kidolgozni a valódi egyenlőség előmozdítására.

A 2007-et az esélyegyenlőség európai évévé nyilvánító határozattal[1] összhangban ez a közlemény beszámol az eredményekről és a vívmányokról, értékeli, hogy milyen mértékben teljesültek a célkitűzések, és azt vizsgálja, hogy fenntarthatók-e az eredmények.

Az alábbiakra összpontosít:

- a kezdeményezést elindító kihívások és az ezeknek megfelelő célkitűzések, amelyeket a tervek szerint az esélyegyenlőség európai évének teljesíteni kellett;

- az EEÉ gyakorlati és pénzügyi végrehajtása a független értékelő jelentés[2] alapján, figyelembe véve a határozatban megállapított követelményeket; valamint

- az EEÉ által a tagállamok és az Unió szintjén elért fenntartható eredmények, hogy felmérjék, miként lehet ezeket azoknak a fokozódó kihívásoknak a kivédésére alkalmazni, amelyekkel az Uniónak szembe kell néznie.

1.2. Miért volt szükség az esélyegyenlőség európai évére, és mik voltak a kitűzött célok?

a) A kihívások

Az EEÉ ötletét a Bizottság először a megkülönböztetés leküzdésére irányuló keretstratégia[3] részeként vetette fel, amely az Unió megkülönböztetés elleni küzdelmének továbbfejlesztését hátráltató, alábbiakban körvonalazott kihívásokra hívta fel a figyelmet.

Jogszabályok

Noha a Szerződés[4] 13. cikke alapján 2000 óta elfogadott irányelvek[5] nagy előrelépésnek tekinthetők, csupán nagyon kevés ember van tudatában a jogainak és kötelezettségeinek. Továbbá gyakran az áldozatoknak történő segítségnyújtásban és az irányelvek gyakorlati végrehajtásában központi szerepet betöltő szereplők – mint például a jogászok, a nem kormányzati szervezetek és a szociális partnerek – sem rendelkeztek a szükséges ismeretekkel és kapacitással.

Szakpolitika

A megkülönböztetésmentességhez való formális jog biztosítása ellenére számos szerkezeti korlát fennmaradt: ilyenek a megkülönböztetés veszélyének kitett csoportokra vonatkozó, mélyen gyökerező sztereotípiák, illetve ezen csoportok társadalmi részvételének hiánya. Ráadásul a követett módszer még ott is csak a megkülönböztetés alapjául szolgáló egyes indokokra korlátozódott, ahol igyekeztek lebontani ezeket a korlátokat, noha egyre általánosabbá vált az a vélemény, hogy ez nem felel meg annak a valóságnak, amelyet az egyéni tapasztalatok tükröznek. Mivel számos olyan kihívás – illetve a megoldására irányuló módszer – létezik, amelyik a megkülönböztetés alapjául szolgáló különféle indokok esetében egyaránt fennáll, sokat lehetne profitálni egy közös elemzésen és párbeszéden alapuló, több indokra kiterjedő módszerből. Végül, de nem utolsó sorban kialakult az a vélemény, hogy az EU jelentősebb szerepet játszhatna az ezeknek az összetett szerkezeti korlátoknak a ledöntésére irányuló, átvehető bevált gyakorlatok összegyűjtésében és bemutatásában.

b) Az EEÉ mint válasz a kihívásokra

Az esélyegyenlőség európai évéről szóló határozat a jogokkal (jogalkotással kapcsolatos kihívások), a képviselettel, az elismeréssel és a tiszteletben tartással (szakpolitikai kihívások) kapcsolatos célkitűzések teljesítésével kívánt reagálni ezekre a kihívásokra. A társjogalkotók az alábbi három végrehajtási elvet is meghatározták, melyek részletesebb leírása a következő szakaszban található:

- a megkülönböztetés alapjául szolgáló okokat kiegyensúlyozottan kell kezelni, úgy, hogy közben figyelni kell a több okból történő megkülönböztetésre, és valamennyi tevékenység során érvényesíteni kell a nemek közötti egyenlőséget;

- a végrehajtásra – a nemzeti, regionális és helyi különbségeket figyelembe véve – nemzeti tervek és intézkedések alapján, decentralizáltan kell, hogy sor kerüljön; valamint

- szorosan együtt kell működni a civil társadalommal és a szociális partnerekkel.

Az EEÉ eredményeit tehát az említett célkitűzések és elvek (II. szakasz), valamint fenntarthatóságuk (III. szakasz) fényében kell értékelni.

2. VÉGREHAJTÁS

Ez a szakasz külső értékelés[6] alapján vázolja az EEÉ nemzeti és uniós szintű végrehajtását. További információk és adatok találhatók a mellékletben.

2.1. Az EEÉ nemzeti szintű végrehajtása

a) Az EEÉ számokban

Gyakorlati intézkedések

A résztvevő 30 országban 434 intézkedést valósítottak meg[7]. Ezek száma és terjedelme a Belgiumban végrehajtott három intézkedés[8] és a Franciaországban hozott 49 intézkedés[9] között tág határok között mozgott. Körülbelül 1 600 eredményt[10] produkáltak: ebből több mint 1000 ülés és rendezvény, körülbelül 440 országos szintű kampány, valamint több mint 120 tanulmány és felmérés volt. A megkülönböztetés alapjául szolgáló okok közül az intézkedések témája leggyakrabban a faji/etnikai származás (az intézkedések 61%-a) és a nemi hovatartozás (62%) volt. Emellett erkölcsi támogatást[11] kapott több mint 1700 további olyan tevékenység, amely összhangban állt az EEÉ célkitűzéseivel.

Az a tény, hogy ilyen sok intézkedéshez kérték az EEÉ logójának és egyéb anyagainak használatát, világosan mutatja, hogy mekkora többletértéket képviselt az európai év. Szinte valamennyi tevékenységi zárójelentés leszögezte az erkölcsi támogatásban részesített intézkedések jelentőségét, míg Ciprus, Lengyelország, Málta, Olaszország, Portugália és Románia még külön ki is hangsúlyozta ezeket. |

Az intézkedések vezetői és a partnerek

A 434 alapintézkedés végrehajtásában összesen körülbelül 1000 intézkedésvezető, valamint további partnerek[12] vettek részt: többségében nemzeti hatóságok (42%), nem kormányzati szervezetek (25%) és más szervezetek [13] (20%).

A végrehajtás szintje és a célcsoportok

Az intézkedéseket többnyire (75%) országos szinten hajtották végre, ritkábban regionális, illetve helyi szinten (körülbelül 30-30%)[14]. A 434 intézkedés körülbelül 80%-ának célpontja a nagyközönség volt, míg 50%-a a civil társadalomra, a közigazgatásra és a médiaszervezetekre, 33% pedig az üzleti vezetőkre irányult.

Pénzügyi tervezés és végrehajtás

A társjogalkotók az EEÉ teljes költségvetését 15 millió EUR-ban állapították meg, ebből 7,65 millió EUR-t különítettek el nemzeti szintű tevékenységekre. A részt vevő országoknak állami vagy magánforrásokból ki kellett egészíteniük az EU-tól kapott összeget, amellyel a 27 tagállam becsült összköltségvetése 15,30 millió EUR-ra emelkedett. Míg a részt vevő 30 ország többsége úgy döntött, hogy a Bizottság által biztosított 50%-os társfinanszírozást egészíti ki 100%-ra, egyes országok úgy tervezték, hogy még az előírt 50%-nál is többet bocsátanak rendelkezésre, így a becsült összköltségvetés körülbelül 18,5 millió EUR lett.

A nemzeti szinten végrehajtott 434 intézkedésre fordított összkiadás végül 15,9 millió EUR-t tett ki, azaz az eredetileg becsült költségvetés 86%-át.

Mind a 30 részt vevő ország legalább az Unió által biztosított nemzeti támogatással egyenlő összeget bocsátott rendelkezésre; átlagosan ez a százalékos arány 57% felett volt. Annak következtében, hogy a költségekre vonatkozó becslés túlzott volt, amihez még hozzáadódott a tervezési fázis, az intézkedések megkezdésének és a finanszírozás megérkezésének a késedelme, egyes országok kevesebbet költöttek a költségvetésben szereplő összegnél: ezt összességében ellensúlyozta, hogy hét ország többletforrásokat biztosított. |

b) A kiemelt végrehajtási elvek teljesülése

A decentralizáció és a megkülönböztetés alapjául szolgáló okok kiegyensúlyozott kezelése – melyek az esélyegyenlőség európai évéről szóló határozatban a végrehajtásra vonatkozóan megállapított elvek között szerepeltek – kulcsfontosságú tényezők voltak a siker szempontjából.

Decentralizáció

A határozat kimondta, hogy az EEÉ keretében tervezett intézkedések többségét decentralizáltan kell végrehajtani. Ehhez mind a 30 részt vevő országnak ki kellett jelölnie egy nemzeti végrehajtó szervet (NIB), amely általában az egyik minisztérium volt. Néhány esetben a nemzeti esélyegyenlőségi szerv vagy az ombudsmani hivatal kapta a feladatot. A személyzet létszáma a Portugáliában alkalmazott 15 fő és a Belgiumban, illetve Norvégiában alkalmazott egy-egy fő között váltakozott, összesen pedig körülbelül 100 fő dolgozott az EEÉ nemzeti szintű végrehajtásán.

Minden nemzeti végrehajtó szervnek a civil társadalommal szorosan együttműködve nemzeti stratégiát kellett kidolgoznia az EEÉ végrehajtására. A tagállamoknak először azt kellett körvonalazniuk, hogy milyen kihívásokkal küzdenek az EK-Szerződés 13. cikkében szereplő, megkülönböztetéshez alapul szolgáló hat ok tekintetében, melyek a nemzeti prioritásaik e tekintetben illetve figyelembe véve az esélyegyenlőség európai évéről szóló határozatban meghatározott – fent említett – négy fő célkitűzést , valamint listát kellett készíteniük az uniós társfinanszírozásra kiválasztott egyes intézkedésekről.

Az általános vélekedés szerint a decentralizált végrehajtás célirányosabbá tette az EEÉ-t, mivel az általános célkitűzéseket (4 célkitűzés) így összpontosítani lehetett, és hozzá lehetett őket igazítani a nemzeti körülményekhez. Emellett az intézkedések irányítói olyan nemzeti végrehajtó szervnek számolhattak be közvetlenül, amely pontosan ismeri a nemzeti körülményeket, és olyan szereplőket is be lehetett vonni, akik csak az adott ország nyelvén beszéltek. A dániai, írországi, litvániai, romániai, spanyolországi és szlovákiai esettanulmányok azt állapították meg, hogy a decentralizált módszer megkönnyítette az alábbiakat: - polgárközeli, ezért a társadalmi realitásokat tükröző intézkedések; - a megkülönböztetés alapjául szolgáló különféle okokat képviselő számos szervezetből álló csoporton belüli kommunikációs és együttműködési lehetőségek; - a kisebb nem kormányzati szervezetek azonosítása és részvételének lehetővé tétele. |

A megkülönböztetés alapjául szolgáló valamennyi ok kiegyensúlyozott kezelése

A határozat felszólított a megkülönböztetés alapjául szolgáló valamennyi ok lehető legkiegyensúlyozottabb kezelésére. Ez a legtöbb részt vevő országban úgy valósult meg a gyakorlatban, hogy az ajánlattételi felhívások a megkülönböztetés alapjául szolgáló okok közül legalább kettőre vagy háromra vonatkoztak egyszerre.

Ez a megkülönböztetés alapjául szolgáló összes vagy több okra is kiterjedő módszer ösztönözte az alábbiak közötti együttműködést:

- a megkülönböztetés alapjául szolgáló különféle okokkal foglalkozó nemzeti, regionális és helyi hatóságok, valamint

- a nemzeti, regionális és helyi szinten hátrányos megkülönböztetést elszenvedő különféle csoportokat képviselő nem kormányzati szervezetek.

Az EEÉ volt az első olyan kezdeményezés, amelyben a nemi hovatartozás nem csupán saját jogon, hanem az EK-Szerződés 13. cikkében szereplő, megkülönböztetéshez alapul szolgáló öt másik okkal összefüggésben szerepelt. Ennek eredményeként egyes országok olyan intézkedéseket is támogattak, amelyek a több okból is megkülönböztetett nőkre – például kisebbségekhez tartozó nőkre (különösen roma nőkre) vagy fogyatékossággal élő idősebb nőkre – összpontosultak, akiknek az esetében nagyobb a megkülönböztetés veszélye, mint férfitársaik esetében.

2.2. Az EEÉ uniós szintű végrehajtása

A kiemelt szereplők bevonása

Az esélyegyenlőség európai évéről szóló határozat úgy rendelkezett, hogy tanácsadó bizottságot kell létrehozni mind a 30 részt vevő ország képviselőjének részvételével. A bizottság 2006 júniusától 2008 júliusáig hétszer ülésezett.

Tanácsadó és tudatosságot növelő tevékenységük eredményeként a megkülönböztetésnek kitett embereket képviselő és védő szervezetek létfontosságú szerepet töltenek be a megkülönböztetésmentességhez való jogok érvényesítésében. Ezért rendkívül fontos volt, hogy bevonják a civil társadalmat az EEÉ keretében folyó tevékenységek kidolgozásába és végrehajtásába. A Bizottság rendszeresen tartott megbeszéléseket a nem kormányzati szervezetekkel és a szociális partnerekkel egy tanácsadó csoport keretén belül , amely 2006 júniusától 2008 júliusáig hatszor ülésezett.

Az EEÉ-t megnyitó és záró konferenciák

Az EEÉ-t megnyitó, Berlinben, január végén megrendezett konferencián, amelynek a Tanács német elnöksége volt a házigazdája, és amely egyben a legelső Egyenlőség Csúcstalálkozó[15] is volt, 530-an vettek részt. Az EEÉ-t lezáró konferenciának, amelyet Lisszabonban, november 19–20-án tartottak, és ahol az EEÉ eredményeit beszélték meg, közel 700 résztvevője volt. A megbeszélés eredményei bekerültek a Tanács által az esélyegyenlőség európai évéről készített következtetésekbe (lásd az alábbiakban). Mind a nyitó, mind a záró konferencia résztvevői között a döntéshozók és az érintett felek széles skálája képviseltette magát mind a 30 részt vevő országból, csakúgy mint az európai intézmények és a civil társadalom magas rangú képviselői.

„Az Esélyegyenlőség Európai Parlamentje”

Az Európai Parlament, valamint számos bizottság és képviselőcsoport tagjai egyaránt rendkívül fontos szerepet játszottak az esélyegyenlőség európai évében. A Parlament és a Bizottság „Az Általános Esélyegyenlőség Európai Parlamentje” címmel fórumot szervezett a civil társadalommal a munkahelyi és azon kívüli megkülönböztetés felszámolása és a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség előmozdítása érdekében folytatott párbeszéd céljából, amelyre a Parlament brüsszeli épületében került sor október 11–12-én. Mindkét intézmény megerősítette elkötelezettségét aziránt, hogy intézkedéseket vezessen be az EK-Szerződés 13. cikkében felsorolt, megkülönböztetésre alapul szolgáló okok ellen védelmet nyújtó, meglévő közösségi jogszabályok végrehajtásának javítása és hatályának kiterjesztése érdekében. Az európai parlamenti képviselők mind az uniós, mind a tagállami tevékenységekben részt vettek, mint például a sokféleség tolerálását hirdető kamion körútján, amely 2007 áprilisában indult Strasbourgból.

Az Eurobarométer felmérései

A megkülönböztetés, az egyenlőség, illetve a sokféleség közmegítéléséről készített három átfogó Eurobarométer felmérés[16] tényeket szolgáltatott a vitához és az EEÉ keretein belül végzett tevékenységekhez. Az Unióban beszélt 22 nyelven előállított nemzeti adatlapok segítették nemzeti szinten azonosítani a kihívásokat. Az egyik kérdés, amelyet arra vonatkozóan tettek fel 27 tagállamban, hogy az emberek mennyire vannak tudatában az esélyegyenlőség európai évének, jól tükrözte az európai és a nemzeti szintű kampányok és események hatását: a 232. számú Eurobarométer gyorsfelmérés[17] keretében megkérdezett 27 147 válaszadó 37%-a hallott az EEÉ-ről .

Uniós szintű tájékoztató és oktatási kampány

Az Uniós szintű tájékoztató és oktatási kampány számos eszközt igénybe vett:

- az EEÉ hivatalos honlapja [18] : könnyen elérhető volt, mivel a legtöbb részét az Unió 22 nyelvére lefordították; havonta átlagosan 74 578-an, összesen pedig 894 934-en tekintették meg;

- az uniós szintű kampány anyagát – melyet 22 nyelven állították elő – egy prospektus, egy képeslap, egy „Európa mi vagyunk” poszter, továbbá a nemzeti végrehajtó szervek és a Bizottság számára készített reklámstandok alkották; valamint

- több mint 700 küldeményben szállítottak ki nyomtatott tájékoztató anyagot , promóciós anyagot és standokat a nemzeti végrehajtó szerveknek, a nemzeti kapcsolattartóknak, a nem kormányzati szervezeteknek és a hatóságoknak.

A Bizottság képviseletei és küldöttségei szintén jelentős részt vállaltak azzal, hogy magas szintű nemzeti eseményekben vettek részt, továbbá rendezvényeknek adtak otthont. Cipruson, Finnországban és Romániában a Europe Direct hálózat is közreműködött.

3. ÖRÖKSÉG ÉS FENNTARTHATÓSÁG

Vajon továbbviszik-e és megőrzik-e az EEÉ eredményeit?

3.1. A részt vevő országokban

Az európai év természetesen csak 12 hónapig tarthat, ám nemzeti szinten hosszabb hatást gyakorolhat, különösen három szempontból.

a) A nemzeti szakpolitikák/tevékenységek konszolidálása

30 nemzeti végrehajtó szerv közül 25 azon a véleményen volt, hogy az EEÉ hiányában nem készültek volna nemzeti stratégiák, 23 pedig úgy vélte, hogy nemzeti stratégiájuk eredményeként lényegesen több megkülönböztetés-ellenes, valamint az esélyegyenlőséget és sokféleséget támogató tevékenységre és kezdeményezésre került sor, mintha nem rendelkeztek volna nemzeti stratégiával.

Amikor az EEÉ véget ért, az intézkedések vezetőinek 72%-a számított arra, hogy intézkedéseik folytatódnak vagy megismétlődnek az EEÉ után. 338 intézkedésvezető említette, hogy az EEÉ keretében végrehajtott intézkedések eredményeként új együttműködési formákat dolgoztak ki, illetve már meglévő együttműködési struktúrákat erősítettek meg. Emellett a koncepciókat és anyagokat kidolgozó intézkedésvezetők 88%-a számított arra, hogy ezek az EEÉ után is használatban maradnak.

b) Szorosabb együttműködés a civil társadalommal

A nemzeti stratégiák kidolgozása önmagában is eredmény volt, ám ezen túlmenően a kormányzati szerveken, illetve a civil társadalmi szervezeteken belüli, valamint ezek közötti együttműködést is egyértelműen erősítette.

18 nemzeti végrehajtó szerv (Ausztria, Bulgária, Ciprus, Cseh Köztársaság, Dánia, Görögország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Németország, Olaszország, Portugália, Svédország, Szlovákia és Szlovénia) úgy vélte, hogy az EEÉ eredményeként kialakult vagy megerősödött az együttműködés a nem kormányzati szervezetekkel, a civil társadalommal és a szociális partnerekkel, illetve ezek között, továbbá olyan csoportok és intézmények között, amelyek az EEÉ által biztosított ösztönző erő nélkül ma nem működnének együtt.

Az EEÉ közvetlen következményeként több mint 140 hálózat jött létre a kormányzat különféle ágainak, az esélyegyenlőségi testületeknek, szervezeteknek és a civil társadalomnak a részvételével. A többségük (95) várhatóan az elkövetkező években is folytatja tevékenységét.

c) Új problémák felmerülése

Egyes országokban az EEÉ lehetőséget adott arra, hogy olyan, megkülönböztetés alapjául szolgáló okokra összpontosítsanak, amelyekkel korábban egyáltalán nem vagy a többi okhoz képest kisebb hangsúllyal foglalkoztak.

Azzal, hogy 21 országban kifejezetten a kor alapján történő megkülönböztetésről végeztek felmérést, az EEÉ-nek köszönhetően egy információs űrt sikerült betölteni. Az AGE, az Európai Idősek Platformja megjegyezte, hogy az EEÉ-nek „sikerült felhívni a figyelmet egy aránylag új okra: az életkorra”[19]: az EEÉ-nek számos olyan országban sikerült áttörést elérnie, ahol a kor alapján történő megkülönböztetés először vált nyilvános vita tárgyává.

Sok intézkedés irányult a faji és etnikai származás alapján történő megkülönböztetésre: az EEÉ segítséget jelentett az e területen nemzeti és uniós szinten azonosított legégetőbb problémák és igények megoldásában, illetve kielégítésében. Azokra a kihívásokra is segített felhívni a figyelmet, amelyekkel a romáknak kell szembe nézniük: 10, nagy létszámú roma lakossággal rendelkező országban lebonyolított 12 intézkedés segített tudatosítani az emberekben, hogy milyen a romák helyzete Európa-szerte.

Az esélyegyenlőség európai évéről szóló határozat azon követelménye, hogy a megkülönböztetés alapjául szolgáló valamennyi okot kiegyensúlyozott módon kell kezelni, nemcsak azt jelentette, hogy számos intézkedés irányult a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetésre , és néhány ország több figyelmet szentelt ennek a kérdésnek, hanem azt is, hogy egyes országokban először foglalkoztak ezzel a megkülönböztetés-fajtával. Az EEÉ abban is sikerrel járt, hogy transzneműséggel kapcsolatos kérdéseket tűzzön a politikai napirendre.

3.2. Európai szinten

a) Szilárd, gyakorlatias politikai kötelezettségvállalás

2007 decemberében a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztásügyi Tanács olyan átfogó határozatot[20] fogadott el az EEÉ-t követő intézkedésekről, amely üdvözölte az elindított kezdeményezéseket, és prioritásokat tűzött ki a jövőre nézve. Az Európai Tanács 2007 decemberi ülése támogatta az EEÉ által elért eredményeket, és külön hangsúlyt helyezett arra, hogy az Uniónak és a tagállamoknak fokozniuk kell a romák integrációjának ösztönzése érdekében folyó munkát. 2008. július 2-án a Bizottság a megújult szociális menetrend[21] részeként a megkülönböztetés leküzdését szolgáló intézkedéscsomagot fogadott el, amely többek között az alábbiakat foglalta magában:

- az egyenlő bánásmódról szóló irányelvre vonatkozó új javaslat, amely tiltja a koron, fogyatékosságon, szexuális irányultságon, valláson vagy meggyőződésen alapuló, munkahelyen kívüli megkülönböztetést;

- A „Megkülönböztetésmentesség és esélyegyenlőség: megújított kötelezettségvállalás” című közlemény, amely átfogó módszert vázol fel a megkülönböztetés elleni fellépés fokozása érdekében, amely többek között az alábbiakat foglalja magában:

- a rendelkezésre álló eszközök – mint például a megkülönböztetésmentesség integrálása valamennyi politikába, a pozitív intézkedések, a megkülönböztetés mértékének mérésére és az előrelépés értékelésére szolgáló intézkedések, a tudatosság fokozása, valamint a képzés és a munkahelyeken a sokféleséget ösztönző tevékenységek – hatékonyabb alkalmazása;

- új ösztönzés a nemzeti hatóságokra és a civil társadalomra egyaránt irányuló, megkülönböztetésellenes politikáról szóló párbeszédhez;

- egy olyan, megkülönböztetés-ellenes kormányzati szakértői csoport létrehozásáról szóló bizottsági határozat[22], amelynek feladata a nemzeti és az uniós szintű megkülönböztetés-ellenes intézkedések hatásának a vizsgálata, a bevált gyakorlatok egymástól való tanulással történő igazolása, valamint a megkülönböztetés-ellenes politikák hatékonyságának értékelésére szolgáló referenciaértékek kidolgozása;

- bizottsági szolgálati munkadokumentum a romák integrációját szolgáló közösségi eszközökről és szakpolitikákról.

Ennek az intézkedéscsomagnak az alapjául nagyrészt az EEÉ során szerzett tapasztalatok és megfogalmazott igények, különösen a nemzeti stratégiák, továbbá az ezekből következő intézkedések, valamint az EEÉ nyitó és záró konferenciáján, illetve számos nemzeti rendezvényen kialakult megbeszélések és következtetések szolgáltak. Az EK-Szerződés 13. cikkén alapuló új irányelvre az EEÉ során kialakult vitát és eseményeket jelentős mértékben tükröző, átfogó hatásvizsgálat alapján tettek javaslatot.

b) A jelenlegi válság idején ki kell aknázni az EEÉ ösztönző erejét

A jelenlegi gazdasági visszaesés idején, amelyet fokozódó munkanélküliség, valamint a szegénység és kirekesztődés kockázatának növekedése jellemez, az Uniónak és a tagállamoknak ki kell állniuk az egyenlőség és a megkülönböztetés-ellenesség iránti elkötelezettségük mellett, és meg kell erősíteniük azt. A történelem már bebizonyította, hogy a félelmet és a nehézségeket kihasználhatják, ez pedig a kisebbségi csoportok üldözéséhez és az alapjogok megsértéséhez vezethet.

Megérteni a helyzetet

Annak megelőzéséhez, hogy a jelenlegi helyzet jogsértésekhez és magasabb strukturális korlátokhoz vezessen, az Uniónak és a tagállamoknak első lépésben arról kell pontos információkat szerezniük, hogy mi történik a mindennapokban. A megkülönböztetés kockázatának kitett csoportok helyzetéről szóló, az Unió egészére vonatkozó összehasonlítható adatok hiánya gátolja a helyzet alapos megértését és megfelelő nyomon követését.

A Bizottság 2009 közepén Eurobarométer felmérést fog készíteni a megkülönböztetés megítéléséről annak érdekében, hogy összehasonlítsa ez EEÉ-t megelőzően és közvetlenül azt követően készített felmérésekből kirajzolódó tendenciákat. Ez kiegészíti majd az Alapjogi Ügynökség által végzett átfogó adatgyűjtési munkát. A Bizottság a nemzeti statisztikai hivatalokkal annak a lehetőségét is vizsgálja, hogy rendszeresen statisztikákat készítsenek a megkülönböztetés mértékéről és hatásáról és/vagy egy, az elszenvedett megkülönböztetéssel kapcsolatos uniós felmérési modult dolgozzanak ki.

Válasz a jogsértésekre és megoldások keresése

Az EK-Szerződés 13. cikkében szereplő, megkülönböztetéshez alapul szolgáló okokról az európai civil társadalom alkotta gyűjtőhálózatokkal[23], valamint az EEÉ alatt létrehozott Equinettel (az esélyegyenlőségi testületek európai hálózata) folytatott folyamatos párbeszéd segítséget fog nyújtani a Bizottságnak abban, hogy naprakész jelentéseket kapjon a jogsértésekről. Ehhez hasonlóan a Bizottság által az EEÉ közvetlen eredményeként a tagállamokkal kialakított párbeszéd is közvetlen információcserét tesz majd lehetővé velük az Unióban bekövetkező változásokról.

A Bizottság a közelmúltban is szigorúan elítélte az alapjogok bárminemű megsértését, beleértve a fajgyűlölő vagy homofób tetteket, valamint a fajgyűlölő vagy homofób nézetek kifejezését. A Bizottság a „Szerződések Őreként” gondosan figyelemmel kíséri a jogok tiszteletben tartását, és a közösségi jog bárminemű megsértését alaposan kivizsgálja. Az EK-Szerződés 13. cikkén alapuló irányelvre tett javaslat Tanács általi gyors elfogadása ezért határozottan jelezné, hogy az EU elkötelezett az alapjogok és az egyenlőség iránt.

A tagállamokkal és a civil társadalommal folytatott, az EEÉ során szerzett tapasztalatokra építő folyamatos párbeszéd is segítséget fog nyújtani a jelenlegi gazdasági és társadalmi környezetben a megkülönböztetés megelőzésére és leküzdésére irányuló politikai válaszok és bevált gyakorlatok meghatározásához. A svéd elnökség által 2009 őszére szervezett Egyenlőség Csúcstalálkozó várhatóan napirendre fogja tűzni, hogy a válság közepette milyen intézkedéseket kell hozni a megkülönböztetés ellen, illetve annak érdekében, hogy a tagállamok és az érintett felek egyértelmű iránymutatást kapjanak azokról a kérdésekről, amelyekkel a legsürgősebben foglalkozni kell a jelenlegi, kihívást jelentő időkben.

Az EEÉ-nek köszönhetően az uniós szintű kampány és számos nemzeti tevékenység növelte a meglévő jogok és kötelezettségek tudatosítása, valamint a sztereotípiák leküzdése érdekében folyó fellépés intenzitását. A Bizottság a tanulságok alapján, az EU-val és a nemzeti érintett felekkel szorosan együttműködve fokozza a tudatosságot növelő tevékenységeket[24], hogy pontos információkat tegyen elérhetővé, és egyértelműen jelezze, hogy a megkülönböztetés és a sztereotípiák nem elfogadhatók, továbbá a gazdasági fellendülés szempontjából is károsak.

A romák integrációjának kérdése

Gazdasági válság idején valószínűleg fokozódik a romákkal szembeni megkülönböztetés veszélye. A Bizottság közösségi eszközökről szóló átfogó jelentése, amelyet az Európai Tanács 2007 decemberében tartott ülésén elhangzott kérésre válaszul 2008 júliusában nyújtott be, információkkal szolgált a Bizottság által 2008 szeptemberében rendezett magas szintű Roma Csúcstalálkozóhoz. A Csúcstalálkozó és az intenzív vitát kiváltó jelentés eredményeként az érintett felek a romák integrációját elősegítő erőfeszítések fokozásában állapodtak meg.

A folyamatot a Bizottság irányította, ugyanakkor a nemzeti, regionális és helyi hatóságok intézkedéseire volt szükség ahhoz, hogy a mindennapokban valódi előrelépést sikerüljön elérni. Az Európai Tanács 2008. decemberi ülése támogatta az Általános Ügyek Tanácsának átfogó következtetéseit[25], megerősítette a tagállamok elkötelezettségét az iránt, hogy a rendelkezésre álló eszközöket, például a strukturális alapokat, felhasználják a romák integrációjának támogatására, továbbá arról határozott, hogy a spanyol elnökség alatt, 2010. április 8-án, a nemzetközi roma napon megrendezi a második Roma Csúcstalálkozót.

Az esemény előkészítése és az élénk vita kialakulása érdekében egy roma platformon valamennyi szereplő szerepét be fogják mutatják. A Csúcstalálkozót megelőzően átfogó jelentés fog készülni, amelyet a Bizottság által az EEÉ nyomán a sikeres szakpolitikákról és programokról készítendő tanulmány fog kiegészíteni. A platformnak a cseh elnökség és a Bizottság által szervezett első ülésére 2009 áprilisában került sor.

4. KÖVETKEZTETÉS

A 2007-et az esélyegyenlőség európai évévé nyilvánító nagyratörő és előretekintő határozat szigorú követelményeket határozott meg, hogy a rendelkezésre bocsátott pénzügyi és emberi erőforrások jelentős hozzáadott értéket teremtsenek. A 2006 májusában történt elfogadástól 2007 elejéig eltelt aránylag rövid előkészítő időszak ellenére az EEÉ teljesíteni tudta a költségvetés végrehajtása és a lényeges végrehajtási elvek (a megkülönböztetés alapjául szolgáló okok kiegyensúlyozott kezelése, decentralizáció, a civil társadalom és a szociális partnerek bevonása, valamint a több okból történő megkülönböztetésre és a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére helyezett hangsúly) tekintetében meghatározott követelményeket, és lenyűgöző számú pénzügyi és erkölcsi támogatással segített intézkedéshez járult hozzá.

Az EEÉ sikerében a tagállamok, az európai intézmények és a civil társadalom politikai elkötelezettsége játszotta a legfontosabb szerepet. A tagállamok nemcsak a gyakorlati végrehajtásra bocsátottak rendelkezésre jelentős erőforrásokat, hanem arra is készen álltak – néha bizony az első alkalommal –, hogy az országukban a megkülönböztetéshez alapul szolgáló hat ok tekintetében fennálló helyzetet nyíltan megbeszéljék, majd ezt követően nyilvános stratégiákat dolgozzanak ki az azonosított kihívások megoldására. A Bizottság a végrehajtás kereteinek kidolgozására irányuló feladatát az Európai Parlament és a Tanács politikai támogatásával hajtotta végre. A civil társadalom mind európai, mind nemzeti szinten teljes mértékben támogatta a projektet, és korlátozott erőforrásainak jelentős részét fordította a végrehajtásra.

Amellett, hogy teljesítette az átfogó célt, amely a meglévő jogi keretben létező jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos tudatosság növelését jelentette, az EEÉ a megkülönböztetéshez alapul szolgáló hat ok elkülönítésének megszüntetéséről is vitát indított. A vita hozzájárult a Bizottság azon döntéséhez, hogy az EK-Szerződés 13. cikkén alapuló új irányelvre tegyen javaslatot annak érdekében, hogy kiegyenlítse a megkülönböztetéshez alapul szolgáló különböző okok esetében biztosított védelmet, továbbá olyan, a tagállamokkal és az érintett felekkel folytatott folyamatos vitára adott lehetőséget, amely hozzájárul ahhoz, hogy az EU olyan politikát tudjon kidolgozni, amellyel elérhető az egyenlőség, és mindenki valóra válthatja lehetőségeit. Mindezek az eredmények is segítenek eloszlatni a pénzügyi és gazdasági válság által esetleg keltett félelmeket és előítéleteket, valamint leküzdeni a kirekesztődést fokozó és a gazdasági fellendülést gátló új, diszkriminatív korlátok kialakulását.[pic][pic][pic][pic][pic][pic]

[1] Az Európai Parlament és a Tanács 771/2006/EK határozata (2006. május 17.) az „Esélyegyenlőség mindenki számára” európai évéről (2007) – az igazságos társadalom irányában (EGT-vonatkozású szöveg) (HL L 146., 2006.5.31., 1. o.).

[2] 2007-nek mint az „Esélyegyenlőség mindenki számára” európai évének a folyamatban lévő értékelése – http://ec.europa.eu/social/main.jsp?langId=en&catId=89&newsId=483&furtherNews=yes.

[3] Megkülönböztetésmentesség és esélyegyenlőség mindenki számára – keretstratégia (COM(2005) 224).

[4] Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 13. cikke, amelyet az Amszterdami Szerződés illesztett az EK-Szerződésbe, hatáskörrel ruházza fel a Közösséget a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni megfelelő intézkedések meghozatalára.

[5] A személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv (HL L 180, 2000.7.19., 22. o.), A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL L 303, 2000.12.2, 16. o.) és a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelv (HL L 373, 2004.12.21., 37. o.).

[6] A Rambøll Management SA által összeállított értékelés különböző országokban (Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Írország, Lengyelország, Litvánia, Románia, Spanyolország és Szlovákia) készített 10 esettanulmányt, továbbá négy tematikus jelentést tartalmazott; ez utóbbiak arról szóltak, hogy az EEÉ intézkedései és tevékenységei miként kezeltek három, megkülönböztetésre alapul szolgáló okot (a kor, a faji/etnikai származás és a szexuális irányultság) és a nemek közötti egyenlőség érvényesítését.

[7] A résztvevő országok száma 30-ra emelkedett, mivel az EGT-országok (Izland, Liechtenstein és Norvégia) is úgy döntöttek, hogy csatlakoznak az esélyegyenlőség európai évéhez (és követik a szabályokat).

[8] A Belgiumban kidolgozott médiakampány volt az EEÉ keretében végrehajtott legátfogóbb intézkedés. A 465 300 EUR-s költségvetésből gazdálkodó kampány az EEÉ keretében a jogok, elismerés és tiszteletben tartás témájával összefüggésben meghatározott mind a hat, megkülönböztetés alapjául szolgáló okkal foglalkozott.

[9] A legtöbb intézkedést Franciaországban, a szereplők széles köre, többségében nem kormányzati szervezetek valósították meg; az intézkedések több mint felére helyi vagy regionális szinten került sor.

[10] Forrás: Kérdőív a nemzeti végrehajtó szervek számára (Végső értékelő jelentés).

[11] Ezek olyan intézkedések voltak, amelyek használhatták az EEÉ logóját, de nem részesültek uniós finanszírozásban.

[12] Számos intézkedésben több partner is részt vett, ebből ered a magasabb szám.

[13] Többnyire egyetemek, regionális és helyi hatóságok, vállalkozások és szociális partnerek.

[14] Azért nem jön ki a 100%, mivel egyes intézkedéseket több szinten hajtottak végre.

[15] COM(2005)224.

[16] Az Eurobarométer 263. számú, „Megkülönböztetés az Európai Unióban” című, 2007 januárjában megjelent különkiadása, az Eurobarométer 296. számú, „Megkülönböztetés az Európai Unióban – Vélekedések, tapasztalatok és attitűdök” című, 2008 júliusában megjelent különkiadása és az Euroflash 232. számú, 2008 februárjában megjelent kiadása

[17] http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_232_en.pdf.

[18] http://equality2007.europa.eu.

[19] http://www.age-platform.org/EN/IMG/AGE_assessment_of_European_Year.pdf.

[20] A Tanács állásfoglalása a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség európai évét (2007) nyomon követő lépésekről, http://register.consilium.europa.eu/pdf/en/07/st15/st15383.en07.pdf.

[21] „Megújított szociális menetrend: Lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás a XXI. századi Európában” – COM(2008) 412 végleges

[22] C(2008)3261 bizottsági határozat

[23] AGE, EDF, ENAR, ERIO, EWL, ILGA és YFJ.

[24] http://www.stop-discrimination.info.

[25] 15976/1/08 REV 1 tanácsi dokumentum 10–14. bekezdése.