(1)   Ez a rendelet többéves tervet (a továbbiakban: a terv) hoz létre a Földközi-tenger nyugati térségében élő tengerfenéki állományok védelmére és fenntartható kiaknázására vonatkozóan.

(2)   Ez a rendelet a következő állományokra alkalmazandó:

(3)   Ez a rendelet a (2) bekezdésben felsorolt állományok halászata közben a Földközi-tenger nyugati térségében járulékosan kifogott állományokra is alkalmazandó. E rendelet a Földközi-tenger nyugati térségében kifogott, tengerfenéken élő más állományokra is alkalmazandó, amelyek tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő adat.

(4)   Ez a rendelet az uniós vizeken vagy a Földközi-tenger nyugati térségének uniós vizein kívül tevékenykedő uniós halászhajók által folytatott, a (2) és (3) bekezdésben említett, tengerfenéken élő állományok fogására irányuló kereskedelmi halászatra alkalmazandó.

(5)   Ez a rendelet a Földközi-tenger nyugati térségében található uniós vizeken érvényes kirakodási kötelezettség végrehajtásának részleteit is meghatározza az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó fajok valamennyi olyan állománya esetében, amelyek kifogása tengerfenéki halászat során történik.

(6)   Ez a rendelet a 14. cikkben meghatározottak szerinti olyan technikai intézkedéseket irányoz elő, amelyek a Földközi-tenger nyugati térségében valamennyi állomány tekintetében alkalmazandók.

(1)   A tervnek olyan halászati erőkifejtési rendszeren kell alapulnia, melynek célja, hogy hozzájáruljon a közös halászati politika 1380/2013/EU rendelet 2. cikkében felsorolt célkitűzéseinek az eléréséhez, különösen azáltal, hogy elővigyázatossági megközelítést alkalmaz a halászati gazdálkodás vonatkozásában, valamint annak biztosítására kell törekednie, hogy a tengerek élő biológiai erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa és olyan szinten tartsa a halászott fajok állományát, amely meghaladja a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szintet.

(2)   A tervnek hozzá kell járulnia a visszadobás gyakorlatának felszámolásához, amennyire lehetséges elkerülve és csökkentve a nem szándékos fogásokat, valamint az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében megállapított kirakodási kötelezettség végrehajtásához az e rendelet hatálya alá tartozó azon fajok esetében, amelyekre az uniós jogszabályok értelmében minimális állományvédelmi referenciaméret vonatkozik.

(3)   A tervnek a halászati gazdálkodásra az ökoszisztéma-alapú megközelítést kell alkalmaznia annak biztosítása érdekében, hogy a halászati tevékenységek tengeri ökoszisztémákra gyakorolt kedvezőtlen hatásai a lehető legkisebbek legyenek. Összhangban kell állnia az Unió környezetvédelmi jogszabályaival, különösen a jó környezeti állapot 2020-ig történő elérésére irányuló célkitűzéssel a 2008/56/EK irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározottak szerint.

(4)   A tervnek különösen a következőkre kell törekednie:

(5)   A terv szerinti intézkedéseket a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján kell meghozni.

(1)   A halászati mortalitás 2. cikkben meghatározott FMFH tartományoknak megfelelő célértékét az érintett állományok vonatkozásában fokozatosan, egyre növekvő jelleggel, lehetőség szerint 2020-ig, de legkésőbb 2025. január 1-jéig kell elérni, és ezt követően az FMFH tartományokon belül kell tartani.

(2)   A terv alapján meghatározott FMFH tartományokat elsősorban a HTMGB-től vagy egy hasonló, uniós vagy nemzetközi szinten elismert független tudományos szervtől kell kérni.

(3)   Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdésével összhangban, amikor a Tanács meghatározza a legnagyobb megengedett halászati erőkifejtést, az egyes halászati erőkifejtési csoportokra vonatkozó említett halászati erőkifejtést az adott pillanatban a legsérülékenyebb állomány tekintetében rendelkezésre álló FMFH tartományon belül kell meghatároznia.

(4)   Az (1) és (3) bekezdés ellenére a legnagyobb megengedett halászati erőkifejtés az FMFH tartományoknál alacsonyabb szinten is meghatározható.

(5)   Az (1) és (3) bekezdés ellenére, amennyiben az összes érintett tartomány a BPA felett van, a legnagyobb megengedett halászati erőkifejtés az adott pillanatban a legsérülékenyebb állomány tekintetében rendelkezésre álló FMFH tartomány feletti szinten is meghatározható:

(6)   Amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében felsorolt valamely állomány tekintetében a megfelelő tudományos adatok hiányában nem lehet meghatározni az FMFH tartományokat, az érintett állománnyal a 12. cikknek megfelelően kell gazdálkodni mindaddig, amíg e cikk (2) bekezdése szerint rendelkezésre nem állnak az FMFH tartományok.

(1)   Amennyiben a tudományos szakvélemények szerint bármely érintett szaporodóképes állomány biomasszája a BPA alatt van, meg kell hozni valamennyi megfelelő korrekciós intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az érintett állomány mihamarabb visszaálljon az MFH-t előállítani képes szintet meghaladó szintre. A 4. cikk (3) bekezdésének ellenére a legnagyobb megengedett halászati erőkifejtést olyan szinten kell meghatározni, amely összhangban áll a legsérülékenyebb állományra vonatkozó FMFH tartományon belül lecsökkent halászati mortalitással, figyelembe véve a biomassza csökkenését.

(2)   Amennyiben a tudományos szakvélemények szerint bármely érintett szaporodóképes állomány biomasszája a BLIM alatt van, további korrekciós intézkedéseket kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy az érintett állomány mihamarabb visszaálljon az MFH-t előállítani képes szintet meghaladó szintre. A 4. cikk (3) bekezdésének ellenére ezek az ilyen korrekciós intézkedések különösen magukban foglalhatják az érintett állomány célzott halászatának felfüggesztését és a legnagyobb megengedett halászati erőkifejtés megfelelő csökkentését.

(3)   Az e cikkben említett korrekciós intézkedések az alábbiakat foglalhatják magukban:

(4)   Az e cikkben említett intézkedéseket a helyzet jellegével, súlyosságával, időtartamával és ismétlődésével összhangban kell megválasztani, amennyiben a szaporodóképes állomány biomasszája az 5. cikkben említett szint alatt van.

(1)   Halászati erőkifejtési rendszer alkalmazandó minden olyan hajóra, amely az I. mellékletben meghatározott területeken, az ott meghatározott állománycsoportok tekintetében vonóhálóval folytat halászatot és az említett mellékletben meghatározott hosszkategóriákba tartozik.

(2)   A Tanács a tudományos szakvélemények alapján és a 4. cikk értelmében minden évben tagállamonként meghatározza az egyes halászati erőkifejtési csoportokra vonatkozó legnagyobb megengedett halászati erőkifejtést.

(3)   A 3. cikk (1) bekezdésétől eltérve és e cikk (2) bekezdésének ellenére a terv végrehajtásának első öt évét alatt:

(4)   A (3) bekezdésben említett referenciaértéket az egyes tagállamoknak az egyes halászati erőkifejtési csoportok vagy földrajzi alterületek tekintetében a 2015. január 1. és 2017. december 31. közötti halászati napok számával kifejezett átlagos halászati erőkifejtésként kell kiszámítaniuk, kizárólag az adott időszak alatt aktív hajókat figyelembe véve.

(5)   Amennyiben a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények szerint egy adott állomány esetében a vonóhálótól eltérő halászeszközökkel jelentős mennyiségeket fognak ki, a tudományos szakvélemények alapján e konkrét eszköz tekintetében meg lehet határozni a legnagyobb megengedett halászati erőkifejtést.

(1)   Amennyiben a tudományos szakvélemények szerint a rekreációs célú halászat jelentős hatással van egy az 1. cikk (2) bekezdésében felsorolt állomány halászati mortalitására, a Tanács megkülönböztetésmentes korlátozásokat határozhat meg a rekreációs halászok számára.

(2)   Az (1) bekezdésben említett korlátozások meghatározásakor a Tanács átlátható és objektív – többek között környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági jellegű – kritériumokat alkalmaz. Az alkalmazott kritériumok magukban foglalhatják mindenekelőtt a rekreációs célú halászat környezetre gyakorolt hatását, a szóban forgó tevékenység társadalmi jelentőségét, valamint hozzájárulását a part menti területek gazdaságához.

(3)   Adott esetben a tagállamok meghozzák a rekreációs célú fogások tényleges szintjének megbízható becslésére szolgáló adatok monitorozásához és gyűjtéséhez szükséges arányos intézkedéseket.

(1)   A legnagyobb megengedett halászati erőkifejtést a tagállamok az 1224/2009/EK rendelet 26–34. cikkében meghatározott feltételekkel összhangban szabályozzák.

(2)   Minden tagállam az 1380/2013/EU rendelet 17. cikkében szereplő kritériumokkal összhangban meghatározza a legnagyobb megengedett halászati erőkifejtés egyes hajók vagy hajócsoportok számára történő kiosztásának módszerét a lobogója alatt közlekedő hajók vagy hajócsoportok tekintetében.

(3)   A tagállamok halászati napoknak az ugyanazon földrajzi területen belüli halászati erőkifejtési csoportok között történő átvitelével módosíthatják halászati erőkifejtés-kiosztásukat, feltéve, hogy a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények által támogatott átváltási tényezőt alkalmaznak. A Bizottságot és a többi tagállamot haladéktalanul, de legkésőbb 10 munkanapon belül értesíteni kell a kicserélt halászati napokról és az átváltási tényezőről.

(4)   Amennyiben valamely tagállam a lobogója alatt közlekedő hajók számára megengedi a vonóhálókkal történő halászatot, biztosítania kell, hogy az ilyen halászatot halászati naponként legfeljebb 15 órára, hetente legfeljebb öt halászati napra, vagy ezzel egyenértékű módon korlátozzák.

A tagállamok – halászati naponként legfeljebb 18 óra erejéig – eltérést engedélyezhetnek annak céljából, hogy figyelembe lehessen venni a kikötő és a halászterület közötti út megtételéhez szükséges időt. Az ilyen eltérésekről haladéktalanul tájékoztatni kell a Bizottságot és a többi érintett tagállamot.

(5)   A (3) bekezdés ellenére, ha egy hajó egy halászati nap folyamán két különböző állománycsoportra vonatkozóan folytat halászatot, mindegyik állománycsoport tekintetében le kell vonni fél halászati napot az adott hajó számára kiosztott legnagyobb megengedett halászati erőkifejtésből.

(6)   Minden tagállam az 1224/2009/EK rendelet 7. cikkével összhangban halászati engedélyt ad ki a lobogója alatt közlekedő és az érintettállományokra halászó hajók számára az I. mellékletben említett területekre.

(7)   A tagállamok biztosítják, hogy a (6) bekezdéssel összhangban kiadott halászati engedélyeknek megfelelő, BT-ban és kW-ban kifejezett összkapacitás ne növekedjen a terv alkalmazásának ideje alatt.

(8)   Minden tagállam létrehozza és vezeti a (6) bekezdéssel összhangban kiadott halászati engedéllyel rendelkező hajók listáját, és azt a Bizottság és a többi tagállam rendelkezésére bocsátja. A tagállamok első alkalommal e rendelet hatálybalépésétől számított három hónapon belül, majd azt követően legkésőbb minden év november 30-ig továbbítják listáikat.

(9)   A tagállamok nyomon követik halászati erőkifejtési rendszerüket, valamint biztosítják, hogy a 7. cikkben meghatározott legnagyobb megengedett halászati erőkifejtés ne haladja meg a megállapított határértékeket.

(10)   A terv célkitűzéseinek elérése érdekében a tagállamok – a jó kormányzásnak az 1380/2013/EU rendelet 3. cikkében meghatározott elveivel összhangban – részvételen alapuló gazdálkodási rendszerek helyi szintű előmozdítását segíthetik.

(1)   A tagállamok az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 33. cikkével és a 404/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (13) 146c., 146d. és 146e. cikkével összhangban rögzítik és továbbítják a Bizottságnak a halászati erőkifejtési adatokat.

(2)   A halászati erőkifejtési adatokat havonta összesíteni kell, és azoknak tartalmazniuk kell a II. mellékletben meghatározott információkat. Az összesített adatok esetében az UN/CEFACT P1000-12 szabványon alapuló XML séma formátumát kell használni.

(3)   A tagállamok az (1) bekezdésben említett halászati erőkifejtési adatokat minden hónap 15. napja előtt továbbítják a Bizottságnak.

(1)   Az 1967/2006/EK rendelet 13. cikkében előírtakon túl minden évben három hónapon át – a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján, adott esetben három egymást követő hónapon át – tilos a Földközi-tenger nyugati térségében vonóhálót használni a parttól számított hat tengeri mérföldes távolságon belül, kivéve a 100 méteres izobátnál mélyebb területeket. A szóban forgó három hónapos éves halászati tilalmi időszakokat az egyes tagállamok határozzák meg, és azoknak a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján meghatározott legrelevánsabb időszakra kell esniük. Ezen időszakról haladéktalanul tájékoztatni kell a Bizottságot és a többi érintett tagállamot.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve, és amennyiben ezt különleges földrajzi korlátok indokolják, mint például a kontinentális talapzat korlátozott mérete, vagy az, hogy a halászterületek nagy távolságra találhatók, a tagállamok a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján egyéb területeket is kijelölhetnek halászati tilalom hatálya alá tartozó területként, feltéve, hogy minden földrajzi alterületen megvalósul a növendék szürke tőkehalak kifogott mennyiségének legalább 20 %-os csökkenése. Az ilyen eltérésekről haladéktalanul tájékoztatni kell a Bizottságot és a többi érintett tagállamot.

(3)   Az érintett tagállamok a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján 2021. július 17-ig egyéb területeket jelölnek ki halászati tilalom alá tartozó területként, ha – különösen az érintett állományok tekintetében – bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy ott nagy a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti növendék halak sűrűsége, valamint hogy ott tengerfenéken élő állományok ívóhelye található.

(4)   A (3) bekezdés értelmében kijelölt egyéb, halászati tilalom hatálya alá tartozó területeket mindenekelőtt a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságnak vagy egy hasonló, uniós vagy nemzetközi szinten elismert független tudományos testületnek kell értékelnie. Ha ez az értékelés azt állapítja meg, hogy az említett, halászati tilalom hatálya alá tartozó területek nincsenek összhangban a célkitűzéseikkel, akkor a tagállamok a szóban forgó ajánlások tükrében felülvizsgálják az említett, halászati tilalom hatálya alá tartozó területeket.

(5)   Amennyiben az e cikk (3) bekezdésében említett, halászati tilalom hatálya alá tartozó területek több tagállam halászhajóit érintik, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján az 1380/2013/EU rendelet 8. cikkével és e rendelet 18. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a halászati tilalom hatálya alá tartozó érintett területek kijelölése céljából.

(1)   Az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében említett állományokat a halászati gazdálkodás vonatkozásában az 1380/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 8. pontjában meghatározott elővigyázatossági megközelítés alapján kell kezelni.

(2)   Az 1. cikk (3) bekezdésében említett állományokra vonatkozó állománygazdálkodási intézkedéseket, különösen a 13. cikkben felsorolt technikai állományvédelmi intézkedéseket a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények figyelembevételével kell meghozni.

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy e rendelet 18. cikkének és az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendeletnek a következő technikai állományvédelmi intézkedések meghatározásával történő kiegészítése céljából:

(2)   Az (1) bekezdésben említett intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a 3. cikkben meghatározott célkitűzések eléréséhez.

(1)   Az e rendelet 11–14. cikkében említett intézkedésekre az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (1)–(6) bekezdése alkalmazandó.

(2)   E cikk (1) bekezdésének alkalmazásában a közvetlen gazdálkodási érdekeltséggel rendelkező tagállamok az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (1) bekezdésével összhangban közös ajánlásokat nyújthatnak be:

(3)   Az e rendelet 11–14. cikkében adott felhatalmazás nem sértheti az uniós jogszabályok – köztük az 1380/2013/EU rendelet – egyéb rendelkezései alapján a Bizottságra ruházott hatásköröket.

(1)   Amennyiben a tudományos szakvélemények szerint változás áll be az érintett állományok földrajzi eloszlásában, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 18. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet oly módon történő módosítása céljából, hogy az említett változás figyelembevétele érdekében kiigazítja az 1. cikk (2) bekezdésében és az I. mellékletben meghatározott területeket.

(2)   Amennyiben a tudományos szakvélemények alapján a Bizottság úgy véli, hogy az érintett állományok felsorolását módosítani kell, a Bizottság javaslatot nyújthat be e felsorolás módosítására.

(1)   Az 1380/2013/EU rendelet 50. cikkében előírt éves jelentés alkalmazásában a mennyiségi mutatók közé tartoznak az érintett állományok és lehetőség szerint a járulékosan kifogott állományok tekintetében az FMFH-ra vonatkozó halászati mortalitási (F/FMFH), a szaporodóképes állomány biomasszájára vonatkozó, valamint a társadalmi-gazdasági mutatóknak az éves becsült értékei. Ezek a tudományos szakvélemények alapján egyéb mutatókkal egészíthetők ki.

(2)   A Bizottság 2024. július 17-ig és azt követően háromévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tervnek az érintett állományok és ezen állományokat kiaknázó halászati tevékenységek tekintetében elért eredményeiről és az azokra gyakorolt hatásairól, különös tekintettel az 3. cikkben meghatározott célok elérésére.

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)   A Bizottságnak a 11–14. és a 16. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2019. július 16-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)   Az Európai Parlament és a Tanács bármikor visszavonhatja a 11–14. és a 16. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   A 11–14. és a 16. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.