31.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 281/1

(1)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) értelmében a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvéleményeket – ideértve adott esetben a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság és más tanácsadó szervek által készített jelentéseket, a megfelelő földrajzi területek vagy szakterületek tekintetében létrehozott tanácsadó testületek szakvéleményeit, valamint a tagállamok közös ajánlásait – figyelembe véve védelmi intézkedéseket kell elfogadni.

(2)

A Tanács feladata, hogy a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan intézkedéseket, és ezen belül adott esetben bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket fogadjon el. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy valamennyi tagállam számára biztosított legyen a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitása valamennyi halállomány, illetve halászat tekintetében, és kellő figyelmet kapjanak a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendeletben foglalt célkitűzései.

(3)

Az 1380/2013/EU rendelet értelmében a közös halászati politika célja a maximális fenntartható hozamnak megfelelő kiaknázási arány 2015-ig való elérése, amennyiben lehetséges, és annak legkésőbb 2020-ig az összes állomány esetében való fokozatos, egyre növekvő alapon történő megvalósítása.

(4)

A teljes kifogható mennyiségeket (TAC-ok) ezért az 1380/2013/EU rendeletnek megfelelően a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és a társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell meghatározni, biztosítva ugyanakkor az egyes halászati ágazatok közötti méltányos bánásmódot; ezenkívül figyelembe kell venni az érdekelt felekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményeket is.

(5)

Az (EU) 2016/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) többéves tervet (a továbbiakban: a terv) hoz létre a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és ezek halászatára vonatkozóan. A terv célja annak biztosítása, hogy a tengerek élő biológiai erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa és olyan szinten tartsa a halászott fajok állományait, amely meghaladja a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szintet. Ennek érdekében az érintett állományok esetében a lehető leghamarabb, és fokozatosan, egyre növekvő alapon legkésőbb 2020-ig el kell érni a halászati mortalitás célértékét, amely tartományokban kerül meghatározásra. Helyénvaló a terv célkitűzéseinek elérése céljából megállapítani a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira vonatkozó 2018. évi fogási korlátokat.

(6)

A terv kimondja, hogy amikor a tudományos szakvélemények azt jelzik, hogy a szaporodóképes állomány biomasszája az érintett állományok valamelyike esetében nem éri el a szaporodóképes állomány biomasszájának az (EU) 2016/1139 rendelet II. mellékletében foglalt referenciapontokkal jelölt szintjét, akkor minden megfelelő korrekciós intézkedést meg kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy az érintett állomány szintje minél hamarabb visszaálljon a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szintet meghaladó szintre. A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) jelzése szerint a Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkehal (Gadus morhua) és hering (Clupea harengus) biomasszája elmarad az említett rendelet II. mellékletében foglalt védelmi referenciapontok által jelölt szinttől. Következésképpen helyénvaló, hogy a Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkehalra és heringre vonatkozó halászati lehetőségek az (EU) 2016/1139 rendelet I. mellékletének B. oszlopában szereplő halászati mortalitási tartomány értéke alatti olyan szinten kerüljenek meghatározásra, amely figyelembe veszi a biomassza csökkenését. Ehhez fontos figyelembe venni a közös halászati politika és a terv célkitűzéseinek elérésére kitűzött időkeretet, különös tekintettel a meghozott korrekciós intézkedések várható hatására, ugyanakkor ragaszkodva a gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási előnyök biztosításához az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkében foglaltaknak megfelelően.

(7)

A Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkehalat illetően további korrekciós intézkedésekre van szükség. Az eddig alkalmazott nyolchetes tilalmi időszak fenntartása továbbra is biztosítaná az ívó rajok védelmét. A tudományos szakvélemények szerint a Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkehalra irányuló hobbihorgászat jelentős mértékben hozzájárul a szóban forgó állomány általános halászati mortalitásához. Az állomány jelenlegi állapotára figyelemmel helyénvaló fenntartani a hobbihorgászatra jelenleg alkalmazandó bizonyos intézkedéseket. Horgászonként alkalmazandó napi fogási korlátozást kell alkalmazni, mely az ívási időszakban még szigorúbb. Az említett rendelkezés nem sérti a kereskedelmi célú halászati tevékenységekre vonatkozó viszonylagos stabilitás elvét.

(8)

A Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal (Gadus morhua) tekintetében az állomány biológiájának változása következtében az ICES nem tudta megállapítani a biológiai referenciapontokat. Ezért a terv célkitűzéseinek eléréséhez való hozzájárulás érdekében helyénvaló a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehalra vonatkozó TAC-ot az 1380/2013/EU rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében előírt elővigyázatossági megközelítéssel összhangban meghatározni. A 25. és a 26. alkörzetben a Balti-tenger keleti részén élő tőkehal ívó rajainak védelme érdekében továbbá nyolchetes tilalmi időszakot kell bevezetni.

(9)

Ezenfelül a 12 méter alatti teljes hosszúságú halászhajóknak nyújtott azon lehetőség, hogy halászatot folytassanak a 20 méternél sekélyebb vizű területeken, lehetővé tenné a halászok egy szűkebb köre számára, hogy folytassák a halászati műveleteiket, és a közönséges tőkehaltól eltérő fajokra halásszanak. Ezért arányosnak tekinthető a halászati jog biztosítása a 12 méter alatti teljes hosszúságú hajók számára a 20 méternél sekélyebb vizű területeken.

(10)

Az ICES értékelte a hering botteni-öbölbeli állományát a legfrissebb adatok és a lehető legnaprakészebb információk alapján, és felülvizsgálta a legnagyobb fenntartható hozamnak megfelelő halászati mortalitási tartományt. A tudományos szakvéleményben szereplő halászati mortalitási tartomány eltér ugyan a tervben meghatározottól, ami szintén a készítésekor elérhető legjobb szakvéleményeken alapult, de a terv jogilag kötelező erővel bír, ezért azt kell követni az említett állományra vonatkozó halászati lehetőségek meghatározásakor. Tekintettel arra, hogy az említett állomány esetében a szaporodóképes állomány biomasszája a rá vonatkozóan az (EU) 2016/1139 rendelet II. mellékletének A. oszlopában foglalt védelmi referenciapont értéke felett van, a TAC-ot az említett rendelet I. mellékletének B. oszlopában foglalt halászati mortalitási tartományokkal összhangban helyénvaló meghatározni, annak érdekében, hogy az említett rendelet 4. cikke (4) bekezdésének b) pontjával összhangban korlátozni lehessen az egymást követő évek halászati lehetőségeinek változását. Továbbá, az említett állomány teljes kifogható mennyisége jelenleg a 30. és a 31. alkörzetre egyaránt vonatkozik. Miután a terv a 31. alkörzet tekintetében nem határoz meg tartományt, a tudományos szakvéleménnyel összhangban az említett alkörzet esetében a maximális fenntartható hozam elérésére irányuló megközelítést kell alkalmazni.

(11)

Az e rendeletben foglalt halászati lehetőségek igénybevétele az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (3) és különösen annak a fogások és a halászati erőkifejtés nyilvántartásáról, valamint a halászati lehetőségek kimerülésére vonatkozó adatok Bizottsághoz történő továbbításáról szóló 33. és 34. cikke hatálya alá tartozik. E rendeletnek ezért meg kell határoznia azokat a kódokat, amelyeket a tagállamoknak az e rendelet hatálya alá tartozó állományok kirakodásairól a Bizottság felé teljesítendő adatszolgáltatás során használniuk kell.

(12)

A 847/96/EK tanácsi rendelet (4) kiegészítő feltételeket vezetett be a TAC-ok éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági szempontból, illetve analitikai célokra kifogható teljes mennyiségek tekintetében a 3. és a 4. cikkben előírt rugalmassági rendelkezéseket is. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a TAC-ok meghatározásakor a Tanácsnak – különösen az állományok biológiai állapota alapján – határoznia kell arról, hogy mely állományok esetében nem alkalmazandó a 3., illetve a 4. cikk. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése bevezette az egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmust a kirakodásikötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely gyengítené a tengeri biológiai erőforrások észszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, valamint rontaná az állományok biológiai állapotát, a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikkét helyénvaló csak akkor alkalmazni az analitikai célokra kifogható teljes mennyiségre, ha a tagállamok nem alkalmazzák az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében meghatározott, egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmust.

(13)

Új tudományos szakvélemény alapján az ICES 3a területen, valamint az ICES 2a terület és 4 alterület uniós vizeiben élő norvég tőkehalra vonatkozóan előzetes TAC-ot kell megállapítani a 2017. november 1-jétől2018. október 31-ig terjedő időszakra. Az (EU) 2017/127 tanácsi rendeletet (5) ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(14)

A halászati tevékenységek végzésének folyamatossága és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében e rendeletet 2018. január 1-jétől kell alkalmazni. E rendeletet a norvég tőkehalra azonban 2017. november 1-jétől kell alkalmazni. A sürgősségre tekintettel e rendeletnek a kihirdetését követően haladéktalanul hatályba kell lépnie,

a)

az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése alapján végrehajtott cserék;

b)

az 1224/2009/EK rendelet 37. cikke alapján végrehajtott levonások és újraelosztások;

c)

a 847/96/EK rendelet 3. cikke vagy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése szerint engedélyezett további kirakodások;

d)

a 847/96/EK rendelet 4. cikkével összhangban visszatartott vagy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése alapján átcsoportosított mennyiségek;

e)

az 1224/2009/EK rendelet 105. és 107. cikke alapján végrehajtott levonások.