(1)

Azon lakóhelyüket elhagyni kényszerült, Ukrajnából érkező személyek számára, akik Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja miatt származási országukba vagy régiójukba nem tudnak visszatérni, 2027. március 4-ig átmeneti védelem van érvényben, amelyet az (EU) 2022/382 tanácsi végrehajtási határozat (1) aktivált, valamint az (EU) 2023/2409 (2), az (EU) 2024/1836 (3) és az (EU) 2025/1460 (4) tanácsi végrehajtási határozat meghosszabbított. Az átmeneti védelem – bár továbbra is az Uniónak az ukrán néppel való szolidaritásáról tanúskodik – természeténél fogva átmeneti. Ezért elő kell készíteni az említett jogállás fokozatos, fenntartható és jól koordinált megszüntetését akkorra, amikor az ukrajnai körülmények alkalmasak az átmeneti védelem megszüntetésének lehetővé tételére, figyelembe véve ugyanakkor Ukrajna kapacitását és újjáépítési szükségleteit is.

(2)

Az átmeneti védelem jövőjéről és lejártáról folytatott megbeszélések keretében a tagállamok uniós szinten összehangolt megközelítést szorgalmaztak. A 2001/55/EK tanácsi irányelv (5) által biztosított átmeneti védelem aktiválását követően szerzett tagállami tapasztalatokra építve, alapvetően fontos e folyamat során uniós szinten garantálni a felelősség megosztását valamennyi tagállam között.

(3)

A védelmet kérő személyek érdekeit szem előtt tartva, a 2001/55/EK irányelv által biztosított átmeneti védelem – Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújával összefüggésben történő – aktiválásának egyik célkitűzése annak megelőzése volt, hogy a tagállamok menekültügyi rendszerei túlterheltté váljanak, és ne legyenek képesek feldolgozni a nagyszámú nemzetközi védelem iránti kérelmet anélkül, hogy ez hátrányosan hatna a működésük hatékonyságára. Az említett célkitűzés az említett személyek számára biztosított átmeneti védelem megszüntetésének feltérképezése során is kulcsfontosságú marad. Ezen túlmenően Ukrajnának még békehelyzetben is időre lesz szüksége ahhoz, hogy képes legyen újra fogadni mindenkit, aki a háború miatt lakóhelye elhagyására kényszerült. Ukrajnának a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek reintegrálására irányuló erőfeszítései terén való támogatása érdekében ezért fontos, hogy a megszüntetési folyamatot rugalmasan, fokozatosan és az érintett személyek egyéni helyzetének figyelembe vételével menedzseljék. Az említett megszüntetési folyamat során ezért ki kell elégíteni az Unióban jelenleg átmeneti védelemben részesülők szükségleteit, valamint Ukrajna szükségleteit is, megőrizve ugyanakkor a tagállamok menekültügyi rendszereinek integritását.

(4)

A lakóhelyüket elhagyni kényszerült, Ukrajnából érkező és átmeneti védelmet élvező személyek közül sokan már évek óta az Unióban élnek, és beilleszkedtek az őket befogadó közösségekbe azáltal, hogy megtanulják a nyelvüket, munkát vállalnak, és oktatásban vesznek részt. Amennyiben a nemzeti jog vagy a közigazgatási gyakorlat alapján már lehetséges, a tagállamoknak minden lehetőséget fel kell használniuk arra, hogy az említett személyek számára lehetővé tegyék, hogy áttérjenek az Unión belüli jelenlegi helyzetüket jobban tükröző nemzeti jogállásokra, amennyiben a jogszerű tartózkodás egyéb okokból történő folytatásának feltételei teljesülnek. Ilyen nemzeti jogállások közé tartozhatnak például a munkavállaláson, önfoglalkoztatáson, szakmai képzésen vagy oktatáson és kutatáson, családi vagy egyéb indokon alapuló tartózkodási engedélyek, vagy speciális tartózkodási engedélyek. A tagállamoknak ezért elő kell mozdítaniuk és meg kell könnyíteniük az átmeneti védelem megszüntetését azáltal, hogy egyértelmű tájékoztatással segítik az érintett személyeket annak megértésében, hogy milyen előnyökkel és jogokkal járnak az említett egyéb nemzeti jogállások az átmeneti védelemhez vagy a nemzetközi védelem más formáihoz képest.

(5)

Azzal a céllal, hogy támogassák az átmeneti védelmet élvező személyek egyéb jogállásokra való áttérését, és számukra alternatív lehetőséget kínáljanak a példa nélküli körülmények között, továbbá annak érdekében, hogy biztosítsák a folytonosságot, és elkerüljék a jogellenes tartózkodás helyzeteit, a tagállamoknak – különösen, ha a nemzeti jogállásokhoz való hozzáférés nem lehetséges – lehetővé kell tenniük az átmeneti védelmet élvező olyan személyek számára, akik egyébként az uniós jog alapján egy másik jogállásra is jogosultak volnának, hogy az (EU) 2016/801 (6), az (EU) 2021/1883 (7) és az (EU) 2024/1233 európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) szerinti engedélyeket kérelmezzenek. Az említett irányelvek szerinti engedélyek megadása lehetséges, feltéve, hogy az érintett személyek egyidejűleg nem rendelkeznek átmeneti védelemmel az Unióban. Következésképpen, a tagállamoknak a lehető leghamarabb – de legkésőbb az engedély iránti kérelem benyújtásakor – tájékoztatniuk kell az átmeneti védelmet élvező személyeket az átmeneti védelmi jogállás által biztosított jogok és az említett irányelvek alapján biztosított jogok közötti különbségről. A tagállamoknak a lehető leghamarabb – de legkésőbb a kérelem benyújtásakor – tájékoztatniuk kell őket arról is, hogy egyidejűleg nem élvezhetnek átmeneti védelmet és kaphatnak valamely, az említett irányelvek szerinti engedélyt.

(6)

Ahhoz, hogy a tagállamok készen álljanak az (EU) 2022/382 végrehajtási határozat által aktivált átmeneti védelem esetleges megszüntetésére, alapvető fontosságú biztosítani, hogy az Ukrajnába a visszailleszkedés céljával történő hazatérésre rendezett és humánus módon kerüljön sor, és, hogy figyelembe vegyék a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek eltérő egyéni körülményeit, támogatva azokat, akik hajlandóak és képesek visszatérni Ukrajnába. Míg egyes személyek lehet, hogy már rövid időn belül haza kívánnának térni, másoknak sajátos körülményeik miatt több időre lehet szükségük. Ugyancsak fontos figyelembe venni Ukrajna arra vonatkozó kapacitását, hogy fenntartható módon reintegrálja a háború miatt lakóhelyét elhagyni kényszerült valamennyi személyt. Ezért a tagállamoknak – valamennyi említett megfontolást figyelembe véve, a 2001/55/EK irányelv 21. és 23. cikkében már biztosított eszközök teljes körű felhasználásával és kiterjesztésével – olyan intézkedéseket kell hozniuk, amelyek előkészítik az utat a zökkenőmentes és fenntartható ukrajnai visszailleszkedés előtt.

(7)

Az Unió – nevezetesen az (EU) 2024/792 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (9) létrehozott Ukrajna-eszközön keresztül – átfogó támogatást nyújt Ukrajnának az Oroszország agressziós háborúja okozta társadalmi, gazdasági és környezeti következmények kezeléséhez, hozzájárulva az ország helyreállításához, újjáépítéséhez és modernizálásához, valamint az ukrán társadalom háború utáni helyreállításához, többek között azon társadalmi és gazdasági feltételek megteremtésével, amelyek megkönnyítik a belső menekültek és az Unióban átmeneti védelmet élvező személyek számára a hazatérést, amint azt a körülmények megengedik, vagy ha amellett döntenek.

(8)

Az Ukrajnába való hazatérést fontolgató személyek számára lehetővé kell tenni, hogy megalapozott döntéseket hozzanak, ami a visszatérésük fenntarthatóságához is hozzájárulna. A lakóhelyüket elhagyni kényszerült, Ukrajnából érkező személyek számára biztosított átmeneti védelem zökkenőmentes megszüntetésével összefüggésben a tagállamoknak strukturáltabb megközelítést kell kialakítaniuk a 2001/55/EK irányelv 21. cikkének (1) bekezdésében biztosított – saját finanszírozási alapon történő – felderítő látogatások előmozdítására. Az említett látogatások bizalomépítő intézkedésként szolgálhatnának az Unióban átmeneti védelmet élvező személyek számára, mivel lehetővé tennék számukra, hogy felkeressék családjukat vagy tulajdonukat, vagy felmérjék a pusztítás mértékét a közösségükben és az Ukrajnában uralkodó általános körülményeket. Az eredményességük növelése és az azokkal való visszaélés megelőzése érdekében a tagállamoknak meg kell határozniuk a paramétereket, feltételeket és követelményeket az ilyen látogatásokra vonatkozóan. Minden ilyen paramétert, feltételt és követelményt koordinálni kell a többi tagállammal, és azokat átlátható módon kell meghatározni és kommunikálni. E célból a tagállamoknak kapcsolattartó pontokat kell létrehozniuk.

(9)

A tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket azon személyek önkéntes visszatérésének lehetővé tétele érdekében, akiknek az átmeneti védelme véget ért, a 2001/55/EK irányelv 21. cikkének (1) bekezdésében foglaltak szerint. A tagállamoknak e célból speciális önkéntes visszatérési programokról kell rendelkezniük, amelyekhez igénybe vehetik a nemzetközi szervezetek által biztosított támogatást. A hatékonyságuk biztosítása és a visszaélés kockázatainak elkerülése érdekében az említett programokat gondosan kell kialakítani, átfogóvá kell tenni, és megfelelően kell kommunikálni, figyelembe véve Ukrajna szükségleteit és kapacitását, valamint a lakóhelyüket elhagyni kényszerült, Ukrajnából érkező, az Unióban átmeneti védelmet élvező személyek szükségleteit és az Ukrajnában maradt személyek helyzetét, a társadalmi kohézió fenntartása érdekében. Ezért minden ilyen programnak – az egyéni csomagok helyett – a visszailleszkedés támogatását kell előnyben részesítenie, amelyhez Ukrajnában uniós finanszírozás áll majd rendelkezésre. Az ilyen programokra való jogosultság feltételeit egyértelműen kell meghatározni, és elő kell írni, hogy az azokban részesülni kívánó személyeknek regisztrálniuk kell. A tagállamok mérlegelhetik, hogy az említett programok részeként segítséget nyújtanak a távozás megszervezéséhez, például Ukrajna ugyanazon területére. Az (EU) 2019/1896 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (10) létrehozott Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) – a megbízatásának korlátain belül – logisztikai támogatással segítheti a tagállamokat.

(10)

Bár az önkéntes visszatérési programoknak korlátozott és határozott időtartamúaknak kell lenniük, elegendő időt kell biztosítaniuk arra, hogy az ukrán hatóságokkal megfelelő koordinációt lehessen folytatni a hazatérők közösségeikbe való fokozatos és megfelelő beilleszkedésének megkönnyítése érdekében, többek között az alapvető szolgáltatásokhoz és infrastruktúrákhoz, mint például a szálláshoz, a lakhatáshoz vagy az orvosi ellátáshoz való hozzáférés területén. Ezért – többek között az önkéntes visszatérési programok kezdeti időtartamának az összes tagállammal és az ukrán hatóságokkal történő összehangolása érdekében – az önkéntes visszatérési programoknak az említett célok elérését lehetővé tevő távozási időszakot kell előírniuk, nevezetesen egy elvben egyéves időszakot. A tagállamok számára az (EU) 2021/1147 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (11) létrehozott Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (MMIA) keretében támogatás áll rendelkezésre az Ukrajnából érkező, lakóhelyüket elhagyni kényszerült, átmeneti védelmet élvező személyekkel kapcsolatos pénzügyi szükségletek kezelésére, és a támogatás hozzájárulhat az önkéntes visszatérési programok finanszírozásához is. Az önkéntes visszatérési programok időtartama alatt az érintett személyek számára lehetővé kell tenni, hogy továbbra is jogszerűen tartózkodjanak azon tagállamban, amelyben átmeneti védelmet élveznek. Mivel a helyi viszonyok ezen ajánlás elfogadásának időpontja és az átmeneti védelem lejárta között még változhatnak, és előfordulhat, hogy az önkéntes visszatérési programokban eredetileg biztosított idő nem elegendő a fokozatos és fenntartható ukrajnai visszailleszkedés biztosításához, a tagállamoknak egymás között és az ukrán hatóságokkal koordinációt kell folytatniuk az önkéntes visszatérési programjaik szerinti önkéntes távozásra vonatkozó, eltérő vagy meghosszabbított határidő meghatározásáról. Az önkéntes visszatérési programokra vonatkozó intézkedések nem érintik a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (12).

(11)

A tagállamoknak – a tartózkodási engedélyeknek az önkéntes visszatérési programokba regisztrált személyek számára történő esetleges egyedi kiadásához kapcsolódó adminisztratív terhek csökkentése érdekében – élniük kell a 2001/55/EK irányelv 21. cikkének (3) bekezdésében biztosított lehetőséggel, hogy a 2001/55/EK irányelv III. fejezetében meghatározott, az átmeneti védelemhez kapcsolódó valamennyi alkalmazandó jogot – az (EU) 2022/382 végrehajtási határozat lejártának időpontján túl, a lakóhelyét elhagyni kényszerült személy Ukrajnába való visszatérésének időpontjáig vagy a releváns önkéntes visszatérési program szerinti önkéntes távozásra vonatkozó határidő lejártáig – kiterjesszék azon személyekre, akik az (EU) 2022/382 végrehajtási határozat alapján átmeneti védelmet élveztek, és valamely önkéntes visszatérési programban vesznek részt. Emellett a folytonosság biztosítása és az átmeneti védelem lejártát közvetlenül követő jogellenes tartózkodás elkerülése érdekében, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy azon személyek, akik átmeneti védelmet élveztek, az (EU) 2022/382 végrehajtási határozat lejárta és az önkéntes visszatérési programba való regisztráció határidejének lejárta közötti időszakban jogszerűen tartózkodhassanak a területükön.

(12)

Lehetséges, hogy az (EU) 2022/382 végrehajtási határozat lejártának pontos időpontjában Ukrajna nem lesz abban a helyzetben, hogy az egészségi állapotukhoz kapcsolódó szükségletektől eltérő, speciális szükségletekkel rendelkező személyek igényeiről gondoskodjon. Az Ukrajnába történő, olyan fenntartható visszatérés biztosítása érdekében, amely figyelembe veszi Ukrajnának az ilyen személyek szükségleteinek kielégítésére vonatkozó kapacitását, a tagállamoknak a 2001/55/EK irányelv 23. cikkének (1) bekezdését átültető nemzeti jogi rendelkezéseket az egészségi állapotukhoz kapcsolódó szükségletektől eltérő, speciális szükségletekkel rendelkező személyekre is alkalmazniuk kell, és meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket az Unióban való jogszerű tartózkodásuk folytatását biztosító feltételekre vonatkozóan. A tagállamoknak adott esetben biztosítaniuk kell, hogy a tartózkodás feltételei figyelembe vegyék az érintett személyek speciális szükségleteit. Az ilyen tartózkodásnak véget kell érnie, amint Ukrajna képes biztosítani az érintett személyek speciális szükségleteit.

(13)

A tagállamoknak élniük kell a 2001/55/EK irányelv 23. cikkének (2) bekezdésében biztosított azon lehetőséggel, hogy – az (EU) 2022/382 végrehajtási határozat által biztosított átmeneti védelem időtartamán túl is – lehetővé tegyék a területükön való tartózkodást a lakóhelyüket elhagyni kényszerült, Ukrajnából érkező azon személyek számára, akiknek gyermekei valamely tagállamban iskolába járó kiskorúak, annak lehetővé tétele érdekében, hogy az említett gyermekek befejezzék az említett végrehajtási határozat lejártakor folyamatban lévő iskolai időszakot, általában a tanévet.

(14)

A megfelelő tájékoztatás biztosítása és annak elősegítése érdekében, hogy az átmeneti védelmet élvező személyek a tények teljes ismeretében megalapozott döntéseket hozzanak, fontos maximálisan kihasználni a meglévő eszközöket és csatornákat, és elkerülni a párhuzamos erőfeszítéseket. E célból a tagállamok használhatnak lehetséges egységközpontokat, amelyeket a területükön hoztak vagy hoznak létre a külföldön élő ukránokkal való összeköttetés fenntartásának elősegítésére. Egységközpontokat kell alkalmazni az egyéb jogállásokra való áttéresre, a felderítő látogatásokra és az önkéntes visszatérési programokra vonatkozó tájékoztatás nyújtására, vagy annak megjelölésére, hogy hol kapható ilyen tájékoztatás. Az egységközpontok támogatása érdekében a tagállamok felhasználhatják a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap forrásait, ideértve az (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletben (13) meghatározott 2021-2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatából és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap keretében végrehajtott tagállami programok félidős felülvizsgálatából eredő, további allokációkat is. E célból nemzetközi szervezetektől és harmadik országoktól is kapható támogatás. Az erőfeszítések hatékonyabbá tétele érdekében a Tanács arra ösztönzi a tagállamokat, hogy integrálják a nemzetközi szervezetek által kínált tudást, kapacitásokat és hálózatokat az egységközpontok létrehozására irányuló egyéni terveikbe. Emellett kialakíthatók az uniós kommunikációhoz igazodó tájékoztatási kampányok is.

(15)

Ezen ajánlás végrehajtása tekintetében a koordinált megközelítésnek a tagállamok körében és az ukrán hatóságokkal való biztosítása érdekében, a tagállamoknak – a különböző releváns fórumokon, többek között az (EU) 2022/382 végrehajtási határozatban említett szolidaritási platformon, amelyre – akárcsak a releváns tanácsi előkészítő szervekbe, azok megbízatásának és felelősségi körének keretein belül – az ukrán hatóságok meghívást kaphatnak, továbbra is koordinálniuk kell, információt cserélniük, és nyomon követniük a helyi viszonyokat.

(16)

Mivel a lakóhelyüket elhagyni kényszerült, Ukrajnából érkező személyek számára biztosított átmeneti védelem megszüntetése jelentős változásokat fog eredményezni a jogállásukban, alapvető, hogy pontos kép álljon rendelkezésre a helyzet alakulásáról. Figyelembe véve, többek között, az Európai Unió Bíróságának a C-753/23. sz. ügyben hozott ítéletét (14), és különösen annak 30. pontját, a tagállamoknak még több erőfeszítést kell tenniük, hogy rendszeresen és azonnal frissítsék az átmeneti védelemre, többek között az inaktív regisztrációkra vonatkozó adataikat az átmeneti védelemben részesülő személyek nyilvántartásba vételére szolgáló platformon, valamint a migrációs felkészültségi és válságkezelési hálózaton belül.

(17)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban Írország 2025. július 22-én levélben bejelentette, hogy részt kíván venni ennek az ajánlásnak az elfogadásában és alkalmazásában.

(18)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek az ajánlásnak az elfogadásában, és az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,