26.11.2016

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 320/5

---

A BIZOTTSÁG (EU) 2016/2072 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2016. szeptember 22.)

a tengeri közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátások nyomon követéséről, jelentéséről és hitelesítéséről szóló (EU) 2015/757 európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti hitelesítési tevékenységekről és a hitelesítők akkreditálásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a tengeri közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátások nyomon követéséről, jelentéséről és hitelesítéséről, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról szóló (EU) 2015/757 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 15. cikke (5) bekezdésére és 16. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az (EU) 2015/757 rendelet 15. cikkének (5) bekezdése, illetve 16. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a hitelesítési tevékenységek, illetve a hitelesítők akkreditálására alkalmazandó módszerek pontosabb meghatározása céljából. Mivel a szóban forgó tevékenységek és módszerek tartalmukat tekintve kapcsolódnak egymáshoz, ez a rendelet mindkét jogalapra támaszkodik.

(2)

Az (EU) 2015/757 rendelet 15. cikke (5) bekezdésének végrehajtása egy olyan általános szabálykeretet feltételez, amely biztosítja, hogy az említett rendeletnek megfelelően készített nyomonkövetési tervek értékelését és kibocsátási jelentések hitelesítését a hitelesítők összehangolt módon végzik, és megfelelő műszaki szakértelemmel rendelkeznek ahhoz, hogy a rájuk bízott feladatokat függetlenül és pártatlanul el tudják látni.

(3)

Az (EU) 2015/757 rendelet 16. cikke (3) bekezdésének végrehajtása során fontos szinergiát biztosítani az akkreditálásnak a 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) által létrehozott átfogó kerete, valamint a tengeri közlekedési ágazat általi szén-dioxid-kibocsátáshoz kapcsolódó hitelesítési és akkreditálási tevékenységek jellegzetességei között. Az (EU) 2015/757 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének megfelelően a 765/2008/EK rendeletet alkalmazni kell a hitelesítők akkreditálásának azon vonatkozásaira, amelyekkel az (EU) 2015/757 rendelet nem foglalkozik.

(4)

Annak érdekében, hogy a bejelentett adatok megalapozottak és megbízhatók legyenek, biztosítani kell, hogy az ellenőrzést független és megfelelő szakértelemmel rendelkező hitelesítők végezzék. El kell kerülni, hogy a hitelesítési és akkreditálási rendszeren belül – más uniós jogi eszközök alapján létrehozott eljárások vagy szervezetek miatt – olyan felesleges párhuzamosságok jöjjenek létre, amelyek megnövekedett terhet rónának a tagállamokra és a gazdasági szereplőkre. Ezért helyénvaló azon bevált gyakorlatok átvétele, amelyek egyrészt az Európai Szabványügyi Bizottság által – a 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (3) megfelelően kiadott bizottsági megbízás alapján – elfogadott harmonizált szabványok (például az üvegházhatású gázok validálását és hitelesítését végző testületek esetében az akkreditálásra és az elismerés más formáira alkalmazandó követelményekkel kapcsolatos, illetve a megfelelőségértékelő szervezeteket akkreditáló testületekre vonatkozó általános követelményekkel kapcsolatos harmonizált szabványok, amelyek hivatkozásait az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétették), az EA-6/03. számú dokumentum és egyéb, az Európai Akkreditálási Együttműködés által kidolgozott műszaki dokumentumok alkalmazásából erednek.

(5)	Az azon tevékenységekre vonatkozó harmonizált szabályoknak, amelyeket a hitelesítők a nyomonkövetési tervek értékelése, a kibocsátási jelentések hitelesítése és a megfelelőségi dokumentumok kiállítása során végeznek, egyértelműen meg kell határozniuk a hitelesítők hatáskörét és tevékenységeit.

(6)

A nyomonkövetési terv értékelésekor a hitelesítőknek számos olyan tevékenységet kell végezniük, amely az adott társaság által benyújtott információk teljességének, relevanciájának és megfelelőségének értékelésére irányulnak a hajó nyomonkövetési és jelentéstételi folyamata tekintetében, annak megállapítása érdekében, hogy a terv összhangban van-e az (EU) 2015/757 rendelettel.

(7)

Az (EU) 2016/1927 bizottsági végrehajtási rendelet (4) értelmében a hajó nyomonkövetési tervének benyújtásakor a társaságok hivatkozhatnak a hajó meglévő eljárásaira és ellenőrzéseire vonatkozó információkra, amennyiben azok harmonizált minőségi, környezetvédelmi és ellenőrzési szabványokon (pl. az EN ISO 9001:2015, EN ISO 14001:2015, EN ISO 50001:2011), a hajók biztonságos üzemeltetéséről szóló nemzetközi szabályzaton (5) (ISM-szabályzat) vagy a hajózási energiahatékonysági gazdálkodási terven (6) (SEEMP) alapulnak. Az integrált megközelítés biztosítása érdekében a hitelesítőknek tudniuk kell mérlegelni a fentieket oly mértékben, amennyire azok az (EU) 2015/757 rendelet és e rendelet szerinti nyomon követés és jelentéstétel tekintetében relevánsak.

(8)

A dokumentumok rendelkezésre bocsátása és a releváns információk társaságok és hitelesítők közötti cseréje a hitelesítési folyamat minden szempontjából – különösen pedig a nyomonkövetési terv értékelése, a kockázatértékelés és a kibocsátási jelentés hitelesítése tekintetében – alapvetően fontos. Szükség van olyan harmonizált követelmények létrehozására, amelyek szabályozzák a hitelesítők rendelkezésére bocsátandó információknak és dokumentumoknak a hitelesítési tevékenységek megkezdése előtt és a hitelesítési folyamat más pontjain történő benyújtását.

(9)

A hitelesítőnek a kibocsátási jelentés ellenőrzése során az (EU) 2015/757 rendelet 15. cikke (1), (2) és (3) bekezdésének megfelelően kockázatalapú megközelítést kell alkalmaznia. A bejelentett adatok lényeges valótlanságokra való érzékenységének elemzése a hitelesítési eljárás alapvetően fontos része, és meghatározza, hogy a hitelesítő hogyan végezze a hitelesítési tevékenységeket.

(10)

A kibocsátási jelentések hitelesítésének folyamatán belül minden egyes lépés – beleértve a helyszíni szemléket is – szorosan kapcsolódik a valótlanságok kockázatértékelésének eredményéhez. A hitelesítőt kötelezni kell arra, hogy a hitelesítési folyamat során tett megállapítások és kapott információk fényében hitelesítési tevékenységei némelyikét kiigazítsa annak érdekében, hogy megfeleljen az elvárható bizonyosság elérésével kapcsolatos követelményeknek.

(11)

A nyomon követés tárgyát képező adatoknak az (EU) 2015/757 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerinti időbeli összehangoltsága és összehasonlíthatósága érdekében a hajó kibocsátási jelentésének értékelése során a hitelesítőnek a megfelelőnek minősített nyomonkövetési tervet kell referenciapontnak tekintenie. A hitelesítőnek értékelnie kell, hogy a tervet és a szükséges eljárásokat megfelelően hajtották-e végre. Értesítenie kell a társaságot az általa azonosított meg nem felelésekről vagy valótlanságokról. A hitelesítő hitelesítői jelentésben tájékoztat a lényeges hibákat eredményező, kijavítatlan valótlanságokról és meg nem felelésekről, megállapítva, hogy a kibocsátási jelentés nem felel meg az (EU) 2015/757 rendeletnek és ennek a rendeletnek.

(12)

A kibocsátási jelentés hitelesítésének folyamatán belül minden tevékenység kapcsolódik egymáshoz, végpontjukat pedig egy olyan hitelesítői jelentés kibocsátása adja, amely nyilatkozatot tartalmaz a hitelesítés eredményéről. A bizonyosság szintjének össze kell függnie a hitelesítési tevékenységek alaposságával és részletességével, valamint a hitelesítő nyilatkozat megfogalmazásával. A hitelesítési tevékenységek végrehajtására és a hitelesítői jelentésekre vonatkozó harmonizált követelmények biztosítják, hogy minden hitelesítő ugyanazokat a szabványokat alkalmazza.

(13)

A hitelesítési tevékenységeket – ideértve a nyomonkövetési tervek értékelését és a kibocsátási jelentések hitelesítését – megfelelő szakértelemmel rendelkező hitelesítőknek és személyzetnek kell végeznie. A hitelesítőknek belső folyamatokat kell létrehozniuk és azokat folyamatosan fejleszteniük kell annak biztosítására, hogy a személyzet megfelelő szakértelemmel rendelkezzék a rábízott feladatok elvégzéséhez. Azon kritériumoknak, amelyek alapján eldönthető, hogy egy hitelesítő megfelelő szakértelemmel rendelkezik-e vagy sem, minden tagállamban egységesnek, ellenőrizhetőnek, objektívnek és átláthatónak kell lenniük.

(14)	A hitelesítési tevékenységek magas színvonalának biztosítása érdekében harmonizált szabályokat kell kialakítani annak meghatározására, hogy a hitelesítő megfelelő szakértelemmel rendelkezik-e, valamint független és pártatlan-e, azaz alkalmas-e a szükséges hitelesítési tevékenységek elvégzésére.

(15)

Átfogó szabályozási keretet kell létrehozni a jogalanyok akkreditálására vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy a hitelesítők rendelkezzenek a rájuk bízott feladat független és pártatlan módon, valamint az (EU) 2015/757 rendeletben, a 765/2008/EK rendeletben és az e rendeletben meghatározott követelményekkel és elvekkel összhangban történő végrehajtásához szükséges műszaki szakértelemmel.

(16)	Az (EU) 2015/757 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének megfelelően a 765/2008/EK rendelet 4–12. cikkét alkalmazni kell a nemzeti akkreditáló testületekre vonatkozó általános elvekre és követelményekre.

(17)

A Bizottság szokásos gyakorlata, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése során szakértőkkel konzultál; ennek megfelelően az Európai Fenntarthatósági Hajózási Fórum (a továbbiakban: ESSF) égisze alatt létrejött egy, a hajózási MRV keretében végzett hitelesítéssel és akkreditálással foglalkozó alcsoport, melynek tagjai a tagállamokat, az ágazatot és más releváns szervezeteket, köztük a civil társadalmat képviselő szakértők. Az alcsoport azt ajánlotta, hogy e rendeletnek ki kell terjednie bizonyos elemekre. Az ESSF plenáris ülése 2016. június 28-án jóváhagyta az említett szempontokra vonatkozó ajánlástervezetét,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

E rendelet a nyomonkövetési tervek és a kibocsátási jelentések hitelesítése tekintetében állapít meg rendelkezéseket. Hatáskörök és eljárások tekintetében is meghatároz előírásokat.

E rendelet szabályokat állapít meg a hitelesítőknek a 765/2008/EK rendeletnek megfelelően, nemzeti akkreditáló testületek által történő akkreditálására és felügyeletére vonatkozóan.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.

„akkreditálás”: a nemzeti akkreditáló testület tanúsítása arról, hogy a hitelesítő megfelel a 765/2008/EK rendelet 2. cikkének 9. pontja szerinti értelemben vett harmonizált szabványokban, valamint az e rendeletben foglalt követelményeknek, és így alkalmas a II. fejezet szerinti hitelesítési tevékenységek elvégzésére;

2.

„a meg nem felelés” az alábbiak egyikét jelenti a) a nyomonkövetési terv értékelését illetően: a terv nem felel meg az (EU) 2015/757 rendelet 6. és 7. cikkében, valamint az (EU) 2016/1927 végrehajtási rendeletben foglalt követelményeknek; b) a kibocsátási jelentés ellenőrzését illetően: a szén-dioxid-kibocsátásokról és egyéb releváns információkról szóló jelentéstétel nem az akkreditált hitelesítő által kielégítőnek minősített nyomonkövetési tervben meghatározott nyomonkövetési módszerekkel összhangban történt; c) az akkreditálást illetően: a hitelesítő minden olyan cselekedete vagy mulasztása, amely ellentétes az (EU) 2015/757 rendelet és e rendelet követelményeivel;

3.	„elvárható bizonyosság”: nagyfokú, de nem abszolút bizonyosság, amely kifejezetten szerepel a hitelesítői nyilatkozatban arra vonatkozóan, hogy a hitelesítés tárgyát képező kibocsátási jelentés nem tartalmaz lényeges valótlanságot;

4.	„lényegességi küszöb”: számszerű küszöbérték vagy határpont, amely fölött a hitelesítő a valótlanságokat – önmagukban vagy együttesen – lényegesnek minősíti;

5.	„eredendő kockázat”: a kibocsátási jelentésében szereplő valamely paraméter érzékenysége olyan valótlanságokra, amelyek a kapcsolódó ellenőrzési tevékenységek hatásának figyelembevétele előtt önmagukban vagy együttesen lényeges valótlanságok lehetnek;

6.

„ellenőrzési kockázat”: a kibocsátási jelentésben szereplő valamely paraméter olyan valótlanságokra való érzékenysége, amelyek önmagukban vagy más valótlanságokkal együttesen lényeges valótlanságok lehetnek, és amelyeket az ellenőrzési rendszer nem tud időben megakadályozni, észlelni vagy korrigálni;

7.	„észlelési kockázat”: annak a kockázata, hogy a hitelesítő nem vesz észre egy lényeges valótlanságot;

8.	„hitelesítési kockázat”: a hitelesítőt jellemző azon (eredendő, ellenőrzési vagy észlelési kockázat funkciójú) kockázat, hogy nem megfelelő hitelesítő szakvéleményt ad olyan esetben, amikor a kibocsátási jelentés nem mentes lényeges valótlanságoktól;

9.	„valótlanság”: kihagyás, tévesen közölt adatok vagy hiba a jelentésben foglalt adatokban, kivéve az (EU) 2015/757 rendelet szerint megengedhető bizonytalanságot, és figyelembe véve a Bizottság által e tekintetben kidolgozott iránymutatásokat;

10.	„lényeges valótlanság”: olyan valótlanság, amely a hitelesítő véleménye szerint önmagában vagy más valótlanságokkal együttesen meghaladja a lényegességi küszöböt, vagy máskülönben hatást gyakorolhat a bejelentett összkibocsátásra vagy más releváns információkra;

11.	„telephely” egy hajó nyomonkövetési tervének értékelése vagy kibocsátási jelentésének hitelesítése vonatkozásában olyan helyszín, ahol a nyomonkövetési folyamatot meghatározzák és irányítják, ideértve azokat a helyszíneket, ahol lényeges adatokat és információkat ellenőriznek és tárolnak;

12.

„belső hitelesítő dokumentáció”: minden olyan belső dokumentáció, amelyet egy hitelesítő olyan tevékenységeket igazoló dokumentumok és indokolások nyilvántartása céljából gyűjtött össze, amelyeket e rendelet szerint a nyomonkövetési terv értékelésére vagy egy kibocsátási jelentés hitelesítésére végzett;

13.	„hajózási MRV ellenőr”: a hitelesítést végző csoport tagja, aki nyomonkövetési terv értékeléséért vagy kibocsátási jelentés ellenőrzéséért felelős;

14.	„független bíráló”: olyan személy, akit a hitelesítő kifejezetten a belső felülvizsgálati tevékenységekre jelölt ki, és aki ugyanazon jogalanyhoz tartozik, de nem végzett felülvizsgálat tárgyát képező hitelesítési tevékenységeket;

15.	„műszaki szakértő”: olyan személy, aki egy konkrét területen a II. fejezet szerinti hitelesítési tevékenységek, valamint a IV. és V. fejezet szerinti akkreditálási tevékenységek elvégzéséhez szükséges részletes ismeretekkel és szakértelemmel rendelkezik;

16.	„értékelő”: olyan személy, akit a nemzeti akkreditáló testület a hitelesítőnek e rendelet szerinti értékelésére jelölt ki egyénileg vagy egy értékelőcsoport tagjaként;

17.	„vezető értékelő”: olyan értékelő, akire e rendelet értelmében a hitelesítők értékelésének átfogó felelősségét ruházzák.

3. cikk

A megfelelőség vélelme

Amennyiben egy hitelesítő bizonyítja, hogy megfelel a 765/2008/EK rendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerinti, olyan vonatkozó harmonizált szabványokban vagy azok részeiben meghatározott kritériumoknak, amelyek hivatkozásait közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, akkor vélelmezni kell, hogy megfelel az e rendelet II. és III. fejezetében meghatározott követelményeknek is, amennyiben az alkalmazandó harmonizált szabványok kiterjednek az említett követelményekre.

II. FEJEZET

HITELESÍTÉSI TEVÉKENYSÉGEK

1. SZAKASZ

A nyomonkövetési tervek értékelése

4. cikk

A társaságok által benyújtandó információk

(1)   A társaságok kötelesek a hitelesítő rendelkezésére bocsátani a hajó nyomonkövetési tervét, amelyet az (EU) 2016/1927 végrehajtási rendelet I. mellékletében foglalt modellnek megfelelő sablon felhasználásával készítenek el. Amennyiben a nyomonkövetési terv nyelve nem angol, a társaságok egy angol nyelvű fordítást is rendelkezésre bocsátanak.

(2)   A társaság a nyomonkövetési terv értékelésének megkezdése előtt a hitelesítő rendelkezésére bocsátja legalább a következő információkat:

a)	a hajó létesítményeinek releváns dokumentációja vagy leírása, beleértve a kibocsátó források tanúsítványait, (adott esetben) a használt áramlásmérők, valamint eljárások, folyamatok vagy – adott esetben – a terven kívül készített és kezelt folyamatábrák, amelyekre a tervben utalás történt;

b)	a nyomonkövetési és jelentéstételi rendszernek az (EU) 2015/757 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének c) és d) pontjában említett változásai esetében a releváns, naprakész változatok, illetve a módosított terv értékelését lehetővé tévő új dokumentumok.

(3)   A társaság kérésre rendelkezésre bocsát bármely más olyan információt, amelyet relevánsnak ítél a terv értékelésének elvégzéséhez.

5. cikk

A nyomonkövetési tervek értékelése

(1)   A nyomonkövetési terv értékelése során a hitelesítő a nyomonkövetési tervben rendelkezésre bocsátott információk teljességére, pontosságára, relevanciájára és az (EU) 2015/757 rendeletnek való megfelelésére vonatkozó kijelentésekkel foglalkozik.

(2)   A hitelesítő elvégzi legalább az alábbi tevékenységeket:

a)	ellenőrzi, hogy a társaság a megfelelő sablont használt-e a nyomonkövetési terv elkészítéséhez, és hogy rendelkezésre bocsátott-e információkat az (EU) 2016/1927 végrehajtási rendelet I. mellékletében említett valamennyi kötelező elemre vonatkozóan;

b)

ellenőrzi, hogy a nyomonkövetési tervben foglalt információk pontosan és teljes körűen leírják-e a kibocsátó forrásokat és a hajó fedélzetére telepített mérési berendezéseket, valamint a releváns információknak az (EU) 2015/757 rendelet szerinti nyomon követésére és jelentésére szolgáló rendszereket és eljárásokat;

c)	biztosítja, hogy megfelelő nyomonkövetési intézkedések álljanak rendelkezésre arra az esetre, ha a hajó az (EU) 2015/757 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése szerinti – azaz a tüzelőanyag és a szén-dioxid-kibocsátás utankénti nyomon követésére irányuló – eltérést igénybe kívánja venni;

d)

adott esetben értékeli, hogy a társaság által benyújtott, azon elemekre, eljárásokra vagy ellenőrzésekre vonatkozó információk, amelyeket a hajó meglévő irányítási rendszereinek részeként hajtanak végre, illetve amelyek harmonizált minőségi, környezetvédelmi vagy irányítási szabványok alá tartoznak, relevánsak-e a szén-dioxid-kibocsátásnak és más vonatkozó információknak az (EU) 2015/757 rendelet és az (EU) 2016/1928 bizottsági végrehajtási rendelet (7) szerinti nyomon követése és jelentése tekintetében.

(3)   A nyomonkövetési terv értékelésének céljából a hitelesítő folyamodhat megkereséshez, dokumentumellenőrzéshez, megfigyeléshez és bármely más, megfelelőnek ítélt ellenőrzési technikához.

6. cikk

Helyszíni szemlék

(1)   A hitelesítő helyszíni szemlét végez azzal a céllal, hogy megfelelő rálátást szerezzen a nyomonkövetési tervben leírt eljárások kapcsán, és jóváhagyja az abban foglalt információk pontosságát.

(2)   A hitelesítő meghatározza a helyszíni szemle helyszínét vagy helyszíneit, miután figyelembe vette, hogy hol tárolják a releváns adatok kritikus tömegét (ideértve azon dokumentumok elektronikus vagy papíralapú példányait, amelyek eredeti példányát a hajón őrzik), valamint hol végzik az adatáramlással kapcsolatos tevékenységeket.

(3)   A hitelesítő meghatározza továbbá az elvégzendő tevékenységeket és a helyszíni szemléhez szükséges időt.

(4)   Az (1) bekezdéstől eltérve a hitelesítő elállhat a helyszíni szemlétől, ha az alábbi feltételek egyike teljesül:

a)	elegendő rálátással rendelkezik a hajó nyomonkövetési és jelentéstételi rendszereire, ideértve azok meglétét, végrehajtását és a társaság általi tényleges működtetését;

b)	a hajó nyomonkövetési és jelentéstételi rendszerének természete és összetettségi szintje olyan, hogy nincs szükség helyszíni szemlére;

c)	képes valamennyi szükséges információt közvetett úton beszerezni és értékelni.

(5)   Ha a hitelesítő a (4) bekezdésnek megfelelően eláll helyszíni szemle végzésétől, a belső hitelesítő dokumentációban ezt indokolja.

7. cikk

A nyomonkövetési tervben foglalt meg nem felelések kezelése

(1)   Amennyiben a hitelesítő a nyomonkövetési terv értékelése során meg nem feleléseket azonosít, erről indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a társaságot, és egy javasolt időkereten belül megfelelő korrekciót kér.

(2)   A társaság a hitelesítő által közölt minden meg nem felelést köteles kijavítani és a hitelesítő számára egy felülvizsgált nyomonkövetési tervet benyújtani a megállapodás szerinti időkereten belül, hogy azt a hitelesítő a jelentési időszak kezdete előtt újból értékelhesse.

(3)   A hitelesítő a belső hitelesítő dokumentációban dokumentálja és megoldottként jelöli meg a nyomonkövetési terv értékelése során korrigált valamennyi meg nem felelést.

8. cikk

A nyomonkövetési terv értékelésének független felülvizsgálata

(1)   A hitelesítést végző csoport késedelem nélkül benyújtja a kijelölt független bírálónak a belső hitelesítő dokumentációt és a terv értékelése során tett következtetések tervezetét még azelőtt, hogy azokról a társaságot tájékoztatta volna.

(2)   A független bíráló felülvizsgálatot végez annak biztosítására, hogy a nyomonkövetési terv értékelése e rendelettel összhangban és kellő szakmai gondossággal és megítéléssel történt.

(3)   A független felülvizsgálat hatásköre az e szakaszban leírt és a belső hitelesítő dokumentációban rögzített teljes értékelési folyamatra kiterjed.

(4)   A hitelesítő a független felülvizsgálat eredményeit belefoglalja a belső hitelesítő dokumentációba.

9. cikk

A hitelesítő következtetései a nyomonkövetési terv értékeléséről

A nyomonkövetési terv értékelése során összegyűjtött információk alapján a hitelesítő késedelem nélkül írásban értesíti a társaságot a levont következtetésekről, és jelzi, hogy:

a)	a nyomonkövetési tervet az (EU) 2015/757 rendeletnek megfelelőnek értékelték;

b)	a nyomonkövetési terv nem tartalmaz olyan meg nem feleléseket, amelyek miatt nem felelne meg az (EU) 2015/757 rendeletnek.

2. SZAKASZ

A kibocsátási jelentések hitelesítése

10. cikk

A társaságok által benyújtandó információk

(1)   A társaság a kibocsátási jelentés hitelesítésének megkezdése előtt a hitelesítő rendelkezésére bocsátja a következő kiegészítő információkat:

a)	a hajó által a jelentéstételi időszak során az (EU) 2015/757 rendelet 10. cikkének megfelelően megtett utak felsorolása;

b)	adott esetben az előző évre vonatkozó kibocsátási jelentés másolata, amennyiben az említett jelentés kapcsán a hitelesítő nem végzett hitelesítést;

c)	az alkalmazott nyomonkövetési terv vagy tervek másolata, beleértve adott esetben az akkreditált hitelesítő által végzett értékelés következtetéseit alátámasztó bizonyítékokat.

(2)   Amint a hitelesítő azonosította a hitelesítés céljából relevánsnak ítélt konkrét szakaszt vagy szakaszokat, illetve dokumentumot vagy dokumentumokat, a társaságok a következő kiegészítő információkat is rendelkezésre bocsátják:

a)	a hajó hivatalos fedélzeti naplójának és olaj-nyilvántartási könyvének másolata (ha ez két különálló dokumentum);

b)	üzemanyag-felvételi dokumentumok másolatai;

c)	a hajó által a jelentéstételi időszak során megtett utak vonatkozásában a szállított utasok számáról és a szállított rakomány mennyiségéről, a megtett távolságról, valamint a tengeren töltött időről szóló információkat tartalmazó dokumentumok másolatai.

(3)   Ezenfelül – az alkalmazott nyomonkövetési módszer függvényében – a hitelesítők kérhetik a társaságot az alábbiak rendelkezésre bocsátására:

a)	az informatikai környezet adatáramlást bemutató áttekintése az adott hajó tekintetében;

b)	a karbantartásra és a mérőberendezések/áramlásmérők pontosságára/bizonytalanságára vonatkozó igazoló dokumentumok (pl. kalibrálási tanúsítványok);

c)	az áramlásmérőkből nyert tüzelőanyag-fogyasztási adatok kivonata;

d)	a tüzelőanyag-tartály mérőműszerének leolvasását igazoló dokumentumok másolatai;

e)	a közvetlen kibocsátások mérési rendszeréből származó tevékenységi adatok kivonata;

f)	minden egyéb, a kibocsátási jelentés hitelesítése szempontjából releváns információ.

(4)   Társaságváltás esetén az érintett társaságoknak kellő gondossággal kell eljárniuk annak érdekében, hogy a hitelesítőt a saját felelősségi körükön belül végrehajtott utak vonatkozásában a fent említett igazoló dokumentumokkal vagy információkkal ellássák.

(5)   A társaságok a fent említett információkat a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezményben (MARPOL-egyezmény) és az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú, 1988. évi nemzetközi egyezményben (SOLAS-egyezmény) meghatározott időtartamra megőrzik. A megfelelőségi dokumentumnak az (EU) 2015/757 rendelet 17. cikkének megfelelően történő kibocsátásáig a hitelesítő bekérheti az (1), (2) és (3) bekezdésben említett információk bármelyikét.

11. cikk

A hitelesítő által végrehajtandó kockázatértékelés

(1)   Az (EU) 2015/757 rendelet (1), (2) és (3) bekezdésben említett elemeken felül a hitelesítő minden alábbi elemet azonosít és elemez:

a)	eredendő kockázatok;

b)	ellenőrzési kockázatok;

c)	észlelési kockázatok.

(2)   A hitelesítő megvizsgálja a magas hitelesítési kockázat jellemezte területeket, köztük legalább az alábbiakat: az utakra vonatkozó adatok, tüzelőanyag-fogyasztás, szén-dioxid-kibocsátás, megtett távolság, tengeren töltött idő, szállított rakomány és a kibocsátási jelentés adatainak összesítése.

(3)   A (2) bekezdésben említett vonatkozások azonosítása és elemzése során a hitelesítő mérlegeli a bejelentett információk meglétét, teljességét, pontosságát, következetességét, átláthatóságát és relevanciáját.

(4)   A hitelesítés során szerzett információk alapján a hitelesítő adott esetben felülvizsgálja a kockázatértékelést, és módosítja vagy megismétli az elvégzendő hitelesítési tevékenységeket.

12. cikk

Hitelesítési terv

A hitelesítő felvázolja a hitelesítési tervet, amely összhangban van a kockázatértékelés során megszerzett információkkal és megállapított kockázatokkal. A hitelesítési terv legalább a következőkre terjed ki:

a)	hitelesítési program, amely leírja a hitelesítési tevékenységek jellegét és körét, valamint ezen tevékenységek elvégzésének idejét és módját;

b)	adatgyűjtési terv, amely meghatározza a kibocsátási jelentésben foglalt, az összesített szén-dioxid-kibocsátás alapjául szolgáló adatpontokkal, a tüzelőanyag-fogyasztással vagy egyéb releváns információkkal kapcsolatos adatgyűjtés körét és módszereit.

13. cikk

A kibocsátási jelentésre irányuló hitelesítési tevékenységek

(1)   A hitelesítő végrehajtja a hitelesítési tervet, és a kockázatértékelés alapján ellenőrzi, hogy a kielégítőnek minősített nyomonkövetési tervben leírt nyomonkövetési és jelentéstételi rendszerek a gyakorlatban léteznek-e, és azokat megfelelően hajtják-e végre.

Ennek érdekében a hitelesítő figyelembe veszi legalább a következő eljárástípusokat:

a)	az érintett személyzet kikérdezése;

b)	dokumentumok vizsgálata;

c)	megfigyelés és folyamatkövetési eljárások.

(2)   Adott esetben a hitelesítő ellenőrzi, hogy a nyomonkövetési tervben leírt belső ellenőrzési tevékenységeket ténylegesen végrehajtják-e. E célból megfontolhatja a dokumentált ellenőrzések valódiságának egy minta alapján történő vizsgálatát.

14. cikk

A bejelentett adatok hitelesítése

(1)   A hitelesítő az alábbiak révén hitelesíti a kibocsátási jelentésben bejelentett adatokat: részletes vizsgálat, ideértve az elsődleges adatforráshoz való visszakövetést; az adatok és a külső adatforrások egyeztetése, ideértve a hajókövetési adatokat; összeegyeztetések végrehajtása; a megfelelő adatokra vonatkozó küszöbértékek ellenőrzése; és az újraszámítások elvégzése.

(2)   Az (1) bekezdésben említett adathitelesítés részeként a hitelesítő ellenőrzi az alábbiakat:

a)	a kibocsátó források nyomonkövetési tervben való leírásának teljessége;

b)	az adatok – köztük az (EU) 2015/757 rendelet hatálya alá tartozóként bejelentett utakról szóló információk – teljessége;

c)	a bejelentett összesített adatok és a releváns dokumentációból vagy elsődleges forrásokból származó adatok összhangja;

d)	adott esetben az összesített tüzelőanyag-fogyasztási adatok és a beszerzett vagy más módon az érintett hajó rendelkezésére bocsátott tüzelőanyagra vonatkozó adatok közötti összhang;

e)	az adatok megbízhatósága és pontossága.

15. cikk

Lényegességi küszöb

(1)   A kibocsátási jelentésben szereplő tüzelőanyag-fogyasztási és szén-dioxid-kibocsátási adatok hitelesítésének céljából a lényegességi küszöb a jelentéstételi időszakban az egyes elemekre bejelentett összérték 5 %-a.

(2)   A kibocsátási jelentésben szereplő, a szállított rakománnyal, a szállítási munkával, a megtett távolsággal és a tengeren töltött idővel kapcsolatos egyéb releváns információk hitelesítése céljából a lényegességi küszöb a jelentéstételi időszakban az egyes elemekre bejelentett összérték 5 %-a.

16. cikk

Helyszíni szemlék

(1)   A hitelesítő helyszíni szemlét végez azzal a céllal, hogy megfelelő rálátást szerezzen a társaságot, valamint a hajó nyomonkövetési tervében leírt nyomonkövetési és jelentéstételi rendszert illetően.

(2)   A hitelesítő a kockázatértékelés eredményei alapján meghatározza a helyszíni szemle helyszínét vagy helyszíneit, figyelembe véve, hogy hol tárolják a releváns adatok kritikus tömegét – ideértve azon dokumentumok elektronikus vagy nyomtatott változatait, amelyek eredeti példányát a hajón őrzik –, valamint hol végzik az adatáramlással kapcsolatos tevékenységeket.

(3)   A hitelesítő meghatározza továbbá az elvégzendő tevékenységeket és a szemléhez szükséges időt.

(4)   Az (1) bekezdéstől eltérve a hitelesítő elállhat a helyszíni szemlétől, ha a kockázatértékelés eredményei alapján az alábbi feltételek egyike teljesül:

a)	elegendő rálátással rendelkezik a hajó nyomonkövetési és jelentéstételi rendszereire, ideértve azok meglétét, végrehajtását és a társaság általi tényleges működtetését;

b)	a hajó nyomonkövetési és jelentéstételi rendszerének természete és összetettségi szintje olyan, hogy nincs szükség helyszíni szemlére;

c)	képes valamennyi szükséges információt közvetett úton beszerezni és értékelni, ideértve a nyomonkövetési tervben leírt módszerek helyes alkalmazását és a kibocsátási jelentésben bejelentett adatok hitelesítését.

(5)   Amennyiben a hitelesítő egy szárazföldi helyszínen tett helyszíni látogatás eredményei alapján arra a következtetésre jut, hogy a kibocsátási jelentésben esetlegesen előforduló lényeges valótlanságok kockázatának csökkentéséhez fedélzeti ellenőrzésre van szükség, dönthet úgy, hogy szemlét tart a hajón.

(6)   Ha a hitelesítő a (4) bekezdésnek megfelelően eláll helyszíni szemle végzésétől, a belső hitelesítő dokumentációban ezt indokolnia kell.

17. cikk

A kibocsátási jelentésben szereplő valótlanságok és meg nem felelések kezelése

(1)   Amennyiben a hitelesítő a kibocsátási jelentés hitelesítése során valótlanságokat vagy meg nem feleléseket azonosít, erről indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a társaságot, és ésszerű időkereten belül releváns korrekciókat kér.

(2)   A hitelesítő a belső hitelesítő dokumentációban dokumentálja és megoldottként jelöli meg a hitelesítés során korrigált valamennyi valótlanságot vagy meg nem felelést.

(3)   Amennyiben a társaság nem korrigálja az (1) bekezdésben említett valótlanságokat vagy meg nem feleléseket, a hitelesítő a hitelesítői jelentés kibocsátása előtt felkéri a vállalatot, hogy ismertesse a valótlanságok vagy meg nem felelések fő okait.

(4)   A hitelesítő megállapítja, hogy a nem korrigált valótlanságok – egyesével vagy más valótlanságokkal együtt – hatást gyakorolnak-e a bejelentett összkibocsátásra vagy más releváns információkra, és hogy ez a hatás lényeges valótlanságokhoz vezet-e.

(5)   A hitelesítő figyelembe vehet olyan valótlanságokat vagy meg nem feleléseket is, amelyek külön-külön vagy más valótlanságokkal együttesen a 15. cikkben a lényeges valótlanságokra meghatározott lényegességi küszöb alatt vannak, amennyiben azok nagyságrendje és természete, illetve előfordulásuk különleges körülménye azt indokolja.

18. cikk

A kibocsátási jelentés hitelesítésének következtetései

A kibocsátási jelentés hitelesítésének lezárásához a hitelesítő elvégzi legalább az alábbiakat:

a)	megerősíti, hogy valamennyi hitelesítési tevékenységet végrehajtották;

b)	végleges elemzési eljárásokat végez az összesített adatokon annak biztosítása érdekében, hogy azok lényeges valótlanságoktól mentesek;

c)	ellenőrzi, hogy a jelentésben szereplő információk megfelelnek az (EU) 2015/757 rendelet követelményeinek;

d)	a jelentés kibocsátása előtt elkészíti a belső hitelesítő dokumentációt és a jelentéstervezetet, és a 21. cikknek megfelelően benyújtja azokat a független bírálónak;

e)	felhatalmazást ad egy személynek arra, hogy jóváhagyja a független bíráló következtetésein és a belső hitelesítő dokumentációban foglalt bizonyítékokon alapuló jelentést, amiről a társaságot értesíti;

f)	értesíti a Bizottságot, valamint a hajó lobogó szerinti államát, hogy a megfelelőségi dokumentum kiadásának feltételei teljesültek-e.

19. cikk

Fejlesztésre irányuló javaslatok

(1)   A hitelesítő a társaság számára fejlesztési ajánlásokat tesz az olyan nem korrigált valótlanságok és meg nem felelések kapcsán, amelyek nem vezetnek lényeges valótlanságokhoz.

(2)   A hitelesítő a hitelesítési tevékenységek eredményei fényében más, általa relevánsnak ítélt fejlesztési ajánlásokat is tehet.

(3)   A hitelesítő a társaságok számára való ajánlások megtétele során pártatlan marad a társasággal, a hajóval és a nyomonkövetési és jelentéstételi rendszerrel szemben. Pártatlanságát nem veszélyezteti tanácsadással vagy az (EU) 2015/757 rendelet szerinti nyomonkövetési terv és jelentéstételi folyamat egyes részeinek kidolgozásával.

20. cikk

Hitelesítői jelentés

(1)   A hitelesítő az összegyűjtött információk alapján hitelesítői jelentést nyújt be a társaságnak minden olyan kibocsátási jelentésről, amely a hitelesítés tárgyát képezte.

(2)   A hitelesítői jelentés nyilatkozatot tartalmaz arról, hogy a kibocsátási jelentés kielégítőnek minősült, vagy – amennyiben a jelentés kibocsátása előtt nem korrigált lényeges valótlanságokat tartalmaz – nem minősült kielégítőnek.

(3)   A (2) bekezdés alkalmazásában a kibocsátási jelentés csak akkor minősül kielégítőnek, ha lényeges valótlanságoktól mentes.

(4)   A hitelesítői jelentés legalább a következő elemeket tartalmazza:

a)	a társaság neve és a hajó azonosító adatai;

b)	cím, amely egyértelművé teszi, hogy hitelesítői jelentésről van szó;

c)	a hitelesítő azonosító adatai;

d)	hivatkozás a kibocsátási jelentésre és a hitelesítés tárgyát képező jelentési időszakra;

e)	hivatkozás egy vagy több kielégítőnek értékelt nyomonkövetési tervre;

f)	hivatkozás az alkalmazott hitelesítési szabvány(ok)ra;

g)	a hitelesítő által végzett eljárások összefoglalása, ideértve a helyszíni szemléket vagy az azoktól való elállás indokolását;

h)	adott esetben összegzés a nyomonkövetési tervnek és a tevékenységi adatoknak a jelentéstételi időszak során történő jelentős módosításairól;

i)	hitelesítési nyilatkozat;

j)	a nem korrigált valótlanságok és meg nem felelések – ha vannak ilyenek – ismertetése, ezen belül azok természetének és nagyságrendjének valamint annak meghatározása, hogy van-e lényeges hatásuk, és hogy a kibocsátási jelentés mely eleme(i)hez kapcsolódnak;

k)	adott esetben a fejlesztésre vonatkozó ajánlások;

l)	a hitelesítői jelentés dátuma és egy, a hitelesítő nevében történő aláírásra feljogosított személy kézjegye.

21. cikk

A kibocsátási jelentés független felülvizsgálata

(1)   A független bíráló megvizsgálja a belső hitelesítő dokumentációt és a hitelesítői jelentés tervezetét annak ellenőrzése érdekében, hogy a hitelesítési folyamat e rendelettel összhangban, valamint kellő szakmai gondosság és megítélés mellett zajlott-e le.

(2)   A független felülvizsgálat hatóköre az e szakaszban leírt és a belső hitelesítő dokumentációban rögzített teljes hitelesítési eljárásra kiterjed.

(3)   Miután a hitelesítői jelentést a 18. cikk e) pontjának megfelelően jóváhagyták, a hitelesítő a belső hitelesítő dokumentációba foglalja a független felülvizsgálat eredményeit.

III. FEJEZET

A HITELESÍTŐKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

22. cikk

Folyamatos alkalmassági eljárás

(1)   A hitelesítő folyamatos alkalmassági eljárást alakít ki, dokumentál, hajt végre és tart fenn annak biztosítása érdekében, hogy a hitelesítési feladatokkal megbízott személyzet megfelelő szakértelemmel rendelkezzen a rábízott feladatok elvégzéséhez.

(2)   Az (1) bekezdésben említett alkalmassági eljárás céljából a hitelesítő létrehozza, dokumentálja, végrehajtja és fenntartja a következőket:

a)	a 23. cikk (3) bekezdése szerinti, a hitelesítési tevékenységet folytató teljes személyzetre vonatkozó általános szakértelemmel kapcsolatos kritériumok;

b)	a hitelesítési tevékenységet folytató hitelesítő által végzett egyes funkciókra vonatkozó speciális szakértelemmel kapcsolatos kritériumok, különösen a hajózási MRV ellenőrre, a független bírálóra, illetve a műszaki szakértőre vonatkozóan, a 24., 25., illetve a 26. cikkel összhangban;

c)	egy olyan módszer, amely folyamatosan biztosítja a hitelesítési tevékenységeket folytató teljes személyzet szakértelmét és teljesítményének rendszeres értékelését;

d)	eljárás a hitelesítési tevékenységeket folytató személyzet folyamatos képzésének biztosítására.

(3)   A hitelesítő rendszeres időközönként – de legalább évente – nyomon követi a hitelesítési tevékenységeket folytató teljes személyzet teljesítményét a személyzet folyamatos alkalmasságának megerősítése érdekében.

23. cikk

Hitelesítést végző csoportok

(1)   A hitelesítő minden hitelesítési tevékenység esetében összeállítja az 5–20. cikkben említett hitelesítési tevékenységek elvégzésére alkalmas hitelesítést végző csoportot.

(2)   A hitelesítést végző csoport tagjai között szerepel legalább egy hajózási MRV ellenőr és – adott esetben, amennyiben a hitelesítő az elvégzendő feladatok összetettségét, valamint a szükséges kockázatértékelés elvégzésére való alkalmasságát úgy értékeli – megfelelő számú további hajózási MRV és/vagy műszaki szakértő.

(3)   A csoport minden tagja tisztában van a hitelesítési eljáráson belül betöltött speciális szerepével, képes a hitelesítési feladatai ellátásához szükséges nyelven hatékonyan kommunikálni, és meg tudja vizsgálni a társaság által benyújtott információkat.

24. cikk

Hajózási MRV ellenőrökre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelmények

(1)   A hajózási MRV ellenőrök rendelkeznek a nyomonkövetési tervek értékelésének és a kibocsátási jelentések ellenőrzésének az (EU) 2015/757 rendelet és e rendelet szerinti végrehajtásához szükséges szakértelemmel.

(2)   Ennek érdekében a hajózási MRV ellenőrök legalább a következők birtokában vannak:

a)	az (EU) 2015/757 rendelet, e rendelet, az (EU) 2016/1927 végrehajtási rendelet, az (EU) 2016/1928 végrehajtási rendelet és a Bizottság által kiadott releváns iránymutatások ismerete;

b)

az adatok és információk ellenőrzésének ismerete és tapasztalat ezen a téren, ideértve az alábbiakat: i. adat- és információ-ellenőrzési módszerek, a lényegességi küszöb alkalmazása és a valótlanságok lényegességének megállapítása; ii. az eredendő és ellenőrzési kockázatok elemzése; iii. az adatgyűjtéssel kapcsolatos mintavételi technikák és ellenőrzési tevékenységek ellenőrzése; iv. az adat- és információs rendszerek, az informatikai rendszerek, az adatáramlással kapcsolatos tevékenységek, az ellenőrzési tevékenységek, az ellenőrzési rendszerek és az ellenőrzési tevékenységek eljárásainak értékelése.

(3)   Ezen felül figyelembe kell venni a mellékletben meghatározott, releváns szempontokhoz kapcsolódó ágazatspecifikus ismereteket és tapasztalatokat.

25. cikk

A független bírálókra vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelmények

(1)   A független bíráló megfelel a 24. cikkben említett, a hajózási MRV ellenőrökre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelményeknek.

(2)   Annak felmérése érdekében, hogy a belső hitelesítő dokumentáció teljes-e, és hogy elegendő bizonyíték gyűlt-e össze a hitelesítési tevékenységek során, a független bíráló rendelkezik a szükséges szakértelemmel ahhoz, hogy:

a)	a benyújtott információkat elemezze, és azok teljességét és valódiságát megerősítse;

b)	kétségbe vonja a hiányos vagy ellentmondásos információkat;

c)	ellenőrizze az adatok eredetét annak értékelése céljából, hogy a belső hitelesítő dokumentáció elegendő információt szolgáltat-e a következtetéseknek a belső felülvizsgálat során vizsgált tervezetéhez.

26. cikk

Műszaki szakértők alkalmazása

(1)   Amennyiben a hitelesítési tevékenységek vagy a felülvizsgálati eljárás elvégzése során részletes ismeretekre és speciális szakértelemre van szükség, a hajózási MRV ellenőr vagy a független bíráló – saját irányítása alatt és teljes felelősségére – alkalmazhat műszaki szakértőket.

(2)   A műszaki szakértő a speciális terület ismeretén kívül megfelelő rálátással rendelkezik a 24. cikkben említett területek tekintetében.

27. cikk

Hitelesítési tevékenységekre vonatkozó eljárások

(1)   A hitelesítő egy vagy több eljárást és folyamatot hoz létre, dokumentál, hajt végre és tart fenn az 5–21. cikkben ismertetett hitelesítési tevékenységek esetében.

(2)   Ezen eljárások és folyamatok létrehozása és végrehajtása során a hitelesítő elvégzi a 765/2008/EK rendelet értelmében vett, az üvegházhatású gázok validálását és hitelesítését végző testületek esetében az akkreditálásra és az elismerés más formáira alkalmazandó követelményekkel kapcsolatos harmonizált szabványnak megfelelő tevékenységeket.

(3)   A hitelesítő minőségirányítási rendszert tervez, dokumentál, hajt végre és tart fenn az eljárások és folyamatok következetes kidolgozásának, végrehajtásának, javításának és felülvizsgálatának a (2) bekezdésben említett harmonizált szabványoknak megfelelő biztosítása érdekében.

(4)   Ezenfelül a hitelesítő a (2) bekezdésben említett harmonizált szabványnak megfelelően létrehozza az alábbi eljárásokat, folyamatokat és intézkedéseket:

a)	a társasággal folytatott kommunikációval kapcsolatos eljárás és politika;

b)	megfelelő intézkedések a megszerzett információk bizalmasságának megóvására;

c)	a társaságok által kért jogorvoslatok kezelésére vonatkozó folyamat;

d)	a társaságok panaszainak kezelésére vonatkozó folyamat (ideértve az indikatív ütemtervet is);

e)	felülvizsgált hitelesítői jelentés kiadására vonatkozó folyamat arra az esetre, ha a hitelesítői jelentésben vagy a kibocsátási jelentésben azután találnak hibát, hogy a hitelesítő a társaság számára a hitelesítői jelentést már elküldte.

28. cikk

Belső hitelesítő dokumentáció

(1)   A hitelesítő előkészíti és összeállítja a belső hitelesítő dokumentációt, amely legalább a következőket tartalmazza:

a)	az elvégzett hitelesítési tevékenységek eredményei;

b)	a hitelesítési terv és a kockázatértékelés;

c)	elegendő információ a nyomonkövetési terv és a hitelesítői jelentés tervezete értékelésének alátámasztásához, ideértve az arra vonatkozó vélemények igazolását, hogy a megállapított valótlanságok lényegesek-e vagy sem.

(2)   A belső hitelesítő dokumentációt olyan módon kell megszövegezni, hogy a 8. és a 21. cikkben említett független bíráló és a nemzeti akkreditáló testület értékelni tudja, hogy a hitelesítést e rendelettel összhangban végezték-e el.

29. cikk

Nyilvántartás és kommunikáció

(1)   A hitelesítő nyilvántartást vezet – ideértve a személyzet szakértelmére és pártatlanságára vonatkozó nyilvántartást is – az e rendeletnek való megfelelés igazolására.

(2)   A hitelesítő a 27. cikkben említett harmonizált szabványoknak megfelelően bizalmasan kezeli a hitelesítés során birtokába került információkat.

30. cikk

Pártatlanság és függetlenség

(1)   A hitelesítőt olyan módon kell felkészíteni, hogy objektivitása, függetlensége és pártatlansága oltalmat élvezzen. E rendelet alkalmazásában a 27. cikkben említett harmonizált szabványban meghatározott vonatkozó követelmények alkalmazandók.

(2)   A hitelesítő nem végez hitelesítési tevékenységeket olyan társaság számára, amely elfogadhatatlan kockázattal jár a pártatlanságára, vagy összeférhetetlenséget okoz a számára.

(3)   A pártatlanságot veszélyeztető elfogadhatatlan kockázat vagy összeférhetetlenség többek között akkor merül fel, ha a hitelesítő vagy ugyanazon jogalany bármely része vagy a személyzet bármely tagja és a hitelesítésbe bevont szerződtetett személyek:

a)	tanácsadó szolgáltatásokat nyújtanak a nyomonkövetési tervben meghatározott nyomonkövetési és jelentési eljárás kidolgozása terén, ideértve a nyomonkövetési módszer fejlesztését, a kibocsátási jelentés megfogalmazását és a nyomonkövetési terv kidolgozását;

b)	műszaki segítséget nyújtanak a kibocsátásokra vagy az (EU) 2015/757 rendelet szerinti más releváns információkra vonatkozó nyomonkövetési és bejelentési rendszer kidolgozásához vagy fenntartásához.

(4)   A hitelesítő nem von be alvállalkozókat a független felülvizsgálat elvégzésébe vagy a hitelesítői jelentés kibocsátásába.

(5)   Alvállalkozók más hitelesítési tevékenységekbe való bevonása esetén a hitelesítőnek be kell tartaniuk a 27. cikkben említett harmonizált szabványban meghatározott vonatkozó követelményeket.

(6)   A hitelesítő olyan eljárást hoz létre, dokumentál, hajt végre és tart fenn, amely biztosítja a hitelesítő, valamint ugyanazon jogi személy részei és a teljes személyzet folyamatos pártatlanságát és függetlenségét. Alvállalkozók bevonása esetén a hitelesítésbe bevont szerződtetett személyekre ugyanazon kötelezettségek vonatkoznak. Ennek az eljárásnak meg kell felelnie a 27. cikkben említett harmonizált szabványban meghatározott vonatkozó követelményeknek.

IV. FEJEZET

A HITELESÍTŐK AKKREDICÁTIÓJA

31. cikk

Az akkreditáció hatálya

A hitelesítői akkreditáció hatálya a nyomonkövetési tervek értékelésére és a kibocsátási jelentések hitelesítésére terjed ki.

32. cikk

Az akkreditálási folyamat céljai

Az akkreditálási folyamat és az akkreditált hitelesítők éves felülvizsgálata során a 36. és a 41. cikknek megfelelően a nemzeti akkreditáló testületek megállapítják, hogy a hitelesítési tevékenységeket végző hitelesítő és személyzete:

a)	rendelkezik a nyomonkövetési tervek értékelésének és a kibocsátási jelentések ellenőrzésének e rendelet szerinti elvégzéséhez szükséges szakértelemmel;

b)	ténylegesen értékel nyomonkövetési terveket és ellenőriz kibocsátási jelentéseket e rendeletnek megfelelően;

c)	megfelel a hitelesítőkre vonatkozóan a 22–30. cikkben említett követelményeknek, ideértve a pártatlanságra és a függetlenségre vonatkozó követelményeket.

33. cikk

Az akkreditációra vonatkozó minimumkövetelmények

Az akkreditációra vonatkozó minimumkövetelmények és az akkreditáló testületekre vonatkozó követelmények tekintetében a 765/2008/EK rendeletnek megfelelő, a megfelelőségértékelő szervezeteket akkreditáló testületekre vonatkozó általános követelményekkel kapcsolatos harmonizált szabványt kell alkalmazni.

34. cikk

A nemzeti akkreditáló testületeknél történő akkreditálási kérelmezés kritériumai

(1)   A valamely tagállamban letelepedett jogalanyok a 765/2008/EK rendelet 7. cikkének megfelelően kérelmezhetnek akkreditálást.

(2)   Amennyiben az akkreditációért folyamodó jogalany nem telepedett le valamely tagállamban, kérelmét bármely tagállam nemzeti akkreditáló testületéhez benyújthatja, amely az (EU) 2015/757/EU rendelet 16. cikk értelmében vett akkreditálást végez.

35. cikk

Akkreditáció iránti kérelem

(1)   Az akkreditáció iránti kérelemnek a 33. cikkben említett harmonizált szabványok alapján előírt információkat kell tartalmaznia.

(2)   Ezenkívül – a 36. cikkben említett értékelés kezdete előtt – a kérelmezők kérésre tájékoztatást nyújtanak a nemzeti akkreditáló testület számára az alábbiakról:

a)	a 27. cikk (1) bekezdésében említett eljárások és folyamatok, valamint a 27. cikk (3) bekezdésében említett minőségirányítási rendszer;

b)

a 22. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett, szakértelemmel kapcsolatos kritériumok, az ugyanazon cikkben említett folyamatos alkalmassági eljárás eredményei, valamint egyéb, a hitelesítési tevékenységekben részt vevő teljes személyzetnek a 24. és 25. cikkben említett szakértelméről szóló releváns dokumentáció;

c)	a 30. cikk (6) bekezdésében említett, a folyamatos pártatlanságot és függetlenséget biztosító folyamat;

d)	a nyomonkövetési tervek értékelésébe és a kibocsátási jelentések hitelesítésébe bevont műszaki szakértők és kulcspozíciókat betöltő alkalmazottak;

e)	a megfelelő hitelesítő dokumentációt – ideértve a 28. cikkben említett belső hitelesítő dokumentációt – biztosító rendszer és eljárás;

f)	a 29. cikkben említett egyéb releváns nyilvántartás;

g)	egyéb, a nemzeti akkreditáló testület által relevánsnak ítélt szempontok.

36. cikk

Értékelés

(1)   A 32. cikkben említett értékelés céljából az értékelést végző csoport legalább a következő tevékenységeket hajtja végre:

a)	a kérelmező által a 35. cikknek megfelelően benyújtott összes vonatkozó dokumentum és feljegyzés felülvizsgálata;

b)	helyszíni látogatás végrehajtása a belső hitelesítő dokumentáció reprezentatív mintájának felülvizsgálata és a kérelmező minőségirányítási rendszere, valamint a 27. cikkben említett hitelesítési tevékenységekre irányuló eljárások vagy folyamatok megvalósításának értékelése céljából;

c)

a kérelmező nyomonkövetési tervek értékelésébe és kibocsátási jelentések hitelesítésébe bevont személyzetéből kiválasztott reprezentatív számú tag teljesítményének megfigyelése és szakértelméről való meggyőződés annak biztosítása érdekében, hogy a személyzet e rendeletnek megfelelően végzi munkáját.

(2)   Az (1) bekezdésben említett tevékenységek végzése során az értékelést végző csoportnak meg kell felelnie a 33. cikkben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeknek.

(3)   Az értékelést végző csoport a 33. cikkben említett harmonizált szabványban foglalt követelményeknek megfelelően értesíti a kérelmezőt a megállapításokról és a meg nem felelésekről, és a kérelmezőt válaszadásra szólítja fel.

(4)   A kérelmező korrekciós intézkedést hoz a (3) bekezdés értelmében jelzett meg nem felelések kezelésére, és válaszában jelzi, hogy a nemzeti akkreditáló testület által megszabott határidőn belül milyen intézkedéseket tett vagy tervez tenni azok orvoslása érdekében.

(5)   A nemzeti akkreditáló testület megvizsgálja a kérelmező által a (4) bekezdés értelmében adott válaszokat.

(6)   Amennyiben a nemzeti akkreditáló testület úgy ítéli meg, hogy a kérelmező válasza vagy az általa tett intézkedés nem megfelelő vagy nem hatékony, további információkat vagy intézkedéseket kér a kérelmezőtől.

(7)   A nemzeti akkreditáló testület továbbá bizonyítékokat kérhet a korrekciós intézkedések tényleges végrehajtására, vagy nyomon követő értékelését végezhet a korrekciós intézkedések tényleges végrehajtásának értékelésére.

37. cikk

Akkreditálásra vonatkozó döntés, akkreditálási okirat

(1)   A nemzeti akkreditáló testület figyelembe veszi a 33. cikkben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeket, amikor előkészíti és meghozza a döntést arról, hogy megadja, meghosszabbítja vagy megújítja-e a kérelmező akkreditációját.

(2)   Amennyiben a nemzeti akkreditáló testület úgy dönt, hogy megadja vagy megújítja a kérelmező akkreditációját, erre vonatkozó akkreditálási okiratot állít ki.

(3)   Az akkreditálási okirat legalább a 33. cikkben említett harmonizált szabványok alapján előírt információkat tartalmazza.

(4)   Az akkreditálási okirat a kibocsátása időpontját követő öt évig érvényes.

38. cikk

Éves felülvizsgálat

(1)   A nemzeti akkreditáló testület évente felülvizsgálatot végez minden olyan hitelesítővel kapcsolatban, amely számára akkreditálási okiratot bocsátott ki. A felülvizsgálat legalább az alábbiakból áll:

a)	a 36. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett helyszíni látogatás;

b)	a hitelesítő személyzetéből kiválasztott reprezentatív számú tag teljesítményének megfigyelése és szakértelméről való meggyőződés a 36. cikk (1) bekezdése c) pontjának megfelelően.

(2)   A nemzeti akkreditáló testület a hitelesítő első felülvizsgálatát az (1) bekezdésnek megfelelően az akkreditálási okirat kibocsátásától számított 12 hónapon belül elvégzi.

(3)   A felülvizsgálatot oly módon tervezik, hogy az lehetővé tegye a nemzeti akkreditáló testület számára, hogy a 33. cikkben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeknek megfelelően értékelni tudja az akkreditálási okirat hatálya alá eső, a hitelesítő által végrehajtott tevékenységek, valamint a hitelesítési tevékenységekbe bevont személyzet reprezentatív mintáit.

(4)   A nemzeti akkreditáló testület a felülvizsgálat eredményei alapján eldönti, hogy megerősítse-e az akkreditálás folytatását.

(5)   Amennyiben a hitelesítő más tagállamban végez hitelesítést, a hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testület megkérheti a másik tagállam nemzeti akkreditáló testületét, hogy az ő nevében és felelősségére végezzen felülvizsgálati tevékenységeket.

39. cikk

Újraértékelés

(1)   A nemzeti akkreditáló testület az általa kibocsátott akkreditálási okirat lejárata előtt újraértékeli az érintett hitelesítőt, hogy megállapítsa, meghosszabbítható-e az akkreditálási okirat érvényessége.

(2)   Az újraértékelést oly módon tervezik, hogy az biztosítsa, hogy a nemzeti akkreditáló testület az okirat hatálya alá eső, hitelesítő által végzett tevékenységek reprezentatív mintáját értékeli.

Az újraértékelés tervezése és végrehajtása során a nemzeti akkreditáló testület betartja a 33. cikkben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeket.

40. cikk

Különleges értékelés

(1)   A nemzeti akkreditáló testület bármikor különleges értékelést hajthat végre a hitelesítőre vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy a hitelesítő továbbra is teljesítse e rendelet követelményeit.

(2)   Annak érdekében, hogy a nemzeti akkreditáló testület meg tudja állapítani, hogy szükség van-e különleges értékelésre, a hitelesítő késedelem nélkül értesíti az említett testületet minden, a helyzetének vagy működésének bármely aspektusát érintő, az akkreditálásával kapcsolatos jelentős változásról.

Az említett jelentős változások körébe tartoznak a 33. cikkben említett harmonizált szabványban említett változások.

41. cikk

Igazgatási intézkedések

(1)   A nemzeti akkreditáló testület felfüggesztheti vagy visszavonhatja egy adott hitelesítő akkreditálását, amennyiben a hitelesítő nem felel meg e rendelet követelményeinek.

(2)   A nemzeti akkreditáló testület a hitelesítő kérésére felfüggeszti vagy visszavonja a hitelesítő akkreditálását.

(3)   A nemzeti akkreditáló testület eljárást hoz létre, dokumentál, hajt végre és tart fenn az akkreditációnak a 33. cikkben említett harmonizált szabvány szerinti felfüggesztésére és visszavonására.

(4)   A nemzeti akkreditáló testület visszavonja a hitelesítő akkreditációját, amennyiben a hitelesítő:

a)

nem teljesítette a szakértelemre vonatkozó, 22. cikk szerinti követelményeket, a hitelesítési tevékenységekre vonatkozó eljárásokat érintő, 27. cikk szerinti követelményeket, a belső hitelesítő dokumentációra vonatkozó, 28. cikk szerinti követelményeket vagy a pártatlanságra és függetlenségre vonatkozó, 30. cikk szerinti követelményeket;

b)	megsértette a nemzeti akkreditáló testület egyéb külön kikötéseit és feltételeit.

(5)   A nemzeti akkreditáló testület visszavonja az akkreditálást, amennyiben:

a)	a hitelesítő nem orvosolta az akkreditálási okirat felfüggesztésére vonatkozó döntés alapjául szolgáló okokat;

b)	a hitelesítő felső vezetésének egy tagját csalás bűntettében bűnösnek találták;

c)	a hitelesítő szándékosan hamis információkat nyújtott be.

(6)   A nemzeti akkreditáló testületek az (1), (4) és (5) bekezdésnek megfelelő, az akkreditáció felfüggesztésére vagy visszavonására vonatkozó döntései tekintetében a fellebbezés a 765/2008/EK rendelet 5. cikkének (5) bekezdése alapján a tagállamok által létrehozott eljárásoknak megfelelően történik.

(7)   A nemzeti akkreditáló testületnek az akkreditáció felfüggesztésére vagy visszavonására vonatkozó döntése a hitelesítő értesítését követően lép hatályba. A nemzeti akkreditáló testület az említett döntések meghozatala előtt a meg nem felelés természetének fényében mérlegeli a végzett tevékenységekre gyakorolt hatást.

(8)   A nemzeti akkreditáló testület véget vet az akkreditálási okirat felfüggesztésének, amennyiben kielégítő tájékoztatást kapott arról – és maga is arra a következtetésre jut –, hogy a hitelesítő megfelel e rendelet követelményeinek.

V. FEJEZET

A NEMZETI AKKREDITÁLÓ TESTÜLETEKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

42. cikk

Nemzeti akkreditáló testületek

(1)   Az akkreditálással kapcsolatos feladatokat e rendelet szerint a 765/2008/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdése értelmében kijelölt nemzeti akkreditáló testületek végzik.

(2)   E rendelet alkalmazásában a nemzeti akkreditáló testület a 33. cikkében említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeknek megfelelően gyakorolja hatásköreit.

43. cikk

Az értékelést végző csoport

(1)   A nemzeti akkreditáló testület minden egyes, a 33. cikkben említett harmonizált szabványban meghatározott követelmények szerint elvégzett értékeléshez értékelést végző csoportot jelöl ki.

(2)   Az értékelést végző csoport az e rendelet szerinti értékelés végrehajtásáért felelős vezető értékelőből és – szükség esetén – az akkreditáció speciális területe tekintetében releváns ismeretekkel és tapasztalattal rendelkező, megfelelő számú értékelőből vagy műszaki szakértőből áll.

(3)   Az értékelést végző csoportnak legalább egy olyan tagja van, aki rendelkezik az alábbi ismeretekkel:

a)	az (EU) 2015/757 rendelet, e rendelet és a 24. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett más releváns jogszabályok ismerete;

b)	a különböző hajótípusok jellegzetességeinek ismerete, valamint a szén-dioxid-kibocsátásra, a tüzelőanyag-fogyasztásra és az (EU) 2015/757 rendelet szerinti más releváns információkra vonatkozó nyomon követés és jelentéstétel ismerete.

44. cikk

Az értékelőkre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelmények

(1)   Az értékelő alkalmas arra, hogy végrehajtsa a 36–41. cikk szerinti tevékenységeket. Ennek érdekében az értékelő:

a)	megfelel a 33. cikkben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeknek;

b)	ismeri a 24. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett adat- és információ-ellenőrzést, amelyet képzés vagy olyan személy révén szerzett, aki ismeri az ilyen adat- és információ-ellenőrzést, és tapasztalatokkal rendelkezik e téren.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott, szakértelemmel kapcsolatos követelményeken felül a vezető értékelő alkalmas az értékelést végző csoport vezetésére.

(3)   Az (1) bekezdésben meghatározott, szakértelemmel kapcsolatos követelményeken felül a belső bírálók és az akkreditáció megadására, meghosszabbítására vagy megújítására vonatkozó döntéseket meghozó személyek elegendő tudással és tapasztalattal rendelkeznek az akkreditáció értékeléséhez.

45. cikk

Műszaki szakértők

(1)   A nemzeti akkreditáló testület műszaki szakértőket is bevonhat az értékelést végző csoportba annak érdekében, hogy a szakértő egy bizonyos témával kapcsolatos részletes ismereteivel és szakértelmével támogassa a vezető értékelőt vagy az értékelőt.

(2)   A műszaki szakértő a meghatározott feladatokat az érintett értékelést végző csoport vezető értékelőjének irányítása és teljes felelőssége alatt végzi.

46. cikk

Az akkreditált hitelesítők adatbázisai

(1)   A nemzeti akkreditáló testületek adatbázist hoznak létre és kezelnek, amelyhez nyilvános hozzáférést biztosítanak, és amely legalább a következő információkat tartalmazza:

a)	az adott nemzeti akkreditáló testület által akkreditált összes hitelesítő neve, akkreditációs száma és címe;

b)	azon tagállamok, amelyekben adott esetben az egyes hitelesítők hitelesítést végeznek;

c)	az akkreditáció megadásának és lejáratának dátuma;

d)	információk a hitelesítőkre vonatkozó igazgatási intézkedésekről.

(2)   A hitelesítők státusában bekövetkezett bármely változásról tájékoztatni kell a Bizottságot a megfelelő szabványosított formanyomtatvány felhasználásával.

(3)   A 765/2008/EK rendelet 14. cikke értelmében elismert testület elősegíti és összehangolja a nemzeti adatbázisokhoz való hozzáférést.

VI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

47. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

---

(1)  HL L 123., 2015.5.19., 55. o.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. július 9-i 765/2008/EK rendelete a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 1998. június 22-i 98/34/EK irányelve a műszaki szabványok és szabályok, valamint az Információs Társadalom szolgáltatásaihoz kapcsolódó szabályok területén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról (HL L 204., 1998.7.21., 37. o.).

(4)  A Bizottság 2016. november 4–i (EU) 2016/1927 végrehajtási rendelete a nyomonkövetési terveknek, kibocsátási jelentéseknek és megfelelőségi dokumentumoknak a tengeri közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátások nyomon követéséről, jelentéséről és hitelesítéséről szóló (EU) 2015/757 európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti formanyomtatványairól (HL L 299., 2016.11.5., 1. o.).

(5)  A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) A.741(18) közgyűlési határozata által elfogadva.

(6)  A MARPOL-egyezmény VI. mellékletének 22. szabálya.

(7)  A Bizottság 2016. november 4–i (EU) 2016/1928 végrehajtási rendelete a személyszállító, ro-ro és konténerszállító hajóktól eltérő hajókategóriák esetében a szállított rakománynak a tengeri közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátások nyomon követéséről, jelentéséről és hitelesítéséről szóló (EU) 2015/757 európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében történő meghatározásáról (HL L 299., 2016.11.5., 22. o.).

---

---