(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Belgiumot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerülne sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

mivel Belgium pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Belgiumnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1–3. ajánlás tükröz.

(3)

A Belgiumra vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Belgium által elért eredményeket.

(4)

Belgium 2018. április 27-én benyújtotta a 2018. évi nemzeti reformprogramját és a 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Belgium jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik és az adósságszabály hatálya alá tartozik. A 2018. évi stabilitási program szerint a kormány az államháztartási egyenleget fokozatosan, a 2017-ben a GDP 1,0 %-át kitevő hiányról 2021-re a GDP 0,1 %-ának megfelelő többletre tervezi javítani. A középtávú költségvetési cél – azaz a strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetési pozíció – a tervek szerint 2020-ra teljesül majd. Ugyanakkor az újraszámított strukturális egyenleg (6) még mindig 0,2 %-os hiányt vetít előre 2020-ra. Miután 2014-ben a GDP csaknem 107 %-ának megfelelő értéken tetőzött, majd 2017-re a GDP mintegy 103 %-ára csökkent, a GDP-arányos államadósság a 2018. évi stabilitási program szerint 2021-re várhatóan 94,6 %-ra csökken. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Ugyanakkor 2019-től kezdődően a tervezett hiánycélok eléréséhez szükséges intézkedések nincsenek kidolgozva, ami a Bizottság 2018. tavaszi – változatlan politikát feltételező – előrejelzése szerint hozzájárul a strukturális egyenleg 2019-re előre jelzett romlásához.

(7)

A Bizottság 2018. május 23-án az EUMSZ 126. cikkének (3) bekezdése alapján jelentést adott ki, mivel Belgium 2017-ben nem közelített kellő mértékben az adósságcsökkentési referenciaértéknek való megfeleléshez. Az összes releváns tényező értékelését követően, mivel jelenleg nem áll rendelkezésre kellően megalapozott bizonyíték arra vonatkozóan, hogy 2017-ben, valamint a 2016. és 2017. évet együttesen vizsgálva jelentős eltérés állt-e fenn Belgiumban, a jelentés nem tudta egyértelműen megállapítani, hogy a Szerződésben és az 1467/97/EK tanácsi rendeletben (7) meghatározott adósságkritériumnak eleget tettek-e. A Bizottság a 2019. tavaszán közlendő 2018. évi utólagos adatok alapján újraértékeli az adósságcsökkentési referenciaértéknek való megfelelést.

(8)

A 2018. évi stabilitási program szerint a biztonsággal kapcsolatos intézkedéseknek 2017-ben jelentős volt a költségvetési vonzata, és a 2018. évi stabilitási program megfelelően dokumentálja e költségvetési többletkiadások mértékét és természetét. A Bizottság szerint a biztonsággal kapcsolatos intézkedésekkel összefüggésben figyelembe vehető többletkiadások mértéke 2017-ben a GDP 0,02 %-ának felelt meg. Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések lehetőséget adnak e többletkiadások figyelembevételére, mivel a terrorfenyegetettség súlyossága kivételes helyzetet teremt, ami jelentős hatással van a belga államháztartásra, és a középtávú költségvetési célhoz vezető korrekciós pályától való átmeneti eltérés engedélyezése nem veszélyeztetné a fenntarthatóságot. Ennek megfelelően a Bizottság e többletköltségek figyelembevétele érdekében csökkentette a középtávú költségvetési cél eléréséhez 2017-ben szükséges kiigazítás mértékét.

(9)

A Tanács 2017. július 11-i ajánlása szerint Belgiumnak biztosítania kell, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások (8) nominális növekedési rátája 2018-ban ne haladja meg az 1,6 %-ot, ami a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. Ezzel egyidejűleg a Tanács az ajánlásban azt is megállapította, hogy a 2018. évi költségvetésiterv-javaslat, majd a 2018-as költségvetési eredmények értékelése során megfelelően figyelembe kell venni azt a célt, amely egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítására vonatkozik, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig a belga államháztartás fenntarthatóságának biztosításához. A belga gazdasági fellendülés erejére vonatkozó, Belgium 2018. évi költségvetésiterv-javaslatának véleményezése keretében elvégzett értékelése alapján – a fenntarthatósággal kapcsolatos kihívások megfelelő megjelenítése mellett – a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy e tekintetben nem szükséges további elemeket figyelembe venni. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján 2018-ban, valamint a 2017. és 2018. évet együttesen vizsgálva is fennáll a középtávú költségvetési cél teljesítéséhez szükséges kiigazítási pályától való jelentős eltérés kockázata.

(10)

2019-ben, tekintettel Belgium 60 % feletti GDP-arányos államadósság-rátájára és a 0,4 %-os előre vetített kibocsátási résre, a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája nem haladhatja meg az 1,8 %-ot, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott, a követelményekre vonatkozó kiigazítási mátrixból eredő, a GDP 0,6 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. Változatlan politikát feltételezve fennáll annak a kockázata, hogy az ország 2019-ben, valamint a 2018–2019-es kétéves időszakban jelentősen el fog térni ettől a követelménytől. Az előrejelzés szerint Belgium várhatóan 2018-ban és 2019-ben sem fog megfelelni az adósságszabálynak. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2018-tól kezdődően meg kell hozni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében. Az esetleges extraprofitnak az adósságráta további csökkentése érdekében történő felhasználása prudens megközelítést tükrözne.

(11)

Az államháztartás fenntarthatósága továbbra is kihívást jelent. A 2015-ben bevezetett nyugdíjreform jelentős lépést jelentett az idősödés hosszú távú kockázatainak kezelése terén, ám az idősödésről szóló 2018. évi jelentés a korábban vártnál nagyobb növekedést vetít előre az idősödéssel összefüggő hosszú távú kiadások tekintetében, mind a nyugdíjkiadásoknál, mind a tartós ápolás-gondozás kiadásainál. A nyugdíjkiadások az előrejelzések szerint 2070-re a GDP 2,9 %-ának megfelelő mértékben nőnek, míg a jelentés előző frissített változatánál 2060-ra a GDP 1,3 %-ának megfelelő növekedéssel (és uniós szinten a kiadások átlagosan a GDP 0,1 %-ának megfelelő mértékű csökkenésével) számoltak. Ezzel összefüggésben a kormány által meghirdetett reformprogram teljeskörű végrehajtása hozzájárulhat az említett kockázatok kezeléséhez. Ezen túlmenően az előrejelzések szerint a tartós ápolás-gondozás kiadási is növekedni fognak; ezek jelenleg a GDP 2,3 %-át teszik ki és ezzel már most is meghaladják az uniós átlagot, 2070-re pedig az előrejelzések szerint elérik a GDP 4,0 %-ának megfelelő szintet. A tartós ápolás-gondozás szervezeti struktúrája elaprózottságának csökkentésével – mely elaprózottság a hatáskörök különböző közigazgatási szintek közötti megosztására vezethető vissza – potenciálisan növelni lehetne a kiadások hatékonyságát ezen a területen.

(12)

A költségvetés hatékony koordinációja alapvető fontosságú egy olyan szövetségi berendezkedésű tagállamban, mint Belgium, ahol a kiadásokkal kapcsolatos döntések jelentős részét szubnacionális kormányzatok hatáskörébe utalták. A belső koordináció javítása, valamint a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés (a „költségvetési paktum”) költségvetési rendelkezéseinek átültetése érdekében a szövetségi, a regionális és a települési kormányzatok 2013-ban együttműködési megállapodást kötöttek azzal a céllal, hogy összevont és önálló többéves költségvetési pályákat jelöljenek ki, amelyek nyomon követését a Pénzügyi Államtanácsra bízták. Pozitív fejlemény, hogy megállapodás született a 2020-ig elérendő egyedi költségvetési célokról. Ugyanakkor továbbra sem született hivatalos megállapodás a kormányzat egyes szintjein elérendő éves költségvetési célokról. Előrelépés történt a Pénzügyi Államtanács függetlenségével kapcsolatos megfelelő biztosítékok kialakítása terén.

(13)

Adott a lehetőség arra, hogy a költségvetési konszolidáció keretében nagyobb szerepet kapjon a kiadások korlátozása. A GDP százalékos arányában kifejezve a közkiadások meghaladják az euroövezeti átlagot. A növekedést hosszú távon ösztönző hatása ellenére a közberuházások mértéke európai összehasonlításban alacsony, különösen a közkiadások teljes összegéhez viszonyítva. Nem csupán arról van szó, hogy alacsony a közszektorbeli tőkeállomány, hanem a közszektorhoz tartozó infrastruktúra is leromlott. A kiadások felülvizsgálata hozzájárulhat a kiadások intelligensebb allokációjához és a növekedésbarát konszolidáció támogatásához. Regionális szinten csak Flandria tervezi, hogy a költségvetési eljárásba beépíti a kiadások felülvizsgálatára épülő megközelítést. Másrészt Belgiumban jelenleg – az egészségügyi kiadásokra vonatkozó felső korláton kívül – egyetlen kormányzati szintet sem kötnek nemzeti kiadási szabályok. Ezzel szemben szerte az Unióban egyre több helyen fogadnak el ilyen szabályokat, és ezek hiánya gátolja a kiadási alapú költségvetési konszolidációt. Ezenkívül a belga betétbiztosítási rendszerbe érkező hozzájárulásokat nem fektetik alacsony kockázatú eszközök elkülönített portfóliójába.

(14)

Az adósságoknak és az eszközöknek a belga háztartások közötti eloszlása sebezhetőséget rejt magában, jóllehet a belga háztartások vagyoni helyzete összességében kedvező. A háztartások nettó jövedelménél tartósan gyorsabban emelkedő lakásárak a háztartások egyre növekvő eladósodottságával együtt sérülékenyebbé tették a háztartások pénzügyi helyzetét. 2018 áprilisában egy elsősorban a bankszektor ellenálló képességére összpontosító makroprudenciális intézkedést vezettek be a lakóingatlan-szektorhoz kapcsolódó rendszerszintű kockázatok növekedésének kezelése érdekében. A jövőben tovább kell fejleszteni a makroprudenciális döntéshozatali folyamat nemzeti keretét, hogy a makroprudenciális hatóság képes legyen időben bevezetni a makroprudenciális eszközöket. Úgy tűnik, hogy a lakásárak jelenleg némileg túlértékeltek.

(15)

Amint azt az euroövezetre vonatkozó ajánlás jelzi, az agresszív adótervezés elleni küzdelem elengedhetetlen a vállalkozások közötti verseny torzulásának megakadályozásához, az adófizetők méltányos kezeléséhez és az államháztartás védelméhez. Az adófizetők agresszív adótervezési stratégiáinak a tagállamok között átgyűrűző hatásai az uniós jogszabályokat kiegészítő, koordinált fellépést kívánnak meg a nemzeti szakpolitikák részéről. Az eszközállományon alapuló korábbi fiktív kamatlevonási rendszert egy növekményi rendszer váltotta fel. Az új rendszer, amely szintén a közös társaságiadó-alapban javasolt növekedési és beruházási engedményhez tartozó inkrementális alapra épül, az ötéves átlag alapján számított többlettőkére korlátozódik. E változás célja, hogy hozzájáruljon a társaságiadó-reform költségvetési semlegességéhez, ugyanakkor kezelje a rendszer agresszív adótervezés keretében történő lehetséges használatát, de mégis segítse az adósság-/tőkefinanszírozás eltérő megítélésének kezelését. Bár korábban aggodalomra adott okot a visszaélések elleni egyes szabályok hiánya, jelenleg folyamatban van a visszaélések elleni keret megújítása, ez pedig pozitív fejlemény. A reformot szorosan nyomon kell követni annak biztosítása érdekében, hogy az új szabályok valóban a visszaélések valamennyi releváns formájával foglalkozzanak. A közelmúltbeli egyeztetések alapján a Bizottság folytatni fogja az adófizetők agresszív adótervezési stratégiái elleni küzdelem jegyében folytatott konstruktív párbeszédet.

(16)

Az elmúlt időszak gazdasági növekedése sok új munkahelyeket teremtett. A foglalkoztatás erőteljesen növekedett 2017-ben, a munkanélküliségi ráta pedig a válság előtti szinthez közelít. Mindazonáltal a 20–64 éves népesség foglalkoztatási rátája tekintetében (2017-ben 68,5 %) Belgium nem halad afelé, hogy elérje az Európa 2020 stratégia 73,2 %-os célkitűzését. Korlátozott haladás történt a hátrányos helyzetű csoportok munkaerőpiaci részvétele terén, mivel az inaktivitás és a munkanélküliség nagyrészt az alacsony képzettségűek, a migráns háttérrel rendelkező személyek és az idősebb munkavállalók körében koncentrálódik, ami arra utal, hogy mind strukturális, mind csoportspecifikus tényezők akadályozzák a munkaerőpiaci integrációt. A munkaképes korú népességen belül nagy részt képviselő migráns háttérrel rendelkező személyek továbbra is kedvezőtlen munkaerőpiaci eredményekkel szembesülnek, és így jelentős kihasználatlan munkaerőpiaci potenciált jelentenek. 2016-ban az Unión kívüli születésű személyek foglalkoztatási rátája 49,1 % volt, ami több mint 20 százalékponttal alacsonyabb a belgiumi születésű munkavállalók foglalkoztatási rátájánál (a különbség a nők esetében még markánsabb volt). Az aktivizálási intézkedések segíthetnek a hátrányos helyzetű személyeken, ám vannak arra utaló bizonyítékok, hogy ezek az intézkedések nem egyformán hatékonyak valamennyi népességcsoport esetében. Bár hoztak néhány intézkedést az újonnan érkezők integrációjának elősegítése és a megkülönböztetés leküzdése érdekében, továbbra is hiányzik az arra irányuló koordináció a szakpolitikai területek és politikai szintek között, hogy javítani lehessen a migráns háttérrel rendelkező személyek munkaerőpiaci integrációját. Továbbra is jelentős regionális különbségek tapasztalhatók a munkaerőpiaci teljesítmény terén.

(17)

A munka adóékének csökkentésére irányuló erőfeszítések ellenére egyes csoportok – így például az átlagbért kereső egyszemélyes háztartások és a második keresők – esetében továbbra is sok, a munkától visszatartó tényező érvényesül. A korábbi intézkedések ellenére az átlagbért kereső egyszemélyes háztartások adóéke 2016-ban továbbra is a legmagasabbak közé számított az Unióban. Az alacsony keresetűek esetében a munkanélküliségi csapda (az átlagbér 67 %-a az egyszemélyes háztartások esetében) ugyancsak a legmagasabbak közé tartozik az Unióban. A magas adók továbbra is sok második keresőt – főként nőket – tartanak vissza a munkától.

(18)

A betöltetlen álláshelyek aránya a legmagasabbak között van az Unióban, ami jelentős strukturális munkaerőhiányt jelez, amelynek hátterében többek között az alacsony mobilitás és különösen a kétnyelvű brüsszeli régió esetében a nem megfelelő nyelvi készségek állnak. Az egész életen át tartó tanulásban való részvétel alacsony. Az élethosszig tartó folyamatos tanulás iránti fokozottabb elkötelezettség a munkavállalók és a munkáltatók részéről fontos ahhoz, hogy az emberek képesek legyenek a pályamódosítások kezelésére.

(19)

Az iskolai reformoknak mind a flamand, mind a francia nyelvű közösségek általi bevezetése révén némi haladás történt a minőségi oktatásban és szakképzésben való részvételt érintő esélyegyenlőség terén. Mindazonáltal a nemzetközi összehasonlításban elért jó átlagos teljesítmény ellenére továbbra is régóta fennálló, jelentős oktatási egyenlőtlenségek tapasztalhatók. A 15 éves tanulók oktatási eredményei a társadalmi-gazdasági háttértől és a migráns státusztól függően jelentős eltéréseket mutatnak. Aggodalomra adnak okot a flamand és a francia nyelvű közösségek közötti teljesítménybeli különbségek, csakúgy, mint az a tény, hogy a természettudományok, az olvasás és a matematika terén legjobban teljesítők között a hátrányos helyzetű csoportok alulreprezentáltak. Az iskolák közötti jelentős teljesítménybeli különbségek egyenlőtlen oktatási lehetőségekkel párosulnak. Bár a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya magas, a minőségi oktatáshoz való hozzáférés terén egyenlőtlenségek, szakemberhiány és regionális különbségek tapasztalhatók. A természettudományok, a műszaki területek és a matematika területén végzettek aránya az egyik legalacsonyabb az Unióban, és e területeken a szakemberhiány jelentős akadályt jelenthet a növekedés és az innováció szempontjából. A tanárok hiánya aggodalomra ad okot, a tanárképzést érintő reformok azonban lassan valósulnak meg. A tanárok folyamatos szakmai továbbképzésén módosítani kell. Mind a flamand, mind a francia nyelvű közösségek megkezdték oktatási rendszereik átfogó reformját, melynek végrehajtását a következő évtizedben és azon túl tervezik. 2017 végén azonban Flandria úgy döntött, hogy elhalasztja egyes kulcsfontosságú intézkedések hatálybalépését. A reformok és intézkedések hatása nagyban függ azok eredményes végrehajtásától és nyomon követésétől.

(20)

A szolgáltatások korlátozó szabályozási keretének kezelésére irányulóan csak mérsékelt reformok születtek. Flandria bizonyos kézműipari szakmák tekintetében eltörölte a cégalapításra vonatkozó jogszabályt. Egyes szellemi szabadfoglalkozások esetében azonban továbbra is korlátozó szabályozás érvényesül. Ennek eredményeként ezekben az ágazatokban a verseny visszafogott, alacsony a piacra lépő új vállalkozások aránya. Az építőiparban az építési piachoz való hozzáférésre vonatkozó horizontális engedélyezési rendszerek működnek, és az elmúlt években elfogadott intézkedések ellenére az építési engedélyek továbbra is összetettek. A belga építőiparban a lemorzsolódási arányok számottevően alacsonyabbak az uniós átlagnál, ami azt jelezheti, hogy az ágazatban nincs kellő verseny. Ennek hatása fontos infrastrukturális projektek teljesítésén is érződik. Jelentős korlátozások vannak a vasúti és közúti árufuvarozási és személyszállítási szolgáltatások terén is. A belga gazdaság alacsony termelékenységnövekedését főként a szolgáltatási ágazat alacsony termelékenységnövekedése okozza. A szabályozási korlátozások kedvezőtlen továbbgyűrűző hatásokat gyakorolnak az érintett szolgáltatások igénybevevőire is, különösen a feldolgozóiparra. A kulcsfontosságú szolgáltatási ágazatok mélyreható szerkezeti reformja elősegítené a termelékenység növekedését, ami elengedhetetlen a jövőbeli növekedés és az államháztartás fenntarthatóságának biztosításához.

(21)

Korlátozott haladás történt a kiskereskedelmi ágazat működésének javítása terén is. A közelmúltbeli reformok ellenére a szabályozási korlátozások továbbra is lerontják a szektor teljesítményét, és visszatartólag hatnak a beruházásokra. Számos termékkategória esetében az árak továbbra is magasabbak, mint a szomszédos országokban. Több erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy az üzleti környezet jobban ösztönözze a versenyt és beruházásbarátabb legyen, aminek révén a fogyasztók alacsonyabb árakon kínált termékek szélesebb választékából választhatnának. 2018 áprilisában a Bizottság bevált módszereket javasolt a tagállamoknak, hogy irányt mutasson a kiskereskedelmi ágazat reformjaihoz.

(22)

Az elmúlt években végrehajtott reformok és a közelmúltban hozott, hatásaikat tekintve még nem értékelt intézkedések ellenére a vállalkozói teljesítmény Belgiumban továbbra is alacsony. Az üzleti dinamika alacsony fokú, a vállalkozásindítási arány a legalacsonyabbak közé tartozik Európában, jóval alacsonyabb, mint az uniós átlag, és ehhez alacsony vállalkozás-megszüntetési arány társul. Emellett a vállalkozások változatlanul jelentős adminisztratív teherrel szembesülnek, amelyet bonyolult eljárások és a szabályozási biztonság alacsony szintje jellemez.

(23)

A digitális közszolgáltatások terén Belgium átlagos teljesítményt nyújt. A digitális gazdaság fejlesztése terén elért általános jó helyezése ellenére a digitális közszolgáltatások tekintetében csak átlagosan teljesít. Belgium szövetségi struktúrája sajátos kihívásokat támaszt a koherens és országos e-kormányzati szolgáltatások létrehozása szempontjából. A nem feltétlenül interoperábilis rendszerek eltérő megoldásai súrlódási veszteséget okoznak. Az igazságszolgáltatási rendszert illetően továbbra is súlyos gondok vannak, különösen a késedelmes intézkedések, a digitalizáció, valamint a bírósági adatok megbízhatósága, összehasonlíthatósága és egységessége tekintetében. A bizonyos bírósági szolgáltatások digitalizálására irányuló kezdeményezéseknek – például az elektronikus postafiókok vagy elektronikus irattárak – a bíróságok mindegyikében történő bevezetése késedelmet szenved. Amíg azonban az egységes kódolási rendszert nem alkalmazzák valamennyi bíróságon, a bírósági eljárások hatékonyságára vonatkozó adatok továbbra is korlátozott megbízhatóságot és összehasonlíthatóságot fognak biztosítani.

(24)

A közelmúltbeli reformok ellenére a belga adórendszer továbbra is összetett. A társasági adó reformja alacsonyabb jogszabályban megállapított adókulcsokat fog eredményezni, és hozzájárul a rendszer egyszerűsítéséhez. Mindazonáltal számos mentesség és torzító kedvezmény továbbra is fennáll, amint azt az adókedvezmények teljes összegének emelkedő tendenciája is mutatja. Jobban ki lehetne használni az adóterheknek a növekedést kevésbé visszafogó adóbázisokra történő áthelyezésére kínálkozó lehetőséget. A környezeti adókból származó bevételek még mindig a legalacsonyabbak közé tartoznak az Unióban. Jelentős potenciál van a „zöld” adók irányába való elmozdulásra, amelynek keretében többek között foglalkozni kellene a céges autók kedvező adóügyi megítélésével, amely hozzájárul a légszennyezettséghez, a forgalmi torlódásokhoz és az üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz.

(25)

Korlátozott haladás tapasztalható a forgalmi torlódások kezelése terén. A mobilitásra negatívan hat az infrastruktúrába való közberuházások elégtelensége, a torzító hatású adókedvezmények és a verseny hiánya az árufuvarozási és személyszállítási szolgáltatások terén, ami jelentős zsúfoltságot okoz és hátráltatja a termelékenység növekedését. A közúti forgalmi torlódások évről évre súlyosabb helyzetet eredményeznek, elriasztják a külföldi beruházásokat, és magas társadalmi, gazdasági és környezeti költségekkel járnak. A legsürgetőbb kihívást a vasúti és közúti közlekedési infrastruktúra kiépítése és korszerűsítése jelenti, különösen Antwerpen és Brüsszel körül, illetve az említett két városban. Jelentős korlátozások vannak a vasúti és közúti árufuvarozási és személyszállítási szolgáltatások terén is. A hatóságok ösztönözhetik a meglévő infrastruktúra hatékonyabb kihasználását és az egyéni közlekedési módok helyett a közösségi és alacsony kibocsátású alternatívákra való modális váltást.

(26)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a belga gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot és a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Belgiumnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Belgium fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(27)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és véleményét (9) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.