(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2025. március 19-én az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy érintett ország) származó foszforossav behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (2) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2025. február 3-án az ICL Europe Coöperatief U.A. (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be. A panaszt a panaszos a foszforossavval foglalkozó, az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság az (EU) 2025/1334 (3) bizottsági végrehajtási rendelettel (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára vonatkozóan.

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, más ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, a kínai hatóságokat, valamint az ismert importőröket és felhasználókat a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket az abban való részvételre.

(5)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(6)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(7)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltak szerint a Bizottság kérdőíveket bocsátott a mindössze két ismert uniós gyártó, nevezetesen a panaszos és az Italmatch Chemicals SPA rendelkezésére. A Bizottság nem tartotta szükségesnek a mintavételt az uniós gyártók körében.

(8)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(9)

Egyetlen független importőr sem nyújtotta be a kért információkat vagy egyezett bele a mintába való felvételébe. A Bizottság ezért nem választott ki az importőrökre vonatkozó mintát.

(10)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(11)

Az érintett országban működő exportáló gyártók közül öt nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe:

(12)

A mintavételre adott válaszaikban a Linyi Chunming és a Zibo Tiandan arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy saját termékük mellett más független gyártók által gyártott foszforossavat is exportálnak az Unióba. A vállalatok azt állították, hogy nyilvántartásaikban nem tudják megkülönböztetni a saját termékeiket a vásárolt termékektől.

(13)

Ennek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vállalatok a mintavételezéssel kapcsolatos válaszukban nem nyújtották be a határidőn belül a szükséges információkat az általuk gyártott foszforossav Unióba irányuló exportértékesítéséről. A Bizottság 2025. április 14-én tájékoztatta a vállalatokat arról, hogy az alaprendelet 18. cikkét szándékozik alkalmazni, tehát a rendes értékre, az exportárra és a dömpingkülönbözetre vonatkozó ténymegállapításait a rendelkezésre álló tényekre kívánja alapozni. A vállalatok lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére.

(14)

A 18. cikk alkalmazásáról szóló levelekre válaszul a Linyi Chunming és a Zibo Tiandan pontosításokkal szolgáltak, amelyek szerint e vállalatok – korábbi állításukkal ellentétben – képesek nyomon követni az Unióban értékesített foszforossav eredetét (gyártását vagy beszerzését). E pontosításokat ebben a szakaszban elegendő bizonyíték támasztotta alá. A Linyi Chunming esetében ez azt eredményezte, hogy a vállalat által gyártott foszforossav Unióba irányuló exportértékesítése mintegy egyharmadával csökkent.

(15)

Következésképpen a Bizottság úgy határozott, hogy nem alkalmazza az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit, és az exportáló gyártók ideiglenes mintájának kiválasztásakor figyelembe vette e két vállalatot.

(16)

Emellett a Hebei Jia’ao megfelelő indokolás nélkül felülvizsgálta a mintavételezéssel kapcsolatos válaszát, és az Unióba irányuló értékesítések mennyiségét az eredetileg bejelentett mennyiség egyharmadára csökkentette. A Bizottság felkérte a vállalatot, hogy szolgáltasson további információkat, amelyek igazolják a mintavételezéssel kapcsolatos felülvizsgált válasz pontosságát. A vállalat azonban nem nyújtotta be a kért bizonyítékokat.

(17)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a vállalat a mintavételezéssel kapcsolatos válaszában nem nyújtotta be a határidőn belül a szükséges információkat az általa gyártott foszforossav Unióba irányuló exportértékesítéséről. A Bizottság 2025. április 14-én tájékoztatta a vállalatot arról, hogy az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdését szándékozik alkalmazni, tehát a rendes értékre, az exportárra és a dömpingkülönbözetre vonatkozó ténymegállapításait a rendelkezésre álló tényekre és ennek okaira kívánja alapozni.

(18)

A Hebei Jia’ao lehetőséget kapott arra, hogy észrevételeket tegyen a Bizottságnak a (16) és a (17) preambulumbekezdésben ismertetett szándékaival és azok mögöttes okaival kapcsolatban. A vállalat azonban nem tett észrevételt. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a vállalat nem működött együtt a vizsgálatban.

(19)

A Bizottság a 2025. április 14-i szóbeli jegyzékben tájékoztatta a Kínai Népköztársaság kormányát (a továbbiakban: kínai kormány) arról a szándékáról, hogy az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket alkalmazza a Linyi Chunming, a Zibo Tiandan és a Hebei Jia’ao vállalatokkal kapcsolatos ténymegállapításokra, és lehetőséget biztosított a kínai kormánynak arra, hogy észrevételeket tegyen. A kínai kormánytól nem érkezett válasz.

(20)

Az együttműködő kínai vállalatoktól kért és részben megkapott pontosításokat követően (lásd az 1.4.3.1. szakaszt) a Bizottság ideiglenesen két vállalatot választott be az exportáló gyártók mintájába a vizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló export legnagyobb reprezentatív volumene alapján, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt észszerűen meg lehetett vizsgálni:

(21)

Ezek a vállalatok a Kínából az Unióba irányuló becsült foszforossav-kivitel 15 %-át képviselték a vizsgálati időszakban, valamint a mintavételi kérdésekre válaszoló vállalatok Unióba irányuló kivitelének 70 %-át.

(22)

Az április 30-i szóbeli jegyzékben a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt az exportáló gyártók ideiglenes mintájának kiválasztásáról, és felkérte a kínai kormányt arra, hogy tegye meg észrevételeit. A kínai kormánytól nem érkezett válasz.

(23)

A Bizottság felkérte továbbá az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket az exportáló gyártók mintájának kiválasztásával kapcsolatban. A panaszos észrevételeket nyújtott be.

(24)

A panaszos előadta, hogy a mintába kiválasztott két vállalat nem reprezentatív a foszforossavat gyártó kínai gazdasági ágazatra nézve, mivel mindkét vállalat a dimetil-foszfit egyik melléktermékéből állít elő foszforossavat. A panaszos azzal érvelt, hogy mivel mindkét vállalat melléktermékből állít elő foszforossavat, előállítási költségeik nem tükröznék a fő inputnak – a dimetil-foszfit egyik melléktermékének – tényleges költségét. A beszerzési ár ehelyett inkább azt a feltételezett megtakarítást tükrözné, amelyet a beszállító annak köszönhetően ért el, hogy a mellékterméket nem kell hulladékként ártalmatlanítania.

(25)

A panaszosnak az exportáló gyártók ideiglenes mintájára vonatkozó észrevételeit követően a Bizottság felkérte az összes együttműködő kínai vállalatot, hogy részletesen ismertessék gyártási eljárásukat, és minden egyes gyártási lépésre vonatkozóan nyújtsanak be részletes leírást az adott feldolgozási műveletről, az alkalmazott berendezésekről/gépekről, a felhasznált inputokról, valamint a kibocsátott termékekről és a keletkező melléktermékekről.

(26)

A vállalatok válaszai alapján a Bizottság megállapította, hogy a négy vállalat közül csak egy állított elő foszforossavat a (47) preambulumbekezdésben ismertetett gyártási folyamattal, vagyis a foszfor-triklorid (PCl3) hidrolízise útján. Három vállalat az alábbi feldolgozási műveletek közül egyet vagy többet alkalmazott:

(27)

A Bizottság kezdeti értékelése szerint a fent leírt három módszer egyike sem tekinthető foszforossavgyártásnak. A foszforossavat mindhárom esetben hígított formában, néha szennyeződésekkel együtt vásárolták. Ezt követően megtisztították és koncentrálták.

(28)

A Bizottság 2025. június 12-én feljegyzést tett közzé az együttműködő kínai vállalatok által használt gyártási folyamatokról szóló aktához, és kikérte a felek véleményét arról, hogy a (26) preambulumbekezdésben ismertetett feldolgozási műveletek a foszforossav gyártásának tekinthetők-e, és hogy az e folyamatokban felhasznált inputok tekinthetők-e a vizsgált terméknek.

(29)

Meglátásait csak a panaszos ismertette. A panaszos előadta, hogy mindhárom feldolgozási művelet esetében igaz az, hogy a felhasznált inputok a vizsgált terméknek minősülnek, mivel az a következőképpen került meghatározásra: „foszforossav, szilárd vagy cseppfolyós (vízben oldott) formában, melyet foszfonsavnak is neveznek […]”. A panaszos továbbá előadta, hogy a három eljárás egyike sem minősül foszforossavgyártásnak. Kifejtette, hogy a foszforossav-molekulát mindhárom folyamat esetében a PCl3 hidrolízisével, egy upstream gyártási lépésben ekkorra már előállították. Véleménye szerint az együttműködő kínai vállalatok által végzett eljárások a cseppfolyós foszforossav egyszerű tisztításának és/vagy szárításának minősülnek. Csak a dimetil-foszfit melléktermékével dolgozó eljárásról mondható el, hogy újonnan állítanak elő foszforossavat az oldatban található dimetil-foszfit-maradványokból. Ebből következően a panaszos azzal érvelt, hogy a (26) preambulumbekezdésben ismertetett feldolgozási műveleteket végző kínai gyártók egyikét sem lenne szabad exportáló gyártónak tekinteni.

(30)

A Bizottság elemezte az együttműködő kínai vállalatoktól kapott információkat és a panaszos által benyújtott észrevételeket. A foszforossav-molekulát létrehozó kémiai reakció valóban az értéklánc upstream szakaszában történt. Az upstream vállalatok melléktermékként gyártották a vizsgált terméket, és az együttműködő kínai gyártók számára főként foszforossavat, és kis mértékben vizet és szennyeződést tartalmazó oldatot szállítottak. Az együttműködő kínai vállalatok kisebb feldolgozási műveleteket végeztek, amelyek különösen folyékony termékek tisztítására és szilárd kristályokká történő átalakítására korlátozódtak.

(31)

Ennek eredményeként a Bizottság úgy határozott, hogy a következő három együttműködő kínai vállalat nem tekinthető a vizsgált termék exportáló gyártójának, mivel csupán korlátozott feldolgozási műveleteket végez:

(32)

Az egyetlen fennmaradó exportáló gyártó, a JQWT a Kínából az Unióba exportált foszforossav becsült mennyiségének kevesebb mint 4 %-át állította elő. Így nem volt kellően reprezentatív ahhoz, hogy az egész országra kiterjedő megállapítások alapjául szolgáljon. Hozzá kell tenni azt is, hogy bár a vállalat jelezte, hogy egyedi vizsgálatot kér majd, a határidőn belül nem nyújtott be kitöltött kérdőívet, ami azt jelentette, hogy az egyetlen exportáló gyártó egyedi adatai nem álltak rendelkezésre.

(33)

Következésképpen a Bizottság 2025. július 10-én tájékoztatta az érdekelt feleket a (30) és (32) preambulumbekezdésben ismertetett elemzés eredményeiről, valamint arról, hogy úgy véli, az együttműködés jelen vizsgálatban fennálló hiánya valószínűleg jelentős mértékben befolyásolná az alaprendelet 17. cikkének (4) bekezdése értelmében vett vizsgálat eredményét, és emiatt az alaprendelet 18. cikkének vonatkozó rendelkezéseit kívánja alkalmazni a dömpingre vonatkozó tények országos szinten érvényes megállapítása érdekében (a továbbiakban: a mintavételre vonatkozó végleges határozat).

(34)

A 2025. július 10-i szóbeli jegyzékben a kínai kormányt is tájékoztatták a mintavételre vonatkozó végleges határozatról. A kínai kormány nem nyújtott be megjegyzéseket.

(35)

A mintavételre vonatkozó végleges bizottsági határozatra reagálva a három érintett vállalat meghallgatást kért. A meghallgatás során azzal érveltek, hogy mivel gyártósorokkal rendelkeznek és mivel cseppfolyós foszforossavnak – a szilárd foszforossav alapanyagának – feldolgozásával foglalkoznak, e vizsgálatban gyártónak, illetve ily módon exportáló gyártónak kell tekinteni őket. Az eredetileg mintában szereplő két vállalat kérelmezte, hogy esetükben egyéni dömpingkülönbözet megállapítására kerüljön sor.

(36)

A három vállalat a meghallgatás során megerősítette, hogy az általuk végzett feldolgozási műveletek során fő inputanyagként cseppfolyós foszforossavat használnak fel. Ezenkívül nem terjesztettek elő érdemi érveket a Bizottság azon következtetésével szemben, amely szerint a vizsgált terméket beszállítóik upstream szakaszban állították elő. Következésképpen a Bizottság megerősítette az együttműködés hiányának mértékére vonatkozó következtetéseit, valamint azt, hogy ezt követően az alaprendelet 18. cikkét alkalmazza a dömpingre vonatkozó tények országos szinten érvényes megállapítása érdekében.

(37)

A Bizottság kérdőívet küldött a kínai kormánynak az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások Kínában való fennállására vonatkozóan.

(38)

A panaszos továbbá a panaszában elegendő prima facie bizonyítékkal szolgált arról, hogy Kínában az érintett termék vonatkozásában nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ezért az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően a vizsgálat ezekre a nyersanyagpiaci torzulásokra is kiterjedt annak megállapítása érdekében, hogy a Bizottság alkalmazza-e Kína tekintetében az alaprendelet 7. cikke (2a) és (2b) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. A Bizottság ezért további kérdőíveket küldött a kínai kormánynak.

(39)

A kínai kormány nem válaszolt e kérdőívek egyikére sem. Ezért a Bizottság a 2025. július 10-i szóbeli jegyzékben tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy a jelentős torzulások és a nyersanyagokat érintő torzulások Kínában való fennállásának megállapításához az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket fogja felhasználni. A kínai kormány lehetőséget kapott észrevételei megtételére. A kínai kormánytól nem érkezett válasz.

(40)

A Bizottság kérdőíveket küldött az eredetileg a mintában szereplő két kínai vállalatnak.

(41)

Az eljárás megindításának napján valamennyi kérdőívet – beleértve a független importőröknek és a felhasználóknak szóló kérdőívet is – elérhetővé tették az interneten (4).

(42)

A határidőn belül egy válasz érkezett a kérdőívre a panaszostól. A második uniós gyártó, az Italmatch Chemicals SPA kezdetben nem válaszolt a kérdőívre. A vállalat kifejtette a Bizottságnak, hogy ez annak tudható be, hogy a vizsgált terméket nem a szabadpiacon értékesítette. Az Italmatch Chemicals SPA a Bizottság kérésére azonban egy későbbi szakaszban kitöltötte a kérdőívet, így a Bizottságnak lehetősége nyílt arra, hogy a kárelemzést a foszforossavval foglalkozó uniós gazdasági ágazat egészére alapozza (5).

(43)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott a kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához. Amint azt az 1.4.3.2. szakasz kifejti, a dömping meghatározása a rendelkezésre álló tényeken alapult.

(44)

Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásra került sor a panaszos, az ICL Europe Coöperatief U.A. (Amszterdam, Hollandia) telephelyén. A Bizottság távoli ellenőrzésnek vetette alá a második uniós gyártó, az Italmatch Chemicals SPA (Genova, Olaszország) kérdőívre adott válaszait.

(45)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2024. január 1. és 2024. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2021. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(46)

A vizsgált termék a következő: a jelenleg az ex 2811 19 80 KN-kód (TARIC-kód: 2811 19 80 60) alá tartozó, általában a 13598–36–2 és 10294–56–1 Vegyianyag Nyilvántartási Szolgálat szerinti nyilvántartási szám (a továbbiakban: CAS-szám) alá besorolt, a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó foszforossav, szilárd vagy cseppfolyós (vízben oldott) formában. Az e terméknek általában megfelelő vámuniós és statisztikai számok (a továbbiakban: CUS-számok) jellemzően a 0021895–1 és a 0043878–8, és e termék a Kínai Népköztársaságból származik (a továbbiakban: vizsgált termék).

(47)

A vizsgált termék két különböző módszerrel állítható elő. Ezek közül a messze a leggyakrabban alkalmazott a PCl3 hidrolízise. Foszforossav azonban a foszfor-trioxid (P4O6) hidrolízisével is előállítható. Két fő oka van annak, hogy miért a PCl3 hidrolízise az általánosan használt módszer. Az egyik, hogy a PCl3 több feldolgozott termék inputanyagaként szolgál, és így könnyebben elérhető, mint a P4O6. Másodszor, a P4O6 előállítása összetettebb, az anyag maga pedig reakcióképesebb, azaz kevésbé stabil.

(48)

A foszforossavnak számos alkalmazása van: a foszfonátok és más különleges vegyi anyagok gyártásának nyersanyaga, amelyeket számos célra használnak számos ágazatban (vízkezelés, mosó- és tisztítószerek, mezőgazdaság, olaj- és gázipar, építőipar és építőanyagok, textil- és bőripar, papír- és cellulózipar, gyógyszeripar és testápolási termékek, élelmiszeripar és italgyártás).

(49)

Az érintett termék a Kínából származó vizsgált termék.

(50)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(51)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ennek megfelelően az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(52)

A Linyi Chunming két beadvány nyújtott be. Az első beadvány a gyártás során felhasznált nyersanyagok azonosítására szolgáló új termékkód-kritérium hozzáadására irányult. A második beadványban a Linyi Chunming az általa gyártott foszforossav kizárását kérte, amelyet az uniós gyártóhoz képest más nyersanyag felhasználásával állít elő. A Linyi Chunming azzal indokolta kérelmét, hogy a foszforossavat saját egyedi gyártási eljárással állítja elő: egy másik nyersanyagból állít elő kissé alacsonyabb tisztaságú foszforossavat, amelynek az uniós gyártók által előállított foszforossavhoz képest mások az előállítási költségei, környezeti hatása kisebb, és alkalmazásai is eltérhetnek. A Linyi Chunming szerint ezért a termékét ki kell zárni a vizsgálatból.

(53)

A Linyi Chunming termékkód-struktúrával kapcsolatos első állítására válaszul az ICL kifogásolta a Linyi Chunming beadványát, kifejtve, hogy a beadványt nem találta kellően egyértelműnek, különös tekintettel a gyártási folyamat ismertetésére. Ezenkívül megállapítást nyert, hogy a felhasznált nyersanyag már tartalmaz bizonyos százalékban foszforossavat, amelyet a végső kristályos formák eléréséhez a további feldolgozási lépések során szárítanak és tisztítanak. Mindezek alapján az ICL arra kérte a Bizottságot, hogy utasítsa el a termékkód módosítására irányuló kérelmet.

(54)

A Linyi Chunming állításainak és az ICL beadványának értékelését követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy semmi nem indokolja a termékkód-szerkezet módosítását vagy az alternatív eljárásokkal előállított foszforossav kizárását. Az aktához fűzött, 2025. június 12-én közzétett feljegyzésben (6) a Bizottság egyértelművé tette, hogy a foszforossav egyéb előállítási módszerei főként olyan nyersanyagokat használnak, amelyek már eleve tartalmaznak foszforossavat. Jóllehet ezek az inputanyagok átalakítási folyamaton mennek keresztül, már az inputanyagokat is a vizsgált terméknek kell tekinteni. A Bizottság ezért minkét állítást elutasította.

(55)

mivel a vizsgálat megindításakor elegendő arra utaló bizonyíték állt rendelkezésre, hogy Kínában az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot a szóban forgó ország exportáló gyártói tekintetében az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése figyelembevételével indítsa meg.

(56)

Ebből következően a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének lehetséges alkalmazásához szükséges adatok összegyűjtése érdekében az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót arra, hogy bocsássanak rendelkezésre információkat a termék előállítása során felhasznált inputokra vonatkozóan. Amint azt az 1.4.3.2. szakasz kifejti, a kínai exportáló gyártók együttműködésének hiánya valószínűleg jelentősen befolyásolta a vizsgálat eredményét. Következésképpen a Bizottság az alaprendelet 18. cikkét alkalmazta a dömpingre vonatkozó tények országos szinten érvényes megállapítása érdekében.

(57)

A vélt jelentős torzulásokra irányuló vizsgálatához szükségesnek tartott információk összegyűjtése érdekében a Bizottság kérdőívet küldött a kínai kormánynak. Emellett az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.2. pontjában a Bizottság felkérte az érdekelt feleket arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat és szolgáltassanak információkat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazását illetően, és mindezeket támasszák alá bizonyítékokkal. A kínai kormánytól nem érkezett kitöltött kérdőív, és az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása kapcsán sem érkezett beadvány a kitűzött határidőn belül. Ezt követően a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy a jelentős torzulások Kínában való fennállásának megállapításához az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket fogja felhasználni.

(58)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.2. pontjában a Bizottság jelezte továbbá, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra való tekintettel az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében ideiglenesen Brazíliát választotta ki megfelelő reprezentatív országként a rendes érték torzulásmentes árak, illetve referenciaértékek alapján történő meghatározásához. A Bizottság jelezte továbbá, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében foglalt kritériumok alapján további lehetséges megfelelő reprezentatív országokat is megvizsgál.

(59)

A Bizottság 2025. szeptember 2-án egy feljegyzés (a továbbiakban: a forrásokról szóló feljegyzés) útján tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához fel kívánt használni. A forrásokról szóló feljegyzésben a Bizottság teljeskörűen – többek között a nyersanyagokra, a munkaerőre és az energiára is kiterjedően – felsorolta a foszforossav előállításához felhasznált termelési tényezőket, valamint a foszforossav előállítása során keletkező melléktermékeket. Emellett a torzulásmentes árak, illetve referenciaértékek megválasztásának kritériumai alapján a Bizottság Brazíliát, Indonéziát, Malajziát és Szerbiát jelölte meg lehetséges megfelelő reprezentatív országként. Mérlegelve, hogy a négy lehetséges reprezentatív országban rendelkezésre állnak-e a szükséges információk, a Bizottság Brazíliát választotta ki megfelelő reprezentatív országnak. A Bizottság arról is tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy az azonos általános kategóriába tartozó termékeket gyártó két brazil gyártó – nevezetesen a Nortox S.A. és a Vittia S.A – esetében rendelkezésére álló információk alapján állapítja meg a gyártási általános költségeket, valamint az értékesítési, általános és igazgatási költségeket és a nyereséget.

(60)

A forrásokról szóló feljegyzéssel kapcsolatban a panaszostól érkeztek észrevételek a Bizottsághoz. Ezek az észrevételek a melléktermékek torzulástól mentes értékének meghatározására vonatkoztak. Ezekkel az észrevételekkel a 3.2.5.2. szakaszban foglalkozunk.

(61)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik”.

(62)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint azonban „[a]bban az esetben, ha […] megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, b) pont szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni”, továbbá annak „tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét” („az igazgatási, értékesítési és általános költségek” a továbbiakban: SGA-költségek).

(63)

Az alábbiakban található részletes magyarázat szerint a Bizottság e vizsgálat keretében a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – a kínai kormány és az exportáló gyártók együttműködésének hiányára is figyelemmel – arra a következtetésre jutott, hogy indokolt az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(64)

A Bizottság a kínai vegyi ágazat vonatkozásában végzett közelmúltbeli vizsgálatai keretében (7) megállapította az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállását.

(65)

Az említett vizsgálatok során a Bizottság megállapította, hogy Kínában a jelentős mértékű kormányzati beavatkozás a piaci elveknek megfelelő hatékony erőforrás-elosztáshoz képest torzulásokat eredményez (8). A Bizottság megállapította különösen, hogy a vegyipari ágazatban nemcsak hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése értelmében jelentős mértékű kormányzati tulajdon van jelen (9), hanem a kínai kormánynak a vállalatokban való és az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében vett jelenléte azt is lehetővé teszi, hogy befolyást gyakoroljon az árak és a költségek tekintetében (10). A Bizottság megállapította továbbá, hogy az államnak a pénzügyi piacokon, valamint a nyersanyagokat és más inputokat előállító gazdasági ágazatokban való jelenléte és az azok működésébe való beavatkozása további torzító hatást fejt ki a piacra. Összességében a kínai tervrendszer hatására az erőforrások a kínai kormány által stratégiaiként kijelölt vagy politikailag más szempontból fontosnak tartott gazdasági ágazatokban összpontosulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg (11). Emellett a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése értelmében a kínai csődjogi és tulajdonjogi szabályozás nem működik megfelelően, ami torzulásokat idéz elő Kínában különösen a fizetésképtelen vállalatok életben tartása, valamint a földterületek használati jogának allokálása területén (12). Hasonlóképpen a Bizottság megállapította, hogy Kínában az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése értelmében a vegyiparban torzultak a bérköltségek (13), valamint hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése értelmében a pénzügyi ágazatban – különösen a vállalati szektor tőkéhez jutása terén – torzulások állnak fenn (14).

(66)

A kínai vegyipari ágazatra vonatkozó korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan a Bizottság e vizsgálat keretében is megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások figyelembevételével helyénvaló-e vagy sem a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A Bizottság ezt az ügy irataiban hozzáférhető bizonyítékok, köztük a panaszban foglalt bizonyítékok, valamint többek között a „Bizottsági szolgálati munkadokumentum piacvédelmi vizsgálatokhoz a Kínai Népköztársaság gazdaságának jelentős torzulásairól” című dokumentumban (15) (a továbbiakban: jelentés) szereplő adatok alapján tette meg, amely nyilvánosan hozzáférhető forrásokra támaszkodik. Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazat és a vizsgált termék piacának sajátos helyzetével foglalkozott. A Bizottság ezeket a bizonyítékokat kiegészítette a Kínában fennálló, a korábbi vizsgálatok keretében is megállapított jelentős torzulások alátámasztása szempontjából releváns különböző kritériumokkal kapcsolatos saját kutatásával.

(67)

A panasz azt állította, hogy a kínai foszforossav-ágazatban jelentős torzulások állnak fenn. Hivatkozott a jelentésre, különösen arra, hogy a kínai gazdasági rendszer „szocialista piacgazdaság”, és a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban: KKP) aktív szerepére a kínai köz- és magánszektorban egyaránt.

(68)

A panasz konkrétabban a következőkre mutatott rá:

(69)

A panasz következésképpen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az árak és költségek (köztük a nyersanyag-, az energia- és a munkaerőköltségek) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakulnak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. A panasz szerint ezen az alapon a szóban forgó esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához.

(70)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások következtében helyénvaló-e a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazat és az érintett termék piacának sajátos helyzetével foglalkozott.

(71)

E tekintetben a Bizottság először azt értékelte, hogy a kínai foszforossav-ágazatot jelentős mértékben olyan vállalkozások szolgálják-e ki, amelyek a kínai hatóságok tulajdonában vannak, illetve azok ellenőrzése vagy szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt állnak az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése értelmében véve. Az érintett termék ágazatát magánvállalatok (például a Taizhou Yongchang Chemical Co. Ltd (24)), valamint állami tulajdonú vállalatok (például a Yuntianhua csoport (25)) is kiszolgálják. A magán- és az állami tulajdonú gyártóknak a foszforossav-piacon belüli pontos arányát nem lehetett megállapítani. A Bizottság azonban megállapította, hogy számos gyártó közvetlenül az állam ellenőrzése alatt áll. Példaként említhető Yunnan Yuntianhua Co. Ltd, amely a Yuntianhua csoport (26) ellenőrzése alatt áll, mely utóbbi részvényeinek 64,8 %-a a Yunnan tartomány kormányának állami tulajdonú eszközök felügyeletével és igazgatásával foglalkozó bizottsága tulajdonában van. Emellett a Hubei Xingfa Chemicals Group Ltd (27) a Yichang Xingfa csoport (28) ellenőrzése alatt áll, amely a Xingshan megyei kormányának állami tulajdonú eszközök felügyeletével és igazgatásával foglalkozó bizottsága 100 %-os tulajdonában álló állami tulajdonú vállalat (29). Emellett a Hubei Yihua Chemical Industry Co. Ltd (30) a Hubei Yihua Group Ltd ellenőrzése alatt áll, amely Yichang város önkormányzatának állami tulajdonú eszközöket felügyelő és kezelő bizottsága (31) 100 %-os tulajdonában áll, az SD Lomon (32) fölött pedig végső soron Sichuan tartomány önkormányzatának állami tulajdonú eszközöket felügyelő és kezelő bizottsága gyakorol ellenőrzést (33).

(72)

Ezenfelül általánossá vált, hogy a KKP nemcsak az állami tulajdonú vállalatok, hanem a magánvállalatok esetében is beavatkozik az operatív döntéshozatalba (34), és a KKP az ország gazdaságának szinte valamennyi területén vezető szerepet követel. Az állam által a KKP vállalatokon belüli alapszervezetein keresztül gyakorolt befolyás ténylegesen azt eredményezi, hogy a gazdasági szereplők a kormány ellenőrzése és szakpolitikai felügyelete alatt állnak, tekintve, hogy Kínában az állam és a pártszervezetek milyen szorosan összefonódtak egymással.

(73)

A vizsgálat megállapította, hogy a vegyipari ágazat nemzeti szövetsége a Kínai Kőolaj- és Vegyipari Szövetség (China Petroleum and Chemical Industry Federation, a továbbiakban: CPCIF). A CPCIF igazodik a KKP általános vezetéséhez, párttevékenységet folytat, és biztosítja a pártszervezet tevékenységéhez szükséges feltételeket (35). Ezen túlmenően a „szövetség bejegyző és irányító hatósága a Kínai Népköztársaság polgári ügyekért felelős minisztériuma” (36), és a CPCIF képviselői posztjára való alkalmasság feltételei közé tartozik „a KKP vezetéséhez való igazodás, a kínai típusú szocializmus támogatása, a párt irányvonalának, alapelveinek és politikáinak határozott végrehajtása, valamint jó politikai tulajdonságokkal való rendelkezés” (37).

(74)

A Yichang Xingfa csoport a CPCIF tagja, és annak egyik alelnöke (38). Ezen túlmenően a Yuntianhua csoport a CPCIF tagja, és annak egyik ügyvezető igazgatója (39). Emellett a Yihua Chemical Industry Co. Ltd a CPCIF tagja (40).

(75)

Konkrétabban: a vizsgálat megállapította, hogy a foszforossav-gyártókat képviselő nemzeti iparági szövetség a foszfortartalmú műtrágyák kínai ágazati szövetsége (China Phosphorus Coumpound Fertiliser Industry Association, a továbbiakban: CPFIA) (41). A CPFIA igazodik a KKP általános vezetéséhez, párttevékenységet folytat, és biztosítja a pártszervezet tevékenységéhez szükséges feltételeket (42). Ezen túlmenően a „szövetség bejegyző és irányító hatósága a Kínai Népköztársaság polgári ügyekért felelős minisztériuma” (43), és a CPFIA képviselői posztjára való alkalmasság feltételei közé tartozik „a KKP vezetéséhez való igazodás, a kínai típusú szocializmus támogatása, a párt irányvonalának, alapelveinek és politikáinak határozott végrehajtása, valamint jó politikai tulajdonságokkal való rendelkezés” (44).

(76)

A Hubei Xingfa Chemicals Group Ltd, a Yuntianhua csoport és a Hubei Yihua Group Ltd a CPFIA tagjai és ügyvezető igazgatói (45).

(77)

A vegyipari ágazatban az állami tulajdonú vállalatokra és a magántulajdonú vállalatokra egyaránt kiterjed a szakpolitikai felügyelet és irányítás. A vegyipari és petrolkémiai ágazatra vonatkozó legújabb kínai szakpolitikai dokumentumok megerősítik, hogy a kínai kormány továbbra is nagy jelentőséget tulajdonít az ágazatnak, ideértve azt a szándékát is, hogy ágazati beavatkozásokat kíván végrehajtani annak érdekében, hogy az ágazatot a kormányzati szakpolitikákkal összhangban alakítsa. Erre példa a gazdasági és társadalmi fejlődésről és a 2035-ös kilátásokról szóló tizennegyedik ötéves terv, amely szerint a kínai kormány „gyorsítani kívánja a kulcsfontosságú ágazatok, például a vegyipar átalakítását és korszerűsítését” (46).

(78)

Ezenkívül a tizennegyedik ötéves terv során a petrolkémiai és vegyipar magas színvonalú fejlesztésének előmozdítására vonatkozó iránymutatás (47) (a továbbiakban: iránymutatás) konkrétabban azt is kimondja, hogy a kínai kormány „gyorsítani fogja a hagyományos iparágak átalakítását és korszerűsítését, új vegyi anyagokat és finomvegyszereket fog lendületesen kifejleszteni, […] valamint elő fogja mozdítani azt, hogy Kína jelentős petrolkémiával és vegyiparral rendelkező országból petrolkémiai és vegyipari nagyhatalommá váljon. […] 2025-re […] tovább javul az ömlesztett vegyipari termékek gyártási koncentrációja, és a kapacitáskihasználási arány meghaladja majd a 80 %-ot; az új vegyi anyagok ellátásbiztonsága több mint 75 %-os szintet fog elérni” (48). Emellett a kínai kormány „[ö]sztönzi majd az ipari szerkezet kiigazítását: megerősíti az egyedi intézkedéseket és tudományos megközelítéssel szabályozza az ágazat méretét, [és] szigorúan ellenőrzi az új kapacitásbővítéseket […] a sárgafoszfor-ágazatban” (49). A sárga foszfor a foszforossav előállításához szükséges input.

(79)

A sárga foszfor mint input ágazatának ellenőrzésére vonatkozó követelményt a nyersanyagipar fejlesztéséről szóló tizennegyedik ötéves terv (50), valamint a környezetbarát ipar fejlesztéséről szóló tizennegyedik ötéves terv (51) is megerősíti.

(80)

Emellett az iparszerkezeti kiigazítás iránymutatás-gyűjteményének 2024. évi változata (52)„ösztönzött iparágként” sorolja fel „a sárga foszfor teljes mértékben zárt, nagynyomású vizes salakból történő előállítását”.

(81)

Ezen túlmenően a foszforforrások hatékony és nagy értékű felhasználásának előmozdítására vonatkozó végrehajtási terv célja „a vonatkozó nemzeti tervek kulcsfontosságú feladatainak végrehajtása, a foszforforrások hatékony és nagy értékű hasznosításának megvalósítása, valamint a teljes ipari lánc versenyelőnyének fokozása”, és kimondja, hogy a kínai kormány „[a] nemzeti stratégiai szükségletek alapján elő fogja mozdítani a termelés, a tanulás, a kutatás és az alkalmazás mélyreható integrációját, azon kulcsfontosságú technológiák és berendezések kivezetésére összpontosít, amelyek korlátozzák a foszforkémiai ipar magas színvonalú fejlődését, intenzíven új minőségi termelékenységet alakít ki, valamint független és ellenőrizhető ipari ellátási láncot épít” (53).

(82)

Tartományi szinten is fellelhetők hasonló példák, amelyek mutatják, hogy a kínai hatóságoknak szándékukban áll felügyelni és irányítani a foszforossav-ágazat fejlődését; ilyen például Santung tartománynak a vegyipar fejlesztéséről szóló tizennegyedik ötéves terve (54), amelynek célja, hogy „[á]tfogóan ösztönözze az ipari alapok korszerűsítését és az ipari lánc korszerűsítését, felgyorsítsa az idejétmúlt és nem hatékony termelési kapacitás kivonását, valamint előmozdítsa a vegyipari termékek fejlesztését a funkcionalitást, a finomítást és a differenciálást szem előtt tartva. Irányt mutasson a vállalkozások számára az összevonáshoz és átszervezéshez, optimalizálja az erőforrás-elosztást és az ipari lánc szerkezetét, valamint javítsa a termelési hatékonyságot és a jövedelmezőséget” (55).

(83)

Konkrétabban Hubei tartomány gazdasági és társadalmi fejlődésről és a 2035-ös kilátásokról szóló tizennegyedik ötéves terve előírja, hogy „át kell alakítani és korszerűsíteni kell a hagyományos iparágakat, például a foszforkémiai ágazatot” (56).

(84)

Ezenkívül Hubei tartománynak a feldolgozóipar magas színvonalú fejlesztéséről szóló tizennegyedik ötéves terve azt is előírja, hogy „transzformálni és korszerűsíteni kell a hagyományos vegyipari iparágakat, például […] a foszfortartalmú vegyi anyagokét, [és] a csúcsminőségű vegyi anyagok kifejlesztésére kell összpontosítani” (57).

(85)

Továbbá Hubei tartománynak az új anyagok iparágának magas színvonalú fejlesztéséről szóló tizennegyedik ötéves terve is megerősíti, hogy a kínai kormány ki kívánja fejleszteni a „yichangi új anyagipari bázist a foszforipari lánc optimalizálása és korszerűsítése [érdekében], a foszforhoz kapcsolódó finomvegyiparon belül az új anyagok ágazatának fejlesztésére összpontosítva” (58).

(86)

Guizhou tartománynak a stratégiai fontosságú és feltörekvő iparági klaszterek fejlesztéséről szóló tizennegyedik ötéves terve is példázza a kínai hatóságok azon szándékát, hogy tartományi szinten felügyeljék és irányítsák a foszforossav-ágazat fejlődését, amikor kimondja, hogy a kínai kormány „[f]elgyorsítja a foszfátokhoz kapcsolódó finomvegyipar fejlődését; előmozdítja a foszfátokhoz kapcsolódó vegyipar és finomítás fejlesztését, tudományosan, racionálisan megközelítéssel fejleszti és hasznosítja a foszfátércforrásokat, […] dinamikusan fejleszti […] a sárga foszfor utófeldolgozásával előállított termékeket, és a különleges foszfortartalmú vegyi anyagok, például az elektronikus minőségű sárga foszfor, a maratási megoldások és az égésgátlók kifejlesztésére összpontosít, és törekedni fog a sárga foszfor mélyfeldolgozási láncának bővítésére” (59).

(87)

Azzal kapcsolatban, hogy a kínai kormány abban a helyzetben van, hogy a vállalatokban való és az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében vett jelenlétével befolyást gyakoroljon az árakra és a költségekre, a Bizottság megállapította, hogy a Yuntianhua csoport pártépítő tevékenységeinek célja „a termelési és üzleti tevékenységekbe integrált, alulról szerveződő pártépítéshez kapcsolódó új gondolkodásmód, új intézkedések és új eredmények megjelenítése […] annak érdekében, hogy a pártépítés fő előnyeit ténylegesen olyan lendületté alakítsa át, amely előmozdítja a csoport magas színvonalú fejlődését” (60).

(88)

Ezenkívül a Yunnan Yuntianhua Co. Ltd elnöke a pártbizottság titkára, míg a vállalat ügyvezető igazgatója és elnökhelyettese a pártbizottság titkárhelyettesi tisztségét is betölti (61).

(89)

A Hubei Xingfa Group Ltd elnöke egyben a Yichang Xingfa csoport (az anyavállalat) elnöke és pártbizottságának helyettes titkára is. Emellett a Hubei Xingfa Group Ltd elnökeinek egyike egyúttal a Yichang Xingfa csoport (az anyavállalat) vezérigazgatója és a pártbizottság helyettes titkára is (62).

(90)

A Hubei Yihua Chemical Industry Co. Ltd elnöke egyben a pártbizottság titkára is, a vállalat vezérigazgatója pedig a pártbizottságban titkárhelyettesi funkciókat is ellát (63).

(91)

Nem volt mód annak szisztematikus megállapítására, hogy állnak-e fenn személyes kapcsolatok az összes kínai foszforossav-gyártó és a KKP között. Tekintettel azonban arra, hogy a vizsgált termék a vegyipar egyik alágazatát képezi, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vegyipari ágazatra vonatkozó közelmúltbeli vizsgálatok során megállapított információk – a (65) preambulumbekezdésben említettek szerint – a vizsgált termék szempontjából is relevánsak.

(92)

Továbbá a foszforossav-ágazatban megállapíthatók az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának harmadik franciabekezdése értelmében vett, a belföldi gyártókat előnyben részesítő vagy a szabadpiaci erőviszonyokat más módon befolyásoló politikák. A Bizottság több olyan dokumentumot is talált, amely bizonyítja, hogy a foszforossav-ágazat számára előnyös a kormányzati iránymutatás és a vegyiparba való beavatkozás, mivel a foszforossav-ágazat a vegyipar egyik alágazata. Ezenkívül a Bizottság olyan dokumentumokat is fellelt, amelyek kifejezetten a foszforágazatra vonatkoztak.

(93)

A kínai kormány a vegyipart kulcsfontosságú gazdasági ágazatnak tekinti (64). Ezt támasztja alá a vegyipari termékekkel foglalkozó számos országos, regionális és települési szinten kiadott terv, irányelv és más dokumentum is. A tizennegyedik ötéves terv keretében a kínai kormány a vegyipar optimalizálását és korszerűsítését irányozta elő (65). Ugyanígy a tizennegyedik ötéves nyersanyagipar-fejlesztési tervben is szerepel, hogy a kínai kormány „optimalizálja majd a szervezeti struktúrát: Nagyobbá és erősebbé teszi a vezető vállalatokat. […] [S]egíti a vállalkozásokat a régiókon átnyúló és a kereszttulajdonlási egyesülések és átszervezések felgyorsításában, az ágazati koncentráció növelésében és a nemzetközi műveletek lebonyolításában. A vegyiparban, a petrolkémiai ágazatban, az acéliparban, a nemvasfém-ágazatban, az építőanyagiparban és más iparágakban az ipari láncban ökológiai dominanciával és alapvető versenyképességgel rendelkező, vezető vállalatokból álló csoportot alakít ki” (66).

(94)

Konkrétabban: a foszforforrások hatékony és nagy értékű felhasználásának előmozdítására vonatkozó végrehajtási tervhez kapcsolódó magyarázat kimondja, hogy „[s]ürgősen az ipari lánc különböző szakaszaira és régióira kell összpontosítani, és konkrét szakpolitikákat kell végrehajtani a termékszerkezet, a vállalati struktúra és a vállalati felépítés optimalizálása érdekében” (67). A magyarázat azt is közli, hogy a kínai kormány szándéka, hogy „előnyös ipari klasztereket hozzon létre, ösztönözve Yunnan, Guizhou, Hubei és Sichuan tartományokat, hogy fejlett gyártási klasztereket építsenek ki, [és] magas színvonalú vállalkozásokat hozzanak létre a foszfátbányászat javítása érdekében, növelje a foszforhoz kapcsolódó elsődleges vegyipari termelés koncentrációját, előmozdítsa az upstream és downstream ágazatok összehangolt fejlesztését, […] az erőforrások felett ellenőrzést gyakorló és az ipari láncban erőfölényben lévő, vezető, a foszforhoz kapcsolódó vegyipari ágazatban tevékenykedő vállalatokat hozzon létre, felgyorsítsa a specializált és innovatív »kis óriások« és a gyártásban kiemelkedő bajnoknak minősülő szereplők támogatását, megerősítse a foszforhoz kapcsolódó vegyiparban tevékenykedő kis- és középvállalkozások jellegzetes ipari klasztereit, valamint előmozdítsa az ipari lánc átalakítását és korszerűsítését” (68).

(95)

Összességében elmondható, hogy a kínai kormány intézkedései a gazdasági szereplőket az ösztönzött iparágak, köztük a vizsgált termék gyártásának támogatásához kapcsolódó közpolitikai célkitűzések teljesítésére ösztönzik. Az intézkedések gátolják a piaci erők szabad érvényesülését.

(96)

E vizsgálat során a Bizottság nem talált olyan bizonyítékokat, amelyek azt jeleznék, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése szerinti, a csődjogi és a tulajdonjogi jogszabályoknak a vegyipari ágazatban való diszkriminatív alkalmazása vagy nem megfelelő érvényesítése ne hatna ki a vizsgált termék gyártóira.

(97)

A vizsgált termékre továbbá a (65) preambulumbekezdésben már bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése szerinti, a bérköltségek tekintetében fennálló torzulások is kihatnak. A szóban forgó ágazatban ezek a torzulások közvetlenül (a vizsgált termék és annak legfontosabb inputjai előállításával összefüggésben) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó inputok felhasználásán keresztül) egyaránt érvényesülnek (69).

(98)

Emellett e vizsgálat keretében nem nyújtottak be a Bizottsághoz olyan bizonyítékot, amely azt jelezné, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése szerinti, a pénzügyi rendszerben érvényesülő kormányzati beavatkozás ne hatna ki a foszforossav-ágazatra. A fent említett iránymutatás, amely előírja, hogy „fejleszteni kell a támogató szakpolitikákat, erősíteni kell a fiskális, pénzügyi, regionális, befektetési, import- és exportpolitikák […] iparpolitikákkal való összehangolását [az] ipar és a pénzügyek közötti nemzeti együttműködési platform teljeskörű érvényesülése, valamint [a] vállalkozások és a bankok közötti kapcsolat előmozdítása érdekében” (70), szintén jól példázza az ilyen típusú kormányzati beavatkozást. Ennek következtében a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat.

(99)

Végezetül, a Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy a vizsgált termék gyártásához több különböző inputra van szükség. Amikor a vizsgált termék gyártói beszerzik inputjaikat vagy szerződést kötnek inputjaik beszerzése érdekében, az általuk fizetett árakra (amelyeket költségként jelenítenek meg) nyilvánvalóan kihatnak az előzőekben ismertetett rendszerszintű torzulások. Például a bemeneti anyagok beszállítói olyan munkaerőt foglalkoztatnak, amelyre kihatnak a torzulások. Amikor kölcsönt vesznek fel, olyan forrásokat vesznek igénybe, amelyekre kihathatnak a pénzügyi szektor, illetve a tőkeallokáció torzulásai. Emellett pedig működésüket behatárolja a tervrendszer, amely a kormányzat minden szintjén és az összes gazdasági ágazatban érvényesül.

(100)

Következésképpen az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nemcsak a vizsgált termék belföldi értékesítési árait nem helyénvaló alkalmazni, hanem az előállítási költségeket (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeit) sem, hiszen ezek árképzésére is kihat a jelentés I. és II. részében bemutatott jelentős mértékű kormányzati beavatkozás. A tőke, a földterület, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok allokálásával összefüggésben bemutatott kormányzati beavatkozás Kína teljes egészében érvényesül. Ebből egyebek mellett az is következik, hogy a Kínában különféle termelési tényezők felhasználásával előállított inputokra szintén jelentős torzulások hatnak. Ugyanez vonatkozik az inputok inputjaira, és így tovább.

(101)

Összességében a rendelkezésre álló bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy a vizsgált termék árai és költségei (köztük a nyersanyag-, az energia- és a munkaerőköltségek) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében – az ott felsorolt elemek közül egy vagy több tényleges vagy lehetséges hatásának tanúsága szerint – jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakulnak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei.

(102)

A kínai kormánytól nem érkezett olyan észrevétel vagy bizonyíték, amely alátámasztotta vagy cáfolta volna az ügy irataiban, ezen belül a jelentésben található, valamint a panaszos által ezek kiegészítéseképpen benyújtott, jelentős torzulások fennállására és/vagy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a szóban forgó ügyben való alkalmazásának indokoltságára vonatkozó bizonyítékokat.

(103)

A Bizottsághoz ebben a szakaszban egyetlen kínai exportáló gyártó sem nyújtott be észrevételeket a foszforossav-ágazatot érintő jelentős torzulásokkal kapcsolatban.

(104)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához. A Bizottság ezért a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban kizárólag torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek – ez esetben egy megfelelő reprezentatív országban érvényes előállítási és értékesítési költségek – alapján, a következő szakaszban foglaltak szerint képezte.

(105)

A reprezentatív ország kiválasztása az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapján, a következő szempontok szerint történt:

(106)

Az (59) és (60) preambulumbekezdésben ismertetett módon a Bizottság a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokkal kapcsolatban 2025. szeptember 2-án feljegyzést adott ki. A forrásokról szóló feljegyzés ismertette az alkalmazandó kritériumokkal kapcsolatos tényeket és bizonyítékokat, tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy ebben az ügyben a Bizottság (ország neve)-t szándékozik megfelelő reprezentatív országként figyelembe venni abban az esetben, ha az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerint a jelentős torzulások fennállása megerősítést nyer.

(107)

A forrásokról szóló feljegyzésben a Bizottság Brazíliát, Indonéziát, Malajziát és Szerbiát azonosította olyan országként, amelynek gazdasági fejlettsége a Világbank megítélése szerint hasonló Kínáéhoz, tekintettel arra, hogy bruttó nemzeti jövedelme alapján a Világbank besorolása szerint mindegyik a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozik, továbbá ismert róluk, hogy gyártják a vizsgált terméket vagy gyártanak a vizsgált termékkel azonos általános kategóriába eső terméket.

(108)

A forrásokról szóló feljegyzésben a Bizottság kifejtette, hogy az exportstatisztikák alapján úgy tűnik, hogy a vizsgált terméket csak Brazíliában állítják elő. Indonézia, Malajzia és Szerbia a jel szerint egyéb foszforalapú savakat gyárt.

(109)

Erre vonatkozóan nem érkezett észrevétel.

(110)

A forrásokról szóló feljegyzésben a Bizottság elemezte a nyersanyagok torzulástól mentes költségének megállapításához felhasználható adatok, valamint a vizsgált termék vagy az azonos általános kategóriába tartozó termék gyártóira vonatkozó pénzügyi adatok rendelkezésre állását és minőségét.

(111)

A Bizottság azonosította a legfontosabb nyersanyagokat. Tekintettel a foszforossavat ténylegesen előállító gyártók együttműködésének hiányára, a Bizottság a panaszban szereplő információkat használta fel rendelkezésre álló tényként.

(112)

A panasz szerint a foszforossav előállításához felhasznált legfontosabb nyersanyag a sárga foszfor, amely a teljes előállítási költség [55–60] %-át teszi ki. További fontos input a klór, amely [8–11] %-nak felel meg. A melléktermékként keletkező sósav értéke a nyersanyagköltség [17–20] %-ának felelt meg.

(113)

A lehetséges reprezentatív országként azonosított négy ország közül csak Brazília importált reprezentatív mennyiségben sárga foszfort, klórt és sósavat. A Brazíliába importált sárga foszfor elhanyagolható mennyisége (kevesebb mint 0,5 %-a) származott Kínából.

(114)

Másrészt amellett, hogy a sárga foszfor behozatala korlátozott mértékben volt elérhető, az Indonéziába és Szerbiába importált egyes nyersanyagok jelentős mennyisége származott Kínából (Indonézia esetében a sárga foszfor közel 32 %-a, a marónátron 52 %-a és a sósav több mint 30 %-a, Szerbia esetében pedig a sárga foszfor közel 100 %-a).

(115)

A Bizottság értékelte továbbá a vizsgált termékre és a fő nyersanyagokra vonatkozó export- és/vagy importkorlátozások által okozott piaci torzulások fennállását (72).

(116)

Sem a fő nyersanyagokra, sem a vizsgált termékre nem vonatkozott olyan ismert kereskedelmi korlátozás, amely miatt a fő brazíliai inputok belföldi árait és – így a helyettesítőként szolgáló importárakat – a torzulástól mentes költség nem megfelelő adatforrásának kellett volna tekinteni.

(117)

Indonéziában valamennyi fő nyersanyag, valamint a vizsgált termék is export- és importengedély hatálya alá tartozott. 2021-ben az engedélyezési rendszert enyhítették a jó hírnévvel rendelkező vállalatok esetében (73).

(118)

Malajziában 2016 óta behozatali engedély szükséges egyes nikotinalapú termékek, vegyi anyagok és dohányzást helyettesítő eszközök, többek között a foszfor esetében (74).

(119)

A fő nyersanyagok és a vizsgált termék behozatalára és kivitelére nézve Szerbiában nem voltak érvényben ismert kereskedelmi korlátozások.

(120)

A négy lehetséges reprezentatív országból származó fő nyersanyagok és vizsgált termék behozatalára nem vonatkoztak harmadik országok által bevezetett dömpingellenes, szubvencióellenes vagy védintézkedések.

(121)

Annak ellenére, hogy kezdetben voltak arra utaló adatok, hogy Brazíliában gyártanak foszforossavat, a könnyen hozzáférhető pénzügyi információk alapján sem a Bizottság, sem a panaszos nem tudta azonosítani a vizsgált termék gyártóit.

(122)

A panaszos azt állította, hogy a mezőgazdasági vegyiparban működő vállalatokat, amelyek a foszforossavat prekurzorként használják bizonyos mezőgazdasági vegyipari anyagok gyártása során, olyan termék gyártóinak kell tekinteni, amely azonos általános kategóriába tartozik. Mind a vizsgált termék, mind az agrokémiai termékek hasonló vevőket céloznak meg.

(123)

Ennek alapján a Bizottság a NACE Rev. 2. (75) 20.20-as kódját (Mezőgazdasági vegyi termék gyártása) azonosította az ágazati osztályozás szempontjából releváns kódként. Továbbá – tekintettel arra, hogy a foszforossav szervetlen vegyi anyag – a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a NACE Rev. 2. 20.13-as kódja (Egyéb szervetlen vegyi alapanyag gyártása) is releváns.

(124)

Brazíliát illetően a Bizottság a Nortox S.A. és a Vittia S.A. esetében lelt fel könnyen hozzáférhető pénzügyi kimutatásokat. Ezenkívül három további, azonos általános kategóriába tartozó termékeket gyártó brazil szereplő pénzügyi adatai voltak könnyen hozzáférhetők az Orbis (76) adatbázisban. Az Orbis adatbázisban rendelkezésre álló pénzügyi adatokat illetően a Bizottság megállapította, hogy a vállalatok észszerűtlen SGA-költségekről és/vagy nyereségről számoltak be. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy csak a Nortox S.A. és a Vittia S.A. vállalatokra vonatkozó pénzügyi információkat szabad a torzulástól mentes SGA-költségek és nyereség forrásaként felhasználni.

(125)

Emellett az Orbis adatbázisban a Bizottság egy olyan indonéz, 11 olyan malajziai és egy olyan szerb gyártóra vonatkozóan azonosított könnyen hozzáférhető pénzügyi adatokat, amelyek azonos általános kategóriába tartozó termékeket gyártottak.

(126)

A fenti megfontolások alapján – különös tekintettel a foszforossav előállítása során felhasznált legfontosabb nyersanyagokra vonatkozó, könnyen hozzáférhető referenciaértékek meglétére – a Bizottság arról tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy a rendes érték kiszámításához szükséges, torzulásoktól mentes árak vagy referenciaértékek összegyűjtéséhez az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében foglaltaknak megfelelően Brazíliát kívánja megfelelő reprezentatív országként figyelembe venni, és a Nortox S.A. és a Vittia S.A. adatait kívánja felhasználni.

(127)

Az érdekelt feleket felkérték, hogy tegyék meg észrevételeiket Brazília mint reprezentatív ország, valamint a Nortox S.A. és a Vittia S.A. mint a reprezentatív országban működő, az ugyanazon általános kategóriába tartozó termék előállításával foglalkozó vállalatok megfelelőségéről.

(128)

Nem érkezett észrevétel arra vonatkozóan, hogy a négy potenciális reprezentatív országban rendelkezésre állnak-e könnyen hozzáférhető adatok.

(129)

Annak megállapítása után, hogy a fenti megfontolások összessége alapján Brazília az egyetlen megfelelő reprezentatív ország, a szociális védelem és a környezetvédelem szintjének vizsgálatára az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontja első franciabekezdésének utolsó fordulatával összhangban már nem volt szükség.

(130)

A Bizottság megállapította, hogy négy olyan ország van, amely a Kínáéhoz hasonló gazdasági fejlettségi szinten áll, és ahol gyártanak ugyanabba az általános kategóriába tartozó terméket – ez a négy ország Brazília, Indonézia, Malajzia és Szerbia. A foszforossav előállításához felhasznált fő nyersanyagok importáraira vonatkozó információk azonban csak Brazília esetében álltak rendelkezésre. Megállapítást nyert, hogy a behozatal reprezentatív mennyiségben történt, és árait nem torzította sem a Kínából érkező jelentős behozatal, sem pedig kereskedelmi korlátozások megléte. Az azonos általános kategóriába tartozó termékek két brazil gyártója esetében voltak könnyen hozzáférhetők a vizsgálati időszakra vonatkozó pénzügyi információk, amelyek tartalmazták az összes szükséges adatot, például az értékesített áruk költségét, az SGA-költségek és a nyereség észszerű összegeit, a különböző bevételi kategóriák részleteit és az értékesítési költségekre vonatkozó részletes információkat.

(131)

Ezzel szemben az Indonéziára, Malajziára és Szerbiára vonatkozóan rendelkezésre álló információk sok szempontból hiányosak voltak. Kiemelt problémát jelentett, hogy a fő nyersanyagokat ezek az országok egyáltalán nem, vagy csak igen kis mennyiségben importálták. Ezen túlmenően Indonéziában és Malajziában e nyersanyagok mindegyikének vagy némelyikének behozatala export- és importkorlátozások hatálya alá tartozott. Ezenkívül a sárga foszfor Szerbiába irányuló behozatala, mely igen csekély mértékű volt, szinte kizárólag Kínából származott. Végezetül a vizsgálati időszakra vonatkozóan rendelkezésre álltak az azonos általános kategóriába tartozó termékeket gyártó, Indonéziában, Malajziában és Szerbiában működő vállalatokra vonatkozó pénzügyi adatok. Ezek között azonban voltak olyan vállalatok, amelyek nem értek el észszerű összegű SGA-költségeket és nyereséget.

(132)

A fenti elemzés alapján Brazília teljesítette azokat a kritériumokat, amelyeket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése a megfelelő reprezentatív országként történő figyelembevételhez meghatároz.

(133)

A forrásokról szóló feljegyzésben a Bizottság felsorolta a vizsgált termék előállítása során felhasznált termelési tényezőket (például az anyagokat, az energiát és a munkaerőt), és jelezte, hogy a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő számítása keretében a legtöbb termelési tényező – és különösen a nyersanyagok – torzulásmentes költségének meghatározásához a Globális Kereskedelmi Atlaszt (77) fogja felhasználni. A Bizottság továbbá kijelentette, hogy a munkaerő és az energia torzulástól mentes költségeinek kiszámításához a brazíliai és a nemzetközi statisztikákat használja majd.

(134)

A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket és javaslatokat a szóban forgó feljegyzésben említett egyes termelési tényezők torzulásmentes értékeire vonatkozó, nyilvánosan hozzáférhető információkra. Amint azt az (60) preambulumbekezdés megemlíti, csak a panaszos nyújtotta be a melléktermék torzulástól mentes értékére vonatkozó álláspontját.

(135)

Az érdekelt felek által benyújtott és az ügy irataiban hozzáférhető tények figyelembevételével a Bizottság a következő termelési tényezőket és forrásaikat azonosította a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő meghatározásához:

1. táblázat

A vizsgált termék termelési tényezői

(136)

A Bizottság az előzőekben említett termelési tényezőkön kívüli költségek figyelembevétele céljából a rendes értékbe a gyártási általános költségek értékét is belefoglalta. Ennek az összegnek a megállapításához a Bizottság a Vitia S.A. pénzügyi kimutatásait használta fel, amelyek tartalmazták a szükséges információkat. Ennek módszerét a 3.2.5.7. szakasz ismerteti részletesen.

(137)

A reprezentatív országbeli gyártó telephelyére leszállított nyersanyagok torzulásmentes árának meghatározása során a Bizottság a Globális Kereskedelmi Atlaszban szereplő, a reprezentatív országba érkező importhoz tartozó importárból indult ki, és azt megnövelte az importvámmal és a fuvarozási költségekkel. A reprezentatív országban érvényes importárat a Kínán kívüli összes harmadik országból és a Kereskedelmi Világszervezetben tagsággal nem rendelkező, az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. mellékletében felsorolt országokból érkező behozatal egységárainak súlyozott átlaga szolgáltatta (78). A Bizottság azért döntött a Kínából a reprezentatív országba érkező import figyelmen kívül hagyása mellett, mert a 3.2.1. szakaszban jelzett módon arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállása miatt nem helyénvaló a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. Mivel nem áll rendelkezésre arra utaló bizonyíték, hogy ugyanezek a torzulások a kivitelre szánt termékekre nem hatnak ki ugyanilyen módon, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a torzulások az exportárakat is befolyásolták. A Kínából a reprezentatív országba érkező behozatal kizárását követően az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene továbbra is reprezentatív maradt.

(138)

A behozatali vámok tekintetében a Bizottság behozatali vámokat adott hozzá az egyes nyersanyagok súlyozott átlagos importárához azok árukódja és az adott származási ország alapján. Az alkalmazandó behozatali vámtétel meghatározásához a Bizottság a Market Access Map által összegyűjtött információkra támaszkodott (79).

(139)

Tekintettel a kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányára, a Bizottság egy brazil vállalatnál az inputok egy beszállító és a vállalat telephelye közötti szállításával kapcsolatban szokásosan felmerülő költségek becslésére nyilvánosan hozzáférhető információkat használt fel. Miután a Doing Business jelentés alapján egyes országok (80) pontozása tekintetében szabálytalanságokra derült fény, a Világbank 2024-ben új jelentést tett közzé, amely javított módszertanokat alkalmazott. A Business Ready (a továbbiakban: B-Ready) jelentés (81) azonban 2024-ben nem tért ki Brazíliára, és nem is tartalmazott az export és az import belföldi szállítási költségeiről szóló tanulmányt sem. Ezért a Bizottság a Doing Business (82) legfrissebb jelentésére (83) támaszkodott, és inflációs kiigazítást alkalmazott (84).

(140)

A sósav mint melléktermék tekintetében a Bizottság a (137) és a (138) preambulumbekezdésben ismertetett módszert alkalmazta, azzal a kivétellel, hogy a szállítási költséget nem adta hozzá az importárhoz. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy mivel a mellékterméket egy feltételezett brazil foszforossavgyártó állította elő – vagyis nem volt szükséges azt a beszállítótól a gyártó telephelyére szállítani – a melléktermék torzulástól mentes értéke kellőképpen tükröződik a melléktermék érkeztetési árában.

(141)

A forrásokról szóló feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben a panaszos azzal érvelt, hogy az értékesített sósav különböző tisztasági osztályokba sorolható, ami befolyásolja az árát. A panaszos szerint a foszforossav gyártása során melléktermékként nyert sósav alacsony, ipari minőségű, koncentrációja körülbelül 30 %-os. A panaszos előadta, hogy Brazília vámtarifa-nómenklatúrája nem teszi lehetővé a sósav különböző tisztasági osztályainak megkülönböztetését. Azt állította továbbá, hogy a Brazíliába irányuló behozatal a magas egységárak alapján nagy tisztaságú sósavat is tartalmazott. A panaszos azt javasolta, hogy a Bizottság a sósav esetében csak azokat a behozatalokat vegye figyelembe, amelyek egységára nem haladja meg a 0,30 USD/kg-ot, tekintettel arra, hogy a panaszos tudomása szerint ez az árszint felelt meg az ipari minőségű sósav árának.

(142)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panaszos nem nyújtott be bizonyítékot a foszforossav gyártása során melléktermékként nyert sósav szokásos koncentrációjára, a Brazíliába importált sósav tisztaságára és az ipari minőségű sósav jellemző árára vonatkozó állításainak alátámasztására. Ezenkívül nem volt egyértelmű, hogy az ipari minőségű sósav állítólagos tipikus ára a brazil piacon is megszokott volt-e, tekintettel arra, hogy a Bizottság Brazíliát választotta ki megfelelő reprezentatív országnak. Végezetül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy egyes behozatalok szokatlanul magas árait inkább az alacsony behozatali mennyiségek, semmint a sósav tisztaságában mutatkozó jelentős különbségek okozhatták. Figyelembe véve e magas árú behozatalok alacsony mennyiségét, kijelenthető, hogy azok csak elhanyagolható hatást gyakoroltak a súlyozott átlagos importárra. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(143)

Egyes termelési tényezők esetében a panaszosnál felmerült tényleges költségek a vizsgálati időszak alatt az összes nyersanyagköltség elhanyagolható részét tették ki. Mivel e termelési tényezők értéke nem befolyásolta érzékelhető mértékben a dömpingkülönbözet-számítást, a Bizottság úgy döntött, hogy ezeket a költségeket a (157) preambulumbekezdésben ismertetett módon a fogyóeszközök költségében veszi figyelembe.

(144)

Az Instituto Brasileiro de Geografia e Estatística (a továbbiakban: IBGE) (85) részletes információkat tesz közzé a Brazília különböző gazdasági ágazataiban alkalmazott bérekről. A Bizottság a rendelkezésre álló legfrissebb statisztikákat, nevezetesen az alkalmazottak számára, a teljes éves bérköltségre és a társadalombiztosítási terhekre, a kompenzációkra és a juttatásokra vonatkozó, a vizsgálati időszakot érintő információkat használta fel a 20.12-es számú ipari ágazatban (A műtrágyához szükséges köztes termékek gyártása) jellemző átlagos munkaerőköltségének meghatározásához (86).

(145)

Emellett a Bizottság felhasználta az ILOSTAT által közzétett azon adatokat, amelyek mutatják, hogy Brazíliában 2024-ben egy munkavállaló hetente átlagosan hány órát dolgozott (87).

(146)

A brazil vállalatoknak (ipari felhasználóknak) felszámított villamosenergia-árat Brazília Bányászati és Energiaügyi Minisztériuma (88) (Ministério de Minas e Energia) teszi közzé.

(147)

A havi közlönyben közzétett díjak tartalmazták az „Imposto sobre Circulação de Mercadorias e Serviços” (a továbbiakban: ICMS) elnevezésű adót, amelyet a brazil államok az áruforgalomra, valamint az államok és települések közötti szállítási és kommunikációs szolgáltatásokra vetnek ki. Ezt az adót az ipari felhasználók visszaigényelhetik, ezért a Bizottság levonta a megállapított referenciaértékből. Mivel az ICMS mértéke az államtól függően 17–18 %-os volt, a Bizottság a vizsgálati időszak alatt újraszámította a villamosenergia-referenciaértéket, levonva az ICMS átlagos mértékét (17,5 %).

(148)

A Bizottság a gőz torzulástól mentes költségét a földgáz torzulástól mentes költségéből levezetve, az ipari felhasználók által a vizsgálati időszakban fizetett (a brazil Bányászati és Energiaügyi Minisztérium havi közlönyeiben (89) közzétett) ár alapján állapította meg.

(149)

A földgáz ára adókat is magában foglalt (90). Ebben a szakaszban azonban nem állt rendelkezésre bizonyíték arra vonatkozóan, hogy ezek az adók hasonlóak lennének a forgalmi adóhoz/héához, amelyet a vállalat rendes körülmények között visszaigényelhet, tehát nem jelenik meg a vállalat költségeiben.

(150)

A Bizottság a gőz brazíliai árát az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma által javasolt módszertan (91) alapján számította ki. Ez a módszertan a gőz költségét az előállításához szükséges hőbevitel alapján számítja ki. A Bizottság a számítását – a panaszban is javasoltak szerint – a földgázra mint hőbevitelre alapozta. A panaszban foglalt információk felhasználásával a Bizottság meghatározta az alacsony nyomású gőz torzulástól mentes költségét, amely 150 psig értéknek felel meg a számítási módszertanban.

(151)

A Bizottság hozzáadta továbbá egy brazil földgáztermelő és -forgalmazó, a Petrobras vállalat teljes gőztermelési költségének, valamint SGA-költségeinek és nyereségének becsült 10 %-át kitevő működési költséget.

(152)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint „[a] képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”. Emellett az előzőekben említett termelési tényezőkön kívüli költségek figyelembevétele a gyártási általános költségek értékének megállapítását is szükségessé teszi.

(153)

A gyártási általános költségek torzulástól mentes értékének megállapításához – figyelemmel az exportáló gyártók együttműködésének hiányára – a Bizottság az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tényeket használta fel. A Bizottság a Vitia, S.A. (92), az azonos általános kategóriába tartozó termékek egyik brazil gyártójának pénzügyi kimutatásaiban szereplő, a gyártási általános költségekre vonatkozó információkra támaszkodott.

(154)

Az SGA-költségek és a nyereség torzulástól mentes értékének megállapításához a Bizottság az azonos általános kategóriába tartozó termékeket gyártó két brazil vállalat, a Nortox S.A. (93) és a Vittia S.A. pénzügyi információit használta fel. A pénzügyi információk könnyen hozzáférhetőek, auditáltak, konszolidáltak voltak, lefedték a vizsgálati időszakot, és észszerű szintű SGA-költségeket és nyereséget mutattak.

(155)

A fentiek alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(156)

A Bizottság elsőként a torzulástól mentes gyártási költségeket állapította meg. Az exportáló gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság azokra az adatokra hagyatkozott, amelyeket a panaszos a panaszban nyújtott be a foszforossav előállításához felhasznált egyes termelési tényezőkre (az anyagokra, az energiára és a munkaerőre) vonatkozóan. Amint azt a 3.2.5. szakasz ismerteti, a Bizottság az egyes termelési tényezők egységnyi felhasználását megszorozta a reprezentatív ország adatain alapuló torzulásmentes költséggel. Ennek alapján a Bizottság meghatározta a torzulástól mentes teljes közvetlen költséget.

(157)

Amint azt a 3.2.5.3. szakasz kifejti, a Bizottság egyes elhanyagolható anyagok és energiaforrások költségét fogyóeszközként kezelte. A Bizottság a fogyóeszközöknek a panaszosnál felmerülő költségét a panaszos teljes közvetlen költségének – vagyis az anyag-, energia- és munkaerőköltségnek – a százalékában fejezte ki. Ezt a [4–4,5 %-os] százalékos arányt ezután a torzulástól mentes teljes közvetlen költségen felül alkalmazta.

(158)

A nyersanyagok, a munkaerő, az energia és a fogyóeszközök torzulásmentes költségének összege adja a torzulásmentes gyártási költséget.

(159)

A meghatározott torzulásmentes gyártási költséget a Bizottság a 3.2.5.7. szakasznak megfelelően megnövelte a gyártási általános költségekkel, az SGA-költségekkel és a nyereséggel.

(160)

A gyártási általános költségeket a Bizottság a Vittia S.A. pénzügyi kimutatásai alapján számította ki. történt. A gyártási általános költségek az értékesített áruk költségének 6,6 %-át tették ki. Ebben a számításban az értékesített áruk és szolgáltatások költségei az előállítási költségnek, azaz a gyártási költség és a gyártási általános költségek összegének felelnek meg. Ily módon a torzulástól mentes gyártási költség úgy növekedett meg, hogy a gyártási általános költség az eredményként kapott torzulásmentes előállítási költség 6,6 %-át tette ki.

(161)

A torzulásmentes gyártási általános költségeknek a torzulásmentes gyártási költséghez való hozzáadásával a Bizottság megállapította a torzulásmentes előállítási költséget.

(162)

Az SGA-költségeket és a nyereséget a Nortox S.A. és a Vittia S.A. pénzügyi kimutatásai alapján határozta meg a 3.2.5.7. szakaszban kifejtett módon. Az SGA-költségek és a nyereség az értékesített áruk és szolgáltatások költségének 31,1 %-át, illetve 19,2 %-át tették ki. A Bizottság a torzulásmentes SGA-költségek és nyereség százalékos arányait alkalmazta a torzulásmentes előállítási költségre, hogy meghatározza a melléktermékhez kapcsolódó kiigazítást megelőzően fennálló, torzulástól mentes rendes értéket.

(163)

Végezetül a (162) preambulumbekezdésben említett torzulástól mentes rendes értékből a Bizottság levonta a melléktermékként keletkező sósavnak a (140) preambulumbekezdésben ismertetett módon meghatározott torzulástól mentes értékét, azzal a céllal, hogy figyelembe tudja venni a költségnek és a nyereségnek azt a részét, amelyet a foszforossav gyártása során nyert melléktermékhez kell rendelni.

(164)

A Bizottság ezzel az eljárással az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket. A számtanilag képzett rendes érték 28 850,04 CNY/tonnára adódott.

(165)

A kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság a rendelkezésére álló statisztikák alapján állapította meg az exportárat, amint azt a (182) preambulumbekezdés részletezi. A Surveillance 3 adatbázisban (94) rögzített, az uniós határparitáson számított CIF-ár 13 558,63 CNY/tonna volt.

(166)

Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy azonos kereskedelmi szinten végezze el a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítását, és vegye figyelembe az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezők közötti különbségeket. A szóban forgó ügyben a Bizottság úgy határozott, hogy a rendes értéket és az országos szinten meghatározott exportárat gyártelepi szinten hasonlítja össze. Az alábbiakban részletesebben kifejtettek szerint adott esetben a rendes értéket és az exportárat a Bizottság kiigazította a gyártelepi szintre történő nettósítás érdekében.

(167)

A (164) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a rendes értéket gyártelepi szinten állapították meg az előállítási költségek, valamint az adott kereskedelmi szint tekintetében észszerűnek tekintett SGA-költségek és nyereség összegei alapján. Ezért nem volt szükség kiigazításokra a rendes érték gyártelepi szintre történő nettósítása érdekében.

(168)

Annak érdekében, hogy az exportárat a gyártelepi szintre nettósítsa, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének e) pontja alapján kiigazításokat végzett a tengeri szállítás és biztosítás tekintetében.

(169)

A gyártelepi exportár 12 195,27 CNY/tonnára adódott.

(170)

Amint azt a (33) preambulumbekezdés megjegyzi, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az együttműködés jelen vizsgálatban fennálló hiánya valószínűleg jelentős mértékben befolyásolná az alaprendelet 17. cikkének (4) bekezdése értelmében vett vizsgálat eredményét, és emiatt a dömpingre vonatkozó tényeket országos szinten kívánja megállapítani.

(171)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következők:

(172)

A hasonló terméket a vizsgálati időszakban két uniós gyártó gyártotta az Unióban. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(173)

mivel az uniós gazdasági ágazat mindössze két uniós gyártóból áll, a kárelemzés számadatai a bizalmas kezelés érdekében tartományok formájában kerülnek feltüntetésre.

(174)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés az [8 400 és 9 200 tonna] közötti tartományba esett. A Bizottság ezt a számadatot a két uniós gyártó kitöltött kérdőívei alapján határozta meg.

(175)

Annak megállapítása céljából, hogy az uniós gazdasági ágazatot érte-e kár, valamint annak érdekében, hogy meghatározza a felhasználást és az uniós gazdasági ágazat helyzetét leíró különböző gazdasági mutatókat, a Bizottság megvizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazat által előállított hasonló termék későbbi felhasználását az elemzés során figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben.

(176)

A foszforossav köztes anyaga a foszfonátok és más különleges vegyi anyagok gyártásának, melyeket számos célra használnak számos ágazatban (vízkezelés, mosó- és tisztítószerek, mezőgazdaság, olaj- és gázipar, építőipar és építőanyagok, textil- és bőripar, papír- és cellulózipar, gyógyszeripar és testápolási termékek, élelmiszeripar és italgyártás).

(177)

A Bizottság megállapította, hogy a két uniós gyártó egyikének esetében a megtermelt foszforossavat teljes mértékben belső felhasználásra szánták. A terméket gyakran egyszerűen csak továbbították (számla nélkül) és/vagy transzferáron szállították a csoport harmadik országokban, azaz az Unión kívül található vállalataihoz. A kötött piac és a szabadpiac közötti különbségtétel azért lényeges a kárelemzés szempontjából, mert a kötött piacra szánt termékek nem versenyeznek közvetlenül a behozatallal. Ezzel szemben a szabadpiaci értékesítésre szánt termelés közvetlen versenyben van az érintett termék behozatalával.

(178)

A Bizottság mind az ICL, mind az Italmatch esetében megvizsgált bizonyos gazdasági mutatókat a makrogazdasági elemzés céljából. Tekintettel arra, hogy az Italmatch nem végzett értékesítést a szabadpiacon, a mikrogazdasági elemzést (értékesítési ár, termelési költség, pénzforgalom és a beruházások megtérülése) a Bizottság kizárólag az ICL adataira alapozta.

(179)

A Bizottság az uniós felhasználást i. a Surveillance 3 adatbázis importstatisztikái (lásd a 4.4.1. szakaszt) és ii. az uniós gazdasági ágazat ellenőrzött értékesítési volumene alapján állapította meg.

(180)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(181)

Az uniós felhasználás a Covid19-válság utáni gazdasági fellendülésnek köszönhetően 2021-ben érte el a csúcspontját. Ezt követően a felhasználás 2022-ben és 2023-ban fokozatosan csökkent, majd a vizsgálati időszakban határozottan helyreállt (azonban még így is 21 %-kal alatta maradt a 2021. évi szintnek). A legjelentősebb csökkenés 2022 és 2023 között következett be, e visszaesés mértéke 3 000 és 3 300 tonna között mozgott (–32 százalékpont) között.

(182)

Az Eurostat szerint a foszforossav behozatala egy tág TARIC-kód (2811 19 80 90) alá sorolandó, amely számos más terméket is magában foglal. A panaszos ezért a panaszban egy piackutatási jelentést használt fel. Ezek az adatok azonban szerzői jogi védelem alá tartoztak, és nem voltak nyilvánosan hozzáférhetők. Hozzá kell tenni azt is, hogy ezek a Kínából érkező bejelentett exportmennyiségeken alapultak, nem pedig az Unióba irányuló behozatal mennyiségén, továbbá hiányzott az érintett áruk leírása.

(183)

A Bizottság megállapította, hogy a Surveillance 3 behozatali adatbázisból származó statisztikai adatok felhasználása lehetővé tenné az érintett termék behozatalának pontosabb kiszámítását. Ezek az adatok jellemzően egyértelmű leírást adnak az adott árukról, lehetővé téve a Bizottság számára, hogy azonosítsa és elkülönítse azokat az ügyleteket, amelyek kizárólag a foszforossav behozatalát érintik. Jóllehet nem álltak rendelkezésre konkrét termékadatok minden ügyletre vonatkozóan – ami különösen igaz a vizsgálati időszakot megelőző időszakokra –, a Bizottságnak módjában állt észszerű becsléseket alkalmazni annak érdekében, hogy teljesebb képet kaphasson.

(184)

A Bizottság az aktához fűzött feljegyzésben (95) teljeskörű tájékoztatást nyújtott a foszforossav behozatalának megállapítására alkalmazott módszerről.

(185)

A behozatal piaci részesedését a behozatal volumenének az uniós szabadpiaci felhasználással való összehasonlításával állapította meg, a 4.2. szakaszban meghatározottak szerint.

(186)

Az aktához fűzött, fent említett feljegyzésben ismertetett módszertan alapján az érintett országból az Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

3. táblázat

A behozatal mennyisége és a piaci részesedés

(187)

A 3. táblázatból látható, hogy a figyelembe vett időszakban a Kínából érkező behozatal abszolút értékben 14 %-kal nőtt. A piaci részesedést illetően a Kínából érkező behozatal [52–58] %-ról [57– 63] % nőtt a figyelembe vett időszak során, azaz mintegy öt százalékponttal bővült.

(188)

A Bizottság a behozatal árait a 4.4.1. szakaszban kifejtettek szerint a Surveillance 3 adatbázis adatai alapján határozta meg. A behozatal áralákínálását a Kínából érkező behozatal ily módon kiszámított, az uniós érkeztetett szintre igazított átlagára és a panaszos által értékesített összes kristályos termék átlagos eladási ára alapján állapította meg.

(189)

Az érintett országokból az Unióba érkező behozatalhoz tartozó súlyozott átlagos importár a következőképpen alakult:

4. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(190)

Az érintett országból az Unióba irányuló behozatal átlagára összességében 18 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban.

(191)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(192)

Az árak összehasonlítása egyazon kereskedelmi szinten, az adatok szükség szerinti megfelelő kiigazításával és a kedvezmények és a jutalékok levonásával történt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság kifejezte az uniós gyártó vizsgálati időszak alatti elméleti árbevételének százalékában. Ennek alapján az érintett országból érkező behozatalhoz tartozó súlyozott átlagos alákínálási különbözet az Unió piacán 23 % és 27 % között volt. A Bizottság megállapította, hogy a Kínából származó importált foszforossav esetében mindig sor került alákínálásra.

(193)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(194)

A kár meghatározása során a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a makrogazdasági és mikrogazdasági mutatókat az uniós gyártók kitöltött kérdőívében található adatok alapján értékelte. A makrogazdasági adatok teljes mértékben kapcsolódtak mindkét uniós gyártóhoz, de az Italmatch szabadpiaci értékesítéseinek hiányában egyes mikrogazdasági adatok esetében a Bizottság kénytelen volt kizárólag a panaszos kérdőívre adott válaszára támaszkodni. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult.

(195)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(196)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(197)

A statisztikai adatok bizottsági elemzése feltárta, hogy a vizsgálati időszak alatt a foszforossavat csak szilárd/kristályos formában importálták Kínából, míg az uniós gazdasági ágazat szilárd és cseppfolyós formában egyaránt értékesítette a vizsgált terméket. Az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében a Bizottság a különböző mutatókhoz kapcsolódó volumeneket átszámította a szilárd formára.

(198)

A teljes uniós termelés, a termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(199)

A termelési volumen a 2021. évi 9 600–10 700 tonnáról 2023-ban 5 300–5 900 tonnára csökkent (–45 %), majd 2024-ben 8 000–8 900 tonnára nőtt. A termelési kapacitás a figyelembe vett időszakban stabilan a 11 900 tonna és 13 200 tonna közötti tartományban maradt, míg a termelésikapacitás-kihasználás a 2021. évi 75–83 %-ról 2023-ban 42–46 %-ra esett vissza, majd 2024-ben 63–69 %-ra bővült.

(200)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési mennyisége és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

A behozatal mennyisége és a piaci részesedés

(201)

Az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítése a 2021. évi 4 500–5 100 tonnáról 2023-ban 2 500–2 800 tonnára esett vissza (–45 %), majd 2024-ben 3 100–3 600 tonnára nőtt. Összességében az uniós gazdasági ágazat általi belföldi piaci értékesítés 31 %-kal csökkent, ami nagyobb mérték, mint a felhasználás visszaeséséé (–21 %).

(202)

Ennek megfelelően az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a 2021. évi 41 %–45 %-os szintről a vizsgálati időszakban 35 %–39 %-ra esett vissza.

(203)

Az uniós gazdasági ágazat a 2021. évhez képest negatív növekedést könyvelhetett el a figyelembe vett időszakban, különösen 2022-ben és 2023-ban. Az uniós gazdasági ágazat csekély mértékű ellenálló képességről tett tanúbizonyságot a vizsgálati időszakban, amikor az árcsökkentés révén képes volt megnövelni értékesítési volumenét az előző évekéhez képest.

(204)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(205)

A figyelembe vett időszakban az uniós foglalkoztatás állandó szinten volt. Annak ellenére, hogy a figyelembe vett időszakban alacsonyabbak voltak a termelési volumenek, az uniós gazdasági ágazat megtartotta a magasan képzett személyzetet, abban a reményben, hogy a piaci helyzet normalizálódni fog, és visszaállhatnak a magasabb termelési volumenek.

(206)

Az előző preambulumbekezdésből és a (204) preambulumbekezdésből következik, hogy a figyelembe vett időszak alatt a termelési volumen csökkenése miatt a termelékenység jelentősen visszaesett.

(207)

Minden dömpingkülönbözet jóval nagyobb volt a csekély mértékű dömpingkülönbözetet meghatározó küszöbértéknél. Figyelembe véve az érintett országból származó behozatal volumenét és árait, a tényleges dömpingkülönbözetek jelentős hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazatra.

(208)

Az érintett termékkel kapcsolatban ez az első dömpingellenes vizsgálat. Ebből adódóan az esetleges korábbi dömping hatásainak értékeléséhez nem álltak rendelkezésre adatok.

(209)

A panaszosok által az Unióban a független vevők felé felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(210)

A panaszos uniós piaci átlagos értékesítési árai 2021 és 2022 között kivételesen megduplázódtak, majd a következő két évben jelentősen csökkentek a 2022. évi árszinthez képest. A magasabb átlagos értékesítési árak részben az előállítási költségek növekedését, részben pedig a 2022-ben és 2023-ban fennálló sajátos piaci helyzetet tükrözték, amikor Kína két problémás éven ment keresztül a belföldi nyersanyag-ellátási lánc zavarai és az Unióba irányuló tengeri szállítási költségek emelkedése miatt.

(211)

A termelési egységköltség 2021 és 2022 között 67 %-kal nőtt, majd 2023-ban 32 százalékponttal visszaesett. A vizsgálati időszakban a termelési egységköltség 30 %-kal magasabb volt, mint 2021-ben.

(212)

Az uniós gazdasági ágazat átlagos munkaerőköltségei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(213)

Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség 2021 és 2022 között 4 %-kal nőtt. A 2022-ben bekövetkezett bérnövekedés a bizonyos munkavállalóknak az ugyanezen év pénzügyi teljesítményéhez kapcsolódóan kifizetett, felhalmozódott jutalmaknak tudható be. 2023-ban és a vizsgálati időszakban az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség a 2021. évi értékhez 5 %-kal esett vissza a bónuszok csökkenése és a tapasztalt, magas munkaerőköltségű munkavállalók új munkaerővel való helyettesítése miatt.

(214)

Az uniós gazdasági ágazat készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Készletek

(215)

A zárókészletek szintje az első két évben a termelés csökkenő tendenciáját követte. Ezt követően zárókészletek szintje 2023-ban megnövekedett (visszaállt a 2021. évi szintre), majd a vizsgálati időszakban végül csökkent.

(216)

A termelési volumen százalékában kifejezve a készletek szintje a 2021. évi 3–4 %-ról 2022-ben 1–3 %-ra esett vissza. 2023-ban a kimerült készleteket újra fel kellett tölteni. A vizsgálati időszakban a zárókészleteknek a termelés százalékában kifejezett szintje visszatért a 2021. évivel azonos szintre.

(217)

A figyelembe vett időszak egészében a zárókészletek szintje elhanyagolható volt. Jóllehet ez a hatékony készletkezelés jelének tűnhet, az érdemi készletek hiánya valójában veszélyeztette az uniós gazdasági ágazat működési rugalmasságát. A kereslet ingadozásainak hatékony kezeléséhez elengedhetetlen, hogy megfelelő készletek álljanak rendelkezésre.

(218)

A panaszos jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(219)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék uniós független vevőknek megvalósított értékesítéséből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési forgalom százalékában. Az uniós gazdasági ágazat 2021-ben veszteséges volt. 2022-ben a jövedelmezőség [29–33] %-ra ugrott, 2023-ban [13–16] %-ra csökkent, és a vizsgálati időszakban a panaszos csekély, [1–2] %-os nyereséget ért el.

(220)

A 2022 és 2023 közötti kétéves időszakban a jövedelmezőséget a kereslet visszaesése és a Kínából érkező behozatal átmeneti csökkenése által előidézett gazdasági körülmények befolyásolták, amelyeket a terméknek az Unióba történő szállításával kapcsolatos, igen nagy mértékben megnövekedett tengeri szállítási költségek okoztak. 2022-ben és 2023-ban az Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújának 2022-es kezdetét követően kialakult energiaválság és az európai nyersanyagellátási lánc zavarai ellenére (amelyek a kínai termelést is érintették – lásd az 5.2.1. szakaszt), az uniós gazdasági ágazatnak sikerült áthárítania a költségnövekedést az uniós felhasználókra. A termelési költségek tekintetében megfigyelt haszonkulcs 2022-ben kivételesen magas [1 200–1 400] EUR/tonna, 2023-ban pedig [300–500] EUR/tonna volt.

(221)

Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége a vizsgálati időszak alatt kismértékben haladta meg a megtérülési küszöböt, ami a megugrott dömpingelt behozatal hatásának következménye. Az uniós gazdasági ágazat elvesztette az ellenőrzést a termék árképzése felett, tekintettel arra, hogy igen alacsony áron állt rendelkezésre az érintett országból érkező foszforossav, ami a vizsgálati időszak alatt árlenyomáshoz vezetett.

(222)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom a jövedelmezőség tendenciáját követte: pozitívan alakult a figyelembe vett időszakban, lehetővé téve az uniós gazdasági ágazat számára, hogy beruházzon a gépek szükséges karbantartásába és cseréjébe, azonban ez főként 2022-ben volt így.

(223)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazatnak a vizsgált termékkel összefüggő beruházásai éves szinten főleg 2022-ben, a jövedelmezőségi szint megnövekedése után kezdtek bővülni. A figyelembe vett időszak második felében a beruházások szintje a gépek karbantartásával és cseréjével kapcsolatos gyártóüzemi beruházásoknak köszönhetően elérte a mintegy 300 000–500 000 EUR-t.

(224)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. Ez az érték 2021-ben negatív volt, 2020 és 2022 között a jövedelmezőség növekedésével összhangban jelentősen javult, és végül a vizsgálati időszak alatt [9–11] %-ra esett vissza.

(225)

Az uniós gazdasági ágazat jelentős értékesítési volument és [4–7] százalékpontos piaci részesedést veszített a zsugorodó uniós piacon. Az árképzést illetően megjegyzendő, hogy az uniós gazdasági ágazat 2021-ben veszteséges volt, a vizsgálati időszakban csak kismértékben volt nyereséges, azonban 2022-ben és 2023-ban nyereséget könyvelhetett el. A szóban forgó két évben elért nyereség azonban rendkívüli körülményeknek tudható be, és a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége csak kismértékben haladta meg a megtérülési küszöböt.

(226)

A fentiek alapján a Bizottság az eljárás e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(227)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen okozott károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa. Ezek a tényezők a következők: a dömpingelt behozatal hatásai, a sárga foszfor áraiban tapasztalt hirtelen emelkedés hatásai, az egyéb harmadik országokból érkező behozatal hatásai, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, a növekvő előállítási költségek és a csökkenő uniós felhasználás.

(228)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene jelentősen csökkent az uniós piacon, mivel uniós értékesítési volumene 31 %-kal visszaesett. Mivel a felhasználás 21 %-kal csökkent, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése [41–45 %]-ról [35–39 %-ra] esett vissza. Mivel a felhasználás 21 %-kal csökkent, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése [40,5–45 %]-ról [35,4–39,3 %-ra] esett vissza.

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenése teljes mértékben az érintett országból érkező behozatal párhuzamos megnövekedésének tudható be, tekintettel arra, hogy más jelentős importforrás nem volt. Kína [52–58 %]-ról [57–63 %-ra] növelte piaci részesedését. Ugyanakkor a kínai importárak a vizsgálati időszak alatt több mint 25 %-kal kínáltak alá az uniós gazdasági ágazat árainak. Ez jelentős árlenyomást okozott az uniós piacon.

(229)

Az értékesítési volumen csökkenése miatt az uniós gazdasági ágazat termelési mennyisége is jelentősen visszaesett. Versenyképessége megőrzése érdekében az uniós gazdasági ágazat kénytelen volt csökkenteni értékesítési árait (2023-ban 35 %-kal, 2024-ben pedig 15 %-kal), ami kedvezőtlenül befolyásolta a jövedelmezőséget. A vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége alig haladta meg a megtérülési küszöböt.

(230)

A Bizottság az előzőek alapján ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a foszforossav Kínából érkező dömpingelt behozatala jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(231)

A sárga foszfor a fő nyersanyag, amely a foszforossav előállítási költségének több mint 50 %-át teszi ki. Ennek a nyersanyagnak az ára a figyelembe vett időszakban rendkívüli mértékben megemelkedett. Ezért a Bizottság értékelte a sárga foszfor árának emelkedése által az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetére gyakorolt lehetséges káros hatást.

12. táblázat

A sárga foszfor árának alakulása (USD/kg)

(232)

A Bizottság megállapította, hogy a figyelembe vett időszak elején a sárga foszfor ára világszerte rendellenesen emelkedett a piacon. Ez az áremelkedés globális volt, tehát a kínai gyártókat is érintette.

(233)

Az uniós gazdasági ágazat 2022-ben (amikor a kínai behozatal 2021-hez hasonló szinten volt), és még 2023-ban is (amikor a Kínából érkező behozatal 38 %-kal csökkent), tovább tudta hárítani a költségnövekedést vevőire (lásd a 3. táblázatot). Mivel a sárga foszfor ára jelentősen csökkent a vizsgálati időszakban, miközben az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete ugyanebben az időszakban romlott, a sárga foszfor áringadozásai nem gyengítették a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(234)

A harmadik országokból érkező behozatal mennyisége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

13. táblázat

Behozatal harmadik országokból

(235)

A harmadik országokból érkező behozatal a vizsgálati időszakban a felhasználás [0,5–1,5 %]-ának, a figyelembe vett időszak további három évében pedig kevesebb mint 1 %-ának felelt meg (és a vizsgálati időszakban [106–119] tonnát tett ki). Tekintettel a harmadik országokból érkező behozatal ilyen alacsony szintjére, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a harmadik országokból érkező behozatal nem gyengítette a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(236)

Az uniós gazdasági ágazat exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

14. táblázat

Az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye

(237)

A figyelembe vett időszakban az exportvolumen az uniós gazdasági ágazat foszforossav-értékesítésének átlagosan 3 %-át tette ki. Emellett az exportértékesítések visszaesése még relatív értelemben is sokkal markánsabb volt, mint az uniós értékesítés visszaesése. Emellett a Bizottság azt találta, hogy az uniós gazdasági ágazat exportárai következetesen magasabbak voltak az uniós piacon alkalmazott áraknál. A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye nem befolyásolta az uniós gazdasági ágazatot ért kárt.

(238)

A vizsgálat összefüggést mutatott ki az érintett országból érkező dömpingelt behozatal növekedése és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár között. A behozatal volumenének alacsonyabb árak melletti jelentős növekedése erőteljes árnyomást gyakorolt az uniós piacra, és az uniós gazdasági ágazat termelésének, értékesítési volumenének és a hazai piacon mért részesedésének jelentős visszaeséséhez vezetett.

(239)

Az átlagos kínai importárak 2023-tól alacsonyabbak voltak az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési árainál. Ugyanakkor a kínai behozatal piaci részesedése, amely már a figyelembe vett időszak elején is [52–58 %]-on állt, tovább nőtt, mégpedig 8 %-os mértékben. Az értékesítési volumen – és következésképpen a termelési volumen – csökkenése az állandó költségek növekedéséhez vezetett, ami az uniós gazdasági ágazat egységköltségeinek jelentős növekedését eredményezte. Az uniós gazdasági ágazat az árait a megnövekedett termelési költségekhez igazította, de ez olyan árszinthez vezetett, amely nem volt versenyképes a dömpingelt kínai behozatallal szemben, amely abszolút és relatív értelemben továbbra is jelentősen bővült, mégpedig az uniós gazdasági ágazat költség- és értékesítési árainál alacsonyabb árakon. Ez a helyzet jelentős árlenyomást eredményezett az uniós piacon, ami az értékesítés, a piaci részesedés és a jövedelmezőség csökkenéséhez vezetett.

(240)

A Bizottság tehát ok-okozati összefüggést állapított meg a Kínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár között.

(241)

A Bizottság megkülönböztette és elválasztotta egymástól az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait és a dömpingelt behozatal káros hatásait. Ezeknek a tényezőknek az uniós gazdasági ágazatban tapasztalt negatív fejleményekre gyakorolt hatása azonban nem volt jelentős.

(242)

A fentiek alapján a Bizottság a vizsgálat e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(243)

A jelen ügyben a panaszosok előadták, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ennek megfelelően az intézkedések megfelelő szintjére vonatkozó értékelés elvégzéséhez a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban elsőként megállapította annak a vámnak az összegét, amely torzulások hiányában megszüntetné az uniós gazdasági ágazatot érő kárt. Ezt követően megvizsgálta, hogy az országos szinten kiszámított dömpingkülönbözet (lásd a 3.5. szakaszt) magasabb lenne-e, mint a kárkülönbözet (lásd az alábbi (244)–(250) preambulumbekezdést).

(244)

A kár megszűnne, ha az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 7. cikkének (2c) és (2d) bekezdése értelmében képes lenne egy meghatározott irányáron értékesíteni, és ezáltal elérne egy meghatározott nyereségcélt.

(245)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette: a vizsgált országból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget, a költségek, a beruházások, a kutatás-fejlesztés és az innováció teljes költségének fedezéséhez szükséges jövedelmezőséget, valamint azt a jövedelmezőséget, amelyre rendes versenyfeltételek között számítani lehet. Ez a haszonkulcs nem lehet 6 %-nál kisebb.

(246)

Első lépésként a Bizottság a vizsgált országból érkező behozatal növekedése előtt, azaz a 2017 és 2019 közötti időszakban elért jövedelmezőség alapján megállapította azt az alapnyereséget, amely a rendes versenyfeltételek mellett fedezi a teljes költséget. Ezt a haszonkulcsot 9,96 %-ban állapította meg.

(247)

Ez alapján a kárt nem okozó ár a tonnánként [2 400–2 800] EUR tartományba esett, ami a fent említett 10 %-os haszonkulcsnak a panaszos vizsgálati időszak alatti előállítási költségeire történő alkalmazásából adódik.

(248)

Végezetül a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével összhangban megvizsgálta azokat a jövőbeni költségeket, amelyek az intézkedéseknek a 11. cikk (2) bekezdése szerinti alkalmazási időszakában jelentkeznek, és amelyeket az uniós gazdasági ágazatnak viselnie kell az alaprendelet Ia. mellékletében felsorolt ILO-egyezményekből fakadóan, valamint azon többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és az azokhoz fűzött jegyzőkönyvekből fakadóan, amelyeknek az Unió részes fele. Az uniós gazdasági ágazat azonban nem számolt be ilyen jövőbeni költségekről.

(249)

Ennek alapján a Bizottság a fent említett nyereségcélnak (lásd a (246) preambulumbekezdést) a panaszos vizsgálati időszak alatti előállítási költségére való alkalmazásával kiszámította a hasonló termék uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó árát, amely [2 400–2 800] EUR/tonna.

(250)

A Bizottság ezt követően úgy határozta meg a kárkülönbözetet, hogy az érintett országban alkalmazott importárnak az alákínálás-számítás céljából meghatározott súlyozott átlagos értékét összehasonlította a panaszos által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék súlyozott átlagos kárt nem okozó árával. A Bizottság az ebből az összehasonlításból származó különbözetet a behozatal CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékában fejezte ki.

(251)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltak szerint a panaszos elegendő bizonyítékot szolgáltatott a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy az érintett országban a vizsgált termék esetében nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ezért a jelen vizsgálat keretében a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban elemezte ezeket az állítólagos torzulásokat annak megállapítása érdekében, hogy a kár megszüntetéséhez elegendő lenne-e a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám kivetése.

(252)

A panaszban található bizonyítékok szerint a vizsgált termék előállítási költségének [55–60 %]-át kitevő sárga foszforra Kínában 20 %-os kiviteli adó vonatkozik.

(253)

Ezért az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően és az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta a Kínában állítólagosan jelen lévő torzulásokat, a Kínában fennálló minden más olyan torzulást, amely az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének hatálya alá tartozik, továbbá az e torzulás(ok) által a foszforossav Kínában zajló előállítására gyakorolt hatásokat. Tekintettel a kínai kormány és a kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányára, a Bizottság az alaprendelet 18. cikke alapján a rendelkezésre álló tényekre, különösen az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének hatálya alá tartozó nyersanyagpiaci torzulásoknak minősülő korlátozásokat bevezető szabályozási dokumentumokra vonatkozó nyilvánosan hozzáférhető információkra, valamint a panaszban foglalt információkra támaszkodott.

(254)

A Bizottság először is azonosította az érintett termék előállítása során felhasznált fő nyersanyagokat. A Bizottság fő nyersanyagnak azokat a nyersanyagokat tekintette, amelyekről valószínűsíthető, hogy az érintett termék előállítási költségének legalább 17 %-át képviselik. A Bizottság megállapította, hogy csak a sárga foszfor felel meg e feltételnek.

(255)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a sárga foszfor kínai árát torzítja-e az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésében felsorolt intézkedések valamelyike: kettős árképzési rendszerek, exportadók, exportkülönadók, exportkvóták, exporttilalom, az exportra kivetett fiskális célú adók, engedélyezési előírások, minimum exportár, a hozzáadottérték-adó (héa) visszatérítésének csökkentése vagy megvonása, az exportőrök korlátozása a vámkezelés helyének megválasztásában, minősített exportőrök jegyzéke, belföldi piaci kötelezettségek, saját célú bányászat.

(256)

A panaszos hivatkozott az Államtanács Vámtarifa-bizottságának az egyes termékekre vonatkozó exportvámok kiigazításáról szóló 2009. évi 6. sz. közleményére (96), amely szerint „a sárga foszforra kivetett exportvám mértéke a továbbiakban is 20 %-os marad”. A Bizottság megerősítette, hogy az intézkedés a vizsgálati időszak alatt is hatályban volt (97).

(257)

A Bizottság megállapította, hogy a sárga foszfor kínai árát torzította az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésében felsorolt intézkedések egyike, nevezetesen egy exportadó.

(258)

Ezt követően a Bizottság összehasonlította a sárga foszfor kínai árát a reprezentatív nemzetközi piac(ok) áraival. A panasz a Business AnalytIQ piaci információs szolgáltató által közzétett, nyilvánosan elérhető árindexre hivatkozott. Ez a forrás a vizsgálati időszakra nézve havi rendszerességű adatokkal szolgált a sárga foszfor Kínában, az Egyesült Államokban, Európában és Délkelet-Ázsiában érvényesített árával kapcsolatban. Emellett a Bizottság a sárga foszfornak a reprezentatív országban (Brazíliában) megállapított torzulástól mentes értékét vette figyelembe. A Bizottság megállapította, hogy ezeken a nemzetközi piacokon az árak 22 %-kal (Európa), illetve 67 %-kal (Brazília) voltak magasabbak, mint Kínában.

(259)

Végezetül, a Bizottság megvizsgálta, hogy a (256) preambulumbekezdésben ismertetett exportadó hatásának kitett sárga foszfor költségei adják-e az érintett termék előállítási költségének legalább 17 %-át. Tekintettel a kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányára, a Bizottság a panaszos termelési költségeire hagyatkozott. Ehhez a számításhoz a nyersanyagnak a reprezentatív nemzetközi piacokon kialakult torzításmentes árát vette figyelembe, melyet a (258) preambulumbekezdés említ. A Bizottság megállapította, hogy a sárga foszfor a panaszosnál jelentkező tényleges előállítási költségnek legalább 50 %-át tette ki.

(260)

Emiatt a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a sárga foszfor esetében az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében torzulás áll fenn.

(261)

Az alaprendelet 7. cikkének (2b) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy egyértelműen megállapítható-e az, hogy az Uniónak érdekében áll az ideiglenes vámoknak az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban történő megállapítása. Az uniós érdek meghatározása a jelen vizsgálathoz kapcsolódó összes releváns információ mérlegelésén alapult, ideértve az exportáló országban rendelkezésre álló szabad kapacitásokat, a nyersanyagokért folyó versenyt és az uniós vállalatok beszállítói láncaira gyakorolt hatásokat is.

(262)

A Bizottság megállapította, hogy a foszforossav kínai gyártói kivételesen nagy szabad termelési kapacitással rendelkeznek, ami komoly kockázatot jelent arra nézve, hogy az uniós piacra irányuló kivitel az intézkedések esetleges bevezetését követően is folytatódik. A panaszban szereplő bizonyítékok szerint a teljes kínai beépített kapacitás több mint negyvenszerese az uniós felhasználás volumenének. E kapacitás mintegy 23 %-a kihasználatlan maradt a vizsgálati időszak alatt, ezért könnyen átirányítható volt az Unióba irányuló exportra.

(263)

A Bizottság elemezte a foszforossav előállításához használt fő nyersanyaghoz kapcsolódó piaci feltételeket. A sárga foszfor, amely a foszforossav előállítása során használt fő inputanyag, 20 %-os exportadó alá esik Kínában. Ez az intézkedés korlátozza a nemzetközi kínálatot, és mesterségesen alacsonyan tartja a kínai belföldi árakat, ami költségelőnyt biztosít a kínai gyártók számára. A sárga foszfor költségei a foszforossav előállítási költségének [55–60 %-át] teszik ki. Ez a jelentős költségkülönbség torzítja a versenyt, és strukturális hátrányba hozza az uniós gyártókat.

(264)

A Bizottság elemezte az intézkedések bevezetésének az uniós ellátási láncokra gyakorolt lehetséges hatását, beleértve a downstream piacra és az érintett termék Unión belüli elérhetőségére gyakorolt hatásokat is. Ez az értékelés az együttműködő érdekelt felek által szolgáltatott információkon alapult. Csak egy felhasználó nyújtott be teljes választ a kérdőívre, ezért a Bizottság elsősorban az e felhasználó által szolgáltatott adatokra támaszkodott. Az elemzés kimutatta, hogy az intézkedések bevezetése nem gyakorolna jelentős kedvezőtlen hatást e felhasználó jövedelmezőségére, mely fenntartható szinten maradna, lehetővé téve e felhasználó számára, hogy jelentős zavarok nélkül folytassa működését. A Bizottság megállapította továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazat elegendő kihasználatlan kapacitással rendelkezik a termelés növeléséhez, és ezáltal az uniós kereslet nagyobb részének kielégítéséhez.

(265)

A jelen vizsgálathoz kapcsolódó valamennyi releváns információ értékelése alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az Uniónak érdekében áll az ideiglenes vámok összegének az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban történő meghatározása.

(266)

A fenti értékelés alapján az ideiglenes dömpingellenes vámokat az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban az alábbiak szinten indokolt megállapítani:

(267)

Miután az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének alkalmazása mellett döntött, a Bizottság az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére egyértelműen kijelenthető-e, hogy a jelen ügyben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek meghatározása a különböző érintett érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(268)

A panaszt benyújtó uniós gyártó, amely a szabadpiacon rendelkezésre álló teljes uniós termelést képviseli, teljes mértékben együttműködött a vizsgálatban, és hangot adott annak, hogy érdekében áll az intézkedések bevezetése. A másik uniós gyártó, az Italmatch szintén teljes mértékben együttműködött azáltal, hogy célzott válaszokat adott a kérdőívekre.

(269)

A vámok kivetése várhatóan helyreállítja a tisztességes kereskedelmi feltételeket az uniós piacon, és lehetővé teszi az uniós gazdasági ágazat számára, hogy felépüljön a vizsgálati időszak alatt elszenvedett jelentős kár hatásaiból. Konkrétabban: az intézkedések lehetővé tennék az uniós gyártó számára, hogy visszaszerezze az elveszített értékesítési volumenét és piaci részesedését, javítsa a jövedelmezőséget, és biztosítsa a gyártólétesítmények fenntartható működését. Az intézkedések bevezetése tehát valószínűleg kedvező hatással lesz az uniós gazdasági ágazat életképességére és hosszú távú versenyképességére.

(270)

Intézkedések hiányában a kínai exportáló gyártók továbbra is dömpingelt árakon exportálnák az érintett terméket az Unióba, ami tovább csökkentené az uniós piaci árakat, és rontaná az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét. Ez aláásná az uniós gazdasági ágazat beruházási, innovációs és termelési kapacitását, ami végső soron életképességét veszélyeztetné.

(271)

Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Kínából származó behozatalra vonatkozó intézkedések bevezetése az uniós gazdasági ágazat érdekében állna.

(272)

A Bizottság uniós importőröktől vagy kereskedőktől nem kapott választ a kérdőívre. Egy importőr (S. Goldmann GmbH & Co. KG, Németország) írásbeli beadványt nyújtott be, amelyben ellenezte az intézkedéseket.

(273)

A Goldmann előadta, hogy az intézkedések monopolhelyzetbe hoznák a panaszost, ami valószínűleg növelné saját költségeit, és veszélyeztetné az uniós ellátási láncot is, tekintettel arra, hogy az ICL nem tudja lefedni a teljes keresletet. Az ellátási lánc biztonságát illetően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a foszforossav kizárólag a panaszostól és a kínai gyártóktól szerezhető be. Ha az uniós gazdasági ágazat megszűnne, a foszforossavat kizárólag Kínából lehetne beszerezni. Az uniós gazdasági ágazat monopolhelyzetét illetően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések valamennyi fél számára helyreállítanák a tisztességes kereskedelmi feltételeket; a feldolgozóipar továbbra is beszerezhetne anyagokat Kínából, de immár tisztességes, nem dömpingelt árakon.

(274)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy nem nyújtottak be elegendő bizonyítékot annak alátámasztására, hogy a Kínából származó foszforossav behozatalát érintő dömpingellenes vámok kivetése tartósan kedvezőtlen hatást gyakorolna az importőrök vagy kereskedők jövedelmezőségére.

(275)

Az egyik felhasználó, a Giovanni Bozzetto Spa a vizsgálat során jelentkezett, és kitöltött egy kérdőívet, valamint írásbeli beadványt nyújtott be, melyben ellenezte az intézkedéseket. A foszforossav az egyik olyan nyersanyag, amelyet a Bozzetto mosószerek és a vízkezelő készítmények gyártása során felhasznál.

(276)

A Bizottság a vállalat által a kérdőívre adott válaszában közölt adatok és a Kínából érkező teljes behozatal 3. táblázatban bemutatott adatai alapján megállapította, hogy az érintett termék Kínából az Unióba irányuló teljes behozatalának 15–25 %-a a Bozzettóhoz érkezett.

(277)

A Bozetto előadta, hogy az intézkedések monopolhelyzetbe hoznák a panaszost, ami valószínűleg növelné saját költségeit, és veszélyeztetné az uniós ellátási láncot is, tekintettel arra, hogy az ICL nem tudja kielégíteni a teljes keresletet.

(278)

Az ellátási lánc biztonságára gyakorolt hatásokat illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a dömpingellenes intézkedések célja nem a behozatal megakadályozása, hanem az, hogy minden fél számára helyreállítsák a tisztességes kereskedelmi feltételeket; a downstream gazdasági ágazat továbbra is beszerezhetne anyagokat Kínából, így az uniós gazdasági ágazat nem kerülne monopolhelyzetbe. Ezzel szemben ha az uniós gazdasági ágazat megszűnne, a foszforossavat kizárólag Kínából lehetne beszerezni.

(279)

A Bozzetto aggályainak adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a vertikálisan integrált kínai gyártók esetleg képesek lesznek megkerülni az intézkedéseket úgy, hogy a foszforossavat további feldolgozás útján foszfonátokká alakítják, majd ezt a továbbfeldolgozott terméket exportálják az Unióba, torzítva a versenyt a foszfonátok uniós piacán. Ebben az esetben a továbbfeldolgozott termékeket előállító harmadik országbeli vegyianyag-gyártók versenyelőnyt szereznének az uniós gyártókkal szemben, mivel továbbra is dömpingellenes vámok nélkül vásárolnának kínai foszforossavat, és így alacsonyabb áron értékesítenék a végterméket az Unióban. Emellett a harmadik országbeli foszforossav-importőrök célzott vegyítés tevékenységeket végezhetnének a Kínából származó termék tekintetében, és kijátszthatnák az intézkedéseket azáltal, hogy a terméket exportálják az uniós piacra.

(280)

Az esetleges kijátszást és a downstream termékpiacokon esetlegesen megugró behozatalt illetően megjegyzendő, hogy a Bizottság megfelelő eszközökkel rendelkezik e problémák kezelésére, amennyiben azok felmerülnek.

(281)

A fentiek alapján a Bizottság megállapította, hogy nem álltak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján a Kínából származó foszforossav behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése a vizsgálat e szakaszában nem szolgálná az Unió érdekét.

(282)

A Bizottságnak a dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések szintjével és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetései alapján ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(283)

A Kínából származó foszforossav behozatalára vonatkozóan az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének megfelelően ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni. A Bizottság a (266) preambulumbekezdésben arra a következtetésre jutott, hogy a kár megszüntetésének megfelelő szintje a dömpingkülönbözet.

(284)

A fentiek alapján a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett ideiglenes dömpingellenes vámot 122,8 %-os szinten kell megállapítani.

(285)

Ez a vámtétel kizárólag az érintett országból származó érintett termék behozatalára vonatkozik.

(286)

A (3) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalaira. A nyilvántartásba vételnek az volt a célja, hogy az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésével összhangban a vámok visszaható hatállyal beszedhetők legyenek.

(287)

Az eljárás ideiglenes szakaszában megfogalmazott ténymegállapítások tükrében a behozatalok nyilvántartásba vételét meg kell szüntetni.

(288)

Az eljárás e szakaszában nem született döntés a dömpingellenes intézkedések esetleges visszamenőleges hatályú alkalmazásáról.

(289)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban tájékoztatta az érdekelt feleket az ideiglenes vámok tervezett kivetéséről. A Bizottság ezt a tájékoztatást a Kereskedelmi és Gazdasági Biztonsági Főigazgatóság internetes honlapján keresztül a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tette. Az érdekelt felek három munkanapot kaptak arra, hogy a kifejezetten nekik megküldött számítások helytállóságával kapcsolatban észrevételeket tegyenek.

(290)

Három együttműködő kínai vállalat nyújtott be észrevételeket a határidőn belül. Ezek azonban nem érintették a számítások pontosságát. Ezekkel az észrevételekkel a Bizottság ezért a vizsgálat végleges szakaszában foglalkozik majd.

(291)

A megfelelő ügyintézés érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy egy meghatározott határidőig tegyenek írásbeli észrevételeket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(292)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatos ténymegállapítások ideiglenesek, és a vizsgálat végleges szakaszában módosíthatók,